Kezdőlap Címkék Biblia

Címke: Biblia

Távozz tőlem Sátán!

A gender fura jószág. Tulajdonképpen senki sem tudja, hogy mi az, ezért minden megbecsülésünk azoké a derék embereké, akik nem tudják, és mégsem nyilatkoznak róla.

A többiek sem tudják, viszont ők nyilatkoznak, szerintük valami melegizé, és ha az, akkor már tuti közel jár a pedofiliához, ugye Józsikám! A mondás is úgy szól, hogy aki hazudik, az lop. aki lop, az rabol, aki rabol, az gyilkol is, így aztán jobb, ha rögtön kicsináljuk a homit, mielőtt megrontja a gyereket.

Az Úr is azt üzente, hogy egyrészt férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak, mert utálatosság az, másrészt azt, hogy aki csak egyet is elkövet az ott felsorolt felsorolt utálatosságok közül, azt ki kell irtani. Mózes harmadik könyve, tizennyolc:huszonkettő, meg tizennyolc:huszonkilenc, ahogy a tisztelendő dörögte a minap.

Kormányzatunk tagjai és egyéb fideszes potentátok versengve bizonygatják megszólalásaikkal, hogy a gendert illetően ők sem tudják micsoda (ez valami jópont lehet arrafelé a főnöknél), és láthatóan nem is akarják tudni, mert ha bármilyen módon vagy formában találkoznak vele, „Apage satanas!” kiáltással rohannak onnan el. Nem írnak alá semmit, amelyben a szó megtalálható, mert egyrészt szigorú utasítás van rá, meg hát maguktól se tennék, nem tudnának tükörbe nézni másnap, hogyha mégis.

A gender egyébként tényleg bonyolult. Úgy is hívják, társadalmi nem, amely a biológiai nemhez kapcsolódik. Egy adott társadalom törvények és szokások garmadája által határozza meg, hogy a ránézésre IQ 65-tel is megismerhető, kétfajta biológiai nem egyedeitől milyen viselkedést vár el nemenként, és mit tesz vele, ha a látszatra hímek vagy látszatra nőstények valamelyike a társadalom fenti, hímekre, illetve nőstényekre vonatkozó követelményeinek nem tesz eleget.

A követelmények és a nemteljesítésért kiosztott büntetések együttese, azaz a gender időben és országonként is változik, így sok fajtája van.

Közbenső, azaz szivárványos változat a két nem között az ősi, Bibliára alapozó, ún. „konzervatív” gender szerint nincs, illetve, ha van is, úgy kell mindenkinek tenni, mintha nem lenne (Mindent tagadni, Baldrick!).

Eddig még érthető. A probléma az, hogy egyrészt az Úr gondatlan volt, mert a teremtéskor Ádám meg Éva esetében az agyműködést és a magzatfejlődést nem rendelte hozzá szigorúan a látható biológiai nemhez, másrészt a társadalmak sem egyformák, így az egyik Alaptörvényében benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, másoknál meg nincsen benne. Tessen most már elképzelni azt az összevisszaságot, ahogy mindenféle biológiai nemek születnek mindenféle aggyal, mindenféle társadalomba csak úgy bele!

Jó-jó, persze kilencvenöt százalékkal nem lesz semmi baj, a lányok hosszú hajat és szoknyát viselnek, miközben babáznak, a fiúk meg lövöldöznek gyerekkorukban, nadrágot hordanak, és felnőve, ahogy az ősi gender előírja, leteperik a lányokat, akik szelíden hagyják magukat leteperni, miközben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy ők a másik nemhez tartoznának.

Ezekkel hát nincs gond, na de a maradék! A fiúk babáznak, a lányok lövöldöznek, néhányuknak sűrűn eszébe jut, a másik nemhez tartozás, sőt ez az agy parancsa náluk, plusz máshogy öltözködnek, máshogy viselkednek, és felnőve másokat szeretnek, mint akiket az ősi gender szerint kellene. Velük mi legyen?

A gendert tekintve kétfajta társadalom létezik.

