Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Pesty: Philip, Kálmánka 6 milliárdból gyárt filmet, melyet 1,5 milliárdból is lehetne

Pesty László, aki még a rendszerváltás előtt lépett be a Fideszbe, nyáron Erdélyben a Tusványos találkozón kezdte meg a korrupció bírálatát a nemzeti együttműködés rendszerében.

“Nem jó, ha a nyilvánosság előtt lopnak vagy zsarolnak a hatalom emberei” hangsúlyozta az ősfideszes, aki persze Orbán Viktort nem merte bírálni mint a rendszer alapítóját és fenntartóját, de úgy véli, hogy “a korrupció rákos daganat a nemzeti együttműködés rendszerének testén.” Lánczi professzor, a Corvinus rektora ezt jobban látta amikor a korrupciót a rendszer alapjának tekintette, de szerinte “csak ily módon lehet megteremteni a nemzeti polgárságot.” Ez eufemizmus arra a jelenségre, hogy Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lenyúlják a pénzek nagyrészét a nemzeti együttműködés rendszerében. A Transparency International magyar igazgatója szerint az elmúlt költségvetési időszakban Magyarország mintegy 30 milliárd eurót kapott Brüsszelből, ebből lányos zavarában Orbán Viktor és csapata mintegy 10 milliárd eurót nyúlt le. Ez forintban mintegy 3600 milliárdot jelent, amely már igen komoly költségvetési tétel lenne. Éppúgy mint az a 150 milliárd forint, amellyel Mészáros Lőrinc növelte vagyonát egyetlen évben, amelyben a magyarok többségének az életszínvonala csökkent. A 202-as év kiválóan sikerült a miniszterelnök vejének is: Tiborcz István bekerült a leggazdagabb 50 magyar közé a Forbes listán. Mit tett ezért a még mindig csak 38 éves Tiborcz István azonkívül, hogy három unokával ajándékozta meg Orbán Viktort?

Pesty a Klubrádióban panaszkodott

Bolgár Györgynek, az ellenzéki rádió legendás műsorvezetőjének arról panaszkodott Pesty László, hogy korrupciós leleplezéseiről, melyet saját oldalán tesz közzé, az ellenzéki sajtó sem számol be.

“Ez a négy sztori, amelyről írtam pusztító erejű lehetne, ha néhány szakember nekiállna, és kiszámolná a költségeket. Akkor kiderülne, hogy mennyi pénz tűnt el valójában. De hogyha mindenki lusta, és mindenki tőlem várja a megoldást, akkor lassan abba fogom ezt hagyni. Ezt elsősorban a balosoknak üzenem” – mondta Pesty László, aki leleplezéseiben gondosan kerüli a miniszterelnök rokonait, barátait és üzletfeleit, de ettől függetlenül hiányolja az oknyomozó újságírást a magyar sajtóból.

Miért hiányzik ez a tényfeltáró újságírás a magyar sajtóból már nagyon régóta, sőt tulajdonképp sohasem létezett az 1948-as rendszerváltás után?

Az ÁVH egyik legfőbb feladata épp annak megakadályozása volt, hogy a valós helyzet belekerüljön a sajtóba. Ezért is fogalmazta meg néhány író – újságíró 1956 őszén az önkritikus kiáltványt arról, hogy “hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk!…”

A hazugság elsősorban nem abban volt, hogy elferdítették a tényeket, hanem, hogy azok bele se kerültek a médiába. Mensonge par omission – mondják a franciák arra az esetre, ha a sajtót megtöltik érdektelen ügyekkel miközben a legfontosabb dolgokról szót sem ejtenek. Ez az ávós gyakorlat vígan tovább folytatódik a nemzeti együttműködés rendszerében is, ahol “Nem ezt a szerencsétlen Kálmánkát akarom én bántani” – utal Rákay Philip Petőfi filmjére Pesty László a Klubrádióban, “de meg kellene vizsgálni, hogy miért készül 6 milliárd forintból egy film, melyet 1,5 milliárdból is ki lehetne hozni? Milyen eredményt fog hozni ez a film a streaming platformokon, a mozi pénztáraknál? Itt pénz tűnt el az én olvasatomban, de a szakma nem mozdul. Gyáva népnek nincs hazája” – hangsúlyozza a dokumentum filmes, akinek Rákay Philip valószínűleg a sikeres vetélytársa volt a kormányzati pénzek megszerzésében.

Nem látja mindezt Orbán Viktor? – érdeklődött Bolgár György.

“Orbán Viktor egy korszakos zseni, aki 15-20 évre előre látja Európa jövőjét. Megadatott neki a stratégiai előrelátás, de a személyzeti politikában nem csillog” – vélekedett Pesty László a Klubrádióban.

Vagyis, hogyha Orbán Viktor áll a kormánykeréknél, akkor az az apróság sem zavaró, hogy a hajó süllyed…

Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Nincs kegyelem

Döntött a Kúria: Karácsony Gergely nem kap mentességet az adófizetés alól”. Ezt posztolta Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon. Lelkesen posztolta, hiszen nagy győzelem ez neki, hogy Karácsonyéknak a szolidaritási adó alól nincs kibúvó semmi. Még a bíróságon sem, mert ha az nekik egy kicsit is kedvezően ítélne, jön a jólfizetett úthenger és mindent eltipor a kormány segítése érdekében. Van az a pénz, kérem tisztelettel.

Varga győzelme többszörös.

  • A pénzügyminiszter júniusban azt nyilatkozta, hogy Karácsony csődbe vitte Budapestet. Azóta kiderült, hogy ez csak egy primitív hazugság, de Varga nyilatkozatának megvalósulásában segít, hogy ha esik, ha fúj, mindenképpen elvonnak a fővárostól 5,6 + 3,87 milliárdot (hátha így mégiscsak csődbe megy, és Vargának lesz igaza).
  • Ezzel a közel tíz milliárddal jobb lesz a költségvetés helyzete, ami egy pénzügyminiszternek nagyon fontos, pláne, mikor akkora rekordhiány várható, hogy azt nehéz lesz magyarázni. Itthon is, de főleg a hitelminősítőknél.

Nagyon is megértjük a miniszter urat, az ilyen ínséges időkben a kis győzelem is győzelem, amit be lehet mutatni a Főnöknek kormányülésen. Ez a pénz a magyar költségvetésnek ugyan csak 0,25 ezreléke, de az erkölcsi hatása bombasztikus, mert a jóval kisebb budapesti költségvetésben a hatása egy komoly sallerrel ér fel. Dühöngjenek csak Karácsonyék, mint a Lánchíd 6 milliárdjának esetében, amit szintén elcsakliztak tőlük. Szegény Vargának egyébként is nehéz a dolga, újból be kell hízelegnie magát a Főnöknél, és az nem lesz könnyű. Jelenleg ugyanis kispadozik.

Konkrétan vizsgálva az ügyet, felmerülhet a kérdés, honnan vette Varga ezt a csődbevitelt? Az első gondolatunk rögtön a derék Tarlós, (korábbi főpolgármester, ma valamilyen közpénzből fizetett tanácsadó a FIDESZ környékén), aki bukása óta számtalanszor játszotta már ki az aduászt (ezen az egyen kívül más lapja nincs is), hogy hát ő 200 milliárdot hagyott a kasszában, és hát hogy azt biztosan elherdálta a Karácsony féle banda, mert állandóan panaszkodnak, hogy nincs pénz.

Mint azt a fővárostól tudjuk, Tarlós távozása után a főszámlán nem kötött pénzként 186,2 milliárd forint volt található. Akadt ott még 22,6 milliárdnyi címkézett pénz is, de annak már megvolt a helye, azaz szabadon nem lehetett felhasználni. Ez összesen 208,8 milliárd, azaz a Tarlós szöveg, hogy ennyi volt, igaz, sőt még kicsivel több is, persze ebből csak 186,2 milliárdot költhettek Karácsonyék arra, amire akartak.

Ezzel szemben állnak az Orbán féle, a fővárosi vereség miatti, ócska lelkű bosszúállást kristálytisztán bemutató elvonások.

  • A szolidaritási adó növelése. Ez az adó 2018-ban (főpolgármester Tarlós) 5 milliárd forint volt. Karácsony főpolgármestersége alatt 2019 – 2023 között a következőképpen emelkedett (milliárd HUF-ban): 10, 22, 35, 36, 58. Összesen 161 milliárd, a Tarlós irányította korszak évi 5 milliárdjához képest a többlet öt év alatt 136 milliárd forint.
  • Az iparűzési adó elvétele. Ennek az adónak a szabályait oly módon alakította át a kormány, hogy ennek révén 3 év alatt 81 milliárd forinttal csökkentette a főváros kasszájába befizetendő adót ahhoz képest, mint amennyi a régi, Tarlósnál alkalmazott szabályok szerint beérkezett volna.
  • A szemétszállítási díjbeszedés államosítása. Az állam beszedi a szemétszállítási díjat, de csak a régi összeget utalja át a fővárosnak (az inflációt nem veszi figyelembe) amely ravasz húzás további 10 milliárd forinttal csökkentette 3 év alatt a Fővárosi Önkormányzat bevételeit.

