Büszke keresztapaként tanúsíthatom, hogy Boross Péternek az általam (is) szerkesztett Kurír-Elefánt című szatirikus melléklap adta a Hóbagoly becenevet. Mindez a kilencvenes évek elejének izgalmas, rendszerváltó forgatagában történt. Sorozatunk mostani epizódjában a néhány nappal ezelőtt 90. életévét ünneplő egykori miniszterelnök – e helyről is jó egészséget és sok boldogságot kívánunk – ideológiai és világnézeti kacskaringókkal teli pályaképét villantjuk fel.
A világnézetileg messziről jött ember
Ha valakit, Boross Pétert alaposan meghurcolta a pártállam. Életrajza szerint 1956-os tevékenységéért letartóztatták, internálták. Ám megpróbáltatásai szerencsére hamar véget értek, és akárcsak Schmitt Pál, ő is a vendéglátás világából pottyant a politikába. 1965-ben már a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, majd 1971. decemberétől a vállalat igazgatója lett.
„A párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalatunk körében is széles körű munkaverseny bontakozik ki”. Így kezdődik az Új sikerek forrása című írás, amely 1974-ben a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat üzemi újságjában jelent meg. A szerző dr. Boross Péter, a vállalat akkori igazgatója.
Az újság egy másik lapszámában Boross Péter igazgató beszámolójában a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom színvonalas emelésére és fejlesztésére tett intézkedéseket taglalta. Mint írta. A következő feladat „a szocialista módon élni és tanulni jelszó tudatos megvalósítása, az egyéni képességek, az üzemi demokrácia fejlesztése, a gazdasági feladatok még eredményesebb végrehajtása.”
S hogy miként bánt el a pártállam a rendszer legádázabb ellenségeivel, arra a lap egy másik cikke a példa, melyben arról tájékoztatják az olvasókat, hogy November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 69. évfordulója alkalmából „Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült dr. Boross Péter, vállalatunk igazgatója”.
Jött a rendszerváltozás
Az egykori vendéglátós főnök nyugdíjas éveit belügyminiszterként kezdte. Boross Péter nevéhez fűződik az a kétes dicsőség, hogy az ő regnálása idején tűntek fel Budapest utcáin az első árpádsávos zászlók. Nem is akármilyen környezetben.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudta elmondani ünnepi beszédét a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, kopaszok belefojtották a szót. Az akkor még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat, ráadásul a bomberdzsekit zekének nevezte, amit, szerinte divatból viselnek ezek a fiúk, mert így szeretnének imponálni szeretnének a lányoknak.
Az incidens után Boross is érezhette, mennyire kínos volt ez a szituáció, mert azt mondta Göncznek: – Csak nem gondolod Árpád, hogy én állok a kifütyülésed mögött? – Mire Göncz: – De, azt gondolom.
„Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”
1993. szeptember 4-én a néhai kormányzó hazahozott hamvait újratemették Kenderesen. 25 évvel később, 2018-ban Boross Péter volt miniszterelnök arról beszélt, hogy Horthy Miklós kenderesi újratemetésén a saját szemével látott egy olyan transzparenst, amelyen egy zsidó szervezet köszönetet mondott Horthy Miklós kormányzónak.
A volt miniszterelnök rosszul emlékezett: nem volt ilyen zsidó szervezet. Volt viszont egy Blumgrund János nevű ember, aki nem transzparenst, hanem egy koszorút vitt a temetésre, a következő felirattal: „Egy hálás magyar zsidó a sok közül.”
Blumgrund János amúgy Bécsből rándult haza, hogy a helyi Horthy Miklós társaság elnökeként a helyszínen lehessen hálás a kormányzó úrnak. Igaz, nem eredeti nevén, hanem a vitézi körökben a Blumgrundnál autentikusabban hangzó Almási Szabó János néven.
„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus”
Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2010. augusztus 29-én, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Hódmezővásárhelyen nyitotta meg az Első Nemzeti Tanévet. Meghívottként Boross Péter is felszólalt, s a volt miniszterelnök – ekkor már kétharmaddal a háta mögött – arról értekezett, hogy Magyarországon akár vissza is lehetne állítani a királyságot.
Négy évvel később, 2014. december 5-én ismét nagyot alakított. Ekkor a Veritas Történetkutató Intézet konferenciáján arról beszélt, hogy a Horthy-korszakról túl egyoldalú képet festettek, mert bár végül deportálták a zsidó szomszédait, ő a zsidótörvények ellenére sem tapasztalt antiszemitizmust a korszakban. „Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról, amely alig megoldható problémákkal nézett szembe, és végül kényszerhelyzetbe került” – mondta Boross a Hadtörténeti Múzeumban rendezett konferencia bevezető eladásában.
„Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus” – mondta Boross, bár azt elismerte, hogy emellett azért „volt sok bűn is abban a korszakban, ami nem méltó Magyarország befogadó múltjához”.
Sokkal több lehetne a visszacsábítás
2015. szeptember 25-én arról jött hír, hogy hatósági eljárást indított a Médiatanács Boross Péter volt kormányfő Magyar Hírlapban megjelent interjúja miatt. Boross a migránsokról nyilatkozott a lapnak, és a többi között ezt mondta: „különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek millió számra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”
Néhány nappal ezelőtt, közelgő születésnapja jegyében a mostanság a kormány kulturális ostoraként funkcionáló Magyar Idők interjút készített Borossal. A meglepő kijelentésektől sem mentes – visszafogottan és megengedően fogalmaztunk, elvégre idős emberről van szó – interjú egyik részében a külföldi és a magyar egyetemeket hasonlítja össze a volt miniszterelnök.