Az egyik a liberális. Ez a társadalom azt mondja, az az öt százalék is ember, és nálunk hasznos tag lehet. Az, hogy másképp öltözködnek, másképp viselkednek, és másokat szeretnek érdektelen, mert ezzel nem okoznak semmiféle kárt a többieknek (kivéve azokat, akik direkt odajárnak felháborodni). Hogy mit ír elő az ősi gender vagy bármilyen egyéb gender, az az ilyen engedékeny társadalmat nem hatja meg. Nincsenek elvárásai, és nem akar ennek alapján büntetni sem. Tudják, hogy a melegség nem nevelési vagy pláne „népszerűsítési” kérdés (mindenki belegondolhat saját magába, hogy őt rá lehetne-e nevelni, ha nem olyan, illetve ki lehetne-e gyógyítani, ha olyan).

Az ilyen társadalomban a gyerekeknek éppúgy természetes a két királylányos vagy két királyfis mese, mint a királylány plusz királyfis, és kicsi koruktól fogva tudják, vannak ilyenek is, meg olyanok is (szexről persze egy árva szó sincs a meséikben, hiszen gyerekek).

Ezért a másság pont olyan nekik, akár a hatos villamos, a kezdetektől tudják, hogy van, de sem nem zavarja, sem nem érdekli őket, és mikor bakfissá meg kamasszá serdülve ténylegesen találkoznak vele, rájuk nézve immár semmilyen hatása nincs. Sem félelem, sem gyűlölet, sem megvetés, sem kiröhögés (azoknál, akik nem „olyanok”), sem riadalom, sem pánik, sem összeomlás (azoknál, akik igen). „Érzékenyíteni”, azaz a másság elfogadására nevelni egyiküket sem kell, hiszen nekik a másság eleve természetes. A szülők az ősi gendert nem kényszerítik rá egyik gyermekükre sem, kilencvenöt százalék úgyis a többséghez akar és fog tartozni, öt százalék meg biztosan mást akar, akárhogy is próbálnák beleverni a „normalitást”.

A nemváltást, ha valaki azt igényli, a megfelelő életkor elérése után pszichológusok segítik, és mindenki úgy gondolja, ez a magánélet tartozéka, amihez másnak semmi köze sincs.

Az ilyen társadalom tudja, és minden tagjával megérteti, hogy a másságnak pont annyi köze van a pedofíliához, mint a társadalom úgynevezett „normális” részének, azaz mindkettő ugyanolyan valószínűséggel és arányban pedofil, ergo a másság pedofíliához kapcsolása ritka nagy hülyeség, lehet mondani. Ha meg célzatosan kapcsolják össze, hazudva így a népnek, az már egy még lejjebbi kategória.

A másik társadalomfajta a keresztény konzervatív. Nekik minden másság biblikusan természetellenes (A „Hogy lehet a természetben bármi természetellenes?” kérdés a sátán műve, nem szabad még feltenni sem!).

Ilyen 2k például kies hazánk, melynek többségi reprezentánsa könyvdarálással mutatja be, mennyire fogalma sincsen arról, hogy az ő többséghez tartozása pusztán szerencse dolga, azaz a történések kedvezőtlen összjátéka folytán lehetne akár ő is ledarált. Az ilyen társadalom hangsúlyozottan „a szülőknek tartja fönn” a szexualitásra és a nemi identitásra vonatkozó nevelést, azaz törvényileg írja elő, hogy a társadalom véleménye egy fikarcnyit se változzon soha, és nemzedékről nemzedékre legyen minden másság pont ugyanúgy visszataszító, megvetendő, kigúnyolásra méltó, ahogy a derék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek ésígytovább az. Mint a 2k Láthatatlan Alaptörvény mondja: „Legyen utálkozás, röhögés és titkolás”.  A vélemény aztán szülőkről gyerekekre, majd az unokákra száll, így rögzül a változásra való képtelenség, azaz a társadalmi begyöpösödés.

Láthatóan ez is a cél. Ugyanakkor igen kellemetlen lehet a fideszes csapatnak, hogy hoztak ugyan egy törvényt a még jobb begyöpösödés érdekében, de a törvény pont azt nem garantálja, ami állítólag a célja volt:

6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.

