Kezdőlap Címkék Kincses Gyula

Címke: Kincses Gyula

Menesztették Éger Istvánt

Dübörgő taps közepette megválasztották a Magyar Orvosi Kamara elnökévé Kincses Gyulát, az Újratervezés csoport jelöltjét. Ezzel 16 év után menesztették Éger Istvánt.

Meggyőző arányban, 202-120 arányban az orvostársadalom megújulását zászlóra tűző Újratervezés csoport jelöltjét, Kincses Gyulát választotta elnökévé az orvoskamara. Az eredményhirdetésről és a bejelentést követő kitörő, dübörgő tapsról tudósít a Facebookra felrakott videó.

Ezzel leváltották a 16 éve a MOK-ot vezető Éger Istvánt, akinek beszámolóját előző este példátlan módon nem fogadta el a küldöttgyűlés. A szombati fordulat még nagyobb, mert alelnöknek választották Lénárd Ritát és Álmos Pétert, mindketten az Újratervezés (és az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport) tagjai. A fogorvosi alelnök Nagy Ákos lett, aki évek óta szervezi a fogászok elégedetlensége miatti tiltakozást és az őszi sztrájkot.

Az Égerrel szembeni ellenérzés évek óta gyűlt. A megújulás hívei túlzott kormánypártisággal vádolták, aminek azonban nem lett semmi kézzelfogható eredménye, miközben például vendégként és felszólalóként is exponálta magát a szeptemberi zártkörű kötcsei Fidesz-pikniken. Ahol azonban egyáltalán nem beszélt az egészségügyről. Korábban évekig nem volt hajlandó elárulni kamarai elnöki javadalmazását, az ezt firtató taggal szemben etikai eljárást indított, és 88 ezer forintot kért volna eljárási díjként. Eközben jelentősen megemeltette a (kötelező) kamarai tagsági díjat.

A most 67 éves Kincses Gyula fül-orr-gégész volt, a rendszerváltás után egészségpolitikusként működött az összes kormány idején: 1990-ben MDF-képviselő a parlamentben, Orbán első kormányának kancelláriáján dolgozott, Gyurcsány kormányában egészségügyi államtitkár, 2001-2010 között az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet vezetője.

Kincses Gyula célja az, hogy egyenrangú partner legyen a kormánnyal. Új etikai normákat szeretne az orvostársadalomban, célja a hálapénz eltüntetése, megfelelő fizetésekkel. Égerrel szemben az is folyamatos vád volt, hogy átláthatatlan a kamara működése és gazdálkodása, különféle ügyletek lezajlása. Kincses ezen is változtatna.

Még az ördöggel is szövetséget javasolnak a 28-ak

Hangsúlyozottan átmeneti szövetséget, a választókerületi egyetlen jelölt támogatását kéri a már 28, javarészt ismert értelmiségi felhívása. Új pártállam kiépülése és Fidesz-kleptokrácia: ennek eltávolítása a politikai mező minden irányából aláírók célja. A Független Hírügynökségnek többen elmondták: a bizonytalanok mozgósítása is szándékuk.

Az aláírásakor 26, kedd reggelre már 28 ismert nevet tartalmazó nyílt levelet a politikai spektrum minden pontján megtalálható személyiségek fogalmazták meg. Címzettjeik az ellenzéki pártok, mondván külön-külön egyikük sem képes a mostani kormány eltávolítására. „Ezért felszólítjuk önöket, ne akadályozzák a változást sürgető állampolgárok akaratának érvényesülését” – álla Magyar Nemzetben közzétett proklamációban.

A levelet Elek István egykori MDF-es parlamenti képviselő, később Orbán Viktor személyes tanácsadója, Lányi András filozófus és környezetvédő (az LMP-Új kezdet-szövetség választási programjának egyik megszövegezője), és Horgas Péter színházi díszlettervező fogalmazta – tudta meg a Független Hírügynökség.

