Kezdőlap Címkék Kim

Címke: kim

“ Moszkva nem akar több területet elfoglalni Ukrajnában”

Azt nyilatkozta Putyin szóvivője a New York Timesnak, hogy nekik nincsenek az eddig elfoglalt négy megyén és a Krímen kívül további területi igényük az ukránokkal szemben.

 

“Csak azt a földet akarjuk megtartani, amelyet már beleírtunk az alkotmányunkba.”

– nyilatkozta Dmitrij Peszkov.

Mit jelentene ez a gyakorlatban? A Krím félszigetet illetve négy ukrán tartományt: Donyecket és Luhanszkot plusz a 2022 február 22. után elfoglalt Herszont és Zaporozsjét.

Mindehhez Peszkov hozzáfűzte: pillanatnyilag semmilyen alapja sincsen a megegyezésnek. Arra célzott, hogy az ukrán követelés az: az oroszok vonuljanak ki Ukrajna egész területéről!

Kijevnek nemzetközi jogilag teljesen igaza van: Oroszország elismerte Ukrajna szuverenitását vagyis semmiféle jogalapja sincs egyes területek beírására az orosz alkotmányba. A nyugati világ Ukrajna álláspontját támogatja, de folynak a tapogatózó tárgyalások.

A CIA igazgatója, aki egykor az USA moszkvai nagykövete volt rendszeresen konzultál Szergej Nariskinnel, az SZVR, az orosz hírszerzés vezetőjével. Közben pedig Szaúd Arábiában a hétvégén békekonferenciát tartottak. Ezen részt vett Ukrajna és az USA képviselője sőt Kína is. Oroszországot nem hívták meg.

“Kína nélkül nem lesz béke Ukrajnában”

Ez a véleménye Gyarmati István biztonságpolitikai szakértőnek, aki a Szaúd Arábiában tartott békekonferencia alkalmából nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. Részt vett a tanácskozáson Jake Sullivan, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadója is.  Kínát csak alacsonyabb szinten képviselte a békeközvetítő, akit Hszi Csin-ping elnök jelölt ki a kínai béketerv megismertetésére és ha lehet, akkor az elfogadtatására. Mi erre az esély?

“Kína az az ország, amely egyáltalán nem támogatja a határok átrajzolását” – hangsúlyozza Gyarmati István – nyilvánvalóan Tajvanra utalva. Az egy Kína elv alapján – melyet az Egyesült Államok is elismert – a sziget Kína része.

“Kína jelenléte növeli annak lehetőségét, hogy olyan béketerv születik, melyet az oroszok sem utasíthatnak el.”

És mi van Ukrajnával?

Elvben Kijevben ragaszkodnak ahhoz, hogy addig nincs tűzszünet amíg az oroszok ki nem vonulnak Ukrajna területéről, de Zelenszkij elnök is sejti, hogy ehhez sikeres katonai offenzívára lenne szükség, melynek esélye igencsak kétséges.

Így egyelőre marad a háború, de figyelemreméltó, hogy Biden elnök a nemzetbiztonsági tanácsadóját küldte el Szaúd Arábiába, és a New York Times interjút közölt Putyin szóvivőjével.

Zelenszkij elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy Biden elnök öt perc alatt megállapodhat a tűzszünetről Oroszországgal Ukrajna feje fölött, de ezt a kijevi kormány nem fogadná el. Ha létrejönne egy USA-Oroszország egyezség a tűzszünetről, akkor nemigen  lenne választása Zelenszkij elnöknek hiszen nyugati támogatás nélkül Ukrajna napokig sem lenne képes tartani magát.

A szavak háborúja a koreai félszigeten

0

Mike Pompeo külügyminiszter azzal vádolta meg Oroszországot, hogy tudatosan lassítja Észak-Korea atomfegyver mentesítését, kijátszva az embargót, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelt el. A szankciók szükségesek ahhoz, hogy Észak-Korea végrehajtsa atomfegyvereinek leszerelését, melyre ígéretet tett júniusban – tette hozzá.

