Kezdőlap Címkék éhezés

Címke: éhezés

Mariupol éhezik vagy kényszermunkát végez

0

Az orosz katonaság Mariupolban nem ad enni a férfiaknak addig, amíg nem vesznek részt olyan munkában, mint a törmelék elbontása, tömegsírok elhantolása stb. az elmúlt éjszaka folytatták légicsapásaikat az azovstal acélműre.

„A humanitárius helyzet továbbra is nehéz. A nyitott „fürdő” és az élelmiszer- és vízellátásról szóló propaganda ellenére katasztrofális élelmiszerhiány van.

Ezért a férfiak kénytelenek részt venni a romok elemzésében, a tömegsírok elrendezésében szó szerint, hogy ne haljanak éhen. Sajnos ebben nincs semmi túlzás.” – mondta Mariupol polgármesterének tanácsadója.

Április 26-án éjszaka 35 légicsapást mértek Azovstalra, melynek során számos civil civilek megsérülteket találtak. Orvosi ellátás egyáltalán nincsen a városban,

Az Azov-ezred katonái azt mondják, hogy elsősegélyt nyújtanak és kiszabadítják a civileket a romok alól.

1 millió gyerek az éhezés határán

Afganisztánban 22 millió ember került olyan helyzetbe, hogy nem tudhatja: lesz-e mit ennie másnap? Az UNICEF Afganisztán ügyeivel foglalkozó megbízottja a közszolgálati Radio France Internationalnak nyilatkozott a drámai helyzetről.

197 millió dollárt gyűjtöttünk össze az idén humanitárius segélyre – mondja Hervé Ludovic de Lys, aki Afganisztánban képviseli az ENSZ gyerekekkel foglalkozó szervezetét. Jövőre már több mint egymilliárd dollárra lesz szükség, mert olyan gyorsan romlik a helyzet. A 30 milliós országban három hónapja vették át a hatalmat a tálibok, akik szemmel láthatóan képtelenek megbirkózni a helyzettel. Afganisztánban beállt a tél, és körülbelül egymillió gyerek van az éhezése határán, gondoskodás nélkül. Ez még csak a jéghegy csúcsa hiszen a lakosság döntő többsége alultáplált. Januárban vagy februárban jöhet az összeomlás.

A családok ugyanis addigra felélik az összes tartalékjukat. Ráadásul a bankokban sokan nem jutnak hozzá a spórolt pénzükhöz. Csak 200 dollárt lehet kivenni egy héten, ez pedig édeskevés egy nagy család számára, mert a piacokon elszálltak az árak.

Éppen ezért a segítségnek egyszerre kell humanitáriusnak és gazdaságinak-pénzügyinek lennie – hangsúlyozza a UNICEF afganisztáni megbízottja.

Tanulhatnak-e a lányok?

Minden a helyi szinten dől el. A tartományi kormányzók hozzák meg a döntéseket. Hat tartományban például a lányok le is érettségizhetnek. Nyolc másik tartományban a tálibok által kinevezett kormányzók még haboznak, nem döntöttek arról, hogy meddig tanulhatnak a lányok.

Vannak azután azok a kormányzóságok, ahol nehéz a helyzet, mert nagy az Iszlám Állam befolyása. Ez elsősorban Dzsallalabadban és környékén érezhető a pakisztáni határ közelében.

Hogy viszonyulnak a tálibok a nemzetközi szervezetekhez mint például a UNICEF?

Több miniszterrel is találkoztam – az oktatási, az egészségügyi, a vidékfejlesztési és a pénzügyi tárca vezetőjével – mindenütt nagy a pénzhiány- számol be tapasztalatairól a UNICEF afganisztáni megbízottja. A táliboknak nincs más választásuk: együtt kell működniük a nemzetközi szervezetekkel, ha nem akarnak visszatérni a korábbi tálib uralom időszakába amikor az obskurantizmus uralkodott egész Afganisztánban (1995-2001). A mérsékeltebb táliboknak persze eredményeket kell felmutatni ahhoz, hogy igazolják nyitottabb politikájukat a külvilág felé – összegezte a UNICEF afganisztáni megbízottja.

690 millió ember éhezik

A Világbank főnöke az ENSZ élelmezési csúcstalálkozóján 690 millió ember éhezéséről beszél. A virtuális csúcson megoldásokat kerestek arra, hogy miképp lehet áttérni a környezetkímélő mezőgazdaságra úgy, hogy ne csökkenjen a világ élelmiszertermelése.

