Kezdőlap Címkék Norvégia

Címke: norvégia

Norvég

– Jónapot, üljön le. Melyik is most excellenciád? A… izé… ja, persze, a brit nagykövetet tizenegyre kérettem be, mert angol az istenadta… vagy skót? A franc se tudja megkülönböztetni ezeket, na, mindegy, lényeg az, hogy tegnap meccs volt, és olyankor sokáig alszik, akár nyernek, akár veszítenek.

Ahogy látom, jelenleg fél tíz, akkor hát excellenciád a norvég. Na, miután ilyen szépen helyretettük a dolgokat, bele is vágnék in medias res… mibe, mibe, mindketten tudjuk azt jól. Én a magyar külügyminiszter excellenciám vagyok, maga meg a norvég nagykövet excellenciád. Hát, ha ebből sem elég világos… hogyhogy mi nem érthető nekünk? Hogyhogy mi? Nekünk semmi nem érthető! Most meg mit vigyorog? Látom én azt, hogy vigyorog, hiába próbálja elfojtani! Akkor most elmondom, hogy nem azért nem érthető nekünk, mert buták lennénk, egyáltalán nem, mi ugyanis nagyon okosak vagyunk, főleg miniszterelnökünk nagyon okos a kedves családjával, vagy ahogyan mi ízes szóval mondjuk, a pereputtyával együtt, éspedig pont ugyanúgy nagyon okos, ahogy a barátai és üzletfelei. Ez nem egy idézet egy angol mesekönyvből, hanem egy axióma, remélem, tudja, mi az! Tehát. Azért nem értjük ezt a dolgot, mert teljesen szokatlan, példátlan és rosszindulatú excellenciádék viselkedése. Az EU ilyet még véletlenül sem csinálna, ő nem hepciáskodik, mindig időben utalja a pénzt… most mit teszik megint vigyorogni? Én is tudom, az EU mostanában nem adja meg a kellő tiszteletet drága hazánknak… illetve a drága hazánkat egy az egyben képviselő miniszterelnökünknek… és még a pénzt se… de hagyjuk ezt, fogalmazzunk inkább múltidőben. Szóval az EU korábban mindig rendben átutalta, mi pedig azt az összeget olyan dolgokra fordítottuk, amelyek elősegítik robbanásszerű technológiai és gazdasági fejlődésünket, mint például térkövezés, szökőkút, emlékhely, lombkorona-sétány, melyek majd szép hasznot hoznak minekünk. Most ne feszegesse itt excellenciád, hogy név szerint kinek hoz már ma szép hasznot, mert nem az a lényeg! A lényeg az, hogy akinek hasznot hoz, az a mi hazánk lakója, és mi, magyarok, ha a haza kéri tőlünk, vitam et sanguinem, de izibe! Na most meg… mi az, hogy zabot nem? Mi az? Honnan vesz ilyesmiket excellenciád? Ahá! Vagy úgy. Utána tetszett olvasni, ha már magyar nagykövet lett. Magyar történelem, örökösödési háború, pozsonyi országgyűlés, Mariteréz a Kisjózseffel… jó, persze, így igaz, a zab is fontos, abból lesz a mezőgazdasági támogatás… nem, nem az enyém! Hanem a hazáé! Ne engem bámuljon excellenciád a dülledő szemeivel, én azt úgy értettem, a közös zab, a nemzet, a honleányok és honfiak zabja, közös busongás, közös Himnusz, közös kettő null, sajnos oda, a fenébe is… de inkább nem ragoznám, ezt egy globálgenderista norvég úgyse értheti. Térjünk a lényegre. Amikor az EU megalakult, ugyebár, excellenciádék nem óhajtottak a tagjai lenni, de azért a kedvezményekre, amilyen például a mi piacmegnyitásunk Norvégiának, igényt tartanak! Az bezzeg kellene! Viszont így kettősmércésen nem megy ám, mert az ősi törvény szerint szemet, szemért, fogat fogért! Tehát fizessenek! És maguk csak ne feszegessék, hogy ki mondja meg, mely magyarországi szervezetek részesülnek belőle! A magyar kormány kapta, tehát a magyar kormány mondja meg! Maguk csak ne szajkózzák, hogy független grémium, meg civilek, az nem érv, hogy maguk adják a pénzt, érthető? Mi tudjuk a legjobban, hogy melyik fide…szervezet érdemli meg. Most meg mit akar azzal, hogy excellenciádék szintén megnyitották az EU tagok előtt a saját piacukat? Látom, már megint kötözködik, de hiába próbál belezavarni, én pontosan tudom, hogy hatvan milliárd forintnyi összegért exportáltunk magukhoz, és nyolc milliárdért importáltunk onnan. Micsoda? Hogy ez az ötvenkétmilliárdos különbség pont a magyar kormány érvelése szerint az önök piacmegnyitási vesztesége, amelyet mi okoztunk, és így nemhogy mi kapnánk excellenciádéktól pénzt, hanem még mi térítsük meg maguknak a kárt? Ezt mégis hogy képz… na jó, igen, van amikor így számolunk, és van, amikor meg úgy, de ez a mi számolásunk vaslogika alapján működik, amely vaslogika azt diktálja, hogy a pénzt mindig minekünk kell kapni. Mert ha nem, akkor vétó! Úgy belengetjük a vétót, mint a sicc! Hogyhogy mit vétózunk? Hogyhogy mit? Nem mindegy az excellenciádnak? Ami akad, azt vétózzuk. És ne jöjjön azzal, hogy önök nem is tagjai az Uniónak, ezért a vétó maguknak semmi, mert mi csak az EU közleményeit tudjuk  vétózn! Minálunk az úgy van, ha másba rúgunk bele, az is jólesik. Miniszterelnök úr utál veszteni. Látom, nem érti. Mit mond? Hogy nincs benne akkora rutinja, mint Miniszterelnök úrnak, azért nem? Túl sokat teccik piszkálódni, viszont erre nagyon ráfázhat excellenciád, mert én majd írok a Vlagyimir Haraldnak, hogy excellenciádat azonnal váltsa le. És csak ne reménykedjen semmiben, mert őt is bekéretem, ha sokat ugrál azon a trónon! Na, csá, excikém. Titkár úr! Kivezetheti.

