Üzenet jött egy énekesnő sajtósától. Nem ismerem az illető sajtómunkást, fogalmam sincs, honnan szerezte meg az e-mail címemet, de nincs semmi baj: jólesik, hogy így, ismeretlenül is gondoltak rám. Igaz, nem most először, merthogy ez már nem az első elektronikus üzenet, amely tőlük jött. Őszintén bevallom, hogy az eddigi küldeményekre nem fordítottam kellő figyelmet, ám ez a mostani küldemény valami más: információnak álcázott sajtóanyagot kínálnak, ráadásul ingyen és bérmentve, nekem nincs is más dolgom, minthogy megírjam azt, ami benne van. Ezúttal nem egy vadonatúj lemezre, közelgő turnéra hívják fel a figyelmemet, hanem olyan dolog történt a sajtós megbízójával, ami, legalábbis szerinte, az újságok figyelmére érdemes: a levél tárgyrovatából kiderül, hogy az énekesnő nagy elhatározásra jutott.
Itt kezdett érdekelni az ügy – nem mindennap fordul elő, hogy valaki nagy elhatározásra jut. Egy nagy elhatározáshoz ugyanis sok minden kell, bármelyikünk tanúsíthatja, hogy mennyire nem könnyű új életet kezdeni.
Mert, gondolom én, legalábbis ekkora nagyságrendről van szó. Felmászni a világ tetejére, lemerülni valamelyik távoli tenger mélyére, leszokni a dohányzásról, kilépni egy megromlott kapcsolatból. Esetleg felhagyni a körömrágással, vagy örökbe fogadni egy kiskutyát.
De nem: a nagy elhatározás ezúttal mást, még a fentieknél is nagyobb távlatokat takar. Arról van szó, hogy az énekesnő nemrégiben részt vett egy partin, ahol mindenféle érdekes italokkal kínálták. Koktélok is voltak a finom italok között, így azután, hősünk arra az elhatározásra jutott, hogy a nem is túl távoli jövőben beiratkozik egy mixer tanfolyamra.
Kicsit csalódott voltam, amikor idáig jutottam a történetben. Becsapottnak éreztem magam, ennél valamivel többre számítottam. Persze, nyilván bennem van a hiba, én vagyok maradi és korszerűtlen. Lehetséges, hogy egy rég letűnt, és talán már soha vissza nem térő korból érkeztem ebbe a világba. Egy olyan világból, amikor a nagy elhatározások még egy paraszthajszállal többet jelentettek annál, minthogy beiratkozzunk egy koktél-keverő tanfolyamra.
Bár, ha hősünk idővel jól mixeli majd a koktélokat, akkor nem is olyan nagy baj, hogy egy ilyen nagy elhatározásra jutott.
Szombaton lenne 60 éves Zámbó Imre, ismertebb nevén Zámbó Jimmy, aki az ország egyik felének még mindig a Király, a másik fele pedig azóta sem érti, hogy miért és hogyan lett ennyire népszerű. Még 17 évvel a halála után is rendszeresen cikkezik róla a bulvársajtó: halálának körülményei, életműve, családi kapcsolatai azóta is izgatják az embereket. A Facebookon számtalan Jimmy-emlékoldal van, legelszántabb rajongói pedig évről évre szervezik a koncerteket és egyéb megemlékezéseket a Királynak, aki halálával ért fel a csúcsra, és még médiatörténelmet is írt.
December végén járta be a bulvársajtót a hír, hogy Komáromi István, az egykori XXII. kerületi rendőrkapitány (egyébként maga is popzenei előadó) a Borsnak beszélt Zámbó Jimmyvel való barátságáról. A legnagyobb hírértékkel ebből az bírt, hogy Komáromi elmondta, mindig is óva intette Jimmyt a fegyvertartástól. Az aggodalma látnokinak bizonyult, hiszen az énekes halálát saját, engedéllyel tartott Berettája okozta 2001. január 2-án, de az még azóta sem világos, hogyan. A hivatalos verzió szerint baleset történt, véletlenül lőtte fejbe magát, de számtalan ellentmondásos történet, teória látott napvilágot Zámbó Jimmy halálával kapcsolatban, és nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy legendává váljon. Komáromi arról is beszélt, hogy a média évekig elzárkózott Jimmy munkássága elől, és csak az „utolsó években” foglalkoztak az egyre nagyobb rajongótábort építő zenésszel, de valójában a népszerűsége a halálával ért a csúcsra.
