Sajátos tisztogatás zajlott az elmúlt napokban az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), a Fidesz miniszterelnöke elsőként az eddig főigazgatói feladatokat ellátó Jenei Zoltánt mentette fel, majd röviddel ezután elküldték a gazdasági- és az informatikai főigazgató-helyettest is – írja Ujhelyi István szokásos heti bejegyzésében.
A döntések hátterében – miután a kormányzati oldal megint nem mond érdemben semmit – a szakmai sajtó elsősorban azt sejti, hogy a kórházi adósság rekord nagysága és az ezzel összefüggő menedzsment problémák állhatnak, amely már a Fidesz-kormány számára is kellemetlenséget okozott. Valóban sokkoló hír volt nemrég, hogy soha eddig nem látott mértékben megnőtt a kórházak adóssága: idén október végén már átlépte a 125 milliárd forintot, amire korábban nem volt példa. Ez pedig, egyértelműen immár a betegbiztonságot is veszélyezteti, nem beszélve az egyszerű erkölcstelenségről és megbízhatatlanságról, amelyet az állam, pontosabban a felelős kormány mutat magáról ebben az ügyben.
Az Orbán-kormány ugyanis kétharmados többséggel és rendeleti kormányzással azt csinál, illetve csinálhatna, amit akar; megemelhetné például a magyar egészségügy – európai szinten rekordalacsony – finanszírozását. Ha valóban fontos lenne nekik a magyar egészségügy, de nem az.
Olcsó, ám teljesen jogos párhuzam, hogy miközben mobilcég- és reptérvásárlásra, fidesz-közeli vállalkozások kitömésére számolatlanul megy el a közpénz, addig a kórházaknak életmentő-, és egészségjavító eszközöket beszállító cégeknek meg egyszerűen nem fizetnek. Gyalázatos, szégyenletes, vállalhatatlan gyakorlat, ráadásul évek óta.
A szaksajtó szerint az év végével kiteljesedő kórházi ingatlanüzemeltetés átalakításával, pontosabban központosító leválasztásával függ részben össze a megugró adósságállomány, ennek a szégyenletes eredménynek “politikai” felelősét pedig a kormány ezek szerint Jenei Zoltánban találta meg. Mondjuk bűnbak-keresésben mindig is jók voltak. A főigazgató személye nemcsak azért érdekes, mert meglehetősen széles spektrumú és irigylésre méltó, politikai kurzusokon átívelő karriert tudhat magáénak (volt belügyi helyettes államtitkár, az ORFK gazdasági főigazgatója, de a Pécsi Tudományegyetem kancellárja is), hanem azért is, mert Jeneit az akkori illetékes miniszter, Kásler Miklós épp akkor nevezte ki az OKFŐ élére, amikor az állami csúcsszervezet a legsötétebb, máig nem tisztázott szerződéseket kötötte a covid-járvánnyal szembeni védekezéssel összefüggésben.
Fontos: nem állítom azt, hogy Jenei Zoltánt azért tették az OKFŐ (eredetileg ÁEEK) élére annak idején, hogy ezeknek a sötét üzelmeknek teret engedjenek, vagy, hogy tudomással bírt volna előzetesen bármilyen, tudatos visszaélés gyanújáról;
sokkal életszerűbb, hogy a szakmai intézményre az ismert gyakorlat szerint rátelepedő NER nyerészkedő tagozata erőltette át a megrendeléseket.
Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy fura időbeli egybeesésekről van szó, ráadásul a most menesztett főigazgató az elmúlt időszakban, minden erre irányuló közérdekű kezdeményezés dacára – mondjuk diplomatikusan úgy, hogy – nem igyekezett transzparens módon elszámolni ezekkel a korrupció gyanújával erősen érintett szerződésekkel; még akkor sem, ha nem volt hozzájuk semmi köze.
Csak rövid emlékeztetőként: az OKFŐ a covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagy értékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigén-gyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül, a három különböző céggel megkötött összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő.
Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigén-tesztek beszerzésére.
A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették. Az OKFŐ sajátos transzparenciájú honlapjáról is csak annyit lehet megtudni, hogy a Minervával öt nappal azután kötötték meg a szerződést, hogy Jenei Zoltánt kinevezték. Fontos megerősíteni még egyszer:
nem feltételezek direkt összefüggést a két dolog között, az viszont tényszerű, hogy kinevezése után a főigazgató a tisztségéből adódóan már ezért a kiugró összegű szerződésért is felelős volt,
vagyis legalább a gyanús részletek nyilvánosságra kerülése után illett volna átláthatóan elszámolnia annak részleteivel; vagy legalábbis törekednie rá.
Ezt ugyanis jómagam is hiába kértem többször az OKFŐ-től, mindig csak lepattintás volt a válasz. Pedig megmagyarázni lenne mit. A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa ugyanis az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt, a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott.
(Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felsővezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!)
Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amelyből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a büntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit. Ha viszont bűzlik, akkor mindenki érdeke – elsősorban a szerződő OKFŐ-nek, de a nyerészkedő cégvezetővel ezer szálon összefonódott Fidesz vezérkarnak is -, hogy teljes átláthatóság mellett tisztázzák végre: miért ezt a céget, miért akkor és milyen indokok mellett választották ki a hárommilliárdos megbízásra. Mivel eleddig minden egyes, ezzel kapcsolatos közérdekű adatigénylésemet jogi csűrcsavarral és elhallgatással lökte félre az állami intézmény, most újra beadom ezzel kapcsolatos kérelmemet, hátha az új vezetés ebben is új gyakorlatot mutat majd. Ideje érdemben tisztázni a dolgokat és nem csak tisztogatni, bűnbakokat keresni.
