Kezdőlap Címkék Botrány

Címke: botrány

Botrány

Egyre dagad a Lánchíd-botrány – írja a Demokrata meg a többi fideszes akármi, lelkesen ismerteti a „gyanút” a közpénzből működő, de azért szintén fideszes akármi, azaz a köztévé, plusz Brenner Koloman is berúgta a motort, hogy százhússzal csatlakozzon a Karácsonyozókhoz. Elvégre Karácsony neki nem szövetséges, hanem piszkos konkurencia, és nyerni ugyan halálbiztosan nem fog, de néhány szavazatot elvesz tőle. Az is valami.

Egyre szövevényesebb az a Lánchíd-botrány, amely tavaly novemberben került nyilvánosságra. Az Amnesty International Magyarország igazgatójának testvérét egy sok száz milliós számlagyár irányítása miatt tartóztatták le, később pedig egy sor bűncselekménnyel került összefüggésbe a neve. A legújabb információk szerint Vignek a Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújításhoz köthető korrupcióhoz is köze lehet.

Naná, hogy azt írják nerék, hiszen tényleg dagad. Ők maguk dagasztják éjt nappallá téve, szövik csak szövik a szövevényt, a regnálók nyilván parancsba adták a cselédmédiának: Karácsonyt minden erővel feketíteni! Fogalmam sincs, mi lesz azzal, aki csak kicsit feketít, de nem lennék a helyében, az tuti! Pláne, ha családja van a szerencsétlennek.

A sztori, illetve hát a „fémjelzett botrány” sok évvel ezelőtt indult, a ködös budapesti ősidőkben, mikor még Tarlós volt az úr (illetve nem ő, de mondjuk). A Lánchíd felújításáról szóló fővárosi álmok 2013-ban kezdtek testet ölteni, a BKK 288 millió forintért szerződött a Főmterv és a CÉH Tervező konzorciumával, a tervszállítási határidő 2015 január. Az akkori elképzelés szerint a felújítás nem csak a Lánchídra, hanem az Alagútra és a 2. villamos aluljárójára is vonatkozott.  „A kivitelezési közbeszerzést követően várhatóan 2015. ősszel indulhat meg a kivitelezési munka 2017. őszi befejezéssel.” Így hitte és hirdette a városvezetés.

Ember tervez, pénztelenség végez, a főváros pár éves kemény és megfeszített gondolkodás után 2017 áprilisára rájött, hogy nó enaf mani. Ekkor a fővárosi közgyűlés két részre bontotta a beruházást, az Alagút felújítását egyszerűen kitolták a távoli, 2020-as évekbe, mert csak akkor láttak rá elég forrást, így közel 6 évre kellett volna lezárni a nem csak a közlekedés, de a turizmus számára is kiemelt területet. Ez már a kormánynak is sok volt, mert az éppen a várba költöző, kényes és előkelő uraságoknak nagyon nem mindegy, hogy hány évig kell a Margit híd felé kerülniük, ezért a kormány úgy határozott, hogy ad 7 milliárdot, de a Lánchíd és az Alagút maximum 1,5 évig lehet lezárva. További feltétel, hogy a járdákat ki kell szélesíteni, a Magyar Turisztikai Ügynökség bevonásával a Széchenyi téren és a Clark Ádám téren növelni kell a zöld felületet, és az alsó rakpart általános forgalomcsillapítását is elő kell készíteni.

A közbeszerzést 2018 októberében írták ki, az ajánlatok eredeti beadási határideje november 21. Ezt a BKK 2019 májusában visszavonta, miután kiderült, hogy járdák tervezett szélesítéséhez meg kellene erősíteni a híd láncait, ezért erről „műszaki, városképi és finanszírozási okokból” lemondtak. A kormány a szélesítés elmaradása miatt elvett egymilliárd forint támogatást a felújításból, az állami támogatás így 6 milliárd forintra csökkent. Tarlósék új tendert írtak ki.

A jelentkezési határidőt kétszer kellett meghosszabbítani. A számtalan kérdés, a feltárt tervezési, valamint a szerződésben lévő hibák és ellentmondások orvoslására a BKK a beszerzés dokumentációjának jelentős részét módosította. A további kérdésekre azt válaszolták, hogy a kivitelező bármit tehet – a saját felelősségére. Ebből mindenki tudta, hogy a sok eltelt év ellenére is szembeszökő előkészítetlenség és megrendelői ügyetlenség miatt a vállalkozók jócskán növelni fogják az árakat. Növelték is, ezért a rettenthetetlen városvédő, oroszlánszívű Tarlós a „túlárazott” ajánlatokat visszadobta. Aztán elvesztette a választásokat.

Ezt a hat éve gyarapodó szarkupacot kapta a nyakába az új főpolgármester, csúcsán az egyre gyorsabban korrodálódó Lánchíddal, amely a veszélyessé vált állapot miatt rendkívül sürgető módon szorult felújításra. Egyrészt egyértelmű volt, hogy a munka nem halasztható tovább, másrészt hogy a fővárosnak harmincakárhány milliárdja még a kormány hat milliárdjával együtt sincs, ezért le kellett szűkíteni az elvégzendő munkát a Lánchídra, amelyhez azért hozzájött még a Széchenyi téri aluljáró fölötti úttest felújítása, a Clark Ádám téri körforgalom híd felőli részének felújítása, a közvilágítás felújítása és a díszkivilágítás kiépítése. Utóbbiak a Tarlós féle „Lánchíd” tételek közt nem szerepeltek.