György Péter esztéta 2001. január 12-én, az Élet és Irodalomban megjelent publicisztikájában úgy fogalmazott, hogy „van az az ország, amelyben Jimmy uralkodott, s van egy másik, ahol javarészt kiállhatatlan senkinek tekintették, bár énektudását – ama bizonyos négy és fél oktávot – itt is elismerték”, és a halálhírére adott reakció is más és más volt két oldalon, de a döbbenet mégis összehozta az országot.
Jimmy halálát már akkoriban is sokan Diana tragédiájához hasonlították
abban a tekintetben, hogy mekkora médiafelhajtás övezte, és mennyire megmozgatta az embereket. Murányi Marcell, a Blikk későbbi főszerkesztője Szex, celebek, politikusok című könyvében erről azt írta, hogy a kereskedelmi tévék 1997-es elindulása után ez adta a második nagy löketet a rendszerváltás után itthon is kibontakozó bulvársajtónak. A Blikk fél éven át tartotta a címlapon a sztorit, és míg 2000-ben 105 ezer volt a lap eladott, átlagos napi példányszáma, 2001-ben, tehát Jimmy halálának évében már 184 ezer (igaz, ekkor szűnt meg a Blikk konkurense, a Mai Nap is, amely így csak februárig tudott részt venni a bulvársztorivá duzzasztott versenyben.)
Murányi szerint (aki akkor még a Mai Napnál dolgozott) Jimmy halála egyenesen felrobbantotta a bulvárpiacot, Pallagi Ferenc pedig, aki éppen ebben az időszakban vezette a Blikket, úgy fogalmazott, hogy Zámbó Jimmy volt az, aki új alapokra helyezte a bulvárt. Szerinte se előtte se utána nem volt akkora érdeklődés a bulvárlapok iránt, ráadásul a Jimmyvel foglalkozó lapszámok nemcsak kiemelkedő eladást produkáltak, hanem folyamatosan tartották is ezt. Visszaemlékezése szerint majd ötven alkalommal szerepelt ebben az időszakban a címlapon a Király, és minden alkalommal hozta a több tízezres példányszám-növekedést. (Érdekesség, hogy 2001. januárjában halt meg a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze, de halálhíre sokkal kevésbé tematizálta a médiát.)
A FüHü-nek nyilatkozó kommunikációs stratéga és médiaszakértő, Pintér Dániel Gergő a Jimmy körüli nagy bulvárfelhajtást azzal indokolta, hogy akkoriban
a hazai sztárgépezet csak eseti jelleggel működött, de maga a bulvármédia éppen második reneszánszát élte Magyarországon.
„Ekkor alapították meg a két legnagyobb kereskedelmi televíziót, az RTL Klub-ot és a TV2-t, de a Dáridóhoz hasonló zenés műsorok, valamint a latin szappanoperák népszerűsége is a hasonló célcsoportot megszólító énekes malmára hajtották a vizet. A 90- es évek végén aztán a színes magazinok és szórakoztató műsorok szerkesztői is felismerték a Jimmyben rejlő üzletet, hiszen a családhoz, a nőkhöz és az Istenhez fűződő viszonyáról nemcsak rendre szókimondóan beszélt, de rengeteg ellentmondással is” – magyarázza a médiaszakember, aki szerint ezeket nagyították fel és élezték ki, ezáltal folyamatosan tematizálva a rajongók és az utálkozók közti konfliktusokat. „Jimmyről ugyanis nem lehetett nem gondolni semmit” – véli a szakértő. Amíg tömegek imádták és istenítettek az egyik oldalon, a másikon viccek, paródiák céltáblája volt.
Pintér Dániel Gergő szerint az is fontos, hogy, habár az ezredforduló tájékán egyéni márkaépítésről, selfbrandingről még nem igazán lehetett beszélni Magyarországon, Jimmy az elsők között volt, akinek saját arculata lett. Ez persze csak részben volt tudatos kommunikáció eredménye, bár Schmuck Andor személyében saját menedzsere volt, ami szintén úttörőnek számított a korban. Megjelenése, előadásmódja, hangja, mind-mind a védjegyévé vált, ahogy az a kettősség is, hogy egyrészt ő volt a király, aki kiemelkedett a többiek közül, másrészt pedig megmaradt egyszerű csepelinek.
Jimmy tehát már életében is különleges volt, rejtélyes halála pedig a médiaszakértő szerint a közös nyomozás élményét kínálta az olvasóknak. A rajongók lelkesen vetették bele magukat a játékba és megkezdődött az éveken át tartó interaktív kutatás, mely a tragédia körülményeit próbálta kibogozni a bulvársajtó irányításával, sokszor a kegyeleti és sajtóetikai szempontokat félretéve.