Azon lehet vitatkozni, hogy ha maga a szülő beszél a tiltottakról gyermekének, akkor az „tartalom”-e, az viszont kétségtelen, hogy ha a szülő beszélhet (mert, tegyük föl, a jogalkotó úgy nyilatkozik, hogy az ismeretterjesztő szöveg „nem kifejezetten tartalom”, tehát engedélyezi), akkor bárki más is beszélhet erről neki, mert a szülő nem lett a jogszabályban nevesítve. Ha viszont eltérő jogértelmezés miatt más nem beszélhet a gyermeknek erről, akkor a törvény szerint a szülőnek is tiltva van.

Ebből következően az a kijelentés, hogy a jogszabály célja a szülő kizárólagos jogosulttá tétele a témáról való felvilágosítás tárgyában, szimpla mellébeszélés, precízebben: a nép átverése. Valami jobbat kéne kitalálni.

A sok jogász közt láthatóan elveszett a lényeg, ráadásul ezt a szerencsétlen paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették, emiatt az EU támadásra készül, és hogy ostobáék juszt is körömszakadtáig védik, az a Nemsikerült Művön csak egy összefirkált papírkorona.

Idő, ami más volt, mint az idő, ahogy azt ma értjük

A ma embere mindent mér. Már-már abnormális, ahogy minden szart magunkra aggatunk, mert tudnunk mennyi a vérnyomásunk, pulzusszámunk, cukrunk, hány lépést teszünk meg egy nap alatt, hány kalóriát fogyasztunk és mindezt nem csak magunkon, hanem máson is mérjük. Nem mindegy?

Ezzel együtt sokkal kevesebbel élünk, mintha nem mérnénk, mert abba betegszünk bele, hogy rossz adatokkal szembesülünk. Mérjük a gazdasági eredményeket, vállalati hatékonyságot és azt vesszük észre, hogy egy mondatunkból sem hiányoznak a számok. Agyunk átalakul, már nem történeti összefüggéseket tartalmaz, hanem számbeli levezetéseket és ha a történetek nem felelnek meg a számoknak, akkor azok hiteltelenné válnak, hiszen csak a számok hitelesek. A számokhoz pedig óhatatlan, hogy mértékegységek tartoznak, hiszen azokhoz képest van a számoknak jelentősége. Igen ám, de mértékegységek csak az ipari forradalom, tehát a 18-19. század óta léteznek, azok sem egységesek! És most csak a világ fejlettebb részéről beszélek. Afrikában sok helyen ma sincsenek. Pár évvel ezelőtt megbízást kaptam, hogy Nigériából hozzak Magyarországra két kiló szárított halat. Kimentem az abudzsai piacra és amikor két kilót kértem, fogalmuk sem volt, mit akarok. Egy üres konzervesdobozt mutogattak, hogy hány olyannal viszek? Az egy mérő! De egy másik asztalnál egy teljesen más méretű konzervesdoboz volt a mérő.

A ma embere pedig el sem tudja képzelni a múltat, ahol az abudzsai piac rendszere volt a normális.

És most térjünk át az időre. Maradjunk annyiban, hogy az időnek a múltban nem volt jelentősége. Arra az időre gondolok, amit a karóránk, vagy mobilunk mér. Természetesen évszakoknak, napállásoknak fontos szerepük volt, mert az emberek ehhez igazították életüket, mezőgazdasági tevékenységüket és ezer mást. A múlt embere a jelenben élte meg életét, az időszakok váltakozásának is a jelenben volt értelme. A múltra vonatkozólag az időt nem értelmezte. Legalábbis nem úgy, mint mi ma. Nem léteztek évszázadokban, évezredekben mért idők, ezeknek az akkori jelenben más értelme volt. Ha kimondták azt, hogy egy nap, az bármit jelenthetett. Az évezred szintén. Az nem pontosan ezer évből állt, hanem egy időszakaszt jelzett, amitől egy másik időszakaszt el akartak választani. Aki nem ebben a felfogásban értelmezi a múlt feljegyzéseit és komolyan veszi az egy év, tíz év, vagy egyes személyek életkorainak megjelölését, az nagyot hibázik. Így történhetett, hogy Mohamed próféta (béke reá) sem 570-ben, hanem az Elefánt évében született. Akkor, amikor Abraha egy elefántokat is felvonultató haddal meg akarta támadni Mekkát. A jelenséghez kötődött a dátum. Azt csak a számmániás tudósok számították ki visszamenőleg, hogy ez 570-ben volt Krisztus szerint. Ez csak akkor történhetett, amikor a kormeghatározás modern eszközei, mint szénizotóp és más, rendelkezésre állt. Addig a logika a történeteken alapuló kor azonosítás volt.

