Kezdőlap Címkék Parlament

Címke: parlament

Ungár Péter elmagyarázza

Van az úgy, kérem, hogy az ember nem érti a dolgokat, ám akkor jön egy derék szakértő és mi, laikusok is megtudjuk tőle, hogy miről van szó. A jövevény sokkal járatosabb az éppen adott szakma, teszem föl, a politika berkeiben, mint mi, ismerős azzal, amivel mi nem, az pedig, hogy sokkal okosabb is nálunk, nem kérdés, így aztán a magyarázat után az ember végre megvilágosodik, sőt sokadmagával világosodik meg. Az ismeret birtokában már könnyedén illeszti be a korábban homályos valamit saját eszének puzzle rendszerébe, és ennek megfelelően fog viselkedni is. Persze ha félreértette a magyarázatot (akár hiszik, akár nem, van ilyen), akkor az észjárása a többiek számára követhetetlenné válik, ami nem a legszerencsésebb, pláne, ha az illető magas hivatalt tölt be.

Ahogy azt már korábban bejelentették, a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd – ZÖLDEK közös ellenzéki demonstrációt szervezett február 25-re a Kossuth térre. A tüntetésen a pártok a közvetlen elnökválasztást követelték. Ez nagyon is érthető, hiszen az ellenzéknek ezzel az elhibázott kegyelemmel végre olyan fegyvere van, ami egyrészt nagy érdeklődést keltett a választópolgárokban, másrészt a kérdésben a választópolgárok döntő többsége egyértelműen a FIDESZ ellen foglalt állást. Ha tehát az ellenzék bemutatja, hogy ő az emberek véleményével nagyon egyetért, mert ez a kegyelem szerinte is nagy hiba volt, és az államelnöknek jogosan kellett lemondania, akkor a következő lépés logikusan az, hogy immár nem Orbán kezébe adná a döntést, hogy ő mondja meg, ki legyen az államelnök. Ne azt nevezze ki, akit csak akar, hiszen a kinevezésnél már többször is melléfogott, hanem a nép kezében legyen a döntés. Eddig ilyen fegyvere az ellenzéknek nem volt, most viszont végre van. Racionális okokkal ugyan magyarázhatatlan, miért pont ez az államfői kegyelemadás verte ki a választópolgároknál a biztosítékot (), de az egy általános harci tétel, hogy a fegyvert nem magyarázni kell, hanem használni. Ezért szervezték a pártok a tüntetést.

Mint az ismeretes, eddig a FIDESZ-nek kétfajta elnököt sikerült kineveznie. Az egyik a megbukós típus (Schmitt, Novák – ebből van több), a másik, akinek tevékenységéből csak a horgászbotra meg az újévi pezsgőspoharakra emlékezhetünk (Áder), ugyanis olyan halkan és gyorsan írt alá mindent, amit elé tettek, hogy annak nem volt semmiféle hírértéke, így aztán az infó sohasem jutott a Sándor palota szomszéd szobájánál távolabb. Ez az aláírási magatartás persze az előbbi két államelnökre is jellemző, ami nem csoda, hiszen mindkettő, ugyanúgy, mint Áder, ízig-vérig a FIDESZ embere, akik mindent a pártnak köszönhettek, és ezért nem győztek hálásak lenni érte. Ebből következően az ellenzéki pártoknak van oka azt mondani, akkor már inkább a nép válassza, hogy ne legyen a regnálók kiszolgálója (mert a FIDESZ mindig olyat választ), és ne kövessen el szarvashibákat (mert a FIDESZ általában olyat választ).

Felettébb érdekes módon ezt a törekvést a közvetlen elnökválasztásra sokan támadják. Hogy miért lenne csúnya dolog, azt nem tudom, mindenesetre a témáról a következők mondhatók:

  • Szokvány ellenzéki technika, amelynek révén azt közlik a néppel, hogy a FIDESZ által választott elnökök egyrészt bábok, másrészt csődöt mondtak, azaz esetünkben a változtatás szükségességének az indoklása a lényeg, nem maga a változtatás. Az indoklás mutatja be a választóknak, hogy a FIDESZ nem ért hozzá, hiszen többször is hibázott, ezért jobb lenne az államelnököt közvetlenül választani, a csődöt mondott FIDESZ-t meg leváltani.
  • Mindenki tudta, hogy úgysem lesz a közvetlen elnökválasztásból semmi (ahogy nem is lett), még az ellenzéki pártok is, sőt ők tudták a legjobban, mert ismerik az ellenfelet. A FIDESZ majd hülye lenne a zsebre tett fékek és ellensúlyok közül akár egyet is semlegesként üzemelni hagyni. Ha minden az övék, akkor minden! Punktum. Ugyanakkor a téma felvetése, mint azt az előző pontban láthattuk, konkrét javaslattal csökkentheti a FIDESZ alkalmasságába vetett választói hitet, ezért az ellenzéknek jól jön.
  • Az a fideszes érv, hogy az ellenzéki pártok miért nem intézték el a közvetlen elnökválasztást, mikor ők voltak hatalmon, kövér ostobaság, ugyanis az akkori Alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett, és nekik nem volt annyi.

A fentiekből megállapítható, hogy a közvetlen elnökválasztás követelése inkább a FIDESZ alkalmatlanságának bemutatása, és egy tőle független módszer javaslata. Akik tehát szidják vagy elítélik ezért az ellenzéki pártokat (mindkettőből van bőven), azok nagyon finoman fogalmazva nem értenek a politikához.