Az aláírók közt van a szintén csalódott fideszes Ángyán József, egykori agrárállamtitkár, Mellár Tamás (most Pécsett egyéni jelölt sok párt támogatásával), Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter, Pusztai Erzsébet, ugyancsak az Antall-kormány tagja. Más irányból érkezett Vásárhelyi Mária szociológus, Kincses Gyula ex-államtitkár, Heller Ágnes filozófus, Majtényi László alkotmányjogász. S vannak „outsiderek” (Málovics György egyetemi oktató, Szalay Kriszta színész, Tallár Ferenc filozófus, Varga Andrea szakszervezeti vezető, Fokasz Nikosz egyetemi oktató).

A nyílt levél megfogalmazói arra szólítják fel az ellenzéki pártokat, hangolják össze választási stratégiájukat, hogy leváltsák a

„közpénzen hizlalt Fidesz-kleptokráciát”.

Harminc évvel a pártállam lebontása után egy új pártállam kiépülésének vagyunk tanúi – írják még.

Kiemelik, hogy a pártok tegyék egyértelművé: programjukat nem adják fel, egymást politikai ellenfeleknek tekintik, átmeneti szövetségük a kormány leváltására korlátozódik. Mert az egyéni kerületekből csak azokat lehet elnyerni, ahol nem oszlanak meg az ellenzéki szavazatok.

A Független Hírügynökségnek Mellár Tamás és Kincses Gyula is elmondta: egyik céljuk feltétlenül az, hogy

minél többen menjenek el választani,

mert minél többen szavaznak, annál nagyobb az esély a változásra. A szocialista-szabad demokrata kormányok egykori szociális államtitkára kiemelte, hogy nem szándéka valakik, valamely pártok mellett buzdítani, a választóknak helyben kell dönteniük a lehetőleg egyetlen ellenzéki jelölt mellett. Egyébként egy értékrend melletti kiállás a levél aláírása – mondta Kincses Gyula.

Ezt hangsúlyozta Fokasz Nikosz, a már Magyarországon született görög származású szociológus, egyetemi oktató is. Mint mondta, megkapta a szöveget, amivel egyetért, ezért írta alá. Ő is az alternatíva létrejöttének fontosságát hangsúlyozta, de személy szerint ő nem akar senkit befolyásolni.

Mellár Tamás, az első Fidesz-kormány KSH-elnöke a passzívakat, bizonytalanokat buzdítja, hogy szavazzanak, mert „most van lehetőség”. Mellár egyéni jelöltségét eddig 9 párt támogatja, a Jobbik, az LMP és a Momentum saját embert indít.

Mellár elmondta: a hétfői jelölti vitában is elismételte, hogy ha a február közepi közvélemény-kutatás azt hozza ki, hogy van nála esélyesebb, ő visszalép annak javára. De reméli, hogy a számok birtokában a külön indulni készülő „hármak” is megváltoztatják véleményüket.

A súlyosan csalódott ex-fideszes Mellár ősszel azzal indokolta sorompóba állását, hogy majdan unokája szemébe nézhessen, ha az megkérdi tőle, mit csinált ebben a helyzetben.

„Jogunk van az erőszakmentes ellenállásra”

Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője, akit ugye a kormányzat nemzetbiztonsági tényezőként tart számon, az október 23-i kudarc után november 18-ára hirdetett meg egy nagygyűlést, ahova azokat a polgárokat várja el, akik változást akarnak. Szeretné, ha választókból végre összeállna az az eddig önmagát megszervezni képtelen többség, amely legyőzheti a legszervezettebb kisebbséget, a Fideszt. Ennek érdekében akciósorozatot is meg fog hirdetni hamarosan, és miután a kormányzó párt deklarálta, hogy nem hajlandó foglalkozni a kilenc párt által aláírt választási törvénytervezettel, így minden joga megvan arra, hogy a résztvevők erőszakmentes ellenállással kényszerítsék ki akaratukat. A civil aktivista azt is elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy ő nem egyéni játékos, közösségekben gondolkodott mindig.

 

Mondhatjuk, hogy vajúdtak a hegyek és egeret szültek?

