Kezdőlap Címkék Hruscsov

Címke: Hruscsov

Gombamérgezés végzett azzal az orosz tudóssal, akit a Hold expedíció kudarcáért tartottak felelősnek

Indiának sikerült, Oroszországnak nem: a 77 éves Vitalij Melnyikov veterán rakéta tudós ebbe halhatott bele. A hivatalos közlés szerint a jeles tudós mérgesgombát evett, és bár az orvosok hetekig küzdöttek az életéért, de végül belehalt a mérgezésbe.

Sztálin idejében az állambiztonság külön laboratóriumot tartott fenn olyan mérgek kikísérletezésére, melyeket utólag nehéz azonosítani. Ez a laboratórium sohasem zárt be, és sok kétes halálesetet vezettek vissza az itt kikísérletezett mérgekre.

1964-ben Szemicsasztnij, a KGB akkori elnöke két “kérést” is kapott magasrangú vezetők megmérgezésére. Az egyik célpont Palmiro Togliatti, az olasz kommunista párt vezetője volt, aki rendszeresen a Krímben nyaralt. Itt érte a végzetes “szívroham” 1964 augusztus 21-én. Miért? Egyes források szerint Palmiro Togliatti figyelmeztetni akarta Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió kommunista pártjának akkori vezetőjét, hogy kollégái puccsot készítenek elő ellene. A puccs szervezője nem más mint Leonyid Iljics Brezsnyev, akit még Sztálin hozott be a legfelső vezetésbe, és aki korábban Hruscsov híve volt. Egyike volt azoknak, akik 1953-ban letartóztatták Lavrentyij Pavlovics Beriját, aki Sztálin utóda akart lenni.

Brezsnyev, és a szovjet vezetés többsége sokallta azokat a reformokat, melyeket Hruscsov bevezetett. Ezeket a reformokat viszont lelkesen támogatta Palmiro Togliatti, aki személycseréket javasolt Hruscsovnak a legfelső pártvezetésben.

Leonyid Iljics Brezsnyev megkereste Szemicsasztnij KGB főnököt 1964 nyarán, hogy elérje nála: mérgeztesse meg Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió akkori vezetőjét.

Ily módon Brezsnyev simán hatalomra kerülhetett volna. Csakhogy Szemicsasztnij, aki túlélte a Szovjetunió bukását, és be is számolt erről, nem vállalta a mérgezést arra hivatkozva, hogy Hruscsov hívei ott vannak a KGB-ben, és megakadályoznák vagy utólag lelepleznék az akciót.

Brezsnyev erre bánatosan megszervezte a puccsot: Hruscsov a Krímben nyaralt, melyet ő adott oda Ukrajnának, hogy megszerezze a helyi kommunista párt támogatását, egyszerre csak üzenetet kapott Moszkvából: vészhelyzet áll fent, térjen vissza! A repülőtéren Szemicsasztnij várta mondván: az elvtársak a Kremlben már várják Nyikita Szergejevics. A Szovjetunió első embere megértette, hogy politikai pályafutásának vége, ezért lemondott minden tisztségéről, de legalább életben maradt.

Putyin ízig-vérig a KGB embere

A Tavasz 17 pillanata című népszerű szovjet televíziós sorozatot nézve döntött úgy a leningrádi diák, hogy a titkosszolgálat tisztje lesz. A szolgálathoz belépve először a jogi egyetemet végezte el, majd megpróbálkozott a felső fokozattal, a Jurij Andropovról elnevezett akadémiával, de oda már nem vették fel. Ott ugyanis a hírszerzőket képezték, akiknek egyedül kell dolgozniuk külföldön. Erre nem tartották Putyint alkalmasnak elöljárói mondván: jó csapatember, de magára maradva sokszor döntésképtelen vagy rossz döntéseket hoz. Az ukrajnai agresszió esetében beigazolódni látszik Putyin elöljáróinak ítélete.

A kíméletlenséget viszont jól megtanulta az orosz elnök a KGB-ben. Erre a legjobb példa az orosz Windows program: az utóbbi években egyre másra esnek ki az ablakból azok, akik merészelnek Putyintól eltérő véleményt megfogalmazni.

Már a Covid pandémia idején megkezdődött a gyakorlat: a kritikus orvosok egyre-másra estek ki a kórházak vagy kutatóintézetek ablakán. Ezek szándékosan látványos akciók: azt üzenik mindenkinek, hogy kuss!