Csaknem 60 millióval növekedett az éhezők száma öt év alatt a világon – hangsúlyozta David Malpass. A Világbank főnöke ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a megtermelt élelmiszer egyharmada kárba vész. Mindeközben a világ kormányai több mint 600 milliárd dollárral támogatják a mezőgazdaságot. A baj csak az, hogy ennek a támogatásnak jelentős része épp az ellenkező hatást váltja ki, mert szennyezi a környezetet vagy az egészséges táplálkozás ellen hat.

A Világbank egyik fő törekvése épp az, hogy biztonságos élelmiszer ellátást nyújtson  a világon mindenütt méghozzá úgy, hogy ezt fenntartható formában tegye meg. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Elsősorban azt, hogy a Világbank befolyásolja az államokat: ne a rizs termesztését támogassák hanem ehelyett a zöldség és gyümölcs szektorra koncentráljanak.

A második cél a mezőgazdaság megújítása, ehhez fokozni kell a kutatást és a fejlesztést az élelmiszeriparban. Ily módon ugyanis a farmerek például olyan vetőmaghoz juthatnak, amely jobban ellenáll a szárazságnak.

A környezetkímélő mezőgazdaság is cél például az öntözés korszerűsítésével. Ha sikerül a fagyasztási technológián javítani, az is nagymértékben javítaná a környezetvédelmet.

A Világbank 6 milliárd dollárt költött ezekre a célokra. A környezetkímélő mezőgazdaságra ma nyolcszor annyit költ a Világbank mint 6 évvel ezelőtt.

Pakisztán, a Fülöp szigetek, Ruanda és Üzbegisztán kiemelt támogatást kapott, és ennek következtében ezekben az országokban magasabb értékű export jött létre, új állások keletkeztek, a kertészet súlya megnőtt az agrár szektorban, és a jövedelmezőség is jóval kedvezőbben alakult – hangsúlyozta David Malpass, a Világbank vezetője az ENSZ élelmezési csúcskonferenciáján.

Davos a partner

Most először nem az államok kezdeményezték ezt az élelmezési világtalálkozót hanem az agrobiznisz – együttműködve a davosi fórummal. Ezt sok nemkormányzati szervezet bírálja. Különösen mivel Agnes Kalibata az ENSZ élelmezési csúcstalálkozó fő szervezője. Ő korábban Ruanda mezőgazdasági minisztere volt, jelenleg viszont a Bill és Melinda Gates alapítvány illetve a Rockefeller alapítvány nevében ténykedik – írja a francia közszolgálati RFI. Agnes Kalibata természetesen cáfolja, hogy a nagy agrárvállalkozások képviselője lenne, de sok nemkormányzati szervezet szerint háttérbe szorítja a kis parasztgazdaságokat pedig a világ legtöbb országában ezek jelentik a többséget.

Az ENSZ élelmezési világkonferenciáján több mint 85 állam vezetői szólaltak fel virtuálisan, hogy elmondják: hogyan lehet csökkenteni az éhezők számát úgy, hogy közben a környezetkímélő mezőgazdaság profitábilis maradjon.

ÉLETVESZÉLYBEN A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERE?

A dél-koreai hírszerzés információi szerint olyan súlyos az élelmezési válság a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban, hogy a hatalom kénytelen a hadsereg élelmiszer fejadagjainak csökkentésére is. Ennek az a következménye, hogy a katonák egy része fegyveres banditákká változik, akiket a rendőrség sem képes megfékezni. A lakosság retteg a hadseregtől holott a katonák eddig a nemzeti büszkeség szimbólumai voltak.

Kim Dzsongun nemrég sírva kérte népe bocsánatát a rossz élelmezési helyzet miatt. Akkor úgy rendelkezett, hogy a hadsereg élelmiszer készleteiből adjanak át jelentős részt a civil lakosságnak, amely egyes területeken éhezik.

Miért alakult ki a tömeges éhség abban a rendszerben, amely 1945-ben a Szovjetunió segítségével jött létre, de nemzeti kommunista diktatúra lett miután Moszkva és Peking szakított egymással?

