Az USA szankciókkal fenyeget, ha az európaiak korlátozzák fegyvervásárlásaikat. Erről írt levelet az Egyesült Államok uniós nagykövete. Az Európai Uniónak küldött levél azzal vádolja a NATO európai tagjait, hogy azok egymással kívánnak jobban együttműködni a jövőben és emiatt csökkentik a fegyver vásárlásokat az Egyesült Államokban.
Ha ez így lesz, akkor nem zárhatjuk ki az amerikai szankciókat ezen a téren – fenyegetőzött az USA uniós nagykövete. Gordon Sondland egy hónapon belül hivatalos választ vár…
13 milliárd eurós európai védelmi alap
Az Európai Unió igyekszik saját forrásaiból is fokozni a fegyver vásárlásokat, de továbbra is a fegyverzet 81%-át az Egyesült Államokban szerzi be – fogalmazta meg az EU válaszát Federica Mogherini. A külügyi főképviselő, aki részt vett az európai hadügyminiszterek tanácskozásán, rámutatott arra, hogy az USA folyamatosan azt követelte, hogy az európaiak vállaljanak nagyobb részt a védelmi kiadásokban és fejlesszék a saját kapacitásaikat ezen a téren. A 13 milliárd eurós európai védelmi alap pontosan ezt teszi. „Nálunk nincs Buy American Act!”- hangsúlyozta Federica Mogherini. Aki arra célzott, hogy Amerikában törvény mondja ki: stratégiai ágazatban hazai árut kell venni! Ezért aztán az európaiaknak csekély esélyük van arra, hogy a fegyverek piacán labdába rúgjanak az Egyesült Államokban.
Donald Trump, akit a fegyverzetek előállításában érdekelt cégek erőteljesen támogattak a választási kampány idején és újabb jelentős összegeket ígértek a 2020-as kampányra, állandóan arról prédikál az európai szövetségeseknek, hogy növeljék a katonai kiadásokat. Vagyis vegyenek méregdrága amerikai fegyvereket! Ebben a lengyelek járnak az élen, de régiónkból Románia is több milliárd dollárért rendelt amerikai fegyverzetet. Sok megfigyelő Orbán Viktor miniszterelnök washingtoni útját és meleg baráti fogadtatását a Fehér Házban annak tudja be, hogy Lengyelország és Románia után Magyarország is jelentős összegeket költ amerikai fegyverekre. Orbán Viktor első kormányzása idején valamilyen máig tisztázatlan ok miatt Magyarország svéd Gripen vadászgépeket vásárolt amerikaiak helyett. Ez a döntés sokáig megrontotta az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatát.
Legkevesebb 250 kínai és 200 orosz hírszerző dolgozik a belga fővárosban, mely nemcsak az Európai Uniónak, de a NATO-nak is központja. Erről nyilatkozott az Európai Unió „külügyminisztériumának” magát megnevezni nem kívánó munkatársa a Welt am Sonntag tudósítójának. Federica Mogherini külügyi főképviselő intézménye felhívta a figyelmet arra, hogy lehetőség szerint kerüljenek el bizonyos éttermeket az uniós székház körül, mert ott a „falnak is füle van”! Az orosz hírszerzők jelenléte már a szovjet idők óta megszokott Brüsszelben, de a kínaiak előretörése ezen a téren is érezhető. Ma már valószínűleg övék a legnagyobb hírszerző csapat az EU és a NATO központjában.
Mások sem tétlenkednek
Az amerikai Nagy Testvér is figyel. A német lap emlékeztet arra, hogy 2003-ban egy uniós épületet teljesen bepoloskázva találtak. Sosem derült ki, hogy ki végezte a piszkos munkát, de a jelek az amerikaiakra illetve a Moszadra utaltak. Igen aktívak Marokkó hírszerzői is Brüsszelben – közölte a magát megnevezni nem kívánó uniós tisztviselő a Welt am Sonntag tudósítójával. Az uniónak komoly problémát jelent, hogy nincs megfelelő biztonsági szolgálata, amely fel tudná venni a versenyt a nagyhatalmak hírszerzőivel. Pedig az Európai Unió döntései egyre több államot és céget érdekelnek hiszen olykor dollár milliárdokról határoznak Brüsszelben.
