hatalom Archives » Független Hírügynökség

Kezdőlap Címkék Hatalom

Pártok

2024-03-16

Mint a nyulak. Jobb hasonlat nincs rá, az ország jó része azon dolgozik, hogy megalkossa azt az erőt, amelyik végre majd hatalomra jutva megteremti az „igazi”, politikusok nélküli Magyarországot.

Mindenki undorodik a politikusoktól, mert a politikusok csúnyák meg rosszak, ezért maga is politikusnak áll, pártot alapít, és indul a választáson. Érdekesség, hogy a FIDESZ-KDNP oldal sziklaszilárdan 2,8 millió ember, azon az oldalon senkinek eszébe nem jut, hogy újabb illiberális pártot alapítson, a tortát mindenki az ellenoldalon szeletelgeti. Így alapítanak pártot például Kétfarkúék, a bukott igazságügyminiszter volt férje, a volt Összefogás volt miniszterelnök jelöltje, a volt… illetve van MSZP volt elnöke, és akkor a jelentéktelen, megszűnt meg egyéb pártokról, úgymint Szocialisták és Demokraták Pártja, Nép Pártján párt, Második Reformkor, ISZOMM, MOMA, satöbbi, még nem is ejtettünk egy szót sem.

Vannak régi nagy pártok, melyek ma már sehol sincsenek. Ezek közül kettőt Orbán úgy számolt fel, hogy szövetkezett velük (MDF, Kisgazdák), ők nem vették észre, hogy a baráti tűznél nincs veszélyesebb, mert az közelről jön, az SZDSZ meg önmagát számolta fel, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar néplélekkel az ő megengedő életszemléletük nem korrelál. Az élet ezt a megállapítást igazolta is, mert íme, az illiberálisok már 14 éve ülnek tort a liberalizmus hazai teteme felett, trónra segítve az erős vezetőt, aki megvédi gyermekeinket az átkozott szabadosság fertőjének borzalmaitól. Jelenleg ugyan nem úgy látszik, hogy sikerül megvédenie, sőt mintha ellenkezőleg, a támadót védené, de azért bizakodjunk, emberek! Pár évtized, és minden jobb lesz! Hogy minél lesz jobb, az még nyitott kérdés, de ezt a kérdést majd az unokáink megválaszolják. Ők ugyanis ott lesznek, és látni fogják, méghozzá közelről, amilyen pechjük van. Pártot alapítani jó dolog. Látszik belőle, hogy van karizmánk, meg tudunk embereket szólítani, és van mondanivalónk is, amennyiben mi majd megmutatjuk! Ha megválasztanak. Minden párt esetében ez utóbbi a gond, az előbbi egy cseppet sem, bőven elég hozzá az, hogy mi majd mások leszünk, mint a mai levitézlettek! És ez nagyon igaz, mert aki már volt hatalmon, az mind követett el hibát, amelyet aztán éjjel-nappal lehet emlegetni, azaz a levitézlettség náluk adott. Ilyen például az MSZP, a FIDESZ, a DK (leánykori nevén szintén MSZP) és a KDNP. Az első magyarországi „Majd mi megmutatjuk” párt, az LMP – mint ez a nevéből is következik – ugyanúgy azért alakult, amiért az összes többi, hogy deklarálja, lehet más a politika, és ezzel alternatívát adjon azoknak, akik Orbánt is meg Gyurcsányt is rühellik, ám sajnos az LMP népszerűségéből kiderült, hogy az ilyenek nincsenek sokan. Nem kellett a népnek az alternatíva. Alakultak azért még egyéb pártok bőven szintúgy abból a hitből táplálkozva, hogy ha mi pártként se nem a Gyurcsány, se nem az Orbán vagyunk, akkor majd özönlik hozzánk a nép! De nem özönlött. Egyikhez sem.

A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nép vagy nagyon kényes ízlésű egy társaság, vagy igazából fogalma sincs róla, hogy a választáskor miről van szó, így aztán a „Hagyjatok engem békén!” jelszót hangoztatva otthon marad. Ez persze nem igaz, hiszen olyan, hogy magyar nép, nincsen, hanem csak magyar emberek vannak, mégpedig ilyen is, olyan is, meg amolyan is, bármiféle egységes megítélés használata tehát rasszista hülyeség.

A magyar nép egyedeinek politikai vélemény szerinti eloszlását a közvélemény kutatások mutatják, ezért a sommás (= igaztalan) megállapítások helyett használjuk inkább ezt. Tehát:

FIDESZ-KDNP, azaz az Orbán hívők: 26 %; magyarázatot nem igényel.
DK, azaz a Gyurcsány hívők: 12 %; ez sem.
Mi Hazánk (szélsőjobboldal) választói: 6 %. A rigorózusan vallásos és a lehető legeslegnacionalistább ország hívei. Esetleg királyt is választanának, ha hatalomra jutnak. Kompromisszumképtelenek, ezért az általuk favorizált MH magányos küzdő, hacsak Orbán nem kerül nagy bajba, mert akkor elképzelhető az együtt indulásuk. Lehet persze, hogy utána megszűnnek, mert Orbán szövetsége életveszélyes.
Momentum szavazók: 6 %. A mai SZDSZ, lehet mondani. A divatos „Válasszunk valami újat” jelszó komoly oldala, amelynek szavazói a régi SZDSZ-esekhez hasonlóan nagyon kényesek, nagyon válogatósak, és majdnem annyira kompromisszumképtelenek, mint a Mi Hazánk. Hajlamosak mindenkit elküldeni a francba, aki egy kicsit is nem tetszik nekik. Nagyon kellemetlen szövetségesek – ha ugyan szövetséget kötnek bárkivel.
A Magyar Kétfarkú Kutyapárt szavazói: 6 %. Ők azok, akik szerint az ország sorsa vicceskedéssel is befolyásolható. Nincsenek tisztában vele, hogy nem, de ami a nagyobb baj, hogy a párt sem. A divatos „Válasszunk valami újat” jelszó komolytalan oldalát képviselik, és a létezésük nem egy öröm az Orbánt leváltani akaróknak, ugyanis szövetséget valószínűleg nem kötnek senkivel, csak elviszik a szavazatokat.
MSZP szavazók (a ténylegesen baloldaliak): 3 %. Az MSZP a legrutinosabb párt, mind a politizálást, mind a kormányzást illetően, de mára már szinte teljesen kihaltak a szavazói, az ifjúság körében meg az MSZP nem divat.
LMP szavazók: 3 %. A „Válasszunk valami újat” jelszó idős hívei, akik már nem akarnak valami még újabbat választani. Bőven elég nekik a régi új.
A Párbeszéd – Zöldek szavazói: 2 %. Egy baráti kör pártot imitálva.
Bizonytalanok: 29 %. Az ország legnagyobb azonos politikai álláspontú választói csoportja. Ha párttá alakulnának, simán nyernék a választást.

Végigtekintve a fenti listán a FIDESZ leváltásához biztosan rendelkezésre álló szavazatok összege elméletileg: 12 (DK) + 3 (MSZP) + 2 (Párbeszéd-Zöldek) = 17 %. A bizonytalan szavazatok aránya: 6 (Momentum) + 3 (LMP) = 9 %, a biztos szavazatokkal együtt elméletileg 26 %, azaz az állás a FIDESZ-KDNP 26 %-át tekintve döntetlen. Elméletileg.

Az elméletiség hangsúlyozása két okból szükséges. Először is a pártok miatt, másodszor a szavazóik miatt. A pártokat illetően azért, mert noha a DK, MSZP és Párbeszéd-Zöldek szövetkezés biztosra vehető, a Momentum és az LMP csatlakozása hozzájuk nagyon is bizonytalan, a szavazókkal meg az a gond, hogy biztosan lesz olyan DK-s szavazó, aki semmiképpen sem szavaz egy Donáth Annát is magába foglaló konglomerátumra, és ez fordítva is igaz, csak ott nem Donáth a visszataszító erő, hanem Gyurcsány. Ezért mondható, hogy még bőven van tennivaló, ha az ellenzéki pártok le akarják győzni Orbánt.