Dzsucse – a szuverén erő

Ez volt a rendszer alapító Kim Ir szen elképzelése: Észak Korea népe a világgal szemben egyedül is csodát művel megvalósítja a kommunista paradicsomot. Ma már Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsongun van hatalmon, de a kommunista paradicsom távolabbinak tűnik mint a dzsucse meghirdetése idején.

Akkor ugyanis még sokan hittek a kommunista paradicsomban, de manapság a hitbuzgalom csak néhány veteránt jellemez.

A nagy példakép, a Szovjetunió megbukott, Kínában pedig a kommunista párt piacgazdaságot hozott létre, amely az Egyesült Államokkal versenyez, és végképp lemondott a kommunista paradicsomról.

Kim Dzsongun apja, a dinasztia középső tagja, azzal egészítette ki a dzsucsét, hogy a kommunista paradicsom helyett a szuverén észak-koreai hatalom megerősítését állította a középpontba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindent a hadseregnek! Így lett Észak Korea „atomhatalom”, melynek vezérével Trump elnök is leült tárgyalni. Csakhogy a tárgyalásokból PR aukción kivül semmi sem lett, de a hadsereg továbbra is lenyeli a GDP legkevesebb 90%-át!

Külföldi támogatás?

Észak Koreának egyetlen igazi szövetségese van, ez pedig Kína, amely semmiképp sem szeretné, hogy az északi határai mentén megjelenjenek USA szövetséges katonák. Amikor Kim Dzsongun hatalomra került, akkor Peking neki reformokat ajánlott, de ezt az ifjú diktátor elutasította. Megölette mentorát, aki a kínai reformok végrehajtását készítette elő. Kim Dzsongun számára továbbra is a hadsereg az abszolút prioritás, de hogyha már őket sem tudja ellátni, akkor a rendszer alapjai kerülhetnek életveszélybe. Peking ugyan támogatást ígér, de kivár.

A kínaiak azt szeretnék elérni, hogy a válság rádöbbentse  a még mindíg ifjú diktátort, hogy a dzsucse útja járhatlan.

Csakis valamilyen kínai tipusú reform képes megoldani Észak Korea problémáit, melyet az ENSZ szankciói is súlyosbítanak. Ezeket az ENSZ szankciókat, melyek az atomfegyver kísérletek és a rakétarendszerek fejlesztése miatt sújtják Észak Koreát, Kína is aláírta. Erre hivatkozva késleltetheti a támogatást Észak Koreának, amelynek élelmiszer helyett egyelőre be kell érnie a diktátor bocsánat kérésével és könnyeivel…

Éhség Észak Koreában: felére csökkentik a fejadagokat

0

1,4 millió tonna hiányzik a gabona raktárakból a világtól elzárkózó kommunista országban. Az élelmiszer fejadagokat emiatt az idén a felére csökkentették. Így értesült a Reuters hírügynökség New Yorkban az ENSZ székházában. Az információnak az ad különös jelentőséget, hogy Trump elnök hamarosan újra találkozik Észak Korea urával.

Kim Dzsong Un minden erőforrást annak rendelt alá, hogy nukleáris hatalommá tegye Észak Koreát. Így akarta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az Egyesült Államok elnökét. Az akció sikerült: tavaly júniusban megtartották az első csúcstalálkozót Szingapúrban. Sem a rendszert megalapító nagypapának sem az apának nem sikerült az, amit Kim Dzsong Un elért: Amerika olyan komolyan veszi őt, hogy az elnök személyesen tárgyal vele. Észak-Korea duci diktátora megígérte Trumpnak, leszereli nukleáris fegyverzetét és azokat a ballisztikus rakétákat, melyek akár az Egyesült Államok területét is elérhetik. A leszerelés meg is kezdődött, de Trump elnök meghosszabbította a büntető szankcióit Észak-Korea ellen. Washingtonban arra hivatkoztak: csakis a teljes leszerelés után szüntetik meg a szankciókat! Erre Kim Dzsong Un leállította a leszerelést. Az élelmezési válságért most a szankciókat teszik felelőssé Észak-Koreában.

