Kezdőlap Címkék Kétharmad

Címke: kétharmad

Fórum

„Új kormányzati döntéshozó fórum alakul a fegyelmezett költségvetési gazdálkodásért – jelentette be kedd késő este a Pénzügyminisztérium. Azt is kiemelte: a kormány egyik elsődleges célja, hogy felgyorsítsa az egyensúlyi mutatók javítását, a költségvetési hiány és az államadósság csökkentését. Ennek érdekében új munkacsoport alakul.”

Az emberben rögtön fölmerül a kérdés, eddig nem volt fegyelmezett költségvetési gazdálkodás? Tényleg? Ehhez fórumot kell létrehozni? Hát…

Én még élénken emlékszem arra, mikor Kósa és Szijjártó egymást erősítve süvöltötték a magyar éterbe, hogy államcsődben az ország! Aki nem tudná, hogy ez mikor történt, annak elárulhatjuk, hogy 2010-ben a választások FIDESZ általi megnyerése után, a nagy kiabálással próbálva igazolni, hogy a Gyurcsány-Bajnai féle illibsik mekkora kárt okoztak az országnak. A világválságot, mint a gazdaság csökkenésének és ezzel a hozzá viszonyított, bruttó adósság növekedésének fő okát, gondosan kihagyták. Akkor még üzemelt a Finkelstein-Habony duó, rendkívül okosan verték át a népet.

Persze nem csak propagandisztikus célt szolgált az előadás, hanem előkészített még valami mást, ami az Orbán kormány első nagy lenyúlása lett. Tárgya a MANYUP. A lenyúlás indokaként a nagy duó „érvein” túlmenően még Selmeczi halálsikolya szolgált, mely szerint a pénztárak csak eltékozolnák a dolgozó nép gyűjtögetett pénzecskéjét, ezért sokkal jobb, ha azt most a kormány zsebreteszi. A tőke helyett minden pénztári tag kap egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba megy, az akkori kormány fizetni fog neki. Akik pénztártagok akartak maradni, kaptak persze egy fenyegetést is, hogy maradhatnak, de akkor állami nyugdíj nuku. Zsarolásban a FIDESZ nagymenő, így a pénztárakban alig maradt valaki, azaz a MANYUP zsebretétel nagy hőbörgést nem is okozott.

Aki az adatokra kíváncsi: az államadósság a világválság Bajnaiék által való kivédése után (már kivédve!) a GDP 80,4 %-a, a gyakorlatilag csak Gyurcsányék által összehozott MANYUP vagyon pedig a GDP 6,9 %-a, azaz ha az állam a kétezres években nem fizet be egyre növekvő mértékű pénzt 2010-ig a MANYUP-ba, akkor a kormányváltáskori adósságállomány értéke csak 73,5 % lett volna. A fenti folyamat eredménye, hogy ami Gyurcsányéknak nagy kiadást jelentett, abból Orbánék lenyúlása által nagy bevétel lett. Az a plusz, hogy Orbánnak attól kezdve nem kellett fizetni a MANYUP-ba egy vasat sem, már csak hab a tortán.

Összehasonlítás: ha valaki nem tudná, annak eláruljuk, hogy a jelenlegi GDP arányos adósságállományunk 75,2%. Tizenhárom nagyszerű év eredménye. Remekül passzol hozzá a „Gyurcsányék eladósították az országot” szöveg. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy az „elmúltnyócéveseknek” sokkal rosszabb helyzetben kellett gazdálkodniuk, mint az EU pénzekkel igencsak megtámogatott, felívelő világgazdasági környezetben működő, az elődök által már jól kiépített gazdaságot öröklő, 10(!) évig válságtól mentes Orbán kormányoknak, akkor egyértelmű, hogy ritka nagy hülyeségnek, hogy ne mondjam, hazugságnak tűnik, amit az ellenzékről Orbánék 13 éve hablatyolnak.

A fentieken kívül van még egy további, ide kapcsolódó téma is. Miután Orbán csak saját zenére táncol, az IMF meg füttyös egy népség (ha hitelt adott, akkor hozzá mindig kéretlen gazdasági tanácsokat ad, hogy lehetne azt visszafizetni – ezt hívják verbális füttyögésnek), nem nagyon szereti őket. Gyurcsányéknak persze nem volt más választásuk, IMF hitelt kellett felvenniük. Ők azt csinálták, hogy az IMF hitel egyharmadával kedvezőtlenebb kamatozású hiteleket váltottak ki (az adóshelyzetünk javult), egyharmadát betették az MNB-be devizatartaléknak, egyharmadát meg fel sem vették. Ezzel az Orbán kormány által 2010-ben örökölt devizatartalék 39 milliárd EUR értékre nőtt, ami az akkori GDP 29 %-a. Ha tehát a magánnyugdíj pénztárak tőkéjét és az ugyancsak az elődök által Orbánékra hagyományozott MNB devizatartalékot is figyelembe vesszük, a Szijjártó-Kósa féle eladósítási-államcsődös vészkiáltás egyre nagyobb hülyeségnek tűnik.

A sorai közt szakértőket csak csekély mértékben tartalmazó nép ily módon való átverését a nép erre hivatott értelmiségének vezetésével lehetett volna megakadályozni. Lehetett volna. De nem. Az értelmiség nem tett semmit, sőt nagyon örült Orbán kétharmadának, és ami még szomorúbb, azóta sem tett sokat, mert annak, hogy naponta megírják, Orbán rossz, nulla hatása van. Ha pedig hozzáteszik (és bizony sokszor hozzáteszik), hogy az ellenzék is rossz, annak örül csak igazán a jóval több hűséges hívővel bíró FIDESZ!

Az államcsőd kormányzópárti potentátok által való hangoztatásának a nép átverésén túlmenően volt egy kellemetlen következménye is. Amit ők csináltak, annál a hitelminősítőket és a hitelező bankokat illetően az országra nézve rosszabb taktika el sem képzelhető. A hitelminősítőknél a válság elmúlása és az EU pénzek érkezése ellenére egyre rosszabb kategóriába kerültünk, az S&P esetében például a 2010-es BBB-alsó középkategóriából kettőt rontva a befektetésre már nem ajánlott (bóvli) BB kategóriába, és 2014. márciusáig ott is maradtunk. A bóvli kategória azt jelenti, gyakorlatilag senki sem vásárol már államkötvényt, csak a legvadabb spekulánsok, és ők is csak hatalmas kamatfelárral, amit az unokáknak kell majd visszafizetniük. A legszomorúbb az, hogy ennyi jó év után ma, 2023-ben is csak ott vagyunk, ahol a 2010-es kormányváltásnál voltunk (BBB-). Az természetesen magától értetődő, hogy az unokák visszafizetési kötelezettsége Orbán unokáit még marginálisan sem fogja megzavarni. Bezzeg a szegényrétegek szintén szegény unokáit…

Megjegyzendő, hogy a jelenlegi, a 2010-es kormányváltáskori minősítéssel azonos S&P minősítésünkön a Bulgáriával és Romániával a gazdaságilag utolsó hely elkerüléséért való öldöklő küzdelem láttán nincs csodálkozni való. Ez a 13 éves korszak az „Egy tapodtat sem jutottunk előbbre” tipikus esete. Se minősítésben, se államadósságban.

