Kezdőlap Címkék Beszéd

Címke: beszéd

Amerikából jöttem, avagy a messziről jött ember…

Bartus László, a Magyar Péter közel ‪300.000‬ tüntető előtt elhangzott Kossuth-téri beszédét követően a Facebook bejegyzésében közölte az Amerikai Népszavában (!) megjelent írását.

Idézünk belőle egy rövid részletet: „Így még nem csaptak be embereket, akik azt várták, hogy a bennük élő reményt Magyar Péter fenntartsa, ehelyett tökéletesen kioltotta. Magyar Péternek itt van vége. Köszönjük az eddigi szórakoztatást, mi ugyan untuk, de sokaknak tetszett, mert elhitték a hazugságokat, azonban ennyi ember előtt kijön, ha valaki hazudik, és nincs semmi a szívében”.

Jó lenne tudni kinek szurkol a szerző, hiszen a hozzáállásból úgy tűnik, hogy Amerikában ritkábban találkozhatott az Orbán kormány 18 éves fennállása/uralkodása alatt történtekkel és igazán adhatott volna további lehetőséget Magyar Péternek, … hátha!

Izraeli államfő a Bundestagban: a németeknek le kell győzniük az antiszemtizmust!

Európát újra a múlt kísérletei gyötrik – hangsúlyozta héber nyelvű beszédében Reuven Rivlin izraeli államfő. Korábban a német államfővel együtt emlékezett meg Auschwitzban a haláltábor felszabadulásának hetvenötödik évfordulójáról.

Rivlin hatvan éve még tiltakozott amikor az NSZK nagykövetet küldött Izraelbe, de ma megállapította a Bundestagban, hogy Németország a demokrácia mintaállama lett. Ez óriási felelősséget is jelent, mert Németország Európa legerősebb államaként befolyásolhatja az egész kontinens jövőjét – jelentette ki az izraeli államfő a Bundestagban.

„Távol vannak a harmincas évek, és nem fenyeget új Shoa, de az antiszemitizmus jelen van Európában a szélsőjobboldalon éppúgy mint a szélső baloldalon – hangsúlyozta Rivlin.

„Az antiszemtizmus ellen elszántan kell küzdenie minden nemzedéknek! Németország nem vallhat kudarcot ezen a téren!”

– mondta Izrael államfője.

Európa a fejlődés, Európa a béke – Dr. Cseh Katalin beszéde – 2019. május

15 éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Akkor úgy tűnt, hogy hosszú évtizedek elnyomása, viszontagsága után megérkeztünk oda, ahova mindig is tartoztunk: a boldog, békés, fejlődő nyugati államok közösségébe.

Én emlékszem arra, amikor 15 évesen, pont 15 évvel ezelőtt könnyes szemmel hallgattam az Örömódát a Hősök terén, és a nagypapámra gondoltam.

ő már a rendszerváltást sem élhette meg. Nem volt könnyű élete az előző rendszerben: rendszerellenesnek nyilvánították őt és a családját is. Ő is többször megjárta Recsket. Az ő lánya, az én nagynéném pedig sokáig nem mehetett egyetemre, mert az apját a rendszerellenesek közt tartották számon. Anyukám azt mondta róla, hogy folyamatosan a Szabad Európa Rádiót hallgatta, és arról álmodott, hogy egyszer Magyarország is szabad, európai ország lesz.

15 évesen még naiv az ember: én is elhittem a politikusoknak, hogy hamarosan utolérjük Ausztriát. Elhittem, hogy az fog előrejutni, aki szorgalmas és tehetséges – nem az, aki lojális a hatalomhoz. Elhittem, hogy soha nem fogják már megtiporni a magyar emberek jogait – mert Európa részeként ez nem fordulhat elő Magyarországgal. Elhittem, hogy most már mindig szabadok leszünk.

Mindannyiunknak volt egy álma az Európai jövőről. De ezt az álmot ellopták tőlünk.

Ellopták ezt az álmot, ahogy elloptak már oly sok mindent: a jogállamot, az alkotmányt, a szabad sajtót. A szabadságot.

Ellopták az európai jövőt, amikor ellopták a nyugalmas hétköznapokat, amikor árkokat ástak ember és ember közé, amikor a politika beékelte magát a hálószobákba, a baráti beszélgetésekbe, a vasárnapi ebédasztalokhoz.

Ellopták az európai jövőt, amikor kórházak és iskolák helyett Tiborcz Istvánok és Orbán Ráhelek gazdagodtak az EU-s támogatásokból.

Ellopták az európai jövőt, amikor ellopták azt a pénzt, amiből európai országot tudtunk volna építeni. Elloptak napi kétmilliárd forintot, amiből megteremthettük volna azt az országot, ahol mindenki tisztességgel és méltósággal élhet. Ahol a munka ünnepén boldog, szabad és megbecsült munkások tudnak ünnepelni. Úgy, mint ahogyan Európát elképzeljük.

De az én európai álmomat akkor is ellopták kicsit, amikor az Unió mindezt tétlenül nézte. Brüsszelben is pontosan látták, hogy Magyarország hogyan távolodik el lépésről lépésre Európától.

Brüsszelben is pontosan látták azt, hogy a tőlük kapott pénzekből épített magának lojális baráti kört Orbán Viktor – ahelyett, hogy arra költené, amire valóban adják: arra, hogy jobban éljen minden magyar ember.

