Kezdőlap Címkék Divattervező

Címke: divattervező

Emlékezetesre sikerült Daniel Day-Lewis búcsúalakítása

A héten derült ki, hogy hat Oscarra jelölték Paul Thomas Anderson új filmjét, de már előtte is nagy érdeklődés övezte a Fantomszálat, hiszen Daniel Day-Lewis utolsó filmszerepéről van szó: nyáron terjedt el a hír, hogy visszavonul a színészettől. Az 50-es évek Londonjában játszódó Fantomszállal, amelyben egy híres, de nagyon nehéz természetű divattervezőt alakít, méltóképpen búcsúzik a közönségtől a 60 éves színész.

Reynolds Woodcock (Daniel Day-Lewis) a legfelsőbb köröket öltözteti Londonban: hercegnők és milliomosok járnak hozzá, akár külföldről is, hogy személyre szabott ruhákat rendeljenek tőle. Woodcock nem csak nagyszerű szakember, vagyis inkább már művész, hanem személyével is lenyűgözi az ügyfeleit, de a munkája iránti elhivatottságának ára van: mindent és mindenkit alárendel ennek. Párkapcsolatai is áldozatul esnek a divatszakmának és Woodcock ellentmondást nem tűrő természetének, pedig látszólag elbűvölő emberről van szó. Nem csoda, hogy teljesen az ujja köré csavarja az egyszerű külföldi pincérnőt, Almát is, akit az eddig ismeretlen luxemburgi színésznő, Vicky Krieps alakít.

Woodcock látszólag valóra váltja Alma minden álmát: gyönyörű ruhákba öltözteti, beköltözteti a házába, és még az alkotómunkába is bevonja –

cserébe viszont elvárja, hogy a nő teljesen alárendelje magát neki.

Ebbe a furcsa kapcsolatba mintegy harmadik félként a kezdetektől fogva beleszól a férfi nővére, Cyril, aki az üzleti- és a magánéletben is segíti, de olykor manipulálja is Woodcockot.

Vicky Krieps. Forrás: UIP Dunafilm

Kettejük, illetve Almával kiegészülve hármójuk sokszor természetellenesnek ható viszonyát tökéletes leírja az a jelenet, amikor Woodcock az első randevújuk után elviszi Almát vidéki házába. Nem lefeküdni akar vele, hanem készíteni akar neki egy gyönyörű ruhát, ezért felviszi a műhelyébe, hogy méretet vegyen róla. Közben a legnagyobb természetességgel betoppan Cyril is, aki szakértő szemmel méri végig az engedelmesen levetkőző Almát. Woodcock minden porcikáját leméri a lánynak, és még megjegyzéseket is tesz az alakjára, miközben nővére felírja az adatokat. Ezzel eldöntetett, hogy Alma beköltözik a Woodcock-házba, ahol egyszerre lesz szeretője, múzsája és alkalmazottja a divattervezőnek. Ha kell, akkor órákig modellt áll, akár hajnalban is, de besegít a ruhakészítésbe, és nem mellesleg szórakoztatja Woodcockot, ha annak éppen arra van igénye. Máskor viszont úgy kell tennie, mintha jelen sem lenne, Alma azonban túl erős személyiség ahhoz, hogy hagyja magát végleg legyűrni. Csak magának akarja Woodcockot, akinek azonban a divat és a nővére tölti be a legfontosabb helyet az életében. Egyetlen lehetőséget lát arra, hogy magához láncolja a férfit, ez pedig annyira bizarr, hogy még ebben a nyakatekert emberi kapcsolatokat ábrázoló filmben is meghökkenti a nézőt.

Paul Thomas Anderson szokásához híven nagyon érzékeny és a szó szoros értelmében szép filmet rendezett, amely legalább olyan kifinomult, mint Reynolds Woodcock kreációi (ezekért az Oscar-díjas Mark Bridges jelmeztervező volt a felelős, de még maga Daniel Day-Lewis is segített a megtervezésükben). A film elegáns és mesteri alkotás, amelyet valami visszafogott érzékiség is áthat. Ez annál is különösebb, mert intim pillanatot, pláne fizikai kontaktust nem sokat látunk az általában hűvös Reynolds és Alma között, de ebben a filmben még az is érzékinek hat, ahogy a gyönyörű anyagokból kiszabnak egy ruhát, és a vetkőzés helyett inkább a felöltözés tűnik erotikusabb élménynek.