…Tényleg gondolkodom a válaszon… Én minden kritikára nyitott vagyok, ami a tevékenységemre vonatkozik. Tudom, hogy még mindig az október 23-i tüntetés lemondásáról beszél, én azonban most is azt mondom, hogy egy olyan helyzetben, amikor az időjárással kapcsolatban csak rossz hírek érkeztek, piros riasztást adtak ki, ez volt az egyetlen helyes döntés. A legfontosabb viszont az, hogy a célokról nem mondtam le, szeretnék a választókkal egy olyan platformot kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy ezek a választópolgárok végre egymásra találjanak, illetve találjanak maguknak egy olyan képviseletet, amelyik képes elhozni a változást 2018-ra.

Igen ám, de ma Magyarországon minden az ellen hat, amiről ön beszél. Van egy monolit hatalom, amely minden fontos pozíciót birtokol, vele szemben egy széteső ellenzék, és ugyancsak a széthullás jeleit mutató civil mozgalom…

Ez igaz, de amit említ, az csak aláhúzza a törekvéseinket, itt ugyanis a szervezettség hiánya miatt nem lehet előbbre lépni.  Az látszik, hogy a Fidesz a legszervezettebb kisebbség a politikai palettán, vele szemben ott van egy önmagát megszervezni képtelen többség. Szükség van szervező erőre, különben ott találjuk magunkat megint, szemben a kétharmados Fidesz többséggel.

Ön mindig nagy lendülettel vág bele különböző akciók megszervezésébe, aztán ezek valahogy rendre félremennek, vagy folytatás nélkül maradnak. Nem fogalmazódott meg még önben, hogy jobb lenne ezt az egészet abbahagyni?

Mindenki, akik Magyarországon megpróbál valamit tenni a Fidesz túlhatalma ellen, eljut arra a fokra, remélem csak átmenetileg, hogy elkeseredik, és felteszi magának a kérdést: van-e értelme. Ez természetes folyamat, de aztán újra erősebbé válik az az érzés, hogy szükség van megpróbálni hatni az emberekre, azokra, akik tudják, hogy tenni kellene valamit, de elkeseredettek, mert egyedül vannak, Don Quijote-i magányban léteznek. A politikát közösségekben kell művelni, és ha megtaláljuk ezeket a közösségeket, és ezek szolidaritást vállalnak egymás iránt, akkor már nem arról fogunk beszélni, hogy mit nem lehet megtenni, hanem arról, hogy ezek a közösségek milyen politikai víziót tudnak felkínálni a magyar társadalom számára.

Eddig is voltak ilyen folyamatok, létrejöttek ilyen közösségek, hogy azután mindig meg is szűnjenek…

Így van, és ez elsősorban azért van így, mert rettenetesen nehéz egy olyan társadalomban, ahol szinte alig van tapasztalat arról, miként is kell működtetni az ilyen közösségeket; nincsenek pártok, amelyek ténylegesen a tagság által szerveződnek, nincsenek szakszervezetek, amelyeknek jelentős létszámú tagságuk lenne, és azon keresztül gyakorolnák az érdekvédelmi munkát, nincsenek olyan mozgalmak, amelyek valódi tömeggel a hátuk mögött küzdenének a célkitűzéseikért. Szóval nincs meg a megfelelő politikai kultúra, ezért nagyon nehéz újra és újra a nulláról indulni és felépíteni valamit. Vagyis azt állítom, hogy szükségszerű az adott körülmények között a beomlásuk. Épp azt próbálja most a Közös Ország Mozgalom, hogy a változásban érdekelt erők számára olyan platformot hozzon létre, ahol az eddig izoláltan működő részecskék kezdjenek el közösen dolgozni, szolidaritást vállalni egymás iránt. Higgyék el: így van esély a 2018-as változásokra.

Amit eddig tettek, és talán eredményként könyvelnek, mások azt is erősen vitatják. A választási törvény megváltoztatására létrehozott agorára gondolok, amelyet egyesek kifejezetten káros kezdeményezésnek tartanak, azt állítják: felesleges volt, még akkor is, ha a résztvevő pártok részéről megegyezéssel zárult, mert félrevitt, rossz látszatot keltett, ráadásul a Fidesz úgy is félresöpri, hiába állnak elő a törvénytervezettel.