Májusban választásokat tartanak, az EU vezérkara megújul. Sok más mellett az is a feladata lesz, hogy hatékonyabbá tegye a kémelhárítást, mert Brüsszel a jövőben még inkább a kínaiak és az oroszok érdeklődésének előterébe kerül, nem is beszélve a többiekről hiszen egyre többen kíváncsiak arra, hogy a világ legnagyobb gazdasági közössége milyen álláspontot foglal el a globális politika és gazdaság ügyeiben.
Barter-blokkot hoz létre az Európai Unió Iránnal annak érdekében, hogy a várható amerikai szankciók ne sújtsák azokat a cégeket, melyek továbbra is üzleti kapcsolatban maradnak Teheránnal. Erről beszélt sajtóértekezletén New Yorkban az ENSZ közgyűlésén részt vevő Federica Mogherini uniós külügyi főképviselő, Mohammad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter társaságában.
Korábban Rohani iráni elnök tudtul adta: csakis akkor számíthat a külvilág arra, hogy Irán kitart az atomalku mellett, ha valamilyen formában kompenzálják az amerikai szankciók miatt. 2015-ben az atomalkut Iránnal hat nagyhatalom írta alá, ebből három az Európai Unió tagja: Franciaország, Németország és Nagy Britannia. Most természetesen az ő diplomatáik is ott voltak New Yorkban, éppúgy mint Oroszország és Kína képviselői. Vagyis valamennyi aláíró fél – kivéve persze az Egyesült Államokat.
Donald Trump amerikai elnök az idén májusban jelentette be, hogy az USA kilép az iráni atomalkuból. Meglehetősen mondvacsinált érveket hozott fel indokként, s nem is nagyon titkolta, hogy Izrael kérésére döntött így. Mégpedig elsősorban azért, mert arra számít, hogy az Egyesült Államokban élő csaknem hatmillió zsidó javarészt majd a republikánusokat támogatja a novemberi, számára sorsdöntő törvényhozási választáson. Ha ugyanis a republikánusok elveszítik a többségüket a Kongresszusban, akkor megnő az esélye annak, hogy Trumpot jogi eszközökkel távolítják el a Fehér Házból (impeachment).
November negyedikétől élnek a szankciók Iránnal szemben. Sok európai cég már úgy döntött, hogy nekik Irán nem ér meg ekkora kockázatot.
A Total óráscég 1 milliárd dolláros olajüzletet függesztett fel, az európai autógyárak (Mercedes, Volkswagen stb.) egymás után jelezték, hogy felhagynak az iráni próbálkozással – hogy csak két példát említsünk. Iránt ez sem tölti el végtelen örömmel, de valójában az Irán bevételeinek meghatározó részét adó olajkereskedelem számít.
A kínaiak már jelezték: az amerikai szankcióktól függetlenül folytatják az olajvásárlást. Ez persze összefügg azzal, hogy Trump Kínát sem kíméli: a kereskedelmi háború minden korábbinál keményebben dúl. A szavak háborúja után már a számháború. Trump Kína teljes, Amerikába irányuló kivitelét büntetővámmal akarja sújtani.
Lehet persze, hogy ez a lendület is csak a novemberi választásokig tart.
A devizahiányban szenvedő kommunista államoknak volt kényszerűen kedvelt külkereskedelmi eszköze a barter: árut áruval cserélnek, mert a pénzt mellőzniük kellett. Most pénz ugyan még csak lenne, de a szankciók miatt ezt nem szabad bevallani.
Így jött létre egy ravasz jogi konstrukció, amely mentesíti azokat az európai cégeket az amerikai szankciók hatása alól, melyek november 4. után is kereskednek Iránnal.
A furcsa jogi konstrukció angol rövidítése SVP azaz, Special Purpose Vehicle (különleges célú eszköz).