A fenti negatívumok összesen 227 milliárdot tesznek ki, ami a Tarlós féle szabad felhasználású pénznél (186,2 milliárd) 40,8 milliárddal több, azaz a főváros Karácsonnyal rosszul járt, hiszen Orbán, ha átokkal nem is, de egy jókora összeg elvonásával sújtotta.

A Tarlós által „otthagyott” 200 milliárd tehát igaz. Volt. 2019-ben. Sajnos már nem az, azt a tartalékot ugyanis az állam úgy elvonta, mint a sicc. Aprócska 40 milliárd további elvonással megfejelve, nehogy már maradjon nekünk, fővárosiaknak valami.

Varga az üggyel kapcsolatban mondott mást is. Például:

Olvasom, hogy a főpolgármester-helyettes állítása szerint ma reggelre 4 milliárd forint maradt a Főváros számláján. Ehhez képest a Főváros saját beszámolója szerint szeptember 30-án még 113 milliárd forint volt a számláján. Mindez azután, hogy idén rekordösszegű, 250 milliárd forint iparűzési adót szedett be a Főváros. Hová lett a pénz?

Ismert pénzügyi körökben az az általános nézet, hogy ha egy adott pénzügyminiszter nem ismeri egy téma összes adatát, akkor arról kusso… izé, mélységes mélyen hallgat. Pláne nem kéri számon más pénzgazdálkodási technikáját, hogy mikor vesz igénybe szolgáltatást, és azt mikor fizeti ki, de még csak nem is kritizálja, mert nem az ő dolga. Persze Varga nem a tényleges kíváncsiság okán kérdez (egy fenét! – akkor Karácsonyék bemutatnák neki, mennyiből működnek a trolik, villamosok, meg a buszok, mennyibe kerül a világítás, ésígytovább, ésígytovább), hanem számonkérő azaz „hol a lóvé?” technikával próbálja prezentálni a jónépnek Karácsonyék tehetségtelen herdálását. Azt, hogy ezzel a pénzügyminiszterinél nagyságrendekkel alacsonyabb szintű viselkedéssel csak magát járatja le, úgysem érti, hiszen Orbán (az áldott emlékű Simicska kivételével, akit végül, mikor az lázadni próbált, úgy taposott el, mint egy bogarat) csak magánál kisebb képességűeket tűr meg maga mellett. Akkor pedig adott a Varga féle színvonal is, nemde? Hogy Varga mindent megtesz az ismét a kezdőcsapatba kerülésért, az persze érthető. Még ha röhejes is (mind a szándék, mind a technika).

Van azért az ügyben egy további érdekesség is. Ha valaki nem ismerné a történteket:

Az állam Budapest szolidaritási hozzájárulását a tizenkétszeresére emelte. Ezért a Főváros pert indított. A Fővárosi Törvényszék a keresetet elsőfokon vizsgálat nélkül arra való hivatkozással utasította vissza, hogy nincs hatásköre vizsgálni az állam tevékenységét. A Főváros fellebbezett. A másodfokú ítélet szerint bizony, hogy van hatáskör (az állam mégse áll a törvény felett!), ezért a másodfokon eljáró bíróság visszautalta az ügyet elsőfokra, és az eljárás végéig a Főváros számlájáról való állami pénzleemelést megtiltotta. A fenti határozatáról értesítette a peres feleket. Ekkor jött a meglepetés, a MÁK (Magyar Államkincstár) úgy lehívott Budapest számlájáról 5,6 milliárdot, hogy csak na, mondván, hogy másodfokon az eljárás véget ért, tehát az inkasszó letiltás már nem hatályos, a bíróság meg a megismételt elsőfokon azt dönt amit akar, a pénzt a MÁK már úgyis besöpörte.

A fenti történet alapján erősen közepes képességgel is egyértelmű, hogy a másodfokon eljáró bíróság az inkasszó letiltását természetesen nem a másodfokú eljárás, azaz a saját eljárása végéig tiltotta meg, hanem az ügy végéig, azaz addig, amíg ítélet nem születik, különben ez a letiltás teljesen értelmetlen lenne (ahogy látható is). Miután ő maga nem hozott ítéletet, hanem az ügyet visszautalta elsőfokra, azaz ítélet még nincsen, a Budapest számlájáról történő pénzlehívás továbbra is tilos, tehát a MÁK a pénz leemelésével vagy óriási hülyeséget követett el (ostobák gyülekezete), vagy Orbán parancsára Budapest tönkretételén dolgozik. Mindenáron.

A dolgok kezdtek a FIDESZ szempontjából rosszra fordulni. A történtekből egyértelművé vált, hogy a MÁK húzása jogilag védhetetlen, és ha Karácsonyék nem hagyják abba az ügy forszírozását, akkora bukta lesz belőle Orbánéknak, mint a MOL torony. A magasabb helyről átszóltak hát a megfelelő helyre, ahol a Kúria bokáját összecsapva azonnal rendelkezésre állt. Megállapította, hogy a MÁK lehívás nagyon, teljesen és abszolút jogos volt, mert a másodfokú bíróság le sem tilthatta volna az állami inkasszót, így aztán az, hogy meddig érvényes a letiltás, érdektelenné vált. Ezzel a MÁK rögtön annyira szeplőtelen meg okos lett, hogy kiállításokon mutogatják, mennyire az. Az ügy még folyik, de IQ 65-tel is tudható, hogy Orbánék szempontjából jól fognak alakulni a dolgok. Ha nem jól alakulnának, majd bevonják az ÁSZ-t, a NAV-ot, az AB-t, a klérust, módosítják a törvényeket, módosítják az Alaptörvényt, új törvényt írnak, új törvényeket írnak, és azonnal megszavazzák azokat, aztán meg leváltanak mindenkit, aki a 100 %-ban nekik megfelelő eljárást bármiben akadályozná. Varga örülhet a kispadon. A Mester intézkedett, és addig intézkedik, ameddig kell. A helyzet hasonlít ahhoz, mikor egy nehézsúly ökölvívó lép a ringbe egy vézna amatőr ellenében, az amatőrnek tizenöt kilós bokszkesztyűi vannak, miközben a nehézsúlyú mindkét kezén bokszkesztyű helyett boxert visel, és a bírót meg a pontozókat az amatőr pénzéből a nehézsúlyú fizeti. Le.

Ha Orbán marad, és Karácsony is, Budapestnek nem jósolok nagy jövőt.

Viszont ha valaki ezek után azzal jönne nekem, hogy a „fékek és ellensúlyok” közül bármelyik NEM alázatos és elvtelen, viszont jól megfizetett kiszolgálója a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (Orbánék szerint ez még attól „jogállam”), akkor körberöhögöm.

Sírni már sok értelme nincs.

Orbán ködös álma Brüsszel elfoglalása, de mára senki nem veszi komolyan

Ha igaz, hogy csak a legnagyobbakról írnak mémeket Orbánt  elérte e kétes halhatatlanság. Fűzfapoétáink is szájukra vették. A legékesebben szólót idézzük: „Orbán mára pária, mondandója pár ia.”

“Az Európai Parlament Soros által irányított emberei folyamatosan zsarolják a brüsszeli bizottságot, hogy ne adják oda a hazánknak járó 32 milliárd eurót. Ezt a pénzt át akarják irányítani Ukrajnába. A Soros által irányított amerikai demokraták ugyanezt akarják. Nekünk ebből a pénzből egyelőre sikerült 10 milliárd eurót megszereznünk” – dicsekedett a miniszterelnök a Hír Televízióban az ötös  számú Fidesz tagkönyv tulajdonosának, Bayer Zsoltnak.

Orbán nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy miért is vétózott a magyar miniszterelnök az Európai Unió idei utolsó csúcstalálkozóján: meg akarja szerezni az eurómilliárdokat! Emmanuel Macron francia elnökkel az Élysée palotában abban egyeztek meg a csúcstalálkozó előtt, hogy Orbán Viktor nem vétóz, és cserében megkapja az uniós eurómilliárdok egy részét. Ez meg is történt, de Orbán menetközben már a teljes összeget követelte. Erről mondta azt Emmanuel Macron francia elnök, hogy

“Orbán nem tisztességes.”

Most jött rá erre?

Orbán el akarja foglalni Brüsszelt

“Elfoglaljuk az Európai Uniót, mert a közös piac és az európai népek együttműködése mind jó gondolatok. Nincs szükségünk egy szuperállamra, amely megbünteti és zsarolja a tagállamokat. Nem az eszközt kell kidobni hanem a rendszert átalakítani” – hangoztatta a miniszterelnök.

Elfoglalni Brüsszelt?