A Karácsony regnálása alatti első tendert kiírták, de csak a Lánchídra és környékére. A két NER kompatibilis cég, melyek korábban indultak a tenderen (Dömper Kft, Közgép Zrt), nem adott be ajánlatot, a Strabag és az A-Híd ajánlatai közül az utóbbi lett az olcsóbb nettó 18,8 milliárddal, amely a kötelező 10%-os tartalékkal, a szakértői díjakkal és az ÁFÁ-val 26,75 milliárd forintra nőtt. Ez az összeg nagyobb, mint a korábbi ajánlatokban szereplő 21,8 milliárd (csak a Lánchídra), és Sal László, a győztes A-Híd vezérigazgatója el is mondta miért: egyrészt a fentebb leírt, a Lánchídon kívüli többletmunkák, másrészt az eltelt idő alatti további állapotromlás és korrózió okozta plusz anyag és munkaköltség, harmadrészt pedig az azóta bekövetkezett, kb. 10%-os mértékű építőipari infláció miatt. A befejezés tervezett időpontja 2023 ősze lett.

Na, ekkor toppant a színre Tarlós a főváros bukott és levitézlett főpolgármestere (Gyurcsányra is ezt szokták mondani, ezért gondoltam, hogy ide is jó lesz). Tarlós egyrészt kijelentette, hogy a „A 2023-as határidő kizárt, hogy tartható lenne. 2024-re talán befejezhető, de még alá sem írták a szerződést„, másrészt közölte, hogy ők terveket és pénzt is hagytak a felújításhoz, harmadrészt meg kijelentette, hogy a Karácsony féle felújítás 5 milliárddal drágább, mint az övé (azóta is ezt ragozza a teljes NER média). A kormány is ismételten színre lépett, és immár ikszedszer állapította meg, hogy Karácsony miatt úgy rossz minden, ahogy van, de ismét megesküdött arra, hogy a felújításhoz beígért 6 milliárdot a főváros biztosan megkapja. Nem mondták, hogy „Az aztán hétszentség!”, de nagyon úgy hangzott.

Hát akkor lássuk a tényeket:

  1. A felújított hidat Karácsonyék már 2023 augusztusában, azaz nemhogy határidőre, de még a tervezettnél is előbb átadták. Tarlós jóslata hatványozottan nem jött be.
  2. Tarlósék valóban hagytak terveket (6 küzdelmes év eredménye) és pénzt is, de abból sajnos keveset, ezért kellett a felújítást csak a Lánchídra leszűkíteni (annak felújítása már nem volt tovább halasztható).
  3. A drágulásról: Karácsonyék a legolcsóbb ajánlatot fogadták el a jelentkezők közül, azaz közbeszerzés és közpénz ügyben mindenkinek javasolt a kuss. A nyertes még meg is indokolta, miért emelkedett az ár a korábbi tenderhez képest. Amíg valaki ezt nem cáfolja tételesen, addig a drágulást Karácsony nyakába varrni akarók hablatyolásának tartalmi része nulla. Max. röhögni lehet a szerencsétlenek hazudozásán.
  4. A drágulásra való állandó fideszes utalgatás ismeretében érthetővé válik, hogy a két kormányközeli cég miért nem adott be ajánlatot. Abból ugyanis kiderült volna, hogy ők sem tudják olcsóbban megcsinálni, és a hatalom nem akarta, hogy önmaga hiteltelenítse saját főpolgármester-lejárató cunamiját.
  5. A sokszor megígért 6 milliárdot a főváros máig nem kapta meg. Az arra való hivatkozás, hogy „Nem állt helyre az eredeti állapot”, mert a hídról a személyautók ki vannak tiltva, igencsak bornírt kifogás, mivel az „eredeti állapot” kifejezés egyértelműen arra vonatkozik, hogy a híd ugyanúgy használható legyen, mint korábban. Az meg teljesítve, így hát a 6 milliárd ki nem fizetése a hatalom általi szimpla csicskáztatás.

A fentiekből látható, hogy a „Karácsony Gergely fémjelezte botrányos Lánchíd-felújítás” helyett a „Tarlós fémjelezte hat éves tötymörgés” az igazi botrány, melyhez Karácsonyéknak nincs köze. Az általuk  elfogadott ajánlat a legolcsóbb volt, a felújítás határidő előtt befejeződött, mégpedig a költségkereten belül, ez nem egy Mészáros nyerte tender, ahol a költségek a pótmunkák révén az egekbe emelkednek. Hogy a fideszes cselédmédia mit hazudozik a felújításról, az persze más. Ők ezért kapják a pénzt, és praktikusan meg is tudom őket érteni. Morálisan más a helyzet, de ezt inkább ne is feszegessük. Túl randa a kép.

A korrupciót illetően: a főváros fizetett az A-Híd Zrt.-nek, mint kivitelezőnek, az A-Híd meg szerződés alapján fizetett a Sunstrike Kft.-nek, amelynek fő tevékenysége a film-, videó-, televízióműsor-gyártás. A társaság ügyvéd tulajdonosa után jelenleg nyomoz a rendőrség, így a cselédmédiánál már meg is van az összefüggés, miszerint a barátom sógorának nevelt lánya egyszer járt abban az utcában, ahol két hónapja bolti lopás történt, tehát a barátom tolvaj, így aztán én is az vagyok. Legalábbis „felmerül a gyanú”. Nemde?

A  kivitelező a vádra válaszul közölte, hogy:

Az A-Híd Zrt.-nek nem kivitelezésre vonatkozó és nem kivitelezéshez kapcsolódó szerződése volt az eljárás alatt álló céggel, így az nem kapcsolódott semmilyen közbeszerzésen elnyert projekthez, azaz a Lánchíd felújításához sem. A szerződéseknek a Sunstrike Kft. általi teljesítését az A-Híd Zrt. felé igazolták, a kiállított számlák ellenértékét kizárólag a Sunstrike Kft. számlájára utaltuk. Külső cégek gazdálkodására, kapcsolatrendszerére és egyéb működésére az A-Híd Zrt.-nek semmilyen rálátása és ráhatása nincs. Hangsúlyozzuk, hogy az A-Híd Zrt. nem alanya a hatósági eljárásnak, csak a külső cégekkel kapcsolatos adatokat szolgáltatott a NAV felé.

