Kezdőlap Címkék Főváros

Címke: főváros

Propaganda, avagy érdekes egy Pártunk és Kormányunk van ám nekünk!

Azt, hogy miért ezt a megnevezést használom az uralkodó osztályt illetően, mindenki találja ki maga, aztán vagy egyetért vele, vagy nem, mert az is az ő dolga. Az persze, hogy a Párt és a Kormány száz százalékban azonos, nem vitatható (egy régebbi mintát követnek), az pedig, hogy nem a nép szolgáiként (minister), hanem uraiként (dictator) viselkednek, és ezt mi megengedjük, sőt tapsolunk nekik, mintha kódolva lenne a magyar népbe, pedig nem is Stockholm a fővárosunk.

A nem fideszhívő, a napi életben sok bajjal-gonddal viaskodó állampolgár az érdekes helyett sokkal jobban szeretne egy unalmas, praktikus, „eseményektől” mentes kormányzást, amely az emberek problémáit egyszerű, érthető, sőt igazságos(!) jogszabályokba és rendeletekbe foglalva teszi megoldhatóvá, valamint ellenőrzi a járható utakra terelt ügyintézést, hogy még véletlenül se legyen gikszer, ami megzavarná a normál üzletmenetet. De nincsen szerencséje.

A mi Pártunk és Kormányunk ugyanis nem ilyen. A magyar PÉK állandóan küzd, harcol, üstökön ragad, fejszével csépel. tombolva rombol, bármi áron megszerez, és tűzön-vízen át képvisel, mégpedig mindent és mindennel, ami csak a keze ügyébe kerül, legyen az COVID vírus, lélegeztető gép, Soros, EU, migráns, infláció, magyarérdek, vagy akár az ördög öreganyja is. Közben félelmet nem ismer, mert ez nála a minimum. Tevékenysége nagyban hasonlít a Gyalog galopp Lancelotjának küzdelmére, és a végeredmény is kb. azonos.

Nem jó helyen végeztünk a COVID halottak számában, nem volt valami nagy üzlet a lélegeztető gépek beszerzése (mármint, hogy az országnak nem volt az), Soroséknak meg sem kottyan a magyar handabanda, az EU meghunyászkodás helyett letiltotta a nekünk megítélt pénzeket (szemetek!), Szlovákia a tőlünk(!) érkező migránsoktól védi belső(!), EU-s határát, az osztrákok állandóan panaszkodnak, hogy innen érkezik oda a legtöbb illegális bevándorló, és hogy inflációban magasan vertünk, sőt még ma is verünk mindenkit a 10 százalék alattinkkal, az csak természetes. A nyugdíjasokról, a reálbérekről, az orosz gáznak való kitettségről meg az urizálásról most ne is beszéljünk, mindegyik téma túl uncsi már.

Ilyen PÉK-kel persze mindez nem csoda. Kész katasztrófa a működése. Nyilván ezért szavazzuk meg állandóan kétharmaddal, ugyanis a magyarok szeretik a katasztrófaturizmust, még ha nem is kell elutazni érte sehová, mert mi ezt (ah, szerencsés nép) itthon élvezhetjük. Nagy öröm ám az ilyesmi, úgysincs pénzünk az utazgatásra.

A külső küzdelem az ellenséggel a magyarok érdekeiért folyik. Meglepő módon a belső küzdelem is. Az ember azt hinné, hogy ha a többség szavazza is meg a kormányt, azért ő az összes magyart képviseli. Hát nem. Korántsem. A PÉK csak egy magyart képvisel, és ha az ő érdeke akár az ország érdekeivel ellentétes, akkor ott egye meg a fene az országot is. Tisztára olyan, mint Donáth Anna. Neki sem fontos az ország. Csak a Párt.

Nálunk egy darab magyar kapja meg a teljes országos GDP-t szabad rendelkezésre, hogy vegyen le magának, amennyi kell, ami meg marad, abból fizesse a propagandistáit. Más nagyon nincs is, a főnöké az ideológia meg a pénz, a propagandán kívül meg az összes többi a belügyé. Tanárok, orvosok, tudósok, művészek, egyéb lótifutik esetében egy válasz lehetséges: Igenis, értettem! Szabványos tisztelgéssel! Vili?

Az ember úgy gondolná, ez azért mégse, hát ott van például Gulyás, Varga meg a többiek! Az csak nem lehet, hogy ők is propagandisták! A téma közelebbi megismerése érdekében nézzünk két példát.

Azt előre kell bocsátani, hogy a FIDESZ vezére egyrészt nagy, másrészt kicsinyes bosszúálló, ezért az ő egységesre beállított narancssárga sorait megbontó Karácsonyt különösképpen utálja. Mindent megtesz hát, hogy ellehetetlenítse. Ebben partnere a toppantgató Tarlós, neki különös pechje azonban, hogy csak egyetlen aduja van, az állandóan emlegetett, általa a budapesti kasszában hagyott 200  milliárd (ami tulajdonképpen 214 milliárd), viszont Karácsony szerint a plusz állami elvonások összesen 227 milliárdot tesznek ki, azaz Orbánék jogtalanul kiabálják, hogy a fővárosnak van pénze, fizessen a főváros!

Jogtalanul kiabálják? Na és? Ugyan mikor érdekelte a PÉK-et bármely morális megfontolás?

A PÉK (mert rendes fickó ám az, kérem) úgy próbálta 2018-ban segíteni a Fővárost, illetve hát Tarlóst, aki teljesen véletlenül a saját embere, hogy beígért neki a Lánchíd fölújításra támogatásként hatmilliárdot.

Az 1447/2018. (IX. 18.) Korm. határozat szerint:

1.) A kormány… támogatja, hogy Budapest Főváros Önkormányzata a Széchenyi lánchíd és a budai Váralagút teljes körű rekonstrukcióját egy időben, a fővárosi közlekedés lehető legkisebb korlátozásával és a műszakilag lehetséges leggyorsabb ütemezéssel valósítsa meg, azzal, hogy a gépjárműforgalom ezen közúti szakaszon való teljes vagy részleges korlátozása ne haladja meg a 18 hónap időtartamot;

2.1) egyetért a Beruházás megvalósítása érdekében összesen legfeljebb 6 000 000 000 forint központi költségvetési támogatás biztosításával;

3.b) a 2. pont szerinti támogatás biztosításának feltételeként rögzíteni kell, hogy az 1. ponttal összhangban a gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása nem haladhatja meg a 18 hónap időtartamot.

A 2019-ben megválasztott Karácsony úgy gondolta, hogy a kb. az ÁFÁ-t fedező összeget (amit így a PÉK úgyis visszakap, azaz plusz pénz nem kell hozzá egy vas sem) ő is megkapja majd, mivel az nem Tarlósnak, hanem a Fővárosnak lett beígérve. De Orbán nem úgy gondolta. Hja, kérem, a bosszú az bosszú. Ha piti, ha nem.