A politikus Ungár persze megpróbálta magyarázni. Azt mondta, hogy az LMP azért nem vesz részt a megmozduláson, mert:

Inspiráló volt már a tartalomkészítők megmozdulása és kiállása is a Hősök terén február 16-án, és az ott elhangzottakkal egyet is értünk, főleg azzal, hogy a gyermekvédelem a pártpolitikán felülemelkedik. Viszont a mostani megmozdulással kapcsolatban – hasonlatosan a tanártüntetésekhez – az LMP véleménye az, hogy nem a civilek és szakemberek elé és helyére, hanem a civilek mögé kell állnia a politikának.”

Ja. A gyermekvédelem felülemelkedik a pártpolitikán. Ahogy a tanárok fizetése is felülemelkedik, a lerohadt egészségügy feljavítási igénye szintén, a svédek NATO csatlakozásának megszavazása is, Orbánék botrányos fék és ellensúly valamint média lenyúlása meg pláne! De még mennyire, hogy felülemelkedik! Ezekhez tehát az LMP szerint a politikának nincs köze, hátrébb hát az agarakkal Gyurcsány! Kiáltja az LMP. Nehogy már a politika beleavatkozzon a gyönyörűszép civil megmozdulásokba, és az ellenzék hatalomra jutva még a végén tényleg megvalósítsa a komplex gyerekvédelmet részletes felvilágosítással és segítő központokkal (az előbbi a leglényegesebb, hogy a gyerek tudja, mi történik vele, és hogy mit tehet, mit kell tennie a saját érdekében), felemeli a tanárok fizetését, rendbe hozza az egészségügyet, satöbbi, satöbbi, satöbbi! A helyzet ugyanis az, hogy csak ők, az ellenzéki politikusok akarják és tudják ezeket megtenni, a civilek nem. A civilek maximum beszélnek róla, de attól még sem a tanári fizetés nem lesz több, se a gyerekvédelem nem lesz jobb. Ahhoz le kell győzni Orbánt, de ezt az LMP láthatóan nem akarja. Azon javaslat megfogadásával, hogy a politikai pártoknak a civilek mögé kell helyezkedni, végképp sikerülhet az ellenzéknek a láthatatlanná válás, ami nyilván az LMP legfőbb célja is. A cél közelítése sikeres, a párt jelenlegi támogatottságából legalábbis úgy tűnik nekem.

A magyarázatokból az alapító, a pártból azóta retirált Schiffer sem maradhatott ki:

Konkrétan Sulyok Tamás tudomásom szerint soha nem volt egyetlen pártnak se tagja, még egy röpke időre sem. Önmagában az ő megválasztása üzenet a brüsszeli központ felé, hogy azért ez mégsem egy, a diktatúra posványában elsüllyedt ország, hiszen egy európai jogot is tudományos szinten művelő, oktató ember, egy alkotmányjogász, az Alkotmánybíróság elnöke lesz az államfő. Remélem, Sulyok Tamás arra alkalmas lesz, hogy azt, ami közös bennünk, megpróbálja igenis időről időre akkor is felszínre hozni, ha ez nem érdeke egyik vagy másik politikai irányzatnak, éppenséggel a kormánynak.”

Az ember igazán nem tudja, hogy kacarásszon vagy sírdogáljon inkább, mikor elolvassa a sok helyre állandóan meghívott, sok ügyben megkérdezett „politikai szakértő” Schiffer fenti mondatait. Tisztára olyan, mintha sohasem politizált volna, de még újságot sem olvas, pláne nem itt Magyarországon, sőt még sohasem hallott Orbánról meg a FIDESZ-ről sem semmit, és most reméli, hogy Sulyok egy üzenet Brüsszelnek, akit úgy választott ki a miniszterelnök, hogy elsősorban a jelölt „független viselkedését” tartotta szem előtt. Aha. A miniszterelnök. Rendkívül jellemző rá, hogy így választ, amint ez köztudott.

Egyébként Schiffernek részben talán még igaza is lehetne, ha az a „mégsem” szócska nem lenne ott. Arról a vágyálmáról pedig, amelyben a rózsaszín bárányfelhők közül aranykarddal kibukkanó, szárnyas Sulyok majd jól ellenáll a kormánynak, inkább nem írnék semmit. Túl erős szavakat kéne használni hozzá.

Maga a Parlament, illetve hát Orbán általi elnökválasztás a szokott rendben zajlott. A Főnök nincs megelégedve a nőkkel mostanában, ezért lett az új államelnök férfi. Nem kérdés, hogy ő is nagyon hálás lesz Orbánéknak, ez abból is látható, ahogyan eddig az Alkotmánybíróság élén hálálkodott. A mostani kinevezéssel elégedett lehet, lakás, kocsi, suska, amit csak kívánhat egy volt alkotmánybírósági elnök, a  párt, de főleg Orbán iránti hálája a legfőbb pozícióba helyezésért ezek után annyira automatikus lesz, hogy annál automatikusabb már nem is létezik. Különösebb dolga az aláíráson kívül nincs, néha egy fogadás, hivatalos vacsora, repülőút valamely baráti kipcsák tartományba, és persze az újévi köszöntők, ahol a feladat minden január elsején annyi, meg kell ígérni, hogy a következő év jobb lesz, pedig mindenki tudja, hogy nem. Kegyelmi kérvény aláírása csak hosszas vizsgálódás után javasoltatik. Ha a bűnlajstromban van gyerek, akit ütött-vert, éheztetett, megalázott vagy lelökött a lépcsőn a kegyelmi kérvényt benyújtó delikvens, az nem baj, csak szex ne legyen. De még a gyanúja se!

