Kezdőlap Címkék Botka László

Címke: Botka László

Térdre borul újra a baloldal?

Valóban meglepő, ha néhány nap úgy telik el a baloldali politikai életben, hogy ne kerülne nyilvánosságra olyan hír, amit cáfolni kell, ami árt a pártjainak, leginkább persze az MSZP-nek.  Ritkán fordul elő ilyen csoda, bár – legyünk igazságosak – nem mindig ők tehetnek róla, hogy hírbe keverednek.  De azt is hozzátehetjük: a lefelé tartó spirál szükségszerű velejárójának tekinthetjük, hogy minden balul sül el.

 

Két napja ugye az volt az atv.hu értesülése, hogy megállapodott- újra – a Demokratikus Koalíció és az MSZP, mégpedig abban, hogy a koordinált indulást választják, és azon belül 55 százaléka a helyeknek a szocialistáké, 45 pedig a DK-é. Az információt sietve cáfolták az érintettek, „nem releváns”, fogalmazott Kunhalmi Ágnes a szocialisták budapesti elnöke, de a Független Hírügynökség más, informális csatornákon is azt az üzenetet kapta, hogy nagyon nem történt megállapodás. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy az atv.hu tudósítója mellényúlt, vagy félrehallott volna valamit; feltehetően autentikus forrásból tájékoztatták. A bizalmi helyzetre jellemző, hogy – fülbe súgva persze – mindkét párt a másikat gyanúsítja, okolja a közvélemény félrevezetéséért, miközben mindkettő tudja: a hír igaz, persze nem teljesen úgy, ahogy az napvilágra került.

Az alap – a baloldalon mondhatják: sajnos – biztosan nem igaz: nincs megállapodás. Ez a mostani is csak olyan, mint az összes eddigi: a tárgyalások eljutottak ugyan egy pontig, de nem a végső aláírásig. Ami azt jelenti, hogy – feltehetően – az 55-45-ös arány az asztalra került, sőt egyes források szerint szinte a pecsét is ráüttetett, de aztán az utolsó pillanatban megint – ne mondjuk azt, hogy felborult – elodázódott az utolsó szó kimondása. Vannak, akik úgy tudják, hogy ezúttal a szocialisták miatt, akik hirtelen újra elővették a közös lista, közös miniszterelnök ötletét, mások szerint azért, mert a DK olyan körzeteket is el akarna kérni, amelyekre mindenképpen igényt tartanak a szocialisták. Így is engedett az MSZP az újpesti körzet esetében, meg is lett a következménye: Horváth Imre, az elajándékozott hely miatt kilépett a pártból. Szanyi Tibor fogalmazott úgy egy televíziós beszélgetésben: az eredeti állásfoglalás szerint az MSZP ragaszkodott volna a 2014-ben egyénileg győztesek újraindításához, rajtuk kívül a szoros vereséget szenvedők képezték volna a második, de még mindig preferált kört, a harmadik körbe helyezték azokat, akik jól szerepeltek, de nem tudtak nyerni, és csak azokról mondtak volna le vita nélkül, akik simán elbukták a választásokat.

Igen ám, de időközben mélyrepülésbe kezdett az MSZP, egyesek szerint a Botka-féle időszak alatt kétszázezer szavazó pártol el tőle, a folyamat azonban Botka távozásával sem állt le, egyes mérések szerint már négyszázezres szám áll a veszteség oldalon. Ez a tény – mármint a kétségbevonhatatlan népszerűségvesztés – új pozícióba helyezte Gyurcsányékat, a tárgyalási alap végképp megfordult, s nem pusztán azért, mert szép fokozatosan majdnem kiegyenlítődtek az erőviszonyok – melyik kutató intézet, hogy méri -, hanem mert a szocialisták folyamatosan gyengülő státusza egyben kiiktatta azt a lehetőséget is, hogy a tárgyalásoknál erőt mutassanak. Ugyancsak Kunhalmi fogalmazott úgy: addig kell hátrálniuk, amíg az nem jelent teljes önfeladást. Ők változatlanul – de egyelőre csak egyedül –a közös lista, közös miniszterelnök koncepcióját hangoztatják, bízva abban, hogy az utolsó pillanatban mindenki belátja, csak így lehet esély az Orbán-kormány leváltására. Erre különben, látva a megállapodás-képtelenséget, már nem sokan fogadnának, a minimális esélyt az nyújtja, hogy a közvélemény-kutatók – megint csak: már amelyik -, felmérése szerint ma többen vannak, akik kormányváltást akarnak, mint akik nem. Igaz ebbe a számba belekalkulálandó a Jobbik tábora is, viszont – mondják az optimisták – a választók, egyéniben, persze, arra fognak szavazni, akit esélyesebbnek vélnek. Kétségtelen, az időközi választások adnak erre alapot, de egy körzet, egy kampánnyal egészen más, mint egyszerre 106 helyre koncentrálni.

Harmadszor is Kunhalmira hivatkozva: a budapesti szocialista vezető nagyon keményen és határozottan képviseli a teljes együttműködést, úgy véli – és ennek hangot adott több műsorban is -, hogy a külön-külön folytatott verseny mindenkit le fog húzni, összességében csak a mélységet, a megszűnést, vagy a parlamenti biodíszlet szerepét kínálja majd.  Lehet ebben igazság, a kérdés azonban az, hogy az a vesszőfutás, amit az MSZP eleddig produkált miként hat az emberekre és miként a pártokra. Hisz-e bárki is a szocialistáknak, vagy úgy látják, hogy a lefelé tartó spirálon nincs megállás, és ha nincs akkor jobb leválni róluk, különben magukkal rántanak másokat is.

De kik a mások? Az Együtt-Párbeszéd párosnak, bár mást mutatnak, mégis elemi érdeke lenne, az erős összetartozás, ellenkező esetben nehéz pozitív jövőt jósolni nekik, ma ugyanis még igen-igen magasnak látszik számukra a parlamenti küszöb, mint ahogy a Momentumnak is. Hallani e pártok tagjaitól egy-egy kósza üzenetet az egyéni választókerületeket illetően, de határozott állásfoglalást nem. Az LMP-t, úgy tűnik most, némiképp megrészegítette az a néhány adat, amely – az eddigi életükben először – magabiztos parlamenti jelenlétet ígér, de vajon pusztán a jelenléttel mennyivel jutnak közelebb a minden nap megfogalmazott célhoz, a kormány leváltásához. Ha ezt a Jobbikkal látják megvalósíthatónak – amit ugye tulajdonképpen nem utasítottak el -, akkor viszont meglehetősen sok szavazót fogna k veszíteni, mert ugyan lebegtethetik ennek a koalíciónak a lehetséges voltát, de a rafinált mondatok mögé oda fognak látni a választók.

Ott tartunk tehát, ha végigtekintünk a politikai palettán, hogy nem kínálkozik más út, mint az együttműködés kialakítása. Ez azonban még soha nem volt ennyire messze, mint most, és minél jobban távolodnak egymástól az elképzelések, annál valószínűbb, hogy a végén külön-külön indul mindenki és lényegében, ha lesz is néhány parlamenti párt – DK 8-10, MSZP hat-nyolc, LMP 5-7 százalék -, valójában atomjaira hullik a baloldal. Négy hónappal állunk a tavaszi választások előtt, és az ellenzék, a rossz, valójában csak kommunikációból álló négyéves kormányzás ellenére lejjebb csúszott, mint 2014-ben volt. Azt mondják, mondták, nem ismételhető meg a 2014-es választásokat megelőző térdre borulás; hát nem is ismételték meg – rosszabbá vált a helyzet. Most karácsonyra ígérik a koordinált jelöltállítás lezárását – engedjenek meg egy kicsi kétkedést -, és utána szeretnének ráfordulni a közös lista kivívására. Legalább is a szocialisták. Akiknek még túl kell esniük december 9-én, egy kongresszuson, ahol egyelőre nem lehet tudni mit is mondhatnak a küldötteknek. Se miniszterelnök-jelölt, se közös lista, de még az egyéni választókerületi megállapodás sem. Illetve, ha ez utóbbit egyszer tényleg készre jelentik, vajon milyen vérveszteségeken át jutnak el odáig. És a legrosszabb az, hogy emiatt senki mást nem hibáztathatnak, csak saját magukat.

Bréking nyúz, november 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

A balliberális elit kulturális kedvencei, kannibál imám, „az írás konkrétan leírja”, észt osztó HVG, Ron Werber boszorkánykonyhája és az érthetetlen nyelven fociról és lányokról beszélő török iskolakerülők…

Origo: Itt a balliberális trükk „Keróék” mentegetésére

„Kétségbeesett akciókkal próbálja menteni a balliberális elit kulturális kedvenceit, a két lebukott zaklatót, Marton Lászlót és Kerényi Miklós Gábort a baloldal. Az ellenzéki propagandaoldal, a HVG „Kerót” mosdató interjúja után Bangóné Borbély Ildikó szocialista parlamenti képviselő a HírTV-ben állt elő egy trükkösnek szánt, de meglehetősen átlátszó nyilatkozattal. … „Már vezetőszáron kellene elvezetni Marton Lászlót és Kerényit”- mondta tettetett felháborodással Bangóné. …

Az MSZP-s politikus ezzel azt sugallja, hogy az egész szimplán rendőrségi ügy, morális ítélkezésnek vagy akár a munkáltatói eljárásnak nincs helye. A szándék nyilvánvaló: ha végül nem indul nyomozás Kerényi és Marton ellen, lehet mondani, hogy valójában teljesen ártatlanok.”

888: Kannibalizmusra szólította fel követőit egy svájci imám

„Egy Franciaországban terrorizmus előkészítéséért letartóztatott svájci állampolgárságú imámról kiderült: követőinek többek között olyan elektronikus üzeneteket küldött, melyekben elfogadottnak állítja be a nem muzulmán emberek megölését és elfogyasztását.

A 27 éves, Al-Bosni nevet viselő imámot 9 másik elkövetővel együtt tartóztatták le a francia hatóságok, miután megfigyelésük alatt bebizonyosodott, hogy radikalizálódtak és terrortámadásra készültek. Sajtóértesülések szerint Al-Bosni nem tartozott a hivatalosan elismert imámok közé, azonban követői között nagy tiszteletnek örvendett.”

Pesti Srácok: Elképesztő: Botkáék titokban több ezer migránst telepítenének Szegedre! Párttársa könyörög: áprilisig várjanak

Döbbenetes levelet írt Szabó Sándor szegedi szocialista országgyűlési képviselő párttársának, Botka László polgármesternek. …

„Azért ugye tudod, hogy a lemondásod óta nehéz helyzetben vagyunk?” – kezdi a baráti hangvételű levelet „Lacinak” a szoci országgyűlési képviselő. Mint írja, az egész baloldalon egyre nehezebb a helyzet és így nehéz lesz nyerni., Közben a Fidesz már Szegeden is erősödik. … Az írás konkrétan leírja, hogy a szocialisták korábbi miniszterelnök-jelöltje megállapodott Martin Schultz-cal arról, hogy Botkák támogatják a menekültek befogadását, aminek az lehet a következménye, hogy Szegeden az üres lakásokba is menekülteket kell költöztetni. Szabó Sándor amúgy azt írja, hogy egyet ért Botkával, és a befogadás mintavárosa lehet majd, csak ne most, mert az neki a képviselőségébe kerülhet. „Tudom, hogy ez neked személyesen is fontos… Igazad van, mi lehetünk a mintaváros, befogadunk sok ezer menekültet. De most rendkívül nagy politikai veszélyt érzek. Arra kérlek, várjunk ezzel áprilisig” – rimánkodik Szabó, féltve maradék esélyét mandátuma megtartására.

Magyar Idők: Sablon

„Nemrég Bécsben járva arra lettem figyelmes, hogy hétköznap, iskola­időben tizenéves fiatalok egy csoportja andalog az egyik bevásárlóközpontban. … Egyre közelebb kerülve hozzájuk, hosszasan hallgatva őket jöttem rá, hogy a német és a török egy érdekes egyvelegét beszélték. Török származású osztrák fiatalok voltak tehát, akik az iskolapad helyett inkább a bevásárlóközpont szellős folyosóit választották aznap, hogy fociról és lányokról beszélgessenek.

