Kezdőlap Címkék Gyurcsány

Címke: gyurcsány

Lemondósdi

Falusi Tamas
-
0
Lemondósdi

Zajlik a verseny. Ki vállalja jobban a felelősséget, ki vállalja még jobban, ki az, aki annyira vállalja, hogy annál jobban már nem lehet, ki lesz a győztes a nemes lemondási küzdelemben, amely népünk morális Csimborasszója felé vezet, hogy végül a csúcsra érve diadalmasan tekinthessünk le a sok alant zsibongó, lemondásban fejletlen, így erkölcsileg nulla népre azzal a jóleső érzéssel, hogy győztünk megint. Mit is kívánhatna mást a honkebel?

Mint az ismeretes, a lemondó verseny egy kegyelemadásból indult, amelyet a közvélemény akkora politikai bukfencnek minősített, hogy a botrányt még a holdlakók is látták. Egy darabig ment a szokásos sunnyogás, hátha megúszható az ügy, ám az országos cunami már a főgátat fenyegette, a Főnöknek muszáj volt lépnie. És a Főnök nem is várt tovább. Novák úgy lemondott, mint a sicc, Varga meg úgy vonult vissza, mint a förgeteg. A nép nyelvén szólva ettől még tovább gyűrűztek a szálak, így azután szegény Balog püspöknek is le kellett mondani. Jogi lépést ugyan egyet se tett, viszont ő volt az eljárás fő éceszgébere. A büntetlen előélet sokat ér, akkor az ember lehet megint kiskorúak mentora, és azt szegény K. Endre nagyon szerette volna, lévén sok munkát áldozott arra, hogy egy szexuális ragadozó működését zavartalanná, folyamatossá és boldoggá tegye a gyermekotthon-iskolában. És ő ezt a munkát nem akarta abbahagyni, ahhoz meg kell a büntetlen előélet.

Akadt még egy lemondás az ügyben, név szerint Magyar úré, aki korábban Varga miniszterasszony házastársa volt. Magyar szintúgy egy lendülettel mondott le az összes állami cégnél viselt tisztségéről, és azóta végzi korábbi bennfentesként a FIDESZ szennyes teregetését. Abból, hogy ezt a volt férj korábban nem csinálta, most meg csinálja, három okra következtethetünk:

  • Megszállta valami. Kisördög? Árulkodási ihlet? Az igazmondás szelleme? Ezt nem tudhatjuk pontosan.
  • Varga volt férje révén a FIDESZ-en akar bosszút állni a jó kis zsíros EP állás elvesztéséért.
  • Maga a férj lett megsértve, pl. nem is ő mondott le, hanem mint futballista feleséget a volt asszony bukása után mindenhonnan kirúgták, ezért most sértettségében vagdalkozik.

A három lehetőség esélyét mindenki becsülje meg maga.

Az ügyben csak egyvalaki nem mondott le. Ő volt Novák kitalálója és kinevezője, Varga felfedezője és a csapatba állítója („Csatárt igazoltunk!”), Balog volt főnöke és egyházának anyagi jótevője, sőt egyben Magyar legfőbb fölöttese is (a volt férj állami cégeket vezetett). A Főnök ezzel a nem-lemondással sajnos lehetőséget adott arra, hogy a gonosz és rosszindulatú ellenzéki pártok szemére vessék, asszonyok szoknyája mögé bújik, mikor ki kell állni a placcra, és mindent bevallani. Ő persze nem hagyta magát. Bevallás? Piha! A fekete lovag mindig győz! Két dologgal is előállt, hogy egyrészt szétzúzza a támadókat, másrész bemutassa, mindenért Gyurcsány a felelős.

  • „Amíg 2010-ben 81 pedofil bűnöző volt börtönben, addig most 663. A számok is bizonyítják, hogy a gyermekvédelmi rendszer erősebb, mint korábban és ma nyolcszor annyi pedofil van börtönben, mint a baloldali kormány ideje alatt.”

Orbán a kirobbanáskor nyilván parancsba adta, azonnal kidolgozni ellenérveket! Ezek a számok a kidolgozók túlzott kapkodása miatt kerülhettek érvelési szintre, de sajnos a Főnök ezt nem tudja kontrollálni, pláne nem tud rajtuk módosítani. Csak ismétli, amit mondanak neki.

Az érvet illetően: a magyarországi pedofilbűnözők száma a szokott lakossági arányt tekintve és szűkítve a kört (csak férfiak, a megfelelő korban, akik nem passzív pedofilok) kb. 10 000 – 12 000 fő. Mondhatni tehát, hogy a látencia még mindig igen nagy, ezért nem sokat számít, hogy az elítéltek száma 81 vagy 663 fő. A különbség nem arról szól, hogy 2010. előtt nem csukták börtönbe a pedofil bűnözőket, Orbán alatt meg már igen, hanem sokkal inkább azt mutatja, hogy a világtrendnek és az internetes információk sokkal gyorsabb és nagyobb körben való terjedésének megfelelően az áldozatok lényegesen bátrabbak, közlékenyebbek, valamint a megértés is sokkal nagyobb irántuk. Nagyszerű tendencia, melyhez a kormányoknak nincs köze. Ez tehát nem érv, felejtsük el.

  • „A pedofil bűncselekményt elkövető gyermekotthon-igazgatót önök először kinevezték, utána húsz évig otthagyták, majd a 2010-es kormányváltást követően mi börtönbe zártuk.”

A másik Orbán féle aduász. Igaz, az ember, ha beszorult a lába, kapkod fűhöz-fához, szalad a Vargához… illetve oda már nem, mert ő már visszavonult a politikától, így ezt nyilván más találta ki, de mindegy, akármilyen minőségű is, feltétlenül hangoztatni kell.

Első kérdés: kire utalhatott Orbán az „önök… kinevezték” szöveggel? Ki lehetett az ott ülő ellenzéki képviselők közül „önök”? Ki volt már 1990-ben is potentát a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságában? Kunhalmi? Nyolc éves! Gyurcsány? Közelében sem volt akkor a politikának. Demszky? Semmi köze a maiakhoz, és azoknak sincs hozzá közük, mivel pártja, az SZDSZ már nem is létezik. Érthetetlen, bornírt szöveg ez az „önök”. Hogy Orbán hazudik? Hát persze. Folyamatosan.

Második kérdés: miért ne hagyták volna ott 20 évig Demszkyék az igazgatót? Csak jó hírek érkeztek róla, mind pozitív értékelések, sőt 2001-ben Bicske díszpolgára lett (miniszterelnök: Orbán). Ilyen esetben minden vezetés örül, hogy nem kell új embert keresnie.

Az tényleg igaz, hogy a 2010-es kormányváltást követően Orbánék börtönbe zárták Vásárhelyit, de sajnos nem azonnal, hanem csak némi spéttel. Orbán szavaival élve még 7(!) évre „hagyták ott” az igazgatót a gyerekek között, hagy csináljon, amit akar (és ez már nem Demszky volt!) miközben kapott kitüntetést a fővárostól is (2015.), na meg az államtól is (2016.). Ilyen kitüntetést nem adott neki sem Demszky, sem Horn, sem Medgyessy, sem Gyurcsány, sem Bajnai a regnálásakor.

Az első negatív hírek 2011-ben kaptak nyilvánosságot. A rendőrség vizsgált (miniszterelnök: Orbán), nem talált semmit (rendőrminiszter: Pintér), nagy bukta lett így utólag Pintérnek is meg a miniszterelnök úrnak is. A rendőrség ügyetlen volt, és ezért nem csak Pintér, hanem Orbán is felelős.  Normál esetben, ha valakiről ilyen hírek kapnak lábra, akkor óvatosságból leváltják, de minimum megfigyelik, kitüntetést meg aztán semmiképpen sem kap senkitől. Na, Orbánék mindezt nem tették meg, illetve mindent fordítva tettek, és csak mikor már védhetetlen lett az ügy, akkor függesztették fel az állásából Vásárhelyit (2017.). A fenti politikai, rendfenntartási és morális bukdácsolások nem vertek fel nagy port a választóközönség körében, de aztán az elnöki kegyelem mégis kiderült, és ez betette fideszéknek a kaput. Így aztán most nagy a kapkodás, mindenki hülyeségeket beszél, a derék miniszterelnök urat is beleértve, sőt Lázár már megint keveri a homoszexualitást a pedofíliával. Ha rajtam múlna, nem engedném érettségire. Nehéz lesz így rákenni Gyurcsányra a dolgot.

A nagy botránynak vannak érdekes következményei is a felelősségvállalás-lemondás kombó terjedését illetően. Mint azt olvashattuk:

„Idén február 15-én ismeretlen személy telefonált az újpesti önkormányzathoz: a bejelentő egy 2023 nyarán történt szexuális jellegű esetről számolt be, mely az önkormányzat napközis táborában történt két gyerek között.”

Több mint fél évvel később. Hát persze. Ezek szerint a telefonáló kissé nehezen fogta fel, amit látott. Idő kellett neki. Hogy melyik párt megbízásából telefonált pont most, mikor a FIDESZ-KDNP duó bajban van, arról nehéz lesz fogadásokat kötni, mert mindenki ugyanarra fogad.

Az írás szerint gyermektáborba nem való dolgok (lásd a linket) történhettek, melyekről „Önkormányzatunk jelenleg nem állítja és persze nem is állíthatja, hogy mindez a magatartás a két kiskorú között szexuális jelentéstartalommal bírt, de mivel a jelenlévő pedagógusok ilyen értelemben félreértelmezhetőnek minősítették, a gyermekvédelemre vonatkozó jogszabályok alapján az önkormányzatnak jelzési vagy jelentéstételi kötelezettsége volt„

Én még emlékszem gyerekkoromra, mi volt a táborokban – hát, ha akkor is ez van, igen sok embernek kellett volna lemondani. Az adott esetben az erkölcstelenség elszabadulásának gyanújáért Belán Beatrix vállalta a felelősséget, amennyiben lemondott az Újpesti Kulturális Központ vezetéséről is, meg a helyi MSZP vezetéséről is. Tudta a kötelességét, mert azt is tudta, mi történne már másnap az Orbán féle NER sajtóban, hogyha nem.

A felelősségvállaló-lemondó versenybe bárki jelentkezhet. Ez alól csak a miniszterelnökök kivételek, ugyanis se Antal nem mondta meg, hogy ha győznek, és rendszert váltanak, mekkora krach lesz a kormányzása alatt, se Horn nem mondta meg, hogy ha győznek, utána Bokros csomag következik, se Gyurcsány nem mondta meg, hogy ha győznek, rögtön „megszorítások lesznek”, se Orbán nem mondta meg, hogy ha győz (egyes szám!), simán lenyúlja a nagyrészt Gyurcsányék által a leendő nyugdíjasoknak összegyűjtött 2700 milliárdos magánnyugdíj pénztári tőkét. És ezek után egyik sem mondott le! Érdekesség, hogy ezért Gyurcsányt mindenki hibáztatja, a többieket meg senki. Orbánt sem.

