Kezdőlap Címkék Mi Hazánk Mozgalom

Címke: Mi Hazánk Mozgalom

Gréczy Zsolt újabb pert nyert

A Demokratikus Koalíció politikusáról a Mi Hazánk Mozgalom egyik  szakértője állította egy videóban, hogy zaklatta.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletében helyreigazításra kötelezte a Pesti Srácok című portált. A DK politikusát, Gréczy Zsoltot december közepén a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti szakértője, Palányi Nóra vádolta meg zaklatással egy videófelvételen, amit a lap közölt. – írja közleményében a Demokratikus Koalíció.

Az ítélet szerint

a Pesti Srácok valótlanul állította, hogy a DK politikusa egyoldalú üzenetekkel bombázta a nőt, valótlanul állította, hogy az üzenetek bármiféle szexuális tartalmat hordoztak.

A közlemény szerint a tanúként meghallgatott Palányi többször ellentmondásokba keveredett, szavahihetősége a tárgyalás során többször is megkérdőjeleződött. A videóban tett, zaklatásra vonatkozó állításait semmilyen módon nem tudta bizonyítani.

Gréczy Zsoltot a tárgyaláson a Czeglédy Ügyvédi Iroda képviselte.

Gréczy már nyert egy helyreigazítási pert, akkor a bíróság első fokon kimondta, hogy a Lokál valótlanul híresztelte, hogy zaklat egy nőt.

Buszoztatták a romákat, két párt is be- illetve feljelentést tett

A Mi Hazánk Mozgalom és az Mszp is  fényképekkel bizonyították, hogy Fideszes aktivisták szervezetten szállították a romákat a szavazókörbe.

Országszerte tömegesen, szervezetten szállítják a cigányokat szavazni az európai parlamenti választáson, ezért a Mi Hazánk Mozgalom panaszt nyújtott be több választási bizottsághoz -jelentette be Novák Előd a párt kampányfőnöke.

A miskolci MSZP feljelentést tett a rendőrségen, mert azt tapasztalta, hogy szervezetten, kisbuszokkal szállították a romákat a felsőzsolcai szavazókörbe.

A párt szerint fideszes aktivisták szállították a roma szavazókat a kisbuszokkal. Az MSZP önkéntesei felelősségre vonták a szavazókat, mire elismerték, hogy szervezetten szállították őket.

A miskolci MSZP feljelentést tett a rendőrségen és bejelentést tett a helyi választási bizottságnál, amely a történteket jegyzőkönyvbe vette.

Toroczkai mindenütt – Déli kávé Szele Tamással

Rettenetes kávét kérek, kisasszony, puskapor is legyen benne, meg bors, paprika, bajuszpedrő, minden! Hadi készülődésekről kell beszámolnom, és nem lesznek olyan vidámak a hírek, mint ahogy a bajuszpedrőből gondolnák. Dióhéjban annyiról van szó, hogy már nem is készülődik az új félkatonai szervezet, mert már meg is van.

Felállt, megalapították.

A Mi Hazánk seregének zászlóbontását ugyan június elsejére ígérte Toroczkai László még pár napja is, de közbejöhetett valami, mert egy tegnapi sajtótájékoztatón bejelentette a megalapítását. Igen szép neve lesz: Nemzeti Légió. Magyar Légió már nem lehet, ugyanis olyan volt, korábban: 1943-ban alakították a 27-es számú krasznogorszki hadifogolytáborban, és a szovjet oldalon harcolt, illetve harcolt volna, de bevetése előtt feloszlatták. Jó, ha nem magyar, legyen nemzeti, az is van olyan jó. Lássuk a hírt:

„Nemzeti Légió elnevezéssel honvédelmi, hagyományőrző szervezetet hozott létre a Mi Hazánk Mozgalom – jelentette be a párt elnöke kedden sajtótájékoztatón, Budapesten.

A Nemzeti Légió nem a korábban az MSZP és a Fidesz által aljas módon betiltott és a Jobbik által elárult Magyar Gárda jogutódja, de eszmeiségének és szellemiségének örököse – fogalmazott Toroczkai László.

Azt mondta, az egyesületi bejegyzés alatt álló szervezet alapvető missziója a honvédelmi alapismeretek oktatása, a katonai hagyományok ápolása, illetve katasztrófahelyzetekben, például árvíz idején az élet- és vagyonvédelem.

Kijelentette, az elmúlt évtizedben nem szűntek meg, sőt súlyosbodtak azok a tényezők, amelyek korábban a Magyar Gárda megalakulásához vezettek. Vagyis az elszánt, magukért tenni akaró magyar embereknek joguk van ahhoz, hogy megszervezzék saját védelműket – értékelt.

Toroczkai László szerint aktualitást ad a légió létrehozásának, hogy éppen száz éve alakult meg a Nemzeti Hadsereg, amely Horthy Miklós vezetésével „megtisztította az országot a kommunistáktól”. Csakúgy, mint száz évvel ezelőtt, ma is az anarchia felé halad az ország, hiszen van olyan cigány párt, amelyik cigány tartományt akar leválasztani Magyarországról és olyan település, Törökszentmiklós, ahol cigány klán tartja rettegésben a helybelieket – mondta.

Kijelentette, az anarchia, a bűnözők elleni fellépés mellett a légió feladatának tekinti, hogy támogassák azon magyar emberek ezreit, akiket jogtalanul kilakoltatnak. Ezért jelen lesznek a kilakoltatásoknál is.

Toroczkai László közölte, a rendőrségi tiltás ellenére mindenképpen megtartják a Törökszentmiklósra meghirdetett demonstrációjukat.

Arról is szólt, hogy a Nemzeti Légió zászlóbontása június 1-jén Szegeden lesz. A szervezet vezetője Födelmesi László, a Francia Idegenlégió volt katonája lesz, stratégiai szövetségesük pedig a Betyársereg.

A sajtótájékoztatót terepszínű egyenruhás „légionáriusok” gyűrűjében tartotta Toroczkai László.” (MTI)

Azért az MTI-t idézem, hogy ne vádoljanak elfogultsággal. Mondjuk az érthető, mitől „légió”, ha egy volt légiós vezeti, habár megjegyezném, hogy a valamikori, nagyon rossz emlékű román Vasgárda is eredetileg Mihály Arkangyal Légiója névre hallgatott, és románul a „légiós” másodlagos jelentése ma is az, hogy „vasgárdista”, de ha azt vesszük, a Magyar Gárda meg „gárda” volt, szóval sosem fognak szabadulni a vasgárdista nyelvi kontextustól.

Fotó: MTI/Mónus Márton

De hát hová ez a sietség, kérem?

Nem volt jó a június elsején tartandó zászlóbontás? Úgy tűnik, nem, bár ez csak alapítás, ettől még bonthatnak Szegeden akármit, és erre a május 21-i törökszentmiklósi vonulás adhat magyarázatot. Ugyebár, azt betiltotta a rendőrség, ám a hírben is olvashattuk, hogy Toroczkai mindenképpen meg akarja és ezek szerint meg is fogja tartani. Ami eredetileg seregszemle, felmérés lett volna, annak megállapítása, hány szimpatizánsra számíthatnak, így tűzkeresztséggé avanzsált. Hiszen a rendőrség nem tehet mást: ha egyszer betiltott egy demonstrációt és azt mégis megtartják, akkor fel kell oszlassa.

Azt nem kétlem, hogy ha csak és kizárólag a törökszentmiklósi rendőrkapitányság állománya próbálkozik az oszlatással, akkor a sokszoros túlerőben lévő szélsőjobboldaliak egyszerűen szétverik őket. Annak van egy érdekes logikája, hogy állítólag azért akarják vonulásos demonstrációval megsérteni a törvényt, mert a törvényt védik az azt megsértőktől, de nyugalom: Zénón szofizmái sosem zavarták különösebben a jobboldali radikálisokat.

No, de hát ismertek a környülállások, a rendőrség is olvas újságot, semmi akadálya, hogy erősítést kérjenek, jó előre is akár a készenlétiektől, ez esetben viszont a terepruhás utcai harcosok fogják a rövidebbet húzni. Ámde kinek az érdeke ez, cui prodest? Nyilvánvalóan a legtöbbet a kormánynak használ. Ha ugyanis lemegy a demonstráció sok-sok atrocitással, és a törökszentmiklósi rendősök súlyosan megsérülnek, elrendelheti a rendkívüli állapotot a szélsőjobboldali erőszakszervezetek fenyegetése miatt, ha viszont kivezénylik a készenlétiseket és leverik a légiót, mint vak a poharat, akkor meg egész Európa lesz kénytelen – akarva-akaratlanul – tapsolni a kormány kemény kezű, határozott antifasiszta fellépésének.

A Mi Hazánk egy módon tudna kitolni a kormánnyal, éspedig úgy, ha lemondaná a tüntetést.