Putyin háborúja Ukrajna ellen döntő fordulatot hozott a világgazdaságban az USA értékelése szerint, és ebből minden vállalkozónak le kell vonnia a tanulságot: a Nyugat vagy Oroszország?!
„Az Egyesült Államok mindenkit szankcióval sújt, aki segíti Oroszországot abban, hogy elkerülje a szankciókat”
– fogalmazta meg az amerikai politika lényegét az a washingtoni pénzügyi államtitkár, aki koordinálja a büntető intézkedéseket Oroszország ellen. Wally Adeyemo most Európában tárgyal, hogy egyeztesse az újabb szankciókat Oroszországgal szemben.
Nagyon sok amerikai és európai cég kivonult vagy legalábbis felfüggesztette a működését Oroszországban miután Putyin megkezdte háborúját Ukrajna ellen február 24-én. Néhányan azonban maradtak mint a Burger King vagy a Marks and Spencer, mert franchise rendszerben működnek Oroszországban.
A kivonulók helyét betölthetik kínai vagy indiai cégek. Az amerikai államtitkár őket is megfenyegette:
„Ezeknek az országoknak, ezeknek a cégeknek, ezeknek az egyéneknek dönteniük kell. Választhatnak úgy, hogy támogatják Oroszország törvénytelen invázióját Ukrajnában vagy pedig folytatják üzleti kapcsolataikat azzal a 30 országgal, amelyek szankciókat alkalmaznak Oroszországgal szemben.”
A washingtoni pénzügyi államtitkár elmondta a BBC-nek, hogy a világgazdaság dollárban, fontban és euróban számol. Ha valaki ebben a pénzügyi világban részt akar venni, akkor
„részt kell vállalnia a szankciókban is!”
Mi lesz az orosz rubellel? Az árfolyam nagyot esett Putyin inváziójának kezdetén, de azóta visszakapaszkodott. A rubel árfolyam csökkenésében döntő szerep jutott annak, hogy a szankciók megakadályozták az orosz nemzeti bankot abban, hogy hozzáférjen deviza tartalékához, és abból támogassa a rubelt.
Oroszország azonban az Európai Unió legnagyobb olaj és földgáz szállítója, ily módon továbbra is pénzhez jut.
Putyin rubelben kéri a földgáz árát
„Az európai pénzek már nem a háborút finanszírozzák. Az oroszok arra költik ezt a pénzt, hogy a rubel árfolyamát javítsák”
– hangsúlyozta az amerikai államtitkár.
Az orosz kormány minden exportáló céget arra kötelezett, hogy a megszerzett külföldi devizát azonnal rubelre váltsa.
„Ezt a pénzt immár Oroszország nem költheti a háborúra Ukrajnában. A célunk az, hogy a Kremlt választásra kényszerítsük az orosz gazdaságot, az orosz szükségleteket pénzeli vagy pedig a háborút?!
Washington célja, hogy minél előbb végetérjen a háború nem pedig az, hogy megváltozzon Oroszország politikai rendszere”
– hangsúlyozta Adeyemo amerikai pénzügyi államtitkár, aki a BBC-nek nyilatkozott.
„Magyarország keresztény kultúráját, nemzeti örökségét, a magyarok jövőjét fenyegető erőszakos kihívásokkal kell szembenézni, mint 1944-ben” – mondta a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.
Németh Szilárd történelmi ismereteit nem csak a keresztény kultúra elnyomása miatti aggodalom, de valószínűleg a pacalpörkölt és a barackpálinka túlzott fogyasztása is nagymértékben befolyásolhatta amikor a fenti mondatot Kiss János altábornagy sírjánál a kőszegi temetőben megtartott emlékezésen felbüfögte. Szegény az örökséget összetévesztette az ökörséggel!
A dán mesemondónak, Andersennek a császár új ruhájáról szóló meséjénél aligha van mélyebb és idehaza örökösen aktuálisabb történet. Ugye emlékszünk, miként fakadt ki a végtelenségig gyáva, teljesen leépült agyvelejű szolgalelkületű udvartartás a császár új ruháját meglátva? „Nagyon szép! Csodálatos! Szép, csakugyan szép! Bizony ez nagyszerű! Ó, milyen jól illik, felség! Milyen gyönyörű! Sose láttunk hozzá foghatót!”
Hát így öblöget mindig a szolgahad.
Köztudott, hogy a világ egyik legegészségtelenebb konyhája a magyar, amelyet újabban szokás „halálos magyar konyhának” is nevezni. Ugyancsak ismert a magas halálozási ráta, amelynek oka az egészségtelen táplálkozás következményeként jelentkező, rendkívül nagyszámú szív- és érrendszeri megbetegedés, az emésztőszervi rákbetegség, valamint az elhízás.
S most látom ám, hogy az Orbán pocakjára tett utalást követően úgyszólván a teljes udvartartásból kitört a kötelezően elvárt szolidaritásnak becézett elszabadult hajóágyú: emitt már a reggeli órákban kacérkodóan ringatja magát
a Facebookon egy pacalpörköltös szelíd költemény, amott a körömpörkölttel magasabbra lett állítva a NER-es hűségnyilatkozat szilaj hangja, de a magyaros disznótoros tálat, melynek fokhagymás kolbásza ideszaglik, aligha lehet überelni!