A témához visszatérve, az újság az új fórumról következőket írja:

A költségvetési munkacsoportot a pénzügyminiszter vezeti, tagjai az előterjesztő miniszter mellett a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter és a miniszterelnök politikai igazgatója. Vagyis Varga Mihály mellett jelen lesz Gulyás Gergely, Rogán Antal és Orbán Balázs…

A határozat értelmében a Kormányzati Költségvetési Előkészítő Munkacsoport szükség szerint ülésezik, ülését a Munkacsoport vezetője hívja össze. A Kormányzati Költségvetési Előkészítő Munkacsoport ülés tartása nélkül, rövid úton is hozhat döntést, illetve kialakíthat véleményt.

Az új fórum megszervezésének okaként két lehetőség vehető számba.

  • Varga nem volt elég határozottan elutasító, mikor pénzért jöttek hozzá kuncsorogni, és így az ország helyzete pocsék.
  • Varga, lévén az ország helyzete pocsék, túl elutasító, mikor jönnek hozzá pénzért kuncsorogni.

Mindkét esetben Orbán veszi át a döntést, mivel annak meghozása ülés megtartása nélkül is lehetséges. A döntés ettől kezdve majd úgy történik, hogy az Orbán titkárság körlevelet intéz a PÉNZÜGYMINISZTERhez, a MINISZTERELNÖKséget vezető miniszterhez, a MINISZTERELNÖKi kabinetirodát vezető miniszterhez, és a MINISZTERELNÖK politikai igazgatójához, hogy a MINISZTERELNÖK által a levélben említett helyzet döntést igényel, és ő a következő döntést javasolja. A válaszlevelek hamar visszaérkeznek, mivel pedig a MINISZTERELNÖK: PÉNZÜGYMINISZTER arány 4:1 Orbán javára, a javaslatát simán megszavazzák. Még névlegesen sem kell Vargával megküzdenie.

Hogy mi a kormány elsődleges vagy az akárhanyadlagos célja az államadósságot vagy akármi mást illetően, az a francot sem érdekli.

Vili?

A vízió

Mint azt mindenki tudja, a mi miniszterelnökünk távlatos ember, aki átlátja a dolgokat, nem úgy, mint a tudjukkik. Ezeket az „átlátásokat” fogalmazta meg Tihanyban a Tranziton, hogy mindenki ismerje meg, tanuljon belőle, és éljen aszerint, ugyanis ez minden magyartól a minimum, különben nem lesz gazdagság, erő, meg tisztelet.

Az átlátásos megfogalmazás minden idősíkra vonatkozik, hogy bizonytalanság véletlenül se legyen.

A jelen

Magyarország nagyon macsós, főleg a katonaságnál priccseken edződött vezetői miatt. Erre a tényre a bizonytalankodó, állandóan változó kormánnyal egyik napról a másikra vergődő, erősen feminin államoktól elhatárolódva a miniszterelnök külön is emlékeztetett:

„…a kétharmad, mint a cövek, egyfolytában áll, és még a végét sem látni.”

Bizony, jogosan mondta. A mai ellenzék szétszórt, szegény és hiteltelen, médiája nincsen, a NER alkalmazottak akkor veszik semmibe, amikor akarják, így elég nehéz odamenni bárkihez, hogy

„Az ellenzék vagyok. Kérem, szavazzon rám!”

Segítsége sincs, mert főleg vidéken, de a nagyvárosokban is a helyi potentátok, megmondóemberek és közbeszéd diktátorok nagyrészt a FIDESZ emberei, ahogy nekik információt szolgáltató média 80 %-a szintén, amelyik a szlogeneket diktálja. Ezen diktátumokat a fideszes politikai munkások rendkívül szorgalmasan figyelik, megjegyzik, majd terjesztik, sőt sulykolják az emberekbe, hogy sok időt és energiát rááldozva jó irányba térítsék a népet.

A nemfideszes értelmiség nem ilyen. Nagyon nem. Nem szorgalmas, és nem terjeszt. Pláne nem sulykol. Várja, hogy a fentebb jellemzett, ma már egymagában tehetetlen, lenézett ellenzék kezdeményezzen valamit, na, ahhoz ő majd kritikus szemlélettel csatlakozik. Ha ugyan. Mert ha nem tetszik neki, akkor persze nem. Kigondolni a dolgokat, az ellenzék körül gyülekezve a pártokkal és a többiekkel belső körben megvitatni, aztán programmá emelni nem az ő feladatuk. De nem ám!

A NER és főleg Orbán folyamatos bírálata a nemfideszes értelmiségtől sajnos kevés (immár tizenhárom éve láthatóan az), de ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, esetleg úgy jó neki, ahogy van, a cövekállás tehát minálunk változatlan. 13 éve az.

A fentieket a miniszterelnök ugyan nem részletezte, de nem is lett volna célszerű, mert sokakat csak megzavarna. Egy mondat bőven elég.

A múlt

Magyarország most gazdagabb, erősebb és biztonságosabb, mint 13 éve”

Ez tökéletesen így is van, az egyetlen probléma az, hogy a 13 év alatt a többi hasonló ország még gazdagabb és még erősebb lett, azaz ők jobban használták ki az beérkező EU pénzeket, a világgazdasági fellendülést, és a politikailag nyugodt korszakot, mint a miniszterelnök vezette magyar kormány, és ehhez még a nyugdíjkasszát sem kellett lenyúlniuk, amelybe a tőkét nagyrészt Gyurcsány gyűjtötte össze. A lenyúlással Orbán nem csak 2700 milliárd forint készpénzhez jutott (és ne feledjük: akkor még 270 HUF ért egy eurót), hanem a kassza megszüntetése révén 13 éve nem kell egy árva garast sem befizetnie. Elég az ígéret a leendő nyugdíjasoknak, hogy majd ha nyugdíjba mennek, az akkori kormány fizetni fog nekik.

