Kezdőlap Címkék Ceu

Címke: ceu

Soros nyitotta meg a CEU-t Bécsben

Megnyílt a CEU új bécsi központja. Soros György Orbán korrupt kormánya és elnyomó rezsimje támadásáról beszélt.

Pénteken felavatták a Közép-európai Egyetem (CEU) új bécsi kampuszát. Az ünnepségen beszédet mondott az egyetem alapítója és tiszteletbeli elnöke, Soros György is. Arról is beszélt, hogy az egyetem kiáll az akadémiai szabadságot mellett, ami ellen „Orbán Viktor korrupt kormánya és elnyomó rezsimje” indított támadást.

A CEU ellen 2017-ben kezdett támadásba a kormány, amivel lehetetlenné tették a CEU amerikai diplomakiadását. Ezek oktatása költözött Bécsbe.

Válasz a támadásokra: emelkedő támogatás

A Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül meg kívánja emelni a CEU pénzügyi alapjainak nyújtott anyagi támogatást. – erről levélben biztosította az egyetemet.

„Az amerikai diplomák budapesti kiadásának ellehetetlenítésével Orbán Viktor magyar miniszterelnök arra kényszerítette a CEU-t, hogy az Egyesült Államokban akkreditált képzéseit Bécsbe vigye.” – -szögezi le a magyar származású filantróp, majd így folytatja:

„… a CEU eltökélt abban, hogy a továbbiakban is folytasson mind tudományos, mind a tágabb közönség számára nyitott programokat budapesti kampuszán — ebben számíthat a Nyílt Társadalom Alapítvány segítségére, valamint az én személyes támogatásomra.”

Soros megerősíti a júniusi bejelentést, miszerint a CEU-nak biztos a jövője: a Nyílt Társadalom Alapítvány meg kívánja növelni az egyetem pénzügyi alapját.

Végezetül megköszöni az CEU közösségének és Michael Ignatieff elnök-rektornak, hogy a nehéz körülmények ellenére kitartottak és lojálisak maradtak az intézményhez.

„Ugyancsak hálás vagyok azért a támogatásért, amelyben az egyetem részesült a magyar és a nemzetközi akadémiai világ részéről. Ez a támogatás hozzájárult ahhoz, hogy a CEU az akadémiai szabadság világszerte ismert szimbólumává váljon.” – zárja levelét Soros György.

A CEU kiáll az MTA mellett

A kormány 131 képviselője által megszavazott szégyenteljes MTA törvény az MTA kivégzését jelenti. A CEU, amely szintén elszenvedője a kormány gondolkodók elleni hadjáratának, kemény hangú nyilatkozatban tiltakozik a rombolás politikája ellen.

„A CEU szolidaritását fejezi ki a Magyar Tudományos Akadémiával azt követően, hogy a Fidesz parlamenti többsége megszavazta azt a törvényt, amely megfosztja kutatóhálózatától ezt a tekintélyes intézményt. A törvény elfogadása, amelyet a kormány hónapokon át tartó politikai nyomásgyakorlása, fenyegetése és zsarolása előzött meg, világosan mutatja, hogy Orbán Viktor rendszere semmibe veszi a tudományosságot, az akadémiai szabadságot és egyúttal a jogállamiság alapelveit is. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának feloszlatása egy újabb szomorú nap Magyarország számára. Ez a törvény Magyarország legnagyobb presztízsű, a magyar nemzet számára több mint 150 éve kiemelkedő tudományos szolgálatot nyújtó kutatóintézményének erőszakos végét jelenti.”

Megerősítették a CEU amerikai akkreditációját

A CEU felsőoktatási akkreditációját végző Middle States Commission on Higher Education hivatalosan is értesítette a CEU-t arról, hogy az Egyetem sikeresen megerősítette akkreditációs státuszát, mint amerikai diplomákat kibocsátó intézmény. A döntés több mint kétéves felülvizsgálatot és önfelmérő folyamatot követően született meg.

Ron Daniels, a Johns Hopkins Egyetem elnöke által vezetett bizottság három napot töltött a CEU-n 2019 januárjában, amikor találkoztak az Egyetem diákjaival, oktatóival és munkavállalóival, hogy a helyszínen is megvizsgálják az egyetem működését. Ennek részeként kérdéseket tettek fel a CEU által korábban lefolytatott önfelmérő folyamatot összegző dokumentum kapcsán is.

