Kezdőlap Címkék Európai Központi Bank

Címke: Európai Központi Bank

Csökkent az euró árfolyama miután az Európai Központi Bank 4%-ra emelte a kamatlábat

Lagarde asszony 25 pontos emelést jelentett be, és ezzel rekord magasra, 4%-ra ugrott a kamatláb. Az euróárfolyam zuhant: 1,065 dollárra.

A tőzsdék emelkedéssel reagáltak a kamatláb emelésére: csütörtökön 1,61%-kal magasabban zártak. Az euró 1997 óta nem teljesített ilyen rosszul, és a kilátásai sem a legjobbak.

“Az Európai Központi Bank kormányzó tanácsa úgy véli, hogy ezzel az emeléssel elérte azt a szintet, amelyet, hogyha elég sokáig fenntartunk, akkor idővel visszatérhetünk a 2%-os inflációs célhoz” – közölték Frankfurtban, és ebből a szakértők többsége arra következtet, hogy a rekord magas kamatláb nem nő tovább, legalábbis idén már nem. Sőt, a Fitch vezető közgazdásza szerint jövőre is sokáig fennmaradhat ez a kamatláb: “szerintünk ez a csúcs, melyet az Európai Központi Bank el akart érni, és valószínűleg ezt fenn is akarja tartani egészen 2024 második félévéig” – mondja Charles Seville. Maga Christine Lagarde óvatosabb volt:

”mi nem mondjuk azt, hogy a kamatláb emelés elérte a csúcsot, de azt állítjuk, hogy most már az emelés helyett inkább a tartósságra fókuszálunk.”

Mi váltotta ki a kamatláb emelést? Mindenekelőtt az, hogy az inflációs előrejelzések nem javultak: az euróövezetben idén ez várhatólag 5,6% lesz míg korábban 5,4%-ot jeleztek – írja a CNBC gazdasági portál. Jövőre 3,2%-os inflációt várnak míg korábban ez csak 3% volt. Amint Christine Lagarde sajtókonferenciáján nyomatékosan hangsúlyozta: az inflációs cél továbbra is a 2%.

Az előrejelzések továbbra is minimális növekedést várnak ebben az évben az euróövezetben: mindössze 0,7%-ot míg korábban ez 0,9% volt. Az igazán nagy baj az, hogy a stagnálás tartósnak tűnik: jövőre a gazdaság növekedése az eurozónában csak 1% lesz míg korábban 1,5%-ot jeleztek. 2025-ben sem dicsekedhet ez a régió komoly növekedéssel: a szakértők 1,5%-ot várnak.

A rekord magas kamatláb gazdasági stagnálást, visszaesést jelent

Christine Lagarde frankfurti sajtóértekezletén elmondta, hogy az Európai Központi Bank “adatfüggő”, ezért komoly viták voltak a mostani kamatláb emelésről is, “de a döntő többség támogatta azt.” Az infláció elleni harc és a kamatláb emelés visszafogja a gazdaságot, ezért is vannak komoly viták az Európai Központi Bankban, ahol a stagflációt tartják a legfőbb veszélynek.

Peter Schaffrik, az RBC Capital Markets vezető Európa elemzője úgy nyilatkozott a CNBC- nek, hogy

“Igazában az Európai Központi Bankot a középtávú inflációs előrejelzések aggasztják, és ennek függvényében hozza meg döntéseit. Míg az idei és a jövő évi inflációs előrejelzést felfelé módosították Frankfurtban addig 2025-ben már a korábbinál alacsonyabb áremelkedést várnak az eurozónában. Ezért várhatóan nem hosszú ideig nem változtatnak ezután a kamatlábon.”

Augusztusban 5,3%-os inflációt tapasztaltak a vásárlók az eurozónában. A baj az, hogy gazdasági visszaesés tapasztalható Németországban, az Európai Unió zászlós hajóján. Európa beteg emberévé vált az a gazdaság, amely korábban a motorja volt az eurozónának és az egész Európai Uniónak. Ráadásul ez tartós betegségnek ígérkezik: idén várhatóan mínuszban végez a német gazdaság, amely tartós stagnálásra számíthat, mert üzleti modelljét az olcsó orosz energiára alapozta, amely az ukrajnai háború miatt megszűnt.

“Németországban minden befagyott” – nyilatkozta a Der Spiegelnek Paul Niederstein, a Coatinc cég igazgatója.

“Ha a kormány nem tesz semmit a magas energiaárak ellen, akkor Németország 120 milliárd eurós veszteséget szenved el azzal, hogy ipara kitelepül más országokba” – állapította meg a Dezernat Zukunft kutatóintézet Berlinben.

Önvakítás – amikor a hatalom saját magát csapja be

A magyar lakosság 78%-a nem érzi, hogy a rezsiköltségei növekedtek volna – közölte a kormányközeli Nézőpont intézet. Mindössze a válaszolók 22%-a jelezte, hogy jelentősen nőtt a gáz és villanyszámla.