Pompeo, akinek útját Phenjanba az utolsó pillanatban fújta le Trump elnök, a maga részéről Kínát vádolta azzal, hogy lassítja Észak-Korea atomfegyver mentesítését, mert így akar bosszút állni a kereskedelmi háborúért. Washington bejelentette: feketelistára helyez egy kínai informatikai céget, mely kereskedik Észak-Koreával a szankciók ellenére. Ugyancsak feketelistára került a kínai cég orosz leányvállalata és észak-koreai irodájának főnöke is.

Oroszország és Kína a júniusi amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó után azt javasolta: enyhítsék a szankciókat. Ehelyett Trump egy évre meghosszabbította a szankciókat Észak-Koreával szemben. Válaszul Kim Dzsongun leállította a leszerelési folyamatot. Mike Pompeo külügyminiszter most azt hangsúlyozta: a viszony Washington és Phenjan között továbbra is jó. A problémát a két nagy szövetséges, Kína és Oroszország jelenti. A két nagyhatalom közben közös hadgyakorlatot tart a Távol-Keleten. Mind Putyin mind Hszi Csinping megerősítette: Amerikával szemben egyre jobban együttműködnek!

Közben azonban jól halad előre a békülési folyamat a két Korea között. Mindkét fővárosban bejelentették, hogy déli diplomáciai képviselet nyílik Észak Koreában. Ezt nem nagykövetségnek nevezik, hanem összekötő irodának és nem Phenjanban nyílik meg, hanem Keszonban, a fegyverszüneti vonal közelében.

Keszonban működik az a különleges gazdasági körzet, melyben jobb időkben 50 ezer észak-koreai munkás dolgozott dél-koreai tőkével és technikával. Most a szankciók miatt alig megy az üzlet, hiszen, ha valaki itt befektet, akkor automatikusan kizárja magát a hatalmas amerikai piacról. Ezt kevesen kockáztatják. Dél-Korea mindenesetre készen áll arra, hogy hatalmas pénzekkel beszálljon Észak fellendítésébe, ha megszűnnek a szankciók.

Erről is tárgyal hamarosan Phenjanban Dél-Korea elnöke. Idén ez lesz már a harmadik koreai csúcstalálkozó, amely előkészíthet egy újabb Trump-Kim találkozót. Az USA, Oroszország és Kína ellentétei a legplasztikusabban a koreai félsziget kapcsán mutatkoznak meg, de szerencsére nem háborús formában, mint 1950 és 53 között. Ez a szavak háborúja – ahogyan azt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter harcias nyilatkozata is mutatja.

Országomat egy látszat-megállapodásért

0

„Donald Trump aláírt egy olyan megállapodást, melynek végrehajtásához Kim Dzsong Nun-nek érdeke nem fűződik, így nyilvánvalóan annak céljai sem fognak teljesülni, miközben Washington gyakorlatilag kész tények elé állította mind Szöult, mind pedig Tokiót, melyek legfeljebb tudomásul vehetik a következményeket, s figyelhetik, hogyan játssza ki a megállapodást Phenjan, s hogyan asszisztál majd ehhez az amerikai elnök, hogy fenntartsa politikai sikerének a látszatát.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Donald Trump közvetlenül szingapúri találkozója után Kim Dzsong Un-nel azt nyilatkozta: tárgyalásaik sokkal több sikerrel zárultak, mint amire korábban számítani lehetett. Az az öt pont, amit végül is a szignált megállapodás tartalmazott, egy jó előre megtörtént egyeztetés eredménye volt; ez tehát aligha volt meglepetés-erejűnek nevezhető. Ami viszont valóban váratlannak számított, az magának a találkozónak a megtörténte volt; ugyanis minden reális elemzés és számítás azt valószínűsítette, hogy Kim Dzsong Un-nek nem fűződik érdeke a megállapodáshoz. Ezt – magyar közegben – Eörsi Mátyás fejtette ki a legegyértelműbben. Ő azt állította egy Facebook-bejegyzésében, hogy Kim nem mondhat le az atomfegyvereiről, mert ezzel elveszítené nemzetközi és otthoni politikai súlyát, s alighanem ezt Trump is átlátja, s az utolsó pillanatban – akár egy felszínes ürügyre hivatkozva – lemondja majd a találkozót. Mint ismeretes ennek az okfejtésnek pont az ellenkezője következett be, de az eredmények felől nézve a helyzet egyáltalán nem változott: megállapodás ide vagy oda,

továbbra sem érdeke az észak-koreai félnek, hogy – eleget téve Trump elvárásainak – felszámolja nukleáris programját. És ezt Washingtonban épp oly jól tudják, mint Phenjanban.