Prigozsin repülőgépét is minden bizonnyal Putyin parancsára robbantották fel

Legfelső szinten azonban Putyin egyelőre nem tisztogat: helyén maradt Geraszimov tábornok, a vezérkar főnöke, aki a hírek szerint ellenezte az Ukrajna elleni agressziót. Ugyancsak ellene szavazott az Ukrajna egész területére  irányuló támadásnak Szergej Nariskin, az SZVR, a hírszerzés főnöke. Őt a nyilvánosság előtt is megalázta Putyin emiatt, de nem váltotta le. Sőt, Szergej Nariskin rendszeresen egyeztet William Burns-szel, a CIA igazgatójával.

Érdemes megemlíteni, hogy ezekből a megbeszélésekből az orosz hírszerzés főnöke azt a következtetést vonta le, hogy Washingtonban túlságosan is sokat tudnak a kínai-orosz együttműködésről a rakétafegyverek terén. Moszkva továbbadta az információt Pekingnek, ahol gyorsan le is váltották a kínai rakéta haderőnem parancsnokait.

Az Intelligence Online francia portál szerint ez az ügy összekapcsolható Csin Kang kínai külügyminiszter villámgyors bukásával is. Csin Kang azután tűnt el a nyilvánosság elől, hogy tárgyalt Pekingben öt órán át Blinken amerikai külügyminiszterrel.

Kissinger és a nagy háromszög

A 100 éves veterán diplomatát nemrég Pekingben látták vendégül, ahol méltányolták, hogy 1972-ben összehozták Nixon elnökkel együtt az Egyesült Államokat Kínával.

Kissinger nem helyesli azt, hogy az USA stratégiai ellenfélnek nevezi most Kínát és Oroszországot, mert ez összehozza Moszkvát és Pekinget. Csin Kang “harcos diplomata volt” vagyis keményen szembeszállt az Egyesült Államokkal amíg ott volt nagykövet. Pekingben inkább most békülni akarnak az USA-val és együttműködni, ezért a régi-új külügyminiszter Vang Ji lett, akit épp most meghívtak Washingtonba. Vang Ji a kínai – amerikai együttműködés híve hiszen maga is volt washingtoni nagykövet,  ezért pontosan tudja, hogy az Egyesült Államok százszor fontosabb Kína számára mint Oroszország.

Már sportolók is esnek ki az ablakon Oroszországban

0

Van egy új kiscicám – tudatta csapattársnőivel Viktorija Divak az orosz kézilabda szépségkirálynője, akinek ez volt az utolsó üzenete. Nem sokkal később holtan feküdt a betonon: kizuhant egy tömbház nyolcadik emeletének ablakán.

Viktorija Divakot a kézilabda szépség királynőnek nevezte el a sajtó, amely fiatal korától kezdve sztárolta őt hiszen 2009-ben tagja volt annak az orosz csapatnak, amely ezüstérmet szerzett a kézilabda világbajnokságon. Ezt követően Viktorija Divak játszott Németországban és Franciaországban is, majd hazatért Asztrahanyba, ahol a helyi csapatot erősítette. Halála előtt tétmérkőzést játszott az orosz bajnokcsapat ellen, de csapatával alulmaradt. Az orosz bajnokcsapat, a CSZKA a hadsereg csapata. Csapattársai és barátai kizártnak tartják a 29 éves kiváló kézilabdázónő öngyilkoságát.

Kézilabdázó körökben nem ez az első furcsa halál: a múlt héten egy 18 éves fiatal orosz lány, Julija Ituma esett ki a hatodik emeletről, és halt szörnyet Isztambulban.

Titkosszolgálati módszer a kidobás az ablakon

A pandémia idején rendszeresítette ezt a gyilkossági módszert az FSZB. A KGB utódja, melyet annak idején Putyin szervezett újra a kilencvenes években , ezzel a módszerrel tette el láb alól azokat az orvosokat, tudományos kutatókat, akik bírálták a hatalom járványkezelését. A halálnak ez a látványos módja finom figyelmeztetésnek számít azóta is Oroszországban. A leghíresebb ilyen áldozat a Lukoil olajtársaság elnöke volt, akit egy kórház hatodik emeleti ablakán dobtak ki Moszkva kellős közepén. Miért  Ez az oligarcha állítólag a brit hírszerzés kezére juttatott olyan dokumentumokat, melyek igazolják:

Putyin külföldi barátai rendszeres pénzjuttatással számolhatnak cserében a diktátor támogatásáért.

A brit hírszerzés megszerzett egy ilyen listát, mely a Gazprombank kifizetéseit tartalmazta Putyin külföldi barátainak, és eljuttatta azt a CIA-nak. A magyar diplomácia is érdeklődött a Gazprombank listája iránt Washingtonban, ahol azt a választ kapták: egyelőre nem találtunk magyar nevet a listán.

