Kezdőlap Címkék Ellenség

Címke: ellenség

Összetartozás

Ahogy a költő írja: „Hazádnak rendületlenűl légy híve, oh magyar”, ideája a minden Hazafi Hazához tartozása, mégpedig egyrészt a bölcsőtől a sírig, másrészt feltétel nélkül, azaz se kérdés, se kifogás, ide születtél, pont.

Az összetartozás az, kérem, gyönyörű dolog.

Magyarázataképpen megemlítendő, hogy ez a felfokozott érzelemmel teli mű akkor keletkezett, mikor az ország a Habsburg Birodalom egyik gyarmataként szenvedte épp a szokvány elnyomást meg kizsákmányolást, így a Hazának minden itt élő összetartozása kellett, hogy fennmaradjon valahogy. Ezt a magyar nép is így gondolta, mert tagjai nem valamely rossz cselekedetért, hanem eleve nemzetiségük miatt szenvedtek állandó hátrányt, és azt nem viselték könnyedén. Sajnos az akkori határainkon belül élő más, idegen népek – amelyek szintén nemzetiségük miatt, de nem a Habsburgok, hanem a magyarok által szenvedtek állandó hátrányt és elnyomást – az összetartozást nem így és főleg nem velünk gondolták, ami jó nyolcvan év múlva kellemetlen fejleményhez vezetett.

A költő leginkább nem a magyar nemzetállamot, hanem a magyar kultúrát, és benne munkaeszközét, a magyar nyelvet féltette, mert a Habsburgoknak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogysem egy gyarmat kultúráját pátyolgassák. Ezért egyértelmű a költői óhaj, hogy az anyagiakkal bíró és olvasni tudó réteg, azaz a magyar nemesség tegyen sokkal többet a Hazáért a Bécsben való urizálás helyett.

A gondolat nyitott fülekre talált (lásd Széchenyi, Wesselényi, Batthyány, és mások), sőt nagyjaink tudták azt is, hogy az ország gyarmat, tehát a rendületlenül kitartó hívekkel nem is annyira megőrizni kéne az országot a kultúrájával, hanem sokkal inkább felszabadítani. Ki is tört a forradalom és szabadságharc, ahogy kell neki, mert a Habsburgok pár évszázadnyi elnyomással elintézték, hogy az összes magyar valóban összetartozzon, azaz mintegy kinevelték a Hazafiakat.

A Haza apoteózisa ugyanis nem üzemel érzelemdús Hazafiak nélkül, pont úgy, ahogy vicaverza sem.

Vannak persze ennél földhözragadtabb összetartozások, például üveg és dugó, zsák és a foltja, Jancsi és Juliska, satöbbi. Az ország és polgárai kettős is ide sorolható, mert az országot fenyegető veszély vagy az országot érő hátrány nélkül a Haza és a Hazafiak szenvedélyes kötődésére semmi szükség nincsen, így az ország-polgár viszony csak egy hűvös, praktikus, mindenkivel megegyezésre törekvő, a polgárok összességének jólétét célként rögzítő kapcsolat, mellyel szimbólumokért lelkesíteni, vagy pláne háborúba vinni senkit nem lehet. További jellegzetessége az ilyen racionális kapcsolatnak, hogy az állam által megengedetten individualista, mintegy szabadjára eresztett polgárok nemhogy nem hozsannáznak a Hazát képviselő Vezetőségnek, ahogyan azt Hazafiként tenni illene, hanem igencsak kritikusan szemlélik a maguk ácsolta erkölcsi piedesztáljukon ordibáló potentátokat, és ahelyett, hogy vakon követnék őket, mindet elküldik a francba, ha nem tetszik nekik. Az efféle, Istentől és Szűz Máriától elrugaszkodott, jégszívű országok esetén a Vezetés nem kell, hogy karizmatikus legyen, mert nem is vezet, hanem ügyintéz, mégpedig nem a saját, hanem a polgárok érdekében (igaz, fizetést kap érte, és meg is elégszik annyival). A polgárok nem a nemzeti államukat, csak a nemzeti kultúrájukat védik, mert az előbbi nincs veszélyben, az utóbbi viszont fontos nekik.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Hazához és a többi Hazafihoz való szoros, érzelmi kötődésnek két esetben van szerepe.