– Sokat beszélnek arról, hogy a fiatalok elvándorolnak külföldre – kérdez alá a Magyar Idők sajtómunkása.
– Ez nem igaz – válaszol a fel nem tett kérdésre Boross, – ám kétségtelenül sokkal több lehetne a visszacsábítás. Meg kellene mondani nekik: a külföldi egyetemek túlnyomó részben sokkal kevesebbet nyújtanak tudásban, mint a hazaiak.
Közvetetten és nem durván ugyan, de a „ballibek” mellett Nagy Imrének is nekimegy a 888 annak kapcsán, hogy szobra helyén Trianoni emlékhelyet létesít a kormány. A Magyar Idők is két legyet üt egy csapásra – pontosabban, egy cikkben üti Oettinger német uniós biztost és a magyar baloldalt, teszi ezt az antiszemitizmus témájára felfűzve. S nem maradhat el a migránssal való riogatás sem – ezúttal az Origónak köszönhetően.
888.hu: A Fradi-szurkolók megtisztították a IX. kerületi városházát az LMBTQ-zászlótól
Hiába Baranyi Krisztina a IX. kerület polgármestere, úgy tűnik, hogy Ferencvárosban bőven akadnak olyan derék magyarok, akik nem kérnek az LMBTQ-lobbiból.
A kerület városházáját ugyanis fél napig sem „díszíthette” a szivárványos zászló, a Fradi Aryan Greens nevű szurkolói csoportja szombat este megtisztította az épületet.
Facebook
Ez a város…. Nem az a város… FERENCVÁROS !!!!!!!
– írták a Facebookon a kép mellé.
Magyar Nemzet: Bedobták a legaljasabb eszközt
• A közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni.
• Mi történt volna, ha Karácsony előre elárulja, hogy öt főpolgármester-helyettest fog választani, negyvenegy szakértője lesz a városházán és egysávosítja a Nagykörutat?
• Az Index kiszolgált már mindenkit: először az SZDSZ-t, aztán az MSZP-t, majd Gyurcsányt, Bajnait, Simicskát, aztán tisztára mosdatták Vona Gábort.
• Az ellenzék azonban itt is eltávolodott a valóságtól: egy ideig az volt a téma, hogy lesz-e elég lélegeztetőgép. Most már az a téma, hogy túl sok van.
• A Jobbik már nem mer taggyűlést összehívni, mert akkora a feszültség a párton belül.
• A 2019-es önkormányzati választáson sok esetben jobban szerepeltünk, mint az előzőn.
Így jellemzi a Washington Post az izraeli és a magyar kormányfő jeruzsálemi találkozóját, hozzátéve, hogy Orbán talán a legnyíltabban illiberális az európai vezetők között. Netanjahu ellenfelei viszont úgy látják, hogy szelektív az antiszemitizmusa. Egy ellenzéki politikus azt írta, hogy Netanjahunak az antiszemita vezetők a gyengéi a világban.
Orbánt sokan szidják Nyugaton, amiért ördögnek állítja be a migránsokat és Magyarországon folyamatosan aláássa a demokráciát – írja a lap. Ezen kívül udvarol az itthoni jobbos antiszemitáknak. Választási győzelmének kulcsa az volt, hogy megveti Sorost, akit bűnbaknak, nemzeti veszélynek tett meg. A bírálók alávaló zsidóellenes vonásokat láttak a hivatalos propagandában. De nacionalizmusa még sötétebb területeket is érint, lásd, amikor Horthy éltette.
Lehet, hogy Orbán fekete bárány Brüsszelben, de Netanjahuval rokonlelkek, írja a Washington Post. Az izraeli politikus is
vonzódik Trumphoz, viszont ellenszenvvel viseltetik Soros Györggyel, és általában a liberális európai rend védelmezőivel szemben.
Ám Izrael másként ítéli meg Orbánt, lásd a csütörtöki tüntetést a Yad Vashem Intézetnél, vagy az ellenzéki tiltakozásokat. Ugyanakkor a házigazda a sajtótájékoztatón inkább egy másik közös célpontra összpontosított: a radikális iszlámra.
Izraeli lapvélemény szerint a miniszterelnöknek nincs más választása, így annyi barátot kell gyűjtenie, amennyit csak tud. Ám például a Jerusalem Post szerint ez nem azt jelenti, hogy mindent elfogad, amit Orbán Viktor megtestesít. Ellenfelei viszont úgy látják, hogy szelektív az antiszemitizmusa. Egy ellenzéki politikus azt írta, hogy Netanjahunak az antiszemita vezetők a gyengéi a világban.
Orbán Viktor jövő heti jeruzsálemi látogatása előtt azt írja a Washington Post, hogy az antiszemitizmus nem zavarja Benjamin Netanjahut, ha az a szövetségesei felől érkezik. Az izraeli kormányfő ezért törleszkedik Orbán Viktorhoz, és ilyen megfontolásokból lép túl a lengyel holokauszt-törvényen.