Eddig mindig meg lehetett fejteni a titkosszolgálat indítékait: miért dobtak ki valakit az ablakon? A két kézilabdázó lány esetében egyelőre semmilyen támpont sincs. Két eset lehetséges: esetleg olyan partnerük volt, akire így akartak nyomást gyakorolni Putyin mindenre elszánt emberei. A másik pedig az, hogy immár nem kell Putyin engedélye a gyilkosságokhoz. Elég, ha a helyi titkosszolgálati vezető megharagszik, mert az orosz kézilabda szépség királynője visszautasította a közeledését.

Sztálin és Berija idejében így működött a rendszer. Lavrentyij Pavlovics Berija, a titkosrendőrség rettegett főnöke 1939 és 1953 között, éjszaka Moszkva utcáin cirkált szolgálati dzsipjével, és autójába parancsolta a csinosabb nőket. Ha valaki nemet mondott, akkor irány a Gulag – valamelyik szibériai lágerben töprenghetett azon, hogy mi jár annak, aki kétségbe vonja orosz földön: a titkosszolgálat bármikor bármit megtehet. Berija néha le is lőtte a vonakodó nőket. Beriját Zsukov marsall irányításával letartóztatták 1953-ban, és gyors tárgyalás után kivégző osztag elé került. Nem a bűnei miatt hanem azért, mert örökölni akarta Sztálin trónját. Az utód, Nyikita Szergejevics Hruscsov fogadkozott: határok közé szorítják a titkosszolgálat hatalmát. Most hetven évvel később Putyin mintha az ellenkező utat járná be: egyre tágabb teret enged a titkosszolgálat terrorjának, hogy így félemlítse meg ellenfeleit és mindenkit, aki bírálni meri a rendszert, melyben lassacskán már csak az elnyomó funkció működik jól Oroszországban.

Koestler és Sztálin

0

70 évvel ezelőtt halt meg Joszif Visszarionovics Sztálin, akinek rendszeréről az egyik legtalálóbb könyvet – Sötétség délben – a 40 éve öngyilkosságot elkövető Artur Koestler írta.

Kösztler Artúr 1905-ben született Budapesten. Bécsben tanult, majd 1926-ban kivándorolt Palesztinába. 1931-ben belépett a német kommunista pártba, a Szovjetunióban is járt, de gyorsan kiábrándult.

Sötétség délben című könyvét Angliában írta Sztálin terrorjáról. Halj meg némán! – javasolták a veterán bolsevik vezetőnek a börtönben társai, akik arra várakoztak, hogy Sztálin terror gépezete leszámoljon velük. A vádlottaktól a vallatók újabb neveket követeltek, mert a terror gépezetének mindig új áldozatokra volt szüksége. A nagy terror lényegében Sztálin haláláig tartott. 1953-ban már nagy antiszemita perre készülődtek a Szovjetunióban, de a diktátor halála miatt ez elmaradt.

Sztálin a Sötétség délben megírásának idején az Egyesült Államok és Nagy Britannia szövetségese volt, aki jelentős szerepet játszott a náci Németország elleni győzelemben, ezért Koestler könyve kezdetben nem aratott nagy sikert. A hidegháború idején azonban az egész nyugati világban elterjedt mint a szovjet terror világának egyik legjobb ábrázolása.

Miért indította el a tömegterrort Sztálin 1934-ben?

Egyrészt azért, mert a teljhatalmú bolsevik párt vezetőinek jórésze meg akart szabadulni tőle. A pártkongresszuson Kirov, Leningrád kommunista párttitkára több szavazatot kapott mint Sztálin. Nem sokkal később Kirov halott volt, és megkezdte munkáját a terror gépezete, amely a bolsevik elitet sem kímélte.

Mindez felkeltette a külvilág figyelmét is miközben a népet érintő tömeges terror jóval kevésbé vált közismertté. Nemcsak a megfélemlítés volt a terror célja hanem az is, hogy ingyen munkaerőt teremtsen a lágerek népéből a Szovjetunió iparának és főként hadiiparának fejlesztésére. A CSEKA keretszámokat kapott: hány olyan “nép ellenségét” kell produkálnia a saját körzetében, akiket lágerbe lehet küldeni mondvacsinált ürüggyel. Korábban Trockij, Sztálin fő ellenfele a bolsevik pártban, munkahadsereg  megteremtését javasolta a militarizált szovjet gazdaság megteremtésére. Sztálin ezt a lágerekkel oldotta meg. Az atombombát is egy lágerben fedezték fel a szovjet tudósok. Az atomprogram felelős vezetője Lavrentyij Pavlovics Berija volt, a titkosrendőrség vezetője egészen Sztálin haláláig.

