Kezdőlap Címkék Izrael

Címke: Izrael

Az eltévedt űrhajó

A pénzügyi piacok azt mondják, hogy a körültekintő Netanjahu, akit valaha ismertek, Putyin űrhajójához hasonlóan eltévedt és megszűnt létezni.

Micsoda zavar. Oroszország alig várta, hogy bejelentse az űrversenybe való visszatérését, ezért egy robotűrhajót lőtt ki a Holdra, de hamarosan elismerte, hogy a hajót elvesztette  és „megsemmisült”.

Figyelembe véve a kontextust – Oroszország katonai kudarca egy kisebb szomszéd legyőzésében és ipari kudarca az iráni minőségű drónok gyártásában legutóbb a holdraszállás kudarca leckét kínál a politikai kalandorkodás áráról, egy olyan leckét, amely most a zsidó államban is releváns.

Előző inkarnációjában, mint a Szovjetunió, Oroszország küldte a világűrbe az emberiség első műholdját és embereit; de az amerikai holdraszállással 1969-ben Moszkva elvesztette vezető szerepét az űrversenyben.

Most, ugyanazzal a nacionalista hiúsággal és birodalmi megszállottsággal, amely arra késztette, hogy megszállja kis és nagy szomszédait, Vlagyimir Putyin elnök elhatározta, hogy helyreállítja Oroszország helyét a kozmoszban. Csakhogy

Kudarcot vallott a mennyekben, ahogy kudarcot vallott a Földön Is.

Tavaly nyár óta a rubel folyamatosan veszített értékéből, olyannyira, hogy miközben az orosz űrhajó a Holdat kereste, valutájával már 100 rubel fizetett 1 dollárért, azaz egy centet ért egy rubel.

Ez a kalandorpolitika gazdasági ára. A devizapiacok egyértelműen azt mondják Oroszországnak, ha olyan dolgokat tesz, amiket képes megtenni, akkor olyan árat fizet, amelyeket nem engedhet meg magának.

A piacok Oroszországgal szembeni bánásmódja nem különleges. Az 1980-as években ugyanezt tették Izraellel, Libanon megszállása után. Izrael akkor azt tette, amit Oroszország tett tavaly: megszállt egy szomszédos országot, bízva abban, hogy gyorsan megváltoztatja, átrendezi kormányát a saját hasznára.

A katonai eredmények eltérőek voltak, a gazdaságuk reakciója azonban nem.

Hasonló volt a gazdasági visszaesés is

Miután többet nyelt le, mint amennyit meg tudott emészteni, az izraeli gazdaság kicsúszott az ellenőrzés alól, olyannyira, hogy az infláció 1985-re elérte a 415%-ot, és a devizatartalékok olyan gyorsan csökkentek, hogy Izrael elérte a fizetésképtelenség szélét.

Ugyanez a dinamika történt az Egyesült Államokban 1971-ben, amikor a vietnami kaland hiányt teremtett és felszította az inflációt, ami Richard Nixont arra késztette, hogy elvágja a dollár árfolyamát szabályozó aranystandardot.

A piacok büntetik Izrael legújabb kalandorságát

A shekel, amely idei évig a világ egyik legerősebb valutája volt, január 26. óta lassan, de folyamatosan csúszik, három héttel azután, hogy Yariv Levin igazságügyi miniszter bemutatta tervét a Legfelsőbb Bíróság hatalomtól való megfosztására és meghódítására.

Akkoriban az árfolyam 3,37 NIS volt a dollárhoz képest. Ezen a héten a sékel dollár árfolyama átlépte a NIS 3,8 küszöböt, ami összességében 13%-os értékcsökkenést jelent.

Szerencsére ez távolról sem hasonlít ahhoz, amin ez a gazdaság keresztülment az 1980-as években, vagy amit Oroszország most tapasztal.

Ráadásul az infláció, a munkanélküliség és a nagyjából 3,5%-os növekedés mellett ez a gazdaság egyelőre szilárd marad. Ezzel szemben Svédország, Hollandia és Németország jelenleg negatív növekedési rátával rendelkezik; A brit, osztrák és cseh inflációs ráta több mint kétszerese az izraeli szintnek, csakúgy, mint a munkanélküliség Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban. Ennek ellenére

a sékel értékének csökkenése figyelmeztető jel.

A piacok szorosan követik, hogy mire készülnek az izraeli politikusok, és megérzik a baj szagát.

A sékel kiemelkedő szerepét elérni évtizedekbe telt, amelyet a 201 milliárd dolláros devizatartalék is tükröz, és amely az egyik legmagasabb egy főre jutó ráta a világon.

A sékel felemelkedése az 1985-ös megszorító tervvel kezdődött, és Jacob Frenkel, a Bank of Israel korábbi kormányzójának kemény monetáris vezetésével érlelődött az 1990-es években. A következő évtizedben aztán az akkori pénzügyminiszter, Benjamin Netanjahu piaci reformjaival érlelődött.

Az akkori Netanjahu gazdaságilag elvhű ember volt, aki gyakorlatilag azt mondta az ultraortodox férfiaknak, hogy menjenek dolgozni, miközben csökkentette a szociális kiadásokat, csökkentette az adókat, megreformálta a hosszú távon megtérülő ipart, és privatizálta az El Al-t, a ZIM-et, az olajfinomítókat és a nyugdíjalapokat.

Most a sékel egy másik Netanjahuval áll szemben, kétszer is tudatosan provokálta a piacokat: először, amikor a kincstár két szektás miniszter között ingadozott – az egyik messianisztikus fanatikus, a másik elítélt csaló; másodszor pedig, amikor zöld utat adott Levin igazságszolgáltatás-ellenes támadásának.

A sékel ereje ebben az évszázadban nemcsak Izrael technológiai eredetiségét és vállalkozói lendületét tükrözte, hanem igazságszolgáltatásának függetlenségét és megbízhatóságát is, amelyek kulcsfontosságúak a külföldi befektetők számára.

