Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

„A kormány emberek életét dobja oda”

„Tiszta őrület, ami itt történik” – mondja a diagnosztikai oldalról érintett szakember, azzal kapcsolatban, hogy a kormány – ahogy ezt a Népszava október 5-i száma bemutatta – a korábbi papíralapú beutalást a nyár közepén elektronikus felületre terelte.  A PET/CT vizsgálatokról van szó, amelyet ugye arra hivatottak, hogy pontos képet alkossanak a daganatos betegségekben szenvedőkről, vagy azokról, akiknél szükségessé válik: fenyegetettek-e a rákbetegség által.

Amint arról a napilap beszámolt a rendeletet a kormányzat nem jelentette meg, miáltal teljes zavar mutatkozik a rendszerben. Az amúgy 192 ezer forintba kerülő vizsgálat, amelyet az egészségbiztosítás fizet az indokolt beutalások esetében, a múltban a kezelőorvos által kiállított beutaló alapján történt, most viszont, miután egy online felületen a beteg összes adatát ki kell tölteni, az egylépcsős bírálat háromlépcsőssé vált.

Jellemző a kialakult helyzetre, hogy az országban működő nyolc szolgáltató – ők végezhetnek ilyen vizsgálatokat – eddig havi ötszáz pácienst fogadott, mostanra ez a szám a negyedére csökkent.

„Sokakban felmerült a kérdés, miért hoz ilyen intézkedéseket a kormány? „– mondja a bevezetőben idézett szakember, azt is hozzátéve: olyan ez, mintha egy sor beteget eleve halálra ítélnének, teszi hozzá.

A Független Hírügynökség által megkérdezettek döntő többsége nem lát szándékosságot az elrontott intézkedésen, de akad azért olyan is, aki a költségek csökkentését véli felfedezni. Ami azért több mint durva megközelítés, ez ugyanis valóban azt jelentené, hogy a kormányzat emberek életét dobja oda, csakhogy spóroljon. „Teljességgel kizártnak tartom a szándékosságot” – hangsúlyozza a FüHü-nek egy kerületi egészségügyi vezető. „Sokkal inkább az lehet – teszi hozzá -, hogy fiatal informatikusok bedobtak egy új rendszert, amit le sem ellenőriztek, ki sem próbáltak rendesen, ráadásul nem is tudják használni.

Akadt olyan megszólaló, aki portálunknak egyszerű hozzá nem értésről beszélt. Azt mondta: Szilvási István professzor erőltethette át az új rendszert, aki a program gazdája, mint a Szakmai Kollégium Nukleáris Medicina Tagozat elnök a Népszavának nyilatkozva azt mondta az átalakítás szükséges és időszerű volt. Igaz, azt is hozzátette: a minisztérium egyszerűsíteni fogja a rendszert, mert ez minden szereplő érdeke. Vagyis könnyebb legyen engedélyt kapni a vizsgálatra és az adatközlés is egyszerűsödjön.

„Az adatközlés lesz a novemberben véglegesen beinduló új rendszer szűk keresztmetszete” – mondja ezzel kapcsolatban az imént idézett kerületi vezető. „Tartok tőle – teszi hozzá  -, hogy az idősebb embereknek az internetes háló használata így is lehetetlen lesz, inkább otthagyják a rendelőt.”

A megkérdezett szakemberek többsége azon az állásponton van, hogy egy nagyon hibás lépéssel állunk szemben, a kérdés pedig az, hogy a kormányzat hajlandó-e korrigálni. Amennyiben nem, akkor már súlyosabb a felelőssége, mivel pontosan látható, hogy a megfelelő ellenőrzések és vizsgálatok hiánya milyen eredményre vezetett. Márpedig a rákbetegek száma egyáltalán nem csökkent, vagyis a majd negyedével lecsökkent PET/CT vizsgálatok durva következményekkel járnak a betegekre nézve. Mindazonáltal amellett sem szabadna szó nélkül elmenni – ha be is következik a korrekció -, hogy miként fordulhat elő Magyarországon, hogy a modern technika bevezetése rosszabb eredményt hoz, mint a hagyományos eljárások megtartása.

„Embertelen a betegekkel játszani – ezt már Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter mondja -, sőt kifejezett disznóságnak tartom. A rendszer hibái miatt kihasználatlan kapacitások maradnak egyrészt, másrészt olyan emberek, akiknek sürgős a vizsgálat, kénytelenek lesznek fizetni, saját pénzükből, ha van egyáltalán megtakarításuk.

A Független Hírügynökség folytatja a témát, remélve, hogy az illetékes minisztérium gyorsan lép – ezúttal a jó irányba.

DK-MSZP: egy pici lépés…

Nyíltan beszélt Hiller István és Molnár Csaba is hétfőn este a Hír Tv stúdiójában arról, hogy a nap folyamán tárgyalóasztalhoz ültek a két párt képviselői.

Annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy abban egyezség volt, hogy a 106 egyéni körzetben meg kell állapodni, de nem a közös, hanem a koordinált indulásban, amiből ugye egyenesen következik, hogy a két párt külön listát állít. Ebben a híreink szerint a Demokratikus Koalíció kötötte meg magát, Hiller ugyanis úgy nyilatkozott, hogy nem úgy zárták le a megbeszéléseket, hogy ne lehessen folytatni és megállapodni bármiben. Ennek alapján gondolhatjuk, hogy a szocialisták továbbra is hívei a közös listának, ezért is javasolnak, úgymond külső miniszterelnök-jelöltet.

A folytatandó tárgyalások előtt annyi szivárgott még ki, hogy Gyurcsány Ferenc neve nem hangzott, a névnek legalább is a botkai értelmében. Persze beszéltek az előző kilenc hónapról; főként a DK-sok – Molnár Csaba, Gyurcsány Ferenc – fejezték ki abbéli sajnálkozásukat, hogy Botka fellépésével kidobtak kilenc hónapot az ablakon.

A Független Hírügynökség úgy értesült, hogy semmilyen konkrét név-javaslat sem hangzott el a szocialisták részéről – Molnár Gyula, Hiller István, Tóth Bertalan -, de a pártközvélemény előtt sem forgott olyan személy neve, aki esetleg szóba jöhet miniszterelnök-jelöltként.  A hvg.hu tudósítása szerint az egyéni jelöltek névsora sem került elő, sőt a hírportálnak azt is cáfolták, hogy készült volna ilyen lista a budapesti körzetekről. A FüHü úgy tudja, hogy ez az állítás nem felel meg teljesen a valóságnak, értesüléseink szerint Tóth József elvégezte a rábízott munkát, Budapesten egyeztetett a pártokkal és végleges formában át is adta az így készült javaslatot. Más kérdés, hogy a Tóth-féle lista Botka távozása után semmissé vált, mivel az angyalföldi polgármester szegedi kollégájától kapta a megbízást.