Lehet, hogy így van, de gondoljon arra, hogy a Kincses Gyula féle egészségügyi reformprogram mellett szinte semmi olyan téma nem volt, amiben ezek az ellenzéki pártok közösséget tudtak volna vállalni. Szerintem ebből a szempontból ez jelentős előrelépés. Ha pedig el is fogadnák a törvényt, máris igazságosabb lenne a rendszer, nem lehetne a szavazatok negyven százalékával a mandátumok hatvan százalékát besöpörni. Szerintem tehát az aláírt dokumentum jelentős, de persze csak az első lépés volt. Ha október 23-án az ellenzéki pártok közösen kiálltak volna az ügy mellett, ma teljesen más lenne az egésznek az optikája. Ez most egy banánhéjon csúszott el, de nem szabad feladni azt, hogy bármilyen ideológiai, tartalmi különbségek húzódnak az ellenzéki pártok között, lehetséges olyan közös pont, ami reálissá teszi a jövő áprilisi sikeres szereplést.

Mit nevez ön banánhéjnak?

Nem tudom igazán megmondani, csak azt érzem, hogy nagyon kevésen múlt a közös fellépés.

Mi a magyarázata annak, hogy a civilmozgalmak, már ha éppen vannak, valamint a pártok, folyamatosan párhuzamos pályán mozognak, és képtelenek egymásra találni?

Kétségtelen, hogy így van, és ez rendkívül deprimáló helyzet. Éppen ezért szeretnénk november 18-án egy olyan választási nagygyűlést tartani, ahol ezeket a civilszervezeteket, mozgalmakat és a pártokat is elvárjuk, de alapvetően a választókra számítunk, mindazokra, akik a változásban reménykednek, és keresik azokat a közösségeket, formációkat, ahova felcsatlakozhatnak. A választókból így létrejövő közösségeknek kell most jelzést adniuk a pártoknak: itt vagyunk, ezt akarjuk, legyetek kedvesek foglalkozzatok ezekkel a kérdésekkel. A pártok egyébként arra szoktak panaszkodni, hogy mennyire elidegenedtek a társadalom tagjai tőlük, nos, most megfordítjuk a folyamatot, és létrehozunk egy olyan platformot, amiből ők nyereséggel tudnak kijönni.

Hogy fog kinézni ez a választási nagygyűlés?

Elmondjuk majd azt a folyamatot, amely szerintünk elvezethet a sikerhez; milyen fórumokat, milyen akciókat szervezünk, egyáltalán miként épül fel program alapon az áprilisig terjedő idő. Igenis: fel fogjuk mutatni azt, hogy van lehetőség a változásra és nem kell lemondani a 2018-as váltásról. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, fogalmazhatok úgy is, hogy hegymenet lesz, de most kell nekivágni, mert ha nem tesszük meg, szinte önként adjuk át a hatalmat a Fidesznek.

Ha jól értem, akkor most ön a választókat le akarja választani a pártokról?

Bizonyos értelemben igen. Össze akarom hozni a változást akaró polgárokat azokkal a pártokkal, amelyek ennek a változásnak az eszközei lehetnek. Ha ebben sikeresek vagyunk, akkor létrejöhet egy olyan együttműködés az állampolgárok és a pártok között, amely elvezet a kitűzött célhoz.

A pártokat hogyan tudja egymáshoz közelíteni?

Ezek a pártok bele vannak szorítva egy sor kényszerhelyzetbe. Például a parlamenti működésbe. De vajon az eddigi házszabály alapján hány törvényjavaslatukat fogadta el az országgyűlés? Egyet sem. Látni kell azt, hogy a parlamenti munka teljesen kiüresedett; az ellenzék lényegében semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni a jelenlegi rendszerben.

Ön folyamatosan arról beszél, miként lehetséges egy teljes összefogás, amely összefogásnak éppen ön lenne a kovásza. Hogyan?

