Kezdőlap Címkék Kormányváltás

Címke: kormányváltás

Ismétlés (a tudás anyja)

Amit az ellenzékről tudunk, az sokak szerint kevés. Az ellenzék a bírálói szerint nem eléggé aktív, egyesek szerint ezt nem csinálja, pedig csinálni kellene, mások szerint azt csinálja, holott másra lenne szükség, sokak szerint hitele nincs, még többek szerint elképzelése sincs, és hát ezeket, kérem, szakemberek mondják, azaz az ország értelmisége, ők meg csak értenek hozzá! A nevükben is benne van.

A fenti kijelentések sajnos (függetlenül attól, hogy igazak, vagy sem) nagymértékben erodálják az ellenzéki győzelem esélyét avval, hogy erősítik  „A másik sem lenne jobb” mondat rendkívül negatív hatását.

Hiába csinál tehát Orbán bármit, és hiába írják, mondják, kiabálják sokan, hogy az rossz, nagyon rossz, rettentően rossz, a nagyközönség csak megvonja a vállát, és azt dünnyögi, hogy tudom, tudom, persze, hogy tudom, már hogyne tudnám, de a másik sem lenne jobb. Hogy ezt kitől tanulta meg a nép, és hogyan, azon mindenki gondolkodjon el, mielőtt megint valami dehonesztálót mondana az ellenzékre (akár a legkisebbet is).

Az Orbán-regnálás 13 éve, mely ráadásul nem csak hogy kétharmadokat, de a miniszterelnök számára egyre javuló kétharmadokat eredményezett, egyértelműen bizonyítja, hogy

ha bárki kormányt akar váltani, ahhoz az „Orbán rossz,” szövegű, ismételgetős technika kevés, pláne az ellenzék kritikájával vegyítve.

Ezt valahogy meg kellene értetni azokkal, akik a 13 orbáni év alatt még nem jöttek rá. Nem lesz egyszerű, mert az értelmiség nem csak hogy tud (hajjaj, de mennyire), hanem még nagyon bízik is abban, amit tud (elvégre ő maga kombinálta össze magamagának a mindenhonnan ömlő információkból), és tapasztalataim szerint szinte soha nem érez indíttatást arra, hogy ezen a tudáson módosítson. Néha még érvek hatására sem.

A leírtak alapján mondható, hogy ha valaki le akarja váltani a jelenleg regnálókat, vagyis azt szándékozik bebizonyítani a választóknak, hogy az ellenzék igenis jobb lenne, így Vállalkozóvá válik, annak sok problémával kell szembenéznie.