Orbán reményei szerint a jövő júniusi európai választáson előretör a szélsőjobb, amely ennek eredményeképp komolyan beleszólhat abba, hogy ki kerüljön be a brüsszeli bizottságba. Jelenleg a mainstream a Néppártból, a szocialistákból, a liberálisokból és a zöldekből áll az Európai Parlamentben. A két szélsőjobb frakció nem szólhat bele a fontos ügyekbe. Giorgia Meloni, az egyik ilyen frakció igazi vezére tárgyal Weberrel, a Néppárt brüsszeli irányítójával, akivel Orbán Viktornak pokolian rossz a kapcsolata. Meloni tulajdonképp Orbán politikáját folytatja csak ügyesebben: létre akarja hozni a jobboldal és a szélsőjobboldal szövetségét, amely ily módon új mainstreamet alkothatna Brüsszelben. Belefér-e ebbe Orbán? A magyar miniszterelnök azzal játszotta ki magát a Néppártból, hogy szövetséget javasolt az Alternative für Deutschland mozgalommal is, melynek neonáci vezetői is vannak. A Néppárt meghatározó ereje, a német CDU-CSU velük nem tart lehetségesnek semmiféle kapcsolatot sem tekintettel Németország múltjára. A jobboldal- szélsőjobboldal esetleges szövetségébe ők nem férnek bele. Ahogy Orbán sem, aki Ukrajnával kapcsolatos álláspontja miatt szalonképtelenné vált Brüsszelben. Orbán ezért Donald Trumpra vár, aki egészen más politikát folytatna mint a Biden adminisztráció. Trump azért barátkozik Orbánnal, mert gyengíteni akarja az Európai Uniót. Ha Trump ismét hatalomra jutna, akkor az USA szembekerülne az Európai Unióval. Orbán Viktor pedig könnyen két szék között a pad alá eshetne…

Tanárok és fizetések

Hát itt van megint. A téma. A tanárok fizetése. És megy ám a szöveg éjjel nappal meg persze minden hullámhosszon, hogy ez az EU hibája, mert ha az EU nem ad pénzt, illetve… khm… „továbbra is visszatartja, ami nekünk jár” (ebből főleg a „jár” a röhejes, mert azt a pénzt az EU önként adja nekünk), akkor sajnos, tárja szét kezét az illetékes, szegény tanárok nem kapnak fizetésemelést.

Azon persze csodálkozunk páran, hogy a gonosz Gyurcsány, aki mindenkit sanyargatott, hogyan tudott az oktatásra több pénzt fordítani GDP arányban egykoron, mint Orbánék ma, holott az EU erre egy árva fityinget sem adott Gyurcsányéknak.

Németországban is sokkal jobb a tanári fizetés, még relatíve is, pedig ők nettó befizetők, azaz nem hogy kapnának az EU-tól pénzt, hanem még adnak is neki, és mégis. Mindez ellenére. Ezek szerint csak nálunk létezik az az erősen negatív kicsengésű jelenség, hogy az ország saját pénzéből nem tudja fizetni a tanárait. Ahhoz külföldről plusz pénz kell neki. Legalábbis ezt hazudozzák a regnálók hazudozói, akik közé azon az oldalon szinte mindenki beletartozik.

A tanári fizetést tekintve vannak, akik állandóan azzal zargatják a jónépet, hogy az értelmiség különböző fajtái közül (kártékony, hasznos, futottak még kategória) a tanárokat kellene a leginkább megfizetni, mert akkor a legjobbak választják a tanárságot, és így a jövőt biztosító fiatalság maximális felkészítéssel érkezik ki az életbe, hogy megkezdje gyarapító és jobbító munkásságát mindannyiunk üdvére és hasznára.

Vannak persze, akik nem így gondolják. Ezek általában politikusok, azaz ne várjunk tőlük sokat észbelileg, így aztán a tanároké a legalacsonyabb értelmiségi fizetés azzal a mindent elsöprő indokkal, hogy hosszú a nyári szünet. Ebből következően tanárnak csak azok mennek, akik sehova máshová nem jók, ráadásul lusták, mert azt hiszik, hogy a kéthónapos pihenő révén ott majd nem kell sokat dolgozni.

A fenti két csoportból az elsőbe a társadalom legnagyobb elméi tartoznak. A másodikat nem minősíteném, talán csak annyit, hogy a megnyilvánulásaikat tekintve valószínűleg mind utálták az iskolát, és ma is büszkék arra, hogy majdnem megbuktak matekból. A probléma sajnos az, hogy kellemetlen módon az utóbbiak kezében van a hatalom, és ők állapítják meg a tanári fizetéseket is, ha pedig emiatt lenne némi renitenskedés, rendőri felügyelet alá helyezik a teljes oktatási rendszert. Meg is tették, ahogy kitalálva lett, így aztán az ott dolgozók csak egyet tehetnek: „Igenis, értettem törzsőrmester úr!

Az állam által meghatározott fizetések megállapításhoz az kell, hogy a megállapító fel tudja mérni a helyzetet, és racionális alapon tudjon dönteni. Az sem árt, ha vannak információi, és azokat helyesen értékeli. Ez utóbbi nálunk sajnos nehézségekbe ütközik, lásd például a miniszterelnök (a magyar miniszterelnökről van szó) helyzetértékelését, amelyről magam is írtam már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy minden olvasó lássa, mekkora ismeretanyaggal és észbeli képességgel bírnak azok, akik döntenek:

Orbán szerint „…a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Ezek a példák nemcsak azt mutatják, hogy lehetséges belépni a fejlett országok csoportjába, de azt is, hogy nem csak egy kizárólagos úton. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált”.

A magyar miniszterelnök sajnos nem tudja, és még sajnálatosabban nem mondták meg neki, hogy egészen véletlenül pont ebben a három országban kiemelkedően jó az oktatás, az ottani diákok ragyogóan szerepelnek a felméréseken, és ezek hárman kifejezetten arra fókuszáltak, amiről a mi miniszterelnökünknek fogalma sincs. A tanítás minőségére. A felzárkózásuk okainak 90 százaléka ebből származik.

Az persze magától értetődik, hogy a „munkaalapú” társadalmat építgetők inkább szalagmunkásokban gondolkodnak, mint egyetemi tanárokban és a saját, őket szolgaian kiszolgáló „értelmiséget” az általuk alapított, jól kistafírozott és az előírt, rigorózusan betartandó elveket a hallgatók agyába beégetni képes intézményben (Matthias Corvinus Collegium) vagy intézményekben (+ Pázmány Péter Katolikus Egyetem) állítják elő. Az a sokak számára szomorú tény, hogy ebből sohasem lesz tudás alapú társadalom, egyáltalán nem érdekli őket. Attól még hatalmon maradnak, sőt ez az egyik feltétele a hatalmon maradásuknak, ezért, ha ők maradnak hatalmon, biztosan ezt a politikát fogják folytatni. Következmény: továbbra is távcsővel nézhetjük Ausztria hátát az akkugyárainkkal, amelyek energiaellátását orosz gázzal üzemeltetett erőművekből biztosítjuk. Jóban is kell lennünk Putyinnal, Erdogánnal, de még a bolgárokkal is, nehogy elzárják a gázcsapot, mert akkor nekünk végünk. A diverzifikácó nyilván hiányzott a kormányzók szótárából, mikor még volt erre pénz, és meg lehetett volna valósítani. De az a pénz sajnos másra kellett. Ma már tudjuk, mire.

A számokat illetően:

  • ha az idén év végére érvényes tanári bruttó átlagfizetést 500 000 forintban határozzuk meg, és figyelembe vesszük az inflációt, akkor Orbánék 13 éves regnálása alatt a tanári átlagfizetés 64 százalékkal nőtt. Ez évi kb. 3,9 százalék növekedés, ami azért nagyobb, mint a nyugdíjak növekedése, a nyugdíjak ugyanis csak az infláció mértékével növekedtek, vagyis nem növekedtek 13 év alatt semmit. Természetesen mondható, hogy a 13. havi nyugdíj azért csak valami (egyszeri 8,3 % plusz), ám sajnos ez sem annyira plusz, hanem sokkal inkább a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi Orbán általi ellopásának a 10 év utáni abbahagyása. Ebből következően mondható, hogy a tanárok ugyan rosszabbul jártak, mint a többi értelmiségi, de jobban, mint a nyugdíjasok! Azaz a nyugdíjasoknál nem járt rosszabbul senki. Még a tanárok sem!
  • Magyarországon 75 ezer pedagógus dolgozik az általános iskolákban, több mint 33 ezren a technikumokban, gimnáziumokban és szakgimnáziumokban, majdnem 31 ezren az óvodákban. Ez összesen 139 000 fő. Ha átlagban mindegyiknek 40 %-kal emelnénk a bérét (az 500 000 forintos átlagfizetés így plusz 200 000 forinttal 700 000 forintra nőne), akkor az évi 333 milliárd forint plusz kiadást jelentene a költségvetésnek.
  • A magyar költségvetés éves főösszege kb. 39 000 milliárd forint, azaz a szükséges pénz ennek 0,8 százaléka. Nem mondhatni, hogy nagyon megrengetné a költségvetést.
  • A kormány januártól a tanároknak 10 % béremelést ígér. Ez évente a költségvetés 0,2 %-a, és az EU által most felszabadított, kb. 10 milliárd EUR = 3800 milliárd HUF összegből 45 évig lenne fizethető. Nem valami nagyvonalúak.
  • A Vodafone-ért a kormány által kifizetett 660 milliárdból két évig lehetne azt a 40 %-os tanári béremelést fizetni.
  • A Budapest Belgrád vasútvonal árából (eredetileg 750, de ma már inkább 800 milliárd forint) majdnem két és fél évig.
  • A kormány által megvenni óhajtott Liszt Ferenc repülőtér árát mostanában 1440 milliárd forintra becsülik. Erről inkább ne is mondjunk semmit.