Nem sokkal korábban az ellenzéki GKI pontosan az ellenkezőjét mutatta ki: a magyar lakosság kétharmada megérzi a rezsiköltségek növekedését. Aligha kérdéses, hogy melyik felmérésnek van igaza. Magyarországon és Európa szegényebb országaiban általában nagy hagyománya van annak, hogy a hatalom megrendeli a számokat, melyeket azután egyáltalán nem meglepő módon prezentálnak is a statisztikai hivatalok és a közvélemény kutató intézetek.

Már a Svejkben benne van, hogy a helyi rendőrkapitányok mindig azt közölték az első világháború kellős közepén a hatalommal, hogy a lakosság hangulata 1/A. Mindenki alig várja már, hogy hősi halált halhasson Őfelségéért, I. Ferenc József császárért és királyért.

A háborús infláció tönkretette ugyan a gazdaságot, de ezt nem jelezték alulról hiszen mindenki tudta, hogy milyen jelentéseket vár el a hatalom.

Önvakítás

Attól még, hogy a hatalom és a közvélemény jelentős része nem akar tudomást venni róla a gazdasági válság egyre fenyegetőbben  jelen van. Maga Matolcsy György hangsúlyozta ezt híressé vált parlamenti beszédében. A Nemzeti Bank elnöke szerint Magyarország a világ 4-5 leginkább sérülékeny országa közé tartozik. Ezek közül Sri Lanka már csődbement, Argentína, ahol 100%-os az éves infláció az IMF-hez fordult. Törökország, ahol szintén 100% körül jár az infláció, előre menekül hiszen jövőre választások lesznek, és Erdogan elnöknek – Orbán Viktor nagy barátjának- “nyernie kell!” Ha ugyanis veszít, akkor előkerülhetnek a török nemzeti együttműködési rendszer korrupciós ügyei. Ezért Erdogan legfőbb ellenfelét, Isztambul főpolgármesterét mondvacsinált ürüggyel kizáratta a versenyből. Kérdés, hogy ez elég lesz-e a választások megnyeréséhez?

A statisztikában csalni ma már művészet, nem véletlenül cserélgeti Erdogan ott a vezetőket. Görögországban a Statisztikai hivatal évtizedekig jelentett hamis számokat az Eurostatnak. A pénzügyi csőd idején azután a hitelezőket képviselő trojka: az IMF, az Európai Unió és az Európai Központi Bank valós számokat kért és kapott Görögországból. A görög elit vérig sértődött, mert kiderült, hogy több mint száz millió dollárt fizettek azért a Goldman Sachs amerikai pénzügyi cégnek, hogy a statisztikai csalás koherens rendszert alkosson. Amikor a valós számokkal szembesítették a görög kormányt, akkor az bíróság elé akarta citálni a Statisztika Hivatal főnökét és munkatársait, akik megtörték az “omertát”- a hallgatás törvényét -, és valós számokat közöltek a külvilággal. A vád a statisztikusok ellen hazaárulás volt kezdetben. Később az Európai Unió és az USA közebelépésére nem kerültek börtönbe a statisztikusok, de a hatalom figyelmeztetett minden érintettet: így jár, aki megtöri az omertát!

Csakhogy mire elég az, ha önmagunkat becsapjuk?

A 33 éve kivégzett Ceausescu sorsa megmutatta, hogy a diktátorok önáltatási képessége szinte végtelen, a hatalmuk viszont nem az.

Figyelmeztető jel volt Kadhafi líbiai diktátor halála is: őt 42 évi uralom után széttépték, mert a külföldről szított elégedetlenség kirobbant, és a szellemet a diktátornak nem sikerült visszatuszkolnia a palackba. Ettől tarthat Orbán Viktor is, aki nem jár igazán jól, ha önmagát áltatja azzal, hogy a rezsi vagy az élelmiszerek árának drasztikus növekedése nem igazán érinti a lakosságot.

A döntő többség valamiféle kompenzációt vár a hatalomtól, de ehhez Orbán Viktornak nincsen elég pénze. Meg lehet csapolni az oligarchák vagyonát – ahogy ezt Matolcsy György ajánlotta, és ahogy ezt Putyin a gyakorlatban végre is hajtotta, de ez nem Oroszország. Itt nem lehet úgy levenni a sakktábláról Csányi Sándort vagy Hernádi Zsoltot mint Hodorkovszkijt.

Pénz híján viszont a lelkesedés gyorsan elfogyhat. Ingyen senki sem kívánja életét és vagyonát áldozni a nemzeti együttműködés rendszeréért.

2025-ig inflációval számol az Európai Központi Bank

Negyedszer is emelte a kamatlábat az, hogy leküzdje az inflációt. Egyidejűleg új negyedéves előrejelzést tett közzé, hogy ennek alapján a befektetők megbecsülhessék: még hány kamatláb emelés várható. A Reuters tudósítójának Frankfurtban elmondták, hogy a tervezett 2% fölött lesz várhatóan az áremelkedés az euróövezetben egészen 2025-ig.