Követelmények

  1. A Vállalkozónak bele kell nyugodnia, hogy kis ország vagyunk, csak egy ellenzékünk van, így kizárólag ezzel tudjuk Orbánt leváltani. Úgy kell rá vigyáznunk, mint egy filigrán üveg dísztárgyra, ezért a győzelemig ne nagyon kritizáljuk őket. Lehetőleg sehogy se. Ha nem tetszene valami, ne újságba írjuk összekacsintva az olvasóval, hanem személyesen mondjuk el nekik. Ez persze nincsen kőbe vésve, ha például a független média óriásai a DK és az MSZP nélkül is le tudják váltani Orbánt, hatalmas szellemi fölényük birtokában nyugodtan gúnyolódhatnak rajtuk. Ha nem, akkor a gúnyolódás ellenjavallt.
  2. A Vállalkozónak tudnia kell, hogy az ellenzéki pártok összefogása Orbán menesztésének elengedhetetlen feltétele, ezért mindent meg kell tenni érte, de nem úgy hogy nyilvánosan szidja őket, mert még nem fogtak össze. Az ugyanis a cél szempontjából kontraproduktív viselkedés.
  3. A Vállalkozónak el kell fogadnia, hogy az ellenzéknek se pénze, se embere, se hitele (és ezek egyikén sem tud saját erőből változtatni!), ezért az agitációt azoknak kell elvégezni, akiket az emberek hitelesnek tartanak.
  4. A Vállalkozónak tudomásul kell vennie, hogy Gyurcsány többet hoz, mint amennyit visz. Nem elzavarni kell tehát, hanem elfogadtatni a néppel. Ez elkezdhető például azzal a közléssel, hogy Orbán rendőreinek a keze között több ember halt meg (ráadásul nem harci cselekmények során), mint ahánynak „Gyurcsány kilövette a szemét”, mégsem hívjuk Orbánt agyonveretőnek. Vagy feltenni a kérdést, hogy Gyurcsány mikor hazudott olyanokat a népnek, mint például „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik más véleményen vannak”, „Minden családot havi 181.000 forinttal támogatunk”, esetleg „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam, és még fogok is), és konkrétan melyek is voltak azok a nyilvános gyurcsányi hazugságok? Természetesen ez csak javaslat, az Összefogás dönthet úgy, hogy erről nem beszél, inkább a háttérbe vonja a kampányban a volt miniszterelnököt.
  5. A Vállalkozónak rá kell jönnie, hogy az ellenzéknek, még ha konkrétan egyelőre nincs is, akkor is van közös programja, mert mindenki biztos lehet abban, hogy az alábbiak szerepelni fognak benne:
    1. az ellenzék, ha hatalomra jut, rövid időn belül teljesíti az EU demokráciára vonatkozó kívánságait és azonnal csatlakozik az Európai Ügyészséghez, azaz a jelenleg visszatartott EU támogatási pénzeket és kedvező hitellehetőségeket az ország villámgyorsan meg fogja kapni,
    2. az ellenzék nem csak szinten fogja tartani a nyugdíjakat, hanem azok az ellenzék által bevezetett, és a FIDESZ által eltörölt svájci indexálás visszavezetésével a gazdasággal együtt fognak növekedni,
    3. az ellenzék nem fogja megszüntetni a 13. havi nyugdíj folyósítását, hiába hazudozza azt a FIDESZ, hiszen Medgyessy vezette be, miközben a FIDESZ nem szavazta meg, a Medgyessy és Gyurcsány kormányok végig fizették, és Bajnai ugyan a világválság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ahogy jobb idők jönnek, ismét fizethető. Orbán tíz évig, azaz Magyarország „legjobb tíz éve” alatt (ők mondták!) úgy látta, nem jöttek jobb idők, és nem fizette, ám aztán a választások előtt megrémülve végre abbahagyta a 13. havi nyugdíj saját célra való ellopását.
    4. az ellenzék a jelenlegi GDP aránynál jelentősen többet fog fordítani az oktatásra (nem munka, hanem tudás alapú társadalmat épít) és az egészségügyre, így egyik területnek sem kell tovább rendőri felügyelet alatt, kemény hierarchiában, parancsokkal működtetettnek lenni,
    5. az ellenzék jóval kevésbé fogja gazdaságilag az uralma alá hajtani az önkormányzatokat, és jóval nagyobb mértékben alkalmazza majd a szubszidiaritási elvet,
    6. az ellenzék nem a rezsit, a benzint meg a tejet fogja támogatni, hanem a rászorulókat, így a támogatások legtöbbjét nem a leggazdagabbak kapják,
    7. az MTVA-t kivonják a pártirányítás alól.
    8. az ukránokat jóval inkább fogják segíteni a harcukban, így könnyebben is fognak tárgyalni velük a nemzetiségi kérdéseket illetően.

A részletes közös programot majd az összefogott pártok együtt készítik, de a fentiek biztosan megtalálhatók lesznek benne, azaz erről már ma is lehet beszélni, és bemutatni velük, hogy az ellenzék lényegesen jobb lenne, mint a jelenlegiek.

