Kezdőlap Címkék Kormány

Címke: kormány

Ursula von der Leyen: 20 milliárd euró továbbra is az ablakban

A brüsszeli bizottság elnöke az Európai Parlament előtt erősítette meg, hogy a magyar kormány a maradék 20 milliárd eurót csak akkor kaphatja meg, ha valamennyi feltételt teljesíti “az Európai Unió értékeinek és érdekeinek “ megfelelően. 

Mit jelentenek az Európai Unió érdekei ebben az esetben? Ukrajna kapcsán ezt Ursula von der Leyen meg is fogalmazta:

”Az Európai Unió politikai döntéseit finanszírozással is alá kell támasztani. Jelentős összegű finanszírozást javasoltunk ezért Ukrajnának a következő négy évre, és reméljük, hogy a 27 tagállam, az eddig egyedül vétózó Magyarországot is beleértve, megszavazza majd.”

Magyarán a magyar kormány akkor kaphatja meg az uniós források egy részét, ha nem vétózza meg az Ukrajnának szánt segélyt! Zsarolás ez mindkét részről, és ebben a kötélhúzásban az Európai Unió az erősebb hiszen nála van a pénz. Orbán Viktor viszont arra játszik, hogy Ukrajnának jobban kell a pénz mint neki hiszen Marcsenko pénzügyminiszter nyíltan megmondta Kijevben: nincs költségvetés nyugati támogatás nélkül! Jelenleg pedig mind az USA 60 milliárd dolláros mind pedig az Európai Unió 50 milliárd eurós támogatási csomagja a levegőben függeszkedik. A következő immár rendkívüli csúcstalálkozót február elsején tartja az Európai Unió.

Zelenszkij ukrán elnök így foglalta össze a kölcsönös függést: nyugati támogatás nélkül nem működik Ukrajna, de Európa védelmét jelenleg mi biztosítjuk Oroszországgal szemben!”

Orbán a saját korrupciója érdekében vétóz

Ursula von der Leyen arról is beszélt az Európai Parlament előtt, hogy az Európai Unió addig nem utalja ki az eurómilliárdokat Magyarországnak amíg “nem tudja biztonságban a pénzét.” Ez nem túlságosan finom célzás a korrupcióra, amely teljes mértékben átszövi a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon.

Orbán diplomáciája kétségbeesetten érvelhet azzal, hogy a nem kevésbé korrupt Bulgária és Románia szó nélkül megkapja az eurómilliárdokat Brüsszeltől vagyis a brüsszeli bizottság pikkel rá. Erre az érvre azt válaszolják Brüsszelben: Bulgária és Románia sohasem vétóz!

Orbán helyzete tragikomikus: miközben zsarol, őt is zsarolják.

A brüsszeli bizottság nemcsak időzavarban van, mert nem tudja finanszírozni Ukrajnát hanem program hiánnyal is küszködik: az Európai Unió gazdasága stagnál. Erre mutatott rá Kína kormányfője Davosban: felajánlotta együttműködését a gondokkal küszködő Európának. Li Csiang miniszterelnök elmondta, hogy tavaly Kína egyébként  problémákkal küszködő gazdasága 5,2%-kal nőtt vagyis kétszer olyan gyorsan mint az USA. Az EU teljesítménye zéró. Ebben a helyzetben az Orbán kormány menekülő útja Kína, és az onnan érkező óriási befektetések. Ursula von der Leyen geopolitikai érvekkel utasította vissza a kínai kormányfő együttműködési ajánlatát – lecsatlakozva az USA-hoz. Orbán Viktor épp ellenkezőleg arra játszik, hogy a német és a kínai ipar épp Magyarországon találjon egymásra ahogy ez Debrecenben meg is valósul. Ursula von der Leyen elkötelezte magát az amerikai geopolitika mellett, de hogyha újraindul a brüsszeli bizottság elnöki posztjáért, akkor valószínűleg meg is választják. Akkor pedig aligha felejti el, hogy Magyarországon Orbán Viktor választási kampányának negatív hősnőjévé vált.

Csönd és néma hallgatás

Áldás, békesség. Felállították a Betlehemeket, gyújtják a gyertyákat, vásárol a nép. Mint most már tudjuk, nem sokat. A bolgároknál fejenként ugyan még többet, de onnan nincs tovább, utolsó előttiek vagyunk, Románia ugyanis messze előttünk jár, azaz ott van pénzük az embereknek.

Utána gondolva a dolog abszolúte érthető, mert ha az egy főre jutó magyar GDP ugyan nagyobb, mint a román, de az abból kiszivattyúzható pénzt teljes egészében Mészáros kapja, a többiek meg semmit, akkor az lesz, hogy Mészáros ugyan több zsömlét fog vásárolni, mint Józsi bácsi, aki nullát, de mégsem tízmilliót ugyebár. Azaz nem annyival többet, mint amennyivel a Józsi bácsik tömege kevesebbet, és akkor a statisztikából látható, hogy Magyarországon az átlagembernek kevesebb pénze van, mint Bulgáriát kivéve mindenütt az EU-ban. Ezt úgy szokták mondani, hogy az ország döntő része az út szélén van hagyva. A Gyurcsány korszakban, melyről derék miniszterelnökünk megfogalmazása szerint „…szeretnénk azt mondani, hogy végre magunk mögött hagytuk”, nem volt olyan, hogy a bolgárokkal vetekedtünk volna az utolsó hely elkerüléséért. Egy fél percig sem. Lehet, hogy nem kellett volna magunk mögött hagyni azt a korszakot? Lehet, hogy csak Orbánnak jó a magunk mögött hagyás, az egyszerű állampolgároknak nem? Na ja, a gyevi bíró mindig kivétel a rossz dolgok alól. A személyzettel együtt, természetesen.

A miniszterelnök úr mondott még persze mást is. A mandineren megjelent interjújából tisztán látható, hogy

legfőbb célja Európa és a Világ megzabolázása, mert nagyon elkanászodtak már.

Hogy hülyék is, az nem kérdés, mert nyolc millió dollárral akarták megdönteni a világ „legigazibb demokráciáját” (miniszterelnök úr szíves közlése). Nyolc millióval! Ez a nyolc millió a FIDESZ kormány részére a saját fideszes(!) propaganda célra lenyúlt, 571 millió dollárnak megfelelő forintösszeghez képest nulla. Zérus. Semmi. Ezt az 571 milliónyi közpénzt (ami a dollárbaloldal 8 milliójának hetvenegyszerese) a kormány az államkasszából veszi ki könnyed, rutinos csuklómozdulattal, mégpedig nem egyszeri alkalommal, hanem évente ennyit, miközben az ÁSZ bambán bámul maga elé, hogy ne is lássa a zemberek pénzének szétosztását. Tisztára, mint a három majom.