A fentiek alapján megállapítható, hogy továbbra is nagy erővel folyik a hazudozás és a ködösítés annak érdekében, hogy a nép elfogadja, miszerint a pedagógus béremelést a gonosz Brüsszel, az ott áskálódó ellenzéki küldöttek akadályozzák. Az igazságnak olyan sok, érvekkel dolgozó hirdetője nincs, ezért az embereknek ismét csak (már megint!) érzelmek alapján kell dönteni.

Akkor pedig a FIDESZ győz. Ki hitte volna, emberek?

ÁSZ

Régi időkből maradt emlékképek garmadája, ahogy veri az ember a blattot, mely blattveréses évek során a snapszer, ulti, tarokk, bridzs felívelő sorrendet követi a leszálló ág, azaz a póker, a huszonegy és végül a kopka, de ahhoz már sokat kell inni, hogy ezt játsszon az ember (azért megnyugtatnám a vállalkozókat – nem reménytelen az ügy).

A kártyajátékok általános jellegzetessége, hogy az ász, mint legerősebb kártyalap, igencsak kívánatos, és bár vannak nyerő kombinációk ász nélkül is, azért az ász a legtöbb esetben mindent visz. Ahogy jelenleg nálunk. Az ellenzéki pártok pénzét.

Ennek alapján mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy a FIDESZ-nek már akkor van ásza, mikor a parti még el sem kezdődött, és nem ám titokban, kabátujjba rejtve, hanem nyíltan ott hever az asztalon. Az Állami Számvevőszék elvileg arra való, és arra is kapott felhatalmazást, hogy biztosítsa hazánkban a közpénz és az állami vagyon kezelésének és felhasználásának törvényességét, ám sajnos ehelyett a Párt egyik ökleként szokott üzemelni. Azaz pártfeladatot lát el, mondhatná bárki, de mi nem mondjuk. Azt is mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy ha megvizsgálnák, melyek azok az állami szervezetek, amelyek nem FIDESZ irányítás alatt működnek, és nem pártfeladatot hajtanak végre, akkor kezdetnek felejtsük el a többesszámot, utána meg az egyesszámot is, mivel a helyes válasz nulla. Ezek szerint mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), az Állami Számvevőszék nem kivétel, hanem a 13 éve bevezetett FIDESZ szabályokhoz jól alkalmazkodó szervezet.

Mint tudjuk, a pártok gyűjthetnek adományokat. Ami meg van tiltva, az a külföldi adományok elfogadása, hiszen akkor a hazai politikai életben megjelenik a „külföldi érdek” (miért adna valakinek másért pénzt bárki, mint a saját érdekében), és ugyan a hazai adomány is önös érdekből adatik, de csak a hazai érdek az, ami elfogadható. A külföldi nem, ugyanis egy külföldinek nyilván az az érdeke, hogy ő jól járjon, és nem törődik vele, hogy közben mi lesz az országgal és a benne lakókkal. Tőle rosszul járhat akár az ország összes lakója is, ha ő jól jár, ezért tilos a külföldi támogatás elfogadása.

Ebbe az ideális képbe belezavar kissé, hogy rengetegen kaptak magyar állampolgárságot, akik nem itt laknak, és nem is akarnak ideköltözni, azaz a „külföldi érdek” definíciójának az ő érdekük pontosan megfelel. Miután így az állampolgárságot kapott külföldön élők tömegesen szólhatnak bele egy olyan ország választásába, amely ország lakóinak nem azonos az érdeke az övékkel, nehéz megmondani, mi a különbség a külföldi adomány, és a külföldről szavazók között. Talán az, hogy a külföldről szavazó tömeg jóval nagyobb erő a külföldi pénznél a választási döntést illetően, ugyanis a magyar politikai rendszer olyan, hogy a jelenleg regnálóknak elképesztő módon nagyobb az anyagi lehetősége a saját propagandára, mint az ellenzéknek, mégpedig annyival nagyobb, hogy még több tízmilliárd forintnyi külföldi adomány is elhanyagolható mellette. Annyi persze nincs.

Mondhatná bárki (de mi nem mondjuk), hogy a pártatlanság érdekében szigorú vizsgálat tárgyát kellett volna képezze, a külföldön élő külföldieknek (ha magyar a kultúrájuk, ha nem) milyen feltételekkel adható a magyar választásokba beleszólást biztosító állampolgárság. De ilyet nem végeztek. Még véletlenül se. Erre a vizsgálatra ugyanis a derék állampolgárságot adományozóknak semmi szüksége sem volt, mondhatni nagyon ellenkezőleg, így aztán a magyar választás a külföldről szavazó tömegek miatt a mai napig nem szuverén, még ha egy fillér sem érkezik kintről, akkor sem. A külföldi beavatkozás az ő esetükben is egyértelmű, de hivatalosan el van fogadva. Érthető?

Mint az ismeretes, nálunk gumiszabályok helyett gumitörvények vannak, illetve ma már főleg gumirendeletek. A rendeleti kormányzást illetően: a mai köztudomás szerint azok a szemét, háborúpárti gyurcsánybrüsszelék belesodortak minket valamibe, egy valamiféleségbe, vagy legalábbis arrafelé valahova, ezért kénytelen Orbán Viktor rendeletekkel kormányozni, mert a Putyin különleges műveletei által okozott illiberális cunami fő áldozatként nem is tehet mást szegény (a fenti mondat magyarázatára nem vállalkozunk). A gumi meglehetősen rugalmas, ebből következően az eredetileg a közpénzek és az állami vagyon vizsgálatára létrehozott ÁSZ nem csak az alapfeladathoz tartozó ügyeknek, hanem bárminek a vizsgálatával is megbízható, azaz, ha a kormány úgy dönt – hiába nem közpénz az adomány – az adományok vizsgálata akkor is hozzá tartozhat. Az a FIDESZ húzás, hogy az ÁSZ mellett a többi fideszes pártököl is rá van uszítva az ellenzékre (NAV, Ügyészség, satöbbi), magától értetődik. A regnálók morálisan totális csődje, mondhatná bárki, de mi nem mondjuk.

Windisch Lászlót, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) akkori elnökhelyettesét a Fidesz-KDNP javaslatára jelölte a parlament illetékes, és döntő arányban fideszes bizottsága az Állami Számvevőszék elnöki posztjára. Az elnököt tizenkét évre, titkos szavazással választották meg a fideszes és KDNP-s honanyák és honatyák. Kétharmaddal persze, mert szerencsére (illetve a magyar népnek hála) vannak annyian. Díjazása 5,2 millió HUF/hó, mikor az MNB elnökéé csak 5 millió HUF/hó (2022-es adatok). A 12 év és az 5,2 millió forint fényében nem lepődhetünk meg semmin. Pláne, hogy sok mindent láttunk eddig is.

Az ÁSZ-ra bízott feladat, ahogy a többieké szintúgy, rém egyszerű: találni kell az ellenzéknél valamit. Ha nincsen ottan semmi, akkor is. Magyarországon a pártok ugyan nem, de civil szervezetek elfogadhatnak külföldi felajánlást, ezért a Márki-Zay által alapított Mindenki Magyarországa Mozgalom azt eszelte ki, hogy alapítanak egy civil szervezetet, az kapja külföldről legálisan a pénzt, majd ez a szervezet, immár mint magyar, azaz belföldi adományozó legálisan segíti a pártot, pártokat vagy (mint esetünkben) az Összefogásba tömörült pártok miniszterelnök jelöltjét a kampányban. Mivel jogilag Márki-Zay-ék húzása nem támadható, az ÁSZ kénytelen arról blablázni, hogy áttételesen ugyan, de mégiscsak támogatták őket külföldről, ezzel próbálva indokolni az általuk „törvénysértőnek” való beállítást. Ez a határozat az ellenzékbe való jókora belerúgáshoz elegendő is, mivel vele szemben pont úgy, ahogy az ÁSZ összes határozatával szemben jogorvoslatnak helye nincs. Az ÁSZ tehát azt ír bele a határozatba, amit csak akar, az lesz az igazság, bármit tartalmazzon is. Hja, így könnyű, mondhatná bárki, és mi is ezt mondjuk.

Az ÁSZ minősítése egyben azt is jelenti, hogy az ilyen esetre a törvény által kiszabott pénzbüntetés azonnal életbe lép anélkül, hogy bármilyen bíróságnak az ügyben ítéletet kellett volna hoznia. További ragyogó ÁSZ húzás, hogy bár a pénzszerzés kiötlője és végrehajtója Márki-Zay és a Mindenki Magyarországa Mozgalom volt, a büntetést az ÁSZ szép egyenlően szétosztotta az Összefogás pártjai között, kijelentve, hogy mind bűnösök. Ha csak Márki-Zayékra terheli, azzal a FIDESZ nem sokra megy (MZP ma már bukott politikus, akivel senki nem fog szövetkezni), azokat kell tehát Orbánéknak tönkre tetetni az állami szervezetekkel, akik veszélyesek. Azaz az ellenzék pártjait. És bizony, mondhatná bárki, az ÁSZ meg a többiek pontosan ezt teszik. De mi nem mondjuk.