A fentiek alapján megállapítható, hogy ismét a kormányzati cselédmédia dagasztja a nemlétező botrányt, mégpedig most is a szokásos „Nem zörög a haraszt…” jellegű, morálisan rendkívül visszataszító technikával, amely bemutatja, hogy egyesek jelentős bőrvastagodásra tettek szert az arcukon. Az pedig, hogy a kormány milyen ócska kifogással indokolja, hogy a sokszor megígért hatmilliárdot a fővárosnak máig nem fizette ki, nagyon jól illusztrálja az ottani morált.

De ha már a botrányoknál tartunk: mi van a régi, ugyanígy felfújt sztorik főszereplőivel, Simon Gáborral, Czeglédy Csabával meg a többiekkel? Mindegyik eset mint a rétestészta. Esetleg nem találtak semmit, és még mindig kutakodnak, hátha? Vagy csak Pintér meg Polt ügyetlen? Netán ostoba?

Igaz, a karaktergyilkolás mindig csak a legközelebbi választásig tart. Utána az ügy már ejthető.

Karácsony

A nagybetűs Karácsony a legszebb ünnepünk. Nem csoda, hatalmas előnye van sok többivel szemben: a Karácsony az embereké, az államnak ehhez nincs köze.

Na persze állama válogatja, létezik pár olyan állam, amelyik az égadta világon mindenbe bele akar szólni, akár még a nagybetűs Karácsonyba is. Konkrétan persze nem az állam forszírozza a beleszólást, hanem az államot képviselő Vezetés vagy autokrata államokban maga az egyszemélyi  Vezető, amelyik/aki nem szeretné átadni a hatalmat a következő választáson, ezért egyre több területet és az azokon működő eszközrendszert próbál a hatáskörébe vonni, hogy ezzel is biztosítsa magának a minél szélesebb körű befolyást az ellenzék totális tönkretétele érdekében.

Tipikus példa az ilyen széles körű befolyásra a hajdanvolt szocialista országok garmadája, ahol a világháborút követő szovjet megszállás után kötelezően vettek mindent állami tulajdonba. Ezekben az esetekben

az ellenzék totális tönkretétele, már a kezdetekben megvalósult, méghozzá fizikailag, az állami tulajdonba vétel csak a kisgömböc mindent elnyelési vágya volt.

Később ezek az országok olyan tehetetlenül botladoztak gazdaságilag, hogy rossz volt nézni. Pláne annak, aki ott lakott. Oka egyszerű, a vállalatvezetések nem a piacnak voltak felelősek, hanem a minisztériumnak, amely tetszés szerint váltott le és nevezett ki bárkit kizárólag lojalitásos alapon, aminél jobb tenyészágy a kontraszelekciónak nem is kell, meg nem is létezik. Hogy a minisztérium is teljesen kontraszelektált lett az magától értetődik.

Rendkívül érdekes módon ma is van olyan állam, ahol a fentebb leírt katasztrofális tapasztalatok ellenére a Vezetés, illetve hát személyesen a helyi Vezető a szocialistának csúfolt technikát követi, és igyekszik a legtöbb területet hatáskörébe vonni, ráadásul azonnal idegrohamot kap, ha egy részegység kicsúszik a kezéből. Szomorú módon a nálunk regnáló, a kártékony dacot („Akkor meghosszabbítjuk Bicskéig!”), a saját célok győzelemre viteléért akár az egész ország feláldozására való hajlandóságot („EU pénz nélkül is lehet élni!”) és a narcisztikus személyi kultuszt („Hálaima a hatvanadik születésnapján”) egybeötvöző Vezető hadjáratot indított Karácsony ellen. Félreértés ne essék, jelen esetben nem a Karácsony nevű ünnepet akarja leküzdeni, hanem Budapest főpolgármesterét, aki politikailag nyúlta le az ő embere elől az ország legfrekventáltabb városát, ahol maga is lakik, uralkodik, és mutogat. Mármint az erkélyéről. A látványt. A vendégeinek. Ahogy egy király. Vagy mint hajdan Kormányzó úr ő főméltósága.

Egyelőre sajnos csak a Klastrom az övé, de ha az erre a célra kitalált Liget projekt befejeződik, és a Nemzeti Galéria ki lesz a Palotából paterolva, számára a helyzet rögtön megjavul.

A miniszterelnök szokott mázlijának köszönhetően a Karácsony Gergely féle városlenyúlás csak politikai. A városvezetésnek gazdasági hatalma nincs, a „kormány” bármikor megtilthatja neki bármelyik meglévő adó beszedését, egy új adó kivetését, a kölcsönfelvételt, kötelezheti új feladatok ellátására, elvonhatja az állami támogatást, mind nagyobb összegek befizetését írhatja elő a legvadabb indokokkal, magyarán azt csinál, amit akar, és ez ellen a főpolgármester nem tehet semmit. A „kormány” nem szeretné, hogy Karácsony még egyszer nyerjen (meg aztán a bosszú is édes, ugyebár), ezért igyekszik ellehetetleníteni Budapestet. Egyre több az állami elvonás meg az állami támogatás megtagadása, ami azt eredményezi, hogy a városvezetés a feladatait pénz híján előbb-utóbb nem fogja tudni teljesíteni. A közlekedés leáll, az FKF egyre kevésbé hatékony, a körzeti rendelők bezárnak, amire aztán lehet mondogatni, hogy íme, itten látható, hogy a Karácsony vezette ballibsik mennyire dilettánsok! És persze mondogatják is a NER huszárok habzó vagy sírásra görbült szájjal, szorgosan.