Olyannyira, hogy a múlt hónap végén megállapodást írt alá Varsóval, és a szerződés feloldja a lengyeleket az alól a szerep alól, amelyet a zsidók kiirtásában töltöttek be a 2. világháború végén. De idetartozik az is, amikor a politikus tavaly beszállt a magyar kormánypropagandába Soros György ellen, pedig a kampány csöpögött az antiszemitizmustól és idegengyűlölettől.
Orbán, aki dicsérte Horthyt, nem csupán zsidóellenes összeesküvés elméleteket terjeszt, politikája egyúttal a melegek és a menekültek ellen is irányul. Utóbbi szöges ellentétben áll a holokauszt tanulságaival, de azzal is, hogy Izrael korábban a térség LGBT-közösségének liberális otthonaként határozta meg magát.
Netanjahu már jó 8 éve hatalmon van, mégis úgy tesz, mintha bármelyik pillanatban megbukhatna. A jelek szerint csakis a saját érdekeit követi, és ebbe belefér az is, hogy szélsőjobbos európai kormányokkal álljon össze. Amikor összeszűri a levet az olyanokkal, mint a magyar és a lengyel kormány, lényegében az izraeli történelem nagy darabjait árulja ki. Cserében a másik fél nem bírálja országát az emberi jogok megsértéséért. És ha Magyarország kulcsfontosságú szövetséges lehet neki, akkor meg lehet feledkezni a nyilvánvalóan antiszemita kirohanásokról Soros ellen. Persze ez nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök cionista alapon zsidóellenes volna, de ettől még elősegítheti a zsidók elleni gyűlöletet, a maga javára aknázhatja ki a holokauszt emlékét. Például úgy, hogy antiszemitizmussal vádolja meg azokat, akik szóvá merik tenni Izrael emberi jogi politikáját. Egyébiránt a holokauszt tanulságai közé az is beletartozik, hogy véget kell vetni az antiszemitizmusnak.
A magyarok 20%-a antiszemita – legalábbis erről beszélt Izraelben Kunos Péter a World Jewish Congress igazgatóinak konferenciáján. Ez kétmillió embert jelent egy tízmilliós országban – hangsúlyozta Kunos, a magyarországi zsidó közösségek szövetségének igazgatója. Elmondta azt is, hogy a kormány fellép az antiszemtizmus ellen, de ez kevésnek bizonyul.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tavaly Budapesten járt. Akkor nemcsak Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozott, de a három másik visegrádi állam vezetőivel is.
Mindannyian megígérték, hogy felveszik a harcot az antiszemtizmussal.
Ennek ellenére vígan folytatódott a Soros ellenes kampány Magyarországon, Lengyelországban pedig elfogadtak egy olyan – Izraelben sokak által bírált – holokauszt törvényt, amely tagadta a lengyelek felelősségét a zsidók kiirtásában a második világháború idején. Nemrég Mateusz Morawiecki miniszterelnök javaslatára a varsói parlament újra elővette a törvényt, hogy enyhítsen azokon a megfogalmazásokon, melyeket Izraelen kívül az Egyesült Államok is kifogásolt.
Mindenütt Európában növekszik az antiszemitizmus annak ellenére, hogy a kormányok fellépnek ellene – erről számolt be a World Jewish Congress konferenciáján a francia és a német küldött. Franciaországban és Németországban a kormányzat a maximális erőfeszítéseket teszi az antiszemitizmussal szemben, de a közvélemény egyes részei mégiscsak fogékonyak erre. Egyrészt a fiatalokról van szó, akiknek már semmilyen személyes élményük sem lehet a holokauszttal kapcsolatban:
Németországban az ifjúság 40%-a nincs tisztában azzal, hogy mi volt Auschwitzban.
Tanulnak róla az iskolában, de a zsidók tömeges kiirtása nem válik számukra megfogható élménnyé.
Anticionizmus címén viszont sokan akcióznak Európában. Különösen miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Izraeli zászlókat égettek több európai országban. Nincs különbség az antiszemtizmus és az anticionizmus között – hangsúlyozta Emmanuel Macron elnök, aki a hétvégén Simone Weil temetésén beszélt Párizsban. Az egykori miniszterasszonyt férjével együtt a párizsi Pantheonban temették el a francia nemzet nagyságai mellett. Mindketten a holokauszt túlélői közé tartoztak Franciaországban.
Ebben az országban él Európa legnagyobb zsidó közössége – mintegy 600 ezer ember. Franciaország ad otthont ugyanakkor Európa legnagyobb muzulmán népességének is – körülbelül 6 millióan vannak. A két közösség viszonya meglehetősen feszült.
Több iszlamista merénylet irányult zsidó célpontok ellen. A zsidó intézmények és iskolák körül megerősített terrorelhárító szolgálat működik.
Netanjahu miniszterelnök felszólította a francia zsidókat, hogy vándoroljanak ki Izraelbe, mert ott nagyobb biztonságban vannak. Ezt a francia vezetők elutasították, mondván Franciaország meg tudja védeni zsidó polgárait.
50 tandem vonult fel a német fővárosban, mindegyiken egy zsidó és egy muszlim ült, sőt, volt egy olyan riksa is, amelyben hárman ültek: egy zsidó rabbi, egy keresztény lelkész és egy muszlim imám. Utóbbi azt mondta:
„Meg kell mutatnunk, hogy nem tűrjük az antiszemitizmust.”