Hruscsov, Sztálin utóda megölette Beriját, és megszüntette a diktátor személyi kultuszát. Sztálingrád városát Volgográdnak nevezték el.

A sztálingrádi csata 80-ik évfordulóján Sztálin mellszobrot avattak a városban, ahol a náci Németország katasztrofális vereséget szenvedett. Putyin Oroszországában egyfajta Sztálin kultusz van újra kialakulóban, amely felerősödött azóta, hogy az orosz csapatok megtámadták Ukrajnát tavaly február 24-én.

Miért nem lett a Krím az üldözött zsidók menedék helye?

Roosewelt amerikai elnök követelte Sztálintól, hogy a Krím félszigetet bocsássa a nácik által üldözött zsidók rendelkezésére. Milovan Gyilasz Jugoszlávia ex alelnöke szerint Sztálin ezt meg is ígérte Rooseweltnek, de az amerikai elnök halála után erről az ígéretéről megfeledkezett.

Sztálin utóda, Hruscsov már Jaltában is javasolta 1944-ben, hogy a Krím félsziget legyen Ukrajna része, de akkor ezt a javaslatot visszadobták. Hruscsov, aki maga is részben ukrán származású volt – írja Putyin portálja, az Rt.com – amint megerősítette a hatalmát máris átadta a Krímet az ukránoknak 1954-ben.

Deportálás

A Krím lakosságának több mint egynegyedét tették ki a tatárok, akiket Sztálin rendeletére deportáltak mondván: együttműködhetnek a nácikkal! Csakis azok úszták meg a kitelepítést, akiknek a hozzátartozója a Vörös Hadseregben szolgált. A nácik is magukénak akarták a Krímet, melyet azután Roosewelt elnök a zsidó túlélőknek akart juttatni.

Végülis Hruscsov akarata győzött: a Krím Ukrajna része lett 1954-ben noha lakosságának csak a 10%-a volt ukrán – emlékeztet az Rt.com.

Miért adta a Krímet Hruscsov az ukránoknak?

A Sztálin örökségéért folyó hatalmi harcban döntő fontosságú volt Ukrajna kommunista pártjának támogatása. Ennek megszerzéséért kapta a Krímet Ukrajna. Ráadásul Ukrajna kommunista pártja hosszú időre vezető szerephez juthatott a Szovjetunióban: Hruscsov után innen jött Brezsnyev majd Csernyenko is.

A szakadár tartományok „függetlensége”

Az orosz Duma megszavazta azt, hogy Ukrajna két tartománya: Donyeck és Luhanszk „független”. Mindkét tartomány lakóinak jórésze rendelkezik orosz útlevéllel is. Jogilag tehát Putyin „legálisan” szerezheti meg a két tartományt, ahol a lakosság többsége orosz – éppúgy mint a Krím esetében.

Megér ez egy háborút? Erősen kérdéses. Putyin pekingi látogatása idején Hszi Csinping elnök állítólag azt kérte Putyintól, hogy halassza el a háborút az olimpia utánra. A téli olimpia Peking mellett végetért…

Hruscsov ölette meg Kennedyt?

A szovjet diktátor személyesen utasította Lee Harvey Oswaldot az amerikai elnök meggyilkolására. Bár Nyikita Szergejevics Hruscsov később meggondolta magát, és visszavonta a parancsot, de már későn. Lee Harvey Oswald Dallasban lelőtte az Egyesült Államok elnökét. Ezt állitja egy új könyv, amely most jelent meg az Egyesült Államokban.

A sárkány hadművelet

Ez a könyv címe, az alcíme pedig: a Kreml titkos háborúja Amerika ellen. A szerzők: James Woolsey egykori nagykövet, aki 1993 és 1995 között irányította a CIA-t. A szerzőtárs nem más mint Ion Mihai Pacepa tábornok, Ceausescu árulóvá vált titkosszolgálati főnöke, aki nemrég a Covid-19 vírus áldozata lett. Amikor Pacepa átállt az amerikaiak oldalára, akkor Washingtonban azzal keltette a legnagyobb figyelmet, hogy mennyire jól ismeri a szovjet vezetés belső ügyeit. Ceausescu ugyanis a világ előtt eljátszotta a szuverén vezért, de a valóságban szorosan együttműködött Moszkvával, ahol titkosszolgálati kiképzését maga is kapta a negyvenes évek végén.

