Kezdőlap Címkék átrium

Címke: átrium

Moralizáló gyilkosok

Alföldi Róbert nem sokat kertel, elég egyértelműen arról regél az általa rendezett Chicago című musicalben, hogy lejjebb csúsztunk, mint az egykor gengszterektől hemzsegő, eldurvult, korrupt Chicago. A produkció végén, az Átriumban, a Kultúrbrigáddal közös előadásban, két nyilvánvaló gyilkos, akiknek teljesen elsikálták az ügyét, akik szabadon randalíroznak, a nézők felé fordulva megköszöni nekünk, hogy olyanná tettük az országot, amilyen.

 

Alföldi persze belecsapott a lecsóba, senki nem gondolhatta, hogy mindössze tűzijátékszerű, üresen csillogó revüt rendez a Chicagóból, aminek nézése, hallgatása közben elandalodunk a dalokon, csodáljuk a pergő lábú táncosokat, és a csicsásan fénylő színpadot. Voltak ilyen Chicago előadások szép számmal, spongya rájuk. De Ascher Tamás úgy rendezte meg évtizedekkel ezelőtt a darabot Kaposvárott, hogy abból ugyancsak érzékelhető volt a lecsúszottságunk, az a mentalitás, hogy pitiáner alakokat felpumpálnak, istenséggé tesznek, de attól ők még senkik maradnak, és netán majd vissza is hullanak a porba.

Fotó: Szilvás Zoltán

Még mielőtt megnyitották volna az Átrium Film-Színházat, Zsótér Sándor, a csak módjával fűtött, némiképp romos helyiségben játszatta a musicalt, amiben a HOPPart Társulat fiataljai üvöltötték ki magukból kínzó világfájdalmukat egy brechti keménységű, tökös, erotikus, fantáziadús produkcióban. Bozsik Yvette a Centrál Színházban szalonképesebb verzióval rukkolt elő, de ő is erőteljesen éreztette a manipuláció otromba természetrajzát, amikor például Kulka János sztárügyvédként magabiztos fölénnyel, róka ravaszsággal, okos kiszámítottsággal adagolta a hazugságait, és etetett meg velük bárkit, az hideglelősen hátborzongató volt.

Alföldi is sokat beszél a produkcióban a sulykolt hazugság vízfolyásként való rázúdításáról a végtelenül hiszékenyekre. Arról regél, amikor már a hazugság az alapjárat. Az igazsággal senkinek esélye nincs semmire. Ebben a produkcióban hangsúlyosabb a szokottnál, a Fodor Annamária által játszott magyar lány, aki állandóan azt szajkózza, hogy ő ártatlan, és valószínűleg az, így aztán fel is akasztják. Előtte még ebben a verzióban jól lemigránsozzák. Neki nincs módja a börtönőr megvesztegetésére, sztárügyvéd horribilis honoráriumára, ő csak úgy simán, mezei módon ártatlan. Hát ez már halálosan büntetendő!

Fotó: Szilvás Zoltán

Egy gyilkosság viszont simán kidumálható. Meg persze bármi más is. Ez a piszkosan szerzett pénz világa. A gátlástalan erőszaké. A törtetésé. Ebben az esetben a dalokat nem betétekként kezelik, rögvest folytatódik az előadás, nincs mód tapsra utánuk, meg ünneplésre, hogy a színész hú, de bravúrosan énekel. Sokan amúgy is messze vannak a bravúrostól. Mondjuk Brasch Bence Billy Flynn ügyvédként tényleg igazán jól énekel. Cserébe kevésbé jól játszik. Csinos, piperkőc, domborodó mellkasú, lenyalt hajú, jól vasalt srácnak hat inkább, mint fajsúlyos, megkerülhetetlen, veszélyesen agyas fenevadnak. Túl fiatal még, igen jó lehet majd a szerepben 10-15 év múlva. Kicsit fura is, amikor a nála sokkal idősebb Velmát oktatja életismeretre. Parti Nóra adja minden hájjal megkent nőnek ábrázolva, akiről hihető, hogy biztos kézzel lepuffantja a férjét, és, hogy bármire képes azért, hogy szabaduljon, énekesnőként karriert csináljon. Számító nőstény. Roxie-ként, újonc börtöntöltelékként és feltörekvő énekesnőként, Huzella Júlia Velma vetélytársnője. Naiv kartáncosból, forró fejű gyilkosból, válik ünnepelt celebbé, majd ejtett sztárrá. Gyors pályaív. Érzékelteti, ahogy vérszemet kap, rájön, hogy az elaljasodás kifizetődő. Igen magasra lehet jutni vele. Hernádi Judit Morton mamaként, a tapasztalt, ügyeskedő börtönőrként, a sztárügyvédhez hasonlóan alaposan ismeri a dörgést. Korrupt ő is a végletekig, de van benne segítőkészség, betyárbecsület, ahogy Hernádi játssza, még báj is. Azt mutatja meg, ha így lehet élni, hát így élünk, de azért nem muszáj förmedvényes szörnyeteggé válni. Hernádi egy az egyben, úgy, ahogy látjuk, halljuk a deszkákon, Morton mama tökéletes kivetülése.