A megfojtást a „kormány” fokozatosan végzi, mert így nem lóg ki a lóláb. Rendkívül visszatetsző taktika, ám a magyarországi vakhitűek számát tekintve – ahogyan eddig is – még akár be is jöhet.

Ennek révén látják úgy az egyszerűbb emberek, hogy a „kormány” részéről nincs itt semmi agresszió, mégis állandóan sír a Karácsony, nyilván csak trükközik, hogy a tehetségtelenségét palástolja. Mikor pedig fideszék hozzáteszik, hogy, „Még beruházások sincsenek”, abból a fentiek ismeretében tényleg az következik, hogy vagy az hülye, aki mondja, vagy azokat nézi hülyének, akiknek mondja. Mert teheti.

Megjegyzés:

a „kormány” azért van idézőjelbe téve, mert a kormány kies hazánkban a miniszterelnökkel egyenlő.

A többek csak pofozógépek, akiket néha elzavar Brüsszelbe, ki tudja, minek, itthon szétvereti velük a gazdaságot az oktatást, az egészségügyet, vagy amit akar, aztán péntekenként elmondja a teljesen független MTVA-ban, hogy mindez jó. Hogy miért vagy mire, azt az interjú során nem kérdezi tőle senki.

Na de ez még nem minden. A fentieken felül adománygyűjtési botrány is van. Miniszterelnökünk jellemző tulajdonsága, hogy nem fárad bele a füllentésekbe soha (lásd például a „Hol a pénz EU?” című monodrámáját), így aztán, kihasználva a választók tájékozatlanságát és adatfeldolgozási képességének korlátos mivoltát, valamint az ellenzéki pártok azon tulajdonságát, hogy egymás ellen is folyik a harc (ott sem mindenki akadémikus), folyamatosan napirenden tartják a botrányt. A napirenden tartás nagy valószínűséggel (= 100 %) az önkormányzati választásig folytatódni fog.

Alapismeretek a botrányhoz:

  • Magyarországon az adománygyűjtés nem tilos.
  • Ahhoz, hogy ki adott és mennyit, még az adománygyűjtőnek sincs köze, ha például az adakozó a kilétét titokban akarja tartani. Ha tehát az adománygyűjtő erről nem tud nyilatkozni, semmit sem jelent. Egyébként nem is köteles.
  • Az adományok összege és átadásának módja tetszőleges.
  • A 99 Mozgalom által összegyűjtött összeg kb. 500 millió forint. A kisebb összegeket természetesen mikroadomány gyűjtő ládákba dobták az emberek. Az is egyértelmű, hogy ha egy vagy több (sok) üzletember nagyobb összeggel akarná támogatni Karácsonyt, az sem utalja át (akkor ugyanis követhető, hogy kinek utalt, mert a P. Sanya bácsi bármikor utána nézhet), hanem kiveszi a pénzt a bankból, és ugyan nem a gyűjtőládába dobja (ahhoz túl nagy összeg), de személyesen adja át napéldául Perjés Gábor úrnak. Így a támogatásának nem marad nyoma, retorzió a regnálók részéről az adományozót nem érheti. Mert bizony érné, ha kiderülne!
  • Az összegek egy része akkor érkezett be, mikor Karácsony már visszalépett az előválasztástól. Ez a „Na és akkor mi van?” tipikus esete, ugyanis a 99 Mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre és azok káros hatásaira. A mozgalom azt szeretné elérni, hogy a hatalom és a gazdasági erőforrások eloszlása ne csak a kiválasztott kevesek javára változzon, ebből következően Karácsony támogatása csak egy alárendelt mellékcél, és az eredeti célra bármikor adakozhat bárki, teljesen függetlenül attól, hogy Karácsonnyal épp mi van.

A fentiekből látható, hogy botrányról szó sincs. A legkisebbről sem. Az „Adjon számot!”, „Magyarázza meg!”, „Ismerje be!”, meg egyéb ökörségek hangsúlyozása ezen nem változtat egy fikarcnyit sem, ugyanis nincs miről, és nincs mit. A legnagyobb hülyeség annak szőrözése, hogy ki, mikor és miről tudott, mert erről semmiféle beszámolási kötelezettsége sincsen senkinek.

Az, hogy regnálóék éjt nappallá téve kavarják a botrányt, a híveknek szól, akik zabálják is az eléjük szórt tápot, mondván, „Teatyaúristen, Józsi, nézd, a Karácsonynak egy feje van, és két füle, hát nem rettenetes skandalum?”

Hogy is szokták erre mondani? Innen szép a nyerni Budapest!

Miért népszerű Orbán Romániában?

Csíkszeredában lemondott egy könyv bemutatót a megyei könyvtár, mert március 15-én nem akartak botrányt ugyanis a könyv címlapján Orbán Viktor szerepelt.

Fekete hattyú a Balaton fölött – ez a könyv címe, a szerző a közszolgálati televízió kolozsvári szerkesztőségének egyik vezetője, aki interjúkat készített sok romániai szakértővel Orbán Viktor politikájának értékeléséről.

Tibori Szabó Zoltánt, a Népszabadság egykori erdélyi tudósítóját is megkérdezte a kötet szerzője. Tibori Szabó Zoltán jelenleg a kolozsvári Babes Bolyai egyetem tanára és a Holokauszt és Népírtás tanulmányok központjának igazgatója. Itt érdemes megemlíteni, hogy 1944-ben a Magyarországhoz csatolt Észak Erdélyben a zsidókat a magyar csendőrök összegyűjtötték, és őket Auchswitzba szállították, ahol a döntő többségük meghalt.