  • Az egyik, mikor az ország elnyomás alatt él, és fel kell szabadítani, ami minden, az igazságtalan elnyomás miatt Hazafivá váló polgár érdeke.
  • A másik, mikor az ország ugyan szabad, de a Vezetés más Vezetésekkel, esetleg Nemzetközi Szervezetekkel vagy akár személyesen Soros Györggyel való konfliktus esetén hülyeségeinek igazolásául a Haza szimbólumra hivatkozik. A szokott szöveg a következő: a Vezetés a Hazát szolgálja és védi, érte küzd minden vonalon („Hungary first!”), ezért a polgároktól elvárja a minden kételkedéstől és kritikától mentes felsorakozást a Vezetés mögött, bármit tesz is az, vagyis a Hazafiként való viselkedést.

Az érzelmi kötődés ebben az esetben a Vezetésnek fontos, amely ilyenkor magát a Hazát személyesíti meg, mintegy egyenlő lesz vele. Aki ezzel nem ért egyet, hazaáruló.

Az ilyen megvédés jellegzetessége, hogy noha emiatt az országot és a Hazafivá erőltetett polgárokat általában kár éri (néha nem is kevés), a Vezetést személyesen soha – valahogy mindig szerencséje van.

Magyarország jelenleg a Nyugat nagy szövetségeinek tagja, és ha valamilyen végzetes esemény révén konfliktusba kerülnénk bárkivel, a világ legerősebb harci szövetségére bizton számíthatunk. A gazdasági szövetségünk is egyike a világ legnagyobbjainak, ezért nyugodtan lehet anélkül élni és dolgozni, hogy a költő szerinti dúlt-keblű mélymagyarnak kéne lennünk, mert senkise bánt minket, és nem is fog.

A fentebb írtakból látható, jelenleg egyedül a Vezetőség érdeke, hogy az ellenségeket kijelölve az országot érzelemdús felfortyanásba rántsa, amit a józan polgároknak célszerű lenne elkerülni, mert Petőfiéktől sokat tanultunk, de mostanában nincs szükség a harci hangulatra. Sokkal inkább megegyezni kellene, de a jelenlegi Vezetésnek az sajnos nem megy. Csak győzni tud. A win-win végeredményt nem is ismeri.

A történéseket figyelve egyre kevésbé bízhatunk abban, hogy a magyar értelmiség majd elmagyarázza a népnek, jelenleg biztonságban vagyunk, ez a korszak tehát minden racionálisan gondolkodó honfitársunk szerint nem az érzelmi lángolás, és nem is a Haza (azaz a Vezetőség) naponta trónra emelésének, hanem a nyugodt építkezésnek a korszaka. Ugyan háború dúl a közelünkben, az minket csak annyiban érint, hogy segítenünk kell a helyes ügyért harcolókat, mert a Krím annektálása után nem engedhető meg egy újabb precedens, hogy a Kreml pszichopatája még inkább elérhetőnek higgye világbirodalmi vágyálmait.

Felmerül viszont a kérdés:

ha az értelmiségünk nem teszi egyértelművé, hogy a Vezetés ok nélkül, saját tetteinek igazolása érdekében szítja a tüzet, akkor ki fogja nekünk megmondani?

Utóirat: mivel az országot, amelyben élek, sem létében, sem államformájában nem támadja senki, én azt jelenleg csak egy, az állampolgárokat szolgáló, praktikus konstrukciónak tartom, amelyben minden lakója élheti víg napjait, szabadon választhatja meg a társaságát, és élvezheti a magyar kultúrát. Ezért számomra kifejezetten elutasítandó, hogy mindenkivel, aki örökségként a sors jóvoltából, azaz véletlenül az én kultúrámat kapta, csak ezért kötelezően összetartozzak. Pláne politikailag.

Különösen megtagadom az összetartozást azzal a szintén magyarnak született emberrel, aki az erkölcstelen üzelmeivel és rossz döntéseivel gazdaságilag tönkretette, és a 2010-es évek korlátlan lehetőségeihez, szárnyaló világgazdasági konjunktúrájához, valamint pénzbőségéhez képest elképesztően alacsony szintre süllyesztette az országomat. Ráadásul magányra is ítélte (nincs már számottevő barátunk), és ahogy látom, a nekünk nagyon hasznos szövetségekből – állítólag – még ki is akarja léptetni. Ő a nagy, internacionális szemétdombon is pont úgy akart volna kakas lenni, ahogy hárommillió „összetartozó Hazafi” jóvoltából az itthoni szemétdombon az, és ha nem megy, akkor majd otthagyja őket (lásd korábban: Néppárt), mi pedig sajnos kényszerűen megyünk vele. Mindig a „magyar érdekekre” hivatkozva, zsarol, ha tud (vétóval általában), közben a saját, sokszor ostoba, sokszor ravasznak hitt, de nekünk hátrányt okozó elképzelését védi minden vonalon.