A biztonságot illetően ma láthatóan több a vendégmunkás meg az akkugyár, mint 13 éve, de ezt inkább hagyjuk. Úgysem érdekes.

A fentiek alapján mondható, hogy az elmúlt 13 év a négy darab kétharmados választási győzelmet kivéve Orbánnak nem egy sikerkorszaka.

Az országvezetés bukta, mert mára odáig jutottunk, hogy gazdasági téren Lengyelország és Szlovákia helyett már Romániával és Bulgáriával vetekszünk a „jobb” helyekért, ami nem a magyar büszkeséget hizlaló állapot.

Közéletileg a magyar társadalmat sikerült végletesen megosztani. Magyarországon az összes kérdésben mindig egy ember dönt, és a döntést 2,7 millió ember mindig helyesli. Kompromisszumokra nincs remény, a NER mindenki mást lenéző magtartása, az „Azt csinálok, amit csak akarok” attitűd, valamint az ellenzék véleményének állandó semmibevétele lehetetlenné teszi az együttes cselekvést, azaz Magyarország lakossága 2,7 millió NER szavazóra és a családtagjaikra zsugorodott. A többi, ha elvileg van is, nem számít, beleszólni nem tudnak, jelentőségük nulla, állapotuk és helyzetük röhejes.

A külpolitikát illetően a szövetségeseinkkel mind összevesztünk, és összehoztunk olyan barátokat, akiket nem kellett volna összehozni.

Ezeket összesítve rögzíthető, hogy Magyarország az Orbán vezetés alatt egy Európában elszigetelt, a többiekhez képest egyre gyengülő gazdaságú, a politikai egyetértést tekintve kb. 40 százalékra zsugorodott lakosságú, erős keleti beütésekkel bíró, de azért rendkívül keresztény, mogorva, magányos állammá vált, melynek jelszava az „Én”.

Mivel ez egy teljes ország, a „Mi” ugyan jobbnak tűnik, de az jelenleg nálunk hazugság lenne, ezért maradjunk az „Én”-nél. De akkor egyszemélyes! Egyszemélyes, egyszemélyes… na és? Orbán „Én” helyett mindig „Mimagyarok”-at mond, senki nem fogja észrevenni.

A jövő

„Hogy ki lehet-e maradni a ma látszó rossz európai folyamatokból, arra ösztönből igennel válaszolok. Primitívül hangzik, amit mondok, de igen. Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős legyen, biztonságos is. Ha ezt akarjuk, ki kell vívni a tiszteletet minden országtól. Van erre terv, különben minek tartanánk a politikusokat?”

Ezt hallgatva végre megnyugszik az ember. Na most! Van terv! Nem hiába tartjuk a politikusokat súlyos pénzekért, azaz, mint ahogy már írtam, nekünk megéri Hatvanpuszta minden négyzetcentije.

A terv szerint a gazdagság és az erő a magyarok Orbán által említett különös kreativitásának lesz köszönhető, melyről szerinte nem is tudunk (egyszer olvasta valahol), a biztonságunk érdekében pedig kivívjuk a tiszteletet, de ki ám! Tucker Carlsontól már kivívtuk. Trumptól is, Erdogantól is. Következik Svédország és Norvégia, aztán, ha a FAZ már abbahagyta az óbégatást, Németország. Lépésről lépésre. Nehéz lesz, de bizakodhatunk. Nyilván, erről szól a terv. A leendő tiszteletről. Kalaplevéve köszönnek majd nekünk. 10 év múlva. Ezt ígéri. Addig marad a mai helyzet. Csak kibírjuk valahogy.

Persze azért nagyon jó lenne, ha a hosszas vívódás közepette nem kellene otthagynunk az EU-t, mert értjük mi, hogy Orbán a keleti blokádok helyett konnektivitást akar (Magyarországnak rettenetesen kell az orosz gáz), de azért mégiscsak jobban hangzik az EU, még ha akkor van is blokád Oroszország felé. A gáz kivétel, azt ugyanis nem az EU blokkolja (nincsen rá szankció), hanem Putyin zárta el, és ha kinyitotta is, bármikor elzárhatja újból, ezért kell mindenféleképpen nagyon jóban lennünk vele. Na ja, a „rezsicsökkentés áldásos hatásainak” következtében a fűtés korszerűsítések, a házszigetelések, a takarékosságra nevelés, az alternatív gázszállítók keresése és a szállítás megvalósítása sajnos mind elmaradt, ráadásul a nagy villamos energia igényű akkugyárak és Paks II. késése miatt két nagy teljesítményű gáztüzelésű erőművet is kell építenünk, orosz gázra természetesen, és ez majdnem totális kiszolgáltatottság.

Ebből következően az EU sajnos csak nekünk, nem fideszeseknek hangzik jobban. A miniszterelnök úgy vélekedik, illetve úgy kell neki vélekednie, ő nem érti, miafrancot erőlködik az erkölcstelen, hülye Nyugat, az oroszok annyian vannak, mint az oroszok, úgyis ők győznek, akármit csinálunk, akkor hát adjuk oda nekik, amit akarnak, aztán legyen béke, és kereskedhessünk már! Vagy ha nem, hát kilépünk! Gázt ide, gázt ide, szép szőke Putyin…

„Kell még tíz év, ha megkapjuk, meg is lesz, meg is fogjuk csinálni”.

Nem kéne megadni neki. Így is nehéz lesz rendbe rakni a dolgokat, hát még 10 évnyi újabb rombolás után.

Mai kérdés – Ön szerint lenne kétharmada a Fidesznek, ha Karácsony Gergelyt „nem üti el egy villamos”?

Karácsony: „Legfeljebb akkor lépek vissza, ha elüt egy villamos.

Aztán Karácsonyt elütötte egy villamos.

Rögvest be is jelentette, befejezte miniszterelnök-jelölti kampányát, visszalépett és támogatóit  arra kérte, a második fordulóban Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterre szavazzanak. Az eredmény ismert.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint lenne kétharmada a Fidesznek, ha Karácsony Gergelyt "nem üti el a 6-os villamos"?

Mai kérdés – Ön szerint a kétharmados többséggel megszavazott Alaptörvény felülírható egyszerű többséggel?

