Kezdőlap Címkék Közoktatás

Címke: közoktatás

Orbán kormányának ex államtitkár helyettese: abban reménykedem, hogy a közoktatás összeomlik

Glovicki Zoltán, az Apor Vilmos katolikus főiskola rektora azért várja az összeomlást, mert “utána a közoktatásnak muszáj újjáépülnie.”

“A gyerekek azt látják: az iskolában valami olyasmi történik, aminek semmi értelme sincs” – nyilatkozta a HVG-nek az Orbán kormány egykori államtitkár helyettese. Aki elmondta, hogy a gazdasági miniszter megvétózta a pedagógus életpálya modell pénzügyi fedezetét 2012-ben, és ő emiatt távozott a tisztségéből.

1,2 milliárd euró

Az Európai Unió ennyivel járulna hozzá a pedagógus bérek emeléséhez. Ez hatalmas összeg, de jelenleg be van fagyasztva éppúgy mint a helyreállítási alap euró milliárdjai. Ahhoz, hogy ezek a pénzek megérkezzenek, az Orbán kormánynak teljesítenie kellene a brüsszeli bizottság feltételeit. Ezek közül a legfontosabb a korrupció elleni harc. A Transparency International szerint Magyarország az Európai Unió legkorruptabb állama. Megelőzi még Bulgáriát és Romániát is. Ezen kellene változtatni csakhogy ez a nemzeti együttműködés rendszerének alapja. Orbán Viktor ezen csak nagyon nehezen tudna változtatni, mert tudja: a Fidesz elit csak addig követi kritika nélkül amíg pénzénél van. Ezért jutott válságba Orbán Viktor rendszere, amely egyszerre akarja jól tartani a nemzeti együttműködés rendszerének oligarcháit és boldog és dolgos népünket, amely újra meg újra megszavazza őt, de nem ingyen. Most viszont végveszélyben van a rendszer – ahogy erre Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke is felhívta a figyelmet. Egyre többet kell fizetni a külföldi kölcsönökért  miközben nem érkeznek az eurómilliárdok az Európai Unióból.

“Nulladik szintű probléma a pedagógus béremelés”

– hangsúlyozza Glovicki Zoltán.

Szerinte

“az Orbán kormány leginkább kulturális – ideológiai dimenziók szintjén politizál, nem a szakpolitikák határozzák meg a működését.”

Vajon miért nem? Azért, mert a közoktatás nem üzlet, nehéz belőle nagy pénzt csinálni. Ezért az Orbán kormány szépen magára hagyja mint az egészségügyet. Mindkettőt a belügyminiszter alá rendelte. Ilyen a világon sehol sincs, de a figyelmeztetés világos: pénz nincs, de a hatalom kész arra, hogy a rendszert bármi áron működtesse.

3 h-s közoktatás: gyorsuló katasztrófa

Egyre kevesebb a fiatalabb, és mind több az idősebb tanár a közoktatásban. Az amúgy is hátrányos helyzetű térségekben még rosszabb a helyzet, a folyamat talán megállíthatatlan.

Általában is megállapítható, hogy csökken a fiatalabb korosztály aránya a közoktatás legalsó szintjén, az általános iskolákban, a nyugdíjhoz közelítőké viszont nő, de ennél is sötétebb a kép a halmozottan hátrányos helyzetű (3 h-s) térségekben – állapítható meg a Policy Agenda (PA) írásából.

Tágul az életkori olló

A PA a folyamatos reformok, életpályamodellek és alaptantervek egymásutánisága közepette megvizsgálta az általános iskolai tanárok korösszetételét 2011-ben és 2017-ben.