A mai adatokkal: MTVA 148 milliárd HUF, Rogán féle propaganda 50 milliárd HUF, baráti lapok és egyéb fideszes orgánumok (állami vállalatok hirdetései és egyéb módszerek) pár milliárd HUF. Dollárban összesen 571 millió. Hát hol van ehhez képest a hülye Nyugat 8 millió dollárja, tessen mondani? Ezzel akarja befolyásolni a választásokat? Mekkora ostobaság lenne a CIÁ-tól, hiszen így biztos bukás… vagy csak a FIDESZ hazudja ezt, hogy nem Nyugaton élő magánemberek adakoznak a baloldalnak, hanem „velünk ellenséges államok”? És a hívő magyar nép ezt benyeli?

Az üggyel kapcsolatban megemlítendő, hogy nem csak az ÁSZ tűri a közpénzherdát, hanem az ország nem fideszes értelmisége is, különben naponta három írás (ha ugyan csak annyi) figyelmeztetné a lakosságot, hogy ez teljességgel tűrhetetlen, és nem mostantól figyelmeztetné, hanem már jóideje folyamatosan. Persze, ha ez így lett volna, nem is kellene a figyelmeztetés, mert már a „magunk mögött hagyott korszak” lenne hatalmon, ahol efféle közpénzlenyúlás nem volt soha.

De írás nincsen. Helyette nagy a csönd. Régebben is, meg mostanában is.

Bezzeg a kormány! Az aztán nem hagyja magát, és miközben a CIÁ-nak, meg von Leyennek balkézzel hátrafelé hányva fittyet, jól megvédi a szuverenitásunk védelmére kialakított törvénnyel az országot…. illetve, bocs, csak saját hatalmát. A miniszterelnök azt is elárulta, hogy kitől:

Mikor kitől. Vagyis mindenkitől. A szuverenitás abszolút érték. Minden bennünket elfoglaló birodalom temetésén ott voltunk, túléltünk mindenkit, megmaradtunk, és fontos küldetése a mindenkori magyar politikának és kormányzatnak, hogy ez a jövőben is így legyen.

Tehát mindenkitől kell megvédeni. Mert mindenki minket akar legyűrni. A magyarokat. Akik túléltünk. Szegény németeknek nem volt szerencséjük, ők kipusztultak, ahogy a franciák, a britek, meg a többi. Abban miniszterelnök úrnak igaza van, hogy részt vettünk néhány temetésen. Egy-két saját temetésen is, Augsburg, Merseburg, tatárjárás, ezeken főleg mint halottak szerepeltünk, és úgy beszélik, 1541. környékén, a Magyar Királyság temetésén rajtunk kívül még a törökök voltak ott. A Habsburg Birodalom temetésén is részt vettünk, persze, ott együtt temettek minket velük (őket érte a nagyobb területi veszteség). A Szovjetunió temetésén ugyan részt vettünk, sőt miniszterelnök úr személyesen intézte el a Birodalom bukását (ahogy azt egy másik temetésről tudjuk), csak egy probléma van, hogy az nem temetés volt, hanem átkeresztelés. Így aztán továbbra is gazsulálnunk kell az aktuális cárnak, csak most nem katonai, hanem gazdasági okokból, de a gazsula az gazsula.

A fene se hitte volna, hogy a fehérvári gimnáziumokban ilyen gyönge a történelemoktatás.

A mandiner persze nem hagyta abba, tovább keménykedett szegény miniszterelnökkel:

Ezek szerint amerikai sugalmazásra írhatták egyebek mellett azt, hogy a magyar miniszterelnök túszként tartotta fogva Brüsszelt a szakpolitikai ügyek megvétózásával, hogy pénzt szerezzen. Ezt a mondatot segítene értelmezni?”

Segített:

„Nem emlékszem ilyen esetre. Olyasmi sosem fordult elő, hogy bármilyen szakpolitikai kérdésben az álláspontunkat az határozta volna meg, hogy kapunk-e pénzügyi támogatást vagy nem. Büszke vagyok arra, hogy a magyar diplomácia ezt a két dolgot külön tudja választani.”

Szóval nem emlékszik. Tehát a memóriája is gyönge. Pedig csak júliusig kellene visszamenni a mostani vétózását meghatározó Ukrajna ügyre:

„… az EU tartozik nekünk: a határvédelem miatt, a pedagógusbér-emelés tekintetében, és a helyreállítási alap forrásainak ügyében – hangoztatta Orbán, majd feltette az erősen sugalmazó kérdést. – Vajon nem azért van ez, mert a nekünk járó pénzt valami másra, mondjuk Ukrajnára költötték?”

Az a pénz persze nem „jár” nekünk, azért kapjuk, mert adják (felzárkóztatásra, hogy ne legyünk már annyira lemaradva, például Romániától). Viszont ez a pénz nekünk nem jelent semmit, mert lévén nagyon büszke és kiváló nemzet, együtt mondhatjuk a miniszterelnök úrral:

„A baloldal abbahagyhatja az óbégatást. A pénzvisszatartás kapcsán az is kiderült: a magyar gazdaság uniós források nélkül is működik.”

Ja. Működik. Legfeljebb nem jut a tanárok fizetésemelésére, a nyugdíjak svájci indexálására, a nyakig eladósodott kórházaknak, a házszigetelésekre, meg az összes többi hülyeségre, amelyekről a baloldal óbégat. Arról, hogy mekkora a hiány, amelyet az unokáknak kell majd visszafizetni (az akkori nyugdíjasok eltartása mellett, mert már nincs MANYUP!), inkább ne is beszéljünk, mert akkor szegény fideszéknek megint hazudni kellene. Hogy ne tűnjön akkorának, mint három toronyépület, és a FIDESZ választói megnyugodjanak.

A végére már csak egy óbégatás maradt. Mégpedig az igazság pillanatának szétóbégatása:

Azt majd én eldöntöm, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából melyik a helyénvaló, ebben nem fog befolyásolni se Brüsszel, se Berlin véleménye.”

A magyaroké pláne nem. Már annyiszor leírtam, de tőle még nem hallottam soha:

„L’etat c’est moi!” (Az állam én vagyok!)

És ez a mi művünk. Hogy ő Magyarország. Csak csöndben nézzük a történteket. Nagy, süket csöndben.

Világösszeesküvés

Na, kérem, hát ez az! Vissza akarnak minket lökni. A Gyurcsány korszakba. Amikor külföldről diktáltak minekünk. Ez így van, mert ezt mondta az Orbán a frakcióülésen!