Szerencsére az igazságszolgáltatás elleni támadást megállították a tömegek, akik az utcára vonultak azzal az elhatározással, hogy megakadályozzák azt. Ezért nem omlott össze a sékel. Azonban lejtmenetet vett, jóval több mint 10%-kal csökkent alig 10 hónap alatt. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, mi fog történni, ha az igazságszolgáltatás elleni támadás folytatódik és beérik.

Az írás a falon van, mivel a pénzpiacok azt mondják, hogy a körültekintő Netanjahu, akit valaha ismertek, – mint Putyin űrhajója – eltévedt és megszűnt létezni.

Robot tanítja angolul a hároméves óvodásokat Izraelben

Tel Avivban az egyetemen kifejlesztettek egy mesterséges intelligencia programot, amely idegen nyelvet tanít gyerekeknek.

Egy startup cég szerint pszichológusok úgy ítélik meg, hogy a nyelvtanulást nem lehet eléggé korán kezdeni. Ezért hároméves óvodásoknak írtak angol tanulási programot.

Hogy működik ez a gyakorlatban?

Az óvónéni bemutatja a gyerekeknek a robotot, és elmondja nekik, hogyha együttműködnek vele, akkor nagyon hamar jól megtanulhatnak angolul. Ezt követően a robot átveszi a tanár szerepet, az óvodapedagógus távirányítással figyelheti a nyelvórát, de csak akkor avatkozik be, hogyha valami gixer történik. Az óvodapedagógus egyszerre több robot nyelvóráját is figyelemmel kísérheti. A robot ösztönzi az interaktivitást, és elmenti az órákat vagyis utólag elemezni lehet az eredményeket illetve a problémákat.

Kísérleti program

Már két óvodában használják – egyelőre kísérleti jelleggel – Izraelben ezt a programot, amely Helen Doron módszerén alapszik. Ha beválik, akkor a program alkotói szerint másutt is alkalmazhatják, sőt az országon kívül is. Minthogy az angol igen népszerű Izraelben, ezért a gyerekek többsége igencsak motivált a nyelvtanulásban. Ha a mesterséges intelligencia eredményesen átvállalhatja a nyelvtanítás egy részét az iskolákban és az óvodákban, akkor ez komoly változásokat indíthat el, mert a diákok gyorsabban és eredményesebben tanulhatják meg az idegen nyelveket. Izrael a mesterséges intelligencia fejlesztésében az élvonalban jár, és ezt támogatja a kormányzat is hiszen ennek nagyon komoly stratégiai jelentősége is van.

A Moszad elrabolt egy iráni bérgyilkost

A Moszad bejelentette, hogy egy iráni földön végrehajtott különleges hadművelet során elfogta azt az iráni terroristát, akit ciprusi izraeli célpontok elleni tervezett terrortámadás vezetésére küldtek.

A Moszad, az izraeli hírszerző ügynökség azt állítja, hogy elrabolta az iráni hadsereg bérgyilkosát, meghiúsítva egy izraeli üzletember elleni támadást Cipruson.
Az állítólagos merénylőt, akit Yousef Shahabazi Abbasaliluként, az Iszlám Forradalmi Gárda tagjaként azonosítottak, és filmre vették, amint bevallja a cselekményben játszott szerepét.

Az eset a legújabb az Izrael és Irán között zajló árnyékháborúban, két ország, amelyek régóta ellenségek.

A görög és izraeli média azt állítja, hogy kapcsolatba lépett pakisztáni és más iráni ügynökökkel Ciprus északi részén, egy Törökország által ellenőrzött területen, mielőtt délre ment, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, és felrobbantsa Chabad ortodox zsidó kulturális központ főhadiszállását. Videóra vették amikor az informátor elmondja, hogy utasításait Hassan Shoushtari Zadehtől, a Forradalmi Gárda hírszerzési részlegének magas rangú alakjától kapta. A közlemény szerint Abbasalilu fegyvereket kapott a támadáshoz az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magas rangú tisztviselőitől, és utasításokat is kapott a támadáshoz.

Az izraeli hatóságok által közzétett videón egy Jusef Shahabazi Abbasaliluként azonosított férfi, az ügy fő gyanúsítottja látható, amint perzsa nyelven beszél a Moszad ügynökével Iránon kívül. Elmondja, hogy belépett a török ​​irányítás alatt álló Észak-Ciprusra, és illegálisan átkelt a sziget déli részére, hogy megöljön egy izraeli üzletembert, anélkül, hogy az üzletembert megnevezte volna. Azt mondja, hogy a férfi fényképét és címét az IRGC felettese küldte neki: „Az volt a terv, hogy… miután megtudtam, hogy ott van és hova megy, ha olyan úton, ahol nem látok senki mást, egy puskalövéssel megölném” – mondja a férfi. Miután felkutatta célpontját, és fényképeket készített otthonáról, az állítólagos gyilkos elmenekült Ciprusról, és visszatért Iránba, amikor figyelmeztették, hogy a rendőrség keresi. A felvételekből nem derül ki, hogy a férfi kényszerből beszél-e.

Iráni bérgyilkos, bevallotta, hogy a Moszad mindvégig filmezte.

Egy izraeli szakértő a BBC-nek elmondta, hogy az izraeli hírszerzés szokatlan bejelentését az a hír okozhatta, miszerint az Egyesült Államok újraindította a közvetett tárgyalásokat Iránnal nukleáris programja megfékezésére.

„Izraelnek az az érdeke, hogy ezzel a nyilvánosság elé tárja, hogy megmutassa a világnak, hogy sikerülhet megegyezni Iránnal annak nukleáris programjáról, de Irán ennél sokkal nagyobb kihívást jelent”

– kommentálja Yaakov Katz, újságíró és az Israel című könyv szerzője. Irán ellen: Az árnyékháború. Más szavakkal, az izraeliek azt mondják:

„Üzletembereket próbálnak meggyilkolni olyan helyeken, mint Európa; ez sokkal többet jelent az urándúsításnál.”