Sem az osztrák iskolarendszert, sem a török származású tinédzsereket nem szeretném bírálni … A Bécsben elém táruló kép mégis beleillett abba a sztereotípiába, amelyről helyiek panaszkodtak nekem.

Ezek szerint a második, harmadik generációs törökök inkább érzik magukat töröknek, mint osztráknak.”

Ripost: Sokan köszörülik most a nyelvüket a lebukott magyar újságon

„Sokan köszörülik most joggal a nyelvüket a másokat előszeretettel kioktató, mindig valamiféle képzelt magaslatról az észt osztó HVG-n. Mondhatni többszörösen lyukra futottak, szavahihetőségük alaposan megkérdőjeleződött. …

Hétfőn a történetet, a részletek bármiféle ellenőrzése nélkül, a HVG is közzétette, csakhogy mélyen elhallgatták, hogy lényegében egy privát ügyről van szó, hiszen a HVG kiadóvezetőjével és lányával történt az eset. De ami még kellemetlenebb, a cikkbe „kiszerkesztették”a szerintük önkényeskedő stewardess nevét és Instagramról mentett fényképét.

Ez volt aztán az igazi öngól, hiszen később kiderült, hogy durván mellé-lőttek, ez az utaskísérő aznap egy egészen más repülőn, másik országban dolgozott! Miután szavahihetőségük ismét megkérdőjeleződött, ijedtükben ezt a részt gyorsan törölték is a cikkből…”

Lokál: Aljas kampány része a vakveréses sztori?

„Támadásba lendült az LMP a Weszely Ernőt ért állítólagos inzultussal kapcsolatban. A vak zongoristát ellenzéki médiumok szerint „fideszes nénik tépték meg otthonában”, mert nem töltötte ki a nemzeti konzultációs kérdőívet.

Mint a Lokál is beszámolt róla, ellentmondásokkal teli a vak zongorista megcibálása körüli sztori, amit az Index kürtölt világgá. Simicska médiuma egyik mondatában arról ír, hogy a szomszéd vetett véget az incidensnek, majd a zongoraművész lánya már arról beszélt, hogy a szomszéd nem is látta az esetet. …

A nagyobbik kormánypárt úgy véli, a történetet Ron Werber boszorkánykonyhájában színezték ki.”

„Az elemzőknek gőzük sincs, hogy mi van ebben az országban!”

„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Magyar Progresszív Mozgalom megalapítója. Tarjányi Péter szerint a Fidesz márpedig megbuktatható, s az Orbán rezsim emberei – a főügyésszel, Polt Péterrel az élen – elzavarhatóvá válnak. A demokrácia visszaállításához nincs szükség kétharmados győzelemre, elég lenne az egyszerű többség. A Fidesz leváltásához nélkülözhetetlen viszont a demokratikus ellenzék együttműködése.  

Úgy tűnik, jól halad a mozgalmuk, Balázs Péter alkalmas jelöltnek tűnik, aki akár az ellenzék miniszterelnöke is lehet. Elégedett?

Nem is találkoztam Balázs Péterrel, nem is ismerem személyesen, néha ugyan összefutunk különböző televíziós stúdiók előterében. Valamiért a sajtó próbál engem királycsináló szerepre kényszeríteni, pedig erről szó sincs.

Szóval nem ön, illetve a Magyar Progresszív Mozgalom lenne az a „nemzeti holdudvar”, amely a hírek szerint megtalálta őt. De egyébként jó jelöltnek tartja?

Igen, kitűnő jelölt. Balázs Péter rendelkezik azzal a felkészültséggel és tudással, amely ma szükséges az egyre mélyebb politikai árkok betemetésére, s egy normális ország létrehozására.

Ha ön ennyire elismeri a képességeit, akkor akár a mozgalma is jelölhette volna?

Valóban, de nem ez történt.

Nem arról van szó, hogy egy „névtelen nemzeti kör”, mint jelölő szervezet Tarjányi Péter baloldali, liberális mozgalmával szemben mindenki számára elfogadhatóbb?

Nézze, erről ma már nem érdemes beszélni, semmi jelentősége. Lényeg, hogy van egy jelölt.

Van „b”, vagy „c” tervük, vagyis igaz a Surányi György, vagy a Farkas Ádám jelöltségéről szóló hír, amelyről a hvg.hu írt? Esetleg beállnak a Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely mögé?

A jelöltről most tárgyalni kell, nem újabbakat keresni. Sokkal fontosabb, hogy az ország ma már nyugalomra vágyik, elege van a Fidesz és a Jobbik által keltett szinte polgárháborús hangulatból. A mozgalmunk legfőbb feladata, hogy a parlament ellenzéki pártjait lebeszéljük az egymás elleni acsarkodásról, a konfliktusok élezéséről, s a biztos bukással járó úgynevezett kétarcú politizálásról.

Az ellenzéki politikusok ugyanis csak látszatra, szavakban törekednek a kormány megbuktatására, valójában egymás ellen vívnak elkeseredett pozícióharcot.

De ezzel a helyezkedéssel csak a saját táboruktól, nem pedig a kormánytöbbségtől csábítanak el szavazókat.  Ebben a harcban pedig csak elbukni lehet.  Pedig a rezsim leváltható. Az ország többsége ugyanis változást akar.  És ha a kormányt leváltani akaró tömeghangulat, illetve a szétforgácsolódott baloldal cselekvése a továbbiakban már egymást erősíti, akkor az ellenzéki pártok nem egymással versengenek, hanem a NER megbuktatásáért küzdenek. Ez a siker záloga! Ezt a felismerést szeretnénk terjeszteni.

Persze az nagy kérdés, hogy az ellenzék többségében baloldali programjával elhódíthatóak-e a jobboldali tábor szavazói?

Vannak problémák, amelyek megoldása nem világnézet függő. Az bármely oldal számára szerencsétlen megoldás, amit egyébként Botka László tett:

meghirdetett egy ellenzéki programot, amitől még aznap elhatárolódni kényszerült minden lehetséges szövetségese, mert saját értékei alapján nem tehetett mást.

Ez kifejezetten ártott az együttműködésnek.

De ideológiától függetlenül kezelni kell a Brexit következményeit, hiszen napnál világosabb, hogy a britek távozása az unióból nagyon hátrányosan érinti majd a kint dolgozó vendégmunkásokat, köztük a magyarokat is. Amikor Botka Lacit a probléma megoldásáról kérdezték, akkor azt mondta, hogy majd „hazahozzuk őket”. Pedig a vendégmunkások facebookon olvasható üzeneteikből is tudható, hogy ez számukra nem megoldás. Tehát a szocialista jelölt olyan módszert javasolt, ami az érintetteket biztos nem viszi el a szavazófülkéhez.

A külhoni szavazás lehetősége már inkább értékfüggő. Tudjuk, Gyurcsány Ferenc amellett kezdett kampányolni, hogy csak a Magyarországon élő állampolgár vehessen részt a választáson, aki az adót is itt fizeti. Ezzel a programmal a keményebb üzenetekre váró baloldali szavazót kétség kívül meg is nyerheti a pártelnök.  Viszont a Fidesz szavazóiból egyet sem hoz el. Pedig az elégedetlen jobboldali szavazatok megszerzése nélkül nem erősödik az ellenzék.  Gyurcsány Ferenc ezt figyelmen kívül hagyja, pusztán az érdekli, hogy a szocialista párttól elcsábítson szavazót. Vagyis ez sem a kormányváltásról szól. Csak arról, hogy a Demokrata Koalíció tábora nagyobb legyen, mégpedig a többi párt rovására. Ami nem növeli a kormányváltás esélyét, hisz a kiábrándult jobboldaliakat kéne elsősorban megnyerni, nélkülük ugyanis nincs választási győzelem.

Lényegében ezt mondja Balázs Péter is, aki szerint olyan jelölt kell, aki az összes ellenzéki párt, bizalmát élvezi, s a cselekvését is képes koordinálni. Továbbá a jobbközép tömegeket is meg tudja szólítani. Ezt kéne megérteni minden kormányváltásban reménykedő párt vezetőjének és persze jó, ha ezt a szavazók is látják.

Miután Botka László másként gondolkodott, s ráadásul stratégiájával eredményeket sem ért el, amiatt puccsolták meg őt?

Szó sincs puccsról, Botka László hozott egy döntést. Távozása a kormányváltás szempontjából jó döntésnek bizonyult, hisz az ellenzék néhány hét alatt több ügyben is előrelépett.  Mi, a Magyar Progresszív Mozgalom tagjai nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen közös jelölt, szülessen meg egy mindenki számára vállalható program, s legyen folyamatos egyeztetés a pártok között.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy az MSZP egy olyan hatalmi harcokkal terhelt massza, amelytől a közeljövőben nem várhatóak épkézláb döntések. Most mégis határozott döntéseket vár?

Igen, mert változott a véleményem, szerintem a szocialista párt kezdi összekapni magát.

Úgy látja, hogy nincs politikai maffia az ellenzék és a szocialisták körül?

Nincs ilyen. Érdekkörök vannak, melyek a politika centrumának mozgását igyekeznek befolyásolni.

Állandó pletykák tárgya, hogy kormányoldal pénzel egyes baloldali politikusokat, akiknek a „bomlasztás” a feladatuk, ezért valójában nyerni sem akarnak. Nem hallott erről?

Hallottam, de nem hiszek a szóbeszédeknek.  A belső ellenzék megsemmisítése legfeljebb évtizedekkel ezelőtt, az „átkosban” volt divat a baloldali pártokban. A kudarcos vezető árulót kiáltott, s így igyekezett kibújni a felelősség alól.

Ma ez már meglehetősen ódivatú lenne, s szerintem az elmúlt hónapban a szocialisták egymással szembeálló hatalmi centrumai letették a fegyvert, s szervezettebbek, döntésképesebbek. Azt is megtanulták, hogy kizárólagos hatalomra nem lehet törni, mert ha sikerül, akkor csak a romokon tudnak uralkodni, aminek semmi értelme.

Ehhez képest a DK elnöke Gyurcsány Ferenc sietve bejelentette, hogy nem kívánnak a szocialistákkal közös listán indulni, de közös miniszterelnököt sem akarnak. Most akkor mi van?

A tárgyalások egyelőre csak elkezdődtek, de nem értek véget. A káros pozícióharc következményeit csak lassan ismerik fel.

Ha az ellenzék minden pártja elfogadná közös jelöltnek Balázs Pétert, vagy bárki mást, akkor a következő lépés egy választási párt megalakítása lehetne, amely közös programmal indul?

Igen, ennek előfeltétele, hogy az egész ellenzék valóban képes legyen csapatban gondolkodni. Különben nem tud majd az egyéni jelöltek, s listák összeállításában megegyezni. Ezen kívül kell egy közös választási program is, amely segít a mozgósításban.

Tarjányi Péter
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A legfontosabb, hogy kormányváltás legyen, s persze kétharmaddal, hogy gyorsabban visszaállítható legyen a demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszere.

Ehhez viszont a Jobbik politikusai is kellenek, de van, aki ellenzi.

Én is azt szeretném, ha a szélsőségesek visszaszorulnának. Elég ránézni Európa térképére: sorra erősödnek a szélsőjobboldali pártok, ami anyagi erőforráshoz is juttatja a populistákat. Ha a hazai erőtérben megerősödnek, akkor középtávon ez lehet veszélyesebb is, mint a Fidesz túlhatalma.

Ez érdekes, mert a Fidesz ma a Jobbiknál szélsőségesebbnek tűnik.  Az egykori uszító párt ma középre tart!

Csak szavakban. Akárhogy is, baljós árnyak jönnek elő, az elmúlt száz év kezd kísértetni, ezért erre a folyamatra nagyon oda kell figyelni. Amerikában több vezető elemzővel találkoztam, s egyöntetű a vélemény, hogy középtávon, tehát pár éven belül – főleg ha valamelyik országban egy szélsőséges párt hatalomra kerül -, akkor még annál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki, mint amiben most vagyunk. A szélsőjobb irányába eltolódó Európa még tetszene is Oroszországnak. Ezt néhány évtizede láthattuk már működés közben is, s bénultan állt egész Európa.