Gulyás szócső úr ezért kifejtette, hogy mivel a személyautókat Karácsonyék kitiltották a hídról, a részleges korlátozás továbbra is fennáll, ezért a hatmilliárdot (amit a PÉK ÁFA-ként a fölújítás során már besöpört) szívük szerint azonnal utalnák, viszont a határozatot nem lehet áthágni (ők maguk hozták!), így végtelen szomorúsággal bár, de sajnos nem adhatják oda.

Ha valaki a határozat szövegét elolvassa, és legalább IQ 95-ös értékkel bír, annak azonnal egyértelmű lesz, a 3.b. feltételt a PÉK azért szabta Tarlósnak, hogy a felújítás ne húzódjon el, azaz „korlátozás”-ként A FELÚJÍTÁS IDEJE ALATT bevezetett, A FELÚJÍTÁS MIATTI korlátozás értendő, vagyis a kormány azt mondta, ha gyorsan befejezitek a munkát, akkor adok pénzt, egyébként nem. Ebből következően, mivel a felújítás már befejeződött, tehát a korlátozás nem a felújítás miatt van, a pénz Karácsonyéknak, illetve a fővárosnak, egyértelműen jár, azaz aki a feltételre hivatkozik, mint például Gulyás, az vagy át akarja verni az imformációhiányos néptömeget, vagy maga is ostoba. Az ilyen átverést minősíthetjük fideszes propagandának is (náluk ez szokásos technika), azaz Gulyás, ha nem hülye, végső soron Orbán propagandistája.

Én persze felújítás után ravaszul helyreállítottam volna a teljes forgalmat, besöpörtem volna a hatmilliárdot, és csak aztán tiltottam volna meg a teher- és személyautók forgalmát, na de én nem is hiszem, hogy a PÉK ugyanúgy becsületes, mint én!

Ezt a PÉK trükköt hívhatjuk figyelmeztetésnek is a Főváros lakói részére: jobb lesz, ha legközelebb fideszest választotok, bolondok!

Ritka szemét dolog? Hát persze. Na és? Hiszen, győzködjük magunkat.

A másik sem lenne jobb?

A PÉK Budapest szolidaritási hozzájárulását a tizenkétszeresére emelte. Ezért a Főváros pert indított. A Fővárosi Törvényszék a keresetet elsőfokon vizsgálat nélkül arra való hivatkozással utasította vissza, hogy nincs hatásköre vizsgálni a PÉK tevékenységét. A Főváros fellebbezett. A másodfokú ítélet szerint bizony, hogy van hatáskör (a PÉK mégse áll a törvény felett!), ezért a másodfokon eljáró bíróság visszautalta az ügyet elsőfokra, és az eljárás végéig a Főváros számlájáról való állami pénzleemelést megtiltotta. A fenti határozatáról értesítette a peres feleket. Ekkor jött a meglepetés, a MÁK (Magyar Államkincstár) úgy lehívott Budapest számlájáról 5,6 milliárdot, mint a sicc, mondván, hogy másodfokon az eljárás véget ért, tehát az inkasszó letiltás már nem hatályos, a bíróság meg a megismételt elsőfokon azt dönt amit akar, a pénzt a PÉK, illetve a MÁK már úgyis besöpörte.

A fenti történet alapján erősen közepes képességgel is látható, hogy a másodfokon eljáró bíróság az inkasszó letiltását természetesen nem a másodfokú eljárás végéig tiltotta meg, hanem az ügy végéig, azaz addig, amíg ítélet nem születik. Miután ő maga nem hozott ítéletet, hanem az ügyet visszautalta elsőfokra, azaz ítélet még nincsen, a Budapest számlájáról történő pénzlehívás továbbra is tilos, tehát a MÁK a pénz leemelésével vagy óriási hülyeséget követett el (ostobák gyülekezete), vagy a PÉK parancsára Budapest tönkretételén dolgozik. Mindenáron. Nem számít neki, hogy néhány ember agyalágyultnak nézi, úgysem az a néhány ember érdekes, hanem a suska. Az meg jön nekik, ha jól viselkednek.

Hogy melyik a valószínűbb, az ostobaság vagy a tönkretétel, mindenki döntse el maga.

Itt van aztán még Varga (= pénzügyminiszter – nem nevet!), aki Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes kijelentésére reagált, melyben Kiss a váratlan MÁK lenyúlást nehezményezte:

„Olvasom, hogy a főpolgármester-helyettes állítása szerint ma reggelre már csak 4 milliárd forint maradt a Főváros számláján. Ehhez képest a Főváros saját beszámolója szerint szeptember 30-án még 113 milliárd forint volt a számláján. Mindez azután, hogy idén rekordösszegű, 250 milliárd forint iparűzési adót szedett be a Főváros. Hová lett a pénz?”

Mi hablatyol a pénzügyminiszter? Egyrészt ez teljesen független az ügytől, másrészt ha nem lenne az, akkor sincs hozzá semmi köze. Foglalkozna inkább az államháztartás éves hiányával, az lenne a dolga („Az első 10 hónap után tehát így 3487,6 milliárd forintnál jár a kumulált hiány. Ez a valaha volt legrosszabb tízhavi adat”), de látjuk, ahhoz sem ért.

Egyébként eláruljuk, a beszedett pénz nagy részét a Főváros a kerületeknek utalta tovább, ha már annyira kíváncsiak fideszék.

Mivel Varga a felügyelete alá tartozó MÁK eljárásának helytelenítése és azonnali visszavonása helyett arról értekezett, hogy „Budapest rosszul kezeli a pénzét”, látható, hogy neki is csak egyetlen feladata van: mégpedig a FIDESZ propaganda (Karácsonyék lejáratása). A pénzt úgyis Orbán szedi be, és ő is költi el, Vargának abban nincs szava. Max. a siralmas eredményt közli a főnökkel néhanap.

A fenti történeteket ismeretében azt, hogy a nép csöndben van, megértem (nincs róla fogalma mi történt, és nem is lesz. ahogy ez látható), de hogy a magyar „nemfideszes” értelmiség, pláne a médiafelülettel bíró értelmiség nem kapta fel, és nem verte bele legalább 40 – 50 dühös cikkben az illetékesek orrát ezekbe a méretes és erősen párolgó exkrementumokba, az szerintem elképesztő. Nem fogom megszokni soha. Hogy csak leközlik Karácsonyt, Vargát meg Gulyást, de nem értékelik a történteket, és nem tálalják a köz elé.

Semmi felelősség az ország iránt? Kényelmesebb a zsűripáholy, ahonnan jól meg lehet mondani a tutit, miszerint magukon kívül mindenki hülye? Van ugyan ebben valami, de a PÉK kártékony rombolását immár 13 keserves év után meg kéne akadályozni végre, és ha valaki ezt egyedül az ellenzéki pártoktól várja, és nem a teljes „nemfideszes” választópolgár tömegtől, melyben mindenkinek ezen kell dolgoznia, az nemhogy nem értelmiségi, de észbelileg maga is pont abba a csoportba tartozik, amelyikről „megvan a véleménye”.

