Kezdőlap Címkék Korrupció

Címke: korrupció

Vége az osztrák koalíciónak, Strache magával rántotta Kurzot

Felbomlott a koalíció Ausztriában, miután a szélsőjobboldali FPÖ-vezér benyújtotta lemondását. A korrupciós ügyről Sebastian Kurz kancellár azt mondta: ami sok, az sok.

Előrehozott választás lesz Ausztriában, miután szombat este Sebastian Kurz kancellár bejelentette a koalíció bukását.

Vége a kényszerházasságnak

„Ami sok, az sok” – ezzel jelentette be sajtónyilatkozatban Sebastian Kurz osztrák kancellár, hogy felbomlott pártja (Osztrák Néppárt, ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közti kolalíció.

Az FPÖ nem tud megváltozni, árt a kormány reformterveinek, és árt az ország tekintélyének is

– ezzel indokolta a válást szélsőjobboldali koalíciós partnerével a kancellár. Kurz a köztársasági elnökhöz fordult, hogy írjon ki előrehozott választásokat, mivel az ÖVP egyedül nem kormányképes.

Strache Orbánt követte volna, pénzt kért feketeszámlára

Ezt megelőzően Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke és alkancellár bejelentette lemondását a róla kikerült videófelvétel miatt. Ebben a 2017-es filmben az akkor ellenzéki pártvezér Strache egy ibizai villában egy magát orosz oligarcha rokonának kiadó nőnek arról beszél, hogy ha az segít neki megvenni a legnagyobb osztrák bulvárlapot, a Kronen Zeitungot, akkor

a választás után közbeszerzéssel honorálja a 250 millió eurós adományt.

Strache Orbán Viktor példáját idézve az osztrák média átalakításáról beszélt, és ennek kapcsán azt az osztrák üzletembert, Heinrich Pecinát említette, aki pár éve megvette, majd bezárta a Népszabadságot.

A sok órás, italozás közben zajlott beszélgetésben arról is beszél a szélsőjobboldali politikus, hogy a pénzt ne a hivatalos pártszámlára, hanem egy alapítvány címére fizesse be az orosz oligarcha.

Rés a „szuverenisták” falán

A botrány nyomán Strache lemondta részvételét az európai szélsőjobb Milánóba összehívott erődemonstrációjáról. Itt a népek és nemzetek Európáját hirdette meg Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke, miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter a „szuverenista erők” kampányzáróján az EU-t eddig uraló „elittel” szemben.

Salvini kijelentette, hogy ha a Liga és szövetségesei nyerik az európai parlamenti választást, „beveszik Európát, és tetőtől talpig megváltoztatják”. A hatalmi elitről beszélt, amely

eddig a pénzpolitika, a multinacionális cégek, az ellenőrzés nélküli migráció nevében elfoglalta Európát.

Szerinte a május 26-i választás a népek és a „pénzzel és arroganciával teli” elit harca lesz.

A milánói székesegyház előtt felállított színpadon az Elsők az olaszok, A józan ész Európája felé felirat volt olvasható. További transzparensek azt hirdették, hogy Olaszország felemelte fejét a bürokráciával, a bankokkal, a migránsokat szállító hajókkal szemben.

Az esős időben lerövidítették a demonstráció programját.

A téren mintegy 30 ezren voltak a korábban várt százezres tömeg helyett.

A nagygyűlés meghívottai között volt Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (Pvv), Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországnak (AfD), továbbá Gerolf Annemans, a Flamand Érdek párt (VB), Boris Kolla, a szlovákiai Család vagyunk (Sme Rodina) vezetője, Veszelin Mareski, a bolgár Akarat (Volja), Tomio Okamura, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt (SPD) elnöke. Jaak Madison, az Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) alelnöke, Anders Vistisen, a Dán Néppárt (DF) európai parlamenti képviselője, valamint Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja (FP) alelnöke is részt vett.

Homok a szélben – földútra szórtak el 80 millió forintot Jászkarajenőn

Mintegy 80 millió forint támogatást költött el egyetlen dűlőútra a jászkarajenői önkormányzat. A Liberálisok közérdekű adatigénylést nyújtanak be annak érdekében, hogy az erősen korrupciógyanús beruházás minden részletére fény derüljön.

2019. április 24-én Kis Miklós, az Agrárminisztérium államtitkára, Földi László országgyűlési képviselő és Palya István, Jászkarajenő kormánypárti polgármestere adták át azt a dűlőutat, amely mintegy 80 milliós fejlesztésből újult meg. A gigantikusnak semmi esetre sem nevezhető, ám mégis jelentős összegű közpénzt felemésztő beruházásról az Agrárminisztérium, a térség országgyűlési képviselője és még a Ceglédi Városi Televízió is büszkén számolt be.

A sajtóban megjelent hírek alapján valószínűsíthető, hogy a Pest megyei település külterületén található, alig 3 km hosszú dűlőútra teljességgel indokolatlanul és észszerűtlenül szórtak el közel százmillió forint nagyságrendben közpénzt.

Annak érdekében, hogy ebben korrupciógyanús ügyben tisztán láthassuk, és a beruházás valamennyi részlete nyilvánosságra kerülhessen, a Magyar Liberális Párt közérdekű adatigénylést nyújt be Jászkarajenő Község Önkormányzatához. Amennyiben az így megkapott adatok és információk révén bizonyíthatóan közpénzzel történő visszaélés gyanúja merül fel ennek a jelentősen túlárazottnak tűnő beruházás kapcsán, úgy a Liberálisok mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az ügyben érintettek felelősségre vonása elkerülhetetlen legyen.

A Liberális párt számára kiemelten fontos a több mint háromszázezer tanyán és külterületen élő magyar állampolgár sorsa. A tanyákon élők által a hétköznapok során megélt hátrányok csökkentése, esélyegyenlőségük biztosítása számunkra lényeges emberi jogi kérdés. Éppen ezért tartjuk elfogadhatatlannak, ha a magyarországi tanyás térségek infrastrukturális fejlesztésére szánt közpénzek felhasználására a korrupció árnyéka vetül.