A látogatást követően az értékelő bizottság benyújtotta a jelentését a Middle States Commission on Higher Education részére. A 2019 júniusában tartott találkozón a Bizottság megerősítette a CEU akkreditációját, amely 2023-ig szól.

„Ez egy újabb visszajelzés arról, hogy a CEU a diákjainak kiemelkedő minőségű oktatást biztosít.”- monda Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. „Szeretném kifejezni őszinte köszönetemet a CEU munkavállalóinak, oktatóinak és diákjainak, akik keményen dolgoztak azon, hogy az önfelmérő folyamat, és az értékelő bizottság januári látogatása sikerrel záruljon. Sokak munkaórái járultak hozzá ahhoz, hogy bebizonyítsuk, hogy megfelelünk a Middle States Commission on Higher Education feltételeinek.”

Mivel Magyarország kormánya elzárkózik attól, hogy engedélyezze a CEU-nak, hogy amerikai diplomákat adjon ki, ezért ezeket ezentúl az Egyetem Bécsben fogja kiadni. A CEU megőrzi magyar egyetemi akkreditációját.

Még visszatér a CEU

559 diák vehette át diplomáját a Közép-európai Egyetem (CEU) 28. diplomaosztó ünnepségén, amit a Művészetek Palotájában tartottak június 24-én. Az egyetem 60 doktori-, 486 mesterdiplomát és 13 egyéb képzésről szóló oklevelet adott át végzős diákjainak, akik ezzel csatlakoznak a CEU öregdiákjainak 136 országból származó 16.000 fős közösségéhez.

A CEU elnök-rektora, Michael Ignatieff megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy az idei végzős évfolyam lesz az utolsó, amelyik Budapesten diplomázik. A beszédet megelőzően ugyanazok a népdalok hangzottak el, amelyeket Bartók Béla utolsó budapesti koncertjén adott elő 1940-ben, mielőtt az Egyesült Államokba emigrált volna. A rektor az alkalmat „keseredésnek” nevezte, amely egy időszak lezárását, és egyben egy új kezdetét is jelöli.

2019.06.24. Graduation Day 2019.

„Azért vagyunk, hogy segítsünk Önöknek felépíteni a jövőjüket. Azért, hogy megtanítsuk a szabadság alapértékeit: a mások iránt érzett felelősséget, a félelem nélküli gondolkodást és cselekvést, és a közjó iránti hajthatatlan elkötelezettséget, legyen szó az egyén, a közösségek, vagy a nemzetek boldogulásáról.” – mondta Ignatieff a 2019-es végzős évfolyam közel 600 diplomázó diákjának.

A rektor ezután rátért a CEU jövőjére. A CEU-t és Budapestet régóta összefűző kapcsolatról és az Egyetem bécsi költözéséről beszélve hangsúlyozta, hogy Budapest marad a CEU „szellemi otthona”, és azt ígérte, hogy a CEU továbbra is jelen lesz a városban:

„Az elkövetkező években is vissza fognak ide térni, és lesz CEU a Nádor utcában! De a továbbiakban nem adhatunk ki amerikai diplomát ebben a városban, ezért azokat Bécsben fogjuk kiadni.”

Alexander G. Soros filantróp, a Nyílt Társadalom Alapítványok alelnöke is felszólalt az ünnepségen, ezzel felidézve annak a hagyományát, hogy korábban a CEU alapítója, George Soros minden egyes diplomázó diákkal kezet fogott.

2019.06.24. Graduation Day 2019.

Alexander Soros gratulált a végzős diákoknak, és a teljes CEU közösséget is méltatta az elmúlt évek megpróbáltatásai során tanúsított helytállásukért. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormányzat állítása, miszerint a CEU saját döntése volt, hogy elhagyja Budapestet, egyszerűen nem igaz. „A CEU-t betiltották, és ennek következményeképpen gyakorlatilag elüldözték Magyarországról. Ez az akadémiai és más szabadságjogok letörésére indított szélesebb kampány része.”

Hozzátette, hogy

a CEU-t nem győzték le. Alexander Soros elmondta, hogy annak érdekében, hogy a CEU a jövőben is, és nemcsak Bécsben, de az egész világon sikeresen tovább fejlődhessen, a Nyílt Társadalom Alapítványok vállalja, hogy megemeli a CEU alapítványi tőkéjét.