A szerzők szerint a szovjet titkosszolgálat akkor szervezte be a fiatal Lee Harvey Oswaldot amikor az az USA tengerészgyalogságában szolgált Japánban 1957-ben. A szovjet hírszerzés sok fontos feladatot bízott rá, ahol bizonyította elkötelezettségét. Ezért bízta rá személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsov Kennedy elnök meggyilkolását 1962-ben. Az ok: nem sokkal korábban a világháború szélére sodródott a Szovjetunió és az Egyesült Államok a kubai válság miatt. Ennek során Hruscsov meghátrálásra kényszerült, elveszítette arcát a szovjet vezetés előtt. Érezve közelgő bukását, meg akarta öletni ellenfelét. Ez végül sikerült is, de ennek ellenére Hruscsov mégiscsak megbukott: társai 1964-ben ebrudalták ki a hatalomból Moszkvában.

Mindezzel kapcsolatban a szerzők csekély bizonyítékkal szolgálnak. Azt állítják, hogy sok információ benne van a Warren jelentésben, melyben a Kennedy gyilkosság körülményeit vizsgálták ki. Csak épp dekódolni kell az információkat, mert a titkosszolgálatok ritkán fejezik ki nyíltan a szándékaikat. Ezenkívül leveleket idéznek, melyeket Lee Harvey Oswald szovjet feleségének írt.

Egy döntő fontosságúnak nevezett levélben Lee Harvey Oswald beszámol arról, hogy november 9-én találkozott Kosztyin elvtárssal Mexikóvárosban. Ő a tizenhármas ügyosztály nevében instruálta Oswaldot. A tizenhármas ügyosztály volt megbízva a külföldi gyilkosságokkal a szovjet titkosszolgálatnál.

A szerzők szerint Kosztyin hozta az új moszkvai utasítást: mégse ölje meg Kennedy elnököt.

Két héttel később Oswald mégiscsak lelőtte Kennedy elnököt Dallasban. Miért? Valószínűleg azért, mert Hruscsov személyesen utasította a gyilkosságra, és Kosztyin új parancsát csak félrevezetésnek tekintette. Miután a gyilkosság után őt is lelőtték, ezért motivációja örökre homályban marad.

„Végülis semmi kétség nem lehet afelől, hogy Oswaldot a KGB képezte ki Kennedy meggyilkolására. Ő annak ellenére végrehajtotta a parancsot, hogy a szovjet vezetés időközben visszavonhatta azt, mert tartott a gyilkosság washingtoni reakciójától.”

Sztálin elvtárs a népszerűsége csúcsán?

A Szovjetunió ura, aki több mint húsz éven át teljhatalommal irányította a világ első kommunista államát, a ma élő oroszok szemében pozitív történelmi alak. Mindenekelőtt azért, mert megnyerte a második világháborút. A diktatúra szörnyűségeit úgy tekinti a ma élő oroszok többsége mint szükséges áldozatot a világháború megnyeréséhez.

A Levada közvélemény-kutató intézet szerint az oroszok 70%-a tekinti pozitívnak Sztálin elvtárs szereplését a szovjet állam élén. Csak 19% nyilatkozott negatívan Joszif Viszarionovics Sztálinról, aki többmillió honfitársát gyilkolta meg. A kedvező vélemények száma emelkedett a négy évvel ezelőtti felméréshez képest, a negatív vélemények száma pedig jelentős mértékben csökkent.

Sztálin egyik leszármazottját felháborítja a kedvező értékelés: az egyik dédunokája, Jacob Dzsugasvili elítélte a tömeges megtorlásokat, melyek a Szovjetuniót abban az időben jellemezték. „Aki igazolhatónak tartja ezeket a gyilkosságokat, annak vagy elment az esze vagy igen kétséges az erkölcsi alapállása!” – fogalmazta meg véleményét meglehetősen sarkosan dédapjáról Jacob Dzsugasvili. Sztálin továbbra is a Vörös téren van eltemetve – igaz, hogy már nem a mauzóleumban Lenin mellett. Miután Sztálin utóda, Hruscsov elítélte a korábbi idők terrorját, a grúz vezér holtteste kikerült a mauzóleumból, de a többi híres bolsevik vezető között van eltemetve a Vörös téren Moszkvában. Időnként felmerül, hogy el kellene vinni onnan, de a döntéshozók – tekintettel a közvéleményre – óvakodnak ettől, hiszen Sztálin még mindig a világháborús győzelmet és Oroszország világhatalmi státuszát jelenti az oroszok többsége számára.