Ilyen előzmények után kerül sor a második csúcstalálkozóra Hanoiban. Washingtonban a katonák úgy tartják, a leszerelés terén egyelőre nem történt áttörés. Észak-Korea éppoly fenyegetést jelent, mint a szingapúri csúcstalálkozó előtt. Közben viszont Abe Sinzo japán miniszterelnök is bejelentette, hogy szívesen találkozna Kim Dzsong Un-nal. Korábban Japán elzárkózott ettől. Most azonban Tokióban rádöbbentek, Kim Dzsong Un csak a ballisztikus rakéták leszereléséről tárgyal Trump elnökkel, Japánt viszont a közepes hatótávolságú rakéták is elérhetik Észak-Koreából. A hatalmas katonai kiadások újra az éhezés szélére szorították a lakosság jórészét, amely az első amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó után reménykedni kezdett: talán nem álom az, ha az éhezés a múlt ködébe vész, mint Dél-Koreában.

A nap kérdése: El kell-e látni a menedékkérőket?

0

Éheztették a menedékkérők egy részét a magyar tranzitzónában, az erről szóló hírek a nemzetközi sajtóba is bekerültek. Az ügyről itt olvashat bővebben, de a véleményét is elmondhatja: Ön szerint morális kötelessége-e az államnak gondoskodni a menedékkérők ellátásáról, akik a tranzitzónát nem hagyhatják el?

This poll is no longer accepting votes

Biztosítania kell a magyar államnak, hogy a menedékkérők kapjanak enni a tranzitzónákban?
×

Végül beengedték Iványi Gábort a tranzitzónába

0

Igaz, ehhez az kellett, hogy egy parlamenti képviselő is elkísérje.

A hét elején a tranzitzónában éheztetett menedékkérőknek akart ételt vinni az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke – akkor nem engedték be. Most viszont a DK parlamenti képviselőjével, Gréczy Zsolttal együtt mentek el Röszkére és Tompára is.

Amint a Facebookon közzétett videójukból kiderül, most azt mondták nekik, hogy „minden tökéletesen rendben van”. Tompán nem fogadták el az általuk vitt élelmiszert, Röszkén viszont igen. Azt mondják,

szeretnék, ha szúrópróbaszerű ellenőrzés lenne.

Iványi Gábor a videón arról beszél, hogy gyakorolni kellene a vendégszeretetet, civil szervezetként és egyházként is elfogadhatatlan számára, hogy ki vannak rekesztve a tranzitzónákból. Szerinte ha nem engedi meg a hatóság a bejutást, akkor rejtegetni valója van.

Mint mondta, az étel megvonása tiltás, és ez ellen tiltakozik. Az se közömbös számára, hogy Magyarországról milyen kép alakul ki a világban.

Az éheztetett menedékkérők ügyében a Helsinki Bizottság a strasbourgi bírósághoz fordult, amely kötelezte a magyar kormányt, hogy biztosítsa az ellátást. Ezután „jogi kiskaput” is sikerült találniuk a hatóságoknak, így most minden menedékkérő kap enni. Az ügyről ide kattintva olvashat bővebben.

Jogi kiskapu kell, hogy ne éheztessék a menedékkérőket?

Több menedékkérőt is éheztettek a tranzitzónákban, az üggyel már a strasbourgi bíróság is foglalkozott.

Éheztetik a menedékkérőket a magyar tranzitzónákban, erről szóltak a hírek az elmúlt hetekben. Az ügyet a Magyar Helsinki Bizottság tárta fel, a botrány a nemzetközi sajtóba is bekerült, több országban is írtak róla.

Júliustól ugyanis új menekültügyi szabályozás van érvényben Magyarországon: ennek értelmében Szerbia biztonságos országnak számít (pedig az ENSZ Menekültügyi Főigazgatósága szerint nem az), vagyis,

minden onnan érkező ember menedékkérelmét elutasítják.

Ahogy a Helsinki Bizottság szakértője, Zádori Zsolt a Független Hírügynökségnek elmondta, ez nem is normál eljárás keretében történik, hanem úgynevezett elfogadhatósági eljárásról van szó. Ez azt jelenti, hogy miután beengedik a határon (sokszor hónapokig) várakozó menedékkérőt a tranzitzónába, meghallgatják, megnézik, melyik országokon át jött, és ha van köztük biztonságos harmadik ország, akkor „nem elfogadhatóként” el is utasítják a kérelmet.

Miután ez megtörtént, a menedékkérő idegenrendészeti eljárás alá kerül. A menedékkérelem elutasítása ellen van lehetőség fellebbezni, három napig. A kérelem elutasítása után azonban rögtön kötelező tartózkodási helyet jelölnek ki a menedékkérőnek, méghozzá a röszkei vagy a tompai tranzitzónának egy külön részlegét.