2021-ben Norvégia úgy döntött, hogy a Magyarországnak piacnyitási ellenértékként felajánlott (azaz nem kötelező) 77 milliárd forintos támogatását visszavonja, és a jövőben hozzáférhetetlenné teszi országunk számára a Norvég Alap forrásait.  Magyarország nem csak attól az összegtől esett el, amelyet norvég kérés alapján egy független grémiumnak civil szervezetek között kellett volna szétosztani, hanem azt az összeget sem kapta meg, amelyet a kormány oszthatott volna szét. Magyarország „még tárgyalt volna”, de a norvég kormány lezárta az ügyet.

A Magyarországot ért kár hatásai a következő helyekre nem terjednek ki: Klastrom és környéke, Felcsút, Hatvanpuszta.

Ja, és a stadionokra sem.

Ki robbantotta fel az Északi Áramlat gázvezetékeket?

A Pulitzer díjas Seymour Hersh szerint az amerikai elnök már régóta készülődött arra, hogy megsemmisítse a gázvezetékeket, melyek olcsó orosz földgázt szállítottak Németországba a Balti tenger mélyén. Kiderül e valaha igaza van e a név nélküli informátorra hivatkozó újságírónak, aki állítja a NATO van a robbantás mögött! 

Az USA és Lengyelország mindig is bírálta a vezetékeket, de Merkel kancellár elérte, hogy Biden végül rábólintott arra: jöhet az orosz földgáz az Északi Áramlat 2 vezetéken is. Csakhogy sose jött, mert Putyin megindította csapatait Ukrajna ellen tavaly február 24-én. Még ezt megelőzően a Fehér Ház vendége volt Olaf Scholz német kancellár, akit sikerült meggyőzni arról, hogy Putyin mindenképp támadni fog. Ezért aztán február 7-én Biden elnök vígan bejelentette: ha Oroszország támad, akkor az Északi Áramlat gázvezetékeknek annyi.

“Végzünk az Északi áramlattal”

– mondta Biden elnök. Hogy csinálták? Seymour Hersh a blogján ezt írta:

2021 decemberében az USA már elhatározta a gázvezetékek felrobbantását, ezért Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó különleges munkacsoportot hívott össze, amely a CIA embereiből, diplomatákból és katonákból állt. A robbantás maga nem okozott volna nehézséget, de mindenképp el akarták titkolni az amerikaiak érintettségét. Ezért Norvégiához fordultak, amelynek közös határa van Oroszországgal, és ezért megfelelőképp tart Putyintól.

