Kezdőlap Címkék Gyurcsányozás

Címke: gyurcsányozás

Elkeseredettség

Mint azt mindannyian olvashattuk az újságban, a Varga-Novák féle pedofób ügy árulás jellege miatt szegény FIDESZ potentátok nagyon elkeseredtek.

A magába roskadt Kocsis Máté végül letargiájából kitörve az alábbi kijelentésekre ragadtatta magát:

„De azért álljunk meg egy pillanatra! Az a baloldal nagyon mélyen hallgasson, amelyik nem szavazta meg a pedofilellenes törvényt 2021-ben, amelyik nem támogatta, hogy a legsúlyosabb büntetést kapják a pedofilbűnözők, amelyik ellenezte a kereshető pedofilnyilvántartást, és amelyik érvénytelenné akarta tenni a gyermekvédelmi népszavazást.

Ugyanez a baloldal az is, amelyik ma is beengedné az erőszakos genderpropagandát az iskolákba és az óvodákba, nyugati szövetségeseikkel együtt pedig megtámadták a gyermekvédelmi és pedofilokat szigorúan büntető törvényünket a brüsszeli fórumokon. Érdekes, akkor nem hangoskodott a Gyurcsány vezette baloldal, amikor Jámbor András párttársánál 70 ezer pedofil felvételt találtak, meg akkor sem, amikor Bauer Tamás, aztán meg a HVG sorra mentegette a pedofil bűnelkövetőket. A magyarok átlátnak a szitán, az álságos és kétszínű baloldali akciókon, a folyamatos hazudozáson. A baloldal és a dollármédia folyamatosan támadta a gyermekvédelmi és pedofilellenes intézkedéseket, szóval most inkább mélyen hallgassanak!”

Hát jó, álljunk meg akár több pillanatra is.

  • Itt van mindjárt a „pedofilellenes törvény”, amelyet a baloldal nem szavazott meg.

Úgy kezdődik a dolog, hogy pedofil ellenes törvény nincs. Gyermekvédelmi törvény van. A pedofília önmagában nem bűn, ezért nem is büntetendő, a gyermekek elleni erőszak az, amelybe beletartozik a szexuális erőszak is. Ez utóbbit hívják helytelenül pedofíliának.

Mint az a legnagyobb magyar orvospszichiátriai szakemberektől (pl. a történelem-kommunikáció szakon végzett Dr Szilvay Gergelytől by Magyar Nemzet) tudjuk, az összes szexuális eltévelyedés nevelés és/vagy népszerűsítés útján terjed. A pedofília tehát úgy keletkezik, azaz úgy jön létre, hogy a rosszéletű (halálbiztosan LBTMQ+ rajongó) szülők a gyermeket a gyermekek szeretetére nevelik. Hogy ezt szexuális téren hogy csinálják, az rejtély. A rendes emberek esetében fordítva van, a szülők a gyermeket szexuálisan nem a gyermekek, hanem a felnőttek szeretetére nevelik, de gondosan válogatva ám! A fiúkat a nők szeretetére, a lányokat pedig a férfiak szeretetére, és még véletlenül sem fordítva! Ebből következően tudjuk, hogy Szájer szülei rosszéletű emberek, akik félrenevelték szegényt, ahogy Kaleta szülei szintúgy, nem is beszélve a baloldal elfajzottjairól. Gyermekkorára visszaemlékezve tehát mindenki megállapíthatja, hogy neki milyen szülei voltak… illetve elég annyit tudni, hogy ő jelenleg szexuális irányultságát tekintve a többséghez tartozik-e vagy sem. Abból ugyanis egyértelmű az ügy, hogy rossz szülők voltak, vagy jók.

  • A „pedofilellenes törvény” amelyről Kocsis beszél egy 1997-es törvény módosítása:
  1. § (1) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) „A törvény célja és alapelvei” alcíme a következő 3/A. §-sal egészül ki:

„3/A. § A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.”

(2) A Gyvt. a következő 6/A. §-sal egészül ki:

„6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”

A törvénymódosítás természetesen azért készült, hogy az ellenzék ne pécézhesse ki a Kaleta ügyet, mondván, Kaleta Orbánék bizalmi embere, ugyanakkor az ő ügyében rendkívül enyhe ítélet született (1 év felfüggesztve és 540 000 HUF pénzbüntetés), azaz Orbánék pártolják a gyermekek elleni bűncselekményeket. Miután az enyhe ítélettel Kaletát kirántották a bajból, utána már nyugodtan szigoríthattak, és szigorítottak is. Az ellenzék nem szólhat egy szót sem, pláne, hogy ők nem is szavazták meg! Bizony ám!