És akkor az új államelnök nyugodt körülmények között töltheti be hivatalát, amíg világ a világ, sőt egy nappal még azon is túl.

Mi meg maradunk tisztelettel, itt a Alsóbékafalván. Üdvözlet mindenkinek.

Nagyotmondás

Hungarikum: nálunk még a közelről jött ember is azt mond, amit akar! Ezt támasztja alá Miniszterelnökünk minapi parlamenti beszéde.

„Magyarország politikailag elég stabil, gazdasága elég erős, hogy letörje az inflációt, megvédje a munkahelyeket és a nyugdíjakat.”

Orbán nagyon óvatos. Mindig vigyáz rá, hogy nyílt hazugság a szövegében ne legyen. Ennek ellenére sikerült már párszor megbotlania, úgymint „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok  (= Hazudtam, és még fogok is)”, „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk a velünk egyet nem értőket”, „Minden háztartást havi 181.000 forinttal támogatok”, satöbbi, satöbbi. A fentieket tekintve meglepő, hogy mégis Gyurcsányt hazugozzák, pedig olyan Gyurcsány hazugságról nem tudunk, amit a fenti Orbán idézetekhez hasonlóan, nyíltan és közvetlenül mondott a népnek.

Érdekességként még megemlíthető, hogy Orbán hazugságait illetően egyikből sem lett 2006. ősze, de még csak a leghalványabb hasonló megmozdulás sem.

A fentiekből következően az „Orbán ugyan rossz, de legalább nem hazudik” felkiáltás a kiemelt ostobaságok kategóriájába sorolandó.

A fenti mondatot illetően:

  • Magyarország politikailag tényleg stabil (első kijelentés rendben). Minden más szempontból rendkívül kellemetlen a helyzet, se tisztelet irántunk, se pénz nekünk, de az ország népe csökönyösen ragaszkodik a megszokotthoz, és ha egyre jobban süllyed is az ország, az sem számít neki. Matematikai hungarikum, hogy minden választáson az ország egyharmadának lesz kétharmada.
  • Magyarország gazdasága jelenleg nem erős (második kijelentés: súlyos hamuka). Még mindig hatalmas az infláció, csökkennek a reálbérek, rengeteg beruházást kell elhalasztani, és már Bulgáriával meg Romániával küzdünk az utolsó hely elkerüléséért, ha ugyan nem csak Bulgáriával.
  • Az inflációt könnyű letörni, elég, ha jól választunk viszonyítási alapot.

Az infláció mértékét általában az egy évvel azelőtti árakhoz képest szokták megállapítani. A múlt év végi (2022. szeptember – december) inflációról elmondható, hogy hatalmas volt 2021-hez képest, és miután a most következő hónapokat év végéig a múlt év hasonló hónapjaihoz viszonyítják, azokhoz képest a már akkor is magas árak idén kevesebbet nőttek, így aztán az infláció automatikusan le lesz törve anélkül, hogy bármit tenni kellett volna érte. Ebből következően az infláció „letörése” valamint a letörés megjósolása nulla kockázattal jár, azt bárki gond nélkül megtehetné – ha tudna róla, hogy lehet.

Orbán ezt használja ki, hogy az egyszeri választónak nincs információja, nem is tudja megszerezni, de még ha meg is szerezné, nem tudna mit kezdeni vele. Ez a kihasználás nagyon csúnya dolog, de Orbán már csak ilyen. Úgy tesz, mintha ő épített volna erős gazdaságot (dehogy erős, az S&P hitelminősítő szerint ugyanabban a BBB- kategóriában vagyunk, mint 2009. márciusában, a világválság kellős közepén, Gyurcsány lemondása után két nappal), és az erős gazdaság aztán letöri az inflációt (dehogy töri, már egy éve mi vagyunk az Európa rekorderek, és mi is leszünk még a „letöréses” időszakban is).

Itt tartunk most. Az augusztusi infláció 16,4 %.

  • A munkahelyek megvédésének (helyesen: a munkahelyek mennyiségi megvédésének) első lépése, hogy idehozunk olyan munkaerő igényes gyárakat, ahol az általában munkát nem találó, alacsonyan képzett munkaerő is foglalkoztatható. Hatalmas adóengedmények kellenek hozzá, de azt Orbán csuklóból abszolválja, ahogy számtalanszor meg is tette már.

Hozzájárul a megvédéshez, a közmunka bevezetése, valamint a feltételrendszer átalakítása arra vonatkozóan, ki a munkanélküli. Így ma már nem számítanak munkanélkülinek olyanok, akik korábban még annak számítottak.

A statisztikákban az sincs benne, hogy 2010-hez képest 200.000-rel több, itt született magyar költözött el innen külföldre (igaz, az akkori számhoz képest 150.000-rel több külföldön született ember él Magyarországon, azaz az ebből adódó veszteség csak 50.000 fő), valamint az sem, hogy az itt élő, de külföldön dolgozók száma 100.000 fő. Ennek a 150.000 embernek már nincs szüksége hazai munkahelyre (a munkavállalók számát tekintve: 6,7 %)

Hát így kell a munkahelyeket megvédeni.