Júniusban rendezték meg a NATO szokásos hadgyakorlatát a Balti tengeren, melynek jelentősége igencsak megnövekedett Putyin Ukrajna elleni agressziója után. Ennek a hadgyakorlatnak a során helyezték el a robbanó szerkezeteket a norvégok segítségével az Északi Áramlat 1 és 2 vezetékekre.

Hogy történt a robbantás?

Szonár bójával, melyet a norvég haditengerészet egyik vadászgépe dobott a Balti tengerbe szeptember 26-án. A hang hatására fokozatosan felrobbantak az előre elhelyezett robbanószerkezetek, és a gázvezetékek üzemképtelenné váltak.

“Biden megmondta, hogy megteszi, és meg is tette. Tökös csávó”

– mondta az újságíró forrása az egész akcióról.

A cikk megjelenése után az oroszok nemzetközi vizsgálatot kezdeményeztek, Washington pedig mindent cáfol. Cui prodest? Kinek állt az érdekében? A Pulitzer díjas veterán újságíró szerint a kivitelezés pompás volt. A hibás maga a döntés lehetett, melyet a “tökös csávó” Joe Biden hozhatott meg, hogy felrobbantsa az együttműködés lehetőségét is Németország és Oroszország között.

Jeszenszky: a magyar kormány nevetségessé tette magát

Az Európai Gazdasági Térség közös nyilatkozatának megvétózásával a magyar kormány nem nyert semmit, és semmilyen kárt sem okozott Norvégiának viszont a magyar diplomáciának sikerült magát nevetségessé tennie – hangsúlyozta Jeszenszky Géza, az első demokratikusan megválasztott magyar kormány külügyminisztere, aki épp a Norvégiával mesterségesen keltett feszültség miatt mondott le Oslói nagyköveti posztjáról.

Az Európai Gazdasági Térségben az Európai Unió tagállamain kívül Norvégia, Izland és Liechtenstein van jelen. 30 éves története során most vétóztak először. A magyar vétónak az égvilágon kivül semmilyen jelentősége sincs. Nem más ez mint amit Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, hogy „tüske legyünk a köröm alatt”.

A magyar miniszterelnök rossz vesztes. Norvégia nem fogadta el a magyar álláspontot a civil szervezetek támogatásának ügyében, mert úgy vélte, hogy annak ad pénzt, akinek akar.

Orbán emiatt ráuszította a rendőrséget is az érintett civil szervezetekre. Az Európai Bíróság időközben kimondta: a civil szervezetekkel kapcsolatos magyar törvény ellentétes az uniós jogelvekkel.

Orbán ugyanazt az utat követi mint Putyin: Oroszországban külföldi ügynöknek bélyegzik a nemkívánatos civil szervezeteket, sőt az ellenzéki újságírókat is.

A magyar miniszterelnök nemcsak ebben követi orosz barátját hanem abban is, hogy a titkos szolgálatokat is felhasználja az ellenzék elleni háborúban. Ez szigorúan tilos az Európai Unióban és bármilyen jogállamban.

Kövér László: az ellenzék jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot

A magyar parlament elnöke, aki az első Orbán kormány idején a titkosszolgálatokat felügyelte, a titkosszolgálatok vezetői előtt nyíltan kifejtette, hogy számukra a fő ellenfél az ellenzék, amely külföldi érdekeket képvisel Magyarországon. Ez pontosan ugyanaz, amit Putyin gondol az ellenzékről. A beszédet Kövér László még tavaly februárban mondta el az Alkotmányvédelmi Hivatal új központjában, de a Direkt36 csak most tette közzé. Miután a leleplezés megtörtént Kövér László hivatalos oldalán is megjelent a beszéd vagyis a hatalom is elismerte annak autentikus voltát.

Jogállamban hogy tarthat ilyen beszédet a parlament elnöke? Erre a kérdésre egyelőre nem siet válaszolni a hatalom, amelynek be kellene vallania, hogy egyáltalán nem új jelenségről van szó.

Andropov árvái

A magyar állambiztonság fontos szerepet játszott a Fidesz létrehozásában és méginkább helyzetbe hozásában. Ezért is akadályoz meg Orbán Viktor mindig minden olyan kísérletet, amely az állambiztonsági listák nyilvánosságra hozását célozza.

A nemzeti együttműködés rendszerének kialakításában is kísért az állambiztonsági múlt. A hasonlóság egyáltalán nem véletlen Putyin és Orbán rendszere között. A kiváló kapcsolat sem.

A baj csak az, hogy a totális kontroll elve, amelyet Sztálin nyomán Andropov alkalmazott, csődbe vitte a Szovjetuniót. A putyini-orbáni javított kiadás sem sokkal sikeresebb.