Szóval a centrumba igyekvő Jobbikat elutasítja?

Szerintem van a jobboldalon egy óriási tömeg, amely kiábrándult már Orbán Viktor kormányzásából, velük kéne foglalkozni.

Egyébként azt látom, hogy a mai közvélemény-kutatási adatok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, ahogy a politikai elemzők is elvesztették valóság érzékelésének képességét.

Gőzük sincs arról, hogy mi van az országban.

Viszont ha nincs meg az ellenzék kétharmados győzelme, akkor kormányozni szinte lehetetlen, hisz az egész állam intézményhálózatát – az ügyészségtől, az alkotmánybíróságon át a számvevőszékig – a Fidesz tartja kézben. Egy új kormánynak milyen esély jut?

Nézze, amikor 2002-ben, az első kormányzása után megbukott a Fidesz, akkor az általa addig szigorúan kézben tartott szervezetrendszer napok alatt, kártyavárként omlott össze az államigazgatásban. Ezt közvetlenül megtapasztaltam, mert akkoriban az intézmények átvilágításával foglalkoztam.

De a kétharmados törvények meghozatalához, tehát az ügyészség vezetőjének menesztéséhez viszont biztosan kell a minősített többség. Nem gondolja?

Fogadjunk, hogy a főügyész eltávolítása egy kormány számára nem lehet megoldhatatlan feladat!  Európában igenis van lehetőség a változásra, ha azt egy választott kormány akarja. Ha az ellenzék megnyeri a választást, tehát ha megkapják a felhatalmazást a változtatásra, akkor azt végre is lehet hajtani. Ehhez semmi kétség nem férhet!

A mozgalomból egyelőre Bodnár Zoltán jogász, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, s persze Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ismerős, vannak még többen?

Természetesen, szakemberek, jogászok, közgazdászok, s néhányan pénzzel is támogatnak bennünket. Mi hárman vállaljuk a nyilvánosságot is.

Minden párt szóba áll a Magyar Progresszív Mozgalom vezetőivel? Miért teszik, hisz semmi nem kötelez erre senkit!

Természetesen minden politikussal, szakértővel tárgyalunk, de ezek nem formalizált beszélgetések. Itt csak a racionális érveknek van súlya. Érzik, hogy abban a pillanatban, ahogy megjelentünk, változást hoztunk. Mi vagyunk a vihar, megjelenésünk után felgyorsultak a folyamatok, tisztábban látunk. Tisztábban lát a választó, mert kirajzolódtak azok körvonalai is, akik nem akarnak kormányváltás. Őket természetesen megbünteti a szavazó.

Mi történik, ha az erőfeszítések ellenére kudarccal jár a kezdeményezésük?

Ha egybekovácsolódik az ellenzék, de a győzelem elmarad, akkor teljesen más Magyarország lesz 2018 után. Egy a mainál is rosszabb, nehezen élhető országban fogunk ébredni. A tét tehát nagy.

De már a következő két hónapban kiderül, hogy a képes-e, akar-e az ellenzék a győzelem érdekében összedolgozni. Ha nem lesz együttműködés, akkor csak nagyon rossz eredmény születhet a választáson, mert a szavazók keményen büntetni fogják a demokratikus ellenzéket. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor adok önnek egy újabb interjút, s elmondom, hogy kinek, vagy kiknek a felelőssége az ellenzék totális kudarca!

Széttépik a szocialistákat? – avagy öt százalék, bizony, dalolva ment…

Bizony így van: vérszagra gyűlik az éji vad. Amióta ugyanis megjelent a Nézőpont Intézet legfrissebb felmérése a pártok népszerűségéről, mintha darabokra akarnák szaggatni a szocialista pártot. Az amúgy a közvélekedés szerint erősen Fidesz-befolyás alatt álló műhely a teljes népesség körében öt százalékot mutatott ki az MSZP számára, vagyis kérdésessé tette a parlamentbe jutását is, sorra jelennek meg az olyan nyilatkozatok, amelyek készpénzként veszik az eredményt, miáltal a felmérés maga is önbeteljesítő jóslattá válhat. Bár ezt a megállapítást Hahn Endre, a Medián vezetője erősen vitatja, szerinte a szocialistákkal szimpatizálók nem fognak megmozdulni és átpártolni egy másik párthoz, mások szerint ez nem egészen így van. Hahn különben nem gondolja, hogy a Nézőpont manipulálná a számokat, amiben persze lehet egy jó adag szakmai szolidaritás is. Hahn azt mondja, őket is éri ilyen vád, ha túlságosan eltér az eredmény némelyek várakozásától, azonnal összeesküvés elméleteket gyártanak.

De maradjunk egyelőre a szocialistáknál és a Nézőpontnál – a Medián egyébként hét százalékot mért nekik -: egyáltalán nem kizárt, hogy vannak olyan szándékok, amelyek alapján nem kell feltétlenül kizárnunk egy kis részrehajlást. Noha néhány hónapja még pont azt lehetett olvasni, hogy a Fidesz abban érdekelt, hogy az MSZP bent maradjon a parlamentben és nagyjából a tízszázalékos szinten, most már hallani olyan hangokat is: egyáltalán nem bánná, ha egyedül képviselné a rendszerváltást az országgyűlésben. Orbán hitének, küldetésének, történelem magyarázatának ez felelne meg a legjobban; még egyértelműbben húzná magára a történelemformáló politikus szerepét. Ezzel természetesen nem akarjuk azt állítani, hogy a Nézőpont által publikált eredményt egyenesen a kormánypárt rendelte meg, de azt se zárjuk ki teljesen, hogy az MSZP esetében vékonyan fog a ceruza.

Természetesen minden hasonló feltételezés alapja mégiscsak az, hogy a szocialisták hosszú ideje rászolgáltak a róluk szóló rossz hírek terjesztésére; belső háborúik, a nyilvánosság előtt vívott harcaik nem hagyták, nem hagyhatták érintetlenül a választó polgárokat. Ebből különösen kiemelkedett a Botka-korszak; az a kilenc hónap, a kezdeti gyarapodás ellenére súlyos csapást mért a pártra. Igaz ugyan, hogy eme időszak lezárta után Molnár Gyula, a Független Hírügynökségnek nyilatkozva arról beszélt, hogy kemény kézzel fogja a következőkben irányítani csapatát, aminek most még nem látjuk a jeleit. Igaz, hogy nincsenek mindennapos negatív hírek, nem hallani most belső háborúkról, de egyelőre (?) hiányoznak a pozitív üzenetek is. Mondhatni: némi pangás tapasztalható, és ebbe a pangásba robbant bele a Nézőpont öt százalékos híre. Ilyen súlyosan hátrányos helyzetűnek a rendszerváltás óta nem mérték ezt a pártot, amiben nem is a lassan megszokottá váló egyjegyű szám a rémisztő, hanem –ismételjük – az esély: akár el is búcsúzhatnak, már 2018-ban a parlamenttől. Korábban is esett már szó, néhány bátrabb elemző és az MSZP-t feltétlenül elparentáló politikus beszélt arról, hogy az MSZP – vagy szívesen emlegettek ehelyütt utódpártot – megérett a megszűnésre, ezeket a jóslatokat azonban nem lehetett komolyan venni. De ez az öt százalék még egy hónappal ezelőtt is képtelennek tűnt, ám pont az a drámai ebben a mostani mérésben – még ha egyesek manipuláltnak is vélik –, hogy akár igaz is lehet. Éppen ezért idéztük a bevezetőben Arany Jánost (Walesi bárdok); mindazok, akik érzik a szocialista tábor szétverésének lehetőségét, rögtön odanyilatkoznak: vége van ennek a pártnak. Gémesi György, az Új Kezdet vezetője kifejezetten durván fogalmazott, de mások, politikai elemzők sem riadtak vissza attól, hogy temessék az MSZP-t. Hallani arról szintén, hogy Gyurcsány Ferenc sem bánkódik a kialakult helyzet miatt; szívesen látná a Demokratikus Koalíció szavazótáborában azokat, akik eddig a szocialistákat támogatták.

Nagy hibát követnek el a baloldali párt vezetői, ha megelégednek egy legyintéssel, mondván: a  Nézőpontot nem kell komolyan venni. Ami lehet, hogy így van, de az előbb említett hitet viszont mindenképpen illik. És, ha nem lesznek képesek előrukkolni olyan akciókkal, egyáltalán: jelenléttel, amely az életképességüket bizonyítja, akkor az éji vad elvégzi a dolgát.

Molnár Gyula már tudja, kit akar miniszterelnök-jelöltnek

Molnár Gyula azt ígéri és vállalja, hogy most már kézbe veszi a párt irányítását. A fejében már megvan az a makulátlan, de mégis ismert miniszterelnök-jelölt, aki pártokon felül állva képes lesz megteremteni az integrációt, amelyre e pillanatban a hat demokratikus ellenzéki pártból csak négy nyitott. Az MSZP hajlandó elmenni akár egy bizonyos mértékű önfeladásig is, hogy egységesen vágjanak neki a választásoknak, mert csak így lehet megszorítani, vagy leváltani a Fideszt.  Az MSZP elnökének volt vitája Botka Lászlóval, az utolsó hónapban már nyilvánvaló, hogy járhatatlan útra tévedt, mint ahogy maga a párt is. Azt mondja: véget vet a nyilvánosság előtti konfliktusoknak, és november végéig megnevezi a miniszterelnök-jelöltet, valamint az egyéni indulókat is.  Azt állítja: a választók megbüntetik azokat, akik nem tesznek meg mindent az Orbán-kormány leváltásáért.  Azt is állítja, hogy bár az emberek fejében Orbán Viktor nem diktátor, de ettől még ma Magyarországon diktatúra van.

 

Mikor veszi végre a kezébe a pártot?

Helyes és jó kérdés.  A mi pártunk egyik sajátossága az, hogy  itt soha senki nem lehet Orbán Viktor, vagy Vona Gábor. Most azonban új helyzet van; mindenki azt mondja, hogy az elnöknek most nem a precíz demokratikus rendszer alapján kell működnie, hanem nagyon  határozottan és világosan kell döntenie. Mind a politikai akarat kérdésében, mind a kommunikációban, mind a személyi kérdésekben ma olyan mandátumom van és a személyes szándékom is az, hogy gyorsan és határozottan hozzunk döntéseket.

Nem szeretnék botkázni, de azt gondolom, hogy az elnök, tehát ön súlyos hibát követett el, amikor elfogadta, hogy a szegedi polgármester az elnökséget és önt megkerülve jelentkezett be egy újságon keresztül miniszterelnök-jelöltnek, s miután ezt tudomásul vette, onnan kezdve csak sodródott, miközben látta, hogy Botka egy sor hibát követ el…

Nekem a módszer és a dolog ténye között kellett választanom, és ma is úgy gondolom, hogy a tény, vagyis Botka szándéka és programja fontosabb volt, mint az, hogy milyen úton jelentkezett be a posztra. Az, hogy ez később újra megtörtént, vagyis, hogy kényszerhelyzet elé állított bennünket a miniszterelnök-jelölt, ez a sors sajátos fintora. Nem vitás persze, hogy voltak belső dilemmák, hogy jó irány-e az, amit Botka László oly karakteresen megfogalmazott, és az már a mi pártunk sajátossága, hogy ezek a dilemmák többnyire felnagyítódnak, de az is igaz, hogy voltak személyes hibák, amit a jelölt elkövetett. Olyan típusú kommunikációs és taktikai hibák, amelyek oda vezettek, hogy az utolsó egy hónapban már nyilvánvalóvá vált az igény a korrekcióra. Amúgy pedig a legnagyobb tévedésünk, mondhatom mindannyiunknak, az volt, hogy folyamatosan negatív példaként mutattuk be a 2013-14-es összefogást; a stratégiánk nagy része arra épült, hogy ne ismételjük meg az akkori hibákat. Ma más a helyzet, mert oly sokan akarnak változást, hogy ez elfedte volna a régi hibákat.