Chladek Tibor
a Liberálisok Pest megyei elnöke

Másfél évtized az EU-ban: részben elfecsérelt időszak

A temérdek pénz ellenére Magyarország nem aknázta ki az EU-tagságban rejlő lehetőségeket. Az összesített növekedésben sereghajtók vagyunk, más mutatókban maradtunk, ahol 2004-2005-ben voltunk. A jogállam lerombolása megmutatkozik a számokban is.

Mintegy százezer (!) fejlesztés valósulhatott meg Magyarországon a 2020-as cikluszárásig az EU-támogatásával, amelyek nagyjából kétharmada 2013-ig zajlott le. Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének kimutatása 2007 és 2013 között 63 ezer, a magyar kormány adatai alapján 2014-2020 között a támogatott projektek száma 31 305.

Pénzesőben leszakadás

A 2018-at még nem tartalmazó összesítés szerint 51,8 milliárd euró érkezett hazánkba, a saját hozzájárulást beszámítva a nyereség 40,4 milliárd euró. Az egyes évek árfolyamán kiszámolva

a nettó nyereség csaknem 12 ezer milliárd forint volt 2018-ig

(azóta ez tovább növekedett). A fejlesztési hozzájárulás uniós aránya 90-100 százalék.

Ennek a rengeteg felzárkózási támogatásnak köszönhetően évente átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) négy százaléka körüli összegek érkeztek Magyarországra. Ez az egész EU-ban (a nettó támogatott országok körében) a második legnagyobb hozzájárulás a lengyelek után.

Ez GDP-arányosan kumulálva 40 százalék körüli tétel. Ami azonban ebből „kijött”, az igen elszomorító. A magyar gazdaság ebben az időszakban összesítve nagyjából 17 százalékkal nőtt, tehát a GDP-hez mért támogatásnak körülbelül a felével. Ennél is nagyobb baj, hogy ezzel

tökutolsók vagyunk a térség országainak sorában.

A már idézett Lengyelország csaknem 60 százalékkal, Szlovákia több, mint 50 százalékkal gyarapította gazdaságát; a hozzánk képest sokkal magasabb fejlettségi szintről induló Szlovénia is 22 százalékkal növekedett. A balti országok 25-35 százalékot teljesítettek.

Megmutatkozik a leszakadó fejlődési tempó az egy főre jutó GDP-ben. Egy közelmúltbeli konferenciára készült tanulmányból kiderül, hogy a rendkívül dinamikus 2010 utáni években ez 11 ezerről 22 ezer euróra ment fel.

Csakhogy míg 15 éve Szlovénia és Csehország mögött hazánk következett ebben a mutatóban, addig mostanra már csak Bulgária és Románia van mögöttünk a közvetlen környéken.

Nem lettünk hatékonyabbak

A sok mindent megalapozó, illetve determináló adatok egyike az, amely azt méri, hogy a termelékenység (egy munkaórára jutó érték) az EU átlagához mérten hogyan alakult. Nos, ebben lényegében ott vagyunk, ahol másfél évtizede voltunk: 66,8 százalékról 67,3 százalékra „emelkedtünk”, amivel szintén a sor végén állunk.

És változatlanul olcsók vagyunk…

Vagyis a magyar gazdaság hozzáadott értéket előállító képessége érdemben nem javult (legfeljebb az itt működő multinacionális cégeké). Ez természetesen megmutatkozik az egy munkaórára jutó munkáltatói kiadásban is. Sok örömre nem lehet okunk, az EU-28-ak átlagában 20-ról 27,4 euróra nőtt az óránkénti teljes munkaerőköltség, a magyar adat 6 euró helyett tavaly 9,2 euró. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy most éppúgy körülbelül egyharmadannyiba kerül átlagosan a munkáltatóknak egy magyarországi munkaóra, mint 2004-ben.

Ez megmagyarázza azt is, hogy az elmúlt évek dinamikus béremelkedése miért annyira féloldalasan, nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél valósult meg. Ezeknél a költségeken belül a bér aránya általában alacsony, még van „tartalék”.

…meg korruptak

Sokat elárul a Transparency International Magyarország által készített grafikon arról, milyen összefüggés mutatható ki a jogállam állapota és a beruházások változása között.

Forrás: TI

Az ábra azt szemlélteti, hogy a jogállam leromlásának, vagyis a korrupció növekedésével párhuzamosan csökkent a beruházási ráta a magyar gazdaságban. Ennek számos összetevője van. Kimagaslóan magas (uniós összevetésben) az egyindulós közbeszerzések aránya (körülbelül 30 százalék), sok a „lezsírozott”, testre szabott kiírás, a több ajánlatos tenderek között is jelentős a súlyuk a vélhetően „leosztott” pályázatoknak, és a legnagyobb összegű fejlesztések zöme egy szűk körben csapódik le.

Nagyjából 25 százalékra becsülhető ezekben a túlárazás

az állami közreműködéssel elirányított tenderekben (A Korrupciókutató Központ Budapest tavalyi tanulmányai – itt és itt mindezt részletezik.).

Mindezek mögött olyan kormányzati stratégia húzódik meg, amely szinte predesztinál a pazarlásra. A 2010 utáni eurómilliárdok felhasználásakor megfogalmazott cél az volt, hogy legalább 60 százalékot közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani, ennyi pénzt azonban nem képes hatékonyan felszívni a magyar gazdaság. Az emiatti leszakadás pedig csak növekedni fog, mert a kormány már ez év tavaszára lekötötte a 2020-ig tartó EU-s támogatási ciklus teljes keretét. Ugyanebben a szellemben.

Két ellenzéki téma (az impotencia elhúzódó korában)

A hazai ellenzék – nem elhelyezve most egyes szereplőit a korruptság, a tehetségtelenség és a kényszerek háromszögében – evidensen nem érti, hogy a kormányra kerülés kb. legalkalmatlanabb módszere Orbán baráti símfelése: a híveit nem bizonytalanítja el, ha Gyurcsány mellett egy Dobrev, Karácsony mellett egy Fekete-Győr is felsorakozik ugyanazokkal a jelzőkkel.

Ezzel legfeljebb ugyanannak a vézna tortaszeletnek a negyvenhetedik újraszeleteléséért szálhatnak ringbe, amit ellenzéki térfélnek hívunk. Még a bizonytalanokat se képesek elérni egy még annyira tragikus szituációban sem, amilyen néhány éve már stabilan a mienk.