  1. Ha van a Vállalkozónak hozzáférhető médiafelülete, akkor azon minél többször kell az olvasóknak a fenti pontok szerint világossá tennie, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb. Ennek elkezdésével késlekedni nem szabad!
  2. A Vállalkozónak meg kell értenie, hogy a NER sajtó, akár még hazugságokat is fölhasználva fog megtenni mindent azért, hogy a Fidesz győzzön. A rágalmakat és a hazugságokat természetesen egy pillanatig sem szabad annyiban hagyni (ahogy most a médiumok teszik), keményen és minden lehetséges sajtófelületen sokszor, illetve inkább folyamatosan cáfolni kell, mert a Fidesz féle hazug vádaskodás is folyamatos lesz.
  3. A Vállalkozónak kötelessége, hogy elmagyarázza a választópolgároknak, ha bármelyikük egy, az összefogásban részt nem vevő ellenzéki pártra szavaz (még ha annak jelképe egy aranyos kisállat lenne is), azzal Orbánnak és a FIDESZ-nek segít.

A győzelemhez természetesen szükség van arra, hogy a bizonytalanok, akik a választást majd el fogják dönteni, megértsék a hallottakat/olvasottakat. Ebben az agitációban az ellenzék egyszerű szavazóinak is részt kell venniük, nem csak az értelmiségi holdudvarnak.

A hiányolt elképzeléseket illetően mondható, hogy az ellenzéknek már nagyon régen vannak elképzelései, ezek alapján dolgoztak korábban is, mikor hatalmon voltak, és ezt fogják folytatni, ha hatalomra kerülnek. Sokkal jobb kormány lesz tehát, mint a mai, és reméljük, az ellenzékkel visszajutunk oda, hogy nem Romániával és Bulgáriával fogunk vetélkedni az utolsó helyről való elkerülésért, hanem visszatérünk a saját csoportunkba, Lengyelország és Szlovákia mellé.

Ehhez a magyar értelmiség tagjainak (remélem, sok Vállalkozó lesz köztük) sokat kell dolgoznia, és végig fegyelmezetten, a saját kritikus természetének előtérbe tolakodását (elvégre értelmiségi) visszafogva viselkedni.

Sajnos egyik sem úszható meg. Főleg az utóbbi nem.

2019

Vége az évnek. Ilyenkor mindenki értékeli, ami az évben történt, habára politikai folyamatok nem feltétlenül évekre tagolódnak. Most viszont sokan tekintik 2019-et sikerévnek.

Szűkebben az ellenzéki siker évének, még szűkebben a DK sikerévének. A DK és a Momentum esetében az EP-választás, az egész ellenzék tekintetében pedig az önkormányzati választás eredménye látszik megalapozni az ilyen véleményt. Elvégre az EP-választáson a DK 16, a Momentum pedig 10 százalékos eredményt ért el, négy illetve két mandátumot szerzett az Európai Parlamentben, amire senki sem számított. Ez ne volna igazi siker?
Az önkormányzati választáson pedig sikerült megnyerni Budapestet és tíz megyei jogú és néhány kisebb városban a polgármesteri tisztséget (a közgyűlési többséget pedig további három megyei jogú városban), ez ne volna nagyszerű eredmény? Dehogynem.
Csakhogy ez sem változtat azon, hogy a Fidesz támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint továbbra is – a választani tudó biztos szavazók körében – ötven százalék fölött van, és az önkormányzati választáson az ország egészét tekintve a Fidesz jóval több szavazatot kapott, mint az ellenzék. A tavaszi EP-választáson is ötven százalék fölött volt a Fidesz, a DK és a Momentum nagy sikere a szavazatoknak az ellenzéken belüli újraelosztásából adódott. Én persze jónak tartom azt, hogy a DK és a Momentum lett erősebb az MSZP, az LMP és a Jobbik rovására, mert a megerősödött két párt politikáját tartalmában jobbnak tartom, mint a három meggyengült pártét. Számomra, aki baloldali liberálisnak vallom magam, a kifejezetten antiliberális Jobbik és LMP és az e tekintetben bizonytalan MSZP-vel szemben örvendetes a DK és a Momentum ellenzéken belüli súlyának megnövekedése. Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy a 2019-ben követett út elvezet az Orbán-rendszer bukásához.