Izrael állításait a ciprusi összeesküvésről nem tudták függetlenül ellenőrizni, és Teherán vagy Nicosia sem reagált azonnal. A Moszad közleményében az eseményt „egyedülálló és merész küldetésnek” nevezte Irán földjén. Idéz egy magas rangú Moszad-tisztviselőt, aki azt mondta:

„Minden olyan tisztviselő után fogunk járni, aki a zsidók és izraeliek elleni terrort hirdeti bárhol a világon, beleértve az iráni földet is.”

A Moszad nem közölt részleteket arról, hogy mikor és hol történt az elfogás, és azt sem, hogy mikor került volna sor a ciprusi támadásra.
Izrael évtizedek óta Iránt tekintette legnagyobb ellenfelének, hivatkozva arra, hogy az iráni kormány megsemmisítésére szólította fel, és Teherán támogatja az ellene támadásokat végrehajtó militáns csoportokat.

Igazságügyi reform befagyasztva?

Yariv Levin igazságügyi miniszter hétfőn kijelentette, hogy tiszteletben tartja Benjámin Netanjahu miniszterelnök azon döntését, amely szerint befagyasztja az izraeli bírói kinevezési bizottság felépítését módosító törvényjavaslatot – olvasható a Jerusalem Post mai cikkében.

A Likud tagjaként tiszteletben tartok Netanjahu miniszterelnök minden döntését, amelyet az igazságügyi reform jogi folyamataival kapcsolatban hoz. Ez egy olyan helyzet, amelyben  a kormány megbukhat és a Likud összeomlásához vezethet. – mondta Levin közleményében.

A miniszterelnök számára ha most előre tekintve elrendeli a jogalkotási folyamat leállítását és az ellenzékkel tárgyalásokat kezdeményez.

Netanjahu várhatóan ma jelentetti be, hogy befagyasztja az igazságszolgáltatási reformról szóló jogszabályt, de az eredetileg délelőtt 10 órára kiírt nyilatkozatát háromszor is elhalasztották, és a pontos időpont egyelőre ismeretlen.

A Vallási Cionista Párt azonban vasárnap este közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy ellenzi a jogszabály befagyasztását, és a nemzetbiztonsági miniszter és az Otmza Jehudit vezetője, Itamar Ben-Gvir azzal fenyegetőzött, hogy kilép a kormányból, ha az igazságügyi reformtörvény befagy. Ha Ben-Gvir kilép a kormányból és kilép a koalícióból, a koalíciónak többé nem lesz többsége, és a kormány bukhat. Ben-Gvir azt is fontolgatja, hogy elhagyja a kormányt, de nem támogatja a Kneszet feloszlatását, így Netanjahu kisebbségi kormányként tovább működhetne.

A Munkáspárt törvényjavaslatot javasol a Knesszet feloszlatására

A Munkáspárt hétfőn terjesztett elő törvényjavaslatot a Kneszet feloszlatására.

„A kormány néhány hónap alatt túszul ejtette a 25. Knesszetet szélsőséges tervei miatt; meg kell állítani az őrületet, fel kell oszlatni a Knesszetet.”

– mondta a Munkáspárt elnöke, Merav Michaeli mondta a törvényjavaslatot ismertető közleményében.

Netanjahu hétfőn délelőtt találkozott a koalíciós pártok vezetőivel, hogy eldöntse a Knesszet plénuma elé kerüljön e a második és harmadik olvasatban.

Herzog elnök a jogszabályok befagyasztását szorgalmazza

Isaac Herzog elnök felszólította a koalíciót, hogy állítsa le az igazságügyi reform további tárgyalását törvényhozásban. 

„A miniszterelnökhöz, a kormányhoz és a koalíció tagjaihoz fordulok: Szorongás keríti hatalmába az embereket  – minden veszélyben van, mindenki félti a a biztonságot, a gazdaságot, és az egész társadalmat. Izrael népének egysége érdekében arra kérem Önt, hogy haladéktalanul állítsa le a törvényhozási folyamatot. A Knesszet összes pártvezetőjéhez, a koalícióhoz és az ellenzékhez egyként fordulok, a nemzet mindenek felett áll, és minden további késedelem nélkül viselkedjenek felelősségteljesen és bátran.”

„Sok vita után az az álláspontunk, hogy semmiképpen sem állíthatjuk meg a törvényhozást”

– áll a Vallásos Cionista Párt közleményében. 

Yair Lapid ellenzéki vezető felszólította Netanjahut, hogy vonja vissza Yoav Gallant védelmi miniszter elbocsátására vonatkozó döntését, azzal érvelve, hogy nem ez a megfelelő idő a védelmi miniszter leváltására.

„Vannak megoldások. Felhívom a koalíciót, menjünk el az elnöki rezidenciára, és

indítsunk el egy nemzeti párbeszédet, amelynek a végén lesz egy függetlenségi nyilatkozaton alapuló alkotmányunk, és egy olyan állam, amelyben mindannyian kölcsönös tisztelettel együtt élünk.”

– mondta Lapid. Az ellenzéki vezető újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, nem bízik Netanjahuban nem hiszi, hogy képes tisztességes tárgyalásokra, ezért volt szükség olyan objektív közvetítőre, mint Herzog elnök.

A koalíció tagjai, különösen az Otmza Yehudit és a Vallási Cionista Párt nyomást gyakorolnak a törvény végrehajtása érdekében.

Tel-Avivban egész vasárnap este folytatódtak a jelentős tüntetések, miután Netanjahu menesztette Yoav Gallant védelmi minisztert, amiért a koalíciót a törvény befagyasztására szólította fel. 

Emiatt Izrael legnagyobb munkavállalói szakszervezete, a Histadrut, valamint az üzleti és a csúcstechnológiai szektor ernyőszervezetei általános sztrájkot hirdettek hétfőn.

Délben kezdődött az igazságügyi reform ellenzőinek nagy tüntetése a Knesszeten kívül. A jobboldali szervezetek 18 órakor ellengyűlést szerveztek, szintén a Kneszeten kívül. 

Izrael hazafiai is kritikát remélnek Németországtól

Netanjahu németországi látogatását beárnyékolja tervezett igazságügyi reformja. Sok izraeli is tiltakozik Berlinben. A látogatás során több egyéb téma is szerepel a miniszterelnöki programban. Azokban nagyobb egyetértésre számíthat tárgyaló partnereivel. –  olvasható a Die Welt oldalán.