Pontosan látták – és majdnem egy évtizedig azt mondták, hogy ez nem az ő dolguk. Ez nem volt az ő dolguk, ahogyan az sem, amikor Orbánt követve sorra lépnek le országok az európai útról. Európa lassú volt, kivárt, kerülte a konfliktust, nem akart balhét. Kerülte a konfliktust, és nézte, ahogy egyre erősödnek az Orbán-féle populisták Európa-szerte. Tétlenül nézték, ahogy belülről kezdik tönkretenni Európát.

Egy évtizedig tétlenül nézték.

Most, 15 évvel uniós csatlakozásunk után újra választhatunk: dönthetünk arról, hogy milyen legyen a következő 15, 30, 45 év.

Most végre mi is dönthetünk arról, hogy ennyi év tétovázás után végre kiállunk-e magunkért, kiállunk-e Európáért, az európai értékekért, megteremtjük-e azt az új, bátor, megújulni képes Európai Uniót, amely képes lesz megálljt parancsolni az Európa-ellenes populistáknak, képes lesz gátat szabni a közös álmaink lerombolásának.

Most a választás tétje Európa egysége. Most arról dönthetünk, hogy több Orbánt, vagy több Európát szeretnénk.

A május 26-i Európai Parlamenti választás arról fog szólni, hogy az Európa-ellenesek, az Orbánok, a Kaczynskik, a Salvinik legyőzik-e az Európa-pártiakat.

Mert ma már nem európai pártcsaládok között húzódik a törésvonal, hanem az Európa megmaradásában, és az Európa elpusztításában érdekeltek között. Európa akkor tud győzni, ha összetart, kiáll az értékeiért, és képes megváltozni. Ha Európa képes tisztán megmutatni a kontinens összes lakójának, hogy az Unió egysége az egyetlen garancia a mindenki számára garantált jólétnek, fejlődésnek és biztonságnak. Hogy Európa nem csupán a világ egyik legnagyobb gazdasága, hanem olyan gazdaság, amely előnyeit mindannyian közösen élvezhetjük.

Egyszer egy fórumon azt mondta nekem valaki, hogy akkor érezné magát európainak, ha úgy, és addig élhetne, mint az európaiak. Én nem tudok vele vitatkozni. Hiszen hogyan tudja valaki érezni azt, hogy Európa jólétet, biztonságot és lehetőségeket adott a magyaroknak, amikor hozzá ebből vajmi kevés jutott el? Hol az európai jólét, amikor a magyar kórházakba a betegeknek kell vinni a gyógyszert? Hol az európai biztonság, amikor egy magyar szülő abban sem lehet biztos, hogy az iskolában a gyermekei megtanulnak normálisan angolul? Hol vannak az európai lehetőségek, amikor a magyar dolgozók két-három másodállással tudják csak eltartani a családjukat?

Ezek a kérdések teljesen jogosak. De én inkább azt a kérdést tenném fel a tisztelt magyar kormánynak, hogy hol van a pénz? Hol van az a pénz, amelyet arra kaptunk, hogy európai jólétet, európai biztonságot és európai lehetőségeket teremtsünk? Hol van a pénz?

Szerintetek kinél van ez a pénz?

Én egy dolgot tudok ígérni mindenkinek, akik ezeket a kérdéseket felteszik. Azt, hogy az Európai Parlament képviselőjeként egy olyan Európáért fogok dolgozni, amely ezt a lopást nem hagyja szó nélkül! Egy olyan Európáért, amely a pénzét a valóban fontos dolgokra költi: kórházakra, iskolákra, munkahelyekre.

  1. Az Európa, amelyben én hiszek, az egy erős Európa.
  2. Egy olyan Európa, amely képes megvédeni állampolgárait mind a külső, mind a belső fenyegetésektől.
  3. Egy olyan Európa, amely megvédi a határait, de ami arra is képes, hogy határt szabjon az európai polgárok jogainak megtiprásának.
  4. Az én Európám egy törődő Európa, amely nem tűri azt, hogy uniós tagállamokban emberek tízezrei haljanak meg idő előtt rosszul felszerelt kórházakban.
  5. Az én Európám egy haladó Európa, amely felkészíti állampolgárait a robotizációra, az automatizációra, és amely tesz azért, hogy összes állampolgára versenyképes, modern tudással vegye fel a versenyt a jövő munkaerőpiacán.
  6. Az én Európám egy okos Európa, amely képes átgondolni korábbi döntéseit, és nem szórja két kézzel, esztelenül a pénzét.
  7. Az én Európám egy büszke Európa, amely nem hagyja, hogy a saját pénzéből ellene hergeljenek.
  8. Az én Európám egy tisztességes Európa, ahol az Európai Ügyészség mindenhol üldözi a korrupciót.

Én egy ilyen Európáért szeretnék küzdeni az Európai Parlamentben.

Ezért EP-képviselőként egyből megkezdem a munkámat: meg fogom szervezni az európai ellenállást a magyar képviselőkből, a DK-tól a Jobbikig, hogy, még ha más pártcsaládban is ülünk, egységesen szavazzunk a magyar jogállamiság kérdéseiben!

Juttassunk be több ellenzékit a Parlamentbe, mint Fideszest, és lépjünk fel közösen a legfontosabb, Magyarországot érintő ügyekben! Így tudjuk csak ellensúlyozni Orbán Viktor európai rombolását!

Én azon fogok dolgozni, hogy megállítsam ezt a rombolást.

Egy erős Európáért fogok dolgozni, ahol a magyarokat nem lehet megfosztani a nekik járó jogoktól, lehetőségektől és pénzektől.