A fenti sztori ismeretében a következő megállapításokat lehet tenni:

  • A Márki-Zayéknak juttatott pénz lehet éppúgy „külföldön élő magyar állampolgárok” magánadománya, mint ahogy a FIDESZ-re leadott szavazatok kétharmados arányát biztosító „külföldön élő magyar állampolgárok” szavazatai, azaz mindkettő külföldi befolyásolás. Ebből következően vagy mindkettő legális, vagy mindkettő illegális. Amíg tehát az adományozók állampolgárságát nem vizsgálta senki (és nem vizsgálta, holott lehetne mindegyik magyar), addig a látatlanban történő, negatív minősítés egy olyan kötelezően semleges állami szervezet részéről, mint az ÁSZ, rendkívül illetlen, már-már a csalás kategóriáját súroló cselekedet, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
  • Ha az ÁSZ-ra tartozik annak vizsgálata, hogy egyes pártok jutnak-e törvénytelenül előnyhöz vagy sem, akkor az ÁSZ részéről hatalmas hiba, hogy nem vizsgálja a teljes gőzzel a FIDESZ-KDNP népszerűsítését, az ellenzéki pártok ledegradálását, az ellenzéki oldal karaktergyilkosságait nagyban elősegítő, plusz az ellenzéki politikusok folyamatos befeketítését végző MTVA működését. Mivel az ÁSZ ellenőrzési feladata elsősorban a közpénz felhasználására irányul, és az MTVA a kapott közpénz (148 milliárd HUF/év) nagy részét pártfeladatokra használja, az ellenőrzés elmaradása már nem is hiba, hanem csalás az ÁSZ részéről, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
  • Az előző pontban leírtak ugyanúgy vonatkoznak a Rogán vezette miniszterelnöki kabinetiroda propagandatevékenységére is (plakátok, ún. nemzeti konzultációk, hirdetések, stb.), amelyeknél nagyon kilóg a lóláb, hogy egyik sem kormányközlemény, hanem FIDESZ propaganda. Mivel a Rogánék által évenként erre fordított 50 milliárd forint közpénz, az ÁSZ-nak a felhasználását egyértelműen vizsgálnia kellene, és ha valóban valamelyik pártnak kedvez, azonnal jelentést írni róla. Ha nem teszi, márpedig nem teszi, akkor az ÁSZ nem állami, hanem egy párt által irányított, közpénzből lefizetett szervezet, mondhatná bárki (de mi nem mondjuk).
  • A közpénz felhasználás fentieknél kisebb, de nem jelentéktelen része az állami vállalatok hirdetései, amelyekért a vállalatok fizetnek az adott médiumnak, ahol a hirdetésük megjelenik. Mivel a politikai pártatlanság az ÁSZ-nak láthatóan nagyon fontos, és a jogtalan előnyt bünteti, egyértelműen vizsgálnia kellene, hogy az ilyen hirdetések a magyar médiumokban olvasótábor szerinti arányban vannak-e elosztva, vagy az állami vállalatok előnyben részesítik a fideszes pártpropagandát folytató médiumokat, mert ha igen, az a közpénz megengedhetetlen célra való felhasználása lenne. Sajnos ilyen vizsgálatról még nem hallottam. Ejnye, ejnye, ejnye.

A fentiek alapján mondhatná bárki, hogy az ÁSZ rendkívül nagy valószínűséggel egy közpénzből lefizetett, az ellenzék tönkretételén és a FIDESZ megóvásán munkálkodó szervezet. De mi nem mondjuk.

Megvan rá a jó okunk.

Humor

Azt mondja a miniszterelnök úr a kamera felé közelegve, hogy „Az első hó leesett”. Utána rögtön vágás, nyilván elfelejtette a szöveget, majd az ismételt beállítás és egyeztetés után a videó újraindul, a versmondó immár közeliben látható, a szöveg pedig: „A budapesti közlekedés elesett”. (TikTok)

A mosoly a tervezett fölényes helyett inkább kárörvendő, a jól-megjártad-Karácsony-hahaha stílust idézi, és van benne valami az én-a-rossznak-is-tudok-örülni-ha-az-nekem-jó érzésből is. Egy miniszterelnök, aki az általa vezetett ország fővárosát érintő kellemetlen időjárást használja politikai haszonszerzésre. Ki hitte volna, emberek?

A szöveg nyers alakban, színészi munka nélkül:

Az első hó leesett, a budapesti közlekedés elesett”.

Mint arra a kicsiken kívül mindenki emlékezik, Magyarországon tényleg volt olyan, mikor a közlekedés elesett, éspedig nem csak a budapesti, hanem az országos is. A dátum 2013. március. Miniszterelnök: Orbán Viktor. Budapest főpolgármestere: Tarlós István. Az elesésről akkor azt írta az index (ma már nem merne ilyet írni):

A közösségi összefogást és a szolidaritást nem számítva az ország kudarca volt az elmúlt két és fél nap. Bár tudni lehetett, hogy csütörtök délutántól a Nyugat-Európában napok óta pusztító tél Magyarországra is megérkezik, annak várható hatásaira senki sem készült fel. Azok sem, akik autókba ültek az előzetes figyelmeztetések ellenére, és azok sem, akiknek feladatuk lett volna a hóválság kezelése. Aki amit elronthatott, el is rontotta… Két és fél nap alatt sem sikerült maradéktalanul megoldani azokat a problémákat, amelyek a szokatlan, ám előre jelzett, márciusi hóviharok miatt jelentkeztek az országban. A mentést irányító Papp Károly országos rendőrfőkapitány és Pintér Sándor belügyminiszter is sokszor késve reagált az eseményekre… A rendőrség, a Magyar Honvédség, a mentők, a katasztrófavédelmisek és az útkezelők péntek reggel óta minden erejükkel próbálták megfékezni a káoszt, a hóhelyzetet percről percre követő olvasóink szerint az állami szervek közötti kommunikáció enyhén szólva hiányos volt, a beavatkozásokat elképesztő mennyiségű bénázás és mulasztás kísérte… holott a meteorológiai szolgálat előre szólt, és már március 11-én hóvihart, fagyokat, és sarkvidéki eredetű szeleket jósolt a hosszú hétvégére.”

A mostani helyzet kábé annyira volt a fentitől, mint az ominózus spalatói kocsmában italozó Makó vitéz Jeruzsálemtől, azaz nem volt itt semmiféle elesés. A miniszterelnök úr téved. Vagy csúsztat. Azaz durvább szóval… na jó, inkább hagyjuk. Persze Orbán is érzi, hogy ez kevés, azért próbálkozik tovább a semmiből valamit csinálás érdekében. A cáfolhatatlan bizonyíték a vidám versike után látható a videón: egy havas úton keresztbe fordult autóbusz. Némi ellentmondás a miniszterelnöki érvelésben, hogy sok budapesti busz a hó ellenére egyenesben maradt, azt pedig, hogy a képen látható miért nem, könnyű megfejteni. Az emberek hibáznak néha. A sofőrök is.

Ezt a hibázási lehetőséget példával illusztrálva ugyanilyen kép látható a HVG 2015. március 23-án kelt írásának elején, a cikk címe pedig: „Teljesen lebénította a Margit hidat egy keresztbe fordult busz.” És még hó sem kellett hozzá. Érdekesség, hogy a miniszterelnök, aki ugyanaz volt, mint most, akkor nem tett közzé kacagtató videót például azzal a szöveggel, hogy „A csuklós busz ott a hídon nagyhírtelen befordult, emiatt a közlekedés önmagából kifordult”. Talán azért, mert nem egy közösségi oldalt akart használni az akkori főpolgármester (Tarlós) nép előtti lejáratására, hanem beparancsolta magához, és személyesen osztotta ki neki a kokit, esetleg a sallert, mihez mi jár. Vagy nem osztotta ki. A haver az haver, nemde? Lehet persze, hogy még másabb az ok, ezt nem tudni, de érdektelen is, a lényeg annyi, Orbán Tarlós idején még nem látta úgy, hogy eldicsekedjen vele, de most már, hogy Karácsony a főpolgármester, idejét látta megcsillantani. Mármint a humorát. Egyesek szerint ugyan nincs neki, de mi ne is törődjünk ezzel, mert az efféle rossznyelvek nem szeretik a miniszterelnök urat igazán, holott azt kéne. Ahogy mindenkinek.

Léteznek persze további gáncsoskodók. Például Esterházy Péter, aki azt írta egykor, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Mivel ő von Haus aus szakember, és értett az úri viselkedéshez, kijelenthetjük, hogy aki valamely tettével bizonyos szint alá süllyed, az a definíció szerint nem tartozhat a bizonyos szint fölötti, úri társasághoz.

Kellemetlen állítás. Jelen esetben azt kell megvizsgálni, hogy a politikai ellenfél bugyuta versikével való gúnyolása egy közösségi oldalon, pláne alap nélkül, hamis ténybe kapaszkodva, az már a bizonyos szint alá süllyedést jelenti, vagy még fölötte van valamennyivel? Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az első változat lényegesen valószínűbb, azaz a miniszterelnök úr az ilyen alásüllyedések miatt a beosztásához szükséges morális szintet még nem érte el. Sebaj, a nép jóvoltából van ideje bőven, így hát reménykedhetünk. Egyszer… talán… valamikor.