Igaz, a leendő nyugdíjasok egyrészt még dolgoznak, azaz amikor ezt a lenyúlást érzékelni fogják, az meg még odébb van, másrészt nem is nagyon tudnak róla, hogy ennek következményei lesznek. Azt hiszem, mindenkinek jobb is így.

Az ellenzéket kivéve.

Az Akadály

Falusi Tamas
-
0
Az Akadály

Mikor az ember ide-oda kattintgatva véletlenül ismét eljut az élet végső értelmét jelentő alapigazsághoz, már csak unottan legyint, annyiszor hallotta már. A Bankrupt ugyan rendkívüli meggyőződéssel énekli a „Keresett A Feri” című dalát, a kommentelők meg ujjongva kontráznak nekik, hogy hát „a Gyurcsány az Orbán életbiztosítása” milyen fasza szöveg, de mindez nekem már a könyökömön jön ki. Az ugyan még nem lenne baj, illetve lenne, mégpedig az én bajom, viszont a következmények sajnos országosak.

A sztori (ha valaki nem tudná):

Először azt, hogy egyesegyedül, csak és kizárólag Gyurcsány a baj, a FIDESZ-en kívül a komplett magyar értelmiség mondogatta 2006. után, folyamatosan és lelkesen, ezzel három éven keresztül teljesen ellehetetlenítve a kormányzást (lásd pl. „szociális népszavazás”). De az nem volt elég. Ezért alakult meg az LMP 2009-ben bizonyos Schiffer András vezetésével. Schiffer azért alapította a pártot, hogy oda gyülekezzen mindenki, aki nem akarja se Orbánt, se Gyurcsányt. Oda is gyülekeztek, el is ért a 2010-es választáson az LMP 4 százalékot. Négyet. Ennyien voltak azok, akik nem akartak se Orbánt, se Gyurcsányt, és ha valaki azt találná mondani, hogy Gyurcsány akadályozta meg a tömegeket abban, hogy az LMP-re szavazzanak, azt bárki nyugodtan körbe röhögheti. Az LMP természetesen továbbra is nyitott, 15 éve készen áll a befogadásra, bármely szavazó, aki úgy érezte/érzi/érezni fogja, hogy minden Gyurcsány miatt van, de nem szereti a FIDESZ-t sem, nyugodtan szavazhat az LMP-re. Hogy mégsem az LMP az ország vezető pártja, az a hangos és állandó gyurcsányozás ismeretében rejtély.

Érdekesség hogy a választás előtt a vérig sértődött (nem sértett, hanem sértődött!) magyar értelmiség nem is annyira az LMP-nek szurkolt és segített írásaival (meg is látszott szegény LMP szavazatainak számán), hanem döntő részben Orbán kétharmadát forszírozta (meg is látszott a FIDESZ szavazatokon), hogy ő majd a nagy győzelem birtokában jól ellátja a Gyurcsány baját! Hát ez be is jött, Orbán kétharmadot kapott, amellyel jogilag diktátornak neveztük ki, azaz bármit megtehet (Jogosan! Bármit!), így aztán állandóan a saját hatalmának biztosításával és Gyurcsány bajának ellátásával foglalkozhat. Kösz, derék magyar értelmiség. Az ország nevében.

2011-ben Gyurcsány otthagyta az MSZP-t, hogy ne zavarja a szárnyalásukat, különben sem annyira baloldali ő. Jóval inkább citoyen, mintsem egy virtigli Szanyi Tibor. Azért a régi pártjával szoros kapcsolatban maradtak, és 2014-ben együtt indultak Összefogás néven, ahol csatlakozott még hozzájuk az Együtt – a Korszakváltók Pártja, a Magyar Liberális Párt és a Párbeszéd. Az Összefogás nevű konglomerátum a mandátumok 19 %-át szerezte meg, miközben a FIDESZ-KDNP a 67 %-át. Na ja, aki rezsit csökkent…

Érdekességként megemlíthető, hogy a listás szavazatok aránya a FIDESZ-KDNP esetében 44,9 % volt. Lévén a részvétel 62 %-os, mondható, hogy a FIDESZ-KDNP a kétharmadot az összes magyar választópolgár szavazatának a 27,8 %-ával szerezte meg.

A témánkat illetően ismételten megállapíthatjuk, hogy az LMP ezúttal is ott volt a mezőnyben, akinek tehát nem tetszett se Orbán, se Gyurcsány, és a Jobbikot sem kultiválja, az nyugodtan szavazhatott az LMP-re, amely végül a mandátumok 3 %-át kapta. Volt még persze induló párt bőven, de azokat inkább hagyjuk, mivel egyik se érte el még az 1 %-ot sem.

Aztán jött Botka, akit 2017 májusában az MSZP miniszterelnök-jelöltjének választottak. Ő sem talált ki semmi újat, csak a szokott módon gyurcsánytalanítani próbálta az MSZP és a DK szövetségét.

A DK kell, de Gyurcsány nélkül (jó vicc, mi?).

Sajnos ennek hatására az MSZP népszerűsége nem nőtt, hanem csökkent, ezért Botka 2017. októberében kénytelen- kelletlen visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől.

Így érkezett el a 2018-as választás, ahol a DK és az MSZP külön indult, az MSZP a Párbeszéddel összefogva 10 %-ot, a DK 5 %-ot, az LMP pedig 4 %-ot tudott összeszedni. A FIDESZ-KDNP mögött (67 %) a Jobbik lett a második (13 %). Szomorú módon már megint nem lehet azt mondani, hogy Gyurcsány volt az Orbán elleni győzelem akadálya, hiszen a Gyurcsány nélküli MSZP, és az LMP ismét kínálta a lehetőséget, hogy rájuk szavazzanak, azaz még a Jobbikot sem kellett az Orbán elleni szavazáshoz igénybe venni. De nem. Az LMP/MSZP-re olyan kevesen szavaztak, hogy az LMP csak épphogy érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Akik nem jutottak be, az a Momentum (3 %), az MKKP (1,7 %) és az Együtt (0,7 %), ám mivel indultak, náluk is fennállt a lehetőség, hogy akinek se Orbán, se Gyurcsány, se a Jobbik, se az MSZP, de még csak az LMP sem tetszik, rájuk szavazzanak. Mégsem szavaztak rájuk sem. Ezzel

a 2018-as választás adataival ismét sikerült megcáfolni azt az egyre inkább hülyeségnek látszó álláspontot, hogy Orbánt csak Gyurcsány kiiktatásával lehet legyőzni.

A 2022-es országgyűlési választás előtti hangulatot az önkormányzati választások alapozták meg. Ezek során az ellenzék följönni látszott, főleg a nagyvárosokban, ahol a rezsicsökkentés meg a migránsok okozta rettenetes veszély nem számított annyira, mint a röfik birodalmában. Az ellenzék összefogott, mert látta, hogy az egyéni választókerületekben úgy sokkal nagyobb az esélye, és ebben az összefogásban minden kormányzásra alkalmas párt részt vett. A szélsőjobb unásig ismert kirekesztői által alkotott új párt (Mi Hazánk) természetesen nem volt az Összefogás tagja, a jócskán szelídült Jobbik viszont igen. Nem volt Összefogás tag az a párt sem, amelyik nem közösködik, mert már akkor viccnek gondolta az ország jövőjét, ahogy ma is (MKKP). Hülyéskedéssel nem lehet országot kormányozni, de a kapott szavazataikkal legalább csökkentik ez ellenzék esélyét, ami nagyon kell a mai regnálóknak.

Az Összefogás előválasztáson gondolta eldönteni jelöltek sorrendjét, így a miniszterelnök jelölt kérdését is. A közvélemény kutatások az előválasztás idején a két nagy, azaz a FIDESZ-KNDP és az Összefogás versenyét illetően a biztos választók körében döntetlent jeleztek (44 % : 44 %), mégpedig úgy, hogy az Összefogásnak Gyurcsány pártja is tagja volt!

Az első fordulót Dobrev nyerte. A második fordulóban a közvélemény számára ismeretlen okból Karácsony visszalépett, maradt a porondon Márki-Zay és Dobrev. Az ellenzék DK-n kívüli pártjai és a szavazóik ezt a pillanatot használták ki arra, hogy Gyurcsányt kiiktassák, hiszen vele – mint mindannyian tudjuk – nem lehet nyerni. Így lett Márki-Zay az Összefogás miniszterelnök jelöltje, és az ellenzék arca. Ezzel kezdődött a vesszőfutás. A tehetséghiányos és rutintalan Márki-Zay sorra követte el a hibákat, melyek elkövetésébe a kampány végén Putyin is jócskán besegített, a döntetlen állásból egyre nagyobb hátrány lett, így a választás idejére a nagyközönség már úgy tudta, hogy a miniszterelnök jelölt, ha hatalomra kerül:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre,
8./ állandóan úgy táncolna, ahogy a Nyugat fütyül, és nem lennénk már olyan büszke és szabad ország, mint most vagyunk.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak. A FIDESZ hatalmas kétharmaddal nyert. Na ja, aki nem küldi fiainkat vágóhídra…

Mivel a 80 %-os FIDESZ médiafölénnyel szemben ténylegesen ellenzéki sajtó alig van (az a féltve óvott függetlenség meggyalázása lenne), a 20 %-kal bíró nagy, független lapok az ellenzéknek való feltétlen segítés helyett érdeklődve, néha elnéző mosollyal figyelték, ahogy MZP rohangászik mindenfelé, cáfol, magyaráz (rosszul), meg jutalmat ígér annak, aki a róla terjesztett hazugságot bebizonyítja. A választók persze „úgy tudták”, hogy MZP-vel nem kell törődni, hiszen hazabeszél (Orbán is, de vele mégis más volt a helyzet). Sok hatása nem is lett szegénynek. Függetlenék maximum annyit tettek saját erőből, hogy ők is megírták a FIDESZ kampánycsapat által gondosan összeállított vádakat, nehogy valaki ne tudjon róla. Ezzel az erővel megírhatták volna azt is, hogy NATO tagok lévén, ha a NATO kéri, mindenképpen küldünk katonát, akár Márki-Zay, akár Orbán a miniszterelnök. De nem. Egyik sem tette meg. Így történt, hogy a teljesen összefogott ellenzék gyakorlatilag gyurcsánymentesítve szenvedett akkora vereséget, mint még soha.

Jelenleg a pártok népszerűségi indexei: Fidesz–KDNP – 44 %; DK – 20 %; Mi Hazánk – 9 %; Momentum – 7 %; MKKP –6 %; MSZP – 3 %; LMP – 2 %; Jobbik – 1 %; Párbeszéd – 1 %.

Ha valaki ezek után is úgy gondolja, nopláne híreszteli, hogy Gyurcsány az akadálya a győzelemnek, nem pedig a választók meggyőzésének a hiánya (ez lenne a magyar értelmiség feladata), arról le kell mondani.  Öngólokra semmi szükség, ha úgyis vesztésre állunk.

