Kezdőlap Címkék Nemek közti egyenlőtlenség

Címke: nemek közti egyenlőtlenség

A nők sehogy sem jók a munkaadóknak

Kiderült, hogy mik a legfontosabb nőügyek ma Magyarországon: a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) közzétette kutatásának eredményeit, amely arra kereste a választ, hogy miket tartanak a magyar nők saját legégetőbb problémáiknak. A tanulmánykötetből az derül ki, hogy az alapvető megélhetési gondok, illetve a munka és a családi kötelezettségek összeegyeztetése okozza a legnagyobb nehézséget a magyar nőknek. Általában azonban nem merül fel bennük, hogy a nemek közti egyenlőtlenségek is állhatnak a problémák hátterében, a nemi sztereotípiák pedig mélyen gyökereznek: maguk is alapvetően női feladatnak tartják a háztartási feladatok ellátást és a gondoskodást. 

 

A Nőügyek 2018 című tanulmánykötet célja az, hogy a nőket érintő ügyekkel a nők által valóban megélt napi tapasztalatok alapján lehessen a jövőben foglalkozni – hangzott el Kováts Esztertől, a FES Nemek közti igazságosság Kelet-Közép-Európában című programjának vezetőjétől a kötet csütörtöki bemutatóján. Arról beszélt, hogy a nők ügyei általában háttérbe szorulnak a napi politikában, fontosabbnak tartott problémák alá rendelődnek. Ilyen például a demográfia kérdése, amelyről Orbán Viktor nemrég kijelentette, hogy a következő kormányzati ciklus központi eleme lesz. Kováts szerint a miniszterelnök által a nőknek felajánlott szövetség különös jelentőséget ad a tavaly ősszel és télen végzett kutatásnak, amelynek eredményeit direkt csak a választások után tették közzé.

Elmondta, hogy a Gregor Anikó szociológus által vezetett, a Závecz Research-csel közösen készített kutatás fő kérdése az volt, hogy a nők szerint mik a legfontosabb nőügyek, amelyre kétféle módszerrel keresték a választ. Először nők részvételével megtartott fókuszcsoportos beszélgetéseken igyekezték beazonosítani a nőket leginkább foglalkoztató problémákat, és ezek alapján állították össze azt a kérdőívet, amelyet a társadalom egészét reprezentáló 1000 fő töltött ki, férfiak és nők vegyesen.

Kováts elmondta, hogy a hat fókuszcsoport összeállításánál viszont direkt az alacsonyabb státusú nőkre koncentráltak, mert őket ritkábban érik el a szociológiai kutatások. A legfontosabb megállapítása a fókuszcsoportos kutatásnak az volt, hogy nem a kifejezetten nőket érintő problémák, hanem a megélhetés kérdései kerültek elő leggyakrabban témaként. A résztvevők a bérekkel, munkával, árakal, lakhatással kapcsolatos ügyeket említették.

Mikor a konkrétan nőket érintő problémákról kérdezték őket, kiemelkedő volt a munkavállalás és a gondoskodói feladatok ellátása közt húzódó feszültség, amelyet Kováts szerint sokan kibékíthetetlen ellentétként élnek meg. A munkát nehéz összeegyeztetni a családi kötelezettségekkel, de a munka is erodálóan hathat a szociális kapcsolatokra.

A gyerekvállalás és a munkahelyi elvárások közti ellentétek is előjöttek. A nő sehogy se jó, ahogy van a munkaerőpiacon – mondta Kováts ara utalva, hogy

a nők akkor is hátrányban vannak, ha még gyerekvállalás előtt állnak, akkor is, ha éppen családot alapítanának, és akkor is, ha vissza akarnak térni a munka világába.

Különösen nehéz annak az ötvenes éveiket taposó, úgynevezett „szendvics generációnak” a helyzete, akik még gondoskodnak a gyerekeiről, de már idős szüleiket is kénytelen ápolni, mert az ő nehézségeik egyáltalán nem jelennek meg a közbeszédben, és a munkaadó sincs tekintettel a kettős teherre. Csak a gondoskodási feladatokkal nem rendelkező nőknek jobb a helyzete, illetve azoknak, akiknek kifejezetten támogató a családja, vagy meg tudja fizetni a bébiszittert, idősgondozót. De ez nyilvánvalóan a kisebbség – hangzott el.