Itt viszont már nem jár a menedékkérőknek ellátás. Vagyis,

enni sem kapnak,

kivéve a kismamákat és a gyerekeket. A Helsinki Bizottság olyan esetről is tud, hogy étkezési időben a gyerekeket elválasztották a szüleiktől, nehogy a családtagok meg tudják osztani az ételt.

Élelmiszert viszont a menedékkérők csak úgy tudnának szerezni maguknak, ha elhagynák a tábort – amely csak Szerbia felé nyitott.

Volt, aki próbált ételt vinni a menedékkérőknek, például Iványi Gábor – de nem engedték be. Elment a tranzitzónához Hadházy Ákos is, aki a Facebookon azt írta utána: negyedórás tanácskozás után beengedték, majd beszélhetett az igazgatóval is, aki azt mondta neki, „jelenleg” nincs éheztetett menedékkérő.

Azt viszont elismerte, hogy

„korábban valóban voltak olyanok, akik néhány napig nem kaptak élelmet”,

de szerinte nekik voltak tartalékaik. Ugyanakkor az igazgató azt is mondta Hadházynak: „a törvény szerint rövidesen sokan lesznek ellátás nélkül hagyott menekültek a tábor területén”.

Az idegenrendészeti eljárás végén, ahogy Hadházy fogalmazott, rendezetten, papírokkal át kell adni az elutasított menedékkérőt a szerb hatóságoknak – akik azonban nem veszik vissza őket. Így aztán magyar menekülttáborba kell vinni őket, és valódi eljárást lefolytatni.

Kivéve persze, ha az éheztetés miatt a menedékkérő már korábban úgy döntött, hogy elhagyja a tranzitzónát,

ezt viszont csak úgy teheti meg, ha visszamegy Szerbiába.

A kormány szerint minden rendben volt az ügyben, a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleményében azt írja, „a magyar törvények világosan kimondják”, hogy mindenkinek, „aki menedékkérő státuszban tartózkodik a tranzitzónában, jár és biztosított az ellátás”. Erre a magyar állam évente fejenként több mint 700 ezer forintot költ (ez kevesebb mint napi 2000 forintot jelent). Ha valakinek viszont elutasították a kérelmét, akkor el kell hagynia a tranzitzónát.

A közlemény szerint nincs botrány, csak „a Soros-szervezetek újabb hazugsága, lejárató akciója” az egész.

Csakhogy az ügyben a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is lépett, és

kötelezte Magyarországot, hogy gondoskodjon a menedékkérőkről.

A Magyar Helsinki Bizottság fordult a bírósághoz, nyolc konkrét eset miatt. A bíróság végül mind a nyolc esetben elrendelte, hogy kapjanak ételt a menedékkérők. Ahogy közleményükben írják: „A döntések arra alapultak, hogy az élelem megtagadása az embertelen bánásmód tilalmába ütközik, illetve a bíróság – szintén a valóságnak megfelelően – fogva tartási helynek tekinti a tranzitzónákat, ahol az államot ellátási kötelezettség terheli.”

A Helsinki Bizottság azt is írja: a bizottság ügyvédei arról is tudomást szereztek, hogy a hatóság „megtalálta a jogi kiskaput” ahhoz, hogy a menedékkérők mégiscsak kaphassanak enni. Ahogy Zádori Zsolt fogalmazott,

„megoldották okosban”,

csakhogy ezt nem lehet jogállaminak nevezni.

Annyi történt ugyanis, hogy most már nem jelölnek ki kötelező tartózkodási helyet az idegenrendészeti eljárás alá került menedékkérőknek, vagyis nem különítik el őket a táborban. Így aztán jelenleg ugyanolyan ellátásban részesülnek ők is, mint azok, akiknek még nem utasították el a kérelmét.

A könnyű élet titka

Az idei év utolsó napján ugyanaz jut az eszembe, mint az összes többi napon. Hogy könnyebb lenne az élet, ha olyan lennék, mint amilyen nem vagyok. Ha hinnék abban, amiben normális ésszel nem lehet hinni. Hogy a jó rossz, a fehér fekete, és a világ olyan, mint amilyennek a megszállt média mutatja.

Hogy a kevés sok, és a korgó gyomor tele van.

Egyszerűbb lenne minden, ha olyan lennék, mint azok, akik képesek gondolkodás nélkül menni, menetelni. Beállni a sorba, parancsszóra integetni, mosolyogva masírozni. Megváltozni vezényszóra.