Az ellenzéknek – ha ellenzéki volna – elég lenne néhány vezértéma, amely illeszkedik a választók többségének felfogásához, és melléjük a megfelelő napi viselkedés. Van pl. két vezértéma, amit én évek óta érdemesnek tartanék a folyamatos ébrentartásra. Az egyik az adózás, a másik Európa. Mindkettő a legelemibb módon érint mindenkit és szimpátia építhető a megfelelő kezelésük mellé.

Adózás ügyben javasolnám első lépésben a bruttó bruttó bérekben történő gondolkodás elterjesztését. Ismeretes, hogy az átlagbér teljes munkaadói költségének kb 50%-át kapja kézhez egy munkavállaló, ezért az állam által beszedett pénzt ideje volna elkezdeni ehhez kötni és így reprezentálni. Én odáig is elmennék, hogy kormányon előbb virtuálisan, majd fokozatosan ténylegesen kifizetném minden dolgozónak a bruttó bruttó bért és komoly szankciók mellett kötelezném őket a saját kasszájukból történő adófizetésre először egyetlen számlára, majd három alszámlára (eü, nyugdíj és egyéb), hogy világos legyen, mi mennyibe kerül nekik. Egy liberális konzervatív (kis) állam aztán lehetővé tenné bizonyos határon belül a személyes mérlegelés alapján történő adófizetést (adómegajánlásokat): ki milyen szolgáltatásra tart igényt az államtól, annyit fizetne. (Mindenkinek lehetősége volna adórezsim-váltásra, de csak a visszamenőleges adókönnyítések egy részének kifizetése mellett stb.) Ám a mai helyzetben a legfontosabb az adótudatosság kialakítása: vajon egy tudatos társadalomban hányan ajánlanának fel adót migránsos plakátokra vagy az Orbán-család által nyert közbeszerzésekre?

A másik vezértéma – az EU – egy alapvetően (még) EU-barát környezetben Európa elmagyarázásáról szólna a magyar történelem nyugat-európai kötelékeitől a mai gazdasági érdekeinken át egy elképzelt nyugat-ellenes fordulat következményeinek tudatosításáig. A narratíva fontos része a liberális demokrácia és a kapitalizmus értékeinek (és persze javíthatóságának) tudatosítása – szemben az autokrácia és a szegénység törvényszerű összefüggéseivel.

Az ellenzéki lét felelősség, ami komolyságot és elkötelezettséget kíván. Mindent, aminek most híján vagyunk. A javasolt, vagy – eltérő ízlések esetén – egyéb nemzeti érdekű témákhoz való ragaszkodást és ezek végső győzelemre vezetését azon az alapon, hogy ez áll a nemzet polgárainak érdekében (ezt értve a nemzeti érdeken). De az utóbbi tíz év alapján nincsenek illúzióim a közelebbi jövőt illetően. A nemzet érdeke itt még mindig csak egy Hollywoodból ismert szókapcsolat.

A korrupt ex kormányfőnek vissza kell fizetnie 2,3 millió eurót

0

Hat évre súlyosbították Ivo Sanader egykori miniszterelnök börtönbüntetését. A bírósági épületből a rendőrök egyből a fegyházba szállították Horvátország egykori miniszterelnökét (2003-2009).

„Politikailag motivált ítélet született”- nyilatkozta a sajtónak az egykori horvát miniszterelnök. Mi történt? A kormányfő utasítására méregdrágán vettek székházat a vidékfejlesztési minisztériumnak10 millió eurót fizettek az épületért Zágrábban, ahol akkoriban fele ennyiért is meg lehetett volna vásárolni azt. Ivo Sanader utasítására az állam fizetett, de közben 2,3 millió euro az akkori miniszterelnök számláján landolt! Oknyomozó újságírók észrevették a kényes hadműveletet, mely végülis véget vetett Ivo Sanader politikai karrierjének. A botrány olyan nagy volt, hogy az Európai Unió a csatlakozás feltételéül szabta: ítéljék el a korrupt miniszterelnököt! 2017-ben meg is született az ítélet. Ezt súlyosbította most a Legfelső Bíróság Zágrábban: hat év börtön és a teljes összeg vagyis 2,3 millió euro visszafizetése!

Az Európai Unió épp a hasonló esetek megakadályozására hozza létre az európai ügyészséget, melynek élére az Európai parlament a román Laura Codruta Kövesit szánja. A korrupció ellen küzdő román ügyésznőt saját hazája kormánya megbuktatta, sőt korrupciós pert akasztott a nyakába. Ezzel azzal is járt volna, hogy az ügyésznő nem hagyhatta volna el Románia területét. Brüsszel erőteljes figyelmeztetésére feloldották a tilalmat, így Laura Codruta Kövesi eséllyel pályázhat az európai ügyészség vezetőjének posztjára. Magyarország – ki tudja miért? – nem vesz részt az európai ügyészség munkájában …

A német Zöldek haszontalan idiotizmusa

„Ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak” – kezdi Ara-Kovács Atilla legújabb Diplomáciai jegyzetét.

Nemrég Magyarországon járt egy igen jó nevű, német oknyomozó újságíró – a nyugati gyógyszer gyártók és az orvosok között zajló korrupt összejátszásokról leleplező kötetet írt, melyből eddig több, mint egymillió példányt adtak el. Arra kér, hogy egyik este vacsorázzam vele, mert „meg szeretné érteni, mi is zajlik Magyarországon”. Készséggel igent mondtam, s fel is szerelkeztem angol és német nyelvű cikkekkel, sőt magammal vittem Magyar Bálint Magyar Maffia-kötetének egy angol nyelvű példányát is. Nagyjából összefoglaltam a helyeztet, mire az újságíró ezt válaszolta: „Uram, amit elmondott, az szomorú, de el sem tudja képzelni, micsoda korrupció van Nyugaton. Az önöké annak nyomában se ér.”