Hogy mit diktáltak minekünk, az nem lett az orrunkra kötve, mert a miniszterelnök hozzászokott már, hogy neki nem indokolni meg magyarázni kell, hanem kijelenteni.

Mindegy, hogy az micsoda. Ebben a kemény kimondogató versenyben ő a második nálunk, ahol az első magától értetődőn a mi kedves Parlamentünk IQ bajnok elnöke. Ő még rémségesebb dolgokat tud csak úgy a képünkbe vágni, amelyekre jellemző a se füle, se farka elv szorgos használata.

Az Orbán által kijelentett dolgok meredekségének növekvő mivolta abból következik, hogy a miniszterelnök egyre idegesebb és nyűgösebb, mivel az országnak nem megy, a hivatalos szövetségeseinknek mind kevésbé tetszik, hogy ellenségnek tartjuk őket, sőt úgy is viselkedünk velük szemben, a havernak kipécézett, szélsőséges EU pártok gyengélkednek, a nagy keletiek közül Oroszországot rajtunk kívül mindenki elítéli, Kína gazdaságilag nincs rendben, a kis keletiek meg jelentéktelenek. Mind nyilvánvalóbb lesz ráadásul, hogy úri klubokban (EU, NATO) a sunyin ravaszkodó kispolgár-középparaszti modort egy darabig ugyan tűrik, de elérkezik a pont, mikor elegük lesz belőle. És akkor no many. Sajnálatosan.

Szomorúan látjuk, hogy a miniszterelnök végső begorombulása egyre közeledik, és bizony félhetünk tőle, hogy totális hatalommal bírva túl nagy elefánt lesz a kicsiny magyar porcelánboltban.

Az előjelek riasztóak:

A globális elit hívei nemcsak a brüsszeli elit vagy az amerikai demokraták soraiban vannak, hanem egy sor magyarországi településen is, gondoljunk csak például az irányítás nélküli Budapestre, ahol dugók, piszok és káosz uralkodik.”

Ja. Irányítás nélküli. Dugó, piszok és káosz. Mi következhet még ezután a legfelsőbb gondolatmenetben? A genderglobalista Karácsony szándékosan nem kísért át az úton egy öreg nénit? Persze nem csak ez hangzott el ott, Orbánnak sikerült az összes bornírt közhelyet felsorolni, és miután a FIDESZ által lefizetett és üzemeltetett sajtó az ilyenekhez ájult tisztelettel viszonyul, a FIDESZ szavazói meg csak ezt a propagandamédiát olvassák és nézik (MTVA inkluzíve), sajnos itthon elég sikeres.

Ahhoz a Móricka féle szöveghez, hogy „Tanítóbácsi nem ám azért adott egyest, mert nem tudtam a leckét, hanem mert utálom a túrótortát, amely szerinte finom”, már rég hozzászoktunk, sőt sokan el is hiszik ezt a marhaságot. Az orbáni trükk egyszerű: azt szajkózzák éjjel-nappal és mindenütt, nem arról van szó, hogy nem kormányzunk demokratikusan! De nem ám! Sőt semmiképpen! A Brüsszel kizárólag azt akarja ránk erőltetni, amitől az egyszeri polgár fél. Ezeket némi hazudozással még veszélyesebbnek kell beállítani, mint amennyire azok, lásd migránsok „ide kényszerítése”, gyermekeink „kötelezően előírt megrontása”, háborúba való „belesodrás”. Orbán ezt a hármat ragozza szüntelen, és a független sajtóban a nagy lapoknál sajnos nincsen cáfolat. Egy darab nem sok, annyi sem.

A tények:

  • Brüsszel az emberi jogokat és a demokráciát illetően 27 pontot írt elő, melyek teljesítése feltétel a nekünk megítélt (nem nekünk járó!) pénz kifizetéséhez. Nemrég Varga (mikor még miniszterasszony volt) diadalmasan jelentette, hogy négy pontban a brüsszeli biztossal megegyezett, maradt még 23, de azokról nincs hír azóta sem. Úgy csinálunk, mintha teljesítenénk, de aztán mégse, na, ezt a játékot Brüsszel végleg megunta, nem tárgyal tovább, várja a pontok vita és cselezgetés nélküli teljesítését. Az EU előírta azt is, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, de ettől Orbánék úgy félnek, mint a tűztől, mert ha Polték helyett az EU hatóságai vizsgálnák a magyar ügyeket, a végeredmény a FIDESZ pokoljárása lenne.
  • Az egy érdekes gondolkodási mód Orbánék részéről, hogy lenyúlták ugyan
    • a politikát a kétharmaddal,
    • a gazdaságot az „új oligarchákkal”,
    • az ügyészséget egy könnyed mozdulattal,
    • a média 70 %-át (MTVA inkluzíve – közpénzből, 130 milliárd/év)
    • az Alkotmánybíróságot,
    • az államelnökséget,
    • a médiatanácsot,
    • az adóhatóságot
    • a vámhivatalt,
    • a számvevőszéket,
    • az egészségügyet (Pintér alá rendeléssel),
    • az oktatásügyet (lásd: egészségügy),
    • a tudományt,
    • a művészeteket
    • és a sportot (hogy a legfontosabbat se felejtsem el),
    • meg annyi közpénzt, amennyit csak bírtak,

de ez szerintük „attól még demokrácia”, mert „lehet szidni a kormányt”.

Hát, mit mondjunk erre? Ha ezek a föntebb felsoroltak mind az enyéim lennének, felőlem úgy szidhatna bárki, ahogy csak akar, nem érnének föl a magamnak ácsolt piedesztál legalsó fokára sem, és ha bármelyik megpróbálna feljebb kapaszkodni, olyan gyorsan rugdostatnám le a csicskáimmal, hogy csak úgy nyekkenne a földön!

Így aztán ritka nagy marhaság a kijelentés, hogy ha a kormány szidható, akkor az biztos demokrácia.

  • Mivel van néhány EU állam, ahova a többieknél sokkal több migráns érkezik, az EU (segíteni próbál túlterhelt tagállamain) a migránsok szétosztására törekedett. A segítést illetően főleg Magyarország hepciáskodott, segítsen a szövetségeseinknek a rosseb felkiáltással. Hozzánk aztán ne jöjjön senki! Szegény Orbán máig azt hiszi, hogy ha valakit idehoznak a kérelmét elbíráltatni, akkor a bírálat után, ha az pozitív, akár erőszakkal véglegesen itt is kéne tartanunk. Erről természetesen szó sincs, azaz akár lesz szétosztás, akár nem, annyira magunkra fogunk maradni az ázsiai bérmunkásainkkal meg a Kínából érkezett migránsainkkal, hogy csak na, innen ugyanis mindenki tovább megy, még a letelepedési kötvényesek is, akiket mi csempésztünk be az EU-ba.