Ez Ma úgy tűnhet, hogy a gyors és eredményes összefogás akadály maga a szocialista párt volt.

Ennél rosszabbat is tett szerintem a párt, vagy egyes képviselői, főként a miniszterelnök-jelöltje: folyamatosan bírálta az MSZP kormányzati időszakát, miáltal a párt visszamenőleges bírálata fontosabbá vált, mint a jövője, és talán az elnök hibája is…

Igen. Ha akkor lett volna egy pontosabb szereposztás, vagyis a Botkának az új szavazók irányába lépni, a mi szerepünk pedig a stabilizálás lett volna és a szövetségi politika kialakítása, akkor eredményesebbek lehettünk volna, így viszont még a saját bázisunkat is fogyasztottuk. Most különben visszatérünk ahhoz, amit annak idején is mondtam, hogy

nem kérünk bocsánatot, tanultunk a hibáinkból, de  vagyunk annyira okosak, hogy mások hibáiból is, azaz látjuk mit ront el most a Fidesz és mi ezeket a hibákat nem követjük el.

Hat-hét hónapos késéssel mondom újra ezt a mondatot, és ehhez tartom magam.

Az ön karaktere, az imént megfogalmazott gondolatokból is következik nem ilyen, mégis hagyta magát sodródni…

Nem így gondolom. Én már az elnökké választásomkor megfogalmaztam, hogy szükség van miniszterelnök-jelöltre, és ha ez a saját sorainkból kerül ki, akkor annak Botka Lászlónak kell lennie.  Ebben pedig benne rejlik az is, hogy ebben az esetben a párt vezetője lényegében a miniszterelnök-jelölt.  Most is azt állítom, hogy Botka szándéka jó volt, nem annak a néhány százezer embernek akart megfelelni, akiről tudjuk hova szavaz, hanem szélesebb körnek. Ugyanakkor szükség lett volna részéről korrekcióra a nyáron több beszélgetésben is igyekeztem jelezni neki, próbáltuk rávenni, hogy adja át a szövetségi politikával kapcsolatos tárgyalásokat a választmány és a párt elnökének, mindkettőnk sokkal elfogadottabb partnerei voltunk a potenciális partnereinknek, de ez nem sikerült.

A  folyamat úgy lett volna eredményes, ha a miniszterelnök-jelölt először megszerzi  a pártja támogatását, ez viszonylag gyorsan meg is történt, utána tárgyal a lehetséges partnerekkel, utána pedig foglalkozik azzal, ami az igazi dolga: az ellenféllel és az országgal.

Sajnos a kezdeti lendület megtört, és Botka egyre többet kezdett el foglalkozni a párt belső ügyeivel. Ennek a mélypontja a nyári 168 órás interjú volt, amelyben ugye Botka árulózott. Annak az interjúnak nem volt eleje, volt ez a bizonyos közepe, de nem volt vége sem. Ez sajnos, így, egy alapos és jónak ígérkező építkezést megtört, és belevitt bennünket egy olyan politikai spirálba, ahol többet foglalkozunk magunkkal, mint a valódi kérdésekkel és problémákkal. Ezt pedig, jól láthatóan, megbüntetik a választók. Az elkövetkezendő időszakban, éppen ezért már nem ezekről a hibákról akarok beszélni, hanem arról, hogy a mai Magyarország egy igazságtalan ország, azok, akik a mai hatalomhoz kötődnek folyamatosan gazdagodnak, miközben három-négymillió ember meg szegényedik. Azzal akarok foglalkozni, hogy az egészségügy és oktatás milyen mértékben épül le a Fidesz-hatalom alatt.

Eddig nem tudtam úgy interjút adni, hogy a beszélgetés kétharmad része ne arról szóljon, mi van nálunk, a párton belül. Ebben a versenyhelyzetben, ami a választási időszakban jellemző, több mint luxus. 

Május 27-ig az építkezésünk töretlen volt.  Aztán belementünk a nyárba, amikor lett volna lehetőség a folytatásra, ehelyett azonban befelé fordultunk, ráadásul a miniszterelnök-jelöltünk is beszállt abba, hogy a gangon, a nyilvánosság előtt cirkuszoljunk.  Most visszavisszük hátra, a tisztaszobába a politikai vitáinkat, és a gangot szabadon hagyjuk.

De most éppen megint kivitték a Nyakó-üggyel a gangra ezeket az ellentéteket… Itt is azt mondják, hogy ön hibázott azzal, hogy a nyilvánosság előtt csapta el a sajtófőnököt, vagyis, ahogy ön fogalmazott, a gangon…

Sajnálom, ha így látszódik, de hogy világos legyen: nem tartottam helyesnek, ha a partnereinkkel folytatott tárgyalás közepette megjelenik egy ellenőrizetlen hír. A kérésem, hogy ez ne jelenjen meg, nem valósult meg, de ekkor még csak helyi szinten publikálódott. Ezek után a sajtófőnök azt a hibát követte el, hogy miközben azt az utasítást adtam, hogy az ügyről nem adunk ki közleményt, nem emeljük országos szintre, mégis kiadta Nyakó Pista a közleményt.

Én nem attól vagyok elnök, mert okosabb vagyok mindenkinél, hanem mert nálam futnak össze az információk, és, ha ezek alapján én döntök, akkor azt illik betartani.

Nyakó Istvánnak nyilván fogunk találni más feladatot, de azt, amit most tett, nem fogadhattam el.

Akkor most újra aktuális az első kérdés: mikor veszi a kezébe a pártot?

Ha valaki eddig azt érezte, hogy nem vagyok elég markáns és világos, akkor azt üzenem: mostantól az leszek. Ez három dolgot jelent, amit tűzzel-vassal keresztül fogok vinni, még akkor is, ha ez belső konfliktusokkal jár, de igyekszem majd úgy megoldani a gondokat, hogy azok kívülről ne látszódjanak. Először is befejezzük a belső köldöknézést és felelős keresést, a második: folytatnunk kell a tegyünk igazságot programot. Nem elég arról beszélni, hogy váltsuk le Orbán Viktort, mert ez ma már kevés.

Ma kétmillió ember Magyarországon úgy gondolja, hogy Orbán Viktor Csaba királyfi egyeneságú leszármazottja, aki a csillagösvényen beviszi Magyarországot a mennyországba.

Őket ettől nem lehet eltéríteni. De ott van legalább három és félmillió ember, akik azt mondják: változásra van szükség. Nekik meg kell mutatnunk, hogy tudjuk mi a probléma és tudjuk a megoldást is. Vagyis: csökkentenünk kell az egyenlőtlenségeket az oktatásban, a bérekben, a nyugdíjakban, de azt is, hogy mit gondolunk az alaptörvényről, a köztársaságról, az önkormányzatiságról, az elszámoltatásról, az ügyészség lehetséges szerepéről. Mindezekről beszélni fogunk, leszűkített kommunikációs csapattal. A harmadik feladatunk pedig a megállapodás, mégpedig minden áron.

Akár egy kis önfeladással?

Igen. Nyilván nem toljuk le a nadrágunkat, de tudomásul véve azt, hogy ma a választók büntetik azokat, akik nem hajlandóak a váltásért mindent megtenni. Mindenütt azt hallom: csináljanak már végre valamit. Amiből számomra az következik, hogy kell miniszterelnök-jelölt, akit amúgy már nem a sorainkból keresek, hanem a mindenki, vagy a többség által elfogadott civilek között…

Azt érzem, hogy már tudja is kiről lenne szó.

Igen, és azt ígérem, hogy nem lesz casting. Csak az lesz az érvényes, amit én mondok ki. Amiből az következik, hogy mi szeretnénk ajánlatot tenni, ám, hangsúlyozom, nem diktátum, hanem ajánlat. Ehhez kell majd a lehető legeredményesebb konstrukciót hozzárendelni.

Szóval van név az ön fejében.

Igen.

Egy név van a fejében.

Igen.

Ezzel a névvel fog odaállni a többi párt elé.

Igen.

Nézze, akkor van esély a Fidesszel szemben nyerni, ha a szocialista párt vezetésével megpróbáljuk felépíteni a kormányváltó szövetséget, új alapokon.

Botka Lászlónak nem sikerült, de mi most megcsináljuk: ez az üzenetem október 23-ára. Nem kell minősítenünk senkit, hanem partnernek kell tekinteni mindenkit, aki le akarja váltani Orbán Viktort. Az alapkérdésekben persze meg kell állapodnunk, de nem kell belemennünk a részletekbe. Bemutatjuk azt a huszonöt-harminc törvényt, amit azonnal be kell vezetnünk ahhoz, hogy Magyarország igazságosabb, normálisabb európai ország legyen. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy ma az emberek fejében Orbán nem feltétlenül diktátorként jelenik meg, pedig a 2017-es modell szerint ez mégiscsak egy Orbán-vezérelte diktatúra, ám ezt nem tudtuk megértetni az emberekkel.  Viszont a váltás szükségességét érzik, és ha képesek vagyunk az egyéni körzetekben is egymás mellé állni és egy jelöltet indítani, akkor ez a hatalom megrendíthető.

Szakértők mondják: ez a hatalom nem lassan fog kimúlni, hanem szét fog robbanni. A kérdés most az, hogy képesek vagyunk e most elősegíteni ezt a robbanást.

Mikor lesz nyilvános, hogy végül ki lesz az az ember, aki a szükséges integrációt jelképezni fogja?

November 18-án a szocialista párt választmánya programot fog hirdetni, listát fog állítani, december 9-ére kongresszust hívunk össze, november 30-áig szeretném a koordinációt, vagy közös listát tető alá hozni. Ebből az is következik, hogy bő egy hónapon belül szeretném felmutatni azt a főszereplőt, aki a közös akaratot jelképezi. És biztos is vagyok benne, hogy meglesz ez a konszenzusteremtő személy.

Vagyis az, aki egyelőre csak a fejében létezik, de létezik.

Igen, egy makulátlan ember, aki már ismert, ugyanakkor nem kötődik párthoz. Ha az emberek azt fogják érezni, hogy van erő ebben az összefogásban, akkor erre fognak szavazni.  Sajnálom, hogy elvesztegettünk bő fél évet, annak ellenére, hogy jó irányba indultunk, de sajnos elvétettük az utat. Most vissza kell találnunk. Az idő szorít, és ez most segíteni fog. Azok, akik ma egy-két százalékon állnak, nem tudom, miben reménykednek. Muszáj stratégiát váltaniuk, ahogy mi, szocialisták most stratégiát váltottunk.

Október 23-a is egy határidő volt, de máris módosítani kellett rajta.

Mi egy jelképes tablóképet akartunk összehozni az ünnepre, ez azonban az eredeti elképzelés szerint nem sikerült. Most azon dolgozunk, hogy a Közös Ország Mozgalom rendezvénye előtt közösen koszorúzzunk, ily módon pedig mégiscsak lesz tablókép. A lehetséges együttműködés kereteit november 4-én fogjuk bemutatni a választmánynak. Most ott tartunk, hogy a hat pártból néggyel tárgyaltunk, az LMP és a Momentum jelezte, hogy számukra ez most nem aktuális.  A többiekkel már csak néhány órányira vagyunk attól, hogy megkössük a megállapodásokat és felszálljon a fehér füst.

Említette, hogy lesznek új kommunikátorai az MSZP-nek. Kik ők?

Mondom, de előbb hadd említsem meg, hogy a Botka László által behozott szereplők itt maradtak velünk, azaz Komáromi Zoltán, Szent-Iványi István, Andor László, Ács Sándorné Kishantosról. Ami pedig a kommunikációs csapatot illeti: Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Kórozs Lajos, Gőgös Zoltán és Bárány Balázs kap nagyobb szerepet. A volt elnököket, így Lendvai Ildikót és Mesterházy Attilát is felkértem, vállaljanak nagyobb szerepet a párt mellett. Ugyanígy Kovács László is segíteni fogja a munkát. Decemberig egyébként pártkampányt folytatunk, az egyéni jelöltek felépítését pedig januárban kezdjük.