A demokratikus Norvégia százszor eredményesebb mint a magyar nemzeti együttműködési rendszer, amely a kontroll elvére épül anélkül, hogy valamiféle fejlődési perspektívát nyújtana. Ezért is hárul óriási szerep a titkosszolgálatokra, amelyeknek olyan rendszert kell fenntartaniuk, amelyikben az emberek többsége nem találja meg a számítását.

Ceausescut Romániában olyan bíróság ítélte halálra nejével együtt, amelynek élén Stanculescu tábornok, a katonai titkosszolgálat vezetője állt. Őt maga Nicolae Ceausescu nevezte ki.

Magyar diplomácia mélyponton

Az Európai Gazdasági Térség (EGT) az uniós országokon kívül Norvégiát, Izlandot és Liechtensteint foglalja magában. Csaknem harminc éves története során mindig sikerült közös nyilatkozattal zárni a tanácskozást, de a Népszava tudósítójának értesülései szerint a magyar diplomácia ezt ezúttal megakadályozza. A vétó azt is jelentheti, hogy a jövőben nem sikerül közös közleményt kiadni, mert a magyar diplomácia vétózni fog. Miért süllyed ilyen mélyre Orbán Viktor diplomáciája?

Bosszú a Norvég alapért

Orbán Viktor szerette volna, ha a Norvég alap nem támogat ellenzéki civil szervezeteket. Emiatt még a rendőrséget is rájuk uszította. Orbán akciója csúfosan megbukott: a Norvég alap nem hátrált meg. Jeszenszky Géza oslói nagykövet lemondott, mert képtelen volt képviselni a magyar kormány álláspontját.

Orbán norvég fóbiája odáig ment, hogy amikor Donald Trumppal találkozott a Fehér Házban, akkor is megpróbált lépéseket kierőszakolni Norvégia ellen. Ez még Trumpnak is sok volt. I like Norway – szeretem Norvégiát mondta Orbán Viktornak, aki ebből megértette, hogy az USA aligha gyakorol nyomást a skandináv országra a magyar miniszterelnök kedvéért.

Már biztos: Orbánt nem hivták meg a demokrácia csúcsra

Washingtonban hivatalosan is közzétették a listát arról, hogy Biden elnök kikkel cserélne eszmét – virtuálisan – a demokrácia állásáról december elején. Az uniós vezetők közül egyedül Orbán Viktor nem szerepel a listán. Finom célzás ez arra, hogy Washingtonban nem tartják demokráciának a nemzeti együttműködés rendszerét.

Ebből pedig az is következik, hogy egyáltalán nem esnének kétségbe, ha Magyarország következő kormányfőjét jövőre már nem Orbán Viktornak hívnák. Brüsszelben ugyanez a vélemény, Berlinben, Párizsban és Rómában ugyancsak.

Ezt kevéssé ellensúlyozza az a Barátság érdemrend, melyet Szijjártó Péter külügyminiszter kapott nemrég  Putyin elnöktől.

Afgán miniszterasszony: kész vagyok együttműködni a tálibokkal

Norvégiába menekült a tálibok hatalomra kerülése után az olaj és bányászati minisztérium vezetője, de hajlandó lenne hazatérni, ha biztosítanák az emberi jogokat Afganisztánban. Nargis Nehan a közszolgálati Deutsche Wellenek nyilatkozott.

„Ha a tálibok elfogadják az emberi jogokat és nekünk nőknek biztosítják az alapvető jogokat, akkor kész vagyok arra, hogy együttműködjek velük” – mondta az egykori miniszterasszony.

Afganisztánban nagyon sok nő tart attól, hogy a tálibok vissza kényszerítik őket a középkorba mint az első uralmuk idején tették (1996-2001).

„Ha a tálibok el akarják nyerni a nők támogatását, akkor tudomásul kell venniük, hogy nekünk is van véleményünk, és részt akarunk venni a döntéshozatalban, részt akarunk vállalni az ország kormányzásából. Jelen pillanatban azt figyeljük, hogy milyen kormányt alakítanak a tálibok.”

A hatalom átvétele után úgy nyilatkoztak a tálib vezetők, hogy a külföldi csapatok kivonása után hirdetik ki az új kormányt.