Mindennek dacára a fejlemények legnagyobb nyertese mégis Kim Dzsong Un: nemzetközi tényezőként fogadtathatta el magát, Donald Trump ráadásul megajándékozta őt egy olyan megállapodással, melyhez hasonlót sem nagyapja, sem apja nem volt képes elérni. Ráadásul annak nyilvánvaló garanciája nélkül, hogy e megállapodásban foglaltakat valaha is végre kelljen hajtania. Észak-Korea ugyanis nem az az ország, amely a nemzetközi jog alapján működik, az ottani helyzetre befolyással csak a kínai gazdasági-katonai nyomás bír, s esetleg Oroszország, mely megtagadhatja a segítséget Phenjantól, ha az Pekinggel szemben ki akarná Moszkvát játszani. Az észak-koreai diktátornak semmi másra nem kell odafigyelnie, semmi mással nem kell számolnia, legkevésbé Trumppal, akit a szingapúri kézfogás után már a legkevésbé sem foglalkoztatnak a következmények.

Elég volt néhány fotó, néhány nyilatkozat, s néhány amerikai belpolitikai célokra felhasználható interpretáció. Trump szempontjából minden más érdektelen…

Épp ezért a szingapúri találkozónak az amerikai elnök is nyertese, aki egyrészt eljátszhatja odahaza, hogy sikerült olyan áttörést elérnie, melyhez még csak hasonlót sem mondhat magáénak egyetlen korábbi amerikai elnök sem, s az efféle jólhangzó szólamok segíthetnek a republikánusoknak szert tenni némi önbizalomra, különösen most, a kongresszusi-szenátusi félideji választások küszöbén.

De milyen érdeke fűződhez ehhez a megállapodáshoz magának az Egyesült Államoknak és ázsiai szövetségeseinek, elsősorban Dél-Koreának és Japánnak, melyeket a leginkább fenyeget az észak-koreai nukleáris hazárdjáték? Semmilyen. Donald Trump aláírt egy olyan megállapodást, melynek végrehajtásához Kim Dzsong Un-nek érdeke nem fűződik, így nyilvánvalóan annak céljai sem fognak teljesülni, miközben Washington gyakorlatilag kész tények elé állította mind Szöult, mind pedig Tokiót, melyek legfeljebb tudomásul vehetik a következményeket, s figyelhetik, hogyan játssza ki a megállapodást Phenjan, s hogyan asszisztál majd ehhez az amerikai elnök, hogy fenntartsa politikai sikerének a látszatát. Ebből a perspektívából szemlélve igencsak megalapozott a The Economist vezércikkének felcíme: Zéró hasznú csúcstalálkozó.

Bár ahhoz, hogy Szingapúrban végül is aláírás került a közös dokumentumra, abban Pekingnek láthatatlan, de nagyon is számottevő diplomáciai munkája van, ám Kína sem tekinthető igazán a megállapodás haszonélvezőjének. Igaz, Peking is érdekelt a stabilitásban, s abban, hogy a Koreai-félszigeten felszámolják az atomfegyvereket, illetve a dél-koreai-amerikai katonai gyakorlatok ne keresztezzék a kínai érdekérvényesítését a Sárga-tenger térségében, de ennek előfeltétele az lenne, hogy a megállapodás célkitűzései megvalósuljanak, ám ebben Pekingben – ahogy a hivatalos Huanqiu Shibao vezércikke sejteti – aligha hisz bárki is. Kína, mint a világon mindenki más, egyelőre visszafogottan és nagy kételyekkel szemléli azt,

hogyan válik világpolitikai méretűvé egy kisstílű ázsiai diktátor és egy kiszámíthatatlan amerikai elnök belpolitikai magánvállalkozása, annak mindennemű kockázatával együtt.