A pártok nagy baja, hogy nem csak politikai erőként, hanem munkahelyként is működnek, azaz vannak, akik innen kapják a fizetést. Mesterségük a politika, alkalmazójuk a párt. Ez abszolút érthető, az a kor már rég elmúlt, mikor a politika gazdag polgárok és arisztokraták hobbija volt, aki dolgozik, az megérdemli a fizetést. A pártok ugyanakkor csak annyi embert tudnak eltartani, amennyire népszerűek, azaz ahány emberüket be tudják juttatni a különböző parlamenti és önkormányzati helyekre, ugyanakkor, ha összefognak, előzetesen kell megsaccolni, hogy mennyi szavazatot hoz az egyik, mennyit a másik, azaz hogy egyenként mennyire népszerűek, ezért a fizetős posztok elosztása előzetes alkuk alapján dől el, ami sok személyes sértődést indukál. Ha pedig nem mindenki érzi úgy, hogy a pártjától megkapta azt a helyet, amit megérdemel, és ami egyáltalán az egzisztenciáját biztosítja, akkor baj van. Erről szokták a becsületes, nyílt tekintetű ostobák írni, hogy „Ne homályos hátsó szobákban dőljön el a jelölés!” Hát hol a jófenében, tessék mondani? Nyilvános veszekedések során? Egy-egy előválasztás megszervezése, meghirdetése, lebonyolítása sokkal több pénz és fáradság, mint amennyi haszna van, mivel a szavazóknak csak egy töredéke megy el előválasztani, akik a kisebb sarzsik esetén nem is ismerik a vetélkedő aspiránsokat, és hogy torz eredmény születik, amely senkinek sem jó, abban mindenki biztos lehet. Miniszterelnök jelöltek esetén az előválasztás igen, hatodik alabárdos jelülése esetén nem.

A választás utáni időszakot a fenti okból kilépések, médián keresztüli szidalmazások, számonkérések és egyéb, a pártok életét felforgató kellemetlen esemény tarkítja, a kilépések sokszor új párt születéséhez is vezetnek, amely aztán természetesen nem viszi semmire, de a sértettség, a düh és az utálat sokáig megmarad. Természetesen nem csak a választások után, hanem már az alkudozás alatt kezdődik ez a folyamat. Na, így fogjon össze az ember, ha még a saját pártjában sem bízhat… hajh de ismeri ezt Gyurcsány Ferenc!

Összefoglalásként a következők mondhatók az Orbánt ténylegesen leváltani akaróknak:

Az ellenzéki pártoknak, akivel csak lehet, mindenkivel össze kell fogni.
Akivel összefogtak, azokat nyilvánosan tilos bírálni. Kifogás esetén telefonálás, személyes megbeszélés, vezérkari tárgyalás, ha tetszik, de a közönség előtt semmit!
A saját szavazóknak meg kell magyarázni, hogy az másik pártban általuk utált személyeket is el kell fogadni a közös cél érdekében.
El kell menni a független lapokhoz, és megbeszélni az ellenzéki propagandát velük. Amelyik lap erre nem hajlandó, az nem is akarja Orbánt leváltani. El kell nekik mondani, hogy az ellenzéki propaganda az összefogott ellenzéki pártok és jelöltek megvédése a FIDESZ hazugságok ellen, valamint programjaik ismertetése, azaz a NER lapokkal ellentétben hazudni nem kell, de a fenti két feladatot folyamatosan és messze hangzón hirdetve kell végezni, a legkisebb szünet nélkül. Mellékesen a lehető legkevesebbszer szabad csak leírni, hogy az ellenzék hülye. Az ilyen leírások javasolt száma: 0.
Szövetséget kell kötni az úgynevezett mértékadó értelmiséggel a program kidolgozásában való részvétel érdekében, mert ha az értelmiségi részt vesz valamiben, a saját munkáját csak nem fogja utólag pocskondiázni, bár a pocskondiázásra nagyon hajlamos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, rendkívül sajnálom, de más esély nincs. Sok békát kell közben lenyelni, mert minden pártban vannak ostobák, de ezen a lenyelési hajlandóságon fog eldőlni, hogy Magyarország ellenzéki pártjai és szavazói képesek-e megfordítani a jelenlegi, a középkorba visszavivő folyamatot, és újból elindulni a XXI. század felé, vagy nem.

Az ugyanis az ország érdekében kötelező. Lenne.

Tudás

Falusi Tamas

2024-03-09

Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy tudás sokrétű. Van ugyebár a tudás mellett még a nem tudás, a féltudás meg a rosszul tudás is. A múltkor már irkáltam erről, és ott megemlítettem azt, hogy a legnagyobb bajokat Hawking szerint az utóbbi szokta okozni, ha illúzióval párosul, azaz az ember ugyan rosszul tudja, de az az illúziója, hogy jól.

Sir Francis Bacon jegyezte le, hogy scientia potentia est, azaz a tudás hatalom, és ebben nagyon igaza van. Ha valamit tudok, akkor evvel a tudással számomra jó irányba fordíthatom a dolgokat, hogy azok a magam, a szeretteim, sőt akár az elveim számára kedvezőbbek legyenek, mint ahogy eredetileg lettek volna. Probléma akkor szokott lenni, ha az én elveim az emberiség morális vagy egyéb elveivel nem vágnak egybe, mert akkor a magam számára a tudás ugyan hasznos, de az emberiség számára nem, és ebből akár hátrányom is származhat, ha a többiek a velük ellenséges viselkedésemet látván begorombulnak. Akár több hátrány is, mint amennyi előnyt eredetileg nyertem vele.

A hatalom, amit a tudásunk által magunknak biztosíthatunk, bárki ellen bevethető. Így például ha egy zsenge gyermek valamely pedofil bűnöző erőszakos közeledését látva pontosan tudja azt, hogy egyrészt ez micsoda, másrészt, hogy ezt vele nem teheti meg (még ha kiszolgáltatott is neki, mert az igazgatója, a gyámja vagy egyszerűen csak felnőtt), akkor hatásosan képes megakadályozni, leleplezni és ellehetetleníteni János bácsi további ténykedését, mert tudja, hogy ezt azonnal jelentenie kell, és azt is tudja, hol. Ma a gyermeket sajnos úgy „védik”, hogy törvénybe foglalják: a szexualitást illetően 18 éves koráig ne tudjon, és ne is tudhasson meg róla semmit, még az ún. „normál” változatról se (megjegyzendő, hogy mindegyik változat normális, legfeljebb nem többségi). Ebből következően, ha jön a pedofil bűnöző, a gyermeknek fogalma sincs arról, hogy mi történik vele, nem tudja, hogy ennek nem kell így lennie, és azt sem, hogy nem ő a hibás, ha rossz neki. Teljesen olyan, mintha a gyerek előtt titokban tartanák a gravitációt, mert akkor sosem esik el. Persze előbb-utóbb találkozik vele (sokkal előbb, mint hinnénk), de akkor se! Tanulja meg a saját kárán a büdös kölök! Ahogy a szülei is.

A gyermekek ilyetén felvilágosítási igényéről persze hatalmas a csönd, mert aki ezt fel merné vetni, azt „Megrontás, megrontás!” kiáltások közepette elevenen falja fel a nép. Érdekesség, hogy a törvény által parancsolt gyermeki tudatlanságban tartás miatt bekövetkező magas pedofil bűnözői látenciát meg az aránylag sok leányanya terhességet azok leginkább tragikus következményeivel együtt simán elfogadják. Azt a nagy többség mintegy az élet természetes velejárójának tekinti.

A tudás a választók feletti hatalom kiterjesztésére is használható, amennyiben a népszerűséget ez által fokozni lehet. Ismeretes, hogy Putyin háborúja miatt 2022 őszén a tőzsdei földgáz ár másfél hétre a tizenkétszeresére nőtt. Na, ki is számolták gyorsan fideszék, hogy ez mit jelent rezsicsökkentésben, és bár ez már másfél éve volt, és azóta a tőzsdei ár réges-rég visszatért a normál szintre (ráadásul nálunk sohasem volt ennyi), a miniszterelnök úr még nemrég is azzal etette a jónépet, hogy ő minden háztartást havonta 181 000 forinttal támogat. A hülyítésünkhöz… illetve hatalom kiterjesztéshez persze az is kell, hogy a jónép ne tudja a részleteket, ezért a miniszterelnök úr gondosan nem árulta el, hogy egyrészt a rezsit nem ám az ő pénzéből, hanem a mi adónkból „támogatja” (minél több vizet, gázt, villanyt fogyaszt valaki, annál több támogatást kap az adózóktól), másrészt, hogy az immár másfél éve hangoztatott összeg régóta és messze nem igaz. Még Szijjártó sem tudott az oroszokkal olyan rossz üzletet kötni földgázszállítási téren (pedig ért ám hozzá, lásd lélegeztetőgépek), hogy a mondott összegnek akár a töredéke is igaz legyen. Ha ugyanis így lenne, az évi 8700 milliárddal növelné a költségvetési kiadást, ami legfeljebb egy éven belül az ország gazdasági összeomlását okozná, de ez, bár a 2023-as hiány kétségbeejtően magas (kb. 2500 milliárd), azóta sem történt meg, így aztán a miniszterelnöki szöveg csak egy primitív humbug. Ha valaki kap egy villanyszámlát azon narancssárgával kiemelt szöveggel, hogy a fogyasztásának ára 5000 forint, de ha nem lenne rezsitámogatás, akkor 40 000 forintra rúgna, ezért a megtakarítása Orbán miniszterelnök úr jóvoltából 35 000 forint, akkor tudnia kell, hogy ez színtiszta átverés. Van ugyan támogatás, de az jóval kevesebb, és amúgy is az ő pénzéből kapja önmagától, mert ha nem lenne ilyen támogatás, kevesebbet kellene adóznia a népnek.