A jogász szakma meglehetősen megosztott abban a kérdésben, hogy a jogszerűen megszavazott Alaptörvényt jogszerűen van e mód felváltani egyszerű parlamenti többségi szavazattal.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint a kétharmados többséggel megszavazott Alaptörvény felülírható egyszerű többséggel?

Mit hagynak jóvá?

Az Országgyűlés holnapi ülésén, a tavaszi ülésszak második napján tárgyalja meg azt a törvényjavaslatot, amellyel a kormány november, a veszélyhelyzet újbóli bevezetése óta rendelettel hozott intézkedéseit és hosszabbítja meg a novemberben 90 napra adott felhatalmazást.

Emlékezetes, hogy márciusban az ellenzéki pártok nem szavazták meg az általuk találóan felhatalmazásinak nevezett törvényt. Támogatta őket ebben az ellenzéki közvélemény is. Novemberben viszont, pusztán azon az alapon, hogy a kormány immár határidővel mondta ki a veszélyhelyzetet, az ellenzéki pártok igennel szavaztak arra.

Számos alkotmányjogász fejezte ki ezzel kapcsolatos értetlenségét.

Most újra szavazniuk kell a képviselőknek a veszélyhelyzet meghosszabbításáról, jóváhagyva a november óta az akkori felhatalmazás alapján hozott, törvényeket módosító kormányrendeleteket.

Milyen kormányrendeletekről van szó? Kettőt emelek csak ki ezek közül.

Az egyik: ezzel a felhatalmazással felezte meg a kormány az önkormányzatok bevételét jelentő iparűzési adót. A megyei jogú városok közül máris kompenzálta ezt azoknak, amelyeket fideszes polgármester vezet, míg nem kompenzálta azoknak, valamint Budapestnek, amelyek élén ellenzéki polgármester áll.

A másik: ezzel a felhatalmazással mondta ki rendeletben az Orbán-kormány, hogy a magyar gyógyszerhatóságnak engedélyeznie kell az olyan koronavírus-vakcina alkalmazását az országban, amellyel legalább egymillió embert beoltottak legalább három országban, amelyek közül legalább egy az Európai Unió tagja vagy tagjelöltje (tehát megkezdődtek vele a tagfelvételi tárgyalások). A rendelet szerint ezt a külügyminiszter állapítja meg, tehát érdemben a külügyminiszter dönt egy vakcina alkalmazhatóságáról, a gyógyszerhatóság csak a pecsétet üti rá a döntésre.

Megjegyzem, számos független alkotmányjogász szerint a járvány elleni védekezéshez nincs is szükség veszélyhelyzet kimondására. Miután a veszélyhelyzet tavaszi feloldásakor az egészségügyi válsághelyzet bevezetésével állandósították a járvány elleni védekezéshez szükséges felhatalmazást.

Az egészségügyi válsághelyzet változatlanul hatályban van.

A veszélyhelyzet ahhoz kell, hogy a kormány olyasmiben is rendeletekkel dönthessen, aminek semmi köze a járványhoz, s ezért nem elég hozzá az egészségügyi válsághelyzet.
Kíváncsian várom, hogyan szavaznak most az ellenzéki képviselők, jóváhagyják-e szavazatukkal azokat a rendeleteket, amelyeket az elmúlt három hónapban hozott az Orbán-kormány. Ha jól értem a napirend előtti felszólalások hangütését, nem fogják.

Apró epizód az ATV-ben

Szóba került A nap híre című beszélgetős műsorban augusztus 3-án, hogy egy fideszes képviselő halála miatt formailag megszűnt a kétharmados többség.

A DK-s képviselő megjegyezte: „Ne legyen illúziónk, mert ezt gyakran hallom: legyen teljesen világos, a kétharmados szavazásokon a Mi Hazánk az elmúlt egy évben minden alkalommal, vagy majdnem minden alkalommal együtt szavazott a Fidesszel. Tehát

 megvan a Fidesznek a kétharmada: a másik fasiszta párt támogatja a parlamentben a Fideszt.”

Mire a műsorvezető közbeszól:
Mielőtt továbbmennénk, azt le kell szögeznem, hogy parlamenti pártot fasisztának minősíteni, az képviselő úr magánvéleménye.”
A beszélgetés egy másik részvevője csatlakozik: „Igen, ettől én is elhatárolódom.”
Nekem is le kell szögeznem valamit. A műsorvezető csacsiságot mondott. Persze, a képviselő úr magánvéleményt mondott, mint a műsor minden meghívottja. A kérdés nem ez, hanem az, hogy igaza van-e. Hogy fasiszta párt-e a Fidesz, annak semmi köze ahhoz, hogy bejutott a parlamentbe. Egykor az NSDAP is szabad választáson bejutott a német parlamentbe. Meg a Nyilaskeresztes Párt is bejutott választáson a magyar Országgyűlésbe.

Az, hogy fasiszta párt-e a Fidesz, az ideológiáján, a működési módján, sőt, kormánypárt lévén a hatalomgyakorlási módján mérhető le.

Az ideológiája kirekesztő nacionalizmus, a rasszizmus elemeivel dúsítva, működési módja a vezérelv, hatalomgyakorlásának mikéntjét a hatalom tartós monopolizálására, a demokratikus intézmények felszámolására irányuló törekvés jellemzi. Ezen az alapon nehezen lenne cáfolható Ungváry Rudolf jellemzése a Fideszről mint politikai erőről, illetve az Orbán-rendszerről, nevezetesen hogy azt „fasisztoid mutációként” írta le A láthatatlan valóság című alapművében.
És hasonlóképpen nehéz vitatni a DK-s képviselő megjegyzését is, ha nem is olyan szakszerűen fogalmazott, mint könyvében Ungváry. Kár, hogy ő maga nem vállalkozott rá, hogy érdemben vitassa a műsorvezető közbevetését.
Eszembe jut, hogy én annak idején szerencsére megtettem. A Szabadság téri emlékmű kapcsán 2014. április 18-án, az országgyűlési választások elvesztése után jegyeztem meg az Egyenes Beszédben, hogy Magyarországon két szélsőjobboldali párt van, a Fidesz és a Jobbik.
Amikor ezt Kálmán Olga nem fogadta el, érveket hoztam fel a Fidesz szélsőjobboldali mivolta mellett. Mert a nézőknek jár, hogy ezt a fontos kérdést, ha már felmerül, érdemben megvitassuk a tévéstúdióban.