A tiltakozást az 1976-os Entebbe hadműveletet vezető elit katonák vezették. Akkoriban palesztin és német terroristák eltérítettek egy Air France gépet, és túszul ejtették az izraeli utasokat. Izraelben ma is hősként tisztelik azokat a katonákat, akik kiszabadították a túszokat az ugandai repülőtéren. Különösen a parancsnok, Jonathan Netanjahu, Benjamin Netanjahu bátyja, aki annak idején a túszejtőkkel vívott fegyveres csatákban halt meg.

Testvére halála volt az oka annak, hogy Netanjahu politikus lett. Ezt gyakran mondta. Szimbolikájában aligha felülmúlható, amikor bátyja egykori társai most nyilvánosan szembehelyezkednek vele – és a repülőtér blokádját „Jonathan hadműveletnek” nevezik.

„Joni feláldozta magát az országért – Bibi* feláldozza magáért az országot”

– magyarázták.

*(Netanyahu beceneve)

Az a tény, hogy a megkeményedett hazafiak is szembehelyezkednek saját kormányukkal, jól mutatja, milyen széles a társadalmi ellenállás. Polgárok százezrei indulnak ellenük hetek óta utcára a tervezett igazságügyi reform ellen, amellyel a kormány meg akarja fosztani jogaitól a legfelsőbb bíróságot, és mentelmi jogot adni a korrupt minisztereknek – magát Netanjahut is jelenleg korrupció vádjával vádolják. Hírességek, értelmiségiek és politikusok a demokrácia összeomlására figyelmeztetnek.

Hivatalosan Irán nukleáris programjáról van szó

Tiltakozásuk beárnyékolta Izrael miniszterelnökének és Olaf Scholz kancellár csütörtöki találkozóját. Több mint 1000 prominens izraeli, köztük David Grossman író írt alá egy levelet a német nagykövetnek, amelyben felszólítják a német kormányt Netanjahu látogatásának lemondására. Ultrajobboldali és vallási kormánya – állítja – megpróbálja Izraelt „virágzó demokráciából teokratikus diktatúrává” alakítani.

Hivatalosan Irán és atomprogramja van napirenden Berlinben. Scholz azonban aligha fogja elkerülni, hogy figyelmeztető szavakat mondjon az igazságszolgáltatási reformról. Izrael kritikája köztudottan trükkös üzlet a német politikusok számára. A történelem különleges érzékenységet diktál a zsidó állam iránt. Ugyanakkor az értékalapú külpolitika iránt elkötelezett kormányt az alapján kell megítélni, hogy hogyan tartja fenn ezeket az értékeket.

Néhány héttel ezelőtt Eli Cohen izraeli külügyminiszter berlini látogatása ízelítőt adott arról, milyen gyorsan felzaklatható az új izraeli kormány. Annalena Baerbock külügyminiszter azt mondta, hogy aggodalmak merülnek fel néhány izraeli jogalkotási projekttel kapcsolatban.

„A németek az utolsók, akiknek meg kell tanítaniuk minket” – kontrázott Itamar Ben-Gvir izraeli közbiztonsági miniszter Netanjahu radikális koalíciós partnerétől, a „Zsidó Erőtől”.

Berlinben Benjamin Netanjahu Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnökkel is találkozni szeretne, aki hosszú évek óta Izrael barátja. De Steinmeier előre azt is elmondta, hogy az izraeli állami szerkezetátalakítás aggodalomra ad okot.

Izrael miniszterelnöke, Netanjahu mindig is nehéz partnere volt Németországnak. Német diplomaták fellélegeztek, amikor 2021-ben nagykoalíció váltotta Netanjahut. A bal- és jobboldali pártok szerkezete azonban már egy év után felbomlott. És most Netanjahu visszatért, koalíciós partnerei nyíltan arabellenesek, és a palesztin Ciszjordániát Izrael részének tekintik. Az első intézkedések egyikeként a települések bővítéséről döntöttek. Egyetlen izraeli kormány sem volt ellenségesebb az izraeli-palesztin konfliktus Németország által preferált kétállami megoldásával szemben.

A visszavont határozattervezet

Az Egyesült Arab Emírségek (EAE) tájékoztatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsát arról a döntéséről, hogy a továbbiakban nem kér szavazást az izraeli illegális telepek ellen irányuló elítélő határozattervezetről.

Miután Izrael új szélsőjobboldali kormánya a hónap elején bejelentette, hogy felold minden korlátozást az illegális telepek építésére vonatkozó ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi megszállt palesztin területeken, az arab világ és a Nyugat számos nemzete elítélte a lépést.

A PA és az Egyesült Arab Emírségek úgy döntöttek, hogy szavazásra szólítanak fel az ENSZ BT-ben egy olyan állásfoglalásról, amely megerősíti, hogy a nemzetközi jog szerint az izraeli telepek létrehozása az 1967 óta megszállt palesztin területen, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, jogilag kirívó jogsértésnek minősül. Azt követelte volna, hogy Izrael azonnal és teljesen hagyjon fel minden telepítési tevékenységet a megszállt palesztin területen.

Az Egyesült Arab Emírségek és Palesztin Köztársaság azonban az ENSZ BT ülése előtt visszavonta a szavazás kiírásának szándékát. Magas rangú diplomaták és tisztviselők felfedték, hogy az amerikaiak nyomására változtatták meg véleményüket, valamint egy új megállapodáslehetőségét  vázolták fel.

Névtelen izraeli és amerikai tisztviselők szerint, ha Mahmúd Abbász, a PA elnöke megígéri, hogy nem fordul az ENSZ-hez Izrael és annak döntése ellen, Tel-Aviv pedig befagyasztja a bejelentett terveket. Az Egyesült Államok állítólag garantálta, hogy támogatja az ENSZ BT elnöki nyilatkozatát, amelyben elítéli az izraeli telepeket a megszállt területeken, ami ugyan csak szimbolikus lépés, de ez lenne az első alkalom, hogy

Kilenc év után elfogad egy nyilatkozatot  Izrael lépésével szemben.