S a sok vizuálissá tett tartalom mellett határozott és egy irányba mutató kommentek jelzik a kormányköz „mindenki egyért” nemes és harcias tónusát. Van, aki csak hozza napi rutinját a kolbásszal és tükörtojással ékesített chili con carnéjával (visszafogott kűr, hiszen korábban már bárányfejet is fogyasztott), s akad tárca nélküli miniszter, aki a Paksi Atomerőmű bővítéséért felel, s aki filozófiai alapokra helyezi a kérdést, érzékivé varázsolva gondolatainak hömpölygését. A képen egy diszkrét tálalószekrény előterében ül szélesre terpeszkedő, s a hamarost fogyasztásra kerülő étkeknek szóló önfeledt mosolyával a tárca nélküli, valamilyen meghatározhatatlan kilós tömbből szel épp egy sokcentis darabot, mellette egy másik, ugyancsak behatolásra várakozó meghatározhatatlan félkilós, egy pirospaprika is bekacsint a portréba, s a kép előterét négy egymásba fonódó óriáskifli teszi sejtelmessé és elegánsan hivalkodóvá. Eközben
szókratészi bölcsességként csendül fel a népet megszólító kiáltás: ne keltsen senkiben sem bűntudatot a külseje, s útmutatásként beledübörög az éterbe „a fizikumunk magánügyünk, egyszemélyi felelősségünk” nem középiskolás fokú taní-tása.
A fizikumunk kétségtelenül magánügyünk, helyes, legalább ebben a kérdésben visszaköszönni hallani a máskor annyira nem fontos privacyt. De én azért eltöprengenék a tárca nélküli helyében, hogy akár tárcával, akár anélkül, mondhat-e ilyen baromságot egy miniszteriális kiválasztott egy totálisan egészségtelenül faló országban, ott, ahol mindnyájunk pénzéből üzemel az egészségügy, ahol mindnyájunk pénzén amputálnak szakmányban, s állítanak kilométeres sorokba, szakadó esőben és hideg szélben, hogy hipp-hopp, három és fél órás várakozás után, a szociális távolságra fittyet hányva már meg is kaphassa az ember a vakcináját.
Felágaskodik bennem a kérdés, vajon nem inkább az egészséges életmódról kellene így vasárnap reggelenként zümmögnie a tárca nélkülinek, meg a többi, paprikás zsírtól foltos abrosz fölött görnyedő, lezabált ingujjú, a közösségi érzést a szintazonképp gargantuai étvággyal faló társak jelenlétével manifesztálni szándékozó miniszteriális és holdudvari nemzeti zabagépeknek?
A zseniális dán mesemondó a mai Magyarországról szól. Azért, hogy a Vezér meg ne sértődjék, a szolgalelkület rapid módon igyekszik lefedezni magát pacallal és körömpörkölttel, kolbásszal, kinek épp mi jut a roskadozó asztalára, nyakig előre betojva attól, hogy Orbán mostantól kezdve vizslató tekintettel fogja fürkészni, miként tekintenek a hozzá közelben állók a pocakjára.
Egészségtelenül falunk, értelmetlenül terheljük a közpénzből fenntartott egészségügyet, tohonyák vagyunk, sej-haj, szívünk, májunk elzsírosodik, ihajja, idő előtt felfordulunk, csuhajja.
És persze megint a kifinomult keresztény nép-nemzeti konzervatívok által önfeledten „gyíkvállúaknak” gúnyoltak járnak jól.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a tegnapi M1-nek és a Klubrádiónak adott interjújában, ma reggel a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban Orbán Viktor hétvégén bejelentett 7 pontos gyermekvállalást ösztönözni kívánó programjáról beszélt.
Akár 40 millió forint támogatást is kaphat egy fiatal pár közös önálló életük megkezdésére segítségként az államtól a családvédelmi intézkedések nyomán. Elmondta: egy fiatal házaspár esetén az általuk igényelt kedvezményes, 10 millió forintos hitel három gyermek vállalása után teljes egészében támogatássá válik. Ehhez új lakás esetén fel tudják venni a 10 millió forintos családi otthonteremtési kedvezményt, amit nem kell visszafizetni, továbbá igényelhetnek egy 15 millió forintos kedvezményes csok-hitelt (akár használt ingatlan vásárlásához is) – fűzte hozzá. Ha egy anyának diákhitele van, akkor azt lépésenként engedik el, sőt második gyerek esetén akár a csokhoz kapcsolódó hitelből is rögtön elengednek egymillió forintot. Harmadik gyerek esetén további négymillió forinttal kevesebbet kell visszafizetnie a családnak.
Jelenleg az építkezéseknél az áfa is visszaigényelhető – emlékeztetett.
Viszont kiderült csak 2020-tól léphet életbe a négygyerekes nők szja-mentességéről és a nagyszülői gyed-ről rendelet. A családvédelmi akcióterv gyakorlatba ültetéséhez új törvények, rendeletek szükségesek.
Idén 75 milliárd, jövőre pedig 150 milliárd forintot szán a programra a kormány.
Január elsejétől olcsóbb lehet az energia előállítása, mert megfelezik a napelemekre kivetett termékdíjat – jelentette a kormány. Szakemberek szerint azonban csak megfelezik azt az adót, amelynek a bevezetése merénylet volt az ország fejlődése ellen. Az európai átlaghoz képest ugyanis továbbra is magas marad a termékdíj, s a bonyolult engedélyeztetési eljárásokkal együtt csak arra alkalmas, hogy a megújuló energia térnyerését akadályozza. Elemzők szerint a kormányzat azért gátolja minden eszközzel a nap- és a szélenergia felhasználásának elterjedését, hogy ne derülhessen ki: a paksi bővítés után drágább lesz az elektromos energia ára, mintha a megújuló energiából, tehát a nap és a szél felhasználásával állítanák elő ugyanazt. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Illés Zoltán, a Fidesz egykori környezetvédelmi államtitkára azt mondja, hogy az atomerőmű bővítése egy politikai játszma része, amivel a jövőjét éli fel Magyarország.