Fotó: Lakatos Péter

Ahogy igen szép alakítás Mihályfi Balázsé is, Roxie unalmas, áldozatkész férjeként, aki bár megcsalják, levegőnek nézik, ő csak szeret és szeret. Bercsényi Péter olyan sztárújságírónőt játszik remekül, aki ugyanolyan profi, undorító módon manipulál, mint a sztárügyvéd. Hihetetlenül magas hangokat csal elő magából. Hámori Ildikó konferansziéja, antikonferanszié. Nem pörgős, nem flott, nem szellemes. A maga eléggé félénk, közhelyes módján, de gondolkodtatni akar. Arra hív fel minket, hogy mélázzunk el a történteken, hiszen ez a gyilkossá lett két lány nem akart mást, csak boldoggá lenni. Figeczky Bence kéjsóvár színházi szervezője, aki szexuális szolgáltatásokért hazudik színpadi előnyöket, a kiszolgáltatottságot kihasználó, otromba gennyláda. Fodor Annamária, Vásári Mónika, Nagy Anikó, Tornyi Ildikó, Hollai Anna, ütős csapatot alkotva, börtöntöltelékek, vagy újságírók, érdeklődők, járókelők, mikor, mire van szükség. A táncból is derekasan kiveszik a részüket. A tánckar, Vári Bertalan intenciói szerint, nem egyen-magasságú, egyen-emberekből áll, hanem karakteres fazonokból, akik jókora lendülettel ropják. A zenekar ugyancsak nagyon odateszi magát. Kálmán Eszter díszlete rúdtánchoz is használható, de némiképp börtönrácsnak is tekinthető fémalkalmatosságokból építkezik. Tihanyi Ildi olyan rabruhákat tervezett, amik hajaznak a nálunk használatos, a szürkeséget, színtelenséget, néhány formával oldani igyekvő, sápatag börtönviseletre.

Az előadás sem elég virulens mindig, több helyütt nem olyan pörgős, nem annyira flott, mint a szintén Alföldi által rendezett, Az őrült nők ketrece, ami méltán kiugró siker ugyanitt. Ez is majd nyilván összerázódik, jóval feszesebbé válik. A vége nagyon ütős, bár persze vitatható, én közel sem tartom ördögtől valónak az aktualizálást, hiszen mi másról beszélne a színház, mint aktuális dolgainkról. Teheti ezt elvontan, filozofikusan, megemelve, de teheti vásári módon, profánul, provokatívan is, és persze keverheti a különböző elemeket.

Fotó: Lakatos Péter

A produkció befejezéseként, a két méltatlanul kiszabadult, gyilkos díszpinty, akiket a mindig friss húsra éhes szenzációhajhászok celebként már ejtettek, külvárosi művelődési házban lépnek fel. Cukormázasan rózsaszín, röhejesen fodros-bodros nagyestélyit viselnek. Eddigi kihívó voltuk giccses sziruppá változott. Álságosságuk változatlan. Ekkor mondják a képünkbe, farkasszemet nézve velünk, hogy köszönik, hogy olyanná tettük az országot, mint amilyen. Vagyis korrupttá, hazuggá, melyben nyilvánvaló bűnözők lehetnek szabadlábon, sőt kerülhetnek piedesztálra, ártatlanok meg esetleg bűnhődhetnek. Amikor a botcsinálta dívák kivonulnak, magasztos zene részletei szólnak, eltorzítva. Tán jobb nem leírni, hogy mi, mert ilyesmiből már volt balhé. De a torz fenségesség jelzi, hogy honnan hová jutottunk. És hát ennek a jelképe ez a két nő, akiknek igazán lenne mit szánniuk-bánniuk, de lám, már némi moralizálásra is vetemednek.