Egy kabuli televíziós csatorna azt jelentette, hogy 12 tagú kormányzó tanácsot kívánnak az ország élére állítani – kizárólag férfiakból. Kilenc tálib mellett 3 másik politikai vezető is helyet kapna ebben a kormányzó tanácsban: Hamid Karzai, egykori államfő, Abdullah Abdullah egykori alelnök és Gulbuddin Hekmatjar iszlamista gerilla vezér, aki egy rövid ideig miniszterelnök is volt. A hírek szerint az első két afgán politikus jelenleg háziőrizetben várja sorsának jobbrafordulását Kabulban.

A nők sorsa

A tálibok azt közölték, hogy a saria határozza azt meg a jövőben Afganisztánban. Mit jelent ez a gyakorlatban? Senki sem tudja, mert a táliboknak nincs kikristályosodott politikájuk- mondja az egykori miniszterasszony.

„A zűrzavar már azzal kezdődik, hogy iszlám jogról és afgán kultúráról beszélnek anélkül, hogy figyelembe vennék: Afganisztán lakói rendkívül sokfélék, sok kultúra létezik egymás mellett.

Amikor a tálibok a mi kultúránkról beszélnek, akkor nekünk nehéz megértenünk, hogy tulajdonképp mit értenek ez alatt.”

A korábbi tálib uralom idején ez azt jelentette, hogy a szunnita iszlámot követő pastu többség álláspontját kiáltották ki egyedül üdvözítőnek, és minden mást elnyomtak Afganisztánban. A tálibok most azt ígérik: ezúttal másképp lesz.

„Reméljük, hogy amikor kihirdetik az új kormányzatot, akkor az sokféle irányt foglal magában. Különböző nemű, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó embereket, akik sokféle ideológiát követnek. Ennek az lenne az előnye, hogy mindenki, aki Afganisztánban él, úgy érezhesse: ő is képviseltetve van az új kormányzatban”

– hangsúlyozta az ex miniszterasszony a biztonság kedvéért Norvégiából.

Milliárdokért kínozzák az embereket

A gyógyszermentes pszichiátriai kezelés akár jobb eredményeket produkálhat, mint ha gyógyszerekkel tömik a pácienseket – erre a következtetésre jutott egy, a BMC Psychiatry című folyóiratban megjelent friss tanulmány.

A kutatók egy norvég kezdeményezést vettek górcső alá, amely azt vizsgálta: előnyére szolgál-e a pácienseknek, ha választást kínálnak nekik a terápiában, beleértve a gyógyszermentes verziót is. Mindeközben Magyarországon milliárdokat költünk ezekre a tudatmódosító szerekre, úgy, hogy szedésük sokszor erővel van a páciensekre kényszerítve.

A közhiedelemben sokféle elképzelés élhet arról, hogy mit lehet tenni egy zavart elméjű emberrel. Legtöbben talán egy zárt osztályt gondolnának megfelelő helynek számukra, ahol vagy helyrehozzák őket valamiféle „gyógyszerekkel”, vagy ott töltik életük hátralévő részét.

A gyakorlat nem áll túl messze ettől a képtől. Sokan valóban nem szabadulnak ki az ellátórendszerből, még akkor sem, ha nem egy zárt intézmény falai között töltik napjaikat, hanem szabadon élhetnek saját otthonukban. Az viszont szinte borítékolható, hogy folyamatosan szedniük kell egy bizonyos típusú pszichiátriai szert: az antipszichotikumokat.

Ez szolgálhat magyarázatul arra, hogy miért fizetett ki a társadalombiztosító közel 17 milliárd forintot az antipszichotikus szerekre a tavalyi évben Magyarországon – ez nagyságrendileg 100 ezer ember teljes évi adagjának felel meg.

Talán még így is rendben volna a dolog, ha ezek a szerek tényleg segítenének a „skizofréneken”, meggyógyítanák őket, vagy legalább teljes életet tudnának élni. Azonban bármilyen lelkesen is hangoztatják ezt a pszichiáterek, a valós helyzet eléggé messze áll ettől.

Gondolhatnánk, hogy az antipszichotikus szerek gondosan fejlesztett hatóanyagok, és kíméletesen rendbe teszik a betegek idegrendszerét. Ez volna talán az ideális kép. Ám a valóság sokkal inkább az, hogy ezek a kemikáliák nemes egyszerűséggel elnyomják az agy vegyi folyamatait, egyfajta „kémiai kényszerzubbonyként”, így egyebek között a pszichotikus tüneteket is képesek minimalizálni.