Forrás: Policy Agenda

Eszerint 2011-ben a 35 év alattiak aránya 17 százalék volt, ez 2017-re 13-ra csökkent. Az 55 év feletti korosztály aránya ezzel szemben csaknem 10 százalékponttal 17-ről 26 százalékra növekedett. Vagyis az évtized elején hasonló volt a fiatal korosztály és a nyugdíj előtt állók aránya, de 6 év alatt teljesen eltolódott az arány az idősek felé. Ez azt mutatja, hogy

hiányzik az utánpótlás, és a folyamat nehezen látszik megállíthatónak

– fogalmaznak a PA-ban.

Közfoglalkoztatotti térségek: még rosszabb helyzet

Ha egy rosszabb gazdasági és ebből adódóan társadalmi helyzetű térségben nincsenek meg az alapvető lehetőségek a tanulásra, akkor ennek következményei már a munkaerőpiacon is nagyon hamar jelentkeznek. Ezért is fontos megnézni, hogy a különböző településtípusok alapján nézve mi látszik az alapfokú oktatásban dolgozók korösszetételében.

Külön megvizsgálva azokat a járásokat, ahol a közfoglalkoztatási mutató (azaz a közfoglalkoztatottak aránya a dolgozókon belül) 5 százalék feletti, azt tapasztjuk, hogy az ezeken a településeken működő általános iskolákban tanítók 14 százaléka 35 év alatti, és 25 százaléka 55 év feletti.

A változás iránya és sebessége az igazán aggasztó.

Ezeken a településeken 2011-ben a fiatal pedagógusok aránya még 21 százalék volt, vagyis 2017-re 7 százalékponttal csökkent. Eközben az 55 év felettiek aránya 10 százalékponttal emelkedett.

A három településtípust (főváros, közmunkával érintett települések és egyéb járásokba tartozó települések) tekintve viszonylag hasonló adatokkal találkozunk. De a legnehezebb helyzetben lévő településeken romlott leginkább a helyzet.

Gyorsuló leépülés

Ennek következményei pedig könnyen beláthatók, és sajnos elég lineárisak. Azokon a településeken, ahol egyre nehezebb lesz tanárt találni – mert többen mennek nyugdíjba, mint ahányan érkeznek –, ott romlik a színvonal. Ha ebbe nem nyugszanak bele a szülők, akkor két lehetőség között választhatnak:

távolabbi iskolában íratják át gyereküket vagy elköltöznek a településről.

A PA kutatói szerint mindkét út a helyi, körzetes iskola további romlását okozza, illetve erősíti azt a munkaerőpiaci katasztrófát, aminek már látjuk a következményeit. Ha nincs munkaerő egy térségben, akkor hiába érkezne munkahelyeket létrehozó tőke, nem találna alkalmazottakat. Ez pedig elriasztja azokat is, akik ezekben a térségekben befektetésen gondolkodnának.

Természetesen a fővárosban is megvan az a komoly probléma, hogy az általános iskolai tanári kar több, mint negyede 55 év feletti. Ez nem látszik visszafordíthatatlan problémának, ha azonban egy nehéz helyzetű térségben épül le az oktatás tanárhiány miatt, ott nagyon nehéz lesz újrateremteni azt a közeget, amely ismét jó szolgáltatást eredményez. Ez pedig nagyon gyorssá teszi ezeknek a térségeknek az elnéptelenedését, gazdasági értelemben véve leépülését.

Mária történelme – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, mától kezdve minden másképpen volt, tartja a pesti, kávéházi szólás, és valóban ez a helyzet. Schmidt Mária újabb támadást intéz a magyar történelem és annak oktatása ellen, csak most már komoly anyagi háttere is van hozzá – meglehet, esztendőre már nem is lesz história, csak az ő verzióit lesz szabad ismerni mindenről. Pincér, duplát, keserűen!