De arra meg nem hajlandó, így ez egy előre lejátszott esemény lesz, ami komoly elemévé válhat az uniós választási kampánynak. Egyelőre úgy próbálják elkerülni a nyílt összecsapást, hogy – mint Toroczkai mondta – egyeztetnek a rendőrökkel, például alternatív útvonalakat adtak be. De miért ilyen fontos nekik megkapni ezt a verést?

Ennek két oka lehet, és ezek közül csak az egyik az, hogy Törökszentmiklós jobbikos vezetésű település, ahol így azt lehet demonstrálni, hogy a vezetés és a hatóságok nem tesznek meg mindent a közbiztonságért. És hát a Jobbiknál ők kevés dolgot utálnak inkább. A másik ok meg az, hogy szinte sosem ment szembe a Mi Hazánk a mostani kormánnyal, nagyjából mindenben egyetértenek velük, így ha kell kapni egy verést, hogy segítsenek nekik, hát vállalják.

Persze, azokat, akiket majd meg fognak gumibotozni, nem kérdezték, ők a nemzeti eszmék jegyében mennek majd igen lelkesen, és amit kapnak, az az övék lesz.

Nem mellesleg készülődik egy másik demonstráció is, jóval kisebb hírveréssel, ha nem is a Betyársereg szervezésében, de az ő honlapjuk adott hírt róla. Éspedig 2019. május 18-án, mi több, Brüsszelben.

Hogy a híradást idézzük: „a bevándorlás és az európai nemzetek felszámolása ellen.” A főszervező, bizonyos Kremser Tamás „nemzetközi patrióta tüntetésnek” nevezi a rendezvényt, és igen érdekes összetételű közönségre számít: „Lengyelek, flamandok, hollandok, vallonok és osztrákok is lesznek ott velünk”. A dolgok logikája azt mondaná, hogy a lengyel patriótának Lengyelország az első, az osztráknak Ausztria (sőt, neki Magyarország is csak egy tartomány), szóval nagy egyetértés szokás szerint nem várható, karhatalom sem kéne ellenük, mert elintézik ők egymást, volt már példa ilyesmire a Viking Klubban – de azért szervezik. Fellép a Romantikus Erőszak, részt vesz Csíkhelyi Levente a Magyar Gárda részéről, Dr, Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy Edda, Rob Verreycken flamand, Markus Ripfl osztrák, Adrien Jassogne belga patrióták, mennek a Gárda Motorosok és a Gój Motorosok is – és bizony, ott lesz Toroczkai László.

Sűrű a programja ennek a Toroczkainak, annyit mondok. Hogy hányan fognak Brüsszelben tüntetni Brüsszel ellen, az kérdéses, ugyanis a kiutazást buszokkal oldják meg, huszonötezer forintért fejenként, de hát ezek már mocskos anyagiak. A helyi rendőrségtől nem tartanak, hiszen bejelentették az eseményt, az antifáktól már inkább – de majd meglátják…

A főszervező mindenképpen nagyon lelkes:

„ Ez egy olyan esemény lesz egy olyan eufórikus élmény amire sok év múlva is örömmel fogunk visszaemlékezni, hogy: igen, mi ott voltunk! Aki szeretne ezen a történelmi eseményen részt venni velünk együtt az ne habozzon és tartson velünk.”

Hogy milyen élmény lesz, azt megtudjuk majd az utólagos beszámolókból, amint azt is, hányan vettek részt ezen a dzsemborin: de Toroczkai feltűnően nem hiányozhat róla, ahogy május 21-én ott a helye az első sorban Törökszentmiklóson is.

Aztán majd csak kiderül, mi lesz.

De mozgalmas életet él mostanában ez a Toroczkai, annyi biztos.

A készülődő gárda – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, a mai kávét keserűen kérem, nehéz idők jönnek, békétlen idők. Hogy aztán ez most kinek az érdeke, meg nem mondanám, de nem öröm arról beszámolnom, hogy újra egyenruhás, félkatonai szervezetek készülnek masírozni az ország utcáin. Márpedig készülnek, „erődemonstráció” is lesz május 21-én, este hétkor, Törökszentmiklóson.

A menetelést a Mi Hazánk hirdette meg, Toroczkai László elnök hirdette ki személyesen egy tegnapi sajtótájékoztatón – aztán, hogy bonyolodjon a helyzet, a részvételre felszólító posztot levette a mozgalom a Facebookról, de a rendezvényt nem fújták ám le. Igazuk is van a maguk szempontjából: a fél magyar sajtó megírta már, minek hirdessék ők is?

De előbb lássuk, mi szolgáltatja az ürügyet a menetelésre. Az a helyzet, hogy Törökszentmiklóson egy férfi néhány héten belül valóban többször is összevert embereket a városban minden előzmény nélkül. Egy trafikban két embert is súlyosan bántalmazott ok nélkül. A második támadás után a rendőrség őrizetbe vette a férfit, az viszont komoly felháborodást váltott ki, hogy az első eset után szabadlábon maradt, így újabb embereket is összeverhetett. És ez a férfi történetesen cigány származású – legalábbis a Mi Hazánk szerint, ugyanis én magam ezt sem nem állíthatom, sem nem cáfolhatom, hiszen nem ismerem.

Ha én találkozom ilyesmivel itt, a nyóckerben, ahol már évtizedek óta élek, akkor tudom, hogy mi a diagnózis, mégpediglen származásra való tekintet nélkül: ugyanis ez nem kisebbségi ügy. Ez kábítószer-ügy. Az utóbbi években hihetetlen mértékben terjedő és sajnos nagyon olcsó designer-drogok egy része vált ki indokolatlan agresszivitást a fogyasztóiból – ha rossz a keverés. Ha nem sikerül félre, akkor egyszerűen csak zombik lesznek, nem érdekli őket semmi, leállnak, úgy maradnak… Bizony kéne lépni valamit ebben az ügyben, mert ez a fajta kábítószer nagyon olcsó és szinte bárhol előállítható, de ez minden, csak nem kisebbségi kérdés. Fogyasztja ezt mindenki, akinek nincs elég esze, hogy elkerülje, pár év alatt tönkre is teszi őket. Főleg, mert házilag kevergetik, és nem ritka vegyületekből. Nem akarnám eljátszani a drogszakértőt, mert nem is vagyok az, de találkoztam már ilyennel, nem is egyszer: drogproblémának látom az esetet, nem kisebbségi ügynek.

A drog mindenkire hat, mindenkiből képes tomboló őrültet csinálni, nem kérdezi a származást – de mit hozott ki ebből a történetből a Mi Hazánk?

Természetesen a lehető legrosszabbat. Hadd idézzem pontosan a 444 tudósítását, elvégre ők ott voltak a párt sajtótájékoztatóján:

„A Mi Hazánk ezután Elég volt a cigányterrorból! címmel hirdetett meg sajtótájékoztatót, Toroczkai László pedig azt írta,

„ha ez a terror Ásotthalmon történne, már a főtéri kalodánkba lenne zárva ez az előember, az egész kompániájával együtt”.

Szerdán a pártelnök bejelentette, felvonulnak Törökszentmiklóson, mert „elég volt abból, hogy néhány cigány család terrorizálja a várost”. Azt mondta, ha kormányon lennének, bérrabtartási megállapodást kötnének Oroszországgal, és az ilyen bűnelkövetőket szibériai börtönökbe küldenék, de mivel ellenzékben vannak, ezért vonulnak.” (444)

Mondjuk az egésznek az az alapvető hibája, hogy ha az elkövető – akit egy pillanatig sem mentegetek – mondjuk zongorahangoló vagy teszem azt sporthorgász lett volna, akkor a zongorahangolók vagy a sporthorgászok ellen vonulnának? Nyilván nem:

tehát ez bizony nyíltan rasszista demonstráció. Hosszú évek óta az első.

Igen, ugyanis a Jobbik „néppártosodásával” előbb megritkultak, aztán nagyjából el is tűntek ezek a régebben még gyakori szélsőjobboldali menetek. Nem azért, mert a Jobbik vezetésének megváltozott volna a gondolkodása – ne feledjük, 2011-ben, Gyöngyöspatán még Vona Gábor és Sneider Tamás mondtak beszédet, mielőtt végigvezettek volna mintegy kétezer gárdistát a cigánysoron. Egyszerűen azért hagyták abba ezeknek a szervezését, mert nagyon rosszul állt nekik Európában. És most is komoly uniós eredményekre törnek, tehát nem vesznek részt az akcióban.

Az ő régi helyüket célozta meg a Mi Hazánk, nagyrészt az ő régi tagságukat is szeretnék újra egy karámba gyűjteni: és hát mi lenne jobb módszer erre, mint egy régimódi, megszokott, rasszista menetelés, fekete egyenruhákban, ordítozva, kart lengetve, ahogy azt már szokás?