Mi is történt az önkormányzati választáson?

Ahol sikerült legyőzni a fideszes polgármestereket, ott ennek kulcsa az volt, amit teljes ellenzéki összefogásnak szoktak nevezni. Mi volt ennek tartalma? Ami az ellenzékieket egyesítette, az a fideszes korrupcióval, a Fidesz politikai viselkedésével, hatalomgyakorlási módjával való szembehelyezkedés, és a környezeti szempontok érvényesítésében való egyetértés. Amennyire látom, emellett Karácsony fővárosi fellépésének volt egy határozott baloldali társadalompolitikai tartalma is, de másutt – a budapesti kerületekben és a vidéki városokban – ez az elem már nem volt jelen.

Vajon elegendő-e ennyiben egyetérteni az országos politikában? Az önkormányzati választás nem szólt külpolitikáról, nem szólt gazdaságpolitikáról, és csak korlátozottan szólt társadalompolitikáról. Ez tette lehetővé a teljes összefogást. Országos politikát azonban aligha lehet ilyen alapon csinálni.

Sokaktól hallottuk az elmúlt napokban, hogy a kulcskérdés annak a vezető politikusnak a megtalálása és „felépítése”, aki az egyesült ellenzéket a 2022-es választáson vezeti majd. Az ATV egyik utolsó vitaműsorában a Kuncze Gáborral és Lendvai Ildikóval a stúdióban ülő Cseh Katka, a Momentum EP-képviselője mondta, szerintem nagyon helyesen, hogy fontosabb ennél annak a politikai iránynak a megfogalmazása, immár az országos politikában, amely mellé az Orbán-rendszerrel szemben álló választók tudnak majd odaállni.
Az önkormányzati választási összefogás arra volt elég, hogy például Karácsony Gergő 50:45 arányban győzze le Tarlóst, és sokfelé született ehhez többé-kevésbé hasonló eredmény. Az Orbán-rendszer majdani legyőzéséhez azonban ilyen eredmény – amitől a közvélemény-kutatások, illetve az önkormányzati választás országosan összesített adatai szerint nagyon messze vagyunk – nem elegendő. Amikor a 2014-es országgyűlési választás előtt, amikor még naiv módon jobban bíztunk a kormányváltás lehetőségében, mint 2018-ban, sokat gondolkoztunk azon, hogy hogyan lehet a kormányváltáson túl áttörni azokat a gátakat, amelyeket a Fidesz kétharmaddal felépített. Mint tudjuk, azóta ebben sokkal messzebbre jutottak.
Orbán rendszere csak akkor számolható fel, ha a Fidesz nemcsak a szokványos módon választási vereséget szenved immár országosan, hanem ha politikailag összeomlik, mégpedig legalább úgy, mint az MDF 1994-ben, illetve az MSZP–SZDSZ 2010-ben.

Nem a választási eredmény százalékos mértéke itt a döntő, hanem a korábban hatalmat gyakorló politikai erő erkölcsi-politikai összeomlása.

Az, hogy ellenzékbe kerülve úgy megbénuljon, mint a korábbi kormányerő 1994-ben és 2010-ben.

Ehhez pedig – az önkormányzati választáson elért nagyszerű eredmények dacára – nem kerültünk közelebb 2019-ben. Ezért nem mondhatjuk sem azt, hogy 2019 a fordulat éve lett volna, sem pedig azt, hogy azt kell tovább csinálni, ami az önkormányzati választással elkezdődött. Ahhoz, ami az Orbán-rendszer megdöntéséhez kell, ez messze nem elegendő.
Más is kell hozzá, nagyon más. Ezt pedig ellenzéki politikusaink mintha egyelőre nem látnák.