Először is: nem a 2014-es összefogást kell megismételni, mert azt láttuk, hogy hova vezetett. A legfontosabb az, hogy az egyéni választókörzetekben megfelelő számban sikerüljön nyerni. Márpedig, ha az ellenzék felelősen gondolkodik, felmérik, mik a lehetőségek, – és ettől még a listán mindenki azt valósít meg, amit akar, építhet saját arcélet -, akkor esély kínálkozik a Fidesz legyőzésére. Az egyéni körzetekben más logika szerint választanak az emberek, mint listán, ezért kell megtalálni azt az egy jó jelöltet, aki eredményes lehet a Fidesszel szemben. És erre meg lehet tanítani a választót: a világnézeti szempontjait érvényesítse a listán, az egyéni körzetben pedig figyeljen az egyetlen igazi ellenzéki jelöltre. Nem igaz az az állítás, hogy a pártok egymással való vetélkedése az egyéni körzetekben javította volna az adott pártok pozícióját, 2014 megmutatta, hogy pont az ellenkezője az igaz. Azt a választást nem a Fidesz nyerte meg, hanem az ellenzék elveszítette. Nem kellene ezt most 2018-ban újra eljátszani.

Ön jelentős energiákat fordít arra, hogy különböző akciókkal előbbre vigye az ellenzék ügyét. Egyelőre annyit ért el, hogy a kormányzat nemzetbiztonsági kockázatként nevezte meg önt. Ez hátráltatja az ön munkáját, vagy épp ellenkezőleg, segít abban, hogy nagyobb figyelmet kapjon?

A Fidesz ugye arra törekszik, hogy diszkreditáljon, olyan színben tüntessen fel, mintha felforgatnám a társadalmat, megmozdítanám a hegyeket. Pedig nyilván nem rendelkezem ilyen képességekkel, nem tudom elhordani a vállamon a Gellért-hegyet, nem tudom visszafordítani a Dunát. Ezek a támadások annyiban ártalmasok, hogy azt a képzetet keltik a választóban, hogy egy-egy ember képes lehet komoly akadályokat gördíteni, miközben én pont azt hangsúlyozom, hogy a politika közösségi feladat. Ezért építek most platformot, és próbálok közösséget teremteni. A Fidesz pontosan ezt akarja: egy-egy szereplőre fókuszáltatni a figyelmet, márpedig az a szereplő előbb vagy utóbb hibázni fog, elfárad, és az így bekövetkező krach minden reménykedést kiolt a választókból. Ezért kell elmondani az embereknek, hogy ne egyéni hősöket keressenek, hanem saját magukban képezzék meg a változást.

A Fidesz és Orbán Viktor folyamatosan forró őszről beszélt, ennek a kommunikációnak a részeként jelent meg hármójuk neve – ön mellett Vágó Gáboré és Schilling Árpádé -, mint kockázati tényezők. Viszont eleddig semmi nem történt, a forradalom ünnepe is lezajlott, ott is inkább ellenzékieket vertek meg, mint sem bármi atrocitás érte volna a kormánypártiakat. Akkor most mi lesz ennek a folytatása?

Mi mindig abban gondolkodtunk, hogy józan, racionális, felelős magatartással menjünk szembe a hatalommal.

Ezt nem az ön akcionista hajlama cáfolja leginkább?

Nem hiszem. Hogy újra a választási törvényjavaslatunkra térjek rá: miután Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője deklarálta, hogy semmilyen módon nem fognak reagálni a mi előterjesztésünkre, ezzel azt is jelezte: nincs szándéka elfogadni a társadalmi akaratot. Innen kezdve nekünk minden jogunk megvan az erőszakmentes ellenállásra. Tehát mi erre készülünk: az erőszakmentes ellenállásra és annak a platformnak a létrehozására, amelyben összetömörítjük a változást akaró polgárokat a politikai szervezetekkel.

Vannak már konkrét formái az ellenállásnak?

Vannak, és hamarosan tájékoztatjuk róla a közvéleményt. Annyit már most elárulhatok, hogy a rendezvény 12 órakor lesz november 18-án, a Gödör Klubban, a felszólalók névsorát és a további menetrendet pedig a jövő héten ismertetjük.

Örökélet, plusz ingyen sör?