Könnyen bele lehet feledkezni Woodcock különleges világába, még akkor is, ha nem kifejezetten érdekli a divat az embert.

Daniel-Day Lewis-nak pedig simán elhisszük, hogy ennyire rajonganak érte a körülötte lévő nők,

de az elbűvölő külső és modor mellett a kezdetektől fogva van az alakításában valami nyugtalanító, és ahogy haladunk előre a filmben, egyre inkább megismerjük ezt az oldalát is. Vicky Krieps is tökéletesnek tűnik Alma szerepére, hiszen egyszerre hat nagyon átlagosnak, és bizonyos pillanatokban mégis különlegesnek. Krieps szokatlanul természetesen viselkedik a vásznon, annyira, hogy még el is pirul, amikor Alma zavarba jön. Szokatlan ilyesmit látni egy mozifilmben, de tökéletesen beleillik abba, ahogy a film felépíti Alma karakterét.

Leslie Manville. Forrás: UIP Dunafilm

Ki kell emelni a Cyrilt játszó Lesley Manville-t is, aki legtöbbször annyira rideg, hogy hozzá képest Woodcock maga a megtestesült szeretetreméltóság. Cyrilnek szinte semmi érzelem nem tükröződik az arcán, nem is túl bőbeszédű, mégis élvezet nézni, amikor hosszasan mutatja Lesley Manville-t a kamera. Semmivel sem lehet kizökkenti tökéletes modorából, ami az udvariasság mellett mintha folyamatos megvetést is tükrözne a környezete iránt, kivéve persze a testvérét. Cyril ugyanis mintegy anyaként szeretne gyámolítani, és ha kell, irányítani is Reynolds Woodcockot, ebbe pedig Alma ambíciói nehezen férnek bele. Egyszerre fájdalmas és élvezet nézni a nők összecsapását Woodcockért, ahogy Alma és Reynolds kapcsolatát is, de néha azért úgy tűnik, mintha maga a rendező is túlzottan belemerült volna a saját maga által kreált világba. Semmit sem ártott volna a filmnek, ha belefér a két órás játékidőbe, és valószínűleg azok számára is könnyebben fogyasztható lenne, akik nem Paul Thomas Anderson elkötelezett rajongói.

A Fantomszál az amerikai Filmakadémia tagjainak körében is népszerű: több fontos kategóriában jelölték, köztük a legjobb film Oscar-díjára, és Paul Thomas Andersont rendezőként. Természetesen a már így is háromszoros Oscar-díjas Daniel-Day Lewis is kapott jelölést, csakúgy, mint Lesley Manville, illetve a jelmeztervező, Mark Bridges.

Cogo Tailoring, avagy nehezen fogadják el az emberek az újdonságot

Ulziibadrakh Ulziitsogt Mongóliában született, és több mint húsz éve érkezett Magyarországra divattervezést tanulni. Először butikoknak szállított, majd, amikor ezek eltűntek a körútról, elkezdett egyedi dolgokat tervezni, megrendelésre. A becenevéről Cogo Tailoringnak nevezett márka idén teljesen megújult, és a divattervező szeretne külföldre is terjeszkedni. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Magyarországon még mindig egy-másfél évvel le vagyunk maradva az aktuális divattól, de az is, hogy hamarosan újra trendi lesz a trapéznadrág.

A divattervezés miatt jöttél Magyarországra?

1996-ban érkeztem először Magyarországra, a tanulmányaim miatt, de már gyerekkoromban divattervező akartam lenni. Még Mongóliában kezdtem el tanulni a szakmát, de vonzott az európai kultúra, a viselettörténettől kezdve minden. Ezért, illetve a szakma és tanulás miatt jöttem ide.

És mit látsz, milyen a szakma helyzete Magyarországon?