Zámbó Jimmyről egyébként azóta is rendszeresen cikkezik a bulvármédia:
csak idén januárban írtak róla például Pintér Tibor, a Nemzeti Lovas Színház vezetője által tervezett, életrajzi musical kapcsán, idézték az énekes első feleségét, aki „kitálalt” a Királlyal való kapcsolatáról, de Jimmy fia, Zámbó Krisztián és testvére, Zámbó Árpy (akik szintén előadóművészek, és már „saját” jogukon is fontos szereplői a bulvármédiának) az énekes halálának évfordulója, és közelgő születésnapja kapcsán is megszólaltak. Sőt, még Jimmy halálával kapcsolatban is megjelennek időről időre az újabb írások – ahogy a cikk elején idézett beszélgetés is a Borsból. Péntek este pedig az RTL Klub közlése szerint egy eddig sohasem látott Jimmy-interjú kerül adásba a Fókuszban. A legfurább hír viszont minden bizonnyal ahhoz a román nőhöz kapcsolódik, aki arról beszélt a Magyar Hírlapban csütörtökön vele megjelent interjúban, hogy Jimmy egyik dalának köszönheti, hogy már magyarnak érzi magát.
De nem csak a médiában van jelen folyamatosan Zámbó Jimmy, hanem a rajongók sem felejtenek. Számos Zámbó Jimmy emlékoldal található a Facebookon, a legjelentősebbnek 70 ezernél is több követője van. A rajongók a család invitálására évről évre elzarándokolnak a Csepeli Temetőbe az énekes halála napján, de emellett hagyománynak számít az emlékkoncert is, ami idén február 24-én lesz a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központjában.
A Jimmyt övező rajongás azért is különleges, mert
ma már nehezen elképzelhető, hogy egy sztár hasonlóra legyen képes.
Sokkal több a celeb, akikkel foglalkozhat a bulvármédia, de ők már csak ideig-óráig tudják lekötni az emberek figyelmét. Pintér Dániel Gergő szerint viszont Schobert Norbi vagy Hosszú Katinka esete mutatja, hogy a közösségi médiában azért ma is vannak harcos rajongótáborral rendelkező sztárok. A hosszú távú, elkötelezett rajongás viszont inkább a folyamatosan szűkülő idősebb réteg sajátja, és mára a sztárság hagyományos fogalma is átalakult. A 35 év alatti korosztály a YouTuberek, és más influencerek világa felé fordul, viszont ezek a hírességek nemigen fogják évtizedekig lekötni a fogyasztók figyelmét.
Zámbó Jimmy karrierje csak a 90-es évek második felében indult be igazán, holott 1975-ben kezdte előadói pályafutását. A 80-as években az Egyesült Államokban próbálkozott – innen ered az Imre helyett használt Jimmy is -, majd az évtized végén hazaköltözött. A 90-es években egyre népszerűbb lett a hazai közönség körében, de Demis Roussos inspirálta stílusával mindig is kívülálló volt a hazai popszakmában. A tévé is csak az évtized végén látta meg a benne rejlő potenciált, amikor az RTL Klub saját műsort adott neki, amely kiemelkedő nézettséget produkált a csatorna történetében. A MAHASZ adatai viszont azt mutatják, hogy tényleg halála után ért a csúcsra a Király: az a nyolc albuma, amely arany- vagy platinalemez besorolást ért el, egy kivétellel (ez a nem sokkal a halála előtt megjelent Karácsony Jimmyvel) mind posztumusz jött ki. A 2001-es Dalban mondom el dupla platinalemez lett, de két másik albuma is aranylemez lett az évben.
A marosvásárhelyi táblabíróság jogerősen 9 ezer lej (630 ezer forint) pénzbírság kifizetésére kötelezte, és három évre eltiltotta a romániai fellépésektől Petrás János Lászlót, a Kárpátia rockegyüttes énekesét.
A bírósági ítélet indoklása szerint az énekes az „emberiesség elleni bűntettekért felelős személyek kultuszát, vagy fasiszta, rasszista, idegengyűlölő eszmék terjesztését” tiltó törvénycikket sértette meg, és tettét nagy nyilvánosság előtt követte el.