Mondható még, hogy amennyi migráns belépését megakadályoztuk a kerítéssel, legalább annyi belépését elősegítettük az embercsempészek tömeges szabadon engedésével. Nem véletlenül panaszkodik Ausztria, hogy hozzájuk a migránsok nagy része a kerítéssel, katonasággal, szupertörvényekkel védett Magyarországról érkezik.

  • Magyarország speciális ország, mely gyermekeit tudatlansággal védi. Egyetlen gyermek sem tudhat 18 éves koráig arról, arról, hogy a biblikus parancsokkal ellentétes nemi irányultság vagy a két nemi identitáson túlmenően további nemi identitások is léteznek (majd jól meg fognak lepődni 13 – 14 évesen). Mivel a szülők nincsenek a törvényben nevesítve, ők sem beszélhetnek róla a gyerekeiknek, ahogy senki sem, hiába süketel a teljes FIDESZ-KDNP, hogy a törvény a szülőknek biztosítja a felvilágosítás jogát. Ostobaságot mondanak, mert hiába volt ez a cél, a törvény megfogalmazója úgy elbarmolta, hogy jobban se kell.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a másságtól tudatlansággal bárki megvédhető, mert ha nem tud róla, „nem kap kedvet hozzá”, az kérdezze meg az Akadémiát, igazat hisz-e. A probléma sajnos az, hogy túl sok a homokba dugott fej. Beleértve az Akadémiát is.

  • Többeknek felvilágosításképpen: mivel Magyarország NATO tag, sem az EU, sem az USA, de még maga Soros György sem „sodorhat bele” minket a háborúba. Azt kizárólag a NATO tehetné meg. Miután nem tette, ezért nem is vagyunk benne. Orbán hiába vindikálja magának a jogot, hogy őmiatta nem, a háborúba való belépésre vagy az abból való kimaradásra éppúgy nincs hatásköre, ahogy Márki-Zaynak sem lenne, ha – ne adj isten – ő a miniszterelnök.

Kivéve, ha kilépteti az országot a NATO-ból. Ezt Orbán sem merte megcsinálni, holott szerinte Oroszország a NATO ellen harcol, ezzel saját definíciója szerint egyértelműen háborús féllé tette Magyarországot. Még szerencse, hogy a definíciója hülyeség.

Annak agyilag való fölfogása, hogy a fegyverszállító nem lesz automatikusan háborús fél, kizárólag az illetők IQ-ján múlik. Az meg sokféle lehet.

A fentiekből következően bármit ködösít is Orbán, hogy „a migránsok be nem engedése miatt”, hogy a „gender iskolákból való kitiltása miatt” vagy hogy a „háborúból való kimaradás miatt” tartják vissza a támogatást, meg kell értenie, hogy amíg az EU által a demokrácia ismérveinek tekintett 27 pont nincsen teljesítve, addig nem lát tőlük pénzt az ország.

Egyébként a helyzet egyszerű. Teljesítsék Orbánék a 23 pontot, és ha akkor sem kapjuk meg a pénzt, akkor Orbánnak van igaza. Egyébként… khm… mellébeszél. Nem az első eset.

Hogy az ellenzék ennél mennyivel jobb lenne, ahhoz egy, azaz egy ellenzék kellene.

800 női kamionsofőr Indiából

A migráns, – (Föld, Európa, Európai Unió, Soros, ellenzék, és természetesen a legalján gyurcsány – így csupa kisbetűvel) – söpredékkel akarja szennyezni a mi véráztatta szent magyar földünket. Aztán a kormány szembetalálkozott a valósággal.

Ha sikeresen levizsgáznak, akkor tartózkodási engedélyt kaphatnak, és ez azt jelenti, hogy a családjukat is magukkal hozhatják Magyarországra. Női munkavállalók számára ez nyilvánvalóan alapvető szempont. Egyelőre egy kis csoport kezdi meg a tanulmányait Magyarországon. Valamennyien gyakorlott sofőrök, de nem mind vezettek már kamiont, ezenkívül pedig meg kell szokni a jobboldali közlekedést hiszen Indiában az angol gyarmati idők óta baloldali közlekedés van. A sikeres vizsga után a női sofőrök – éppúgy mint férfi kollégáik – kétéves szerződést kapnak, melyet meg lehet hosszabbítani. Ötnapos munkahét szerepel a szerződésben, és ezért 1800 eurós fizetés jár. Ez nemcsak Indiában, de Magyarországon is jó fizetésnek számít, de a kamionsofőrködés kemény szakma, ezért kevesen választják. Nyugat Európában megszokott, hogy a kamionsofőrök a bevándorlók közül kerülnek ki.

Orbán Viktor az európai migráns politika ellenfeleként szerzett nemzetközi hírnevet magának, de a realitások felülírták a politikai propaganda szükségszerűségeit.

Sok olyan munkakörben alakult ki hiány Magyarországon, amelyet Európa gazdagabb nyugati felén általában bevándorlók foglalnak el: kamion sofőr, bányász, építő munkás, ápolónő, szociális gondozó, pizza futár stb.

Propaganda problémák

A migráció elleni harcot Orbán Viktor a jövő évi európai parlamenti választások egyik politikai jelszavává kívánja tenni, a propaganda tehát továbbra is arra irányul, hogy

“nem kellenek színes gettók Magyarországon”.

Ehhez képest nemrég a hatalom hűséges lapja, a Magyar Nemzet avagy a magyar Pravda, lelkendező cikket tett közzé arról, hogy a Waberer indiai kamion sofőrjei megkezdik a munkát Magyarországon. Az ötvenes évek sztálini műszakjainak hangulatát idéző cikk arról számolt be, hogy nem állhatnak üresen a méregdrága kamionok sofőr hiány miatt, ezért Indiából importálunk munkavállalókat, akikből a jövőben egyre több lehet. Waberer mindig is a jobboldalt támogatta, de azután Tiborcz István is színre lépett, és a Magyar Nemzet úgy érezte: az indiai kamionsofőr import teljes mértékben élvezi a kormány jóváhagyását.

Mi lesz az akkumulátor gyárakkal?

Magyarország akkumulátor nagyhatalom lesz- dicsekszik éjjel nappal Szijjártó Péter külügyminiszter, akit sem a környezetvédelmi sem pedig a munkaerő problémák nem zavarnak különösebben. Csakhogy felmérések szerint nem lesz elég munkaerő az egymásután épülő akkumulátor gyárakban, mert mind kevesebb hazai polgár vállalja a gyári munkát – magyar fizetésért. Ha már gyárban dolgozik, akkor már inkább Németországban, ahol német fizetések vannak. Arról nem is beszélve, hogy Németországban sokkal szigorúbbak a munkavédelmi és környezetvédelmi előírások és jóval erősebbek a szakszervezetek.

