Kezdőlap Címkék Ausztria

Címke: Ausztria

Néhány napja elhunyt a legidősebb holokauszt túlélő

Három hónapig élhettek – mondták az SS őrök Auschwitzban a zsidó foglyoknak, akiket szabályosan halálra dolgoztattak. Marco Feingoldnak szerencséje volt: már a végkimerülés határán volt két és fél hónap után, de akkor átvitték egy másik munkatáborba, ahol sokkal jobbak voltak az életfeltételek. Három német munkatábort is megjárt amíg aztán az amerikaiak fel nem szabadították a nagy lágert Buchenwaldban.

Marko Feingold ezek után hazaindult. Ugyan Besztercebányán született 1913-ban de az osztrák fővárosban töltötte gyermekkorát. Az orosz határőrök azonban megállították Ausztriában. Közölték Karl Renner szociáldemokrata kancellár rendeletét:

Ausztria nem fogadja vissza a zsidókat !

1945 után is igen élénken megmaradt az antiszemitizmus Ausztriában – emlékezett vissza Marko Feingold. A zsidók egyszerűen nem találtak munkát maguknak! Ezért Marko Feingold az amerikai övezetbe tartozó Salzburgban emigrációs központot hozott létre: több mint százezer osztrák zsidónak segített új életet kezdeni Ausztrián kívül! Ő maga azonban ragaszkodott Ausztriához: ruha üzletet nyitott Salzburgban, és sikeres vállalkozó lett. Amikor Németországban megkezdődött a szembenézés a nácizmussal, akkor Marko Feingold úgy gondolta, hogy Ausztriában is itt az idő! Tévedett! Annak ellenére, hogy Ausztriának zsidó kancellárja volt Bruno Kreisky személyében, de a szembenézés a nácizmus bűneivel elmaradt. Pedig Hitler és Eichmann osztrák volt éppúgy mint Kaltenbrunner, a nemzetbiztonsági főnök, aki a lágereket igazgatta.

Csak a huszonegyedik században változott meg a helyzet

Lassan kihalt az a generáció, mely aktív volt a náci időkben, és a fiatalok már nyíltabban szembenézhettek a múlttal, melyet Nobel díjas honfitársnőjük, Elfriede Jelinek is elébük tárt. Az idős Marko Feingold immár elmesélhette életét, mely 1940-től 1945-ig náci lágerekben zajlott. Auschwitzban ő volt a 11996-os fogoly. Élete végső periódusában számtalan elismerés érte az osztrák állam részéről. A fiatal kancellár, Sebastian Kurz külön is fogadta, hogy kifejezze az elismerését a holokauszt túlélőnek, aki annak ellenére nem hagyta el Ausztriát, hogy szülőföldje többször is megtagadta őt.

Orosz kémet keresnek Ausztriában

Az osztrák ügyészség szerint a magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevező férfi az orosz GRU munkatársa volt.

A GRU, az orosz katonai hírszerzés különösen aktív volt Ausztriában amíg a belügyminisztérium élén Szabadságpárthoz tartozó politikus állt. Ez a szélsőjobboldali párt ugyanis igen jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. Putyin elnök táncolt a külügyminiszter asszony esküvőjén, akit a Szabadságpárt állított a tárca élére. Strache, a Szabadságpárt vezetője épp abba bukott bele, hogy egy videó kapcsán fény derült szoros orosz kapcsolataira. A CIA többször figyelmeztette az osztrákokat, hogy korlátozzák orosz kapcsolataikat különben kizárják őket a nyugati titkosszolgálatokat egyesítő berni egyezményből. Kurz akkori kancellár értette a finom célzást: saját irányítása alá helyezte a hírszerzést és a kémelhárítást.

Ezt követően letartóztatták Martin M. ezredest, aki fontos szerepet töltött be az osztrák hadseregben. Az ügyészség szerint 1992 és 2018 óta folyamatosan információkkal látta el az orosz hírszerzést. A 26 éves kapcsolat utolsó orosz partnere lehetett az a GRU tiszt, aki magát Igor Jegorovics Zajcevnek nevezte. Ausztria nem tagja a NATO-nak, mert az oroszok azzal a feltétellel vonultak ki 1955-ben az ország területéről, hogy Bécs sohasem lép be az észak-atlanti szervezetbe.