Illés Zoltán MTI Fotó: Kovács Attila
Az újév első napjától csökken a napelemekre kivetett termékdíj, ámbár még így is magas marad, hiszen ilyen adó más országban nem akadályozza a fejlődést. Gondolja, hogy nálunk is rájönnek majd erre?
Remélem, ugyanis a termékdíj a napenergia felhasználásának kifejezett akadálya. Bevezetése egyike a kormány pancser intézkedéseinek, amelyet az atomerőmű bővítéséről meghozott döntés mámorában javasolt egy állását féltő hivatalnok. Azt gondolta, hogy ha a megújuló energia elterjedését Orbán szája íze szerint gátolja, s kedvező helyzetbe hozza a kormányzat által favorizált atomot, akkor a „nagyfőnöknél” jó pontokat szerezhet. Ezt ő maga árulta el bizalmasan.
Ismert politikus az illető?
Nem szeretném a nevét említeni, mert az ártalmas termékdíjat a kormány három éve elfogadta, az ötletgazdát azonban érdemei elismerése mellett kirúgta, de még a munkahelyét, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget is megszüntette. Ezt kapják az alattvalók. Egyébként annak kifejezetten örülök, hogy csökken a termékdíj, de a mielőbbi teljes megszüntetése lenne indokolt.
A termékdíjat azután vezette be a kormány, miután a paksi atomerőmű építéséről döntöttek. Azt gondolták, hogy ha drágítják a nap, a szél, illetve a termál energia termelését, akkor az atom nem tűnik olyan drágának?
Valóban, csakhogy az ország Európai Uniós vállalása szerint a megújuló energia felhasználását folyamatosan növelni kellene. Ez nem öncél, hisz mindenekelőtt az ország érdeke lenne a legolcsóbb energia elterjedése, felhasználását saját zsebükön érezhetnék az állampolgárok. Ma azonban bűvészkedéssel érik el a vállalt feladatot, mert megújuló energiának számít az erdő fáinak eltüzelése is. A megújuló energia vállalásunknak 90 százalékát erdőirtás, nem pedig a nap-, illetve a szélenergia felhasználása teszi ki, ami szerintem eszement öngyilkosság.
Hiszen a kipusztított erdő, vagy akár csak egyetlen fa is megújul, de legfeljebb 25-30 év múltán. Nem önáltatás ez?
De feltétlen! Ráadásul a kiirtott bükk, vagy tölgy legfeljebb 100-120 év alatt terem újra. Mindenképp ízlésem ellen való volt ez a gyakorlat, ezért amikor még hivatalban voltam, megtiltottam az egészséges fatörzsek elégetését. Távozásom óta ezt a szabályt úgy szegik meg, hogy a farönköt feldarabolják, illetve ledarálják, tehát forgácsként égetik el. Szégyen!
Miközben az erdő legfeljebb évtizedek, vagy egy évszázad alatt képes megújulni, a nap és a szél állandóan újjáéled, s természeti károk nélkül használható energiaforrásként. Feltéve, ha a kormány külön adóval nem akadályozza. De nálunk sikerült akadályozni a világszerte gyorsuló folyamatot?
Némileg igen, hisz az emberek számolnak. Ha nem négy, hanem nyolc év alatt térül meg a napelemek telepítése, akkor kivárnak. Közben persze a világban elképesztő a fejlődés. Spanyolország a szél felhasználásában világhatalommá vált, a skandinávok mellett a németek a nap energiáját használják ki elképesztő mértékben, pedig náluk sem süt hosszú időn át, ráadásul északabbra vannak tőlünk. Mi is fejleszthetnénk, ehelyett szépen lassan lemaradunk. Viszont az utóbbi időben a megújuló energiákkal szemben – a termékdíj ellenére – változott a kormányzat magatartása. Szó sincs persze a klímaváltozás iránti aggodalomról, vagy a környezettudatosság iránti elköteleződésről, de miután az uniós pénzt már nem tudják mire költeni, ezért haverjaikkal ráfanyalodnak a megújuló energiák felhasználására.
A hozzáértők szerint minél több napelemet kéne telepíteni, akár a kis házak tetejére is, de komoly parkok is telepíthetőek, mert ez a legolcsóbb energiaforrás. Tudja, hogy a kormány a megadóztatás mellett mindezt még bonyolult engedélyeztetési eljárással is akadályozza?
Az ad némi reményt, hogy kormányközeli gazdasági érdekcsoportok rájöttek, hogy érdemes ebbe befektetni, mert ez a jövő. Egyelőre azonban nincs szándék az adminisztratív gátak lebontására, a termékdíjat meg kéne szüntetni, a bonyolult engedélyeztetést pedig le kéne egyszerűsíteni. Sőt, ösztönözni kellene a magántőkét, plusz az uniós pénz felett rendelkezőket is – ami nálunk persze a magánérdekeltségek felé áramlik – négyzetkilométer nagyságú napelem parkok létrehozására; közben a föld legeltetésre, vagy ipari célra persze továbbra is hasznosítható marad.