A gondoskodás problémakörébe a tartósan beteg, fogyatékkal élő családtagok ápolása is beletartozik, amelyhez még kevesebb segítséget kapnak a nők. Az ápolási díj megalázóan kevés, viszont a szociális intézményrendszer állapota arra kényszeríti őket, hogy otthon oldják meg az ápolást.

Az ideális munkavállaló képébe a magyar nők szerint nem tartozik bele a gondoskodási kötelesség,

ezt magánéleti problémának tartják a munkaadók.

Kováts szerint ezért a nők megbízhatatlan munkavállalókká válnak, de ha ezek a családi terhek egyenlőbben oszlanának meg a férfiak és a nők között, ki lehetne kényszeríteni a szemléletváltást.

A demográfiai kérdések is előkerültek: Kováts szerint meglepő volt, hogy a kormány által kívánatosnak tartott több gyerekes elvárást maguktól említették problémaként a fókuszcsoportban részt vevő nők. Viszont nem az volt a gondjuk ezzel, hogy a kormány bele akar szólni a magánéletükbe, hanem megélhetési szempontból közelítettek hozzá. A legtöbben azt mondták, hogy

hiába szeretnének akár három gyereket, nem keresnek eleget ehhez, és a munkaadótól sem tapasztalják a támogató hozzáállást.

Arról is megkérdezték a nőket, hogy problémáikkal kihez fordulnak. Kiderült, hogy a fókuszcsoportok résztvevői leginkább saját szűkebb környezetükre, jellemzően családjukra támaszkodnak. A munkahelyüket sokszor kifejezetten ellenséges környezetként írták le, az állami intézményekkel és a politikai pártokkal szemben pedig bizalmi válság alakult ki.

„Mikor a politika előkerült a beszélgetéseken, megfagyott a levegő”

– mondta Kováts. Mikor konkrét politikusokra kérdeztek rá a fókuszcsoportok vezetői, leginkább Szél Bernadett neve került elő, mint aki tett a nőkért, de pártokat nem említettek a résztvevők. Egyik párt programjában sem látták azt, hogy kifejezetten foglalkoznának az őket érintő problémákkal.

Kováts hangsúlyozta, hogy a résztvevő nők a problémáikat nem a férfiakkal ellenséges nyelvezetben fogalmazták meg: látják, hogy miért nehezebb egyes dolgokban a nőknek, de azt is hangsúlyozták, amikor a férfiak vannak nehezebb helyzetben valamiért.

Említett problémák megoszlása a kérdőívben, spontán válaszok. Forrás: FES/Nőügyek 2018

A kutatást vezető Gregor Anikó a fókuszcsoportok tapasztalatai alapján decemberben felvett kérdőíves kutatás eredményeket ismertette. Elmondta, hogy először arra kérték a résztvevőket, hogy sorolják fel azokat a problémákat, amelyek a legfontosabbak számukra. Az 1000 ember 2250 különböző problémát említett, de ezek közel 40 százaléka az anyagiakkal függött össze, 15 százalékuk pedig az ehhez szorosan kapcsolódó munkahelyi problémákat is a legfontosabbak közé sorolta. A kutatók által úgynevezett női problémaként definiált dolgok itt még csak a 2 százalékot tettek ki.

Mikor a kifejezetten a nőket érintő problémákra kérdeztek rá, csak tízből hárman tudtak ilyeneket említeni, és jellemzően a magasabb végzettségű nők és férfiak tudtak jobban reflektálni ezekre. Az itt megemlített problémákra is igaz volt, hogy nagy részük nem specifikusan női, hanem a nőket is érintő, tehát jellemzően itt is az anyagi gondok domináltak, ezt követte a munka és magánélet közti feszültség. Ha a régiókat nézzük, akkor

egyedül a budapestiek említették gyakrabban a munka és magánélet közti feszültséget az anyagiaknál.

Mikor skálán kellett értékelni a nőket érintő gondokat, a legmagasabb pontszámot az egyedülálló szülők helyzete kapta, ezt követte az, hogy részmunkaidős bérből nehéz megélni, ami szintén a gondoskodás problémájával függ össze. A harmadik helyre a tartósan beteg gyerekek nevelése került, ami jellemzően szintén a nőkre hárul.