Miért alakult ki infláció a 19 tagállamból álló euró zónában? Sok ok van erre az energia válságtól kezdve az ukrajnai háborúig. Sok közgazdász az óriási támogatásokat is okolja, melyeket az államok illetve az Európai Unió adott annak érdekében, hogy a helyreállítási programok megszüntessék a Covid pandémia következményeit.

A probléma az, hogy az infláció tartósnak mutatkozik – mondta a Reuters tudósítójának az Európai Központi Bank egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa Frankfurtban. Októberben 10,6%-os volt az infláció, de ez novemberben lassú csökkenésnek indult az euróövezetben.

2025-ig eltarthat az az állapot, hogy a tervezett 2% fölött lesz az infláció mértéke.

A piacok is inflációval számolnak a következő két évben, de az Európai Központi Bank előrejelzése meghaladja a várakozásokat.

Ezek az előrejelzések ritkán válnak be a gyakorlatban, de az Európai Központi Bank mégiscsak kibocsát ilyeneket, hogy tájékozódni lehessen mi várható a következő hónapokban. Az Európai Központi Bank középtávra tervez. A héják az EKB igazgató tanácsában az utóbbi időkben bírálták az előrejelzéseket, és szélesebb körű vizsgálatokat követeltek.

Mi várható?

A megkérdezett közgazdászok úgy vélik, hogy az eurozóna inflációja jövőre 6%-os lesz, 2024-ben pedig 2,3%-ra számítanak.

A Bundesbank elnöke mennyiségi szűkítést javasol. Eszerint hagynak lejárni 175 milliárd euró értékű adósságot, hogy ezzel megemeljék a hosszútávú hitelek kamatlábát. A héják szerint ezt már márciusban meg kellene kezdeni, de a galambok véleménye az, hogy ráér később is. Az Európai Központi Bank negyedéves terveit csütörtökön tette közzé.

A következő előrejelzést a várható inflációról márciusban adják ki Frankfurtban.

27%-os infláció decemberben?

Ennyit jósol a Kopint-Tárki intézet arra hivatkozva, hogy a benzinársapka eltörlése tovább növelheti az inflációt. Amely a Központi Statisztikai Hivatal számai szerint is 22,5%-os volt novemberben. Közben pedig mind az Egyesült Államokban mind pedig az eurozónában megállt az infláció, sőt lassú csökkenésnek indult.

Az Európai Központi Bank azzal számol, hogy 2025-ig lesz infláció az eurozónában, de 10% alatt.

A magyar infláció viszont bajnok az Európai Unióban, és nyoma sincsen annak, hogy megindulna a csökkenés. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter arról beszélt, hogy erre jövő tavasszal kerülhet sor.

Egy év múlva egy számjegyű infláció?

Ezt jósolta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az Oeconomus gazdasági alapítvány tanácskozásán. Nagy Márton szerint nincs világválság, európai válság viszont van. Való igaz, hogy az energiaválság padlóra vitte az Európai Unió tagállamait miközben az USA és Kína megúszta ezt a krízist. Nagy Márton rámutatott arra, hogy a földgáz ára Európában ötször vagy hatszor magasabb mint az Egyesült Államokban, és az olcsó energia alapvetően befolyásolja a versenyképességet. A tőke oda megy, ahol profitot várhat, és ez ma sokkal inkább Észak Amerika vagy Kelet Ázsia nem pedig Európa.

Ennek ellenére Magyarország elkerülheti a recessziót – legalábbis Nagy Márton szerint. A gazdaságfejlesztési miniszter abban bízik, hogy idén a GDP 5% kal nő, jövőre pedig
1,5%-kal.

Optimizmusát arra alapozza, hogy Magyarországot nem vitte padlóra az energiaválság. Bár jelentős mértékű cserearány romlást szenvedett el a magyar gazdaság, de hogyha ezt kivesszük a képletből, akkor a külkereskedelmi mérleg pozitív lenne.

A magyar kormány bízik a kínai beruházásokban – erről tárgyalt Szijjártó Péter külügyminiszter kínai kollégájával, Vang Jivel. A Debrecenben épülő kinai akkumulátor gyár jelentősen javíthat a magyar külkereskedelmi mérlegen.

A baj csak az, hogy jelenleg van válságközeli állapot a magyar gazdaságban – ahogy arra Matolcsy György rámutatott a parlament gazdasági bizottsága előtt. Az európai pénzek pedig egyelőre nem jönnek. Milyen lesz így a jövő évi költségvetés? Hogy viseli el a lakosság a magas inflációt?

Mihez kezdenek a nyugdíjasok a 15%-os emeléssel, ha az infláció 20% fölött van? Ezeket a kérdéseket kellene megválaszolnia Orbán Viktornak, aki még nem is oly rég azt állította, hogy

“nem lesz megszorítás.”

Az Európai Központi Bank oldja meg az energia válságot?