Azért nem szavazták meg, és az EU is azért támadja, mert a törvény a fentebb idézett, lényegi kiegészítésében egy árva darab pedofil bűncselekményről sincs szó, helyette megtiltja, hogy bárki elárulja a 18 éven aluliaknak: létezik szex, létezik homoszex, és létezik eltérés „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól”. Ugyanis, ha ezt az éretlen gyermek a 18-dik születésnapja előtt megtudná, még képes lenne elkezdeni szexelni (Oh, borzalom!), homoszexelni (Tejóisten!), vagy eltérni a születési nemnek megfelelő önazonosságtól (Boldogságos szűz!). Azzal pedig, hogy erkölcseink szigorú őrei ezt a paragrafust a gyermekek elleni bűncselekményeket specifikáló és szankcionáló törvénybe tették, mintegy azt sugallják, hogy ezek is gyermek elleni bűncselekmények. Ráadásul képesek azt hazudni a kevésbé művelt és még kevésbé okos polgároknak, hogy az EU nem a melegeket félti ám, hanem dühös ránk, mert kormányunk védi a gyermekeket az EU szex- és vérszomjas LMBTQ+ aktivistáitól, akik mindenkit át akarnak operáltatni a másik nemre, majd meleggé nevelni, hogy az egyensúly ismét helyreálljon.

A kormány általi módosításnak és a Dúró Dóra félék ezt nagyszerűen kiegészítő tevékenységnek az az eredménye, hogy mikor az ártatlan gyermek 13 – 14 éves korában találkozik azzal, amiről eddig úgy tudta, hogy nincs, zavarba jön, megijed, röhögni kezd vagy utálkozik, de hogy kitaszít, elkülönít, és ha később befogad is, csak nagyon sokára fogadja be a másokat, az biztos. Míg ugyanakkor, ha kicsi kora óta tudott volna róla, olyan lenne neki, mint a hatos villamos, azaz rá nézve semmilyen érzelmi hatása nincs. Ha olyan, felszáll rá, ha nem olyan, nem lép elé, de nem kell kezelnie agyilag, ahogy a hatos villamost se kell, hiszen mióta az eszét tudja, ismerős neki. Ez a másság elfogadását rendkívüli módon megkönnyítené, nem lenne szükség se „érzékenyítésre”, se különösebb agitációra, még tán a Pride-ra sem

Jelenlegi, Dr. Szilvay Gergelytől független tudásunk szerint a szexuális orientáció az LMBTQ+ összes változatára a terhesség alatt alakul ki különböző okok miatt (ma még nem tudjuk melyek a döntő hatások, de a születésig eldől, hogy ki milyen), és még elektrosokk kezeléssel sem változtatható meg, nemhogy „népszerűsítéssel”. Ez a kormányt persze nem érdekli, és a maximális közönnyel a legnagyobb kárt okozza gyerekvédelem címén, ahol a 18 éves korhatáron már csak röhögni lehet (Bulizni csak a Bibliával mehetsz, érted, Karcsi?).

Az „erőszakos genderpropagandát” illetően: Kocsiséknak fogalmuk sincs, mi az a gender, szerintük valami elfajzott izé (ez a nemtudás valami jópont lehet az Orbán általi kinevezéseknél), nincsenek tisztában vele, hogy a másságot nem propagálni szokták (hiszen az teljesen fölösleges lenne), hanem ismertetni, hogy van ilyen, és én még nem hallottam szülőről, aki azért nem engedte a gyereket az iskolába, mert ott erőszakosan ismertetik vele az Ohm törvényt, akár hagyja a szülő, akár nem. Persze biztos van olyan ember, aki szerint ez a propagandamentes(!)  ismertetés is egy nagyon undorító dolog, amellyel a kiszolgáltatott gyermekeket akarják meggyőzni, hogy a másság nem megvetendő és üldözendő, holott a szülő szerint az. Megvetendő és üldözendő. Hiszen már a dédapja szerint is az volt! Úgy gondolom, biztos lenne valamilyen értelmes megoldás a középkori jellegű kriminalizálás helyett a gyerekek korai felvilágosítására, hogy ha találkoznak vele, tudják, mi az, de a kormány inkább fenyeget és büntet (ahogy a hajléktalankérdést is így sikerült „elintéznie”), de azt láthatóan csak egy új kormány alatt lehet majd kidolgozni és megvalósítani.

Kocsisék azon szövege, miszerint ezzel a módosítással a szülőknek adják át a felvilágosítás jogát, sajnos hülyeség, mert a szülő az új paragrafusokban nincsen nevesítve, azaz amit szabad neki, azt szabad másnak is, és ami másnak tilos, az neki is az. Azon túlmenően, hogy ezzel a törvénnyel sikerült belekötni az EU-ba, a cél elérése is elmaradt. Hogy aztán Kocsis szerint ki lát át a szitán, és hogyan, az már a hagymázas dolgok közé tartozik.