Mindez pedig történik egy olyan geopolitikailag helyzetben, amelyben teljes bizonytalanságot okoz Irán megerősödése és közép-hatalmi bekapcsolódása a közel-keleti konfliktusokba, Venezuela potenciális összeomlása s az olajárak egekbe szökése, az Egyesült Államok kereskedelmi és politikai vitája Európával és Kanadával, az amerikai-kínai gazdasági konfliktus kiéleződése, az Európai Unió belső kohézióját gyengíteni célzó orosz információs háború, és a migrációs krízis, főként annak szélsőjobboldali-populista interpretációja.

Ki kinek a bábja? – a Kim-Trump csúcs

Megérkeztek a történelminek nevezett találkozóra a Szingapúrhoz tartozó Sentosa szigetére főszereplői: az amerikai elnök és az észak-koreai vezető. A kimenetelt illetően egyetlen egy dolog biztos: bárhogyan is alakulhat ennek a két látszólag kiszámíthatatlan embernek a párbeszéde, mindketten fényes győzelmet hirdetnek.

Mindkettőjüknek ugyanis éppen a belső használat miatt fontos ez a légyott. Trump a kiszámíthatóbb: nála az oroszokkal való bratyizás miatti különleges ügyészi vizsgálat külpolitikai sikerrel való semlegesítése a cél. Kettejük közül ő a tényleg kiszámíthatatlan. Kim, minden látszat ellenére, racionálisabb lépésekre is képes.

Az amerikai elnök Szingapúr előtt útba ejtette Kanadát és a világ többi legfejlettebb demokráciáinak a vezetőit és jól össze is veszett velük.

Már távozásakor a repülőben bosszantotta fel magát azon, hogy Justin Trudeau, kanadai külügyminiszter gazdasági ellenlépéseket helyezett kilátásba Trumpnak az északi szomszédot is sújtó vámtarifa intézkedései miatt.

Emiatt utólag nem akarta a közös nyilatkozatot szentesíteni.

Mellékes szál, de európai szempontból fontos mozzanat, hogy a populista/szélsőjobboldalinak vélt olasz kormány új feje Putyin-ügyben visszakozott. Trump ugyanis még Washingtonban felvetette, hogy Oroszországot vissza kellene venni a G7-be, ahonnan 2014-ben tessékelték ki az Ukrajna elleni agressziója miatt. Giuseppe Conte volt az egyetlen, aki támogatta az ötletet, majd meggondolta magát és csatlakozott a többiekhez és Putyin meghívását már ő is attól tette függővé, hogy előbb tegyen eleget az ukrajnai békeegyezmény feltételeinek.

Donald Trump tehát ilyen Egymagam a világ ellen show után érkezett Szingapúrba.

Világpolitikai szempontból a kanadai találkozó összehasonlíthatatlanul fontosabb (lett volna) mint a távoli koreai válság, amelynek évtizedek óta megvannak a tragikus, de sok esetben komikusan naiv elemei is. És igazából ez Donald Trump igazi terepe: bármit meg lehet tenni, óriási tétje úgy sincs a dolognak.

Az amerikai cél az lenne, hogy Észak-Korea vessen véget nukleáris terveinek, számolja fel atombomba gyártó üzemeit. Egyikét Kim már látványosan megsemmisítette. Ha erre vonatkozó ígéretet Kim Dzsong Un kifacsar magából, Trump már lovon van, lebeghet szeme előtt a Nobel Békedíj, mint ahogyan azt már korábban megpendítette a keddi találkozó legfontosabb mellékszereplője, a dél-koreai elnök, Mun Dzsein. A neves volt emberjogi ügyvéd és pacifista taktikai érzéke és lépései kellettek ahhoz, hogy összehozza Kimet és Trumpot. Kétszer is találkozott Kim Dzsong Unnal. És ő hívta meg Kiméket a téli olimpiai játékokra, amikor a nagy olvadás a kezdetét vette.

Az észak-koreai elnök megkaparintotta a kedvező momentumot és úgy érezhette elérkezett az idő, hogy

a sokszor gúny tárgyává vált, hermetikusan zárt, kollektivista agyrém ország kegyetlen diktátorából tárgyalóképes nemzetközi szereplő legyen.