Erdély déli részén, amely Románia része maradt, elmaradt a holokauszt.

Márton Áron, a későbbi  katolikus püspök tiltakozott a holokauszt ellen, emiatt a magyar csendőrök áttették Dél Erdélybe.

Tibori Szabó Zoltán azt mondta a Magyar Hangnak, hogy a vele készült interjú korrekten megjelent a könyvben, melyet egy szélsőjobboldali szervezet adott ki Romániában.

Orbán 60%-os népszerűsége

Putyin Ukrajna elleni agressziója óta a magyar miniszterelnök népszerűségi mutatója megugrott Romániában, ahol már elérte a 60%-ot, noha 10 évvel ezelőtt ez még csak 10% volt. Politológusok szerint a népszerűség oka elsősorban az, hogy Orbán a béke oldalán áll, és emiatt szembeszáll a NATO-val és az Európai Unióval.

Románia 2 milliárd dollár értékben vásárolt amerikai fegyvereket, és a NATO legfontosabb támaszpontjának számít a régióban.

A román közvélemény igencsak megosztott az ukrajnai háború ügyében. Orbán Viktorhoz hasonlóan a román államfő sem tapsolta meg Zelenszkij beszédét Brüsszelben. Blinken amerikai külügyminiszter terve cordon sanitaire-t szeretne Oroszország nyugati határai mentén, és ebben komoly szerep jutna Romániának, amely egyesíthetné katonai erőit Moldovával az orosz fenyegetéssel szemben. Blinken amerikai külügyminiszter ezt a lengyel-ukrán együttműködés mintájára képzeli el, de Romániában távolról sem akkora a lelkesedés eziránt mint Varsóban vagy Kijevben. A románok többsége szeretne kimaradni a konfliktusból, de a román diplomácia maximálisan támogatja a NATO és az Európai Unió hivatalos vonalát – ellentétben Orbán Viktorral, akinek a népszerűsége pontosan emiatt növekedett meg Romániában.

Pegasus-ügy: az Európai Adatvédelmi Testület is foglalkozik a botránnyal!

„Tudomásul veszem az Ön kérését, hogy az ügyet az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) szintjén vitassuk meg. Rendkívül fontosnak tartom az ügyet, ezért azt javaslom az EDPB elnökének, hogy a testület következő plenáris ülésének egyikén foglalkozzon a kémprogramok kérdésével” – ezt Wojciech Rafal Wiewiórowski, európai adatvédelmi biztos válaszolta Ujhelyi István írásos megkeresésére.

Valami tehát ezen az európai „fronton” is megindul az ügyben. Fontos tudni, hogy az EDPB nem nyomozószerv és nem feladata a konkrét botrány kivizsgálása (nem is ezt kérte tőlük): az azonban elengedhetetlen, hogy a Pegasus-ügyből levonható tanulságok mentén a testületben fogalmazzanak meg a személyes adatvédelem megerősítéséhez – azon belül is kiemelten az újságírói munkavégzéshez és forrásvédelemhez kapcsolódó – szükséges iránymutatásokat.

Közel ötven napja, hogy nem ismerjük a Pegasus-botrány magyarországi részleteit – ennyi ideje titkolózik a Fidesz-kormány és tesz meg mindent annak érdekében, hogy a részletek soha ne derüljenek ki. A kormánypártiak és fizetett megmondó-embereik azt harsogják, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem történt semmi, de eközben más országokban (például a szoftvert eladó Izraelben, vagy Franciaországban, ahol az államelnököt is megfigyelhették ezzel a programmal más országok szolgálatai) már állami szintű vizsgálatok indultak. A francia hatóságok nemrég igazolták is egyes sajtómunkások vélhetően törvénytelen megfigyelését, vagyis ez már bizonyíthatóan túlmutat egy konkrétumokkal alátámasztott tényfeltáró cikksorozaton.

A Fidesz-kormány hallgatása és akadékoskodása felér egy beismeréssel.

Azt már most a tévedés minimális kockázatával ki lehet jelenteni, hogy a Pegasus-kémszoftvert a magyar kormány megvásárolta és használta, vagy talán még mindig használja.

Azt is tudjuk, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter rekordszámú lehallgatásra adott engedélyt az elmúlt időszakban. A Pegasus-ügy kétségkívül rendkívüli nemzetközi botrány, a magyar érintettség pedig átfogó és mélyreható vizsgálatot követel. A Fidesz csak ideig-óráig tudja még feltartani az igazságot ebben a kérdésben: idővel minden részlet ki fog derülni és minden érintett felelni fog.

Az európai adatvédelmi szakemberek pedig remélhetőleg hamarosan olyan iránymutatásokat tesznek majd a döntéshozók asztalára, amely segít megakadályozni, hogy tényfeltáró munkát végző újságírókat bármely hatalom törvényellenesen, vagy a hatályos törvényeket kijátszva lehallgasson.

Mai kérdés – Az osztrák „vadászati idény” Ön szerint átívelhet a magyar határon?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Az osztrák "vadászati idény" Ön szerint átívelhet a határon?

Az osztrák lehallgatási botrány hullámverései

0

A bécsi múzeumi negyed közepén rajtam kívül senki se követi az élő közvetítést a sajtókonferenciáról, amelyen Strache lemondását jelenti be. A kancellári hivatal előtt viszont tömeges fütty fogadta a lemondás hírét. Az ORF az FPÖ „hatalmi centrumában” Hofer infrastrukturális minisztert (aki majdnem államelnök lett) és Kickl igazságügy-minisztert sejti.

A botrány kitörése előtt már voltak pletykák, hogy Hofer külügyminiszter lesz a Putyinnal az esküvőjén (nem Putyinén, a sajátján) táncoló Kneissl helyett. Ez most bukik, ugyanakkor eddig Strache tagadta legvehemensebben ezt. Az FPÖ mindenesetre óvatosabb lesz az orosz kapcsolatokat illetően.