Nem kell messzire menni, Julius Nyerere (1922-1999) Tanzánia államfőjének neve hangyát jelent, mert születésének évében hangyajárás volt.

A legnagyobb kavarodást a múltban élt nők életkorának meghatározása okozza. Ugyanis a korabeli iratokból nem derül ki, hogy az adott hölgy mitől számítva 6, 20, vagy 40 éves. Hiszen nem mindig a születéstől számították, hanem a női beavatástól, a nemi érettségtől. Így kapnak lábra mindenféle tévhitek házasságokról, korai elhálásokról, egyebekről.
Most pedig foglalkozzunk a világ teremtésének idejével, e logika szerint.

Allah az, Ki hat nap alatt teremtette meg az Egeket, a Földet és mi a kettő közt van, majd elhelyezkedett a Trónuson. Nincs Rajta kívül számotokra sem Oltalmazó, sem Közbenjáró, hát nem száltok magatokba? (Korán 32:4)

(7:54-ben ugyanez a gondolat). Egy „Nap” nem jelent emberi értelemben vett napot, ahogy mi számoljuk. Tehát nem a Föld egy saját tengelye körül megtett forgásáról van szó. Az 5. versben azt találjuk, hogy egy nap felér ezer évvel abban a rendszerben, ahogy az ember számon tartja. A 70:4-ben pedig 50.000 év egyenlő egy nappal. Ezek az adatok nem mérvadók, főleg nem emberi mértékkel, akkor, ha az” időtlen idő” kategóriájában próbáljuk meghatározni az idő hosszát. Egyszerűen egy hosszú időszakot kell elképzelni, ami lehet földtörténeti kor, periódus, talán évmilliók?

Ő vezérel (minden) dolgot az Égből a Földre, majd (azok) Hozzá szállnak fel a Napon, minek mértéke ezer év úgy, ahogy ti számoljátok. (Korán 32:5)

Egy napunk lehet ezer év, vagy ötvenezer, egy évünk pedig ezzel arányos. A végtelen Múltban Allah volt a Teremtő, ma is az, emellett megalkotta a szabályszerűséget, ami szerint a világ működik. Mindenek felett őrködik, és kontrollál. A végtelen Jövőben minden Hozzá tér meg. Ő minden elbírálója a Napon, vagy Órában, vagy egy szempillantásnyi idő alatt, ami a mi számításunk szerint ezer év!

Az Angyalok és a Lélek száll fel Hozzá a Napon, minek mértéke ötvenezer év. (Korán 70:4)

Két nap alatt beteljesítette a hét Égboltot és minden Égnek sugallotta parancsát. Feldíszítettük a legalsó Égboltot fényekkel és biztossá tettük azt. Ez a Nagyszerű, a Mindentudó Mértékadás. (Korán 41:12)

A „Nap” kifejezés alatt évezredeket, évmilliókat kell érteni, (lásd 7:54) és a teremtés fizikai fázisait jelentik. A Biblikus kozmogónia (Genezis 1:1-7 és 2:1-7) sok eleme a Babiloni kozmogóniát idézi, ahol a Nap fogalmát a teremtésben szó szerint értették a következők szerint.

1. Az első napon Allah megteremtette a világosságot. 2. A másodikon az Égboltot, Mennyországot. 3. A harmadikon a Földet és a növényzetet. 4. A negyediken a csillagokat és égitesteket. 5. Az ötödiken a vízi teremtményeket, halakat. 6. A hatodikon a földi teremtményeket, állatokat, csúszómászókat, vadakat, és az embert. 7. A hetediken befejezte a teremtést és megpihent.