Újságírás

Azt írja az újság (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Mandiner, Metropol, SZON, FEOL, BEOL, SZOLJON, VAOL, satöbbi), hogy „Karácsony elzárná a vizet a főváros környéki településeken élők előtt.

Levélben fenyegette meg a kormányt, hogy a Fővárosi Vízművek nem tesz eleget a szerződésben rögzített vízátadási kötelezettségének, ha az állam nem fizet magasabb díjat a vállalatnak. A főpolgármester tizenkét agglomerációs település vízellátását használná fel politikai zsarolásra, hogy pénzhez juttassa a csőd szélén egyensúlyozó fővárost. Pedig volt pénz Budapesten: Karácsonyék alig négy év alatt 214 milliárdos vagyont éltek fel.

Szenvedélyes szöveg, melyből megtudható, gyermekek, anyák, nagymamák élete forog veszélyben, mert a főpolgármester az életet adó vizet megtagadná tőlük. Karácsony tehát egy szörnyeteg. Minimum. Ráadásul a kormányt fenyegeti (nem lennék Orbán helyében!).

Az újságból sajnos nem derül ki, hogy ki írta a cikket, ugyanis Szerző neve a hírt elsőnek leközlő lapnál (MN) az, hogy „MUNKATÁRSUNKTÓL”. Nem adta a nevét. Meg tudom érteni.

A kissé szenvedélyes szöveg után következzenek a tények. Ezúttal csak a szikár tények, sunyi utalások és mellékvágányra terelések nélkül. Tehát:

  • Mint az ismeretes, a kormány 2012 decemberétől rezsicsökkentést vezetett be. Akkori forintárfolyam: 1 EUR = 293 HUF, jelenlegi árfolyam 1 EUR = 380 HUF. Infláció a bevezetés óta: 90,6 %. A vízdíj jelenleg a kormány jóvoltából ugyanakkora, mint 2012 decemberében volt. Mivel mind a forint árfolyamért, mind az inflációért a kormány a felelős, a víz drágulását döntő részben a 2012. óta folyamatosan regnáló Orbán kormány okozta.
  • A Budapest környéki települések egy részét a Fővárosi Vízművek látja el vízzel, a helyi vízszolgáltatás az ottani önkormányzat feladata. A főváros egy ideje erre a tevékenységére ráfizet, ugyanis a víz az önköltségi ára magasabb, mint az eladási ára. Az önkormányzatok viszont nem akarnak többet fizetni, mert akkor ők lesznek veszteségesek, és nagyon bíznak abban (lévén az önkormányzatok fideszes vezetésűek és többségűek), hogy majd a kormány elintézi, ne kelljen többet fizetniük.
  • A kormány az általa 2012-ben előírt vízdíjat nem akarja emelni, mondván, nem támogatja, hogy „a zemberek” többet fizessenek. Érdekesség, hogy a gázárnál nem voltak ilyen skrupulusai, azt ugyanis adott fogyasztáson felül jócskán megemelte, igaz a magyarországi gázszolgáltatás teljes egészében a kormány kezében van, és azt nem szeretné, ha a saját vállalata veszteséges lenne. Az ellenzéki önkormányzatok viszont – főleg Budapest – ott direkt jó, ha veszteségesek. A helyzet attól függően változik, hogy a miniszterelnök úr erős keze védőn borul a zemberek pénztárcájára, vagy nyúlkál benne. Hogy mikor melyik, azt a kristálytiszta önzés határozza meg, amelynél nem számít az állítólag nekik oly fontos haza, nemzet, humanitás, csak az „Én”.
  • A főpolgármester azzal érvel, hogy a zemberek alacsony vízdíja nyugodtan megmaradhatna, és még a szolgáltatónak is volna annyi haszna, hogy legalább a minimálisan szükséges karbantartásokat el tudja végezni, mégpedig veszteség nélkül, ha a vállalkozások, különösen a sok ivóvizet fogyasztó gyárak és üzemek megfizetnék a vízszolgáltatás tényleges díját, de erre az érvre a kormány nem mozgatta a füle botját sem.

Következtetés: a kormány véleménye szerint Budapestnek buknia kell! Ha magyarok lakják, ha nem! A Lánchíd hatmilliárdját sem adtuk oda, akkor meg mit akarnak?

A fentiekből a következő tulajdonságok láthatók tisztán és torzulásmentesen: a már korábban is említett önzés, a kicsinyesség, a pofátlanság, és a bosszúállási hajlam. Kellemetlen egyveleg.

És akkor most lássuk, hogy a cikkíró… illetve hát a Miniszterelnöki Kabinetiroda fogalmazványa mivel érvel, mivel próbálja mentegetni a kormány elképesztő viselkedését.

  • Ötletbörze

A cikk ezen alcím alatt azt sorolja fel, hogy melyek az általa „megszorításnak és pénzszerzési ötletnek” nevezett, a főváros pénzügyi egyensúlyát szolgáló intézkedések. Elsőnek itt van az „adófizetés megtagadása” (külön elemzést érdemelne), második a jelen írásban elemzett vízdíjemelési szándék, a harmadik pedig a megvalósult BKK jegyáremelés. Az elsőnek meg a harmadiknak nincs sok köze ahhoz, hogy a mai vízdíj már nem fedezi az önköltséget, Szerző sokkal inkább azt akarja az olvasó tudomására hozni, hogy ez a levél nem a vízdíjról szól, hanem csak egy kétségbeesett kapálózás, mert Karácsony, miután a kormány korlátlan hatalma birtokában pénzügyileg kétszer hátba, egyszer meg fejbe lőtte, már csak megszorításokkal és szegény kormány kizsebelésével próbálkozhat háromezer akadályon, ahol a kormány távja kétszáz, elektromos biciklivel, és hátbalövés nélkül.

  • Elillanó vagyon

„Érdemes felidézni – kezdi a derék cikkíró a főpolgármester újbóli lebuktatását –, hogy  Karácsonyék milyen anyagi helyzetben vették át a főváros irányítását 2019-ben. Akkor a hivatalos dokumentumok szerint Budapest 214 milliárd forinttal rendelkezett: rövid lejáratú államkötvényben 82 milliárd, hosszú lejáratúban 77 milliárd, pénzeszközállományban 48 milliárd, továbbá a főváros intézményeinél hétmilliárd forint volt.

Azt sajnos Szerző elfelejtette megemlíteni, hogy a kormány mostanáig 227 milliárdot vont el a fővárostól, amely „feledékenység” már az elhallgatással történő hazudozás minősített esete. Mivel pedig 227 nagyobb, mint 214, igazából nem érdemes felidézni semmit, ugyanis abból rögtön kiderül a kormány simliskedése.

  • Azért vannak a jó barátok…

Itt Szerzőnek azzal van baja, és ezt a borzalmas érzést igyekszik az olvasóba is betáplálni, hogy Karácsony jegyárat emel, szegény embereket sarcolva meg, miközben prémiumokat osztogat a haveroknak. Hogy ez mekkora hülyeség, az bővebben itt lett kifejtve, (https://fuhu.hu/kontraszt/). Többet nem érdemes foglalkozni vele, mivel a témához semmi köze sincs.