Kegyelem

Falusi Tamas
-
0
Kegyelem

„Pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, ez a személyes meggyőződésem. Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de itt nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet kell teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. A kormány nevében benyújtottam egy alkotmánymódosítást, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén az elkövető kegyelmet kaphasson. Ideje rendezni ezt a kérdést.” – mondta Orbán Viktor.

Ha valaki mégis „jogászkodni” akarna, annak megemlítjük, hogy Orbán téved, az elkövető, aki kegyelmet kapott, nem pedofil. Ő nem szereti (filia) a gyermeket (pais) abban a szexuális értelemben, ahogy mi a pedofil szót használni szoktuk, nem is követett el ebbe a kategóriába eső bűnt, viszont erőszakot alkalmazott egy neki kiszolgáltatott kiskorúval szemben, amivel jelentős érdeksérelmet okozott. Ezt a cselekményt kényszerítés bűntettnek hívják. Ha jól tudom, a kényszerítés alanyának kiskorúsága súlyosbító körülmény az ügyben.

Fogalmam sincs, hogy pontosan ki jogászkodik és mit, csak azt látom, hogy mind Novák, mind Varga súlyosan hibázott, mert a gyermekvédelem plusz a vele összekapcsolt minél nagyobb mértékű népszaporítás a mai regnálók legfőbb célja, és hogy leginkább a FIDESZ szavazók fognak bedühödni a történtek láttán, az magától értetődik, hiszen egy nagyon kényes, és a fideszes oldal számára abszolút egyértelmű ügyről van szó. Ebből következően nem kérdés, hogy ha egy ilyesmi kiderül, kétség és a legkisebb hezitálás nélkül melyik oldalra állnak. Orbánnak tehát a lehető leghamarabb kellett lépnie.

A lépés kigondolásához azért az agytrösztnek némi időre szüksége volt (múlt péntektől most csütörtökig), de hogy a leghatározottabb és legkeményebb lépést írták elő a kormányfőnek, az látható. Nincs jogászkodás, tiszta, világos, egyértelmű minden, és nem törvény lesz, hanem alkotmánymódosítás (helyesen: Alaptörvény módosítás). Ezt mindenütt bejelentik a médiában, és így mindenkinek világos lesz, hogy Orbán semmiben sem hibázott, és mikor tudomására jutott az ügy, azonnal lépett… na jó, nem azonnal, de majdnem. Az, hogy ő nevezte ki a két bűnöst, semmit sem jelent, hiszen nem tudhatta. Bezzeg Gyurcsány tudhatta, mikor kinevezte Gergényit, sőt ő adott parancsot a szemkilövésre személyesen, ezért ő a szemkilövető. Érdekesség, hogy Orbán rendőreinek kezei között többen meghaltak (nem a fél szemüket lőtték ki, vagy megsérültek, hanem meghaltak), de rá ennek következményeképpen semmiféle jelző nem vonatkozik. Ahogy Pintérre sem.

A helyzetet értékelve nagyon úgy néz ki, hogy hiába a keményen elbaltázott kegyelem, Orbán már megint nem fog semmit sem veszíteni, hiszen vannak a rosszak, akik elhibázták, de most a határozott és gyerekszerető (nehogy véletlenül pedofilnak olvassák!) Orbán rendbe hozza a dolgokat. Illetve rendezi a kérdést. Mikor pedig az már rendezve lett, minden újra egyensúlyba billen, többé ilyen kalamitás nem történhetik. Az még kérdéses, mi lesz szegény tornatanárral, akinek idős, erdélyi édesanyja egyedül él, de majd meglátjuk. Könnyen lehet, hogy őt is kényszerítéssel vette rá az igazgató, hogy azt tegye, amit, de sajnos megtette, és az már visszacsinálhatatlan, azaz a lezárt tények közé tartozik.

Emlékszem még más pedofilokra. Itt van például, a Gyurcsány pártjának (DK) a szövetséges pártjának (Párbeszéd) az egyik tagjának (Jámbor András) a szervezetének (Szikra Mozgalom) az egyik aktivistájának (D. Krisztina) az élettársa, akiről csak annyit tudunk, hogy semmi köze nem volt a Szikra Mozgalomhoz, és hogy mikor a rendőrség a férfi laptopján megtalálta a felvételeket, és behívta tanúvallomást tenni, öngyilkos lett. Ez tehát a hivatalos Gyurcsány szál az ügyben. A pedofil esetről, amelynek NER sajtóbeli feldolgozását a fokozódik, messzire vezet, köthető, és úgy tudja kifejezések uralják, múlt év nyara óta semmilyen információ nem található. Szerepel még a történetben az antifa szál is, amennyiben az öngyilkos tettes sokszor járt Bécsben, ahol egy házban gyaníthatóan antifások is tartottak összejövetelt. Ebben D. Krisztina nem vett részt. A sztori jellemző vonása, hogy a szóba kerültek nem töltöttek be semmiféle hivatalos posztot, így aztán közülük senki nem nevezett ki senkit sehova.

Itt van aztán a másik pedofil eset, a Kaleta Gábor féle, akit Szijjártó nevezett ki (ahogy Orbán kinevezte Vargát meg Novákot), és úgy kellett hazalopni őt Peruból, ahol nagykövet volt. 19 000 gyerekeket ábrázoló obszcén felvételt találtak a laptopján. A bíróság ügyészi indítványra 1 éves, 2 és fél évre felfüggesztett börtönbüntetésre és 540 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A delikvenst nagyon megviselte az ügy, lévén mélyen vallásos, gyakorló hívő. Arról. hogy a képek feltöltése mennyire viselte meg, és arról, hogy a Gyurcsány szál milyen ágasbogas vonalon vezethető le az ügyben, sajnos semmit nem tudunk.

A mostani esetben a kegyelmi kérvény sajnos megszületett, az illetékesek sajnos aláírták, így a szabadlábra helyezés sajnos megtörtént. Nagy szerencsénk, hogy itt van nekünk Orbán miniszterelnök úr, aki pontosan úgy vágja a rendet pedofil ügyben szép hazánk törvényei közt, ahogy az elfajzott, szibarita Brüsszelben szokott sallert és kokit osztogatni a kis, pofátlan, ugribugri nebulóknak. Kisebb probléma, hogy a nagy terv néha nem jön be, így például ennek a nembejövésnek az eredményeképpen simán szavaztak meg a miniszterelnök úrral együtt egy, a miniszterelnök úr által keményen elutasított határozatot. 50 milliárd Ukrajnának, ahogy a kis, pofátlan, ugribugri nebulók akarták (állítólag kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot). Viszont hogy megint győztünk, az nem kérdés! Remélem, érthető.

Orbán miniszterelnök úr a rendcsinálás közben nem ijed meg még a gránitszilárdságú Alaptörvénytől sem, amelybe ezután úgy be lesz írva, amit ő akar, ahogy eddig is be lett. Az apa férfi, az anya nő, a trolibusz nem villamos, kétszer kettő az négy. Tényleg ideje lett rendezni ezt a pedofilos kérdést is, ha már 14 év alatt nem sikerült.

Akkor tehát: „Nincs kegyelem!”. Business as usual.

Lehetőség

Falusi Tamas
-
0
Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

„A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Nemzeti konzultáció III.

Falusi Tamas
-
0
Nemzeti konzultáció III.

Folytassuk tovább kérem, bölcs vezérünk mélyenszántó gondolatainak megismerését! A vezér ki egyben vátesz és street fighter mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. Azért emlékezzenek gondolatai fundamentumára: zátonyra futás esetében a zátony a hibás!

A Brüsszel által palesztin szervezeteknek nyújtott támogatások a Hamászhoz is eljutottak

Brüsszel az elmúlt években sok százezer euróval támogatott palesztin szervezeteket. A támogatás egy része a Hamász terrorszervezethez is eljutott. Európában bevándorlók tömegei ünneplik a közel-keleti terrortámadásokat, így a Brüsszel által ösztönzött bevándorlás révén a terrorizmus ma már Európát is fenyegeti.

Az, gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy ebben a pontban sem a Hamászról, sem Izraelről nincs szó, kizárólag a migráció a téma, amely már egyszer nagyon bejött a FIDESZ-nek, így aztán addig ragozza, amíg a propaganda agytröszt szerint használható.

És még láthatóan az. Pláne a terrorizmussal összekapcsolva. A levezetés egyszerű, az EU a palesztinok támogatásával tulajdonképpen egy terrorszervezetet támogat, amely példát tud mutatni az Európába az EU biztatására és segítségével bevándorolt hasonszőrűeknek, akik aztán ennek hatására nálunk terroristák lesznek. Magyarán az EU teremti meg mindkét feltételt ahhoz, hogy Európát elárassza a terror. A két dolog összemosása persze hazugság, de ez fideszéket sosem zavarta, mert a „Győzni kell, és ehhez sok ránk szavazó szükséges, akiket érzelmileg lehet megfogni” kényszer mindig elmosta az összes skrupulust.

A választók megfelelő irányba állítása után feltett kérdés és a felkínált válaszok abszolút lényegtelenek, mert csak a szöveggel sulykolt összefüggés fontos: az Unió a támogatási pénzzel plusz a migránsok befogadásával, sőt idecsábításával segíti az európai terrorizmust, és ezeket a potenciális gyilkológépeket még hozzánk is akarja küldeni. A közel keleti téma tényleg fontos kérdései Orbánékat nem érdeklik, nem is kérdeznek róla semmit.

Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnának

Brüsszel a kezdetektől fogva háborúpárti álláspontot képviselt, és fegyverszállítást sürgetett. Ennek megfelelően már eddig is több mint 5 milliárd eurót költött az ukrán hadsereg fejlesztésére. A legújabb javaslat szerint pedig további 20 milliárd eurót adnának Ukrajna felfegyverzésére.

Na, helyben is vagyunk. Brüsszel. A rosszaság. A csibész. De főleg a háborúpárti. Pont olyan, mint a Gyurcsány. Brrr.

Mint tudjuk, az EU a fegyverszállítást nem sürgette, hanem gyakorolta, mégpedig valóban több mint 5 milliárd EUR elköltésével, ugyanis maga az EU és tagállamai 25 milliárd EUR értékben nyújtottak katonai támogatást Ukrajnának. A támogatás nélkül Ukrajna veszített volna, és akkor Oroszország, Kína meg az egyéb harcos nemzetállamok számára nyilvánvalóvá válik, hogy szabad a pálya, ebből következően a kisebbektől akár területet, akár az önállóságukat elrabolni nem kockázatos, mert majd jön a kipcsák-magyar békegalamb, és elintézi, hogy a rablott holmit az agresszorok megtarthassák. Így aztán Föld-szerte elindulhatnak a területszerző háborúk, csak a megfelelő behatolási mélység elérése után kell kiabálni azt az agresszornak: béke, béke, béke, tűzszünet, hogy a békepártiak meghallhassák, és intézkedni tudjanak.