  • A magyar gazdaság valóban megvédi a nyugdíjakat (is). A kérdés persze megint csak az, hogy mitől, illetve kitől, és hogy hogyan. A 2010. óta történt eseményeket számba véve három megvédésről beszélhetünk.

Megvédés I. A szörnyű gyurcsányi vészkorszakban a svájci indexálás dívott hazánkban, mely a nyugdíjaknak nem csak a vásárlóértekét őrizte meg az inflációval szemben, hanem az ország gyarapodása esetén a nyugdíjak is nőttek, azaz nem maradtak le az ilyenkor szintén növekvő bérek mögött. Na, ezt a svájci indexálást törölte el az Orbán kormány a hatalomra jutásakor.

A megvédés így 2010-től szimpla inflációkompenzálássá degradálódott, azaz ha valaki 2010-ben már nyugdíjas volt, a nyugdíja ma is pont annyit ér, mint akkor. Egy forinttal se többet, hiába gyarapodott az ország a 10 éves világgazdasági fellendülésnek meg a nagy mennyiségben ömlő EU pénznek köszönhetően jókorát. A minimálnyugdíj persze még ennyire sem lett megvédve, az éhenhalást bárkinek biztosító 28.500 forint ma is változatlan.

Megvédés II. A Gyurcsány által a szörnyű gyurcsányi vészkorszakban 2700 milliárdra hizlalt MANYUP kasszát Orbán egy azonnali lenyúlással próbálta megvédeni. Emlékszem Selmeczi sikoltozására a pódiumról, ahogy ott állva teljes erőből védte szegény leendő nyugdíjasok pénzét a tudjukkiktől, de sajnos ma már sem Selmecziről sem a MANYUP milliárdjairól nem tudni, hogy merre járnak. A megvédés így nem lett túlságosan sikeres.

Megvédés III. A 13. havi nyugdíjat Medgyessy vezette be, és a FIDESZ nem szavazta meg. A szörnyű gyurcsányi vészkorszakban Gyurcsány végig fizette, majd a világgazdasági válság miatt Bajnai szüneteltetni rendelte el, mondván, ha jobb idők jönnek, újra fizethető.

Mint már többször hallottuk tőle, Orbán szerint 2010-től kezdődött Magyarország nagy korszaka, a legjobb 10 év, ami csak létezik. A korszak érdekessége, hogy a 13. havi nyugdíj szempontjából ezek rossz évek lehettek, mert Orbán úgy nem fizette, hogy csak na. Másra kellett a pénz. Nem a nagymama kap meleg papucsot, hanem a családfő egy focilabdát, ráadásul megdézsmálva a családi kasszát, maga veszi meg a boltban magának.

A miniszterelnök csak akkor hagyta abba a 13. havi nyugdíj 10 éven keresztül történt ellopását, mikor magára nézve veszélyesnek kezdte látni a közelgő választásokat. Ma már folyamatosan fizet (nagy bukfenc lenne, ha visszavonná), miközben azzal dicsekszik, hogy Gyurcsány vette el, és ő adta vissza, ami nagyjából igaz volta ellenére igencsak nagyméretű csúsztatás.

Na, így kell hallgatni Orbánt. Állandó gyanakvással, mivel a gátlás benne egyre csökken. Még ezt is mondhatom… sőt ezt is… és még ezt is… nincs határ!

FORGÁCSAIM – Veszélyhelyzet

0

„Meghosszabbodhat a háborús veszélyhelyzet (Infostart) A háborús veszélyhelyzet újabb meghosszabbításáról is szavaz az Országgyűlés.” 

Szeretnék már egy olyan parlamenti szavazást ahol a Fidesz Európára és az országra gyakorolt szellemi és gazdasági károkozásának ismételt veszélyeztetése miatt NÉGYÉVES VESZÉLYHELYZETET hirdetnek. 

Miért nem használ okos telefont Orbán és Kövér?

A parlament elnökének Nokia 6310-es készüléke van, melyet először 2001-ben dobtak piacra. Vagyis a telefon húszéves lehet. Telefonáláson kívül másra nem lehet használni, internet kapcsolat nincs.

Épp ez a fő vonzereje hiszen például a Pegasus kémprogram  épp az interneten kapcsolódik rá a célszemély okostelefonjára. Kövér László korábban a titkosszolgálatokat felügyelte, így pontos képe van a helyzetről. Most Orbán Viktor felügyeli személyesen a titkosszolgálatokat hiszen vészhelyzet van. Neki 2007-es buta telefonja van. Nem véletlenül.

Orbán Ráhel esküvője

A miniszterelnök legidősebb lányának lagziján ott volt mindenki, aki számít a Fideszben. Lázár János, aki akkoriban kancelláriaminiszter volt, és a titkosszolgálatok egy részét ő felügyelte, természetesen kapott meghívót. Jól mulathatott, mert elhagyta az okostelefonját. Épp azt, amelyikben a titkosszolgálat vezetőinek titkos száma is benne volt. A keresés természetesen azonnal megindult. Meg is találták a miniszter okostelefonját csak épp kiszedték belőle az információkat hordozó alkatrészeket. Orbán Viktor szigorúan megdorgálta a kancellária minisztert, akinek bukásához ez a hiba is hozzájárult. Orbán állítólag azt mondta Lázár Jánosnak: ezért hadbíróság elé kellene, hogy állítsalak! Végül nem történt semmi: valamelyik külföldi titkosszolgálat hozzájutott néhány kényes információhoz. Tekintettel a magyar állam lemaradására a digitális technológiában ez amúgy sem lehet túlságosan nehéz. Orbán Viktor pontosan tudhatja: az USA minden információt megszerezhet róla, csak épp az a kérdés, hogy ezt a tudást mikor és mire használja fel.