Akkor tehát jól hallom, hogy most végre Molnár Gyula lett a pártelnök?

Hahaha…

Orbánt politikai fogollyá kell tenni

Még mindig lát esélyt az Orbánt legyőzni képes együttműködés kialakítására Horn Gábor, hajdani SZDSZ-es politikus, ma a Republikon Alapítvány elemző műhely kuratóriumi elnöke. A Független Hírügynökségnek adott interjúban arról is beszél, hogy a legreálisabb cél az lenne, ha koalícióra kényszeríthetnék a Fidesz, az ugyanis politikai fogollyá tenné Orbán Viktort; egy ilyen eredmény után biztos, hogy nem ő lenne Magyarország miniszterelnöke.  Horn szerint a miniszterelnök nem véletlenül nevelte ki Vona Gábort, s jött létre ily módon a Jobbik, azt akarta elérni, hogy háromosztatúvá váljon a magyar politikai élet, így tudja ugyanis biztosabban fenntartani hatalmát.

 

Kibékült Gyurcsánnyal?
Nem vesztünk mi össze. Még a koalíciós államtitkári időszakomat éltük, amikor egyszer felhívott telefonon, hogy ő kiteszi a kormányból Horváth Ágit, én meg kértem, hogy ne tegye, mert akkor az MSZP-SZDSZ koalíciónak vége lesz. Ugye a népszavazáson voltunk túl, és akkor hangzott el az a bizonyos mondat, amit nem a nyilvánosságnak szántam és rosszul is fogalmaztam, mert nem a Ferit, hanem mindannyiunkat elküldtek akkor a fenébe az emberek. Egyébként később maga is elismerte, hogy ez a népszavazás lényegében rólunk szólt, nem is annyira a vizitdíjról.

Azért indítottam innen a beszélgetést, mert talán ez volt a második olyan hiba, vagyis az úgynevezett szociális népszavazás lehetősége – az őszödi beszédet gondolnám az elsőnek -, amely elindította az a folyamatot, amelynek ma is tanúi vagyunk, amely ugye az SZDSZ megszűnéséhez vezetett, illetve ahhoz, hogy ma a szocialista párt romokban van. Ma már ön sem politikus, de elemzőként látja, látnia kell ezeket az összefüggéseket.
Ez ennél bonyolultabb, de az ön által említett jelenségek valóban fontos állomások voltak.  Az őszödi beszéddel mi ősszel találkoztunk, bár hallottam róla, a szocialista partneremtől, aki azzal hívott fel, hogy milyen nagyszerű beszédet tartott Őszödön Gyurcsány, úgy fogalmazott, hogy a főnök elmondta élete beszédét. Ennyit tudtam róla és egészen szeptemberig nem is hallottam felőle. Aztán szeptember 17-én délben csörgött a telefonom, Gyurcsány hívott, hogy a rádióban el fog hangzani a beszédének egy részlete, de ne izguljunk, ők kezelni fogják a helyzetet.

Ezek szerint Gyurcsány tudott róla, hogy ez el fog hangzani a magyar rádióban?
Igen, hiszen ezzel hívott fel engem. És megismerve a részleteket, az egész szöveget, nagyon rossz érzéseim voltak. Nem pusztán azért, mert kétszáz ember előtt nem mondunk ilyeneket, mint amilyeneket Feri.

Nem, nekem az volt a bajom, hogy ennek a beszédnek igazában nem volt tartalma. Benne van, hogy elrontottuk, benne van, hogy közös felelősség, de hogy mit kellett volna másként csinálni, az nincs benne. És ez a legnagyobb baja.

De az SZDSZ nem ebbe ment tönkre, hanem mert a megalakulása óta benne volt a kettősség: egy erős liberális vonal és egy erőteljes baloldali, szociálisan érzékeny irányzat. Ez a két különböző világ nagyon  nem fért meg egymás mellett. Aztán a Kóka-Fodor vitában kezelhetetlenné vált ez a konfliktus. Ez az ideológia, értékrendbeli, világlátásbeli különbség szétszedte a pártot; az a csoda, hogy ez a párt húsz évig létezett és meghatározó szereplője volt a magyar politikai életnek.

Ha már ezt említi, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, ami egyben tartja a Fideszt, ahol még azt se nagyon tudjuk, hogy vajon hányféle irányzatot foglalhat magába?
A nagyon-nagyon erős centralizáció. Horn Gyula tudta így egyben tartani az MSZP-t, mert a párton belül egy rendkívül erős centrális erőteret hozott létre. Orbántól részben félnek, részben pedig ki vannak szolgáltatva neki.

Orbán cseréli talán a leggyakrabban az embereit, miközben – és ez pozitív tulajdonsága – gondoskodik a sajátjairól, azokról is, akiket éppen ejtett.  Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, másoknak nyílik perspektíva, akár fiatalon is.

Szóval Orbán játszik az embereivel. Hadd említsem Pokorni Zoltánt, aki ugye már rég kikerült a fővonalból, de azért szolgálja Orbánt, mert tudja, addig marad polgármester, ameddig azt  Orbán akarja… Horn Gyuláról pedig azt mesélik, hogy ha valakivel nagy konfliktusban volt, behívatta magához, és annyit mondott neki: behoztak rólad egy dossziét,, biztos egy szó sem igaz belőle, de én azért ezt el is süllyesztettem, nehogy kiszivárogjon… Szóval azt hiszem, hogy ez a vezérelvű politizálás az ilyen nagy néppártok összetartásához szükséges is.  És ebben Horn és Orbán nagyon is hasonlítanak egymásra, nem véletlen, hogy Orbán nagyon tisztelte Horn Gyulát.

Ezzel azt is állítja, hogy ma Magyarországon lényegében nem is lehetne másfajta kormányzás, ezt várják az emberek, és ez veri szét a többi pártot is, mert azok ezt nem képesek felmutatni.
Ezt nem gondolom, inkább csak a nagy néppártok belső működésére igaz. Nem hiszem, hogy az országra is igaz volna; ne felejtsük, hogy bár Orbán nyerte a legtöbb választást, de a legtöbbet is ő bukta el. Sokszor mindenki meglepetésére. Például 2006-ban, amikor az MSZP egyáltalán nem volt felkészülve a kormányzásra, ebből lett aztán a kapkodás. Azt szokták mondani, a Gyurcsányt dicsérve, hogy neki legalább van elképzelése a teendőkről. Ez igaz, csak éppen mindig más. Sokszor előkészítés nélkül, hirtelen ötlettől vezettetve dobott be dolgokat.

A népszavazási bukáshoz vezető vizitdíjat Molnár Lajoshoz szokták kötni, ami igaz is, csak éppen, ő nem akkor, és nem úgy vezette volna be, ahogy ezt Gyurcsány tette.

Sajnos nem igaz az, hogy Gyurcsánynak volt egy olyan stratégiája, ami mögött szerepelt volna egy politikai mező; kapkodás volt, és ez emésztette fel az MSZP-t. No meg persze a 2008-as válság.

A máról szólva: miért van az, hogy bár a közvélemény kutatások szerint az emberek jelentős része kormányváltást akar, mégsem tud kialakulna a sok kisebb pártból egy közös erő, akarat?
Nem tartom az Orbánt zseniális politikusnak. Zseniálisnak azt tartom, aki a nemzet érdekében cselekszik, őt viszont nem ilyennek tartom, de ugyanakkor ügyes taktikus. És, ha már zsenialitásról szóltam, talán ezzel a jelzővel illetném, ahogy és amiért létrehozta a Jobbikot.

Orbán ugyanis rájött arra, hogy ha kétosztatú a politika, azaz van egy erős jobb és egy erős baloldali párt, akkor a váltógazdaság fogja jellemezni a magyar politikát. De, ha háromosztatú a politikai tér, akkor más a helyzet.

Ne feledjük, hogy a Vona-féle jelenséget maga Orbán Viktor hozta létre. Onnan nőtt ki. A Jobbik nem a semmiből jött; 2002-től 2009-ig építkezett. Ennek köszönhetően a Jobbik ott van a vidéki településeken, és tényleg elmegy az Ilonka nénik fáját felvágni. Az LMP például nincs benne a magyar társadalomban. Az egyetlen a baloldalon az MSZP, amely ezt elmondhatja magáról. Ezért veszélyes az út, amin járnak. Nekem nem fáj a szíven a szocialistákért, de ha MSZP belepusztul a részben maga által létrehozott csapdahelyzetbe, akkor nem lesz baloldal Magyarországon. A DK is azért nem tud nagyon növekedni, mert az lényegében az MSZP egy szelete, onnan szakadt ki.

Erre utalt Botka László, amikor arról beszélt, hogy Gyurcsányék nem hoznak új választókat…
Hát a Botka se nagyon tudott. És, ha már itt tartunk: komoly lehetőség lett volna, csak nagyon elrontották.

Botkának nem a pártján belül, vagy a Fideszben kellene keresni a felelősöket, hanem önvizsgálatot kellene tartania, mivel minden létező hibát elkövetett, amit el lehetett. Így lett a várt nagyhercegből kilenc hónap alatt a vesztesek vesztese.

De térjünk vissza Jobbikhoz…
Igen. Azt állítottam, hogy Orbán-termék. És annak a felismeréséből táplálkozik, hogy szükség van egy harmadik pólusra. A Fidesznek ugyanis 2-2.5 millió szavazója van, ami csak akkor elég a győzelemhez, ha hárompólusú a rendszer. Vagyis, ha ma minden Orbán ellen szavazó felsorakozna egy párt mögé, a Fidesznek semmi esélye nem lenne a győzelemre. Orbán viszont azt akarta elérni, hogy a szavazók három felé menjenek, ráadásul a baloldal felaprózottsága miatt még több felé is mennek.  Bár ez a jelenség, azaz

a baloldal szegmentáltsága szerintem azzal megszűnne, ha megjelenne a siker reménye.

Ma azért ennyire szétforgácsolt az az oldal, mert egyáltalán nem hisz a sikerben; a pártok inkább hosszabb távon magukat építik. Azt gondolják – hadd utaljak a Momentumra például -, hogy mindenképpen marad a Fidesz, ezért nekik önmagukat kell felépíteniük. De, meggyőződésem, ha azt éreznék, hogy már csak ők kellenének a váltáshoz, beállnának a sorba. Ha viszont így marad, akkor el fog tűnni a baloldal és Magyarországon a jobb és a szélsőjobb fog váltógazdaságot előállítani. Ami azért lenne tragikus, mert Magyarországon – szemben a lengyelekkel – mindig volt erős baloldal, a kutatásaink azt bizonyítják, hogy a választók 35-40 százaléka baloldali kötődésű. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, mindenkinek hinnie kell, a siker lehetőségében. 2014-ben is az volt a baj, hogy hiába ültünk egy asztalhoz, mindenki azon törte a fejét, hogy miben hibázik a másik, mert nem tudunk összefogni, persze a másik miatt.  Pedig most is lehetne nyerni. De beszéljünk kevesebbről:

azt megakadályozni, hogy a Fidesz egyedül kormányozzon, abszolút reális elképzelés.

Ez már meg lehet csinálni.

Mert az már ön szerint nyerés lenne?
Óriási nyerés lenne.

Ha koalícióra kényszerül a Fidesz, akkor az azt jelenti, hogy nem Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét.

Olyan ugyanis nem lesz, aki hajlandó lesz meghagyni Orbánt ebben a pozícióban. Egy koalíciós fogolyként működő Fidesz, százszor jobb ennek az országnak, mint amit most látunk. És ehhez nem kell sok. Ha ugyanis a helyi választó megérzi, hogy legyőzhető a Fidesz, akkor hatalomra kerülését meg is fogja akadályozni. Ha 38-40 egyéni választói körzetet elbukik így a Fidesz, akkor nincs többsége, ha meg negyven fölé kerül a szám, már kormányra sem kerül!