Hogyan kezdjük újra a liberalizmust?

A törökök kiűzése után számított modern magyar történelem legsikeresebb korszaka az 1867-től datálódó dualizmus fél évszázada. 1913-ban volt az ország fejlettsége (és egy főre jutó GDP-je) a legközelebb Nyugat-Európáéhoz és a társország – ma is állandóan referenciának tekintett – Ausztriáéhoz (az utóbbi esetében annak 77%-a, a 2001-es 37%-hoz és mai 30%-hoz képest – ami óriási, ha tetszik, drámai különbség).

A dualizmus kori modernizáció, ahogy az állam is liberális elveken nyugodott. Az utána következő, mélyen kudarcos „rövid” XX. század során (1914 – 1989) és az enyhe megkapaszkodást mutató rendszerváltó harminc évben autoriter, totalitáriusba hajló, diktatórikus és posztkommunista-extraktív-konszolidálatlan, majd újra autoriter rendszerek követték egymást, különböző távolságban a liberális gyakorlattól. De

minél közelebb volt ez a bő száz év a liberális hagyományhoz, annál többet tudott lendíteni az országon. És minél radikálisabb az elkanyarodás, annál nagyobb lemaradást termelt.

A liberalizmus gyakorlatán a vállalkozás és a piac kellő szabadságát, az államok korlátozott társadalmi beavatkozását, a jó kormányzást, a jog uralmát és a polgári kultúra primátusát értjük. Nagyjából ez a felállás teszi a lehetővé a legnagyobb társadalmi hatékonyságot, értékteremtő képességet és összboldogságot. Nem jelent általános igazságosságot, főleg nem egyenlőséget vagy minden szociális rétegre kiterjedő jólétet – legalábbis nem olyat, amelynél a progresszivisták vagy a szocialisták ne követelnének nagyobbat, hogy aztán adott esetben hatalomra kerülve sokat rontsanak a helyzeten (mint Medgyessy-cum-Gyurcsány és az MSZP kaotikus násza a kétezres évek első évtizedében).

Tragikusan véres XX. századi történelmünk, benne ragadozó rezsimek találkozása a keleties feudalizmus, a függetlenség hiánya és a nemzet folyamatos csonkolása okozta frusztrációkkal olyan ballasztnak bizonyult a legutóbbi rendszerváltáson, amelyet az Orbán-klán könnyedén használt ki a saját romboló céljaira. Mit lehet tenni ilyen ballaszttal a társadalmon, hogy visszakormányozzuk az országot a liberális vizekre, ahol a legnagyobb – noha semmi esetre sem garantálható – esélye nyílhat a konszolidációra és a kibontakozásra?

Mindenekelőtt a liberalizmusnak nincsen inspiráló ágense és képviselete ma Magyarországon, amely mozgásba tudná hozni ennek történeti, eszmei és gyakorlati nagyságát; a liberalizmust csaknem mindenki meghaladott politikának állítja be akár, mert úgymond, minden „demokratikus” párt és politikai irányzat már felvette belőle, ami érték benne, akár mert – az ellenfelei – páriaként mutatják be, amelyet már nemcsak meghaladott a történelem, de a történelem egyik legkártékonyabb eszmerendszere is volt. Az utóbbi butasággal nem foglalkozom (elég volt a poszt bevezetőjében közvetetten cáfolni), az előbbivel is csak annyira, hogy nyilvánvalóvá tegyem: a liberalizmus tartalmát nem annyira felvették a XX. század „demokratikus” politikai irányzatai, mint tönkre-, majd felismerhetetlenné tették. A liberalizmus korának szerte Európában vége lett az I. világháborút megelőző években, Angliában és az Egyesült Államokban az 1930-as évek közepére.