Mindig érdekelt a nyugati „hasznos idióták” (Lenin) lélektana. Garmadával voltak, akik először pénzért, majd zsarolás okán mosogatták minden nap tisztára, hol magát Lenint, majd Sztálint, sőt Hitlert is. Igen, voltak olyanok is – és talán ők voltak a tényleg „hasznos idióták” –, akiket az ideologikus vakhit tett kritikátlanná. De vitapartneremet, szemmel láthatóan nem az Orbán rezsim pénzeli, még csak nem is tudatlan vagy ideológiailag elfogult. A témával kapcsolatos tanácstalanságom továbbra is megmaradt…

Viszont ez az – egyébként igen rövidre sikeredett – vacsora jutott most eszembe, amikor azt olvasom: azon a Bundestagban lezajló vitán, melyen Günther Oettinger, az unió költségvetési biztosa javaslatát vitatták meg, hogy milyen politikát is folytassanak a demokratikus normákat megszegő Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, s hogy miként szankcionálják ezeket a kormányokat uniós pénzek elvonásával, a Zöldek egy, Oettinger álláspontjával pont ellentétes javaslatot kívánnak beterjeszteni. Úgy látják ugyanis, hogy a biztos elképzelései nem reálisak, sőt ellenkező hatást fognak elérni, mert az érintett országok a kieső összegeket nem fogják pótolni, hanem megszorításokat vezetnek majd be, ami az EU-val szembeni hangulatot táplálja. Ezzel szemben inkább növelni kellene a támogatásokat a civil szervezetek felé, és hasonló támogatásban részesíteni az önkormányzatokat.

Mintha a Zöldek ingerküszöbét el sem érte volna, hogy Magyarországon már évek óta goebbelsi intenzitású gyűlöletkampány folyik az Európai Unióval szemben, s hogy már rég megbénították a civil szervezeteket, különösen azokat, amelyek külföldről pénzt kapnak, az önkormányzatok mozgásterét pedig minimálisra csökkentették azzal, hogy elvonták feladataikat.

A Zöldek egyébként a legutóbbi parlamenti választásokon komoly erőre kaptak, számos szövetségi tartományban újabb mandátumokat szereztek, s volt olyan terület, ahol képesek voltak komoly számú szavazót még a jobboldali CSU-tól is elhódítani. Az ember egy felfelé elinduló párttól joggal várná el, hogy képes legyen kitekinteni saját viszonyrendszeréből, politikusaitól pedig, hogy bírjanak némi empátiával, vagy legalábbis olvassák a tanulságos sajtót. És ha már oly sok mindent megtennének a civil szervezetekért, akkor legalább hallják meg hangjukat, érveiket. Magyarországon, de nem csak ott.

Épp ezekben a napokban és természetesen Németországban mutatta be a Transparency International a legújabb korrupciós indexek által összeállított országlistát, melyben ugyan megállapította, hogy világszerte nagy-nagy visszaesés tapasztalható, de vannak kivételek. Melyek azok? Hát természetesen a jól működő nyugati demokráciák: Dánia (88 pont), Új-Zéland (87), majd Finnország, Svédország és Svájc (mind 85 pont). Magyarország a maga 46 pontjával a 64. a rangsorban, 2012 óta 9 pontot vesztett.

A felmérés tanulsága a Transparency szerint, hogy ahol romlik a demokrácia állapota, ott erősödik a korrupció, ahol csökken a korrupció, ott egészen biztosak lehetünk abban, hogy a demokratikus jogok is egyre szilárdabbak.

Egyébként Oettinger költségvetési biztos javaslatát hivatalosan is beterjesztette a 2021-ben kezdődő költségvetési időszakra. Ő maga arra számít, hogy indítványát elfogadja a Tanács és a parlament, jelenleg a 28 tagállamból már 20 magáévá tette és támogatja az elképzelést.

Miért beteg a magyar sport?

A történet, ami ma elmesélek csak félig-meddig sporthír: de nagyon, nagyon jellemző a magyar sportélet mai állapotára. Meg az országéra is. Tulajdonképpen csak annyiról van szó, hogy ömlik a pénz, de nem oda, ahova mondják, oda sem, ahova kéne: és ez sok félreértést szül, míg a korrupció valódi haszonélvezői vígan sunnyognak.

Hát igen, a sporttámogatások…

Mint nem is olyan régen még sportújságíró, azt mondhatom, hogy Magyarországon a sportfinanszírozás működik a legkülönösebben. Hihetetlen vagyonok zúdulnak például a fociba, csak épp semmi hasznuk nincs, de más sportágak támogatása is ablakon kidobott pénz, ugyanis valahogy az eredmények mintha függetlenek volnának – mindentől.

A parasport támogatása kimerül egy-két szervezet fenntartásában

Ezekről annyit, hogy az egyikükkel három éve, még a riói játékok előtt tárgyaltam, pusztán annyit kértem tőlük, hogy amennyiben fontos sporteseményre kerülne sor, amin komoly eredmény várható, értesítsenek egy-egy e-mailben, hogy időben tudjak tudósítani róla, nekik is jó, nekem is, mindenki jól jár. Természetesen, mindenről időben értesíteni fognak!

Azóta sem írtak egy vak hangot sem… a parasportolók honorálása nyomorúságos, mit kap manapság az a parasportoló, aki nem lép olimpián a dobogóra, bár részt vesz rajta, kvalifikálja magát, világszintűek az eredményei? Néhány tízezer forintos ösztöndíjat kap, ami megélni sem elég, nem, hogy formában tartani a versenyzőt. Mindegyikük dolgozik, hajt, küzd, pénzt keres – hogy edzhessen, hajthasson küzdhessen…

Gazdag ország vagyunk, amint látom, mert kicsit sem vigyázunk az értékeinkre

Azok, akik azt hiszik: mostanában minden sport kivétel nélkül óriási támogatásban részesül, és sokallják azt, nézzenek utána: nincs így. Sőt. A magyar parasportot szinte kizárólag a művelőinek elkötelezettsége, szent őrülete, megszállottsága, sportszeretete tartja egyáltalán életben, nem azok a méltatlan összegek, amiket időnként kapnak a versenyzők.