A kínai vagy dél-koreai befektetők nemcsak azért választják Magyarországot, mert olcsóbb a munkaerő és a megvesztegetést vígan zsebre vágó politikus hanem, mert a munkavédelmi és környezetvédelmi előírások jóval enyhébbek, és a végrehajtásukat sem ellenőrzik olyan szigorúan mint Németországban.

Ezért valószínű, hogy hazai munkaerő híján az új épülő gyárakban vendégmunkások dolgoznak majd. Hányan? Senki sem tudja. Magukkal hozzák-e a családjukat? Ha megkapják a tartózkodási engedélyt, akkor megtehetik. Mi lesz a munkaszerződés lejárata után? Hazamennek vagy pedig kialakulnak a színes városrészek? Esetleg továbbállnak Európa más gazdagabb országaiba, ahol jobban fizetnek? Akárhogy is a valóság bekopog a kormányzati propaganda ajtaján: előbb vagy utóbb válaszolni kellene ezekre a kérdésekre is. Nem biztos persze, hogy Rogán Antal, a magyar média fura ura is így gondolja ezt hiszen okos emberként tudja, hogy

a leghatékonyabb hazugság az, ha hallgatunk a problémáról.

Mensonge par omission – így hívják ezt franciául a politikai tömeg propaganda őshazájában. Persze a nagy francia forradalom időszakában még nem volt internet.

Orbán menekülő útja az infláció

0

Menekülés az inflációba. Ez derül ki Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter cikkéből, melyet pártunk és kormányunk központi lapja, a Magyar Nemzet közölt.

“Az infláció nem tér vissza a korábbi 2-4%-os szinthez” – hangsúlyozza Nagy Márton, aki ezt az ukrajnai háborúval és a reglobalizációval indokolja. Valójában egyáltalán nem erről van szó hanem arról, hogy Orbán Viktor a nemzeti együttműködés rendszerének a stabilitását félti vagyis ahogy Nagy Márton fogalmazza:

“Meddig és milyen áron érdemes az infláció ellen küzdeni, mekkora társadalmi és gazdasági költséget fizettetnénk az elérhetetlen célért.”

Kutyaharapást szőrével – ez a gazdaságfejlesztési  miniszter cikkének a címe, és valójában azt jelzi, hogy az infláció elleni harc irányítását át akarja venni a kormány a Nemzeti Banktól. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy Orbán Viktor arra készíti fel népét, hogy tartósan együtt kell élnie az inflációval. Ez Erdogan török elnök receptje, akivel Orbán Viktor újra találkozott a BL döntőn Isztambulban. A magyar miniszterelnök korábban elmondta, hogy imádkozott Erdogan győzelméért, amely Orbán számára azt igazolta: nem ortodox gazdaságpolitikával is lehet választást nyerni.

Együtt lehet-e élni az inflációval?

Azzal, hogy Orbán maga próbálja meg szabályozni az inflációt, erős fegyvert kaphat hiszen úgy érezheti: ő dönt arról, hogy kit mennyiben érintenek az áremelések? A valóságban a trendeket egyáltalán nem tudja befolyásolni a magyar miniszterelnök, de a lakosság érezheti úgy, hogy a hatalom iránt lojális személyek és csoportok még jól is járhatnak az inflációval miközben a többség elveszíti az elmúlt években elért életszínvonalát.

A pozitív diszkrimináció helyett jön a negatív diszkrimináció: az inflációval majdnem mindenki rosszul jár, de aki nem paríroz az végképp padlót foghat. Orbán azzal számol, hogy az emberek döntő többsége nemzeti keretek között gondolkodik: ha ott relatíve jól jár, akkor nem fáj neki annyira az életszínvonal stagnálása vagy épp csökkentése. Aki viszont túllát  a határokon, az fontolgatja a távozást főként, ha van versenyképes szakmája vagy jövedelme.

Az inflációval ugyanis Orbán Viktor rendszere elveszíti a jövőjét. Perspektíva híján csak azt teheti mint a Kádár rendszer, kiadja a jelszót:

Tovább a lenini úton.

Hova vezet az orbáni út? Ahova a lenini…

PINTÉR CSAPDÁJA

A kormány, nevezetesen a belügyminiszter egyeztetni hívja a parlament ellenzéki pártjait a „köznevelési szolgálati törvény” tervezetéről. Meglepetés ez, hiszen az Orbán-kormány még az alaptörvényt módosító javaslatairól, illetve az 1989-ben megteremtett magyar közjogi hagyomány szerint kétharmados körbe tartozó, a közjogi berendezkedés alapjait érintő törvényjavaslatokról sem szokott egyeztetni, hiszen azokhoz sincs szüksége ellenzéki támogatásra, anélkül is megvan a kétharmados többsége.

Az eddigi nyilatkozatok szerint az ellenzéki pártokból különféle válaszok hallhatók: van, aki szerint természetesen el kell menni egyeztetni, míg mások szerint az érdekképviseletekkel egyeztessenek, ne az ellenzéki pártokkal.

Annak, aki ma is az 1989-90-ben létrejött köztársaság híve, a dolog eldöntéséhez az akkori alkotmányozási döntésekhez érdemes visszanyúlnia. Miért, milyen alapon különböztette meg a feles és kétharmados törvényeket az 1990-es módosítással pontossá vált alkotmány?

Kétharmados többséghez az alkotmányt és a közjogi szerkezet alapjait, illetve az alapvető emberi és állampolgári jogokat szabályozó törvényeket sorolták, mint például a választójogról, állampolgárságról, sajtószabadságról, honvédelemről, rendőrségről, igazság- szolgáltatásról, önkormányzatokról szóló törvények.

Ezzel szemben a kormányzás hatókörébe tartozó olyan törvények, mint a költségvetés, az adók, a büntetőpolitika, az agrárpolitika, az oktatásügy, az egészségügy szabályozása a mindenkori kormány hatásköre, ezekre feles törvények vonatkoznak. Az első körbe tartozó törvények megalkotásához és módosításához kormány és ellenzék konszenzusára van szükség, ezért a benyújtás előtt kell egyeztetni az ellenzékkel, és legalább az ellenzéki pártok egy részével megegyezésre kell jutni. A második körbe, a feles körbe tartozó törvényekről benyújtásuk előtt az érintett szalmákkal, érdekképviseletekkel, szakemberekkel helyes a kormánynak egyeztetnie, az ellenzéknek viszont benyújtás után, a parlamenti vitában kell elmondania a véleményét és szavaznia a törvényjavaslatról. A kormányzás felelősségét ugyanis nem oszthatja meg vele a kormány.