A Fidesz eltiltja az ellenzéki szavazókat

Célunk, hogy országos lista állításával ráirányítsuk a közvélemény figyelmét az Orbán kormány egyik legnagyobb igazságtalanságára. Amennyiben mi 800 000-en szavazhatnánk, a Fidesz biztos nem maradhatna kormányon, hiszen aki már elment, az már a lábával szavazott – mondta a Független Hírügynökségnek Somogyi Péter, az Európai Alternatíva elnöke.

 

Egy éve lépett a politikai porondra az Európai Alternatíva Párt, amely hitvallása szerint a külföldön dolgozó, élő magyar állampolgárok érdekeinek a védelme. Melyek a párt alapvető követelései?

A kivándorolt magyarokat tömörítő Európai Alternatíva alapvető követelése, hogy egyenlő szavazati joggal rendelkezzen minden magyar állampolgár! Tehát a Magyarországról kivándoroltak is levélben szavazhassanak, mint a határon túli magyarok. A választási törvénybe, a Fidesz által beillesztett jogi akadály eredményeként százszoros ( 100 X )!!! különbség jelentkezik a valós életben, hiszen két azonos nagyságrendű csoportról beszélünk. Az egyik esetében ez idáig 360 000 regisztráltak, míg a másik esetben 3 200-an. Ez égbe kiállító igazságtalanság, erre kell megoldást nyújtanunk. A jelenlegi helyzet a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Fidesz eltiltja az ellenzéki szavazókat, eközben minden eszközzel bátorítja saját szavazóit.

Hány tagja van az Európai Alternatívának és hol, melyik nyugat-európai városokban a legaktívabbak?

A választási kampánynak 500 alatti taglétszámmal futottunk neki, bízom benne, hogy a kampány hatására ez jelentősen bővülhet immár a kivándorlás által érintett itthon maradottakkal is. Számítunk édesanyák, testvérek, barátok, rokonok szomszédok csatlakozására, akiknek hiányoznak az elköltözöttek.

Aktivitásunk a magyar lakosság létszámához igazodik, így a legnagyobb központjaink, megmozdulásaink, tüntetéseink Londonban, a második legnagyobb lélekszámú magyar városban voltak. Ezen kívül Brüsszelben, Berlinben és Németország több városában vagyunk jelen.

A magyarországi választási kampányra a párt vezetősége és aktivistái is színre léptek és ellenzéki megmozdulásokon a Teljes szavazati jogot a kivándorolt 800 000 magyarnak! jelszóval jelentek meg a budapesti utcákon. Hogyan állnak a jelöltállításokkal és hol állítanak jelölteket?

Célunk, hogy országos lista állításával ráirányítsuk a közvélemény figyelmét az Orbán kormány egyik legnagyobb igazságtalanságára. Amennyiben mi 800 000-en szavazhatnánk, a Fidesz biztos nem maradhatna kormányon, hiszen aki már elment, az már a lábával szavazott és véleményt mondott. Kormányváltást csak az ellenzékiek, bizonytalanok és az elvándorolt magyarok szövetsége hozhatja el. A mi szavazatunk hiányzik ahhoz, hogy a kormányváltás egy reális lehetőség legyen, nélkülünk nem lehetséges a változás. Listaállítási alapelvünk az volt, hogy egy-egy tagunk úgymond örökbe fogadta a választókörzetét, ahonnan kivándorolt. Nekünk igen is szükség van minden segítségre, gondolok itt legfőképp az itthon maradottakra, ahhoz, hogy a jelöltállítást követően a megfelelő létszámú aláírás is összejöjjön, mivel mi ebben sem vehetünk részt. Az itthoniak segítsége nélkül nem sikerülhet.

Abban az ellentmondásos helyzetben vannak, hogy a szavazóbázisuk aligha tud nagyobb számban szavazni és ez látszik a külföldi képviseleteken regisztrált szavazók alacsony számában is. Ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani az egyik célkitűzésüket, miszerint a kint élő és dolgozó magyarok nélkül nincs kormányváltás?