A rabbi pedig arról beszélt, hogy együtt kell fellépniük az idegengyűlölet ellen, amelyet elsősorban az Altetnative für Deutschland szít Németországban. A populista, szélsőjobboldali párt a harmadik helyet szerezte meg a választásokon múlt ősszel. Azóta a népszerűsége még nőtt is.
Közben ráadásul gondok vannak a kormánykoalícióban, Horst Seehofer belügyminiszter, a CDU bajor testvérpártjának, a CSU-nak az elnöke egyenesen ultimátumot adott: ha nem lépnek fel keményebben a menedékkérők ellen, felrúgja a koalíciót.
Bajorországban a CSU évtizedek óta hatalmon van, ősszel viszont választások lesznek, és
az AfD ott is megerősödött.
A muszlimok és zsidók közös felvonulása a náci korszakra is emlékezett: a Bebel térről indultak, ahol az első nagy könyvégetés volt 1933-ban. „Ahol könyveket égetnek, ott előbb vagy utóbb embereket is meg fognak égetni” – mondta ekkor a Nobel-díjas Thomas Mann, megjósolva a holokausztot.
Németországban jelenleg mintegy negyedmillió zsidó és ötmillió muszlim él. Amikor Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, akkor muszlimok egy csoportja izraeli zászlókat égetett el Berlinben. Ezért is vonultak fel most közösen, hogy megmutassák: közös érdekük a fellépés a fajgyűlölet ellen.
A megkérdezettek 16 százaléka mondta, hogy nem szereti a zsidókat, amely a teljes, 80 milliós lakosságra vetítve 13 millió embert jelent – állapítja meg egy friss felmérés.
A központi zsidó tanács szerint, amely nem egészen negyedmillió embert képvisel Németországban, kétféle antiszemtizmus van jelenleg az országban.
Az egyik a hagyományos antiszemtizmus, melyet a neonáci szervezetek képviselnek. Ez a német antiszemitizmus, mely elsősorban az idősebb nemzedéket fertőzte meg. Főként a kisebb városokban és falvakban érezhető ez. Különösen olyan államokban, mint Bajorország, ahol a nácizmusnak különösen mély gyökerei vannak.
A másik antiszemtizmus az, melyet a bevándorolt muzulmánok képviselnek. Radikális csoportjaik izraeli zászlókat égettek el Berlin utcáin, miután Trump elnök bejelentette: az USA Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának. Az ynetnews izraeli portál azt is megírja, hogy nemrég két muszlim rapper, Kollegah és Farid Bang, akik rendszeresen holokauszttagadó számokat adnak elő, nemrég fontos díjat is kaptak Németországban, ami hatalmas felháborodást váltott ki. Az iszlamista antiszemiták a szólásszabadságra hivatkoznak, amikor bírálják Izraelt vagy tagadják a holokausztot.
Josef Schuster, a Németországban élő zsidók tanácsának elnöke a felmérés kapcsán viszont inkább azt hangsúlyozta: a Németországban élők több mint 80 százaléka nem antiszemita. Ennek ellenére korábban azt javasolta a zsidóknak, hogy ne hordjanak kipát olyan lakónegyedekben, ahol sok a muszlim, mert atrocitásoknak tehetik ki magukat.
Az antiszemitizmusról készült felmérés furcsa hátteret ad a migránsvitához Németországban. Bajorország exminiszterelnöke, aki jelenleg az ország belügyminisztere, azon az állásponton van, hogy meg kell állítani a migránsok bevándorlását. Amíg Angela Merkel kancellár európai megoldást szorgalmaz, Horst Seehofer belügyminiszter német-osztrák-olasz együttműködést szeretne.
Válaszul a múlt heti antiszemita incidensre Berlinben és néhány más német nagyvárosban szolidaritási megmozdulást rendeztek: kipával a fejükön gyülekeztek a résztvevők, akiknek a többsége nem volt zsidó.
Magát az antiszemita incidenst sem egy zsidó idézte elő: egy palesztin férfi kipróbálta azt, hogy milyen kipával a fején végigmenni egy muszlim városrészen. Videót készített, melyből kiderült: sok muszlim nyíltan és agresszíven kimutatja ellenszenvét a zsidók iránt. Ezért tanácsolta azt az incidens után az országos zsidó szervezet vezetője, hogy ne hordjanak kipát nyilvános helyen. Josef Schuster természetesen most is jelen volt a berlini megmozduláson és pontosította véleményét:
„Csak akkor nem ajánlatos a kipa viselése Németországban nyilvánosan, ha az illető egyedül van.”
Gideon Joffe, a berlini zsidó közösség vezetője is elmondta: növekszik az antiszemtizmus Németországban, de távolról sem ér el olyan szintet mint Belgium vagy Franciaország egyes részein.
Angela Merkel kancellár az antiszemita incidens kapcsán elmondta: kétféle antiszemitizmus van jelenleg Németországban. Az egyik a hagyományos és a neonáci szervezetek által fenntartott ellenszenv a zsidókkal szemben. A másik, az újabb antiszemitizmus a muszlimok tömeges bevándorlásához köthető.
Érdekes, hogy Németországban korábban is élt többmilliós muszlim közösség – jórészt törökök -, de eddig körükben nem volt tapasztalható komoly antiszemitizmus. Trump amerikai elnök döntése, hogy elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, felerősítette az antiszemita tendenciákat szerte Németországban. Az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párt, mely bejutott a parlamentbe, azzal vádolja Angela Merkelt, hogy ő idézte elő a válságot azzal, hogy 2015-ben több mint egymillió migránst engedett be Németországba.
