Kezdőlap Címkék Opera

Címke: opera

Opera az egész ország

Jobban mondva az Operában mindaz lejátszódik, ami Magyarországon is: van egy pökhendi, fenyegetőző főhatalom, az összefogásra csak ritkán képes szakszervezetek/pártok és az elégedetlen, morgó, ám a közért kiállni nem akaródzó társulat.

Történt, hogy nemrég sztrájkot hirdetett három szakszervezet a Magyar Állami Operaházban a kollektív szerződés hiánya miatt. A munkabeszüntetést egy hétvégi premierre időzítették: A hugenották-at mutatták be az Erkelben. Nem volna, mert tényleg be is mutatták minden sztrájkfenyegetés ellenére. Többszörös gázsi reményében és a kirúgás közvetlen fenyegetettsége mellett.

Múlt csütörtökön az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete közleményt adott ki, amelyben az áll, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató a július óta tartó kollektív munkaügyi vitában „folyamatos felhívásaik és tárgyalási kezdeményezéseik” ellenére sem hajlandó teljesíteni a követeléseiket, a Magyar Állami Operaháznál ezért sztrájkot kezdeményeznek október 28-án 17 óra 30-tól 22 óráig, hogy a „kiszámítható, tisztességes, a közalkalmazottak méltóságát és egzisztenciális biztonságát garantáló” kollektív szerződést megkösse a főigazgató.

Az időpont tehát lefedi a tervezett premier tartamát.

Említsük meg, hogy a sztrájkot az Operaházban képviselettel és kollektív szerződési jogosultsággal rendelkező három szakszervezet, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete és a Színházi Műszaki Dolgozók Szakszervezete együtt hirdette meg. Nem mellékes: ez a három szindikátus ellenezte Ókovács Szilveszter főigazgatói kinevezésének meghosszabbítását.

A kollektív szerződés hiánya miatt, vélik a szakszervezetek, 130 ezer forinttal csökkent a dolgozók jövedelme. A vezetőség (Ókovács) erre úgy vágott vissza, hogy

a szakszervezeti vezetők csak „rémisztgeti az operarajongókat”

és már nem először, mert augusztusra is meghirdettek egy, utóbb kiderült, sikertelen sztrájkot. Ami meg a jövedelemkiesést illeti, erről szó sincs, csupán a munkateher csökkenéséről – Ókovácsék szerint. Sőt: annak ellenére, hogy az Operaház felújítás alatt áll és csak az Erkel Színház működik, a dolgozók bére átlagosan több tízezer forinttal meghaladta a tavalyit.

A társulat nyilatkozni merészelő tagjai szerint ez csúsztatás,

mert a szeptemberi bérük éppen a plusz fellépések miatt haladta meg az előző évit, alapbérüket azonban jó ideje nem emelték.

A főigazgató hajlandó volt licitálni és önhatalmúlag a „sztrájktörőknek” háromszoros gázsit ígért.

Ezzel egyidejűleg azonban Ókovács meg is fenyegette a társulatot azzal, hogy kezdeményezni fogja a Magyar Állami Operaház gazdasági társasággá történő átalakítását és a társulatnál csoportos létszámleépítést hajt végre. Ha sztrájkolnak.

A hatás nem maradt el: a pártját jellemző (Ókovács, Fidesz) erőből való igazgatás eredményesnek bizonyult. A szakszervezetek meghátráltak: valószínűleg nem bíztak abban, hogy a társulat mögéjük áll mindvégig és a meghátrálásukat a sztrájkhalasztás kommunikációs nevével illették. Az alkalmazottak meg tovább háborognak, de nem túl hangosan, nehogy híre menjen.

Tíz éve történt – Meghalt Pavarotti

0

2007. szeptember 6-án arról írt a Független Hírügynökség, hogy 71 éves korában elhunyt a világhírű tenor, Luciano Pavarotti.

A művész hasnyálmirigy-rákkal küzdött, tavaly nyári New York-i műtéte óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A New York Times írása szerint

Pavarotti az olasz operánál sokkal távolabbra terjesztette határait: a pop-kultúra óriásává vált.

Milliók látták a tévében, köztük olyanok, akik nem álltak köszönőviszonyban sem az opera műfajával, mégis: Pavarotti gyermeki varázsa, megkapó személyisége, könnyedsége és nagy szíve közelebb hozta őket ehhez a művészi kifejezési formához.

Modenában született, 1935 október 12-én, apja pék és műkedvelő tenor, anyja szivargyári munkás volt. Gyerekként együtt dúdolt Beniamino Gigli és Tito Schipa operafelvételeivel. Énekesi pályája előtt tanitóként kereste kenyerét, két éven át. Művészi áttörése

1961-ben következett be: megnyert egy nemzetközi dalversenyt a Reggio Emilia Szinházban.

Ugyanebben az évben és színpadon már Rodolphe-ot alakitja Puccini Bohémélet cimű operájában. 1963-ban kezdődött nemzetközi karrierje: először Amszterdamba, majd Bécsbe és Zürichbe hivják. A londoni Covent Gardenben is ebben az évben debütál. Újabb mérföldkő 1967, amikor először énekel a milánói Scalában és Herbert von Karajan vezénylete alatt Verdi Requiem-jében. A New York-i Metropolitan-ben 68-ban tűnik föl.

Karrierje kezdetén, egészen a 70es évekig rendkivül komolyan trenírozta hangját, minden erejét operkarrierjének szentelte: így válhatott a Magas Cé-k Királyáva, ahogy sokan nevezték.