Egy Európáért, amely nem tűri azt tovább, hogy kevesen viszik haza azt, amit sokaknak adtak. Azért fogok dolgozni, hogy a nekünk szánt pénzeket valóban a jövőnkbe fektessék: kórházakba, iskolákba, munkahelyekbe!

Azért fogok küzdeni, hogy a magyarok milliói meglássák: Európa nem csak egy unalmas szerződés, nem csak pár távoli öltönyös ember Brüsszelben, nem csak egy réges-rég megsárgult alapszerződés.

Európa a boldog hétköznapok garanciája, Európa a fejlődés, Európa a béke.

Európa az esély arra, hogy megküzdjünk a klímaváltozással, hogy versenyképesek maradjunk a világpiacon, hogy szabadon utazhassunk, és hogy valóban nyithassunk cukrászdát Bécsben.

Ezt az Európát szeretné Orbán Viktor, Matteo Salvini, Jaroslaw Kazcynski, és Vlagyimir Putyin elvenni tőlünk!

Ezt az Európát kell május 26-án megvédenünk. Mert csakis Európában lehet jövőnk.

Nyikita Szergelyevics Orbán

Nyikita Szergejevics Hruscsov 1959-ben, az SZKP XXI. kongresszusán meghirdette, hogy a Szovjetunió a nemzeti jövedelem összegét tekintve 1970-ben, az egy főre eső nemzeti jövedelmet tekintve pedig 1980-ban utoléri és megelőzi az Egyesült Államokat. Ez, mint tudjuk, soha nem következett be.

Hruscsov tévedését menti, hogy az ötvenes években a Szovjetunió nemzeti jövedelme valóban gyorsabban növekedett, mint az Egyesült Államoké, és Hruscsov azt feltételezte, hogy ez a különbség tartósan fennmarad. Azután már a hatvanas évek első felében megváltozott a helyzet, a nyolcvanas évekre pedig véglegesen. Ez volt az egyik oka a Szovjetunió és az egész szovjet blokk bukásának.

Orbán Temesváron is valami hasonlóval kecsegtette hallgatóságát.

Azt állította, hogy Magyarország immár nem a második, hanem az első vonalba kíván tartozni, és azzal a problémával kerül majd szembe, hogy Nyugat-Európából jönnek majd emberek, akik itt akarnak dolgozni. Az igazat megvallva, ha lengyel, szlovák, észt vagy román politikus beszélne ilyesmit, azt is nehezen hinnénk el, de azok az országok sokkal nagyobb mértékben tudtak eddig felzárkózni, mint Magyarország. Nálunk egyelőre a gazdasági növekedés egyik forrása, hogy a Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkások keresetük egy részét hazautalják. Ha már Orbán azzal számol, hogy nyugatról ide jönnek a vendégmunkások, az ő ellenkező irányú hazautalásaira is fel van készülve? Ez persze csak vicc, az azonban komoly, hogy Orbán – mint egykor Hruscsov – komolytalan jóslatokkal szédíti közönségét.
Országgyűlési képviselőként annak idején „Hiszik is, vagy csak mondják” sorozatcím alatt lepleztem le napirend utáni hozzászólásaimban az első Orbán-kormány megalapozatlan állításait.

Most is így tehetjük fel a kérdést: vajon Orbán hiszi is, amit beszél, vagy csak mondja, mondja?

*
Orbán nemcsak a jövőt, de a múltat tekintve is nagyokat mondott.

„Ha a nyugatiakra vártunk volna, még mindig szovjet csapatok megszállása alatt élnénk, a Varsói Szerződés tagjai lennénk, és kommunista pártkongresszuson döntenének a jövőnkről. De mi szabad életet akartunk (…), és a hőseink vérüket is adták érte”

– állította, azt a benyomást keltve, mintha a közép-európaiak maguk harcolták volna ki szabadságukat, és ehhez semmi köze nem lett volna a nyugati nagyhatalmaknak. Noha az sem állja meg a helyét, hogy minden azon múlott, hogy mire jutott Reykjavíkban Gorbacsov Reagan amerikai elnökkel, és a lengyel, magyar, keletnémet ellenzék harcának is megvolt a maga szerepe a történelmi változásban, de amit Orbán mond, nyilvánvalóan hamis.
A Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági hanyatlása kényszerítette Gorbacsovot a katonai és politikai engedményekre, s az itteni ellenzék az így megnyíló teret töltötte ki a maga fellépésével.

Állampárti kongresszus, pártállami ajánlat

A külsőségek a szemlélőt az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházára, az egykori MSZMP-kongresszusokra emlékeztették. Vörös zászlók ugyan nem voltak, csak piros-fehér-zöldek, de egyébként… Sorra szólaltak fel a párt nagy emberei Kósa Lajostól Németh Szilárdig, mint egykor a Politikai Bizottság tagjai, és senki sem vitatkozott, mindenki egy irányba beszélt.

Az egyetlen különbség, hogy az MSZMP kongresszusai a főtitkár beszámolójával kezdődtek, a kongresszus formailag arról vitatkozott, míg a Fidesz kongresszusán Orbán csak az újjáválasztása után beszélt. Még a látszatát is kerülték annak, hogy vitatkozni lehetne arról, amit Orbán kijelent.
Orbán beszédéből végre megtudhattuk, mi is az a „keresztény szabadság”. Lejegyeztem, íme.
„.A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak, internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-i nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság.
Hogy mi ebben a keresztényi, az még csak-csak érthető, az azonos neműek kapcsolatának elutasítása. A menekültek elutasítása aligha, hiszen a római pápa és a nagy nyugati egyházak vezetői a menekültek befogadása mellett vannak. De azt, hogy mi ebben a szabadság, az végképp érthetetlen. Orbán „keresztény szabadsága” körülbelül annyira jelent szabadságot, amennyire a második világháború utáni kelet-közép-európai „népi demokrácia” demokrácia volt. Vagyis semennyire. Ahogy a „népi demokrácia” a kialakuló kommunista diktatúra álneve volt, úgy az orbáni önkényuralom álneve az „új államelméleti modell”, a „kereszténydemokrata állam”, melyet Orbán a liberális demokrácia alternatívájaként ajánl nekünk, s amelynek jellemzője a „keresztény szabadság” lenne.