A mentális egészségügyben ma jóformán kizárólag tudatmódosító szerekkel és elzárással „kezelik” a pszichotikus tüneteket, gyakran akár a páciensek élete végéig. Ám még ennél is elkeserítőbb, hogy az esetek jelentős hányadában ezt akaratuk ellenére teszik az emberekkel. Az efféle kényszerkezelések pedig számos esetben rémálomszerű élményeket okoznak az ellátottaknak.

Mindezt az teszi igazán tragikussá, hogy valójában egyáltalán nem volna szükség ilyen eszközökre a „gyógyításhoz”. Erre élő bizonyítékul szolgálnak azok a

Norvégiában működő pszichiátriai intézmények, ahol a betegnek megadják a döntési szabadságot: választhat a tudatmódosító szerek és a gyógyszermentes pszichoterápia között.

Ez a megközelítés végre szakít azokkal az elnyomó gyakorlatokkal, hogy a „kezelés” érdekében figyelmen kívül hagyják a betegek emberi jogait.

A BMC Psychiatry nevű folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint ezzel a módszerrel jelentősen hatékonyabban kezelhetőek a pszichotikus állapotok, sőt, az eredmények végre túlmutatnak a tünetek enyhítésén.

A tanulmány írói felmérést végeztek az ellátottak körében, és egyöntetűen pozitív visszajelzéseket kaptak azok között, akik maguk választhatták meg, milyen kezelésben akarnak részesülni. Nem is csoda, hiszen ezáltal a betegek megőrizhetik emberi méltóságukat, és gyakorolhatják emberi jogaikat, ami már önmagában is elősegítheti a javulást.

Az első ilyen intézményeket a norvég Egészségügyi Minisztérium utasítására hozták létre annak szellemében, hogy a betegek szabadon eldönthessék, akarnak-e antipszichotikus szereket szedni, vagy a gyógyszermentes terápiákat vennék inkább igénybe. Ugyanakkor egy ilyen intézményben az ellátottaknak arra is lehetősége nyílik, hogy a régóta szedett pszichiátriai szereket szakértői segítséggel elhagyhassák. Ezzel pedig egy olyan hiánypótló szerepet töltöttek be, ami rengeteg, mentális problémákkal küzdő ember életét mentheti meg.

A Medical Online nevű szaklap korábban ismertetett egy 2014-es tanulmányt, amely az antipszichotikumok hosszú távú hatásait vizsgálta. Kevesen gondolnák, hogy ezek a szerek amellett, hogy elnyomják a pszichotikus tüneteket (hallucináció, paranoid téveszmék stb.), rendkívül kellemetlen, olykor visszafordíthatatlan mellékhatásokat is okoznak. Egy ismert amerikai pszichiáter, Dr. David Healy szerint ezek a szerek „a legkellemetlenebb élményeket képesek okozni, amiket egy ember átélhet.”

Ebbe beletartoznak a kényszeres mozgások, izomgörcsök, az arc izmainak irányíthatatlan rángásai, amelyek olykor a szerek elhagyása után sem múlnak el. Az efféle mellékhatások miatt ezek a szerek ahelyett, hogy megelőznék az öngyilkosságokat, egyenesen belehajszolhatják a betegeket saját életük kioltásába.

Healy kutatásai szerint a skizofrének körében 100 évvel ezelőtt nem volt több az öngyilkosság a társadalmi átlagnál, napjainkban viszont minden tizedik skizofrén megöli magát.

Ráadásul az eredmények szerint azok, akik abbahagyják a pszichiátriai szerek szedését, kétszer nagyobb eséllyel nyerik vissza korábbi képességeiket, mint azok, akik tovább szedik a szereket.

Kérdés, hogy vajon kinek éri meg évi 17 milliárd forintot költeni olyan módszerekre, melyek mérhetetlen kínok között tarthatják hazánk lakosságának 1%-át, miközben élő példákat láthatunk arra, hogy a mentális zavarok tudatmódosító szerek nélkül is hatékonyak kezelhetőek. Tablettákkal és injekciókkal az emberek jó eséllyel életük végéig a rendszer rabjai maradnak. A beszélgetéseken alapuló módszerek segítségével viszont visszatérhetnének régi életükhöz, és újra a társadalom hasznos tagjai lehetnének.

Hosszú távon nem tűnik kétségesnek, melyik megoldás hozná a legtöbb hasznot a közösség számára. A norvég példa alapján nem elérhetetlen egy olyan mentális egészségügyi rendszer, ahol senkinek sem kell tartania igazságtalan kényszerítésektől és megaláztatástól.