A diplomaosztó ünnepség végén a CEU Nyílt Társadalom díjat Michael Ignatieff elnök-rektor adta át Joseph Stiglitznek, a Columbia Egyetem amerikai közgazdász-professzorának. Az igazságosságban és szabadságban gyökerező progresszív kapitalizmus vízióját felvázoló Stiglitz figyelmeztetett, hogy „a támadás egy ember jogai ellen támadás mindannyiunk emberi jogai ellen”. Hozzátette, hogy egy nyílt társadalom legszimbolikusabb alapelemei a szabad média és az akadémiai szabadság.

2019.06.24. Graduation Day 2019.

Joesph E. Stiglitz 2001-ben vehette át a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat az aszimmetrikus piaci információk kutatásában végzett úttörő munkásságáért. Stiglitz számos nagyhatású mű, így az „Egyenlőtlenség ára” szerzője, kutatási területei a bevételek eloszlása, kockázatelemzés, vállalatirányítás, közpolitika, makroökonómia és a globalizáció.

A CEU Nyílt Társadalom díjat korábban többek között Vaclav Havelnek, Göncz Árpádnak, Tom Lantosnak, Bronislaw Geremeknek, Ricardo Lagosnak, Carla Del Pontének, Kofi Annannak, Richard C. Holbrooke-nak, Kristalina Georgievának, Joachim Gaucknak és Kornai Jánosnak ítélték oda.

A washingtoni „munkalátogatás” elé

Nagyon szűkszavú a Trump-Orbán találkozóról szóló magyar média. Inkább csak találgatások, alig van valami konkrétum. A budapesti kormány a megszokott visszafogottsággal foglalkozik a témával, éppúgy, ahogy az egész „Trump jelenséggel”. Nem tudják hová tenni.

A magyar ellenzék pedig az amerikai ellenzék, a demokrata párt, szócsöveként tetszeleg: ott szidják Trump elnököt, ahol csak lehet. Mintha más hírforrás nem is lenne, mint a CNN és a New York Times. Ezért szinte lehetetlen reális képet kapni Trump-ról és a közelgő orbáni „munkalátogatás”-ról. Mindenesetre az világos, hogy ez nem egy államközi látogatás. Hiszen hiányoznak az ilyenkor szokásos protokolláris formaságok, pl. katonai díszszázad, himnuszok játszása, emlékhelyek előtti fejhajtás, koszorúzás, stb. Ez egyértelművé teszi, hogy Orbán kizárólag hazai propagandáját kívánja erősíteni, főleg az EU választás előtt. Az amerikaiak, az amerikai külügy, tisztában van a magyar helyezettel. Többet tudnak, és pontosabban ismerik a magyar viszonyokat, mint ahogy az a hazai köztudatban él. Az „illiberalizmus” nem szimpatikus a tengerentúlon (sem), a magyarországi korrupció ugyancsak közismert, és megvetendő.

Nem (volt) véletlen annak a hat magyar köztisztviselőnek a beutazási vízum megtagadása. Igen, az amerikai cégek jelentették követségüknek, hogy meg akarták vesztegetni őket. A budapesti nagykövetség pedig csak „finoman” közvetített a magyar kormány felé, akik aztán semmit sem tettek ez ügyben. Ezt nem felejtik el a State Department-ben.

Különben is, az amerikai külügy (szinte) függetlenül cselekszik a washingtoni kormánytól, pláne korrupciós ügyekben. Ami látható, és jól érzékelhető: a demokrata (Obama) vezetés „bevágta a durcást” és mellőzte, levegőnek tekintette az illiberális Orbán-kormányt. Orbán hiába próbálkozott, a Fehér Házba nem hívták meg. Olyan trükköt vetett be, mint meghívatta magát egy nemzetközi konferenciára, ahol lehetősége volt egy fotózásra az amerikai elnökkel (Obama). A Trump adminisztráció változtatott ezen a demokrata párti gyakorlaton, és „békejobbot” nyújtott az EU-taggá vált volt szocialista országoknak. A jelenlegi amerikai vezetés úgy látja „vissza kell szerezni” ezeket a népeket, melyek képtelenek a nyugati felzárkózásra (és gondolkozásra), ezért inkább Oroszország (Putyin) felé fordulnak. No meg Kína felé! Trump nagyon jól látja, hogy itt nagyhatalmi, világgazdasági harcok folynak, melyben jelenleg Európa (EU) meggyengült, mind politikailag, mind gazdaságilag. A Brexit-tel felborult az addigi „gazdasági (világ)rend”. Politikailag, pedig felerősödött a nacionalizmus – és vele együtt az antiszemitizmus, valamint a különféle fóbiák, különösen a kisebbségek irányába.