A kétharmad szélhámosai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami bivalyerős kávét hozzon – és konyakot is. Röviden: Gulyás Mártonnak és a Partizán csatorna csapatának köszönhetően a magyar belpolitika túlzás nélkül legnagyobb botrányáról számolhatok be, ami végre magyarázatot ad arra, honnét került elő a kétharmad, hogyan jött létre és kinek köszönhetjük. Nem kiknek: kinek. Van egyszemélyi felelőse.

És nem Orbán Viktor az. A botrány egyelőre még csak alakul, ugyanis a Rablópártok című videónak egyelőre az első része került nyilvánosságra a háromból (lapunk más részén megtekinthető), de már ennyi is bőven elég ahhoz, hogy felforgassa a magyar közéletet. Sokkal nagyobb, jelentősebb ez az ügy annál, amekkorának látszik: a rendszerszintű, alapvető hibákba, csalásokba nyertünk betekintést. És abba, hogy kik használták ki őket, mennyi hasznuk lett belőle.

Azt előrebocsátom, hogy ugyan nekem magamnak volt már vitám Gulyás Mártonnal, egyszóval nem mondanám, hogy hibátlan, tökéletes ember volna, de ezzel a videóval – úgy látom – többet használt a magyar közéletnek, mintha egy alacsonyan repülő szállítógépből megszórta volna pénzzel az országot. Eddig ugyanis a legtöbben – a lakosság 99%-a – halálosan biztosak voltak abban, hogy a kétharmadot valaki mások szavazták meg helyette, és minden társadalmi réteg egy másikat hibáztatott. Nem sorolom fel, de ez a gyűlölködés közöttünk talán száz évig is sajgó, emlékezetes sebeket ejtett.

Akadtunk páran, főleg újságírók, akik átláttuk, írtuk is, hogy rétegek, csoportok nem hibáztathatóak, maga a törvény és a választási matematika rossz, ezt a közönség elolvasta, öt percig talán emlékezett is rá, aztán folytatta a gyűlölködést, ahol abbahagyta – főleg, mivel pártszinten is az tűnt hasznosnak, hogy a vesztes ellenzéki pártok ne a saját politikájukat vagy vezetőiket hibáztassák, hanem egy célcsoportot „a túloldalról”, mármint, akiket ők kineveztek túloldalinak. És miután a gyűlölködés elindult, jöhettünk mi akármilyen pontos, hiteles adatokkal, számokkal, a közvélekedés úgyis tudni vélte hogy „azok a mocskos, büdös ezek vagy azok” felelnek mindenért. Mi nem, mi soha.

No, ennek vet véget ez a dokumentumfilm, ha minden igaz.

Döntően a kamupártok hozták el nekünk háromszor is a kétharmadot

Ugyanis kiderül belőle, hogy az egészet részint a választási matematika kifinomult alkalmazásának, részint a választókerületek átrajzolásának (angolul: gerrymandering) köszönhettük – jó, ezt eddig is mondtuk, csak senkit sem érdekelt – azonban döntően a kamupártok hozták el nekünk háromszor is a kétharmadot.

Nem ez vagy az a társadalmi, nemzeti, felekezeti, területi, akármilyen közösség, hanem a kamupártok.

Akkor kezdjük a történetet

Kössék be magukat a székeikbe, mert nagyon fog rázni, jobban, mint a hullámvasút.

Egyszer volt, kár, hogy volt, még az 1994-es választásokon egy érdekes kis párt, az volt a neve, hogy Magyarországi Zöld Párt. Ne tévesszük őket össze a valódi környezetvédőkkel, olyanok voltak ők, mint a kivi: belül lehet, hogy zöldek, de kívül bizony barnák, nagyon barnák. Így lehet, hogy nem tetszenek rájuk emlékezni, de úgy, hogy az volt a választási jelszavuk, miszerint „Magyar nőbe magyar magot!” vagy „Rendezd le az asszonyt, és menj el szavazni!” már ismerősebb lehet. Jelképül a birodalmi sast választották, egyik célkitűzésük „a zsidókérdés megoldása” volt Magyarországon – annyira voltak ezek környezetvédők, amennyire a Hermann Göring. Sokat is ártottak a valódi környezetvédőknek, főleg, miután az 1994-es választásokon hatalmasat buktak, ám csatlakozott hozzájuk Tomcat mester is, bár akkor már Magyar Szociális Zöld Pártnak nevezték magukat.

No, ennek a díszes rohamcsapatnak volt az elnöke és listavezetője a választásokon Stekler Ottó. A szóvivőjük pedig a később elhíresült Seres Mária volt – sőt a választási listájuk ötödik helyén is szerepelt. Ők később – vagy tán már akkor – egy pár lettek, és próbálkoztak mindenféle úton-módon a Parlamentbe jutással, befolyás szerzésével, egyszóval mindazzal a sok kis aljassággal, amit magyar belpolitikának nevezünk. Nem sok sikerrel – legalábbis 2009-ig. Itt nincs megfelelő terjedelem arra, hogy ismertessem az összes kacskaringós utat, amit addig bejártak, legyen elég annyi, hogy nem sok babér termett nekik, bogáncs is alig, az is inkább a szélsőjobboldalon – de épp az volt a szerencséjük, hogy nem volt országosan ismert a nevük, az hozta meg a 2009-es sikert.

Akkor ugyanis Seres Mária népszavazási kezdeményezést indított az országgyűlési képviselők számla nélküli költségtérítésének megszüntetéséről. Az aláírásgyűjtés példátlan sikerrel zárult, civilként máig megdönthetetlen számú, 605 885 aláírást gyűjtöttek össze. A film szerint ezeknek az összegyűjtött aláírásoknak fontos szerepe lehetett a házaspár további politikai működésében. Ugyanis, ahhoz, hogy valaki elindulhasson egy választáson, leginkább adatokra, címekre, aláírásokra van szüksége.

A kamupártok üzemeltetését iparággá fejlesztették

Ez hát az az alaptőke, ez a Nibelungok ősi kincse, amiből a kamupártok élnek – máig. Aki akkor aláírta ezt a kezdeményezést, biztos lehet benne, hogy minden későbbi álpárt ajánlói között ott szerepel a neve – ha él, ha nem, ugyanis ennyi év alatt azért történhetett az aláírókkal egy és más. De az adatbázis most is Seres Mária és Stekler Ottó kezében van (habár jog és törvény szerint meg kellett volna semmisíteniük), ma is használják, sőt, a kamupártok alapítását, üzemeltetését iparággá fejlesztették.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a 2013-ban elfogadott, most is hatályos LXXXVII. törvény lehetővé teszi. A központi költségvetés ennek értelmében támogatja a választási kampányt, komoly pénzekkel, az igaz, el kell velük számolni, de ez Hunniában, a „lepapírozás” hazájában nem lehet probléma. Egy régebbi írásomban elemeztem is, hogy a mindenféle kamupártok átlagosan százötven milliós tartozásokkal szoktak felszívódni – lássuk csak a táblázatot!

MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SZEGÉNY EMBEREK MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
TENNI AKARÁS MOZGALOM – 154 114 962 forint tartozás
KELL AZ ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 154 167 773 forint tartozás
SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
IRÁNYTŰ PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
EURÓPAI ROMA KERESZTÉNYEK JOBBLÉTÉÉRT DEMOKRATIKUS PÁRT – 154 160 229 forint tartozás
NET PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
REND ÉS ELSZÁMOLTATÁS PÁRT – 154 107 418 forint tartozás
MAGYARORSZÁGON ÉLŐ DOLGOZÓ ÉS TANULÓ EMBEREK PÁRTJA – 154 114 962 forint tartozás
CSALÁDOK PÁRTJA – 154 107 418 forint tartozás
KÖZÖS NEVEZŐ 2018 – 154 152 684 forint tartozás
ÖSSZEFOGÁS PÁRT – 308 214 836 forint tartozás

Az Összefogás Párttal még külön fogunk foglalkozni, mert megérdemli, de most térjünk vissza a törvényhez. Mi kell a támogatás felvételéhez? Első sorban az, hogy minél több képviselőjelöltet indítson a párt.

Ahhoz meg mi kell?

Ajánló kell.

Senki sem értette, honnét van elég ajánlója ezeknek a kis, lehetetlen nevű pártocskáknak

Csak most derült ki: Seres Máriáék hatszázezres adatbázisából. És ez magyarázza azt is, hogy a hamvába hót népszavazás után előbb Civil Mozgalom, majd Seres Mária Szövetségesei néven párttá szerveződő gittegylet mitől lett egy pillanat erejéig döntő tényező a magyar belpolitikában. Seres Mária időközben egy kis mátrai falu polgármesterévé avanzsált, párja, Stekler úr alpolgármesterként szolgálta a közösséget, míg ott is ki nem kopott a becsület. A mozgalmait egy időben divat volt ájultan csodálni a kommerszebb ellenzéki sajtóorgánumokban, ahol nem néztek utána sem Seres Mária, sem például az esztergomi „független” polgármester Tétényi Éva erősen jobbszélre húzó előéletének.

A 2014-es választásokon már fellebbenhetett volna a fátyol, ugyanis akkor bizony Seres Mária Szövetségeseinek köszönhette a Fidesz a kétharmadot. Ugye, egy képviselői helyen múlott. Legyenek erősek:

„2014-ben Kunhalmi Ágnes a budapesti 15-ös választókörzetben 20592 szavazatot kapott. Ezzel szemben fideszes ellenfele 20648-at. A különbség csupán 56 szavazat volt. Ugyanitt egy bizonyos Mészáros Norbert, az SMS nevű párt jelöltje 316 voksot vitt el. Mészáros Norbert is megszólal a filmben és az interjú során szembesül azzal, hogy talán pont rajta, az ő indulásán múlt 2014-ben a Fidesz kétharmada.” (444)

Nem talán, teszem hozzá én. Hanem biztosan.

És 2014-hez köthető az Összefogás Párt kapcsolata is a Seres-Stekler Művekkel, hiszen náluk volt az aranykulcs a támogatás felvételéhez – az adatbázis! 2014-től már a Szepesi, másként Szepessy Zsolt vezette Összefogás Párt (és nem a pártok összefogása!) csatornázta be, használta fel a terülj-terülj listácskát.

Csakhogy az Összefogás Párt sem egy párt volt, hanem több

Mint írtam is korábban: az úgy volt, hogy indult a 2018-as választásokon a Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja. Ami egy ferencvárosi kerékpárgumi-üzletbe volt bejegyezve, mert hova máshova jegyezzenek be egy kormányzásra hivatott pártot? Ők a Családok Pártjával működtek együtt, mondhatni koalícióban, mely viszont egy kisboltban funkcionált az iratok szerint, majd a szép közreműködésbe belépett harmadiknak az Összefogás Párt is, így aztán együtt több, mint hatszáz milliót markolhattak fel – a botrány akkor tört ki, mikor kiderült, hogy nem pártcsaládról, hanem teljesen valódi családról van szó, a család különböző tagjai nevén futottak a különböző mozgalmak.

Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – és hatszáz milla a zsebben.

És ezeket mind-mind a valamikori népszavazási kezdeményezést aláírók adatainak felhasználásával, az ő adataikkal való visszaéléssel sikerült eljuttatni abba a fázisba, hogy felvehessék a támogatást.

Pillanatnyilag itt tart a videó, de ez még csak az első része, hátra van még kettő: azonban már ennyi is elég ahhoz, hogy alapjaiban rengesse meg a választási rendszert. Azt a választási rendszert, ahol ezek szerint nem vetik egybe egyik párt ajánlóinak listáját a másikéval, ahol nem tűnik fel, hogy halottak térnek vissza a síron túlról ajánlani, aláírni, ahol az amúgy is kényes egyensúly egy kamupárt miatt borult fel – és ahol mindenki mást hibáztat máig a politikai helyzetért, holott csak annyi történt, hogy ügyes szélhámosok egy egyszerű trükkel mindenkiből hülyét csináltak.

Kíváncsian várom a folytatásokat, de azért tartok egy dologtól.

Egy nagyon magyar dologtól.

Tegyük fel, mindenki megismeri majd az igazságot, a valós tényeket ebből a filmből, hisz az eléje tárt bizonyítékoknak, elfogadja őket és tiszta fejjel átlátja a helyzetet.

És utána jó magyar szokás szerint nem történik majd semmi.

Folytatódik az egymásra mutogatás, a sárdobálás, a gyűlölködés.

Mert azt szoktuk meg, az vált a viselkedésünk részévé.

Erre is van egy esély.

Remélem, arra több, hogy végre a fejünkhöz kapunk és rájövünk: minket becsaptak.

Mert becsaptak.

Ezek csalók, sikkasztók és szélhámosok, akik sok pénzt kerestek a rossz törvényeken.

Nekik köszönhető a helyzet.

Vegyük tudomásul – és várjuk ki, mi minden derül ki még.

Kiteljesedik a maffiaállam?