Gulyás Márton: A nemzeti ünnepeket a Fidesz szokta megzavarni

„A kritika itt jogos, kicsit elcsúsztunk az időben, és ennek is megvannak az okai. Például, hogy bennünket nem finanszíroznak külföldről, mint ahogy ezt a Fidesz állítja, nekünk nincsenek donorjaink, magunk finanszírozzuk az akcióinkat. A Fidesszel kapcsolatban még annyit: június óta keressük őket, hogy beszéljünk közösen a törvényről, soha semmire még csak nem is reagáltak.” Interjú Gulyás Márton civil aktivistával:

„Blöff volt az egész, és mielőtt a „de legalább összefogtak”-álérvet elővenné valaki, hadd emlékeztessek, hogy például az ott egymás mellett álló MSZP és DK milyen ordenáré csatajelenetek közepette buktatta meg azóta előbbi kormányfőjelöltjét.” – nagyjából ezzel az idézettel foglalható össze Ceglédi Zoltán politikai elemző véleménye, amelyet a hvg-n tett közzé arról a Gulyás Márton-féle kezdeményezésről, amely a választási törvény megújításáról szólt, és amelyet végül szeptember 24-én nyolc ellenzéki párt aláírásával szentesítettek.

Ceglédi szerint komolytalannak kell tekinteni egy olyan akciót, amely, miközben aktivitást vár a közvéleménytől, azt titokban tartja, hogy mégis milyen törvényszöveg mellett kellene kiállni; már két hete semmit nem tudni mi az igazi tartalom, mint ahogy azt sem, hogy milyen akciókra készül a civil aktivista. Ceglédi azt is bírálta, hogy komolytalan dolog Orbánnak, illetve a parlamentnek öt napot biztosítani arra, hogy elfogadja a nyolc párt által aláírt új paragrafust. Szerinte semmi nem kényszeríti erre Orbánt, ráadásul – fogalmaz Ceglédi – a végleges szöveggel maguk a szereplők sem értenek egyet, közülük nyolc záradékkal látta el a tervezetet.

A Független Hírügynökség megkérdezte Gulyás Márton civil aktivistát, vajon mennyire jogosak Ceglédi észrevételei.

  • Szabad ország, szabad vélemény-nyilvánítás – fogalmazott első mondatában Gulyás. – De az, hogy titkos lenne, amit csináltunk, az egyáltalán nem igaz. – A folyamatot bárki megnézhette, meghallgathatta, sőt ma is fent van az interneten.
  • De a törvény szövege valóban nem olvasható…
  • Ma, vagy holnap az is nyilvános lesz.
  • A ma vagy holnap szó szerint értendő, vagy az időpont bizonytalanságára utal?
  • A héten biztos, hogy közzétesszük.
  • Ceglédi szerint a szöveget maguk a részvevők közül is négyen opponálták, így mi értelme van nyilvánosságra hozni?
  • A tervezet mögött mindenki felsorakozott, néhány részvevő, bizonyos kérdésekben jelezte: mi az, amiben eltér a véleménye, de ettől még az aláírását nem vonta vissza…
  • És az ötnapos határidő? Az talán tényleg túlzás…Meg a kéthetes hallgatás is, nem?
  • A kritika itt jogos, kicsit elcsúsztunk az időben, és ennek is megvannak az okai. Például, hogy bennünket nem finanszíroznak külföldről, mint ahogy ezt a Fidesz állítja, nekünk nincsenek donorjaink, magunk finanszírozzuk az akcióinkat. A Fidesszel kapcsolatban még annyit: június óta keressük őket, hogy beszéljünk közösen a törvényről, soha semmire még csak nem is reagáltak.
  • Azt lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépés?
  • Szerdán meghirdetjük az október 23-i rendezvényünket.
  • Ön amúgy is, Németh Szilárd által megjelölt hivatásos zavarkeltő. Nem tart attól, hogy azzal fogják vádolni, az október 23-i nemzeti ünnep megzavarására készülnek, tehát pontosan azt teszik, amit a Fidesz megjósolt?
  • A nemzeti ünnepeket épp a Fidesz szokta megzavarni, mi nem teszünk ilyet. Méltóságteljes akció lesz, de a részleteket szerdán ismertetjük.

MSZP: háborúvá oldja az emlékezés

„A szocialista párt összezárt” – nyilatkozta Hiller István a választmány elnökeként a testület szombati ülése után. És persze vezetőként nem is nagyon tehetett mást; igyekezett a zártkörű tanácskozás után – és közben – a lehető legjobb képet felfesteni az MSZP-ről. Feltehetően akkora sikerrel, mint amikor Ferenc József a felbomlóban lévő Habsburg Birodalomról kijelentette: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.

 

Hiller István természetesen szellemileg kiváló állapotban van, pontosan tudja, hogy a párt, amelynek egyik vezetője ő maga is, nincs a legjobb állapotban – ha talán még nincs is felbomlóban – és a legkevésbé lehet mindennel megelégedve.

Úgy helyes, ha azt gondoljuk: lényegében semmivel nincs megelégedve. Magával a választmányi ülés végeredményével sem. Mert a végeredmény, egy ilyen helyzetben, soha nem az, amit kifelé közvetítenek, nem az, amit láttatni akarnak és még csak nem is az, amivel maga pártparlament látszólag véget ért.

A Független Hírügynökség által összegyűjtött információk szerint Hiller joggal mondhatta azt, amit nyilatkozott, ha akarta – és miért ne akarta volna – a közel nyolc órás vitának akár ez is lehetett a rezüméje. Ha valaki így akarta hallani. És egy vezető, természetes, hogy ezt akarta kiolvasni a maratoni ülésből, neki az a dolga, hogy egyben tartsa a pártot, hogy csillapítsa az indulatokat, békét teremtsen, és megpróbálja kijelölni azt az utat, amely valóban kivezet a válságból, amely eltünteti a bomlás jeleit.

Eltünteti, és nem eltakarja.

Márpedig a nagy kérdés, hogy ez az összejövetel, a végeredményét tekintve, mit hozott, nyugalmat, látszólagos nyugalmat, kezelte a meglévő problémákat, megfelelő döntéseket hozott, vagy csak elodázta azokat.

Nos, másfél nappal az események után, akkor tájékoztatjuk helyesen az olvasót, ha azt mondjuk: a választmányi ülés csak látszólagos békét hozott, a megfelelő döntések elmaradtak,

a személyi konfliktusok egy része ugyan kiéleződött, de a szálak elvarratlanok maradtak, jó esély mutatkozik arra, hogy a hamu alatt tovább izzik a parázs.