A legkárosabb az orbáni eszme, ami a „nemzetállamok” kifejezésben testesül meg.

Szinte már nevetséges az a képzavar, ahogy a föderalizmust, azaz az „Európai Egyesült Államok”-at liberális, „baloldali” „államellenes” gonoszságnak tartja, miközben a föderalizmus fellegvára, az Amerikai Egyesült Államok, elnökének kegyeit keresi. Trump valóban szokatlan jelenség, viselkedésével, modorával kilóg az eddigi elnökök sorából. Ő talán az egyetlen olyan elnök, akinek nincs közigazgatási gyakorlata. Elődjei mind kormányzók voltak valamelyik szövetségi államban, tehát „kicsiben” (helyi szinten) gyakorolták az „elnöki” feladatokat. Szókimondása, következetlen „csapongása”, fenyegetései sokaknak nem tetszik, nincsenek ehhez hozzászokva. Trump egy igazi üzletember, aki alkudozásban kiváló, viszont a diplomáciai tárgyalások nem az erőssége. Ha látja, hogy nem éri el célját, azonnal vált, és egy másik alternatívát próbál sikerre vinni. Mint

minden amerikainak, nemcsak elnöknek, az alkotmány, azon belül a „fékek és egyensúlyok” (checks and balances) rendszere szent! Ahhoz nem akar és nem is tud hozzányúlni.

A hibáit, akadályait, gátjait hamar felismeri, és azonnal vált. Talán még nem volt ilyen elnöke az USA-nak, aki minisztereitől, tanácsadóitól oly könnyen és gyorsan megvált volna, mint Donald Trump. Ez különben egy valódi üzletemberre jellemző, aki a cél érdekében azonnal lecseréli tárgyaló csapatának tagjait, miközben sokszor blöfföl, fenyeget, zsarol, hogy a tárgyalás végére győztesen kerüljön ki.

Ezt alkalmazza az EU-val szemben is. Védővámokkal fenyeget, amitől aztán – általában – tárgyaló partnerei „megijednek” és kompromisszumot kötnek. Lásd pl. a szójabab európai eladásának megduplázása. Most az amerikai folyékonygáz eladásának növelésén munkálkodik. Igaz, drágább, mint az orosz földgáz, viszont Európát (és az EU-t) meg tudná szabadítani az orosz gazdasági függéstől. A lengyelek már jelezték „átállási” szándékukat. Sőt, amerikai alakulatok (állandó) lengyelországi állomásoztatásáról is tárgyalnak, amiért Varsó milliárdokat fizet, hogy ezzel növeljék a valós és vélt orosz fenyegetéssel szembeni biztonságérzetüket. Ezek a tények mintha visszacsengenének a magyar külügy által közreadott május 13.-i „munkalátogatás” főbb pontjaiban: az „energiabiztonság és védelmi berendezések vásárlása”. A NATO kiadásokhoz való nagyobb hozzájárulás címszó alá ez belefér.

Amiről nem szólnak a jelentések:

a NATO égisze (amerikai főparancsnokság) alatt a tagállamok (így Magyarország is!) teljes ellenőrzés alatt vannak. Ez volt az alapelv 70 évvel ezelőtt, a megalakuláskor is. Nem véletlen, hogy csatlakozásunkkor (Lengyelország, Csehország, Magyarország) mi voltuk az egyetlenek, mely nem volt határos NATO tagországgal. Felvételünket az indokolta, hogy Európában Magyarországnak van a legnagyobb lélekszámú határon túli kisebbsége, ezért nagyon fontos azok védelme. Nem keveredhet fegyveres konfliktusba a Kárpát-medence egyetlen országa sem. Erre biztosíték a NATO amerikai főparancsnoksága. A helyzet drasztikusan megváltozhat, ha Trump beváltja fenyegetését, és a tagállamok hozzájárulásainak be nem fizetése miatt, elhagyja a védelmi szervezetet. Ez lehet, hogy a nacionalistáknak, élükön Orbánnal, tetszene, de Európa számára katasztrófa lenne.

Magyarországon kevés szó esik a világgazdaságról, pedig annak része a „nemzetállamok Európája” elképzelés is, ami a kontinens 70 éves gazdasági fejlődését és az azon alapuló békét robbantaná fel.