Az Iszlám sémája eltér ettől. – Allah sohasem pihent és sohasem fog pihenni. Trónja beéri az Egeket és a Földet, a Trón megtartása és az ottani elrendelés nem fárasztja ki. Allah munkája nem fejeződött be. Folyamatosan tevékenykedik tovább, lásd 32:5 és 7:54. – Az ember nem az állatokkal, hanem sokkal később lép színre. – A stádiumok nem különülnek el élesen egymástól, ahogy a fenti séma 4-ik pontjában jelentek meg a csillagok és az égitestek. Az Iszlámban az Egek és a Föld teremtésének fázisai nem különülnek el egymástól időben. Az Iszlám teremtéselméletének hat fázisa a következő:

1. Kozmikus anyag szétrobbanása és ennek térbe kerülése. 2. Az ős-szubsztancia kihűlése, kondenzálódása, szilárd folyékony, gáznemű halmazállapotok létrejötte. 3-4. Növény és állatvilág kialakulása. 5-6. Csillagok és Nap rendszerének párhuzamos fejlődése.

Tehát, akár Biblia, akár Korán, sose a mértékegységekbe kössünk bele. A logikát figyeljük és a logikában, levezetésekben kell fellelnünk a párhuzamosságokat, vagy eltéréseket. Ilyen alapon az Iszlám Teremtés elmélete különbözik a Bibliáétól. Nem időben, hanem logikában tér el. Továbbá a felsorolt hat teremtési fázis kiegészül az élet, majd az ember teremtésével, aminek alapja a víz. A Teremtés az Iszlámban nem befejezett folyamat, hanem folyamatos, ma is tart.

Nem prosti és nem feleség

Szép és érzékeny film a Mária Magdolna, amelynek célja az volt, hogy mellékszereplőből főszereplővé avassa, és ezzel együtt rehabilitálja is a Krisztus-követő magdalai Máriát, akinek alakja körül máig rengeteg az ellentmondás. Rooney Mariát jó nézni a címszerepben, Joaquin Phoenix Jézusa pedig kellően szokatlan, de radikálisan újat nem mond Garth Davis a bibliai alakokról.

 

A Mária Magdolna azzal a szöveggel nyit, hogy a film magdalai Mária története, tehát nem Jézusé vagy a 12 tanítványé, hanem azé a nőé, akiről a legtöbben valószínűleg annyit tudnak, hogy állítólag prostituált volt, de Jézus ennek ellenére magához fogadta, esetleg Krisztus később letagadott felesége volt – lásd Dan Brown és A Da Vinci-kód. Garth Davis rendező ezen a tévhitekből, illetve vitatott állításokból kialakult képen szeretne változtatni (az első egyébként a korai kereszténység hibás Biblia-értelmezésén, a második pedig leginkább az apokrif szövegeken alapszik). Mária Magdolna a filmben a férfiakkal egyenrangú, sőt, bizonyos szempontból fontosabb tanítványi és evangélista szerepben tűnik fel. Davis eközben – egyébként az elmúlt évek vatikáni törekvéseivel összhangban –

hangsúlyozza Mária Magdolna nőiségét, de tartózkodik története szexualizált értelmezéstől.

Az ő magdalai Máriája (szülővárosából jött a Mária Magdolna név) bizonyos szempontból egyfajta 21. századi verziója a Bibliából és az apokrif iratokból kirajzolódó alaknak. Egy fiatal nő, aki úgy érzi, hogy számára nem az anyaság és a feleségszerep van elrendelve, hanem valami másra hivatott. Hiába szereti a családját és hiába tűnik egyébként kötelességtudónak, inkább a saját útját akarja járni, csak eleinte nem tudja, hogy mi lenne az. Ez pedig annyira felfoghatatlannak tűnik a környezete számára, hogy azt gondolják, démonok szállták meg a testét.

Mária akkor találja meg a helyét a világban, amikor találkozik Jézussal, akinek tanításaira és csodatételeire egyre többen felfigyelnek. Mária is benne látja meg léte igazi értelmét, és a választ a hitkeresésre, ezért családja akarata ellenére követni kezdi őt. Persze a tanítványok közül sem mindenki nézi ezt jó szemmel, főként, hogy Mária szinte azonnal Jézus egyik fő bizalmasa lesz.