Nem jó ötlet az Európai Uniónak az az elképzelése, hogy ársapkát kell húzni az orosz földgáz szállításokra, mert ez elvezethet ahhoz, hogy Moszkva elzárja a földgázt – írja Nagy Márton fejlesztési miniszter a Magyar Nemzetben.

Orbán Viktor gazdasági csodadoktora szerint a jegybankokra, és mindenekelőtt az Európai Központi Bankra vár az a feladat, hogy megoldják az energiakrízist, amely egész Európát fenyegeti. Nagy Márton, aki korábban a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt, úgy véli, hogy energiaválság idején a monetáris és kamatpolitika hatékonysága alacsony. Az energiaárak csökkentésével viszont mérséklődhet az infláció és növekedhet a gazdaság. Emiatt a jegybankokat fel kell hatalmazni arra, hogy beavatkozzanak az energiapiacokon.

“Az Európai Központi Bank így beléphetne az energiapiacra azzal a szándékkal, hogy javítsa a likviditást és interveniáljon. Az energiapiaci beavatkozást egy olyan pénzügyi alap is végezhetné, amelyet a jegybankok finanszíroznának”

– javasolja Nagy Márton, akinek Orbán Viktor kulcsszerepet szán a válság megoldásában.

A háborús gazdaság európai szinten alakult ki, de nekünk lokális szinten kell megoldani

– írja a gazdaság fejlesztési miniszter, aki mintha megfeledkezne arról, hogy az energiaválság jóval az Ukrajna elleni háború előtt megkezdődött!

Kiderült, hogy Európának versengenie kell a fizetőképesebb ázsiai gazdaságokkal az energiaimportért. Vagyis a magyar rezsicsökkentés felett már tavaly ilyenkor megkondult a vészharang, de a választások miatt az Orbán kormány úgy tett mintha nem hallaná meg azt.

Orbán Viktor a Nemzeti Bankkal finanszírozta meg választási kampányát, ezért kellett azután az alapkamatot 11,75%-ra, rekord magasra emelnie a Nemzeti Banknak.

Amely egyáltalán nem lenne képes interveniálni az energiapiacon. Ezért javasolja Nagy Márton, aki közben lelkesen hirdeti a magyar utat, hogy az Európai Központi Bank lépjen a színre. Vagyis Frankfurt segítsen az energiaárak leszorításában. Ezzel az akcióval a magyar kormány semmit sem kockáztatna viszont a nyereségből ő is részesülne miközben tovább hirdeti “a magyar utat”. Félő, hogy az Európai Központi Bank nem csap le Nagy Márton javaslatára, akkor viszont hamarosan kiderül, hogy hova is vezet a magyar út az energia válság idején?!…

Orbán barátai veszítettek

A baloldali mérsékelt jelöltek győztek Olaszország nagyvárosaiban, ahol a szélsőjobboldal leszerepelt. Matteo Salvini és pártja, a Liga már az első fordulóban csúfosan – még Salvini szülővárosában, Milánóban is – leszerepelt.  A másik szélsőjobboldali mozgalom, az I Fratelli a második fordulóban bukott el.

A végeredmény a PD győzelmét hozta: az egykori kommunista párt utóda minden olasz nagyvárosban diadalmaskodott. Ez Európa győzelme – hangsúlyozta Letta, a párt vezetője, ex miniszterelnök. Az Európai Uniónak a legkövetkezetesebb híve épp a PD Olaszországban, ahol Mario Draghi koalíciós kormányának legfőbb politikai támogatói közé tartoznak.

Nem kifizetődő a Brüsszel ellenesség

Olaszország több mint 200 milliárd eurót kapott az Európai Unió különleges válság kezelő alapjából. Ez a legnagyobb összeg, amelyet egy uniós állam kapott dehát az Európai Unió harmadik legnagyobb gazdaságáról van szó.

Itália rendkívüli mértékben eladósodott, a hatalmas támogatás nélkül kérdésessé vált volna a fizetőképessége. Így viszont a több mint 200 milliárd eurós támogatás óriási lehetőség az olasz gazdaság átszervezésére.

Mario Draghi miniszterelnök, aki korábban az Európai Központi Bank vezetője volt nemcsak Brüsszel, de Washington teljes támogatását is élvezi. Ennek megfelelően figyelmeztetette Matteo Salvinit: ha bent akar maradni a kormányban, akkor vessen véget Brüsszel bírálatának és Putyin pártolásának.

Orbán mindkét olasz barátja éppen azért bukott meg, mert nem tudott ésszerű alternatívát nyújtani Mario Draghi válságkezelő programjával szemben.

A szélsőjobboldal ily módon defenzívába került Itáliában holott Orbán Viktor bennük bízott a legjobban. Amikor Matteo Salvini Olaszország belügyminisztere volt, akkor Genovában hosszasan tárgyaltak a migráció elleni közös fellépésről. Budapestre is meghívta Salvinit Morawiecki lengyel miniszterelnökkel együtt, hogy előkészítse a nagy szélsőjobb egységpártot. Csakhogy kiderült: míg Salvini és maga Orbán igencsak jóban van Putyin orosz elnökkel, addíg a lengyelek számára az orosz barátság elfogadhatatlan!