Jelenleg három nagy gazdasági hatalom és érdekszféra ütközését látjuk: USA, Kína, EU. Az USA védővámokkal próbálja vezető szerepét biztosítani. No meg, termékeinek megvételére kényszeríteni kereskedelmi partnereit. Igen, Trump az üzletember, és számára „Amerika az első” (America First), ugyanakkor Kína az elsőszámú gazdasági „ellenség”. Ma már a nyugati, szabadvilág médiában eltűnt a „vörös” és/vagy „kommunista” (megkülönböztető) jelző, ami ugyancsak 70 éve uralta a közbeszédet. Sőt, az ideológusok is mélyen hallgatnak a kínai egypártrendszer gazdasági sikeréről. Változik a világ, amit valójában nem akarunk, vagy nem tudunk (egyelőre) megérteni. Pedig érdemes (lenne) Trump-ra odafigyelni, ahogy Kínával „egyezkedik”. Most vetett ki egy (25 %-os) külön vámot minden kínai import termékre, amire eddig nullától max. 10% volt az amerikai behozatali vám. „Mr. Dealmaker”, ahogy Trump-ot gazdasági körökben nevezik, szokásos hazardírozásba kezdett: vagy sikerül a Népköztársaságra (gazdasági) nyomást gyakorolnia, vagy ha, nem, akkor remek bűnbak lesz Kínából.

Ez az „üzleti” gondolkodás, mintha hiányozna Európából, az EU-ból. A magyar média is csak odáig jutott, hogy (kormánypárti oldalról) dicsérik a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítését, pardon felújítását, miközben az ellenzék másról sem regél, mint „már megint Mészáros Lőrinc gazdagodik, hiszen a kormány neki adta a vasútvonal felújítási jogát”. Az világos, hogy a „kommunista” kínaiak igazi kapitalisták, akik hitelt adnak a szállítási vonal kiépítésére, majd azt (hosszútávon) busás haszonnal kéretik visszafizetni. Ezen rágódik már egy ideje a magyar közbeszéd. Azt viszont (Brüsszelen kívül) még senki sem vetette fel, hogy ez az új, modern „selyemút” vajon egy, vagy kétirányú lesz? Azt tudjuk, sejtjük, hogy kínai áruk érkeznek majd Magyarországon keresztül az EU-ba, de cserébe mit fog az EU szállítani Kínába? Különös tekintettel a magyar termékek exportjára! Erről semmi konkrétumot nem hallani az illiberális Orbán Viktortól. Csak azt tudjuk, hogy Washingtoni „munkalátogatása” előtt Kínában járt és aláírt néhány kereskedelmi egyezményt a „kommunistákkal”, akiket továbbra is „testvérek”-nek tekint.

Putyinnal való kapcsolatunk sem egyértelmű, ezt Washingtonban is jól tudják. Lásd annak a két orosz fegyverkereskedőnek az esete, akiket Magyarországon kaptak el, és amerikai kérés ellenére Oroszországnak adtak ki Orbánék. Vagy a Budapestre költözött orosz Nemzetközi Beruházási Bank, mely szokatlanul nagy kedvezményeket kapott az EU-tag magyar államtól, kormánytól: működésébe a magyar fél nem láthat, és nem szólhat bele.

Persze a CEU elüldözéséért sem fogja Trump a magyar kormányfőt megdicsérni, hiszen egy amerikai egyetemről van szó!

Az, hogy Sorossal nem szimpatizál Trump, még nem jelenti, hogy az amerikai elnök ne támogasson bármilyen amerikai érdekeltséget!

A Sorossal szembeni unszimpátia viszont egyértelmű: a milliárdos amerikai filantróp dollár milliókkal támogatta a demokrata párti elnökjelöltet: Hillary Clintont. A tengerentúlon a patriotizmus felülírja a politikai nézetkülönbségeket. Ott ismeretlen az orbáni magyar(os) gondolkodás: „aki nincs velünk, az mind ellenünk van – és soha többé nem szabad a hatalomhoz engedni”. Emiatt tartják egyfajta diktatórikus gondolkodás terjesztőjének a magyar miniszterelnököt Washingtonban is.

Megállapodott a CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem

A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) delegációja Wolfgang A. Herrmann elnök vezetésével 2019. május 7-én látogatást tett a budapesti CEU-n. Herrmann elnök és a CEU elnök-rektora, Michael Ignatieff megállapodást írt alá a két egyetem közötti együttműködésről.