  • Az intelmek hatása

Szerző megállapítja, hogy a Karácsony levél Gyurcsány elvárásaiba simul bele, azaz a FIDESZ-szel való küzdelembe beleviszi a várost. A derék skribler úgy gondolja, nem azért kell a pénz az Orbán által a végletekig legatyásított városnak, hogy a kötelező feladatait teljesíteni tudja, hanem mert Gyurcsány elvárja tőle.

Szegény nem vette észre, hogy ez a levél pont, hogy nem támadás, hanem egyezkedés, és hogy Karácsony az, aki a békés rendezésre tesz kísérletet. Az ajánlatát az észbelileg nem valami magas szinten álló miniszterelnök persze úgysem fogja elfogadni, holott így fillérekért szerezhetne jópontokat magának Budapesten. Igaz, már annyiszor választotta a butábbik, egyben kártékonyabb megoldást, hogy ez a plusz egy nem fog feltűnni senkinek, de még ha több esze is lenne, a kicsinyes bosszú mindenáron való véghezvitele nála bármit fölülír.

Íme, kéremszépen, így sanyargatja a gonosz Karácsony az embereket. Hát még ha az ellenzék lenne hatalmon, amitól a Jóisten óvja kedves mindannyiunkat, mert annyira elszoktunk az ilyesmitől, hogy még a végén kárt tehetne bennünk! Az meg aztán a vég! A zavart elme mindenre képes!

Az európai vasút reneszánsza

„Vasúttal akarjuk összekötni az uniós tagállamok fővárosait az eddiginél is jobban” – nyilatkozta Németország közlekedési minisztere. A repülés környezetkárosító hatása és a Covid-19 járvány egyaránt a vasúti reneszánsz mellett szólna, de…

„A Transz Európai Expressz a múltban  a színvonalas vasúti utazást jelentette Európában” – érvelt Andreas Scheurer német közlekedési miniszter amikor újra ezzel a névvel hirdette meg programját. Amely része a karbon semleges Németország tervnek – amely 2050-re érné el a kívánt célt. A klasszikus Transz Európai Expresszt a légi konkurencia tette tönkre a nyolcvanas években. A szép vasúti kocsik ma már inkább csak a közlekedési múzeumokban találhatók meg. A Transz Európai Expressz a nemzeti vasúti társaságok összefogásán alapult. Most a németek egy új európai vasúti társaság létrehozását tervezik, mely menedzselné az új vasúti programot. A Bundesbahn és az SNCF – a francia nemzeti vasúttársaság – a két keresztapa, de számítanak a hollandokra is, akik részesei voltak a korábbi közös vállalkozásnak. Az osztrákok és a svájciak is szerepelnek a német közlekedési miniszter terveiben.

Milyen európai járatokat terveznek?

A Brüsszel-Zürich vonalon közlekedett az Iris, melyet újra kívánnak indítani. Rheingold volt a neve annak a járatnak, mely Hollandiából startolt és Németországon át egészen az Alpokig szállította az utasokat – rekord sebességgel. Ami a keleti uniós tagállamokat illeti: újra indulhat a Vindobona járat.

Pénzhiány

Ez a legfőbb akadálya az ambiciózus programnak. Az Európai Unió olyan stratégiai járatainak indulása is késést szenved mint a Rail Baltica vagy a Torino-Lyon vonal.

A másik gond az, hogy a vasútvonal hálózat nagy része elavult az Európai Unióban. A TGV kivételnek számít. Míg korábban a Transz Európai Expressz csakugyan expressz járat volt, manapság gyorsaságban a vasút versenyképtelen a legtöbb területen. Nemcsak a hálózat avult el, de a vasúti kocsik többsége is évtizedek óta szolgál. Még inkább rontja a vasút versenyképességét az, hogy az internetes rendelést még nem sikerült egységes rendszerben megoldani. Míg a légijáratokra pillanatok alatt lehet helyet foglalni, a vasútnál ez jóval körülményesebb.

Épp ezért hangsúlyozta a terv ismertetésekor a német közlekedési miniszter: „a leglényegesebb az, hogy legyen egységes digitális helyfoglalási rendszer!”

13 a bűvös szám

A cél az, hogy az utas reggel érkezzen a célállomásra kipihenten és tárgyalásra készen. Ezért a hálókocsi hálózat kialakítása a legfőbb feladat. Ma Párizsból Berlinen át el lehet jutni ennyi idő alatt Varsóba – hangsúlyozta a német közlekedési miniszter. Amszterdamból Rómába ugyanígy Kölnön és Frankfurton keresztül. Ugyanezt tervezik a Berlin-Barcelona járattal, amely Lyonon keresztül kötné össze Németország és Katalónia fővárosát. Az osztrákok Nightjet járata, amely Münchent köti össze Rómával pontosan 13 órát vesz igénybe. „A célunk az, hogy nagy európai éjszakai hálózatot építsünk ki” – nyilatkozta a Politiconak az osztrák vasúti társaság főnöke.

Alkuk

Arról kérdezik az ATV Startban Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármestert, hogy civilek aláírásokat gyűjtenek egy petícióhoz azért, hogy mégse épüljön a ferencvárosi Duna-parton atlétikai stadion, hanem csak közpark legyen a rehabilitálandó területen.

A kezdeményezők arra hivatkoznak, hogy az építkezés még nem kezdődött el, csak a területet „rozsdátlanították”, továbbá hogy mind Baranyi Krisztina kerület, mind pedig Karácsony Gergely főpolgármester azt képviselte tavaly a választási kampányban, hogy ne épüljön stadion, hanem a főváros új nagy parkja jöjjön létre a ferencvárosi Duna-parton. Tavaly ősszel viszont a főváros és a kerület elfogadta a stadionépítést annak fejében, hogy a kerület jelentős fejlesztésekre kap pénzt a központi költségvetésből (rendelőintézet, lakóterületi rehabilitáció) és a park megépítése a stadion körül (a főváros pedig az egészségügyi alap- és járóbeteg szakellátás fejlesztésére kap ötvenmilliárd forintot).
Baranyi Krisztina szerint a véleményében „nincs változás, és abban sincs változás, hogy a civilekhez hasonlóan mindenki parkot szeretne a Duna-partra, csak ez nem lehetséges. Azért nem lehetséges, mert tavaly novemberben volt egy döntési pont, ahol eldönthette Budapest illetve a kerület vezetése azt, hogy melléáll ennek a projektnek vagy nem áll mellé. …Ez az alku, ami a kormánnyal köttetett, a ferencvárosiaknak, a ferencvárosi lakosoknak több tízmilliárd forintos olyan beruházást jelent és fejlesztést, amire a kerületnek a következő húsz évben sem lenne pénze. Ez jelent egy vadonatúj óvodát, jelent egy vadonatúj szakrendelő intézetet, jelenti nyolc nagyon lerobbant olyan komfort nélküli ház, lakásoknak a felújítását, rehabilitációját, ahol egyébként kétszáz család él úgy, hogy a vécé a folyosón van, jelenti a Kis-Duna…
A döntési pont azért volt tavaly novemberben, mert akkor lehetett volna még az atlétikai világbajnokságot úgy visszamondani úgymond, tehát a szövetségnek jelezni azt, hogy Magyarország nem rendez ilyen játékot. Akkor volt valóban egy nagyon szoros határidő, de most már nem hiúsulhat meg. Tehát a stadion meg fog épülni. Ha a tiltakozás olyan mértékű, amit egyébként nem nagyon tudok elképzelni, hiszen

ennél erősebb felhatalmazása a sportberuházásnak pontosan az alku folyamán, hiszen az alku arra futott ki, hogy ott az lesz, amit most a civilek követelnek.