Itt van aztán a migráció. Gyakorlatilag bunkósbotként forgatja a FIDESZ, mutatva, hogy mennyire igyekszik, és majdnem akkora elánnal véd minket a vérszomjas migránsoktól, mint gyermekeinket a tudás okozta erkölcsi fertő miatti elkárhozástól (utóbbit azért jobban). Hálásak is vagyunk neki módfelett. A migráció már régóta kérdés Európa szerte, és az EU folyamatosan próbálgatja megoldani a Mutti szarvashibájából összejött zűrzavaros helyzetet. A sok pont között már vagy tíz éve mindig szerepel, hogy tehermentesíteni kell azokat az államokat, akikhez a legtöbb migráns érkezik. A tehermentesítés úgy történne, hogy valamilyen kvótarendszer szerint meghatározzák, melyik országban mennyi migráns lehet, és amelyekhez sok érkezik, azok a kvóta szerint adnak át belőle azokhoz, amelyekhez kevés érkezik. Ezt Magyarországnak (korábban a lengyelekkel, ma már egyedül) sokáig sikerült blokkolnia, de a múlt év decemberében a javaslat érvénybe lépett, mert elég volt a minősített többség. Itthoni fegyverként viszont (kihasználva a nép tudáshiányát) továbbra is használatos:

„A miniszterelnök szerint Brüsszel azt akarja, hogy osztozzunk abban a biztonsági kockázatban, amiben évek óta szenvednek a rossz döntéseik miatt. – Az unió úgy döntött, hogy nekünk is fel kellene építenünk egy migránsgettót. Egy rossz dolgot akarnak ránk erőltetni – jegyezte meg. Orbán Viktor kiemelte, hogy a migrációval szemben egyetlen módszer, a magyar megoldás vált be. Mint mondta, hazánkban nincsenek migránsok, és nem is lesznek.”

Ahogyan az egyértelmű (sajnos nem mindenki számára), akár akarja Brüsszel, akár nem, már ma is, kvóta nélkül is, sőt 2004. óta „osztozunk abban a biztonsági kockázatban”, amelyben a többiek is osztoznak velünk, hiszen a schengeni nyitott határok miatt bármelyik másutt beengedett, és az EU területére engedélyt kapó migráns vagy akárki bármikor idejöhet. Egyetlen szerencsénk, hogy ebbe a lepusztulófélben lévő országba, ahol nincs segély, nincs dzsámi, és még utálják is őket, egyetlen épeszű migráns sem akar jönni.

Fordítva a helyzet ugyanez. A kvóta nem arra szolgál, hogy idetelepítsenek migránsokat, hiszen a nyitott határok révén bármikor elmehet, és el is fog menni, ugyanis minden hozzánk akár legálisan, akár illegálisan bejutó migráns csak addig marad, amíg bármilyen közlekedési eszközzel el nem éri az osztrák vagy a szlovák határt, és úgy eltűnik innen, mintha sohasem lett volna itt (panaszkodnak is az osztrákok meg a szlovákok, és néha lezárják a határokat). A kvóta arra kell, hogy vegyünk át arányosan terhet, például a migránsokkal elárasztott olaszoktól, ugyanis a migráns vizsgálatok pénzbe és fáradságba kerülnek, ráadásul, amíg a döntés meg nem születik (kiutasítás vagy engedély), el is kell őket tartani. Hogy addig ne mehessenek sehova, arra szolgál a nálunk rémséges fenyegetést jelentő „migránsgettó”.

Ebből következően két eset lehetséges: vagy fogalma sincs a derék miniszterelnöknek, hogyan működik az Unió, vagy ezekkel a fenyegető szövegekkel és annak állandó hangoztatásával, hogy ez a védelmünket szolgálja, át akar verni minket. Ahogy ismerem, mindkét eset könnyen lehetséges. Mint tudjuk, Soros azt írta, minden migráns oda menjen, ahova egyrészt ő szeretne menni, másrész ahol szívesen látják, mert ez a befogadás sine qua non-ja. Ezt Orbán, miközben a Soros tervvel ijesztget (ami nincs, csak javaslat van) gondosan elhallgatja előlünk, hiszen ha megtudnánk, hogy Soros pont ugyanazt akarja, mint Orbán, azaz hogy ide ne jöjjön egy darab migráns se (persze magától se jönne), egész más szemmel néznénk az ördög jellegét elvesztő Sorosra, meg a róla hazudozó miniszterelnök úrra is.

Nem kéne azt tenni, hogy folyamatos magyarázatokkal felvilágosítva a jónépet, az így nyert tudás révén hatalmat adunk neki, hogy végre leváltsa Orbánt? Jelenleg ugyanis a féltudásával és becsapva semmiféle hatalma sincs felette, ezért állandóan rászavaz.

Vagy tovább folyik az ódzkodás?

Rogán Tóni csak Varga Juditot akarta megbuktatni, de az akció túlságosan jól sikerült

2024-02-12

“Hiszek abban, hogy Magyarország nem a Rogán Antalok országa” – írta a Facebookon Varga Judit elvált férje, aki egyben közölte azt is, hogy lemond minden állami tisztségéről.

Varga Judit már korábban közölte, hogy kiszáll a közéletből. Az ok: ő ellenjegyezte azt a kegyelmi kérvényt, melyet áprilisban aláírt Novák Katalin, és ezért kényszerült lemondásra szombaton. Rogán Tóni valószínűleg csak Varga Juditot akarta megbuktatni nehogy rávalljon a Völner – Schadl ügyben. Pintér Sándor nyomozói azért kezdték meg a korrupciós ügy kivizsgálását, hogy megbuktassák Rogán Antalt, de Orbán Viktor másképp döntött: elvette a titkosszolgálatok felügyeletét a veterán belügyminisztertől, és átadta Rogán Antalnak vagyis még pontosabban a saját kezébe vette.

A Völner – Schadl ügyben többször is elhangzott Tóni, Barbara és Ádám neve vagyis a kabinetminiszter, a neje és kabinetfőnöke voltak az igazi főnökök az ügyben. Erről szólhatott volna néhány szót Varga Judit a bíróság előtt.

Ezért mozdította őt el Orbán Viktor az igazságügyi tárca éléről. Rogán emberei banánhéjat helyeztek még el a miniszterasszony lába alá: egy pedofil per elítéltjének kegyelmi kérvényét. Varga Judit ezt elővigyázatlanul aláírta, és ezzel előkészítette Novák Katalin bukását is.

Rogán a sötétség fejedelme

Orbán Viktor Berijája és Goebbelse tudja, hogy sosem lehet belőle király, mert Orbán Viktor emberei szorgosan gyűjtik róla a terhelő bizonyítékokat arra az esetre, ha

“Tóninak fejébe szállna a dicsőség.”

Rogán viszont királycsináló lehet hiszen a titkosszolgálatoknak és a médiának ebben mindig kulcs szerep jut – jól megmutatta ezt Ceausescu bukása amikor Stanculescu tábornok volt a különleges bíróság feje, amely halálra ítélte Ceausescut és nejét. A titkosszolgálat főnökét maga Ceausescu nevezte ki, de Stanculescu tábornok jó kapcsolatot ápolt Moszkvával és Washingtonnal is. Ilyen hibát Rogán Tóni nem követhet el.

“A hatalom a nők szoknyája mögé bújik”

– írta Varga Judit elvált férje, aki feleségéhez hasonlóan távozik a közéletből.

A hatalomnak nincs emberi arca

Orbán Viktor a fiatal nőknek azt a szerepet szánta, hogy a hatalom emberi arcát mutassák meg, de mára kiderült: a hatalomnak nincsen emberi arca. Aki nem öl, azt megölik – Orbán Viktor régóta ismeri ezt a szabályt, de Varga Judit és Novák Katalin nem volt alkalmas erre a harcra, ahol a katonás kíméletlenség alapkövetelmény.

11 irodaházat vett Tiborcz Pista Belgrádban

2024-01-11

Délkelet Európa legnagyobb ingatlan ügyletéről van szó – írják a szaklapok, és ez annál is inkább figyelemreméltó, mert a miniszterelnök veje egy magyar üzletembertől vásárolt, aki Orbán oligarchái közé tartozik: Jellinek Dániel az eladó.

A 122 ezer négyzetméteres belgrádi iroda üzlet 267 millió euróba került 2021-ben Jellinek Dániel Indotek cége számára. A mostani vételár egyelőre nem ismert, de talán nem is fontos, mert az Orbán birodalmon belüli változásról van szó, ahol a fiktív ügyletek éppúgy előfordulnak mint a valóságosak.

Az pedig, hogy a vásárláshoz szükséges hatalmas összeg hogyan került Orbán Viktor vejéhez, örökké titok marad már hogyha a Szuverenitásvédelmi Hivatal és Rogán Antal jól végzi a dolgát.