A szerződésszegő

0

A szovjet beavatkozást egyetlen ponton lehetett és lehet támadni: a Varsói Szerződés szerint a szerződő felek tiszteletben tartják az egyes országok szuverenitását, és csak akkor sietnek egymás megsegítésére, ha valamelyiket külső támadás éri. 1956-ban Magyarországot nem érte a béketáboron kívülről (katonai) támadás, ergo a szovjet beavatkozás jogtalan volt, ellentmond a Varsói Szerződés alapelvével, tehát a Szovjetunió a szerződésszegő.

56 évvel ezelőtt ezen a napon – ugyancsak vasárnap – hajnali 4:00 órakor iszonyatos morajra ébredtünk. Azt hittük ismét földrengés van, mint amilyent már január 12-én átéltünk. Csakhogy ez a rengés nem néhány percre mozgatta meg a csillárt meg a poharakat a vitrinben, hanem egyre erősödő és közeledő zúgás követte, lánctalpasok csattogásával. Aztán az ablakból tankok végtelen sokaságának lámpái, fényei tűntek fel. Apám csak ennyit mondott: „Elindultak.” Öregemet látszólag nem lepte meg, hiszen előző nap a rádió többször is bemondta: „Maléter Pál azonnal menjen Tökölre.” Minden egyes alkalommal, amikor bemondták Apám a rádiókészülék mellett, mintha futballmeccset hallgatott volna többször is felkiáltott: Ne menj! Csapda! Ne menj! Csapda!

Vasárnap hajnalban a rádió még nem szólt. Apám felhívta a húgát, a nagynénémet, aki a Keletinél lakott, ő is hasonlókat észlelt. A szovjet tankok kelet felől jöttek, és valamennyi főútvonalon özönlöttek a Belváros (a Parlament) felé: Váci út, Lehel út, Városligeti hídon át a Hősök terén keresztül a Magyar Ifjúság útjára (Andrássy), Ajtósi Dürer sor, Thököly út, Kerepesi út, Üllői út, Soroksári út stb.

Végre megszólalt a rádió. Nagy Imre beszélt. „Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.” – majd Egmont-nyitány. Amikor ezt játszották, mindig valami szomorú dolog történt.

Aztán a törvényes magyar kormány miniszterelnöke délután már a jugoszláv követségen volt, ahol a környék utcáit szovjet páncélautók zárták el. Persze mi azt hittük, hogy a diplomata negyedet akarják távol tartani az esetleges (utcai) harcoktól. Elég fura helyzet volt: reggel még helytállás, harcban állás a hívó szó, délutánra pedig menedék. A honvédelmi miniszter (Maléter) már előző nap (szombaton) szovjet fogságba esett, miután elment Tökölre, ahol letartóztatták. Vajon Nagy Imrét mi késztette híres, utolsó rádióbeszédének elmondására?

Igaz, engem a mai napig jobban foglalkoztat, hogy november elsején este – ugyancsak a rádióban – miért kellett bejelentenie, hogy Magyarország (egyoldalúan) felmondja a Varsói Szerződést, és kinyilvánítja az ország semlegességét.

Előző írásomra, mely 1956-tal, annak szellemével, no meg a körülményekkel foglalkozott, bírálatot kaptam egy olyan valakitől, akinek véleményére sokat adok. Egyenesen „szentségtörés”- nek tartotta, hogy „meggondolatlan döntés”-nek neveztem a Varsói Szerződés felmondását, mivel az – szerintem – jó okot adott a szovjet beavatkozásra. Bírálómnak abban igaza van, hogy ezen megjegyzésem (talán) gyengíti az 56-ról kialakult forradalmi képet és csorbítja a szabadság iránti vágyban kifejezett egységet. Viszont a történelmi tények ismeretében meggyőződésem, hogy e döntés bejelentése nélkül is elindult volna, ahogy el is indult, a szovjet hadigépezet.

A probléma ott van és volt, hogy ameddig a szabadság iránti vágyban a sztálinizmus ellen egyesült az ország, addig a többségben ehhez a diktatúrát megtestesítő szovjetellenesség is párosult. Október 23. késő délutántól magyarok voltak a barikád mindkét oldalán.

A Sztálin halála (1953) utáni új vezetés (Hruscsov) és irányvonal 1955-re alakult ki, amely aztán rövid idő alatt világhatalommá tette a Szovjetuniót. 1956-ra vált kétpólusúvá a világ. Jaltában (1945. febr.) még három győztes hatalom volt (USA, UK, SU). Az azt követő 10 évben aztán egyértelművé vált, hogy a két egykori gyarmati nagyhatalom (brit és francia) örökre elveszítette világpolitika jelentőségét. Ebben nagy szerepet játszott a II. világháború, mely jelentősen meggyengítette a tengerentúli területeikkel a kapcsolattartást. Másoldalról, a függetlenségi mozgalmak ügyesen kihasználták az egykori gyarmatosítóknak a világháború során felmerült hazai (európai) nehézségeit.