A Jámbor Andrásra való utalgatás ügyben itt olvashatsz.

Na, kérem, hát ilyen a nagymértékű elkeseredés okozta tehetetlen düh, amelynek a siránkozva ökölrázós forgatagából kiszűrődő gyurcsányozás különösen röhejes.

Nem irigylem őket.

Hagyomány -„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

Kövér közhely kies hazánkban, hogy aki sikerre vágyik, és nincs egy épkézláb gondolata sem, annak gyurcsányozni kell. A gyurcsányozás hagyományos népi játék, azért mondom népinek, mert a gyurcsányozók a nép legfejlettebb képességét, azaz a zsigeri utálkozását akarják politikai haszonra váltani.

Mondhatjuk azt, hogy csúnya dolog a választók érzelmeire célozni, a 21. században, pláne így, helyette sokkal inkább az okos, értelmes dolgokat kellene előtérbe vonnunk, ám a politikai tapasztalat az, hogy ha politikus az ember, okossággal meg értelmességgel nem sokra jut. Legbiztosabb tehát az emócióra apellálás. Főleg a zsigeri. Ebből következően mind a gyurcsányozás, mind a politikusok által előszeretettel használt érzelmi csapda ma már a hungarikumok csoportjába tartozik.

Az érzelmi csapdát illetően ott van például a rezsicsökkentés. A regnálók szempontjából hatalmas ötlet, a rendelet megfogalmazásán kívül nem kerül semmibe, a költségeket a szolgáltató viseli, a nép meg hálálkodva hajlong, hiszen „kevesebbet kell fizetnie”. Az intézkedés valódi eredményei:

  • A szolgáltatóktól elveszi azt a pénzt, amely karbantartásra és fejlesztésre kellene. Ebből következően nagy a veszteség, főleg az ivóvíz esetén, több az üzemzavar, mint normál karbantartás mellett lenne (nincs villany, nincs gáz, nincs víz egy ideig), a szolgáltatás minőségi szintje is alacsonyabb (nyomásingadozás), a hálózatok állapota egyre növekvő mértékben romlik.
  • Az olcsó ár miatt kevésbé takarékosak az emberek, azaz többet fogyaszt az ország gázból, vízből, villanyból, mint amennyit a tényleges, piaci ár esetén fogyasztana.
  • A legtöbb támogatást a legnagyobb fogyasztók kapják, a legkevesebbet pedig azok, akik alig fogyasztanak. Akinél nincs bevezetve a víz, a gáz, a villany, az semmit, pedig az állami gázszolgáltató rezsicsökkentés miatti veszteségeit ő is fizeti az ÁFÁ-val.

A fentiek alapján mondható, hogy a rezsicsökkentés nem csak pazarló és igazságtalan, de a jövőt is felzabálja a szolgáltatói rendszerek biztosra vehető lerohadása révén, amelynek egyre növekvő gondját Orbán az unokáinkra lőcsöli. Ennél messze jobb lenne, ha a szolgáltatások piaci alapon működnének, és az állam csak azt támogatná, aki rászorul, de a jelenleg regnálók az ország gazdasági és erkölcsi gödörbe vezetése (bár inkább lökése) mellett, a folyamatos lopásokon, csalásokon és hazudozáson túlmenően további két dolgot is elintéztek: az egyik, hogy a legtöbb támogatást mindig a gazdagok kapják, a másik, hogy ők legyenek azok a gazdagok. Az általuk módosított adórendszer ezt a törekvést tükrözi.

Emlékezhetünk ez ügyben arra is, hogy fideszék 2011-ben az egyösszegű, rögzített árfolyamos devizahitel törlesztés lehetővé tételével hogyan mentették ki a gazdagokat, akiknek volt elég pénzük egyösszegben fizetni, a forintromlás okozta bajból, melyet főleg az új regnálók idéztek elő (Kósa és Szijjártó országcsődről beszélt). A rögzített árfolyam 180 HUF/CHF, a tényleges meg 240 HUF/CHF volt. A gazdag devizahitelesek dörzsölték a tenyereiket (minden frankon 60 forint nyereség), a bankok buktak úgy 250 milliárdot, a szegényebbek fizették tovább a törlesztőt, a legszegényebbek meg, akiknek nem tellett soha nemhogy devizahitelre, de semmilyen hitelre sem, szokás szerint ebből a támogatásból sem kaptak semmit.

A keményen igazságtalan intézkedéseknek jó kis eredménye lett: a gazdagok újabb haszna, és az írástudók további makacs hallgatása. A csöndből következően a regnálóknak ma már semmiféle korlátja nincs, és ezt ők hajde tudják! Ha mást nem is.