MI LEGYEN A PARLAMENTI HORTHY-SZOBORRAL?

Mint a média hírül adta, a Mi Hazánk Horthy-szobrot helyez el az Országházban, mégpedig Dúró Dóra országgyűlési alelnök irodájában.

Az időpontot is átgondoltan választották meg: a második bécsi döntés évfordulóján avatják a szobrot, mely napot a Mi Hazánk „a hazatérés napjának” nevez. Horthyt és politikai főművét, a területi revíziót ünnepli tehát az Országház épületében a Mi Hazánk.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke az ügyben annyit tett, hogy nem engedte, hogy a Mi Hazánk sajtótájékoztatóját az Országház kék társalgójában tartsák, az abba a sajtótájékoztató terembe került, ahol a frakciók sajtótájékoztatóikat tartják, és ahol mindenki azt mondhat el az újságíróknak, amit akar.
A Fidesz egyik bérpolitológusa, Deák Dániel (természetesen nem azonos a Corvinus Egyetem ugyanezt a nevet viselő nagytekintélyű professzorával) azt nyilatkozta az ATV-ben, hogy meg kell vizsgálni, hogy sért-e a dolog valamilyen jogszabályt, mert ha nem, akkor nincs mit tenni. Alighanem ez a Fidesz álláspontja is, ennek felel meg Kövér László eljárása.
Annak, hogy a Mi Hazánk hat képviselőből álló frakciója alelnököt állíthat, miközben a tízfős Momentum- vagy MSZP-frakció nem, a Fidesz a felelőse, ők döntöttek így. Az első Orbán-kormány idején a MIÉP-nek tettek gesztusokat, most a Mi Hazánknak.

A lényeg, hogy kicsi legyen, de fasiszta.

Ahogy egykor a MIÉP, most a MI Hazánk mondja ki azt, amit a Fidesz gondol, csak kormánypártként nem mondhat ki.

Mit tehetnek azok a parlamenti kisebbségben levő pártok, amelyek elutasítják a Horthy-kultuszt és az irredentizmust, és ezt annak ellenére hajlandók kimondani, hogy nem megélhetési probléma. (Talán van még ilyen párt az Országgyűlésben.) Két lehetőséget látok. Az egyik: követelhetik, hogy az Országgyűlés mentse fel Dúró Dórát az alelnöki tisztségből, és ne is adjon lehetőséget a Mi Hazánknak másik jelölt állítására.

A másik: bojkottálja Dúró Dórát mint alelnököt, ne vegyen részt a plenáris ülésen, ha azt ő vezeti.

Ez a minimum, amit meg kell tenniük azoknak, akik nem akarnak a Fidesz és a Mi Hazánk közös akciójának cinkosai lenni.

Mai kérdés – Ön beengedne a magyar parlament bármelyik helyiségébe Horthy szobrot?

Magyarországon sem az Országgyűlés hivatali helyiségeiben, sem máshol nincs helye egy olyan ember szobrának, akinek a regnálása alatt emberek százezreit fosztották meg alapvető emberi jogaiktól, aki százezrek tragikus haláláért  felelős, és aki az ország történetének egyik legnagyobb katasztrófájába kormányozta hazánkat.

Heisler András
a Mazsihisz elnöke 

This poll is no longer accepting votes

Ön beengedne a magyar parlament bármelyik helyiségébe Horthy szobrot?

MÉG EGYSZER A PARLAMENTI TISZTSÉGEKRŐL

Miközben néztem tegnap a parlamenti honlapon az alakuló ülés közvetítését, megnéztem ugyanott Kövér László előterjesztését a bizottságok tagjairól és tisztségviselőiről.

Azt már korábban hallottam, hogy az ellenzék a DK-s Varju Lászlót, aki az előző ciklusban a költségvetési bizottság elnöke volt, ezúttal a népjóléti bizottság elnökének javasolja. Kövér előterjesztésében azonban Varju nem a bizottság elnökeként, hanem csak tagjaként szerepelt. Ma a 24.hu cikkében azt olvasom, hogy Varju büntetésből nem lehet bizottsági elnök, és ugyanúgy a szintén DK-s Arató Gergely sem jegyző. Nem lehet jegyző Jámbor András párbeszédes képviselő sem.

Az új magyar parlamentarizmus fontos jogszokása volt harminc éven keresztül, hogy a parlament megalakulásakor a pártok megegyeztek a parlamenti és bizottsági tisztségek, bizottsági helyek elosztásáról a pártok között, arról pedig az egyes pártok maguk döntöttek, hogy kivel töltik be ezeket a posztokat. Az is része volt ennek a szokásjognak, hogy az egyes pártok jelöltjeit a házelnöktől az egyes bizottsági tagokig a parlament minden képviselője megszavazza. (Emlékszem, például, hogy milyen vita volt az SZDSZ-frakcióban arról, hogy megszavazzuk-e az Országgyűlés alelnökének G. Nagyné Maczó Ágnest, a Kisgazdapárt szélsőséges kijelentéseiről ismert jelöltjét. Végül úgy döntöttünk, hogy a parlamenti szokásjognak megfelelően meg kell szavazni, és Maczó Ágnes azután fölöttébb korrekt módon vezette az üléseket.)