Ez nem mese, nem is álmodozás, mert nyugaton így csinálják, komplex módon használják a termőföldet. Németországban még az utolsó tyúkól tetején is van napelem, mert ott az állam nem akadályozza termékdíjjal a modern technológia terjedését, hanem magasabb átvételi árral ösztönzi a polgárait az a házilagos áramtermelésre. Ugyanis a németek nemcsak saját célra, világításra, fűtésre, háztartási berendezések, liftek működtetésére termelik az energiát, hanem némi pénzért eladják az elektromos hálózatot fenntartó cégeknek. A lehetőségnek persze van beruházási költsége is, de annak nem nyolc-tíz év a megtérülési ideje, hanem csupán két év!
A sors fintora, hogy Pakson állítólag naperőmű is készül, 3 milliárdot fordítanak erre a célra. Ha igaz, 80 ezer napelemet szerelnek fel, 20 ezer kilowattóra áramot állítanak elő. Ez nyílt beismerése annak, hogy az atomerőmű elavult?
Ez valóban pikáns, de azt láthatjuk az egész világon, hogy a leginkább környezetszennyező cégek, vagy államok állnak át a megújuló energia hívői közé, egyszerűen olcsóbban akarnak pénzt termelni. Ezt teszi a kormány, s ezt tehetnék az állampolgárok is, ha az állam megkönnyítené, és nem nehezítené a dolgukat. Én úgy látom, hogy ez a technológia már utat tör magának, a hatalom nem tudja már a terjedését jelentősen akadályozni. A technológia ugyanis szédületes tempóban, szinte követhetetlenül terjed. Lassan megoldódik az energia tárolása is, ami valóban megállíthatatlanná teszi a megújuló energia termelését.
A fejlődés tényleg robbanásszerű, hisz olvastam olyan ablaküvegről is, amelyet a németek napelem helyett használnak lakások fűtésére. Elképesztő…
Ugyanilyen meglepő az a télikabát, amelynek a váll lapjai szintén napelemként fűtik a kabátot, még a hőmérsékletet is be lehet állítani, mondjuk 21 fokra. De mondok egy másik elképesztő példát: évekkel ezelőtt egy konferencia végén mindenki kapott egy táskát, amelynek fedelében napelem volt beépítve. Ennek segítségével az utcán közlekedve is lehet tölteni a táskában lévő mobilt vagy számítógépet…
A hírek szerint nálunk is újabb 2 ezer megawattnyi naperőműre kértek engedélyt, ami paksi nagyságrend.
Ez is jelzi, hogy a kormányzati ellenállás dacára energetikai áttörés érzékelhető, tehát a fejlődést ma már se különadóval, se adminisztratív módon nem lehet megállítani. Az engedélyek kiadása persze uniós kényszer is, hiszen az ország európai vállalását teljesíteni kell.
Nemrég egy kormánypárti képviselő azzal érvelt, hogy este nem süt a nap…
S persze a szél sem mindig fúj, miközben az atomerőmű folyamatosan termeli az áramot. Ez egy elképesztően tájékozatlan érvelés, hiszen ma már nemcsak nyugaton, de nálunk is léteznek okos hálózatok léteznek, amelyek megoldják a villamos energia irányítását és szabályozását.
MTI Fotó: Soós Lajos
Mondok egy példát: valakinek a garázsban van egy elektromos autó, amelyet tölteni kell. A tulajdonos telefonján pedig applikáció mutatja, hogy most hol lehet olcsó árammal feltölteni az autót. Ilyen okos rendszerek segítik ma az embert. De ilyen applikációt minden autóra lehet készíteni, hiszen GPS rendszeren keresztül minden autó követhető. Vagyis az összes tárolókapacitás hálózat nélkül is összeköttetésbe állítható. Ehhez képest kőkorszaki technikának számít a paksi bővítés, mert állandóan ugyanazt az energia-mennyiséget ontja magából, amivel nem tudnak mit csinálni. Eladni nem lehet, ezért éjszaka, ha csökken az ország energetikai szükséglete, akkor kicsapatják a földbe, mert az atomerőművet nem lehet kikapcsolni.
Az kiszámítható, hogy melyik olcsóbb: a nap-, vagy az atomenergiából előállított áram?
A nap versenyképes az atommal. Ha az állam nem akadályozza termékdíjjal, adminisztratív tiltással, hanem ösztönző pénzügyi, gazdasági, politikai környezetet teremt, akkor a napenergia felhasználása olcsóbb lesz az atomnál, ráadásul a környezetet is kíméli. A megújuló energiából Németországban már egy éve több villamosenergiát termelnek, mint a húsznál több meglévő atomerőműjükben, mert megéri. De ha lenne rá politikai szándék, akkor nálunk is előállítható lenne megújulók energiából a paksi erőmű által termelt 2 ezer megawatt energia, illetve a bővítéssel tervezett ugyanennyi áram is, ráadásul olcsóbban, mint atomenergiából.
Talán okoz némi fennakadást, hogy a kormányzat a szélenergia hasznosítását megtiltotta, szélkerekek telepítésére ugyanis jó ideje nem ad ki újabb engedélyt. Egykori kormánytagként érti, hogy miért?
Az urbánus legenda szerint Magyarországon nem fúj a szél. Nyilván megáll Ausztria, vagy Románia határánál, legalábbis a kormány tagjai szerint. Ez persze vicc, de még ennél nagyobb ostobasággal hülyítik az embereket. Az atomlobby által terjesztett legújabb rémhír szerint a verebek nekiütköznek a szélkerekeknek, ami a pusztulásukkal jár. Ez persze butaság, mert a veréb nem hülye. Van ugyan hátránya is a szélkerekeknek, de összességében az előnye sokkal több.