Orbánék a politikát tekintve egy tömbbe zártak össze. Hol van már az MDF meg a Kisgazdapárt, melyeket Orbán úgy tiport el, hogy nyomuk sem maradt, és ugyan a KDNP önálló pártnak van feltüntetve, de az inkább kacagtató, mint komoly kijelentés.

Az ellenzék ezzel szemben erősen megosztott, és állandóan osztódik tovább, így aztán pártból akad rengeteg, minden sértődött, magát potentátnak valló ember alapít magának egyet, és még olyan párt is van, amelynek bevallott célja a hülyéskedés és semmi más. Így aztán a többi minipárttal együtt ők is Orbán szekértolói, akik csökkentik az ellenzék úgysem valami nagy esélyét a győzelemre. Ha tisztában vannak vele, ha nem. Nem mondanám, hogy mindenre köpnek, de az eredménye az.

Az ellenzék olyan, amilyen, nincs jobb, és nem is lesz, azaz ha valaki le akarná Orbánt váltani, mindenképp hozzájuk kell fordulnia. Vigyázat, néhány ellenzéki pártnak nem az ország felemelkedése és jóléte a célja, hanem az egyéni haszon. Azokkal nehéz lesz összefogni.

Az ellenzék legnagyobb pártja a DK. Kifejezetten ostobának kell lennie annak, aki úgy gondolja, hogy a DK nélkül Orbán leváltható. Persze mondhatjuk azt is, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nélkül, viszont a „kifejezetten ostoba” kijelentés az efféléket hangoztatókra is vonatkozik, ez ugyanis Gyurcsány saját pártja, azaz ha ő távozik onnan, távoznak a szavazói is, akik egyértelműen hozzá kötődnek.

Aki gyurcsánymentes ellenzéket akar, más országban kell próbálkoznia.

Volt már ilyen. Például Schiffer és az LMP (meg lehet nézni, hol tartanak most), vagy Botka gyurcsánytalanított MSZP-je (sajnos az MSZP népszerűsége ezzel a gyurcsánynélküliséggel erősen csökkent, ezért Botka programját a kitalálójával együtt együtt annullálni kellett), és ilyen volt Márki-Zay próbálkozása, aki nem csak Orbánt, hanem egyben az ellenzéket is le akarta váltani (a saját ügyetlensége csak az egyik oka volt a Holdról is látható bukásnak).

Jelenleg a DK mellett van még több párt, amelyekre szavazni lehet, ha az ember ellenzéki, de nem akarja Gyurcsányt. Egyáltalán nem mondható, hogy nincs választék, még az ínyenceknek is jut belőlük egynehány. Ha tényleg csak Gyurcsány lenne az ok, rég létezne negyven százalékos ellenzéki párt, de sajnos a második Momentum is csak fele annyi szavazóval bír, mint a DK, azaz ezek a pártok láthatóan nem jelentenek alternatívát az Orbánt Gyurcsány nélkül megbuktatni akaróknak. Valahogy nem özönlenek a népek odafelé, ahol ezek a pártok kínálják az árujukat. Nem tudni, hogy miért, de tény. Valami nem tetszik rajtuk (vagy bennük) a népnek, hiába a „Se Orbán, se Gyurcsány” jelszó, azaz az elméleti, ideális állapot.

A fentiekből egyértelmű, hogy Gyurcsány és pártja nélkül nincsen Orbán buktatás. Aki őket támadja, az vagy nem akar kormányváltást, vagy egyéb, egyéni célja van. Persze okként az ostoba sértődöttség sem zárható ki teljesen.

Az egyéb cél bármi lehet. Például a DK ravasz támadója, teszem fel, egy momentumos, mondjuk, nem is akárki azt szeretné, hogy a jövőre megrendezésre kerülő EP választásokon a pártjának egy helyett két EP képviselőjét válassza meg a nép. Ezért durvul el, nem drága neki, hogy a DK-nak hárommal, az ellenzéknek meg kettővel kevesebb képviselője legyen, a FIDESZ-nek viszont kettővel több. Nem érdekli az sem, hogy ezzel a durva támadással gyakorlatilag megfojtotta a leendő Összefogást, és piros szőnyeget terített Orbán újabb 2026-os kétharmada elé. Elfogadható neki az is, hogy azért az egy plusz EP képviselőért cserébe elinduljon a marakodás az ellenzéki pártok között, ami 20 évre fogja szétzilálni az Orbánt leváltani képes ellenzék pártjait. Az ország és jövője odavetve Orbán elé, szép, tervszerű, kidolgozott támadás, a szpíkerek ujjonganak, a bírók sípja néma, nincsen kifogása senkinek. Eggyel több momentumos Brüsszelben! Hát nem nagyszerű? Ott egye a fene a sok nyugdíjast, tanárt, egészségügyi dolgozót, meg az Orbán brancson és a Momentumon kívül mindenki mást, akár az országot is! Hiszen győztünk… nem igaz? Plusz egy képviselő! Nekünk! Az mindent megér!