A hét bel- és külpolitikai viharai közepette valószínűleg keveseknek tűnt fel az Átlátszó pár nappal ezelőtti írása, mely fényt derít arra, hogy:

„Egymilliárd forintot fordít az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévhez kapcsolódóan pedagógus-továbbképzésre az ahhoz tartozó szolgáltatások nyújtásával együtt az ismét kormánybiztossá kinevezett, Terror Háza Múzeum főigazgató, Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az uniós közbeszerzési értesítő legfrissebb számában megjelent tájékoztató szerint a munkát a Prekog Alfa Szolgáltató és Tanácsadó Kft. nyerte el. Az egyedüli pályázóként nyertessé vált cégnek 5 ezer fő számára kell az akkreditált továbbképzések előkészítését, megszervezését és lebonyolítását elvégeznie.

Emellett a vállalkozás feladata „filmkészítés: négy (4) mintaóra filmen történő elkészítése, valamint egy (1) db, a program egészét bemutató werkfilm elkészítése és a továbbképzéshez kapcsolódó képzési helyszín, szállás és étkezés, valamint technikai és oktatási kellékek és kiegészítő szolgáltatások biztosítása.”

A képzés egy fő esetében 112 ezer forint, amihez hozzájön a képzési helyszín és szállás biztosítása fejenként 33 ezer forintért, valamint az étkezés, ami 30 ezer forint/fő.”

A közalapítvány a nettó egymilliárd forintos keretösszegű szerződést még 2018. szeptember 24-én kötötte meg a felnőttképzésre szakosodott Prekog Alfával.

Mondjuk az a kormány részéről érthető, hogy ezt a feladatot a terrorházmesternőre bízta

Elvégre történésznek mondja magát, és ne feledjük, micsoda érdemei voltak Dózsa László (1942- ) valamint Pruck Pál körül, tehát van köze 1956-hoz is, ha nem is a legdicsőbb – de attól kell tartanunk, ez nem egy alkalmi továbbképzés-sorozat, hanem a magyar történelemoktatás átprofilírozásának kezdete.

Történt ugyanis, hogy az említett hölgy még tavaly november huszadikán írt egy bejegyzést az általa szerkesztett „Látószög” nevű blogra. Híresen jól fizető hely az arra kiválasztottaknak, százezres honoráriumokról regéltek a rossz nyelvek írásonként, mikor indult. De még az átalányban kötött szerződések is szépek az NTVA blogcsaládjánál: Lánczi Tamás (Századvég) például havi bruttó 380 ezer forintot kap, mint blogggazda, ezen felül pedig a posztokért – nem pontosított összegű – egyedi díjazásban részesül. Prőhle Gergely helyettes államtitkár és Szita Károly polgármester egyaránt bruttó 250 ezer forintot kap fixen azért, mert összefogja saját blogját, de mindketten plusz pénzt vehetnek fel, ha posztokat is írnak. A sor végén Bunford Gerda politológus hallgató áll, neki havi bruttó 70 ezer a díjazása. A Látószög blog főnöke, a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária viszont díjazás nélkül vállalta a pozíciót.

No, de mit írt Schmidt Mária akkor, díjazás nélkül?

„A történelem oktatásának elsődleges célja szerintem öntudatos és büszke magyar polgárok nevelése. Múltunk megismertetése és értő elemzése révén minden tanuló erőt meríthet nemzetünk nagyjai, hősei és példaképei tetteiből, melyeknek eredményeként több mint ezer éve megmaradtunk és megőriztük nemzetünket itt a Kárpát-medencében. A diákokat jogos önbizalommal kell felvérteznünk, és azzal a tudattal, hogy nem kell senkivel szemben kisebbségi érzést táplálniuk, mindenkivel szemmagasságból beszélhetnek.”

Mylady. A magyar polgár már most is büszke és öntudatos, a kelleténél is inkább, de mondjuk nincs is nép, amelynek tagjai ab ovo, származásukból kifolyólag többek lennének más népek tagjainál, ez hülyeség. Lehet, hogy Johnnynak, mivel amerikai, olyan alkotmánya van, ami messze a legjobb a világon, és ez a történelméből fakad, ugyanis az Alapító Atyák messze koruk legbölcsebb emberei voltak – de hát mi gátol minket abban, hogy nekünk is legyen ilyenünk? Butábbak, gyávábbak nem vagyunk mint a jenkik – akkor mi is? Ja: maga meg a magához hasonlók. És hát ilyenek régen is voltak, most is vannak, lesznek is tán. Ha van okunk kisebbségi érzésre más népekkel szemben, az in saecula saeculorum a magyar uralkodó réteg és a politikai vezetőink. De menjünk tovább.