Gondoljuk át azt is, hogy egy parasportoló élete nem, hogy olcsóbb lenne az átlagemberénél, hanem ellenkezőleg, drágább: hiszen egy csomó olyan tevékenységhez, amit a többség önállóan végez, neki fizetett segítséget kell igénybe vennie. A parasportolónak – ha eredményes – utaznia kell, az sem megy egyedül, ahhoz, hogy eredményes legyen, edzenie kell, az sincs ingyen. És ezek az emberek hatalmas hátránnyal indulnak az életben, kevesüknek adatik meg a jól fizető állás, vagy a komoly anyagi háttér.

Támogatás, támogatás kéne a parasportnak, akár források átcsoportosításával is, hiszen a sportban vannak olyan kiadások, melyekről tudjuk, hogy „mi hasznuk sincs, pusztán nevük”, ahogy Hamlet mondaná, ésszerűsíteni kéne a rendszert, hölgyek, urak, míg lehet, míg még vannak eredményes parasportolóink.

De – mondanák sokan – hát nem dől a pénz a sportba?

Ó, dehogynem. Csak nem a parasportba, pedig nyolcasával, tízesével hozzák a fiúk-lányok az érmeket. És a saját költségükre edzenek, utaznak.

Hanem a foci nem panaszkodhat

Épp a minap kelt híre, hogy az NB II.-es Balmazújváros játékosait kilakoltatták. Nocsak, mondanánk, megszorult a csapat? Nem, a csapat nem szorult meg, csak éppen a játékosok lakásai hivatalosan szociális bérlakások voltak. Azért voltak azok, mert annak nyilvánították őket. Most valamit elszerveztek – Balmazújvárosban, anélkül hogy részletezném, mert elég bonyolult az ügy, de a városi- és a sportvezetés egyik korrupciós botrányból a másikba evickél – és egy uniós felújítási program miatt el kellett hagyják a lakásokat, míg rendbe nem teszik azokat. Utána viszont helyi, pályakezdő fiataloknak kellene kiadni a már felújított szociális bérlakásokat – nincs kétségem, hogy a csapat játékosai így vagy úgy pályakezdőnek minősülnek majd, ha másképp nem, azért, mert minden mérkőzést a pályán kezdenek.

Fiatalnak meg mindenképpen mondhatjuk őket, hiszen nem öregek.

Addig is a Pötyi szállóban helyezték el őket, én a magam részéről elég kényelmesnek nevezném a körülményeket, laktam már magam is ilyen helyen és meg voltam elégedve.

Hát akkor hol a baj? Mindenkinek van hol laknia, senki sem fázik.

Csak ott, hogy a szociális bérlakásoknak köze se lehetne a focicsapat támogatásához. Az a Balmazújváros Sport Kft. dolga lenne. Ami azonban össze van fonódva a korábban fideszes városvezetéssel, városi tulajdonú is – a balmazújvárosi profi futballcsapatot működtető cég legutolsó nyilvános, 2017-es üzleti beszámolója szerint a 39 főt foglalkoztató sportvállalkozásnál az átlagos havi nettó jövedelem meghaladta a félmillió forintot. Egyszóval úgy lettek rászorulók a játékosok, hogy az egyszerűség kedvéért annak minősítették őket.

Mondom én, hogy gazdag ország vagyunk, félmilliót keres nálunk a koldus, a hajléktalan is

Mondhatnám tovább, napestig: de ez a botrány is csak azt mutatja, milyen rossz a rendszer. A Balmazújváros már messze nem tartozik az agyontámogatott csapatok közé, tavaly esett ki az NB I.-ből is, de nem azért mutyiztak náluk a lakásokkal, mert szegények volnának, sőt. Azért mutyiztak – és nem a játékosok, hanem a vezetőség – mert ez egy ilyen rendszer. Ez akkor is csal, ha kérdez.

Ez szükséglakást utal ki a félmilliós fizetésű játékosnak és betiltja, bünteti a hajléktalanságot, ez mosolyogva tapsol az olimpiára induló paralimpikonoknak és utána éhbérrel, minimális ösztöndíjjal szórja ki a szemüket, itt az érem a nemzeté, de az edzésmunka a sportolóé, a költségét is ő viseli…

Sokan esnek át a ló túloldalára, és mondják, hogy ne kapjon a sport egy vasat sem az államtól, lám, a stadionok se jók semmire. Hát, azok speciel tényleg nem, ugyanis a legtöbbjük megépült drága pénzért, de a méreteik nagyon sok esetben nem felelnek meg a FIFA szabványainak, nem lehetne bennük nemzetközi mérkőzéseket játszani. Illetve, lehetne szükség esetén, amennyiben az eddigi kivitelezők jó pénzért átépítenék őket: láthatjuk, már a tervezés során belekódolták a beruházásba a kettős költséget.

Lehet gondolni, hogy ne kapjon a sport állami támogatást, de nem ez a megoldás

A megoldás – és láthatjuk, alig van hét sportfinanszírozási botrány nélkül – az lenne, ha a kapott pénzeket, különös tekintettek a TAO-ból befolyó összegekre, arra költenék, amire kapták.

Ez viszont ellentétben állna a rendszerrel. Akkor nem kétszer kéne megépülnie a stadionnak, hanem elég volna csak egyszer (sok helyen egyszer sem, olyan településeken is látunk sportpályákat, ahol a lakosság lélekszáma alacsonyabb a létesítmény ülőhelyeinek számánál). Akkor a célzott támogatást a sportoló kapná, az edző kapná, a vezetőségnek el kéne számolnia a rá bízott összeggel, és nem lehetne „lepapírozni”, „megoldani okosban” a könyvelést.

Egyáltalán: nem a támogatás teszi tönkre a magyar sportot.

Hanem annak aránytalan eloszlása és elsikkasztása.

Balmazújváros esete csak egy példa.

Lesz még száz ilyen, ha jobban utána néznénk, lenne ezer.

Ezért beteg a magyar futball, de a teljes magyar sportélet is.

Ez nekünk a bajunk.

Be kéne vezetni átmenetileg a Tízparancsolatot.

Abban emlékszek valami olyan kitételre, miszerint „ne lopj!”

Na, azt kéne betartani.

Az amerikai hadügy és a Dacia Sandero beszerzés

0

A korrupció teljesen átszövi a kelet-európai régiót,  ráadásul csak a szavak szintjén küzd ellene az EU, de még az Egyesült Államok is. Ha az érdek megkívánja félre fordítják fejüket, sőt előfordul, hogy maguk is részt vesznek benne.