Kösz. És persze grat.

A konkrétumokat illetően sajnos annak, amit Donáth mond, az egyik fele hazugság vagy hozzá nem értés (mindenki maga döntse el), a többi nevetséges érv. Még a javító jóindulat (érted haragszom, nem ellened) sem feltételezhető, mert akkor, ha nem tetszik neki valami, elmegy Gyurcsányékhoz, és ott mondja el. Az is lehet, persze, hogy a DK-nak ugyan három képviselővel kevesebbje lesz, de abból nem kettőt kap a FIDESZ, és egyet a Momentum, hanem mindhármat a FIDESZ. Sajnos ez is benne van a pakliban, tisztelt asszonyom. Ha mégis bejönne az elképzelése, nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz az a plusz egy momentumos, akivel megoszthatja brüsszeli szürke hétköznapjait.

Akárhogy nézem, ez így csak egy ócska, váratlan hátba szúrás, egyrészt hazug, másrészt mondvacsinált ürügyekkel a remélt, filléres haszonért, sőt még az is lehet, hogy ezzel a Momentum a komplett ellenzékkel meg az országgal együtt önmagát is tönkretette. Ahogy az őszödi beszéd kicsempészője Gyurcsány mellett magát, a pártját és az országot is. Harminc évre legalább. Bár ez nem egészen így van, őt ugyanis várta a FIDESZ-nél egy jó kis zsíros állás… de inkább hagyjuk ezt.

Tovább ragozni fölösleges. Így mennek a dolgok Hungáriában.

Hová valósi?

Többórás vitát folytatott az Országgyűlés egy kurta törvényjavaslatról, amelynek címe: „a származási hely feltüntetése érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosításáról”. Kivétel nélkül minden frakció kijelentette, hogy elfogadja, meg fogja szavazni a törvényt, mégis órákon át vitatkoztak a képviselők. Ugyan miért?

A törvényjavaslat arról szól, hogy ezentúl az anyakönyvbe és a személyi igazolványba a születési hely mellett írják be a személy „származási helyét”, amelyet ő maga, vagy születéskor illetve gyerekkorban az anya jelöl meg. Az anyakönyv már 1991 óta tartalmazza a születési hely mellett a származási helyet is, ahol az illető születését követően élt (mivel a születési hely rendszerint az a település, ahol a kórház, melyben született az illető, található). Az előterjesztők szerint a szülőföldhöz való kötődést erősíti, ha a személyi igazolványban is feltüntetik a származási helyet, és az 1991 előtt születettek esetében is bevezethetik az anyakönyvbe illetve a személyi igazolványba a származási helyet.
Lásuk be: ennek a dolognak igazából semmi értelme. A születési hely, születési idő bejegyzése az anyakönyvbe és a személyi okmányokba, amit Magyarországon az „anyja leánykori neve” bejegyzés is kiegészít, semmi mást nem szolgál, mint a személyek megbízható azonosítását.

Identitásunk, településhez vagy tájhoz való kötődésünk nem attól függ, hogy be van-e az jegyezve hivatalos papírokba.

Ráadásul gyerekkori költözések miatt sokan nem oda kötődnek, ahol születésük után az első hónapokat, éveket töltötték, hanem oda, ahol gyerekkoruk éveit töltötték. Tanultuk az iskolában, hogy Petőfi Kiskőrösön született, de Kiskunfélegyházán töltötte a gyerekkorát. Akkor most hova valósi? Mi tekintendő a „származási helyének”?
A törvényjavaslat előterjesztői indoklásában összefüggésbe hozták a kormány vidékpolitikájával, a „modern faluprogrammal”, annak gazdája volt az előterjesztő, és ez késztette az ellenzékieket is arra, hogy, miközben magát a törvényjavaslatot támogatják és meg is tervezik szavazni, támadja a kormányt a vidék helyzetével, a falvak állapotával kapcsolatban.

Volt gyurcsányozás, elmúlt nyolc évezés, szemrehányás a Jobbiknak, amiért a baloldallal szövetkezik és így tovább.

Arról, hogy a „származási hely” bevezetése az anyakönyvekbe és a személyi igazolványokba milyen többletterhet jelent az egyébként is túlterhelt közigazgatásnak, nem esett szó. Pedig jelent többletterhet. Értelme viszont nincs, hiszen identitásunk, kötődésünk szülővárosunkhoz, szülőfalunkhoz nem azon múlik, hogy be van-e jegyezve a személyi igazolványunkba, holott ott semmi szükség rá. Én nem szavaznám meg, ha szavaznék róla.