„1. Szakítani kell azzal az időrendiségre alapozott történelemtanítással, ami az őskortól indulva vezet el minket a huszadik századig.”

Valójában már szakítottunk is, ugyanis a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy fejlődésünk iránya a huszonegyedik századtól tart az őskor felé, legalábbis az utóbbi kilenc évben. De komolyan mondom, édes néném, magának vannak ötletei. Tanítsuk mondjuk a történelmet először a közepétől napjainkig, aztán az elejétől a közepéig, én is amondó vagyok, a végén meg fordítsuk meg. Nehogy véletlenül legyen benne valami logika: előbb fedezzék fel az emberek Amerikát, utána a hajózást.

„2. Szakítani kell azzal a szemlélettel, ami a nyugat-európai, francia, brit történelemre súlyoz, azt érzékeltetve, hogy az általuk bejárt úthoz képest mi késésben, sőt eltérésben vagyunk.”

Tényleg idegesítő lehet,

hölgyem, hogy ezek a nációk mindenféle fontos dologgal foglalkoztak az évszázadok hosszú során át, miközben a mi eleink csak pipáltak és kivetették az úrbért, bár bizony ez sem teljesen igaz: de hát mit csináljunk, nem lehet utólag átrakni a Bastille ostromát a Vérmezőre vagy a trafalgari csatát a Hortobágyra. Szóval, ha nem lehet, inkább ne is tanítsuk. Azt kicsit nehéz lesz megmagyarázni Pistikének, honnan jött mihozzánk a reneszánsz, a reformáció, a polgárosodás vagy a gőzmozdony, de nem is kell: adta a Magyarok Istene. És kész.

„5. Általános iskolában kizárólag magyar történelmet tanítanék, egyetemes történelmet pedig csak annyiban, akkor és azt, ami a magyar történelem szempontjából releváns. A magyarság érdekeinek érvényesítését, érdekképviseletét használva mérceként.”

Ez az, kérem, így és nem másként. Mert hogy magyarázom meg Pistikének, hogy mondjuk Bethlen Gábor 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe? Pistike első kérdése az lesz, hogy mi az a protestáns? Tudod, Pistike, az egy felekezet, tudod, Luther, Kálvin, Zwingli… ja, nem tudod, ugyanis azt majd csak középiskolában tanítják. Vagy mit mondok neki Mátyás király reneszánsz udvaráról? Janus Pannoniusról, Galeottoról? Hogy a reneszánszot is majd később mondom el? Mit mondok Baross Gáborról, a vasminiszterről? Hogy ő találta fel a gőzmozdonyt, mert Stephensonról még nem tanult Pistike?

Nagyon szép lesz, érdekelne, miféle magyar történelmet lehet tanítani a világ többi részétől függetlenül, de szerintem semmifélét. Vegyük csak az augsburgi vereséget: a vesztes magyarok elemista tananyag, a győztes németek csak a középiskolában kerülnek elő. Ha csak úgy nem módosítjuk az esetet, hogy Lech mezején a markolábokkal huzakodtak eleink, ugyanis a markoláb feltétlenül magyar. Amint a fűzfán fütyülő rézangyal is.

„Először tehát a célokat és az alapelveket kellene tisztán látnunk. Minden további lépés ebből, ez után következik.”