Vannak rossznyelvek, akik szerint azért olyan békepárti… illetve dehogy béke, jóval inkább oroszpárti Orbán, mert rettenetesen nagy szükségünk van a tőlük jövő földgázra, és az Putyin jóindulata nélkül olyan, mint a kutya vacsorája. Hja, kérem, amikor minden rendben lévőnek látszott, és még pénz is volt dögivel, intézkedni kellett volna a gázbeszerzés diverzifikálásáról és a magyarországi gázfogyasztás csökkentéséről, de az állandóan kétharmados diktátornak megválasztott magyar vátesz, akinek sok mindent előre kellett volna látnia és ennek megfelelően intézkedni, ehelyett éjjel-nappal a hobbijairól álmodott. Azokon kívül nem látott semmit. Pláne nem a gödröt. Benne is vagyunk, alig látszik az ég a szűk lyukon.

És hogy a rezsicsökkentés csak rontott az energiahelyzetünkön, az magától értetődik.

Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására

Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát. Mivel ez az összeg a jelenlegi uniós költségvetésben nem áll rendelkezésre, a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket. Magyarország már eddig is sok milliárd forintot költött az Ukrajnából menekülők megsegítésére.

A tények:

  • Az EB 50 milliárd euróval akarja segélyezni 4 év alatt Ukrajna újjáépítését (2024 – 2027). Az elképzelést az EP nagy többséggel megszavazta (512 : 45 : 63 >> 82,6 %), és most várja, hogy tagállamok dobjanak össze némi pluszpénzt, amelyből ez fizethető. A fideszes képviselők természetesen nem szavazták meg. Az Ukrajnának nyújtandó segély Magyarországnak a 4 évre összesen kb. 700 millió euróba, azaz évente 65,6 milliárd forintba kerülne, ami a magyar költségvetés 1,7 ezreléke.

A kérdésben ugyan nem szerepel, de már tudható, hogy ha Magyarország vezetése ezt a plusz segélyt megvétózza (és nagy eséllyel meg is fogja vétózni), akkor az EU „B” terve szerint a tagállamok egyenként hoznak létre és küldenek Ukrajnának segélycsomagot. Önként és dalolva, bármilyen kicsikarás nélkül. Mi persze nem küldünk nekik egy vasat sem, ami nem egy pozitív jellegű hozzájárulás a magyar jószívűség nimbuszához.

  • A magyar kormány két, a fenti EU tervtől teljesen független dologgal érvel a segély ellen. Az egyik, hogy mi nem kapjuk meg a nekünk „járó” pénzeket, miközben Ukrajna bezzeg! Köztudott, hogy az alap, amire hivatkozva a pénzeket megítélték nekünk, a felzárkóztatás (= ez a pénz nem kötelező kifizetés, azaz nem „jár”). Sajnos a fizetését egy ideje felfüggesztették, aminek semmi köze nincs Ukrajnához, annál több ahhoz a 28 jogi és egyéb feltételhez, melyeket az EU konkrétan írt elő nekünk, de ezeket mi mindenféle marhaságra hivatkozva nem vagy csak részben teljesítettük. Bizony, így van ez. Ha nagyon szuverénkodik az ember, előfordulhat, hogy nem jön a suska.

A másik Orbán féle érv, hogy már eddig is sok milliárddal segítettünk Ukrajnának, legyen elég a telhetetleneknek!

Az érv jogosságát illetően (mármint hogy sok milliárddal segítettünk már, és emiatt nem akarunk pénzt küldeni nekik), megnézhető például, hogy hány ukrán menekült él az EU országokban. Nálunk 32 260. Ahol ennél kevesebben vannak: Szlovénia (8750), Ciprus (17 275), Horvátország (22 005) és Görögország (25 335). Ugyanakkor Szlovákiában 105 690, Csehországban 357 540, Lengyelországban 971 080, és még a balti államokban is több az ukrán menekült, mint nálunk, hogy a nagy nyugati államokat ne is feszegessük. Olyan nagy szánk a segítségünket illetően tehát nem lehet.

A fentiek alapján mondható, hogy akaratos, egyben zsugori állam vagyunk. Mennyivel egyszerűbb lenne Dobrevék regnálásával, ők rövid időn belül teljesítenék az előírt pontokat, hazahoznák a nekünk fölzárkózási segítségként megítélt pénzcsomagot, aztán azok egy évi összegének 15 %-ából simán kifizetnénk az EU által Ukrajnának 4 évre kért segélyt… a tanárok jelentős fizetésemeléséről nem is beszélve!

De nem. Nekünk Orbán kell. Akkor viszont, kedves honfitársak, továbbra is no war, no migrants, no gender, és persze no money. Helyette van a rettenthetetlen szuvernitás pávatánca, amelyben nap mint nap gyönyörködhetünk. Hát nem csodálatos?

(folyt. köv.)

Gondolkodni nem kötelező, nem gondolkodni felelőtlenség

Falusi Tamas
-
0
Gondolkodni nem kötelező, nem gondolkodni felelőtlenség

Az ember igazából nem tudja Donáthot hová tenni. Mondja, és mondja, és mondja, mint a kereplő, és nyilván nem szól neki senki, hogy hagyd már abba, te szerencsétlen.

Van egy olyan érzésem, ő ezeket, amiket mond, őszintén hiszi, és fogalma sincs róla, hogy mit csinál. Teljesen olyan, mint elefánt a porcelánboltban, és még derűsen mosolyog is magában, hogy milyen jól elrendezte a dolgokat. Nemcsak jól de nagyon jól, hiszen mennyire hülyén mutatott a sok csicsás izé az üvegpolcokon, de most végre homogén a látvány, tíz centi magas szürkés por, mindenki jöhet egy vödörrel, hogy vigyen belőle kilót, másfél kilót, kinek hogy bírja a pénztárcája, meg hogy kinek mennyi kell.

Persze, lehet, hogy tévedek, és Donáth csupán úgy véli, Orbánt úgysem lehet legyőzni, akkor meg, gondolja magában, miért ne tegyük legalább a magunk személyes életét jobbá, azaz ne Orbán legyőzéséért küzdjünk, hanem a saját érdekeinkért.

Az általa sűrűn gyakorolt Gyurcsány rugdosással ugyanis növelhetjük a Momentum szavazók számát, minek révén még tán az is lehet, hogy eggyel több helyet kapunk Brüsszelben, na meg kinézhet akár öttel több alpolgármester is.

Általános síkra térve mondható, hogy hajh de sok magyar értelmiségi látja ezt az úgysem lehet legyőzniséget ugyanígy, melynek következtében hagyja a francba az ország számára fontos  ügyeket, nekik ugyan hiába mondja az ember, hogy a FIDESZ : Összefogás küzdelem az előválasztás idején 46 : 46-ra állt (Gyurcsányékkal!), és csak MZP politikai tehetségtelensége, és a nemfideszes lapok ódzkodása plusz távolságtartása vezetett a nagyarányú vereséghez, az nekik semmit sem jelent. Legfeljebb legyintenek. Úgysem lehet. Ami várható tőlük, hogy megint megírják, Orbán ilyen rossz, meg olyan rossz, amivel immár 13 éve nem megyünk semmire. Olyan felvilágosító munkával (és ez a magyar értelmiség feladata, hiába tiltakozik kézzel-lábbal ellene, miközben azt üvölti torka szakadtából, hogy semmi köze hozzá), amely bemutatná, hogy a FIDESZ hogyan hazudik az ellenzékről, és bemutatná, hogy az összefogott ellenzék minden téren jobban tenné a dolgát, sokkal előrébb tartanánk, ez ugyanis mindkét irányban egy önerősítő folyamat. Ha sokan nem hinnék el a szlogent, és a fenti módon ügyködnének Orbán megbuktatásán, akkor egyre többen látnák be, hogy Orbán legyőzhető, és ők is elkezdenének dolgozni rajta, de sajnos a fordítva a helyzet ugyanez.  Minél többen mondanak le a harcról, annál többen csatlakoznak a lemondókhoz. Jelenleg sajnos utóbbi trend a mérvadó.

Donáthra visszatérve az egyik az ostoba kisgyerek, a másik a gonosz kisgyerek viselkedése. Lehetséges még a megbántott kisgyerek szindróma, de ez kevéssé valószínű, ahogy a szerelmi csalódásból következő düh is, de ez most mindegy, a lényeg annyi, ezzel a donáthi „viselkedéssel” (ráadásul a Momentum kiállásával Donáth mellett) lényegesen tovább csökken a remény. Nem az ellenzék reménye, hanem az ország reménye (a NER lovagok és a főnök kivételével természetesen, az övék ugyanis nő). Azt csak a teljesen hülyék képtelenek fölfogni, hogy belátható időn belül kizárólag az ellenzék teljes összefogásával győzhető le az országnak rengeteg kárt okozó Orbán, és ha valaki az összefogás meghiúsítása érdekében küld el lehetséges partnereket a francba, arról kimondható, hogy vagy a boldog tudatlanság állapotában, vagy a saját pecsenye sütögetése érdekében, de az ország, sőt a „magyarok” ellen dolgozik. Lehet választani.

Amit Donáth konkrétan beszél, abból egyértelműen látható, hogy 2010. előtt még nem élt, vagy legalábbis nem itthon, ami a tudatlanságát indokolja. Ezért javasolható neki az alábbi írások olvasása: Az ősbűn; Lefelé a lejtőn; Végjáték. Remélhetőleg sikerül ezekből valamit megértenie, bár lázhatóan jóval inkább érzelmi alkat, mit a racionalitás ördöge, de a reményt nem szabad feladni sohasem.

A helyzet egyszerű. Nem kell szeretni Gyurcsányt. A feleségét sem. Az MSZP-t sem, sőt még a Momentumot sem, viszont utódainkat meg az általunk nekik hagyandó országot legalább praktikus okokból szeressük annyira, hogy most, mikor nagy bajban van, a kezünket nyújtjuk neki, hogy kihúzzuk a gödörból, és ne érdekeljen hogy közben megfájdul a karunk. Ez a magyarkodás ugyan Orbán sajátja, de azért van különbség: Petőfiék akkor voltak nagy hazafiak, mikor az ország, osztrák gyarmat lévén nagy bajban volt, Orbán meg akkor, mikor nemhogy semmiféle baj nem fenyegetett, de minden adott volt ahhoz, hogy elinduljunk komolyan felfelé, ám derék miniszterelnökünk ezzel az állandó magyarkodással, szuverénezéssel, és az összes szövetségesünk permanens rugdosásával sikerült elintéznie, hogy megint bajban legyünk. Ezért kell most megint a hazafiság, mégpedig Orbánék ellen, megmagyarázva a választóknak azt, hogy a legnagyobb magyarság napjainkban, ha a nagyvilágban újra összefogunk szövetségeseinkkel a közös célokért, valamint itthon is összefogunk az összes lehetséges szövetségessel Orbán leváltása érdekében, és ne higgyék azt, hogy Orbán a magyarokért küzd, mert egy nagy fenét! Neki csak a saját céljai a fontosak, ám ezeket akkor és csak ekkor tudja megvalósítani, ha az ország az övé, mégpedig kétharmaddal a korlátlanság érdekében, a magyarkodás tehát csak a választók átverése. Szavazatszerzés. És sokan hajlandók adni nemtudás miatt. Rendkívül sajnálatosan. Őket kell most felvilágosítani.