Az oktatásügy a kormány felelőssége, ezért a pedagógusok jogállásának újraszabályozásáról a benyújtás után, a parlamenti vitában helyes az ellenzéknek elmondania a véleményét, és szavazni. Benyújtás előtti egyeztetésre nem helyes elmennie.

Az érdekképviseleti szervezetek magát azt sem helyeslik, hogy a pedagógusokat kiemeljék a közalkalmazotti körből, „szolgálati jogviszonyt” hozzanak létre. A törvény részleteiről, a „köznevelési szolgálati jogviszony” egyes elemeiről nincs mit beszélni. Ha az ellenzék ezekről lenne hajlandó egyeztetni a kormánnyal, elfogadná magát azt, hogy egyáltalán a fegyveres testületekre emlékeztető „szolgálati jogviszonyba” kerüljenek a pedagógusok, és utólag még ahhoz is hozzájárulna, hogy az orvosokat és szakdolgozókat már korábban kiemelte az Orbán-rendszer a közalkalmazotti körből, és létrehozta az egészségügyi szolgálati jogviszonyt. Annak idején a szakmai szervezetek ehhez sem adták hozzájárulásukat. Az ellenzéki pártok – az orvosi béremelés miatt – azt megszavazták, ami bizony súlyos hiba volt.

Magukra adó ellenzéki politikusok csak a törvényjavaslat be sem nyújtását követelhetik, ehhez pedig nem kell egyeztetésre leülni a belügyminiszterrel.

A kormány itt meg akarja osztani a felelősséget az ellenzékkel – ezért beszélek csapdáról –, amit az ellenzéknek el kell kerülnie.

Ellenzék

Az, hogy létezik ellenzék a mindenfelől áradó „Az ellenzék hibás” szövegből egyértelműen  következik.  Hívják még baloldalnak (fideszes utalás a végső borzalomra, ha nem szavazol ránk, visszajönnek a komcsik!), sőt tovább bővítve dollárbaloldalnak is. Más nemigen jut az eszembe róluk, talán, hogy a Fidesznél csak egymást utálják jobban.

A President-ként parádézó J.R.B. a tőzsdecápa S.Gy. alias G.S.-sel összefogva, a CIA listái alapján és ügynökei révén az Egyesült Államokból érkező, félelmetes magánadománnyal vett részt hazánk választási kampányában, hogy gyerekrendezvény szervezéssel meg tömeges reklámtoll osztogatással döntse meg azt a fennkölt keresztényerkölcsiséget potom 3 milliárdból.

Derék kormányunkat csak az MTVA védelmezi 130 milliárdért. Per év. A Rogán csapathoz eljuttatott további 44 milliárd/év a plakát-, reklám- és egyéb „kormányreklámbőrbe” bújt FIDESZ kampányokra kell, melyeket időnként kormányinfónak szoktak hazudni.

Az így kiépített, komplex védelmi rendszer, az összesen 174 milliárdnak hála, kiválóan teljesít, el is bukott a piszlicsáré, 3 milliárdos próbálkozás. A nagybani közpénztolvajok simán legyőzték a magándollárosokat.

Az ellenzék most éppen jelentéktelen. Tudjuk, hogy kevesen vannak, se emberük, se pénzük, se médiájuk (sokan hagyták el a süllyedő hajót), ezért meghökkentő néhány független írás, melyek a hitelességet kérik rajtuk számon. A hitelesség ugyan számonkérési célra jól használható (meg aztán divat is mostanában), viszont egy személy nem attól hiteles, hogy maga rohangászik mindenhová elmondani, hanem attól, hogy ezt mások mondják róla. Ha tehát valaki régóta nincs hatalmon, azaz nem tud bizonyítani, és segítséget sem várhat senkitől (sőt inkább ellenkezőleg), soha nem is lesz az. Nem rajta múlik ugyanis.

A jelentéktelen jelző mellett rögzíthető még az ellenzéket illetően, hogy nincs belőle másik.

„Mi lesz, ha Gyurcsányékat sikerül végre elsöpörni?” – kérdésre gyorsan jön a válasz: „Még annyi esély sem, mint amennyi van”.

További magyar érdekesség, hogy az ún. „baloldali érzelmű”, de azért kötelezően független tollforgatók jó része ilyen állapotukban sem segít nekik (legalább a csöndben maradással), így aztán a független lapokat olvasgatva a választókban tovább erősödik a nagy össznépi érzés:

„Orbán rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz… de a másik sem lenne jobb”.

Az ellenzékről mindenki tudja, ha hatalmat szerez, fiainkat véres vágóhídra küldi, elzáratja Putyinnal a mi kis töppedt gázcsapunkat is, hogy fagyjunk meg mindahányan, a nyugdíjasokat mély nyomorba dönti (még ennél is mélyebb nyomorba), és a rezsicsökkentés azonnali eltörlése után lebontja a határkerítést, hogy „Welcome” feliratú, szivárványos kapukat állítson helyette, mégpedig a teljes vonalon.

Hogy kitől tudják a választók mindezt? Természetesen a FIDESZ-től, ami ugyan a regnálók hazudozási képességeit ismerve erőteljes ok a gyanakvásra, de népünk ennek ellenére bízik nagy Vezérében, és azt mondja, gondolkodjon ezen az ördög öreganyja, van úgyis bőven más bajom.

Azt, hogy pont azért van annyi más baja, eddig még nem mondták meg neki.

A független sajtónak erre nincsen ideje, és különben sem az ő dolga, mint az köztudott.

Fentiek alapján a kormányváltás feltételrendszere egyetlen kérdésre szűkül: ki fogja a választókat felvilágosítani?

  • A NER lapokra nem számíthatunk. Kellemetlen, de megmásíthatatlan, ők pont az ellenkezőért kapják a pénzt, és nem mondanak le róla. Gyurcsány hálájára sem vevők.
  • Maga az ellenzék? Néha próbálkozik többféle médiumban, de nem hisz neki senki, hiszen hazabeszél.
  • A függetlenek? Valószínűtlen. Ők nem azért vannak, hogy az ország érdekében hajszolják az úgynevezett igazságot, hanem hogy górcső alá vegyék a rosszat, és miután rendkívül fejlett kritikai érzékük révén ők tudják legjobban, mi a rossz, munkájukat nagy szakértelemmel végzik. Ez is rossz, az is rossz, majd ismét elölről, folyvást erősítve az immár 13 éves magyar szentenciát: „A másik sem lenne jobb.”

Ebből sejthető a következő kormányváltás dátuma… hacsak nem csinálunk valamit. Na jó, de mit?