Persze lehet, hogy egyes részletek nem fognak stimmelni, én a korábbi menetelésekhez fűződő emlékeim alapján gondolom, hogy nagyon más ez sem lehet. Volt olyan sok, és hát nem csak cigányok ellen, nem csak vidéken: talán el tetszettek már felejteni, de bizonyos antiszemita motorosok (az akkori nyilatkozatháború után már jogi szempontok miatt nem írható le, melyik társaság, ugyanis érdekes módon mindegyik elhatárolódott a parlamenti botrány után attól a rendezvénytől, amit korábban lelkesen szerveztek) Budapest kellős közepén akarták megzavarni az Élet Menetét egy „Adj gázt!” elnevezésű motoros vonulással. Akkor az ügy Orbán Viktorig és Pintér Sándorig jutott el, és belügyi közbelépés kellett a neonáci demonstráció megakadályozásához.

Szóval, ezeket a napokat akarja visszahozni a görcsösen tömegbázist kereső Mi Hazánk. És lehet, hogy akadnak, akiket meg tudnak fogni a rasszista propagandával, ami lényegében véve legfőbb programpontjuk: tulajdonképpen szinte csak azzal foglalkoznak, hogy különféle kisebbségeket támadjanak, többnyire vélt okokból. Hiszen a mostani garázda verekedő botránya is úgy jött Torockai kalodásainak, mint egy falat kenyér.

Apropó, kaloda: az tényleg létezik, Ásotthalmon, a Rózsa Sándor Élményház előtt, ami több kérdést is felvet.

Rögtön az első az, hogy Ásotthalom szuverén enklávé Magyarországon belül, saját törvénykezéssel? Ugyanis a magyar törvények nem ismerik a kaloda intézményét és tiltják az önbíráskodást. Toroczkainak, mint polgármesternek a világon semmi joga kalodába csukni senkit. Ha elfogná Hasfelmetsző Jacket, véres késsel a kezében, egy halott prostituált még meleg teteme fölött, őt sem zárhatná beléje. Ugyanis ehhez – lévén, hogy a kaloda, mint eszköz egészen egyszerűen nem eleme a magyar jogrendnek semmiféle minőségben – nincs joga. És még egy csomó mindenhez nincs, amit azonban megtesz.

Kérem, ne játsszuk azt, hogy ez most egy spontán felháborodás egy kirívó eset miatt. Ezt ők rendszeresen és szervezetten kívánják folytatni.

Ugyanis lám csak, milyen hírt közölt ma reggel 07:20-kor a Magyar Nemzet?

„A nyár első napján Szegeden bont zászlót a Jobbik által korábban életre hívott, majd a bíróság által betiltott Magyar Gárdához hasonló önvédelmi szervezet – tudta meg lapunk.

Elvileg önállóan, egyesületi formában fog működni, gyakorlatilag pedig a Mi Hazánk Mozgalom támogatásával.

A gárda valamilyen újraszervezéséről egyébként Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke május elsején már beszélt, akkor azt mondta: „A magyarságnak minden oka megvan arra, hogy megszervezze a saját védelmét, közbiztonsági, gazdasági és mindenféle szempontból meg kell szerveznünk a saját önvédelmünket, úgyhogy mindenki készülhet rá, hogy újra lesznek ilyen egységek Magyarországon.”

Úgy tudjuk, a cél nem egy új Magyar Gárda alapítása, annak szellemiségét és eszmeiségét élesztenék fel. Ennek megfelelően az új szervezet új nevet is kapna, ám egyelőre nem tudni, mi lenne az. Az új alakulat célja összefogni a nemzeti oldalon szétszórva lévő tagokat.

A június elsejei, szegedi zászlóbontáson és seregszemlén a résztvevők együtt emlékeznek majd meg a Nemzeti Hadsereg megalakulásának 100. évfordulójáról és a darutollas vitézekről.

A szándék szerint pont ezeket a százéves eszméket szeretnék átültetni a Magyar Gárda szervezeti felépítésével egy modern megjelenési formában. A részletekről – a tervek szerint – a jövő héten tartanak sajtótájékoztatót a szervezők.” (Magyar Nemzet)

Ez, kérem az, aminek látszik, semmi egyéb.

Ezek május huszonhetedikén kipróbálják, mennyire sikeresen tudják mozgósítani a régi-új gárdistákat és más szélsőségeseket, aztán június elsejétől nekilátnak a szervezet módszeres felépítésének.

Méghozzá, ha csak nem történik valami csoda, legálisan.

Hiszen az egyelőre nevenincs egyesületet semmiféle bírósági ítélet nem tiltotta be. Lehet szervezni.

Vagyis: nem tilos.

Hogy ezt miért is hagyja a kormány, arról több elképzelésem is van: az első az, hogy olyan mértékben nem érdeklődnek a döntéshozók szintjén a Mi Hazánk iránt, hogy egyszerűen észre sem vették, én előbb tudok a dologról, mint ők.

A második, hogy tudnak ugyan róla, de engedik: jó lesz még egy gárda valamire, egy harapós harcikutya, amit elég megmutatni, ha valaki elégedetlenkedni merne: „látod, ha nem mi vezetjük az országot, ezek jönnek majd!” Ennek is van hagyománya a magyar politikatörténetben.

A harmadik lehetőség az, hogy egy ilyen csapat, amihez a világon semmi köze a kormánynak, ráadásul egy ellenzékinek ismert párt színeiben szerveződött, sok olyasmit megtehet, persze törvénytelenül, amihez sem politikusnak, sem pártnak nincs joga, amire nincs lehetőségük. Nem akarok ötleteket adni, de szeretni szokták az illegális és engedelmes erőszakszervezeteket a politikában, sok koszos munkát végeztetnek el velük.

Száz szónak is egy a vége: míg az ország az uniós választásokra készül és minden politikai erő azokkal van elfoglalva, szélsőjobboldali gárdisták pucolják a bakancsot, vasalják az egyenruhát.

Készülődnek.

És már nem is olyan nagyon csendben, titokban teszik.

Nézőpont: tovább nőtt a Fidesz-KDNP népszerűsége

Növelte népszerűségét a Fidesz-KDNP, a biztos szavazók 57 százaléka a kormánypártokat választaná – olvasható a Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatásában, amely részleteit pénteken közölték az MTI-vel. A reprezentatív kutatást 5000 ember személyes megkérdezésével készítették április 1-26. között.

Az adatok szerint a kormánypártok támogatottsága egy százalékponttal magasabb a márciusi adatnál és tíz százalékponttal haladja meg a 2018 áprilisi országgyűlési választás belföldi listás eredményét.

A Jobbik és az MSZP-Párbeszéd tábora némileg, hibahatáron belül zsugorodott március óta: előbbi 12 százalékról 11 százalékra rontott, utóbbi pedig 11-ről 10 százalékra.

A Nézőpont Intézet becslése szerint a magyar mandátumok kétharmadát, azaz 14 képviselői helyet szerezne a Fidesz-KDNP egy most vasárnapi EP-választáson. Ez azt jelenti, hogy jelenlegihez képest kettővel több politikust küldhetne az uniós törvényhozásba.

A Jobbik és az MSZP-P két-két mandátumra számíthat, akárcsak a hónap nyertesének tekinthető DK, amely 6 százalékról 8 százalékra növelte támogatottságát. A párt hagyományosan aktív táborával még meglepetést is okozhat a kampányhajrában az elemzés szerint.

A jelenlegi állás szerint a Jobbikból Gyöngyösi Márton mellett a jelenleg is az EP-ben dolgozó Balczó Zoltán lehet tagja a következő ciklus parlamentjének. Az MSZP jelenlegi képviselőinek, Ujhelyi Istvánnak és Szanyi Tibornak szerezhet újabb mandátumokat, a DK pedig Dobrev Klára mellett a 2014 óta szintén EP-tag Molnár Csabát delegálhatja.

Márciusról áprilisra helyet cserélt a Momentum és az LMP. Előbbi egy százalékpontot javítva 5 százalékon áll, utóbbi ugyanennyit rontva 4 százalékon, Vágó Gábor helyett így Cseh Katalin juthat mandátumhoz. Ezeknél a pártoknál is kiemelten fontos lesz az aktivizálás sikere, végül az is előfordulhat, hogy mind a két kis párt mandátumhoz jut, illetve az is, hogy egyik sem – írták.

A Kétfarkú Kutyapárt 3, a Mi Hazánk pedig 2 százalékos szavazatarányra számíthat. A Nézőpont elemzése szerint a kampány utolsó heteiben nagy harc várható, amelyben az ellenzéki pártok egymás ellen fordulhatnak.

A Fidesz-KDNP tábora stabil, így az ellenzéki pártok csak egymástól tudnak elcsábítani szavazókat, amire szükségük is lesz egyrészt a minél jobb EP-választási eredmény elérése érdekében, másrészt azért, hogy az önkormányzati választást megelőzően minél jobb alkupozícióba kerülhessenek egymással szemben – közölték.

A teljes népességen belül a Fidesz-KDNP 42, a Jobbik és az MSZP-Párbeszéd szövetség 7, a DK 4, az LMP 3, a Momentum és az MKKP 2, a Mi Hazánk pedig 1 százalékon áll – olvasható a közleményben.