A haza ellenzéknek semmi köze a liberalizmushoz. Egy pillanatra, 1989-1992 között úgy tűnhetett, hogy egy-két pártjának lehet, de ezek egymás után hullottak el és álltak át részint a progresszivista-szocialista-anómikus oldalra, részint az újjoboldali-(etno)nacionalista opportunizmushoz.

A magyar liberalizmusnak – megkülönböztetendő a fából-vaskarika liberális nacionalizmustól – tehát először is meg kell keresnie önmaga narratíváját, amely nem az említett (sejtetett) posztmarxista radikálisok, és pláne nem a kollégiumi gyökerű társutasok elképzelése lesz a liberalizmusról, hanem valami eddig nem hallott, nem ismert, nem lejáratott logika. Ezzel párhuzamosan a liberalizmusnak tisztáznia kell, milyen vágyakat tudhat megszólítani és kik lehetnek a szavazói ebben az országban: ki kell gondolnia, miért szavaznának rá, utána szisztematikusan elemezni a válságból való kilábalásunk módszerét, megkímélve a frissen kalibrált szavazórétegét a kliséktől. Majd mehet az egész eddigieket előbb mozgalomba, majd pártba önteni, amelyek a liberalizmust – nem kevesebb, mint – a történeti, természeti, technológiai, gazdasági, szociális, kulturális és politikai szemszögekből is adekvát, ugyanakkor eladható formába szervezik.

Ennek a posztnak itt és most csak az a célja, hogy két dolgot kimondjon: egy, a liberalizmusra újra nagy szükség van és minden ellenkező híreszteléssel szemben a mai barátai nem képviselik jól – sőt. Kettő, az új liberalizmus és az antiracionalista jobbközép szövetsége Magyarország száz éve megszakadt polgárosodása újrafelvételének egyetlen reménye. A liberális öntudat újjászületéséről gondoskodni most, amikor a legmélyebb a sötétség, azok feladata, akik nem adták fel, de ma még nem látják az eszközt. Az eszköz ugyanis éppen az, amelyet a legnagyobb sötétbe von korunk: nem véletlenül.

Mai kérdés – Az osztrák „vadászati idény” Ön szerint átívelhet a magyar határon?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Az osztrák "vadászati idény" Ön szerint átívelhet a határon?

Az osztrák lehallgatási botrány hullámverései

0

A bécsi múzeumi negyed közepén rajtam kívül senki se követi az élő közvetítést a sajtókonferenciáról, amelyen Strache lemondását jelenti be. A kancellári hivatal előtt viszont tömeges fütty fogadta a lemondás hírét. Az ORF az FPÖ „hatalmi centrumában” Hofer infrastrukturális minisztert (aki majdnem államelnök lett) és Kickl igazságügy-minisztert sejti.

A botrány kitörése előtt már voltak pletykák, hogy Hofer külügyminiszter lesz a Putyinnal az esküvőjén (nem Putyinén, a sajátján) táncoló Kneissl helyett. Ez most bukik, ugyanakkor eddig Strache tagadta legvehemensebben ezt. Az FPÖ mindenesetre óvatosabb lesz az orosz kapcsolatokat illetően.

Az európai parlamenti választásokra is kihatásokkal lehet az ügy: egyrészt kérdés, hogyan változik ettől az eredmény. Az FPÖ már a botrány előtt megpróbált halászni a nagyobbik kormánypárt, az ÖVP választóinak „tavában”. Ezért nyomták előtérbe a listán második igazságügyi államtitkárt, aki nagyon nem Fideszes módon a szexuális kizsákmányolás és erőszak ellen terjesztett be szigorító törvényjavaslatot. De azt is rebesgették, hogy EU-biztosnak jelölik. Ha az igazságügyi-állampolgári jogi tárcát kapta volna, az érdekes lett volna Magyarország számára is, izgalmas parlamenti meghallgatást vetítve előre, de ez a kormány lemondása, az új osztrák választás miatt (egyelőre?) elmarad.