A román legfelsőbb ügyészség 2015 decemberében közölte, hogy vádat emelt Petrás János László ellen, aki a Kárpátia rockegyüttes 2014. június 6-i csíkszeredai koncertjén mind az előadott dalok szövegével, mind pedig a közönséggel folytatott párbeszéd által felingerelte a hallgatóságot, „hozzájárult a románellenes érzelmeik gerjesztéséhez és felerősítéséhez, és a románok elleni intoleranciára és fizikai erőszakra uszított”.
Az ügyészség szerint a koncerten elhangzott dalok által a vádlott harcra hívta a magyarokat a Magyarországtól elcsatolt területek visszaszerzésére a Krím-félszigeten érvényesített orosz modell alapján. Ugyanakkor fegyveres harcra szólított, hevesen vitatta a trianoni békeszerződés előírásait, elnyomóknak és bocskorosoknak minősítette a románokat.
Petrás János 2013. március 15-én magas magyar állami kitüntetést kapott. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatát Balog Zoltán miniszter adta át a Kárpátia frontembernek.
A Jonghyun művésznéven ismert fiatal előadó szén-monoxiddal mérgezte meg magát. A SHINee fiúzenekar vezető énekesére eszméletlenül talált rá szöuli szállodai szobájában hétfőn a rendőrség, amelyet a nővére riasztott, miután búcsúüzenetfel felérő sms-eket kapott testvérétől.
A 27 éves zenészt, polgári nevén Kim Dzsong Hjunt szívleállással kórházba vitték, de életét nem tudták megmenteni. A rendőrség megerősítette, hogy a zenész öngyilkosságot követett el.
Hátrahagyott búcsúlevelében a sztár a depresszióval vívott reménytelen küzdelméről számolt be. „Belül összetörtem. A depresszió, amely eddig csendesen emésztett, immár teljesen elnyelt” – írta.
A tűzhelyen megégett széndarabokat találtak egy serpenyőben, ami arra utal, hogy a popsztár szén-monoxiddal megmérgezte magát, ez a módszer az öngyilkosság bevett módja Dél-Koreában.
Jonghyun halálának hírére a rajongók mérhetetlen fájdalmuknak adtak hangot a közösségi médiában, több popsztár lemondta fellépését a gyász jeleként. A Facebookhoz hasonló kínai közösségi portálon, a Weibón az első számú téma volt hétfőn az öngyilkosság, a hírt 140 millióan osztották meg.
A fiatal előadó 2008-ban a SHINee vezető énekeseként lett híres, de azóta sikeres pályát futott be szólóénekesként és dalszerzőként is. A K-pop mintacsillaga volt tökéletes hangjával és kivételes tánctudásával. Soha nem hallatott magáról szerelmi kicsapongásokkal, drogozással vagy iszákossággal, amely több más pályatársa karrierjét kisiklatta. Jonghyun zenekara egyik hajtómotorja volt az egész Ázsiát meghódító, de a világ többi részén is sok rajongót szerző újhullámos koreai popzenének, a K-popnak. A fiúbanda öt albumot adott ki, mindegyik nagy siker lett Dél-Koreában és külföldön, némelyik még az amerikai slágerlistákra is felkerült.
A teljesítményelvű koreai társadalomban óriási nyomás nehezedik az emberekre, különösen a sztárokra, az öngyilkossági ráta az egyik legmagasabb a világon. A K-pop csillagai különösen kimerítő felkészítésen esnek át, ügynökeik magánéletük legapróbb részletei fölött is szoros ellenőrzést gyakorolnak.
Életének 83. évében elhunyt Aradszky László. Az énekes minden előjel nélkül, otthonában halt meg.
Az Index megkeresésére fia, Aradszky Zsolt azt mondta, hogy a mentőket vasárnap este fél tíz körül riasztották, azonban ők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Temetéséről később intézkednek.
Aradszky László 1935-ben született Budapesten, slágereivel a magyar tánczene egyik legnépszerűbb előadójává vált. Mielőtt énekes lett, a Töltőtolljavító Ktsz.-ben dolgozott, majd 1963-ban a Magyar Rádió Tessék választani! versenyén megosztott első helyezést ért el Még ide-oda húz a szív című dalával.
Ő lett a magyar hanglemezgyártás történetének első aranylemezes előadója az Isten véled édes Piroskám című számot is tartalmazó albumával.Több kitüntetést is kapott, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét 2015-ben, évtizedek óta tartó töretlen, nagy népszerűségnek örvendő előadóművészi pályája elismeréseként.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A 27 éves zenészt, polgári nevén Kim Dzsong Hjunt szívleállással kórházba vitték, de életét nem tudták megmenteni. A rendőrség megerősítette, hogy a zenész öngyilkosságot követett el.