De a szélkerekeket nemcsak ezért tiltotta be a kormány, hanem azért is, mert a pletyka szerint Gyurcsány Ferencnek volt érdekeltsége a szélenergia területén. Ezért hatalomra kerülve az Orbán kormány visszavonta a korábban kiadott telepítési engedélyeket, s a leállította a szél felhasználását Magyarországon. Csak azért, hogy az ellenzék vállalkozását akadályozzák, inkább kárt okoznak Magyarországnak. Ezt nevezik hazafiasságnak…?
Kiszámítható, hogy emiatt mennyi kár éri az országot?
Azt gondolom, legalább 10 százalékkal több villamosenergiát lehetne előállítani a megújuló energiával, ha a kormány nem akadályozná. De az egész témával komplexen kellene foglalkozni; a szélkerekek és napelemek telepítésétől kezdve az összes megújuló energia rendszerszerű felhasználásáig. Ezért is szükség lenne önálló minisztériumra, amely környezet- és természetvédelemmel foglalkozik.
Lehet, hogy a sértettség beszél önből?
Téved, ezt a témát én már amerikai egyetemen tanítom, külön tárgyam volt a megújulók – kontra nukleáris energia. Inkább az ország érdeke lenne, hogy valaki a kormányon belül is foglalkozzon ezekkel a témákkal. Óriási kár éri az országot azzal, hogy a megújuló energiák terjedését akadályozza a kormány.
Jelen pillanatban a kétezer megawatt áram, amit Paks nyújt, azt hétezer szélkerékkel elő lehetne állítani. Ez nemcsak olcsó áramot, de munkahelyek ezreit is jelenthetné. Nem beszélve arról, hogy a szélerőműben nincs nukleáris baleset, továbbá nincs radioaktív hulladék, amit csak nagy összegkért lehet tárolni, tovább nincs az atomerőműnél jelentkező bezárási költség sem. Ráadásul a szél felhasználása nyolc-tíz év alatt térül meg, szemben a paksi atomerőmű bővítéssel, ami évtizedek alatt sem hozza vissza az árát.
Viszont az atomerőmű stabilan dolgozik, és a kormányzati kommunikáció szerint olcsóbb is. Ez is szempont, nem?
A nyugat-európai piacon ma 1 megawattóra áramot 35-40 euróért lehet venni, ugyanezt a mennyiséget a kormány szerint Paks 85- 92 euróért állítja majd elő, de külső elemzők szerint az 1 megawattóra 110 euróba is kerülhet. Tehát ha Magyarország nem bővítené az atomerőművét, hanem az áramot megvenné a nyugat-európai piacról, akkor is sokkal jobban járna.
Miért olcsóbb nyugaton az áram?
Mert zömében megújuló energiaforrást, tehát a napot és a szelet használják fel, amit nálunk akadályoz a kormány. A természeti erőforrásokat olyan hihetetlen tempóban fejlődő technológiával dolgozzák fel, hogy a szakemberek is csak ámulnak, miközben az árak folyamatosan esnek.
Ugyanakkor Mészáros Lőrinc, vagy más kormánybarát oligarcha nem tudna megfelelő tempóban gazdagodni, ha nem bővítenék Paksot. Az egykori titkosszolgálati miniszter Szilvásy György a közelmúltban azt nyilatkozta a 24.hu nevű hírportálnak, hogy Orbán Paks 2-ért tömött bőröndöket kaphatott az oroszoktól. Akkor itt nem is az áramról van szó?
Határozottan állítom, hogy Paks II. nem energetikai beruházás. Nem igaz az, hogy ez a biztonságos energiaellátásról, az olcsó áramról, vagy a függetlenségről szólna. Pont ellenkezőleg. Ez az építkezés olyan világpolitikai játszmának a része, amelyben a magyar miniszterelnök megpróbál lavírozni az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Orosz birodalom között, mégpedig úgy, hogy közben a jövőjét éli fel Magyarország. Ugyanis a játszma összes kártéteménye azonnal jelentkezik, eközben száz évre, tehát nemzedékekre eladósítják az országot.
Gondoljon bele: a britek tudomásom szerint rövid időn belül leállítják a Hinkley Point néven ismertté vált nukleáris erőmű építését, mert a mai körülmények között az csak drágán tud áramot termelni. A finnek pedig az építési költségek elszabadulása miatt állították le a Roszatom által eddig kivitelezett atomerőművet; egyébként az orosz cég bővíti majd a paksi erőművet. Ezek a kilátások.
Nyár van, napsütés, meg minden. Jelenleg éppen nem történik semmi. Nem lőttek le senkit, nem tévedtek el turisták a hegyekben, nem áztak el pincék a vihar miatt. A migránsok is mintha pihennének, róluk sem jött semmi értékelhető.
Már majdnem az lett, hogy nincs semmi, amit érdemes lenne megírni, amikor találtunk egy fotót. Tállai András államtitkár, nem mellesleg a NAV elnöke tette föl a Facebook oldalára. A VIII. Béka és Hal Sütő-Főző Fesztiválon – amely egyben a VI. Mezőnyárádi Pálinkamustra – készült a kép. „Finom ízek, jó hangulat” írta az államtitkár a képhez eligazításként, majd a teljesség kedvéért még hozzátette: „Gratulálok a helyezett csapatoknak és a pálinkamustra díjazottjainak!”