Marine Le Pen budapesti látogatása ugyanezt a dilemmát villantotta fel: a francia szélsőjobboldali vezér Putyin kedvence Franciaországban. A korábbi elnökválasztás alkalmából a Kremlben fogadta őt minden oroszok elnöke. Csakhogy Marine Le Pen simán kikapott Emmanuel Macrontól, aki most is esélyes vele szemben az elnökválasztáson.

A Brüsszel ellenesség és az orosz barátság Franciaországban sem nyerő kártya.

Karácsonyi ajándék: kapjon mindenki ezer eurót!

Franciaország egyik legnevesebb közgazdásza Christine Lagarde asszonynak javasolták adjon minden uniós polgárnak 1000 eurót.

Christine Lagarde asszony hamarosan átveszi az Európai Központi Bank irányítását. Elődje, Mario Draghi utolsó sajtóértekezletével vihart kavart. Mind a német mind a holnap nemzeti bank elnöke bírálta a távozó bankelnök tervezett intézkedéseit:

Draghi hattyúdala: kamatcsökkentés és 20 milliárd eurós kötvény vásárló csomag

Bármibe is kerül, megvédem az eurót – hangsúlyozta Mario Draghi 2012-ben nem sokkal azután, hogy átvette az Európai Központi Bank irányítását, és az eurozóna fő bankáraként sikerrel járt. Nemcsak megvédte az eurót hanem azt is elérte , hogy az egyik legkeresettebb tartalék valuta is lett az európai fizetőeszköz, melynek kimúlását immár nagyon kevesen tartják valószínűnek. Ám most az az igazán nagy gondja Mario Draghinak, és az európai vezetőknek, hogy az eurozóna stagnál. Mindenképp ösztönzésre szorul. Ezért csökkentették a már amúgy is negatív kamatlábat -0,4%-ról -0,5%-ra. Ezenkívül 20 milliárd euró értékben az Európai Központi Bank újrakezdi az adósságok felvásárlását. Amelyet csak tavaly hagyott abba miután több mint 2600 milliárd eurós adósság halmazt felvásárolt – jórészt az eurozóna tagállamainak államkötvényeiből. Emiatt sokan bírálták Mario Draghit, de Japánban – a világ harmadik legnagyobb gazdaságában, ahol az állam nyakig el van adósodva – ugyanezt csinálta a nemzeti bank. Ettől függetlenül a neoliberális pénzügyi ortodoxia hívei elszántan bírálják Mario Draghit. Jürgen Stark, aki korábban az Európai Központi Bank vezető közgazdásza volt, azt nyilatkozta a Wall Street Journalnek még a csütörtöki sajtótájékoztató előtt, hogy Draghi újabb ösztönző csomagja megzavarhatja a nemzetközi piacokat.

„Nincsen kellően végig gondolva ez a koncepció!” – hangsúlyozza az ortodox neoliberális közgazdász.

Tegyük hozzá gyorsan, hogy ő még abban a hitben élt, hogy Mario Draghi havi 40-60 milliárd eurós kötvény vásárlási programot jelent be, de ebből a valóságban „csak” 20 milliárd euró lett. Persze ez még csak a kezdet, az utód, Christine Lagarde asszony nyugodtan folytathatja az adósságok felvásárlását, ha úgy ítéli meg, hogy a gyengélkedő európai konjunktúrának szüksége van erre az élénkítésre. „Ezt még meg kellene vitatni” – nyilatkozta a párizsi Le Monde-nak a francia nemzeti bank kormányzója (elnöke). Mario Draghi azonban sajtóértekezletén közölte:

addig folytatják az adósságok felvásárlását ameddig szükséges és amíg a kamatláb emelése nem válik aktuálissá!

Az Európai Központi Bank elnöke elismerte: az eurozóna gyengélkedése tovább tart mint képzelték. Ezért is vált szükségessé az újabb ösztönző csomag. Mario Draghi ugyanis, akit sokan Olaszország új kormányfőjének képzeltek el, pontosan tudja:

nemcsak pénzügyi, de politikai okból is fontos a gazdaság élénkítése

Erre mutatnak rá a szakértők épp Mario Draghi hazáját hozva föl példaként. Olaszországban a demagóg szélsőjobboldal első hatalom átvételi kísérlete ugyan elbukott, de hogyha a nemrég hivatalba lépett baloldali kormány nem produkál eredményt, akkor könnyen tovább erősödhet a populista Matteo Salvini, aki nyíltan semmibe veszi Brüsszel és az Európai Központi Bank figyelmeztetéseit. Mások is tisztában vannak a politikai kockázatokkal, és javaslatokkal árasztják el Christine Lagarde asszonyt, aki az IMF éléről érkezik az Európai Központi Bankba, hogy átvegye Draghi örökségét.