Az előfordult, hogy valakit lemondásra szólítottak fel (például az első ciklusban Horn Gyulát a Külügyi Bizottság elnökségéről, amit meg is tett), de hogy ne fogadták volna el valamely párt jelöltjét, az nem.

Az tehát, hogy most, amikor a pártok között nem alakult ki egyetértés a tisztségek elosztásáról, és Kövér László tett előterjesztést, politikai retorzióként nem jelöli Varjut és Aratót, újabb súlyos visszaélés.

Állítólag azért nem jelölte őket, mert neki nem tetsző módon beszéltek az Országgyűlés ülésén arról, hogy hatályon kívül helyeznék a fideszes Alaptörvényt.

Alkotmányos alapelv, hogy országgyűlési képviselőt az Országgyűlés ülésén elmondott véleménye miatt semmiféle hátrány nem érhet.

Ezt sértette meg Kövér. Jámbor más okból nem lehet jegyző: állítólag azért, mert nem megfelelően beszélt a jegyzői feladatról.

Aki ezt a szöveget ezen az oldalon olvassa, bizonyára tudja, hogy szerintem a magukra adó ellenzéki pártoknak semmiféle parlamenti vagy bizottsági tisztséget nem kellene a Fidesz parlamentjében elfogadniuk. A Momentum ezt hasonlóképpen gondolta, nem jelölte tagjait ilyen tisztségekre, a DK és a Párbeszéd viszont másképpen gondolta, és jelölt. Ezzel kitették magukat Kövér önkényének. Ha viszont így történt,

az összes ellenzéki frakciótól elvárható, hogy tegnap parlamenti és bizottsági tisztségekbe megválasztott tagjaik visszalépjenek ezekből a tisztségekből, amíg Kövér Varjut és társait nem jelöli, és az Országgyűlés meg nem választja a kérdéses tisztségbe.

Vajon megteszik-e? Vagy azt gondolják, hogy az embereket csak az infláció, a bérük és a nyugdíjuk érdekli,

demokráciakérdésekben nem érdemes konfliktust vállalni?

DEMOKRATÁK AZ ÖNKÉNYURALOM PARLAMENTJÉBEN

Máris kemény vita alakult ki az ellenzéki pártok között arról, hogy hogyan viselkedjenek a parlamentben. Hadházy Ákos és vele a Momentum-frakció úgy döntött, hogy nem vesznek részt az alakuló ülésen.

Az LMP-s Ungár Péter sietett nemcsak elutasítani az ötletet, de nevetségesnek is minősítette azt. Szerinte az effajta szimbolikus gesztusnak nincs értelme, az „embereket” nem a demokrácia vagy nem demokrácia, Nyugat és Kelet szembeállítása érdekli, hanem a megélhetés, és ő a választási vereséget is arra vezeti vissza, hogy az ellenzék nem a megélhetés kérdését állította a kampány középpontjába, hanem a putyini Oroszország elítélését, a Nyugat–Kelet szembeállítást. A Momentumon és az LMP-n kívüli többi, a hatpárti választási szövetségből alakuló frakció eddig nemfoglalt állást a vitában.

A kérdés persze nemcsak és nem is elsősorban az alakuló ülés. Hadházy az előző ciklusban sem sokat járt be a parlamentbe, fő tevékenysége a korrupció és a fideszes médiauralom elleni fellépés volt a parlamenten kívül. Képviselői erőforrásait például az Európai Ügyészség melletti aláírásgyűjtésre fordította, és ha egymilliót nem is, de 680 ezer aláírást sikerült összegyűjtenie. Ez nemcsak annyiban volt siker, hogy összegyűlt ennyi aláírás, de annyiban is, hogy rengeteg aktivistát sikerült az akcióra mozgósítania. Most azt javasolja, hogy az Országgyűlésbe jutott ellenzéki képviselők ne vállaljanak külön javadalmazással járó parlamenti tisztségeket, bizottsági tagságot, ahogy az előző ciklusban ő sem vállalt. Minden jel arra mutat, hogy a többi pártban ezzel nem értenek egyet.

Gyurcsány Ferenc szerint nem érdemes semmilyen olyan eszközről lemondani, ami a képviselők rendelkezésére áll, nem szabad „letenni a fegyvert”.