A szereplők, akikkel sikerült szót váltanunk a legkülönfélébb módon reagáltak a történtekre. Abban az általános megítélésben nagyjából ugyan megegyeztek, hogy a tanácskozás se nem rontott, se nem javított az MSZP helyzetén, de mindegyiknek volt, akadt olyan sérelme, amelyet továbbcipelt magában és magával, és amely sérelem nem hagyja nyugodni, következésképp kezeletlen maradt.

Azt többen is megfogalmazták, s talán ez a legsúlyosabb tartalmi kifogás a vezetők ellen, hogy miközben még bőven tartott a vita, menet közben kiálltak sajtótájékoztatót tartani, és olyanokról számoltak be a médiamunkások számára, amelyekről a tanácsteremben ülők nem is tudtak. Így például e pillanatig nem igazolta vissza senki, hogy a párt parlamentje előtt szerepelt volna a külsős miniszterelnök-jelöltről való döntés; Molnár Gyula expozéjában ugyan felvetette ezt a kérdést, de a későbbiekben erről nem tárgyalták, így értelemszerűen nem is dönthettek róla. Ezzel együtt úgy tapasztaljuk, hogy a tagság többsége hasonlóan vélekedik, pusztán magát az eljárást nehezményezik. Mint ahogy azt is, hogy a listaállítás szempontjait sem vitatták meg, erről a kérdésről ugyan vitáztak, de döntést nem hoztak, valamikor október végén gondolnák az elvi kereteket meghatározni.

Márpedig az elvi keretekkel talán nem lesz baj, annál inkább a konkrétumokkal, a konkrét nevekkel. És itt most arra kell gondolni: kiket jelöl majd az MSZP olyan listás helyre, ahonnan szinte biztosan be lehet jutni a parlamentbe. (Ma egyébként a szocialisták, a belső háborúikkal, épp azt kockáztatják, hogy legyenek ilyen biztos helyeik…)

A legélesebb vita Molnár Zsolt személye körül alakult ki, pontosabban egy elég jól meghatározható kör szerette volna a nemzetbiztonsági bizottság elnökét bűnbakká avatni, mégpedig a Tarjányi Péter vonal beemelésével vádolva. A Tarjányi-Lattmann vita azóta is dúl, akadnak, akik az egész akció mögött a Fideszt szeretnék láttatni. (Vajh, ha így van, akkor miért tárgyalt velük, Molnár Zsolton kívül, a párt többi vezetője is?) A legerőteljesebb hozzászólást ez ügyben Szekeres Imre fogalmazta meg, de jellemző a megosztottságra, hogy a FüHü-nek beszámoló résztvevő közül néhányan szinte élete beszédeként aposztrofálták a volt miniszter felszólalását, mások viszont kifejezetten önmentegető, másokat vádoló, elterelő hadműveletként, beszédként értelmezték (Szekeres az egyik fő tanácsadójává vált Botka Lászlónak, mi több, akad, aki szerint Botka Lászlóból egyenesen Szekeres szólalt meg.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

És még mindig a zárójelen belül: most tűnik csak fel, hogy ebben az elemzésben először bukkan fel a volt miniszterelnök-jelölt neve, miközben az újabb belső válság is épp az ő kilenchónapnyi, erősen vitatható teljesítménye okán alakult ki, ezért vált szükségessé a választmányi ülés is.) A Botka-kör – ide sorolták Ujhelyi István, Hiszékeny Dezsőt, Steiner Pált, Varga Zoltánt – végül is kisebbségben maradt, ami nem jelenti azt, hogy a későbbiekben bele is nyugodnak a fiaskóba. Ezzel pedig azt is állítjuk: a kulisszák mögött máris tovább folyik a háború, kik legyenek rajta ama bizonyos listán, amely jó esélyt kínál a 2018 áprilisa utáni újabb négyévnyi képviselőségre.

És, amikor azt mondjuk, tovább folyik a háború, arról „szavazunk”, mi várható az MSZP-ben az elkövetkezendő időszakban. Hiszen itt tornyosulnak a megoldandó problémák, és azok megoldására nagyjából csak annyi válasz született, hogy meg kell őket oldani. Meg kell oldani, hogy – ha volt róla testületi döntés, ha nem -, kit támogat a párt miniszterelnök-jelöltként? Ha külsőst, van-e ilyen neve, amit a maga számára is elfogadhatónak tart, nota bene oda mer állni vele az esetleges partnerek elé. (Vannak egyébként jócskán olyanok, aki úgy vélik: önfeladás, ha az MSZP nem képes soraiból miniszterelnök-jelöltet állítani.) Meg kell oldani – és ez látszik kiváltani a legnagyobb vitákat -, kik lesznek azok a párttagok, akiket a lista előkelő helyeire javasolnak.

Meg kell oldani, hogy a 106 egyéni körzetet rivális mentessé tegyék, lehetőleg minél több demokratikus ellenzéki párttal kötött egyezség alapján. Meg kell oldani, hogy ha nincs is miniszterelnök-jelölt, ki legyen a listavezető, illetve ki képviselje a továbbiakban a pártot a nyilvánosság előtt.

(Molnár Gyulát, jóllehet számítottak rá, nem érte támadás a választmányi ülés alatt, de többen hibáztatták, inkább csak informális fórumokon, gyenge nyilvánosság-béli szerepléséért. Azért is kritizálták, hogy a párt elnöke a problémák egy részét az áprilisi választások után javasolja megoldani. Ebben persze ráismerünk az MSZP-tempóra; az elmúlt két évtizedben majdnem minden bajt így akartak elkenni a szocialisták; ezért is tartanak itt.) Meg kellene oldani aztán azt is, hogy olyan döntések szülessenek, amelyeket nem abban a pillanatban akarnak darabjaira szedni a párt egymásnak feszülő csoportjai.

Ehhez viszont azt kellene megoldani, hogy a vezetők – túl a nyilvánosságnak szánt kincstári optimizmust sugalló szavaikon – olyan karizmával rendelkezzenek, amelyek képesek egymással és a tagsággal is szót érteni, döntésekre jutni.

Nos, ez az, amiben a választmányi ülésről hallottak a legcsekélyebb mértékben sem adnak biztatást a baloldali szavazóknak. Mindenesetre a visszaszámlálás megkezdődött; fél év múlva választunk. Ezt csak azért írjuk ide, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy mindenki tisztában van vele.

Hiller: vége a krízis-kommunikációnak

Ha a végeredmény felől közelítjük az MSZP szombati választmányi ülését, akkor egy hegeli terminológiával kell élnünk: megszüntetve megőrizni. Vagyis: lépjünk túl a Botka korszakon, de mutassuk fel, hogy megőriztük annak értékeit. Ebből aztán megszületett a „Tegyünk igazságot” – szlogen, ami ugye Botka mondatának – „Fizessenek a gazdagok, tegyünk igazságot” – a fele.  Ami némiképp annak is az elismerése, hogy a szolidaritás gondolatát egyáltalán nem szolgálta a fizessenek a gazdagok szlogen.