Ami ma Magyarországon működik az egy posztkommunista maffiaállam – mondta Magyar Bálint volt oktatásügyi miniszter, aki az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége. A Fidesz a nyugati értelemben vett demokratikus pártból először centralizált párt lett, utána lett vazallus-párt (2002 óta a párt elnöke maga nevezhetett ki gyakorlatilag mindenkit), majd odáig jutottak el, hogy a hatalmon levő pártnak gyakorlatilag nincs semmilyen döntésjoga.

Több ilyen posztkommunista maffiaállam is van, nem csak Magyarország, hanem Oroszország és más volt szovjet tagállam is – mondta Magyar Bálint.

„Félrevezető az, amikor azt mondjuk, hogy a Fidesz döntött vagy a kormány döntött erről vagy arról. Ezek nem döntenek semmiről.”

A volt oktatásügyi miniszter szerint a posztkommunista maffiaállamokban az ellenzéki pártoknak alapvetően négy típusa van: vannak marginalizált pártok – ide sorolná a Demokratikus Koalíciót: a pártelnök személyével, mint egy termosztát működik a párt, 5 és 7 százalék között mozog. A második kategória a háziasított, domesztikált pártok, amelyek a Fidesz közvetlen irányítása alatt vannak (egyesek ügynökökről is beszélnek, ami Magyar szerint túlzás). Ide tartozik az LMP, az MSZP részben. Aztán vannak likvidált pártok – Magyarországon erre nem nagyon volt példa, habár, ami az MDF-el történt az ebbe a modellbe illeszthető – például a Jobbik, amelynek belengették a 600 milliós tartozást és ezzel gyakorlatilag hibernálták a tevékenységét. A negyedik kategóriába tartoznak a kamupártok, amelyeket többé kevésbé az uralkodópárt hoz létre, például a Toroczkai-féle párt.

Magyar Bálint szerint ez nem magyar jelenség, hiszen az oroszországi pártok is ebbe a négy kategóriába tartoznak.

Valamikor a demokratikus ellenzék korában azt mondtuk, hogy ügynök az, aki úgy mozog mint egy ügynök – mondta a volt oktatásügyi miniszter arra a kérdésre válaszolva, hogy az LMP-t és az MSZP-t valóban a domesztikált pártok közé sorolta: „az LMP háromszor segítette hozzá, hogy a Fidesz kétharmadot szerezzen”.

Nincs értelme nagyon szavazni, mert nincs választék a másik oldalon – állapította meg Magyar Bálint arra a feltevésre, hogy ha most lennének választások, kire szavazna. Szerinte olyan még nem történt meg, mint a mostani választáskor, hogy gyakorlatilag öt perc alatt el lehetett volna dönteni, hogy a Fidesznek ne legyen kétharmada és, hogy mégsem jött létre ez nem lehet a véletlen műve. Mint az LMP-nél és a Momentumnál is eljárások indultak azok a „renitensek” ellen, akik visszaléptek és így nem biztosították a Fidesz kényelmes, 6,7,8 mandátumos többletét. A Fidesz így csak 2 mandátumos többlettel kénytelen megelégedni.

Az új barbárság

0

A kétharmad nem csak Orbán és gátlástalan társainak a felelőssége, hanem immár választói felelősség: az aktív szavazók fele magasról tesz azokra a civilizációs vívmányokra, melyeket a rendszerváltás igért, melyeket ma stigmának és nyűgnek érez stb., és vidáman lép a decivilizáció, a barbárság útjára, vélve, hogy majd legalább neki jó lesz. Hát, nem lesz jobb a most ünneplőknek sem, sőt egyre rosszabb lesz, mert végül nem a barbárság, hanem Róma győz, új civilizációt, új kultúrát hirdet, még ha belepusztul is!

Orbán újabb kétharmada végzetesen megváltoztat(hat)ja Magyarország, sőt az egész magyarság sorsát, és meglehet, ez volt az utolsó lehetőség, hogy – bármennyire is a hatalom fele lejtett a mezőny –  demokratikus úton leváltható legyen „a rendszer”. Véget ért egy éra, még akkor is, ha a folytonosság látszik. Valami új jön, és ami jönni fog, az nagy valószínűséggel, a nyílt és fölvállalt diktatúra lesz, amit a vezér be is jelentett elhíresült „elégtételt veszünk”, mondásával. (És ne feledjük, a legvéresebb diktatúrák mindig is „demokratikus” választások nyomán alakultak ki. És éppen úgy, mint Orbán teszi, a választásokat soha nem pozitív programok bemutatására és elfogadtatására, hanem már önkényesen elkövetett „tettek”, pontosabban politikai bűnök, utólagos legitimálására használták/ják. A kétharmad most majd a végeláthatatlan korrupciót fogja menteni: nem lehetnek korruptak, hiszen megszavazták őket, nemde?).

Azt hiszem nem téved az, aki, ismerve a kurzust (nemcsak az orbáni kormányzás elmúlt nyolc évét, hanem az európai- sőt, világrendszerbeli-változásokat), decivilizációs folyamat kezdetét látja abban, ami van és főként abban, ami bekövetkezni látszik. Hiszen a civilizáció végső soron, az erőszak, a hatalom egyre jobb és szélesebb körű intézményes kontrollját jelenti, kiegészítve azzal is, hogy a kontroll egyre inkább az egyén által önként vállalt, önkorlátozással valósul meg és nem föltétlen külső nyomásra. Ami a mai Magyarországon, az ellensúlyok rendszerének fölszámolásával bekövetkezett – mindenekelőtt a legfőbb ügyész magatartásában tetten érhetően, aki egyetlen hatalomközeli korrupciós ügyben sem indít nyomozást – az Orbán, akár külső, akár belső, önkorlátozó (Lol) hatalmának kiteljesítése, egy regresszív/reakciós lépés. Az enyhébb kifejezést használom a társadalmi folyamat leírására – Norbert Elias viszont a leginkább a barbarizációt („barbarization spurt”, 1987) preferálja – mert ezt kevésbé normatívnak vélem, de az új barbárság fölvetése sem túlzott, ha azokat az előjeleket vizsgáljuk, melyek elvezettek a mostani magyar politikai közélet, illetve politikai kultúra színvonalának, békeidőben példátlan, lesüllyedéséhez. A regressziós pályára kerülő, a decivilizáció útját járó társadalmakra jellemző, a félelem és bizonytalanság (insecurity), a veszélyérzet és kiszámíthatatlanság, az erőszak föléledése a közéletben, a növekvő egyenlőtlenségek és társadalmi feszültség (Jonathan Fletcher, 1995). Mindezek a mai magyar kormány által előidézett és támogatott – rejtett programként dédelgetett és terjesztett – politikájának részei. A többi létező diktatúrához hasonlóan a decivilizáció az a rejtett, egyelőre ki nem mondott populista politikai program, melynek folytatásához Orbán szavazatok általi legitimálást kért és kapott. Orbán, a kétharmaddal, lehetőséget kapott, hogy egy hosszútávú decivilizációs folyamatot levezényeljen, melyet orosz-török stb., mintára kezdeményezett, és amelynek következő lépése semmi más, csak a nyílt és erőszakos diktatúra bevezetése lehet, Magyarországon. A félelemre és gyűlölködésre, az álhírekre és „alternatív tényekre”, a fiktív összeesküvésekre és nacionalista retorikára épített kampány gyümölcsöt termett, keserűt és rothadtat, sőt mérgezőt, de ez van és ezt fogjuk zabálni. Ki két pofára, ki csak moderáltan, kinek ebből sem jut, de más nincs és egyre kevésbé lesz.

