Bránermájszter69 a Magyar Hírlap címlapján?

0
150

Sajtótörténeti pillanatra ébredhettünk a mai napon: a szebb időket is látott Magyar Hírlap címlapján szereplő szalagcím szerzője nem más, mint a német Bild Facebook-oldalának egyik kommentelője.

A furcsaságot a Heti Válasz újságírója szúrta ki, mert amúgy ki a fenének szúrna szemet egy ilyen a propagandalapban rajtunk kívül, akik szeretjük az ilyesmivel kínozni magunkat. Igaz, legtöbbször csak az alávaló kormánypropagandát találjuk a hasábokon (ennél szomorúbb élete hogyan lehet egy fának a halála után?), ám néha igazi ínyencségekre bukkanunk.

“Orbán és Kurz az utolsó esély, vagy ennyi volt. Ébredjünk fel” – áll diszkréten, nyolcvannégyes betűmérettel az idősebb kollégák szerint a kommunista Szabad Népre hajazó Magyar Hírlap első oldalán az üzenet. A tartalom most kivételesen másodlagos, a Kedves Vezető módszeres felszopásán kívül pedig amúgy sem nyújt többet. Az idézet szerzőjének személye már annál érdekesebb.

Hogy pontosan kicsoda, az teljesen mindegy. Egy kommentelő. Lehetne bárki, de szó szerint bárki. A Magyar Hírlapnál mostantól bárki lehet újságíró, ha kellően egybevág a véleménye a kormány aktuális álláspontjával. Nade mi itt az újdonság, amikor a PestiSrácok, a 888.hu és társaik már eddig is ennek alapján vettek fel gyakorlatilag bárkit magukhoz munkaerőnek?

Egyrészt akármennyire cinikusan és gerinctelenül végzik is szolgai munkájukat a kormány propagandistái, mégiscsak leülnek és megírják agitprop cikkjeiket, nem pedig odaböfögnek valami kétsoros hőbörgést a Facebookra. Másrészt ezek az emberek többnyire névvel és arccal vállalják azt, amit írnak. Persze az igazán undorító hazugságokat még ott sem akarják felvállalni, de azért jórészt beazonosítható szerzőknek mondják tollba a Habony-összest.

Ez az internet legsötétebb bugyraiban, a különböző kommentfalakon abszolút nem követelmény. Ott Bránermájszter69 a nickneve mögé bújva simán elküldhet a picsába bárkit, akitől a valóságban leginkább maga alá csinálna. A Facebookon noha legtöbben saját nevükkel és képeikkel szerepelnek, senki nem akadályozza meg az embert, hogy Szürke Gandalf néven, a jóságos öreg mágus arcképével szólítson fel a köcsög libsi hazaárulók felismerhetetlenségig verésére.

A civilizáció béklyóitól megszabadulva fröcsögni felszabadító érzés lehet azoknak, akiket a kultúra mindig csak gúzsba kötött, vagy épp azoknak, akikre sokszor megvetően néztek, ha a sokadik Kőbányai-kevert páros után magukból kikelve mocskolódtak kedvenc késdobálójuk előtt az utcán. Aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmától.

Az állati ösztönvilág bugyog a felszínre a kommentfalakon, felfedve a tömeg működésének sötét mechanizmusát, hogy egyfajta beteg tűz körüli törzsi táncként becsméreljék, alázzák, és lincseljék meg az aznapi prédát. Ha sokan teszik, máris ki van iktatva a szégyenérzet, az egyén pedig tökéletesen feloldódik a tömegben. Az emberi létezés legalsóbb rétegének kontrollálatlan vágyai törnek elő ilyenkor – pontosan azok az érzések, amelyeknek húrjain olyan démoni zsenialitással játszik a propaganda világszerte.

Ha innen nézem, akkor végülis nem történt semmi más, minthogy beteljesült Habony Árpád víziója: először kihasználta a nép legalantasabb vágyait, majd azt tette hivatkozási alappá egy kormányközeli kiadvány címlapján. A csőcselék került a társadalom tetejére.

Persze ez így túlzás, mert elég valószínűtlen, hogy a trendi miniszteri főtanácsadó döntött volna a címről személyesen. Ellenben maga a folyamat, amely tudattalanul is ide vezetett, a goebbelsi propagandát neobolsevik köntösbe öltöztető Habony tudatos keze munkája.

Fontos megjegyeznem így a végén, hogy a probléma nem arról szól, hogy “ne ugasson már akárki” egy újságban. Ez nem egy kiváltságos pozíció, amely csak valamiféle “elitnek” jár. Ha Kovács Gergely, bakonypölöskei géplakatos meg szeretne nyilvánulni a publikum előtt, akkor ezt megteheti. Akár magánemberként az olvasói rovatokban, akár rendesen publicistaként, ha ezzel kíván foglalkozni és időt, illetve energiát fektet abba, hogy gondolatait rendszerezze, majd érthetően és olvashatóan megfogalmazza.

A lényeg, hogy egy személy írjon, ne a sötét tömegben egy adott időpillanatban feloldódott entitás. Természetesen léteznek kulturált kommentelők és kulturált kommentfalak is, de valljuk be, nem ez a jellemző.

A mostani esetben lehet, hogy éppenséggel nem legalantasabb vágyait ordítja ki a világmindenségbe valaki, de mindenesetre a kommentelők piedesztálra emelése egy rendkívül ijesztő precedenst teremthet, amelyet a pszichopata populistákon és a mindennapos ressentimentben fuldokló tömegeken kívül senki nem üdvözölne.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here