Nem emlékezni emberekre, megszólalásokra, eseményekre. Nem tudni arról, hogy vannak, akik ma mást mondanak, mint amit évekkel ezelőtt.

Könnyebb lenne minden, ha nem zavarna, hogy megváltozik a múlt. Nem csupán a sok évtizeddel ezelőtt történtek, de az is, ami csak néhány évvel ezelőtt volt.

Jó lenne tudatlannak lenni, bárgyúnak, butának, bávatagnak. Birkának. Elhinni, amit el akarnak hitetni, lenyelni azt, amivel etetnek, beletörődni abba, hogy semmi sem az, ami volt.

Jó lenne elhinni mindent, amit mondanak. Kritikátlanul, függetlenül a valóságtól. Hogy jobban élünk, és a mi hibánk, ha másként érezzük. Hogy többen dolgoznak, mint tegnap, és az emberek nem munkáért, megélhetésért, muszájból, hanem kalandvágyból mennek külföldre. Hogy az éhezés életforma, a meleg ételre várakozás liberális beetetés.

Hogy más népek felnéznek ránk, és nem lenéznek minket.
Irigyelnek, és nem lesajnálnak.

Könnyebb lenne minden, ha olyan lennék, mint amilyen nem akarok lenni.

815 millióan éheznek a világban

0

Főleg a fegyveres konfliktusok és a klímaváltozás miatt terjed az éhezés a világban. Már 815 millió embert érint, köztük sok gyereket. Vagyis minden 9. ember éhezik.

Mintegy 155 millió öt év alatti gyerek alacsony növésű, 52 milliónak a testsúlya nem éri el a korosztályának megfelelő szintet, olvasható Az élelmezésbiztonság és táplálkozás helyzete a világon 2017 kiadványban. Mindeközben 41 millió gyerek túlsúlyos, ahogy sok felnőtt is. A vérszegénység leginkább nőknél gyakori probléma. A már említett okok mellett mindezekben az életmódbeli változások is közrejátszanak.

A jelentést közösen készítette a UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja), a WHO (Egészségügyi Világszervezet), a FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete), az IFAD (Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap) és a WFP (Világélelmezési Program).

„Az elmúlt évtizedben a fegyveres összetűzések száma drámaian megemelkedett, ezek egyúttal sokkal komplexebbek is lettek”,

olvasható a közös előszóban, amelyben azt is írják, hogy az éhező és alultáplált gyerekek aránya a konfliktuszónákban a legmagasabb.

Éhínség tört ki Dél-Szudánban 2017 év elején és magas a valószínűsége, hogy újra megjelenik ott vagy máshol Afrikában,

például Nigériában, Szomáliában vagy Jemenben.

De sok más helyen, ahol egyébként béke van, a klímaváltozás és a gazdasági növekedés megtorpanása járult hozzá az élelmezési és táplálkozási helyzet romlásához.

Néhány éve Kenya Turkana régióját szárazság miatt sújtotta éhínség
Fotó: MTI/EPA/Kurokava Daj

A 815 millió éhező közül

  • 520 millió Ázsiában (a lakosság 11,7 %-a)
  • 243 millió Afrikában (a lakosság 20 %-a)
  • 42 millió Latin-Amerikában és a Karibi-térségben (a lakosság 6,6 %-a) van.

Vagyis

Afrikában minden ötödik ember éhezik.

155 millió öt év alatti gyerek magasságát tekintve elmaradt a fejlődésben, közülük 122 millióan háborús területeken élnek. 52 millió gyerek testsúlyát tekintve maradt el a fejlődésben.

Ezzel szemben a világon a felnőtt lakosság 13%-a, vagyis

641 millió ember túlsúlyos.

Mellettük 41 millió gyerek is túlsúlyos.

Komoly probléma a vérszegénység a szülőképes korú nők körében: ez 613 millió nőt érint, ami a teljes csoport 33 %-a.

A jelentés szerint

a 815 millió éhező emberből 489 millióan élnek konfliktuszónákban.

Az éhezés előfordulása a háború sújtotta országokban 1,4-4,4 %-kal magasabb, mint máshol. Ha emellett intézményi és időjárási instabilitás is jelentkezik, ez a szám 11-18 %-ra is nőhet.

 

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!