A népmesék szintjére száműzné a história tudományát

Bizony ám. Csak éppen a vázolt alapelveket követve nem történelmet kapunk, hanem valamiféle rémálmot, minden logika és időrendiség nélkül. Az efféle történelemoktatás végképp a népmesék szintjére száműzné a história tudományát, tele volna különösebben meg nem indokolt csatákkal és hadjáratokkal, melyeket dicsőségesen elveszítünk, vagy ha kell, utólag megnyerünk, a fene sem értené, mi miért történt, az események okai harmadlagosak (sem) lennének – tulajdonképpen eltűnne minden okság, minden összefüggés, a dolgok történnek és kész.

És ha átdolgoznák köcsögdudára, valamint nádi hegedűre, táncos formában elő is lehetne adni az egészet, regölés útján.

Igen: Schmidt Mária feltalálta a regölést, mint történelemtudományi módszert. Semmi szükség a valódi történelem ismeretére.

1956. amúgy is „megosztó” téma, már nem egy, nem két, hanem huszonkét értelmezése is van az akkor történteknek, kis túlzással minden magyar kormány azzal kezdi a regnálását, hogy kidolgoz egy 1956-koncepciót, és azt teszi félig-meddig hivatalossá – épp ebben a témakörben volna a legnagyobb szükség a politikamentes, tárgyilagos, tudományos felfogásra, kutatói hozzáállásra.

Ez válik lehetetlenné Schmidt Mária továbbképzéseinek köszönhetően – és miért csak 1956-ról lehet tartani ilyen fejtágítót?

Lehet azt bármiről.

Figyelmezzenek szavamra: fogunk mi még győzni Mohácsnál.

Az időrendiség teljes mellőzésével a történelemtudományból.

Már indulnak a továbbképzések!

Büntetésként élnék meg a diákok a tanév meghosszabbítását

Vekerdy Tamás semmiképpen sem tartaná jónak a tanév meghosszabbítását, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint pedig átgondolatlan a javaslat, amellyel a Népszava értesülései szerint a kormány megváltoztatná jövő évtől a tanév rendjét. Az Emmi arra hivatkozva cáfol, hogy a táboroztatás nem változtatná meg a tanév rendjét, így az nem is lenne hosszabb.

Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke azt mondta a Független Hírügynökségnek, hogy semmiféle szakmai egyeztetésre nem kérték fel a szakszervezetet, így ő is csak a sajtótól értesült arról, hogy újra napirenden van a tanév meghosszabbítása. Már tavaly is napvilágot láttak hírek erről, de akkor sem derültek ki konkrétumok, végül pedig elhalt az ügy – mondta.

A Népszava cikke szerint a kormány azzal indokolná a tanév rendjének megváltoztatását, hogy sok szülőnek nehézséget okoz a hosszú nyári szünet alatt megoldania a gyerekek felügyeletét. Ezen a terhen a lap szerint iskolai keretek között szervezett, két hetes, „táborszerű” foglalkozással akarna könnyíteni a kormány.

Szűcs Tamás elmondta, hogy

valóban létező problémáról van szó,

de első körben azért fel kellene mérni, hogy mekkoráról. A PDSZ elnöke úgy gondolja, hogy egy nagyon egyszerű kérdőíves megkérdezéssel ki lehetne deríteni, hogy mennyire lenne igény a szülők részéről a hosszabb iskolai felügyeletre.

Ha ez megvan, akkor lehetne kidolgozni, hogy milyen módszerrel történjen mindez. Szűcs Tamás szerint lehetetlen, hogy egyszerű kormányrendeletben dönteni lehessen erről, hiszen számos munkajogi és egyéb kérdést felvet. A szakszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a tanárok munkája nem ér véget az utolsó tanítási nappal, június 15-én, hiszen ezután még számos feladatuk van a tanév lezárásával kapcsolatban. Ha erre az egyébként is sűrű időszakra még két hét táboroztatást beiktatnának, az nagyon megnövelné a pedagógusok terheit és később tudnának szabadságra menni.