Nem hatott. Így aztán, nem csak ezért, maga a főszereplő, Botka László sem. A szombati választmányi ülésen azonban mégsem a volt miniszterelnök-jelölt bírálata dominált, sokkal inkább tettek kísérletet Molnár Zsolt bűnbakká avatására. E gondolat szószólója Szekeres Imre volt – fölcsatlakozott hozzá Ujhelyi István és Hiszékeny Dezső is -, de többszöri nekifutásra is fennakadtak azok falán, akik a jövőt akarták inkább meghatározni, mint a közelmúlt egyes szereplőit élve boncolni.

De hogy a döntések oldaláról közelítsük a választmányi gyűlést: a legfontosabb határozata a testületnek az volt, hogy nem jelölnek miniszterelnök-jelöltet, hanem megkeresik a legalkalmasabb, nem a párthoz kötődő jelöltet. De hogy pontosan miként is értékelhető a szombati szeánsz, azt a legérintettebbtől, a választmány elnökétől, Hiller Istvántól kérdeztük.

Milyennek ítélte meg összességében a választmányi ülést?

Kemény volt, erős volt, heves vita volt, de a végeredményt tekintve kijelenthetem: összetartás van. Sem személyi kérdésekben, sem a koncepcionális ügyekben nincs törés, hiába jósolták ezt többen is. Nyugodtan leírhatja, hogy összezárt a párt.

De akkor miből állt a vita?

A koncepciókat illetően két markáns vélemény alakult ki. Az egyik csoport kitartott amellett, hogy egyedül kell indulni a választáson, a másik csoport pedig azt mondja, hogy a demokratikus pártokkal együttműködve mindenben érdemes megállapodni, amiben értelmes megállapodás köthető. A döntő többség ez utóbbi mellé sorakozott fel.

Abban is konszenzus alakult ki, hogy a Botka-féle koncepció megbukása a múlt heti LMP kongresszussal vált teljessé; ekkor jogi értelemben is egyértelművé vált, hogy hiába a remény, nincs együttműködési hajlam az LMP részéről.

Ezt persze korábban is lehetett sejteni…

Így van, de ne vegyük el Botka Lacitól azt, hogy ő hitt az utolsó pillanatig a sikerben. Azt remélte, hogy csak politikai játszma az LMP részéről a húzódozás, de amikor már kongresszusi szinten érkezett az elutasítás, már nem volt miben reménykedni. .

Nagyjából hét órán át tanácskoztak, azt állítja, hogy nyugodt légkörben?

Azt mondom, hogy semmilyen hiszti, a végóra megfogalmazása nem volt jelen a tanácskozáson. Feszültség persze volt. Többen feszegették például, hogy a budapestieknek milyen szerepük volt a helyzet ilyetén formálódásában, ennek kapcsán azt, hogy hány mandátumot tud egyáltalán a főváros hozni, de végül a vita nem ment el ebbe az irányba; az volt a kánon, hogy felesleges kettéosztani az országot Budapestre és vidékre, egymásra vagyunk utalva, az egyik csak a másikkal együtt tud sikeres lenni.

Úgy értesültünk, hogy Szekeres Imre volt ennek a felvetésnek a szószólója, ami már csak azért is érthető, mivel ő volt, ahogy mi tudjuk, Botka László egyik legbizalmasabb tanácsadója…

Kétségtelenül a koncepcióval Szekeres Imre teljesen azonosult, alkotó része volt benne, érthető, ha védelmezi. És ismerjük el: az elvi megközelítés helyes is volt, mármint a Botka- Szekeres féle elképzelésé, csak végül sem az LMP nem társult hozzánk, sem pedig Gyurcsányt nem lehetett leválasztani a DK-ról. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a tanácskozás alatt a Botkára egyetlen dehonesztáló, vagy rosszízű megjegyzés nem hangzott el. Megköszönte a testület a munkáját, és a koncepciójának, a nem szövetségi politikával kapcsolatos részét folytatni is fogjuk. Én magam például vasárnapra megírok egy demokratikus minimumot, amely két részből fog állni, a második része, a 12 pontos javaslatunk lesz, tárgyalási alapként az elkövetkezendő, többi párttal folytatandó megbeszélésre.

Mi az, amit előre kiemelhet a 12 pontból?

Új köztársaságot akarunk, és ennek meg kell teremteni az alkotmányjogi feltételeit. Új, arányos választási rendszert akarunk; megerősítjük az országunk uniós elkötelezettségét; támogatunk mindent, ami erősíti a szerepünket az Unióban; ellenzünk mindent, ami távolítja Magyarországot az európai együttműködéstől; a határon túli magyarok támogatása, a belügyeikbe való beavatkozás nélkül;  sajtószabadságot a közmédia egy pártot szolgáló funkciója helyett; elosztási rendszer változtatása, törvénybe foglalva az egészségügy és az oktatás GDP-hez arányított támogatási mértékét;  a fenntartható fejlődés, a beruházásokban zöldpolitika; az önkormányzatoknak visszaadni a financiális és jogi kereteit; szabad kultúra – így fölsorolásszerűen.

Ön többek között azért is hívta össze a választmányt, hogy ily módon vezesse le azt a gőzt, ami a Botka-regnálás és lemondás nyomán kialakult. Bejött az elképzelése?

Ennél több: a megbeszélésen és a kibeszélésen túl abban is meg tudtuk állapodni, hogy a jövő héttől hogyan menjen tovább a párt, elfogadtuk, hogy Egerben hamarosan részországgyűlést szervezünk, hogy a választókkal foglalkozunk, szóval, ha a választmány ülése előtt mínusz ötöt mutatott a hangulatjelző, most viszont már plusz ötben vagyunk.

Előzetesen arról is volt szó, hogy ön lesz majd az MSZP listavezetője…

Abban maradtunk egyrészt, hogy az MSZP nem állít miniszterelnök-jelöltet, de a többi demokratikus párttal egyeztetve egy nem párthoz kötődő jelölthöz, egyeztetések után, szívesen beállunk.

Jöhet megint a casting?

Annyit megfogalmaztunk: nyugodtan mondhat bárki bármilyen nevet, úgy sem tudjuk megakadályozni, de az MSZP azt ismeri el hivatalosnak, amit a párt elnöke, választmányi elnöke és frakcióvezetője megjelöl.

Vagyis önök hárman tárgyalnak tovább és képviselik a pártot a nyilvánosság előtt…

A kríziskommunikáció befejeződik, most egy szélesebb kör fog nyilatkozni, de már csak előre nézve. A krízisre visszatérve: amit öt nap alatt rendbe lehetett tenni, azt most rendbetettük.

