Kezdőlap Címkék Margot Robbie

Címke: Margot Robbie

Lelkesen fogadták Tarantino filmjét Cannes-ban

Lelkes fogadtatásban részesült Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című filmje, amelyet az este mutattak be a 72. cannes-i fesztivál hivatalos versenyprogramjában. Az idei válogatás leginkább várt alkotásának főszerepeit alakító világsztárok, Brad Pitt, Leonardo DiCaprio és Margot Robbie a rendezővel együtt érkeztek és vonultak fel a fesztiválpalota vörös szőnyegén.

Az idei fesztiválon eddig nem látott tömeg érkezett Tarantino legújabb filmje bemutatójának napjára a cannes-i Croisette-re. A hollywoodi világsztárokat reggel óta várták a rajongók a fesztiválpalotába vezető 24 fokú lépcső alján, s a színészek meg is hálálták a lelkesedést: hosszú perceken át szelfiztek a szerencsésebbekkel és autogramokat osztogattak, miközben az újságírók is már órákkal korábban sorban álltak, hogy bejuthassanak a film egyetlen sajtóvetítésére.

Jóllehet a bemutatót követő hétperces vastaps nem kivételes a cannes-i gálavetítéseken, de viszonylag hosszúnak számít, és a háromezer fős premierközönség lelkes ünneplése még Brad Pitt szeméből is könnyeket csalt ki.  

A vetítés előtt Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója megismételte a rendező azon kérését a nézőkhöz, hogy ne mondják el azoknak előre a történetet, akik még nem látták az alkotást. Tarantino kérése mindenekelőtt a fesztiválra akkreditált újságírókhoz szól, miután a filmet világszerte csak augusztusban mutatják be.

„Szeretem a mozit. Ti is szeretitek a mozit. Egy történetet fel kell fedezni. Izgatott vagyok, hogy Cannes-ban mutathatom be a Volt egyszer egy Hollywoodot a fesztivál közönségének. A színészek és a stáb keményen dolgoztak, hogy valami eredetit hozzanak létre és én csak annyit kérek, mindenki próbálja meg, hogy nem mond el semmi olyat előre, amely megakadályozhatja a jövőbeni nézőket abban, hogy ugyanazt az élményt éljék át a filmet nézve” – írta Tarantino a Twitterren a filmbemutató előtt.

Fotó: festival-cannes.com

A Volt egyszer egy Hollywood az 56 éves rendező kilencedik és eddigi legszemélyesebb filmje. A történet Los Angelesben játszódik 1969-ben, amely év a hippimozgalom idején Hollywood aranykorának végét jelentette Roman Polanski filmrendező terhes feleségének, Sharon Tate-nek és barátainak kegyetlen meggyilkolásával.

A film főhősei egy képzeletbeli westernszínész, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és barátja, a szintén képzeletbeli kaszkadőr dublőre, Cliff Booth (Brad Pitt), akiknek közvetlen szomszédságába költözik Hollywood két új sztárja, Roman Polanski és Sharon Tate (Margot Robbie).

A filmnek egyik fontos szereplője az 1960-as évek Los Angelese, ahol Tarantino felnőtt és világhírű filmessé vált. Ebben a városban követi a film a depressziós és iszákos Rick filmjeinek forgatásait, Sharon Tate sétáit és a hidegvérű és nyugodt Cliff találkáit, aki futólag megismerkedik a hírhedt Charles Manson-hippiszektával is.

A 35 mm-re forgatott 2 óra 40 perces film egyszerre melankolikus és humorral teli, s a Tarantino-filmektől már megszokott módon erőszakba torkolló alkotás bemutatója előtt a két főszereplője a vörös szőnyegen a rendezőt méltatta.

DiCaprio szerint „Quentin az egyik utolsó, aki a mozi nagy hagyományát képviseli”, míg Brad Pitt szerint a Volt egyszer egy Hollywood „szerelmes levél Hollywoodhoz, Los Angeleshez és a mozihoz”.   

A vetítés végén Tarantino a cannes-i fesztiválról emlékezett meg, amely elindította filmes karrierjét és ahol 25 évvel ezelőtt a Ponyvaregény című filmjéért elnyerte az Arany Pálmát.

„Cannes megváltoztatta a életemet. A Kutyaszorítóban című filmmel (1992-ben) kis független filmesként jöttem ide és aztán bejártam a világot” – mondta a rendező a premieren.

(MTI)

Ezért utálta meg Micimackót a saját gazdája

Ha valaki csak egy kedves történetre vágyik arról, hogyan keletkezett gyerekkora kedvenc meséje, a Micimackó, akkor nem biztos, hogy az erről szóló Viszlát, Christopher Robin című film neki való. A legnagyobb hangsúly ugyanis nem az ihletadó cuki plüssfigurákra és a még cukibb gazdájukra, Róbert Gidán került, hanem arra, hogy milyen károkat okozott a könyvet övező felhajtás A. A. Milne családi életében.