De vajon beveszik Washingtonban a csalit?
Ez nyilván szándék kérdése. Cecilia Malström, az EU kereskedelmi biztosa úgy nyilatkozott a párizsi Le Monde-nak, hogy előzetes tapogatózás van, de érdemi tárgyalások egyelőre nem folynak Brüsszel és Washington között. Emlékszünk még Jean-Claude Juncker, EB-elnök tűzoltó akciójára, amellyel sikerült elhárítani Trump egyik szankciós fenyegetését. De hát a világkereskedelem két legnagyobb játékosa nem élhet így egymás mellett. Ezért Malström New Yorkban tárgyal Japánnal és Kínával is.
Az egyik téma a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) reformjának a kérdése.
Van persze Brüsszelnek egy B terve is: ez pedig a közös fellépés az USA-val Kína ellen a szellemi tulajdonvédelem megsértése miatt. Minthogy a tárgyalások titkosak és mindenki cinkelt kártyákkal játszik, ezért csak annyi biztos, amit most Mogherini New Yorkban bejelentett. Vagyis: az Európai Unió létrehozott egy barterblokkot az iráni kereskedelem zavartalan folytatása céljából. Ez nyílt szervezet vagyis bárki beléphet. Persze, ha csak nem tart az USA-tól, amelyet egy kiszámíthatatlan Donald Trump vezet.
Gilad Erdan nemzetbiztonsági miniszter azzal vádolta meg az Európai Uniót, hogy olyan szervezeteket is pénzel, melyek Izrael biztonságát fenyegetik. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint ez nem igaz.
Mogherini válaszában arra figyelmeztette az izraeli minisztert, hogy az általa említett szervezetek nagy részét az Egyesült Államokból és Ausztráliából is támogatják, de ezt Izrael nem kifogásolja. Szerinte ezek a szervezetek nem veszélyeztetik Izrael nemzetbiztonságát azzal, hogy kiállnak a kisebbségek vagy a bevándorlók emberi jogaiért.
Izrael – éppúgy mint a magyar kormány – nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti egyes civil szervezetek működését. A két kormány között eleve sok a hasonlóság, Orbán Viktor pedig Benjamin Netanjahu meghívására éppen most látogat Izraelbe. A Háárec ebből az alkalomból hosszú cikket közöl arról, hogy
„Orbán Viktor hogy építi le a demokráciát Magyarországon”.
Benjamin Netanjahu éppúgy ellenfelének tekinti Soros Györgyöt, mint Orbán Viktor, és a kormánykommunikáció Izraelben is igyekszik őt egyfajta nemezisnek beállítani. A kormányfő fia még antiszemita ízű posztban is támadta Sorost.
Az izraeli nemzetbiztonsági miniszter ugyanúgy nyilatkozik a számára ellenszenves civil szervezetekről, mint a magyar kormány, vagyis tiltani vagy korlátozni kívánja tevékenységüket a nemzetbiztonságra hivatkozva. Ráadásul az is kiderült, hogy a magyarországi választási kampány idején egy olyan izraeli hírszerző ügynökség segítette a Fidesz Soros-ellenes kampányát, amelyet egykori Moszad-ügynökök alakítottak meg.
Az Egyesült Államok kihátrálása súlyos, de (egyelőre) nem végzetes csapást mért az iráni atomalkura. Az európai országok ugyanis jelezték, hogy semmi áron sem fogják veszni hagyni a megállapodást, még abban az esetben sem, ha emiatt nyíltan szembe kell menniük Washingtonnal. Ám ezen a téren nemcsak az amerikai elnök jelenti az egyetlen kihívást, hanem az iráni belpolitikában zajló hatalmi harcok is.
A nemzetközi médiában már hónapok óta számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Donald Trump beváltja a 2016-os elnökválasztási kampány során hangoztatott fenyegetéseit, vagyis felmondja a még az Obama-adminisztráció által kötött iráni atommegállapodást. Az első viharfelhők akkor bukkantak fel az égbolton, amikor 2017 októberében Trump nem hitelesítette a megállapodást (a törvény értelmében az amerikai elnöknek 90 naponta meg kell vizsgálni, hogy Irán mennyire tartja be az előírásokat), de akkor még beérte ennyivel, nem vezetett be szankciókat a perzsa ország ellen.