Szilveszteri agyhalál a kormányzati médiában

0

Bayer Zsolt ismételten a keresztényi szeretet nevében okádja magából gyűlöletet. Nem is lenne vele semmi baj, hiszen hetvenes IQ értrék fölött úgysem olvassa senki – majd megnyugszik a beteg -, ha valamelyik zárt pszichiátriai intézet VIP szobájából fröcsögné kiművelt közönségének, de hát ez a Fidesz- és a kormány-kánon elsőszámú napilapjában jelenhetett meg az 2022. utolsó napján. 

“… a “szabad világ”, a Nyugat ma már teljesen olyan mint Sztálin elvtárs Szovjetuniója volt, pusztán annyi a változás, hogy nem kell senkit meggyilkolni, kivégezni, gulágra hurcolni (legfeljebb olykor-olykor letartóztatni, ha imádkozik, ráadásul olyan “szakrális” helyeken mint az abortuszok templomai, amelyeket nem lehet megbecsteleníteni olyan dolgokkal mint egy keresztény) keresztyén ima, szóval ilyesmire ma már nincsen szükség, ugyanis azok, akik annak idején rajongtak Sztálin elvtárs Szovjetuniójáért (s persze Mao Kínájáért meg Pol Pot Kambodzsájáért) most úgy döntöttek, ez a szabadság. S aki nem úgy gondolja, annak kuss. Mert az náci… Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek. Ennek az őrületnek. Ennek a szánalmas bohózatnak.”

Így számolt le a Nyugattal Orbán Viktor kedvenc publicistája, a Fidesz alapító tagja, Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben szilveszter napján. Hasonló cikkeket Sztálin elvtárs publicistái írtak a Nyugatról évtizedeken keresztül. Végül ki bukott meg? A nagy Szovjetunió! Jelenleg ki barátkozik Moszkvával és Pekinggel? Orbán Viktor.

Ha a nevetségessé válás ölne, akkor Bayer Zsolt már réges-régen elpatkolt volna.

Pártunk és kormányunk első számú publicistája azonban nagyon is él. Feladata az, hogy megfogalmazza Orbán Viktor üzenetét a népnek. 2022 szilveszterén ez lenne az üzenet?

Orbán a korrupt Brüsszelt bírálja

A Katargate pompás alkalom arra, hogy a magyar miniszterelnök lerántsa a leplet arról, hogy az Európai Unió központjában is van korrupció éppúgy mint a világ összes döntéshozó helyén, ahol lobbik százai küzdenek a számukra kedvező határozatokért. Orbán Viktor, aki több mint 30 éve jár Brüsszelbe hiszen a kilencvenes években a magyar parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke volt, tökéletesen tisztában van vele, hogy a Katargate csak a jéghegy csúcsa. Nemcsak Katar és Marokkó próbál pénzért befolyást szerezni Brüsszelben. Az Európai Unió viszont az ő korrupcióját pécézte ki. Ezen a címen egyelőre nem érkeznek a nagyon is várt eurómilliárdok Brüsszelből. Ez fáj a magyar miniszterelnöknek, aki tisztában van azzal, hogy az uniós milliárdok nélkül nem tudja finanszírozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Magyarországon.

Patthelyzet a propaganda háborúban

Miközben Orbán Viktor propagandistái szovjet stílusban támadják az Európai Uniót és általában a Nyugatot, Brüsszelben már sokkal inkább azon gondolkodnak, hogy miképp lehetne csökkenteni Európa versenyhátrányát a világban. Macron elnök és Scholz kancellár olyan uniós alapot akar létrehozni, amely támogatja az európai ipart éppúgy, ahogy Biden elnök az amerikait. Az alap összehozásával próbálják meg helyzetbe hozni az európai ipart, melyet nemcsak az észak-amerikai, de a kelet-ázsiai konkurencia is fenyeget. Ennek a sok milliárd eurós alapnak a létrehozásához minden uniós tagállam kell, mert különben sokáig elhúzódhat a pénz összehozása. Idő pedig nincsen a világpiaci versenyben mindinkább elmaradó Európa számára.

A szorgosan vétózó Orbán Viktor itt akadályt jelenthet.

Ezért függ Damoklész kardként a magyar miniszterelnök feje fölött az uniós eurómilliárdok kiutalása. A szánalmas Nyugat ellenes propaganda ezt a siralmas helyzetet van hivatva elfedtetni. Aki beveheszi ezt a szöveget vegye be, vagy mégsem hiszen, aki ilyen hülyeségeket elhisz, az mire használható a huszonegyedik században?

Izrael: A kormányalakítás buktatói

Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly változásával az állam karaktere is változik.

Majdnem olyan volt, mintha Itamar Ben-Gvir lemaradt volna a három héttel ezelőtti választási eredményekről. Ben-Gvir szerdán a jeruzsálemi kettős terrorista merénylet után azt tette, amit az elmúlt években szinte minden második terrortámadás után – azonnal a helyszínre érkezett.

 „Vissza kell mennünk a célzott gyilkosságok végrehajtásához”

– mondta Ben-Gvir a bomba helyszínén összegyűlt újságíróknak.

Klasszikus Ben-Gvir volt. Ahol a terror támad, majd megjelenik Ben-Gvir. Ezúttal azonban látszólag megfeledkezett arról, hogy alig pár hét múlva ő lesz a közbiztonsági miniszter, amikor Benjamin Netanjahu megválasztott miniszterelnök és Bezalel Smotrich felhagy a tárcák miatti harccal, és végre felesküszik az új kormányra.

Ben Gvir megtanulja: a változás nem csak úgy történik

Izraelnek nincs szüksége olyan politikusra, aki támadások helyszínére megy és kampányszlogeneket tud csak mondani. Ezt a politikát a biztonsági kabinetben mondhatja majd el, amelynek a törvény értelmében tagja lesz.

Ben-Gvir sikeres kampányt folytatott a választások előtt, vezetői tapasztalat nélkül kerül a vezetői pozícióba. Soha nem vezetett nagy szervezetet vagy intézményt, és soha nem kellett naponta megküzdenie az izraeli kormány hírhedt bürokráciájával. Hamarosan megtanulja, hogy a változás befolyásolásához keményen kell dolgozni nem csak úgy magától történik.

Ez a kormány a jelek szerint pontosan a változásra törekszik. Minden nap úgy tűnik, Netanjahu és partnerei újabb politikát húznak elő a kalapjukból. Ott van a Legfelsőbb Bíróság felülbírálási törvényjavaslata, a nemek közötti szétválasztás legalizálása, a jesiva-hallgatók támogatásának megkétszerezése, szerdán pedig a legújabb ötlet – a miniszterek saját miniszteri jogi tanácsadót nevezhetnek ki.