MTI

A Tranai-rendszer

Gulyás Márton méltán elhíresült dokumentumfilmje óta nincs épeszű ember az országban, aki ne látná: a választási rendszerünk beteg. Nagyon beteg, tán gyógyíthatatlan is. Ilyenkor mondják azt az elégedetlenkedő sajtónak – amit Kocsis Máté már politikai ellenségnek is nevezett a minap – hogy „ha nem tetszik, mondj jobbat”.

Rendben van.

Mondok.

Elég sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne ezt a rosszul összerakott, választási körzethatárok átrajzolásától, részrehajló számítási rendszertől, kamupártoktól szenvedő eljárást legalább kicsit finomítani, igazságosabbá tenni. Persze azt én sem hiszem, hogy ez az én módszeremet valaha bárhol is be fogják vezetni – de érdemes elgondolkodni rajta.

Nem akarok dicsekedni, távol álljon szerény személyemtől, aki ismer, tudja, hogy úgyszólván sosem járok rózsaszirmokon és babérkoszorúban, de most valóban úgy érzem, figyelemre méltót alkottam. Megtaláltam a megoldást a demokrácia speciálisan magyarországi és általánosan vett, világméretű gondjaira is egyaránt.

Gratulációkat elfogadok, esetleg készpénzt, nemesfém tárgyakat és a tőzsdén kellőképpen magasan jegyzett értékpapírokat is, de ennél többről szó sem lehet.

No jó, akkor térjünk a tárgyra: hogy lehetne ebből a válságban kínlódó világból működő demokráciát csinálni?

Előrebocsátanám, hogy az alapötlet nem tőlem származik, hanem egy szerény, kétkezi cseh tőzsdegurutól, Karel Janecektől, ő már évekkel ezelőtt javasolt valami hasonlót, de New Yorkon kívül sehol sem alkalmazták, igaz, ott legalább sikerrel. Én már továbbfejlesztettem az ötletet és kissé egyszerűsítettem, ahol szükséges volt.

Egyszóval, a varázsszó: negatív voks.

Igen, kérem, negatív. Az országgyűlési választásokon. De az önkormányzatiakon is.

Hű, mondja erre harminckét választási szakértő, de lehet, hogy harminckétezer is van már ezekben a mostani időkben, hogy ez milyen visszaélésekre adna alkalmat!

Nem nagyobbakra, mint a mostani rendszer, és nem is lenne igazságtalanabb, viszont legalább árnyalná a választás eredményét.

Ugyanis most az a helyzet, hogy elégedetlenek vagyunk a kormány politikájával, összetételével és egyáltalában véve mindenével. Különböző mértékben, én például nagyon, mások kicsit, de olyan embert csak egyet ismerek, aki maradéktalanul elégedett volna, és az is szerkesztő az egyik kormánylapnál.

Próbálna meg nem elégedett lenni.

Mármost a mai rendszerben két módon tiltakozhatunk a kormány elhibázott döntései ellen: az egyik a tüntetés, a másik az, ha a választásokon nem rájuk szavazunk. Mondjuk én eddig sem rájuk szavaztam, de más meglehet, hogy igen.

Ha tüntetünk, ránk zúdul a kormánymédia, tornából felmentett, nemileg aberrált, de legalábbis alternatív szexualitású drogosoknak neveznek és a független magyar bíróság közmunkára ítél garázdaság szándéka látszatának előkészítése miatt. Vagy sorosista bérencnek és megtévesztett tömeghisztériásnak bélyegeznek, főleg annak érdekében, hogy a szerintük kevésbé tájékozott szavazórétegeket távol tartsák nézeteink megismerésétől.

Ha viszont választunk, pont azt tesszük, ami a kormány érdeke. Ugyanis a demokratikus választási rendszereknek egy alapvető baja van világszerte, de legfőképpen nálunk: az, hogy igent lehet mondani a voksoláson, nemet nem. Maximum távol maradhat az ember vagy leadhat egy érvénytelen szavazatot. Mármost ez jelen helyzetünkben úgy néz ki, hogy ugye nem tetszik a rendszer. Sebaj, mondaná a Logika, szavazz az ellenjelöltre. Logika barátunk elmegy jeget aszalni, ugyanis nem egy ellenjelölt van, hanem öt-tíz-húsz. A szerencsétlen választó leszavaz listán is, egyéniben is arra, akit a legkevésbé talál ellenszenvesnek, aztán valahogy győz a korábbi kormány. És az ellenzék pártjai kisebbségben jutnak a Parlamentbe.

Rossz a rendszer?

Nagyon, mondják az ellenzékiek, akik pártonként azt állítják, hogy csak ők az igaziak és egyedül üdvözítők, az összes többi párt hamisítvány és bérenc, és az összefogás csak az ő vezetésükkel elképzelhető, de akkor majd győz a nép, mindenki húszéves lesz, magas, szőke és jómódú, valamint az ellenségeinket megeszi a fene.

Mondom: nem egy ellenzéki párt beszél így az összes többiről, hanem mindegyik! Miért is? Mert ha egynek sikerülne valahogy maga alá gyűrni az összes többit, bedarálni, felemészteni őket, akkor a mostani kormányhoz hasonló teljhatalmat kaphatna. Épp ezért akármilyen rossz is a mostani magyar választási törvény, nincs egy olyan ellenzéki politikus sem, aki kiállna ellene, hiszen a saját maga majdani teljhatalmát kockáztatná.

Nem nehéz belátni, hogy ellenzéki összefogás sosem lesz, választási koalíció sem, itt mindenki a maga pecsenyéjét kovácsolja és mindenkinek a saját foga törik bele.

Épp ezt oldaná meg szerény javaslatom. Az igaz, hogy gyökeresen átalakítaná a politikai életet, és megszűnne a választók zsarolása, megszűnne az alkalmatlan ellenjelöltek szándékos állítása, egyáltalán, minden megváltozna – viszont lehetne sokkal demokratikusabb az élet. Persze, ennek a rendszernek is vannak hibái, elsősorban az, hogy ezzel is vissza lehetne élni, de csak valós tömegek támogatása esetén.

Javaslatom lényege tehát a következő: míg mostanáig a magyar választó két szavazatot adhat le, egyet egyéniben, egyet pártlistára, ezen kívül maradhat távol és tartózkodhat, a jövőben az lenne üdvös, ha négy szavazata volna: egy pozitív és egy negatív egyéniben és ugyanígy pártlistán is kétféle, igen és nem. Tehát szavazhatna nem csak arra, hogy kit „akar” megválasztani (nem egyszer megfelelőbb jelölt híján), hanem arra is, kit, kiket nem akar látni sem a politikában. És nem lenne köteles minden voksát felhasználni.

Hogy nézne ki ez a gyakorlatban?

Mondjuk én a főváros nyolcadik kerületében élek, nálunk a világon minden oldal és párt indul. Elmegyek szavazni, megnézem a választékot, ejnye, kritikán aluli, és akkor… beikszelek két NEM-et a Fidesz-KDNP-re egyéniben és a Jobbikra vagy a Mi Hazánkra listán, aztán két igent egyéniben és listán egy nekem rokonszenves ellenzéki pártra. Így sikerült a negatív véleményemet is kinyilvánítanom, igaz, annak is sikerül, aki velem ellenkező nézeteket vall. Mármost tény, hogy kisebb pártokat nagyon jól szervezett nagyobb pártok képesek volnának letörölni ebben a rendszerben a választási térképről, de ehhez az kéne, hogy valóban sok legyen a szavazójuk és azok legyenek nagyon fegyelmezettek. Másfelől viszont olyan, gyávaságból, közömbösségből eddig otthon maradó rétegek is elmennének szavazni, akiket a politika iránti ellenszenv mozgat, tehát átalakulna a végletekig eldurvult politikai élet és mindenki elkezdene viselkedni, hogy ne váljon vállalhatatlanná a dühös választók előtt – akik kicserépszavazhatnák még a listáról is, ha eléggé haragszanak mondjuk a nyugdíjpénztárak, a Liget, a CEU, az MTA, Paks kettő, a belgrádi vasút vagy bármi miatt.

Persze, ezt az ötletet soha és sehol nem fogják bevezetni, annak dacára, hogy a Janecek-kísérlet sikerrel járt New Yorkban: túl jó a módszer.

Nincs politikus, akinek érdekében állna egy igazságos rendszer kialakítása.

Különben nem csak Janecek pedzegette ezt a dolgot (igaz, nagyon másként, 6-4 arányú igen-nem voksolási lehetőséggel, önkormányzati ügyekben).

Hanem Robert Sheckley, a sci-fi mestere is.

Erről szól talán legjobb írása, a Tranai.

Nála a Bolygó Elnökének a nyakában függ egy hatalmas pecsét, ekrazitból, és ha bizonyos mennyiségűnél több választópolgár nemtetszését vívta ki a vezető, melyet rádiójelekkel tudnak közölni, egészen egyszerűen felrobban.