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 28. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888-tól megtudhatjuk, hogy az Obama-kormányzat közbenjárására úszta meg a felelősségre vonást Soros György egy ukrán szervezete miatt 2016-ban. A Migrációkutató Intézet kiderítette, migránsok tízezrei tervezik, hogy a következő hetekben útnak indulnak Törökországból, illetve Görögországból Németországba. A Magyar Hírlap megírta, hogy az egymást is szapulva a legkülönfélébb jelszavakkal tülekedő ellenzékben a legrafináltabb tülekedő-tolakodó Gyurcsány.

A bevándorláspárti üzletember az egyik ukrajnai NGO-ja miatt került bajba

A korrupció ellen harcoló Anti-Corruption Action Centre (AntAC) 1,2 milliárd forintnak megfelelő összeggel nem tudott elszámolni. Az NGO ellen 2016-ban az Obama-adminsztráció nyomására szüntették meg a nyomozást az ukrán hatóságok.

Az akkori amerikai elnök, Barack Obama által vezetett demokrata kormányzat nem kockáztathatta meg a 2016-os elnökválasztási kampány kellős közepén, hogy a demokraták elnökjelöltjét, Hillary Clintont nyíltan támogató Soros György korrupciós botrányba keveredjen Kelet-Európában, ezért a kijevi amerikai nagykövetség egy listát küldött Jurij Lucenko ukrán főügyésznek, melyen azon szervezetek és személyek nevei szerepeltek, akik ellen „meg kellene szüntetni a nyomozást”.

Mivel a korrupció vádjával perbe fogott AntAC neve is rajta volt a papíron, Soros György megúszta, hogy „kilőjék” az egyik fontos kelet-európai NGO-ját. (888: Az Obama-kormányzat közbenjárására úszta meg a felelősségre vonást Soros György 2016-ban)

Több tízezer fős migránskaraván készül Nyugat-Európába

Migránsok tízezrei tervezik, hogy a következő hetekben útnak indulnak Törökországból, illetve Görögországból Németországba – állítja legújabb elemzésében a Migrációkutató Intézet.

A törökországi „remény karavánja” elnevezésű, a közösségi médiában indított kezdeményezéshez közel 40 ezer, főként szír állampolgár csatlakozott, akik a rossz életkörülmények és a magas, 60 százalék körüli munkanélküliség miatt távoznának Nyugat-Európába. A konvoj létszáma akár a többszörösére is duzzadhat a családtagokkal, mivel az ingyenes szervezés és a nemzetközi humanitárius szervezetek által biztosított kíséret különösen vonzóvá teheti az utat.

Ezzel párhuzamosan egy Görögországban rekedt migránsokból álló karaván is szerveződik.

Az intézet szerint 2015-ben egy hasonló kezdeményezés eredményezte az Európai Unió felé induló tömeges migrációt. (Mandiner: Több ezer fős migránskaraván szerveződik Törökországban és Görögországban, a cél Nyugat-Európa)

A legrafináltabb tülekedő-tolakodó Gyurcsány

A balliberális média lelkesülten üdvözölte, hogy már több magyar városban, illetve fővárosi kerületben megvalósult az ellenzéki összefogás, amelynek mottója, hogy a Fidesz jelöltjével szemben minden településen „egy az egyben” kell harcolni, különben esély sincs a kormánypártok legyőzésére. Ennek jegyében állt fel közös színpadra a DK-tól a Jobbikig az ellenzéki térfél szinte minden liberálisan szivárványos szereplője, azt hirdetve, a demokrácia helyreállításáért az ördög öreganyjával is össze kell fogni.

Ám közbeszólt az a fránya európai parlamenti választás.

Momentán ezért most ott tartanak, hogy az összefoglaló nevén demokratikus ellenzéknek keresztelt politikai minikonglomerátum tarkabarka pártocskái egymás ellen kampányolnak. Az egy szem „láthatatlan párt”, a Párbeszéd kivételével senki nem fog össze senkivel. Valamennyi ellenzéki szereplő azzal a maszlaggal eteti az összefogásért lelkesedő dühös választókat, hogy az EP-választás az más, annak ugyanis nincs belpolitikai jelentősége, azon mindenkinek önállóan kell megméretnie magát. Ezért aztán olykor egymást is szapulva, a legkülönfélébb jelszavakkal tülekednek és tolakodnak, hogy megugorhassák az EP-választás parlamenti küszöbét jelentő álomhatárt.