Az európai parlamenti választásokra is kihatásokkal lehet az ügy: egyrészt kérdés, hogyan változik ettől az eredmény. Az FPÖ már a botrány előtt megpróbált halászni a nagyobbik kormánypárt, az ÖVP választóinak „tavában”. Ezért nyomták előtérbe a listán második igazságügyi államtitkárt, aki nagyon nem Fideszes módon a szexuális kizsákmányolás és erőszak ellen terjesztett be szigorító törvényjavaslatot. De azt is rebesgették, hogy EU-biztosnak jelölik. Ha az igazságügyi-állampolgári jogi tárcát kapta volna, az érdekes lett volna Magyarország számára is, izgalmas parlamenti meghallgatást vetítve előre, de ez a kormány lemondása, az új osztrák választás miatt (egyelőre?) elmarad.

Szabó S. László

Aki nem panaszkodhat – Déli Kávé Szele Tamással

Kérem, én így kávé mellett nem erről akartam beszélni, azt hittem, túltárgyaltuk már tegnapelőtt, de nem lehet megfeledkezni a témáról: ez Magyarország, itt minden nagy botrány több kis botrányt fial, folytatódik, örökkön-örökké, ráadásul ami a homoszexuális emberek „gyógyításával” foglalkozó tévéműsor utóéletét illeti az bizony tanulságos is.

Ott hagytuk abba a múltkor, hogy ugyebár beszélgetős műsort közvetített a közszolgálati M5 arról, miszerint lehet is, kell is gyógyítani az azonos neműek iránti vonzalmat. Sem nem lehet, sem nem kell, mert nem betegség, de elég annyit mondani magáról a műsorról, hogy meleg résztvevője nem is volt, innentől kezdve tulajdonképpen a minimális szakmai objektivitás hiánya miatt nyugodtan tekinthetjük propagandának, részletezése nagyjából felesleges is. (Meghívták ugyan a Háttér Társaságot, csak épp gondosan az adás napján, hogy semmiképp se érhessenek oda – én is kaptam már meghívót sajtótájékoztatóra az esemény kezdete előtt tíz perccel, hasonló okokból. Oda ne érhessek, de ne is mondhassam, hogy nem hívtak. Így megy ez.) Tévtanokat népszerűsítettek benne, alacsony hatásfokkal, de botrányt sikerült vele kavarni, hiszen a kérdés kényes, és igen ostobán nyúltak hozzá.

No, de mit szólt a kitört szóviharhoz – mert nem kevés indulat szabadult el – maga a műsorvezető, Trombitás Kristóf Keresztély?

Érdekesen reagált a Facebook-oldalán (később levette, de megmaradt az utókornak).

„Nos, mindent összevetve mindenki úgy hagyott ebben az egészben benne – kivéve a Mandinert -, mintha én akartam volna azt a bizonyos műsort vagy én hoztam volna tető alá. Az egész balhét a hátamba kaptam, a baloldali médiumok napi több cikkben ágálnak, míg a mi oldalunkról semmi, sőt, az elemi bajtársiasság nevében vannak, akik innen is rúgnak egyet. Korábban nem egy baromságot számos vezércikk és kiállás követett, mert olyankor nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás. A tudat, hogy ez bizony nem olyan frankó, de nem hagyjuk hátra a másikat. Mindkettő jó tanulópénz és egyiket sem felejtem.”

Ettől azért félrenyeltem a kávét.

Az ifjú kultúrharcos számára „nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás”. Hát a sajtóban – és a televízió is az, pláne egy közszolgálati csatorna az kéne legyen – mindig az a lényeg, mi igaz, mi nem és kinek van igaza. Az összezárást reklamálja az ifjú levente? Tényleg nem veszi észre, hogy zsoldosokkal van ő egy seregben, azok nem fognak külön pénz vagy külön utasítás nélkül összezárni, azok magukra gondolnak első-, másod- de még harmad- és utolsó sorban is? Ott rúghatják szét a fenekét mellettük, nem fognak segíteni, nem is dolguk, de nem is természetük nekik a szolidaritás. „Elemi bajtársiasság”? Na, ne tessék röhögtetni, még a betyárbecsület is idegen tőlük.

Hány éves vagy, királyfi, hogy még hiszel a mesékben?

De reklamál mást is a szegény, elhagyott jobboldali sajtómunkás.

„Semmi közöm a problémához, életemben nem foglalkoztam vele – nyilván ez sem érdekel senkit. Nem én hívtam a vendégeket, nem én szerveztem a műsort, egy kész feladatot kaptam az adás napjának délutánján. És minekutána beültem a kész szituációba és lehoztuk a műsort, ez már senkit sem érdekelt. Ami rendben is lenne, az embernek néha katonaként kell viselkednie, maximum elront valamit, de ahogy ő kiáll mások mögött, bizton számíthat erre másoktól is. Vagy nem. (A direkt ferdítő, hazudó és perelhető cikkektől meg tekintsünk is el, amik egyfelől olyanokat állítanak, amiket nem mondtam, másfelől vitapartnernek állítanak be.)”

Kérem, ez a szegény ember tényleg katonának képzeli magát és azt hiszi, hogy egy háborúban harcol. Azért annyiban igazat kell adnom neki, hogy adás előtt pár órával adást lemondani nem lehet: ilyenkor kínos a helyzet, mert a műsor nem maradhat el, az benne van a programban, de meg lehet oldani, hogy legalább látszódjon: a műsorvezető nem ért egyet a témával, és törekedne a tárgyilagosságra, ha módjában állna.