A megállapodás három új, a TUM és a CEU által együtt meghirdetendő nemzetközi professzori pozícióról szól a politikatudomány, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok terén,  valamint kitér számos további közös tevékenységekre, mint amilyen például közös szemináriumok, workshopok és nyári egyetemek szervezése, német és amerikai akkreditációjú oklevelet és/vagy diplomát eredményező oktatási programok létrehozása valamint a diákok, az oktatók és a munkavállalók számára meghirdetendő csereprogramok elindítása.

A felek egyetértenek abban, hogy a TUM budapesti együttműködésének támogatására vonatkozó bajorországi ajánlat feltétele az, hogy a CEU amerikai diplomákat kiadó egyetemként szabadon működhessen Magyarországon. Ennek fényében mindkét fél arra kéri Magyarország kormányát, hogy biztosítsa a CEU-nak azokat a jogi garanciákat, amelyek lehetővé teszik, hogy közösen megnyithassák a magyar és bajor tudományos és egyetemi együttműködés ezen új fejezetét.

A Tranai-rendszer

Gulyás Márton méltán elhíresült dokumentumfilmje óta nincs épeszű ember az országban, aki ne látná: a választási rendszerünk beteg. Nagyon beteg, tán gyógyíthatatlan is. Ilyenkor mondják azt az elégedetlenkedő sajtónak – amit Kocsis Máté már politikai ellenségnek is nevezett a minap – hogy „ha nem tetszik, mondj jobbat”.

Rendben van.

Mondok.

Elég sokat gondolkodtam rajta, hogyan lehetne ezt a rosszul összerakott, választási körzethatárok átrajzolásától, részrehajló számítási rendszertől, kamupártoktól szenvedő eljárást legalább kicsit finomítani, igazságosabbá tenni. Persze azt én sem hiszem, hogy ez az én módszeremet valaha bárhol is be fogják vezetni – de érdemes elgondolkodni rajta.

Nem akarok dicsekedni, távol álljon szerény személyemtől, aki ismer, tudja, hogy úgyszólván sosem járok rózsaszirmokon és babérkoszorúban, de most valóban úgy érzem, figyelemre méltót alkottam. Megtaláltam a megoldást a demokrácia speciálisan magyarországi és általánosan vett, világméretű gondjaira is egyaránt.

Gratulációkat elfogadok, esetleg készpénzt, nemesfém tárgyakat és a tőzsdén kellőképpen magasan jegyzett értékpapírokat is, de ennél többről szó sem lehet.

No jó, akkor térjünk a tárgyra: hogy lehetne ebből a válságban kínlódó világból működő demokráciát csinálni?

Előrebocsátanám, hogy az alapötlet nem tőlem származik, hanem egy szerény, kétkezi cseh tőzsdegurutól, Karel Janecektől, ő már évekkel ezelőtt javasolt valami hasonlót, de New Yorkon kívül sehol sem alkalmazták, igaz, ott legalább sikerrel. Én már továbbfejlesztettem az ötletet és kissé egyszerűsítettem, ahol szükséges volt.

Egyszóval, a varázsszó: negatív voks.

Igen, kérem, negatív. Az országgyűlési választásokon. De az önkormányzatiakon is.

Hű, mondja erre harminckét választási szakértő, de lehet, hogy harminckétezer is van már ezekben a mostani időkben, hogy ez milyen visszaélésekre adna alkalmat!

Nem nagyobbakra, mint a mostani rendszer, és nem is lenne igazságtalanabb, viszont legalább árnyalná a választás eredményét.

Ugyanis most az a helyzet, hogy elégedetlenek vagyunk a kormány politikájával, összetételével és egyáltalában véve mindenével. Különböző mértékben, én például nagyon, mások kicsit, de olyan embert csak egyet ismerek, aki maradéktalanul elégedett volna, és az is szerkesztő az egyik kormánylapnál.

Próbálna meg nem elégedett lenni.

Mármost a mai rendszerben két módon tiltakozhatunk a kormány elhibázott döntései ellen: az egyik a tüntetés, a másik az, ha a választásokon nem rájuk szavazunk. Mondjuk én eddig sem rájuk szavaztam, de más meglehet, hogy igen.

Ha tüntetünk, ránk zúdul a kormánymédia, tornából felmentett, nemileg aberrált, de legalábbis alternatív szexualitású drogosoknak neveznek és a független magyar bíróság közmunkára ítél garázdaság szándéka látszatának előkészítése miatt. Vagy sorosista bérencnek és megtévesztett tömeghisztériásnak bélyegeznek, főleg annak érdekében, hogy a szerintük kevésbé tájékozott szavazórétegeket távol tartsák nézeteink megismerésétől.