Hogy lehet az EU elnöke Románia, ha Magyarország és Lengyelország útját járja?

Ezt a kérdést feszegeti a párizsi Le Monde, mely arra emlékeztet: Jean-Claude Juncker szerint Románia nem alkalmas arra, hogy az Európai Unió soros elnöke legyen. Az egész régióban általános a korrupció – mutat rá a New York-i Bloomberg. A helyi elitek pedig nem tesznek mást minthogy igyekeznek elfedni a kínos valóságot: míg ők egyre jobban élnek, addig a lakosság messze az uniós szint alatt vegetál. A Bloomberg egy konkrét példán mutatja be, hogy mire gondol:

Miért vett a Pentagon egy Dacia Sanderot a román hadügyminisztériumnak?

New Yorkban a Bloomberg portál kiszúrta, hogy az amerikai katonai költségvetésből egy Dacia Sanderot vesznek a bukaresti hadügyminisztériumnak. Az Egyesült Államok katonai költségvetése 717 milliárd dollár – minden eddigi rekordot megdönt. Valahogy elszámolni a hatalmas katonai kiadásokkal évek óta nem sikerül Washingtonban. A korrupciót ugyanis ritkán rögzítik írásban mint a Dacia Sandero esetében. Jim Mattis, az épp most távozó hadügyminiszter mégiscsak személyesen vállalta fel az ügyet: azt írta a szenátusnak, hogy ezzel megkönnyítik az USA és Románia kapcsolatait és a közvéleményt kedvezően befolyásolják. A furcsa csak az, hogy mindezt a US Navy költségvetéséből teszik. Egy 2,9 millió dolláros csomag része, melyet az amerikai flotta nápolyi központja utalt ki. Hivatalosan ebből az összegből a nagy amerikai rakéta támaszpont körüli utakat építik meg. Deveselu mellett épül  a nagy amerikai rakéta támaszpont, melyről célba lehet venni Oroszországot éppúgy mint a Közel Keletet. Ahol a törökök mind kevésbé megbízható szövetségesei az Egyesült Államoknak. Nem úgy mint Románia.

Liviu Dragnea részt vett Trump beiktatásán, ahova egyetlen külföldi politikust sem hívtak meg

A kiskirály, aki a háttérből irányít, mert perei miatt nem lehet miniszterelnök, tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államoktól függ politikai jövője. Az USA nagykövetsége ugyanis Obama elnök idejében aktívan támogatta a korrupció ellenes ügyészség munkáját Bukarestben. Le is buktattak több minisztert. Liviu Dragnea-nak két korrupciós pere is van.

Dragnea kész káoszba taszítani Romániát csakhogy a bőrét mentse

Ezt nyilatkozta Dan Lungu író és szenátor a párizsi Le Monde tudósítójának. Az ellenzéki politikus egy új szervezet, a Mentsük meg Romániát (USR) szenátora. Szerinte Románia politikai életének irányítója tudatosan építi le a jogállamot, mely az ő politikai jövőjét fenyegeti. A korrupcióellenes ügyészség vezetőjét Klaus Johannis elnök kénytelen volt leváltani miután az Alkotmánybíróság kötelezte őt erre. Dragnea emberei támadják  az ügyészséget is, sőt magát a főügyészt szeretnék leváltani. A nemzeti szuverenitásra hivatkoznak, mondván a korrupciós vizsgálatokat kívülről ösztönzi az Európai Unió és az Egyesült Államok.

Nem emlékeztet mindez a magyar és a lengyel modellre?

A párizsi Le Monde szerint Románia egyértelműen követi Magyarországot és Lengyelországot ezen az úton. Csakhogy Románia január elsejétől az Európai Unió soros elnöke! Ebben az időszakban kellene vizsgálatot indítania a jogállam leépítése miatt Lengyelország és Magyarország ellen az Európai Uniónak – írja a Le Monde, amely nemigen látja a különbséget Orbán Viktor, Jaroslaw Kaczynski és Liviu Dragnea között annak ellenére, hogy az előző kettő jobboldali húrokat penget míg a román kiskirály annak a szociáldemokrata pártnak az erős embere, amely Ceausescu kommunista pártjának a jogutóda.

A korrupciós vizsgálatoktól való félelem mintha felülírná a politikai elveket

Ez nemcsak a posztkommunista államokban van így, de ebben a régióban kristálytisztán megmutatkozik, hogy az értékrendre hivatkozás nem más mint üres blöff, a hatalom mindenütt a saját érdekeit védelmezi – változó fedő szöveget alkalmazva.

Mi lesz így az Európai Unióval?

A román elit szereplése olyan mint egy rossz vígjáték – állapítja meg a Deutsche Welle közszolgálati portál újévi elemzése arról az országról, mely ebben a félévben az Európai Unió elnöke lesz. Nem kell-e aggódni emiatt? Nem – válaszolja a Deutsche Welle román szakértője, aki szerint az elit zűrzavaros belháborújában Klaus Johannis elnök meg tudja akadályozni azt, hogy túlságosan elfajuljanak a dolgok. Klaus Johannis elérte, hogy Nagyszeben, ahol sokáig polgármester volt, Európa kulturális fővárosa lett. Megszervezheti az uniós csúcsot is Erdélyben. A soros elnöknek amúgy sincs sok más tennivalója. Különben is: ennek a félévnek a legfőbb problémája a brexit. Ebben pedig a nagyhatalmak is teljesen tanácstalanok. Brüsszel és London egyaránt leszerepelt, megoldás pedig még csak nem is körvonalazódik. Az pedig, hogy Romániában a korrupció az úr nem számít vadonatúj felismerésnek sem az Európai Unióban, sem az Egyesült Államokban. Különben miért is venne a Pentagon egy Dacia Senderot a bukaresti hadügyminisztériumnak?!…

2018 legjobbjai – Lezsírozott közbeszerzések – elemzés a haveri cégek közbeszerzéseiről

Amikor az Orbán Viktor rokoni-baráti köréhez tartozó cégek nyerték az építőipari pályázatokat, a végső ár lényegében semmit se csökkent az előzetesen becsülthöz képest. Erős versenyben ellenben 21 százalékkal lett alacsonyabb a tényleges ár – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest elemzéséből. Hét év alatt minden tizedik egyedi tendert a haveri cégek vitték el 564 milliárdért, amiből 120 milliárd a túlárazás.