A vers irodalmi értékét ne feszegessük. A megítélés ízlés dolga, arról meg a mondás szerint nincs értelme vitatkozni, ám ha mégis belekezdenénk, a vita során Demeter Szilárd pillanatok alatt bizonyítja be azt, amit csak akar.

A videó láttán felmerül a kérdés: a Főnök híveihez szólt a verssel, vagy a teljes lakosságnak szánta információként, hogy vigyázzanak a hóesésben? A közlés stílusából látható, miniszterelnök úr nem gondolja úgy, hogy neki az általa (sokszor az orránál fogva) vezetett népet figyelmeztetnie kell, mert szerinte az nem az ő dolga. Ami az övé, az a főváros esetében egyrészt a pénzelvonás, másrészt a páholyból való szemlélődés által a visszásságok éles szemmel való észrevétele, hogy rámutathasson a szarvashibákra. Más nem, ugyanis ott van neki a Brüsszellel való permanens küzdelem, ami az idejének kilencvenkilenc százalékát igénybe veszi, így aztán nem csak hogy nem hibázik, de nem is ér rá hibát elkövetni. Ebből következően minden hiba a főpolgármester hibája, ha nem lenne hiba, akkor is.

A kérdésre tehát a válasz: Orbán a hívőkhöz beszélt. Nekik akarta valahogy bemutatni, hogy Karácsony alkalmatlan. A hívőknek különösebb igényeik nincsenek, egy célzás és egy kacsintás bőven elegendő, és ha a miniszterelnök úr azt mondta volna sejtelmes mosollyal, hogy öt, azt is azonnal értik, hiszen a házi orgánumok jóvoltából minden fideszes pontosan tudja, hogy a főpolgármesternek öt helyettese van. És hogy arrafelé mik történnek, kérem… tele van vele a fideszmédia.

Az egyéb, nemfideszes polgárokat fölösleges effélével untatni vagy idegesíteni, még tán súlyos kifogásaik is lennének a vers által sugallt állapotot, vagy magát a verset illetően, de velük, hálaisten, nem kell törődni, mert egyharmaduk ugyan ellenzéki szavazó, de a többi állandó jelleggel a bizonytalanok táborát erősíti, és nem szavaz, az meg pont olyan mintha a FIDESZ-re szavazna. Ha tudnak erről, ha nem (a legtöbbje persze nem tud). Orbánék kétharmada ezzel minden választáskor biztosítható.

Összefoglalás: az ellenfél állandó pocskondiázása (akár mondvacsinált ürüggyel is) a hívők megtartása érdekében szükséges, a módszer szabadon választott, mert azok bármit elfogadnak, különleges elvárásaik nincsenek, a kijelentés igazságtartalma nem érdekli őket, az irodalmi igényességi szintjük sem magas, és nekik, mint közismert, a karácsonyozás is gyurcsányozás. Hiszen minden olyan plakát azt sugallja, amelyeken nem von der Leyen meg Soros fütyül, mert azokon a háborúpárti Karácsony meg Gyurcsány látható. Ha pedig még sajátos humorát is bedobja a Főnök, az már a csúcs nekik.

Így a befejezés is parádés:

„Mindjárt itt a karácsony –
csak el ne akadjon a hóban.”

Kell ezt magyaráznunk?

Szuverénség

A magyar állam a legújabb kort tekintve 1989 óta szuverén. Ez azt jelenti, saját dolgainkban se a török, se az osztrák, de még az orosz sem illetékes. Egyedül csak magunk.

Vannak ugyan hangok, amelyek szerint manapság a nagyobb keleti országok befolyással bírnak a magyar politikára, mert például megépítik nekünk Paks II-t. Vagy megépítik nekünk a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Jó, jó, mindenki tudja, hogy a kínaiak nem nekünk, hanem maguknak építik, és végső soron a mi pénzünkből, mert a hitelt mi fogjuk visszafizetni, de most hagyjuk ezt, a lényeg, hogy ezen hatalmas építkezések jóvoltából úgy lefizetik a jelenleg regnálók strómanjait az erőműépítésnél is, meg a vasútépítésnél is, hogy jobban se kell. Na de mi, igaz magyarok nem törődünk ezen hangokkal, mert tudjuk, hogy ezen hangok hazaáruló gazdái a magyarok ellen dolgoznak… illetve hát miniszterelnök úr ellen, de az ugyanaz. Keletről ezek szerint nincsen befolyásolás, egy fikarcnyi sem. És nem is beszél róla senki. Aki meg mégis beszélne, annak kuss!

Szóval a keletiek barátságos népek. Bezzeg a halódó Nyugat! Az utóbbi időben kiderült, hogy hiába halódik, mégis terveket sző, mert miután közvetlenül már nem tud beleszólni a dolgainkba, illetve hát miniszterelnök úr dolgaiba, ami ugyanaz, fogja magát, és megvesztegeti miniszterelnök urunk belső ellenségeit, azaz az ellenzéket. A technika egyszerű, pénzt ad nekik propagandára, és akkor a választásokon még az is előfordulhat, hogy az ellenzék győz, ami által a választások után majd az őket dróton rángató Soros/EB/CIA trió fogja irányítani az országot. A dolog érdekessége, hogy az ellenzék még nem is győzött, de már minden témában ugyanaz a véleménye, mint a sompolyogi Nyugatnak, ami felveti a gyanút piszkosul, hogy már meg is vannak vesztegetve. Ráadásul az ellenzék véleménye mind témánként, mind összességében a magyarok érdekeivel ellentétes, ami megbocsáthatatlan árulás.

A fenti érdekellentétet miniszterelnök úrtól tudjuk, mert azt, hogy melyek a magyarok érdekei, miniszterelnök úr határozza meg. Ilyen érdek például az orosz gáz. Vagy annak folyamatos biztosítása, hogy még véletlenül se kapjunk pénzt az EU-tól. Ahhoz, hogy miniszterelnök úrnak mindig a magyarok érdekei az elsők, a leghalványabb kétség sem fér, mely kétségmentességet fényesen igazolja egyre növekvő földgáz igényünk, és hogy az EU pénzek érkezése jövendő messzi évek homályába vész. Mindkettőt sikerült elintéznie.

Azt mondják páran, hogy dehogy akarja a Nyugat az országot irányítani, csak nagyon unja már, hogy van egy állandóan vétózó, kekeckedő, folyamatosan pávatáncoló, nemhogy a liberálisokat, hanem a szélsőjobbon kívüli komplett Nyugatot (szociális, konzervatív, zöld egyremegy) folytonosan vádoló és szidalmazó miniszterelnök, aki miatt a közös EU megállapodás és a közös EU cselekvés állandóan veszélyben van. Ráadásul ez a miniszterelnök az úgynevezett nyugati normákat nem tartja be, a szexuális irányultság vagy szexus jellegű másságokat törvényileg próbálja összemosni a pedofil bűnözőkkel, lenyúlta az összes féket és ellensúlyt, az ügyészséget kézi irányítása alá vonta, az EU pénzeket saját hatáskörben osztja el a csókosoknak, valamint politikailag és gazdaságilag Oroszország, csak gazdaságilag pedig Kína beépített embere az EU-ban. A közpénzből működtetett közmédiát és a kormány propagandaszervezetét közéleti informálás helyett pártpropagandára használja, a támogatások döntő részét a gazdagok kapják tőle, a szegények az út szélén vannak hagyva, az egészségügy és az oktatás egyre kevesebb pénzből működik, és hogy valahogy mégis működjenek, mindkettő rendőri felügyelet alatt áll. Ebből következően a Nyugat igencsak szeretné, ha más lenne a miniszterelnök nálunk. Irányítani persze a Nyugat nem akar, mert mit érne vele? A német autógyárakat, meg a többi üzemet, amelyek Magyarország GDP-jének nagy részét adják, a jelenlegi kormányzat jobban óvja és támogatja akár adócsökkentéssel is, mint azt Gyurcsány tenné bármily lázas állapotban. Igaz, a Mercedest ő hívta ide, és biztos ígért neki valamit, de erre a szuperpátyolgatásra valószínűleg ő sem gondolt.

Szóval ezt mondják páran. Borzasztó mondatok, de mi nem hiszünk nekik! Mi pontosan tudjuk (miniszterelnök úr iránymutatása alapján), hogy a Nyugat igenis fenyegeti a szuverenitásunkat, amely miniszterelnök úr szuverenitásával tökéletesen azonos, ugyanis az ország azt csinálja, amit ő akar, és ő is azt csinálja, amit ő akar. Múltkor is, kérem, mi történt a 2022-es választások előtt? A sunnyogó Nyugat ideküldött annyi pénzt, hogy miniszterelnök úrék közpénzből saját maguknak biztosított propagandafölénye az ellenzékkel szemben 400:1 arányról 50:1 arányra csökkent, ami megengedhetetlen befolyásolás! Miniszterelnök úrék kénytelenek voltak hát választás előtt egy csomó pénzt szétosztogatni a nép között, hogy valamennyire visszanöveljék az arányt. Ennek az osztogatásnak meglett ugyan a böjtje a vágtató infláció és a vágtató költségvetési hiány képiben, de hálaisten miniszterelnök úr megnyerte a választásokat, mert a nép az ily módon helyreállított propagandafölény miatt úgy tudta, hogy Márki-Zay:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre, aztán meleggé nevelné, hogy az egyensúly helyreálljon,
8./ elvette a 13. havit, melyet Orbánnak kellett jóságosan visszaadni,
9./ állandóan lefeküdne a Nyugatnak, és nem lennénk már olyan büszke és szabad, de főleg szuverén ország, mint most.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak.