Egyébként is hogy tartozhatnánk össze? Mikor voltam én sokszoros milliárdos? Mikor forogtam türk tanácsi (szegény Dobó, ha ezt tudta volna), vagy akár kipcsák körökben?

Na ugye!

Tartozzon vele össze… más.

Orbán nem fasiszta, de…

0

Az új szélsőjobboldal vetélytársainál előbb fedezte fel a világháló lehetőségeit, és a hagyományos elitek gyengeségét kihasználva egyre növeli a befolyását a világban. Erről írt könyvet egy  politika tudós, Steven Forti, aki Barcelona egyik egyetemén tanít. Könyvének címe: Extrema derecha 2.0 – szélsőjobb 2.0

“Engem nemcsak mint történészt, de mint állampolgárt is egyre jobban zavarnak az olyan politikai mozgalmak, amelyek megkérdőjelezik a demokratikus pluralista rendszert, a jogállamot, ahogy ezt most látjuk Magyarországon. Fasizmusról beszélni Jair Bolsonaro, Marine Le Pen vagy Orbán Viktor esetében tévedés. A fasizmus az erőszakot rendszeresen alkalmazta politikai céljai elérésére, milíciákat hozott létre, ilyesmit ma nem tapasztalunk a szélsőjobboldali mozgalmaknál. Nincs totalitárius  párt, nem akarnak ilyen társadalmat létrehozni, de ebből még nem következik az, hogy nem veszélyesek” – hangsúlyozza a politika tudós, aki a francia közszolgálati RFI-nek nyilatkozott.

“Ezek a mozgalmak nem is populisták, mert ez csak egy stílus, melyet majdnem mindenki használ, ha el akar jutni a választókhoz. Macron elnök is így beszél.”

Globális szélsőjobb

“Az olyan szervezetek mint a Családok Világkongresszusa, az Edmund Burke alapítvány és mások világméretekben szervezik az újtipusú szélsőjobboldalt. A Conservative Political Action Conference-CPAC – az amerikai republikánusok szélsőséges szervezete gyakran szervez külföldön kongresszusokat: Magyarország, Brazília, Ausztrália, Japán stb.

Ezek a szélsőjobb szervezetek óriási pénzeket kapnak, és ezt jórészt a politikai technológiába fektetik be. Arron Banks finanszírozta például a brexit kampányt, amely másokat megelőzve alaposan elemezte a társadalmat a világhálón. Így személyre szóló propagandát tudtak kidolgozni megkerülve a hagyományos médiát, ahol hátrányban voltak.

Mi a céljuk? A társadalom polarizálása: a kisember szembeállítása az elittel, a tudósokkal

– például a pandémia idején.

Ki az ellenség? A migráns, és az elit, amely őt támogatja.

Az elit az Egyesült Államokban és Európában nem tudja kezelni a globalizáció következtében kialakult válságot, és ezt használja ki a szélsőjobboldal. A globalizáció meggyengíti a középosztályt a fejlett országokban, mert a munkahelyek jelentős része átkerül a fejlődő világba. A társadalmi egyenlőtlenség megnő hiszen az elit profitál a globalizációból míg a bérből és fizetésből élők jórésze nem tudja javítani az életkörülményeit a fejlett államokban.”

“Berlusconi Trump volt Trump előtt”

Ezt mondja Steven Forti, de Trump tanácsadója, Steve Bannon ugyanezt hangsúlyozta Orbán Viktor politikai sikere kapcsán is. Bannon volt Trump 2016-os kampányának fő szervezője, aki főtanácsos lett a Fehér Házban, de összekülönbözött Trumppal, aki kirúgta őt. Azóta Steve Bannon a szélsőjobb világméretű mozgalmának egyik szervezője, aki össze akarja kötni a hasonló gondolkodású szervezeteket mind az öt kontinensen. Járt Budapesten is, ahol a fogadta őt a miniszterelnök is. Orbán Viktor a mentorát látta Silvio Berlusconiban, aki a pénz mindenhatóságában hitt, a politikai befolyásolás fő eszközévé pedig a médiát és a futballt tette.