Nem csak tanítja, hanem ő maga is tanul Máriától: például a segítségét kéri, hogy szólhasson az asszonyokhoz is. Belső vívódásait is vele osztja meg, és Mária azt is megérti/megérzi, hogy Jézus nem forradalmat csinálni érkezett a zsidók közé, és a királyság, amiről prédikál, mást jelent, mint amit a tanítványai remélnek. Garth Davis azt sugallja, hogy mindez Mária úgynevezett női érzékenységéből is fakadt szemben a többi tanítvány földhözragadt hozzáállásával.

De a filmnek

az a legerősebb és legjobban kibontott része, amely Mária útkeresésével foglalkozik.

Ahogy megjelenik a filmben és Mária életében, persze Jézus is a történet központi alakja lesz, ami Joaquin Phoenix megformálásában nem is lehetne másként. Ez pedig egy elég sajátos és szokatlan Krisztus-ábrázolás, de korántsem korszakalkotóan emlékezetes. Kicsit hasonlít ahhoz a figurához, amit a The Masterben láttunk tőle: karizmatikus vezető, de van benne valami felkavaró, mániás jelleg. Érdekes módon Mária és Jézus jelenetei nem mindig sikerültek erősre, és igazából az sem teljesen világos, hogy mi az a különleges kapocs, ami összeköti őket. Mindenesetre úgy tűnik, hogy arra vigyáztak az alkotók, hogy szexuális töltetet ne, maximum valamiféle plátói szerelmet lehessen belelátni a kapcsolatukba.

Joaquin Phonex és Tahar Rahim. Forrás: UIP

A film egészen addig lassan csordogál, amíg Jézus és tanítványai bevonulnak Jeruzsálembe, hogy aztán jöjjenek a jól ismert, filmekben is ezerszer ábrázolt jelenetek: az utolsó vacsora, Júdás árulása, a keresztre feszítés. De ezekkel a jelenetekkel nemigazán tudott mit kezdeni Garth Davis azon kívül, hogy Máriát is odaülteti ahhoz a bizonyos vacsoraasztalhoz, és ő is látja a kereszten haldokló Jézust. Ráadásul az eddig finom rezdülésekre épülő film elkezd hatalmas ugrásokkal haladni a bibliai történetben.

A sztori nem emberi, hanem misztikus elemeivel pedig mintha nehezen boldogult volna a rendező,

így igyekezett minél kevesebbet ábrázolni belőlük, radikálisan elhagyni viszont nem akarta/merte őket.

Nem teljesen érthető, hogy miért azokat a részeit tartotta meg a forgatókönyv a bibliai történetnek, amelyeket megtartott, és miért hagyott ki más, fontos eseményeket. A kötelezőket persze felmondják az alkotók, csak változtatnak a nézőponton és a fókuszon, viszont ezzel a filmnek korántsem ott van a katarzisa, ahol várnánk. Sőt, igazából nincs is. A keresztrefészítés és a feltámadás jelenetet például kifejezetten csalódást keltő, és ezek után a film lezárása sem túl erős, hiányérzetet kelt a nézőben.

Összességében a Mária Magdolna akkor a legjobb, amikor tényleg Máriára koncentrál, akit Rooney Maria kifejezetten visszafogottan játszik, mégis a kezdetektől érezhető a benne rejlő különlegesség és erő. De Chiwetel Ejiofor Pétere és Tahar Rahim Júdása is nagyszerű alakítás és érdekes interpretációja a sokszor egyoldalúan ábrázolt karaktereknek, az ő történetszáluk kibontására viszont nem volt lehetőség a Mária Magdolna központú filmben. Így pedig kissé a levegőben lógnak a róluk szóló jelenetek, bár a többi tanítványról még ennyi sem derül ki. Az viszont egyértelműen a pozitívumokhoz tartozik, hogy a film gyönyörűen van fényképezve (az operatőr Greig Fraser), kifejezetten lenyűgözőek a tájak, és a zenéje is nagyon magával ragadó, ami a nemrég tragikusan fiatalon meghalt Jóhann Jóhannsson egyik utolsó munkája volt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!