MSZP: tovább a szakadék felé?

A szakadék szélén is két lehetőség van: vagy tovább lépsz a mélységbe, vagy hátrébb, a biztonság és a jövő útjának kijelölése felé. Ez a mai választmányi ülés tétje emeszpééknél.

 

Győztes kommunikációra lenne szükség, mondja a szocialista politikusok többsége, legalább is a hét vége felé közeledve már a többség ezen az állásponton volt, még sem garantálható, hogy a szombati választmányi ülést a nyugalom légköre fogja belengeni.  Már csak azért sem, mert mindig a hangos kisebbség nyomja rá a hangulatát egy ilyen ülésre, amivel nem azt akarnánk mondani, hogy jobb lenne ezeket a hangokat elfojtani. Nem, ha egyszer a bosszúvágy, vagy az indulat ott feszül az emberekben, akkor jobb, ha valahol, valamilyen körülmények között artikulálódik is.

Van, aki erre a facebookot használja, mint például a volt honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, aki Molnár Zsoltot tartotta fontosnak lejáratni, mások viszont az ilyen fórumokra vadásznak, mint például a választmány – ezt nevezik a párt parlamentjének -, hogy elmondhassák véleményüket.

Ma még egyáltalán nem látható, öt nappal Botka László távozása után, hogy merre is indul tovább az MSZP: felerősödik-e a leszámolást, számonkérést, vendettát követelők tábora, vagy inkább a csendes többség, a higgadt újrakezdést kívánók csapata erősödik meg. A Független Hírügynökség igyekezett sok oldalról tájékozódni, sok szereplőt meghallgatni, és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy egységes kép alakult ki. Sem a múlt kezelésével, sem pedig a jövő útjával kapcsolatban.

Akadnak jócskán, akik nem osztják azt a véleményt, hogy gyorsan túl kell lépni a Botka-korszakon. Szerintük a kilenc hónapon át követett tévútért elő kell venni azokat, akik beálltak a miniszterelnök-jelölt mögé, méghozzá a nyilvánvaló tévedéseit korrekció nélkül hagyva, feltétel nélkül követve őt. Ebben néhányan

Molnár Gyula felelősségét fogalmazzák meg, akinek – szerintük – már az első percben karakánabbul ki kellett volna állni a szocialista párt mellett. Mégpedig akkor, amikor Botka nem annak elnöksége előtt jelentette be szándékát, hanem csak utóbb. Molnárnak, mondják, mint a párt elnökének már ekkor figyelmeztetnie kellett volna Botkát, hogy ő is szervezet része, nem járhatja a maga útját.

És mert ezt a pártelnök elmulasztotta, kvázi menlevelet adott Botka kezébe: irányítsa úgy a történéseket, ahogy neki tetszik. És pontosan ez is történt; miközben érezték, tudták, hogy a szegedi polgármester kezdeti népszerűségi növekedése elég hamar hanyatlásnak indult, még sem léptek fel erélyesebben a változtatás érdekében. Sőt a kongresszusi döntés, a 96 százalékos májusi párttámogatottság, olyan lovat adott a jelölt alá, amelynek további személyiségtorzító hatása is lett. Botka a felhatalmazást úgy értelmezte, állítják azok, akik hajlamosak az elemzésre, hogy végképp elüldözött maga mellől mindenkit, aki kritikát fogalmazott meg a munkájával kapcsolatban. Molnár hagyta, hogy felerősödjön ez a negatív tendencia, miközben – ezt többen állítják – maga is érezte, hogy fogy levegő Botka körül. Erőteljesebb pártvezetéssel talán rászorítható lett volna a korrekcióra, és ezért Molnár mindenképpen felelőssé tehető és teendő.

Ezek a bíráló hangok – persze a lemondás után – a szélsőségekig jutottak, egyenesen Molnár Gyula távozását követelve.

A józanabbak, de még mindig a Molnárt bírálók köre, ettől megóvná a pártot; úgy vélik egy elnökváltás csak mélyítené, az amúgy sem csekély válságot, ezért inkább azt javasolják: vonják kicsit hátrább Molnár Gyulát, hiszen ez a szerep amúgy sem esett a nehezére az elmúlt kilenc hónapban sem.  Mostanság különben mintha a többség ezt akarná, kiváltképp az elnök gyenge Hír tv-beli szereplése után. Ez a kör úgy látja, jobb lenne Hiller Istvánra bízni a kommunikációt, könnyebben kezeli a nyilvánosságot, ügyesebben áll ellen az esetleges riporteri támadásoknak.

Erről a kérdésről a szombati választmányi ülés aligha fog dönteni, egyelőre a hármas tárgyaló delegáció szerepeltetése a legitim döntés, amelynek ugyan tagja Hiller István, de mellette ott van Molnár és a frakcióvezető Tóth Bertalan is.

Itt pedig áttérhetünk a másik irányt követelőkre, azokra, akik már nem akarnak foglalkozni az elmúlt kilenc hónappal, nem követelik, hogy álljanak fel és távozzanak a pártból az árulók, hanem koncentráljanak a megoldásokra. Már csak azért is, mert – hangoztatják – nem ártana ezen a területen egységes elképzeléseket lefektetni.

Abban többé-kevésbé megegyezik a többség, hogy meg kell egyezni az ellenzéki pártokkal, legelőbb a 106 egyéni induló koordinálásában, de hogy melyek legyenek ezek a pártok, abban már van nézeteltérés.

A kezdet már félresiklott, az első tárgyalásról egymásnak ellentmondó hírek szivárogtak ki, volt aki a szocialistákat, volt, aki a Párbeszéd tárgyalóit vádolta az indiszkrécióval. De talán ennek már nincs is jelentősége, annak inkább, hogy képesek lesznek-e a 106 körzetben az ellenzéki pártok többségével – beleértve az LMP-t is – megállapodni. A határidő sem mellékes; a Független Hírügynökség által megkérdezettek szinte mindannyian október végében határozták meg a végső határidőt. Szerintük, ha ez sikerülne, és innen kezdve tényleg csak a tárgyalásokra és megállapodásokra koncentrálnának, és nem egymás szétmarcangolására, akkor jutna elég idő a továbblépésre. Ami esetünkben azt jelenti, hogy mégiscsak elindulnának vagy egy választási párt létrehozásának irányába, vagy pedig a közös lista tető alá hozása felé. Addig az MSZP-nek nem szabadna miniszterelnök-jelöltben gondolkodnia, de mindenképpen meg kellene jelölni Hiller Istvánt listavezetőnek.