Miközben Joe Biden elnök amerikai kormányzata hagyományosan meggátolja Izrael elszigetelését bármilyen nyilatkozattal vagy állásponttal, azt mondta: Másfél hónappal Netanjahu új kormányának megalakulása után kilátásba helyezi Izrael elitélését annak agressziójával kapcsolatban.

Az állítólagos megállapodás részeként Izrael beleegyezett abba is, hogy ideiglenesen felfüggeszti az egyoldalú lépéseket Ciszjordániában, például a telepépítéssel kapcsolatos új bejelentéseket néhány hónapra felfüggesztik, ugyanígy a palesztin otthonok lerombolását és a palesztin kilakoltatásokat is, bónuszként pedig csökkentik a palesztin városokban és táborokban végrehajtott izraeli katonai rajtaütések számát.

Izrael több gazdasági lépésbe is beleegyezett a palesztin adóbevételek évi 60 millió dollár feletti növelése érdekében. A Palesztin Hatóság abba egyezett bele, hogy megkezdje az Egyesült Államok által előterjesztett biztonsági  terv  végrehajtását a ciszjordániai Dzsenin és Nablus városok feletti palesztin irányítás visszaállítására, valamint a Tel-Avivval folytatott biztonsági koordináció újraindításáról szóló tárgyalások megkezdésére.

A palesztin tisztviselő szerint „most a kérdés az, hogy Netanjahu valóban megfékezi-e szélsőjobboldali miniszterei tetteit, vagy lemond az amerikaiakkal való egyetértésről?

Az izraeli miniszterelnöki hivatal egyik tisztviselője azonban tagadta az ügylet jelentőségét, és azt állította, hogy nincs egyetértés a Biden kormányzattal.

Orbán lengyel barátja mindenben cáfolja a magyar miniszterelnök “békepolitikáját.”

0

Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő az ukrajnai háború kezdetének első évfordulóján öt pontban foglalta össze a tanulságokat. Ezek egészen mások mint amit Orbán Viktor állít Putyin agressziójának következményeiről. Így nemcsak a hagyományos magyar-lengyel barátság jutott politikai mélypontra, de az egész visegrádi együttműködés is hiszen Csehország és Szlovákia Lengyelország nézeteit osztja miközben Orbán Viktor maga állapította meg, hogy egyedül maradt az Európai Unióban.

Morawiecki miniszterelnök öt tanulsága:

1./ “Ez nem helyi konfliktus, Oroszország megpróbálja lángba borítani egész Európát. Célja az egész globális gazdasági rend destabilizálása.”

Mit mond Orbán?

“Hibát követtünk el amikor egy helyi konfliktust európai szintre emeltünk” – hangsúlyozta szokásos pénteki rádió interjújában.

2./ “Oroszország szítja a globális gazdasági válságot. Az energiaválság és az infláció forrása Oroszország birodalmi agressziója” – így a lengyel miniszterelnök.

Orbán Viktor szankciós inflációról beszél vagyis szerinte a Nyugat hibás reakciója az ok.

Valójában mind a ketten tévednek, mert az energiaválság már jóval az orosz agresszió előtt megkezdődött éppúgy mint az infláció. Mindkettő az Egyesült Államokból indult ki, amely drágán előállítható palaolaj és palagáz exportját akarta megemelni. Ehhez pedig szüksége volt Oroszország hagyományos energia exportjának megszüntetésére. Európa emiatt került energia válságba és válik versenyképtelenné a világpiacon.

3./ “Meg kell szabadulni Putyintól”- hangsúlyozza Morawiecki miniszterelnök. Aki ezek után bírálja uniós szövetségeseit – kimondatlanul elsősorban Németországot és Magyarországot- mondván:

”Sok európai kormány azt hitte, hogy rendes szerződéseket köthet Moszkvával. A szerződések az ördöggel kötött paktumoknak bizonyultak, amelyek tétje Európa lelke volt. Elengedhetetlen feltétele Európa szuverenitásának a kapcsolatok megszakítása Putyin diktatórikus erőszak gépezetével” – így a lengyel miniszterelnök.

Ehhez képest Szijjártó Péter külügyminiszter többször is járt Moszkvában az Ukrajna elleni agresszió óta.

4./ “A szolidaritás erősebb a félelemnél” – hangsúlyozza a lengyel miniszterelnök, aki arra mutat rá:” Putyin elszámította magát, mert megerősítette a nyugati egységet, melyet gyengíteni akart.”

Orbán Viktor diplomáciája az egyetlen az Európai Unióban, amely nem szolidáris Ukrajnával. Ő az egyetlen európai vezető, aki még nem látogatott el Kijevbe viszont gyakran bírálja Zelenszkij ukrán elnököt.

5./ “Két forgatókönyv áll Európa előtt: Ukrajna győzelme és újjáépítése, Európa békéje  illetve Putyin győzelme, birodalmi terjeszkedésnek a folytatása.

Egyetlen közös szolidáris célunk van: Ukrajna újjáépítése és Európa megerősítése”

– hangsúlyozta Morawiecki miniszterelnök.

Aki elképzelhetetlennek tart bármiféle kompromisszumot Putyinnal noha a százéves Kissingerhez hasonlóan sokan kifejtik: Oroszországgal ezekután is számolni kell. Meg kell vele állapodni.

Jürgen Habermas, a jeles német filozófus mutatott rá nemrégiben a Süddeutsche Zeitungban, hogy a Nyugatnak el kellene döntenie, hogy mi a célja: Ukrajna védelme vagy pedig Putyin megbuktatása.

Soros György a müncheni biztonságpolitikai konferenciájának küldött videóban Oroszország felbomlasztását jelölte meg a kívánatos célnak. Biden elnök hétfőn néhány órát Kijevben töltött, hogy megmutassa az USA kiáll Ukrajna mellett.