Rogán Tóni egyszerre felügyeli a titkosszolgálatot és a médiát. A titkosszolgálat első számú célja Orbán Viktor védelmezése, a média kötelessége pedig az, hogy mindent eltitkoljon amit csak lehet a nyilvánosság elől. A nemzeti együttműködés 2010 óta tartó rendszerében ez lényegében sikerült, de Orbán mégsem nyugodt. A kormánypárti média – élén az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával, Bayer Zsolttal, rendkívüli mértékben aggódik Belgrád és Varsó miatt. Belgrádban az ellenzék akciókat indított, mert úgy érezte – minden bizonnyal joggal – hogy Vucsics elnök a választási csalást sem vetette meg a siker érdekében. Vucsics pedig Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kebelbarátja. Az orosz titkosszolgálat nyíltan segíti Vucsics elnököt, ezt a miniszterelnök asszony el is mondta a televízióban. Jutalmul leváltották, mert a külföldi titkosszolgálat segítségét illik megköszönni, de nem a nyilvánosság előtt. A kormánypárti média Magyarországon persze nem erről ír hanem arról, hogy Belgrádban az amerikai nagykövetség bátorítja az ellenzéket. Ez sem megalapozatlan állítás.

A varsói fordulat különösen aggaszthatja Orbán Viktort

A választási siker után hatalomra került liberális kormányzat élén Donald Tuskkal, kőkemény eszközökkel fogott hozzá a Kaczynski rendszer leépítéséhez.

Mindenekelőtt vissza akarja foglalni a közszolgálati médiát, melyet a PiS Jaroslaw Kaczynski irányításával – Orbán Viktor módszerét követve – teljes mértékben kormányzati propaganda eszközzé változtatott. A hadjáratot Sienkiewicz egykori belügyminiszter vezeti, aki jelenleg a kulturális tárca élén áll. A nagy író dédunokája régebben a titkosszolgálat alezredese volt – siet mindenkivel tudatni a kormánypárti média Magyarországon, amely szívesen feledkezne meg arról, hogy Putyin is alezredesként szolgált méghozzá a KGB-ben, majd pedig az utódszervezet, az FSZB vezetője lett mielőtt minden oroszok urává vált volna. Lengyelország egykori belügyminiszterét és a PiS egy másik parlamenti képviselőjét a köztársasági elnök palotájában tartóztatták le, ahol elbújtak, mert fülest kaptak a várható rendőri akcióról. Tusk kormánya tehát nem viccel, és nem kétséges, hogy mögötte áll teljes mellszélességgel az Európai Unió és az Egyesült Államok. Ez finom figyelmeztetés Orbán Viktor számára is, hogy a Nyugat nem viccel, ha úgy érzi, hogy fontos érdekeinek védelméről van szó. Budapest persze nem Varsó: Lengyelország stratégiai jelentőségű állam, amely különösen felértékelődött az ukrajnai háború következtében. Magyarország nem oszt és nem szoroz az amerikai stratégiai tervekben hiszen a szerepét már régóta átvette Románia, amely maximálisan lojális mind Washingtonhoz mind pedig Brüsszelhez.

Mi indokolja mégiscsak Orbán kihívó magatartását?

Trump: a NATO halott

“Meg kell értenie: hogyha Európát megtámadják, mi nem fogjuk se megvédeni se támogatni az Európai Uniót!”

– ezzel a mellbevágó kijelentéssel örvendeztette meg Donald Trump, az USA elnöke Ursula von der Leyent, a brüsszeli bizottság elnökasszonyát 2020- ban Davosban a világgazdasági fórumon. Érdekes módon Thierry Breton, az Európai Unió francia biztosa, aki jelen volt a találkozón, most négy év után érezte úgy, hogy ezt az információt meg kell osztania a közvéleménnyel. A brüsszeli Politico ezenkívül arról is beszámol, hogy Donald Trump, aki szeretne visszakerülni a Fehér Házba, rendszeresen azt fejtegeti baráti körben, hogy “a NATO halott.”

Orbán Viktor támogatja Trump elnöki ambícióit. Cserében Donald Trump az előválasztási kampányban “a legkeményebb fickónak” nevezte Európában a magyar miniszterelnököt. Trump azt állítja, hogyha újra hatalomra kerülne, akkor villámgyorsan megegyezne Putyinnal, és véget vetne a háborúnak Ukrajnában. Ez is indokolhatja Orbán vétóját az Ukrajnának szánt uniós támogatás ügyében.

A másik persze a zsarolás hiszen a nemzeti együttműködés rendszerét tartósan nem lehet üzemeltetni az uniós eurómilliárdok nélkül.

A brexit el kell, hogy gondolkodtassa Orbán Viktort hiszen Donald Trump fűt-fát ígért Londonban a kilépés esetére, de ebből nem valósult meg semmi! Még mindig nincs kereskedelmi egyezmény az USA és Nagy Britannia között, és az amerikai választási évben már nem is lesz. Orbánnak észre kell vennie, hogy Washingtonban Trump és hívei leírták Európát, és ennek a következményei Magyarországot is érinthetik.

Orbán külön útja hamar menekülő úttá változhat. Itt jön újra a képbe Belgrád, mert Orbán Viktor első számú menekülő útja Szerbia, Putyin hűséges szövetségese. Csakhogy Szerbia az Európai Unió tagja akar lenni. Vucsics elnök számára Orbán Viktor csak addig nagy barát amíg ő a magyar miniszterelnök, aki vétózhat Brüsszelben. Semmi garancia sincsen arra, hogy egy menekülő Orbán Viktort Vucsics elnök ne szolgáltatna ki Washingtonnak és Brüsszelnek. Egyelőre erről nincsen szó hiszen mindenki az amerikai elnökválasztás eredményére vár bár a választék eléggé szánalmas: Biden elnök már alig alkalmas az USA vezetésére, Trumptól pedig minden kitelik. Hiába sikeres gazdaságilag a világ első számú nagyhatalma, ha a döntéshozói képtelenek átlátni a globális helyzetet, és még kevésbé képesek logikus cselekvésre 2024-ben.

Moral insanity, avagy Orbán pénzt akar saját hatalma megtartásához

2023-12-16

Orbán kivonult, avagy ki kit zsarol Brüsszelben: a miniszterelnök megvétózta az ukrán támogatási csomagot Brüsszelben noha megígérte Macron francia elnöknek, hogy ezt nem teszi meg. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója ezt azzal magyarázta brüsszeli sajtóértekezletén, hogy Orbán Viktor a teljes uniós összeget akarja, nemcsak azt a 10 milliárd eurót, melyet Brüsszel felszabadított.

Orbán átverte a francia elnököt, aki az Európai Unió nevében állapodott meg vele: ott vétózott, ahol igazán fontos volt, és kivonult a teremből akkor amikor Ukrajna csatlakozási tárgyalásairól döntöttek. Ez utóbbi kizárólag szimbolikus gesztus hiszen Ukrajna uniós tagsága még messze van viszont a pénzre máris szüksége lenne. Erről pedig már csak jövőre dönthet az Európai Unió. Rutte holland miniszterelnök közölte, hogy januárban valószínűleg újabb rendkívüli csúcstalálkozót rendeznek Brüsszelben, hogy megoldják az ukrán támogatás ügyét.

“Van annyi pénze az Európai Uniónak, hogy Ukrajnát addig is támogassa”

– hangsúlyozta a holland miniszterelnök.

Az Európai Unió 18 milliárd eurós éves támogatást nyújt Ukrajnának , de ez lejár. Ezt kellett volna meghosszabbítani illetve elfogadni azt az 50 milliárd eurós támogatási csomagot, mely lehetővé tenné Ukrajna működését a jövő évben. Kijevben ugyanis a pénzügyminiszter nyíltan megmondta: nyugati segély nélkül bedől Ukrajna gazdasága. Az USA segély is a levegőben, mert az ellenzéki republikánusok egyelőre nem hajlandók megszavazni azt.

Orbán Viktort csak a pénz érdekli

Ha valakinek eddig kétségei voltak, most végképp meggyőződhetett arról, hogy a magyar miniszterelnök azért ragaszkodik Brüsszelhez, mert az Európai Unió eurómilliárdjai nélkül nem tudná üzemeltetni a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon.

Bár Nagy Márton, gazdaságfejlesztési miniszter, aki megkapta a gazdaság irányításának nem épp könnyű feladatát, azzal dicsekedett, hogy “talpon maradtunk az uniós források nélkül is”, de hosszú távon Orbán Viktor nem lenne képes finanszírozni a nemzeti együttműködés rendszerét hiszen a túlélés csakis úgy sikerült, hogy minden eddiginél nagyobb megszorító csomagot kapott a magyar társadalom és a gazdasági élet. Az életszínvonal csökkent, ez pedig nem sok jót ígér hosszú távon Orbán Viktor népszerűségének. Ezért harcol ravasz rókaként minden centért Brüsszelben Orbán Viktor.