Fotó: Lakatos Péter

Show-ba oltott keserűség ez. Színpadi vádirat. Kórkép, hogy itt tartunk, szórakozhatunk is akár ezen, mint most a produkción, és röhöghetünk is, de úgy, hogy azért olyan nagyon nincs min röhögni. Vagyis hát nagyon is van, de ez már a sírással határos. 

Újból a multiláncok a célkeresztben

A hipermarket- és diszkontláncok „megtöréséről” beszélt Lázár János. A multik kipasszírozása sokadszor kerül elő a kormány részéről. Az adatok azt mutatják, hogy gyorsulva nyílik az olló a hazai kisboltok és a multiláncok helyzete között. Több, mint ötször annyi kistelepülés van bolt nélkül, mint másfél évtizede.

A kisboltokat elsősorban a szegénység sújtja.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Talán csak a választási kampány hevülete, talán tényleges szándékot tükröz: Lázár János a hétvégén ismét elővette a „multikártyát”. Egy vidéki rendezvényen azt fejtegette, hogy mivel az emberek a napi fogyasztásra szánt pénzüket döntően a hipermarket- vagy diszkontláncoknál költik el, ez meghatározza a magyar élelmiszer-gazdaság helyzetét: amit ezek a cégek a polcra tesznek, azt veszik az emberek.

„Amíg ezt nem tudjuk megtörni, és ebben csak részsikereket tudtunk elérni, addig Magyarországon csak félmegoldásokat tudunk biztosítani”

– mondta a kancelláriaminiszter.

Legutóbb októberben került elő a téma, és mérsékelt hevességgel cáfolták hivatalos körökben a kiszorítás megvalósítását. Több helyről származó, sehol meg nem erősített hírek szerint részben megváltozott a koncepció: eredetileg kifejezetten a két német diszkontóriás, a Lidl és az Aldi volt kijelölve a kiszorításra, időközben azonban a megváltozott külpolitikai helyzetben a német cégek „érinthetetlenekké” váltak.

Egyelőre nem világos, hogy milyen stratégiát akar követni a kormány, ebben alighanem döntő lesz a választások végeredménye. Akkor kiderül, hogy marad-e a jelenlegi, lopakodva terjeszkedés, amelynek jegyében legutóbb pár napja jelentették be, hogy a Mészáros Lőrinc-féle Appeninn befektetési cég 18 olyan ingatlant vesz meg 4,5 milliárd forintért az osztrák Erste befektetési alapjaitól, amelyeket a Spar bérel üzletei számára.

Kérdés azonban, hogy járható út-e a külföldi láncok további szorongatása, netán kizavarása az országból. Eltekintve a várható diplomáciai vihartól, a multinacionális cégek versenyelőnye minden adat szerint szinte behozhatatlan a hazai boltok számára.

Más kisker-ingatlanok is gazdát cserélnek. Múlt heti bejelentés szerint kivonul Magyarországról az egyik legnagyobb kereskedelmiingatlan-tulajdonos, az Atrium, amelynek egyik legismertebb érdekeltsége az óbudai EuroCenter. A mintegy 22 milliárd forint értékű ügylet keretében a vevő Wing Zrt. kezébe kerül mások mellett vidéki Penny Marketeknek (bérleményként) helyet adó tucatnyi épület.

Már októberben írtunk arról, hogy a 2016-os eredmények szerint a hat külföldi lánc összesített bevétele (kerekítve) 2400 milliárd forint volt 1209 egységgel, a három magyar hálózat 9400 milliárd forintot forgalmazott 1475 bolttal. Vagyis közel nyolcszor annyi egység termelte meg a multik bevételének hatvan százalékát.

A külföldi tulajdonú láncok élmezőnye és a hazai hálózatok (javarészt szórt tulajdoni szerkezetű, úgynevezett beszerzési társulások) közt óriási a különbség az egy alkalmazottra jutó éves bevételben. A CBA, a Reál és a Coop esetében ez jelenleg – piaci becslések szerint – 20 és 30 millió forint között mozog,

a mezőnyt toronymagasan a diszkontok (Lidl, Aldi, Penny Market) vezetik

60-80 millióval. A középmezőnybe a „hagyományos” hiper- és szupermarketek (Auchan, Tesco, Spar) tartoznak 35-50 milliós értékkel.