Én már elég régóta csinálom ezt, és úgy látom, hogy nincs egyszerű dolguk a divattervezőknek. Magyarországon az emberek mintha lassabban fogadnák be az új trendeket. A szakmai kapcsolataim miatt sokat utazom külföldre, és Párizsban vagy Milánóban, a divat központjában mindig látni lehet, hogy mi lesz az új divat. Eleinte én is át akartam adni ezt itt, Budapesten, de rájöttem, hogy kell egy kis átfutási idő. Ami mondjuk most Milánóban divatos, azt itt egyből nem fogadják el az emberek, vagy csak nagyon kevesen, és ahhoz, hogy elterjedjen egy, vagy inkább másfél év kell. Az kell, hogy az emberek lássák a barátaikon, ismerőseiken. De maga a szakma fejlődik, jó irányba tart, és ez nagyon jó. Egyre több divattervező van, de úgy látom, hogy inkább külföldre terveznek ők is.

Szóval le vagyunk maradva a trendkövetésben, de gondolom, azért ebben van változás ahhoz képest, hogy mi volt mondjuk a kilencvenes években, amikor Magyarországra érkeztél.

Van változás, persze. Emlékszem, hogy régen keményen két év kellett, hogy elfogadják az emberek az újdonságokat, de most, hála Istennek, az internetnek köszönhetően ez az idő egyre jobban lerövidül. Biztos lesz olyan is, amikor már csak félév kell majd, és remélem olyan is, amikor semennyi (nevet).

Külföldön is vannak saját üzleteid?

Egyelőre csak Magyarországon, de külföldön is adok el ruhákat, például Mongóliába is szállítok megrendelésre.

Ha már itt tartunk, ott hogy állnak az emberek a divathoz?

Érdekes, hogy otthon nagyon más az emberek felfogása. Nagyon nyitottak az új dolgokra, és nagyon fontos számukra az öltözködés, a megjelenés. Nagyobb figyelmet fordítanak rá, és több pénzt is szánnak erre, mint a magyarok. Persze vannak kivételek, de itt általában nem olyan fontos az embereknek a megjelenésük, és az, hogy kövessék a divatot. Ez a sokadik helyen áll náluk, és nem is szánnak rá olyan sok pénzt. Persze ez életszínvonal kérdése is. Ilyen egyedi tervezésű ruhákat, amiket itt csinálunk, nem sokan vesznek.

Ha nem a divatosság, akkor mi az elsődleges szempont, amikor a magyar emberek ruhát választanak maguknak?

Én elsősorban munkába is hordható, de elegáns ruhákat tervezek, irodában dolgozó hölgyeknek és uraknak, klasszikus darabokat, amik nem mennek ki a divatból. De emellett rájöttem, hogy Magyarországon az esküvő az, amire az emberek odafigyelnek öltözködés szempontjából, és hajlandóak több pénzt is áldozni rá. A fiatal párnak, de az örömszülőknek is nagyon fontos a megjelenés, és általában a vendégek is odafigyelnek ilyenkor arra, hogy kiöltözzenek. De említhetnék más ünnepeket is, például a gyerekeknek a ballagás. Tehát kiemelt alkalmakkor jobban odafigyelnek az emberek az öltözködésükre, ezért elkezdtem én is esküvői ruhákat is tervezni.

És mi inspirál a tervezéskor? Néhány kollekciódon az látszik, hogy szeretsz például keleti motívumokat is felhasználni a ruhákhoz.

Igen, ez jellemző, használtam kifejezetten mongol motívumokat is, de nem ragaszkodom feltétlenül ahhoz, hogy a keleti stílus is megjelenjen a kollekcióban. Inkább mindig próbálok valami olyan elemet belevinni, ami különleges, nem megszokott, de mivel Mongóliából származom, sokszor onnan veszem ezt a kis fűszert. De sok más dolog is inspirál, nagyon fontos például számomra az anyag, annak struktúrája, színe.

Az üzletre ki van írva, hogy kisállatoknak is árulsz ruhákat. Erre tényleg ennyire igény van? Mármint egyre több kutyát lehet látni télen felöltöztetve az utcán, de alapvetően nem designer darabokat viselnek. 

Ez onnan eredet, hogy kicsit ilyen családi szabóság jellegű az üzlet: bármelyik családtagot felöltöztetjük, beleértve a házi kedvenceket is. Róla is gondoskodunk, hogy összhangban legyen a megjelenése az emberekével. Szoktak ilyen megrendelések is érkezni.

Milyen terveid vannak a márkával kapcsolatban?