Ennyi. A nadrágjáról nem írt semmit az államtitkár. Hogy miért épp ilyet választott. Pisztolyt tartottak a fejéhez, és megfenyegették, hogy meghúzzák a ravaszt, ha másmilyet vesz fel?
Vagy csak ilyenre futotta a fizetéséből?
A legrosszabbra gondolni sem merünk. Jelesül arra, hogy ez a viselet tetszik neki.
Kinagyítva..
Nemrégiben Orbán Viktor miniszterelnök is egy hasonló stílusú, mondjuk így, trottyos nadrágban fotóztatta magát a V4-ek csoportképén. Jól mutatott az is, sokan megcsodálták.
És most itt van Tállai András nadrágja az ő maga valóságában. Nem szívesen gondolunk arra, hogy a főnökéhez való lojalitás jegyében választotta ezt a gatyót. Mert úgy sejti, hogy ez lesz a követendő divat. Főleg, hogy a hírek szerint a miniszterelnök legidősebb lánya, Orbán Ráhel is részt vállal a magyar divatiparban.
Talán nincs messze az idő, amikor az ilyen nadrág lesz a menő. Lehet, már most is az, csak mi még nem tudunk róla. Mostantól árgus szemekkel figyeljük a Magyar Közlönyt, mikor jelenik meg az erről szóló rendelet.
Már a CEU elleni tavalyi támadás is megmutatta, hogy már semmi nem állhat a hivatalos kormánypolitika útjába, le kell rombolni a liberális értelmiségi elit „fészkeit”. A CEU elleni kampány felébresztett mélyen gyökerező antiszemita érzületeket.
„A jelenkor történelme” című svájci tudományos portál Krasznahorkai Katalin, a Zürichi Egyetem munkatársának rendkívül terjedelmes cikkét közölte „Egy cirkuszigazgató államtitkárként – Hogyan mozgósít a magyar kormány az értelmiség ellen” címmel. A szerző megállapítja: a magyar kormány ellenségeket keres, és az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy azok az értelmiségiek, művészek és tudósok alkalmasak leginkább erre a célra, akik a kormánnyal szemben nem tanúsítanak engedelmes magatartást. Magyarországon egy kinevezéshez nem a szakértelem a fontos, hanem a feltétlen lojalitás. A cirkuszigazgató kinevezését Kásler Miklós miniszter testesíti meg – írta a szerző, és ismertette Kásler legnagyobb feltűnést keltő kijelentéseit. Megállapította: mindez abszurd és butaság, de ez (nem csak) Magyarország politikai valósága.
A képzetlenség és az elbutítás politikáját stratégiailag gender-ellenes politikával kötik össze. Orbán el akarja érni, hogy a magyarok 2030-ig képesek legyenek reprodukálni a lakosságot, és ezt a célt kell szolgálnia Kásler tevékenységének is. Már a CEU elleni tavalyi támadás is megmutatta, hogy már semmi nem állhat a hivatalos kormánypolitika útjába, le kell rombolni a liberális értelmiségi elit „fészkeit”. A CEU elleni kampány felébresztett mélyen gyökerező antiszemita érzületeket. Nem csak a CEU célpont, általában az elmélet és a történelem eltörlésére törekednek. Bezárták a Lukács Archívumot. A Lukáccsal szembeni antikommunista, jobboldali konzervatív érzelmeknek hosszú a története, „de ma más áll emögött: az antiszemitizmus és Lukács zsidó származása áll a propaganda középpontjában. Akárcsak Soros esetében, az érvelés soha nem nyíltan antiszemita, de a szélsőjobb retorikája egy kalap alá veszi a Soroshoz hasonló befektetőket és a nemzetközi marxizmus képviselőit, akiket »nem magyar« – vagyis zsidó – »elitként« bélyegez meg” – írta a szerző.
A kormány nem riad vissza az Akadémia elleni lépésektől sem, és újabban számos értelmiségi ellen indított támadás – írta a szerző, és ismertette egyebek között a Figyelő és a Magyar Idők megnyilvánulásait. „Ezek a támadások a kormánnyal szembeni bírálatot eleve erkölcstelennek, aszociálisnak és élősködő jellegűnek minősítik, hogy lehetőleg minden alantas populista reflexet kiszolgáljanak. […] Az ellenzéki értelmiségiek a szocializmusban nagy tekintélynek örvendtek, most ezt a szereposztást megfordítják: a kormány az ellenzék, amely igyekszik megvédeni »a népet« ezektől az erkölcsüket vesztett kulturális élősködőktől.”
A szerző szerint a magyar kormány már megvalósítja azt, amiről más országok jobboldali pártjai még csak álmodnak: új törvényekkel fenyegeti az egyetemeket, a kulturális területre pártérdekek alapján nevez ki embereket, feketelistákat vezet a bírálókról, archívumokat zár be – és mindezt „a lakosság széleskörű támogatásával” teszi. „Az új, jobboldali populista értelmiség felelős hatalmi pozícióból következmények nélkül hirdetheti a legvadabb dolgokat” – írta a szerző.
Mokkát néztem valamelyik reggel, Andy Vajna tévéjében. (Amúgy nem az övé, hanem a miénk az a tévé, mi, magyar adófizetők vettük neki, de most nem erről fogok értekezni.) És a vicces, vagy komoly kérdésekre sem szeretnék válaszolni, hogy miért kell nekem Mokkát nézni. Lenne rá válaszom, például az, hogy véletlenül. Vagy az, hogy csak. Esetleg, hogy időnként arról is tudni kell, amiről egyébként nem érdemes.