Örök életet, s ingyen sört nem ígértek, de a jelenleginél jobban működő gyógyító rendszer kialakítását tervezi az a tíz ellenzéki párt, amelynek elnökei megfogalmazták a nemzeti egészségügy fejlesztéséhez szükséges minimum követelményeket. Az MSZP, DK, Jobbik, Momentum, LMP, Együtt, Párbeszéd, MoMa Liberálisok, Két farkú kutyapárt elnöke által aláírt dokumentumot azért tartja fontosnak a kezdeményező Kincses Gyula egészségpolitikus, mert ennek révén kormányokon átívelő, távlatos programja lehet a hazai gyógyító rendszernek. A rendszerváltás óta regnáló kormányok ugyanis időnként ellentétes irányokba, pazarló módon fejlesztették a hazai egészségügyet, amelynek mai teljesítményével szinte mindenki – beteg, orvos, ápoló, politikus is – elégedetlen. A minimum program a szolidaritásra épül, tehát a legszegényebb számára is gyógyulást ígér, de lehetővé teszi a legdrágább, legkorszerűbb eljárások alkalmazását is a hazai egészségügyben.  

 

Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár átlagban 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás várhatóan 12 évvel rövidebb ideig él, mint egy diplomás.  Ez a helyzet romolhat még?   

Romlás nincs, de sajnos javulás se.  A magyarok jó ideje négy évvel élnek rövidebb ideig, mint az európai nemzetek, ebben nincs változás. Viszont a Magyarországon belüli különbségek sajnos növekednek, elsősorban a szegényebbek élnek rövidebb ideig.

Egy jobb egészségügyi rendszerrel elkerülhető lenne a korai halál?

Igen, de csak részben. Ugyanis a legnagyobb gond az úgynevezett megelőzhető halálozások területén van. Hozzávetőleg 32 ezer ember halála az életmód és a mélyszegénység miatt következik be, amin az egészségügy nem sokat segít. Viszont

az egészségügy számlájára írható, elkerülhető halálozások száma is magas, eléri a 18 ezret,

de itt is nagyobb szerepet játszik az egészségügyi ellátáshoz való nehézkes hozzáférés, mint a gyógyítás minősége.

Egy nemzetközi tanulmány szerint öt súlyos kórkép – az infarktus, a stroke, a combnyaktörés, a rák, és a koraszülések – esetén a magyarok életben maradási esélyei a legrosszabbak közé tartoznak az európai országok között. Azért, mert kevés pénz jut az egészségügyre?

A legnagyobb problémát a daganatos-, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke okozza a társadalom számára, ezeknek a gyógyítására kéne koncentrálni. De bármilyen meglepő: az egészségügy jelenlegi struktúrájában hiába költene bármennyit is drága, korszerű gyógyításra az aktuális kormányzat, csak kisebb mértékben javulna a helyzet. Ha ugyanis a súlyos beteg időben eljut a megfelelő kórházba, akkor ma is jó eséllyel meggyógyítják. A megfelelő intézmény elérésére azonban már keveseknek van esélye.

A sürgősségi osztályokról elküldött betegek biztos vitatkoznának önnel. Egyes kutatók szerint ezermilliárdokban mérhető az egészségügytől elvett pénz. Egyetért?

Természetesen állandó a pénzhiány, de elsősorban azért, mert az egész ágazat működése korszerűtlen, minden pénzt elnyelne.

Akkor hol kezdődik a baj?

A baj ott kezdődik, hogy az egészségért felelős miniszter a birkapörköltet ajánlja a magyaroknak, mint kívánatos nemzeti eledelt, amire persze kortyolgatni kell néhány pohárral; jobb esetben bort, rosszabb esetben pálinkát.

Az egészségtelen táplálkozás, az égetett szesz fogyasztása a legtöbb betegség alapja, de a bajok forrása még a mozgáshiány is. A százmilliárdokért épülő stadionok nem a sportolni vágyó tömegek számára készülnek, hanem néhány focista és jelentéktelen számú néző számára. Ráadásul az egészségügy dolgozóit évtizedek óta nem fizetik rendesen, ezért, és a rossz munkakörülmények miatt el is mennek az országból.

Évek óta halljuk, hogy a magyar egészségügy a csőd felé robog, alig van ma olyan intézmény, amely megfelel a gyógyítás minimális szakmai követelményének.