Csakhogy 2018 elejétől kezdve Trump egyre többször hangoztatta, hogy
„megjavítja Amerika történetének legrosszabb szerződését”
és egy teljesen új megállapodást fog tető alá hozni, ami a véleménye szerint nagyobb átláthatóságot ígér, s sokkal szigorúbb nemzetközi ellenőrzés alá helyezi Teheránt. Ez megszólaltatta a vészcsengőt a nyugat-európai államfők és kormányfők fejében, akik valóságos diplomáciai hadjáratot indítottak az amerikai elnök meggyőzése érdekében. Először Emmanuel Macron franciai elnök, majd Angela Merkel kancellár próbálta meg jobb belátásra bírni Trumpot, végig rámutatva a megállapodás előnyeire. A brit diplomácia szintén többször jelezte, hogy különösen veszélyes helyzetet teremtene a Közel-Keleten, ha az Egyesült Államok felmondaná az egyezményt.
Donald Trump amerikai elnök mutatja az aláírásával ellátott rendeletet az Irán elleni szankciók visszaállításáról. A kép forrása: MTI/EPA/Michael Reynolds.
Újranyílott szelence
Ám az érvek, mint ahogyan az május 8-án kiderült, korántsem hatották meg Donald Trumpot, aki sokak megrökönyödésére bejelentette az Egyesült Államok kilépését a szerződésből. Világszerte heves reakciókat váltott ki, még Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter is azt mondta, hogy az iráni atomalku egy
„olyan nemzetközi vívmány, amit kár lenne veszni hagyni”
Csupán Izrael és Irán legnagyobb szunnita ellenlábasa, Szaúd-Arábia fejezte ki örömét és egyetértését Trump lépésével kapcsolatban. A döntés meghozatalában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök aktív szerepet játszott, hiszen az elmúlt hetekben nem tett mást, mint előadásokat tartott „Irán hazugságáról”, vagyis arról, hogy folytatta a katonai atomprogramját.
Netanjahu előadása az „iráni hazugságokról”
Közben pedig egyre súlyosbodik az a fegyveres konfliktus, amely az 1973-as negyedik arab-izraeli háború óta a legsúlyosabb államközi összecsapást jelenti a térségben: az izraeli erők az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) szíriai állásait és bázisait kezdték el bombázni Szíriában, miközben az arab országból rakétatámadásokat indítottak a megszállt Golán-fennsíkon lévő izraeli települések ellen. Ezzel párhuzamosan Rijád jelezte, hogyha Irán valóban a nukleáris fegyverek előállításába kezd, akkor rövid időn belül ők is kifejlesztik a saját atomarzenáljukat. Vagy esetleg a Szaúd-Arábiával szoros viszonyban álló, szintén atomhatalmi státusszal rendelkező Pakisztántól vásárolnák meg a robbanófejeket.
Ezekből a példákból is jól látható, hogy Trump újra felnyitotta Pandóra (atom)szelencéjét, amit úgy tűnt, hogy három évvel ezelőtt már sikerült bezárni. Most viszont egy újabb és kiterjedtebb fegyveres konfliktus rémképe villant fel az amúgy is évek óta háborúk és válságok által szabdalt régióban. Egy ilyen helyzet nemcsak a nemzetközi energetikai piacra (főleg a kőolajéra) lehet negatív hatással, hanem
egy újabb és súlyosabb menekültválságot idézhet elő, amelynek a levét ismételten Európa issza meg.