A legrafináltabb tülekedő-tolakodó egyébként maga Gyurcsány, a bukott miniszterelnök, aki kifogyhatatlan a trükkökből. Tavalyelőtt ő volt a legharsányabb összefogó, amikor Botka ki akarta hagyni az ellenzéki össztáncból, de lám, elérte, hogy a szegedi polgármestert saját pártja nyírja ki. Tavaly egyenesen a DK irodájába hívta az ellenzéki szereplőket, akiket az LMP szerint a szellemi részegség állapotában fogadott, majd sértődötten elhatárolódott, most pedig elsőként fordított hátat az ellenzéki népakaratnak, előretolva feleségét, akitől másnap már véletlenül azt kérdezte az ATV riportere, hogy ő lesz-e 2022-ben a teljes ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. (Magyar Hírlap: Csapágyas baloldal)

Tények nélkül

0

Mi lenne, vagy mi lesz, ha a közvélemény átbújik a tű fokán és nem a jelenlegi kormánypártoknak kedveznének az itteni voksok, milyen harsányan követelnék a határon túli szavazati jog visszavonását ugyanazok, akik ma gyurcsányoznak.

 

Két téma borzolja a kedélyeket és a rommagyar médiatér poshadó állóvizét, és egyikben sem haladunk előre, szóval nem haladunk semerre, leállni és elakadni viszont még itt is színvonal süllyedést jelent. Nemcsak a vitakultúra hiányzik ahhoz, hogy demokratikus és plurális nyilvánosságban, felnőtt emberek módjára, a közös okoskodás hasznát keresve, álláspontokat meghallgatva és árnyalva, jobbító szándék mellett vitázva végig gondoljuk ügyeinket, de lassan már fogalmaink sincsenek, amivel a valóságot megjeleníthetnénk. És nem arról van szó, meglátásom szerint, hogy a tények utánra (post-fact), vagy az alternatív tények manipulatív világába kalauzolnának a nagysvádájú megszólalók, hanem TÉNYEK NÉLKÜL vagdalkoznak – tisztelet a gyér kivételnek – enervált és intoleráns, előítéletes (köz)szereplők. Egy rosszul strukturált és végletesen jobbra borult, (a szó szoros értelmében) együgyű mezőnyben, vakon és egyre türelmetlenebbül merül föl mind a kettős állampolgárság és félszavazati jog – és ehhez kapcsoltan persze a fidesz-kádéenpének való kampányolás – kérdésköre, mind a MeToo mozgalom által fölvetett molesztálási ügyek átbeszélése.

A szavazati jog kérdéskörével kezdve, soha nem vitattuk meg, sőt még föl sem merült, hogy vitára érdemes az, hogy a kettős állampolgárság „megadását” követően mit tegyünk, tegyünk-e egyáltalán valamit is a félszavazati jogunkkal? Márpedig a dolog fölöttébb kényes és problematikus, enyhén szólva is megosztja a magyar (széles értelemben vett) közösséget a határok mindenik oldalán. Ugyanis elvi és a demokratikus gyakorlatot torzító hatása lehet annak, hogy egyfelől olyan szavazók, akik nem élnek egy adott állam területén, nem is szándékoznak oda költözni, vagy ott adót fizetni, illetve a szavazatuk következményeit semmilyen formában nem élvezik, vagy épp ellenkezőleg szenvedik el, jogosan és morálisan tekintve dönthessenek félszavazatukkal sarkalatos kérdésekben. Azután a határon túli magyarságnak csupán egy része – a felvidéki és kárpát-ukrajnai magyarság, de az ausztriai sem vehet részt, még a listás szavazásban sem. És a félszavazatok nyomán az egyenlő, közvetlen és titkos szavazásról szóló törvényes előírás is sérül(het) a kialakult regisztrációs és levélben (sőt közvetítőkön keresztül történő) voksolási gyakorlattal, amire ráadásul a külföldön tartózkodó állampolgárok, állandó magyarországi lakhellyel rendelkező szavazók, nem is jogosultak. Ismétlem a regisztrációs manipulációtól (a Minority SafePack-re gyűjtött aláírást, nálunk összemossák a szavazási regisztrációval, sőt a fidesz-kádéenpé mellett való kampánnyal) függetlenül problematikus az eljárás, amellyel – persze jó adófizetői pénzért –  a Fidesz itteni zseb-, valamint fiókpártja „segítik” a regisztrációt. Mondom elmulasztottuk megbeszélni, hogy jogi és morális meggondolásokból miféle dolog is a hálavoks, és most jó kiadós „gyurcsányozással” lehet ismét csak elterelni a figyelmet, fölülírni mindenféle reális vitának még a lehetőségét is, ahogy azt az itteni pártok és megmondóemberek (most a névvel vagy álnévvel trollkodó kommentariátust nem is említem) sulykolják. Amikor többek között, Markó Béla vetette föl, hogy nem kellene belekeverednünk a magyarországi politikai csatározásokba, hiszen abból semmi jó nem származhat számunkra, akkor rámordultak ugyanazok, akik ma is tabuként kezelik a dolgot. Megvitatni nem lehet, mert aki ezt teszi az alanyban állítmányban és nem „nemzetben gondolkodik” és alulértetten nemzetáruló, oszt slussz. Úgy tűnik a tabusítás, a dolgok elsunyítása és szőnyeg alá söprése ma nemzeti érdekké avanzsált, csakhogy egy nemtelen és elvtelen eljárás sehogyan sem támogathatja a magyar kultúrnemzetet, de még az egyes vagy kettős állampolgárok közösségét sem. Érdemes viszont egy kis gondolatkísérlettel elképzelni, hogy mi lenne, vagy mi lesz, ha a közvélemény átbújik a tű fokán (márpedig a közvélemény természete szerint nagyon is változékony) és nem a jelenlegi kormánypártoknak kedveznének az itteni voksok, milyen harsányan követelnék a határon túli szavazati jog visszavonását ugyanazok, akik ma gyurcsányoznak.