Miniszterelnököt ma, nyugodtan mondhatjuk, szinte senki nem lát az MSZP belső világából előhívhatónak. Külső szereplőben gondolkodnak, s bár egyik beszélgető partnerünk sem volt hajlandó nevet mondani, sőt kifejezetten azt hangsúlyozták, egyelőre nincs ilyen név a regiszterben, de azért érezhető volt, hogy mindannyian rendelkeznek konkrét javaslattal. 

A legfantáziadúsabb, legeredményesebb, ugyanakkor a valóságtól, azaz a megvalósíthatóságtól legmesszebb eső javaslat egy olyan uniópárt létrehozásának ötlete volt, amely mögé kivétel nélkül felsorakozna a komplett baloldal, s amely képes lenne megszólítani a kormányváltást akaró többséget. Egy ilyen formációban szakértői kormány jöhetne létre, értelemszerűen Orbán bukása után, s amely új kormány, feltehetően, néhány hónapon belül meg is bukna. Részint a belső, pártok közötti ellentmondások, különbözőségek kiéleződése miatt, részint pedig azért, mert a Fidesz csőcseléke megbénítaná a mind a kormányzást, mind pedig a normális hétköznapi életet. Ugyanakkor a bukott Orbán már nem térhetne vissza, a széttépett nimbusz erre alkalmatlanná tenné.

Szép álom, mondhatnánk. A valóság az, hogy szombaton ülésezik az MSZP választmánya és az előrejelzések szerint nem jut el sehova.

2017 őszét írjuk…

Százezren mennének az MSZP-től a Jobbikhoz

A Jobbik közel százezerrel bővíthetné a saját szavazóbázisát a volt szocialista szavazók közül, ami a biztos pártválasztók esetében illet mintegy 3 százalékot jelenthet számára  – mondta a Független Hírügynökségnek Závecz Tibor, a Závecz Research vezetője. Vona Gábor Jobbik-elnök mai, a baloldali szavazóknak szóló nyílt levelének lehetséges hatásairól kérdeztük a közvéleménykutató szakembert.

A kutatási adatok, amelyek alapján véleményt formált nem olyan régiek, a nyár végén készültek. Vagyis tulajdonképpen frissnek mondhatók, még akkor is, ha az politikai békeidőnek számított, a mostani pedig nem. Elsősorban a szocialistáknál nincs békeidő; minden nap történik valami, a napokban például Juhász Ferenc, volt honvédelmi miniszter izgatta fel a kedélyeket a Molnár Zsolt ellenes posztjával.

Závecz Tibor szerint ezzel együtt érvényesnek kell tekinteni az akkori felmérést. Persze romolhat a helyzet, mondta, de érdemes ezekből a számokból kiindulni. Ezek pedig azt mutatják, hogy

a másodlagos preferenciák alapján, minden tizedik szocialista szavazó hajlandó a Jobbikra cserélni a pártját,

ami azt jelenti, hogy nagyjából nyolcszázezer MSZP-s szavazóval kalkulálva, tíz százalék hajlandó lenne a Jobbikra voksolni, ami közel százezer szavazót jelent.

Egy ilyen felhívás nem közvetlenül hat az emberekre – mondta Závecz. Az a fontos, hogy mellé milyen üzenetet képes megfogalmazni, mivel kecsegteti azt a mobil tábort, amelynek tagjai nem tartanak ki mindenképpen választott pártjuk mellett.

Ők főként a vidéki MSZP-sek, akik nem pontosan azokat az értékeket vallják, mint a nagyvárosi, fővárosi tábor tagjai.

Ott, mint mondta Závecz, nincs olyan nagy különbség a Jobbik és az MSZP szavazó között; a rossz anyagi státusz, a kilátástalanság, olyan elemek, amit a Jobbik képes becsatornázni magához a baloldaliakat. Volt ilyen szavazás már, emlékeztetett a kutató, amikor a gyenge MSZP kampány következtében a Jobbik jelöltje nyert, a jelentős átszavazásnak köszönhetően. Az Ajka-Tapolca körzetében történt így, ahol a Jobbik jelölje tűnt esélyesebbnek, és erre is fordultak a korábbi baloldaliak, legalább is sokan közülük.

„Politikai taktikát tekintve nem rossz gondolat a felhívás Vona részéről, hiszen mostanság erősödött a pozíciója, abban a vonatkozásban feltétlenül, hogy ki lehet Orbán Viktor kihívója.”

A mostani történések tovább erodálják az MSZP-t, tehát  Vona ki akarja használni a helyzetet, esélyt kínál arra, hogy behozzon MSZP szavazókat a saját táborába. Ezért a szavazókért most folyik a csata, most más pártok is elindulnak a szocialista bázis megbontására.

A Jobbiknak ennyi az esélye: közel százezerrel bővíteni a saját körét. Ez a biztos pártválasztókat illetően körülbelül három százalékot jelenthet neki” – vélekedett Závecz Tibor.

Befekszünk a Soros-tervnek

Először is azt kellett eldöntenem magamban, miként is viszonyuljak a csütörtök esti ATV produkcióhoz. A produkció ezúttal nem magára a televíziós programra vonatkozik, hanem arra a kezdeményezésre, amely az Egyenes beszéd kulisszái közötti Németh Szilárd-Molnár Zsolt találkozóra. Úgy nézem a tévét, hogy itt most egy valódi politikai vita részese leszek, vagy inkább műsorként tekintek rá; mennyiben élvezetes, mennyiben szórakoztató, mennyiben folytatható.
Aztán, a majd harminc perc végén képtelen voltam eldönteni, mit is láttam valójában. Arra jutottam, nem lehet különválasztani a két szempontot, merthogy valójában egyiknek sem felelt meg. Nem volt műsor és nem volt vita. Valószínűleg nem is lehetett.

Az előzményekről annyit: Molnár Zsolt, az MSZP parlamenti képviselője, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke vitára hívta Rogán Antalt, vagy a Fidesz frakcióvezetőjét. Ez utóbbi, alias Gulyás Gergely Németh Szilárdot, a nemzetbiztonsági bizottság alelnökét delegált a stúdióba. Ebben a pillanatban fel volt adva a kérdés a szocialista politikus számára. elfogadja-e partnerként saját alelnökét, vagy, mint eleve vállalhatatlant visszautasítja. Németh Szilárdról ugyanis tudni lehet, hogy bár tanáremberként aposztrofálja magát, nagy valószínűséggel sehol nem kapna katedrát; stílusa nem ezen a helyen jelöli ki a helyét. Ezzel együtt Molnár, nyilván, nem tehetett mást, mint elfogadta a delegáltat. A Fidesz persze jól tudja, mit várhat Németh Szilárdtól, ő stabilan hozza azt a sztendert, amit beletápláltak. Két dolgot kell neki minden ilyen helyzetben tudomásul vennie: lehetőleg nem engedni szóhoz jutni a partnert, és minél többször elmondani a belé táplált negatív hívó szót. Esetünkben, és még jó ideig ez így lesz a magyar politikai közéletben, a Soros-tervet.