Saját utakon
Ezért korántsem véletlen, hogy az Európai Unió jelezte: ha kell, akkor az Egyesült Államok nélkül, sőt akár Washington haragjával dacolva, de továbbra is tartani fogja magát az iráni atomalkuhoz. Ez a fajta elhatározás már csak azért sem meglepő, mivel az európai országok nem kevés energiát, időt és pénzt áldoztak a 2015. július 14-én aláírt Közös Átfogó Akciótervre (Joint Comprehensive Plan of Actio – JCPOA). Közel 13 éven át tartó diplomáciai huzavona után a P5+1 nevű csoport (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és az Európai Unió) úgy döntött, hogy feloldja az Irán elleni szankciókat. Cserébe viszont a perzsa ország átláthatóvá teszi a nukleáris programját és lemond az atomfegyverek előállításáról.
Csoportkép az iráni atomegyezmény aláíró politikusokról. A kép forrása: Wikimedia Commons
Az európai országok tűkön ülve várták az Irán elleni szankciók feloldására. 2010 előtt a nyugat-európai országok voltak Irán legfontosabb régión kívüli kereskedelmi partnerei: az iráni import egyharmada – a gépkocsiktól kezdve, az orvosi eszközökön át egészen a vegyipari termékekig bezárólag – innen származott, miközben naponta körülbelül 600 000 hordónyi kőolajat importáltak a térségből.
Ezért szinte azonnal ugrottak, amikor 2016. január 16-án a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) közzétett végleges jelentésében megállapította, hogy Teherán minden ígéretének eleget tett, ezért már büntetés nélkül lehet kereskedni a közel-keleti országgal. Meghívták Hasszán Róháni iráni elnököt, aki egy 120 fős kereskedelmi küldöttség élén látogatott el Európába. Habár nem volt hiány a botrányokból és a kisebb diplomáciai incidensekből, de ezek sem akadályozhatták meg, hogy jelentős szerződéseket hozzanak tető alá.
Hasszán Róháni a római útja során találkozott Ferenc pápával is. Róháni útjának egyik botránya az volt, hogy az iráni elnök érkezése miatt eltakarták az olaszországi szobrok nemi szervét. A kép forrása: Vatikán.
Az iráni nyitásból elsősorban Franciaország és Olaszország profitált. Rómával mintegy 18,4 milliárd dollár nagyságú üzletet ütöttek nyélbe, amely többek között olasz gépipari berendezések, járművek és „high tech” termékek leszállítását tartalmazta. Párizs pedig mintegy 150 000-200 000 hordó perzsa kőolajat vásárolt; a Peugeot az iráni Khodroval együtt gyárt kocsikat Teheránban; francia cégek újítják fel az iráni vasútállomásokat, autópályákat és repülőtereket. Ám mind közül az Airbussal – amelyet most elég nagy amerikai nyomás alá helyeztek – kötött megállapodás volt a legjelentősebb:
25 milliárd euró értékben 114 utasszállító repülőgép megvételéről állapodtak meg.
Ennyit vesztene Európai Unió. A kép forrása: Statista.com
Mindezekből alapján érthető Washington nyugat-európai szövetségesei részéről tapasztalható ellenállás és érkező bírálat. Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Theresa May brit miniszterelnök egy közös nyilatkozatban ítélték el az amerikai elnök bejelentését. Hangsúlyozták, hogy mindent megtesznek azért, hogy az iráni atomprogram továbbra is békés és civil maradjon.
Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő sajnálatát fejezte ki Trump döntésével kapcsolatban, de azonnal hozzátette, hogy a magállapodás sikere “nem egyetlen ország hozzáállásától függ”. Leszögezte, hogy Brüsszel elkötelezett marad a JCPOA iránt. Pozitív fejleménynek nevezte, hogy Róháni továbbra is kitart a 2015-ös megállapodás mellett. A főképviselő egyben jelezte, hogy május 15-én Irán és a P5+1 csoport európai tagjainak a külügyminiszterei az atomalku jövőjéről fognak tárgyalni.