Aki viszont itthon akar ellenzéki pályán szuverént játszani, annak meg kell mutatnunk, hogy hol a homokozó. Ha durcás lesz tőle, ha nem. Ott addig játszhat bármit, amíg akar, de a nagyok dolgába ne szóljon bele.

Nincs más esély, mint az eltávolítás vagy az átnevelés. Az ugyanis nem járja, hogy egyesek az ország feláldozása árán villogjanak Brüsszelben, mégpedig jó pénzért, mert abból lesz a saját pecsenye. Mit érdekli őket a többi magyar élete, holott, ha már politikus valaki, az kellene, hogy érdekelje. Nem akad ott a Momentumnál senki, aki elmondaná neki?

Lefelé a lejtőn – („Az ősbűn” folytatása)

Falusi Tamas
-
0
Lefelé a lejtőn – („Az ősbűn” folytatása)

Sokan hangoztatják azt a butaságot, hogy miután Medgyessyt Gyurcsány követte, ő „puccsolta meg” szegény D-209-est, holott Medgyessyt, miután gazdaságilag tetemes kárral járt a regnálása, hiába nem az ő hibája volt, az SZDSZ gazdaságpolitikusai buktatták meg. Gyurcsánynak megpuccsolni való csak Kiss Péter maradt az MSZP-n belül.

Gyurcsány korántsem egy szuicid típus, nem tette azt, hogy 2004-es hatalomra jutása után azonnal megszorít, aztán a megszorítások miatt halálbiztosan elbukott 2006-os választások után önként és dalolva átadja a hatalmat a korábban is „nagyon sikeres” Orbán/Matolcsy tandemnek, amelynek így ismét csak nem kell megszorítani, mert azt ő már Bokroshoz hasonlóan megcsinálta. Hogy nem vezetett be a másfél év alatt szigorú gazdálkodást, abban az előbbi okon túlmenően még két ok játszott közre.

Az egyik, hogy Gyurcsány 2004-ben az MSZP-s kemény mag ellenében kaparintotta meg a kormánypálcát (ők Kiss Pétert akarták kormányfőnek), ergo abban az időben parvenünek számított, azaz az MSZP frakció semmilyen megszorítást nem szavazott volna meg neki.

A választások közelségét tekintve meg aztán semmiképp sem. Ahhoz előbb tekintélyre volt szükség, amelyet, például a 2006-os választások megnyerésével lehetett megszerezni. A másik ok, hogy tudta, a választásokig hátralévő bő másfél év a gazdasági rendbetételhez kevés. Ahhoz legalább négy kell. Egyébként számíthatott rá, hogy ha már az elődjei se csináltak semmit tizennégy év alatt (a Bokros-Horn-Surányi trió rövid korszakát kivéve), ezt a másfél éves késlekedést az itthoni elmepotentátok el fogják neki nézni. A nemzetközi helyzet kedvező volt, az EU-val meg letárgyalta az ügyet barátságosan – akkoriban még ilyen viszonyban voltunk velük. De nem nézték el. Nem ám! Abból viszont, hogy olyan dolgokat akarnak rajta leverni, amit nem is tudott volna megtenni, meg nem is volt célszerű, rögtön látszik a „negatív érzelmi szál”. Még ma is.

Aztán az MSZP-SZDSZ megnyerte a választásokat, és Gyurcsány az ÁFA 2006. januári
20%-ra való redukálásával még azt az SZDSZ-t is behozta a Parlamentbe, amely mindig adócsökkentéssel kampányolt. Persze az MSZP-nél a FIDESZ sokkal többet ígért, mégis vesztett, azaz a relatíve becsületesebb pártok nyertek, ezt a jelenséget a tudósok máig sem képesek megemészteni

(a sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba).

Első lépésként az MSZP frakció leutazott Őszödre, ahol Gyurcsány számára a délelőtt folyamán kiderült, hogy az összegyűltek sokkal inkább a pénzosztogatási sorrendről szeretnének beszélni, mintsem a magyarországi egyensúly helyreállításáról, amely, mint tudjuk, Gyurcsány és az MSZP feladata lett. Ha akarták, ha nem. Kénytelen volt hát délután elmondani azt a beszédet (valószínűleg tervezetlen beszéd volt), amely nem bevallás, nem tényfeltárás, nem igazságbeszéd, egyáltalán és messze nem az, hanem kizárólag belső használatra készült, retorikáját illetően durva, a frakcióra való ráijesztést szolgáló eszköz, amellyel a megszorításokhoz és a kezdeti reformlépésekhez szükséges szavazatokat akarta magának megszerezni. Mint később kiderült, sikerrel. Voltak azonban a frakcióban valakik, akiknek nem szívügye az önjáró miniszterelnök, és szépen kicsempészték a beszédet, nem gondolva bele, hogy a kicsempészéssel nem csak Gyurcsányt, hanem plusz a pártjukat, ráadásul önmagukat is hátba szúrják (kivéve persze azt a frakciótagot, akinek volt menekülőútja a FIDESZ felé). A D-209-es ügy megszellőztetését még megúszta az MSZP, de ezt az árulást már nem.

Így kezdődött annak az embernek és pártjának a gyors ütemben való leamortizálása, aki Orbán és a Medgyessy-Járai duó kártevése után akarta is a gazdaság rendbe hozását, meg képes is lett volna rá. Sőt, el is kezdte.

Gyurcsány mérhetetlen naivitásában (és ez egy politikustól nagy hiba) úgy gondolta, hogy az emberek racionálisan viselkednek, és nem fogják tönkretenni a saját egzisztenciájukat is meg a pártjukét is, mert a „csak Gyurcsány tönkretevése” nem megy, kizárólag mindhárom együtt. Ugyanakkor úgy hitte, hogy a beszéd következtében frakciótagok (ha megértették, ha nem, ha egy része racionálisan, ha a másik része csak a frakció miatt) menni fognak vele az úton. Nagy szüksége volt rá, mert a legragyogóbb elképzelés is halott ügy 194 szavazat nélkül. Azt is biztosnak vélte, hogy négy éve van az elképzeléseinek megvalósítására. De mindkét dologban tévedett.

A nyár még sikereket hozott, az MSZP-SZDSZ többségű Parlament az őszödi beszéd jóvoltából megszavazta az első megszorító lépéseket. Aztán jött az ősz, a média a beszédet közzétette, kezdődhetett a vesszőfutás.

Érdekes, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt Gyurcsányt senki nem vádolta se hazugsággal, se elszúrással, viszont ugyebár ha ő maga mondta, akkor biztos van benne valami. Megpróbálta ugyan valamiféle igazságbeszédnek beállítani, de ez már csak olaj volt a tűzre, a harag teljes erővel áradt mindenhonnan. Megvalósult az országos, pártfüggetlen összefogás, amelynek eredménye hamar kezdett átszivárogni a köztudatba is: Gyurcsánynál rosszabb nem képzelhető el. Megemlítendő, hogy Gyurcsány nyilvánosan és konkrétan, pl. olyanokat, mint „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam, és még fogok is), „Mi sohasem vetemednénk arra…”, stb., stb., nem mondott. Konkrét hazugságról nincs tudomása Magyarországnak. Egy árva darabról sem. Nem lehet hivatkozni arra sem, hogy eltitkoltak valamit, mert az előírt adatokat Veresék közzétették. A szokásos éves előrejelzést persze nem, de az nem is volt kötelező. Ha pedig valakik szerint ők azért nem tudták a választások előtt, hogy rossz állapotban van a gazdaság, mert a Gyurcsány nem mondta, hát…

A következő probléma a miniszterelnök pártjában jelentkezett. A karizma elveszett, a bizalmi szavazást még megúszta valahogy, de aztán egyre nehezebben tudta közös nevezőre ráncigálni a folyton előreszaladni akaró SZDSZ-t, amely, látván Gyurcsány és az MSZP gyöngülését, azt is meg akarta tenni a gazdaságban, amiről Gyurcsány tudta, hogy nem lehet, és az egyre inkább hátrább maradó MSZP-t, amely már nem itta minden szavát. Csak az őszödi beszéd keménységének és a saját határozottságának köszönhette, hogy a reformelképzelések első lépései, ha igen sok egyeztetés után is, és persze kompromisszumokkal, de néhány intézkedésben kezdtek testet ölteni. Az MSZP esetében erényként fogható fel, hogy baloldali meggyőződésük dacára szavazták meg, amit kellett. A „kapkodó kormányzás” vádját persze sűrűn hangoztatta az elit, amelyik fotelban ülve nézte, hogy viszi át a hordót a szakadék felett kifeszített kötélen, miközben mindkét oldalról lőnek rá.

A legnagyobb pofon azonban az utcán érte a miniszterelnököt. A megmozdulások közül az első attak a TV székházat irányozta be. Az ostromban, melyet szándék és megfelelő eszközök hiányában nem tudtak és nem is akartak kemény eszközökkel leverni, viszont több rendőr megsebesült, ennek a többi rendőrre gyakorolt lélektani hatása, a későbbiekben sok kárt okozott.

A megmozdulások folytatódtak. Az ’56-ra emlékező FIDESZ gyűlés ravasz helyszínválasztása (kérték őket, hogy ne az Astoriánál, mert az közel van a Deákhoz, de hiába) alkalmat adott arra, hogy a rendőrség látványos hibákat kövessen el erőszakos, „a megsebesült bajtársakért bosszút álló” viselkedéssel, természetesen a hazai meg a nemzetközi TV kamerák össztüzében, és így Gyurcsány politikai sírjára újabb köveket görgessenek.

A gúzsbakötés megtörtént. Kezdődhetett a tánc. A feladat, ami rá maradt, a gazdaság rendbetétele, mivel pedig a megszorításokat már rögtön a választás utáni nyáron bevezették, a megfelelő reformlépések kidolgozásával kezdték. Nem meglepő tehát, hogy a következő pofont Gyurcsány gazdasági vonalon kapta („szociális” népszavazás), és ugyan bíztak benne, hogy nem lesz elegendő a részvételi arány, de ezt a bizonytalansági pontot az ellenoldal megfelelő szervezéssel sikeresen legyűrte. A vizitdíj meg a napidíj mindenki nagy-nagy örömére elsöpörtetett. Ezt a pillanatot tartotta az SZDSZ megfelelőnek ahhoz, hogy elegánsan oldalt lépjen, és Gyurcsány az MSZP vezérkarával az SZDSZ nélkül jelenthesse be a megalázó vereséget, mégpedig azon témában, amelynek fő éceszgéberei és kivitelezői pont az SZDSZ tagjai voltak.