A kongresszusi beszéd legfontosabb eleme a nyugati világnak, ha tetszik Brüsszelnek szóló üzenet volt.

Miután megállapította, hogy Magyarország nincs már egyedül a „keresztény szabadság” politikájával, hanem egyike azoknak az országoknak, amelyek „nem hagyják magukat bevándorló társadalommá, kevert néppé alakítani”, ajánlatot tesz a Nyugatnak a békés európai együttélésre: fogadjanak el bennünket, magyarokat és szélesebben véve közép-európaiakat a magunk „kereszténydemokráciájával”, önkényuralmával. Íme az ajánlattétel, melyet hosszabban kell idéznem:
Mi az Unió tagja vagyunk, és azok is maradunk. Nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot azokkal az országokkal, akik multikulturális országgá alakították a saját otthonukat. Elvégre az ő hazájuk, az ő otthonuk, az ő életük. De ez itt a mi hazánk, a mi otthonunk, a mi életünk. E fölött a magyarokon kívül más nem rendelkezhet, soha senki más. Éppen ezért megegyezésre kell jutnunk Európa két fele között, és mi meg is akarunk egyezni, Pontosan úgy, ahogy a magyar és közép-európai népek érdeke megkívánja. Bár az Unió nyugati és keleti fele láthatóan más utat követ, más eszmények vonzásában él, és más erényeket tisztel, az együttélés formái még ilyen körülmények között is kialakíthatóak. Azt reméljük, hogy a bizottság új elnökasszonya megbirkózik ezzel a méretes feladattal. Ránk számíthat. Egy ilyen együttélésnek persze világos feltételei vannak. Először is odaát el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket, és fel kell hagyniuk az államaink és kormányaink elleni nyílt támadásokkal.

Nem vagyunk hajlandók többé európai pénzből finanszírozni a velünk szemben ellenséges Soros-féle álcivil szervezetek garmadáját.

Mi nem küldünk hozzájuk efféle fizetett politikai aktivistákat, hát ők is vigyék haza Közép-Európából a sajátjaikat. A megegyezés föltétele az is, hogy fel kell hagyni a közép-európai kormányok kormányai elleni rejtett akciókkal is. Nem juttathatnak hatalomba nekik tetsző politikai pártokat ilyen eszközökkel. Ibizából egy is elég volt. Az Európai Unió költségvetése nem arra való, hogy a liberálisoknak tetsző csapatokat, a nekik tetsző médiumokat és az ő céljaikat szolgáló bevándorlókat finanszírozzák, tüntetésszervezőket és aktivistákat képezzenek ki és vessenek be nálunk. Mi is látjuk, legfeljebb nem mondjuk, hogy Macedónia belpolitikai instabilitásáért, Románia évek óta tartó kormányzati bajaiért és térségünk néhány más országának nehézségeiért az ő rejtett támadásaik a felelősek. Igen, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági fejlődésére. Politikai trükkökkel és fake news hálózatok tucatjaival kell szembenéznünk. Ha valóban egyben akarjuk tartani Európát, akkor ezekkel a praktikákkal fel kell hagyni. Ezért volt helyes, sőt méltó és igazságos, hogy a Soros-megbízott Timmermans alól kirántottuk a bizottsági elnöki széket.”
Magyarul: hagyjanak fel azzal, hogy számon kérik tőlünk azokat a jogállami normákat, amelyek teljesítése egykor uniós csatlakozásunk feltételei voltak, s amelyeket 2010 előtt az ország teljesíteni igyekezett, most azonban elutasít, hiszen mi itt „más utat” követünk, „más eszmények” vonzásában élünk.
Ha tudomásul veszik, hogy mi a „keresztény szabadság törvényei szerint rendezzük be az életünket”, vagyis önkényuralmat vezettünk be, ha nem támogatják többé a nálunk tevékenykedő, az önkényuralmi rendszert megkérdőjelező civil szervezeteket, akkor továbbra is benn maradunk az EU-ban.
A hazai ellenzéket, akiket Orbán egyszerűen csak „a szocialistákként” említ Orbán, ellenségként kezeli, a rendszerével szemben, az emberi jogokért fellépő civil szervezeteket pedig ügynökként jellemzi, akiket a Nyugatnak vissza kell vonnia.

Az ellenzék és a külföld ilyen kezelését a kommunista pártállamokból ismerjük.