Forrás: FES, Nőügyek 2018

A szexuális zaklatások és a szülés módjába való beleszólás, tehát azok a témák, amelyek dominálták az elmúlt évben a médiát és a közbeszédet, a legfontosabb problémák listájának csak a végén szerepeltek, tehát kevésbé estek latba, mint a megélhetéssel, gyerekneveléssel, ápolással kapcsolatos problémák.

Amikor arra kérdeztek rá, hogy ki segített ezekben a korábban tárgyalt nehéz élethelyzetekben, a legtöbben egy női családtagot említettek először. Tartósan beteg kisgyerek, idős családtag, párkapcsolati erőszak, és a GYES-t követő munkanélküliség esetén is női rokonhoz fordultak először a válaszadók, egy másik kérdésből pedig kiderült, hogy

a nők feladatának tartják elsősorban az ápolást és a gondoskodást.

Az állami intézmények segítő szerepére az igény elsősorban a gyerekvállalás utáni munkakeresésben és a párkapcsolati erőszakkal kapcsolatban került elő.

Forrás: FES, Nőügyek 2018

Az egyes társadalmi csoportok és a nők közötti szolidaritás kérdését is vizsgálta a kutatás, és Gregor Anikó kiemelte, hogy a válaszok alapján hatalmas feszültség húzódik az egyes társadalmi csoportok között. A kérdőívet kitöltők szerint például a kelleténél jobban támogatja az állam a háton túli magyarokat, a cigányokat és a menekülteket. Viszont nem eléggé támogatja az egyedülálló szülőket, a tartósan beteg gyerekeket nevelő, illetve a bántalmazott nőket. Újfajta társadalmi törésvonalként említi Gregor Anikó, hogy sokak szerint a nagycsaládosokkal és a nyugdíjasokkal is kivételeznek. A kutatás vezetője szerint ebből látszik, hogy a nők közötti szolidaritást erodálja a családtámogatás vagy a nyugdíjasok helyzetének átpolitizálódása, és a véges erőforrások miatt a nők végső soron egymás farkasai lesznek.

Az is kiderült, hogy a válaszadók több mint fele nem lát olyan pártot, amely hathatósan képviselné a nők érdekeit, de azok, akik megneveztek pártot, a Fideszt tartották a legtámogatóbbnak. A GYED-del és a GYES-sel kapcsolatos intézkedéseket, a CSOK-ot és a 40 plusz programot is gyakran említették a kormánypártok intézkedései közül.

A politikusok közül Szél Bernadettet említették a legtöbben, mint aki kiemelten foglakozik a nők ügyeivel,

a második helyre pedig ironikus módon az az Orbán Viktor került, akinek elhíresült „nőügyekkel nem foglalkozom” kijelentéséről kapta a kutatás a nevét.

A válaszadók 40 százaléka egyébként úgy gondolta, hogy több női képviselő nem hozna jelentős változást a hazai politikai életben, ami pontosan megfelel a tíz évvel ezelőtti aránynak. De Gregor Anikó kiemelte, hogy most többen mondták azt, hogy ha mégis hozna a női politikusok jelenléte változást, akkor az az lenne, hogy többet foglalkoznának a nők helyzetével.

Ez jó átvezetést jelentett a tanulmánykötet ismertetését követő beszélgetéshez, amelyre női politikusokat hívtak meg a szervezők. Ez a programpont viszont jóval kevésbé bizonyult érdekesnek, mert a politikusok mintha elfelejtették volna, hogy már lezárult a kampány: leginkább arról beszéltek, hogy milyen női ügyeket karoltak fel az elmúlt években. Igaz, a valódi, érdemi vitát és megoldáskeresést eleve megakadályozta, hogy

a kétharmados felhatalmazást kapó Fidesz nem képviseltette magát az eseményen.

Így a párbeszédes Hegyesi Beáta, az LMP frakcióvezetője, Szél Bernadett és az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó volt jelen.

Szél Bernadett szerint azért kellene több nő a politikába, mert a Parlamentben ülő férfiak folyamatosan hátrasorolják a nőket érintő ügyeket. Szél szerint az LMP most már ott tart, hogy kvóta nélkül is ugyanannyi nő ülne a parlamenti frakciójukban, mint férfi, de elismerte hogy van még mit tenni az egyenlőség érdekében a pártban.