Kapjon az eurozónában mindenki 1000 eurót karácsonyra!

Ezt javasolta Franciaország egyik legjelesebb közgazdásza, Daniel Cohen. Az Ecole Normale Superieure közgazdasági intézetének igazgatója a Les Échos című gazdasági lapnak nyilatkozott,  és kissé meglepő ötlettel állt elő. Szerinte Christine Lagarde asszonynak, aki november elején veszi át a staféta botot Mario Draghitól, adnia kellene mindenkinek 1000 eurót az eurozónában. Ez 340 milliárd eurós kiadást jelentene az Európai Központi Banknak, de egyidejűleg fantasztikus mértékben megnövelné a gyengélkedő fogyasztást. Arról nem is beszélve, hogy mennyire megnövekedne Európa népszerűsége az eurozóna tagállamaiban …

„Ha jó a buli”, akkor bemegyünk, „ha rossz a buli”, akkor hazamegyünk.

A magyarok többsége támogatná az euró bevezetését, a magyar kormány azonban egyelőre a távolabbi jövőbe halasztotta a döntést. Varga Mihály gazdasági miniszter szerint az ország csak 2020-ban lehet az euroövezet tagja, Orbán Viktor viszont úgy látja, hogy a következő évek „irgalmas vitája” lesz, hogy Magyarország csatlakozik-e egy mélyebb európai integrációhoz, vagy pedig önálló gazdaság és nemzetpolitikát kíván folytatni. Minden esetre a Szlovák gazdasági felzárkózást segítette az euró, de a lengyelek, és a csehes sem kérnek belőle. Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense viszont óvatosságra int, és egy köztes megoldást javasol.

 

Újra fellángoltak a viták, hogy kell-e nekünk, magyaroknak euró? Mitől lett újra aktuális ez a kérdés?

Azok újítják fel sokadszor a már lefolytatott vitát, akik még mindig abban reménykednek, hogy ha csatlakozunk az eurózónához, akkor az Európai Központi Bank, illetve az Európai Bizottság újabb esélyt kaphat Orbán Viktor megfékezésére. Lehet ugyanezt a gondolatot homályos, geopolitikai nyelven is előadni, leginkább az Európához való tartozást fontosságát hangsúlyozva, de a végén mindez Orbán kontrolljába torkolna. Pedig egy olyan döntést, amely évtizedekre meghatározza az ország pénzügyi rendszerét, nem politikai megfontolások alapján, sokkal inkább racionális közgazdasági elemzés után kellene meghozni.

Ilyen elemzés több is létezik. Van, amelyik szerint a pénzügyi feltételeknek jószerével megfelelünk, de a jegybank szerint előbbre való a gazdasági felzárkózás, majd csak utána jöhet a többi. Tényleg, ön szerint melyik a fontosabb?

A nemzeti bank véleménye szerint akkor kell az eurót bevezetni, ha elértük az Európai Uniós átlagfejlettség 90 százalékát.

Továbbá feltétel még a 4 százalékos a munkanélküliség, s a magyar bankrendszer is fejlett már…

Ez persze komplett értelmetlenség, ugyanis aki a monetáris politikához kicsit is ért, az pontosan tudja, nem az ország fejlettségétől függ a valutaövezethez tartozás. Sokkal inkább attól, hogy az ország gazdaság ciklusai – tehát a recesszió és a fellendülés – felveszi-e az eurózóna országainak a ritmusát. Az Európai Központi Bank ugyanis egységes kamatlábat állapít meg, ami a gazdasági ciklusokra kíván reagálni. Ha recesszió van, akkor leviszi a kamatlábat, hogy a megtakarítások felől a befektetések irányába tolja a tőkét, ha viszont fellendülésben van az eurózóna, akkor emeli a kamatlábat, hogy hűtse az inflációt. Viszont ha bármely ország gazdasági ciklusa eltér az unió államainak többségétől, akkor a nem megfelelő kamat tönkreteszi a gazdaságot. Tehát az euró bevezetésének előfeltétele, hogy a magyar gazdaság ciklusai szinkronban legyenek az európai országok periódusaival.

De azt is tudomásul kell venni, hogy a periféria országainak a felzárkózáshoz tartósan magas; majdnem dupla növekedést kellene elérni, mint a fejlett országoknak, különben az emberek elégedetlenek lesznek felzárkózás hiányában. Ha viszont magasabb a növekedés a felzárkózó országban, akkor más kamatláb is kell neki, mint a lassú növekedésű centrumban. Ez volt a probléma a déli perifériával, és simán lehet ez velünk is, ha belépünk.

Akkor nincs ideális állapot, vagy időpont?