Kiváló megoldás ez is.

Akkor legyen ez a rendszer neve.

Mondom, köszönetnyilvánításokat, készpénzt, értéktárgyakat és nagyobb értékű kötvényeket azért elfogadok, ha valakiben túlteng a hála érzése.

De szobrot nem.

Azt könnyű felrobbantani.

Kié a szélsőjobb? – Diplomáciai jegyzet

„Orbán Viktor nem, hogy megkötötte volna a Jobbik kezét, épp, hogy azoknak adott kifutási lehetőséget saját pártjában, a Fideszben, akik még a Jobbikon is túltesznek. Nem a kis párt simult be a nagy párt politikai közegébe, mint a németeknél, hanem a nagyobb – egyébként már a fogantatása óta is kevéssé demokratikus – Fidesz simult bele a szélsőjobbos világszemléletbe és politikai gyakorlatba.”

A Kuruc.infó nevű náci felületen a Jobbikból kivált a Mi Hazánk nevű ugyancsak náci szerveződés újrapublikált egy 1944-es cikket, melyet Szálasi majdani vallás- és közoktatási minisztere, a háborús bűnökért 1946-ban kivégzett Rajniss Ferenc jegyez. A Kuruc.infó részéről ez részben nyilvánvalóan olyan provokáció, mellyel a Jobbik által hátrahagyott szélsőjobboldaliakat akarja megszólítani, de azért ennél többről van szó.

Egykoron Helmut Kohl volt német kancellár, aki Orbán Viktorral bensőséges kapcsolatokat ápolt – nagy elődje, Konrad Adenauer politikáját hozva fel példaként – azt tanácsolta a fideszes politikusnak, hogy jobboldali táborát akkor tudja leginkább kontrollálni, ha nem tűr tőle jobbra álló erőt el a magyar politikai arénában. Ennek megfelelően a Jobbik létrejöttét követően – a pártalapítás 2003-ban történt – fokozatosan a Fidesz magáévá tette a náci frazeológiát, majd ideológiailag is magához vonzotta a teljes magyar szélsőjobbot. Így idővel kilökte a Jobbikot addigi biztos helyéről, annak vezérkara pedig képtelen volt mást csinálni, minthogy elkezdett a centrum felé menetelni, sok szélsőséges addigi hívét arra kényszerítve, hogy nagyobb tömegben a Fideszben találjanak új politikai otthont. Illetve később – egészen elenyésző mértékben – a Mi Hazánkban.

Orbán belga neonáci fiatalokkal – Tusnádfűrdö, 2018

Ám Orbán Viktor nem számolt azzal, hogy a németek ezt egészen másként csinálták. A CSU egykoron a legszélsőségesebb – a megszálló hatalmak által még tolerálható – nyugat-német pártnak számított; tagjai között ott voltak a bajor náci mozgalom magukat teljesen el nem lehetetlenítő tagjai és szimpatizánsai, és itt talált politikai otthonra a „határon túli” németek színe java, akiket a lengyelek kitelepítettek Sziléziából és Pomerániából, illetve a csehek a Szudéta-vidékről, s akiknek csak egy számított: az, hogy „mindent vissza”. A jelenség a magyar füleknek épp elég ismerős.

A CDU és a CSU együttműködése stabilnak bizonyult, egy 1976-os rövidke belső feszültséget leszámítva, amikor szétesett a szövetség, de aztán gyorsan ismét egymásra leltek. Már ez jól megmutatta, hogy a nagyobbik pártnak kellő ereje van, hogy befolyásolja, sőt meghatározza a CSU mozgását, s rákényszerítsen egy olyan politikát, amely ugyan befelé képes kielégíteni radikális jobboldali igényeket, kifelé és a nagypolitikában azonban szigorúan követi azt az utat, amit a CDU diktál. Később még nyilvánvalóbb lett, hogy a két párt politikájának különbségei merőben technikai vagy taktikai jellegűek.

Orbán Viktor ezzel szemben nem, hogy megkötötte volna a Jobbik kezét, épp, hogy azoknak adott kifutási lehetőséget saját pártjában, a Fideszben, akik még a Jobbikon is túltesznek. Nem a kis párt simult be a nagy párt politikai közegébe, hanem a nagyobb – egyébként már a fogantatása óta is kevéssé demokratikus – Fidesz simult bele a szélsőjobbos világszemléletbe és politikai gyakorlatba.

Hogy a közelmúltban a Mi Hazánk felütötte önnön náci fejét, tulajdonképpen alig számít valamit. Egy csekély számú kis csoport, nulla intellektualitással és ugyancsak nulla politikai érzékkel. Nem valószínű, hogy a Fidesznek megéri magához kötni őket, hisz nap-mind-nap Orbán háttere is hasonló üzeneteket küld a szélsőjobbra, mint ők. Nyírő József temetési cirkusza, Wass Albert és Döbrentei Kornél beemelése a nemzeti irodalmi panteonba, Szabadság-téri szobor, Horthy-reneszánsz, Trianon-kultusz és így tovább.

És annak sincs semmilyen esélye, hogy Orbán – most kivételesen eltérve Kohl tanácsától – a Mi Hazánkat egy olyan szélsőjobbos pártként mutassa fel a világnak, amihez képes a Fidesz „mégiscsak közelebb áll a centrumhoz”. Már csak azért sem, mert ez így nem igaz. Európában ma már mindenki tisztában van azzal, hogy Orbán, valahányszor szemét a Mi Hazánkra veti, mint tükörben önmagát és saját Fideszét látja viszont.

Ara-Kovács Attila

Hírek széljobbról – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, ma kérnék a kávé mellé egy dupla whiskyt is, kellemetlen dolgokról folyik majd a szó. Kellemetlenekről, ugyanis nézetem szerint a huszonegyedik században a szélsőjobboldalnak semmiféle politikai jogosultsága nincs, ámde a tények nem foglalkoznak az én nézeteimmel, és akkor is van magyar szélsőjobboldal, ha nem lenne szabad léteznie.

Akkor lássuk, mi a helyzet a házuk táján.

A Jobbik sok népmesét olvashatott mostanság, ugyanis eljátszották tegnap az okos lányt, aki jön is, meg nem is, hoz is meg nem is, a párt oszlik is, meg nem is. Lezajlott az a bizonyos kongresszus, amit hetekkel előbb már beharangoztak volt, és amitől döntést várt a nagyközönség a gazdasági csődben lévő párt feloszlásáról vagy megmaradásáról. A döntés megvan, mert vajúdtak a hegyek és csodálatos egeret sikerült szülniük: ha muszáj, oszlanak, ha nem muszáj, nem, de módosították az alapszabályt. Jobb, ha átadom a szót Szilágyi György frakcióvezető-helyettesnek, mert én csak érthetően tudnám elmagyarázni, mire jutott a párt agytrösztje, igazán összebonyolítani ő tudja, ez a hírben a szép:

„A Jobbik megmaradását nevezte a májusi európai parlamenti választás fő tétjének Szilágyi György frakcióvezető-helyettes és szóvivő szombaton, a párt rendkívüli kongresszusát követő sajtótájékoztatón.

Arról beszélt: ha elegendő voksot kapnak, „a Fidesz nem meri betiltani a Jobbikot”, amely jelenleg az ellenzék legerősebb pártja.

A mi célunk csak az lehet, hogy minél több szavazatot kapjunk és ezzel is megroppantsuk a nemzeti együttműködés rendszerét (NER) – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy ebben a küzdelemben az igazság a Jobbik fő ereje és fegyvere, ezért nem tudja őket legyőzni az igazságtalanságot megtestesítő Orbán Viktor és Fidesz. Az igazság és a hősiesség a Jobbik mai lelke – fogalmazott az ellenzéki politikus.

Szavai szerint egy olyan diktatúra ellen küzdenek, amelynek „a zsarolás, a korrupció, a felhalmozott vagyon, az állami szervek kézi irányítása, a saját médiabirodalom adja a fő erejét”. Szilágyi György szerint „Orbán Viktor fél a következményektől és ezért fél a Jobbiktól”, mert ez a párt képes lebontani a NER-t és elszámoltatni annak vezetőit.

Közölte: a tanácskozáson elfogadott alapszabály-módosítás alapján „különösen indokolt esetben”, a pártelnökség írásos jóváhagyásával más – a jövőben létrehozandó – pártba is beléphetnek a Jobbik tagjai. Kérdésre válaszolva jelezte: ezzel csak egy lehetőséget teremtettek meg, hogy „legyen eszköz a kezünkben, hogy tudjunk továbblépni” szükség esetén.