Nem az a kérdés, hogy most ez megvalósul-e, hanem a magyar választóknak kell arra ráébrednie, hogy amíg a Fidesz fenntartja a jogfosztottságunkat és csak annak ad szavazati jogot, aki rá szavaz, a többiektől pedig elveszi, addig nem lehetséges kormányváltás. Hiszen ehhez kellenek a kivándorolt százezrek is – ami akár egymillióra is felszökhet, amennyiben Orbánék maradnak. A kivándoroltak a legtettrekészebb, legcselekvőképesebb része a lakosságnak. Az újrakezdés, újratervezés Magyarországon a mi tudásunk, tapasztalatunk, kapcsolataink, alkalomadtán pénzünk nélkül is elképzelhetetlen itthon.

Megszólalásaikban nem kímélik a magyarországi ellenzéket sem, hiszen a közös lista állításának kudarca után, a koordinált jelöltállítás sem akar összejönni. Hogy lesz ebből kormányváltás?

Mi is ezt kérdeztük másfél éven át a Londoni Ellenzéki Kerekasztal folyamán, hiszen ez egy éve is látható volt, hogy együttműködés nélkül a legnagyobb kisebbséget felvonultatni tudó Fidesz nyeri a választásokat a jelenlegi szabályozás szerint. Összefogással, együttműködéssel lehetséges csak a kormányváltás. A választók még akár az utolsó pillanatban is összefoghatnak és egy-egy esélyes ellenzéki mögé állva megvalósulhat a kormányváltás. Azt kell mondanom, hogy kormányváltó hangulat van. A párt elitek egyességének elmaradását bőven pótolhatja a választók összefogása.

Ideológiai szempontból a párt melyik oldalon áll? Vagy mint egy érdekvédelmi szervezet inkább a semleges gyűjtőpárt szerepét vállalja fel?

A kivándorolt magyarok között természetesen van jobb és bal oldali is, nekünk ezért nincs kitüntetett ideológiánk, bár a programunk minden szempontból ellenzéki. Magyarországon a jobboldaliság és baloldaliság amúgy sem ideológiát jelent, csak megbélyegzésre, szekértáborok felépítésére szolgál, és ezt kell nekünk meghaladni.

Botka beleszállt a baloldalba

0

„Tévedtem, amikor azt hittem, ezek a pártvezetők meggyőzhetők, hogy saját választóik fontosabbak nekik, mint az ő politikusi túlélésük.”

A Szegedi Tükörnek adott terjedelmes interjút Botka László, aki októberig az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt.

A beszélgetés során a helyi ügyek mellett természetesen szóba került a korábbi jelöltsége is. A szegedi polgármester kemény kritikákat fogalmazott meg a baloldali ellenzékkel kapcsolatban.

„A teljes összefogást javasoltam, és mindent megtettem ezért. Lemondásom előtti utolsó javaslatom a listás helyek felét adta volna a többi demokratikus ellenzéki pártnak. Engem ugyanis nem a pártvezetők parlamenti helye, hanem az ország állapota érdekelt, nem túlélni akartam, hanem nyerni.”

„Rosszul mértem fel több dolgot.

Nem gondoltam, hogy az ellenzéki pártvezetők csak frakciót akarnak, nem kormányváltást.

Lehet mondani, hogy úgy sincs esély a Fidesz leváltására. Így politizál, így nyilatkozik több ellenzéki pártvezető.”

„Tévedtem, amikor azt hittem, ezek a pártvezetők meggyőzhetők, hogy saját választóik fontosabbak nekik, mint az ő politikusi túlélésük.”

„Azt sem tudtam, hogy a Fidesz milyen mélyen van jelen az ellenzéki pártok életében, mennyire irányítja őket. Ez nagyon megdöbbentett.”

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!