Erre azt szokták mondani, hogy az eurózóna nem egy optimális valuta övezet. Komoly válságot láttunk az euróval fizető országok felében, a zóna szerkezeti problémáitól szenvedett Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Ciprus, Szlovénia, Finnország. Persze, az euróba szerelmes közgazdászok azt állítják, hogy az említett országok saját, meg nem oldott nemzeti, gazdasági nehézségeik miatt szenvednek. Ám ha szinte a teljes periféria, a zóna fele bajba jutott, akkor ennél többről van szó: kifejezetten az euró okozza a bajt. Ezért irtózatos felelőtlenségnek tartom, hogy az euró bevezetését pusztán politikai döntésnek tekintse bárki.

Az eddigi uniós tapasztalatok alapján kiszámítható, hogyan alakulnak a fizetések, milyen hatása lenne a megtakarításokra, lesz-e hatása a nyugdíjakra, az árakra?

Abban egyetértés van a közgazdászok között, hogy az eurózóna nem okoz inflációt. Pedig a turisták által terjesztett nézet szerint minden eurózónához csatlakozó országban azonnal 1 euróra növekszik a korábban csak 0,8 eurónak megfelelő helyi pénzbe kerülő kávé, ami nagyon magas inflációt sugall. Ugyanakkor, ha az egész gazdaság pénzromlásának mértékét tanulmányozzuk, az adatbázisokban akkor leszögezhető, hogy egyetlen frissen csatlakozó országban sem volt eddig magas infláció a belépéskor. Nem ez tehát a baj.

A bérek alakulása viszont egyáltalán nem függ össze az euró bevezetésével. Azt alapvetően az egyes vállalatok termelékenysége határozza meg, illetve a munkavállalók és a munkaadók közti alku.

Az viszont áldozat, hogy korábban szinte minden felzárkózó ország a nemzeti valuta leértékelésével stabilizálta időről időre a gazdaságát. A távol-keleti tigrisek ugyanúgy, mint a skandinávok. De miután az euró bevezetésével ez a hagyományos eszköz, a leértékelés elveszik, ezért a nehézségeket az úgynevezett belső leértékeléssel muszáj megoldaniuk, ami a fizetések csökkentését jelenti. Ez komoly feszültséggel járt már a portugáloknál, az olaszoknál, az íreknél, és a görögöknél is, ahol közel egy évtizede nem emelkedtek a bérek. Ugyanis ezek a gazdaságok csak így tudnak korrigálni. Ez elég nagy feszültséggel jár, Olaszországban egyenesen oda vezetett, hogy a banki hitelek 17 százaléka nem teljesül, mert sem a vállalkozók, sem a hétköznapi emberek nem tudják visszafizetni az adósságukat. Ez is olyan hatás, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ezek szerint az a tapasztalata, hogy ahol bevezették az eurót, ott igazából nem örvend nagy népszerűségnek?

Szinte mindenütt voltak fenntartások már a bevezetés előtt is. Az aggodalom jogos, hisz az olaszoknál ma az egy főre jutó nemzeti jövedelem alacsonyabb, mint az euró bevezetése előtt. Az euró-barométer szerint az összes perifériás országban negatív az euró megítélése. Nyilván ez konkrét tapasztalatokon alapul, de persze vannak nyertesek is, leginkább Németország, ahol szeretik az eurót, s az ország nagyvállalatainak is előnyös.

Ugyanakkor rendre felvetődik, hogy az eurózónához csatlakozásnak vannak azért előnyei, annak ellenére, hogy némileg csökkenti a monetáris és a fiskális politika függetlenségét. Ön mit tart fontosnak?

Kétség kívül pozitív oldala is van annak, hogy az euró zónában nincs leértékelés, leértékelődés, mert nem gondolom, hogy egy országnak állandóan leértékeléssel kéne versenyképessé tenni a gazdaságát. Az ország, amely nem termel versenyképes terméket, az nem versenyképes, hiába adja az áruit olcsón. Viszont azt is látni kell, hogy olyan felzárkózás sehol nem volt a világon, ahol nem használták volna rendszeresen stabilizációs eszközként a leértékelést; akár a skandinávokat, akár a távol-keleti országokat nézem, olyan felzárkózás nincs, ahol ne lett volna időnként stabilizációs eszköz a leértékelés. Mindez a fejlődő országot távol tartja az eurózónától, hisz ha a finnek a Nokia bajba kerülésekor hagyhatták volna a márkát leértékelődni, akkor a telefonos céget meg tudták volna menteni. Miután a Nokia válsága idején már eurójuk volt, ezt az utat már nem választhatták.

Ami pedig a fiskális politikát illeti: az euró bevezetésének kritériumrendszere túlságosan szigorú, konzervatív. Nem lehet nagy államháztartási hiányokat csinálni, ami gyakorlatilag kizárja a keresletélénkítést. Pedig ha megnézzük, hogy mely országok élték túl recesszió nélkül a 2008-as válságot, akkor látjuk, hogy ez az USA-nak, Lengyelországnak és Kínának sikerült. Mindhárom ország kemény, anticiklikus gazdaságpolitikát folytatott, a távol-keleti ország a globális válság idején elképesztő mennyiségű pénzt öntött a gazdaságba keresletélénkítés címen, Tusk ugyanezt csinálta Lengyelországban, s persze Obamáék is az Egyesült Államokban.  Az eurózóna szabályrendszere az anticiklikus gazdaságpolitikáját gyakorlatilag megtiltja.