Közpark, futókör, játszótér, kondigépek, extrém sportpark, egy nyüzsgő nagy déli zöldpark, hasonló a Margitszigethez, és egyébként a park közepén valóban lesz egy stadion. De ez az egyetlen olyan sportberuházás, amelyet utána közcélra lehet majd használni. Tehát ez egy olyan alku volt – és most egy kicsit tekintsünk el a Ferencvárosnak adott egyébként több tízmilliárdos fejlesztéstől – ami valóban visszaadhatja a Duna-partot. Mert ha nem lett volna ez a beruházás, ez a terület az állam tulajdona. Csak és kizárólag az államnak van pénze rajta fejleszteni. Tehát ha annak idején mi elutasítjuk ezt a beruházást, ez a terület az enyészeté marad, szennyezetten. Betongyár volt ott évtizedekig, betont gyártottak, teljesen szennyezett, rekultiválatlan terület, amelyet nem lehetett volna semmire sem használni. Ferencvárosnak nem lenne annyi pénze, hogy visszaadja ezt a területet az embereknek.”
Baranyi Krisztina érvelése fölöttébb meggyőző. Igen, a kormány visszautasíthatatlan ajánlatot tett a fővárosnak és a kerületnek: az atlétikai stadion támogatásának fejében többletforrásokat kínál egész Budapestnek, óvodát, rendelőintézetet és komfort nélküli lakóházak rekonstrukcióját a kerületnek, és emellett a majdani stadion körül közparkot és azt, hogy a sportlétesítményt használhatja majd a lakosság.

Mégis baj van ezzel az alkuval.

Magyarországnak, a magyar társadalomnak ugyanis nem érdeke, hogy újabb meg újabb sportlétesítményeket építsenek az adófizetők pénzéből az országban, mégpedig azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a Momentum népszavazási kezdeményezése nyomán meghiúsult 2024-es olimpiai pályázat helyett úgy pályázhasson egy későbbi időpontban az Orbán-kormány, hogy addigra a szükséges sportlétesítmények nagy része már készen áll.
Gondolom, állampolgárként, választóként sem a főpolgármester, sem a kerületi polgármester nem szavazna arra, hogy a költségvetésből tíz- és százmilliárdokat fordítsanak újabb és újabb stadionon és sportcsarnokok építésére.

Ezért is szerepelt a stadionstop a 2019-es önkormányzati választási programban.

Mégis kizsarolták belőlük az atlétikai stadion támogatását. A magyar önkormányzatok vezetőinak, a polgármestereknek és a főpolgármestereknek a hatalma ugyanis már-már látszólagos.

Az Orbán-kormány tíz év alatt olyan mértékben fosztotta meg őket a saját adóbevételektől (persze el kell ismerni, hogy ez a folyamat már a szocialista-szabaddemokrata kormányok alatt is jelentősen előrehaladt -, hogy saját pénzből semmilyen érdemi fejlesztésre nincs módjuk.

A „modern városok programja”, amire oly büszke a kormány, arról szól, hogy a kormány költségvetési támogatásokat ad a városokban szükséges olyan fejlesztésekhez, amelyeket normális viszonyok között egy megyei jogú városnak saját adóbevételéből kellene tudnia megvalósítani.
Egy metróvonal vagy egy repülőtér építéséhez másutt is szükség van központi támogatásra, de egy uszoda, alul- vagy felüljáró építéséről, híd felújításáról, járműbeszerzésről stb. egy város maga dönt és maga is tudja finanszírozni.
Ahhoz persze övé a teljes iparűzési adó és az szja egy része is, ahogy ez a kilencvenes években volt. Akkor az önkormányzati választás valódi hatalmat adott a polgármester vezette helyi önkormányzatnak. Az Orbán-rendszerben azonban ez nem így van.

Hiába nyeri meg a választást a polgármester és a mögötte álló többség, minden jelentősebb lépéséhez szüksége van a kormány jóváhagyására. E nélkül hivatalba lépésekor máris béna kacsa.

Ugyanezt láttuk a színházak ügyében: a fővárosnak nincs annyi pénze, annyi adóbevétele, hogy finanszírozni legyen képes a maga által fenntartott színházakat. Rákényszerült arra, hogy a fővárosi színházak jó részét átadja a kormánynak.
Nézzünk szembe vele: az Orbán-rendszer egészén belül az önkormányzati választáson szerzett mandátummal csak korlátozott hatalmat lehet szerezni, a választás győztese folyamatos alkudozásra, másképpen megalkuvásra kényszerül a vele szemben ellenséges, a főhatalmat gyakorló, és ezen az alapon minden pénzét elvonni kész kormánnyal.
Tartok tőle, hogy polgármestereink, főpolgármesterünk nem voltak ennek tudatában, amikor a tavalyi választáson elindultak.

A visegrádi fővárosok polgármesterei Brüsszelben lobbiznak

Budapest, Prága, Pozsony és Varsó polgármesterei arról akarják meggyőzni Brüsszelt, hogy közvetlenül nekik utaljon át uniós pénzeket a nemzeti kormányok megkerülésével. Arra hivatkozik a négy főváros polgármestere, hogy ők betartják az európai normákat míg a kormányok sok esetben a saját klientúrájuknak juttatják az uniós pénzeket.

Brüsszel szimpatizál, de nem sokat tehet

330 milliárd euró lesz a kohéziós alapokban a következő uniós költségvetésben, mely 2021-ben indul. Erről a hatalmas összegről már megindult az alkudozás. Erről tárgyalt a többi között Berlinben Orbán Viktor Angela Merkel kancellárral. Németország mint befizető állam meg kívánja határozni, hogy ki és mire költi az uniós pénzeket – hangsúlyozta Angela Merkel. Orbán Viktor abban a csapatban lobbizik, mely nettó haszonélvezője az uniós pénzeknek.

Az Európai Unió jelenlegi szabályai szerint nem sokat tehet a fővárosok érdekében anélkül, hogy a nemzeti kormányok ne szóljanak bele a pénzek elköltésébe. Külön gondot jelent ebből a szempontból, hogy a fővárosok jóval gazdagabbak mint a vidék. Mindegyikük jóval túl van az egy főre jutó uniós GDP átlagon míg Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia alatta helyezkedik el.