Rónai Egon, aki igazán nem volt irigylésre méltó helyzetben lényegében két téma köré tervezte a vitát: az orosz befolyás növekedéséről, beleértve az azeri baltás gyilkos kiadatását és a feltételezések szerint cserébe érkező kilenc millió dollár kérdéskörét, valamint a Fidesz által bedobott forró ősz problematikáját.

Azt persze tudjuk, hogy az ilyen disputák ritkán hoznak olyan eredményt, amely arról tanúskodna, hogy kinek hány embert sikerült meggyőznie a saját igazáról. Mi naivan olykor, abból indulunk ki, hogy amikor például valahol Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban , elnöki, kancellári, miniszterelnöki vitát rendeznek valamelyik televíziós csatornán, a közvélemény kutatók utólagos értékelése, amelyet ugye a nézők véleménye alapján matatnak ki, egyfajta objektív mérőszám, és tényleges eligazítást adnak arról, ki szerepelt jobban.  Itt, Magyarországon teljesen értelmetlen volna egy ilyen mérés, csak az derülhetne ki belőle, hány fideszes és hány szocialista követte a műsort, mert bizony úgy is pártszimpátia alapján értékelnék a látottakat.  Szándékosan nem hallottakról beszélek, mert hallani olykor semmit nem lehetett, a párhuzamos beszédek miatt. De lehetett is, tökéletesen elbeszéltek egymás mellett, nem érvre érv, állításra ellenállítás hangzott el; nem is várhattunk ilyet, hisz – mint már jeleztem – Németh Szilárdnak az volt a feladata, hogy bármilyen összefüggésben, akár összefüggéstelenül is a Soros-tervet hozza szóba. És ő ezt hősiesen meg is tette. Hiába mondta neki például a vitapartnere, hogy senki nem akarja lebontani a déli határon lévő kerítést, teljes nyugalommal – vagy indulattal – kijelentette: dehogynem. Mint ahogy azt is: csak azért nincs Magyarországon terrorcselekmény, azért nem válik Londonná, Párizzsá, Brüsszellé hazánk, mert a kormány uralja a helyzetet és meggátolja a bűnözők beáramlását. Némethnek olyan színvonalú mondatok is az eszébe jutottak, hogy „maguk még egy miniszterelnök-jelöltet sem tudnak kiállítani”, utalva Botka László lemondására, mintha ennek  bármi köze lenne akár a nemzetbiztonsághoz, akár a forró őszhöz.

Mint ahogy azt is sikerült kijelentenie: a magyar jövő megy tönkre, ha befekszünk a Soros-tervnek.

Nagyjából egyébként ez az egyetlen olyan mondat, amellyel maximálisan egyetérthetünk: mindannyiunk jövőjét teheti tönkre, ha befekszünk a Soros-tervnek. Pedig erről szól a nemzeti konzultáció.

Arról pedig, hogy miről szól egy ilyen televíziós vita, jobb, ha nem beszélünk. A legkevésbé a kultúráról. Vagy egymás tiszteletéről.

Lázár kontra Orbán? – avagy egy színjáték, nekünk

Létezhet, hogy a Fideszen belül is hasonló jelenségek tanúi legyünk, mint az MSZP-ben? Előfordulhat, hogy a nyilvánosság előtt fordítson hátat egy vezető politikus Orbán Viktornak? Valóságos lehet, hogy ennek a vezető politikusnak saját döntése legyen, és ne a főnöke határozza meg, mit is csinálhat a jövőben?

Ezek a kérdések mozgatják meg – többek között – a politika iránt érdeklődőket; izgalmas téma, hogy vajon mi lehet a Lázár János-féle gondolatfutam hátterében. Tudják: a miniszterelnökséget vezető miniszter a saját show-műsorában, azaz a kormányinfón lengette meg, újra, annak lehetőségét, hogy a 2018-as választások után kivonul az országos politikából.

Töltődésre van szüksége, magyarázta, ráadásul családjának is elege van már a folyamatos távollétéből.

Ami még akkor is igaz, ha tudjuk, Lázár naponta ingázik Budapest és Hódmezővásárhely között, ami a 200 kilométeres távolságot tekintve nem kis fáradtsággal jár, még akkor sem, ha történetesen nem ő vezeti az autót. Mégis: ezek az amúgy súlyos érvek is kevésnek tűnnek Orbán Viktor kormányfői, vagy inkább emberi stílusát ismerve. A miniszterelnök nem szereti, ha beosztottjai túlságosan önállóak – bár most ő mindenkire úgy tekint, mint a beosztottjára -, a kormányzat és Orbán munkáját ismerők úgy tartják: mindenről tudni akar, és mindenben ő akar határozni. Különösen így van ez a személyi kérdésekben, s nem pusztán a kinevezésekkor, hanem a távozást illetően is.

Azt mondják: Lázár János némiképp más tészta a kormányon belül; nagy a munkabírása, képes koncentrálni valamennyi feladatára, ügyesen kezeli a brüsszeli tárgyalásokat, és a nyilvánosságot is szereti, jól bánik vele, mi több a nyilvánosság is kedveli őt. A kormányinfón bátran néz szembe bármilyen újságírói kérdéssel, s bár nem áll távol tőle a helyenkénti gúnyolódás, nagyképűség, ezek, a jelek szerint, nem mennek túl azon a határon, amit még a résztvevők elviselnek.  Többen hangsúlyozzák: ma a kormányban – persze Orbánon kívül – Lázár az egyetlen, aki ezt a nehéz műfajt képes vinni.

De bármennyire is más tészta Lázár,

azt nem hihetjük, hogy önállósága valóban odáig terjed, hogy, bár állítása szerint Orbánnal megbeszélve, de mégis önállóan határoz saját jövőjéről.

És – ismételjük – azt sem hihetjük, hogy dilemmáit a nyilvánossággal megosztva tűnődik saját politikai pályafutása alakulásáról. Egy ilyen bomlasztást a Fidesz elnöke még Lázártól sem viselne el, mondják a bennfentesek.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter szavaz az Országgyûlés plenáris ülésén 2017. október 3-án.
MTI Fotó: Kovács Tamás

Akkor viszont mi lehet a háttérben? Tudjuk, hogy hosszú ideje zajlik a Rogán-Lázár párharc, amelyt Orbán első lépésben úgy oldott meg, hogy mellérendelt szerepbe kényszerítette őket, másként: Rogánból is minisztert csinált, hogy a miniszterelnöki hivatalon belül ne legyen kettőjük között hierarchikus viszony. A külvilág számára látszólag teljesen érthetetlen volt Rogán frakcióvezetői szerepkörét felcserélni a miniszterire, mint ahogy ma sem látszik a valódi értelme annak, hogy Orbán alatt két önálló miniszter tevékenykedik, a miniszterelnöki hivatalon belül. A jelek arra utalnak, hogy

a kormányfőnek Lázár szakértelmére, munkabírására, tárgyalóképességére van szükség, Rogán viszont az üzleti ügyeket tartja kézben.