Szilágyi György kérdésre válaszolva közölte: napokon belül kiderül, kapnak-e részletfizetési lehetőséget az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kiszabott szankcióra, amelyet igazságtalannak, törvénytelennek tartanak, de igyekeznek befizetni, ugyanakkor az újabb szankció miatt is nemzetközi jogi fórumhoz fordulnak. Elmondta: arra számítanak, hogy a jövőben sorozatosan megbünteti őket az ÁSZ, függetlenül leadott jelentéseik tartalmától.” (MTI)

Akkor most mi van?

Megpróbálom érthetően elmagyarázni. Szóval, a monstre tartozás megvan, azt nem engedték el, mondjuk az elengedésére nincs is jogi lehetőség. Ha kapnak részletfizetési lehetőséget, marad a párt, ha nem, alapítanak egy másikat, más néven és folytatják, ahol abba sem hagyták, sok ilyen csődeljárást láttunk már. Siratni őket nem érdemes, egyrészt nem viszi el a pártot a cica (a macskaféléknek jó ízlése van), másrészt ne feledjük: ez az a politikai mozgalom, amelyik soha, egyetlen koalíciós felkínálkozást nem fogadott el, hiába vitatkozik róluk a magyar ellenzék színe és java: meg kell értenünk, hogy nem kellünk nekik. Akkor legyen már annyi gerinc bennünk, hogy ők se kelljenek nekünk. Arról már nem is szólva, hogy ez a párt, akármilyen hangzatosan pufogtatja, mekkora hős és mekkora ellenzéki, azért az elmúlt nyolc évben nagyon kevés kivétellel mindig a kormány mellett szavazott, szóval a Jobbik ellenzékisége szabad szemmel nem látható dolog, és szólamok hangoztatásában merül ki. Arról, hogy mennyire népszerűek, hány alapszervezetük, szimpatizánsuk van annyit, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam.

No, meglátjuk, hová lesznek, ez innentől úgyszólván számviteli kérdés. Az biztos, hogy az önjelölt hősök még az egyértelmű döntéstől is fáznak, tehát bátor emberek lehetnek.

De nem csak a Jobbikból áll a magyar szélsőjobb. Ott van például a Mi Hazánk is. No, körülöttük viszont zajlik az élet, egymást érik a hírek, kár, hogy egyik nagyobb butaság, mint a másik. Hogy sorba menjünk: a Mi Hazánk viszont nem ódzkodik az együttműködéstől más pártokkal, bátran belévágnak, neki a közepinek, huj, huj, hajrá – de kikkel kötöttek szövetséget?

A MIÉP-pel és a Független Kisgazdapárttal.

Tessék? Azok még léteznek?

Léteznek, bár nem véletlen, hogy nem sokat tetszettek hallani felőlük, nehéz lehetne ezt a két politikai formációt mostanság széles, népi-nemzeti bázison nyugvó tömegmozgalomnak tekinteni. Sőt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a „gittegylet” kifejezés még hízelgő is lenne rájuk, becsült létszámukat tekintve.

Akkor minek egyáltalán szövetkezni velük? Erre két magyarázat van, az egyiket Toroczkai László mondta el, eszerint:

„Az együttműködés célja, hogy harmadik utat kínáljanak azoknak, akik sem a Fidesszel, sem az egyesült balliberális tömbbel nem tudnak azonosulni. Úgy látják, a magyar nép, a magyar nemzet érdeke, hogy a kétpólusúvá váló politikai rendszerben harmadik pólusként olyan pártszövetséget hozzanak létre, amiben a hasonló eszmeiséget valló történelmi pártok, a MIÉP és a Független Kisgazdapárt (FKGP) is részt vesznek. Ennek nyomán írják alá a magyar haza és nemzet felemelését szolgáló, értékalapú megállapodást, elsőként a MIÉP-pel.” (444)

A másikat én mondom: ezzel jól jár átmenetileg mindhárom fél, ugyanis a közelgő két választáson mindhármuk részvétele legitimálódik (az önkormányzati választásnak van komolyabb tétje számukra) és nem egy, hanem három párttámogatást lehet majd felvenni. Hogy aztán ennek mennyire fog örülni a Jobbik esetében is komoly szerepet játszó Állami Számvevőszék, az a jövő titka – de egyelőre maradjunk Csurka István tételénél, aki a Fészek klub nagy öregjei szerint azt vallotta: „Minden előleget fel kell venni, csak soha nem szabad semmilyen munkát elvégezni!”

Ilyen alapon a Mi Hazánk, a MIÉP és a mostani FKGP valóban méltó a csurkista szellemhez, ugyanis pont erre készülnek.

De van saját törekvése is a Mi Hazánknak. Sokat töprenghettek azon, mi is Magyarország legnagyobb baja, latolgathatták, hol találják a legtöbb gondot, egészségügyben, gazdaságban, míg végül Dúró Dóra a homlokára csapott, és kimondta: az oktatásban. Éspedig az neki a baja az oktatással, hogy szerinte a magyar rendszerben óvodától egyetemig homoszexuális propaganda zajlik. Ezt onnét veszi, hogy tudomására jutott, miszerint egy szegedi középiskolában felvilágosító óra tárgya lett volna ez a szexuális magatartás is. Meg a többi is, de ez a baj.

Ennek alkalmából videót tett közzé a párt (illetve mozgalom) Facebook-oldalán, melyben a kérdés másik nagy szakértőjével, Budaházy Eddával beszélget, ebből szemezgetünk:

„A Mi Hazánk törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésben annak érdekében, hogy az óvodákban és az iskolákban semmiféle homoszexuális propaganda ne jelenhessen meg.”

Rendben, javasolni sok mindent lehet. De vajon elfogadják-e?

„A kormányzat nem mer konfrontálódni ezekkel a különböző homoszexuális lobbikkal olyan mértékben, hogy ezt a tiltást megtegyék. A magam részéről nem számítok arra, hogy a kormánytöbbség támogatni fogja ezt a javaslatot.” (Dúró Dóra)

Hát, ha nem számít rá, minek nyújtja be? Hiányzik a kudarc élménye? Bonyolult lélekkel van dolgunk…

„Mi a normalitás pártján állunk, ezért szeretnénk betiltatni, hogy ezt a propagandát az iskolákban, ahol a gyerekeknek az egészséges fejlődését kellene, hogy biztosítsák, az állam beengedje.”

Nem zavar senkit, hogy ilyen propaganda nem létezik? Nem is propaganda kérdése lenne egyébként. A jelenség maga viszont létezik, és igenis szó kell essen róla az iskolákban. Persze, nem erről szól az oktatás önmagában véve – de hát könyörgöm, Amerikáról is szó esik, azt is tiltsák be, mint jenki propagandát? Holnaptól Kolumbusz nem fedezte fel? (Különben: tényleg nem ő volt).

„Vannak olyan színházi előadások, ahol azonos nemű párok szexuális irányultságú cselekményeket végeznek a színpadon és erről adott esetben a szülő nem is tud.” (Budaházy Edda)

Bizonyára vannak, én magam egyet sem láttam még, de tudomásom szerint (a Magyar Idők anno hadakozott ezen a csatatéren is) ezek kifejezetten felnőtt előadások, korhatárosak.

Mindegy is. Az a lényeg, hogy más bajunk nincs, ez az egyetlen, ám legsúlyosabb, nincs az országban egyéb nyomora devizakárosultaktól hajléktalanokig senkinek, nem omladoznak a kórházak, nem akadozik a gazdaság, nem mennek felfele az árak sem – ez a fő bajunk, semmi más.

No, amíg a magyar szélsőjobboldal ennyire képes, addig nem kell tőlük komolyan tartani.

Politikai szempontból semmiképp.

Kávé, hungarista módra – Déli kávé Szele Tamással

Hogy milyen is a hungarista kávé? Első sorban nem látott még cikóriát sem, nem, hogy kávébabot, hogyisne, majd azok az egzotikus, trópusi növények fogják élénkíteni a jó magyart… Jár bele viszont epe, cián, maszlag és beléndek, bőven, hogy kábuljon tőle a fej, szoruljon ökölbe a kéz. Hát ilyen kávét tesz elénk a Mi Hazánk elvileg friss mozgalma.

Hogy miért csak elvileg friss ez a mozgalom? Hiszen nem túl rég alapították, ugyebár. Az igaz, hogy maga a párt új, de a tagjai mind-mind régi, jól ismert ügyfelei a magyar belpolitikai sajtónak, és egyikük sem békés természetéről vagy vaslogikájáról híres. Tulajdonképpen ők azok, akik azt mondják: nem fértek bele a néppártosodó Jobbikba. Toroczkai vezeti őket, van nekik mindenük, de még ifjúsági szervezetük is.