Itt több érv hangzott el az eurózóna ellen, mint mellette, ön tehát biztosan nem vezetné be az európai valutát?

Az eurózóna elsősorban stabilitást ad egy országnak, tehát legnagyobb előnye, hogy a piac stabilnak értékeli a bent lévő országokat. De

szerintem van itt egy logikai bukfenc, mert a dolog nem úgy működik, hogy ha belépek a zónába, akkor stabilnak minősít a piac, hanem fordítva: ahhoz, hogy beléphessek az európai pénzt használók közösségébe, ahhoz már stabillá kell válni;

tehát alacsony költségvetési hiány, csökkenő államadósság, alacsony infláció, alacsony kamat. Vagyis eleve teljesítenem kell azokat a kritériumokat, amelyekkel a piac számára bizonyítom a stabilitásomat. És csak ezután léphetek be az eurózónába.

Nekem az a véleményem, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha ma rögzítenénk a forintot az euró árfolyamához, s azt hosszú távon be is tartanánk. Ezzel majdnem, hogy tagjai lennénk az eurozónának, ahogy a svédek, és a dánok is, holott saját nemzeti valutájukat használják.

A piac beárazza ezt a helyzetet, s közben persze teljesíthetnénk a csatlakozáshoz szükséges kritériumokat, stabilan tartva a makro-mutatókat is. Ez majdnem olyan, mintha az eurózóna tagjai lennénk. Még az is elképzelhető lenne, hogy Magyarországon de facto lehessen használni az eurót, gyakorlatilag ez már néhány helyen, pl. benzinkúton meg is valósult. Az euró lehetne párhuzamos valuta, miközben hivatalosan a forint maradna a fizetőeszköz. Ez azért lenne előnyös, mert nem utasítaná el az ország az eurót, de nem is rohanna bele ész nélkül a zónába. Várjuk meg, hogy mi lesz hosszútávon, és ha majd jól működik a dolog, akkor kivezetjük a forintot. Ezzel a módszerrel megőrizhetnénk az önállóságot, s érezhetnénk az eurózóna okozta stabilitást is.

De nem félő az, ami sokszor felmerül, hogy kétsebességessé válik Európa, s ha nem kerülünk be az eurózónába, akkor szükségszerűen kimaradunk a fontos döntésekből, ami elodázza a felzárkózást?

Ezeket a mondásokat én komplett bulshitnek, marhaságnak tartom, nem tudok mit kezdeni ezekkel a ködös geopolitikai izékkel, mint mageurópa, meg periféria. Szlovákia, vagy a litvánok benne vannak az eurozónában, de egy pillanatra nem érzem, hogy ezzel ők „magországgá” váltak volna, miközben a dánok és a svédek nem tagjai, de ennek ellenére szerintem ők viszont nagyon fontos országok. Az, hogy Macron mit mond, arra nem szabad alapozni, mert ő szerintem öt perc múlva meg fog bukni. Ezzel szemben nekünk a hosszú távú közgazdasági valóságra kéne építeni, ami pedig az, hogy az eurózóna egy rosszul összerakott, és válságokkal terhelt monetáris övezet.

Szóval kimaradna?

Ezt nem mondtam, a kimaradást is, és az azonnali belépést is végletes megoldásnak tekintem. Szerintem a már említett árfolyamrögzítés lenne a jó megoldás, tehát fél lábbal bent, fél lábbal kint; azaz „ha jó a buli”, akkor bemegyünk, „ha rossz a buli”, akkor hazamegyünk.

Népszavazással el lehet dönteni az eurózónához csatlakozást?

Én népszavazás párti vagyok, előtte persze az kell, hogy a nyilvánosság előtt lefolytatott világos viták alapján szülessen a döntés. Fontos, hogy a magyar állampolgárok értsék, hogy milyen komoly a tét.

Azt mondja, hogy ha csatlakozunk az euróhoz, akkor nehéz felzárkózni. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy a forinttal felzárkózik az ország Európa fejlett régióihoz?

A felzárkózás alapvetően nem a valután múlik, hanem az ország humán tőkéjén, technológiai szintjén, makrostabilitásán. De

ehhez egy jó oktatási, vagy egészségügyi rendszerre lenne szükség, amire a mainál sokkal többet kéne költeni.

Közben persze az államnak nem szabadna olyan baromságokra pazarolnia pénzt, mint a Belgrád-Budapest gyorsvasút, meg várfelújítás vagy stadionok, hanem az emberek tudására, egészségére kéne költeni. Ha ez megtörténne, akkor mindegy, hogy van eurónk vagy nincs. A felzárkózásunk szerintem azon múlik, hogy harminc év után lesz-e egy olyan kormánya az országnak, amely végre nem csak ellenzékben beszél arról, hogy beruház a humán tőkébe.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!