*A teret adunk olyan véleménynek is amely nem tükrözi  szerkesztőségünk álláspontját.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 10.

Arról jutott eszembe, hogy elolvastam a „Riporterek határok nélkül” nevű nemzetközi szervezet idei listáját a sajtószabadság állásáról.

Évről évre sorrendbe szedik az országokat, miután különböző szempontok alapján a szakemberek megvizsgálták, mennyire szabad náluk a sajtó. Azzal nem is fárasztanám Önöket, hogy persze megint lejjebb csúsztunk, nem is kicsit, az utolsók vagyunk az uniós országok között, a teljes listán a nem túl dicső 87. helyet foglaljuk el. Ez eddig nem túl izgalmas, sejtettük. Viszont megnéztem, ki az első, és ki az utolsó az államok közül. Legelől Norvégia áll, leghátul, Észak-Korea alá csúszva Türkmenisztán.

Na most jön a találós kérdés. Mit gondolnak, a kettő közül melyikkel vagyunk haragban, és melyikkel idilli barátságban? Belátom, ez túl könnyű feladvány, ha Önök akár csak minimális jártasságra tettek szert az Orbán-kormány külpolitikáját illetően, de erről nem én tehetek. Nem kellene annyit újságot olvasniuk, ez csak elrontja a játékot.

Most az egyszer azért beavatom az eddig boldog tudatlanságban élőket abba, mi a bajunk a listavezető Norvégiával.

Már azon túl, hogy elvileg ellenezzük a szabad sajtó ilyenfajta túlburjánzását. De a norvégok újabb veszélyes túlzásokba estek. A hideg lehet az oka, vagy a túl sok halfogyasztás. Ahogy eddig, most is készülnek hozzánk vágni egy 70 milliárdos támogatást a Norvég Alapból. Ezt még valahogy megbocsátanánk nekik (már ez is szép tőlünk, a hasonló segítséget nyújtó Uniót rúgjuk, ahol érjük). Na de az összeg 10 százalékát civil közösségeknek szánják (már gyanús!), és ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a kormánytól független szervezet pályáztassa. Sátáni ötlet. Nyilvánvalóan belegázol nemzeti becsületünkbe, plusz felségsértés is. Mi az, hogy „kormánytól független”?! Vigyék a koszos pénzüket, ahová akarják. Ha a kormány nem teheti rá a kezét a 10 százalékra is, és még ellopni sem lehet, akkor nem kell a másik 90 sem. Különben is, az országban mindenkinek mindene megvan, nem kellenek nekünk a milliárdok.

Szóval Norvégia leírta magát, akkor lássuk, amikor a hátunk közepét. Bezzeg a baráti Türkmenisztán!

A külügyminiszter egy év leforgása alatt másodszor vizitál náluk, a köztársasági elnökünk is vendégül szokta látni az ő diktátorukat, akarom mondani elnöküket. Nincs is hiány ilyenkor kölcsönös dicsérő szavakban. Pedig nem könnyű kimondani ezeket a türkmén neveket: a mostani nagyfőnököt Gurbangulu Berdimuhamedovnak hívják. Szerencsére általában életfogytig uralkodnak, a választásokon 97-98 százalékokat söpörnek be. A maradék 2-3 százalék sorsáról vannak elképzeléseim, hiszen a börtönökben sok a politikai fogoly, hír van a kínzással, elektrosokkal történő kényszervallatásokról is. Na de egyrészt ménkű gazdagok a sok földgáz jóvoltából, másrészt a diktátoraik személy szerint is roppant kellemes emberek. Nem úgy, mint a norvégok: ők soha nem támasztanának semmilyen elvárást a demokráciát, a korrupciómentességet, a civil autonómiát, szabad sajtót illetően.

Már a 20O6-ban elhunyt előző elnök sem volt kispályás. A saját, forgó aranyszobrán kívül szökőkutak gyűrűjében szobrot állíttatott az erkölcsi tanításait tartalmazó könyvről is. Újító szellemű emberként átkeresztelte a hónapokat: a január az ő nevét kapta, az április az édesanyjáét, a szeptember meg a könyve címét. Szerencsére az utód, Szíjjártó vendéglátója sokkal demokratikusabb karakter. Ez onnan is látszik, hogy eltávolíttatta az előd szobrát. Igaz, a helyére emeltette a sajátját, de csak a városkép kedvéért. Erre különben is nagyon ügyel: azt szeretné, hogy az egész főváros fehérben pompázzon, ezért kitiltatott minden fekete autót. Remélem, Szíjjártó ezen felül is számos jó ötlettel tér haza, vegyük pl. azt, hogy Berdimuhamedov bevonatta a nők jogosítványát. Mindjárt nincs akkora forgalom, és nem is nyílik ki annyira a nők csipája, mintha szabadon furikáznának.