A miniszterelnök azt is tudja, hogy csatáját figyelik a nagy hitelnyújtó bankok, melyek jelentős felárral finanszírozzák a nemzeti együttműködés rendszerét.

Figyeli Orbán brüsszeli ravaszkodását Moszkva, Peking és Washington is – más-más okból. A magyar miniszterelnök pénzt kért Pekingtől, és nem kapott. Orbán olcsóbb földgázt kért Putyintól, és nem kapott. Washingtonban a republikánusokkal paktál, mert arra számít, hogy Trump visszatér a Fehér Házba.

Addig is boldog a magyar miniszterelnök, aki mindenáron a világlapok címlapjára akar kerülni. Szakértők találgatják Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Washingtonban: vajon mit akar Orbán?

A hatalmát akarja örökössé tenni, és tudja, hogy ebben Montecuccoli nagy mondása az irányadó a háborúról: ehhez három dolog kell, pénz, pénz és pénz…

A hatalom erkölcse

Kenderessy Milán

2021-02-10

„más a választási program és más a kormányprogram”

Azonos szituációkban az emberek többféleképpen gondolkodnak és cselekednek, ez megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi is az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Mivel a politikai cselekvések és döntések nem csupán a döntésben résztvevők és azok közvetlen környezetének életét befolyásolják, hanem egy ország lakosságának életére is hatással vannak.

Nem lehet cél, hogy egyértelmű választ adjunk a nagy erkölcsi dilemmákra, nem lehet cél, hogy megmondjuk, mi a jó és mi a rossz. A cél csak az lehet, hogy gondolkodjunk ezekről és saját erkölcsi, morális meggyőződéseinket ne tekintsük általános igazságnak. Mert általános igazság egyszerűen nem létezik.

Az erkölcs a jog és a politika

Az erkölcs, nem egy olyan téma, amiben egy általános igazság létezik. Az erkölcs, mint egy iránytű, útmutatást adhat ahhoz, hogy az egyéni felfogásunk és belátásunk szerint helyesen cselekedjünk.

Amikor arról beszélünk, hogy mi a társadalmi erkölcs vagy a közerkölcs akkor meghatározunk egy csoportot vagy egy ország lakosságát, mely egy meghatározott erkölcsi mérce szerint éli életét a társadalmon belül. Aki ezeket a szabályokat nem tartja be, azok büntetésben részesülnek „deviáns” viselkedésük miatt. Ez a büntetés lehet bírság vagy a társadalomból való kizárás is börtönbüntetés útján.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra építkeznek a társadalom életét szabályzó törvények is.
A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek. Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással.

A közerkölcs léte egyáltalán nem zárja ki azt, hogy mindenkinek lehessen saját meggyőződése és morális iránytűje élete során, mely szabályozza cselekvéseit.

Ahány ember annyi vélekedés létezik egy időben a jó és a rossz fogalmáról. Egy egységes erkölcsi alap kijelölése és szabályainak meghatározása és betartatása, pontosan ezért a sokszínűség miatt nehéz feladat.

Az életünket behatároló és szabályzó törvények erkölcsi alapját a legtöbb esetben valamilyen vallási szemléletmód adja. Például nálunk és Európa-szerte ez a vallási alap a keresztény szemléletmód. Más régiókban, például az arab világban, az iszlám vallás tanai adják a törvénykezés alapját.

Könnyű felismerni a vallási alap rendkívüli hatását a jogra, elég csupán egy pillantást vetni a tízparancsolatra és máris láthatjuk, hogy az abban foglaltak mennyiben mutatkoznak meg a törvényekben és szabályozásokban.

Tehát az erkölcs alapot ad a szabályozásokhoz a politika dönt a szabályozások mikéntjéről, mely a jog eszközével válhat valóra.

A politika és az erkölcs kapcsolata

A politika és erkölcs kapcsolatának értékelésénél a legfontosabb kérdés talán az, hogy mi a politika és mi az erkölcs célja. Cselekvéseinket egyéni szinten is céljaink határozzák meg, céljainkhoz igazítjuk azt, hogy egyes szituációkban miként döntünk.

Amennyiben az erkölcs céljának tekintjük, hogy szabályozza azt, hogy miként élhetünk együtt egy társadalomban, illetve segít eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, úgy a politika céljának is hasonlónak kellene lennie, mivel a politika az, mely részben alakítja a közerkölcsöt és formálja az egyének hozzáállását bizonyos témákhoz.

Mondjuk ilyen cél lehetne, hogy segít előre mozdítani a közjót, hogy az emberek számára a legjobb alternatívákat kínálja és meg is valósítsa a társadalmi együttélés eszméjét.

A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják.

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy párt szövetség ameddig a választók bizalmát élvezi.

Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is.

Ez az egyik olyan mozzanat, ahol a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem az is, hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat, amiből következik az, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy elképzeléseikkel alakítsák a közösség életét, amibe beletartozhat az a célkitűzés is, hogy a közjó megvalósulhasson.

Azzal, hogy a hatalom megszerzése és annak megtartása előfeltétele a politikai élet alakításának és a döntéshozatal képességének megszerzésének, úgy az erkölcs egy alárendelt szerepbe kerül politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás ezért sok esetben képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

A politikai vezetők a választók kegyeiért versengenek egy demokráciában. Ahhoz, hogy elnyerjék a választók bizalmát a politikai vezetők népszerű intézkedéseket vezetnek be, ígérgetnek és látszatmegoldásokkal kedveznek egyes társadalmi csoportoknak, hogy elnyerjék szavazatukat és bizalmukat.

A legtöbb politikai párt legyen az kormányon vagy ellenzékben, ugyanúgy él ilyen és hasonló eszközökkel. A társadalmi csoportok hergelésének eszközével, az egészségügy és az oktatás világszínvonalra való emelésének kivitelezhetetlen ígéretével és még napestig lehetne sorolni a példákat.

A pártok és az erkölcs

Az egyik legnagyobb problémába akkor ütközünk, amikor egy politikai tevékenységet az erkölcsösség szempontjából akarunk megítélni. Minden egyén politikáról kialkotott képét, saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

Így máris ott tartunk, hogy

csak egyéni véleményt tudunk megfogalmazni és nem általános igazságot.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogy miként lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalom technikai sikerek oltárán.

A politikai pártok közötti versengés, egy demokratikus rendszerben arra sarkallhat minden politikai erőt, hogy az erkölcsi kérdésekhez rugalmasan álljanak.

Felfoghatjuk ezt úgyis mintha egy futóversenyen lennénk, ahol vannak alapvető szabályok, mint, hogy hol kezdődik és hol végződik a pálya, de az nincs tiltva, hogy a versenyzők doppingoljanak és kigáncsolják egymást a verseny közben. Egy ilyen helyzetben vajon beszélhetünk e erkölcsről?

Aki fair módon az erkölcsi normákhoz tartva magát versenyzik az bolond?

Mert, ha úgy látjuk egy ilyen esetben nincs értelme az olyan fogalmaknak, mint erkölcs, értékek vagy elvek akkor miért várjuk el ugyanezt a politikai pártoktól?

Így nagyon is fontos az a kérdés, hogy a cél szentesíti e az eszközt?

Lehetséges-e az, hogy erkölcsileg rossznak bélyegzett tevékenység, piszkos módszerekkel történő kampányolás, ígérgetés vagy a társadalmi csoportok egymás ellen hergelése megengedett annak érdekében, hogy a hatalmat elnyerjék a politikai vezetők.

Az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt?

A legérdekesebb dolog az erkölcs és a politika kapcsolata között, hogy a politika az, ami képes meghatározni az erkölcsöt és nem pedig fordítva. A politikai vezetők döntéseik útján és saját kommunikációs tevékenységük révén alakítják a társadalom szemléletmódját, így azt is, hogy mit gondolnak az emberek a jó és a rossz fogalmáról. A politikusok előszeretettel élnek ezzel a módszerrel napjainkban is.

Ellentétpárokat neveznek meg és vezetik be azokat a közbeszédbe.

Valamit nemzetinek vagy nemzetellenesnek bélyegeznek, mint ahogyan azt a Fidesz-KDNP teszi. Valamit demokráciaellenesnek, valamit meg demokratikusnak neveznek, akár a baloldali pártok, akik magukat demokratikusnak tartják míg a Fidesz-KDNP-t antidemokratikusnak, mindezt úgy, hogy az említett politikai erők ugyanúgy részt vettek a választásokon és kimutatható demokratikus támogatottsággal rendelkeznek. De ide lehetne még sorolni a baloldal és jobboldal közötti ellentétet is, mely fogalmak napjainkra kiüresedtek, de ennek ellenére is egyik másik politikai erő negatív vagy éppen pozitív értékeket társít ezekhez a jelzőkhöz.

A recept tehát egyszerű, a politikai pólusokhoz és ellentétekhez értékítéletet társítunk.