1945-ben, a nácizmus feletti győzelmi mámorban a világ mintha megfeledkezett volna a továbbra is antikapitalizmust és világforradalmat hirdető proletárdiktatúráról, a Szovjetunióról. Hat évvel korábban (1939) még Hitler és Sztálin együtt támadták meg Lengyelországot. Majd Hitler párizsi bevonulását (1940), mint a kapitalizmus egyik fellegvárának elfoglalását, üdvözölte dísztáviratában Sztálin. A két antikapitalista diktatúra és eszmerendszer (szovjet és náci) közül végül is Churchill döntött Sztálin mellett 1941 nyarán, amikor Európában már csak Nagy-Britannia küzdött egyedül a nácik ellen, és Hitler megtámadta a kapitalizmus elsőszámú ellenségét, a (proletár) világforradalmat hirdető munkásparadicsomot. Churchill ekkor katonai és gazdasági segítséget kezdeményezett Moszkvának, mert attól tartott, hogy a katonailag harmatgyenge Szovjetunió heteken belül elbukik, és akkor valóban senki sem menti meg Nagy-Britanniát, és vele együtt az európai kontinenst. Ez volt Sztálin és a Szovjetunió szerencséje.

Jaltában (1945. febr.) a háború végét jelentő megszállási öveztek kijelöléséről egyeztettek, nem pedig a megszállás időtartamáról. Annak megszűntetését, a kivonulás pontos menetét a békeszerződések (1947) utáni időkre tervezték. Közben Churchill már híres fulton-i beszédében (1946) jelezte, hogy hosszú távú megszállásra kell számítani, mert Moszkva Vasfüggönyt épít, azaz nincs szándékában Európából visszavonulnia az 1939. szeptember előtti határai mögé.

1953 fontos dátum a 20. század történelmében. Nemcsak Sztálin halála, no meg Nagy Imre első miniszterelnöksége miatt, hanem a szovjet diktátor utódának kiszemelt (ugyancsak grúz) Berija sorsa miatt is. Berijától sokan tartottak, mivel éveken, évtizedeken át Sztálin bizalmasa volt, és mint ilyen a titkosrendőrség (is) hozzátartozott. A sztálini „személyi kultusz”-t elvető új szovjet vezetés (élén Hruscsovval) okot próbált keresni Berija elmozdítására, elnémítására. Berija ugyanis véget akart vetni a hidegháborúnak. Elképzelése szerint egyesíti Németországot, méghozzá úgy, hogy a győztes hatalmakkal közösen kötnek egy semlegességet garantáló államszerződést. Ennek fejében az USA-tól (és Nagy-Britanniától) hatalmas „jóvátételt” követel. Többszörösét annak, amit 1941 nyarától a szövetségesek a Szovjetuniónak folyósítottak (és amit, azóta sem fizettek vissza). Ezenkívül a balti államoknak a kelet-európai „testvér országokhoz” hasonló státuszt („nemzeti autonómia”) kívánt adni. Egyes vélemények szerint Nagy Imre miniszterelnöksége is Berijának köszönhető.

A 1953-as berlini munkásfelkelés jó alkalomnak tűnt. hogy Berija elképzelését Hruscsov és társai antikommunistának (hazaárulónak) tartsák, és a Szovjetunióra nézve veszélyesnek. Még 1953 nyarán – amolyan kis puccs formájában – Beriját tőrbe csalták, letartóztatták, a hadsereget pedig készenlétbe helyezték attól tartva, hogy Berija hívei megpróbálják majd kiszabadítani. 1953 szeptemberében Hruscsov lett a párt első titkára. A Berija elleni bizonyítékgyűjtés (vádemelés) decemberig tartott, az egynapos tárgyalásra védőügyvédet nem kapott, és fellebbezésre sem adtak lehetőséget. A halálos ítéletet még ugyanaznap végrehajtották.