Miközben csacsi újságírók erről kérdezősködnek, senki, így Hadházy sem javasolja, hogy az
ellenzékiek ne vegyék át a mandátumot. Bizony, ha valaki bojkottálni akarja a Fidesz parlamentjét, akkor el sem kellett volna indulnia a választáson. A kérdés az, hogy miként viselkedjenek a parlamentbe bekerült ellenzékiek akkor, amikor a parlament nem kormányé és ellenzéké egyszerre, ahogy az demokráciákban magától értetődik, és így volt Magyarországon is 1990 és 2010 között. Ez a parlament azonban nem demokratikus parlament, hanem az önkényuralom parlamentje. Nem azért, mert nem fogadnak el benne ellenzéki javaslatokat, mert az ellenzék módosító javaslatait „lesöprik”. Parlamenti rendszerekben a törvényalkotás a kormánytöbbség dolga, az ellenzéké a kormány bírálata és ellenőrzése. Az önkény abban áll, hogy – miközben a Fidesz megtartja a demokratikus
parlamentarizmus olyan formai jegyeit, mint hogy a vitákban felváltva szólalhatnak fel a
kormánypárti és ellenzéki képviselők, hogy az ellenzék is ad alelnököket, jegyzőket és bizottsági elnököket és alelnököket, sőt a költségvetési és a nemzetbiztonsági bizottság elnöke továbbra is ellenzéki képviselő, viszont ez csak díszlet marad, mert az ellenzéki elnök által összehívott bizottsági üléseket, vagy az ellenzék kezdeményezte rendkívüli üléseket a Fidesz távolmaradással akadályozza meg, és lehetetlenné teszi az ellenzék által kezdeményezett vizsgáló bizottságok felállítását is.
Ugyanígy a parlamenti normák megszegését jelenti, amikor egyik napról a másikra, érdemi
vitalehetőség nélkül fogadtatnak el törvényeket, és az is, hogy megszüntették az országgyűlési ülések televíziós és rádiós közvetítését is.

Az ellenzéknek – az elmúlt három ciklus gyakorlatától eltérően, amikor tudomásul vette mindezt – végre kifejezésre kell juttatnia és a közvéleménnyel is meg kell értetnie, hogy Orbán parlamentje már nem demokratikus parlament.

Hadházy javaslata, hogy az ellenzéki képviselők ne fogadjanak el parlamenti és bizottsági tisztségeket, ilyen javaslat. Elsősorban azért volna ez helyes, mert az ellenzéki alelnök, jegyző vagy bizottsági elnök valójában semmit nem tud befolyásolni, szerepe csak látszat. Azt, hogy a bizottságban mi történik és mi nem, a fideszes bizottsági tagok döntik el, és nem az ellenzéki elnök. Hadházy arra is hivatkozik, hogy e tisztségek betöltésért a képviselők hónapról-hónapra busás összegeket kapnak a parlament költségvetésből. Ez közérthető szempont, bár
szerintem nem ez a fő. Hadházytól eltérően én a bizottsági tagságot, a bizottsági szavazásokon és vitákban való részvételt vállalnám, sőt kifejezetten szükségesnek tartom, hiszen ez fontos érdemi eleme a parlamenti életnek.

Legfontosabbnak a plenáris vitákban és szavazásokon való részvételt tartom. Sokan vezetik vissza a vereséget többek között arra, hogy az ellenzéknek nem volt világos víziója, jövőképe, politikai alternatívája. Retorikája, javaslatai csak népszerű ígéretekből álltak, nem alkottak átfogó és ugyanakkor megvalósítható gazdaság- és társadalompolitikát. Az, ha az ellenzéknek minden kormányzati javaslatról szavaznia kell, és szavazatát meg is kell indokolnia a plenáris ülések vitáiban, az rákényszeríti az ellenzéki pártokat, hogy kialakítsák véleményüket a kormány politikájának minden részletéről és egészéről. Ebben nem ahhoz kell igazodniuk, hogy mi abból a népszerű, mi hoz pontokat a közvéleménykutatásokban, hanem hogy miként lehet majd valamikor kormányozni az
országot.

Annak viszont nincs értelme, hogy az ellenzék a maga álláspontját saját törvényjavaslatokban, önálló indítványokban, illetve a kormány törvényjavaslataihoz benyújtott módosító indítványokban fejezzeki. Az, hogy ezeket a kormánytöbbség rendre elutasítja, teljesen természetes, hiszen másértékrendben gondolkoznak, mint – legalábbis remélem – az ellenzéki képviselők. El kellene felejteni a költségvetéshez benyújtott sok ezer módosító indítványt, ez valóban látszattevékenység. Az viszont

nélkülözhetetlen, hogy a költségvetés átfogó kritikájáét adják az ellenzéki frakciók, és ezt a plenáris ülésen a frakcióvezetőknek illik előadnia.

A nyitóülésre vonatkozó Momentum-javaslat az eddigitől eltérő ellenzéki viselkedés bevezetéseként került megfogalmazásra, és ekként helyes. Az az ünnepi ülés, ahol kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt tesznek esküt, együtt választanak parlamenti tisztségviselőket, a demokratikus parlamentarizmus ünnepi eseménye. Ha az orbáni önkényuralom parlamentjében ugyanígy járnak el az ellenzéki képviselők, azzal a Fidesznek segítenek azzal, hogy hozzájárulnak a demokratikus látszathoz. Igaza van Hadházynak, ezt nem szabad tenniük.

Vajon Ungár és az LMP-frakció nem érti ezt? Azt hiszem, tényleg nem. Amikor átmenetileg megszűnt a Fidesz kétharmada, az LMP-frakció segített a Fidesznek alkotmánybírókat választani – akkor sem értették, hogy Orbán rendszerében csak látszatra van demokrácia. Ungár szerint a Fidesz és az ellenzék között az ellentét a politika tartalmáról, a baloldali ellenzék és a szerint tőkepárti Fidesz szembenállásáról szól, az ellenzék politizálásának következetesen erről kell szólnia, és nem a demokrácia vagy önkényuralom különbségéről. Hadházy és a Momentum ezt – ha jól értem őket – nem így látja (én biztosan nem), ezért tartja fontosnak az önkényuralommal való szembeszegülés szimbolikus kifejezésre juttatását már a nyitó ülésen, és majd utána is. Csak remélni tudom, hogy a többi frakció megérti ezt, és magáévá teszi a Momentum kezdeményezését.