A Forza Italia jelszót Orbán átvette: Hajrá Magyarország, Hajrá magyarok!

A most meghalt Silvio Berlusconi a leghosszabb ideig volt hatalmon Olaszországban a második világháború után – ebben nagy segítsége volt média birodalma. Mit ért el Silvio Berlusconi? Jóformán semmit! Olaszország továbbra is az Európai Unió beteg embere: egyre nő az államadósága, melyet a világpiac csak addig tolerál amíg Róma mögött ott áll Brüsszel. Ezt értette meg Giorgia Meloni, az új szélsőjobboldali vezér Itáliában, aki miután megnyerte a választást, szépen beállt a sorba. Gazdasági főtanácsadója nem más mint elődje, Mario Draghi, aki korábban az Európai Központi Bank elnöke volt. Giorgia Meloni paktuma Orbán Viktorral pedig feledve…

Új NATO főparancsnok

0

Parancsnokot váltott a NATO, amely legutóbbi csúcsértekezletén megállapította: Oroszország immár stratégiai ellenség.

Az új NATO főparancsnok, Christopher Cavoli tábornok egyben az USA Európában állomásozó erőinek a parancsnoka is. Az Egyesült Államok jelentős mértékben növeli katonáinak számát az európai kontinensen, hogy ellensúlyozza az orosz fenyegetést.

Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt két semleges skandináv állam, Finnország és Svédország is belép a NATO-ba. Putyin Ukrajna elleni agressziója ébresztőt jelentett sok európai államban, ahol tartanak az orosz fenyegetéstől.

Mit tehet a NATO?

“Mi most együtt nagy fenyegetéssel állunk szemben az európai kontinensen”

– hangsúlyozta a beiktatás alkalmából Christopher Cavoli tábornok.

Jens Stoltenberg NATO főtitkár üdvözölte az új főparancsnokot, és megköszönte elődjének munkáját. Tod Wolters amerikai repülő tábornok 2019 és 2022 között állt a NATO csapatok élén Európában. Az utód, Christopher Cavoli tábornok eddig az USA haderőinek európai és afrikai parancsnoka volt. Jól ismeri Európát hiszen Németországban született egy ott szolgáló amerikai katona családban. Később a szüleit Olaszországba helyezték át, ezért a fiatal Cavoli Olaszországban nőtt fel. Nemcsak németül és olaszul tud, de oroszul is jól beszél. Egyik korábbi megbízatása épp az volt Washingtonban, hogy az Oroszországgal foglalkozó igazgatóságot vezette. Az amerikaiak már régóta előre jelezték Putyin agresszióját Ukrajna ellen. William Burns a CIA igazgatója novemberben tárgyalt telefonon Putyinnal Moszkvában. Ezt követően meglepetésszerűen Brüsszelbe repült, ahol a NATO és az Európai Unió vezetőit tájékoztatta a várható orosz támadásról.

A NATO megalapításától kezdve az Egyesült Államok irányítása alatt áll.

Míg az amerikaiak stratégiai ellenségnek tekintik Putyint, és szeretnék őt megbuktatni, addig az európai nagyhatalmak (Franciaország, Németország és Olaszország) mielőbbi tűzszünetet sürgetnek, és nem akarják a falhoz szorítani Putyint. Ehelyett valamiféle egészségre törekszenek vele mondván: Oroszország fontos része az európai biztonsági rendszernek, és az is marad függetlenül attól, hogy ki áll az ország élén.

Orbán Viktor: Nem ellenség kell, hanem ellenségkép

– Miniszterelnök úr! Köszönjük, hogy fogadott bennünket
– Nekem a sajtó, az emberek tájékoztatása minden másnál fontosabb.

– Megtisztelő. Akkor csapjunk bele a közepébe! Több nemzetközi felmérés is azt mutatja, hogy a magyar diákok elmaradtak az európai átlagtól. Nem aggódik emiatt?
– Egyáltalán nem aggódom. Sőt, kifejezetten elégedett vagyok az eredménnyel. Ez volt a célunk.
– Hogy lemaradjunk?
– Hogy tanulatlan, könnyen manipulálható embereket neveljünk. Úgy látom, elindultunk egy úton, s jó irányba megyünk.