Aztán előkerült a szexuális zaklatás tabutémája is, ugyanolyan félszeg és féloldalas, ugyanolyan át nem gondolt klisék szerint ki nem beszélve, mint a legtöbb közös dolgunk: perverz és az eredeti szándékokat szinte egészében elrejtő, mellébeszéléssel és gyűlöletbeszéddel fűszerezve. Olyan rosszul ütötte le az alaphangot mindkét rommagyar média – a vásárhelyi állami Rádió és nyomában a maszol.ro éppen úgy, mint a transindex.ro főszerkesztője -, hogy szinte nem is lehet érdemben hozzászólni a fölmerült ügyhöz/ügyekhez. Első esetben a színházigazgatókat kérdezték, anélkül, hogy az esetleges érintetteknek szót biztosítottak volna és ezzel nemcsak elbagatellizálták, hanem mintegy ad acta tették, befejezettnek tekintették az ügyet (Érdekes, hogy az színiigazgatók mindenike kikérte magának, hogy csak a színházak lennének/lehetnének érdekeltek ilyen ügyekben, de az eljárás, amivel a sajtó élt maga is csupán erre az egy területre/intézményre fókuszálta a kérdést, és ezt már nem is tették szóvá. Kíváncsi lennék mit gondoltak a szerkesztők, amikor csak az igazgatókat kérdezték az esetleges zaklatásokról, hogy majd maguk ellen beszélnek és ügyekkel jönnek elő?), nem volt, nincs és nem is elképzelhető molesztálás kies tájainkon, szóval ha lett volna, vagy lenne sem lenne, punktum. A vita így egyenesen a MeToo mozgalom és a szexuális zaklatás magán, illetve nyilvános jellegén rugózik, bár sejteni is alig lehet, a transindex.ro fölütéséből, hogy miről is beszélünk? Sanda sejtetések, vádak és ellenvádak, összemosás, gyűlöletbeszéd van, de tisztázó szándékú átbeszélés, tények és argumentumok fölsorakoztatása nincs. Márpedig (legalábbis Foucaulttól tudjuk) a szexualitás, a tabuk, az obszcenitás, az erőszak vagy éppen a perverzitás, az elfogadott és a tiltott szexuális gyakorlatoknál nincs is közérdeklődésre számot tartóbb téma: a szexualitás korszellemet és kultúrát, valamint hatalmi viszonyokat fejez ki és sokszorosan kapcsolódik a biopolitikai és a test-politikai meggondolásokhoz és eljárásokhoz. Ráadásul a kontextus, amiben, a Weinstein-botrány nyomán, fölmerült, a hatalom – amelyik mindig, még azon ritka esetekben is amikor éppen nem perverz – nyilvános, ezért a kiszolgáltatottságot, a megalázást a molesztálást is ki kell mondani, nyilvánossá kell tenni. Erről szólna a MeToo mozgalom, az „előbújásról”, hatalmi helyzetek és hatalmasok által elrejtett és tabusított esetek felszínre hozásáról, abból a meggondolásból, hogy ne fordulhasson elő, vagy ritkuljanak a szexuális zaklatások. Csakhogy eltorzult és állandóan a tabusításra hajló nyilvánosságunk (elsősorban a médiák, de nemcsak) átfordítja a dolgokat, semmiben sem segíti a tisztánlátást, nem is tudja hogyan tehetné, hiszen sem hozzáértése, sem hitele, nincs annak, amit és ahogyan eddig mondtak, de még egyenes szándék sem vezérli a megszólalókat, dadogásuk több kárt okoz, mint hasznot.

Magyari Nándor László

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!