Na kérem, hát ezt a propagandafölényt, illetve mit is beszélek, szóval ezt a magyar szuverenitást fenyegeti a gátlástalan Nyugat. Nem csoda, hogy törvényt kell alkotni ellene, amely révén a szükséges propa… szuverenitás fölény mindig biztosított miniszterelnök úr számára. Miután Magyarországon az ellenzéknek már gyakorlatilag semmije sincs, mert mindent elvettek tőle, és most már külföldről sem támogatható, remélhetőleg örökre be tudjuk betonozni miniszterelnök úr szuverenitását.

A törvény egy nagyon klassz alkotás. Nem határozza meg, hogy konkrétan mi az, ami Magyarország szuverenitását veszélyezteti, hanem csak felállít egy Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára (ki hitte volna?) a köztársasági elnök nevezi ki. Szóval fideszes lesz, na. És ő fogja megmondani minden egyedi esetben, hogy mi az ábra, azaz azt csinál, és azt állapít meg, amit csak akar… illetve azt, amit a miniszterelnök úr akar. Így aztán a működése pont annyira lesz pártatlan, mint az ügyészségé. Tudnak a fiúk, nemde?

(7) A Hivatal (1) bekezdés és (3) bekezdés szerint nyilvánosságra hozott jelentésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

Mert az maga a Szentírás.

Sötét üzelmek az OKFŐ-nél: tisztogatás után lesz végre tisztázás is?!

Sajátos tisztogatás zajlott az elmúlt napokban az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), a Fidesz miniszterelnöke elsőként az eddig főigazgatói feladatokat ellátó Jenei Zoltánt mentette fel, majd röviddel ezután elküldték a gazdasági- és az informatikai főigazgató-helyettest is – írja Ujhelyi István szokásos heti bejegyzésében.

A döntések hátterében – miután a kormányzati oldal megint nem mond érdemben semmit – a szakmai sajtó elsősorban azt sejti, hogy a kórházi adósság rekord nagysága és az ezzel összefüggő menedzsment problémák állhatnak, amely már a Fidesz-kormány számára is kellemetlenséget okozott. Valóban sokkoló hír volt nemrég, hogy soha eddig nem látott mértékben megnőtt a kórházak adóssága: idén október végén már átlépte a 125 milliárd forintot, amire korábban nem volt példa. Ez pedig, egyértelműen immár a betegbiztonságot is veszélyezteti, nem beszélve az egyszerű erkölcstelenségről és megbízhatatlanságról, amelyet az állam, pontosabban a felelős kormány mutat magáról ebben az ügyben.

Az Orbán-kormány ugyanis kétharmados többséggel és rendeleti kormányzással azt csinál, illetve csinálhatna, amit akar; megemelhetné például a magyar egészségügy – európai szinten rekordalacsony – finanszírozását. Ha valóban fontos lenne nekik a magyar egészségügy, de nem az.

Olcsó, ám teljesen jogos párhuzam, hogy miközben mobilcég- és reptérvásárlásra, fidesz-közeli vállalkozások kitömésére számolatlanul megy el a közpénz, addig a kórházaknak életmentő-, és egészségjavító eszközöket beszállító cégeknek meg egyszerűen nem fizetnek. Gyalázatos, szégyenletes, vállalhatatlan gyakorlat, ráadásul évek óta.

A szaksajtó szerint az év végével kiteljesedő kórházi ingatlanüzemeltetés átalakításával, pontosabban központosító leválasztásával függ részben össze a megugró adósságállomány, ennek a szégyenletes eredménynek “politikai” felelősét pedig a kormány ezek szerint Jenei Zoltánban találta meg. Mondjuk bűnbak-keresésben mindig is jók voltak. A főigazgató személye nemcsak azért érdekes, mert meglehetősen széles spektrumú és irigylésre méltó, politikai kurzusokon átívelő karriert tudhat magáénak (volt belügyi helyettes államtitkár, az ORFK gazdasági főigazgatója, de a Pécsi Tudományegyetem kancellárja is), hanem azért is, mert Jeneit az akkori illetékes miniszter, Kásler Miklós épp akkor nevezte ki az OKFŐ élére, amikor az állami csúcsszervezet a legsötétebb, máig nem tisztázott szerződéseket kötötte a covid-járvánnyal szembeni védekezéssel összefüggésben.

Fontos: nem állítom azt, hogy Jenei Zoltánt azért tették az OKFŐ (eredetileg ÁEEK) élére annak idején, hogy ezeknek a sötét üzelmeknek teret engedjenek, vagy, hogy tudomással bírt volna előzetesen bármilyen, tudatos visszaélés gyanújáról;

sokkal életszerűbb, hogy a szakmai intézményre az ismert gyakorlat szerint rátelepedő NER nyerészkedő tagozata erőltette át a megrendeléseket.

Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy fura időbeli egybeesésekről van szó, ráadásul a most menesztett főigazgató az elmúlt időszakban, minden erre irányuló közérdekű kezdeményezés dacára – mondjuk diplomatikusan úgy, hogy – nem igyekezett transzparens módon elszámolni ezekkel a korrupció gyanújával erősen érintett szerződésekkel; még akkor sem, ha nem volt hozzájuk semmi köze.

Csak rövid emlékeztetőként: az OKFŐ a covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagy értékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigén-gyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül, a három különböző céggel megkötött összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő.

Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigén-tesztek beszerzésére.

A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették. Az OKFŐ sajátos transzparenciájú honlapjáról is csak annyit lehet megtudni, hogy a Minervával öt nappal azután kötötték meg a szerződést, hogy Jenei Zoltánt kinevezték. Fontos megerősíteni még egyszer:

nem feltételezek direkt összefüggést a két dolog között, az viszont tényszerű, hogy kinevezése után a főigazgató a tisztségéből adódóan már ezért a kiugró összegű szerződésért is felelős volt,

vagyis legalább a gyanús részletek nyilvánosságra kerülése után illett volna átláthatóan elszámolnia annak részleteivel; vagy legalábbis törekednie rá.

Ezt ugyanis jómagam is hiába kértem többször az OKFŐ-től, mindig csak lepattintás volt a válasz. Pedig megmagyarázni lenne mit. A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa ugyanis az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt, a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott.

(Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felsővezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!)

Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amelyből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a büntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit. Ha viszont bűzlik, akkor mindenki érdeke – elsősorban a szerződő OKFŐ-nek, de a nyerészkedő cégvezetővel ezer szálon összefonódott Fidesz vezérkarnak is -, hogy teljes átláthatóság mellett tisztázzák végre: miért ezt a céget, miért akkor és milyen indokok mellett választották ki a hárommilliárdos megbízásra. Mivel eleddig minden egyes, ezzel kapcsolatos közérdekű adatigénylésemet jogi csűrcsavarral és elhallgatással lökte félre az állami intézmény, most újra beadom ezzel kapcsolatos kérelmemet, hátha az új vezetés ebben is új gyakorlatot mutat majd. Ideje érdemben tisztázni a dolgokat és nem csak tisztogatni, bűnbakokat keresni.

Mikroadomány, avagy a pénz szaga

Azt írja az újság vastag címbe szedve, hogy „Bűncselekménygyanús „mikroadományok”: ennyi évet kaphatnak az elkövetők”, a kezdő nagy képen pedig Karácsony mellett ki mosolyog? Na ki? Annyit segítünk, hogy egyrészt a cikkben bűncselekményről, sőt bűncselekményekről van szó, másrészt nem Alex Soros, és nem is von der Leyen. Tehát?…

Igen, úgy van, el tetszett találni. Ebből a nagyképes fotobravúrból mindenki egyértelműen láthatja, hogy a főpolgármester mellett mindig ott húzódik a Gyurcsány-szál, és ha nem húzódna ott, akkor is. Remélem, érthető.

Azt tetszik kérdezni, hogy melyik újság? Hát az, amelyikben például a Nemzeti Adóhivatal, a Magyar Turisztikai Ügynökség és a Nemzeti Sportügynökség hirdet, nem pedig mindenféle maszekok, akik el akarják adni az árujukat. A NAV például azt hirdeti, hogy „célba ért” a KÖFOP projektje, ami mindenféleképpen nagyon fontos, pláne, hogy a projekt a Hivatal elektronikus szolgáltatásainak EU pénzekből való fejlesztéséről szól, és épp most fejeződött be. Hogy ezt miért kell újságban hirdetni, és közpénzből fizetni érte, az egy jó kérdés, de nem a mi tisztünk a megválaszolása. Kell, és kész. Punktum.