Persze a Viszlát, Christopher Robin című filmből megtudhatjuk, hogy ki is volt az Milne, és hogyan jutott eszébe Micimackó és barátainak története, de sokkal érdekesebb, amikor a film a mesekönyv születését övező, illetve azt követő traumákról beszél.

A film eleje elsősorban a szerzőre (Domnhall Gleeson) koncentrál, aki megjárta az első világháborút, utána pedig nehezen találta a helyét a londoni társaságban és felesége, Daphne Milne (Margot Robbie) oldalán. Mrs. Milne szerette volna, ha most már minden visszatér a régi kerékvágásba, de férje poszttraumás stressztől szenvedett, és kifejezetten zavarta, hogy a világ úgy akar tenni, mintha meg sem történt volna a mészárlás. Hiába született meg egyetlen gyerekük, Christopher Robin – vagy, ahogy mindenki becézte, Billy – az sem hozta meg a felhőtlen családi boldogságot. Milne remélte, hogy a vidéki élet nyugalma majd feledteti vele a háború borzalmait, ezért egész családját felpakolva egy erdő szélére költözött Sussex-be.

A. A. Milne Domhnall Gleeson megformálásában alapvetően szimpatikus figura,

aki mindenkivel kedves és udvarias, kifejezetten jó humorú, de apának azért korántsem a legjobb. A nagy fantáziával megáldott nyolcéves Billyt (akit a tízéves Will Tilston játszik) nem is szülei, hanem inkább egy dadus (Kelly Macdonald) neveli, hiszen anyja sem tudja, hogy mit kezdjen a gyerekkel. Margot Robbie-nak igazán testhezálló a neurotikus Mrs. Milne szerepe, de az ő háttérsztorija sokkal kevésbé van kibontva. A fókusz az apa és fia kapcsolatán van, amely akkor kerül az első igazi próbatétel elé, amikor a szórakozásra vágyó Mrs. Milne inkább visszamenekül Londonba, a dadus pedig kénytelen kis időre elutazni. Ez a néhány nap az, amely ihletet ad az írónak, aki a közös játék alapján megírja Christopher Robin – a Karinthy Frigyesnek tulajdonított fordításban Róbert Gida – és Winnie-the-Pooh, azaz Micimackó történetét.

Először inkább csak saját örömükre készülnek a történetek, de az első versecske publikálása után nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek szeretnének még Micimackóról olvasni. A filmből az nem derül ki, hogy hogyan és miért is lett annyira népszerű a könyv, csak az, hogy mekkora, a mai sztárok életéhez hasonló felhajtás övezte elsősorban a kisfiú életét. Magyarázatként mindössze csak egy elég erőltetett és suta mondat hangzik el a dadustól arról, hogy a háború után az emberek egy kis örömre vágytak, és ezt adta meg nekik Christopher Robin és játékmackója története.

A siker az írót is váratlanul éri, aki eleinte nem látja vagy nem akarta látni, hogy a nem kívánt figyelem mennyit árthat a kisfiának. A film második fele erre koncentrál: hogy

milyen élete lett kedvenc mackója miatt Christophernek, majd arra, hogyan próbált ebből kitörni.

A 21. században valószínűleg a Vekerdy Tamás életművét nem ismerő nézőknek sem kell nagyon elmagyarázni, hogy rosszat tehet egy gyereknek az, ha nem engedik, hogy gyerek legyen. A film ennek ellenére folyamatosan a szánkba rágja, hogy hiába gondolta mindenki azt, hogy az erdőszéli házban a plüssjátékaival játszó kisfiú a legboldogabb gyerek a világon, ez nem feltétlenül volt így.

Christopher Robin édesanyját Margot Robbie, dadáját pedig Kelly Macdonald játsza

Ez a kettőség vonul végig egyébként az egész filmen: egyrészt ott vannak a giccsbe hajló jelenetek arról, ahogy a fák ágain átszűrődő napfényben Milne és a kisfia játszik, illetve a gyönyörű vidéki tájkép láttán azon mereng, hogy ez az igazi boldogság. Mellettük pedig azok a fájdalmas jelenetek, amikor az íróra rájön a háborúból visszamaradt pánik, vagy azt látjuk, ahogy a kisfiút a saját szülei gyötrik.

A Viszlát, Christopher Robin alapjául Ann Thwaite A. A. Milne életről szóló, 1990-ben kiadott könyve szolgált, de a film sok tekintetben jelentősen eltér a valóságtól, illetve inkább egyfajta értelmezését adja annak. Az például nem világos, hogy Milne poszttraumás stressz szindrómában szenvedett-e, vagy már a háború előtt is voltak pszichés gondjai, felesége pedig nem volt annyira negatív figura, mint a filmben. A felnőtt Christopher visszaemlékezései pedig arra engednek következtetni, hogy a hírnév igazából csak akkor kezdte zavarni, amikor bentlakásos iskolába került, ahol társai folyamatosan bántották.

Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a Billyt játszó, tényleg kis csodabogárnak tűnő Will Tilstont most hasonló médiafigyelem övezi az Egyesült Királyságban, mint annak idején Christopher Robint, akit eljátszott.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!