És el lehet újra és újra mondani, hogy a vox populi, az a vox dei, vagyis, ha „a nép beszél”, akkor a politikusoknak és kritikusoknak hallgatni ildomos. És hogy az istenadta nem tévedhet, holott nagyon is. A kétharmad nem csak Orbán és gátlástalan társainak a felelőssége, hanem immár választói felelősség: az aktív szavazók fele magasról tesz azokra a civilizációs vívmányokra, melyeket a rendszerváltás igért, melyeket ma stigmának és nyűgnek érez stb., és vidáman lép a decivilizáció, a barbárság útjára, vélve, hogy majd legalább neki jó lesz. Hát, nem lesz jobb a most ünneplőknek sem, sőt egyre rosszabb lesz, mert végül nem a barbárság, hanem Róma győz, új civilizációt, új kultúrát hirdet, még ha belepusztul is!

Olvasom, hogy a Fidesz itteni fiókpártjai pezsgőznek és győzelmüket (sic!) ünneplik, vagy legalábbis remélhetően azt, hogy nem lesznek retorziók és a pénzcsapokat nem zárja el Orbán, a klientúra virágozni fog, mert éppen elég volt az erdélyiek szavazata a kétharmadhoz. Csakhogy ez a főnöki fejbúbsimogatás bármelyik pillanatban megváltozhat, a lehajtott fejű vezérek pedig hiába papolnak autonómiáról, ha közben csicskaságukat nemcsak elfogadják, hanem büszkén ünneplik is. Miközben álságosan a Fidesszel való „partnerségről” beszélnek, maguk is tudják, hogy a főnök kénye-kedve irányítja minden lépésüket, és mozgásteret sem hagy számukra a külső kontroll: kiszolgáltatottak, megfélemlítettek és Judás-pénzen megvásároltak.

És ne legyenek illúzióink, a Kelemen-féle fiókpárt nem egyszerűen csak a „büszke csicskás” passzív szerepében tetszeleg, közvetíti a budapesti ukázt a rommagyarság fele, hanem nagyon is aktív közvetítője és lelkes támogatója az orbáni (erdogani putyini, stb., mintájú) illiberalizmusnak, az arra nagyon is fogékony román hatalom fele. Nincs ma reakciósabb, visszahúzóbb és ebben megbízhatóbb partnere Dragnea and Co-nak, mint a Fidesz itteni fiókpártjai, és nincs hiteles képviselete a rommagyar közösségnek, védtelenek és kiszolgáltatottak lettünk, messze Bukaresttől, és messze Budapesttől is. Győztünk mondják a vezérek, csak tudnánk, hogy miben? Kinek a háborújában, kinek a zászlaja alatt? Ahogy mondani szokás, még néhány ilyen győzelem és végképp elveszünk, vagy legalábbis elfogyunk.

És ha – mint állítom – egy civilizációs visszalépés küszöbén áll a magyarság, akkor az is igaz kell legyen, hogy a regresszió megállítását nem várhatjuk el egyféle töredezett „politikai ellenzék” néhány tucat, lényegében eszköztelen, vezetőjétől, ez ellen valóban csak közösen tehetünk. Az első lépés a decivilizáció tényének felismerése, és az ellenállás, cenzúrának, a kisajátított médiák agresszív és gyűlöletkeltő és hazug diskurzusának, a civil társadalom megfélemlítésének, az oktatás és egészségügy végletes leépítésének, s ó jaj hosszú még a lista. Ez illúziókkal való leszámolást is jelent, közös felelősséget, és azután közös cselekvést is. Nem lesz könnyű, de más út nincs, a menekvés nem megoldás, illetve csak egyéni megoldás lehet, a civilizáció pedig kollektív alkotás, kezdődnie kell a barbárság lebontásának is.

Most már csak élni kellene, civilizáltan, „normálisan”, szabadon és emelt fővel, kimondom: európai emberhez méltón. Legyünk azon, és a haza egyszer csak fölvirágzik általunk.

Magyari Nándor László

Nézőpont: nem lesz kormányváltás, 112-123 kormánypárti mandátum várható

0

A Nézőpont Intézet szakértői becslésre épülő kalkulációja szerint 112-123 mandátumra számíthat a Fidesz-KDNP a vasárnapi választás után, és bár a kétharmados győzelme nem valószínű, továbbra is erős parlamenti többsége lesz.

A becslés szerint 65 százalékos lesz a választási részvétel. Ilyen részvételi arány mellett a Fidesz-KDNP listás választási eredménye 43 százalék lehet, míg a Jobbikra 22 százalék, az MSZP-Párbeszéd szövetségre 11 százalék, a Demokratikus Koalícióra (DK) és az LMP-re pedig 8-8 százalék szavazhat. Várhatóan nem szerez listás mandátumot a Momentum (3 százalék), a Kétfarkú Kutya Párt (2 százalék), valamint az Együtt (1 százalék) – írták.

A mandátumkalkuláció alapján a kormánypártok 74-85, a Jobbik 7-13, az MSZP-Párbeszéd 8-10, a DK 3-5, az LMP legfeljebb 1, míg a baloldal által támogatott egyéb jelöltek legfeljebb 3 egyéni mandátumot szerezhetnek. A listás mandátumokat nézve a Fidesz-KDNP 38, a Jobbik 29, az MSZP-Párbeszéd 10-11, a DK 8, az LMP 6-7, míg a német nemzetiség képviselője 1 mandátumra számíthat.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!