Szabó S. László

Hadüzenet Webernek

Sok vita folyik arról, hogy Orbán Viktort az érzelmei vagy a hideg, számító értelem vezeti politikai döntéseiben: a mai napon ez a kérdés eldőlni látszik. Mint a magyar miniszterelnök Heinz-Christian Stracheval, Ausztria alkancellárjával tartott sajtótájékoztatóján kiderült, kormányfőnket az indulatok vezérlik, és egyelőre nem látható, mai nyilatkozatának miféle következményei lesznek.

Azt mondta ugyanis, hogy „A magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki eleve bejelenti, hogy nem tart igényt a magyarok szavazataira. Manfred Weber azt találta mondani, hogy a magyarok szavazatával nem kíván európai bizottsági elnök lenni. Nekünk jó lett volna Weber bizottsági elnökjelöltnek, de ő kijelentette, hogy nem kér a magyarok szavazataiból.

Ha valaki így megsért egy országot, utána annak az országnak a miniszterelnöke nem szavazhatja őt meg. (…) Ezt a demokrácia és az erkölcs szabályai is tiltják, és ebben egyetértünk Weber úrral: nem lenne helyes, ha a magyarok szavazataival lenne bizottsági elnök.”

Nem mellesleg, a többi csúcsjelöltet is pozíciójukra alkalmatlannak nevezte, és hozzátette: „Keressük a megfelelő jelöltet” aki méltó elnöke lehetne az Európai Bizottságnak.

Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra a körülményre, hogy Manfred Weber sosem állította, miszerint nem kérne a magyarok szavazataiból. Egy korábbi, a ZDF televíziónak adott interjújára utalt a magyar miniszterelnök, ám abban világosan úgy fogalmazott: amennyiben csak a Fidesz szavazataival tudna csak az Európai Bizottság elnökévé válni, nem fogadná el a megbízatást. Hozzátette; inkább számítana „középről jövő” szavazatokra, ebből a pozícióból lenne ő Európa jövőjének alakítója.

Semmiképpen sem „a magyarokról” vagy a magyar népről beszélt.

Elképzelhető, hogy Orbán Viktor nem ismeri a különbséget a saját pártja és hazánk népe között – úgy általában véve – de májusban kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy a választók juttassák eszébe a differenciát.

A Heinz-Christian Stracheval folytatott tárgyalások egyébként a végeredményt tekintve szívélyes, baráti hangnemben folyhattak, ugyanis az osztrák alkancellár szinte mindenben egyetértését fejezte ki Orbán Viktorral, habár Manfred Weber kapcsán tartózkodott véleménye kinyilvánításától. Kifejtette azonban, hogy országaink között mennyire jó a kapcsolat, és minden felvetődő kérdésben támogatja, sőt, osztja a magyar kormányfő nézeteit és álláspontját.

A jelek arra mutatnak tehát, hogy az EP-választásokig nem lép ki a Fidesz az Európai Néppártól, azonban utána nagy valószínűséggel megteszi ezt a lépést, és nem kizárt, hogy a Salvini-féle populista szövetség frakciójához csatlakozik a párt uniós képviselőcsoportja.

Ez ugyanakkor a költségvetési vitára gyakorolt befolyásukat jelentősen csökkenteni fogja, hiszen már nem az Európai Parlament pillanatnyilag legerősebb frakciója áll majd mögöttük, hanem egy jóval kisebb, gyengébb, meg merhetjük kockáztatni az állítást: ad-hoc jelleggel összeállt képviselőcsoport, mely tagjainak személyes ambíciói miatt bármikor fel is bomolhat. A populista frakcióban nincsenek közlegények, csak tisztek: épp ezért fegyelem sem lesz.

Orbán Viktor tehát hadat üzent Manfred Webernek is.

Indulatból, haragból, a gesztusnak az országra gyakorolt későbbi következményeivel nem számolva.

Kíváncsian várjuk, mikor tűnnek fel az első óriásplakátok Budapest utcáin, melyek Manfred Webert támadják majd.

Der Standard – Magyarország nem Ausztria

0

Budapesten ezekben a napokban az embernek Stanisław Jerzy Lec (1909-1966) lengyel szatirikus író mondása jut eszébe: „Van a hazugságnak egy ideális világa, ahol minden igaz” – írta Paul Lendvai.