Ezek a jelzők nagyban meghatározzák azt, hogy a pártok saját szavazóbázisa, miként vélekedik más pártokról és azok szavazóbázisáról. Így nagyon egyszerű akár uszítani is a táborokat egymás ellen. Az uszítást erkölcsösnek tartjuk? Mindenki felteheti magában ezt a kérdést.

A politikai pártok efféle megkülönböztető, megbélyegző tevékenysége az, amivel elkülönítik saját magukat és szavazói bázisukat a többi párttól. Mivel sok esetben a pártokhoz való kötődés erős érzelmi alapokon nyugszik a pártok szimpatizánsai véleményüket könnyedén azonosíthatják a választott pártok értékszemléletével. Ennek következtében egy szavazói bázis erkölcsi fokmérője idomulhat a párt jóról és rosszról kialakított képéhez. A politika ezen az úton keresztül tehát nem csupán a közerkölcsöt képes formálni, de saját egyéni erkölcsi viszonyulásinkra is kihatással van.

A politikai döntések és az erkölcs

Vannak olyan témák, mint a szegénység és korrupció kérdése, az egészségügy és oktatás kérdése vagy a kilakoltatások ügye, ahol mindenki azt szeretné, hogy javuljon a helyzet. A politikai pártok is azért kardoskodnak kommunikációjukban, hogy ezen területeken a kormány rossz munkát végez, de ők ismerik a problémák ellenszerét és csak annyi a gond, hogy nincsenek hatalmon.

Milyen érdekes, hogy azok a témák, melyeket az ellenzék felkarolt, azok, melyek az embereket közvetlenül is érintik és a legnagyobb politikai értelemben vett haszon származhat belőlük.

Az erkölcsös tevékenységek önmagukban teremtenek értéket, mint az adományozás, az elesettek segítése, egy meghatározott vallás által diktált életmód követése vagy az őszinteség.

A politikában ez az önzetlenség nehezen elképzelhető, mert a hatalom megszerzésére irányuló törekvések tiszta célt állítanak a politikusok és a pártok elé. Így

a politikai tevékenység már nem önmagában teremt értéket, hanem mindig felsejlik a döntések mögött meghúzódó érdekek egész hálózata.

Tisztelt Miniszterelnök úr! II. rész

Kenderessy Milán

2019-10-26

Kilenc éve kezében volt a korlátlan lehetőség. Bármit megtehetett. A maguk képére formálhatták az alkotmányt és a jogszabályokat, megteremtve annak feltételeit, hogy az ország javaihoz csak azok férhessenek hozzá, akiket Ön arra méltónak talál.

Így lett az Ön Mészárosa nem csak a gázszerelés kimagasló tudású mestere, hanem minden anyagi hasznot hozó tulajdonnak birtokosa is. És mészárosok vannak még néhányan. Mindannyian igazán tisztes, a keresztény szabadságban hívő emberek. Lehet, vasárnap nem mindig misére járnak – csak mert sok a dolog. Ám azt azért nem ártott volna a keresztény szabadság piedesztáljára emelésük előtt megtudni, hogy ismerik-e a tízparancsolatot. Vagy legalább néhányat a tízből. Mind a tízet biztosan nem ismeri egyikük sem. Pedig az kőbe van vésve, át nem írható és ilyenek vannak benne: ne törj házasságot; meg olyan is, hogy ne lopj. Ez utóbbit egyikük sem ismeri, vagy ha mégis, akkor a Hofi-féle változatot „ne lopj, majd mi ellopjuk”.

El tudja képzelni, milyen amoralizáló hatása van annak, ha a teljesítményt nem objektív mércével mérve jutalmazzák, hanem az Ön kormányához mért lojalitáshoz? Ez amolyan Rákosi-, ha egy kissé finomabb akarok lenni, Kádár-vircsaft.

Emlékszik arra az inkriminált mondatára, amit a tokaji szőlőbirtokok elnyerése kapcsán mondott?

„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”

Ezt nevezhetjük az ősbűnnek. Tudom, finoman szólva sincsen különösebben oda Gyurcsányért, de most mégiscsak idecitálom. Már csak azért is, mert főbűne neki is van. Hazudott reggel, éjjel, meg este – szokták idézni bűnbánatát. Most nem akarom ezt boncolgatni, de neki legalább van „őszödi beszéde” – nem tudom Ön olvasta-e -, viszont az öné azóta is várat magára.

Az Ön politikai fejlődéstörténete az ősbűne óta csak annyiban módosult, hogy a cél ma már nyíltan szentesíti az eszközt, nincsen arról szó, hogy a látszat kedvéért „ne mi kapjuk a legtöbbet” mára csak egy a szempont: „mindent mi kapjunk”!

„Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Minden újraválasztásánál azt mondtam: most aztán mindent elért, jöhet a megtisztulás és a közös béke meghozhatja a jólétet is. Hát nem jött. Sem a béke, sem a jólét.

Pedig tulajdonképpen sok figyelmeztető jelet kaphatott az irányváltás elmaradása miatt. A keresztény konzervatív értelmiség szépen lassan lemorzsolódott holdudvarából, csak azok maradtak, akik feláldozták értelmiségi mivoltukat a dagadó pénztárcáért, no és azok a másod-, harmadrangú talpnyalók, akikre sok szót nem érdemes vesztegetni.

Ne feledkezzen meg az unió jóindulatú pofonjairól sem. Most bánhatja igazán, hogy egy Juncker nevű öregember hóbortjának vette azt a taslit, amit Európa szeme láttára kapott, pedig az figyelmeztetés volt a javából: „ezen most kényszeredetten mosolyogsz fiam, de ne adja neked az úristen, hogy egyszer ne tudj arra hivatkozni: a magyarok nagy fölénnyel, demokratikusan megválasztott vezetője vagy!”

Eddig Önnel volt a jóisten! Sőt, a tenyerén hordozta.

De ez már múlt idő. Nem jöttek be számításai. Az összeurópai szintű politikusi ambíciói nem hogy kiemelték volna a kis ország szemétdombján kaparászó kiskakas pozíciójából, hanem lassan tényleg abba a megítélésű kategóriába sorolják, amibe a kisegeret az oroszlán hátán. Ismeri azt a viccet, hogy az elefánt hátára veszi a kisegeret és battyognak át egy hídon? Szóval battyognak, battyognak, az elefánt súlya alatt minden lépésnél rezdül a híd, mire a kisegér megszólal. – Csak finoman, mert kettőnket nem biztos, hogy elbír ez a tákolmány.

Csakhogy, a tákolmányról kiderült akár három elefántot is elbírna, de a kisegeret már senki nem akarja átvinni a túlsó partra.

Nem értem, miből gondolta, hogy a jól kiválasztott migránsozás, pláne a hozzá párosuló sorosozás után Európa hasra fog esni a keresztény védőbástya szerepének eljátszásától, vagy éppen a kimenekített keresztény menekültek elködösítik szemüket és nem veszik észre, hogy ez ugyanolyan pozőrség önnél, mint korábban a liberalizmus hazai bástyáján Dugovics Titusz szerepe. Utólag belegondolva nagyon is illik önhöz a szerep, mert ugye kiderült, Dugovics Titusz sosem létezett, ahogy ön sem volt soha védőbástyája semmilyen elvnek, ideológiának. Az Ön istenét hatalomnak hívják, minden más csak eszköz a kezében.

Vezérfonala egy olyan ember útmutatása, aki nem sokkal a halála előtt a következőt mondta magáról:

„Meg akartam változtatni a világot, és ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”

Elismerem én, hogy az erkölcs és politika nincsen mindig szimbiózisban egymással. Minden egyén politikáról kialakított képét saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogyan lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalomtechnikai sikerek oltárán. E mellett fontos még az a kérdés, hogy az erkölcsösség miként mutatkozik meg a politikai döntésekben és a hatalommal való bánásmódban.

Ön jól tudja politikát csinálni erkölcs nélkül csak diktatórikusan lehet. Ha ráadásul még meg is akarja magyarázni, sőt erkölcsi magaslatra is szeretné emelni cselekedeteit, ehhez csak tirannusi koszorúval a fején képes valaki. Bár hosszabb távon még így sem lehetséges.

Miniszterelnök úr! Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.

Ha tetszik, ha nem, az emberek sokféleképpen gondolkodnak és cselekednek bizonyos szituációkban, ez pedig megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Ön a legnagyobb hibát akkor követi el, amikor politikai, erkölcsi, morális meggyőződéseit – ha van ilyen Önnek (sokan kétségbe vonják) – általános igazságnak képzeli és szeretné azt mindenkire rákényszeríteni. Általános igazság egyszerűen nem létezik. Ezért csak ellenségként képes tekinteni azokra, akik nem érzik magukénak gondolatait.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra épülnek a társadalom életét szabályzó törvények is.

A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek.

Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással. Ön legnagyobb bűne, hogy törvényei a megágyaztak az intézményesített korrupciónak, csalásnak, lopásnak.