Cem Özdemir, a Zöldek pártjának egyik vezetője, részt vett a kipa megmozduláson Berlinben. Hangsúlyozta, hogy sem a muszlimok sem pedig a keresztények között nincs helye az antiszemitizmusnak. A populista pártoknak nincs helye a kipa megmozduláson – jelentette ki a török származású német politikus. Az Alternative für Deutschland – a többi német párthoz hasonlóan – támogatásáról biztosította ugyan a kipa megmozdulást, de vezetői nem mentek el rá. Az AfD aktivistái között elég sok neonáci van, akik inkább Hitler születésnapján ünnepeltek április 20-án.
Az elmúlt évek segítettek neki megérteni, hogyan következhetett be a holokauszt idején a gettósítás, a deportálás – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Laczó Ferenc történész, a Maastrichti Egyetem adjunktusa. Ő egyike volt annak a több tucat tudósnak, írónak, akik aláírták a múlt heti, Angela Merkelnek szóló nyílt levelet, amely az Orbán-rendszer demokrácia elleni támadásait részletezte. Laczó Ferenc szerint a magyarok mellett a németeket és az EU-t is felelősség terheli az Orbán-rezsim megszilárdulásáért, a Soros György elleni kampány pedig egy az egyben reprodukálta a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
Laczó Ferenc Fotó: Maastrichti Egyetem
Miért döntöttél úgy, hogy te is aláírod a nyílt levelet?
Alapvetően két tényező késztetett erre. Egyrészt a közelmúltban csaknem öt éven át a Német Oktatási és Kutatási Minisztérium által létrehozott kutatói állásban voltam a Jénai Egyetemen. A minisztérium általam is képviselt nagyprojektjének célja a német bölcsészettudomány nemzetköziesítése volt, én ezen belül a kelet-európai huszadik századi történelem kutatásával és annak németországi megjelenítésével foglalkozhattam.
Németországi éveim alatt megbizonyosodtam arról, hogy a jelenkori német társadalom jelentős többségét a demokrácia iránti mély elkötelezettség jellemzi. Az etnikai homogenitás orbáni víziója e társadalomban, melynek tagjai nagyon is tisztában vannak e vízió közelmúltbeli – és mondhatni elkerülhetetlenül – véres következményeivel, kifejezetten rémisztőnek hat. Számukra
ez a szélsőjobboldali eszmék magyarországi uralmát jelzi,
mégpedig jogosan.
Eközben az elmúlt években egyes német üzleti érdekek, továbbá az Európai Parlament-beli erőviszonyok következtében Németország a magyar demokrácia lebontásához asszisztált – számos más európai állammal egyetemben, de kiemelt módon. Úgy vélem, hogy
az Orbán-rezsim megszilárdulásáért a magyar felelősség egyértelmű elsőbbsége mellett az Uniót és németeket is jelentős felelősség terheli.
Ez részben utóbbiak ignoranciájából következett, részben tehetetlenségük hamis tudatában történt. Merkel és Orbán továbbra is fennálló pragmatikus szövetségét, Orbán hallgatólagos támogatását tehát számos német botrányosnak tartja, ahogy azt a nyílt levél írója, Yascha Mounk is megfogalmazta.
Másik személyes okom első hallásra mondhatni némileg banális, de valójában nagyon is súlyos. A CEU egykori doktoranduszaként elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány önkényesen megváltoztatott törvényekkel vegzálja az ország nemzetközileg legelismertebb és alighanem legnívósabb egyetemét.
Nem zsidóként, aki kutatóként mélyen ismeri a magyar antiszemitizmus történetét, felháborítónak tartom a Soros György elleni gyűlöletkampányt. Hivatásos történész vagyok. Nem vagyok politikai aktivista, a politikai fejleményeket pedig próbálom összetetten és kimérten szemlélni. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy
az ország demokráciájának felszámolása ellen, a közszellem drasztikus megrontása ellen morális kötelességem felszólalni.
Ez volt az első nyílt levél, amit az elmúlt nyolc évben aláírtam. Márpedig azért ezt írtam alá, mert az EU-nak, ami a liberális demokráciák klubja és Németországnak, e legbefolyásosabb és szilárdan demokratikus tagállamnak, megvannak a lehetőségeik, hogy az antidemokratikus fordulattal szembeszálljanak és a magyar demokráciát megerősítsék. Csakhogy szemlátomást felelősségükkel és lehetőségeikkel sincsenek még igazán tisztában.
Hogyan szereztél tudomást arról, hogy készül egy ilyen levél, hogy találtak meg az írói?
Régebb óta figyelemmel kísérem Yascha Mounknak, a Harvard Egyetem oktatójának, a nyílt levél kezdeményezőjének munkásságát. Mounk épp az idén adott ki The People vs. Democracy címen könyvet a kortárs politikai válságokról, melynek lapjain Magyarországot is kiemelten tárgyalja. A neten is követem írásait, és így akadtam rá a magyar választások jelentőségét tárgyaló Hungary’s Election was a Milestone in the Decline of Democracy című, a Slate-ben megjelent élesszemű írására.