A jogi tanácsadók – azok a tisztviselők, akiknek alá kell írniuk a törvényhozásban a pénzköltést és a fontos miniszteri döntéseket – már nem profipolitikusok, de nem is  apolitikusak, akkor mi akadályozza meg a minisztert abban, hogy olyan személyt nevezzen ki, aki kizárólagosan automata bólogatóként működik? Ki fogja biztosítani a törvény betartását? Ki fogja megvédeni a közérdeket?

Van egy közös nevező a különböző reformok között, amelyeket az új kormány igyekszik elfogadni. A felülbíráló törvényjavaslat és a jogi tanácsadók személyes kinevezései ugyanabból a forrásból származnak – az a vágy, hogy megszüntessék minden fékeket és ellensúlyokat vagy felügyeletet a végrehajtó hatalom felett, és teljes hatalmat adjunk neki az ország irányítása felett.

Személyesen kinevezett jogi tanácsadók zsigerelnék ki a főügyész felügyeletét. A rendőrség operatív döntései felett a közbiztonsági miniszter felhatalmazása az országban még nem látott módon politizálná a rendőrséget.

Izrael a diktatúra felé csúszik?

Talán még nem mondható ki, hogy Izrael a diktatúra felé csúszik, de a liberális demokráciából egyfajta tekintélyelvű demokrácia felé halad. Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly megváltozásával az állam karaktere is változik.

Mindez csak akkor lesz igaz, ha megalakul a kormány. Ez nem megy olyan simán, mint Netanjahu eredetileg tervezte.

Poszt

Kitettem egy posztot, amelyben azt a kérdést tettem föl, vajon a kormány a benyújtott módosító javaslata révén önmagából csinál-e hülyét, mert az Európai Bizottság könnyedén átlátja majd annak hazug és újabb átverésre kész tartalmát, avagy az Európai Bizottságból, amely 12 év után is – ezért meg azért – elhomályosult tekintettel hagyja magát átverni, hozzájárulva Európa maradék ethoszának teljes felszámolásához, s elhatalmasodó politikai bornírtságukban utat biztosítva a rablók, gazemberek és kalandorok civilizáción kívüliségének.

A posztom egy helyén ezt írtam:

Mint kiderült, a kuratóriumokba beültetett minisztereknek nem kell távozniuk az alapítványi kuratóriumokból, elég, ha személyes érintettség címén az adott döntéshozatalból kilépnek.

Ez azt a jellegzetesen szemforgató magyaros technikát jelenti, hogy ilyen esetben az érintett (vagyis a politikus) szemérmesen lesüti fényes tekintetét, s kimegy a folyosóra, ameddig a döntést meghozzák a kurátorok, de alkalmazhatják ennek a szemérmetlen és pofátlan gyakorlatnak valamilyen folklorisztikus változatát. Így születik meg aztán a megkérdőjelezhetetlenül objektív, elfogulatlan és abszolút tárgyilagos döntés, hiszen az „odabent” maradottak közül senki sem sejti, nincs is fogalma róla, hogy „odakint” az érintett politikus… és annak hatalmas főnöke milyen döntést tekintene egyedül helyesnek és elfogadhatónak.”

A Mandiner természetesen megint lelopta a szövegemet, amit meg is értek, hiszen szükségük van az olvasható szerzőkre és írásokra, maguk ezt képtelenek biztosítani.

Kiteszik hát, s várják névtelenségbe burkolózó, bátor és elszánt keretlegény-olvasóiktól a kommenteket. És jönnek is azok, szakmányban. Például az alábbi, amelynek remek tollú szerzője, bizonyos „packó” keveset fogott fel ugyan abból, amit írtam (ez emitt rendre így szokott lenni), ám talajt fogott, s bizsergetően vette tudomásul: ma is zsidózhat egy fincsit. A fent idézett soraimat az alábbi veretes parafrázisba sikerült átültetnie, s kitennie a Mandiner nevű elkötelezett kormánypárti, a hatalom támogatását élvező fel- vagy inkább leületre:

Ez azt a jellegzetesen szemforgató zsidó technikát jelenti, hogy ilyen esetben az érintett (vagyis az uzsorás) szemérmesen lesüti fényes tekintetét, s kimegy a folyosóra, ameddig a döntést meghozzák a bajban lévő emberek… Menj a francba, te görény Gáborgyörgy… Semmivel nem vagy jobb, mint az antiszemiták!”

A kormánypárti és a hatalom támogatását élvező Mandiner számára ezek a kommentek képezik a hozzáadott értéket, leginkább azért, mert a szerkesztők is ezekkel a kommentekkel azonosulnak, csak hát ilyeneket nem mernek leírni, hiszen ahhoz – egyelőre még – kellőképpen gyávák: még nem jött el az idejük, de már kétségtelenül kezd szárba szökkenni. Így aztán hangot kap megannyi viceházmesteri heroizmusba és verőlegényi öntudatba tekeredett anonim bajtárs, akik úgy zsidóznak, ahogy a kormánypárti, a hatalom támogatását élvező Mandiner szerkesztősége azt elvárja. Még az sem lehet kizárt, hogy ezeket a kommenteket maguk a szerkesztők írják: mert ha a szerkesztés és az írás nem is fekszik annyira nekik, a fenti nyelvezetben és gondolatkörben kétségtelenül komfortos otthonossággal lubickolnak.
A „packó” nevű jeles szerzőnek lett tehát egy pompás napja, az elkötelezett, kormánypárti, a hatalom támogatását élvező Mandinernek úgyszintén, hiszen ez utóbbi biztosra ment: beetetett, s a lopott, lenyúlt csalira – menetrendszerűen – bukott is az ő nagyérdeműjük.
Lap és olvasói teljes szimbiózisban.
Szimpla világkép.
Utóirat: kb. másfél évvel ezelőtt Rónai Egon megkérdezte tőlem, miért nem megyek be a műsorába? Egyebek mellett azt válaszoltam, hogy nem szeretnék ugyanabba a székbe beülni, amelyben előttem a műsorában gyakorta szereplő mandineres főszerkesztő-helyettes üldögél. Rónai Egon erre valami olyasmit mondott, hogy áh, Gyuri, dehogy is, ő nem „az”, vagy nem „olyan”.
Meglehet, ez engem nem érdekel, magánügy. De a lapja „az” és „olyan”.
Kedves Egon, nézd a Mandiner oldalán megjelentetett lopott anyagokat, s találd meg az összefüggést a kiprovokált, ám rendre az elvárt és remélt hangokat szállító kommentek között.
Nem lesz nehéz, menni fog!
Gábor György

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!