Miért csak öntől hallom azt – és a pártok vezetőitől nem -, hogy az a realitás, hogy Orbán Viktort politikai fogollyá kell tenni.  
Ha én politikus lennék, én se mondanék ilyeneket, hanem arról beszélnék, hogy győzni fogunk. Ami sajnos nevetséges. Viszont a reális célt kell érzékeltetnünk. Hogy meg tudjunk szabadulni ettől a beteges világtól, amikor az emberek teli vannak egzisztenciális félelemmel a Fidesz politikája miatt. Valahol a késő-kádári korszakot éljük újra. És ez az Orbán velejéig romlott világképéből fakad. Ez a retrográd, erős, bezárkózó, magában létező kompország az ő igazi világképe; ez egyébként arcpirító és szembe kell menni vele. A társadalom azon egyharmadának, amely nem akarja ezt a rendszert és el is megy szavazni, ez elmagyarázható. Annak, hogy ez az ország, egy nyugatiasabb, élhetőbb hely legyen, ennek a gondolatnak vannak szavazói. Azon kell tehát dolgozni, hogy hetven százalék körül legyen a szavazásban résztvevők száma, mert akkor az Orbán már nem tud nyerni.

Ön szerint van arra esély, hogy a szegmentált baloldalból végül egy legyen?
Ehhez az kellene, hogy össze kellene állni a rendszerváltóknak, mert nem igaz az, hogy mindent ki kell dobni, ami eddig történt, ellenkezőleg van mire büszkének lenni; ők alkothatnának egy listát, bár tudom, ehhez az is kellene, hogy Gyurcsány halassza későbbre az MSZP-t szétverő szándékát, a másik oldalon pedig létrejöhetne azoknak a csoportja, akik mindebből nem kérnek, s alkossanak ők is egy listát. A kettő együtt két és félmillió szavazót jelentene. Ez a helyzet még létrejöhetne. Ha ez még sem megy, akkor még mindig jöhet a koordinált indulás az egyéni körzetekben.  Hat hónap van, még van idő.

Mennyi esélyt ad ennek?
Ötven százalékot, még mindig.

„…én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt”

Az ellenzék az egyéni választókerületben közös jelöltet állít, s a névsort már október 23-án nyilvánosságra hozhatja – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Az egykori közvéleménykutató szerint ez a módszer alkalmas arra, hogy megbuktassa a diktatúrát építő Orbán rezsimet, amelynek céljai között nem szerepel a szegénység felszámolása. Viszont lopakodva leépíti a közegészségügyet, helyébe engedve a tömegek számára megfizethetetlen magánegészségügyet, s az iskolákat pedig átengedi az egyháznak. Karácsony Gergely úgy látja, hogy a baloldal nem omlott össze Botka László távozásával, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke, a párt miniszterelnök-jelöltje. MTI Fotó: Marjai János

Alig lehet elérni telefonon, mert folyamatosan tárgyal. A politikát figyelő ember némi fantáziával ebből könnyen azt gondolhatja, hogy azért ennyire elfoglalt, mert már nemcsak a Párbeszéd nevű kispárt, hanem az egész baloldal miniszterelnök-jelöltje is. Így van?

Ezekben a napokban nem ilyesmiről tárgyalunk. Botka László távozása után úgy határoztunk, hogy mindenekelőtt kiválasztjuk az egyéni körzetek országgyűlési jelöltjeit. Ha sikerül minden párttal kompromisszumot kötni a 106 választó kerületben, akkor máris közelebb kerülünk a kormányváltáshoz. Erre a sikerélményre szüksége van az ellenék pártjainak és a kormányváltást akaró állampolgároknak. A politikai konstrukcióról, a listák számáról, vagy a miniszterelnök-jelölt személyéről ráérünk utána dönteni.

A jelöltek kiválasztását befejezik október 23-ig? 

Bejelentjük, ha lesz eredmény. A részletekről, tehát az elfogyasztott kávé mennyiségéről, az éjszakába nyúló tárgyalások fáradalmairól nem akarunk beszélni, ezek ugyanis senkit nem érdekelnek. Ha elkészül a közös egyéni lista, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk, remélem október 23-ig ez be is következhet.

Szóval Botka László visszalépése után is lát esélyt Orbán Viktor megbuktatására, vagy az a hajó már elment?

Nem, abszolút reális esély van a kormány leváltására!

Azt akarja mondani, hogy saját miniszterelnök-jelöltje megbuktatásával nem omlott össze a baloldal?

Semmiképp. A baloldalon nincs vezérkultusz, tehát Botka visszalépésével mindössze egy politikus távozott. De a baloldali szavazók megmaradtak és továbbra is választani akarnak. Ha lesz végre béke – amikor lehet majd a jövőről is beszélni – akkor az egymással rivalizáló, de együttműködést is felvállaló ellenzéki pártlisták felszívják majd a kormányváltáshoz elégséges szavazatokat. A siker azért sem maradhat el, mert a győzelemhez – bármilyen meglepő – több út vezet, mi a legbiztonságosabbat választjuk.  Először közösen kiválasztjuk az egyéni képviselő-jelölteket, majd minden párt igyekszik a maga eszközeivel, sajátos politikájával megszólítani a nagyon heterogén szavazótábort. A választók pedig megtalálják azt a pártlistát, amely ízlésüknek megfelel. Ez jobb modell, több szavazatot gyűjt, mint a négy évvel ezelőtt fogcsikorgatva létrejött összefogás.

Csakhogy a pártok még táboron belül sem akarnak egymással együttműködni, a Gyurcsány-Botka konfliktus jól mutatja ezt. Lehet így béke?

Egységre elsősorban a választókerületek közös jelöltjeinek kiválasztásában van csak szükség. Ha van eredmény, akkor húzhatunk egy képzeletbeli vonalat, s azt követően mindenki beszélhet arról, hogy milyen országot szeretne, s azt milyen politikával érné el. Az ellenzéki oldalon kétfajta politika érzékelhető. Az egyik azt vallja, hogy meg kell újítani a politikát, s ebben a munkában a régiekkel nem szabad együttműködni. Mások szerint a feltétlen és teljes összefogás a lényeg, mert akkor Orbán Viktornak vége van. Szerintem mindkét nézetben van igazság. Bár én is az ellenzéki politikai megújításáért küzdök, ennek az új politikai kultúrának nem lehet a része egy olyan kirekesztő hozzáállás, ami elutasít minden együttműködést azokkal, akiknek korábban is volt köze a politikához. Nem baj, sőt kifejezetten előny, ha az ellenzék sokféle. Magába foglalja a rendszerváltás óta született generáció, a Momentum híveit, s Gyurcsány Ferenc támogatóit is.

Vagyis ön nem tartja ártalmasnak Gyurcsány Ferenc politikai jelenlétét?

Azt gondolom, hogy a Gyurcsányozás ma már nem menő. Jobb teljesítményt kell nyújtani, mint annak idején a Gyurcsány Ferenc kormánya képes volt, de ma hagyni kell a Demokrata Koalíciót, hogy a listán megszólítsa saját híveit, s részt vegyen a Fidesz megbuktatásában. Más dolog, hogy az egykori miniszterelnök politikájával annak idején magam sem mindig értettem egyet, és másként képzelem a jövőt is.  Ezért külön listán indulunk, de a kerültekben az ő jelöltjük mellett is szívesen kampányolok.

Amikor optimistán azt mondja, hogy a 106 egyéni körzetben megállapodnak, akkor már tudja, hogy hány kerületben egyeztek meg az ellenzéki jelölt személyéről? Negyedéről, feléről? Tudomásom szerint Mellár Tamást még mindig nem fogadta el a Momentum…

Jól állunk! De csak ismételni tudom, ha elkészült, bejelentjük majd a megállapodás tényét. Ha az ellenzék egy éve elfogadta volna az előválasztást, akkor már rég kialakult volna a választók által hitelesített győztes névsor. Most kicsit bíbelődni kell…

Miközben az emberek többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban, nincs az ellenzéki pártok között olyan erő, amely önmagában is komoly esélyes lenne. Miért?

Azért, mert a magyar ellenzék pártjai még mindig nem elemezték a 2010 előtti baloldali kormányok kudarcainak okát és persze tanulságait sem. A szocialisták is elspórolták ezt a munkát, lám’ – megkésve ugyan – Botka László keményebben kritizálta a baloldali korábbi politikáját, mint némely kritikus politikus, s látott árulókat ott, ahol korábban senki sem. De elfogadhatatlannak látszik a DK mítosza is, mert szerintük 2010 előtt jól mentek a dolgok, de ezt egy Fidesz puccs megszakította. Ez nem igaz. Ugyanakkor a mai ellenzék nem boncolgatja az Orbán rezsim sikeres működésének okait sem. Mindez komoly zavart okoz a fejekben, mert össze nem egyeztethető nézetrendszerek képviselői között kéne verseny nélkül politikai szövetséget teremteni. Ezt a feszültséget oldja majd az egyéni jelöltekre, és a pártlistára leadott külön szavazat, mert esélyt ad a választó politikai világnézetének a megjelenítésére a listás szavazattal, és esély a kormányváltásra az egyéni jelöltre adott vokssal. Úgy látom, a sokak által hiányolt okos együttműködés viszont ma már elérhető távolságba került.

Ennek ellentmondani látszik, hogy csak az Együtt és a Párbeszéd között alakul valamiféle együttműködés, de nem jött létre az Új Pólus nevű szövetség, amelyben szerepet vállalna a Momentum és az LMP. Ez a végleges döntés?

Remélem nem! Várjuk a többiek csatlakozását, addig azonban mi dolgozunk, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva álluk minden együttműködés előtt.

Gondolja, hogy ha Karácsony Gergelynek hívnák a baloldal közös miniszterelnök-jelöltjét, akkor egykori kollégái, az LMP politikusai, esetleg a Momentum képviselői a kormánybuktatás érdekében könnyebben működnének egyet a múlt erőivel?

Nem tudok és nem is akarok más pártok vezetőinek fejével gondolkodni. Mi minden irányban nyitottak vagyunk, s az sincs kőbe vésve, hogy bármely szövetségnek csak én lehetek a vezetője. Egy olyan politikai formációban, ahol Szél Bernadett az első számú ember, ott én is látnám a helyemet. Sajnos az LMP nem Jó, hogy a baloldali pártok tárgyalása is elkezdődött, korábban azt mondtam, hogy nekem mindegy, hogy azon a térfélen húzom vagy tolom a szekeret. Botka László távozása után azonban nem látom, hogy a baloldalon ki az, aki rajtam kívül húzni tudná azt a bizonyos járművet.

De mikor lesz ön baloldali miniszterelnök-jelölt?

Most is én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt.

Vállalja?

Döntsék el a magyar választók, hogy ki lesz Orbán Viktor helyett. Nincs ma az ellenzéknek olyan vezetője, aki a sokféle erőt integrálni tudná, vagy akarná. Ha nincs, akkor ne várjunk rá, találjuk meg a döntés módját. Például úgy, hogy ha bukik a kormány, az adja a miniszterelnököt, aki a legtöbb listás szavazatot kapja.

Évekkel ezelőtt elsők között vetette fel a Jobbikkal kötendő technikai koalíció lehetőségét. Fenntartja még, esetleg tovább is fejlesztette az ötletet?

Azóta a Jobbikot már felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni. Mindenesetre, ha a kegyvesztett oligarcha támogatásával Vona Gábor kormányra kerülne, akkor miniszterelnökként nem lenne semmilyen mozgástere, mert kénytelen lenne Simicska szája íze szerint, korrupt kormányzást folytatni. Ha ez így van, akkor ezért nem kell Orbán Viktort leváltani, korrupcióból van így is elég.

Nem győzi meg a Jobbik elnökékének az a szándéka, hogy néppártot épít, s közeledik a baloldali választókhoz?

A Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt. Csak most Simicskától azt a feladatot kapták, hogy bújjanak báránybőrbe. Amikor én technikai koalícióról beszéltem, akkor a közös kormányzás lehetősége fel sem merült, csak a rendszerbuktatás. Ma azonban a Jobbikot már nem tartom a rendszer ellenfelének. Pontosabban úgy érzem, hogy a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.

A közelmúltban programot hirdetett, ennek legpikánsabb része, hogy némely oligarcha vagyonát elkobozná. Mondana neveket?