Mounk ezek után írta meg nyílt levelét, amiről én személy szerint a Twitteren keresztül értesültem. Úgy vélem, hogy lényegre törő, jellemzően pontos és igen hatásos írás. Én egyes helyeken talán némileg máshogy fogalmaztam volna, ami alighanem szakmai ártalom, de a levél legfőbb állításai megállják a helyüket, célja pedig – a magyar demokrácia kiüresítésének további tudatosítása és Merkel felelősségérzetének felkeltése – nagyon is támogatandó.
Miért pont Angela Merkel a levél címzettje?
Bár ez természetesen nem az én választásom volt, úgy vélem, hogy Merkel a legjelentősebb európai politikus, jelenleg pedig – Trump megválasztása óta – a liberális demokratikus Nyugat intézményeinek, a nyílt társadalom eszméjének legszilárdabb védelmezője. 2015 óta egyúttal nemzetközileg elismert morális autoritás is. Úgy gondolom, hogy
a levelet többeknek is lehetett volna még címezni,
éppenséggel Juncker vagy akár Macron neve is ott szerepelhetett volna az elején. Ugyanakkor Merkel megszólítását – azon túl, hogy Mounk épp Németországban született – az imént említett érvek, továbbá a demokratikus alapértékek iránti elkötelezettsége, de helyenként túlzott pragmatizmusa igazolhatják. A levél épp Merkel pragmatizmusának alapértékek általi korlátozását követeli. Úgy vélem, ez rá különös meggyőzőerővel hathat.
Ehhez jön még a német társadalom demokratikus többségének antiszemitizmussal szembeni szilárd elkötelezettsége. A magyar antiszemitizmusra való határozott utalással Merkelre morálisan lehet hatni, hiszen az antiszemitizmus pártolása – vagy annak akár csak látszata is – a holokauszt rémtetteivel érdemben szembenéző Németországban morális öngyilkossággal ér fel.
A levél, ahogy említed is, többek között antiszemitizmus terjesztésével vádolja a kormányt, elsősorban a Soros György elleni hadjárat és Orbán március 15-ei beszéde miatt. Történészként a holokauszt időszakát kutatod, ilyen szemmel mennyire látod antiszemitának a Soros-ellenes kampányt?
Úgy gondolom, hogy
a Soros elleni állami kampány teljesen egyértelműen antiszemita ihletésű volt.
Sőt, legfőbb toposzai az antiszemitizmus radikális hagyományához tartoznak. A kormánypárt híveinek felkínált narratíva nem más, mint hogy a dúsgazdag és liberális spekuláns illegitim eszközökkel próbálja aláásni a magyar kormányt és nemzetet. Nagy nemzetközi terve van és ennek megvalósításáért leleplezendő hálózatot épít és titkon lobbizik, ráadásul csal is – utóbbi az antiszemiták szokásos hamis moralizálása.
A modern európai antiszemitizmus radikális hagyományát valamennyire is ismerők e – reményeim szerint pontos és adekvát – összefoglalóból könnyűszerrel kikövetkeztetik, hogy
a hivatalosan sulykolt történet egy az egyben reprodukálja a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
A kampány nem antiszemita jellegének vélelmét tudtommal eddig két fő érvvel támogatták meg. Egyrészt azt szokás felhozni, hogy ha nyíltan nem említik, hogy Soros zsidó, akkor a kampányt nem lehet a nyílt antiszemitizmus példájául hozni, illetve, ha Izrael nem ítéli el, akkor hogyan is lehetne az.
Az első érv komolytalan, hiszen a Fidesz által alkalmazott narratívában Soros szimbolikus figura, a zsidó összeesküvő szimbóluma, ráadásul a holokauszt utáni antiszemitizmus egyik gyakori jellemzője épp a kódolt beszéd, mondhatni a nyílt színi antiszemiták nélküli antiszemitizmus. Ez a magyar jobboldal jelentős részére tökéletesen áll, amit már csak az is mutat, hogy számos jobboldali az antiszemitizmus kritikáját hamarabb és erősebben ítéli el, mint az antiszemitizmus jelenségét.
Attól tartok, hogy a morális perverzió iskolapéldája lehetne, ahogy a holokauszt utáni burkoltnak vélt antiszemitizmus itt radikális állami kampányban ölt testet és közvetlenül a holokauszt egyik túlélője ellen fordul.
Az izraeli nagykövet ugyanerről azt mondta: ő óvatosan használná az antiszemitizmus kifejezést, mert szerinte lehet egyes embereket bírálni, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok. Mit gondolsz erről?
Úgy gondolom, hogy Izrael is útban van az illiberális állam kiépítése felé. A liberális demokrácia szempontjából a helyzet bizonyos tekintetben jobb Izraelben, mint Magyarországon, mivel alapvetően jóval plurálisabb az ottani politikai közeg – az izraeli eleve sokkal összetettebb társadalom. Más tekintetben viszont alighanem rosszabb az ottani helyzet, ami elsősorban a mindennapi erőszak romboló hatásával függ össze. Soros Izrael jobboldalán is ellenségnek lett kikiáltva, mert az egyetemes emberi jogok érdekében lép fel és ily módon támogatja a megszállt és elnyomott palesztinok sérelmeinek orvoslását is – e súlyos sérelmekért pedig köztudomásúlag nagy részben épp Izrael állama a felelős.
Izrael és Magyarország viszonyában manapság azt látjuk, hogy az antiliberalizmus felülírja az antiszemitizmus kérdését.