Szokás szerint kedélyesen folyt a diskurzus, a riporterként dolgozó honfitársunk alákérdezett, az interjú – nevezzük így – alanya pedig felülválaszolt.
Majkd elfelejtem: Nagy Anikó volt a vendég, az EMMI egészségügyért felelős államtitkára. Azt kérdezte tőle a riporterként dolgozó ember, hogy mikor lesz jobb, elfogadhatóbb az egészségügyi ellátás?
Jó kérdés, mert jól lehet rá válaszolni. De az államtitkár még a tőle elvártnál is jobban válaszolt. Ezt mondta: „A magyar egészségügy nemzetközileg is híresen elfogadott, jó ellátást nyújt, a felszereltségünk európai szintű.”
Sajnos, a válaszoló nem fejtette ki részletesebben, hogy szerinte a magyar egészségügy mely megoldásai híresen elfogadottak, ezért csak sejtésekre vagyunk kénytelenek hagyatkozni.
Elsőként valószínűleg az orvoshiányra gondolt az államtitkár. Rengeteg magyar orvos dolgozik külföldön, a legtöbben a nagyobb kereset miatt hagyják itt az országot, de vannak, akiknek az itteni egészségügyi rendszerből van elegük. A kilátástalanságból, a kiszolgáltatottságból, a reménytelenségéből.
Talán erre gondolt Kásler Miklós helyettese, bár az is lehet, hogy a hosszú várólistákra. Manapság egy ötös lottóval ér fel, ha valaki időben kap beutalót valamilyen vizsgálatra. Persze, vannak rövid várólisták, ha az ember a zsebébe nyúl és hajlandó még egyszer megfizetni azt, amit adó és járulék formájában egyszer már kifizetett – ebben az esetben egészen elfogadható egészségügy ellátásban is részesülhet.
Az is nemzetközileg és híresen elfogadott, hogy a magyar kórházakba a betegeknek egyre több dolgot lehet magukkal vinniük. Régebben szigorúan szabályozták a kórházi látogatás rendjét, és az is előírták, hogy mennyi ételt és italt szabad bevinni, mostanra azonban, hála a Nagy Anikó által európai szintűnek minősített egészségügynek, ezen a téren is van változás. Ma nemcsak lehet, de kell is látogatni a kórházban fekvő beteget, különben esélye sincs a túlélésre. Mert csak így lehet őt elfogadható módon táplálni, így jut vécépapírhoz, fájdalomcsillapítóhoz, tiszta törölközőhöz.
Maholnap ágyat is vinni kell a beteggel, valamint ápolót és orvost. Nagy Anikó bizonyára erre gondolt, amikor a jó ellátást nyújtó magyar egészségügyet említette. Vagy a kórházi fertőzésekre, ebben szintén csak a hátunkat nézhetik a versenytársak. Irigyelnek is minket rendesen, amiért sok magyar kórházban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni.
Ismét gyarapodott a magas rangú kormányzati vezetők száma: ha jól számoljuk, az új államtitkár – aki az egészségügyi területen aktív, s töltött is be korábban felelős posztot – a 22. lesz a sorban.
A most megjelent (december 1-ére datált) 2017. évi 200. számú Magyar Közlönyben közzétett 120/2017. (XII.1.) miniszterelnöki határozat értelmében az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkárává nevezték ki Dr. Gajdácsi József Zsoltot. Kinevezése visszmenőleges: november 15-től hatályos.
Neve értelemszerűen még nem szerepel a tárca helyettes államtitkárainak a hivatalos listáján, amely azonban enélkül is szép hosszú:
Közigazgatási Államtitkárság:
Borókainé dr. Vajdovits Éva (koordinációs ügyek)
Bathó Ferenc (gazdasági ügyek)
Dr. Gazsó Balázs László (jogi és közbeszerzési)
Kissné dr. Sápi Kinga (személyügyekért és gazdálkodás)
Parlamenti Államtitkárság:
Azbej Tristan (üldözött keresztények megsegítése)
Európai Uniós Fejlesztéspolitikáért Felelős Államtitkárság:
Dr. Garai Péter (EU-fejlesztések végrehajtása)
Az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért felelős Államtitkárság:
Fülöp Attila (egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatok)
Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság:
Dr. Beneda Attila (család- és népesedéspolitika)
Illés Boglárka (ifjúságpolitika és esélyteremtés)
Nemzetközi Ügyekért Felelős Államtitkárság:
Dr. Pacsay-Tomassich Orsolya (nemzetközi és európai uniós ügyek)
Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság:
Langerné Victor Katalin (társadalmi felzárkózás)
Nyitrai Imre (szociálpolitika
Oktatásért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára:
Maruzsa Zoltán Viktor
Horváth Zita (felsőoktatás)
Kultúráért Felelős Államtitkárság:
Závogyán Magdolna (kultúra)
Krucsainé Herter Anikó (kulturális kapcsolatok és fejlesztések)
Egészségügyért Felelős Államtitkárság:
Mészáros János (egészségügyi ellátórendszer működtetése)
Ladányi Márta (egészségügyi ágazati koordináció)
Dr. Szentes Tamás (országos tisztifőorvosi feladatok)
Sportért Felelős Államtitkárság:
Dr. Fazekas Attila Erik (sportigazgatás és sportágfejlesztés)
Sárfalvi Péter (nemzeti utánpótlás-nevelés és sportkapcsolatok)
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