A Népszavában közöltek alapján ráadásul nem normális tanórákban kéne gondolkodni, hanem olyan foglalkozásokban, programokban, amelyek ettől eltérő módon kötik le egész napra a gyerekeket. Értelemszerűen erre jó előre fel kellene készülni.

„Le kellene kötni egy iskolányi gyereket tíz napon keresztül. Nem tudom, hogy erre fel tud-e készülni a pedagógustársadalom év végén”

– mondta.

Jelentős anyagi terhekkel is járna a javaslat megvalósítása, hiszen mivel nem normális tanítási napokról van szó, ügyeleti és készenléti díjat is fizetni kellene a pedagógusoknak. A PDSZ elnöke szerint kérdés, ki finanszírozná mindezt.

Az is felmerül Szűcs Tamás szerint, hogy hogyan lehetne a plusz munkaterhet arányosan elosztani a tanárok között, és mi lenne a szabadságokkal, amelyekről a jogszabályok előírják, hogy csak tanítási szünetekben lehet kiadni. Ha két héttel kitolódna a tanév, sokan nem is tudnák kivenni az összes szabadságukat a rövidebb nyári szünet miatt.

Diákok a vakáció szót írják a táblára az utolsó tanítási napon a debreceni Hunyadi János Általános Iskolában 2017. június 15-én MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Arra a kérdésre, hogy a gyerekek oldaláról mit jelentene mindez, Szűcs azt válaszolta, hogy szerinte

lehetetlen lenne eladni úgy a plusz két hetet, hogy ne büntetésnek érezzék azt a diákok.

Még ha nem is a tanév meghosszabbításának neveznék a „táborszerű” foglalkozásokat, a gyerekek akkor is annak éreznék, és nem a nyári szünet remek indításának. Hiszen a tanév végének közeledtével már mindenki nagyon várja, hogy kiszabaduljon az iskolai falai közül, amiben az is közrejátszik, hogy már most nagyon meleg van.

Szerinte egyébként sem jó megoldás, ha az egész rendszerre akarnak ráhúzni egyetlen megoldást.

„Ez egy nagyon átgondolatlan ügy”

– összegzett a PDSZ elnöke. Hozzátette, hogy ugyan nem látták a részleteket, de magát az elvet és a tervezett megvalósítást is ellenzik az eddig napvilágot látott információk alapján, annál is inkább, mert nem előzte meg egyeztetés.

Vekerdy Tamás gyerekpszichológus nem szerette volna részletesen kommentálni a tervet, amíg nincsenek pontosabb információk, annyit azonban elmondott, hogy

semmilyen formában nem tartja jó ötletnek a tanév meghosszabbítását.

Szerinte Magyarországon túl meleg van nyáron ahhoz, hogy ilyen módon változtatni lehessen a tanév rendjén. Illetve arról beszélt, hogy ez a központilag szervezett táborozás eleve rosszul hangzik. „Nem is értem, mi ez” – mondta arról, hogy nem látja szükségét gyerekek államilag szervezett táboroztatásának.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumát is megkerestük a kérdéseinkkel. A minisztérium végül kiadott egy közleményt, melyben azt írják, hogy a Népszava cikkében leírtak „nem igazak”. A tárca nem tervez változtatást a tanév hosszát illetően, a 2018/2019-es tanév rendje változatlan marad, és várhatóan a napokban meg is jelenik a Magyar Közlönyben. „Ennek megfelelően a kormányzati támogatással működő nyári táboroztatási programok nem lehetnek kötelezőek,

az ingyenes részvétel egy lehetőség a gyermekek és a családjuk részére”

– írták.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a cáfolat ellenére mégiscsak napirenden van a táboroztatás kérdése, csak nem számítana bele a tanévbe, és nem lenne kötelező. „Az érintett pedagógusok juttatásban részesülnek, a részvétel számukra sem kötelező” – zárják a közleményt, amelyből az még mindig nem derül ki, mit takarnának a „táboroztatási programok”, és hogyan tervezné őket lebonyolítani a kormány.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!