A Likud és a Fidesz közös antiliberalizmusa magyarázza, hogy Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket, miközben el tud mélyíteni egy – első pillantásra mindkét oldal számára elvtelen – szövetséget Izrael államával. Ahogy Izraelben a baloldaliak fogalmaznak, két nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő antiliberális etnokrácia egymás karjaiba omlik. Nem éppen ízléses látvány, de van benne politikai ráció.
A bevándorlók elleni kampány hangvételéről mit gondolsz?
Messziről kezdem: antropológiai tény, egyúttal vallásos civilizációnk alapgondolata, hogy az ember jóra és rosszra egyaránt képes, cselekedeteit pedig gyakran az önzés és az altruizmus sajátos keveréke motiválja. A magyar állam és kormány által az elmúlt években űzött domináns diskurzusban tudtommal fel sem merült, hogy a segítségnyújtás is lehetne prioritás. Nemigen lehetett olyat hallani, hogy a szerencsétlenebb embertársainknak nyújtott segítségnyújtás önmagában helyes cselekedet.
A bevándorlók elleni kampány egyértelműen az emberi természet árnyoldalaira épít,
az emberek gondolattalanságára és érzéketlenségére, sőt egyenesen az ellenségeskedésre. Ezek hátterében pedig a félelem mesterségesen felkeltett és évek óta folyamatosan táplált érzése munkál. Nagyon úgy tűnik, hogy a kampánynak eközben a szíriai polgárháború okozta kolosszális tragédia iránti empátia kifejlődését is sikerült elfojtania.
A kampány számomra az állami propagandagépezet erejét bizonyította, továbbá azt, hogy e gépezetnek már nincs is szüksége tényekre. A társadalomtudósok körében közhelynek számít, hogy a bevándorlás intenzív tematizálása nincs összefüggésben az ország migrációs trendjeivel, attraktivitásával, demográfiai kilátásaival – az ország lakossága csökken, sok képzett fiatal kivándorol, miközben kevesen szeretnének Magyarországra költözni. A kormány e tények nyílt tárgyalása és kezelési kísérlete helyett évek óta
egy öncélú fikciót erőltet, cinikus nézőpontból meglehetősen sikeresen.
E propaganda társadalmi hatása szemlátomást a morális elérzéketlenedés, ami a morális összeomlás közeljövőbeli veszélyével fenyeget.
Többek szerint a hangnem sokszor a 30-as évek antiszemita kampányait idézte fel. Egyetértesz?
Valóban igaz, hogy mindkét esetben mások tömeges dehumanizációját eszközül használó, önkényes és öncélú állami propagandahadjáratról van szó. Bár a következmények jelenlegi tudásunk szerint napjainkban azért – hála Istennek – kevésbé végzetesek. Ez alighanem a két kampány közti legalapvetőbb különbségnek köszönhető. Az antiszemita kampányok és politikák magyar állampolgárok százezrei ellen irányultak, jelenleg viszont a területcsökkenés, valamint népirtások és etnikai tisztogatások – azaz mérhetetlen emberi szenvedés – által létrehozott, etnikailag nagyrészt homogén társadalom őrzése zajlik, mégpedig a magyar állampolgársággal nem rendelkezőkkel, mondhatni az ismeretlen idegenekkel szemben.
Eközben úgy gondolom, hogy szoros összefüggések vannak a két kampány között és e tény mostanáig nem kellően tudatosított. A holokauszt kutatójaként – bár én konkrétabban elsősorban az áldozati perspektívákkal foglalkoztam – azt vagyok kénytelen mondani, hogy
a 2015 óta látott társadalmi reakciók segítettek felfognom, hogy miként következhetett be az 1944-es mélypont, miként lehetett végrehajtani a gettósításokat és a deportálásokat.
A zsidók üldöztetésében való széleskörű állami és társadalmi részvétel, továbbá a tömeges semlegesség és érzéketlenség fiatalkoromban – szerencsés korban nőttem fel – távolinak és rejtélyesnek tűnt. A 2015 óta látott reakciók azonban elborzasztó bepillantást engedtek a propaganda erejébe és az emberi szolidaritáshiány mély bugyraiba. Roppant tanulságos volt, bár természetesen szívesebben spóroltam volna meg az élményt.
Érdemes talán hozzátennem, hogy az antiszemitizmusnak sajátos logikája van. Az antiszemiták ugyanis az elismertségnek örvendő és sokak által tehetségesnek és szorgalmasnak gondolt zsidókat a zsidó uralmi törekvések képviselőiként festik le. Azaz a zsidók sikereit hamis moralizálás által negatív fényben tüntetik fel – a zsidó eszerint nem is szorgalmas, hanem csak törtető, nem is igazán tehetséges, csak utánzásra képes stb. Ezek az antiszemiták morális közhelyei, az antiszemitizmusban tehát a kisebbrendűségi komplexus keveredik a morális felsőbbrendűség sulykolásával. Úgy gondolom, hogy az antiszemitizmust épp e kettősség teszi robbanásveszélyessé.
A bevándorlás elleni kampány kétségkívül a bevándorlók közeljövőbeli hatalomátvételével riogatott. Erre azonban az elesett és megvetett bevándorlók önmagukban nem lehetnek képesek. E ponton került ismét csak elő – mondhatni kiszámítható módon – az antiszemita paranoia és mobilizáció: a hatalmat nem is a szerencsétlen bevándorlók, hanem a hatalmas, elismert és megvetendő Soros György akarja átvenni.