Orbán médiabirodalma a Fidesz tagságának felfüggesztését az Európai Néppártból nem csupán a kormányfő taktikai sikereként, hanem egyenesen úgy ünnepli, hogy az nem más, mint az EPP konzervatív kereszténydemokrata szellemének megmentése a döntő európai választás előtt. A hangot maga Orbán Viktor adta meg, szerda esti sajtótájékoztatóján, majd ezt követően számos egyre élesebb hangú megnyilatkozásában. Orbánék olvasata szerint az EPP-nek kellene megváltoznia Orbán szándékainak megfelelően, nem pedig a Fidesznek kellene alkalmazkodni a pártcsalád értékeihez.

Közben Orbán és emberei szándékosan párhuzamot vonnak Ausztriával és az akkori kancellárjával, Wolfgang Schüssellel. Ausztriával szemben az EU akkori 14 tagállama az Osztrák Szabadságpárt koalícióba kerülése miatt inkább jelképes értékű, de politikailag a szándékkal ellentétes hatással járó szankciókat vetett ki. Ezeket azonban az Európai Bíróság egy döntése, valamint a Martti Ahtisaari akkori finn miniszterelnök vezette háromfős bölcsek tanácsának jelentése nyomán feloldották. Most Orbán újra feltalálta az „osztrák forgatókönyvet” a viszály rendezésére. A viszály 2000-ben azonban nem az EPP tagpártjai, hanem kormányok között folyt, és nem az Osztrák Néppárt és az EPP jövőjéről volt szó, hanem a bölcsek tanácsát az Európai Bíróság rendelte ki. A legjelentősebb különbség azonban az, hogy akkoriban egy majdani osztrák kormányhoz intézett figyelmeztetésről volt szó, ellentétben a mostani Magyarországgal, ahol a jelen rezsim nyolc év alatt kiforgatta a sarkából a liberális demokrácia alkotmányos alapjait, a jogállamot, és a pluralizmust, és konszolidált kleptokráciát épített ki.

Bármit is gondoljon valaki a Schüssel-kormányokról, még a legélesebben bírálók sem állíthatják, hogy a 2000-2008 közötti időszakban Ausztriában aláásták volna a demokratikus alapjogokat. A 2000-es Ausztria és a 2019-es Magyarország közötti, Orbán és apparátusa által a hajánál fogva előrángatott hasonlat több mint cinikus, és erkölcsileg megengedhetetlen manipuláció, hanem egyben szégyenletes visszaélés annak a Wolfgang Schüsselnek a nevével, aki most az EPP „bölcsek tanácsának” az egyik tagja – írta Lendvai.

Osztrák-horvát vita egy usztasa rendezvényről

0

Bleiburg városka katolikus plébániája nem engedélyezi a megemlékezést usztasákról, akiket Horvátországban sokan nemzeti hősöknek tekintenek. A horvát püspöki kar tiltakozik éppúgy mint Horvátország elnökasszonya. Peter Palics horvát püspök levélben kérte Bécs érsekét, Christian Schönborn bíborost, hogy lépjen közbe a rendezvény érdekében. A katolikus püspöki kar szóvivője Bécsben úgy nyilatkozott, hogy nem illetékesek az ügyben.

A Deutsche Welle közszolgálati portálnak nyilatkozva elmondta: Ausztriában nemrég hoztak egy törvényt, mely tiltja az usztasa szimbólumok használatát az országban. Miről emlékeznek meg Bleiburgban? 1945-ben a második világháború végnapjaiban Tito kommunista partizánjai kiszorították a nácikkal együttműködő usztasákat Horvátország területéről, ahol korábban brutális diktatúrát gyakoroltak. Lágerekben ezerszámra gyilkolták le az usztasák ellenfeleit és a zsidókat. A kommunista partizánok Bleiburg környékén utolérték a menekülő usztasákat, akik közül sokan magukkal hozták a családjukat is. Vérfürdő következett, ahol a halálos áldozatok száma több ezerre tehető. Mindkét fél ma is vitatja az áldozatok számát. A kommunista Jugoszlávia megszűnése után megkezdődtek a megemlékezések Bleiburgban. Ezeken részt vettek a horvát püspöki kar tagjai éppúgy mint a szélsőjobboldali pártok vezetői, akik gyakran kormányzati pozíciót is betöltöttek.