Ha viszont választunk, pont azt tesszük, ami a kormány érdeke. Ugyanis a demokratikus választási rendszereknek egy alapvető baja van világszerte, de legfőképpen nálunk: az, hogy igent lehet mondani a voksoláson, nemet nem. Maximum távol maradhat az ember vagy leadhat egy érvénytelen szavazatot. Mármost ez jelen helyzetünkben úgy néz ki, hogy ugye nem tetszik a rendszer. Sebaj, mondaná a Logika, szavazz az ellenjelöltre. Logika barátunk elmegy jeget aszalni, ugyanis nem egy ellenjelölt van, hanem öt-tíz-húsz. A szerencsétlen választó leszavaz listán is, egyéniben is arra, akit a legkevésbé talál ellenszenvesnek, aztán valahogy győz a korábbi kormány. És az ellenzék pártjai kisebbségben jutnak a Parlamentbe.

Rossz a rendszer?

Nagyon, mondják az ellenzékiek, akik pártonként azt állítják, hogy csak ők az igaziak és egyedül üdvözítők, az összes többi párt hamisítvány és bérenc, és az összefogás csak az ő vezetésükkel elképzelhető, de akkor majd győz a nép, mindenki húszéves lesz, magas, szőke és jómódú, valamint az ellenségeinket megeszi a fene.

Mondom: nem egy ellenzéki párt beszél így az összes többiről, hanem mindegyik! Miért is? Mert ha egynek sikerülne valahogy maga alá gyűrni az összes többit, bedarálni, felemészteni őket, akkor a mostani kormányhoz hasonló teljhatalmat kaphatna. Épp ezért akármilyen rossz is a mostani magyar választási törvény, nincs egy olyan ellenzéki politikus sem, aki kiállna ellene, hiszen a saját maga majdani teljhatalmát kockáztatná.

Nem nehéz belátni, hogy ellenzéki összefogás sosem lesz, választási koalíció sem, itt mindenki a maga pecsenyéjét kovácsolja és mindenkinek a saját foga törik bele.

Épp ezt oldaná meg szerény javaslatom. Az igaz, hogy gyökeresen átalakítaná a politikai életet, és megszűnne a választók zsarolása, megszűnne az alkalmatlan ellenjelöltek szándékos állítása, egyáltalán, minden megváltozna – viszont lehetne sokkal demokratikusabb az élet. Persze, ennek a rendszernek is vannak hibái, elsősorban az, hogy ezzel is vissza lehetne élni, de csak valós tömegek támogatása esetén.

Javaslatom lényege tehát a következő: míg mostanáig a magyar választó két szavazatot adhat le, egyet egyéniben, egyet pártlistára, ezen kívül maradhat távol és tartózkodhat, a jövőben az lenne üdvös, ha négy szavazata volna: egy pozitív és egy negatív egyéniben és ugyanígy pártlistán is kétféle, igen és nem. Tehát szavazhatna nem csak arra, hogy kit „akar” megválasztani (nem egyszer megfelelőbb jelölt híján), hanem arra is, kit, kiket nem akar látni sem a politikában. És nem lenne köteles minden voksát felhasználni.

Hogy nézne ki ez a gyakorlatban?

Mondjuk én a főváros nyolcadik kerületében élek, nálunk a világon minden oldal és párt indul. Elmegyek szavazni, megnézem a választékot, ejnye, kritikán aluli, és akkor… beikszelek két NEM-et a Fidesz-KDNP-re egyéniben és a Jobbikra vagy a Mi Hazánkra listán, aztán két igent egyéniben és listán egy nekem rokonszenves ellenzéki pártra. Így sikerült a negatív véleményemet is kinyilvánítanom, igaz, annak is sikerül, aki velem ellenkező nézeteket vall. Mármost tény, hogy kisebb pártokat nagyon jól szervezett nagyobb pártok képesek volnának letörölni ebben a rendszerben a választási térképről, de ehhez az kéne, hogy valóban sok legyen a szavazójuk és azok legyenek nagyon fegyelmezettek. Másfelől viszont olyan, gyávaságból, közömbösségből eddig otthon maradó rétegek is elmennének szavazni, akiket a politika iránti ellenszenv mozgat, tehát átalakulna a végletekig eldurvult politikai élet és mindenki elkezdene viselkedni, hogy ne váljon vállalhatatlanná a dühös választók előtt – akik kicserépszavazhatnák még a listáról is, ha eléggé haragszanak mondjuk a nyugdíjpénztárak, a Liget, a CEU, az MTA, Paks kettő, a belgrádi vasút vagy bármi miatt.