Aki már kétszer tárgyalt dél-koreai partnerével, fogadta az amerikai külügyminisztert és most miatta utazik az idős amerikai elnök több ezer kilométert. Mi ez, ha nem diplomáciai győzelem?

Történelmi csúcs

A szingapúri csúcstalálkozó, melyen a 34 éves Mao öltönyös Kim Dzsongun néz szembe a több mint hetven éves Donald Trumppal, aki eddig nemigen bizonyította diplomáciai képességeit. A G7 kanadai csúcs csődbe jutott Trump makacssága miatt. Kedden kiderül: vajon a furcsa páros teremt-e békét a koreai félszigeten…

Az amerikai- észak-koreai csúcs kedden kilenckor kezdődik – helyi idő szerint- a Capella luxus szállodában a Sentosa szigeten.

A tét a történelmi kibékülés Észak Korea és a világ között. Kim Dzsongun, aki korábban nukleáris háborúval fenyegette az Egyesült Államokat, hajlandónak mutatkozik arra, hogy meg váljon atom fegyvereitől. Természetesen nem ingyen.

Olyan biztonsági garanciákat kér az Egyesült Államoktól, hogy nem törnek az életére és rendszerének megdöntésére.

Korábban Trump ezzel fenyegette az ifjú diktátort, aki attól retteg, hogy Szaddám Huszein vagy Moamer Kadhafi sorsára jut. Az előbbit felakasztották miután Amerika mondvacsinált ürüggyel lerohanta Irakot, az utóbbit pedig széttépték feldühödött alattvalói, akik nyugati támogatással fellázadtak ellene.

Észak-Korea Sztálin parancsára 1950-ben megtámadta Dél-Koreát. Az amerikaiak visszavágtak, mire Kína mozgósította hadseregét és Észak-Korea segítségére sietett. A hároméves háborúban hihetetlen pusztítás következett be: Mao elnök legidősebb fia is ott veszítette életét. McArthur tábornok, az amerikai csapatok parancsnoka az atombomba bevetését kérte Truman elnöktől, aki ezt megtagadta. Sőt, menesztette a legendás tábornokot, a Japán elleni háború hősét. Sztálin halála után lezárult a háború, de csak fegyverszünetet kötöttek.

Béke azóta sincs a koreai félszigeten, melyet atommentesíteni szeretne az egész világ.

Ezért történelmi jelentőségű a szingapúri csúcstalálkozó, melyen a 34 éves Mao öltönyös Kim Dzsongun néz szembe a több mint hetven éves Trumppal, aki eddig nemigen bizonyította diplomáciai képességeit. A G 7 kanadai csúcs csődbe jutott Trump makacssága miatt. Kedden kiderül: vajon a furcsa páros teremt-e békét a koreai félszigeten…

Olvadás Észak-Koreában – az államfő ellátogat az olimpiára

0

A koreai háború befejezése /1953/ óta most először látogat Észak-Korea államfője Délre: Kim Jong Nam – más vezetőkhöz hasonlóan – megtekinti a téli olimpiát, melyet február 9. és 25. között rendeznek meg Dél-Koreában. Kim Jong Nam megnézte az előző téli olimpiát is, melyet Szocsiban /Oroszország/tartottak illetve a nyári olimpiát, melyet 2008-ban Pekingben rendeztek meg.

Kim Jong Nam tagja a legfelső vezetésnek Észak-Koreában, de a döntések meghozatalában valószínűleg nincs nagy szava. A világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert a Kim dinasztia irányítja vaskézzel azóta, úgy Kim Ir Szen – szovjet századosi egyenruhában – visszaérkezett Koreába 1945-ben. Hetven éve – 1948-ban – kiáltották ki a népi demokratikus köztársaságot. Jelenleg a Kim dinasztia harmadik tagja: Kim Dzsongun uralkodik a 24 milliós ország fölött. Észak-Korea nemzeti jövedelmének legnagyobb részét katonai célokra fordítja. Nukleáris és rakéta programja miatt számos szankció sújtja a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államot, mely Kína és Oroszország segítségével próbálja meg kijátszani a szankciókat.