Az EU-nak nemcsak szavakban kell támogatást nyújtania

A négy főváros polgármestere azt hangsúlyozza szerdán Brüsszelben, hogy ha az Európai Unió komolyan veszi a saját elveit, akkor anyagilag is támogatnia kell azokat, akik kiállnak ezért. Míg a visegrádi államok kormányai gyakran szembekerülnek Brüsszellel, mert megsértik az uniós előírásokat, a fővárosok ellenpéldát kívánnak nyújtani. Ehhez viszont pénz kell hiszen a nemzeti kormányok távolról sem adnak annyit a fővárosuknak mint amennyit azok az állam kasszájába befizetnek.

Karácsony Gergely arról nyilatkozott a brüsszeli Politico-nak, hogy Budapesten sok szociális és infrastrukturális probléma megoldatlan. Ha ebben nem kap segítséget, akkor ennek hátrányait az egész ország megérzi majd. Brüsszel szimbolikus programok támogatásával jelezhetné a közvéleménynek egész Európában, hogy számára mennyire fontos a populizmus elleni fellépés – nyilatkozta a Politiconak Prága városának polgármestere.

Budapesti önkormányzati választás az EP választások tükrében

A főváros az egyik kiemelt terület, ahol lényegében az összellenzéki összefogás és a kormánypártok „összecsapnak”. A választás három szinten zajlik: egyéni önkormányzati képviselők, polgármesterek, főpolgármester. Ennek kapcsán a 2014-es szavazóköri eredményekig visszamenve vizsgálta meg a Policy Agenda a lehetséges politikai forgatókönyveket, taktikákat.

Fidesz vs. személyes támogatottság

A 2014-es önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselőjelöltjei a szavazatok 43,43% százalékát kapták meg a fővárosi kerületekben. Amennyiben azt nézzük, hogy milyen skálán szóródtak a kerületi szintű szavazatok, akkor az látszik, hogy a legkisebb támogatottságuk a XXIII. kerületben volt (27,33%), míg a legnagyobb a XVII. kerületben (55,72%).

Amennyiben pedig a 2014-es európai parlamenti választások eredményét vizsgáljuk, akkor ott a Fidesz-KDNP listájára leadott szavazatok 44,06%-os arányát látjuk, amely szinte megegyezik a pár hónappal későbbi egyéni önkormányzati választások eredményével. Természetesen annyiban érdemes óvatosan bánni az adatokkal, hogy van néhány kerület (IV., XVI., XVII.), ahol sokkal erősebbek voltak a kormánypártok egyéni önkormányzati jelöltjei, mint az EP eredmény. Ugyanakkor volt három kerület (XIII., XIX., XXIII.), ahol sokkal rosszabbul szerepeltek a FIDESZ-KDNP jelöltjei, mint azt az EP eredmény mutatta.

kerületek FIDESZ-KDNP egyéni önkormányzati képviselői leadott szavazatok (%) Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2014. Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2019.
I. 50,9% 50,1% 45,3%
II. 50,0% 49,0% 44,2%
III. 43,0% 42,2% 39,4%
IV. 45,0% 40,0% 38,2%
V. 51,9% 48,3% 45,4%
VI. 45,0% 42,6% 38,9%
VII. 38,1% 40,9% 37,7%
VIII. 49,7% 45,6% 41,9%
IX. 42,6% 42,7% 38,3%
X. 46,1% 41,5% 41,8%
XI. 46,3% 46,8% 42,4%
XII. 51,1% 51,0% 45,6%
XIII. 24,6% 32,3% 31,7%
XIV. 37,5% 40,9% 37,7%
XV. 40,0% 42,8% 42,3%
XVI. 52,9% 47,6% 46,0%
XVII. 55,7% 46,8% 44,7%
XVIII. 44,1% 44,2% 43,5%
XIX. 34,6% 40,5% 39,8%
XX. 38,9% 43,2% 42,6%
XXI. 42,8% 40,4% 41,5%
XXII. 44,8% 48,9% 44,8%
XXIII. 27,3% 45,1% 43,8%
összesen 43,4% 44,1% 41,6%

 

Megnéztük azt is, hogy a FIDESZ-KDNP polgármester-jelöltjei mennyivel voltak erősebbek, mint a kerületi jelöltek. Azaz mennyivel voltak képesek több szavazatot hozni. Ezek szerint pedig 9,3%-százalékkal több szavazatot kaptak a polgármester-jelöltek a kormánypártoknál, mint az önkormányzati képviselők. Ez tekinthető a „személyes faktornak”, amely sok esetben a regnáló polgármestert erősíti.

Az EP eredményhez – azaz a FIDESZ-KDNP törzsmag szavazókhoz – képest ekkora új szavazói réteget tudtak bevonni. Szavazói létszámra átszámítva ez 23,6 ezer szavazatot jelentett. Ennek megoszlása természetesen jelöltenként más és más volt. Négy kerülete volt a kormánypártoknak (XIII., XIX., XX., XXIII.), ahol a polgármester-jelölt rosszabbul szerepelt, mint a kormánypárti önkormányzati képviselők. Ugyanakkor volt egy kerület, ahol a polgármester-jelölti faktor 24,4%-kal több szavazatot jelentett, ez pedig a III. kerület volt.

Tarlós-faktor

Az öt évvel ezelőtti főpolgármester-választás végtelenül hektikus volt az ellenzéki oldalon. Két héttel a választások előtt az addigi baloldali-liberális jelölt visszalépett a konzervatív Bokros Lajos javára. Közben az LMP, a Jobbik, és a Magyar Liberális Párt is saját jelöltet indított, amely az ellenzéki szavazatok 29%-át aprózta szét.

Egy ilyen politikai helyzetben nem volt meglepő, hogy a „Tarlós-faktor” működött, azaz ő a stabilitás ígéretével képes volt ellenzéki szavazókat is magához vonni. Ez oly mértékben sikeres politikai taktikát eredményezett, hogy míg – ahogy korábban is írtuk – a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselői 43,43%-ot kaptak, Tarlós ennél 36,4 ezer szavazattal többet ért el (49,06%).

Mi következik ebből?

Az öt évvel ezelőtti adatok jól mutatják, hogy érdemes kiindulópontnak venni az európai parlamenti választásokat. Ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy 2014-hez képest 2019-ben a FIDESZ-KDNP a fővárosban 1,8 százalékponttal kevesebbet ért el a mostani EP választáson. Azaz 41,6%-os eredmény vehető kiindulópontnak, és erre jönnek rá a kerületi polgármesterek személyes „hozzáadott értékei”, illetve Tarlós István személyes többlete.

Ez utóbbi esetben óvatosnak kell lenni a tekintetben, hogy nem egyértelmű; vajon képes-e Tarlós István 2019-ben is 7,4 százalékponttal jobban szerepelni, mint a kormánypártok önkormányzati képviselőjelöltjei. Most ugyanis sokkal rendezettebbnek néz ki az ellenzéki oldal, mint öt évvel ezelőtt volt, így kisebb átszavazási hajlandóságra lehet számítani az ellenzéki szavazótábor részéről.