Bangóné Borbély Ildikó többször elmondta, hogy az általános hozzáálláson is változtatni kéne, mert

a legtöbb nőben fel sem merül, hogy politikusnak menjen,

és ez szerinte a kormány kommunikációjának köszönhető. Bangóné szerint ez Orbán egyik legnagyobb bűne, és ha ez így megy tovább, négy év múlva sem lesz több női képviselő, sőt.

Arra a kérdésre, hogy a kutatásból az derül ki, hogy a megkérdezettek szerint egyik párt sem tesz eleget a nők problémáiért, és még az adott párt szimpatizánsai sem értékelték túl jól saját politikusaik ezen tevékenységét Hegyesi Beáta azt mondta, hogy vitatná ezeket a kutatási eredményeket, mert a Párbeszéd kiemelten kezeli a női ügyeket. Szél Bernadett szerint viszont jogos a kritika, mert nem látszik túl sok eredménye az ellenzéki politizálásnak, de hozzátette ő is, hogy ez azért van, mert sok kezdeményezést visszadobott a fideszes többségű Parlament.

Ekkor felmerült, hogy ha eddig sem sikerült túl sokat tenni a nőkért, akkor milyen kilátások vannak a következő négy évre. Szél azt válaszolta, hogy ha kitartóan, civil oldalról is felhozzák ezeket a nőket érintő problémákat, a kormány sem tud kitérni előlük. „Nem lehet ellenzékben sem feltenni a kezünket” – mondta Hegyesi Beáta is, hozzátéve, hogy ez nem csak a női ügyekre, hanem úgy általában a parlamenti munkára is igaz.

A három ellenzéki politikus nem sok konkrét megoldási javaslatot mondott a tanulmányban leghangsúlyosabban megjelenő problémákra, de abban egyetértettek, hogy az ápolási munkát jobban el kellene ismerni, ahogy a nők háztartásban végzett feladatait is, illetve például a bölcsödei férőhelyek növelésével lehetne segíteni az anyák munkavállalását. Az egyedülálló szülők megsegítése és a család fogalmának átértelmezése is többször előkerült.

Illetve azt is hangsúlyozták, hogy nem helyes, hogy a kormány a nőkre elsősorban csak a családpolitikában gondol, mikor ennél jóval összetettebb a kérdés. Szél Bernadett azt is kiemelte a kutatás alapján, hogy amíg ilyen súlyos anyagi gondokkal küzd a társadalom, nem várható, hogy a nők úgy érezzék, hogy érdemben foglalkoztak a problémáikkal.

Nincs elég nő a digitális szektorban

0

Közzétette a Nők a digitális korban című tanulmányát az Európai Bizottság, amely az infokommunikációs szektorban elemzi a nők helyzetét. Ebből az derül ki, hogy négyszer annyi férfi folytat ilyen irányú felsőfokú tanulmányokat, és a digitális világban dolgozó munkavállalóknak csak az ötöde nő, ráadásul a számarányuk egy kicsit még csökkent is az elmúlt években, így szélesedett a két nem közötti szakadék.

Hiába van egyre nagyobb igény az infokommunikációs szakemberekre a munkaerőpiacon, nem lett ezzel párhuzamosan több nő a szektorban. Minden 1000 nőből, aki felsőfokú tanulmányokat folytat, csak 24-en tanulnak ilyesmit, és mindössze hatan végeznek végül a szektorral kapcsolatos munkát. A férfiaknál az ilyen területen végzett hallgatók fele el is helyezkedik a szektorban.

Az is jellemző, hogy a nők közt több a pályaelhagyó. Ez különösen a 30-44 éves korosztályban jellemző, és összefüggésben lehet a gyerekvállalással. A nőknek ez a kihullása a digitális világból

mérhetően negatív hatással van Európa gazdasági teljesítményre a tanulmány szerint.

A munkakörülmények vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy a nők mindennek ellenére jobban motiváltak arra, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák a digitális szektorban. Viszont úgy érzik, hogy kollégáik kevésbé nyitottak az ötleteikre, és gyakrabban szembesülnek diszkriminációval is.