Lesz szerinted bármilyen következménye a Merkelnek címzett levélnek?
Liberális demokrataként azt gondolom, hogy meg kell változtatnunk a jelenlegi rendszert, melyben az Unió vezető politikai tényezői az Orbán-rezsim antidemokratikus lépéssorozatát és radikalizálódását ellenzik, de érdemben nem akadályozzák, sőt helyenként – ignoranciájukból vagy puszta nemtörődömségükből adódóan – egyenesen elősegítik azt. E szomorú tényállásra kell az európai döntéshozók figyelmét felhívni. Én levelünket ezirányba tett kis lépésként értékelem. Nem számítok rövidtávú hatásra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy
a magyar demokrácia ügye, illetve az ország uniós jogai és kötelezettségei a következő években kiemelkedően fontos európai témává növik majd ki magukat.
A liberális demokrácia magyarországi alapvető működését újfent lehetővé kell tenni, ami korántsem lesz egyszerű vagy rövidtávú folyamat. Ebben személy szerint számítani szeretnék az Unió támogatására, elvégre részben azért lettünk tagok, hogy a demokrácia leépítésére tett kísérleteket jobban ki tudjuk majd védeni. Meglepő és szomorú, hogy az Unió e téren mostanáig kevéssé igazolta vissza a hozzá fűzött reményeket.
A magyar liberális demokrácia híveként a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságúnak gondolom, hogy az Unió a demokrácia leépülését megfelelő eszközökkel szankcionálja és a magyar demokrácia erősítését érdemben elősegítse. Először is
létfontosságú, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon.
Ez egyszerre kell jelentsen uniós anyagi támogatásokat a szolidaritás nevében – Magyarország elvégre a legszegényebb tagállamok közé tartozik – ugyanakkor a pénzek felhasználásának európai szintű ellenőrzését is.
A hollandiai tudományos életben egyébként mennyire téma a magyarországi helyzet?
Egyre inkább. A holland-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbra is kifejezetten élénkek. A holland társadalom számos tagjának széles nemzetközi a látóköre és ők jellemzően aggodalommal és bevallottan nem kevés értetlenséggel figyelik a magyarországi fejleményeket. A választások idején az egyik holland csatornán színvonalas dokumentumfilmet vetítettek, mely elsősorban a CEU meghurcoltatásáról szólt – Kovács Zoltán és Michael Ignatieff egyaránt hangot adhatott ugyancsak eltérő véleményének. A választások óta Cas Mudde, a populizmus egyik legelismertebb, holland származású kutatója Yascha Mounkéhoz hasonló tartalmú nyílt levelet írt a CDA-nak, a holland kereszténydemokratáknak: a Fidesztől való egyértelmű elhatárolódást sürgette. Luuk van Middelaar, az EU-s ügyek egyik legelismertebb holland kommentátora – akinek Európával kapcsolatos fő műve magyarul is megjelent –az NRC napilapban múlt héten vezércikkben foglalkozott Magyarország tekintélyelvű fordulatával.
Az európai politika tárgyalásakor Magyarország és Lengyelország ellentmondásos fejlődése legkésőbb tavaly óta immár Hollandiában is a legfontosabb ügyek közé tartozik. Bár az Európai Unióval kapcsolatban egyre többen kritikus hangokat ütnek meg, a liberális demokrácia iránti elkötelezettség egyértelműen mérvadó az országban. Az Orbán-rezsim megítélését is ebből érdemes levezetnünk.
Szerinte kezd újra elfogadottá válni, és ez ellen küzdeni kell.
Katarina Barley a Funke médiacsoporthoz tartozó lapoknak mondta azt, hogy a kormányzatnak minden eszközzel meg kell akadályoznia az antiszemitizmus újabb elterjedését.
Az ügy előzménye, hogy egy fiatal izraeli arab férfi szociológiai kísérletbe kezdett Berlinben: kipát tett a fejére egy olyan negyedben, ahol sok a muszlim. Videóra is vette tapasztalatait, amelyek azt mutatták, hogy
sokan egyáltalán nem toleránsak a zsidókkal szemben.
Válaszul Berlin nagyszabású szolidaritási akciót hirdetett a zsidók mellett. Erre jó alkalmat szolgáltat, hogy Németországban most emlékeznek meg a sachsenhauseni koncentrációs tábor felszabadulásának 73. évfordulójáról.
Ez az a Berlin közelében levő koncentrációs tábor, amelyet a nácik Heinrich Himmler SS-vezér személyes parancsára hoztak létre, és mintául szolgált a többi hasonló tábor számára is. Rudolf Höss, Auschwitz későbbi parancsnoka is itt „gyakorolta” a foglyok kínzását és tömeges kivégzését.
Berlinben az antiszemita ügyeket vizsgáló rendőrtiszt azt mondta:
kétféle antiszemitizmus van.
Az egyik a „hagyományos” német antiszemitizmus, mely felerősödött azt követően, hogy az Alternative für Deutschland nevű szélsőjobboldali, populista párt bekerült a parlamentbe. Ebben a pártban sok neonáci aktivista is szerepet kapott, akik nem szégyellik terjeszteni az antiszemita nézeteket. Erre célzott az igazságügyi miniszter is.
A másik a migrációból fakad: a bevándorlók között nagyon sok a muszlim. Miután Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, antiszemita tüntetések voltak Berlinben és más német városokban: izraeli zászlókat is elégettek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