Ezt sokféle módon el lehet érni, lehet azt mondani a műsor elején a bevezetőben, hogy „egy különös megközelítést mutatunk be”, hogy „sajnos az érintetteket nem tudtuk időben értesíteni, egy következő adásunkban mondhatják el véleményüket a kérdésben”, „ma kicsit egyoldalúak leszünk, szervezési problémák miatt” – egyszóval ezer és egy lehetőség van, csak éppen emberünk nem élt vele. Igaz, nem ő találta ki a műsort, ő csak vezette a beszélgetést, nem vett benne részt vitapartnerként, de lettek volna eszközei, mármint egy normális tévében. Értem én, hogy őt csak ad hoc beültették a stúdióba, rászignálták a melót és hajrá, vágtat a hatszáz, egyenesen az ágyútűzbe bele, de jelezni akkor is lehet az egyet nem értésünket.

Vagy – és sok jel mutat erre is – nem lehet.

A köztévé működése egyre különösebb:

már az Öt Pont be nem olvasásakor elméláztam azon, hogy mi a fenének nem ismertették harminc másodpercben – legfeljebb éjjel háromkor, mikor úgysem látja, hallja senki. Vagy szólhattak volna előtte pár szót, szidhatták volna, mondhatták volna, hogy kényszerhelyzetnek engednek, nem volt feltétlen szükség arra, hogy kössék az ebet a karóhoz és ezzel kiváltsanak egy több napos tüntetéshullámot. Akkor arra jutottam, hogy bizonyára nem a sajtómunkások felelnek az adásért, hanem a biztonsági főnök (azért is keresték napokig a szerkesztőt, mert nem volt). Pedig egy profi szerkesztő fél perc alatt megoldotta ezt a válságot, elegánsan. De nekik dilettáns módon keménykedni kellett: lett is belőle, ami lett.

Feltehetően senki sem merte vállalni a felelősséget az esetleges következmények miatt. Az állásukat, kenyerüket félthették.

Ebben az esetben is valami hasonlót látok: a műsorvezető, bár megtehette volna, mégsem mondott semmit azon kívül, amit elvártak tőle.

Miért nem tette?

Valószínűleg azért, mert tilos volt neki.

Valószínűleg még az összekötő szövegek is előre meg vannak írva és tilos eltérni tőlük, büntetés terhe mellett. Most meg mentegetőzni kényszerül, megfogadja, hogy életében nem foglalkozik többet soha ezzel a témával – azt el is hiszem, most csúnyán kikapartatták vele a gesztenyét a tüzes parázsból.

Egy régi vicc jut eszembe a dologról: Kohn telefonját lehallgatják, ő is tudja, mindenki más is, egyszer csak felhívja őt Grün Amerikából:

– Helló, hogy vagy, hogy érzed magad?
– Tudod mit? Nem panaszkodhatok…

Hát így van most ezzel a botrányt kiváltó adással a Trombitás nevű műsorvezető is. Azt ugyan nem tudjuk, ő maga mit gondol a kérdésről, azt sem, hogy neki hogy tetszett a saját szereplése ebben a kényes ügyben, szabadkozik és morog – de nem panaszkodhat.

Azt neki tilos.

Sőt, még az inkriminált bejegyzését is eltüntette a közösségi oldalról, csak addigra már százan lementették.

Sokan hiszik, hogy a kormánymédia munkatársai kiválóan fizetett zsoldosok, akik a legnagyobb fényűzésben élnek, de ezek a jelek arra mutatnak, hogy jól csak keveset fizetnek közülük, valahol a piramis csúcsán, és megbecsülést is csak azok kapnak a gazdáiktól. A nagy tömeg, akik nem a csúcson vannak, vasfegyelemben tartott, közepesen honorált zsoldos.

És akad, aki még csak nem is tudja, hogy zsoldos: azt gondolja, a hitéért, a véleményéért teszi, amit tesz.

Meggyőződéses, küldetéses balek.

Aztán csodálkozik, hogy ott hagyják egyedül a kartácstűzben.

Így járt.

Gémesi egy rossz nyilatkozattal futott a késbe

0

A szövegkörnyezetet tekintve rosszul előadott mondatokban beszélt arról Gémesi György, hogy „ne vigyenek ennivalót, ne adjanak pénzt” a hajléktalanoknak. Az azért kiderül Facebook-videóiból, hogy rokonszenvezik a szigorú kormányzati gyakorlattal. Ma újabb videót adott ki.

Kapott hideget-meleget Gödöllő polgármestere, aki csütörtökön szokásos Facebook-videóban reagált arra a hírre, hogy az új törvény nyomán városukból vitt el a rendőrség az első hajléktalant a bíróságra.

Gémesi György a hajléktalanszállóra látogatott, annak vezetőjével és egy hat éve ott lakóval beszélgetett. Ennek végén mondta azt a nézőkhöz fordulva, hogy

„azt kérem mindenkitől, ne vigyenek ennivalót, ne adjanak pénzt, a kocsmában köt ki, bort vesznek belőle.

Az utcán való életvitelszerű tartózkodás pedig olyan közegészségügyi problémákat jelenthet, amit senki nem akar. A főtéren félmeztelenül rohangászó emberek voltak az elmúlt időszakban, odapiszkítottak a padra, ott végezték el a dolgukat és hadd ne soroljam azokat a problémákat, amik miatt komoly gond lehet. Hiszen az önök gyereke vagy unokája ugyanarra a padra fog leülni és aztán nem tudhatjuk azt, hogy milyen betegséget kap el”.

Ezt idézte tőle a 24.hu, ami után felháborodás támadt, de sorompóba álltak a Gémesi-pártiak is. Gémesi a videóban végig a gödöllői helyzetről beszélt, abban a megközelítésben, hogy a helyi szállóban kulturált elhelyezést tudnak adni összesen 24 embernek, s a négy éjjeli hely még üres.