Az iráni elnök sajtóhivatalának felvételén Haszan Róháni iráni elnök beszédet mond Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter (j2) jelenlétében Teheránban 2018. május 8-án, miután Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomegyezménybõl, és elrendelte az Irán elleni szankciók visszaállítását. Róháni az állami televízióban közvetített beszédében közölte, hogy Irán tartja magát az atomprogramjáról kötött egyezményben foglaltakhoz, és kész folytatni a munkát a többhatalmi szerzõdést aláíró többi országgal. (MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala)
Hazai pálya nehézsége
Valóban reménykeltő, hogy az iráni kormányban úgy vélik, az európai országokkal áthidalható lesz az amerikai kivonulással okozta válság. Az iráni parlament például már Trump bejelentésekor jelezte, hogy két hónapot várnak arra, hogy az európaiak milyen ötletekkel állnak elő és milyen garanciát fognak vállalni a JCPOA-ra. Az Európa iránti iráni bizalom megerősödéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az elmúlt hónapokban több kedvező dolog történt az iráni-uniós kapcsolatokban.
Például áprilisban 16-án – Olaszország ellenkezésére – Brüsszel nem szavazta meg azokat a szankciókat Teherán ellen, amelyeket eredetileg a perzsa állam ballisztikus rakétaprogramja miatt akartak bevezetni. Pár nappal később a felek megegyeztek, hogy a kereskedelmüket többé nem dollárban, hanem euróban fogják elszámolni. Sőt, mivel Trump büntetné azokat az Iránnak továbbra is kereskedő külföldi cégeket és kormányokat, ezért az Európai Unió jelezte, hogy hajlandó a Kereskedelmi Világszervezet elé vinni minden, az európai vállalkozások érdekeit sértő egyoldalú amerikai intézkedést. Ezt pedig egyfajta geopolitikai sikerként könyvelték el Teheránban, mert szerintük
„Irán kérdésében sikerült éket verni az Egyesült Államok és Európa közé”
Azonban a megállapodás szempontjából nem kizárólag az Egyesült Államok jelenti a fenyegetést. Ugyanis mostantól igencsak nehéz lesz a mérsékelteket és reformistákat vezető, a Nyugattal együttműködést hirdető Róháninak megtartani a hatalmat. Ez eddig sem volt könnyű feladat: dacára annak, hogy a 2017-ben tartott elnökválasztásokat ismét ő nyerte meg, és a parlamentben a reformista pártok vannak többségben, nem sikerült mérsékelni az ultrakonzervatívok, a radikálisok és a Forradalmi Gárdisták befolyását.
Az iráni parlamentben Róháni-ellenzéke egy amerikai zászlót égetett el, amire még nem volt példa az ország történetében.
Ők már a kezdettől fogva kritizálták az atomalkut, bírálták Trumpot és Nyugatot, s ahol lehetett, igyekeztek gyengíteni Róháni hatalmát. Tőkét kovácsoltak minden, az iráni mérsékeltek gazdasági és nemzetközi politikájának sikertelen elemeiből fakadó, országon belüli elégedetlenségből. Ez történt például 2017 végén, amikor országszerte tüntetéseket tartottak az iráni kormány ellen, de az események gyorsan kikerültek a konzervatívok ellenőrzése alól, s az egész egyfajta rendszerellenes megmozdulásba csapott át. Most pedig Trump a bejelentésével gondoskodott arról, hogy kellő mennyiségű muníciót kapjon a Róháni-ellenes kampány.
Az Európai Unió elítél minden zsidók elleni támadást, bárhol is történjen az – hangoztatta Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel találkozva. A régóta tervbe vett EU-izraeli tanácskozás fő témája Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálemmel kapcsolatos döntése és az annak nyomán kialakult válság volt.
Az Európai Unió elítélte Trump döntését, mint amely ellentétes a békefolyamattal. Trump és Netanjahu szerint azonban a békefolyamat amúgy sincs sehol, vagyis az amerikai elnök jeruzsálemi döntésével nem tett mást mint konstatálta ezt.
Mogherini hangsúlyozta: az EU stratégiai partnernek tekinti Izraelt, de a jövőben
valamiféle globális rendezésre lenne szükség a zsidók és a palesztinok között, mert különben végképp elúszik a béke esélye.