Persze, ezt az ötletet soha és sehol nem fogják bevezetni, annak dacára, hogy a Janecek-kísérlet sikerrel járt New Yorkban: túl jó a módszer.

Nincs politikus, akinek érdekében állna egy igazságos rendszer kialakítása.

Különben nem csak Janecek pedzegette ezt a dolgot (igaz, nagyon másként, 6-4 arányú igen-nem voksolási lehetőséggel, önkormányzati ügyekben).

Hanem Robert Sheckley, a sci-fi mestere is.

Erről szól talán legjobb írása, a Tranai.

Nála a Bolygó Elnökének a nyakában függ egy hatalmas pecsét, ekrazitból, és ha bizonyos mennyiségűnél több választópolgár nemtetszését vívta ki a vezető, melyet rádiójelekkel tudnak közölni, egészen egyszerűen felrobban.

Kiváló megoldás ez is.

Akkor legyen ez a rendszer neve.

Mondom, köszönetnyilvánításokat, készpénzt, értéktárgyakat és nagyobb értékű kötvényeket azért elfogadok, ha valakiben túlteng a hála érzése.

De szobrot nem.

Azt könnyű felrobbantani.

Az ALDE Team Europe támogatásáról biztosította a CEU-t

0

Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem (CEU) elnök-rektora irodájában fogadta az ALDE Team Europe tagjait: Margrethe Vestager-t, az EU versenypolitikai biztosát; Luis Garicano-t, az ALDE alelnökét és a Ciudadanos EP listavezetőjét; Emma Bonino-t, a Piu Europa EP listavezetőjét; és Dr. Cseh Katalint, a Momentum EP listavezetőjét.

Megjegyezve, hogy a CEU örömmel találkozik az ALDE küldöttségével – ahogy más európai politikusokkal is – Ignatieff rektor kiemelte: „Hálásak vagyunk a támogatásért, és reméljük, hogy a következő európai választásokat fel fogják használni arra, hogy ráirányítsák a figyelmet a tanszabadság fontos kérdésére, valamint a CEU jogára, hogy amerikai fokozatot adó intézményként Magyarországon maradhasson.”

A CEU továbbra is olyan jogilag kötelező erejű megoldást keres, amely lehetővé teszi számára, hogy maradjon a városban, amely már több mint 25 éve az otthona, de eközben folytatja a bécsi campus megnyitásának az előkészületeit is.

Találkoztak a CEU és a TUM vezetői

1

A budapesti CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) hosszú távú együttműködés keretében fogja ötvözni erősségeit a műszaki tudományok, társadalomtudományok és a politikatudomány terén.

Mindkét egyetem magas szinten képviseltette magát azokon a két nap során megrendezett müncheni találkozókon, amelyeken lefektették a két egyetem közötti hosszútávú együttműködés kereteit a műszaki tudományok, társadalomtudományok és a politikatudomány terén. A lehetséges közös tevékenységek között szerepelnek új professzori pozíciók, programok, közös kutatások és a jövő szakértőinek oktatása is.

“A TUM rendkívül ígéretes partner a CEU számára, mivel elismerten vezető szerepet tölt be a mérnöki tudományok, a természettudományok és a technológia terén, és elkötelezett amellett, hogy fejlessze és kiterjessze a bölcsészet- és társadalomtudományok terén végzett tevékenységét. Jövőbeli programjaink közös erősségeinkre támaszkodva fogják megvizsgálni az új technológiák által felvetett politikai, társadalmi és etikai kérdéseket és lehetőségeket.” – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora.

“A CEU egy kiemelkedő intézmény a bölcsészet- és társadalomtudományok terén, ezért mérjük fel közösen a hosszútávú együttműködés lehetőségét, amely részeként közös TUM-CEU professzori pozíciókat, egyetemi programokat hoznánk létre, egy egyedülálló és eddig példa nélküli kínálatot nyújtva.” – mondta Wolfgang A. Herrmann, a TUM rektora, aki hozzátette: “Ezzel az együttműködéssel tovább erősítjük az intézmény emberközpontú mérnöki megoldásokról alkotott vízióját.”

A résztvevő felek május 7-én Budapesten találkoznak majd újra, hogy lezárják a megbeszéléseket, és kétoldalú megállapodást írjanak alá a jövőbeli együttműködésről.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!