Világháborús kockázat

Joe Biden – éppúgy mint Ferenc József császár és király – belemanőverezheti a világot egy nukleáris háborúba. Erre figyelmeztetett Putyin, aki felfüggesztette a START egyezményt. Ha az ukrajnai háborúnak valóban az a célja – ahogy azt Soros György kimondta – Putyin eltávolítása és Oroszország felbomlasztása, akkor ez az orosz elnök szemében indokolttá teheti a nukleáris fegyverek bevetését is. Hszi Csin-ping kínai elnök Szamarkandban nyersen kioktatta Putyint arról, hogy ne fenyegetőzzön nukleáris háborúval. A kínaiak béketervet dolgoztak ki az ukrajnai konfliktus megoldására. Hszi Csin-ping elnök Moszkvába készül – közölte Putyin. A kínaiak mielőbbi békét akarnak, mert számukra mindenfajta háború – a hidegháború is – olyan tényező, amely hátráltatja Kína gazdasági fejlődését. Peking pedig – Putyinnal ellentétben – a pénz és a technológia erejével akarja uralni a világot – ehhez pedig mielőbbi béke kell Ukrajnában.

Izrael ex miniszterelnöke: hiába próbáltam közvetíteni Putyin és Zelenszkij között

Ötórás interjúban idézte fel kormányfői emlékeit Naftali Bennett, aki kitért arra is, hogy megpróbált közvetíteni Ukrajna és Oroszország háborújában.

A zsidó származású Zelenszkij megkérte Izrael akkori miniszterelnökét, hogy beszélje rá Putyint egy találkozóra. Ez még jóval a háború kitörése előtt történt, de már azután, hogy Oroszország megkezdte csapatainak összpontosítását Ukrajna körül. Putyin elutasította Zelenszkij tárgyalási javaslatát mondván: “náci háborús uszítókkal nem állok szóba!”

Izrael érdekében Naftali Bennett továbbra is közvetíteni próbált hiszen Oroszország szövetségesei: Irán és Szíria komoly fenyegetést jelentenek a zsidó államra.  Izrael akkori miniszterelnökének azt is figyelembe kellett vennie, hogy Oroszországban és Ukrajnában még mindig jelentős zsidó kisebbség él annak ellenére, hogy döntő többségük már kivándorolt.

Naftali Bennett ezért márciusban titkos látogatást tett Moszkvában, hogy rábeszélje Putyint a béketárgyalásokra. Zelenszkij elnök akkor “a háláját fejezte ki ezért.”

Sokoldalú béketárgyalások

“Mindent egyeztettem a béketárgyalásokkal kapcsolatban az Egyesült Államokkal, Németországgal és Franciaországgal” – mondta Bennett ex kormányfő. “Szerintem 50% esélye volt a megegyezésnek Oroszország és Ukrajna között. Az USA szerint kevesebb.”

Ők akadályozták meg a kiegyezést Ukrajna és Oroszország között?

“Igen, ők blokkoltak, és azt hiszem, hogy ezzel hibát követtek el.”

Bennett utalt arra, hogy az USA azon a véleményen volt: üssük tovább Putyint! Ne felejtsük el, hogy Biden elnök ekkoriban azt mondta, hogy az Egyesült Államok célja Putyin megbuktatása. Később ezt ugyan visszavonta, de az amerikaiak szándékai eléggé világosak: meggyengíteni Oroszországot, tönkretenni az orosz-uniós együttműködést és valamiféle gazdasági NATO-t létrehozni, melyet egyértelműen Washingtonból irányítanak.

Putyin propaganda sajtója lecsapott Bennett interjújára mondván: a Nyugat akadályozta meg a béketárgyalásokat.

Bennett miniszterelnök ezek után visszatért az interjúra, és kijelentette: nem volt békeegyezmény, a tárgyalások megszakadtak, mert fény derült az orosz erők bucsai vérengzésére. Ezekután közölte Zelenszkij elnök, hogy nincs többé párbeszéd Putyinnal, akinek a csapatai háborús bűnöket követtek el a polgári lakossággal szemben.

A német kancellár és a francia elnök továbbra is békét akar

Bennett ex kormányfő célzott arra interjújában, hogy Macron elnök és Scholz kancellár amellett állt márciusban, hogy mielőbb véget kell vetni a harcoknak Ukrajnában. Macron elnök és Scholz jelenleg is kapcsolatban áll Putyinnal, rendszeresen beszélnek az orosz elnökkel telefonon. Az Európai Unió ebből a szempontból megosztott: a balti államok és Lengyelország maximálisan osztják az USA álláspontját, és úgy látják: csakis kemény fellépés vethet véget Putyin agresszív terveinek. Más tagállamok – köztük Magyarország – sokkal inkább arra hajlanak, hogy mielőbb legyen tűzszünet. Aztán a béketárgyalások eltarthatnának akár évtizedekig is. A két Korea között ma is csak az a tűzszünet van érvényben, melyet 70 éve kötöttek.

Minden szem Washingtonra szegeződik: mit akar a Biden kormányzat, amely stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és a Szovjetuniót? Kissinger ex külügyminiszter, aki 1972- ben összehozta az amerikai-kínai szövetséget a Szovjetunió ellen , mindenképp békepárti. Újra meg újra megismétli régi álláspontját: az USA-nak arra kell törekednie, hogy jobb kapcsolatot ápoljon Pekinggel és Moszkvával mint Kína és Oroszország egymással. A hidegháborús amerikai diplomácia viszont egyre közelebb hozza egymáshoz Pekinget és Moszkvát. Blinken külügyminiszter lemondta pekingi útját a tragikomikus léggömb incidensre hivatkozva. Kínában most Yellen pénzügyminisztert várják arra hivatkozva, hogy az amerikai-kínai kereskedelem minden rekordot megdöntött annak ellenére, hogy a diplomácia viszony enyhén szólva hűvös Peking és Washington között.

Izrael legnagyobb ellensége: Benjamin Netanjahu

Izraelben a hatalomra került kemény jobboldali vallási koalíció a polgári szabadságjogokat támadja belföldön, és megbízhatatlan partnerré válik külföldön. Vezetője felelőtlenül veszélyezteti országa nyugati támogatását. Erről jelent meg terjedelmes cikk a Guardian hasábjain.