Ennek ellenére nem mehet csődbe az egészségügy, mert mindig van lejjebb! Számos ország példája bizonyítja Romániától Bulgárián át a fekete Afrikáig. Nincs határpont, csak folyamatos romlás. Persze jó lenne, ha az ágazat csődbe mehetne, mert akkor a hatalom rákényszerülne, hogy csináljon végre valamit.

A kormányzat szerint már javul az ellátás, viszont az emberek még nem érzik. De miért nem?

Tényleg sok minden megújult, a vidéki kórházakban ötszáz milliárdot költöttek korszerűsítésre. Ami a Gyurcsány kormány döntése alapján történt, ráadásul nem a hazai költségvetésből, hanem uniós pénzből. De hiába festették ki a kórtermeket, cserélték le a nyikorgó ablakot és ajtót, ez önmagában még nem számít szerkezetváltásnak az egészségügyben.

Egy új modellre lenne szükség, meg kéne erősíteni az alap- és a járóbeteg ellátást, koncentrálni kéne a legkorszerűbb high-tech ellátásra. Csak ez tenné lehetővé, hogy a szervezettség javuljon, gyorsuljon a sürgősségi ellátás, rövidebb legyen a tűrhetetlenül hosszú várólista.

Az ön kezdeményezésére tíz párt képviselői a közelmúltban aláírtak egy dokumentumot, amely egy működő egészségügy tervét körvonalazza. Ott volt a Jobbik, az MSZP, a Kétfarkú kutyapárt. Aláírt Hadházy Ákos és Gyurcsány Ferenc, illetve Bokros Lajos is. A kormánypárt, Orbán Viktor távol maradt a tanácskozástól. Volt így értelme?

Feltétlen. Szimbolikus jelentőségűnek tartom, ha tíz párt elnöke – akik egyébként egymás versenytársai is – az egészségügy érdekében félreteszi a szembenállást és tárgyalóasztalhoz ül. A cél az volt, hogy legalább egy közös minimumban megegyezzenek. A reális szembenézés igényével fogalmazták meg azokat az alapelveket és javaslatokat, amelyek egy korszerűbb egészségügy alapjai lehetnek.  Az aláírt dokumentum szerint egy fenntartható egészségügyben mindenki számára biztosítani kell a gyógyulást, amelyet az ország gazdasága és a technológia megenged, tehát nem a Kétfarkú kutyapárt szlogenjét emelték be, hogy „örökélet, plusz ingyen sört”, hanem a lehetséges jövő kialakítását mérlegelték.

Ezt az alaptörvény is tartalmazza, csak nem tartják be!

A reális lehetőségekről beszéltünk, ami nem azt jelenti, hogy holnapra a világ legmodernebb eszközei is elérhetővé válnának, de azt igen, hogy ami ma az országban létezik, azt mindenki számára elérhetővé kell tenni. Igazságosságra, és szolidaritásra van szükség. Ezt mindenképp ki kell mondani, mert szemünk láttára szakad ketté az ország, így az életesélyek között is óriási a különbség.

De ki kell mondani azt is, hogy az egészség az nemcsak a társadalom, hanem az egyén felelőssége is, aki életmódjával védi az egészségét, betartja a terápia előírásait.

Ennek tudomásul vétele alapvető szemléletváltást követel meg, amit a pártok által aláírt dokumentum is tartalmaz.

Az egyezség valóban politikatörténeti jelentőségű, de azért tudjuk jól, hogy a megállapodást aláíró ellenzéki pártok, így a választás előtt bármit megígérnek, hogy hatalomhoz jussanak. Aztán majd lesz valami…?

Ez nem ellenzéki kerekasztal volt. Az egyezség nem a Fidesz ellen, hanem a Fidesz nélkül jött létre.

A szakmai kerekasztalhoz meghívtuk természetesen Orbán Viktort is, de ő nem élt a lehetőséggel. Ha valaki belepillant az elfogadott dokumentumba, akkor nem ígéretözönt talál.

Kétségtelen, vállalták, hogy egyértelműen ki kell dolgozni majd, hogy milyen egészségügyi szolgáltatás jár az eddig befizetések fejében, mi lesz ingyenes, s miért kell majd fizetni. Ebből nagy vita lesz?!