A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-2016 közti 20 740 építőipari közbeszerzést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy mekkora volt a százalékos különbség a nyertes árak és az előzetesen becsült bekerülési érték között. Vagyis mennyivel csökkent az ár a tender végére.

Az eredmény: attól függ, kik nyerték el a tendert. Ha Orbán Viktor barátainak és családtagjainak (Mészáros + Garancsi + Tiborcz + Simicska, az MGTS) cégei, akkor összességében fél százalék volt az árkülönbség, vagyis a verseny jótékony hatása egyáltalán nem érvényesült. Amikor viszont sok résztvevő állt sorompóba, akkor 21 százalék volt a társadalom nyeresége.

A CRCB emellett megnézte az „egyszerű”, nem haveri magyar cégek eredményeit, és a gyakran nyerő két multi, a Strabag és a Swietelsky szereplését. Mindkét csoportban volt valamennyi árcsökkenés.

A vizsgált hat évben az MGTS-cégek keretszerződések nélkül 330 közbeszerzési szerződést nyertek egyedül vagy konzorciumban,

összesen 564 milliárd forint értékben, ami a keretszerződések nélkül számított építőipari közbeszerzések 9,6 százaléka volt.

 

Az áresés rátája a nyertes ár százalékában, medián értékek, építőipari beszerzések, 2010-16, N= 20 740

Az ideális eset a minimális korrupciós kockázat és erős verseny (legalább 6 versenyző) mellett megvalósult közbeszerzéseknél látható (1182 ilyet talált a CRCB): ekkor az áresés rátájának medián értéke 21 százalék volt. Tehát ideális helyzetben, erős piaci versennyel jellemezhető közbeszerzés esetén jellemzően ilyen mértékben alacsonyabbak a nyertes árak a becsült értékhez képest. Ekkor

nincs társadalmi veszteség, mert a közbeszerzési nyertes árak erős piaci verseny és minimális korrupciós kockázat mellett alakultak ki.

Amikor kevesebb, de legalább négy versenyző volt és a maximálisnál alacsonyabb a korrupciós kockázat, az áresés 8,4 százalék (5032 közbeszerzésben).

A másik szélsőséges eset az, amikor nem volt verseny, mert csak egy pályázó adott be ajánlatot, ilyenkor a legmagasabb a korrupciós kockázat. Ebben az 533 tenderben a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek az ajánlatkérő által előzetesen becsült árral. Az árak ilyenkor semmit sem mentek lefelé.

A nyertes ajánlatkérő, a „csókos”, ugyanis előre tudta, hogy nem lesz verseny, be van biztosítva, hogy nyerni fog és elég ajánlati árként a becsült értéket megadnia. Ekkor a társadalmi veszteség maximális: a nyertes árak tetemes korrupciós járadékot tartalmaznak, mivel piaci verseny nélkül alakultak ki – vonja le a következtetést CRCB-tanulmány szerzője, Tóth István János.

A tenderek másik három csoportjához kapcsolódó értékek önmagukért beszélnek: ha a Strabag vagy a Swietelsky nyert egyedül, akkor az általuk nyert tendereknél az áresés mértéke volt legközelebb az ideális, erős piaci versennyel jellemezhető tenderekéhez, bár annak is csak bő harmada, 5,8 százalék volt.

A tanulmány nem tér ki arra, hogy ez a két multi a baráti cégek szokványos konzorciumi partnere. Vagyis amikor egyedüliként visznek el közbeszerzést, alighanem előnyben vannak a „körön kívüli” pályázókkal szemben, s ez mutatkozhat meg a viszonylag szerény árcsökkenésben.

Ezzel szemben az MGTS-cégek által egyedül nyert közbeszerzéseknél a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek a becsült értékkel. Ezeket a tendereket (107 darab) 0,5 százalékos áresés jellemezte. A CRCB szerint ekkor, megegyezően a magas korrupciós kockázatú, verseny nélkül lebonyolított tenderekkel,

a nyertes árak messze meghaladták a piaci árakat,

és maximális társadalmi veszteséggel jártak.

Kiegészítésképpen hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmúlt években gyakran már az előzetes becsült ár is erősen felülértékeltnek látszott.

Ha a CRCB számítását vesszük alapul, akkor az Orbán-barát-rokon-cégek minimum egyötödnyivel több pénzért vitték el ezeket a közbeszerzéseket annál, mint ha verseny lett volna. Vagyis

csak ily módon mintegy 120 milliárdot kerestek.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság jövőjére nézve? A haveri rendszer kialakulásának és működésének rövid távon nincs kimutatható hatása a gazdaság versenyképességére. De közép- és hosszú távon már igen. Kutatások egybehangzó tapasztalata:

a haveri rendszer végső soron csak a piacgazdaság rombolásával tud teret nyerni,

és alacsonyabb hatékonyságú is annál. A járadékvadászatra, korrupcióra épülő társadalmak

„hosszú távon versenyképtelenek, leszakadnak a piacgazdaságoktól”.

A becsült értéket a közbeszerzések kiírói adják meg, és azt mutatja, hogy mekkorára értékelték a legmagasabb piaci árat, illetve mennyi pénz áll rendelkezésükre a beruházás megvalósításához. A CRCB-ben a becsült érték és a nyertes árak különbségéből számolták ki az áresést százalékban. Ez az arány jól jellemzi egy-egy közbeszerzésnél az árverseny mértékét: minél nagyobb, annál inkább piaci verseny mellett és olcsóbban kerül sor a közbeszerzésre, annál kisebb mértékű a túlárazás, és ezzel összefüggésben a korrupciós járadék aránya is.

Magyar javaslat a korrupt kormányokkal szemben

Az állami szintű csalást a politikai szereplők szervezik, ezzel szemben fel kell lépni – olvasható Jávor Benedek EP-képviselő és Andor László volt uniós biztos cikkében az uniós költségvetések új elosztási elveinek kapcsán. Szerintük a magyarországi korrupció egyedi a maga nemében.