A 80-as években hozta létre a Három tenor-projektet, melyben megosztotta a színpadot Placido Domingóval és Jose Carreras-szal,

először a futball világbajnokságon, később világkörüli turnékon. A legtöbb kritikus egyetértett abban, hogy legfőképpen Pavarotti kisugárzása tette a hármas formációt rendkivül sikeressé.

Sokan azért üdvözölték a három tenort, mert népszerűsitették az operát a széles tömegek számára, a legtöbb kiritikus viszont úgy értékelte, hogy a fellépés méltatlan tehetségükhöz. A 80as években, úton a szupersztárság felé Pavarotti rendkivül népszerű figurává vált, az emberek megszerették: beszélgetős műsorokban viccelődött, lóra ült egy felvonuláson és – bár korpulens termete miatt valószerűtlenül hangozhat – szex-szimbólumként tűnt föl az „Igen, Giorgio” című filmben. Sportcsarnokbeli koncertjeire tízezrek mentek el és hatszámjegyű összegeket keresett.

A kilencvenes évek elején lépett a közönség elé a Pavarotti és barátai cimű jótékonysági koncertsorozattal,

olyan népszerű előadók társaságában mint Sting, Bono vagy Elton John. 1997-ben Pavarotti csatlakozott a koncertező Sting-hez a a háború sújtotta boszniai városban, Mostarban. A Diana hercegnő emlékére kiadott CD-n Michael Jackson és Paul McCartney mellett énekelt.

Idős éveire világkörüli búcsúturnét tervezett, amit 2004-ben el is kezdett, de betegsége miatt csak félig sikerült teljesitenie.

2004 márciusában búcsúzott a new york-i Metropolitan Opera színpadától, ahol összesen 379-szer lépett föl.

Utoljára a Toscában énekelt, amit a közönség 15 perces szűnni nem akaró ovációval dijazott: a tenort 10-szer tapsolták vissza.

Két bejegyzés is róla szól a Guinnes Rekordok könyvében: az egyik, hogy őt tapsolták vissza legtöbbször a világon: 165-ször. A másikat két tenortársával, Domingóval és Carrerasszal együtt tartja: ők adták el a legtöbb klasszikus zenei albumot a legelső Három Tenor CD-vel.

1998-ban az Opera News cimű lapnak úgy nyilatkozott: „Amikor elkezdtem a pályát 1961-ben, arra intettek, hogy siessek, mert az opera műfajnak maximum tíz éve van hátra. Aztán fölismertem annak fontosságát, hogy az opera eljusson a tömegekhez”. Hozátette: „Azt hiszem, az a fontos, hogy ha az emberek bekapcsolják a rádiót, és hallják, hogy valaki énekel, rögtön rámismernek. Nem tévesztik össze a hangomat senki máséval.”

Sztrájkot hirdettek az Operában

Az új kollektív szerződés megkötéséig sztrájkot hirdet a Magyar Állami Operaházban három szakszervezete. Ókovács Szilveszter főigazgató szerint az új kollektív szerződésről folyamatosan tárgyalnak, és az eddigi juttatások nagy többségét továbbra is biztosítják a dolgozóknak.

Az MTI-hez eljuttatott sztrájkfelhívás szerint az Operaházban augusztus 1-jétől nincs kollektív szerződés, mivel a korábbi felmondásának visszavonására, illetve egy új szerződés megkötésére irányuló tárgyalásoknak eddig nem volt eredménye.

Ezért a három reprezentatív szakszervezet vezető tisztségviselőiből augusztus 1-jével sztrájkbizottságot alakított.

A szakszervezetek azt várják, hogy a juttatások mértéke növekedjen, de legalább stabilizálódjon,

ezzel egyidejűleg a foglalkoztatás biztonsága és kiszámíthatósága is meglegyen.

A felhívás szerint

„A kollektív szerződés hiánya súlyos csapás az operaházi munkatársak szociális és gazdasági érdekeire,

mivel nincs jogi biztosíték – ahogyan azt a jelen helyzet is mutatja – az előző évad munkabéreinek, egyéb anyagi juttatásainak, valamint az eddig jól tervezhető és ellenőrizhető munkáltatási gyakorlat rövid távú fenntarthatóságára sem”.

Bárány Balázs Péter, az egyik szakszervezet vezetője azt mondta, a sztrájkfelhívás addig él, ameddig a kollektív szerződést nem tudják megkötni,

a tárgyalásoktól függően határoznak arról, hogy ténylegesen mikor van sztrájk.

Szerinte az előző kollektív szerződést ok nélkül mondta fel az Opera vezetése.

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója az MTI-nek azt mondta, hogy egy új kollektív szerződésről – a törvényeket betartva – folyamatosan tárgyalnak, de az eddigi juttatások nagy többségét, csaknem 40 féle jogcímen eztán is biztosítják az 1200 közalkalmazottnak.

Arról is beszélt, hogy év elején mindenki fizetését megemelték, majd egy hónappal később a legkevesebbet keresőkét újra. A következő évben az Ybl-palota zárása miatt „értelemszerűen jelentős munkamennyiség-csökkenés várható”. Azt is mondta, hogy az ingatlanfejlesztések után is küzdenek újabb fizetésemelésekért. Szerinte egyébként

„2017 augusztusának elején sztrájkot hirdetni nem csak érthetetlen – hisz mindenki a szabadságát tölti -, de sejthető, öncélú médiafelhajtása miatt méltánytalan

és az Opera mostani nem könnyű, sok különböző épületbe széttagolt, ugyanakkor nagyberuházásokkal és turnékkal ékes helyzetében demoralizáló, és a magyar valóságtól elrugaszkodott cselekedet”.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!