Szomorú, de sok jel mutat arra, hogy Ursula von der Leyennél és más uniós vezetőknél lehet erre fogadókészség.
Senkinek sem javaslom, hogy legyintsen Orbánnak erre a beszédére, vagy hogy gyengének gondolja őt. Az EP-választás előtt Orbán – legalábbis akkori szavaiból ítélve – még abban reménykedett, hogy egész Európában megváltoznak az erőviszonyok a szélsőjobb javára, a demokratikus centrumpártok rovására. Azt hitte, hogy szövetségeseivel egész Európának szabhat új irányt. Az EP-választáson csalódnia kellett, ez a várakozása egyelőre nem teljesült. Ebben a helyzetben most arra törekszik, hogy visegrádi szövetségeseivel együtt, a kört lehetőleg Ausztria és Olaszország felé kiterjesztve („… remélem, ma estétől az osztrákok újra, és csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson, és utánuk több is jön talán”) létrehozza a „keresztény szabadság” övezetét, amelyben az Unió jogállami normái nem érvényesek. Ezt hirdette meg ideológiai alapvetésével összekötve a pártkongresszuson.

Orbán beszéd a Múzeum kertben…

0

Az 1848-as magyar szabadságharc ünnepének alkalmából Orbán Viktor beszédet mondott a Nemzeti Múzeum kertjében. Az ünnepségen szintén felszólalt Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is.

ÉLŐ: Orbán Viktor beszéde

ÉLŐ: Orbán Viktor beszéde

Közzétette: atv.hu – 2019. március 15., péntek

Schmidt Mária extázisa – Déli kávé Szele Tamással

Hát kérem, vajmi ritka eset, hogy az ember kávétól essen extázisba, úgyhogy ezt nyugodtan szürcsölgethetjük. Meg merném kockáztatni, hogy Schmidt Mária tegnapi, felzaklatottnak nevezhető lelkiállapotát sem más okozta, csak a túláradó érzelmek, melyek kicsiny, ám kizárólag Orbán Viktorért dobogó szívéből fakadtak, elöntvén a Terror Házát pincétől padlásig.

Szerencsére nem kellett hívni a tűzoltókat a szivattyúval, túlélte mindenki.

Egyszóval az történt, hogy tegnap volt a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja, aminek a jogosultságát máig akad, aki vitatja, mások ellenkező nézeten vannak, én ebbe a vitába nem mennék itt és most bele: maradjunk a tényeknél. Ezt az emléknapot, mint még annyi mást, a mostani kormányzatnak köszönhetjük, tehát nem igazán szokta még meg pusztáink dolgos népe, még nem ölt ünneplőt a reggelén, nem erősíti lelkét féldeci pálinkával a pitymallatban, nem megy a templomba gyászmisére, meg hát elvileg erről csakis a középfokú tanintézményekben kéne megemlékezni, de ott kötelező módon. Majd meglátjuk, hogyan szokjuk meg, már, ha megszokjuk, mert van egy csomó jeles nap, ami csak a naptárban kiemelt, lehet, ez is ilyen marad.

A Terror Háza ugyan nem középfokú tanintézmény, sőt, tanintézménynek sem igen mondanám, meg kissé egyoldalúan láttatja az eseményeket, ámde tegnap mégis tartottak benne egy megemlékezést, „rendhagyó történelemórával” egybekötve, mert hát ez is kiváló alkalom kifejezni az alázat és rajongás érzelmeit a kormány és főleg annak feje iránt – nem is véletlen, hogy nem volt túl népes a rendezvény. Ezen mondott csodás beszédet Schmidt Mária, csodásat, de legalábbis meglepőt. A beszéd kikerült a saját blogjára is, mellyel örök hálára kötelezett, ugyanis nincs az a pénz, amiért én odamentem volna, felveszem, itthon lehallgatom, sok óra munkával leírom és utána még kezeltetem is az epémet, melyet ez a munka bizonnyal megviselt volna. De így megvan, az utolsó betűig.

Ha eksztatikus, felfokozott lelkiállapotról beszélek, azt csakis a szerző védelmében teszem

Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy valaki nyugodt, kiegyensúlyozott állapotában megírja ezt a beszédet és utána még el is mondja többek jelenlétében. Ahhoz valami különleges, felzaklató élmény kell, mondjuk eszébe jutott a szerzőnek a kormányfő, esetleg rápillantott a képére is, melyet ízléses arany keretben mindig magánál hord, elöntötte az érzelmek vihara – és hát ez lett belőle. De lássuk a medvét, lássuk, miről beszélek!

„A kommunizmus hazugsága alig hetven év alatt világszerte százmilliónyi áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal, nemes jövőképpel próbálta elhazudni és leplezni valódi természetét.”

Ne menjünk bele a véralgebrába. Annak a rendszernek, amely különben kicsit sem volt kommunista, maximum időnként vagy annak, vagy szocialistának hívta magát, tényleg voltak áldozatai, de a mennyiséget eleven ember nem képes eldönteni – és hát attól is függ, mit nevezünk kommunistának, mert ha Pol Pot az, ő jelentős tételért felelős, a kínai Kulturális Forradalom is, a Gulág-rendszer is, bár ezeket minden vezette, csak nem egy marxista eszmeiség. De idáig még érthető a beszéd, másképp nem is nagyon lehetne elkezdeni.

„A politikai ellenfeleket előbb karanténba zárta, aztán felszámolta politikai képviseletüket, vagyis pártjaikat, mert (…) hazugsága kizárólagosságot követelt magának! Az emberi közösség tagjait „hívőkre” és alsóbbrendű „hitetlenekre” osztotta. A választópolgárokat ostobának és átnevelendőnek tekintette.”

Bátor kormánykritika, szó szerint így van – ja, a kommunizmusra tetszett mondani? Ejnye, majdnem félreértettem…

„Épp harminc éve omlott össze a kommunista hazugságok kártyavára. Nem magától. Mi romboltuk le. Az áldozatok milliói mellett nekünk hőseink, mártírjaink is vannak!”