Aligha véletlen, hogy az elmúlt évek egyre erősödő bérversenyében is ez a sorrend. Az év első hónapjának egyik vezető híre volt, hogy húsz százalékkal dobja meg béreit a Lidl, ezzel a bolti dolgozói átlag 365 ezer, az üzletvezetői ennek duplája lesz márciustól. (A német cég saját adata szerint a mostanival együtt 2016 januárja óta 52 százalékos béremelést hajtott végre.) A Spar nem ad meg nyilvánosan fizetésadatokat, állításuk szerint két év alatt 40 százalékos növelést hajtottak végre, a kezdők minimuma most 200 ezer forint. A Tesco a tavaly őszi megállapodás értelmében bolton belüli munkakörbe 197 ezres legkisebb bért kínál, de ezt csak a hetedik hónaptól, viszont emellé még a cafeteria érkezik havonta.

Látható tehát, hogy már egyes külföldi cégek fizetőképessége (és talán üzleti stratégiája) között is szakadék tátong, a sor végén kullogó hazai láncokról (és a hozzájuk nem tartozó független kisboltokról) nem is beszélve. Ezek körében vált gyakorlattá az év elejének szintén slágerhíre, amely szerint akár a hét több napján zárva tartanak, vagy osztott nyitvatartással üzemelnek.

Nem is csoda ez, ha azt is megnézzük, hogy a KSH adatai alapján úgy becsülhető, hogy egy üzletre átlagosan mennyi bevétel jut. A hazai tulajdonúaknál éppen tizedannyi, mint a multiknál: körülbelül 160 millió forint.

Az jól ismert tény, hogy egyre kevesebb a kis bolt az országban: míg öt éve még több, mint 150 ezer volt, a számuk 2017 végére valószínűleg 130 ezerre esett. Tizenöt éve ez a szám még 165 ezer volt, vagyis mostanra a boltok egyharmada bezárt,

és ennek nagyobb része, körülbelül 60 százaléka a kisebb településeken.

Így nem is csoda, hogy ezek nagyjából tizedében (220-ban) ma már semmilyen bolt sincs. Másfél évtizede ez még csak mintegy negyven volt, vagyis öt és félszeresére növekedett azon községek száma, amelyek már egy pici vegyesboltot se tudnak eltartani. Az átlagértékek alapján impozáns jövedelemnövekedés az ország egyes vidékein tehát szinte egyáltalán nem mutatkozik meg az élet olyan alapformájában se, mint a legelemibb mindennapi bevásárlás.

És ebben rövid távon nem is várható előrelépés, mert

ezekben a térségekben a közmunka szinte az egyetlen jövedelemforrás.

Márpedig a kormány idén 266,1-ről 225 milliárdra csökkenti az erre szánt pénzt (és a hírek szerint 2019-től tovább folytatná ezt). A Policy Agenda friss munkaerőpiaci elemzése arra is rámutat, hogy eközben a foglalkoztatási alap bevétele 240,8-ről 264,3 milliárdra nő.

A bérnyomás pedig alig mérséklődik: két év alatt jelentősen megnőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ami nagyon sokakat – elsősorban a hazai tulajdonú kis- és középvállalatokat – kifejezetten megvisel és ellehetetlenít – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek nemrég Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Szövetségének főtitkára. Tavaly 15, illetve 25, az idén pedig további 8, illetve 12 százalékkal emelkedtek ezek a bérek. Messze nem mindenki tudja kigazdálkodni ezt, különösen nem a vidéki, kistelepülések vállalkozói, kisvállalkozásai, ott, ahol jellemző a nyugdíjasok, az álláskeresési támogatásban részesülők és a közfoglalkoztatottak nagy aránya. Ezeken a településeken a helyi boltos, vendéglátós, fodrász számára például nincs növekedés a keresleti oldalról, honnan tudná tehát kitermelni a megemelt bérek fedezetét – kérdezte Dávid.