Ide sorolandók a reklám-kampányok irányítása, a nemzeti konzultációk kezelése, de főként annak a hatalmas büdzsének a kézben tartása – jelentsen ez bármit – , amit ezekre az ügyekre szán a kormány. A két politikus látszólag így elkülönült munkát végez, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy miközben –  mint jeleztük – a brüsszeli tárgyalások, a különböző kifogások, pénzköltések kezelése, a kifogásokkal szembeni fellépés Lázár reszortjához tartoznak, Orbán Európai Unióba történő látogatásai, tárgyalásai során, rendre Rogán tűnik fel mellette.

Hihetjük-e azt, hogy a Lázár-féle távozás gondolata ebből a konfliktusból származik? Forrásaink egy része, azok, akik valóságosnak gondolják a miniszter elhatározását, azt állítják, hogy ez bizonyosan benne van a szándékban. A két miniszter látványos csatája ugyan véget ért, a nyilvánosság már kevésbé értesül a nézetkülönbségekről, de a folyosó két vége továbbra is távol esik egymástól. (Rogán Orbán szobájától jobbra, Lázár pedig balra dolgozik, a parlamenti folyosó két végén elhelyezkedve.) Ha ez így lenne, akkor ez egyfelől azt jelentené, hogy Orbán kamarilla politikája a két szereplő esetében csődöt mondott, de még mindig nem kapunk választ arra, miért engedi, hogy Lázár a nyilvánosság előtt beszéljen távozási szándékáról, mi több ennél tovább is menve, arról, hogy nem ért egyet a kampány-kormányzással.

Beszélgetéseink során jócskán akadtak olyanok is, akik teljességgel kizárták annak lehetőségét, hogy ez a történet ne egy tudatos színjáték részeként legyen tálalva.

Azaz, szó nincs arról – állítják a kormányzásra ugyancsak rálátó informátoraink -, hogy Lázár távozni készülne a kormányból. Kétségkívül, többekben felmerült, hogy utóda lehet Orbán Viktornál, s bár maga a miniszterelnök soha nem beszél utódlási kérdésekről, állítólag mégis eljátszott már a gondolattal, hogy valamikor Lázár válthatná őt. Ennek persze ellentmond a Lázár önállósodását erősítő hír, Orbán csakis úgy szállna ki a napi operatív irányításból, hogy valójában továbbra is a kezébe összpontosuljon minden fontos döntés.

Ha viszont színjáték az egész – és a Független Hírügynökségnek, sok-sok szereplővel való beszélgetés alapján meggyőződése, hogy az -, akkor mi az értelme az akciónak? Kinek tereli el a figyelmét és miről? Szüksége van-e a kormányzatnak, hogy egy ilyen személyi ügy lengje be a róla szóló információkat?  Erre a kérdésre valódi, igazán értékelhető válaszokat nem kaptunk, mégis

ez a színjátéki megközelítés tűnik számunkra a legvalószínűbbnek.

Azzal együtt is, hogy jól tudjuk: Lázárt nagy mértékben zavarja, hogy a kampánypénzek Rogán kezében vannak és annak elköltésére neki semmilyen befolyása nincs. Ám, mindaddig, amíg Orbán uralja pártját, addig ebből nem lehet kitörni. Legfeljebb annak árán, valaki távozik. Annak viszont nem jósolnánk nagy jövőt a politikai életben.

Gyurcsány beszólt az MSZP-nek

Az újdonság erejével hat, hogy a Fidesz vitába bocsátkozik, a nyilvánosság, méghozzá az ATV kamerái előtt a szocialista párttal. Molnár Zsolt még az elmúlt hét péntekjén hívta ki nemzetbiztonsági kérdésekben disputára a kormánypártot, s láss csodát, az el is fogadta a felkérést. Ennek megfelelően a nemzetbiztonsági bizottság elnöke saját alelnökével vív csatát csütörtök este, az Egyenes beszédben, Rónai Egon moderálása mellett.

Mi tagadás, van egy bukéja egy Molnár Zsolt-Németh Szilárd összecsapásnak. A szereplők ígérete szerint megmaradnak a szakpolitikai kérdéseknél, ami azonban – ismerve Németh Szilárd vérmérsékletét, retorikai képességeit és érvkészletét -, felettébb valószínűtlennek tűnik.

A vita létrejöttét egyébként többen annak az elméletnek a visszaigazolásaként értékelik, hogy a Fidesznek nem érdeke az MSZP szétesése,

éppen ezért erőteljes lépéseket tesz annak érdekében, hogy megtartsa a baloldali pártot a tíz százalékos tartományban. Ezért lesz most ez a műsor, és ezért lesz majd az ígéretek szerint Tóth Bertalan-Gulyás Gergely, azaz frakcióvezetői vita is.

Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke is ennek szellemében nyilatkozott a Klubrádiónak; állítása szerint a Fidesz már nem tekint ellenfélként a szocialistákra.

A volt kormányfő sugallata egyértelműnek tűnt: Orbánék már csak ellenük, illetve a Jobbik ellen politizálnak.

„Nem szeretnék egy reménybeli, későbbi partnerünkkel vitatkozni” – reagált Gyurcsány nyilatkozatára Molnár Zsolt. Hozzátette, hogy most már végképp nem egymással kell foglalkoznunk, hanem a 2018-as választásokra koncentrálni. Molnár szerint a közvélemény-kutatásokban arra az adatra érdemes figyelni, hogy az országban változatlanul többségben vannak a kormányváltást akaró szavazók. Úgy látja, továbbra is az összefogás megteremtése, a közös gondolkodás, az együttes indulás lehetőségének minél gyorsabb kialakítása a feladat.

Azt is hozzátette:

nem érdemes most azokkal az összeesküvés elméletekkel foglalkozni, amelyek tovább építik a kollaboráns, vagy a Fidesz érdekét szolgáló párt képét.

A szocialisták változatlanul hisznek a választási sikerben, és elérhetőnek tartják azt a tömeget, akik el akarják zavarni az Orbán-kormányt.

„Amúgy Gyurcsánynak nyilván az is a dolga, hogy minden helyzetet kihasználjon saját pártja erősítésére, de biztos vagyok benne, hogy nem az a jó megoldás, hogy ezt a későbbi partner terhére tegye” – zárta gondolatainak ezt a részét az MSZP politikusa.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!