Az ellenzéki pártok győztes stratégiája az ország többségével ellentétben abban áll, hogy minél inkább erősíteni a kormánypárti indulók kormánypárti titulusát. Ezáltal minél inkább közelíteni a szavazatarányt az EP választás szintjéhez.

Ez a taktika nem csak a főpolgármester, hanem a kerületi polgármester választás szempontjából is kulcskérdés.

Azt is érdemes kiemelni, hogy nem volt 2019 májusában egyetlen kerület sem, ahol a FIDESZ-KDNP szavazati aránya elérte volna a 47%-ot (nyolc kerületben még a 40%-ot sem). Ez önkormányzati szintre átszámítva azt is jelenti, hogy még ha több helyen képes is a kormánypárti polgármester-jelölt „újrázni”, de a képviselőtestületben komoly nehézségei lesznek a többség biztosítására. Ez pedig megnöveli a koalíciókényszert a kormánypártok és az ellenzék között.

Budapest: Bűnös városból bűvös város?

Budapest ma óriási fejlődés kapujában áll, a következő évtizedben a város történetének legsikeresebb korszakát élheti meg. Ezt mondta Orbán Viktor a főváros napján tartott budapesti ünnepségen, ahol aláírták a főváros és a kormány együttműködéséről szóló, 15 pontból álló megállapodást.

„Körülbelül ezermilliárd forintot jelent a fővárosnak a megállapodás, a 3-as metró felújítására is ad 80 milliárd forintot a kormány” – ezt meg Tarlós István főpolgármester tette hozzá.

A fenti mondatokból nem az következik, hogy mi történik Budapesttel az elkövetkező években, hanem az, hogy egy évvel a főpolgármester-választás előtt már elkezdődött a kampány. Fűt, fát ígér budapestieknek a miniszterelnök, persze, abban az esetben, ha Tarlós Istvánt választják jövő ősszel főpolgármesternek. Ha nem, akkor bármi lehet.

Még az is, ami 1998-ban megtörtént. Akkor nyáron alakult meg Orbán Viktor első kormánya, és a választási matematika úgy hozta, hogy ugyanannak az évnek az őszén önkormányzati választások is voltak. Utóbbiakon a Fidesz nem szerepelt jól, Budapesten, számos nagyvárosban, és sok kisebb településen is az ellenzék jelöltjei győztek.

Budapest ezzel kimondatlanul ugyan, de nem titkoltan, bűnös várossá vált Orbán és a kormány szemében. Ezt a fővárosiak nem sok idő elteltével a saját bőrükön is tapasztalhatták. Az Orbán-kormány leállította a 4-es metró építését – ezt, mint tudjuk, csak jóval később fejezték be. Ugyancsak leállították a Nemzeti Színház Erzsébet téren elkezdett építését, helyette egy gödör maradt, amely aztán előbb szimbólummá, majd a budapesti és az idelátogató külföldi fiatalok kedvelt alternatív szórakozóhelyévé vált.

Most meg azt halljuk Budapest születésnapján, hogy a főváros hatalmas fejlődés előtt áll. Nem biztatás, hanem fenyegetés van ebben a kijelentésben, a mondatnak ugyanis van egy második, igaz, ki nem mondott fele. A teljes mondat valójában így hangzana: Budapest jelentős fejlődés előtt áll, abban az esetben, ha ti budapestiek, jól döntötök, vagyis, a Fidesz emberét, Tarlós Istvánt választjátok főpolgármesternek, különben megnézhetitek magatokat.

Gondoljátok meg, proletárok!

A budapestiek nem buták, nem könnyű őket átverni, ráadásul emlékeznek arra, hogy mi történt 1998 után szeretett városukkal. És Tarlós Istvánt is jól ismerik, tudják, hogy úgy tesz, mintha szeretné Budapestet, és harcolna a fővárosért, miközben nem Budapestet szereti, hanem a Fideszt és Orbánt, és azért harcol, hogy ne derüljön ki, hogy ő nem Budapestet, hanem a Fideszt és Orbánt szereti.

Orbán (és a Fidesz) nem szereti Budapestet, bűnös városnak tartják, ha tehetnék, sóval hintenék be a helyét, stadiont építenének inkább, legelőt, szántót, saját lábat, szotyiköpködőt.

Orbán és a Fidesz valójában lenézik Tarlóst, és röhögnek a kínlódásán, de úgy tesznek, mintha kedvelnék, mert számukra még mindig Tarlós a legkevésbé rossz megoldás, ugyanis, ha más volna a főpolgármester, nem lenne képes olyan jól képviselni Budapesten Orbán és a Fidesz érdekeit, mint Tarlós.

Van egy vízióm: kapjátok be!

Van egy vízióm a fővárosról, valamint minden másról. Azt szeretném, hogy legyen mindig jó idő. A közlekedésben adjuk meg az elsőbbséget az idősebb autósoknak. A várandós sofőröknek, és a nőknek általában. Ne legyen szemét az utcán, mindig jöjjön a busz és a villamos, záródjon rendesen a metróajtó. Legyen minden jó, minden szép, legyünk mindennel megelégedve.

Nekem ez a vízióm, ezért jelentkezem. Meg akarom mutatni a víziómat, hogy mindenki lássa, milyen vízióm van nekem. Ha a budapestieknek ez tetszik, akkor majd az én víziómat támogatják. Ha nem tetszik nekik, akkor majd valaki másét. Én valójában nem akarok főpolgármester lenni, beérem azzal, hogy jelölt lehetek. Főpolgármester-jelölt még sosem voltam, egyszer ezt is ki kell próbálni.

Megmutatom a víziómat, aztán majd jön az apparátus és megcsinálja. Én nem vagyok szakember, nem az a feladatom, hogy bármit is megvalósítsak. Nekem vízióm van, nem fogok miattatok elveszni a részletekben, legyen nektek elég belőlem ennyi. És kampányolni sem akarok. Kampányolni azok szoktak, akik nem biztosak magukban, nehogy már egy áru legyek, amit el kell adni. A pénz egyébként is mocskos dolog, undorodom tőle, én azzal is beérem, ha van belőle elég.

Közel sem vagyok olyan szép, és annyira szerethető, mint a vízióm., ezért arra kérlek benneteket, hogy ne rám szavazzatok, hanem a víziómra. A vízióm a lényeg, hogy rólam beszéljenek. Írjanak rólam az újságban, mutassanak a tévében, beszélhessek a rádióban.

Ez az én vízióm, és ha tetszik nektek, vagy, ha nem, akkor is, mindenki kapja be

Túléli-e Tarlós a metrókocsi-botrányt?

A Moszkva melletti Mityiscsi városában, a felújításokat végző Metrowagonmash üzemének közelében fotóztak le egy a metrókocsit, amelynek – legalábbis a pályaszáma szerint -március 28 óta a budapesti 3-as metróvonalon kellett volna szolgálnia a magyar főváros utazóközönségét. De nem itt van, hanem, amint arról a Független Hírügynökség is írt, ott van, ahol nem kellene lennie.

Látszólag nincs azzal baj, hogy a felújított metrókocsik helyett újonnan gyártott szerelvények szállítják a budapesti utasokat. Örülnünk kellene, de helyette fel vagyunk háborodva.