Már az elején – miután bemutatta a szállót és elmondta, náluk a szabályokat be kell tartaniuk a befogadottaknak – általánosan is értelmezhetően fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy az új jogszabály az életvitelszerűen utcán tartózkodókra vonatkozik, nem a hajléktalanokra. Akik nem hajlandók elfogadni a szabályokat, azokat

„rendőrségi eljárásnak kell alávetni”

– mondta. Ráadásul azt is elmondta, hogy a törvény „túl puha”.

Az inkriminált mondatok után aztán – a szálló vezetőjéhez fordulva – ismét akként fogalmazott, hogy a filmmel mindenkit megnyugtatni szeretne, hogy

„kiváló szakemberek várják itt őket”

(mármint a hajléktalanokat).

Szombaton aztán újabb filmet adott közre a polgármester, válaszul az őt ért támadásokra. Itt már hangsúlyosan azokkal foglalkozott, akikkel „lehetetlenség szót érteni, nem együttműködőek, odapiszkálnak az SZTK elé, az óvoda elé, a bölcsőde elé”. Akik nem hajlandók bemenni a város szállójába, illetve akiknek azért kellett elmenniük, mert nem voltak hajlandók tudomásul venni a belső szabályokat.

A „renitensek” egyike volt az az ember, akit korábban elvittek a rendőrök

a bíróságra, s aki később visszatérve ismét az utcán él.

Kiemelte, hogy Gödöllőről beszélt, Budapest problémájával (a férőhelyek számával és minőségével) nem tud foglalkozni, nem is dolga.

Majd visszatért a törvényre, mondván „nekünk Gödöllőn itt a jogszabály lightos, mert nem ad elég lehetőséget arra, hogy megfelelő határozottsággal fel lehessen lépni”, aláhúzva, hogy náluk megoldott az ellátás. S megismételte, hogy Gödöllőn ne adjanak enni a hajléktalanoknak, az ételt vigyék be a szállóra.

A Gémesi-féle Új Kezdet és az LMP választási együttműködése nyomán a parlamentbe jutott Hohn Krisztina a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy a polgármester Gödöllőre szorítkozva beszélt a problémáról.

Ma délben pedig Gémesi meglátogatta a szállón Zoltánt – a négy „renitens” egyikét -, akit sikerült bevinnie az utcáról.

Botrányt csapott a magyar diplomata a svéd Orbán-könyv bemutatóján

0

Megjelent Svédországban az Orbánisztán című, a magyar közállapotokról szóló könyv. A stockholmi könyvbemutatón megjelent a helyettes magyar konzul, aki hosszan bírálta a szerzőt, többen pedig dühösen kiabáltak.

Joakim Medin svéd újságíró könyvének bemutatóján több, Svédországban lakó magyar is megjelent, derül ki a hvg.hu beszámolójából. A lapnak Medin azt mondta: közülük többen

hangosan és agresszívan viselkedtek,

trágár bekiabálásokkal szidták a könyvet.

Ezután Győri Péter helyettes konzul ragadta meg a mikrofont, és, ahogy Medin elmondta, arról beszélt, hogy minden következtetése hibás, Magyarország megvédte az Uniót, a Soros-kampány pedig nem antiszemita. A botrányról beszámoló egyik svéd lap azt írja: saját bevallása szerint egyébként Győri nem olvasta a könyvet.

A helyettes konzul kérdéseket nem tett fel,

csak egy hosszú monológot tartott,

végül úgy kellett elvenni tőle a mikrofont.

Az újságíró szerint volt olyan érdeklődő, akire azért tettek megjegyzést, mert zsidó. Ez a kiadó közleményében is szerepel.

Medin szerint a bemutató után Győri még azt mondta neki: a következő években inkább ne írjon Magyarországról.

A svéd újságíró a magyar médiumok közül először a Független Hírügynökségnek nyilatkozott a könyvről. Azt is elmondta, mit tapasztalt Magyarországon, az interjút ide kattintva olvashatja el.

Egyre jobban bújtatják Kósa Lajost

Újabb nyilvános programját mondta le Kósa Lajos információink szerint. Úgy tudjuk, a miniszter „elbújtatásának” egyik fő oka az lehet, hogy hamarosan újabb dokumentumok kerülhetnek elő a furcsa örökség ügyében.

A Független Hírügynökség információi szerint holnap Nyíregyházán lett volna nyilvános programja Kósa Lajosnak, csakhogy ezt lemondták. A miniszter szerdán ugyan tartott Sopronban egy beszédet, de ezt leszámítva úgy tűnik,

egyre jobban el akarják rejteni a nyilvánosság elől.

Március 15-én az eredeti tervekkel ellentétben végül nem ő mondta a debreceni ünnepi beszédet, kedden pedig a 16. kerületi választási fóruma maradt el.

De amikor mégis megjelent egy-egy nyilvános eseményen, az is emlékezetesre sikerült: hétfőn Debrecenben perceken keresztül némán gyalogolt újságírók mellett, kedd reggeli pécsi látogatása során pedig úgy megijedt a rá váró sajtótól, hogy sofőrje a kocsiját meghúzva menekült el.

Kósa Lajos Pécsett

Közzétette: Szabad Pécs – 2018. március 20.

Vagyis úgy tűnik, hogy Kósa Lajost a kormánypárt egyre inkább megpróbálja elrejteni a furcsa örökséghez kapcsolódó botrány kirobbanása után, mint ahogy Tiborcz István elbújt az utóbbi időben.

Információink szerint egyébként Kósa ügyében

hamarosan újabb dokumentumok kerülnek elő.

Ez is az egyik oka lehet annak, hogy a minisztert megpróbálják elrejteni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!