Samir Aslan azt tette, amit bármelyik apa tenne. Amikor a múlt héten izraeli katonák betörtek az otthonába a Qalandiya menekülttáborban, hogy letartóztassák fiát, ő sietett megvédeni őt. A 41 éves palesztint agyonlőtték. Halálát alig vették észre, olyan gyakoriak az ilyen esetek. Tavaly a jelentések szerint 224 palesztint öltek meg a megszállt Ciszjordániában, amely szinte naponta szenvedett katonai rajtaütésektől. 2023 még rosszabb lesz.

A fő ok egy új ultranacionalista, keményjobboldali vallási koalíciós kormány Jeruzsálemben, amely rasszista, arabellenes minisztereket foglal magában, akik elhatározták, hogy az összes palesztin területet annektálják. Mégis, Izrael nyugati szövetségesei erre a riasztó, destabilizáló fejleményre adott válasza furcsa módon elnémult. Néhányan burkolt figyelmeztetést adtak ki, de egyik sem vetett ki olyan szankciókat vagy bojkottokat, mint a múltban más országok politikai szélsőségesei ellen.

Miért nem szállnak szembe vele a nyugati szövetségesek?

A koalíció kifogásolható tervei egy szélesebb körű, kényelmetlen kérdést vetnek fel az Egyesült Államok és Európa számára, túlmutatva a katonai megszállás túlságosan is ismert visszaélésein és büntetlenségén. Röviden:

tekinthető-e Izrael továbbra is megbízható, törvénytisztelő szövetségesnek, aki a nyugati demokráciákkal közös értékeket és normákat vall?

A kritikus szempontok szerint Izrael Benjamin Netanjahu miniszterelnök uralma alatt önfenntartó vezetést jelent. Megakadályozza a palesztin konfliktus kétállami megoldását, és megveti az ENSZ-t és a nemzetközi jogot. Nem hajlandó támogatni az Oroszországgal szembeni szankciókat Ukrajnával kapcsolatban. Felháborítja a 2015-ös iráni nukleáris megállapodást, miközben háborúval fenyeget. Kémprogramokat és fegyvereket ad el olyan tekintélyelvű rezsimeknek, amelyek visszaélnek az emberi jogokkal.

Ami még ennél is rosszabb, Netanjahu bigott bandája aktívan aláássa Izrael demokratikus intézményeit és polgári jogait, például a békés tiltakozást és az LMBTQ-jogokat. Sok izraeli, zsidó és arab egyaránt szenvedélyesen ellenzi a kormányt. A vezető politikusok „polgárháborúra” figyelmeztetnek. A diplomaták és a tábornokok lázadnak. De a vakmerő, opportunista Netanjahut ez nem érdekli.

Az Izraellel szembeni, más országoktól eltérő bánásmód hagyományos követelményei így hangzanak: Izrael a Közel-Kelet egyetlen valódi demokráciája – támogatni kell. Ellenséges rezsimek veszik körül, amelyek a megsemmisítésére törekszenek – meg kell védeni.

A holokausztra emlékezve Európa és Amerika örök adóssággal tartozik a zsidó népnek – ezt tiszteletben kell tartani.

Ez a rögzült gondolkodás tájékoztat, de nem mentesít a szélsőjobboldali buzgókkal szembeni vonakodástól. Bezalel Smotrich pénzügyminiszter, a Vallási Cionista Párt vezetője, aki a teljes megszállt Ciszjordánia annektálását szorgalmazza, most a települések építéséért felel. Egyik első cselekedete az volt, hogy lefoglalt 40 millió dollárt a Palesztin Hatóság pénzéből.

Itamar Ben-Gvir, a Zsidó Hatalom párt társvezetője, akit korábban rasszizmusra való felbujtás miatt ítéltek el, az új nemzetbiztonsági miniszter. Kezdetben elrendelte az izraeli kormányellenes tüntetések rendőri fellépését, betiltotta a palesztin zászlókat, és szándékosan provokatív látogatást tett Jeruzsálem legérzékenyebb szent helyén.

Netanjahu koalíciója gyorsan igyekszik megszelídíteni az igazságszolgáltatást – ugyanazt az igazságszolgáltatási rendszert, amely állítólagos korrupció miatt vádat emel ellene. Eközben a kritika kockázatossá válik. Zvika Fogel, a Jewish Power képviselője a múlt héten „haza elleni hazaárulással” vádolta meg Yair Lapid és Benny Gantz ellenzéki vezetőket. Nem csoda, hogy Isaac Herzog elnök úgy érezte, hogy nyugalomra kell hívnia.

Joe Biden amerikai elnök, Izrael erős szövetségese, a demokratikus értékek védelmét tekinti a kor meghatározó globális harcának. Netanjahu és a demokráciaromboló Donald Trump szoros kapcsolata, a brazil „csodálatos” puccsisták, Jair Bolsonaro lelkes támogatása, valamint az orosz Vlagyimir Putyinnal és a magyar Orbán Viktorral való kapcsolata miatt Biden bizonyára értetlenül áll, hogy a hat ciklusú miniszterelnök valójában ki mellett áll. A progresszív amerikai zsidó vezetőknek hasonló aggodalmaik vannak.

Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is.

Biden Antony Blinken külügyminisztert küldi Jeruzsálembe, hogy vizsgálja meg, mi történik, Netanjahu pedig a jövő hónapban Washingtonba érkezik. Ez érdekes lesz. Ennek ellenére az Egyesült Államok eddig elkerülte a nyílt kritikát. Szégyenletesen alázatos megközelítést folytatnak az uniós országok – és Nagy-Britannia is. A múlt héten Izraelbe látogatva Lord Ahmad külügyminiszter könnyelműen kijelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatok „új magasságokra” jutottak.