Az a gond ugyanis, hogy a tendert használt, felújított metrókocsikra írták ki. Ha újakra írják, akkor – a szakemberek szerint – az oroszok labdába sem rúghattak volna. Árban, minőségben, korszerűségben lemaradtak volna a vetélytársak mögött, és nem létezik annyira elfogult bizottság, amely őket választja.

Annak idején ennél jóval jelentléktelenebb sunyiságba is belebuktak már Budapesten. Ha jól emlékszünk, a sokat hivatkozott Nokiás dobozban 15 millió forint volt. (Mely dobozról utóbb kiderült, hogy nem létezett.) A 15 millió forint, amely vagy volt, vagy nem kenőpénz gyanánt a nem létező dobozban, kismiska a metrókocsikra kifizetett milliárdokhoz képest.

Büszke és szabadságharcos nép vagyunk, országunk vezetői ezt számtalanszor a szemünkbe mondják, de – és ezt mi tesszük hozzá – a büszke és szabadságszerető népeknek abból a ritka fajtájából, amely békésen tűri, hogy szétlopják az országát, és még a szemébe is röhögjenek közben. Ez a nép simán beletörődött abba is, hogy nem sokkal a 2010-es választás után lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezermilliárd forintját. Ennek a pénznek azóta bottal üthetjük a nyomát. Senki sem tudja, hogy hova tűnt, már nem is nagyon kérdezzük. Néha még beszélünk róla, mint ahogyan a mohácsi vész is szóba kerül olykor. De semmi több, elkönyveljük történelmi veszteségeink közé, van hova besorolni ezt is.

Ez a büszke, szabadságharcos nép simán lenyelte a trafikmutyit, amikor a dohánykereskedelmet úgy alakították át, hogy az csak néhány csókosnak legyen jó. Eltűrte, amikor a nyerőgépeket kicipelték a kocsmákból – most ne kezdjünk azon moralizálni, hogy a nyerőgépek bajt hoztak a családokra, mert volt és van nekik bajuk ezek nélkül is. Sokkal nagyobb bajaik, ráadásul.

Csak a vállát vonogatta a nép, amikor kiderült, hogy a devizahitelesek közül csak azokat segítették, akik a legkevésbé voltak erre rászorulva. Büszkén tűrte azt is, amikor egy alig mérhető támogatottságú párt, a KDNP javaslatára bevezették az üzletek heti pihenőnapnak csúfolt vasárnapi zárva tartását. És dolgos népünk azt is felháborodás nélkül vette tudomásul, hogy, ahelyett, hogy népszavazáson dönthetett volna ennek eltörléséről, a kormány néhány nap alatt ezt is elrendezte.

Voltak tüntetések, tisztelet azoknak, akik ott voltak, de egyiken sem voltunk egymillióan, hogy kifejezzük rosszallásunkat azért, amiért lebontották a jogállamot, padlóra küldték az oktatást, szétverték az egészségügyet.

Rosszkedvűen, de tudomásul vettük, hogy Magyarország a Mészáros Lőrincek országa. A Rogánoké, Matolcsyké, Poltoké. És, mindenekelőtt, Orbáné.

Utóbbi, jelen állás szerint azt tesz az országgal, amit akar. Ha úgy tartja a kedve, kiárusítja az oroszoknak, rossz nadrágban jár, és még a kezét is zsebében tartja.

Pontosabban, a mi zsebünkben.

De mi ezt is eltűrjük, mert annyira büszkék vagyunk, hogy szégyellünk szólni.

K-Demokrácia – országismertető

„Mi kereszténydemokraták vagyunk, és kereszténydemokráciát akarunk”, mondta K-Demokrácia miniszterelnöke az ország parlamentjében. Országokat bemutató sorozatunk mai állomásán K-Demokrácia a soros.

 

Államformája: Demokratikus diktatúra. Az ország élén a nép által választott örök és megbonthatatlan Kedves Vezető áll.

Földrajzi fekvése. Az ország Európa közepén, Kelet és Nyugat között félúton helyezkedik el, és a széljárástól függően, hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Kedves Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva, valamint a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk) K-Demokrácia jelenleg Ázsia felé veszi az irányt.

Területe. Az elmúlt évtizedekben nem változott, bár lenne rá igény.

Fővárosa. K-Demokrácia fővárosa jelenleg Budapest, de mire, legkésőbb 2030-ra, az EU öt legjobb országa közé kerül, már Felcsúton lesz az Országház, a Budai Vár, a Halászbástya és az összes Duna-híd.

Fizetőeszköz. Hivatalos fizetőeszköz a forint, de a kapcsolati tőke minden pénznél többet ér.

Beszélt nyelvek. K-Demokrácia hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszél. Utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni. Az egymillió új munkahely közmunkát, az európai színvonalú egészségügy hosszú várólistákat, külföldre vándorolt ápolókat és orvosokat jelent.

Társadalmi viszonyok. K-Demokráciában nincsenek oligarchák, a bűnözés megszűnt, a bankok uralma megtört, Brüsszel nekünk nem diktál, Soros nem nevet a végén, a migránsok nem vehetik el a munkánkat, az ENSZ nem dönt helyettünk. Nem leszünk gyarmat, és mindenki szembejön az autópályán.

Etnikai összetétel. K-Demokráciában magyarok és magyarabbak élnek. A magyarabbak magukat magyarnak mondják, ezzel különböztetik meg magukat azoktól a magyaroktól, akik szintén magyarok, de nem magyarabbak.

Gazdaság. K-Demokrácia fejlett gazdasággal rendelkezik, Európa és a világ irigyli a tündérmesének nevezett magyar csodát. Meghatározó termékek az ősmagyar agysebészet, a fogturizmus, a görögdinnye, a hungarikumként kezelt Coca-Cola, legújabban pedig a halálos betegségekre gyógyírként javallott tízparancsolat.

Pártok. K-Demokráciában többpárti egypártrendszer van.

Közjogi méltóságok. K-Demokrácia élén az államfő áll, aki szeret horgászni.

Vallás. K-Demokráciában vallásszabadság van, vagyis egyetlen vezető vallás elfogadott: a Fidesz iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás.

Életszínvonal. K-Demokráciában az életszínvonal folyamatosan növekszik, s bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad, a biztatónak mondott kilátások alig maradnak el a potenciális lehetőségektől.

Nemzetközi kapcsolatok. K-Demokrácia nemzetközi tekintélye már most is számottevő, ráadásul folyamatosan növekszik, az ismert és tekintélyes politikai vezetők egymásnak adják a kilincset az országban. Nemrégiben például Donald Trump amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként a Balatonra, egy Angela Merkel német kancellárra hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt a francia elnök egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és az angol királynő egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.

Éghajlat. K-Demokrácia éghajlata európai, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint nemzeti, vagy más néven népi középhőmérsékletre változik.

Ellenségei. Brüsszel, migránsok, Soros, civilek. Felkészül: független sajtó.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!