Nono. Nono. Összedőlt, mert kifutott minden pénzéből, de hogy pont Schmidt Mária és társai rombolták volna le? Inkább a világméretű folyamatok, ők annyiban vettek részt ezekben, amennyire a kisegér segít az elefántnak a hídon a dübörgésben.

„Annál elkeserítőbb, kedves Barátaim, hogy most az Európai Unió és a világ mindenkori kommunistái csuklóztatni akarnak bennünket, az egykori szocialista országok viharedzett polgárait! Azzal vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk elég demokratikusak (nekik), nem értjük a szabadság lényegét, hogy kirekesztők, homofóbok vagyunk, és persze rasszisták, hogy nem tiszteljük a sokszínűséget, az európai értékeket.”

Helyben vagyunk, kérem, indul az uniózás

De előtte kis történelmi lecke, lányoknak és fiúknak egyaránt, ha valaki esetleg nem emlékezne a rendszerváltás eseményeire, valamint bőséges talpnyalás.

„Igen, és az a beszéd, amelyet egy huszonöt éves fiatalember tartott ott! Még a bátrak közül is sokan behúzták a nyakukat. Ruszkik haza! Szabad választások! Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc szelleme tért vissza! Ezúttal pedig győzött is.”

Hát kérem, önöknek peche van. Ugyanis ott voltam, sőt, aljasul jól emlékszem az eseményekre. A szovjet csapatok kivonása a beszéd elhangzásának pillanatában már tartott, és a szabad választások megtartása is eldöntött tény volt: a huszonöt éves Orbán Viktor evidenciákat követelt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, olyasmiket, amiket már megkaptunk, és ezzel legalább nem kockáztatott túl sokat. Ráadásul a szervezők kérése ellenére emelte be a szovjet csapatok ügyét a beszédbe, előzőleg megígérte, mint mindenki más is, hogy erről nem fog beszélni. Aztán mégis beszélt.

„Tudom, hogy ezt követően nálunk nem volt sem történelmi igazságtétel, sem jóvátétel, amit én a kezdetektől hibának tartottam, de azt, hogy ennek mekkora lesz az ára, arra csak most kezdünk rádöbbenni. Azt az árat fizetjük ugyanis, hogy a kommunisták teret kaptak a demokratikussá vált hazai közéletben.”

Nénémasszony, eszemadta: és tessék mondani, hogyan ne kaphattak volna?

Mondjuk, aki párttag volt, azt örökre eltiltják a nyilvánosságtól? Sok embert kellett volna szilenciumra ítélni, annyit mondhatok, közöttük például Kövér Lászlót is. Aki köztudottan Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt. Márpedig ez párttagság nélkül lehetetlen lett volna. Különben mostanság nem lennék a bőrében, mert 1987 és 1988 között pedig Soros-ösztöndíjasként a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, úgyhogy kétfelől is foltos a múltja… de tényleg, ki a kommunista, ki mennyire kommunista, ha már erről van szó? Vagy azt majd megmondja maga? Nem egy egzakt meghatározási módszer.

„Képviselőink az európai politikában olyan nyugati politikusokkal kényszerülnek egy asztalhoz ülni, akik nem egyszerűen tagadják a kommunizmus bűneit, hanem a kommunizmushoz kísértetiesen hasonlító eszmerendszerrel és módszerekkel igyekeznek egyneműsíteni Európa polgárait.”

Hölgyem, magának vagy a térképe rossz, vagy az iránytűje tört el. Kelet nem Nyugaton van, jó emberek, gyűjtsünk már össze egy kis pénzt ennek a szegény, eltévedt igazgatónőnek, mert ez jéghegyek között hajózik és pálmafákat keres, sosem fog hazatalálni…

„Ma van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Ez az emléknap olyan, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag. Magunkat és az utánunk következő nemzedékeket tesszük általa immunissá a totális diktatúrák mérge ellen. Ebben az oltóanyagban százezrek szenvedése állt össze ellenanyaggá. Ezért nem kaphat el bennünket újra a kommunista ragály. Üzenem hát innen Budapestről, van elég adagunk, hogy egész Európát kigyógyítsuk!”

Azt meghiszem. Szép is lenne, valahol ezzel is kísérletezik a módszereiben bizony bolsevik orbáni eszmerendszer: baloldal-ellenes lózungokkal, üres frázisokkal, hazugságokkal és kimérákkal akarná maga alá gyűrni, igazgatni akár egész Európát is. Persze az nem fog menni, de az Unió megtorpedózása talán sikerülhet, ha összefognak a hasonszőrű populistákkal széles e kontinensen: itt is láthatjuk, mi a tétje az uniós választási kampánynak, mi forog kockán. Európa sorsa.

Hogy ne sok kicsi, szuverén Orbán pöffeszkedjen minden tagállam élén.

Nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is

Hát rendben, ez a beszéd lement, olyan volt, amilyen, másféle nem is nagyon lehetett volna, de Schmidt Máriának nem volt elég ennyi tegnapra. Hazament, és nagy lelki hevületében lemondott a Figyelőről is a KESMA javára – illetve, annak szerkesztését nyújtotta át a médiaholdingnak, selyempárnán, ezüst tálcán, hófehér, habos ruhácskában, térdet-fejet hajtván. Ugyanis tegnapig a lapot mégis a szerkesztőbizottság irányította – rosszul az igaz, de valami látszat-autonómiájuk mégiscsak volt. Hát most már nincs. Íme az idevágó nyilatkozat.

„A mai nappal a Figyelő szerkesztőbizottsága lemond és átadja a lap irányítását az új tulajdonosnak. Köszönjük, hogy munkatársaink segítségével ilyen színvonalas és korszerű lapot tudtunk létrehozni. Öröm és megtiszteltetés volt a közös munka. Köszönjük olvasóink támogatását, biztatását, kitartását. Minden erőnkkel igyekeztünk azt megszolgálni.

A Figyelő jövőjéről az új tulajdonos fog határozni. A mi munkánk itt befejeződött. Jó mulatság, férfimunka volt!”

Hát, azért olyan nagyon jó mulatságnak nem nevezném az elmúlt évet: például, amikor listázták Soros György állítólagos hazai kiszolgálóit, vagy – fél évvel megelőzve az intézmény elleni frontális kormányzati támadást – a Magyar Tudományos Akadémia kutatóit vették célkeresztbe „liberalizmusuk” miatt.

Férfimunkának sem nevezném, de most már minden függetlenségüket elvesztették, nem, mintha eddig sok lett volna.

Aztán Schmidt Mária jó étvággyal megvacsorázhatott – feltételezem, hogy ezt tette – lefeküdt ágyacskájába és elaludt, mint aki jól végezte dolgát.

Végül is: ez a dolga.

És ha ez, akkor jól végezte.

2018 (szubjektív) legjobbjai – Áder-magyar értelmező szótár

A Független Hírügynökség megszerezte Áder János államfő újévi beszédének hiteles magyar fordítását. A szöveget elsőként mi tesszük közzé.

Az MTI közlése szerint az államfő az újév első perceiben sugárzott beszédében minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, a nemzet minden polgárának boldog új esztendőt kívánt, mindenkinek, aki szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja „széles e hazában”.

A szöveg magyar fordítása: az államfő elnézést kért a magyar emberektől, amiért idáig nem nyilvánult meg a nemzetet érintő fontos kérdésekben. A pártok fölöttiséget úgy értelmezte, hogy nem foglalkozik a hazai belpolitika alakulásával, nem szól bele abba, hogy számtalan esetben sérült a jogállamiság, a demokratikus intézmények kiüresedtek, az egészséges verseny helyett pedig a csókosok vagyonosodása vált általánossá Magyarországon.

Áder János bizakodásra okot adó új esztendőt kért az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak. Reményeiket valóra váltó új esztendőt kért az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak. Békés új esztendőt kívánt az elnök a járt úton haladóknak, és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek, mindenkinek, aki „másokkal együtt vagy éppen magányosan ünnepelve a szeretteire gondol”.

A szöveg magyar fordítása:  Áder János itt valójában azt kívánta elmondani: szégyenteljesnek tartja, hogy a kormány milliárdokat költ arra, hogy a magyarokban gyűlöletet keltsen a civil szervezetek, valamint más nemzetek tagjai iránt. Ellenséget kreál ott, ahol nincs, megbélyegez másokat, hamis vádak alapján indulatokat szít. Ezzel, mondja az államfő, a kormány a lényeges dolgokról akarja elterelni a figyelmet, például az egészségügy kritikus helyzetéről, az oktatás vállalhatatlan állapotáról, valamint a szegénységről, amely egyre több magyar családot érint.

A köztársasági elnök szerint az új év első perceiben elhangzó jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé. Kiemelte: mindenki azt szeretné, ha családjával, barátaival osztozna a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban. „Bármiben hiszünk, bármilyen célok vezérlik életünket, ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni. Őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben!”

A szöveg magyar fordítása: Haladéktalanul abba kell hagyni az adófizetők pénzből finanszírozott gyűlöletkampányt, a kirekesztést, valamint azt a hazugságokra épülő politikát, mely minden bajunk forrását az amúgy nem létező Soros-tervben látja. Áder János szerint a Brüsszel elleni hangulatkeltés nem szolgálja a magyar érdekeket, és ő személy szerint ezért is sajnálja, hogy csak most, 2018 első perceiben emelte fel a szavát e visszás jelenségekkel szemben.

Áder János hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra. „Tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén? És amit ilyenkor oly sokszor megfogadunk: elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi – új célokat tűzünk magunk elé? Tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé?”

A szöveg magyar fordítása: Áder János megígérte, hogy a jövőben valóban a köztársaság elnökeként fog viselkedni és megnyilvánulni. A globális felmelegedést, valamint a Föld jövőjét érintő ökológiai problémákat továbbra is fontosnak tartja, de mostantól Magyarország jelene sem lesz közömbös a számára, ezért a jövőben minden rendelkezésére álló  eszközzel fel kíván lépni az egész országot behálózó és gyengítő korrupció, valamint a demokratikus jogállam lebontóival szemben.

Az államfő Assisi Szent Ferenc gondolataival zárta beszédét: „szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett, Legyen igazság, ahol tévedés van, És öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!”

A szöveg magyar fordítása: Befejezésként az államfő azt kérte a magyaroktól, hogy ne üljenek fel a hazug propaganda által terjesztett gyűlöletbeszédnek. Akik valóban keresztény embernek tartják magukat, ítéljék el azokat, akik a kereszténység álarca mögé bújva Jézus tanításaival ellentétes eszméket terjesztenek, azaz, gyűlöletet keltenek mások iránt, az elesetteket pedig nem felsegítik, hanem lerúgják az út széléről a szakadékba.

Orbán Viktor még 12 évre tervez

Az újonnan megválasztott magyar kormányfő, miután immár negyedszer tette le a miniszterelnöki esküt az Országgyűlésben tartott első beszédében ismét eltemette a liberális demokráciát, valamint ismét elvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát.

Orbán békés hangnemben indított: „a kormány a kétharmados alkotmányos többség alapján áll, de mindig a három harmadot szolgálja majd.

Továbbá: „a haza nem lehet ellenzékben, mert az magasan a pártok felett áll”, „szolgálata nem függhet attól, hogy éppen ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk”.

„Derűlátón, bizakodóan és tettre készen állok most Önök előtt.”

Hosszú távra tervez

Orbán szerint a magyarok már nemcsak abban hisznek, hogyha jól végzik a dolgukat, a holnap nem lesz rosszabb a mánál, hanem abban is, hogy a holnap jobb lehet.

„Azt akarják, hogy az előttünk álló jövő lehetőségeihez méltó kormányunk legyen. Ez bátorít és feljogosít, hogy terveinket ne négy-, hanem tízéves kitekintéssel készítsük el. Sőt, inkább 12 éves időtávban kell most gondolkodnunk.”

Ennek, mondjuk, gyakorlati oka is van, hiszen az Európai Unió következő költségvetése, illetve végrehajtása valójában 2030-ig tart majd.

A vízió

„Tudom, hogy sokan majd hihetetlennek tartják, én azonban elérhetőnek, hogy 2030-ra Magyarország Európa első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni” – mondta Orbán Viktor a parlamentben.

A liberális demokrácia temetése

A miniszterelnök beiktatási beszédében azt mondta: az eddigi sikerekhez hozzájárult, hogy „nyíltan kimondtuk: a liberális demokrácia korszaka véget ért”.

A kormányfő úgy fogalmazott, a magyarok válasza a megváltozott világra az, hogy „a zátonyra futott liberális demokrácia bütykölése helyett inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát, amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására”.

A megjelölt célok

Megállítjuk a demográfiai csökkenést, és vissza is fordítjuk.

Gyorsforgalmi utak és autópályák lesznek, amelyekre mindenhova el lehet jutni 30 perc alatt.

Tiszta energiát ad majd Paks és a napelem.

A világ tíz legjobb országa akarunk lenni, amely hozzáadott értéket követelő külföldi beruházásokat vonz

A magyar vállalkozásokat is fejlesztjük közben.

Új magyar honvédséget építünk egy fegyverkezési időszakban.

Kiépítjük Lengyelországgal a stratégiai kapcsolatot, és gazdasági régiót építünk közösen.

A magyarok számára Budapest az örök város, amelyet ki fogunk építeni.

A kultúra hatalmas mágnes, amely összetartja a magyarságot.

A szabad magyarok, a szuverén állam kormánya

„Kormányom a szabad magyarok és a szuverén magyar állam kormánya lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.

A kormányfő úgy fogalmazott, „egy olyan ország önbizalmával és méltóságával kell élnünk, amely tudja, hogy a magyarok többet adtak a világnak, mint amit kaptak tőle”.

Mint mondta, szeretné meggyőzni a szomszéd országokat, hogy összefogva, Európa legbiztonságosabb, leggyorsabban fejlődő, egységes gazdasági, kereskedelmi és közlekedési területévé építsék a Kárpát-medencét. Az elmúlt években számos bizonyságát adtuk, hogy a magyaroktól nem kell félni, aki együttműködik velünk, az jól jár – jelentette ki Orbán Viktor.

Tüntetési tanácsok szervezőknek és szónokoknak

Utoljára 16 éves koromban üvöltöttem olyan dolgokat, amiket nem én találtam ki. Akkor, 1967-ben, a Szabadság téri amerikai követség előtt tüntettünk a vietnami háború ellen. Kivittek bennünket, gimnazistákat. Szép volt az idő, a végén még jégeső sem esett, nem kellett suliba menni, és ha jól emlékszem, egy igen helyes lány állt előttem.

Azt kiabáltuk, hogy „Inkább ma legyünk aktívak, mint holnap rádióaktívak”. Meg azt, hogy „Inkább tüntessünk az atombomba ellen, minthogy ő minket eltüntessen.”

Akkor ez még elment, bár két évvel később már nagyon cikinek tartottam. Azóta csak akkor tapsolok, ha magamtól jön, és csak azt mondom, amit jónak tartok.

Ha több ezer ember előtt azt kérdezik tőlem: „Akarjuk-e, hogy Orbán Viktor eltakarodjon, nem fogom több ezer emberrel együtt azt mondani, hogy igen.”

Még akkor sem, ha azt akarom.

És nem emelem fel a kezem, ha a szónok azt kéri tőlem. Még akkor sem, ha egyébként egyetértek azzal, amiért másokkal együtt nekem is föl kellene emelnem a kezem. Tornaórán annak idején felemeltem, de az akkor testmozgás volt, nem kormányellenes tüntetés.

És nem kiabálom hangosan, hogy nem hagyjuk! Sem azt vezényszóra, hogy mocskos Fidesz.

Miközben… lásd, mint fenn.

Hívő vagyok. A magam módján. Magamban hiszek. Hiszem, hogy vannak gondolataim, és azokat a magam módján meg is tudom fogalmazni.

Szívesen hallgatok persze másokat is. Főleg olyanokat, akik nem mondják, hogy emeljem fel a kezem, vagy sokadmagammal kórusban válaszoljak egy olyan kérdésre, amelyben egyébként benne van a válasz.

Olyan is van, hogy tapsolok. Nem felállva, ütemesen, hanem úgy, ahogyan nekem tetszik.

Legközelebb, ha lesz még olyan tüntetés, amire elmegyek, tessék rám jobban odafigyelni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!