A vagyonelkobzásról a mai büntetőtörvénykönyv is rendelkezik. Ha valaki jogi eszközökkel bizonyíthatóan csalárd módon gazdagodik, akkor vagyona elkobozható. Ha ez nem megoldható, akkor olyan különadókat kell kivetni, ami elvonja az elmúlt időszak állami beruházásokhoz kötődő extra nyereséget. Ezt neveztük el oligarcha adónak, amit azóta mások is átvettek. A lényeg, hogy a segítségével az ellopott pénz egy része visszaszerezhető.

Mészáros, Garancsi, Orbán?

Ebben a körben gondolkodom, bár valójában minden Orbáné, a többi csak stróman.

Visszatérve a programhoz, többekben felmerült, hogy vajon tudná vállalni Botka László gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját?

Olyannyira, hogy Botka vállalta fel a színrelépésekor már létező programunkat. Annak idején küldtünk is neki egy belépési nyilatkozatot. Mi arra alapoztuk a politikánkat, hogy a világban egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, amire baloldali válaszokat kell adni. Ez különösen érvényes Magyarországon, ahol a társadalmi különbségek hihetetlen mértékben nőnek, s az állam ezt a helyzetet még erősíti is, ahelyett, hogy igyekezne megszüntetni. A Fidesz például lopakodva leépíti a közegészségügyet, hogy átadja a terepet az egyszerű ember számára megfizethetetlen magánegészségügynek, ami legfeljebb a felső tíz százalék számára lesz elérhető. Az oktatásban van egy tudatos egyházasítás, erre utal a megemelt állami normatíva, illetve az egyházi iskolákban fenntartott tanszabadság. Közben láthatóan apró darabjaira hull szét a társadalom, pedig a sikeresség záloga – a világban erre több példa is van – a társadalmi kohézió helyreállítása. Ezt pedig csak egy jó szociáldemokrata programmal érhető el.  A mélyszegénység felszámolása érdekében például emelni kéne a családi pótlékot, be kellene bevezetni – bár ebben az ellenzéki oldalon nincs konszenzus – az alanyi jogon járó alapjövedelmet, amelynek összege a tervek szerint 60 ezer forint körül alakulna. Továbbá emelni szükséges az alacsony nyugdíjakat, s az aktív dolgozók bérét is fel kell zárkóztatni; a minimálbér 150 ezer forintra emelnénk. S persze mielőbb meg kell szüntetni a központilag vezérelt gyűlöletpolitikát, az ellenségképek gyártásával együtt.

A programja meghirdetésekor nem beszélt a jogállam helyreállításának módjáról. Talán azért, mert ez nem elég vonzó a magyar választó számára, ezért nem is érdemes szót vesztegetni rá?

Természetesen feladatunk a jogállam helyreállítása. A Fidesz uralma alatt a köztársaság intézménye azért omlott össze kártyavárként, mert annak elvesztését a magyarok többsége nem érezte veszteségnek, nem is akarta azt megvédeni. Korábban ugyanis nem érzékelte, hogy az állam érte, tehát a polgáraiért van. Addig is félt kórházba menni, addig is nyomorgott a fizetéséből, s szomorúan látta, hogy gyerekeinek még nála is rosszabb élete lehet, az állam ugyanis nem próbálja az egyenlőtlenségeket felszámolni. Ahol nyomor és bizonytalanság van, ott nem lehet erős a demokrácia. A jogállam csak akkor stabil, és szerethető minden polgára számára, ha abban normális életet élhet. Ezért is meg kell szüntetni az embereket érő napi igazságtalanságokat, hogy ragaszkodjanak a saját köztársaságukhoz, veszteségként éljék meg, ha valaki elveszik tőlük és diktatúrát épít helyette.

MSZP: háborúvá oldja az emlékezés

„A szocialista párt összezárt” – nyilatkozta Hiller István a választmány elnökeként a testület szombati ülése után. És persze vezetőként nem is nagyon tehetett mást; igyekezett a zártkörű tanácskozás után – és közben – a lehető legjobb képet felfesteni az MSZP-ről. Feltehetően akkora sikerrel, mint amikor Ferenc József a felbomlóban lévő Habsburg Birodalomról kijelentette: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.

 

Hiller István természetesen szellemileg kiváló állapotban van, pontosan tudja, hogy a párt, amelynek egyik vezetője ő maga is, nincs a legjobb állapotban – ha talán még nincs is felbomlóban – és a legkevésbé lehet mindennel megelégedve.

Úgy helyes, ha azt gondoljuk: lényegében semmivel nincs megelégedve. Magával a választmányi ülés végeredményével sem. Mert a végeredmény, egy ilyen helyzetben, soha nem az, amit kifelé közvetítenek, nem az, amit láttatni akarnak és még csak nem is az, amivel maga pártparlament látszólag véget ért.

A Független Hírügynökség által összegyűjtött információk szerint Hiller joggal mondhatta azt, amit nyilatkozott, ha akarta – és miért ne akarta volna – a közel nyolc órás vitának akár ez is lehetett a rezüméje. Ha valaki így akarta hallani. És egy vezető, természetes, hogy ezt akarta kiolvasni a maratoni ülésből, neki az a dolga, hogy egyben tartsa a pártot, hogy csillapítsa az indulatokat, békét teremtsen, és megpróbálja kijelölni azt az utat, amely valóban kivezet a válságból, amely eltünteti a bomlás jeleit.

Eltünteti, és nem eltakarja.

Márpedig a nagy kérdés, hogy ez az összejövetel, a végeredményét tekintve, mit hozott, nyugalmat, látszólagos nyugalmat, kezelte a meglévő problémákat, megfelelő döntéseket hozott, vagy csak elodázta azokat.

Nos, másfél nappal az események után, akkor tájékoztatjuk helyesen az olvasót, ha azt mondjuk: a választmányi ülés csak látszólagos békét hozott, a megfelelő döntések elmaradtak,

a személyi konfliktusok egy része ugyan kiéleződött, de a szálak elvarratlanok maradtak, jó esély mutatkozik arra, hogy a hamu alatt tovább izzik a parázs.

A szereplők, akikkel sikerült szót váltanunk a legkülönfélébb módon reagáltak a történtekre. Abban az általános megítélésben nagyjából ugyan megegyeztek, hogy a tanácskozás se nem rontott, se nem javított az MSZP helyzetén, de mindegyiknek volt, akadt olyan sérelme, amelyet továbbcipelt magában és magával, és amely sérelem nem hagyja nyugodni, következésképp kezeletlen maradt.

Azt többen is megfogalmazták, s talán ez a legsúlyosabb tartalmi kifogás a vezetők ellen, hogy miközben még bőven tartott a vita, menet közben kiálltak sajtótájékoztatót tartani, és olyanokról számoltak be a médiamunkások számára, amelyekről a tanácsteremben ülők nem is tudtak. Így például e pillanatig nem igazolta vissza senki, hogy a párt parlamentje előtt szerepelt volna a külsős miniszterelnök-jelöltről való döntés; Molnár Gyula expozéjában ugyan felvetette ezt a kérdést, de a későbbiekben erről nem tárgyalták, így értelemszerűen nem is dönthettek róla. Ezzel együtt úgy tapasztaljuk, hogy a tagság többsége hasonlóan vélekedik, pusztán magát az eljárást nehezményezik. Mint ahogy azt is, hogy a listaállítás szempontjait sem vitatták meg, erről a kérdésről ugyan vitáztak, de döntést nem hoztak, valamikor október végén gondolnák az elvi kereteket meghatározni.

Márpedig az elvi keretekkel talán nem lesz baj, annál inkább a konkrétumokkal, a konkrét nevekkel. És itt most arra kell gondolni: kiket jelöl majd az MSZP olyan listás helyre, ahonnan szinte biztosan be lehet jutni a parlamentbe. (Ma egyébként a szocialisták, a belső háborúikkal, épp azt kockáztatják, hogy legyenek ilyen biztos helyeik…)

A legélesebb vita Molnár Zsolt személye körül alakult ki, pontosabban egy elég jól meghatározható kör szerette volna a nemzetbiztonsági bizottság elnökét bűnbakká avatni, mégpedig a Tarjányi Péter vonal beemelésével vádolva. A Tarjányi-Lattmann vita azóta is dúl, akadnak, akik az egész akció mögött a Fideszt szeretnék láttatni. (Vajh, ha így van, akkor miért tárgyalt velük, Molnár Zsolton kívül, a párt többi vezetője is?) A legerőteljesebb hozzászólást ez ügyben Szekeres Imre fogalmazta meg, de jellemző a megosztottságra, hogy a FüHü-nek beszámoló résztvevő közül néhányan szinte élete beszédeként aposztrofálták a volt miniszter felszólalását, mások viszont kifejezetten önmentegető, másokat vádoló, elterelő hadműveletként, beszédként értelmezték (Szekeres az egyik fő tanácsadójává vált Botka Lászlónak, mi több, akad, aki szerint Botka Lászlóból egyenesen Szekeres szólalt meg.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

És még mindig a zárójelen belül: most tűnik csak fel, hogy ebben az elemzésben először bukkan fel a volt miniszterelnök-jelölt neve, miközben az újabb belső válság is épp az ő kilenchónapnyi, erősen vitatható teljesítménye okán alakult ki, ezért vált szükségessé a választmányi ülés is.) A Botka-kör – ide sorolták Ujhelyi István, Hiszékeny Dezsőt, Steiner Pált, Varga Zoltánt – végül is kisebbségben maradt, ami nem jelenti azt, hogy a későbbiekben bele is nyugodnak a fiaskóba. Ezzel pedig azt is állítjuk: a kulisszák mögött máris tovább folyik a háború, kik legyenek rajta ama bizonyos listán, amely jó esélyt kínál a 2018 áprilisa utáni újabb négyévnyi képviselőségre.

És, amikor azt mondjuk, tovább folyik a háború, arról „szavazunk”, mi várható az MSZP-ben az elkövetkezendő időszakban. Hiszen itt tornyosulnak a megoldandó problémák, és azok megoldására nagyjából csak annyi válasz született, hogy meg kell őket oldani. Meg kell oldani, hogy – ha volt róla testületi döntés, ha nem -, kit támogat a párt miniszterelnök-jelöltként? Ha külsőst, van-e ilyen neve, amit a maga számára is elfogadhatónak tart, nota bene oda mer állni vele az esetleges partnerek elé. (Vannak egyébként jócskán olyanok, aki úgy vélik: önfeladás, ha az MSZP nem képes soraiból miniszterelnök-jelöltet állítani.) Meg kell oldani – és ez látszik kiváltani a legnagyobb vitákat -, kik lesznek azok a párttagok, akiket a lista előkelő helyeire javasolnak.

Meg kell oldani, hogy a 106 egyéni körzetet rivális mentessé tegyék, lehetőleg minél több demokratikus ellenzéki párttal kötött egyezség alapján. Meg kell oldani, hogy ha nincs is miniszterelnök-jelölt, ki legyen a listavezető, illetve ki képviselje a továbbiakban a pártot a nyilvánosság előtt.

(Molnár Gyulát, jóllehet számítottak rá, nem érte támadás a választmányi ülés alatt, de többen hibáztatták, inkább csak informális fórumokon, gyenge nyilvánosság-béli szerepléséért. Azért is kritizálták, hogy a párt elnöke a problémák egy részét az áprilisi választások után javasolja megoldani. Ebben persze ráismerünk az MSZP-tempóra; az elmúlt két évtizedben majdnem minden bajt így akartak elkenni a szocialisták; ezért is tartanak itt.) Meg kellene oldani aztán azt is, hogy olyan döntések szülessenek, amelyeket nem abban a pillanatban akarnak darabjaira szedni a párt egymásnak feszülő csoportjai.

Ehhez viszont azt kellene megoldani, hogy a vezetők – túl a nyilvánosságnak szánt kincstári optimizmust sugalló szavaikon – olyan karizmával rendelkezzenek, amelyek képesek egymással és a tagsággal is szót érteni, döntésekre jutni.