– Önök szerint az országnak buta, gondolkodásra képtelen polgárokra van szüksége?
– Így is lehet fogalmazni. Én inkább úgy mondanám, hogy nekünk olyan emberek kellenek, akik alattvalóként viselkednek. Mindent elhisznek, amit mondunk nekik. Ehhez pedig az kell, hogy eszükbe se jusson önállóan gondolkodni. Ezért alakítottuk át az oktatást. Még csak az út elején járunk, de már kezdenek látszani az eredmények. Remélem, legközelebb még rosszabbul teljesítenek a magyar diákok a nemzetközi teszteken.
– És mi legyen azokkal, akik az Önök erőfeszítései ellenére is megmaradnak okos, értelmes, gondolkodó embernek?
– Ők, ha akarnak, elmehetnek külföldre. Vagy keresünk nekik olyan elfoglaltságot, ahol megtalálják a módját, hogy beleszürkülhessenek a környezetükbe. Nem vagyunk türelmetlenek, időnk van, több is, mint elég.

– Térjünk át az egészségügyre. Ott is vannak problémák. Hosszúak a várólisták, gyakoriak a kórházi fertőzések.
– Akinek ez nem tetszik, válassza a fizetős egészségügyet. Nagyon jól felszerelt fizetős kórházaink vannak. Aki nem tudja megfizetni, mert nincs rá pénze, az magára vessen. Nézze meg legjobbjainkat, Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Rogán Antal, de említhetném a vejemet is. Ők mikor panaszkodtak a magyar egészségügyre? Csak a magyar átlagember nincs megelégedve a viszonyokkal, ezen is változtatni fogunk.

– Önök, ahol csak tehetik, támadják a civil szervezeteket. Úgy tűnik, Önöknek mindig valamilyen ellenségre van szükségük.
– Nem ellenségek kellenek nekünk, hanem ellenségképek. Hogy az emberek mindig gyűlöljenek valakiket. Bizonyára emlékeznek még, hogy kormányzásunk elején az oligarchák, majd a bankok voltak a fő ellenség. Utána jöttek a filozófusok, majd a tanárok. Legújabban a bírák, az akadémikusok. Jól jött nekünk a menekültválság, lehetett uszítani a migránsok ellen. Most már ez kezd egy kicsit kifújni, bár azért még vannak benne tartalékok. Ezzel együtt, előre gondolkodunk, ezért most újból előhúztuk a civil-kártyát. Most és a közeli jövőben őket utáltatjuk meg a magyarokkal.

– Miniszterelnök úr, arra még nem gondoltak, hogy esetleg nem izgatni, hanem igazgatni kellene az országot? Kormányozni, ha úgy tetszik.
– Gondoltunk erre is, de politikailag nem kifizetődő. Kormányozni? Ezeknek?

Nyereg alatt puhított hős

Néhány évvel ezelőtt, a forradalom és a szabadságharc ünnepén, feszültnek látták királyukat a szolgálatába szegődött udvaroncok. Nem szerették, ha az uralkodó ideges, mert olyankor hamar méregbe gurult. Ha pedig megmérgesedett, akkor nem ismert se istent, se embert.
Olyankor meneküljön, ki merre lát!

Szerencsére, tudták, hogy mi lehet gyógyír a király bajára. Ellenség kell neki, mert semmi mást nem szeret jobban, mint harcolni.

Háborúzni, ha úgy tetszik.

Egyedül ahhoz ért, abban leli örömét.
A háborúhoz, tudjuk a régiektől, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Csak hát a régiek is tévedhetnek olykor. Merthogy kell hozzá egy negyedik dolog is: ellenség.

Ellenséget kellett keresni a királynak, mert nem volt nyugodása. Voltak neki korábban ellenségei számosan, és amikor végzett valamelyikkel, egy darabig el volt magában. Legyőzte az oligarchákat például. Nem mindet, csak azokat, akik nem neki gyűjtögették a pénzt. Aztán elintézte a bankokat, háborúzott a filozófusokkal.

A kockás inges tanárokkal a fekete ruhás nővérekkel. Mindegyik csatát megnyerte a király, legalábbis, ezt mondták neki az udvari hírlapírók.

Nem akarták bosszantani fölöslegességekkel.

Lassanként ő maga is elhitte, hogy legyőzhetetlen. Lám, a migránsok ellen is, hogy megvédte Magyarországot! Hát még Európát! Egyedül a Világegyetemet nem védte meg, de azt is csak azért nem, mert nem jutott az eszébe.