Szavazás előtt áll az Európai Parlamentben az unió 2020 utáni költségvetés új szabályrendszere, benne arról a jogállamisági mechanizmusról, amely a rendszerszerű korrupciót és csalásokat hivatott visszaszorítani – írja Facebook-oldalán Jávor Benedek, Zöld párti EP-képviselő.

Az Európai Bizottság által benyújtott javaslat mindenképpen pozitív fejlemény, annak a jele, hogy az EU-s intézmények is felismerték a probléma súlyosságát – írja Jávor, egyúttal további pontosításokat sürgetve.

Erről az Euractiv brüsszeli hírportálon írt közös cikket Andor László korábbi foglalkoztatási uniós biztossal, az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványának vezető kutatójával, akinek a költségvetés elveiről írt teljes írása itt olvasható.

A szerzők amellett érvelnek, hogy az Európai Bizottság által javasolt lépések (például a források részleges vagy teljes felfüggesztése) mellett további intézkedési elemekre is szükség van.

Mindenekelőtt az uniós források elosztásának ellenőrzését ki kell venni a korruptnak bizonyuló tagállami kormányok kezéből

– ez a véleménye Jávornak és Andornak, összhangban sokak álláspontjával. Ha a bizottság nem a visszaéléseket irányító és megrendelő egyes kormányokra bízza a pénzosztást, hanem saját maga pályáztatja azokat, akkor elejét lehet venni az intézményesült korrupciónak, anélkül, hogy ezzel az adott tagállam cégeit és állampolgárait büntetnék.

Az áttételes kifizetéssel a támogatásokat folyósítani lehet, és nem kell egész országokat büntetni, ugyanakkor az uniós pénzek oligarchák és politikai körök zsebeibe vándorlását is meg lehet előzni.

Másfelől pontos, ellenőrizhető kritériumrendszerre van szükség, hogy mikor kell életbe léptetni a szankciókat. Ezzel el lehet kerülni nem csak azt, hogy politikailag motiváltnak bélyegezzék ezeket a döntéseket, amikor megszületnek, hanem azt is, hogy politikai okokból ne vezessenek be nyilvánvalóan szükséges szankciókat egyes tagországokkal szemben, csak azért, mert befolyásos politikai szövetségeseik megakadályozzák ezt. Úgy, ahogy az a Fidesz és az Európai Néppárt esetében történik – írja Jávor Benedek.

Az Euractivban írt cikkben a két magyar szerző komoly előrelépésnek nevezi az Európai Bizottság javaslatait, mert az felismerte, hogy rendszerszintű probléma a visszaélés a közösség pénzével.

Teljes mértékben osztják a bizottság elemzését, és egyetértenek abban, hogy

a helyzet súlyos: az állami szintű csalást a politikai szereplők szervezik

– szögezi le Jávor és Andor. Ez pedig a demokráciát, a közérdeket és a politikákban rejlő partnerség és tervezés alapelveit is aláássa.

A két szerző általánosságban szól kormányzati szereplőkről, amelyek európai alapokat használnak arra, hogy gazdagítsák politikai vagy üzleti partnereiket, s egy teljes “fekete könyvet” lehet teleírni a különböző országokat és különböző politikai családokat képviselő esetekkel. Egyúttal azonban leszögezik: megfigyelők egyetértenek abban, hogy a jelenlegi magyar gyakorlat egyedi a maga nemében.

Jávor és Andor szerint az Európai Bizottság javaslatait finomítani kell, bár a kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztésére irányuló előterjesztés jó szándékból ered. Ezek alapján

lehetőség lenne megtiltani új kötelezettségvállalások megkötését,

amíg a szóban forgó tagállam nem tér vissza az európai értékek útjára.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a visszaélő kormányok nem reagálnak az ilyen fenyegetésekre. Valójában valószínűleg ezeket saját előnyükre fordítják, azáltal, hogy az EU-t olyan elfogult szervezetként állítják be, amely zsarolja és bünteti a szabályszegő tagállamokat. Ha az EU visszatartja a tagállamok összes pénzét, az könnyen értelmezhető zsarolásként, amely nagymértékben veszélyezteti a politikai visszailleszkedést.

A két szerző azt javasolja, hogy a bizottság ilyen esetekben függessze fel a tagállammal megosztott irányítást. Ezzel elzárhatják az oligarchia korrupt elosztási csatornáit és finanszírozását a kormányok közelében.

Javaslatuk fokozatosságot tartalmaz. Először csak a kifizetéseket rendelnék közvetlenül a bizottság irányítása alá, a következő lépésben – az operatív programok vagy a teljes irányítási rendszer és a demokratikus ellenőrzési mechanizmusok rendszerszintű problémái esetén –  közvetlen vagy közvetett irányítást lehetne bevezetni.

Alternatív megoldásként egy harmadik típusú kezelési módszert, a “támogatott irányítást” lehetne bevezetni. Ebben

az uniós szakértőket a nemzeti ügynökségekbe telepítenék.

Ezt akár a tagállam is kérheti, de egy bizonyos küszöb felett (a hibák gyakorisága, a felfüggesztések és az OLAF vizsgálatok alapján) a bizottság rendelhetné el.

Jávor Benedek és Andor László szerint az uniós alapok nem „ajándékok” a tagállamok számára, hanem a kiegyensúlyozott és méltányos működőképes gazdasági kormányzás és az egységes európai piac nélkülözhetetlen részei. Ezért a teljes pénzkivonásnak továbbra is „nukleáris lehetőségnek” kell maradnia.

Ugyanakkor a rendszerszintű korrupció olyan helyzethez vezethet, ahol az uniós alapok egyszerűen nem teljesítik eredeti céljaikat a versenyképesség javítása, az infrastruktúra fejlesztése, a humántőke-befektetés vagy a jobb kormányzás területén. Ezekben az esetekben a megoldás nem az érintett tagállamok társadalmainak megbüntetése, hanem az irányítási rendszer javítása oly módon, hogy képes legyen hatékonyan megakadályozni a nemzeti politikai vagy irányítási rendszerek pénzeszközökkel való rendszeres visszaélését – írja Jávor és Andor.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!