Magasztos szólamok mellett az ország erkölcsi szintjét olyan alacsonyra süllyesztette, hogy látszólag érzéketlenné vált mindenféle frusztrációra. Látszólag. Jobb lett volna tudnia, hogy attól, mert kényszerből – ez lehet anyagi érdek vagy egyszerűen a retorziótól való félelem – elhallgattatja ezt a képességet, megszüntetni nem tudja: az ítélet megszületik csak egy adott pillanatban hirdetik ki.

A Borkai-ügy komoly dilemmát okozhatott Önnek. El kellett dönteni, hogy ebben a politikailag kényes időpontban és kérdésben

az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt.

Ha azonnal eltávolítja a botrányba keveredett polgármestert, nemcsak az ellenzéki jelölt győzelmének ágyazott volna meg – igaz, csak időlegesen –, hanem az időközi választás megtartásáig olyan mennyiségű csontváz hullott volna ki az iratszekrényekből, ami után lehetetlen lett volna bármilyen nyerésre esélyes jelöltet találni.

Így látszatmegoldásként Borkai selyemzsinórral a nyakán „önként” kilépett a Fideszből, de csak azután, hogy megvették a négy jobbikos képviselő-jelöltet, biztosítva ezzel a választási győzelmet, és teljes fideszes mozgósítás mellett be is jött a számítása, ha csak néhány szavazattal is, de megnyerték a választást.

Bárki támadhatja a Borkait, szabad préda, viszont nem kell beengedni a polgármesteri hivatal iratszekrényébe a csontvázvadászokat.

Ügyes, és hatalomtechnikai szempontból hibátlan gondolatmenet lehetne, ha… Ha el tudták volna bárkivel hitetni, hogy Borkai, a bűnét belátó és megvilágosodó halandó, nem akarva rossz hírbe hozni az amúgy makulátlan közösségét, krokodilkönnyek között elhagyja szeretett pártját.

Az Ön által választott megoldás etikai szempontból maga a teljes csőd. Nem a botrány okozta feltálalt magas labdát tartom a fontosnak – a látható ellenzéke még ezt a magas labdát is majdnem elhibázta -, hanem elsősorban saját táborára gondolok. Azokra, akik tisztességes és ne adj, isten még őszinte hitből és meggyőződésből tartoznak szavazótáborukba – akik nincsenek kevesen -, azokra, akiknek az erkölcs nem eszköz, hanem hétköznapjaik útmutatója, azok Ön szerint mit szólnak a „botrány” ilyetén megoldásához?

Szokás szerint látszatmegoldáshoz folyamodott. Olyan ez, mint ha úgy válik el tőlem a feleségem, hogy kimondják a válást, van róla papírja, visszaveszi leánykori nevét, de egy lakásban lakunk, minden este együtt fekszünk, egymással szeretkezünk, egymás mellett ébredünk, közös a pénztárcánk és közös az örömünk-bánatunk is.

Viszont a papírra nem kell ráírni, hogy házas, hivatalos státusza: független.

Ezzel a megoldással Ön már nem hányhat semmit Borkai szemére. Ezzel a lépéssel önmagát sározta be, Borkai megítélésén ez nem változtatott. Hagyta, hogy a keresztény szabadság felkent apostolai, a KDNP-s színekben versenyzők, de még az egyházi vezetők is semmitmondó, mellékes megjegyzésekkel menjenek el a történtek mellett. A legnagyobb irgum-burgum szerint ez „már nem fér bele”. Pedig ha jól láttam bőven belefért…

Valójában a szexparti csak elfedi az igazi botrányt, azt a 18 milliárd forintos síbolást, amit az Ön jóváhagyása mellett Borkai és bűntársai elkövettek ellenünk. Az Ön mindent látó szeme pontosan tudott minden visszaélésről, és nem állítom, hogy engedélyezte, netán jóvá is hagyta, azt meg pláne nem, hogy anyagilag is érdekelt volt benne, de hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az állami vagyon jelentős része elveszítette „közpénz jellegét”.

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy pártszövetség, ameddig a választók bizalmát élvezi. Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Ezen a ponton a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat.

Azzal, hogy a hatalom megtartása előfeltétele a döntéshozatal lehetőségének megtartásához az erkölcs alárendelt szerepbe kerül a politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

Egy tisztességes ember – még ha miniszterelnök is – előbb elhatárolódik Borkaitól, megfosztja közösségéhez tartozó összes korábbi tisztségétől, támogatásától, majd elkönyveli a politikai vereséget a tisztesség oltárán, és közösségén belül erényt kovácsol a vereségből.

Ha ezt tette volna, Ön nem csak tisztességesnek látszik, hanem valóban tisztességes polgárként járt volna el.

Így marad az az egyetlen, de, megsúgom, hosszú távon semmit nem érő szócska: ügyes.

Mit is írtam korábban a hosszú távról? „Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.”

Egy ideje sajátjaival is leszámol. Számuk egyre csak nő. Finkelstein halálával egyértelműen leszálló ágba került. Mára már ott tart tévedhetetlenségének kényszerképzetében, hogy az Ön nagy mágusa is hiába beszél, nem hallgat rá. Pedig a piros popsifoltokon kívül valamit ért is ahhoz, amit csinál. Hazardőr, és jó kollégákkal veszi körül magát.

Az a fránya unió is nagyon unja Önt. Ha tényleg harminc százalékkal kevesebb pénz jut hazánknak az unió közös pénzéből, ha nem lesz egyszerű a túlárazott másfél méter magasságú kilátók építése, akkor miből fogja a sarzsit fizetni vazallusainak? Ha pedig ők nem kapnak, akkor az alattuk levő szint is rögvest elégedetlenné válik és nem lesz annyi folt, amivel eltakarhatná zsákján az egyre szaporodó lyukakat.

Belülről fogják szétfeszíteni a gondok, s ha ez eléri a szakítószilárdság határát, hát nem sok jövőt jósolok Önnek.

Levelem első részében a szocik kilátástalanságát legfőként abban láttam, hogy elfordult tőlük az ifjúság. Meg tudná nekem mondani az idén hányan léptek be a Fidelitasba? És a Momentumba?

A lázadás mindig azzal kezdődik, hogy a türelem elfogy, a lázadó szembeszegül a számára elviselhetetlenné vált akaratnak. És, hogy mikor fogy el, azt még Ön sem tudhatja.

Szerintem, ne várja meg mindezt.

A levél első részét itt olvashatják.

A társalapító szerint fel kellene darabolni a céget

Sas István

2019-05-10

A társalapító szerint fel kellene darabolni a céget

Chris Hughes, a Facebook társalapítója és Mark Zuckerberg (volt) barátja szerint a Facebook ma már olyan nagy és akkora, kezelhetetlen hatalma van, hogy az a demokráciát veszélyezteti.

A The New York Times–ban közölt véleménycikkében Chris Hughes azt írja, Zuckerberg ma is olyan jó ember, mint a Harvardon volt, csak hát a Facebook túl nagyra nőtt, akkora hatalma van, hogy azt egyetlen ember nem tudja észszerűen kezelni. Ráadásul ekkora hatalom koncentrálása egyetlen ember kezében ellentmond az amerikai demokrácia elveinek. A Facebook irányító testületében Zuckerbergnek 60 százalék szavazata van, vagyis szilárd többsége, lényegében mindenről ő dönt, a testületnek igazából csak tanácsadó funkciója van. Miközben emberek milliárdjainak az életét befolyásolják.

Chris Hughes már haragszik Zuckerbergre, mert a közösségi oldalt működtető cég és a bevételek növelését a felhasználók adatbiztonságánál is fontosabbnak tartotta. Azt is aggasztónak nevezte, hogy Zuckerberg milyen emberekkel vette körül magát.

A volt társalapító hangsúlyozza, hogy a Facebook – és rajta keresztül Zuckerberg – döntő befolyással van az internet felhasználóira, gondolkodásmódjukra, politikai nézeteikre, a választások kimenetelére. Végső soron Zuckerberg dönthet arról, hogy ki mit láthat az üzenőfalon, kiktől kaphat üzenetet, és kikkel tarthat kapcsolatot.

A Facebook ugyanis egyeduralkodó a közösségi média piacon.

2,3 milliárd havonta aktív felhasználója van, a céghez tartozó WatsAppnak 1,6 milliárd, a Messengernek 1,3 milliárd és az Instagramnak 1 milliárd. A Facebook cégcsoport mellett egyedül a YouTube-nak van hasonló nagyságrendű, 1,9 milliárd havonta aktív felhasználója. Az amerikai felnőttek mintegy 70 százaléka használja a közösségi médiát, nagy többségük a Facebookot. Ha valaki el akarja hagyni a Facebookot, nem talál megfelelő alternatívát.