Berija esetéből is jól látszik a hruscsovi „olvadás” elve és természete: „desztalinizálás” igen, rendszerváltás nem, azaz semmi olyan, amely a („magasabb rendű”) szovjetrendszert (proletárdiktatúra, tanácsrendszer, stb.) veszélyeztethetné. Két év múlva (1955) az osztrák államszerződéssel (kicsiben) megvalósították Berija elképzelését, azzal kiegészítve, hogy a Szovjetunió politikai és katonai hatalmát előbb meg kell erősíteni Kelet-Európában, amit egyúttal (puffer)védőzónának is tekintenek, abban az esetben, ha nyugatról támadás érné. Ehhez tudni kell, hogy 1954-ben a Szovjetunió kérte felvételét a NATO-ba, amit az 1949-ben alakult védelmi szervezet elutasított. Az 1949-ben megalakult észak-atlanti katonai szövetség első főtitkára a NATO feladatát frappánsan így határozta meg: „Az amerikaiakat belül tartani, az oroszokat kívül, a németeket pedig kordában.” Erre volt válasz a Varsói Szerződés létrehozása 1955-ben. A kelet-európai országokkal addig csak kétoldalú szerződése volt a Szovjetuniónak, az 1955-ös megállapodás viszont az egymás közötti katonai segélynyújtást is biztosította. Tehát, ha valamelyiket külső támadás éri, akkor nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi szerződő fél a bajbajutott segítségére siet.

A szerződésben csak a csatlakozás lehetősége szerepel, a szerződés felmondása nem! Lehet, hogy játék a szavakkal, de a NATO elnevezésben az „O” (organisation) szervezetet jelent, amihez „tagként” lehet csatlakozni vagy (elvben) kilépni. Franciaország nukleáris haderejét kivonta a közös (amerikai) főparancsnokság alól, de nem lépett ki, a partnerségi feladatokban továbbra is részt vesz. A Varsói Szerződés viszont nem tagokból állt, hanem szerződő felekből (contracting parties). Ergo, annak felmondása igen bonyolult lenne, hiszen a szerződő felek valamennyiével egyeztetni kell, és ez nem megy máról holnapra. Arról nem is beszélve, hogy egy védelmi rendszerből való kiválás súlyosan veszélyeztetheti a többi szerződő fél biztonságát, katonai rendszerét, (titkos kódok, támadási és védelmi tervek stb.) elsősorban persze a Szovjetunióét.

Ha Moszkva bele is egyezett volna hazánk semlegességébe, azt egy nagyon hosszadalmas eljárás előzte volna meg. Arról nem is beszélve, hogy a magyar példának követői lehettek volna a „béketáboron” belül.

Éppen ezért, a szovjet beavatkozás (mai ésszel és történelmi távlatból) elkerülhetetlen volt. Már csak azért is, mert a magát magasabb társadalmi berendezkedésnek hirdető szovjetrendszer elvből NEM engedhette meg, hogy a „béketáborból” bárki is kiváljék. Ez a proletárdiktatúra teljes kudarca lett volna, és ékes bizonyítéka annak, hogy a 1917-ben elkezdődött társadalmi kísérlet nem sikerült. Moszkva azt elismerte, hogy Sztálin sokat „hibázott”, de az államszerkezet (egypártrendszer, tanácsrendszer stb.) változtatásáról hallani sem akart. Az ugyanis (könnyen) az egész birodalom szétesését, végét eredményezhette volna.

A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, nemzetközi jogilag tehetetlen volt, hiszen a hidegháború éveit éltük. Európában két ellentétes társadalmi berendezkedés nézett egymással farkasszemet. Mindegyik a másikat tartotta gonosznak és Európa népeiben azt az érzést táplálta, hogy a másik akarja megtámadni, lerohanni, azaz a veszély kívülről jön. Ennek a gondolatnak lett a jelképe a NATO és a Varsói Szerződés. A Szovjetunió és Magyarország „konfliktusa” a Vasfüggönyön túl, a béketábor (saját) problémája volt. Természetesen a Szabadvilág aggódva figyelte az eseményeket, de beleszólni nem tudott. Az ENSZ sem tudott hathatos azonnali segítséget nyújtani. Ha azonnal született volna egy határozat, annak végrehajtása is hosszú ideig elhúzódhatott volna, sőt nem egy olyan van, amit már évtizedek óta nem hajtanak végre az érintett felek.

A szovjet beavatkozást egyetlen ponton lehetett és lehet támadni: a Varsói Szerződés szerint a szerződő felek tiszteletben tartják az egyes országok szuverenitását, és csak akkor sietnek egymás megsegítésére, ha valamelyiket külső támadás éri. 1956-ban Magyarországot nem érte a béketáboron kívülről (katonai) támadás, ergo a szovjet beavatkozás jogtalan volt, ellentmond a Varsói Szerződés alapelvével, tehát a Szovjetunió a szerződésszegő.

Stephen Elekes

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!