Sőt: előbb volt meg a jelek szerint ez ifjúsági szervezet, mint maga a párt, ami világrekord, ha azt vesszük: olyan, mintha előbb kennénk a vajat, aztán raknánk alá a kenyeret! Ezt onnan tudjuk, hogy Walter Pál Péter, a Mi Hazánk Ifjainak Országos főszervezője interjút adott a Betyársereg honlapjának, ami még tavaly december tizedikén jelent meg. Abban nyilatkozza:

„A Mi Hazánk egyik alapítójaként, ahogy említetted az elejétől kezdve részt vettem a munkában, kommunikációs és média feladatokat látok el mai napig a pártban, ami a központi Facebook oldalunk és weboldalunk főszerkesztőségi posztját jelenti. Emellett a lehető legjobb nemzetközi kapcsolatot igyekszem kialakítani az európai országok patriótáival, hiszen nagyrészt közösek a céljaink.
Viszont ami számomra most prioritást élvez, a Mi Hazánk Ifjai közössége, amivel jelenleg a legtöbbet foglalkozom. Az ifjúsági szervezetet már hónapokkal ezelőtt, még a párt hivatalos bejegyzése előtt elkezdtük szervezni Szabó Ákos, Lantos János, Fiszter Zsuzsanna és Ábrahám Barnabás bajtársaimmal. Az idő elteltével többen is csatlakoztak hozzánk, amint volt rá lehetőségük.”

Hát, ők tudják: kicsit mintha siettek volna. De lám, lám: ismerős név köszön ránk a szervezők közül: Lantos Jánosé. Bizony, vele már volt találkozásunk, még a Pax Hungaricában játszott annak idején komoly szerepet…

De mi is az a Pax Hungarica?

Azok, kérem, a kortárs hungaristák voltak. Szálasi Ferenc ideológiáját vallották magukénak, 2008. január 26-án alakultak és tavaly nyárig léteztek – bár tény, hogy soha, sehol, semmilyen szerv nem jegyezte be őket. A magyar szélsőjobboldalon belül ideológiai vezető szerepre törtek, bár mondjuk pont ideológiára nem volt túl nagy igény arrafelé, de azért majd’ tíz éven keresztül terjesztették a nyilas eszméket. Mármost elég ismert volt Lantos ezek miatt, annyira, hogy a jó múltkorában az ATV egyik műsorában a Mi Hazánk elnökét szembesítették is a ténnyel: ilyen ember az egyik ifjúsági vezetőjük. Toroczkai azzal vágta ki magát, hogy nem ismerte Lantos korábbi nézeteit (nem a csodát…) és azóta az illető tényleg nem elnökségi tanácsos már – de az adásban bemutatták egy fényképét, amin a Pax Hungarica formaruhájában szónokolt. Ez a formaruha – minő meglepetés – roppantul hasonlít a nyilaskeresztes párt egyenruhájához.

Különben a Pax Hungarica volt az a magyar szélsőjobboldali szervezet, ami a legérdekesebb indokkal szűnt meg: az érdeklődés hiánya miatt! Mint vezetőjük, Domokos Endre János nyilatkozta annak idején: elfogyott a tagság.

„A tagok egy része radikálisabb mozgalomra készült, mint amit valójában kaptak, míg mások abban reménykedtek, hogy a hungarista mozgalom fogja felváltani a sokak szerint néppártosodás útjára lévő Jobbikot, de mindhiába.”

Ennyit a neonyilasokról, térjünk vissza a Mi Hazánk Ifjaihoz.

Ugyancsak az ATV mutatta be Walter Pál Péter egy, múlt csütörtökön készült fotóját, melyen a vezető baráti társaságban mosolyog, miközben az asztaltársaság több tagja náci karlendítéssel néz a kamerába. A képet szombaton nyilvánosságra hozó veszpresszo.hu portál szerint a felvétel csütörtökön készült a Mi Hazánk Ifjainak veszprémi találkozóján.

És hát az ifjúsági szervezet háza táján nem kell sokat kotorászni, hogy olyasmikre bukkanjunk, amik bőven kimerítik a szélsőjobboldaliság fogalmát. Ami bizony arra mutat, hogy az ifjúsági mozgalom is, a párt is pusztán megélhetési ernyőszervezete a máshonnét kikopott „nemzeti” radikálisoknak. Csupa régi név, ismerős gondolat, semmi új… de lássuk, mit akarnak most éppen? Hiszen tegnap sajtótájékoztatót is tartottak, egészen úgy, mint egy nagy, felnőtt párt!

„A Mi Hazánk Mozgalom nemzeti ellenzéki alternatívát kínál a Gyurcsány vezette balliberális tömb és magyar embereket a multiknak kiszolgáltató Orbán Fideszével szemben – jelentette ki a párt képviselői csoportjának vezetője kedden Budapesten, sajtótájékoztatón.

Dúró Dóra közölte:

akkor lehet új korszakot nyitni Magyarországon, ha mindkét tömbön túllép a közélet, ezt tűzi a zászlajára a Mi Hazánk Mozgalom.

Vagyis sem Gyurcsány Ferenccel, sem Orbán Viktorra nem akarnak együttműködni – tette hozzá.

Mint elmondta: ugyan a „rabszolgatörvényt” családellenes jogszabálynak tartják, ám elhatárolódnak a törvény ellen tiltakozó, a DK-tól a Jobbikig számos pártot felölelő egyesült balliberális tömbtől.

Ugyanis a Mi Hazánk arra törekszik, hogy egy Gyurcsány-mentes ellenzéket hozzon létre – hangsúlyozta.

Úgy vélekedett, hogy kormányzása idején a baloldal még inkább kiszolgálta a multinacionális cégek és a bankok érdekeit, vagyis részükről hiteltelen a munkavállalók érdekeit hangoztató tiltakozás.” – írja az MTI.

Mi ebben a nyilatkozatban az érdekes? Nem az, hogy nem tiltakoznak a rabszolgatörvény ellen, bár nem szeretik, de pusztán elhatárolódnak – ez csak annyit jelent, hogy ha sok nekünk a túlóra, ne bízzuk azt Dúróra.

Nem az, hogy elhatárolódnak a demokratikusnak nevezett ellenzéktől. Az mondhatni természetes.

Még az sem, hogy elhatárolódnak a kormánytól.

Az az érdekes benne, kitől nem határolódnak el?

A Jobbiktól. 

Pedig elvben pont bennük csalódtak, pont rájuk kéne haragudjanak, mi több, a Jobbik részt is vett a tiltakozásokban, ha ez nem is okozott osztatlan örömöt minden résztvevőnek.

De nem, nem: a Jobbiktól nem határolódnak el.

Ki tudja, tán abban reménykednek, hogy a régi románc újjáéled, vagy, ami még valószínűbb: össze sem vesztek ők igazából. Ami viszont a mai Jobbik néppártosodásáról mondana el sokat.

Hát ilyen cég ez a Mi Hazánk. Kívülről a Betyársereg támogatja, belülről a hungaristák, annyira új, hogy minden vezetője régi, de legalább nem is mondanak semmi újat.

Kérem, le merném fogadni, hogy mindezek dacára fényesen meg fognak élni a pártból a következő választásokig.

Hát ilyen a hungarista kávé.

Keserű, maszlagos, tulajdonképpen semmire sem jó, de van, létezik és pénzbe kerül.

A bomláspárt – Déli kávé Szele Tamással

A mai kávéhoz szintén egy magát ellenzékinek nevező pártot mutatunk be, de nem kínáljuk, sőt erősen javasoljuk, hogy aki látja, kerülje el. Nem tudni még, lesz-e valami a Mi Hazánkból, válik-e belőle cserebogár, de ha igen, hát ne feledjük, az említett lény egy igen nagy és undorító ízeltlábú. Más egyéb meg nem is nagyon lehet Toroczkai László pártjából.

A Mi Hazánk voltaképpen nem más, mint a Jobbik bomlásterméke

Kezdjük talán ott, amikor a magyar szélsőjobboldalt monopolizáló párt elkezdett cukisodni, a szalonképesség érdekében. A magyar Parlamentbe ugyanis be lehet jutni gárdisták hátán lovagolva, de bent maradni, politizálni, nagy horderejű döntések és komoly pénzek közelébe kerülni már más tészta. Az Európai Parlamentben pedig – ahol sokkal nagyobb pénzekről van szó, tehát fontosabb a jelenlét – bizony viselkedni kell, ráadásul Európában láttak már bőrfejűt, nem lehet beadni a képviselőtársaknak, hogy ez egy magyar specifikum és nálunk így néznek ki a demokraták.

Megjelentek tehát a vizslakölykös Vona-fotók, mindenféle gesztust tett a pártvezetőség a szelídülés érdekében, tavaly még boldog hanukát is kívántak, aminél szerencsétlenebb ötlet nem is juthatott volna annak a politikai erőnek az eszébe, amelyből egyrészt egy vezetőségi tagnak zsidó származása miatt kellett távoznia, másrészt a tagság jelentős része kizárólag azért lépett be, hogy kiélhesse antiszemita, cigányellenes vagy homofób ösztöneit valahol.