Tehát ezek a térségek várhatóan tovább szakadnak le az országos átlagtól, nem beszélve a kiemelkedő térségekről. Mindez a kiskereskedelem legalsó szintjének folytatódó elsorvadását vetíti előre, amin nem segít a multik fojtogatása.

Kultúra, minőség, üzlet – beszélgetés Ugrai Istvánnal, az Átrium intendásával

0

Az Átrium a főváros tulajdona volt, sok évig senki sem törődött vele, nagyon lepusztult állapotban várta sorsának jobbra fordulását. Öt évvel ezelőtt néhány magánszemély vette meg a korábban moziként működő termet. A tulajdonos felkérte a korábban a Merlinben dolgozó társaságot, hogy találja ki az új hely profilját és szervezze meg az eseményeket. Ez a szerződés ebben az évben lejárt, a tulajdonosok a Kultúrbrigádot bízták meg az Átrium működtetésével.

 

  • Néhány hónapja mutatták be az új csapatot, amely megbízást kapott az Átrium vezetésére. A sajtótájékoztatón annyi hangzott el, hogy a korábbi csapatnak lejárt a szerződése, ezért jöttek az új emberek. Ki döntött így? Kik a tulajdonosok? Ezt leginkább azért fontos tudni, mert az Átrium példa lehet arra, hogy a kultúra jó üzlet is lehet.
  •  Nekünk nem idegen a helyszín, hiszen az utóbbi években több produkció létrehozásában is részt vettünk. A Kultúrbrigádot éppen azért hoztuk létre 2008-ban, hogy bebizonyítsuk, a közönséget szolgálni és nem kiszolgálni kell, méghozzá úgy, hogy ez tisztességes nyereséget is termeljen. Először egy portált üzemeltettünk, majd 2012-től kezdtünk el színházi produkciókat létrehozni üzleti alapon, állami támogatás nélkül. Jelzem, az Átrium esetében is ugyanez a helyzet, bár van ígéretünk pályázati pénzre.

    Nem szeretnénk az államból élni, a függetlenséget csak a befektetői szemlélettel lehet garantálni, vagyis az egyes előadásokhoz befektetőket keresünk, akik a remények szerint visszakapják a pénzüket, sőt, hosszabb távon nyereséget is kaphatnak.

    Ez a szemlélet nem csak a saját produkciókra, hanem az intézmény által befogadott előadásokra, eseményekre is érvényes. A tulajdonos részéről annyi az elvárás, hogy fenntartható legyen a rendszer, ő egyszer már sok pénzt tett bele az épület felújításába, a továbbiakban nem akar erre költeni. Ezért is történt, hogy a nyári felújítást a Kultúrbrigád finanszírozta, azért, hogy a nézők és a dolgozók is érezzék jobban magukat – ez alapjaiban meghatározza valamennyi részvevő viszonyát a munkához és a produkciókhoz. Abban reménykedünk, hogy ez a beruházás megtérül majd a következő öt alatt, ha nem így lesz, akkor megbukunk.

  • Hihetetlen izgalmas az új szezon programja, nagy nevek, sokoldalú produkciók várják a közönséget. Olyan híres művészek hoznak létre új előadásokat, mint Alföldi Róbert, Bodó Viktor és Pintér Béla társulata is több darabbal szerepel a programban. Az ő reputációjuk biztosíték arra, hogy a nem olcsó jegyárak ellenére is megtelik a terem. Jól gondolom ezt?
  • Nem gondolja jól. Nem azért dolgozunk velük, mert az ő neveik elég jók, hanem azért, mert ők tudják garantálni azt a minőséget, amelyre a közönség szívesen áldoz pénzt. Nem könnyen fogyasztható darabokat szeretnénk műsoron tartani, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk, hogy a közönség szórakozzon. A nehéz gondolatok és a könnyen fogyaszthatóság egyfajta szintézisét képesek bemutatni az előbb említett –és még számos- alkotók.

    Szokták mondani, hogy a színház kikapcsolódás, mi bizonyos értelemben a bekapcsolódást is szeretnénk elősegíteni.

    Ami a jegyárakat illeti, nem gondolom ezeket nagyon magasaknak, figyelembe véve a magas minőséget. Tudomásul kell venni, hogy egy színházi előadásnak ára van, ezt meg kell fizetni.