A színpadon álló, vesztes Gyurcsányt meg a mögötte felsorakozott MSZP vezérkart a liberálisok (a Párt, amelyik ott sem volt) TV-n nézték néhány gúnyos megjegyzés kíséretében. Aztán „kívülről támogatva a kormányt” folytatni akarták a reformokat, mintha mi sem történt volna, holott a vak is látta, hogy ez már nem megy. Orbán a nyilvánosság előtt jelentette be, számtalan Albert házaspárja van neki még talonban, és bármiféle reformlépéssel is próbálkozik a kormányzat, azt a derék AB valamint nem kevésbé derék népünk segítségével úgy söpri el, mint a sicc. Ekkor kezdett Gyurcsány reformblabláról beszélni, mikor egy-egy SZDSZ-es politikus bement hozzá agitációs célból, hogy valami új reformról győzködje, ugyanis a miniszterelnök tudta, hogy az akkori országhangulatban nem hajtható végre.

Volt a „szociális” népleszavazásnak egy általában figyelmen kívül hagyott, súlyosan negatív következménye is.

Az az üzenet, amit az eredmény a külföldi befektetők számára közvetített, mármint hogy ez a kormány a jó elképzeléseit nem tudja megvalósítani, azaz Magyarország gazdaságilag veszélyes tereppé vált.

Meg is volt az eredmény, mégpedig mindhárom nagy hitelminősítőnél, egyöntetűen minősítettek le minket. Nopersze, akkor még nem bóvliba.

Így érkezett el 2008. Vele a világválság. Ha ez még nem lett volna elég…

Az ősbűn

Falusi Tamas
-
0
Az ősbűn

Az alaphelyzet úgy nézett ki, hogy Magyarország a rendszerváltáshoz a világpiacon eladhatatlan árukat gyártó vállalatok tömegével érkezett (a „szocialista” KGST öröksége). Ehhez hozzájárult, hogy az aktív lakosság gyakorlatilag csak párttagokból és dolgozókból állt, mert a vállalatvezetőknek nem a piacot kellett kiszolgálni, hanem a minisztériumot (= kontraszelekció), ezért „vállalkozó”-ként szinte senkisem volt hadra fogható. A vállalkozó hiányon túlmenően már csak egyvalami nem volt. Tőke.

Elmondható tehát, hogy az ország kapitalista működéséhez a következők nem álltak rendelkezésre: termék, vállalkozó és pénz. Egyetlen lehetőség maradt, mindezt külföldről kellett importálni. Az persze nem tagadható, hogy néhány magyar megérezte az idők szelét, és „keletkeztek” hazai tőkések is több-kevesebb sikerrel, erre sikertelen példa Széles és az Ikarusz, sikeres példa Széles és a Videoton, Gyurcsány és a MOTIM, Csányi és az OTP.

A kamikáze Antall kormány az összeomlás közepette két dolgot tehetett: eladja a kapós vállalatokat egy külföldi tőkés cégnek vagy egy vállalkozónak (pl. Ganz), és bezárja azokat, amelyeket nem vesz meg tőle senki. Az utóbbiakból szabaddá vált, aránylag képzett és aránylag olcsó munkaerőt felajánlja az ide bejövő külföldi tőkének (pl. AUDI). Sajnos mindez kevésnek bizonyult, és az ország gazdaságilag lejtőre került, ugyanis a külföldi tőke a rengeteg utcára tett, képzetlen, de ahhoz képest drága munkaerővel nem tudott mit kezdeni. Ezt a „nép” is így látta, mert leváltotta az MDF-et Hornra, hátha újra lesz 3,60-as kenyér.

Horn egy pár hónapig nem csinált semmit, még szerencse, hogy ’95 elején Párizsban találkozott Lámfalussyval, aki közölte vele, hogy „Gyulám, ez így nem mehet tovább”. Horn ezt megértette, ami onnan tudható, hogy ekkor lett kinevezve Bokros és Surányi, akik szépen elinflálták a forintot (ehhez két ember kell, Bokros inflálta, Surányi meg hagyta = nem védte meg magas kamattal), és az ország olcsóvá válásával elkezdett beömleni a képzetlen munkaerőt is foglalkoztató külföldi tőke. Ebből következően az ország villámgyorsan elindult fölfele. A multik mellett egyre-másra létesültek a kisebb termelőüzemek, többek között vidéken is (ott főleg könnyűipar, varrodák, bútorüzemek, cipőkészítő üzemek, de műhelyek is), ami azért volt fontos, mert a vidéken élők 25 – 30 %-át kitevő, jórészt képzetlen népességet a munkaerőben ma már keveset igénylő mezőgazdaság nem tudta eltartani (ma sem tudja, ezért van közmunka). Magyarországnak tőkéje, technológiája és főként a világpiacon eladható saját terméke nem volt (ma is csak alig van), de azt szívesen hozták a németek meg az osztrákok, végül is európai ország, nincs messze, az infrastruktúrája elfogadható, a munkaerő olcsó (Bokros sei Dank), képzettség meg ezekhez a kisüzemekhez annyira nem volt szükséges. Az olcsó munkaerőt tekintve azért voltak képzettek is, ezeket a multik foglalkoztatták sikeresen (= „éltanulók lettünk”; ipari fejlődés 1995 – 1998 között: 4,5 % – 3 % – 11 % – 12 %).

Aztán jött a Tocsik ügy, és a nagyon utált Bokros érával súlyosbítva ezt már Horn se bírta politikailag. Így aztán megbukott, Orbánék meg beleültek a készbe. Két évig nem csináltak semmit, csak vitették magukat a langy bokrosi hullámokkal (ipari fejlődés 1999 – 2000 között: 10,5 % – 18 %), de aztán valaki (Matolcsy?) a homlokára csapott, hogy ebből így nem lesz világraszóló siker, mert a 4 – 5 % körüli éves GDP növekedéssel nem érjük be belátható időn belül napéldául Ausztriát. Ahhoz 7 – 8 % kellene. Évente. Kézenfekvő volt a módszer: pénzt kell önteni a nép közé (sajnos Orbánék ma sem tudnak többet ennél), azzal meglódul a kereslet, a pékek tíz zsemle helyett tizenkettőt fognak sütni, sít, sít, heuréka. Igen ám, de önteni való pénz nem volt (az soha sincs), fenti okból kitalálták, hogy majd jól megemelik a minimálbért, azt ugyanis nem az államnak kell fizetni, hanem a cégeknek. Örült az állam (több adóbevétel, több fogyasztás, nagyobb GDP, és mivel a GDP arányos államadósság egy hányados, még az is csökkent kisujjmozdítás nélkül. Örültek a munkavállalók is, mert több pénz állt a házhoz. Egy darabig. Aztán a kis könnyűipari cégek a megnőtt munkaerő költség miatt úgy elmentek innen, mint a sicc. Ez az elmenés nagyrészt már Medgyessy regnálása alatt történt, mert a gépleszerelés, végkifizetések, adminisztráció nem megy egyik napról a másikra, kapott is a kormány a Parlamentben a FIDESZ-től, hogy Medgyessyék elüldözik innen a cégeket, de hát hazudtak Orbánék már máskor is, nem volt gond nekik. A teljesen eszetlen módon duplájára megnövelt minimálbér hatására az ipari fejlődés az Orbán kormány utolsó két évében drasztikusan visszaesett (2001.: 4 %, 2002.: 2,5 %), az ország munkaerő olcsóságból következő versenyképessége pedig zuhant.

Persze, tettek még Orbánék mást is a „gazdasági felpörgetés” érdekében, mégpedig a támogatott kamatú lakáshoz jutási kölcsön bevezetésével, azaz az építőiparnak az adófizetők számlájára való felfuttatásával. Ezt az ország összes adófizetőjének pénzéből az ország 5 %-a használta ki, ennek kb. a fele (akiknek eleve volt pénzük) nyerészkedési célból, a 2. vagy 3. lakás családi megszerzése érdekében (az adófizetőknek máig nem köszönték meg), de aztán kiderült, hogy a kedvezményes hitel akkora terhet ró az államháztartásra, amelyet kibírni nem lehet. Végül Medgyessynek kellett leállítani (kapott is érte hideget-melege a Parlamentben – ki találja ki, hogy kitől?). Jórészt ennek következménye lett aztán a devizakölcsönök 2000-es évekbeli aranykora, ha a szomszéd, ismerős, barát tudott lakáshoz jutni, akkor én sem maradhatok ki szemlélet alapján. Az viszont nem közismert, hogy a devizahitelesek még mindmáig jobban jártak, mintha forinthitelt vettek volna fel, fenti okból sosem a devizahitellel volt baj, hanem a hitellel. Azt nem tudja a zemberek egy része fizetni. Pont úgy, ahogy ilyen tömegben a FIDESZ támogatott kamatú lakáskölcsönét se tudná az adott része, ha Medgyessy Orbánék követelésére meghagyja.

Amit Medgyessy még Orbánéktól örökölt, az néhány szakma kiürülése, mégpedig a közszolgálatban. A ritka ostoba módon duplájára emelt minimálbér a többi piaci bért is megnyomta (az állami szektort persze nem), és a tanítók, tanárok, nővérek tömegesen hagyták ott az iskolákat meg a kórházakat a több pénzért. Medgyessy úgy gondolta, a közszolgálati béreket felemeli, és ad 13. havi nyugdíjat, meg 13. havi fizetést, ezzel az egyensúly a reálszféra, a közszolgálati szféra és a nyugdíjszféra között helyreáll, aztán bokrosi mintára megint elinflálja a forintot, és Orbánék közgazdasági ámokfutása az olcsóságunk miatti újabb gazdasági ugrással máris korrigálva van (akkoriban még nem lett volna probléma elinflálni a forintot, lévén devizahitelesből elég kevés).

A terv lángelmés volt, csak az időzített bombával nem számolt. Az időzített bombát Járainak hívták, és Orbán örökségeként ült az MNB elnöki székében. Hát ő aztán „küzdött az infláció ellen” (meg is kapta a jutalmát érte már előre az első Orbán kormány által megszavazott horribilis fizetéssel, utána meg a Lex Járai formájában). Járai nem úgy „küzdött”, mint Surányi, aki hagyta Bokrost inflálni, hanem ellenkezőleg, 12 %-os kamat, bivalyerős forint (230 forintos euró), Járai győzött, László Csabáék vesztettek, pluszként az ország is, mert akkora kár érte, mint ilyen rövid idő alatt még soha. A könnyűipari cégek naná, hogy nem jöttek vissza, az import olcsó lett, a pénz ment ki az országból, a nem minimálbéres multijaink exportbevétele pedig az erős forint miatt csökkent, így GDP növekedéssel nem tudtuk kinőni azt a közszolgálati béremelést és 13. havi nyugdíjat, amit Medgyessy vezetett be. Fentiek miatt szidják ma a közgazdászok szegény Medgyessyt, pedig legelsősorban Járai volt az, aki az akkor Magyarországot sújtó, nem kicsi gazdasági kárért felelős. Hogy kinek a bíztatására, az ismert, hogy tudatosan-e, az némileg bizonytalan (mivel Járai feltehetően nem ostoba, a helyzet még szomorúbbnak látszik).