Sok ilyen tervem van, szeretnék terjeszkedni a környező országokban, például Ausztriába, de a bázis mindig meg fog maradni itt, mert szeretem ezt az országot, szeretek itt lenni.

Említetted, hogy rendszeresen jársz külföldre a munkád miatt, ha jól tudom, Dubaiban is részt vettél már a Fashion Weeken.

Igen, arra az alkalomra külön készítettem egy férfi-női kollekciót, ami színesebb, pompásabb, díszesebb volt, mint amiket Magyarországon árulok, mert ott arra van igény. A magyar emberek ezekre azt mondanák, hogy nincs hová felvenniük ezeket a ruhákat, mert ez már túl sok csillogás. De nagyon jó visszajelzéseket kaptam Dubaiban, rengeteg ottani cég keresett, hogy tetszettek nekik a ruhák. Pont előtte pedig a londoni Fashion Weeken jártam. Ott nagyon nyitottak az emberek, az utcán is lehet olyan embereket látni, akik mintha egy divatbemutató kifutóján lennének. Magyarországon egyébként rengeteg divatbemutatón részt veszek, de ezek nagyon más jellegűek, hiszen itthon csak egy szűk kört érdekel a divat, kevesen vannak, akik értik és értékelik. Külföldön más a hozzáállás, ezért is szeretnék terjeszkedni.

Tehát a magyaroknak az egyszerűbb dolgok jönnek be, de egyébként mit látsz? Milyen irányba halad most a divat?

A fiatalokon is azt látom, hogy divat lett letisztult ruhákat hordani, nagyon sok tervező is ilyeneket készít. Kicsit olyan, mint visszatérne a 60-as évek, de a divat mindig így, ciklikusan változik. Egyébként úgy látom, hogy a fiatalok Magyarországon is egyre jobban követik a divatot, könnyebben átveszik az új dolgokat. A lezser, laza, bő dolgok egyébként még mindig trendik, cipőkből is a sportosabbak, és vissza fog térni a trapéznadrág.

I#lovemyjob #weddingdress #fashion #cogotailoring #centraleuropeanfashiondays

A post shared by Ulziibadrakh Ulziitsogt (@cogo_designer) on

Mondtad, hogy mindig ciklikusan visszatér a divat. Neked melyik a kedvenc korszakod?

Emlékszem a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a csípőnadrág volt a divat, és az egész testet, alakot lehetett mutatni, cipőkből pedig a nagyon magas talpúak voltak trendik. Azt nagyon szerettem. De minden korszakban van szépség szerintem, jó, hogy mindig van valami újdonság, meg tud újulni az ember a ruháival együtt. A divatkövetés egyfajta felfrissülést is jelent, és ez nagyon jó. Ha ez nem változna, unalmas lenne az élet (nevet).

Ha jól tudom, a testvéred is a szakmában dolgozik, Debrecenben.

A bátyám már harminc éve él Magyarországon, és mondhatjuk, hogy a férfi öltönyök szakértője. Budapesten is van üzlete, Debrecenben pedig van egy nagyon korszerű gyára a cégének, Európában az egyik legmodernebb, ahol még külföldi bérmunkákat is végez nagy divatházaknak, például a Dolce&Gabbanának, akik nagyon magas minőséget követelnek.

Akkor a divatszakma nálatok családi dolog. A szüleitek is ilyesmivel foglalkoztak?

Nem, az apukám mérnök, anyukám gyógyszerész, de a varrás volt a hobbija. Gyerekkoromból emlékszem rá, hogy mindig nagyon különleges, szép ruhákban járt, amiket magának szabott-varrt, hiszen akkor még Mongóliában nem lehetett kapni ilyesmit. Engem is különleges ruhákban járatott, biztos onnan ragadt rám a szakma.

Többször beszéltél arról, hogy külföldön jobban lehet érvényesülni divattervezőként, mégis Magyarországon maradnál. Miért? Ennyire megszeretted az országot?

Mikor először idejöttem, egy szót sem beszéltem magyarul, illetve nehéz volt megszokni a másfajta szokásokat is, de ezen már túl vagyok, és közben nagyon megszerettem az országot. Mindig, mikor leszáll a gépem Ferihegyen, úgy érzem, hogy hazajöttem. Itt már minden ismerős, az egyik hazám lett az ország.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!