Az az elképzelés, hogy Izraelt ellenséges rezsimek ostromolják, egykor igaz volt, de már nem. Sokszor bebizonyosodott, hogy tud vigyázni magára. Az Egyesült Arab Emirátusokkal, Bahreinnel és Marokkóval kötött úgynevezett Ábrahám-megállapodások megerősítették az arab világgal való együttélés, ha nem barátság irányába mutató kialakult tendenciát. Netanjahu reméli, hogy legközelebb a szaúdiak jelentkeznek be. A hajdani gyűlölködő Izrael-ellenes ogrék – Egyiptomban, Irakban, Szíriában, Szudánban és Líbiában – így vagy úgy, mindegyiket legyőzték.

A nagy kivétel Irán, amely továbbra is hevesen ellenséges. Előbb-utóbb Netanjahu ismét azzal fenyeget majd, hogy megtámadja Teherán nukleáris létesítményeit. Az Iránnal vívott háború bár utálják a rezsimet Európnak és az Egyesült Államoknak ez továbbra is ellentétes érdekeikkel. Sikeresen visszafogták Netanjahut – egészen mostanáig.

Hasonlóképpen, az intifáda-szerű robbanást Ciszjordániában – amelyet a miniszterek az illegális telepek rendszeresítése vagy a Palesztin Hatóság összeomlására tett kísérlete váltana ki -, a Nyugat elkerülhető katasztrófának tekintené. Ennek ellenére a jelek szerint robbanás közeleg, amit a közelmúltbeli erőszak és a gázai Iszlám Dzsihádhoz köthető palesztin fegyveres csoportok felemelkedése is bizonyít.

Abbász szövetségesei attól tartanak, hogy az új izraeli kormány meg akarja semmisíteni a Palesztin Hatóságot.

Netanjahu és gyűlöletkeltő cimborái azáltal, hogy veszélyeztetik Izrael állam nyugati köztámogatását, aláássák demokráciáját és összezavarják szövetségeseit, saját országuk legrosszabb ellenségének mutatják magukat.

Miközben megosztanak és uralkodnak, a szakadék a nyugat felé kiszélesedik – Izrael pedig gyengül.

Milyen ironikus az 1948 óta ontott „vér és könnyek” után – hogy egy volt, bátor béketeremtő miniszterelnököt, Jichak Rabint idézzük –, ha a végső, végzetes csapást belülről sújtják. Ne feledje, Rabint később meggyilkolták. A gyilkosa? Egy fanatikus jobboldali zsidó ultranacionalista.

Izrael: A kormányalakítás buktatói

Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly változásával az állam karaktere is változik.

Majdnem olyan volt, mintha Itamar Ben-Gvir lemaradt volna a három héttel ezelőtti választási eredményekről. Ben-Gvir szerdán a jeruzsálemi kettős terrorista merénylet után azt tette, amit az elmúlt években szinte minden második terrortámadás után – azonnal a helyszínre érkezett.

 „Vissza kell mennünk a célzott gyilkosságok végrehajtásához”

– mondta Ben-Gvir a bomba helyszínén összegyűlt újságíróknak.

Klasszikus Ben-Gvir volt. Ahol a terror támad, majd megjelenik Ben-Gvir. Ezúttal azonban látszólag megfeledkezett arról, hogy alig pár hét múlva ő lesz a közbiztonsági miniszter, amikor Benjamin Netanjahu megválasztott miniszterelnök és Bezalel Smotrich felhagy a tárcák miatti harccal, és végre felesküszik az új kormányra.

Ben Gvir megtanulja: a változás nem csak úgy történik

Izraelnek nincs szüksége olyan politikusra, aki támadások helyszínére megy és kampányszlogeneket tud csak mondani. Ezt a politikát a biztonsági kabinetben mondhatja majd el, amelynek a törvény értelmében tagja lesz.

Ben-Gvir sikeres kampányt folytatott a választások előtt, vezetői tapasztalat nélkül kerül a vezetői pozícióba. Soha nem vezetett nagy szervezetet vagy intézményt, és soha nem kellett naponta megküzdenie az izraeli kormány hírhedt bürokráciájával. Hamarosan megtanulja, hogy a változás befolyásolásához keményen kell dolgozni nem csak úgy magától történik.

Ez a kormány a jelek szerint pontosan a változásra törekszik. Minden nap úgy tűnik, Netanjahu és partnerei újabb politikát húznak elő a kalapjukból. Ott van a Legfelsőbb Bíróság felülbírálási törvényjavaslata, a nemek közötti szétválasztás legalizálása, a jesiva-hallgatók támogatásának megkétszerezése, szerdán pedig a legújabb ötlet – a miniszterek saját miniszteri jogi tanácsadót nevezhetnek ki.

A jogi tanácsadók – azok a tisztviselők, akiknek alá kell írniuk a törvényhozásban a pénzköltést és a fontos miniszteri döntéseket – már nem profipolitikusok, de nem is  apolitikusak, akkor mi akadályozza meg a minisztert abban, hogy olyan személyt nevezzen ki, aki kizárólagosan automata bólogatóként működik? Ki fogja biztosítani a törvény betartását? Ki fogja megvédeni a közérdeket?

Van egy közös nevező a különböző reformok között, amelyeket az új kormány igyekszik elfogadni. A felülbíráló törvényjavaslat és a jogi tanácsadók személyes kinevezései ugyanabból a forrásból származnak – az a vágy, hogy megszüntessék minden fékeket és ellensúlyokat vagy felügyeletet a végrehajtó hatalom felett, és teljes hatalmat adjunk neki az ország irányítása felett.

Személyesen kinevezett jogi tanácsadók zsigerelnék ki a főügyész felügyeletét. A rendőrség operatív döntései felett a közbiztonsági miniszter felhatalmazása az országban még nem látott módon politizálná a rendőrséget.

Izrael a diktatúra felé csúszik?

Talán még nem mondható ki, hogy Izrael a diktatúra felé csúszik, de a liberális demokráciából egyfajta tekintélyelvű demokrácia felé halad. Izrael továbbra is demokratikus ország, de a hatalmi ágak szétválasztása közötti egyensúly megváltozásával az állam karaktere is változik.

Mindez csak akkor lesz igaz, ha megalakul a kormány. Ez nem megy olyan simán, mint Netanjahu eredetileg tervezte.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!