Nos, ez az, amiben a választmányi ülésről hallottak a legcsekélyebb mértékben sem adnak biztatást a baloldali szavazóknak. Mindenesetre a visszaszámlálás megkezdődött; fél év múlva választunk. Ezt csak azért írjuk ide, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy mindenki tisztában van vele.

MSZP: tovább a szakadék felé?

A szakadék szélén is két lehetőség van: vagy tovább lépsz a mélységbe, vagy hátrébb, a biztonság és a jövő útjának kijelölése felé. Ez a mai választmányi ülés tétje emeszpééknél.

 

Győztes kommunikációra lenne szükség, mondja a szocialista politikusok többsége, legalább is a hét vége felé közeledve már a többség ezen az állásponton volt, még sem garantálható, hogy a szombati választmányi ülést a nyugalom légköre fogja belengeni.  Már csak azért sem, mert mindig a hangos kisebbség nyomja rá a hangulatát egy ilyen ülésre, amivel nem azt akarnánk mondani, hogy jobb lenne ezeket a hangokat elfojtani. Nem, ha egyszer a bosszúvágy, vagy az indulat ott feszül az emberekben, akkor jobb, ha valahol, valamilyen körülmények között artikulálódik is.

Van, aki erre a facebookot használja, mint például a volt honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, aki Molnár Zsoltot tartotta fontosnak lejáratni, mások viszont az ilyen fórumokra vadásznak, mint például a választmány – ezt nevezik a párt parlamentjének -, hogy elmondhassák véleményüket.

Ma még egyáltalán nem látható, öt nappal Botka László távozása után, hogy merre is indul tovább az MSZP: felerősödik-e a leszámolást, számonkérést, vendettát követelők tábora, vagy inkább a csendes többség, a higgadt újrakezdést kívánók csapata erősödik meg. A Független Hírügynökség igyekezett sok oldalról tájékozódni, sok szereplőt meghallgatni, és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy egységes kép alakult ki. Sem a múlt kezelésével, sem pedig a jövő útjával kapcsolatban.

Akadnak jócskán, akik nem osztják azt a véleményt, hogy gyorsan túl kell lépni a Botka-korszakon. Szerintük a kilenc hónapon át követett tévútért elő kell venni azokat, akik beálltak a miniszterelnök-jelölt mögé, méghozzá a nyilvánvaló tévedéseit korrekció nélkül hagyva, feltétel nélkül követve őt. Ebben néhányan

Molnár Gyula felelősségét fogalmazzák meg, akinek – szerintük – már az első percben karakánabbul ki kellett volna állni a szocialista párt mellett. Mégpedig akkor, amikor Botka nem annak elnöksége előtt jelentette be szándékát, hanem csak utóbb. Molnárnak, mondják, mint a párt elnökének már ekkor figyelmeztetnie kellett volna Botkát, hogy ő is szervezet része, nem járhatja a maga útját.

És mert ezt a pártelnök elmulasztotta, kvázi menlevelet adott Botka kezébe: irányítsa úgy a történéseket, ahogy neki tetszik. És pontosan ez is történt; miközben érezték, tudták, hogy a szegedi polgármester kezdeti népszerűségi növekedése elég hamar hanyatlásnak indult, még sem léptek fel erélyesebben a változtatás érdekében. Sőt a kongresszusi döntés, a 96 százalékos májusi párttámogatottság, olyan lovat adott a jelölt alá, amelynek további személyiségtorzító hatása is lett. Botka a felhatalmazást úgy értelmezte, állítják azok, akik hajlamosak az elemzésre, hogy végképp elüldözött maga mellől mindenkit, aki kritikát fogalmazott meg a munkájával kapcsolatban. Molnár hagyta, hogy felerősödjön ez a negatív tendencia, miközben – ezt többen állítják – maga is érezte, hogy fogy levegő Botka körül. Erőteljesebb pártvezetéssel talán rászorítható lett volna a korrekcióra, és ezért Molnár mindenképpen felelőssé tehető és teendő.

Ezek a bíráló hangok – persze a lemondás után – a szélsőségekig jutottak, egyenesen Molnár Gyula távozását követelve.

A józanabbak, de még mindig a Molnárt bírálók köre, ettől megóvná a pártot; úgy vélik egy elnökváltás csak mélyítené, az amúgy sem csekély válságot, ezért inkább azt javasolják: vonják kicsit hátrább Molnár Gyulát, hiszen ez a szerep amúgy sem esett a nehezére az elmúlt kilenc hónapban sem.  Mostanság különben mintha a többség ezt akarná, kiváltképp az elnök gyenge Hír tv-beli szereplése után. Ez a kör úgy látja, jobb lenne Hiller Istvánra bízni a kommunikációt, könnyebben kezeli a nyilvánosságot, ügyesebben áll ellen az esetleges riporteri támadásoknak.

Erről a kérdésről a szombati választmányi ülés aligha fog dönteni, egyelőre a hármas tárgyaló delegáció szerepeltetése a legitim döntés, amelynek ugyan tagja Hiller István, de mellette ott van Molnár és a frakcióvezető Tóth Bertalan is.

Itt pedig áttérhetünk a másik irányt követelőkre, azokra, akik már nem akarnak foglalkozni az elmúlt kilenc hónappal, nem követelik, hogy álljanak fel és távozzanak a pártból az árulók, hanem koncentráljanak a megoldásokra. Már csak azért is, mert – hangoztatják – nem ártana ezen a területen egységes elképzeléseket lefektetni.

Abban többé-kevésbé megegyezik a többség, hogy meg kell egyezni az ellenzéki pártokkal, legelőbb a 106 egyéni induló koordinálásában, de hogy melyek legyenek ezek a pártok, abban már van nézeteltérés.

A kezdet már félresiklott, az első tárgyalásról egymásnak ellentmondó hírek szivárogtak ki, volt aki a szocialistákat, volt, aki a Párbeszéd tárgyalóit vádolta az indiszkrécióval. De talán ennek már nincs is jelentősége, annak inkább, hogy képesek lesznek-e a 106 körzetben az ellenzéki pártok többségével – beleértve az LMP-t is – megállapodni. A határidő sem mellékes; a Független Hírügynökség által megkérdezettek szinte mindannyian október végében határozták meg a végső határidőt. Szerintük, ha ez sikerülne, és innen kezdve tényleg csak a tárgyalásokra és megállapodásokra koncentrálnának, és nem egymás szétmarcangolására, akkor jutna elég idő a továbblépésre. Ami esetünkben azt jelenti, hogy mégiscsak elindulnának vagy egy választási párt létrehozásának irányába, vagy pedig a közös lista tető alá hozása felé. Addig az MSZP-nek nem szabadna miniszterelnök-jelöltben gondolkodnia, de mindenképpen meg kellene jelölni Hiller Istvánt listavezetőnek.

Miniszterelnököt ma, nyugodtan mondhatjuk, szinte senki nem lát az MSZP belső világából előhívhatónak. Külső szereplőben gondolkodnak, s bár egyik beszélgető partnerünk sem volt hajlandó nevet mondani, sőt kifejezetten azt hangsúlyozták, egyelőre nincs ilyen név a regiszterben, de azért érezhető volt, hogy mindannyian rendelkeznek konkrét javaslattal. 

A legfantáziadúsabb, legeredményesebb, ugyanakkor a valóságtól, azaz a megvalósíthatóságtól legmesszebb eső javaslat egy olyan uniópárt létrehozásának ötlete volt, amely mögé kivétel nélkül felsorakozna a komplett baloldal, s amely képes lenne megszólítani a kormányváltást akaró többséget. Egy ilyen formációban szakértői kormány jöhetne létre, értelemszerűen Orbán bukása után, s amely új kormány, feltehetően, néhány hónapon belül meg is bukna. Részint a belső, pártok közötti ellentmondások, különbözőségek kiéleződése miatt, részint pedig azért, mert a Fidesz csőcseléke megbénítaná a mind a kormányzást, mind pedig a normális hétköznapi életet. Ugyanakkor a bukott Orbán már nem térhetne vissza, a széttépett nimbusz erre alkalmatlanná tenné.

Szép álom, mondhatnánk. A valóság az, hogy szombaton ülésezik az MSZP választmánya és az előrejelzések szerint nem jut el sehova.

2017 őszét írjuk…

Bréking nyúz, október 5. – Tudósítás a másik valóságból

0

Szélkakas. Tud fogalmazni. Gittegylet. Sírhat. Agresszívek.

A Pesti Srácok Csintalan Sándorról

„Az egységnyi idő alatt elkövetett köpönyegforgatások magyarországi csúcstartója, Csintalan Sándor újabb meglepőt húzott: megpróbál visszakéredzkedni az MSZP-be pártelnöknek(!), és szeretné kivenni a részét egy új ellenzéki kerekasztal gründolásából. Erre már tényleg nincsenek szavak! Itt már csak a klasszikust idézhetjük: Ilyen nincs, és mégis van!”

Az Origo Bajomi-Lázár Péter médiatudósról és Bayer Zsoltról

„Ki is ez a Bajomi-Lázár Péter? Sokat nem lehetett hallani róla, életrajza szerint középiskolai tanár, szorgalmasan írogat a médiáról és rendkívül sokat tanult a Soros-egyetemen (CEU-n). Beleolvasva korábbi „műveibe”, bődületes közhelyeket írt olyan újszerű és soha, senki által nem elemzett, eredeti problémákról, mint Lady Diana halála vagy Zámbó Jimmy temetése, ezen kívül nem kedveli a mostani kormányt.

És nem szereti természetesen Bayer Zsoltot sem. Azt nem tudjuk, hogy inkább politikai okokból várja a halálát, esetleg azért, mert Bayer Zsolt tud fogalmazni és jól ír. Ezt tehát nem tudjuk, bár általában az ilyen, Bajomi-Lázár típusú, tomboló gyűlöletnek nem lehet pusztán a politikai szembenállás a motívációja. Ilyenkor jóval valószínűbb, hogy egyszerűen csak a sikertelenség gyűlöli a sikerességet.”

(a helyesírási hiba is az eredeti szövegből való)

A 888 egy civil szervezetről

„A lap által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderül, hogy a mainstream média által civil szervezetként feltüntetett, de valójában politikai célokkal működtetett gittegylet mögött olyan baloldali liberális oligarchák, spekulánsok kezében lévő alapítványok állnak, mint a W.K. Kellogg Foundation és a Ford Foundation (nincs köze az autógyártó óriáshoz).

Előbbi 3 millió dollárral (800 millió forinttal), utóbbi 2 millió 350 ezer dollárral (körülbelül 622 millió forinttal) támogatta a CCCActiont.

De ha Donald Trumpról és az amerikai belpolitika meghekkeléséről van szó, nem maradhat le a listáról a magyar származású milliárdos, Soros György sem.

A milliárdos a Nyílt Társadalom Alapítványokon (OSF) keresztül 1 millió 750 ezer dollárral (460 millió forinttal) támogatta a szervezet Trump-ellenes tevékenységét.”

A Lokál Botka visszalépéséről

„A balliberális oldalon egyre nagyobb az összevisszaság. A pártok szerencsétlenkedését csak tetézte, hogy Botka hirtelen hátraarcot csinált. Mások szerint csináltattak vele. Miközben a sajtó a baloldali demokratikus ellenzék kaotikus vitáitól hangos, kevesebb szó esett, esik arról a titkos háttéralkuról, amely Botka távozásával kútba esett.”

A Ripost az embercsempészek autóbalesetéről

„A migránsokkal zsúfolásig teli kisbusz felborult. A vezető mellett ülő férfi a helyszínen meghalt, később a sofőr is elhunyt. A Mercedes Vito utasterében 18, illegálisan Magyarország területén tartózkodó migránst szállítottak. Többségük súlyosan megsérült. Két mentőautó érkezett a helyszínre, és a Ripost információi szerint több környékbeli kórházba szállították a sebesülteket ellátásra.

Nincs náluk semmilyen papír, nem működnek együtt.

A Békés és Csongrád megyei orvosok agresszív jelenetekről, tettlegességről és üvöltözésről számoltak be.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!