Valóban, ezt őszintén eddig nem vállalta fel senki, most viszont tíz párt elnöke képviseli az ügyet.

Azért van itt olyan kampányígéret-szerű bejelentés is, hogy meg akarják szüntetni a hálapénz-rendszert.

Hangsúlyozni kell, hogy ezt tíz párt vállalta. Egyébként a hálapénz-rendszer megszüntetésének előfeltétele egy jelentős béremelés, de pusztán a fizetések rendezése nem oldja meg a problémát. Minderre egyébként az orvosi elvándorlás miatt is mielőbb szükség van. Ezen kívül meg kell szüntetni az egészségügy belső feudalizmusát, amely nélkül nincs átlátható rendszer, marad a hálapénz és az orvosok elvándorlása. Ha ugyanis a várólistát nem az interneten, hanem a főorvos úr zsebében lévő noteszben vezetik, akkor semmi nem változik.

Fél év múlva parlamenti választás, ön megtalálja a versengő pártok programjában azokat a kezdeményezéseket, amelyeket valamennyien vállaltak?

Igen, bár programot még nem mindenki hirdetett.

Gondolja, hogy ha a Fidesz kerülne hatalomra, akkor rákényszerülne az alá nem írt szakmai minimum betartására?

A társadalombiztosítás önállóságát biztos nem állítaná helyre, de az ellátórendszerrel nem tudnak mást kezdeni, mint ami a tízpárti megállapodásban van..

A mai kormány a magánegészségügy felé nyomja a társadalmat, hogy ne az államnak kelljen a gyógyítás számláját fizetni. A társadalomban még a legszegényebb is rákényszerül, hogy elővegye a megtakarított pénzét, így mentse az életét. Megállítható ez a folyamat?

Igen, erre mindenképp szükség lenne, és a dokumentum fontos megállapítása, hogy a magánegészségügy ne kényszerből választott alternatívája, hanem kiegészítője legyen a közösségi egészségügynek.

Vannak kutatók, akik szerint a társadalombiztosítási befizetés mellett plusz majdnem ezer milliárd kerül a magánpraxisba. Ez lehetséges?

Nem tudjuk. Bizonyosan sokat fizetünk, de ezt a számot túlzónak tarom. A tíz párt által aláírt szöveg egységesnek tekinti a magán- és a közösségi egészségügyet. Eszerint a beteg a saját döntése alapján veheti azt igénybe, tehát nem azért, mert az állami várólista rákényszeríti.

Ma a várólista, vagy a magánegészségügy között lehet választani. Miközben mindenki fizeti a járulékát, tehát kétszer fizet a gyógyításért. Ezt meg lehet szüntetni?

Igen, feltéve, ha tényleg létrejön az egységes egészségügyi rendszer. Ellenkező esetben Magyarországon két gyógyító hálózat alakul, ami senkinek nem jó, sem a szegénynek, sem a gazdagnak. A mélyszegénységben élő ugyanis képtelen lesz kifizetni a drága magánkórház szolgáltatásait, de a gazdag sem jut bizonyos gyógymódhoz. Ugyanis nem lesz olyan magánkórház, ahol komoly szívműtétet végeznek, nem lesz magánonkológia, sem maszek szervátültetés. Nálunk ugyanis nincs annyi gazdag ember, amennyi fenn tudna tartani egy plusz egészségügyi rendszert, ezért egyetlen gyógyító rendszerre van szükség, amely mindkét igényt ki tudja elégíteni.

A tíz párt aláírta a szakmai minimumot, de gondolja, hogy betartják a megállapodást?

A szavukat adták, de kikényszeríteni csak a társadalom tudja.

De a társadalom látszólag belenyugszik abba, hogy négy, vagy akár 12 évvel kevesebbet él…

Valóban, jól elvagyunk ezzel. Az egészségügy működése miatt a fekete nővér, Sándor Mária kiment az utcára. Heteken keresztül tüntetett, a kollégák még követték, de a betegek már nem. Ha majd mi, tízmillióan gondoljuk úgy, hogy ez nem mehet így tovább, akkor a hatalomnak elemi érdeke lesz majd az ígéretek betartása. Addig pedig minden marad úgy, ahogy most van.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!