Ha az EU-s polgárok alapvető digitális műveltségét vesszük, az 55 év alatti korosztály esetében nincs különbség a férfiak és a nők között. Ha azonban az ennél komplexebb technológiai tudást vizsgálták, a 24 év alatti korosztály esetében a nők még felül is múlták a férfiakat, a többi korosztályban viszont a másik irányba nyílt meg a nemek közti szakadék. Ráadásul hiába van hasonló infokommunikációs alapképessége a férfiaknak és a nőknek, a nők gyakrabban kérdőjelezik meg a saját képességeiket.

A jelentős tudáskülönbségek akkor mutatkoznak meg, ha programozásra kerül a sor: 15 százalékkal kevesebb fiatal nő tanul ilyesmit, mint férfi, és nagyon kevesen helyezkednek el később ilyen állásban.

Ha a női techvállalkozókat nézzük, ott is jelentős a különbség: a szektorban található startupok alig 15 százalékának van női alapítója, és ebben Európa a világ többi részéhez képest is jelentős lemaradásban van. Igaz, jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagországok között. Viszont hiába van kevesebb női techstartup, azok nagyobb arányban nyújtanak jobb teljesítményt, mint azok, amelyeket csak férfiak alapítottak.

2016-ban az egész világon mindössze a startupok 5 százaléka rendelkezett 100 százalékban női alapítókkal. Ráadásul egyfajta befektetői bizalmatlanság is megfigyelhető ezekkel a cégekkel szemben.

Nem csak a karrierválasztásban, hanem a technológiához való hozzáállásban is különbség figyelhető meg a férfiak és a nők között: a nők negatívabban gondolkodnak a technológia társadalmi hatásairól. Ehhez hozzájárulhat, hogy kevésbé vannak képben a legújabb fejlesztésekkel.

A tanulmány szerint a nőknek összességében a sokszor nem tudatos előítéletekkel, a munka és a magánélet összeegyeztetésének problémájával, a szerepmodellek hiányával és a kevésbé fejlett kapcsolatrendszerből adódó hátrányokkal is meg kell küzdeniük a szektorban. Pedig sok kutatás arra jutott, hogy minél változatosabb szakemberekből álló csapatok dolgoznak egy adott problémán, annál nagyobb az innovációs potenciál.

A nők infokommunikációs szerepének növelésére a tanulmány többek között a tanulmányi programokat, a mentorálást, a célzott támogatásokat, az alkalmazás feltételeinek átláthatóbbá tételét a cégeknél, illetve a kvótákat tartja megfelelő eszköznek.

Magyarországon nem csökken, hanem nő a nemek közti egyenlőtlenség

A Nemek Közti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) közzétette legfrissebb, 2015-ös adatokon alapuló listáját, és eszerint az Európai Unióban csak Görögországban rosszabb a helyzet, mint Magyarországon, ráadásul visszafejlődtünk az elmúlt években. A legnagyobb egyenlőtlenség férfiak és nők között a hatalmai helyzet tekintetében tapasztalható. 

Az EU-s átlag és az egyes országok által elért pontszámok. Forrás: European Institute for Gender Equality

A listán a közép- és a délkeleti-európai országok a sereghajtók, azaz itt a legnagyobb a nemek közti egyenlőtlenség az EU-ban. Az EIGE ennek mérésére egy indexet használ, amely több komponensből áll. A főbb területek, amiket vizsgálnak, a nemek egészségügyi és anyagi helyzete, munkával kapcsolatos lehetőségei, tudáshoz való hozzáférése, időgazdálkodása és a hatalomból való részesedés. Az egyes területeket, illetve ezek részterületeit pontozzák 1-től 100-ig, ahol az 1-es pontszám a teljes egyenlőtlenséget, a 100-as pedig a teljes egyenlőséget jelenti.

Eddig négyszer gyűjtöttek adatokat, először 2005-ben, legutóbb pedig két éve, és ez utóbbinak az eredményét tették közzé most. Magyarország 50,8-es mutatóval a lista végén található, egyedül Görögországnak rosszabb az egyenlőségi indexe: 50,0. Magyarország előtt Csehországot, Horvátországot, Szlovákiát és Romániát találjuk, messze elmaradva az EU-s átlagtól, amely jelenleg 66,2 pont. 

A listát nem meglepő módon a skandináv országok vezetik: Svédország, Dánia és Finnország áll az élen, őket pedig Hollandia és Franciaország követi. Ez azt jelenti, hogy Franciaországban jelentősen javult a helyzet: két helyet előre lépve már megelőzik Belgiumot és az Egyesült Királyságot. Az uniós átlag viszont csak 1,2 pontot emelkedett a 2012-es adatokhoz képest, és a legelső vizsgálat óta sincs jelentős előrelépés (akkor 62 pont volt az EU-átlag).

Magyarországon ráadásul még romlott is a helyzet az elmúlt években az EIGE szerint:

míg 2012-ben megelőztük Romániát, most a rangsorban és a pontszámot tekintve is visszacsúszott az ország.

Ráadásul úgy tűnik, hogy itthon még az Európai Unió egészéhez képest is sokkal lassabb a fejlődés: az első adatgyűjtéskor, 2005-ben 49,5 pont volt Magyarország egyenlőségi indexe, most pedig 50,8. Az EIGE adatai szerint 2010-ben volt a legjobb a helyzet itthon, akkor 52,4 pontot kaptunk. Magyarország tehát úgy foglal el egyre rosszabb helyzet a listán, hogy az átlag közben folyamatosan növekszik, tehát az Európai Unió egészét nézve, ha lassan is, de egyre csökken a nemek közti egyenlőtlenség.

Magyarországon fejlődés az egészségügyi és anyagi helyzetben, illetve a munkában tapasztalható, ha összevetjük a mostani értékeket a legutóbbiakkal. Bár, ha a munka minőségét és a nemek közti szegregációt külön nézzük, akkor itt is rosszabb lett a helyzet. Összességében azért elmondható, hogy a munka világában és az anyagi lehetőségek tekintetében még így is viszonylag jó értékeket kapott Magyarország, és a legnagyobb egyenlőség az egészséget tekintve van. Ez azt jelenti, hogy nagyjából ugyanannyira férnek hozzá a férfiak és nők az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és egészségi állapotuk között sincs nagy különbség. Az egészséget tekintve a 100-ból 86 pontot kapott Magyarország, ami csak egy ponttal marad el az EU-s átlagtól, de

ha a hatalomból való részesedést nézzük, siralmas számot látunk:

mindössze 18,7 pontot értünk el.

Magyarország értékei az egyes területeket tekintve. Forrás: EIGE

Ez az érték az, ami nagyon lehúzza Magyarország összpontszámát: ha kivennénk az összesítésből, sokkal jobb helyet foglalnánk el a listán. A hatalmi egyenlőségben egyébként soha nem szerepeltünk jól az EIGE szerint, de a politikai és gazdasági összetevőt tekintve még így is számottevően romlott 2010-hez és 2012-höz képest a helyzet (a szociális komponens nagyjából stagnál).

Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy 30 ponttal vagyunk elmaradva ezen a területen a jelenlegi EU-s átlagtól. Még Görögországban is egyenlőbben részesednek a nemek a hatalomból (21,7 pont), tehát ebben a tekintetben abszolút sereghajtó Magyarország. A listában egyébként nem tüntetik fel, hogy az egyes területeken jelentkező egyenlőtlenség a férfiak vagy a nők javára jelentkezik-e, de egyértelmű, hogy a hatalom tekintetében a nők vannak sokkal rosszabb helyzetben Magyarországon (is).

Pedig az adatok mellett közzétett tanulmány szerint általánosságban javult a helyzet a nemek közti gazdasági és politikai hatalom eloszlását tekintve az EU-ban. Kiemelik, hogy a legjelentősebb fejlődés ott látszik, hogy egyre több nő kerül döntéshozói pozícióba. Igaz, ez leginkább a gazdasági szférában tapasztalható,

a politikában még mindig jelentős hátrányban vannak a nők.  

Virginija Langbakk az EIGE igazgatója arról beszélt a jelentés kapcsán, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy megvalósuljon a nemek közti teljes egyenlőség a társadalomban, és a fejlődés is „csigalassú”. Sőt, néhány területen a szakadék a férfiak és nők között még nagyobb is, mint tíz éve volt, amikor először publikálták az egyenlőtlenséget mérő indexet.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!