Ez Európa legnagyobb neonáci rendezvénye. Ezt írta egy beadványban több baloldali szervezet Karintia tartomány vezetőségének kérve a rendezvény betiltását. Arra hivatkoztak, hogy Ausztriában immár tilos a nácikkal együttműködő usztasák szimbólumainak a használata. Márpedig ezeken a rendezvényeken bőségesen lehet látni usztasa jelképeket, melyek sokakban rossz emlékeket ébreszthetnek. Ráadásul külföldről nagy számban zarándokolnak Bleiburgba neonáci szervezetek egész Európából.

Az usztasák terrorista tevékenységet is folytattak: ők gyilkolták meg Jugoszlávia királyát és a francia külügyminisztert Marseille-ben. A kommunista Jugoszláviában háborús bűnösnek nyilvánították az egész szervezetet, amely a független Horvátország megalakulása után újra erőre kapott. Az usztasák mindig is igen jó kapcsolatot ápoltak a római katolikus egyházzal, ellentétben a nácikkal, akik elvetették a keresztény humanizmust. Az usztasa rendezvény megterheli Ausztria és Horvátország diplomáciai kapcsolatait is bár Bécsben azt hangsúlyozzák: a helyszínen kell eldönteni, hogy engedélyezik-e az usztasa rendezvényt Bleiburgban, ebben a karintiai kisvárosban?…

Ausztria és Magyarország – gyermeteg viták

„Az osztrák és a magyar magatartásban sok rokon vonás van, de mégsem azonos súlyúak. Egyrészt azért, mert az osztrákok meg tudják védeni saját pozícióikat, s ezzel valóban elérik céljaikat, miközben a magyar fellépés képtelen lesz elérni saját céljait. Mi több, komolyan ront majd az amúgy sem problémamentes osztrák-magyar kapcsolatokon.” – Ara Kovács Attila Diplomáciai jegyzete

Január 1-ével életbe lépett Ausztriában az a törvény, mely megvonja az osztrák szintű gyermektámogatást azoktól a külföldi munkavállalóktól, akik nem Ausztriában nevelik a gyerekeiket. Nem teljes elvonásról van szó, a családi pótlék ezután is jár, de mondjuk egy olyan magyar munkavállaló esetében, akinek gyermekei Magyarországon élnek, neki a magyar szintű támogatást fizetik ki. Bécs szerint legalább egymilliárd euróról van szó, amit a jövőben nem kívánnak átvállalni.

A magyar kormány jegyzékben tiltakozott az osztrák külügyminisztériumnál, s egyértelműsítette: a szerinte diszkriminatív lépés miatt Marianne Thyssen szociális ügyekben illetékes uniós biztoshoz fordul, s ha ennek sem lesz foganatja, akkor megtámadja a családi pótlék indexálását az Európai Bíróságon.

Kérdés azonban, hogy vajon milyen sikerrel…? Ugyanis, míg Budapest bűnös diszkriminációról beszél, az osztrák eljárás egyáltalán nem nevezhető diszkriminatívnak, hisz az tulajdonképpen nem csak a külföldi munkavállalókra, de osztrákokra is épp úgy vonatkozik, ha az ő gyermekei sem élnek Ausztriában.

Igaz, az érintett osztrákok száma minden bizonnyal elenyésző, ugyanakkor nagyon nagyszámú külföldit – főként kelet-európait – érint majd, az intézkedés, hisz sajnos bevett gyakorlattá vált, hogy a magyarok, csehek, szlovákok stb. többsége eddig sem vitte magával gyermekeit, de felvették értük az osztrák támogatást. Ez általános gyakorlatnak számít – érvelnek az osztrákok, s tudvalevő, hogy igazuk van.