De kellett a cukisodás, kellett a pénz és a jelek arra mutatnak, hogy Simicska Lajos is egy szelídülő radikális jobboldali pártot kíván anyagilag támogatni, nem pogromlovagokat. Ami meg is mutatkozott a választási eredményeken: a régi tagok és szavazók többsége csalódott a Jobbikban és inkább a párttól sok szempontból (például menekültügy) jobbra álló kormányra adta a szavazatát, új szavazók meg nem érkeztek, a megcélozni kívánt csalódott és bizonytalan, korábban balközépre szavazó réteg pedig nem ült fel a nyálas fotóknak és a propagandának. Miután Simicska Lajos is úgy döntött, hogy kiszáll ebből a kártyapartiból, Vona Gábor és a pártvezetés valóban két szék között maradt, a pad alatt.

Lássuk, hogyan zajlott le a pártszakadás

2018. április 8-án a Jobbik választáson elért gyenge eredménye miatt Vona Gábor lemondott, ezért tisztújító kongresszust írtak ki. Ezt megelőzően módosították a párt alapszabályát, bevezetve az elnökhelyettesi tisztséget. Az elnöki pozícióra elsőként Toroczkai László jelezte indulási szándékát, amelyet az ügyvivő elnökség által jelölt Sneider Tamás elnöki pályázata követett. A tisztújító kongresszuson a Vona Gábor által támogatott Sneider Tamás (elnök) – Gyöngyösi Márton (elnökhelyettes) páros nyert. A kongresszusi küldöttek csaknem fele (46%-a) a Toroczkai László – Dúró Dóra párosra szavazott.

Toroczkai László bejelentette, hogy Mi Magunk néven platformot alakít. Az elnökség bejelentette hogy Toroczkai platformját nem fogadja el, és eljárást indítottak Toroczkai és Dúró Dóra ellen, amelynek vége az lett, hogy Dúró Dórát a frakcióból, Toroczkait pedig a pártból zárták ki. Utána Dúró Dóra és Novák Előd kilépett a pártból, így a Mi Magunk platform önálló mozgalom lett. Toroczkai kizárása és a Dúró Dóra elleni eljárás eredményeként sok Jobbik-tag és alapszervezet jelezte a kilépését a pártból, egy részük csatlakozott az új mozgalomhoz.

Toroczkai László 2018. június 14-én Facebook-bejegyzésben tudatta a nyilvánossággal, hogy a platformalakítás meghiúsulása miatt az új mozgalom Mi Hazánk Mozgalom néven zászlót bont 2018. június 23-án Ásotthalmon. 2018. augusztus 19-én honlapjukon közzétették a megbízott megyei elnökök névsorát. 2018. augusztus 20-án Budapesten, a Városligetben tartott ünnepi rendezvényükön kihirdették alapító nyilatkozatukat, majd másnap, 2018. augusztus 21-én Dúró Dóra elnökhelyettes bejelentette, hogy a Mi Hazánk Mozgalom politikai pártként történő bírósági nyilvántartásba vétele jogerősen megtörtént.

Lett egy pót-Jobbik

Akkor tehát azon kívül, hogy a Jobbik jelentősen veszített a súlyából – a kormány legnagyobb örömére – mi történt? Lett egy pót-Jobbik. A magyar szélsőjobb átrakta a támogatóinak egy részét egyik zsebéből a másikba. Azon felesleges is elmélkedni, voltaképpen hány szavazóról van szó, ugyanis ha számot mondanánk, abból botrány lenne – amennyiben eltérne a párt által közölt hivatalos adatoktól, azonban ha minden pártnak elhinnénk a számot, amit a támogatóinak mennyiségéről közöl, Magyarországnak minimum hatvanmillió lakosa kéne legyen. Szóval elég az hozzá, hogy vannak szélsőjobb szavazók, és ezek vagy a Jobbikra, vagy a kormánypártokra, vagy a Mi Hazánkra voksolnak.

Annyian, amennyien.

Lássuk, miben különbözik a Mi Hazánk az összes többi párttól?

Az alapító nyilatkozatukból sok minden nem derül ki, teljesen semmitmondó panelrengeteg, annyira nem tartalmaz konkrétumokat, hogy akár baloldali szervezet is írhatta volna – akkor lássuk legalább a céljaikat.

Egyetértenek a határkerítéssel, az országhatár megerősítésével.
Megreformálnák a szerzői jogi törvényeket, betiltanák az Artisjust, és a hasonló szervezeteket.
Magyarországot a középhatalmak sorából feljebb kívánják emelni erős iparosítással.
Korlátoznák a genderelmélet népszerűsítését az oktatási intézményekben.
Betiltanák a parkolási díjakat.
Visszaállítanák a halálbüntetést.
Visszaállítanák a sorkatonaságot.
Fel akarják állítani a korrupcióellenes ügyészséget.
Törvényben akarják betiltani a burka viselését.
Megemelnék a bankadót.
Bevezetnék a bérrabtartást (orosz kényszermunkatáborokban helyeznék el a rabok egy részét).

Hm, ezek egy része régi szélsőjobboldali, sőt, jobbikos ötlet (például a sorkatonaság vagy a halálbüntetés visszaállítása), más része a kormánytól érkezett (határkerítés, genderelmélet), sajátnak maximum a parkolási díjak megszüntetését találnám, ami osztatlanul népszerű is lesz, és az orosz kényszermunkatáborokat.

Tessék? Kényszermunkatáborok?

Vannak Oroszországban, azon a finom lelkű, mélyen kulturált, mégis férfias Nagy Földön kényszermunkatáborok? Hivatalosan még akkor sem voltak, mikor voltak, most aztán pláne nincsenek, még akkor sem, ha a jelek szerint vannak. Az felvet pár érdekes kérdést, hogy orosz részről kivel tárgyaltak az ügyről, mert az az illetékes, amelyik ilyen ígérvényt tesz egy alig pár hónapja létező, különben is Oroszhonból nézve külföldi pártocskának, vagy maga is nemsokára bevonulhat egy ilyen szabadtéri munkaterápiás intézetbe, mert belekontárkodott a külügyekbe, vagy – jogosítványa volt erre a nála is illetékesebbektől, mondjuk az FSZB-től. Különben ilyen rendszer a világon sehol sincs, ez maga a közjogi őrültség, jogállamban kivitelezhetetlen volna, minden állam a saját polgáraival foglalkozik, idegen állampolgárt csak akkor büntethet, ha a területén követ el bűncselekményt. Igaz, Magyarország és Oroszország tekintetében kissé komikus jogállamról beszélni.

Mint látjuk, a célok egyszerűek, akár a faék. Kisebbségellenes programpont még véletlenül sem található hivatalosan a párt honlapján, arra azért ügyeltek, de nyilvánvaló, hogy a cukisodó Jobbik csalódott tagjait és szimpatizánsait gyűjtik egybe, egy Jobbik 2.0-ba, ami visszatér a régi mozgalom agresszív és kirekesztő alapelveihez, legfeljebb még nem mondja ki ezt nyíltan.

Kinek jó ez, mármint a párt vezetésén kívül?

A kormánynak, amely így legyengíti a Jobbikot és nem fogja hagyni megerősödni a Mi Hazánkat, de lesz talonban egy vérebe, amivel fenyegetőzhet: ha nem leszünk jók, szabadjára engedi.

A párt tagságáról nincsenek megbízható adataink, akárhányan is lehetnek, mégsem hinném, hogy erős mozgalommal van dolgunk: ez valaminek a felmelegített, kicsit kozmás maradéka. Láttunk már induláskor magukat mindent elsöprőnek beállító szélsőjobboldali kezdeményezéseket, ilyen volt a Magyar Hajnal is, aztán valahogy hírüket sem hallani 2014 óta (és nem is nagyon hiányoznak senkinek).

Mi lesz a Mi Hazánk sorsa?

Lehet belőle legrosszabb (illetve, nekik legjobb) esetben parlamenti párt 2022-ben, már, ha lesznek választások, és ott körülbelül a mai Jobbik szerepét fogják betölteni, mint álellenzék, amely minden fontos ügyben a kormánnyal szavaz. Természetesen nem ingyen.

Lehet, hogy a szélsőjobb militáns elemei veszik át benne a hatalmat (ha ugyan még nem azok gyakorolják) és ez esetben mint Parlamenten kívüli szervezet, elvégezhetnek egy csomó olyan piszkos munkát, amiket az Országgyűlésben ülő pártok nem engedhetnek meg maguknak, terrorizálhatnak akár falvakat, közösségeket is.

Aztán az is lehet, hogy a bejutási küszöb alatt vagy annak a környékén vegetálva – ne feledjük, a közvélemény-kutatások szeptemberben egy százalék körülire mérték a népszerűségét, ennél sokan tudnak többet, sőt, jóval többet is – némi fű alatt juttatott kormánytámogatásból, guruló rubelkékből, miegymásból elvegetál megélhetési pártként, míg meg nem hal. Mármint, a vezetői megélnek majd belőle.

Egy biztos: nagy alakításra tőlük csak világcsoda esetén számíthatunk.

Fogunk még vizsgálódni a szélsőjobb háza táján: de a mai kávéhoz legyen elég ennyi.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!