Következett azonban Orbánék áldásos tevékenységéből még valami. Mégpedig egy nagyon keserves esemény: Magyarország a ráoktrojált bérnövekedéssel túlfogyasztóvá vált (a termeléshez képest a jövedelmek előreszaladtak), és ezt valakinek helyre kellett állítani, mert a hitelfelvétel nem folytatódhatott a végtelenségig. Az Orbán-féle nehézssúlyú gazdasági saller hatásain Medgyessy csak rontott, helyrehozni Járai miatt nem tudta, maradt Gyurcsány, mint végső lehetőség, egyben áldozat. Megjegyzendő, hogy a túlfogyasztás visszafogása igenigen kellemetlen feladat (megszorítások, addig ingyenes szolgáltatások részbeni fizetőssé tétele, stb.), pláne, ha a nép nem tudja, hogy a helyrehozó nem azonos az elkövetővel. Mert nem tudja ám! És nem is mondta meg neki senki.

Így indult a sztori, amely végül, hála kiváló értelmiségünknek és derék, rájuk hallgató népünknek, Gyurcsány totális lenullázásához, és Orbán első kétharmadához vezetett. Ennek a rendkívül sikeres akciónak egy egész ország issza immár 13 éve a levét (kivéve a  gyevi bíróékat), és ahogy látszik, még fogja is egy darabig.

De az már egy másik történet. És az sem vidám.

Világösszeesküvés

Falusi Tamas
-
0
Világösszeesküvés

Na, kérem, hát ez az! Vissza akarnak minket lökni. A Gyurcsány korszakba. Amikor külföldről diktáltak minekünk. Ez így van, mert ezt mondta az Orbán a frakcióülésen!

Hogy mit diktáltak minekünk, az nem lett az orrunkra kötve, mert a miniszterelnök hozzászokott már, hogy neki nem indokolni meg magyarázni kell, hanem kijelenteni.

Mindegy, hogy az micsoda. Ebben a kemény kimondogató versenyben ő a második nálunk, ahol az első magától értetődőn a mi kedves Parlamentünk IQ bajnok elnöke. Ő még rémségesebb dolgokat tud csak úgy a képünkbe vágni, amelyekre jellemző a se füle, se farka elv szorgos használata.

Az Orbán által kijelentett dolgok meredekségének növekvő mivolta abból következik, hogy a miniszterelnök egyre idegesebb és nyűgösebb, mivel az országnak nem megy, a hivatalos szövetségeseinknek mind kevésbé tetszik, hogy ellenségnek tartjuk őket, sőt úgy is viselkedünk velük szemben, a havernak kipécézett, szélsőséges EU pártok gyengélkednek, a nagy keletiek közül Oroszországot rajtunk kívül mindenki elítéli, Kína gazdaságilag nincs rendben, a kis keletiek meg jelentéktelenek. Mind nyilvánvalóbb lesz ráadásul, hogy úri klubokban (EU, NATO) a sunyin ravaszkodó kispolgár-középparaszti modort egy darabig ugyan tűrik, de elérkezik a pont, mikor elegük lesz belőle. És akkor no many. Sajnálatosan.

Szomorúan látjuk, hogy a miniszterelnök végső begorombulása egyre közeledik, és bizony félhetünk tőle, hogy totális hatalommal bírva túl nagy elefánt lesz a kicsiny magyar porcelánboltban.

Az előjelek riasztóak:

„A globális elit hívei nemcsak a brüsszeli elit vagy az amerikai demokraták soraiban vannak, hanem egy sor magyarországi településen is, gondoljunk csak például az irányítás nélküli Budapestre, ahol dugók, piszok és káosz uralkodik.”

Ja. Irányítás nélküli. Dugó, piszok és káosz. Mi következhet még ezután a legfelsőbb gondolatmenetben? A genderglobalista Karácsony szándékosan nem kísért át az úton egy öreg nénit? Persze nem csak ez hangzott el ott, Orbánnak sikerült az összes bornírt közhelyet felsorolni, és miután a FIDESZ által lefizetett és üzemeltetett sajtó az ilyenekhez ájult tisztelettel viszonyul, a FIDESZ szavazói meg csak ezt a propagandamédiát olvassák és nézik (MTVA inkluzíve), sajnos itthon elég sikeres.

Ahhoz a Móricka féle szöveghez, hogy „Tanítóbácsi nem ám azért adott egyest, mert nem tudtam a leckét, hanem mert utálom a túrótortát, amely szerinte finom”, már rég hozzászoktunk, sőt sokan el is hiszik ezt a marhaságot. Az orbáni trükk egyszerű: azt szajkózzák éjjel-nappal és mindenütt, nem arról van szó, hogy nem kormányzunk demokratikusan! De nem ám! Sőt semmiképpen! A Brüsszel kizárólag azt akarja ránk erőltetni, amitől az egyszeri polgár fél. Ezeket némi hazudozással még veszélyesebbnek kell beállítani, mint amennyire azok, lásd migránsok „ide kényszerítése”, gyermekeink „kötelezően előírt megrontása”, háborúba való „belesodrás”. Orbán ezt a hármat ragozza szüntelen, és a független sajtóban a nagy lapoknál sajnos nincsen cáfolat. Egy darab nem sok, annyi sem.

A tények:

  • Brüsszel az emberi jogokat és a demokráciát illetően 27 pontot írt elő, melyek teljesítése feltétel a nekünk megítélt (nem nekünk járó!) pénz kifizetéséhez. Nemrég Varga (mikor még miniszterasszony volt) diadalmasan jelentette, hogy négy pontban a brüsszeli biztossal megegyezett, maradt még 23, de azokról nincs hír azóta sem. Úgy csinálunk, mintha teljesítenénk, de aztán mégse, na, ezt a játékot Brüsszel végleg megunta, nem tárgyal tovább, várja a pontok vita és cselezgetés nélküli teljesítését. Az EU előírta azt is, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, de ettől Orbánék úgy félnek, mint a tűztől, mert ha Polték helyett az EU hatóságai vizsgálnák a magyar ügyeket, a végeredmény a FIDESZ pokoljárása lenne.
  • Az egy érdekes gondolkodási mód Orbánék részéről, hogy lenyúlták ugyan
    • a politikát a kétharmaddal,
    • a gazdaságot az „új oligarchákkal”,
    • az ügyészséget egy könnyed mozdulattal,
    • a média 70 %-át (MTVA inkluzíve – közpénzből, 130 milliárd/év)
    • az Alkotmánybíróságot,
    • az államelnökséget,
    • a médiatanácsot,
    • az adóhatóságot
    • a vámhivatalt,
    • a számvevőszéket,
    • az egészségügyet (Pintér alá rendeléssel),
    • az oktatásügyet (lásd: egészségügy),
    • a tudományt,
    • a művészeteket
    • és a sportot (hogy a legfontosabbat se felejtsem el),
    • meg annyi közpénzt, amennyit csak bírtak,

de ez szerintük „attól még demokrácia”, mert „lehet szidni a kormányt”.

Hát, mit mondjunk erre? Ha ezek a föntebb felsoroltak mind az enyéim lennének, felőlem úgy szidhatna bárki, ahogy csak akar, nem érnének föl a magamnak ácsolt piedesztál legalsó fokára sem, és ha bármelyik megpróbálna feljebb kapaszkodni, olyan gyorsan rugdostatnám le a csicskáimmal, hogy csak úgy nyekkenne a földön!

Így aztán ritka nagy marhaság a kijelentés, hogy ha a kormány szidható, akkor az biztos demokrácia.

  • Mivel van néhány EU állam, ahova a többieknél sokkal több migráns érkezik, az EU (segíteni próbál túlterhelt tagállamain) a migránsok szétosztására törekedett. A segítést illetően főleg Magyarország hepciáskodott, segítsen a szövetségeseinknek a rosseb felkiáltással. Hozzánk aztán ne jöjjön senki! Szegény Orbán máig azt hiszi, hogy ha valakit idehoznak a kérelmét elbíráltatni, akkor a bírálat után, ha az pozitív, akár erőszakkal véglegesen itt is kéne tartanunk. Erről természetesen szó sincs, azaz akár lesz szétosztás, akár nem, annyira magunkra fogunk maradni az ázsiai bérmunkásainkkal meg a Kínából érkezett migránsainkkal, hogy csak na, innen ugyanis mindenki tovább megy, még a letelepedési kötvényesek is, akiket mi csempésztünk be az EU-ba.

Mondható még, hogy amennyi migráns belépését megakadályoztuk a kerítéssel, legalább annyi belépését elősegítettük az embercsempészek tömeges szabadon engedésével. Nem véletlenül panaszkodik Ausztria, hogy hozzájuk a migránsok nagy része a kerítéssel, katonasággal, szupertörvényekkel védett Magyarországról érkezik.

  • Magyarország speciális ország, mely gyermekeit tudatlansággal védi. Egyetlen gyermek sem tudhat 18 éves koráig arról, arról, hogy a biblikus parancsokkal ellentétes nemi irányultság vagy a két nemi identitáson túlmenően további nemi identitások is léteznek (majd jól meg fognak lepődni 13 – 14 évesen). Mivel a szülők nincsenek a törvényben nevesítve, ők sem beszélhetnek róla a gyerekeiknek, ahogy senki sem, hiába süketel a teljes FIDESZ-KDNP, hogy a törvény a szülőknek biztosítja a felvilágosítás jogát. Ostobaságot mondanak, mert hiába volt ez a cél, a törvény megfogalmazója úgy elbarmolta, hogy jobban se kell.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy a másságtól tudatlansággal bárki megvédhető, mert ha nem tud róla, „nem kap kedvet hozzá”, az kérdezze meg az Akadémiát, igazat hisz-e. A probléma sajnos az, hogy túl sok a homokba dugott fej. Beleértve az Akadémiát is.

  • Többeknek felvilágosításképpen: mivel Magyarország NATO tag, sem az EU, sem az USA, de még maga Soros György sem „sodorhat bele” minket a háborúba. Azt kizárólag a NATO tehetné meg. Miután nem tette, ezért nem is vagyunk benne. Orbán hiába vindikálja magának a jogot, hogy őmiatta nem, a háborúba való belépésre vagy az abból való kimaradásra éppúgy nincs hatásköre, ahogy Márki-Zaynak sem lenne, ha – ne adj isten – ő a miniszterelnök.

Kivéve, ha kilépteti az országot a NATO-ból. Ezt Orbán sem merte megcsinálni, holott szerinte Oroszország a NATO ellen harcol, ezzel saját definíciója szerint egyértelműen háborús féllé tette Magyarországot. Még szerencse, hogy a definíciója hülyeség.