Ennél fogva a Bécshez intézett tiltakozás és a fenyegetőzések aligha elégségesek, hogy Budapest kierőszakolja a törvény megváltoztatását. Akkor pedig mi az értelme az egésznek?

A lényeg épp ebben a körülményben rejlik. Nem tagadható, hogy a jobboldali osztrák kormány – melynek egyébként tagja a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is – lázasan keresi azokat a témákat, amelyek – legyenek azok akár jogosak is, mint jelen esetben – kifejezetten a külföldiek ellen irányulnak, s demonstrálják azt, hogy Bécs mindent megtesz saját állampolgárainak, illetve az osztrák érdekeknek „védelmében”. Persze, nem feltételezhető, hogy Budapesten ne tudnák: tiltakozásuknak nem lesz foganatja, mert egyszerűen nincs igazuk. Az osztrákok ugyanis nem diszkriminálnak, hanem bezárnak egy olyan kiskaput, amit a kelet-európaiak előszeretettel használtak ki némi többletpénz reményében. Viszont a kakaskodással a magyar munkavállalók jogainak védelmét imitálják, s ezzel igyekeznek kielégíteni a populista elvárásokat.

Az osztrák és a magyar magatartásban sok rokon vonás van, de mégsem azonos súlyúak. Egyrészt azért, mert az osztrákok meg tudják védeni saját pozícióikat, s ezzel valóban elérik céljaikat, miközben a magyar fellépés képtelen lesz elérni saját céljait. Mi több, komolyan ront majd az amúgy sem problémamentes osztrák-magyar kapcsolatokon.

A jelenség sok tekintetben beszédes, sőt bizonyos értelemben számos egyéb tanulsággal is bír, hisz ennél plasztikusabban semmi sem képes kifejezni az európai radikális jobboldal, továbbá az Európa-szkeptikusok kontinentális összefogásának képtelenségét. Az elmúlt két évszázad során számos, rövidebb-hosszabb életet megélt internacionálét láthattunk már. Egyet azonban soha: a jobboldali pártokét. Nacionalizmusuk és az oly jellemző belső indulataikat tüzelő populizmusuk képtelenné teszi őket az összefogásra. A 20. században csak háborúkat tudtak kirobbantani, békét és megegyezést teremteni soha.

21 év után először érkezik izraeli miniszterelnök Bécsbe

0

Nagyszabású antiszemitizmus elleni konferenciát rendeznek Ausztria fővárosában november 20-án és 21-én – jelentette be Sebastian Kurz kancellár. Ebből az alkalomból Bécsbe látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is. A konferencián uniós országok és az Egyesült Államok képviselői illetve zsidó szervezetek vesznek részt. A cél az, hogy az antiszemitizmus elleni harcot a huszonegyedik század feltételeihez alakítsák.

 

Kurz kancellár azt is bejelentette, hogy egy második holokauszt emlékművet is emelnek annak a 66 ezer osztrák zsidónak az emlékére, akiket a nácik megöltek a világháború idején. Sebastian Kurz azt is hozzátette: azoknak a holokauszt áldozatoknak a gyermekei vagy unokái, akik külföldön élnek, újra folyamodhatnak az osztrák állampolgárságért.

Izraelben sokan az osztrák kormány bojkottjára szólítottak fel azt követően, hogy Kurz kancellár bevette a kabinetbe a Szabadságpártot, melynek neonáci gyökerei vannak – emlékeztet a baloldali Haaretz.

A Szabadságpárt jelenléte úgy látszik, nem zavarja Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, aki elfogadta a meghívást Bécsbe.

Igaz, hogy nemrég Budapesten is járt, ahol nagyszabású Soros György elleni kampány keltett antiszemita érzelmeket. Sőt az izraeli kormányfő Budapesten a visegrádi négyek miniszterelnökeivel is találkozott, akik letették a nagyesküt, hogy harcolni fognak az antiszemitizmus ellen. Majd ezt követően Lengyelországban olyan holokauszt törvényt fogadtak el, mely a nácikat tette egyedül felelőssé azért, hogy megsemmisült a világ legnagyobb zsidó közössége azokban a Lengyelország területén létesített haláltáborokban.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!