Ugyanerre figyelmeztette Netanjahu izraeli miniszterelnököt korábban Párizsban Macron francia elnök, amikor félórás „őszinte beszélgetést” folytattak, mégpedig angolul. Ezért mondhatta Macron, hogy
„Give peace a chance!”
Mire gondolt a francia elnök? Trump Jeruzsálemet, mint az izraeli fővárost elismerő lépésével lángra lobbantotta a palesztin ellenállást. A mérleg eddig négy palesztin halott és több mint ezer sebesült. A muzulmán világban szinte mindenütt tüntetnek Amerika és Izrael ellen.
Macron szerint Trump hibát követett el. Most Izraelen a sor, hogy gesztust tegyen a palesztinoknak: ne engedélyezze újabb zsidó telepek létesítését Ciszjordániában. Ezzel talán újra megindulhatnának a tárgyalások a két fél között. Ám Netanjahu válaszul közölte:
Jeruzsálem 3000 éve Izrael fővárosa, éppen úgy, mint Párizs Franciaországnak.
Izrael üdvözölte Trump döntését, és mint mondta: a palesztinoknak éppúgy, mint az egész muzulmán világnak „el kell fogadniuk a realitásokat”.
Macron válaszában arról beszélt, hogy a békét a zsidók és a palesztinok között nem Amerika vagy Európa teremtheti meg, hanem a zsidók és a palesztinok vezetői. Ha nem adnak esélyt a békének, akkor a szembenállás könnyen elfajulhat.
Az Európai Unió éppúgy elítéli Trump jeruzsálemi döntését, mint Macron. Netanjahu viszont abban a hármas szövetségben bízik, amely az Egyesült Államokból, Izraelből és Szaúd-Arábiából áll. A béke tehát egyelőre nincs napirenden a Közel Keleten.
„Mint minden jó kapcsolat, ez is állandóan nagy figyelmet érdemel!”- mondta Rex Tillerson amerikai külügyminiszter azon a sajtóértekezleten, amelyet Federica Mogherini-vel, az Európai Unió diplomáciai főnökével együtt tartott Brüsszelben.
Az EU „külügyminisztere” fekete ruhában jelent meg, és az arckifejezése olyan volt mintha a fogorvosi székében ülne. Nem véletlenül: az USA és az EU viszonya mélyponton van, mióta Donald Trump van a Fehér Házban. A sajtóértekezleten az is kiderült, hogy Brüsszel és Washington teljesen eltérően vélekedik a nemzetközi helyzetről.
Mogherini leszögezte, hogy
az EU továbbra is támogatja azt, hogy két állam létezzen az egykori Palesztinában: Izrael és egy palesztin állam.
Csakhogy ezt az elképzelést Trump nemcsak elveti, de korábban már nyilvánosan bejelentette, hogy Jeruzsálembe helyezi át az USA nagykövetségét. Kitart a döntése mellett, vállalva ezzel a muzulmán világ dühét és felháborodását. Az európai vezetők élükön Macron francia elnökkel figyelmeztették Donald Trumpot, hogy ezzel a lépésével nagy vihart arathat, de ő nem törődött a figyelmeztetésekkel.
Így volt már ez az Iránnal kötött nagyhatalmi szerződés vagy a párizsi klíma egyezmény ügyében is. Ráadásul az is nyilvánvalóvá vált, hogy Rex Tillerson külügyminiszter szintén tisztában van főnöke diplomáciai korlátaival. Válaszul Washingtonban elterjedt a hír: Tillerson menni fog és a helyét Mike Pompeo, a CIA főnöke veszi át. Ő egy igazi héja, akivel Európának még nehezebb lesz zöld ágra vergődnie. Brüsszelben úgy érzik, hogy
Trump már teljesen leírta a kontinenst.
Sigmar Gabriel német külügyminiszter szintén ennek a vélekedésének hangot adott, mivel szerint Amerika önmagával van elfoglalva, így a nyugati világban a németek és a franciák által vezetett Európai Uniónak kell átvennie az irányítást.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