Megint nyugi volt egy ideig, de aztán megint jöttek azok a csúnya elvonási tünetek. Ellenséget nekem azonnal, verte az asztalt a király! Harcolni akarok, győzni.

Lett nagy sürgés-forgás az udvarban! Ki tud gyorsan kéz alól egy alkalmas ellenséget? Megszerezték neki a Sorost a háttérhatalmával együtt, a brüsszeli bürokratákat, bónuszként a civileket.
Legyőzte azokat is, mind.

De azután megint elhatalmasodott rajta a kórság: ellenség kellett neki újra. Törték a fejüket az udvarban a Prosti Srácok csakúgy, mint az Origo, vagy a lebutított közmédiások.

A dolog már csak azért sem tűrt halasztást, mert egyre több gyógyszer fogyott az udvarban, már stadionra is alig futotta.

Ellenséget, de hamar!
Így jött a képbe az ENSZ! A király most megint harcol, öklét rázza, fenyeget, és boldog.

Ne zavarjátok köreit, ő így érzi jól magát, neki ez kegyelmi állapot.

Mivel fogja Szijjártó az ENSZ-ben verni az asztalt?

0

Tegnap még arról írtunk, hogy Soros Györgynek kitelt az ideje, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem volt elég jó ellenség, nem lehetett annyira utálni, amennyire kellett volna.

Ezért dobta – érdemei elismerése mellett – a Fidesz a 87 éves magyar származású amerikai milliárdost. Már nem volt benne tartalék, mennie kellett.

Akik azt gondolták, hogy a választásig hátralévő időben már nem tud a Fidesz új ellenséget találni, tévedtek. Már ott ült bevetésre várva a kispadon az Egyesült Nemzetek Szervezete (ismertebb nevén: az ENSZ), hogy amennyiben Sorostól esetleg meg kell válni, vagy formahanyatlás miatt idő előtt le kell cserélni, ne legyen fennakadás.

Most megtörtént a csere, és a műsor megy tovább. Annak idején, 1960-ban Nyikita Hruscsov a cipőjével verte az asztalt az ENSZ egyik ülésén, most Szijjártó Péter külügyminiszteren a sor, hogy egy, a volt szovjet párttitkáréhoz hasonló, látványos mutatvánnyal megmutassa, milyen a magyar virtus.

Soros György tündöklése és bukása

Eltűnt a plakátokról az újsághirdetésekből Soros György fényképe és ezzel együtt a felszólítás, hogy meg kell őt állítani. Az egykor a Fidesz mai vezetőit is támogató 87 éves magyar származású amerikai milliárdos fotójával és róla szóló szövegekkel nemrég még Dunát lehetett volna rekeszteni, ám a vasárnapi hódmezővásárhelyi választás óta alig lehet látni valahol.

Soros György már nem téma. Budai Gyula tegnapi sajtótájékoztatóján ugyan időlegesen előkerült, de ez feltehetőleg annak tudható be, hogy a volt feljelentésügyi biztost elfelejtették értesíteni a változásról.

Márpedig fontos tudni, hogy aktuálisan ki az ellenség és ki a barát. Kit kell szeretni, és kinek kell nekimenni.

Lehet, a Fidesz központban úgy ítélték meg, hogy kissé túltolták s biciklit, és ez a 87 éves idős úr nem alkalmas arra, hogy a magyarok a tőlük elvárt szinten és minőségben gyűlöljék.

A migránsok még maradhatnak, mint elsőszámú közellenség, Brüsszel véleményes. Bennük még van valamennyi tartalék, tőlük valószínűleg továbbra is meg kell védeni az országot. És ki más lenne, aki megvéd bennünket, mint a kormány?

Soros azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért megbukott. Egy ideig jó ellenségnek számított, de az utolsó időkben egyre rosszabbul teljesített. Talán mert a magyar emberek, bármennyire is szerették volna, nem voltak képesek elhinni, hogy minden rossz miatta van.

Hogy Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje azért állhat – a szó szoros értelmében fényűző módon – a saját lábán, mert Soros rosszat akar a magyaroknak. És Mészáros Lőrinc sem azért keres még álmában is milliókat, mert Soros György a magyarok elleni gaztettekben mesterkedik.

Soros György megbukott. Új ellenség kerestetik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!