A DK megalakulása óta az Orbán-rendszer legkeményebb ellenfelének mondja magát – remélem, ennek jegyében elfogadja a Hadházy féle kezdeményezést.

Andy Landy mosolyalbuma – Ficsúrok a perzsavásáron

A Jobbik elnöke, frakcióvezetője, miniszterelnök-jelöltje hétfőn napirend előtt nevezte ficsúrnak azokat a fideszes képviselőket a parlamentben, akik közpénzből rázzák a rongyot.

AL

Kövér Lászlót is így nevezte, mert ő is 135 millióért vett közpénzből 8 szőnyeget a Parlamentbe a válság alatt.

 

AL
AL
AL

Jakab Péter

Jakab Pétert megint elhallgattatta napirend előtti felszólalása közben Kövér László házelnök. Feltehetően megint nagyösszegű pénzbüntetést szab majd ki rá. Sokan kommentálták az eseményt úgy, hogy Jakabnak tett ezzel szívességet, hiszen azt demonstrálta, hogy a Fidesz leginkább Jakabtól tart. Hogyan vélekedjünk Jakab akciósorozatáról?

Ami engem illet, nekem nehéz megbarátkozni Jakab sorozatos akcióival. Én ugyanis mást gondolok a parlamentről, mint ő és sokan azok közül, akik ma ott ülnek. Számomra a parlament az volt, amikor magam is képviselő voltam, ahol az ember érvelő gondolatmenetekkel igyekszik meggyőzni álláspontjának helyességéről a jelenlevőket, de különösen a közönséget: azokat, akik rádión, televízión követik a parlamenti ülésen elhangzottakat. A meggyőző parlamenti beszéd megerősíti a saját párt híveit és esetleg elgondolkoztatja más pártok, a szembenálló politikai erő képviselőit és követőit.

A mai parlamentben is vannak még nyomai az effajta képviselői munkának, ha nem is ez a jellemző.

Ugyanakkor a mai parlamentben más a feladat: akik önkényuralomnak tartjuk az Orbán-rendszert, azoknak a parlament plenáris ülésén is azt kell demonstrálniuk, hogy az ország jelenlegi uraival, akik a parlamentnek is urai, nincs is miről beszélni, annyira nincs és nem lehet köztünk közös nevező. Ilyesmit demonstrált például a maga táblás akcióival néhányszor Hadházy Ákos, és azzal nagyon egyetértettem, és ilyesmit demonstrált a krumplis akcióval, és azzal is, hogy egy héttel ezelőtt ficsúroknak nevezte a Fidesz politikusait, Jakab is. Mint az engesztelhetetlen szembenállás demonstrációit el tudom ezt fogadni.

A mait azonban elhibázottnak tartom. A Fidesz képviselőit lehet ficsúrozni, visszaéléseiket helyes a nevükön nevezni, ahogy Jakab sokszor teszi, a miniszterelnököt is lehet krumplival megajándékozni. Ezek a politikai szembenállás olyan kifejezései, melyeket a politikai ellenfélnek, adott esetben a többségnek el kell viselnie.

Csakhogy az ülésvezető elnök (és nem személy szerint Kövér, hanem a mindenkori ülésvezető elnök) bírálatát a demokratikus parlament demokratikus házszabálya is tiltotta 2010 előtt, és tilos ez a nyugati demokráciák parlamentjeiben is.

Jakab itt nem a fideszes önkénnyel fordult szembe, hanem azzal, ami a mai házszabályban még a demokrácia maradványa. Azt a benyomást keltette, hogy

nem tud különbséget tenni a fideszes önkény és a demokratikus szabály között.

Ez pedig hiba, ezen a ponton az ülésvezető elnöknek az egykori demokratikus parlamentben is joga volt elvenni a szót a felszólalótól.

De csak arra volt joga. A milliós büntetéseket már a Fidesz találta ki és vezette be egyoldalúan a magyar parlament gyakorlatába.

Súlyos hibának tartom, hogy az ellenzéki képviselők egyáltalán jelen vannak, amikor az Országgyűlés ezekről a büntetésekről szavaz, és ezzel legitimálják Kövér büntetéseit. Kezdettől fogva nem lenne szabad ebben részt venniük.

A házelnöknek pártatlannak kell lennie, itt pedig azt látjuk, hogy a többség által delegált elnök rendszeresen a kisebbséghez tartozó képviselőket büntetgeti hatalmas összegekkel.

Ha valaki olyan stílust használ a parlamentben, amely mások szerint sérti a parlament méltóságát, azt verbálisan lehet elítélni, meg lehet az illetőt szégyeníteni, elérni, hogy az illető a választók szemében is megszégyenüljön, de pénzzel, tiszteltdíj-elvonással büntetni nem szabad. Szerintem

ez súlyosan sérti a képviselők függetlenségét, és ezzel magát a demokráciát.

Hogy ez ma így folyik, az annak kifejezése, hogy a parlament nem a kormányoldali többség és az ellenzéki kisebbség partneri együttműködésének színtere, ahogy egy demokráciában annak lennie kellene (és 1990 és 1994 között még így is volt, azután a Fidesz lépésről-lépésre megakadályozta, hogy így legyen), hanem a többség, a kormányoldal egyoldalú ellenőrzése alatt áll.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!