  • Nagy örömmel láttam a programban, hogy folytatják a társadalmi elkötelezettségüket igazoló produkciókat.
  • Ez következik a mi víziónkból. Szerintünk a társadalmi érzékenység és a szórakoztatás nem zárja ki egymást. A Vaknyugat, az Igenis, miniszterelnök úr, az Őrült nők ketrece, a Macbeth vagy az Egy, kettő, három mind nagyon erős aktuális hazai társadalmi párhuzamokat is bemutat. Nagyon örülünk, hogy a Mentőcsónak produkciói is folytatódnak és kiemelten szeretnénk továbbra is az ifjúság felé fordulni a speciális előadásokkal. A színháznak kritikus szemmel kell foglalkozni azzal a világgal, amelyben itt és most élünk. Ha ezt jól csináljuk, segítünk az embereknek, hogy legalább feltegyék maguknak a nehéz kérdéseket. Az Átrium Facebook-oldalán számos visszajelzés érkezik az előadások után.
  • Ön melyik produkciót várja a legjobban?
  • Nagyon várjuk a legújabb Orwell: 1984-feldolgozást, Horgas Ádám rendezésében vagy Bodó Viktor új darabját, de most a legközelebbi bemutatót említeném, ami egy nagyon izgalmas vállalkozás. Alföldi Róbert rendezi Rainer Werner Fassbinder „A félelem megeszi a lelket” című filmjének színházi feldolgozását, amely Magyarországon még nem volt látható. A történetben egy afrikai bevándorló férfi és egy idősödő német asszony szerelmét mutatják meg, a 70-es évek Münchenjében, ennek aktualitását nem szükséges kommentálni. A bemutatót október 14-én tartjuk.

Az Őrült Nők Ketrecével indít az Átrium

0

A budai teátrum, amely hétfőn tartotta évadnyitóját, a nyár folyamán jelentős felújításon esett át. Megújultak az öltözők, a villamos hálózat, az előtéri világítás, új fény- és hangtechnikai rendszert építettek be, megújult a homlokzati dizájn és az intézmény teljes arculata

A színházat ettől az évadtól a THEA Art Nonprofit Kft. üzemelteti változatlanul magánszínházi formában.

Októberben Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket című művének színpadi adaptációját tűzik műsorra Alföldi Róbert rendezésében, Hernádi Judit és Bányai Kelemen Barna főszereplésével.

Februárban George Orwell 1984 című regényének színpadi változatát mutatják be a Lepkegyűjtő Produkció előadásában, Horgas Ádám rendezésében, Bereczki Zoltán főszereplésével és látható lesz Bodó Viktor új előadása, a Vendetta is, amelyben többek között Gyabronka József, Lukáts Andor és Lázár Kati játszik. Emellett számos produkció kerül újként az Átrium repertoárjára. Tasnádi István Majdnem 20 című, a Bárka Színház bezárására reflektáló darabját Vidovszky György, a Nyáry Krisztián könyve nyomán készült Így szerettek ők című felolvasószínházi sorozatot Réczei Tamás rendezte. Az idei évadtól az Átriumban látható a Pintér Béla és Társulata Kaisers TV, Ungarn és Tündöklő Középszer című produkciója is.

Scherer Péter lesz a főszereplője a Kiscsillag zenekar Semmi konferencia című kamaraestjének, bemutatkozik Gubás Gabi és Szabó Győző zenés estje, a Ha lenne más is., a galérián pedig Alföldi Róbert 1940 és 1970 közötti színezettfotó-gyűjteményéből nyílik kiállítás októberben. Krizsó Szilvia színházi talkshow-ja is az Átriumba költözik.

Az idén ünnepli ötödik születésnapját az Átrium első saját bemutatója, a Gothár Péter rendezte Vaknyugat, emellett repertoáron maradnak a színház korábbi sikeres előadásai is.

Több könyvbemutató lesz az évadban, elsőként Bödőcs Tibor új kötetét ismerhetik meg az érdeklődők szeptemberben.

Az Átrium infrastruktúrája szolgálja ki a színházi nevelési előadásokat bemutató Mentőcsónak Egység munkáját is; előadásaik októbertől láthatók a Jurányi Házban.

Az Átrium csapata a szeptember 2-i Pozsonyi Pikniken és a szeptember 16-i Színházak Éjszakáján is különleges zenés produkciókkal várja az érdeklődőket.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!