Szerinte az amerikai hatóságok komoly hibát követtek el, amikor 2012-ben engedélyezték, hogy a Facebook felvásárolja a WatsAppot és az Instagramot, amelyek akkor a Facebook sarkában voltak, mert kifejezetten az okostelefonokra fejlesztették őket, miközben a Facebook akkor még ott gyengén szerepelt. Zuckerberg éppen ezért döntött a felvásárlásukról. A Facebook vetélytársainak viszont egyszerűen nincs elég pénzük, hogy megvegyék vagy utolérjék Zuckerberg cégét.

A piac tehát túlságosan koncentrált, Chris Hughes szerint ezért az amerikai államnak lépnie kell és hatósági trösztellenes intézkedéssel fel kell darabolnia a Facebook céget. Egy piaci versenyt újra lehetővé tevő helyzet nagyon hasznos lenne mindenki számára. Ezért azt javasolja, hogy az állam a kongresszus engedélyével hozzon létre egy új intézményt a tech cégek piacának szabályozására, a felhasználók adatainak a védelmére. Ha a közszolgák mindezt nem szabályozzák, a monopólium majd megteszi saját érdekei szerint.

Chris Hughes 15 éve Mark Zuckerberg barátjaként a Harvardon a Facebook társalapítója volt, de 10 éve már nem dolgozik a cégben.

Hogyan gondolkodik Putyin és Orbán? A hatalmi és az áldozati típusú gondolkodás különbségéről

Béndek Péter

2019-03-22

Hogyan gondolkodik Putyin és Orbán? A hatalmi és az áldozati típusú gondolkodás különbségéről

Az erős és okos emberek, akik hosszú távon akarják stabilizálni és – ezért – folyamatosan növelni a hatalmukat, a gyengék és követők számára átláthatatlanul gondolkodnak. Olyannyira átláthatatlanul, hogy ha ez utóbbiak még meg is értenék a gondolkodásukat, akkor se tudnák reprodukálni azt, mert ehhez maguknak is okossá és erőssé kellene válniuk.

A jó vezető tehát sosem gyenge. A jó és a gonosz vezető (de egyformán vezetők!) közötti különbség nem abban áll, hogy az előbbi gyenge és/vagy buta, az utóbbi meg erős és okos, hanem abban, hogy az előbbi a rábízottak összességének érdekét szolgálja optimális dinamikával (röviden, erkölcsös), az utóbbi pedig mindenekelőtt a sajátját, majd a szűk köréét, a többiekét meg ezeknek veti alá (erkölcstelen).

A (jó vagy gonosz) vezetők gondolkodása mindig stratégiai, az áldozatoké a túlélésé vagy legfeljebb taktikai

(Itt a vezetőt értelemszerűen nem a beosztás/hivatal, hanem ezt megelőzően a képesség/teljesítmény definiálja.) A stratégiai gondolkodás a jövőre irányul és a több forgatókönyvet párhuzamosan futtatva igazítja a jelent a jövőhöz a múlt és a múltból rendelkezésre álló erőforrások ismeretében. Ezért van, hogy ha meg akarjuk ismerni a vezetők gondolkodását, azt minimum tudni kell, hogy a stratégiáik megelőzik a követők által (késve) felfogható jelenségeket. A követők ezért követők: mert már csak késve tudnak reagálni. (Ezért – a saját inkompetenciájukat halványan érezve – előbb-utóbb egy vezető tényleges követőivé szegődnek.)

A jelent csak a jövőből lehet megérteni (jellemzően csak annak, aki eltervezte a jövőt), nem önmagából vagy a múltból. Ha külső szemlélőként legalább megközelítően tudni akarom, ma mi történik a politikában (pl. az EU-ban vagy Magyarországon), azt kell felmérnem, milyen lehetséges jövőt szolgál ez a tervező-vezetők (Putyin, Orbán stb.) fejében. Vannak véletlen események vagy olyanok, amelyek meglepik magát a forgatókönyvek íróit is, de ettől függetlenül a megértés és az irreleváns események kiszűrése alapvetően stratégiai – még egyszer: célszerű, azaz a jelent a múltból rendelkezésre álló erőforrások alapján a jövőhöz igazító – gondolkodást kíván. Ezért végtelenül reménytelen a magyar ellenzék helyzete, akik sem ezt nem tudják eléggé az ellenfelükkel (Orbánnal) kapcsolatban, ezért nem tudnak rá felkészülni sem (habár ez egy cseppet javult végre az utóbbi évben), se – pláne – nem tudnak hasonló, versenyképes stratégiát felmutatni a saját munkájukban (amiben viszont semmit nem javultak). Alkalmazott stratégia híján túlélnek és/vagy taktikáznak.

Az persze lehet, hogy aki ma erős (esetünkben erkölcstelen) vezető, az fokozatosan tarthatatlan stratégiába manőverezi magát

Vagy nem tud időben stratégiát váltani (ennek egy apró jele legutóbb Orbán meglehetősen fontos veresége az EPP-ben): a jövőről alkotott elképzelését végül legyűri a múltból rendelkezésre álló erőforrások inkonzisztenciája, ezért nem tudja egy idő után vezérelni a jelent. Különösen élesen mutatkozik meg ez autokratikus vezetők esetében, akik nem egy intézményi rendből származtatják a hatalmukat, amely kijelölné egy stratégia korlátait, hanem a folyamatos személyes agresszióból, amely a stratégiát jószerivel parttalanná, a jelentőségét a hatalom szempontjából viszont életbevágóvá teszi.

Az ilyen vezető hanyatlásának első jele, ha már nem tudja növelni a hatalmát, az megreked, a vezető egyre többet rögtönöz és /vagy téved, és eközben nincs hatalmi konverziós vagy exit stratégiája sem. (A „Kun Béla elrepül” típusú „stratégia” nem hatalmi konverziós vagy exit jellegű, hanem a hatalom elvesztésének és a stratégiák kudarcának beismerése. Orbán konverziós stratégiáján, ami az ország EU-ból való kiléptetése – miután az EU átalakítását már majdnem biztosan nem tudja elérni – még dolgoznia kell és nagyon kockázatos a saját jövőjére nézve.) Ezzel együtt akárki emelkedik ki az erkölcstelen vezető helyett és válik a következő vezetővé, a stratégiai algoritmust ő is alkalmazni fogja. Kis szerencsével erkölcsösen fogja tenni. (Javítok: hazánkban nagy szerencse kell ehhez.)

Gruevszki nagyon is beleillik az orbáni kultúrába

FüHü

2018-11-18

Gruevszki nagyon is beleillik az orbáni kultúrába

Egy sor országban korruptak a hatalom gazdái, így azzal kell számolniuk, hogy a börtönben kötnek ki, ha leáldozik csillaguk. Ezért tárja szélesre a kapukat Orbán Gruevszki előtt, noha egyébként nem nagy barátja a menekülteknek.

A Deutsche Welle kommentárja felfoghatatlannak nevezi, hogy Magyarország börtönnel fenyegeti mindazokat, akik segítenek a menekülteknek, ám ez nem vonatkozik Orbán Viktorra, aki becsempésztette barátját, utóbbi különben papírok nélkül érkezett, ráadásul büntetett előéletű és odahaza körözik.

Egy bűnbanda, egy klán feje. És ezek után a magyar kormányfő tárt karokkal fogadja, miközben azt hangoztatja, hogy a menekültek nem illenek bele a magyar kultúrába. Ellenben Gruevszki nagyon is belepasszol az orbáni kultúrába. Mindketten autokraták, akik pár éven belül nagy károkat okoztak a demokratikus szerkezeteknek, az alapvető polgárjogoknak és a sajtószabadságnak. Barátaik, családtagjaik meggazdagodtak – az ő jóvoltukból. És egyformán uszítanak a migránsok ellen, durva összeesküvéselméleteket terjesztenek.

A macedón politikus bűnlistája hosszú, ez azonban természetesen egy cseppet sem zavarja Orbánt. Gruevszkit magyar diplomata autókon vitték át több határon is. A jobboldali populistákat láthatólag nem kötelezik a saját maguk által hozott törvények. De hát a macedón politikus befolyásos bűnöző, korrupt autokrata, aki meglopta a saját népét. Ő találta ki Sorosról Orbán kedvenc összeesküvés elméletét, és induljunk ki abból, hogy ezt a javára írják a menedékkérelem elbírálásánál. Ez nem vicc, gondoljunk csak arra, mit mondott a Fidesz szóvivőjeként Csepreghy Nándor.

Az egész ügy felvet egy alapvető gondot a kelet-európai államok kapcsán. Egy sor országban ugyanis korruptak a hatalom gazdái, így azzal kell számolniuk, hogy a börtönben kötnek ki, ha leáldozik csillaguk. Ezért mindenre készek, csak, hogy kormányon maradhassanak, de közben egy pillanatig sem izgatja őket a demokrácia és jogállam. Ezért tárja szélesre a kapukat Orbán Gruevszki előtt, noha egyébként nem nagy barátja a menekülteknek.

Deutsche Welle/Szelestey Lajos

12 3 1. oldal a 3-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Címke: hatalom