Magát a cikk témáját illetően: van ez a gyanús 99 Mozgalom, amely arra a célra jött létre, hogy Karácsony Gergely előválasztási, és ha tovább jut, akkor miniszterelnöki kampányát támogassa, mégpedig azzal a pénzzel, amit a szimpatizánsoktól beszed. Az ilyen pénzgyűjtés legális, az adományozókat nem kell dokumentálni, azaz senkinek semmi köze hozzá, hogy ki adott pénzt és mennyit, egyedül a  bevétel és a kiadás oldalt kell rendben tartani, ahogy az összes gazdálkodó szervezet esetén szintén. Ha az adományozás lezárt pénzgyűjtő dobozok segítségével történik, amelybe bedobják a pénzt, akkor a dobozok kinyitásakor tanúk jelenlétében jegyzőkönyv készítendő, hogy senki ne tehessen zsebre egy fillért sem, amíg beviszi a bankba a dobozokból kiszedett összeget, és befizeti a pénzgyűjtő szervezet számlájára. Esetünkben is így történt. A gyűjtés során 506 millió forint érkezett a Karácsony Gergely által alapított 99 Mozgalom Egyesülethez, döntően euróban és angol fontban.  A félmilliárd forintot az egyesület hivatalos képviselője, a Párbeszéd politikusa, Perjés Gábor fizette be 2021. augusztusa és 2022. szeptembere között több részletben, összesen tizenkilenc alkalommal. Öt tranzakció az ötvenmillió forintot is meghaladta.

A 99 Mozgalom egyesület ezt a pénzt a különböző kampányszolgáltatásokért nagyrészt a DatAdat cégnek utalta át, amelyről jó tudni, hogy „A DatAdat tulajdonosi körét ismert figurák alkotják, közülük talán a legfontosabb, a kiváló amerikai kapcsolatokkal rendelkező egykori kormányfő, Bajnai Gordon.” Ebből kitűnik, az hogy Karácsonyék egy haveri céget, azaz általuk „ismert figurákat” bíztak meg kampánytevékenységgel, és nem egy ellenségeset (például a Századvég-et), a derék újságírónak felettébb gyanús. Javasolható neki a beiratkozás egy gondolkodásserkentő tanfolyamra.

A DatAdat-ról mellékesen még megemlíthető, hogy nemrég nyert pert a Magyar Nemzet, a sonline.hu, bama.hu, baon.hu, beol.hu, boon.hu, duol.hu, feol.hu, heol.hu, kemma.hu, kisalfold.hu, nool.hu, szoljon.hu, szon.hu, teol.hu, vaol.hu, veol.hu, zaol.hu honlapokkal szemben. Az ítélet szerint fejenként kétmillióba kerül nekik a hazudozás Bajnai cégéről.

Eddig az ügymenet szokásos. A folyamat a múlt év szeptemberében be is fejeződött, Karácsony nem lett kormányfő jelölt, és már mindenki el is felejtette a dolgot, mikor a NER idén nyáron váratlanul támadásba lendült (közelednek a választások, nem igaz?). A Rogán vezette Nemzeti Információs Központ (néhány kitakarással, naná!) nyilvánossá tette az ellenzék külföldről való (te magasságos ég!) támogatását a 2022-es választások során. Az irományból kiderült, hogy a DatAdat már a 2021-es ellenzéki előválasztást is befolyásolta (bizony!), sőt már 2014-ben is jelen volt „csak más konstrukcióban” (hogy mit jelent, az nem lett bővebben kifejtve). Mivel ezek a tevékenységek mind legálisak, sőt néhány belőlük meg sem történt, az egész, részben befeketített paksaméta csak a FIDESZ-nél szokásos néphülyítő anyagnak tekinthető.

Ez így ellenzék eláztatásnak még belemagyarázással is kevés volt, ezért valaki ott fönt összehúzta a szemöldökét. Azt, hogy kicsoda, az olvasók fantáziájára bízom. Meg is indult azonnal a gépezet, a NAV-ot ráuszították az ügyre, hátha találnak valamit. Például ilyen a pénzmosás. Ehhez az kell, hogy a pénz, amit Karácsony kapott, a gonosz DatAdat-tól érkezzen a 99 Mozgalomhoz, és miután ezt tovább utalták ugyancsak a gonosz DatAdatnak, a másoktól lopott, kicsalt, igaztalanul elrekvirált pénz, amelyről a gonosz DatAdatnál nincs bizonylat, legálissá válik. Igaz, a lángelmés tervet kissé zavarja, hogy a DatAdatnak a kapott pénzért szolgáltatni is kellett valamit Karácsonyéknak, de kicsire ott fönt nem adnak, mert a baráti, sőt nagyon baráti újságokban nagyon jól lehet sejtetni a szörnyű baloldali bűncselekményt kétnaponta megjelenő cikkekben. Például: „Az eljárásról eddig annyi tudható, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) július óta költségvetési csalás miatt nyomoz, de a pénzmosás gyanúját is vizsgálják.” Rendkívül szomorú módon (márminthogy a Szemöldökösszehúzónak szomorú módon) egyelőre nem találtak semmit.

Az akció ezzel mintha megakadt volna, de aztán a Szemöldökösszehúzó nagy szerencséjére a VIP páholybeli haver azonnal rendelkezésre állt. Cs.S. úr cégénél hirtelen rájöttek arra, hogy a másfél uszkve egy éve történt befizetéseknél a következő, rendkívül gyanús jelenségek voltak észlelhetők:

  • a 30*30*30 cm-es ládákba (hogy hány darab volt, arról nem szól a fáma) a befizetett pénzmennyiség nem fér bele,
  • a dobozok nyílásán szerintük nem lehet a pénzt bedobni,
  • a bankjegyek újnak látszanak,
  • sorszámuk egymás utáni,
  • ráadásul gyűretlenek.

Ebből következően az OTP alkalmazottak gyanúja szerint a felvett jegyzőkönyvek hazugságokat tartalmaznak, nem is mikroadományokról, hanem makroadományokról van szó, és bele sem dobták a dobozba, hanem táskában adták oda, horribile dictu, bankjegykötegekben. A szörnyű gyanú révén a nyomozás „új szintet lépett”. A NAV azonnal kiszállt, és a büntetőügyben (fontos!) házkutatást tartottak Tordai Csaba belvárosi ügyvédi irodájában, ahol bizonyítékokat foglaltak le, mert valószínűleg ott készültek a félelemetes „hamisított jegyzőkönyvek”. Mint a lap írja, a Gyurcsány közeli, sőt Gyurcsány bizalmas „Tordairól köztudott, hogy Karácsony Gergely főpolgármester egyik legfőbb bizalmasa, jogi főtanácsadója, illetve, hogy kiváló kapcsolatot ápol Bajnai Gordon volt kormányfővel”, sőt egyszer azon a repülőgépen utazott, amin hat és fél évvel azelőtt Soros György, csak két sorral arrébb.

Itt tartunk most. Szegény NAV-osoknak lenne jobb dolga is, mint komoly számításokkal meghatározni, hogy hány dobozba hány bankjegy fér gyűretlenül, hányat lehet a doboz erre a célra szolgáló nyílásán keresztül gyűrésmentesen behelyezni, és valami bűncselekményt találni abban, hogy a sorszámok több esetben egymás utániak. Persze, ha a ravasz Perjés szörnyű tettét mentegetve azzal védekezik, hogy az adományozó kötegelt pénzt hozott, amely kötegekről a szalagot levéve három részletben dobta be, mert úgy a nyíláson befér, akkor a jól megalapozott vád összeomlik, és kiderül, hogy milyen röhejes ez az egész. Egyébként is a makroadomány a valószínűbb, mert nyilván sok nagypénzű nem szeretné, ha valahogy kiderülne, hogy ő a ballibsiknek adott pénzt, ezért adta így. Meg tudom őket érteni.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy kb. 8 milliárd forint érkezett az elmúlt években a kormánypárti influenszereket foglalkoztató, illetve a Fidesz érdekében kampányokat folytató szervezetekhez. Ezeket a forrásokat senki nem vizsgálta. Még az is lehet, hogy közpénz. Az pedig, hogy az MTVA, mely szintén kormánypárti influenszernek tekinthető, most már évi majd 150 milliárdból működik, a Rogán féle plakátolós-konzultálós szervezet évi reklámkiadása 50 milliárd körüli (ezek mind közpénzek, a FIDESZ a mi adónkból mocskolja az ellenzéket, és fényesítgeti magát), kissé eltörpésíti a Karácsony féle félmilliárdot, amely körül viszont akkora a hercehurca meg a zsivaj-lárma, hogy a lapban még többet kell a Magyar Népnemzeti Akármiknek hirdetnie, amely révén az állampárt meg tudja fizetni az ott dolgozó újságírók áldozatos munkáját a mások mocskolását illetően. Ők még arra is hajlandók, hogy üldözzék a főpolgármestert, majd megírják, hogy menekül előlük, mintha az ügyben Karácsony bármifajta magyarázattal, vagy elszámolással tartozna bárkinek. Holott nem. Ez az újságírói tevékenység is a néphülyítés része, amelyért vastag boríték jár.

Régebben sosem hittem volna, hogy egy állampárt a közpénzből működő, elvileg független NAV-ot (AB-t, ÁSZ-t, Médiahatóságot, Ügyészséget, stb.) az ellenzék lejáratására használja. Tényleg, Gyurcsányéknál volt ilyen?

Csányit sajnálom. Nem kellett volna…

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!