Az ifjú diktátor mosoly offenzívát indított Dél-Korea irányában miközben továbbra is fenyegeti az Egyesült Államokat. Annyit sikerült elérnie, hogy az olimpia miatt elhalasztották a közös amerikai – dél-koreai hadgyakorlatot. Most Dél-Koreában ott lesz Mike Pence amerikai alelnök is, de gyakorlatilag kizártnak tekinthető, hogy találkozzon Kim Yong Nam észak-koreai államfővel. A két Korea vezetői között viszont kialakulhat párbeszéd: Kim Yong Nam 22 főnyi küldöttség élén érkezik Dél-Koreába. Észak-Korea tavaly megválasztott elnöke többször utalt arra, hogy a béke érdekében kész ellátogatni Phenjanba, de csak akkor, ha ennek meglesznek a feltételei…

Kim Dzsongun: „az atomfegyver hazánk szuverenitásának garanciája”

0

Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…

Az ifjú diktátor az Észak-Koreát vaskézzel kormányzó Munkáspárt központi bizottságának ülésén mondott beszédet. Észak-Korea az elmúlt hónapokban felgyorsította nukleáris és rakéta programját. Nemrég hidrogénbombát is felrobbantott. Trump amerikai elnök emiatt többször is katonai megelőző csapással fenyegette meg a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert. Eddig hiába. Legutóbb Trump csak annyit mondott a koreai válságról, hogy “egyetlen megoldás lehetséges” van. Bár nem fogalmazta meg nyíltan, de Washingtonban mindenki arra gondolt, hogy Trump mind közelebb kerül ahhoz, hogy engedélyezzen egy katonai megelőző csapást Észak Korea ellen.

Az ifjú diktátor közvetlen tárgyalást szeretne Trumppal. Ezért külügyminiszterét, aki nemrég az ENSZ közgyűlésben fejtette ki Észak Korea harcias nézeteit, előléptette a Politikai Bizottságba. Az USA elnöke elzárkózik attól, hogy találkozzon az ifjú diktátorral mindaddig amíg az folytatja fegyverkezési programját és folyamatosan háborúval fenyegeti a világot.

Kim Dzsongun a Politikai Bizottság póttagjává léptette elő húgát. Így a Kim dinasztia már két taggal képviselteti magát a Politikai Bizottságban. Névleg ez a testület hozza meg a legfontosabb döntéseket Észak-Koreában, de a valóságban mindenről maga az ifjú diktátor dönt – miután esetleg kikérte más vezetők véleményét is. Korábban az ifjú diktátor legyilkoltatta nagynénje férjét, az ország második számú vezetőjét, aki azt tanácsolta: Kína útját kövesse vagyis ne fegyverekre költsön hanem Észak-Korea gazdasági felemelkedésére!…

Észak-Korea válasza Trumpnak: a kutya ugat, a karaván halad!

0

Az Egyesült Államoknak van türelme, de ha Észak Korea közvetlenül fenyegeti őt vagy szövetségeseit, akkor eltöröljük ezt a gengszter államot a föld színéről!- mondta Trump az ENSZ közgyűlés előtt kedden.

Újságírók megkérdezték Észak Korea külügyminiszterét, aki szintén az ENSZ közgyűlésre érkezett New Yorkba. Ri Yong Ho azzal a régi arab közmondással válaszolt, hogy „a kutya ugat, a karaván halad!”

Donald Trump rakéta-embernek nevezte Észak Korea első emberét, Kim Dzsongunt.

Hogy látják ezt Phenjanban? „Sajnálom Trumpot, hogy ilyen gyenge tanácsadói vannak!”- válaszolta a kérdésre Észak Korea külügyminisztere.

Trump már többször megfenyegette katonai megelőző csapással Észak Koreát, ha a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer nem hagy fel nukleáris és rakéta kísérleteivel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa minden korábbinál szigorúbb szankciókat hozott. Észak Korea ennek ellenére tovább folytatja a kísérleteket és már egészen közel jutott ahhoz, hogy

teljes értékű atomhatalommá váljon.

Észak Korea egykori barátai, Kína és Oroszország – miközben elítélik a kísérleteket- arra ösztönzik az Egyesült Államokat, hogy tárgyaljon az ifjú diktátorral. Donald Trump egyelőre erre nem hajlandó …

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!