Azt is el lehetne tanulni például, hogy az elnök arany rudakkal súlyzózik a kormányülésen, miközben miniszterei állva tapsolják meg a főnök kiváló erőnlétét. Szerintem ez a gyakorlat a Várban a Karmeliták refektóriumában is remekül mutatna, amióta lemázolták, a sok freskó sem vonná el a figyelmet. Ha az arany súlyzó nem megy, a taps is elég.

De egy olyan országtól, amelynek ennyire figyelemkeltő helye van a sajtószabadság-listán, elsősorban a médiapolitika terén kellene okulnunk.

A legutolsó intézkedésük a világsajtó szerint a razziázás a magánlakások WC-jében. Az állampolgároknak ott számos lapra kötelező előfizetniük, így a mellékhelyiségben a higiéniai célt többnyire odakészített újságok szolgálják. Mivel a diktátor fotója sűrűn szerepel bennük, ebből az a sajnálatos gyakorlat következik, hogy a tiszteletre méltó portré az alattvalók kevéssé nemes testrészével érintkezik. Nem kizárt, hogy bizonyos gonosztevők ebben még örömüket is lelik. Ennek kívánnak véget vetni a hazafias WC-razziák.

Itthon sem szabadna az állampolgárt e téren kormányzati útmutatás nélkül hagyni. A magyar mellékhelyiségekbe kéretik ezentúl a sajtószabadság- és demokrácia rangsorokat elhelyezni. Le a norvégokkal, éljenek türkmén barátaink!

Norvégia több amerikai tengerészgyalogost akar az orosz határra

0

700-ra növelné a jelenlegi 330-as létszámot a norvég kormány, amely egyre jobban tart Oroszországtól.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, aki korábban Norvégia miniszterelnöke volt, többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország egyre aktívabb a térségben. Nemcsak a norvégok tartanak az oroszoktól Skandináviában – a svédek, akik nem tagjai a NATO-nak, egyre többet költenek katonai célokra, hogy ellensúlyozzák az orosz fenyegetést. A balti államok, Lengyelország és Románia is kérték Amerikát, hogy fokozza katonai jelenlétét a térségben. Varsó kétmilliárd dollárt ajánlott az Egyesült Államoknak, ha egy amerikai páncélos dandárt állandóan Lengyelország területén állomásoztat. Washingtoni válasz egyelőre nincs.

Trump viszont Kanadában azt javasolta: hívják meg újra Oroszországot a G7 csúcsra, mely így ismét G8 lenne. Az európaiak nem szavazták meg Trump ötletét.

Oroszországot azt követően zárták ki a nagyhatalmak elit klubjából, hogy annektálta a Krím-félszigetet 2014-ben.

Októberben nagy NATO-hadgyakorlatot tartanak Norvégiában illetve a tengeren. Norvégiának több mint 200 kilométeres közös határa van Oroszországgal. Jó, hogy közösen gyakorlatozhatunk – mondta Norvégia hadügyminisztere.

35 ezer NATO katona vesz részt a hadgyakorlaton, melyen 70 hadihajó és 130 harci gép demonstrálja az Észak-Atlanti Szerződés katonáinak a felkészültségét. A norvégokat különösen az aggasztja, hogy az amerikai tengerészgyalogosokat a sivatagi hadviselésre képezik ki, ezért nem boldogulnak könnyen Norvégia északi területein, melyek túl vannak a sarkkörön.

A norvég kormány reméli, hogy Washingtonban rábólintanak a 700 tengerészgyalogos küldésére, akiket közelebb helyeznének el az orosz határhoz, mint eddig. Moszkva természetesen cáfolja, hogy céljai lennének Skandináviában, de a múlt őszi nagy orosz hadgyakorlat a NATO-államok határán azt mutatta:

Oroszország gazdasági nehézségei ellenére újra katonai nagyhatalomnak érzi magát.

Ezt a fenyegetést pedig a kis európai államok csakis amerikai támogatással csökkenthetik, hiszen saját erejük nem elegendő.

A közös európai hadsereg egyelőre csak terv, melyet sok NATO- és EU-tagállam, köztük Magyarország is támogat.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!