Annak agyilag való fölfogása, hogy a fegyverszállító nem lesz automatikusan háborús fél, kizárólag az illetők IQ-ján múlik. Az meg sokféle lehet.

A fentiekből következően bármit ködösít is Orbán, hogy „a migránsok be nem engedése miatt”, hogy a „gender iskolákból való kitiltása miatt” vagy hogy a „háborúból való kimaradás miatt” tartják vissza a támogatást, meg kell értenie, hogy amíg az EU által a demokrácia ismérveinek tekintett 27 pont nincsen teljesítve, addig nem lát tőlük pénzt az ország.

Egyébként a helyzet egyszerű. Teljesítsék Orbánék a 23 pontot, és ha akkor sem kapjuk meg a pénzt, akkor Orbánnak van igaza. Egyébként… khm… mellébeszél. Nem az első eset.

Hogy az ellenzék ennél mennyivel jobb lenne, ahhoz egy, azaz egy ellenzék kellene.

Divatok

Falusi Tamas
-
0
Divatok

A divat sokrétű valami. Jelen van az emberi lét minden szegletében, és a racionalitástól független, indok nélküli szabályokból áll. Az indokolt szabályokat másképp hívják (pl. KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól vagy 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről), azokat általában kötelező betartani, míg a divatszabályokat nem kötelező, de számolnunk kell a többi ember lenéző pillantásával, ha megszegjük őket. Természetesen nem mindegyikével, de a többséggel igen, mert, mint tudjuk, a divat az divat. Nincs mese.

A fent említett „minden szeglet” egyike a politika. Itt is vannak ötletek, elképzelések, melyeket egy rejtélyes szél felkap hirtelen, és akkor az erre hivatott szakemberek (újságírók, politológusok, valamiket elemzők, celebek, potentátok, egyéb nagy gondolkodók) átveszik, sőt terjeszteni kezdik. Magától értetődőn a média segítségével, amely a divatirányzatoknak mindig helyet ad, mégpedig szimpla megélhetési okból, tehát ha valakinek nem tetszene, akkor is nézze el neki. Valamiből ugyanis élni kell.

A magyarországi divatirányzatok természetesen helyspecifikusak, ugyanakkor élesen megkülönböztetendők a nem kevés közpénzből fizetett FIDESZ propagandától (MTVA: 130 mrd/év, Rogán féle minisztérium: 45 mrd/év, egyéb NER lapok sokmilliárdos állami hirdetései). Bár ez a propaganda (lásd háborúpárti, dollárbaloldal, nemzetáruló, gyurcsányfióka, brüsszeli áskálódók, stb.) sokkal többször hallható és olvasható, azaz sokkal divatosabbnak látszik, mint maga a nagybetűs Divat, ez nem az elfogadás és terjesztés jele, hanem a korlátlan mennyiségű pénz hatalma. Hogy az emberek végül elhiszik és belenyugszanak? Hát igen. Ebből megállapítható, hogy létezik a saját pénzünkből ránk oktrojált szemlélet is (sőt sokaknál az a meghatározó), de jelen írás tárgya más. Az erőszakmentes változat.

A politikai divat néhány példája:

  • „Ezekkel nem lehet Orbán ellen nyerni.”

Rendkívül sokan ragozzák immár évek óta az ellenzéki holdudvar oldalon. Divatozása nem a véletlen műve, mivel a ragozók azt szeretnék, hogy Orbán tűnjön el végre, de azért megvan a véleményük az ellenzékről is. Hogy miért mondják meg írják, akik ezt a divatot követik? Először is amiatt, hogy az ellenzék sem tetszik nekik, másodszor amiatt, hogy tényleg nem nyer, ami a divatkövetők értelmezése szerint mintegy igazolja, hogy rossz, ebből pedig egyenesen következik, hogy kell egy jobb.

Az irányzattal két probléma van. Az egyik az, hogy ha ezekkel nem, akkor melyikkel? Másik ugyanis nincs. Nem hogy jobb nincs, de semmilyen sem. Többen próbálták ugyan létrehozni, például az LMP, a Momentum, és még sok apró meg cseprő pártocska, igazán nem mondható, hogy a választóközönség ne tudott volna kedvére csemegézni a nagy mennyiségű kínálatból, de a helyzet mégis az, hogy ezek a pártok nem vitték sokra, új ellenzéknek így teljesen alkalmatlanok. Lehet persze még újabbakkal próbálkozni, aztán meg még azoknál is újabbakkal, de sok értelme nincs.

A másik gond, hogy az ellenzéket ledegradáló szöveg ismételgetésével sokat ártanak a tényleges, avagy létező ellenzéknek, mert arra bíztatják a bizonytalanokat, hogy „ezekre” ne szavazzon, helyette maradjon otthon, vagy üljön ki a partra és várja ő is a nagy hajót, amelyik majd az igazi ellenzéket hozza. Egyszervalamikor. Ülnek már ott régóta páran, néhány embernek még biztos van helye.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ez a divatirányzat Orbán leváltásának esélyét a rossz irányba mozdítja el, a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak tehát nem javallt a követése. Még ha divat akkorse! – kiabáljuk páran, de sajnos nem úgy néz ki, hogy abbahagyják.

  • „Gyurcsánnyal nem lehet nyerni.”

Az előbbihez hasonló divatirány.  Arról szól, hogy a feltalálója szerint ő meglelte a vereségek okát, és ehhez sokan csatlakoznak lelkesen, mondván, úgyis rühellem a Gyurcsányt, milyen remek ötlet Orbánnal együtt őt is kiakolbólítani! Ebből következően az ilyen vélemények száma sem kevés, így a közhírré tételek száma pláne.

A legfőbb baj ennél a divatirányzatnál is az, hogy már volt ilyen. Schiffer úr például sokat ingadozott, hogy melyiket utálja jobban (mára kiderült, hogy természetesen Gyurcsányt), mindenesetre megpróbálta FIDESZ ellenzéknek lenni nélküle. Sajnos az LMP nem tudott tarolni igazán, az emberek nemhogy nem erőltették meg magukat a tömeges jelentkezéssel, de még a kezdeti lendület is apró darabokra tört. Volt aztán még Botka, aki közvetlenül az MSZP-t gyurcsánytalanította, de kiderült, hogy ezzel a párt népszerűsége nem nő, hanem csökken, így aztán elváltak útjaik. Márki-Zay is hiába próbálkozott a háttérbe szorításával, a közvéleménykutatók által mért, az előválasztáskor döntetlenre álló Összefogás ÷ FIDESZ meccset (az Összefogás akkor még Márki-Zay nélkül, de Gyurcsánnyal állt döntetlenre!) sikerült a miniszterelnök-jelöltnek a választásig nagy bukásra leküzdenie. A Momentum már csak felhőátfutás az égen, a DK tényszerűen a legerősebb ellenzéki párt.

A fentiek alapján az előbbi megállapítás itt is érvényes: ezen irányzat Orbán leváltásának esélyét szintén a rossz irányba mozdítja el, tehát a Miniszterelnökurat leváltani akaróknak nem jó taktika. Mással divatozzanak!

Ennek a felszólításunknak sincs nagy hatása, pont úgy, mint az előbbinek.

  • „A Parlament nem demokratikus, az ellenzék képviselői ne vegyék föl mandátumukat, ne legitimálják a mostani kormányzatot, inkább a Parlamenten kívül politizáljanak.”

Ez a szintén nagysikerű, sokak által támogatott, azaz divatos elképzelés abból fakad, hogy a nép jó része úgy hiszi, a politikusok mind gazdag arisztokraták, akik hobbiból politizálnak, másrészt hogy az utcasarkon való ágálás nagyobb hatású, mint egy parlamenti felszólalás. A harmadik érv az szokott lenni, hogy a dacos be nem járástól majd a FIDESZ és/vagy az EU úgy megretten, hogy az ellenzék számára pozitív lépésekre kényszerül.

A problémák az irányzattal: első ránézésre látszik, hogy a politikusok közt egyetlen arisztokrata sincs. Gazdagok ugyan vannak, de kilencvennyolc százalékban a regnáló oldalon, azaz az ellenzéki pártok tagjai döntő részben abból élnek, hogy ők politikusok (vigyázat! A politizálás munka! Ne higgyen senki az ellenkezőjét hajtogatóknak), és ha az ellenzék nem járna be, a Parlament házmester ura, illetve a Parlament ura, a házmester azonnal intézkedne, így az összes renitensnek felkopna az álla. Hogy ilyen esetben a pártpénzeket sem kapnák meg a pártok, az csak természetes.

Az is kijelenthető, hogy az utcasarok tudósítókkal és kamerákkal való ellátottság szempontjából erősen elmarad a Parlamenttől, azaz jóval kevesebb emberhez jut el az mondanivaló, ha az ellenzék a kültéren szónokol, ahol a kamerák nem rájuk, hanem a két-három fős hallgatóságra vannak fókuszálva, hogy az esti tévéhíradóban legyen min gúnyolódni.

A harmadik „érv” akkora ostobaság, hogy jobb, ha azzal nem foglalkozunk.

Egyértelmű tehát, hogy ha az ellenzék hívei jót akarnak, ilyesmire nem bíztatják egyik megválasztott képviselőjüket sem.

  • Elegáns, értelmiségi kívülállás (Én? Ezekkel? Ezek bármelyikével? Ugyan, kérlek! Csak nem képzeled!).

Ez az attitűd minden választáson egyértelműen azon pártnak kedvez, amelynek több a vakhitűje, mint akár az összes többinek. Nekik elég az érzelem, a hazugság, meg a trükkös félinformáció, a magyarázatra és eligazításra váró bizonytalanok viszont a fenti értelmiségi divat okán cserben lettek hagyva, pedig mindig ők döntik el a választásokat.

A költő írta még hajdanán: „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani.”, de sajnos ő már nem teheti meg, az erre képes társaság jó része meg dezertál. Persze, elegánsan, de a hatása az Orbán leváltást tekintve határozottan negatív.

  • „A másik sem lenne jobb”

A Fidesz boszorkánykonyha őrülten sikeres főzete. Emiatt tehet meg Orbán mindent és bármit, kutya baja sem lesz a népszerűségének, miközben értelmiségi tömegek csodálkoznak bamba bámulással rajta, hogy a kétségbeejtően pocsék és mégis nagyon hosszú kormányzás ellenére nem Orbán, hanem az ellenzék népszerűtlen, hiteltelen, és minden választást kétharmaddal bukik el.

A független sajtóban ugyan megírnak minden rosszat Orbánról (van belőle dögivel), viszont a hatása nulla, hiszen, mint azt a divatot ismerő nép tudja, a másik sem lenne jobb. Fel kéne őket világosítani, de sajnos annak a megírása, hogy az ellenzék miben és miért lenne jobb, derék értelmiségünknek valahogy nem megy. Lásd előző pont.

Tessék mondani, Magyarországot egyre jobban féltő „leváltópártiaknak” valami hasznos divat nincsen véletlenül?

123...191. oldal a 19-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan