Lendvai Péter, Author at Független Hírügynökség

Soros nem fog válaszolni

-

2018-01-26

Soros Györgyről szólt az elmúlt két nap itthon és külföldön egyaránt. A magyar-amerikai üzletember Davosban, a világgazdasági konferencián szólalt meg, ahogy ezt megteszi minden évben, és beszélt egyórás előadásában a világban zajló folyamatokról, az Egyesült Államok helyzetéről, állítólag ki is váltotta Trump elnök haragját, mivel egy pillanat alatt ellopta tőle a show-t. Azzal persze, hogy alaposan nekiment az amerikai elnöknek.

Magyarországnak is jutott mintegy öt perc, igaz nem az előadás részeként; kérdésre válaszolva fejtette ki röviden álláspontját, ezzel viszont alapos vihart kavart eredeti hazájában. No nem azzal, hogy a Fideszt és annak vezetőjét lemaffiázta; ebben, mint tudjuk, nincs semmi új. De még csak az sem kívánkozott a hírek élére, hogy azt állította: Orbán akkor tért le a helyes útról, amikor az édesapja üzleti vállalkozásait kezdte állami pénzből támogatni. Az igazi bombát az jelentette, és ezzel a mondatával repült valamennyi hírösszefoglaló élére, hogy lényegében megismételte Botka László állítását, miszerint az MSZP vezetését megvásárolta a Fidesz (szerinte egyébként a kisebb pártokba is beépült), ezért pedig – mély sajnálatára – Orbán újra meg fogja nyerni a választásokat.

Eközben itthon is, mint másfél éve szinte minden nap, téma volt a milliárdos. A parlament nemzetbiztonsági ülésén hivatalosan lett volna téma, illetve az a terv, amely az eddigi tudásunk szerint csak Orbán Viktor és vazallusainak fejében létezik, ám Németh Szilárd, a magyar demokráciában új fejezetet nyitva, egészen sajátos módon hiúsította meg a tárgyalást: a többség nevében tiltakozva társaival együtt kivonult a teremből. Lássuk be, ez igazán innovatív magatartás, egyszer biztosan tanítani fogják. Mint negatív példát, persze.

A bizottság elnöke, a szocialista Molnár Zsolt, aki mellesleg a Németh Szilárd-i fogalmak szerint ugyanúgy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mint az LMP-s Szél Bernadett, bejelentette: ez esetben magához Soros Györgyhöz fognak fordulni, válaszoljon levélben a bizottság kérdéseire. Ezek a kérdések alapvetően arra irányulnak, hogy van-é neki terve Magyarország menekültekkel való feltöltésére, lakosságcserére, illetve a határvédő kerítés lebontására.

Nos, a Független Hírügynökség megpróbált utánajárni: milyen esély van arra, hogy Soros válaszoljon egy ilyen levélre. Sorosig ugyan nem jutottunk el, de közvetett információk alapján állíthatjuk: a milliárdos nem fog válaszolni a levélre, illetve – ha megkapja – nagy valószínűséggel ugyanazt a levelet fogja elküldeni, amelyről már korábban beszámolt a magyar sajtó, és amely lépésről lépésre cáfolja a nemzeti konzultáció állításait. Félő azonban, hogy az ismétlés sem hoz majd változást a kormány, illetve a Fidesz kommunikációjában; hiába van – ahogy Soros állította – immár bírósági ítélet a nemzeti konzultáció hazug állításáról, a választásokig semmi nem fog változni. Ömlenek a milliárdok a kampányba, korbácsolva tovább a gyűlölet hullámait. Emiatt aztán különösen rosszul jött a szocialistáknak Soros rájuk vonatkozó súlyos állítása; a kijelentés alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a betelepített 1300 menekült ügyéről, arról, hogy világossá váljon a többség előtt: a Fidesz tematikája, a migránsozás, csak blöff volt. Nagyon drága blöff.

Orbán alatt ketyeg a korrupció bombája (2.)

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-25

1

Orbán alatt ketyeg a korrupció bombája (2.)

Az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert – ezt állítja Haraszti Miklós annak az interjúnak a második részében, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Az ENSZ választási raportőre szerint, ha áprilisban nem lesz kétharmada a Fidesznek, teljesen új helyzet áll elő, a most kormányzó párt elveszíti nimbuszát, ráadásul ott ketyeg Orbán alatt a legnagyobb bomba, mégpedig a korrupció bombája.

Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy újabb kétharmados győzelme esetén Orbán Viktor miként vonná területi uralom alá a globális internetet. Valóban, mióta arról beszél, hogy nemzeti kézben legyen a média, a lényegében már csak az RTL Klub van külföldi kézen.

Természetesen az internet feletti hatalmat is meg akarja szerezni. De ha már a médiánál tartunk: az illiberális rendszerben nem az a cél, hogy kiszorítsák az ellenvéleményeket, az a totalitárius rendszerek sajátossága. Meghagynak mutatóba néhány önálló csatornát , mint ahogy a pártokat is meg kell hagyni a látszat kedvéért. Az igazi célja az illiberális médiapolitikának, ahogyan a civilek elleni harcnak is az, hogy a tényfeltáró anyagok, a korrupciót és az emberi jogsértéseket leleplező anyagok ne kerülhessenek a választók elé. A választások ugyanis este, a tévénéző családi díványon dőlnek el. Ezért folyik az eszeveszett harc az RTL Klubért is.

Térjünk vissza a választásokhoz.

Újabb kétharmad esetén a parlament nem lesz más, mint egy másik irányított tévécsatorna a többi között, politikai giccsel és a műsorváltoztatás fideszes jogával. Amikor a pártok felocsúdnak az örömből, hogy van frakciójuk, szólhatnak napirend előtt, és a vezérük fürdőszobai karmesterként Beethovent vezényelhet a táskarádióból, akkor majd rádöbbennek, hogy a parlament hivatalosan is jelentéktelenné vált. Ugyanis az új alkotmánymódosítások nyomán „Orbán Viktor Magyarország elnöke” lesz, nyíltan a személyéhez lesznek rendelve a mostani kétharmadosságok. Vagyis 2022-ben már olyan pártok fognak vetélkedni, amelyekről a választó pontosan tudja, hogy semmi jelentőségük nincs.

Ezek szerint ön úgy látja, hogy a reális cél immár a kétharmad megakadályozása? Ön korábban azt nyilatkozta, hogy a pártoknak bojkottálniuk kell a választásokat, de ha jól értem, most azt mondja, az a jó, ha minél többen elmennek szavazni…

A bojkottra azért késő gondolni, mert késő van. Most már beárazták a pártok az indulást, legyalázták egymást, megnevezték a jelöltjeiket, egyszóval komoly pártokon belüli feszültségeket kellene kezelniük az irányváltás miatt. A Fidesz 2012-es választójogi puccsa után még nem volt késő, Karácsony Gergelyék akkor tiltakozásul odaláncolták magukat a parlamenthez. Ennek ellenére 2014-ben a pártok belesodródtak a választásosdiba. Most ismét erre készülnek, holott most már kísérletes eredmény támasztja alá a vastörvényt: az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert. Mára médiadiktatúrával és a kampányfinanszírozási diktatúrával egészült ki a fideszes választójogi törvény, továbbá nyíltan utasításos rendbe került az összes választási felügyeleti szerv, a Nemzeti Választási Bizottság, az Alkotmánybíróság, az Ügyészség.

A bojkotton tehát túl vagyunk, mint lehetőség elúszott, de akkor mi maradt?

Ha ezen a késői órán az ellenzéki erők rátérnek a körzeti jelöltek koordinációjára, azaz a kínálatszűkítésre, akkor a következő parlamentben együttesen meghaladják majd az egyharmadot, s akkor nehéz helyzetbe kerül a Fidesz. Elvileg a pártok értik a körzeti koordináció fontosságát, de ezt nem azon az alibi módon kellene művelni, ahogyan a pártok most csinálják. E helyett a Közös Ország Mozgalom népszerűség-alapú koordinációt javasolt, ahogy a V18 és a Viszlát kétharmad csoport is. Ha csak 20-25 körzetben sikerül közvéleménykutatást végezni, és a választóknak a pártokat arra késztetni, hogy az így kiválasztott személy mögé álljanak oda, akkor ez az a lepkeszárny, amelynek csapása földrengést okoz.

Mi a különbség a kétfajta körzeti koordináció között?

Ma sajnos úgy néz ki, hogy a pártok a tudottan vesztes jelöltet is csatába küldik, a nyavalyás töredékszavazatokért, meg azért a kis pénzért, amit a visszavonásával elveszíthetnek. Mind a hét eddigi választáson az történt, hogy a listát indító tömörülések a körzetben is a saját jelöltjükre szavaztattak. Ha visszaléptek, akkor csak azzal a céllal, hogy kölcsönösen elhelyezzék egymás embereit. Ha a pártok most is így akarják rendezni a körzeti koordinációt, akkor nem lehet elkerülni a kétharmados Fidesz-győzelmet. Most az MSZP kiáltja azt, amit korábban a Gyurcsány-párt, azaz „összefogást, összefogást”, de a vége tudhatóan az lesz, hogy öt-hat lista fog indulni. A választónak viszont két szavazata van, ezt meg kellene osztania a számára szimpatikus lista és a legnépszerűbb ellenzéki egyéni jelölt között. A pártokat ki kell billenteni az árukapcsolásból, és akkor le lehet billenteni a Fideszt a kétharmadról.

Most már csak az a kérdés maradt, hogy ez megtörténik-e?

Bocsánat, hogy ezt mondom, de rengeteg múlik a sajtón. Hogy a marakodást közvetíti-e, vagy a kiútkeresést. Hogy a melldöngetést tekinti-e hírnek, vagy a valóságosan elérhetőt, a látszólag csekély eredményt, hogy a kétharmad megszűnhet. Ma sokan azt mondják: tessék megnézni, most sincs kétharmad, és mégis uralkodik Fidesz. Ez hamis érv, mert a legitimációja továbbra is a legutóbbi választáson elért kétharmadból származik. De lássuk azt is, mi történt, amióta lekopott a kétharmad. Amikor nemrégen gyakorlatilag betiltották az utolsó szabad offline médiát, a köztéri plakátolást, a kétharmad híján arra kényszerültek, hogy behúzzák a városkép-védelmi törvénybe, amihez csak egyszerű többség kell.

De, hát ez pont azt mutatja, hogy milyen kreatív a Fidesz, kétharmad nélkül is eléri a célját.

De ez már vergődés, ez nem állandósítható. Most valahogyan kinyomták Áder Jánosból a végső beleegyezést, de ha a választáson veszítik el a kétharmadot, az új politikai lélektant hoz mind az alattvaló, mind a pártkatona számára. És közben ketyeg a legnagyobb bomba, Orbán Viktor személyesen elkövetett gigantikus hibája, a korrupció. Hogy családilag gazdagodik, hogy strómanjai vannak, s az emiatti népi harag különösen gyorsan érkezik majd el, ha nem kopás, hanem népítélet által vész el a kétharmaduk. A lopás miatti elidegenedés minden illiberális rendszerben elkövetkezik előbb-utóbb , s ez úgy segíthető elő, ha a pártok megteszik azt, amit a kétharmad elkerülése érdekében meg kell tenniük.

Orbánnak csak az lesz a gondja, melyik palotába költözzön (1.)

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-24

0

Orbánnak csak az lesz a gondja, melyik palotába költözzön (1.)

„Csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra.” – ezt mondja Haraszti Miklós, egykori parlamenti képviselő, az ENSZ választási raportőrje, az új választási törvényért küzdő politikus a Független Hírügynökségnek adott interjújában. És ezt akkor is mondja, ha az a törvény, amely mindezt lehetővé teszi egyelőre csak papíron létezik. Szerinte most egy reális cél állhat a pártok előtt: megakadályozni a Fidesz újabb kétharmadát. Ellenkező esetben Orbán még további lépéseket tesz a közjogi rendszer átalakítására, az illiberális rendszer teljes kiépítéséhez, ahol ő lényegében teljhatalmú elnök lesz, és csak azt kell eldöntenie, hogy a Sándor Palotát, vagy a Karmelita Kolostort válassza.

Nem érzi azt, hogy csúfos kudarcot vallott?

Történelmi sikerrel felérő kudarc ez. Siker, mert az ellenzéki pártok a Közös Ország Mozgalom szervezésében előállították az arányos választási törvény-tervezetet. Ez a törvény megmarad, meg fog valósulni előbb vagy utóbb, és biztosítja majd, hogy ebben az országban túlhatalmat soha többé nem szerezhet senki. Kikényszeríti a konszenzuspolitikát. Így tudunk majd átmenni a vezérdemokráciából, a szavazatokkal ki nem érdemelt fölényből, a hatalommegosztás és a független intézmények elsöpréséből vissza a hatalommegosztás birodalmába.

Ön tehát elégedett azzal, hogy papíron létezik egy olyan törvénytervezet, amely biztosítja Magyarországon az egyenlő feltételeket a választásokon, de a valóságban viszont nincs ilyen. Mire akkor ez a nagy elégedettség?

Mert a javaslat fideszes lesöprésekor világossá vált, hogy itt egyetlen egy párt diktátuma az élő választási törvény minden más párt ellenében. Volt már ilyen, s tudjuk mi lett a vége1989-ben. Ennek is ez lesz a sorsa; a jövendő Magyarországa erre a törvényre fog épülni.

Ez lesz az igazi rendszerváltás. Ugyanis felesleges új ellen-kétharmadról, új elsöprésről, megváltásról álmodozni. Nem lesz mindent vissza, csak a konszenzus-demokrácia felé van kimenet.

Ez a hatalommegosztás uralma alá helyezi majd a politikát, és ez nem kevés, hanem az egyedül kívánatos. Nem kell Fidesz rendszer más logóval. Például csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra. Ennek a törvénynek az elfogadásával már most itt tartanánk. Persze, ha belementek volna a pártok az egyetlen lehetséges kitörésbe, vagyis az ilyen közös játékszabály elfogadásához kötötték volna választási részvételt.

Vagyis bojkottálják a választást, nem?

Nem. Mert szerintem a Fidesz az, aki bojkottál.

A demokrácia ugyanis két lépésből áll: először a szereplők megállapodnak a közös játékszabályokban, a másodikban pedig betartják ezeket.

Aki nem vett részt már az elsőben sem, az a Fidesz. A többi párt bebizonyította, hogy ilyen közös játékszabályra vágynak, meg is alkották, csak végigvinni nem merték.

Miért nem?

Mert Stockholm-szindrómában szenvednek, belesodródtak a rendszerbe. Az önsorsrontó nem-akarásuk miatt az én javaslatom kivihetetlen volt, fordítva ült a lovon. Én ugyanis azt javasoltam, hogy a pártok addig ne vegyenek részt a választásokon, amíg nincs közös törvény a választási rendről. De Gulyás Márton mozgalma megtalálta a folytatást: megszervezték a pártok közös munkáját. Gulyás azt mondta: csináljuk meg, ne várjunk a Fideszre. Már csak azért is, mert az ellenzéki pártok valójában az ország többségét képviselik. 2014-ben például a Fidesz egy arányos választási rendszerben nem tudott volna kormányt alakítani; 45 százaléka volt, míg az ellenzéknek együttesen 55. Ugyanakkor azt láttuk, hogy egyharmadnál kevesebb erejük lett a törvényhozásban, a Fidesznek meg kormányalakításhoz sem elegendő többséggel alkotmányerejű mandátumfölénye lett.

A Fidesz viszont azt állítja, hogy Magyarországnak stabil kormányzásra van szüksége, márpedig ehhez ilyen választási rendszer kell.

Ez történelmileg is hazug, meg, hogy úgy mondjam államtanilag is hazug. A kormányozhatóságot nem az igazságtalan aránytalansággal, hanem két dologgal kell biztosítani, és mindkettő megvan a kidolgozott arányos rendszerben is. Az egyik, hogy ne aprózódjék el a parlament, ezt az ötszázalékos küszöbbel biztosítják, a másik pedig a konstruktív bizalmatlanság. A német rendszerben is megtalálható meg ez a két elem, és tökéletesen stabil a kormányzás. Nem szükséges hozzá, hogy egyetlen párt kétharmados többséghez jusson.

Ma már szinte hihetetlen, de igaz, hogy az 1989-ben és 1990-ben éppen azért került be a megállapodásokba egy sor kétharmados törvény, hogy ne lehessen senkinek túlhatalma, s hogy a kardinális kérdésekben ki kelljen kérni a parlament véleményét.

De az MSZP-SZDSZ kormány, ugyan két párt koalíciója volt, de kihasználta a kétharmadát, a parlamenttel szemben…

Egyetlen egyszer, az önkormányzati törvényben. Bevezette a közvetlenül választott főpolgármester rendszerét, ami akkor kétségtelenül Demszky Gábornak kedvezett, az meg viszont a Fidesznek, hogy a polgármesterek egyben országgyűlési képviselők is lehessenek. De ez az egy alkalom is nagy válságot váltott ki az SZDSZ-ben, Petri György költő barátom ki is lépett a pártból. Ekkor határozta el a koalíció, Horn Gyula nagy bosszúságára, hogy az ellenzék közreműködése nélkül soha többé nem fogja használni a kétharmadot. A Fidesz viszont ezt az egyszeri népszerűséget igazi posztszovjet, illiberális módon, a hatalommegosztás felszámolására, a fékek és ellensúlyok kikapcsolására használta. Az abszolút hatalom jegyében, forradalomnak hazudva ezt a szerencsés szavazást, átalakította a rendszert. A pártok ezek után megértették, hogy csak egy új választási rendszer lesz képes megszüntetni ezt a mély demokrácia-válságot.

De mikor? Mi tudja majd ezt kikényszeríteni?

Hogy el lehet-e indulni e felé, az azon múlik, hogy sikerül-e elkerülni az újabb Fidesz-kétharmadot. Vaskos önbecsapás azt állítani, ahogyan számos párt és szakértő most hitegeti, hogy ha a Fidesz meg tudta szerezni a kétharmadot, akkor ez a rendszer szembe is fordulhat a megalkotójával, és más is meg tudja szerezni.

A valódi kibontakozás útja felismerni, hogy most a szimpla győzelem sem esélyes, hanem az a tét, hogy maradjon politikai élet az országban, s ennek kulcsa, hogy ne legyen kétharmada a Fidesznek.

Csak ebben az esetben van értelme a pártok mostani magatartásának, hogy behúzódnak a fűtött irodahelyiségeikbe, és a 2022-es választásra készülnek. Ha nem akadályozzák meg a kétharmadot, ami viszont a hatalmukban áll a körzeti koordináció útján, akkor lebegjen az összes párt előtt a Jobbik példája. Magyarországon megtették most először azt, ami Kazahsztánban, Azerbajdzsánban, Tádzsikisztánban, minden választás előtt megtörténik, hogy a legfőbb ellenzéki erőt valamilyen hamis ürüggyel kicsinálják. Az éppen legerősebb ellenzéki pártnak mindig ezzel kell majd szembenéznie. Hiú remény, hogy az egyharmad alatt van élet és kibontakozás.

Akkor mi a megoldás?

Három fontos elemet említenék, és abból talán kiderül az is, hogy miért nyújt reményt a kétharmad megakadályozása. Az egyik a Nyugat reakciója. A véleményük ismerten igen rossz, és különösen az lesz, ha most kialakul a német-francia tengely. De

amíg az ellenzék és az általa képviselt valódi többség képtelen szembefordulni ezzel a beteg rendszerrel, amelyben csak a választási törvény manipulációi miatt jut kormányzó többséghez a Fidesz, addig a magyar nép helyett senki nem fogja kikaparni a gesztenyét.

Más lesz a külpolitikai helyzet, ha megérkezik az a nagyon fontos üzenet, hogy a Fidesz nyolcévi totális hatalom után nem tudta ezt újra elérni. A másik, ami nagyon fontos dolog, hogy mi vár ránk, ha újra magunkra engedjük a kétharmadot. Hiú remény, hogy a győztes választás után majd lecsillapodik Orbán Viktor. Elmondhatatlan közjogi változások következnek. Íme, néhány: a bíróságok el fogják veszíteni maradék függetlenségüket is. Újabb kétharmados törvényekkel, intézmény-átalakítás révén fogják megtörni a bírók ellenállását, nem pedig leváltásokkal. A következő lépés: rohanunk a keleti típusú elnöki köztársaság felé. A Fidesz, ha ismét alkotmányozó hatalma lesz, el fogja fogadni néhány botor ellenzéki párt javaslatát, a közvetlen elnökválasztást. Persze az alkotmánymódosítás nem protokolláris, hanem valódi hatalmat adományoz majd az így megválasztott elnöknek. Ebben az esetben Orbán azt fogja mondani: nem bánom, lemondok a pártelnökségről, leszek köztársasági elnök. Vele szemben a pártok saját elnökaspiránst fognak jelölni, lesz majd elnökválasztási álverseny, amelyben az nyer, egyfordulós szavazáson, aki több szavazatot kapott. Gyakorlatilag teljhatalmú elnökként Orbán felviszi magához a Budai Várba az összes kétharmados törvényt, a többit meghagyja a parlamentnek. Ezek után csak egyetlen gondja lesz: melyik palota legyen az övé, a Sándor-palota, vagy a Karmelita kolostor. Én az EBESZ tisztségeim miatt húsz éve járom a posztszovjet világot, látom, hogy

minden illiberális rendszer elkerülhetetlenül elmegy az elnöki köztársaság irányába.

A pártválasztáson alapuló legitimációról áttérnek egy népszavazás-szerű hatalom-magyarázatra, amelyet az addiginál demokratikusabbnak állítanak be, mondván, az emberek közvetlenül, a pártok felett állva fejezték ki, hogy kinek a személyébe vetik bizalmukat. Ezek után pedig gyakorlatilag rendeleti kormányzásba foghat. Magyarországon eleve megásta a demokrácia sírját az a visszaélés, hogy a kétharmados törvényeket a Fidesz az abszolút hatalom zálogaként kezelte, nem pedig a konszenzus kikényszerítésére, ahogy ez eredetileg tervezve volt. Az elnöki hatalom ezt még inkább bebetonozná.

Említett egy harmadik elemet is…

Ez pedig az internet szabadsága. Az internetre is ki fog terjedni az oligarcha felvásárlás Putyintól tanult rendszere, így szerezték meg a TV2-t, a vidéki médiát is.

A globális médiára is kiterjed majd a „magyarítás”. Például ahogyan az Oroszországban történik, internetes média csak hazai szerverről lesz működtethető, így kerül majd ez is magyar tulajdonba, Pénztáros Lőrincen keresztül például…

Pénztáros Lőrinc?

Igen, Pénztáros Lőrinc, a Népszabadság mészárosa… A tíz magyar titkosszolgálat – mert már ennyi van – jogot kap arra, hogy megszerezze az összes hazai felhasználó összes adatát. Igaz ugyan, hogy az internet globális marad, s igaz ugyan, hogy az interneten tartalmat jogállami módon nem lehet korlátozni, ennek ellenére működni fog a félelem ostora. Aki kritikus tartalmat akar közölni, az tudja majd, hogy félni kell.

Egyetlen diktátor sem úgy kezdte, hogy gyilkolt

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-23

1

Egyetlen diktátor sem úgy kezdte, hogy gyilkolt

„ Azt mutatja a történelem, hogy a kis huncutságokból jönnek a nagy huncutságok, a nagy huncutságból a kis gonoszságok, a kis gonoszságokból a nagy gonoszságok, a nagy gonoszságokból a kis bűnök, és onnan pedig a nagy bűnök. És ez nem tud visszafordulni.” – ezt nyilatkozta Eörsi Mátyás, a Demokratikus Koalíció politikusa, szentesi képviselőjelölt. És hozzátette: Orbán már ezen az úton jár, minden jogszerűt és jogszerűtlent el fog követni annak érdekében, hogy hatalmon maradjon. Azt is állítja: Orbán, ha kormányon marad, akkor is visszalép a CEU-ügyben, mint ahogy az orosz viszonyon is enyhítenie kell, ha el akar jutni Trumphoz.

Azt állította valaki egy beszélgetésben, hogy ha lenne Magyarországon életképes alternatíva, akkor az Egyesült Államok segítene a kormányváltásban. Ön szerint létezhet-e ilyen helyzet, illetve egyáltalán: külföldről lehetséges-e, hogy beavatkozzanak a magyar választásokba?

Kétfajta Amerikáról beszélünk. Beszélünk arról, amelyet megismertünk, és amelyik tavalyig volt olyan, amilyennek gondoltuk, és beszélünk egy olyan Amerikáról, amelyek Trump Amerikája, és amely precedens nélkül áll; az az új kormányzati stílus és tartalom, amelyet az ő elnöklése jelent. Ezzel együtt azt kell mondanom, nincs olyan kormányzati stílus és tartalom, amely akarna, és amely tudna beavatkozni. Arról az Amerikáról beszélek, amelyik érdeklődik a világ dolgai iránt, és amelynek van elkötelezettsége a demokrácia iránt, amely azt gondolja, hogy az Egyesült Államoknak is akkor jobb, ha a demokrácia szélesebb, nos ez az Amerika is van annyira bölcs, hogy egy kívülről besegített változással legalább annyi kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt esetleg. Ugyanis annak a vesztesei sosem fogják elfogadni azt a változást. Én magam is így vagyok ezzel: szeretném, ha ez a kormány megbukna, de ezt a magyar lakosságnak kell elérni, mégpedig külső segítség nélkül. A demokrácia ugyanis nem egy állomás, ahová eljutunk, hanem egy folyamat, márpedig ez a folyamat akkor jó, és akkor tudunk belőle tanulni, ha ez a mi történeteinkből áll össze.

A Magyar Idők információja szerint az Egyesült Államok hosszú idő után végre nagykövetet küld Budapestre. Ez a tény, ha valóban az, jelzi-e azt, hogy eredményesebbé vált az Orbán kormány diplomáciai kapcsolata az Egyesült Államokkal?

Először is: a Magyar Időknek nincs ilyen információja. De, ha lesz nagykövet, vagy más lesz a nagykövet, mint akit jövendölnek, egyik sem jelent semmit. Magyarország egy szövetségi rendszerben van, diplomáciai kapcsolat van a két ország között, ezért aztán küldünk egymás országaiba nagykövetet. Az a furcsa helyzet, ha nem. A Trump-adminisztáció hivatalba lépése után elkezdte megoldani a számára legfontosabb ügyeket, most lassan sorra kerülnek a kevésbé fontosak. Hogy küldenek nagykövetet, az tehát természetes dolog. Mint ahogy az is, hogy nem karrierdiplomatát, hanem politikai kinevezettet küldenek. Csak a magyar jobboldal gúnyolódott azon, amikor a demokraták elnöklése idején politikai kinevezett érkezett hozzánk. Lám, most megfordult a kocka, republikánus elnök van, olyat küld feltehetően, aki jó sok pénzt adott a kampányába. Ez semmiféle előítéletre ne adjon okot; akár nagyszerű nagykövet is lehet belőle.

És ehhez a Szijjártó-látogatásnak semmi közte nincs?

Nem, ehhez az égvilágon semmi köze nincs. Ha Magyarország megpróbálná megfogalmazni az igényét, hogy milyen nagykövetet szeretne, azzal hosszú időre elhalasztaná a kinevezést. Emlékezzen rá, a még tapasztalatlan Trump jelezte, hogy kit szeretne Nagy Britannia nagyköveteként Wasingtonban látni, London azonnal hevesen tiltakozott és jelezte: szó nem lehet róla. A magyar kormány tehát akkor viselkedik bölcsen, ha meg sem szólal ebben az ügyben. A Szijjártó-féle látogatásnak az volt a célja, hogy miközben Orbán folyamatosan arról beszél, őt nem érdekli a Nyugat, valójában remeg azért, hogy Washingtonban fogadják őt, vagyis ezt kellett volna a külügyminiszternek valahogy előkészíteni, vagy elérni. Obama alatt ugye ez nem volt lehetséges, ezért Orbán az elnökválasztáson, okosan, Trumpra tett. Okosan, mert Hillary Clintonnál esélye sem lett volna. Azáltal, hogy egyedüli európai vezetőként Trump mellé állt, jó lapra tett. Ám, érdekes módon, ennek ellenére sem hívták meg. Sokan mondják, hogy ennek az az oka, hogy Magyarország kicsi és nem fontos ország, de én ezt az érvelést nagyon nem szeretem, mert nem vagyunk sem kicsik, sem jelentéktelenek. A látogatás elmaradásának politikai okai vannak. Hadd tegyem hozzá: a cseh elnököt fogadták, a román elnököt fogadták, a finn miniszterelnököt is fogadták, hogy csak hozzánk hasonló, vagy viszonylag hasonló méretű országokat említsek. A vizit elmaradásának politikai okai kell, hogy legyenek. Hogy mik ezek? Én két dologra tudok következtetni: Trump ugye azt mondja, Amerika mindenek előtt. Orbán azt mondja: Magyarország mindenek előtt, de közben a Fideszre gondol. Trump viszont lehet, hogy azt mondja, amit gondol. Ebből következően

számára a CEU nem más, mint egy amerikai alapítású egyetem. Hogy szereti-e Soros Györgyöt, az teljesen mindegy. Aki a CEU-t támadja, az Amerikát támadja. És, amíg a CEU veszélyeztetve van, addig nem jók az esélyek a meghívásra.

A másik még ennél is súlyosabb ügy, érdemes figyelni az amerikai politikát, én ezt megteszem: Trumpnak meg kellett szabadulnia a legközelebbi embereitől az orosz kapcsolatok miatt. Meg kellett, mert Oroszország fenyegetést jelent, mégpedig arra az erős Amerikára, amelyet Trump elképzel.

Annak dacára, hogy a hír szerint Oroszország éppen Trump oldalán avatkozott bele az amerikai elnökválasztásba?

Az, hogy beavatkozott, ez lassan tény. Pont erről van szó, vagyis pont ezért: minden olyan kapcsolat, amely az oroszokat segíti, alámoshatja a hatalmát. Van olyan a munkatársi között, aki ellen büntetőeljárás is indult az orosz kapcsolatok miatt. Most ebben a helyzetben Trumpnak fogadni egy olyan európai vezetőt, aki a kontinensen köztudottan a legjobban szolgálja ki Putyin érdekeit, egyszerűen nem éri meg neki. Nem lehet tudni, hogy egy Orbán látogatás esetén az amerikai sajtó, vagy ellenzék, mit bányászik ki, már megint. Azt ugye már kibányászták, megállapították, hogy az amerikai választásba történt beavatkozásnak van egy magyar szála is, egy másik bizonytalan ügyet feltáró papír kifejezetten budapesti kapcsolatot említ, márpedig ezek a dolgok Trump számára, legalább is veszélyesek.

Ezért azt gondolom, ha Orbán Viktor ki akar menni Washingtonba, meg kell nyernie a választásokat, ha reménykedik továbbra is a meghívásban, a CEU ügyet rendeznie kell, az orosz kapcsolatából pedig engednie kell.

Ön szerint jellemző az Orbánra, hogy enged?

Azt állítom, hogy igen. Igen, meg fog történni. A CEU ügyben egészen biztos vagyok. Ebben a kérdésben Orbánt meglepte nem csak az amerikai az európai ellenállás is, ahol szinte fellázadtak a CEU miatt. Szóval egészen biztosan visszavonulót fog fújni, de csak a választások után. Ez meggyőződésem. Az orosz-ügy az nehezebb lesz, mert ha nem találja meg a kellő arányokat, akkor Putyinnak feltehetően van anyag a zsebében Orbánnal szemben.

Mi van az ön diplomáciai karrierjével?

Ez váratlan fordulat a beszélgetésünkben. De még mielőtt erre válaszolok, hadd mondjam el, hogy

én azt szeretném, ha a mindenkori magyar kormány és a mindenkori amerikai vezetés között jó kapcsolat legyen.

Na látja, íme a kérdés indoka…

Akkor válaszolok. 2010 óta külföldön élek, bizonyos megszakításokkal persze, nagyon különböző állásokban. Dolgoztam Jordániában, Líbiában, Berlinben, Vilniusban és az utolsó három évben pedig Varsóban. Most viszont úgy döntöttem, hogy hazajövök, és nem pályázok sehova. Izgalmas és érdekes volt ez a hét év, de kicsit sok volt egyedül…

Ezért most megpróbál képviselőjelöltként elindulni, itthon…

Igen, miután én a Demokratikus Koalíció lelkes támogatója vagyok, kaptam egy felkérést, hogy induljak el a választásokon, Szentesen. Szeretnék segíteni a tudásommal, tapasztalatommal. Már csak azért is, mert alapvetően új helyzet van Magyarországon.

Azt szokták mondani a laikusok a politikusokról, hogy mindegy kit választanak, egyik kutya másik eb. De, ha itt kirúgják Fekete Győr András édesapját az állásából, akiről pedig köztudomású, hogy a Fideszhez kötődik, soha többé nem lehet azt állítani, hogy egyik kutya, másik eb.

És akkor egy szót sem szóltam az Állami Számvevőszék elképesztő tombolásáról. Aki ezek után azt mondja, hogy ezek egyformák, az nem normális. Én most nem megyek bele abba vitába, hogy diktatúra van, vagy sem. De:

azt mutatja a történelem, hogy a kis huncutságokból jönnek a nagy huncutságok, a nagy huncutságból a kis gonoszságok, a kis gonoszságokból a nagy gonoszságok, a nagy gonoszságokból a kis bűnök, és onnan pedig a nagy bűnök.

És ez nem tud visszafordulni. Mert, ha például azt tapasztalja Orbán, hogy a lakosság többsége már őt nem akarja, akkor egyre több bűnt követ el, éppen azért, mert tart attól, hogy ha elveszíti a hatalmát, akkor jön a számonkérés, a bűnért a bűnhődés. Ennek elkerülése érdekében mindent meg fog tenni, jogszerűt és nem jogszerűt egyaránt.

Egyetlen diktátor sem úgy kezdte, hogy rögtön gyilkolt. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán erre az útra fog tévedni, de a folyamat mindenképpen veszélyes.

Magyarország jobban jár, ha véget vet ennek a folyamatnak.

Ez az újabb Soros György elleni rejtett, vagy nem is rejtett támadás, ez az újonnan bedobott törvénycsomag is a kis gonoszságok kategóriájába tartozik?

Szerintem ez kampányfogás, és talán nem lesznek belőlük törvények. De nem tudok ilyen megkülönböztetést tenni, hanem újra a történelemhez nyúlok vissza: nehéz Hitler nevét kiejteni, mert akkor rögtön azt mondják, hogy Orbánt Hitlerrel vetem össze, ami tényszerűen nem igaz. Csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy Hitler is szavakkal, csak szavakkal kezdte. Minden a szavakkal kezdődik. A világ ma más, mint a harmincas években volt, és nem hiszem, hogy ma el lehetne jutni ugyanoda, ahova akkor, de arra muszáj felhívnom a figyelmet: pontosan ilyen kijelentések hangzottak el akkoriban is. Akkor nem tudtuk, nem tudták, hogy mindez hova vezet. Ma már tudjuk. Ezért fontos, hogy felismerjük ezeket a mondatokat. Magyarország nagyon sokáig nem lesz már olyan, mint amilyen 2010 előtt volt, mert az a gyűlöletmétely, amit a Fidesz szétengedett, azokon a vérebein keresztül, akik végigcsaholják az országot, rettenetes károkat okozott. Ezt kell visszafordítani, de nagyon gyorsan, mondjuk úgy: amíg lehet.

A Demokratikus Koalíciónak, amelynek lelkes támogatója, ahogy mondta korábban, mi a preferencia sorrendje: leváltani a Fideszt, ez áll az első helyen, vagy a legerősebb baloldali párttá válni?

A Demokratikus Koalíciónak tagja is vagyok, mégpedig az Országos Tanácsának is. A kérdésre pedig határozottan az a válaszom, hogy a legfontosabb cél Magyarországot visszaterelni az európai fősodorba. Ennek feltétele az, hogy az Orbán-kormányt az ellenzék együttesen leváltsa. Ehhez képest az, hogy a DK hányadik helyen végez, harmadrangú kérdés.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a közös listára szavazna ön is?

Nem. Készült ugyanis egy felmérés, és ez azt mutatta ki, hogy a közös lista kevesebb szavazatot kapna, mintha külön-külön indulunk. Ugyanakkor a választók azt megértik, hogy csak egy egyéni jelöltnek szabad a Fidesz jelöltjével szemben állnia.

Ön a visszalépők táborát fogja erősíteni?

Ha az LMP-vel létrejön megállapodás és az arról szól, hogy lépjek vissza, fájó szívvel bár, de megteszem.

Mást gondolni veszélyessé vált

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-21

1

„Drága Bolgár Úr” huszonöt éve beszélget a hallgatókkal, kezdetben a Magyar Rádióban, 2002. óta a Klubrádióban. A műsorvezető a Független Hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondta: ma már egyre többen vannak olyanok, akik nem merik elárulni a nevüket, de ő is változott az évek alatt: politikai irányultságát ebben a közegben vállalnia kell. A Fidesz által uralt magyar sajtórendszert egészen unikálisnak tartja a hajdan amerikai tudósítóként is dolgozó riporter, szerinte ilyenek csak a féldiktatórikus rendszerben működnek. A kormányzó párt a reklámpiac uralásán keresztül lényegében vélemény monopóliumot alakított ki, és ma nem lehet tudni, hogy újabb győzelme esetén milyen további szűkítéseseket vezet be a sajtó területén. Még a könyvpiac területe is veszélybe kerülhet, mondja Bolgár György, bár a legújabb írása, az Orbán mesék című kötete még szabadon megjelenhet. Meg is jelenik hamarosan.

Hány éve vagy összességében kapcsolatban a hallgatóval?

Erről a betelefonálós műsortípusról kérdezed?

Igen.

Novemberben volt huszonöt éve.

Ha ezt a negyedszázadot magad elé képzeled, mi az, ami a hallgatói attitűdben közös vonás, és mi az, ami eltérő, ami csak a mai időkre jellemző?

Ami változatlan, az az, hogy az embereknek határozott véleményük van egy sor kérdésben, vagy a személyes érintettségük miatt; ami őket bántja, sérti, vagy nekik rossz, hátrányos helyzetbe kényszeríti, és ezzel kapcsolatban a rendszerváltás idején már meg mertek szólalni – 1992-ben indult a műsor -, és ebből következően határozott véleményük van az országos politikáról. Ez nem változott. Ami mostanság feltűnő változás:

2010 óta egyre többen mondják azt, hogy a nevük elhallgatását kérik.

Vagy mert bebeszélik maguknak, vagy hallottak ilyen eseteket, de jobbnak tartják, ha nem tudják meg, hogy szidta a kormányt vagy a Fideszt, mert kellemetlensége származhat belőle, vagy a gyerekének, hozzátartozójának. Ennyiben változott a magatartás az elmúlt nyolc évben, s bár korábban is volt ilyen, de most már sokkal tömegesebben fordul elő. Az, ami alapvetően változott, az a médiarendszerből következik. 92-ben még csak egy rádió volt, a közszolgálati, ott kellett egyensúlyozni, és én moderáltam, mindig próbáltam az ellentétes véleményt szembehelyezni a hallgatóéval, 2002-től viszont, amikor a választási kampány idején idekerültem a Klubrádióba, miután engem eltávolítottak előbb a műsoromtól, majd a közszolgálati rádiótól is, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy baráti közeg vesz körül; azok az emberek szóltak hozzám, akiknek nagyjából ugyanaz volt a véleményük, mint nekem. Ez persze jó érzés, de azt a célomat, hogy a társadalom tagjainak mindenféle véleményét meghallgassam, és ütköztessem, fel kellett adnom; ez egy demokratikus, liberális, balközép rádió, és noha vannak jobboldali beletelefonálóim is, mérgesek is a többiek, hogy meghallgatom őket, de a többség ezt a balközép véleményt képviseli.

Ezek szerint te is változtál, azaz sokkal inkább vállalod a saját véleményedet, mint tetted ezt 1992-ben?

Abszolút. A közszolgálati rádióban az volt a közös cél, hogy az ne derüljön ki, nekem mi a véleményem. Ha valaki nagyon akarta, az tudhatta, hiszen az akkor még liberális Magyar Hírlapba hétről-hétre írtam publicisztikákat,és abból kiderül, hogy én egy balközép, liberális gondolkodású ember vagyok, de az mégiscsak más: százezer embernek írni, vagy hat-nyolcszázezerhez szólni. Ez utóbbiak többsége nem tudta, hogy mi az én alapállásom. Tehát 2002-ig az volt az attitűdöm, hogy ne derüljön ki a műsorból, mit is gondolok, az volt a fontos, hogy pártatlan, objektív maradjak. Itt viszont ezt nem lehetett megtenni a hallgatóval, mert ők azért kapcsoltak ide, mert közös a véleményünk. És ez egy más műfaj.

De nem szűkített be téged ez a műfaj? Arra gondolok, hogy esetleg el is veszítetted a képességedet a kiegyensúlyozott látásmódra?

Azt gondolom, hogy olyan a személyiségem, ami miatt ezt nem veszítem el.

Mindig is azt tartottam fontosnak az újságírásban, hogy az ember próbáljon meg kiegyensúlyozott lenni, a különböző vélemények között megtalálni a leginkább igazolhatót, valószínűt, az igazsághoz legközelebb állót.

Emellett tudatosan törekszem arra, hogy – saját hallgatóim szemrehányásai ellenére – meghallgassam a jobboldali véleményeket, megszólítsak fideszes hallgatókat, interjút készítsek hivatalos emberekkel. Meg is kapom én a magamét, hogy például Schmitt Máriával miért állok én szóba, és érzem, tudom, hogy a hallgatónak is szüksége van az ilyen megszólalókra, de érzem ugyanakkor azt is, hogy idegesíti.

De nem lehet nem tudomást venni arról, hogy az ország fele nem úgy gondolkodik, ahogy a mi hallgatóink többsége, és hatalmon vannak. Vagyis számon kell őket kérni.

Érdekes, hogy a hallgatók mérgesek rád, hogy meghallgatod őket, hogy nem csapod le a telefont, még azért is, hogy olyan türelmes vagy időnként hozzájuk, de nem vádolnak azzal, hogy fideszes lettél. Ezt mivel érted el?

Tényleg nem vádolnak. Egyrészt elég régen itt vagyok, és ezáltal ismernek is, másrészt érzik a kérdéseimből, hogy bár udvarias vagyok, és valóban nem küldöm el a búsba azt, aki ezt megérdemelné, de megértik, hogy újságíró vagyok, riporter, aki nem lehet olyan durva, mint adott esetben egy politikus.

A szakmában, vagy talán azon kívül is, hallani olyan véleményeket a „Drága Bolgár úrról”, hogy túlhaladott rajtad az idő, mind a személyeden, mind a műsorodon, de összességében soha nem kérdőjeleződött meg ennek a beszélgetős műfajnak a létjogosultsága, és az, hogy ehhez rád van szükség. Jól látom én ezt?

Alapvetően a műsor formátuma tartja életben az adást. Ami pedig rám vonatkozik, talán azt értékelik, hogy tudok beszélni az emberekkel és tudok hallgatni, és tudok figyelni rájuk, ahhoz kapcsolódok, amit mondanak. Nyilván kell ehhez idő, tapasztalat, bizonyos tudás és képesség. Van, aki csinált ilyen műsorokat és azonnal odavágott a hallgatónak, hogy hogy mer ilyen marhaságokat mondani, és le is csapta a telefont. Az is egy műsor, annak is van hallgatója, de én nem ilyen vagyok, hanem

megpróbálom az emberekből a legjobbat kihozni, és bár nem mindig sikerül, de nyitott vagyok. Azt hiszem ez a nyitottság tetszik az embereknek, mert tudják: én sem vagyok tökéletes, de ők sem.

Arra nem reagáltál, hogy volt-e olyan időszak, amikor meg akarták szüntetni a műsort?

A Magyar Rádióban volt ilyen, itt nem. Legalább is olyan nem, hogy én tudtam volna róla. Valószínűleg az is magyarázat erre, hogy ma is ez a leghallgatottabb műsora a rádiónak, már amennyire a rádiók hallgatottságát lehet mérni. Tegyük hozzá, hogy nem nagyon lehet, de azért arányaiban igen. És talán van valamilyen közmegegyezés, hogy drága Bolgár úr ide, drága Bolgár úr oda, azért elég jól csinálja, tudja mit beszél, tudja mit kérdez, tudja milyen véleményt fejt ki…

És te magad sosem fáradtál el?

Nem, érdekes módon nem. Sokan kérdezték tőlem, hogy nem unom-e már? Nem unom. Ennek a műsornak az az érdekessége, hogy noha sokszor van visszatérő telefonáló, meg sokszor van unalmas érvelés és beszélgetés, de mindig van valami új. Mondok egy példát is. Valamelyik nap telefonált egy hallgató New Yorkból, hogy szeretne regisztrálni a választásokra, de nem tudta, miként kell ezt megtennie. Ez már önmagában érdekes, de utána jött egy újabb telefon, ezúttal Los Angelesből; az utcán sétálva, a telefonon keresztül hallgatva a műsort jelentkezett, hogy elmondja: ő azért sem fog regisztrálni. Ő itt hagyta végleg ezt az országot, mi meg együk meg, amit főztünk. És elkezdtünk erről beszélgetni, hogy nyilván nem véletlenül hagyta itt az országot, nyilván megvan a véleménye mindarról, ami itt történik, de talán éppen ezért érdemes lenne leadni a szavazatát, hogy ne így legyen. Végül sikerült őt meggyőzni arról, hogy okosabban teszi, ha mégiscsak regisztrál és szavaz.

Szóval ezek azok a váratlan dolgok, ami miatt nem unom meg a műsort, mert ennek a dramaturgiája kitalálhatatlan. Mindig vannak új jelenetek és konfliktusok; nem olyan, mint egy megírt színpadi dráma.

Alkalmas-e a te műsorod társadalmi barométernek?

Valamennyire igen. Nem teljesen, és ez az, amit sajnálok: nem is fogható országosan a rádió. Az internet persze egy lehetőség, de a többség még mindig rádión keresztül hallgat bennünket. Lehet, hogy négy-öt év múlva a többség már telefonon keresztül fog rádiózni, de ma még nincs így, és emiatt nincs egy általános társadalmi barométer szerepe ennek. De valamennyire ezért igen, hiszen hallgatnak bennünket jobboldaliak is. Én az adások elején felsorolok négy-öt témát, amit ajánlok beszélgetésre, aztán lehet, hogy a hallgató behoz egy hatodikat, és félresöprik az én témáimat, és az válik mások számára is fontossá. Én pedig hagyom, mert ez számomra nem presztízs-kérdés. Azt akarom ezzel mondani, hogy van olyan helyzet, amikor az én felvetésemtől függetlenül az derül ki, hogy akkor éppen valami mást tartanak fontosnak az emberek. Az is mutatja, hogy milyen hangulatban van a társadalom, hogy a betelefonálók miként érvelnek egy-egy ügy mellett, vagy ellene. Hogy mit látnak fontosnak, és mi az, amit elvetnek.

Ez persze nem közvélemény-kutatás, ide azok jelentkeznek, akik akarnak valamit mondani, de jelent valamit abból, hogy az aktívabb emberek hogyan gondolkodnak. Hogy mennyire vannak kétségbe esve például.

Arra akartam rákanyarodni, hogy vajon igaza van-e Kéri Lászlónak, akik nekünk nyilatkozva úgy fogalmazott: nincs kormányváltó hangulat, hanem inkább kormányutálat van, és vajon a te műsorod visszagazolja-e ezt a meglátást?

Igen, ez sok szempontból igaz, mert bár az én hallgatóim többsége kormányváltást akar, de azt belátják, hogy az emberek többsége erre nem vevő.

Lehet, hogy a piacon szidják Orbánt, hogy akikkel találkoznak, azok mind elégedetlenek, ám összességében mégis azt érzik, nincs meg az a váltó hangulat.

Ahogy említetted, van néhány interjúalanyod a jobboldalról is, akik valamiért hajlandóak veled beszélgetni…

Igen, vannak páran, például a már említett Schmidt Márián kívül Gulyás Gergely, Hidvégi Balázs, Csepreghy Nándor és még néhányan.

Azt akartam kérdezni, hogy rájöttél-e, hogy nekik mi a technikájuk és neked milyen a velük való beszélgetésben? Tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy ezeknek az embereknek miből táplálkozik az az erő, az a magabiztosság, ami sugárzik belőlük?

Mindegyik különböző és az alkalom is különböző, amiért beszélünk. A leginkább Gulyással és Csepreghyvel szeretek interjúzni, mert nem ellenségesek, pedig tudják, hogy velük szemben keményen fellépő riporterrel beszélgetnek, és ettől mindjárt szimpatikusabbak és elfogadhatóbbak, miáltal én is kevésbé kemény tónusban lépek fel, mert korrekt úri módon viselkednek. Mindkettőjükben van annyi tudás, amit persze kreatívan használnak is, amivel több a tudásuk a konkrét ügyekben, mint nekem. Vagyis tudják, hogyan kell kikerülni az én kérdéseimet, hol kell hazudni, mert az én ismeretanyagom kevés a cáfolathoz, vagy a vitához. Szóval csak úgy tudok érvelni, ha pontos információim vannak, és azok nem lehetnek mindig, mert amire hivatkoznak az például nem nyilvános anyag. Ha viszont vannak ellenérveim, akkor – főként az előbb említett urak – elég ügyesek ahhoz, hogy átevezzen más témára, és arról kezdjenek beszélni. Én akkor vagyok sikeres, ha érezhetően nem tudnak válaszolni a kérdésemre. Ez az egyetlen, amit meg tudok csinálni, már csak a műfaj miatt is.

Én kérdezek, ő válaszol, vagy nem, de nem minősíthetem őt, mert az nem fér bele az újságírásba, még akkor sem, ha a hallgatók ezt várnák tőlem.

Te voltál tudósító is, mégpedig az Egyesült Államokban, van tehát nemzetközi tapasztalatod: mennyire rendhagyó, amit a magyar kormány a média területén csinál?

A Nyugati világban ilyen nincs. Csak az autoriter rendszerekben, Oroszországban, például.

De még Törökországban is erősebb az ellenzéki sajtó, annak ellenére, hogy ott le-letartóztatnak újságírókat, nálunk meg még nem,

de mégis erősebbek a médialehetőségeik az ellenzékieknek. Az, amit Orbánék csináltak az teljesen unikális.

Magyarországon az a technika, hogy teljes mértékben marginalizálják az ellenzéki sajtót…

Igen. Magyarországon kicsi a piac és gyenge. És már a Fidesz-kormány megjelenése előtt nagyon gyenge lábakon állt a nyomtatott sajtó, meg a rádiók is. Annyira túlnyomó az állam szerepe a reklámpiacon, hogy ez eleve meghatározza a viszonyokat. Horn Gyula még tett gesztusokat a jobboldal felé, megakadályozta, hogy a sajtójuk elpusztuljon, s bár mostanság a Fidesz részéről is látni ilyeneket, de ebben a nehéz, állami fejű médiarendszerben sokszoros jelentősége van annak, mi van a közszolgálati médiában.

A televíziót, rádiót, MTI-t teljesen elfoglalták, a hirdetési piacon pedig a Fidesz lényegében meghatározza, hol lehet hirdetni és hol nem ajánlatos. Ráadásul a teljesen kézben tartott magántőkével is megcsináltatja ugyanazt;

hiába gazdag valaki, még egy Csányi Sándor is tudja, hogy ez a kormány egy pillanat alatt ráteheti a nyakára a kést. És nincs ellene apelláta, lényegében meg lehet ölni mindenki, vagy el lehet lehetetleníteni. Hiába vagy gazdag ember, úgy tesznek a margóra, ahogy akarnak; jobb, hogy ha parírozol, ha együttműködsz, különben a partvonalon túl találod magad.

A Fidesz előtt egyetlen kormány sem fenyegetett senkit, a Fidesz viszont teljes erővel. Ilyet, ismétlem, csak a féldiktatúrákban csinálnak.

Látszólag semmi baj nincs. Miért ne vehetne Mészáros Lőrinc újságokat? És Andy Vajna? Miért ne, hisz kiváló emberek. Ők bármire rátették a kezüket, arannyá változott. Akkor miért ne vásárolhatnának újságokat? Hogy ezek a lapok mind állami befolyás alatt állnak? Sőt lényegében ők finanszírozzák az állami hirdetésekkel, hogy ne legyen szegény milliárdosnak veszteséges ez a biznisz? Hát igen. Ezt a magyar közönség nem is érti, nehéz elmagyarázni, nem is kíváncsi rá különösebben, csak fogyasztóként annyit tapasztal, hogy ez így van.

Borzasztó állapotok alakultak ki, és könnyen lehet, hogy ha az áprilisi választások után a Fidesz marad hatalmon, csak a belátásától függ, hogy még egyet csavar-e és teljesen elveszi az oxigént az ellenzéki sajtótól, vagy valamit meghagy, hogy a forma kedvéért létezzen, de azt is esetleg pórázon tartja.

Az is lehet, hogy a könyvírásba kell menekülnöd?

Még az is lehet. De a Kádár-rendszer alatt sem jelent meg minden könyv, szóval még ezen a területen is elképzelhető a korlátozás. Ha egy könyv veszélyes lehet, akkor a kormány ott is léphet…

Van a fejedben veszélyes könyv?

Nemhogy a fejemben, most már a nyomdában van.

Akkor ez már biztosan meg fog jelenni.

Meg, meg.

Miről szól?

Orbán mesék, ez a címe. Ez ugye még lehet baráti is.

Ismerve téged, aligha.

Aligha. Az elmúlt nyolc év hazugságai, kronologikus rendben. Nem gondolnám persze, hogy emiatt államosítanák a könyvpiacot, de a Fidesz rendkívül kreatív abban, miként félemlítse meg, vagy lehetetlenítse el a szereplőket, mondjuk egy visszautasíthatatlan ajánlatot téve a terjesztőknek. Újra mondom: nagyon kreatívak abban, miként lehet vélemény- és ténymonopóliumot kialakítani.

De hátha Bolgár úrért kimennének az emberek az utcára.

Áh, dehogy. Ez a helyzet, már nem az, mint volt korábban. 2002-ben, amikor eltávolítottak a Magyar Rádióból rengetegen fel voltak háborodva, de mennyien vesznek meg manapság egy könyvet? Ha jól megy, akkor is csak pár ezren.

A Népszabadásg bezárása miatt is jó, ha háromezren kimentek az utcára. Szóval nem így fognak eldőlni a dolgok. De nem tudom, hogy hogyan.

Az Atv-seknek nincs körömgombájuk

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-20

0

„Az jön be hozzám, akit én hívok, és azt kérdezek, amit akarok” – nyilatkozta Rónai Egon, az Atv műsorvezetője a Független Hírügynökségnek. Elmondta: a csatorna vezetése nem kíván változtatni a műsorstruktúrán a választások után sem, marad tehát a hétköznapokon a politika és a közélet, hétvégén pedig a szórakoztatás. Az Egyenes beszéd műsorvezetője szerint a beszélgetéseiből az derül ki, hogy az ellenzék elfelejtett hinni magában. A kormányzati hirdetésekkel kapcsolatban, amelyek miatt a legtöbb támadás éri a televíziót, azt mondja: körömgomba elleni szert is hirdetnek, pedig nincs egyik munkatársuknak sem ilyen baja.

Nemrégiben egy olyan írás jelent meg az egyik internetes hírportálon, amely arról szól, miként adta el magát az Atv a Fidesznek. A cikk kevéssé törődött a tartalommal, vagyis azt, hogy az állítás visszaigazolható-e a műsorokon, rajtatok műsorvezetőkön keresztül… Mindenesetre a facebook tanúsága szerint a csatorna munkatársai nagyon a szívükre vették. Most akkor mi van?

Nem akarom túlokoskodni…De azt gondolom, hogy ha van egy csalódott közönség, amely igyekszik okokat találni az elkeseredettségre, a rossz politikai helyzetre, akkor azt nagyon könnyű felkapni, nagyra fújni, összeesküvés elméleteket, konteókat gyártani. Saját összeesküvés elméletünkkel kell igazolni a saját állításainkat.

Szerintem az egy nagyon komoly problémája az ellenzéknek, hogy elfelejtett hinni önmagában az elmúlt években, miáltal a közönségének sincs meg az a magabiztossága, ami megvolt korábban; nincs meg az az összetartó erő, ami megvan a másik oldalon.

Ezért, ismétlem, magyarázatokat próbál találni a csalódottságára. Ha megnézed a Fórum című műsorunkat, ott a betelefonálók többsége nem a kormánnyal, vagy a Fidesszel foglalkozik, hanem az ellenzékkel. Ugyanez vonatkozik azon politikusok többségére, akik bejönnek hozzám; ők is saját magukkal, az ellenzék problémáival foglalkoznak. Erre most az Atv nagyon jó terep, mert gyakorlatilag az egyetlen olyan felület, amely mögött nem áll párt vagy kormány, hanem teljesen függetlenül működik.

Pont ezt vitatják kollégák, vagyis azt, hogy az Atv független lenne; a kormányzat igenis befolyásolja a csatorna működését, mégpedig a hirdetéseken keresztül.

Lehet, hogy nem szellemesen, de azt írtam erre a vádra a facebookra, hogy az Atv munkatársainak nincs körömgombája, mégis hirdetjük a körömgomba elleni szereket. Az tehát, hogy a kormányzati kommunikáció egy része – és korántsem az egésze – helyet kap egy televízióban, az nem jelenti azt, hogy az mindjárt a kormány televíziója, az azt jelenti csupán, hogy hirdetéseket fogad be az Atv. Ez egy kereskedelmi televízió. De még azt is hozzá kell tennem, hogy nem vagyok feljogosítva arra, hogy az Atv nevében beszéljek, csak a saját nevemben tudok.

Ez igaz, de mégiscsak te vagy az Atv egyik vezető arca. Ezért hiába fogalmazol élesen a műsorodban, teszed fel azokat a kérdéseket, amelyeket fel kell tenni, és azok alapján cseppet sem vagy kormánypártisággal vádolható, mégis rád sütik a bélyeget…

Kezdjük az egészet elölről. Hagyjuk a fenébe azt, hogy miért gondolják a kollégák azt, amit és koncentráljunk arra, ami a lényeg.

Hozzám tényleg az jön be az adásba, akit én akarok, akit én meghívok, akivel beszélgetni akarok, akiről megállapodok a szerkesztővel. Én azt kérdezek, amit akarok, és soha, de soha nem fordult elő az, hogy valakit az akaratom ellenére gyömöszöltek volna bele az adásba, vagy valakit, akit meghívtam, letiltották volna. Soha nem volt ilyen.

Ha kormánypárti, ha ellenzéki politikus jön, soha nem mondja meg senki, hogy mi az a kérdés, amit nem vagy igen… Szerinted így néz ki egy kormánypárti, Fidesz által bedarált televízió? Nekem olyan kollégáim vannak ebben a tévében, akikért tűzbe rakom a kezem. Ilyet ritkán mond ki az ember, mert ebben a szakmában láttunk már karón varjút.

Mutasd csak nincs megégve a kezed?

Nincs, nézd csak meg… Például egy Somos, egy Bombera, egy Schwajda Gergő a híradó élén, Simon Andris, Holló Márta – ezek az emberek baromi tisztességes újságírók, és a többiek is, akiket most nem soroltam fel. Mindannyian a legjobb tudásuk szerint, a legkorrektebb teljesítményt teszik le az asztalra. És senki munkája nincs korlátozva. Mondj nekem még egy helyet ebben a nyomorúságos médiapiaci helyzetben, ahol ezt nagyon magabiztosan ki tudod jelenteni. Hogy azt csinálsz, amit akarsz. Én ezt az Egyenes beszéd kapcsán ki tudom jelenteni.

Beszéltél arról, hogy mi olvasható ki a vendégeidről a megnyilatkozásaik alapján. Most azt kérdezem tőled, hogy mit szűrsz le azokból a percekből, amikor még nem vagytok adásban, és – úgymond – bemelegítő beszélgetést folytattok?

Az ellenzéki közönség jelentős része azt gondolja, hogy a kormánypárti politikusok szinte nem is emberek, miközben nagyon is hétköznapi dolgokat tudok meg róluk, vagyis ebből a szempontból üdítő felismerés, hogy ugyanolyan örömök, vagy bánatok érik őket, mint mindannyiunkat, csak, amikor megszólal az adásban, akkor ragaszkodik már ahhoz az állásponthoz, amit a pártja és ő maga is képvisel. Ami a másik oldalt illeti: pontosan annyira meggyötörtek a helyzettől, mint a híveik. Szóval azért az gyorsan kiderül ám, hogy ki van éppen nyeregben, és ül le velem szemben nagy magabiztossággal, és kérdi na mi van, a másik pedig indítja úgy az informális beszélgetést, hogy hallottad…? Ég és föld… És ilyen is lesz a beszélgetés; az ő attitűdje határozza meg, hiába próbálok rajta fordítani a kérdéseimmel. Tehát, amikor azt látja a néző, hogy ott ül velem szemben egy kicsit meggyötört ellenzéki politikus, ő úgy ül velem szemben civilként is.

Azt tapasztalom, hogy szívesen készítesz olyan portrét, mint például a Húzósban, amely, ha nem is lélektani elemzés, de mégis az embert mutatja be, és ez az egyik éned, a másik a valaha volt sportrajongó. A kérdésem az, hogy lett-e harmadik éned, a politikai érdeklődő?

Hogyne, engem mindig is foglalkoztatott a politika. Ez nem egy felvett szerep, amit a helyzet hozott, hanem csak megtalált az Atv. De persze számomra most is az ember a fontos a politikusból, sokkal kevésbé az közlemény izgalmasabb számomra megtudni, hogy miként éli meg emberileg Széll Bernadett, hogy Németh Szilárd ki akarja tiltani őt a nemzetbiztonsági bizottság üléséről, mint a jogi érvek.

Nem azt tapasztalod, hogy épp az embert ölik ki a politikából?

Pont ezért érdekes, hogy mi maradt meg az emberből. Hét éve, amikor az Atv-hez kerületem, ugyanígy igyekeztem, ezzel a felfogással beszélgetni a riportalanyaimmal. Széll Bernadettel is találkoztam, akkor került be a parlamentbe, és elmesélte, hogy van két gyereke, férje, miként él a család. Azért beszélek erről, mert ma sokkal nehezebb ilyen dolgokat megtudni a politikusokról, sokkal zártabbak, mint akkoriban voltak. Ma mindenki bezárkózik egy kicsit és fél egy kicsit, elkezdte eltartani magától az emberi dolgokat. Ez engem nagyon zavar, mert a választók az emberre szavaznak. Arra, akiben hisznek. Márpedig nem a lózungoktól kell valakiben hinni, hanem az emberi tulajdonságai alapján. Hogy kimondhassa: ez lesz az én jelöltem, mert megbízható, engem fog képviselni, emberként érzi az én gondjaimat, bajaimat, látja a világ folyását. Szóval meg kell győzni a választót, hogy ember maradt és nem csak politikus.

Te mit változtál a hét éve alatt?

Biztosan tudatosabb lettem, akkoriban sokkal jobban hagytam magam érzelmileg vezetni, mint ahogy most hagyom, mert annak idején sokszor nem jutottam a beszélgetés végére, mármint a mondandó lényegéig, márpedig a beszélgetést le kell zárni. Ha a lényeg vagy lényeges dolgok a levegőben maradnak, akkor az nem egy jó beszélgetés. Ebben biztos változtam, sokkal tudatosabb megyek előre a beszélgetéseimben. De te nem erre voltál kíváncsi.

Erre is. Meg arra is, hogy az ismertség mennyire torzított a személyiségeden?

Remélem, hogy semmit. Sokkal büszkébb voltam arra, amikor – ez 1991 környékén történt -, hogy két fiatal az utcán, hallva a hangomat, utánam szaladt, mert megismertek. A hangom alapján. Ez a Danubius rádió fénykorában történt, akkor ugye ott dolgoztam. Na, ez az ismertség. Az, hogy a tévében látják a fejem és megismernek, ez tök jól esik. Szokták kérdezni, nem fáraszt-e? Engem nem. Szóval azt hiszem nem változtam meg. Tudod, a család meg a gyerekek nagyon rendben tudják az embert tartani.

És mi lesz a választások után? Merthogy azzal is támadják az Atv-t, hogy április után átalakul, inkább a szórakoztatást tekinti majd feladatának… Szóval április 9-én már énekelni fogsz, vagy…

Szerintem Egyenes beszédet vezetek. A televízió vezetése következetesen azt képviseli, hogy a csatorna nem változik. Hétköznap politikai, közéleti műsorokat sugároz, hétvégén szórakoztat. Így dolgozunk, és nyugodtan dolgozunk.

Hol látod magad tíz év múlva?

Érdekes, mert nekem az életem nagyjából tízévente változott. Most hét éve dolgozom itt, de nem gondolnám, hogy tíznél véget kell érnie. Ha a néző elvisel tíz év múlva, én szívesen csinálom ezt tíz év múlva is. Azért, mert

az Egyenes beszéd minden este egy új fejezetet jelent. Látok benne a magam számára estéről estére feladatot, kihívást.

És azt is gondolom, hogy ez a fajta műsor, illetve az Atv-nek ez a fajta berendezkedése időt álló. Ami működik, abba nem kell belenyúlni.

Ezek szerint a karrierről te nem úgy gondolkodsz, hogy valamilyen titulust kellene szerezned…

Voltam én már minden; három rádiónak tulajdonosa, voltam a Danubius Rádió igazgatója, voltam televíziónak programigazgatója, vezettem reklámügynökséget, annyi titulusom volt már. Az, hogy most az Egyenes beszéd műsorvezetője vagyok, nagyon jó titulus. Ez a vezető közéleti műsor ma a piacon.

Nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-17

1

Nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van

Lehetne még most is kormányváltásra gondolni, ha az ellenzék nem egymás kinyírásával lenne elfoglalva – állítja Petsching Mária Zita(PMZ) és Kéri László(KL) abban a páros interjúban, amelyet a Független Hírügynökségnek(FH) adott a közgazdász, politológus házaspár. Orbán kijelentéseit a saját táborának szánja, állítják, a táboron kívül levőkkel nem is törődik. Gazdaságilag Magyarország lecsúszó pályán van, s noha óriási szerencséje volt a kormányfőnek az elmúlt nyolc évben, összességében stagnál a gazdaság, saját erőből lényegében nincs fejlődés. Ha mégis összejönne a váltás, a gazdaságot viszonylag könnyű lenne rendbe tenni, a politikai károk helyrehozatala azonban hosszú ideig tartana. Most azonban az a realitás, hogy a Fidesz megnyeri a választásokat, annak dacára, hogy a többség nem szereti Orbánékat. Ahogy a házaspár fogalmazott: nincs kormányváltó hangulat, kormányutálat van. A váltáshoz tárgyalóképes, politikai bizalommal rendelkező ellenzékre lenne szükség, ilyet azonban nem látunk.

FH: Orbán Viktor mindig képes meglepő nyilatkozatokra, nemrégiben például arról beszélt, hogy a 2030-as évekre a Visegrádi 4-ek és Németország lesz Európa gazdasági motorja, gazdaságilag ezek lesznek a térség meghatározó országai. Mennyire megalapozott ez a kijelentés?

PMZ: Nem sok. Húsz év távlatába senki nem mer jósolni ilyen határozott előrejelzést. Ma inkább úgy néz ki, hogy a francia-német együttműködés lesz a politikai és gazdasági meghatározó.

A V4-ek még nagyon-nagyon nem tudnak labdába rúgni, nem is egységesek, sok mindenben különböznek egymástól, ráadásul az együttműködésük sem olyan erőteljes, hogy meghatározhatná az európai népek életét.

A V4-ek valamennyien Németországra vannak feltűzve, s persze jó lenne, ha önállóan is motorjai lennének a kontinensnek, csakhogy ez nincs így. Ezek álmok. Még a németekkel együttműködve sem igaz az állítás, ráadásul ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak itt még erős potenciállal rendelkező országok, például a skandinávok. Ők messze előttünk járnak. Ahhoz, hogy a németekhez fel tudjunk zárkózni, mondjuk abban az esetben, hogy az ő növekedésük évente két százalék, a mienk pedig négy, nos, ebben az esetben is legalább ötven évre lenne szükség. Ráadásul nincs esély arra, hogy a magyar gazdaság évi négy százalékot növekedjen.

FH: Komolyan veszik Európában Orbánnak ezeket a mondatait?

KL: Nem veszik komolyan. És nem veszik komolyan a V4-eket, mint ahogy a V4-ek sem veszik komolyan saját magukat. Csak az Orbán veszi magát komolyan. Még nem tudtam kibogozni, hogy mit akar ezzel. Valószínűleg az a mániája, hogy nagyobbnak látszódjon, mint amekkora. Nagyon röviden csak három számot hadd említsek a V4-ekkel kapcsolatban. A négy ország együttes gazdasági teljesítménye az Unió nyolc százaléka, a lakosság az összlakosság 11-12 százaléka, a munkaerő-képes létszám 13 százaléka. Azt hiszem ezekkel a számokkal elég sokat elárultam a V4-ekről. Úgy tekintenek ránk, mint az európai munkaerőpiac tartalékára. Nem vagyunk lényegtelenek, de azt is kell tudni, hogy az egymás közötti viszonya ezeknek az országoknak nem feltétlenül kiegyensúlyozott. Az oroszokkal való kapcsolat például alapvetően megosztó, hiszen a lengyel-orosz viszony legendásan rossz például, és most a cseh és szlovák aspirációk is inkább az osztrák irány erősítése felé mutatnak.

FH: Tehát még a V4-eken belül is marginalizálódhatunk?

KL: Ez is történik. Minden egyéb nyilatkozat ellenére ez történik folyamatosan. Mi egyáltalán nem vagyunk ennek a csoportnak a vezető ereje, mint ahogy azt itthon sugallni próbálják. Olyan mozgásokat látunk tehát, amelyek a magyar politikai jövő szempontjából nem túl biztatóak.

PMZ: Gazdaságilag is marginalizálódunk. A csehek, a lengyelek és a szlovákok is előttünk járnak az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében, a növekedési dinamikájuk erőteljesebb volt a nagy globális válság után, mint a mienk, tavaly is nagyobb volt a dinamika, mi tehát nagyon hátul kullogunk a gazdasági teljesítményt illetően.

FH: Ha így van, hogyan képes Orbán elhitetni azt, hogy ő ennek a csapatnak a vezetője, és hogyan képes elhitetni a magyar társadalommal, hogy ma újra az élvonalba tartozik a magyar gazdaság, hogy sereghajtóból éllovassá tette az országot?

PMZ: Mondani mindent lehet. A valóság azonban az, hogy nem előre mentünk, hanem lecsúszunk.

FH: Nem voltunk sereghajtók?

PMZ: De sereghajtók voltunk. De a növekedésben maradtunk le nagyon, csak a lettek, a bolgárok és a románok vannak mögöttünk. Egyértelműen lecsúszó pályán vagyunk, és nem látom azokat a belső erőket, amelyek ezt képesek lennének megfékezni, és az ellentétébe fordítani.

FH: A kérdésem változatlan: hogyan képes akkor elhitetni az országgal, hogy mi gazdaságilag nagyot léptünk előre, az élvonalba repítette Magyarországot…

PMZ: Mert az emberek nem foglalkoznak ezekkel az általános gazdasági kérdésekkel. És bármit el tud hitetni. Hisz a Soros-tervet is elhitette, a legnagyobb hazugságot is el tudja hitetni. Van ugyanis neki valami olyan varázslata, ami még nem foszlott szét, főként azoknál, akiket nem zavarnak a tények, vagy nem tudnak róluk. Egyszerűen hinni akarnak neki.

KL: De vannak itt olyan dolgok is, amelyek segítik Orbán hazai és nemzetközi megítélését is. Az egyik a migránskérdés. Három éve még egyedül volt a véleményével, mára nagyon sokan vélekednek hasonlóan, mint ő. Vagyis többségi európai támogatása lett annak, hogy meg kell állítani a bevándorlókat, még a német közvélemény egy jelentős része is, amely korábban Orbán ellen volt, ma osztja a véleményét. A másik tényező pedig az, hogy nemzetközileg felértékelődik az a politikus típus – Trump, Kurz, Macron a példa -, amely állandóan a nemzeti szuverenitás erősödésének szószólója. Ez egyébként még mindig a 2008-as válság hosszú politikai következménye. 1945 óta nem volt ilyen jelentős nemzetközi fordulópont, mint az a válság, és emiatt is értékelődnek fel az ilyen politikusok, még akkor is, ha valaki mondjuk sík bunkó.

FH: Mondhatjuk azt, hogy Orbánnak szerencséje van?

PMZ: Őrült szerencséje van. A válság is segítette őt annyiban, hogy az ország nagyon mély bázisról indult, onnan lehetett elrugaszkodni. Természetesen nem voltunk annyira mélyen, mint amire hivatkoznak folyton, nem jártunk Görögország szintjén, utána viszont rendkívül kedvező nemzetközi környezetben működött az országunk, és ez azért fontos, mert Magyarország végképp kiszolgáltatottja a nemzetközi környezetnek. 2013 után konjunktúra indult el a világban, olcsóbb lett a hitelfelvétel, a kamatok kedvezően alakultak. Sok és olcsó pénz van a piacon, még a befektetésre nem ajánlott országok állampapírjait is megveszik, nincs energiaválság, és még az uniótól is dől a pénz, plusz a külföldön dolgozó magyarok is küldik haza a pénzeiket; majdnem annyi pénz jön tőlük, mint amennyi az uniós forrás. Megnyíltak, a német és osztrák munkaerő piacok, szóval minden jól alakult, még a cserearányok is, pedig az ilyesmi nem is tudom, mikor fordult elő utoljára. Tényleg nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen jó a helyzet az összes gazdasági tényezőt tekintve. Talán 2004 volt hasonló időszak, de ennyire az sem volt jó.

FH: Ez is elvakítja az embereket?

KL: Nem vakítja el, mert ezeket a tényezőket korábban sem látták, most sem látják. Csak sikerül azt a látszatot kelteni, hogy minden ennek a kormánynak, Orbán ügyességének köszönhető. Nehéz ilyenkor arról beszélni, hogy ilyen kiemelkedően jó külső feltételek mellett lényegesen nagyobb növekedést kellett volna elérni. Mert akkor kezdhetsz arról is beszélni, hogy nem kellett volna annyit stadionra költeni, a tízezres nemzeti burzsoáziát pátyolgatni, az ő páncélszekrényüket kitömni, és azt az ellenvetést is nehéz megtenni, hogy mennyire igaz az az állítás, hogy minden neki, Orbán Viktornak köszönhető.

FH: Igen ezt állítják, és azt is, hogy milyen nagy baj lenne, ha a baloldal kezében lenne az ország, no meg azt is, hogy kizárólag a balliberális közgazdászok állítják azt, hogy csak a szerencse segített bennünket, de összességében így is lecsúszó pályán vagyunk…

PMZ: Nem, nem, nem. Egyetlen kormányon kívüli közgazdász nem ért egyet azzal, amit a kormány kommunikál. Ezt nyugodtan kijelenthetem.

KL: Csaba Lászlótól Bod Péter Ákosig, Mellár Tamástól Chikán Atilláig, mindenki látja, hogy iszonyú gagyi ez az egész.

FH: Meddig tarthat ez a szerencsés futam?

PMZ: Ezt nem lehet tudni. Nagyon sok múlik az Unión, hogy 2020 után mekkora lesz a pénzbeáramlás. Amire persze Orbán azt mondja könnyedén, hogy ha nem jön az Uniótól pénz, majd kér Kínától.

Ettől mindenki rosszul lett. Én leginkább attól, hogy a kínaiaktól legfeljebb hitelt kapunk, emellett ott van Paks miatt az orosz hitel, ez így együttesen azt jelenti, hogy egy új eladósodási pályára kerül Magyarország. Ebből akar Orbán növekedést? Fogalma nincs arról, hogy a növekedésnek a gyökereit szaggatta el.

FH: De mivel szaggatta el?

PMZ: A kiszámíthatatlansággal, a jogbizonytalansággal, az ötletszerűségével… Ha pedig Matolcsy visszajön stratégia alkotónak, akkor további olyan ötleteknek leszünk kitéve, hogy a hajunk az égnek áll. Egyébként ennyi jó feltétellel, amiről az előbb beszéltünk, legalább két-három százalékkal nagyobb növekedést kellett volna elérnünk.

FH: Mennyi a jelenlegi, mondjuk 3.5 százalékos növekedésből, az, amennyit saját tehetségünkből értünk el?

PMZ: Maximum egy százalék.

FH: Vagyis, ha az Európai Uniótól kapott forrásokat levonjuk, és a külföldről hazautalt pénzeket, akkor szinte nincs is növekedés?

PMZ: Nincs, akkor stagnálás van.

FH: Ez, ahogy mondták, nem éri el a választót, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a választási kampányban emiatt nem éri negatív hatás a Fideszt…

KL: Nem éri, és ennek sok oka van. Olyan most a magyar médiaszerkezet, hogy az a szűk lehetőség, ami az ellenzék rendelkezésére áll, az legfeljebb félmillió embert jelent, annyit ér el, de ezek az emberek – és ezt jól tudják Orbánék – úgy se fognak soha rájuk szavazni. Ők nem számítanak, mert ő képes egyben tartani azt a kétmilliós tábort, amely hitelesnek tekinti őt.

Ha pedig akkora is az elégedetlenség, mint amit mérnek, addig, amíg ezek hatfelé szavaznak, neki nincs mitől tartania.

Hiába vannak, akik átlátnak ezen a politikán, lehet, hogy milliók vannak ilyenek, de nincs politikai nyomatékuk, mert ebben a választási rendszerben nem számítanak. És itt követi el a baloldali ellenzék a hibát, hogy bár naponta leleplezi Orbán Viktort, de inkább csak saját tábora előtt. A Fidesz tábor ezt meg se hallja, meg se érinti. Orbánnak csak a két, két és félmillió szavazó a fontos, hogy őket bármi áron, de ne engedje ki a markából. Minden normális ember röhög az ilyen Soros-kampányon, vagy azon, hogy ha nem adnak Nyugaton pénzt, majd megyünk a kínaiakhoz. A zöldségest itt a sarkon sem lehet megetetni ezekkel a dumákkal, de nem is arra vannak ezek a szavak, csak arra, hogy vasmarokkal tartsa a saját táborát.

Akinek nem számít a szavazatára, azzal Orbán egyáltalán nem is törődik.

PMZ: Mint ahogy azzal sem, hogy most például lehetne tíz-húsz százalékkal csökkenteni a rezsit, de most nem teszi, spájzol. Pedig most nem rokkannának bele azok a cégek, amelyeket ez érintene, nem úgy, mint akkor, amikor még nem állami kézben voltak és belekényszerítették a piacot az árcsökkenésbe, olyannyira, hogy el is kellett adniuk a céget, mert belehajszolták őket a veszteségbe. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy hihetetlenül rövidtávú gondolkodás ez; az amikor azt akarom bebizonyítani, hogy bármit megtehetek, ha úgy tetszik, taccsra tudok tenni még egy nemzetközi céget is. Ha ezt látják, tapasztalják a nemzetközi vállalatok, miért akarnának idejönni? Csak olyanok jönnek, akik külön politikai alkut kötnek a kormánnyal, Orbán Viktorral, a környezetével. Nem tiszta játék ez. Nem tiszta játszma.

FH: Nem látok tiszta játszmát a politikában sem, akár az ellenzéki, akár a kormányoldalt nézem.

KL: Nem is láthat.

Egy ilyen kicsi ország nehezen bír el hat-hétféle ellenzéket. Főként úgy, hogy a vele szemben álló hatalom meg ennyire homogén.

A Fidesznél nem is emlékszem mikor volt utoljára politika válság; nagyon régen nem rázta meg azt az oldalt komoly politikai válság. A jobboldali pártok, a korábbiak, eltűntek, és senkinek nem is hiányoznak. És a Fidesz nagyon jól használta ki azt nyolc évet, amit ellenzékben töltött. Akkor építette ki az erős médiapozícióit, miközben a baloldal meg folyamatosan leépült. Ez utóbbi szervezettség dolgában is egyre rosszabb teljesítményt nyújtott, a társadalmi gyökérzete szinte megszűnt, az értelmiségi hátterét soha nem becsülte meg, most meg már nincs mit megbecsülni, mert nincs neki. Ez a nyolc éve meg úgy telt, immár ellenzékben, hogy csak önmagával tudott foglalkozni. Eltűnt a korábbi három, három és félmilliós szavazótábor. Egyik része elment a bizonytalanok közé, a másik része a Jobbikhoz, többen az új pártok környékén mozognak….

FH: Akkor nem igaz az állítás, hogy kormányváltó hangulat van?

KL: Nincs ilyen hangulat. Apátia van. Kormányutálat az van, de ez nem egyenlő a kormányváltással. És azért is így van, mert úgy telt el ez a negyedszázad a rendszerváltás óta, hogy a pártok arra nevelték a választókat, hogy önállótlanok legyenek; majd mi megoldjuk helyettetek. Ez azt jelenti, hogy ha utálja a kormányt, megkérdezi, hol a másik. Ja, ha nincs másik, akkor maradunk ennél, legfeljebb utálom tovább őket. Az ellenzék nyolc év alatt nem volt képes felállítani kormányképes alternatívát. A kormányképesség ott kezdődik, hogy a saját pártügyem csak rám tartozik. De, ha nem tudok neki mást mondani, mint azt, hogy holnap biztosan megegyezek, akkor egy idő után, ha lenne üzenete az ellenzéknek, már azt se hallaná meg.

FH: Ha lenne alternatíva, az képes lenne kormányozni, a gazdaságot rendbe tenni, kézben tartani?

PMZ: A rendbetétel nem a gazdasággal kezdődik. Meg kell győzni a befektetőket a biztonságról, a stabilitásról, hogy, amit ígérek, azt be is tartják. Megfelelő adórendszerre van szükség, az Európától való elfordulást vissza kell fordítani, a paksi szerződést vissza kell mondani, a kínai Belgrád-Budapest vasútfejlesztést vissza kell mondani, tehát sok ilyen lépést kell tenni, de nem ez az alapvető.

Az alapvető a politikai rendszer átalakítása, abból lehet hitelességet meríteni.

FH: Ez a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítását jelenti?

PMZ: Igen azt.

FH: De, ha normális demokratikus rendszer működik, és a Fidesz ellenzékbe szorul, az megint csak őt segíti…

KL: Én már szeretnék ezért aggódni. De sajnos a jelenlegi pártok vezérkara nem éri el a tárgyalóképesség és a politikai bizalom megfelelő szintjét. De még ezekből az emberekből is össze lehetne hozni egy kormányképes alternatívát, ha ezt elhinnék magukról. Sajnos azonban, ha valaki felbukkan, akik vállalná, hogy összehozza az ellenzék erőit, az első reakciók azok, hogyan is tudnánk az illetőt kinyírni. Szóval jó lenne, ha valakit végre hagynának kormányozni.

FH: Mit jósolnak: kétharmada, vagy abszolút többsége lesz a Fidesznek, netán kisebbségbe szorul?

PMZ: Abszolút többsége lesz. És ez egy nagyon optimista jóslat.

KL: Nem szeretek jósolgatni, de a mostani realitás az, hogy biztosan megnyeri a választást a Fidesz.

Ha az ellenzék erői nem egymást akarnák kitúrni, akár a többséget is meg lehetne akadályozni.

Engem egyébként most már sokkal inkább a választók izgatnak. Hogy adva van egy ország, ahol a többség nem szavazna a Fideszre, de mert nincs más, ezért a Fidesz utcahosszal vezeti a népszerűségi listát. Így aztán én azt mondom, hogy az lenne a legfontosabb, hogy a Fideszt nem akarók mindenképpen menjenek el szavazni, bárkire, csak a végeredmény az legyen, hogy bár a Fidesz győz, de többen szavaztak ellene, mint mellette. Ez fontos üzenet lenne mindenki számára. Így nem mondhatná azt Orbán, hogy mögötte van a nemzet többsége. Vagyis az lenne az üzenet, hogy a többség tudja, hogy ti milyen csirkefogók vagytok, csak nincs pillanatnyilag olyan formáció, amelyik a helyedre állna.

A pártok elfelejtettek politizálni és dolgozni

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-15

0

A pártok elfelejtettek politizálni és dolgozni

Abnormális világban élünk, mondja Tóth József a Független Hírügynökségnek adott interjújában, éppen ezért igyekszik minél kevesebbet foglalkozni a politikával. Pedig most is tudja, mit kellene tenni ahhoz, hogy a baloldal megnyerje az áprilisi választásokat, megvan hozzá a receptje, de erről nem beszél nyilvánosan, mert szerinte dolgozni, tárgyalni, nem a nyilvánosság előtt kell. A mai politikusok viszont azt gondolják, hogy elég egy-egy tévényilatkozat is, emiatt aztán a pártok elfelejtettek politizálni és dolgozni. Annyit azonban elárul, a győzelemhez közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, és egyéni képviselő-jelöltek kellenek. Neki különben Gyurcsányról jobb a véleménye, mint azt feltételeznék abból, hogy Botka László mellett vállalt, rövid időre szerepet. A főváros XIII. kerületét több évtizede irányító Tóth József biztos abban, hogy a Fidesz, ha nyer, akkor sem szünteti meg az önkormányzatokat, de tovább csökkenti azok önállóságát.

Reggel hatkor kezdi minden nap a munkát. Ennyi feladat van, vagy nem tud aludni?

Ez a tradicionális munkarendem. Ilyenkor sokmindent jobban el lehet intézni, és egy öt-tízperces megbeszélés a munkatársaimmal hatékonyabbá teszi a napot. Amúgy a sajtót is ilyenkor tekintem át, muszáj tájékozottnak lenni.

Ez azt jelenti, hogy a munkatársaitól is elvárja, hogy hatkor kezdjék a napot?

Nem várom el, de maguktól jönnek…

Nincs lelkiismeret furdalása, hogy nem hagyja őket aludni?

Én mindig azt mondom magamról, hogy az idő koldusa vagyok. Általában este hat-hét óra fele érek haza, és rendre viszek magammal olvasnivalót, innen a hivatalból.

Hány munkaórából áll a napja?

Ezt nem tudom megmondani, csak azt, hogy hétvégére nagyjából ezer oldalnyi a kapacitásom. Én elolvasok mindent, nem pusztán az elém terjesztett anyagokat, hanem a háttereket is.

Ha egy kerületi lakos önhöz fordul segítségéért, meghallgatásért, mennyi időn belül jut el a polgármesterhez?

Erre új módszert alakítottam ki. Kevés fogadóórát tartok, mert az nem elég hatékony. Ezért inkább azt az utat járjuk, hogy levélben, vagy telefonon elmondják a kollégáknak a konkrét ügyet, utánajárok és visszahívom, vagy visszaírok az illetőnek, és ha szükséges személyesen is találkozom vele.

És mennyit foglalkozik politikával?

Nem sokat. Inkább a szabad időmben. Napközben jóformán semmit.

Csak azért kérdezem, mert amikor előzetesen beszéltünk erről az interjúról, felhívta a figyelmemet, hogy önöknél az a megállapodás született: bárki nyilatkozik a sajtónak, a politikáról alig-alig legyen szó, döntően a kerületről kell beszélni. Ez csak azért lepett meg, mert tudom, hogy önnek igen markáns véleménye van a politikáról.

Igen, van.

Maradjunk ennyiben?

Hát jó lenne.

De nem lehet, muszáj beszélnünk egy kicsit róla. Már csak azért is, mert átmenetileg – igaz az utólag derül ki, hogy csupán átmenetileg – beleártotta magát a nagypolitikába, amikor Botka László felkérésére vállalt egy szerepet, majd utána ki is vonult belőle. Mi történt?

Hadd induljak el onnan, hogy 1985-90 között tanultam meg a legfontosabbat: az embereket meg kell hallgatni, tudni kell a véleményüket, integrálni, rangsorolni, nem pedig egymással kell foglalkozniuk a politikusoknak.

Miért pont akkor?

Létezett akkoriban egy hatásköri lista. Aki arra rákerült, az lehetett vezető sok helyen, szinte bárhol. A fiatalok ezért azt tanulták meg, hogy a párton belüli harc és helyezkedés azért fontos, mert az alapján, annak segítségével tudok előbbre jutni. Én ebből jutottam arra következtetésre, hogy ez az út járhatatlan, nekem a nép hangja a fontos, mert az ő támogatásuk stabilabb és erősebb.

De mi történt 85-90 között, hogy éppen akkor döbbent erre rá?

Akkor voltak a nagy változások. Én nyolcvanötben végeztem el a Politikai Főiskolát, utána még három diplomát szereztem, 86-ban nyelvvizsgáztam… Szóval akkor éreztem meg, hogy mi a számomra helyes és elfogadható út. Kezdetben egyébként jobban meghallgatták az emberek szavát, napjainkban viszont a pártok – többes számban mondom, de a saját falkámra értem elsősorban – két dolgot elfelejtettek: politizálni és dolgozni.

A politizálás ma abban merül ki, hogy elmennek a televízióba és elmondják a véleményüket. Pedig a politika lényege az lenne, hogy azt az értékrendet, amit képviselek, vagy a pártom képvisel, azt próbáljam meg elfogadtatni az emberekkel, illetve az ő véleményüket tudjam integrálni.

A munka ma a párton belüli meggyőzésre, vagy a párton belüli pozíciófogásra irányul.

Még mindig nem tudom, hogy miért vállalt szerepet Botka László felkérésére?

A válaszom megértéséhez szükség volt erre az általános bevezetőre. Konkrétan pedig azért, mert meggyőződésem volt, hogy 2018 áprilisára leváltó hangulat teremthető, és ez Budapesten különösen érződik. Ehhez akartam hozzájárulni. Elkészítettem a státuszjelentésemet, hogy mit kell csinálni Budapesten ahhoz, hogy ez megvalósuljon, leadtam szeptember közepén azzal, hogy hasznosítsák. Utána visszavonultam, aztán később maga Botka is ezt tette.

Felborult minden?

Igen. Mert

szerintem az helyes felfogás, hogy csak közös listán, közös miniszterelnök-jelölttel, egyéni jelöltekkel lehet leváltani a mostani rendszert.

De akkor ez nem az ön pártja miatt borult fel.

Botka Laci kiszállt…

Az MSZP most is azt képviseli, amit ön mond.

Igen, és ez a helyes.

Egyetértett Botkával a Gyurcsány kérdésben is?

Én többre értékelem Gyurcsány Ferencet, mint ami megjelenik róla a mai közvéleményben. Ennél tovább nem megyek.

Jelen időben fogalmazott, azt mondta, hogy kormányváltó hangulat van. Ezt most is tartja?

Tartom. És történelmi hibának vélem, ha ezt nem használjuk ki. Márpedig nem fogjuk, ha a testvérharc megy a továbbiakban is.

Önnek volt koncepciója tehát arra, hogy miként lehet nyerni?

Igen, volt.

Érvényes még ma is?

Igen.

Egy kis receptet nem adna át?

Nem.

Hadd tudjuk, hogy lenne jobb nekünk.

Ha látta és emlékszik rá, én ezt a munkát nem a nyilvánosság előtt végeztem. Vagyis a válaszom most is az, hogy az ilyesmit nem lehet a nyilvánosság előtt megvitatni.

Nem lehetséges, hogy ez a korosztály, ami az öné is, már nem érti ezt a mediatizált világot? Amikor már élő adásban közvetítenek a facebookon a tárgyalásról, vagy a tárgyalás végén azonnali közleményben tudatja a nyilvánossággal a véleményét…

Majd a választás el fogja dönteni, hogy melyik az értékesebb.

Én ezt nem látom, hogy ezt a választás eldöntené…

Pedig el fog dőlni, hogy a parlamentben ki nyom majd több gombot. Én láttam már akár az izraeli, vagy a horvát parlamentben egy fős többséget. Többséget kell elérni, hogy több gombot nyomhassunk. A politikában is ez a végtermék.

Nem feszíti önt, vagy olyan tudása, amellyel ezt a jobb világot – a többséget – el lehetne érni, de nem tesz érte?

Én a munkámmal teszek érte, rengeteget. Igyekszem példát adni. Nem véletlenül mondják azt, hogy a XIII. kerület a béke szigete. Úgy szoktam fogalmazni, ha szlogenem lenne, azt mondanám: legyünk normálisak. Nagyjából ez hiányzik a mai magyar közéletből. Abnormális körülmények között, abnormális világban élünk.

Lehet, hogy értelmetlen a kérdés, illetve a választ is tudom, mégis fel kell tennem: működtethető rezervátumként Budapesten egy kiszakított terület?

Addig tudjuk a szuverenitásunkat megtartani, ameddig ezt a jogszabályi környezet megengedi, illetve az anyagi bázisát biztosítani tudjuk. Ez a két feltétel szükséges a normális működéshez. A jogszabályi környezet olyan, hogy bár korlátozottan, de még tudunk működni. Az önkormányzati rendszer korlátai az utóbbi időszakban jelentősen nőttek; ma már világosan látszik a választóvonal a 2010 előtti és utáni időszak között. 2010 előtt minden kormány elfogadta az önkormányzatiságot, tiszteletben tartva az európai charta 1985-ben lefektetett értékeit, 2010 után viszont az önkormányzatokat az állam kiszolgálóivá kívánták és kívánják tenni, a függőséget jelentősen növelni, és ez megjelenik az alkotmányos jogok csökkentésében, vagy a vagyon kártérítés nélküli elvételében. Ami az anyagiakat illeti: a mi költségvetésünk 13.2 százalékban függ az állami normatívától, vagyis a 26 milliárdos költségvetésünkből 3.2-3.4 milliárd az, amit normatív alapon kapunk az államtól, óvodára, vagy egyéb szociális területre, az iparűzési adóból 6.7 milliárdot kapunk vissza, ennek egyébként a három-négyszeres képződik itt a kerületben, a többi biztosítása tőlünk függ. Ebből valósítjuk meg a három pillérű koncepciónkat.

Mi az a három pillér?

A lakóház építés, a kereskedelmi, szolgáltató egységek építése, illetve a színvonalas infrastruktúra és rekreációnak a biztosítása. Mi egyébként a lakóházakat, lakásokat nem adóztatjuk, helyette az újonnan épített épületek után fizetnek adót. Ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy húsz év alatt 54 ezerről 74 ezerre nőtt a lakások száma a kerületben. Egymillió négyzetméter lakás, ugyanilyen nagyságrendű szolgáltató helyiség épült, és ugye ezt objektíven lehet értékelni; nem véletlen, hogy a fővárosi lakáskeresők egyötöde itt nálunk szeretne lakást vásárolni. Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgár a legértékesebb vagyonát ránk bízza. És nem véletlenül: nálunk a recessziós időszakban is három százalékkal nőttek az ingatlanárak, napjainkban pedig 10-15 százalékkal is növekednek.

Abból, amit mond, felsejlik az is, hogy az a tendencia, ami 2010 óta tart, az Fidesz-győzelem esetén még tovább fog romlani, nem?

A riogatás több oldalról is érkezik, s bár sokszor mondtuk magunknak, hogy nem, ez elképzelhetetlen, aztán másnap a Fidesz megvalósította lehetetlennek hittet is. Éppen ezért a fantáziám nagyon kiszélesedett. Azt látom, hogy nem koncepciózusan, hanem

a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a pillanatnyi érdekeknek megfelelően hoznak döntéseket, nem pedig hosszú távú elképzelések alapján.

Én viszont szeretek hosszú távon, közép és rövid-távú tervek alapján dolgozni. Ma 2033-ig van elképzelésünk, hogy a kerületet milyen irányba fejlesszük.

Nyolcvanhárom évesen akar visszavonulni?

Nem, én nem….

Tehát akkor sem… De a tréfát félretéve, de maradva az előző gondolatkörnél: a pletykák arról is szólnak, hogy a Fidesz elöljáróságokra akarja átalakítani az önkormányzatokat. Ha ez így lenne, az mit hozna a lakosság életében?

Úgy gondolom, hogy ez nem fog megtörténni. Az önkormányzatiság meg fog maradni, mert olyan európai érték, amit muszáj megőrizni. A kérdés az, hogy csak a nevében marad meg, és a tartalma tovább fog szűkülni – ebben, mint mondtam, széles a fantáziám, abban viszont biztos vagyok, hogy az úgynevezett pofapénzek növekedni fognak, vagyis az olyan juttatások, amelyek a politika kegye által, pályázatnak álcázott módszereken keresztül érkeznek. Ezek azok a források, amelyekért cserébe szavazatokat kér a kormánypárt. Tehát egy korlátozott jogkörű önkormányzatisággal kell számolnunk.

Akkor azt sem tartja elképzelhetőnek, hogy 2019-ben már nem lesz önkormányzati választás?

Mindenképpen lesz helyhatósági választás. De a nem eléggé hatékony működésnek már bizonyos alapjait megteremtették, kialakítottak párhuzamos struktúrákat, például a miniszterelnökség, a kormányhivatalok, vagy a járási hivatalok; egyre több feladat kerül át hozzájuk. Vagy az állatorvosi lónak is tekinthető oktatás, amely eddig az önkormányzatok kezében volt, ők hagyták jóvá a pedagógia programot és a kinevezéseket is. Azért nevezem állatorvosi lónak, mert az egészségügyi oktatás ma állami rendszeren keresztül történik, miközben az egészségügy az önkormányzaté, a szociális ügyek megosztottak, a gyámügy a járási hivatalé. Ezek együttesen hatékonyan működtek az önkormányzatok kezében, most viszont mindenki a másikra mutogat.

Jól érzékelem egyébként, hogy öntől tart a Fidesz?

Nem érzek ilyet.

Azért mondom, mert úgy látom, hogy sokkal, nagyobb tisztelettel közelit önhöz, mint máshoz. Voltak kísérletek arra, hogy belemarjanak az ön kerületébe, aztán visszavonultak ettől a szándékuktól.

Az biztos, hogy a XIII. kerület egy ikonnak számít. Azt a szellemiséget, ami itt uralkodik, azért értékelik a másik oldalon is. Ennek tipikus példája, hogy ránk van állítva egy csapat, amely folyamatosan értékeli a munkánkat és egy sor dolgot át is vesz tőlünk, átviszi a kormányzathoz, vagy más önkormányzathoz.

Viszont az is igaz, hogy nehezebben jutnak pályázati pénzhez, például az egészségügyben, de talán azért sem adnak, mert Önök megteremtik a lehetőséget saját forrásból is…

Nézze a hitelesség része az is, hogy nem ígérjük túl magunkat. Márpedig a ma politikájának ez az egyik jellemzője, mi viszont ügyelünk arra, hogy csak olyat ígérjünk, amit meg is tudunk valósítani, így nem vagy annak kitéve, hogy lemondjunk a bejelentett tervről, mert az állam nem adott hozzá pénzt. Amit viszont nem tudunk megvalósítani, arról őszintén beszélünk. Küzdünk például azzal, hogy az újlipótvárosi öregek klubját létrehozzuk, mert nem találjuk a megfelelő megoldást.

Nem találnak elég öregembert?

Nem, helyiséget nem találunk, és több pénzbe kerül. Mert ennek is megvan a normatívája.

Miért, ez nem úgy működik, hogy a polgármester kiadja parancsba: találjatok termet és másnap itt sorakoznak a munkatársak a megoldással?

Nem. Egy létesítményt nem megtalálni, vagy létrehozni nehéz, hanem működtetni. Az kerül pénzbe. Az a kunszt, hogy üzemeltetni tudjad. Így aztán mi minden beruházásnak úgy fogunk neki, most például egy Klapka szolgáltató háznak, hogy az üzleti terv már tartalmazza az üzemeltetés költségeit és az ehhez szükséges bevételeket.

Történhet-e a kerületben bármi, már ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik, amiről ön nem tud?

Nem. Én arra szegődtem, hogy a kerületet menedzseljem. A munkatársaknak, intézményvezetőknek nagy hatáskört biztosítok, de cserébe elvárom, hogy ezt felelősen tegyék és a reggeli értekezleteken például mindenről tájékoztassanak.

Tud-e történni valami az MSZP-ben, ami önt érdekli?

Az én baloldaliságom köztudott, mint ahogy az is, hogy a nevem mögött mindig ott állt az MSZP.

A Fidesz a szolgálólányává tette a jogot

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-12

0

A Fidesz a szolgálólányává tette a jogot

Hosszú időre lesz szükség ahhoz, hogy a jogállamiság újra uralkodóvá váljon Magyarországon – nyilatkozta Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy miniszter, a V18-as csoport tagja a Független Hírügynökségnek. Ma az ügyészség teljes mértékben a vezetője által meghatározottan működik, de olykor a bíróságokra is megpróbál nyomást gyakorolni a hatalom. Úgy látja, hogy változás esetén mindkét szervezet tagjai azonnal képesek a normál üzemmódban, demokratikusan működni. Ő maga nem akar már miniszter lenni, de tenni a demokratikus rendszer kialakításáért kötelessége.

Vissza akar térni a politikába?

Nem a kérdést akarom minősíteni, de ezt a felvetést nem tartom egy értelmes dilemmának. Nem közhelyeket akarok mondani, de hát a polgárok a politikával mindig érintkeznek, ha még jogász képzettségűek is, akkor pláne, ha meg volt hozzá némi közük, mert mondjuk a felső igazgatásban részt vettek, akkor különösen. Ilyen módon az ember sosem vonul ki belőle teljesen. De, ha arra gondol, hogy pártpolitikai szerepet, netán képviselőséget vállalnék-e, akkor erre nemleges a válaszom. Szóval azt kizártnak tartom, hogy csak politikai tevékenységet folytassak.

Szerintem ön pontosan tudja, miért tettem fel a kérdést. A V18-as csoport tagjaként találkoznia kellett azzal a kritikával, hogy ez a társaság csak arra jött létre, hogy saját karrierjét építse újra.

Ez egy marhaság. Már csak azért is, mert, ha valaki netán a politikai felső vezetésben részt akarna venni, az nem egy vád. Teljesen rendben van, ha valaki ilyen elhatározásra jut. Ennek a csoportnak a tagjai azonban azt vallják, hogy a jelenlegi elhatározásuk nem ez. Vád csak az lehetne, ha kimutathatóan hazudnának, ez a tizenegy ember, vagyis a V18 tagjai komolyan gondolják, hogy a választók mobilizálását tekintik feladatuknak, azt tehát, hogy éljenek az emberek a jogukkal és menjenek el szavazni.

Azért van egy alfejezete a csoport elképzelésének, jelesül az, hogy lehetőleg változás legyen április 8-án…

Igen, de ez is egy bevallott cél, hiszen a felhívás mellékleteként megfogalmazott nyolc pont azt feltételezi, hogy aki elolvasta, és elment szavazni, az magáénak is tekintette az általunk közzétett gondolatokat.

Óvatosan fogalmaz, amit meg tudok érteni, hiszen mindent, amit lehet, kiforgatnak. Például azt is kiforgatták, hogy ön elvállalta Ahmed védelmét, azaz – állították – egy terrorista mellé állt oda, miáltal a V18-at is a terroristák védő szervezetként aposztrofálták.

Aki a törvény előtt áll, az igényt tarthat védelemre, és ha az ember ügyvéd, akkor éppen ezt az igényt elégíti ki. Ez egyébként ennek a támadó mondatnak a megfogalmazójára is igaz. Ha a törvény előtt áll (Németh Szilárd, Fidesz alelnökről van szó – A szerk.). Az ügyvéd nem terroristát véd, hanem valakit, akit gyilkossággal, vagy terrorcselekménnyel gyanúsítanak, vádolnak. Azért védi, hogy ezzel elősegítse a törvényes és igazságos ítélet születését.

A konkrét ügyben okozott-e önnek fejtörést, hogy elvállaljon egy olyan ügyet, amelyről tudható volt, hogy a kormánypárti politikusok kereszttüzébe kerül, hiszen az aktuális politikai vezetés mindenképpen terroristaként akarja láttatni azt, akit ön véd.

A politikus lássa a másik embert annak, ami a lelkiismerete által megengedett, engem ez soha nem érdekelt. Bármilyen kormány volt és bárminek akart láttatni egy terheltet, az engem soha nem hatott meg. Ez az ügy egyébként rendkívül érdekes. És itt már megszólal az ügyvédi lelkiismeret is, mivel azt látja az ember, hogy a politikai hatalom, az országban jelenleg uralkodó hatalmi csoport, pressziót kíván gyakorolni az igazságszolgáltatásra, és eléggé el nem ítélhető módon, de nagyon felismerhetően kinyilvánítja ezt az akaratát.

Az ügy, csak emlékeztetőül, arról szól, hogy az arab elkövető megdobálta rendőröket a kerítésen át, és felbujtotta a többieket is.

Felbujtásról nincs szó, a vádirat nem említ ilyet, de egyébként erről az ügyről van szó. Emeltek egy kerítést, egyik napról a másikra, útját állítva az emberáradatnak, azoknak, akik tengereken keltek át, többszáz kilométert utaztak és gyalogoltak, és hirtelen egy kerítéssel, valamint egy rendőrsorfallal találták szemben magukat. Ennek a tömegnek az egyik tagja volt ez a bizonyos Ahmed, akit eljárás alá vontak Magyarországon. A videókon látható, hogy az ő cselekménye nem emelkedik ki a többiek közül. Ezt a cselekményt kell beilleszteni azokba a folyamatokba, amelyek itt lezajlottak, és én úgy látom, hogy mind az első, mind pedig a másodfokú bíróság ezt tisztán látja. Vagyis, valamilyen sablonba bele fogja illeszteni ezt a magatartást. De szeretném megismételni: egy ilyen eljárás nem okozhat dilemmát egy hivatásosan eljáró ügyvédnek, mert azt kell éreznie, hogy ha valahol, akkor itt nagyon nagy szükség van rá, hogy az általa elérhető mértékben közreműködjön abban, hogy a kormányzati befolyásolási akarat ne érvényesüljön.

Elég világosan kirajzolódik az, hogy a kormányzat pressziót igyekszik gyakorolni a bíróságra annak érdekében, hogy bizonyítva lássa: terrorcselekmény történt, megtámadták Magyarországot. Vajon tud-e akkora nyomás nehezedni a bíróságra, hogy ez az akarat érvényesüljön?

Ez mindig egy veszély. A nyilvánvaló nyomásgyakorlástól egy kultúrállamban a kormány, vagy kormányzati tényező elzárkózik. Ha mégis megteszi, az nagyon rossz minősítést eredményez. Egy egészséges társadalomból ez erőteljes ellenérzést vált ki. Az igazságszolgáltatásban évtizedek óta működő szakemberként reménykedem abban, hogy a hatásgyakorlás csekély módon fogja érinteni a bíróságokat, ebben a konkrét ügyben is.

Azért láttuk mi már ennek az ellenkezőjét is, például a vörösiszap ügyben…

Igen, ez így van. De a nyomásgyakorlásnak nagyobb a veszélye, mint ahogy ez első ránézésre látszik. Első ránézésre csak azt észleljük, hogy a bíróság a kormány akaratának megfelelően elítél valakit, aki nem bűnös. De az ellenkezője is elképzelhető ily módon, hogy nem ítéli el akkor sem, ha bűnös. És van egy harmadik hatás is, ami a legnagyobb kárt okozza: az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett hit vész el azokból, akik egyszer majd szembe kerülnek a bírósággal. Ez felborítja a társadalomban az egyik legfontosabb és legkonstansabb intézményrendszerbe vetett hitet. Ez pedig borzasztó nehezen visszaállítható érték. Márpedig ha az igazságszolgáltatásba vetett hit elvész, ha elvész, hogy ott az igazság kiderítésére törekednek, akkor szinte érdektelenné válik, hogy milyen ítéleteket hoznak; egyszerűen nem lesz alkalmas a bíróság a társadalmi rend és béke helyreállítására.

Önben megvan még a hit?

Meg.

Annak dacára, hogy látjuk, miként működik az ügyészség, hogy az igazságszolgáltatásnak, a bűnüldözésnek bizonyos területei erőteljes kormányzati befolyás alatt állnak?

Megvan bennem a hit egyes ügyészek tisztességes működésében, de nincs meg bennem a hit az ügyészség tisztességes működésében. És megvan bennem a hit a bíróság, mint szervezet tisztességes működésében, noha látom azt, hogy van néhány elgyávult bíró, aki törekszik eleget tenni, vagy nem szembemenni a kormányzati törekvéssel. Szocializációs a különbség: a bírót hosszú éveken át arra szocializálják, hogy csak a törvénynek és a lelkiismeretének engedelmeskedjen, és hogy a munkájának a legnagyobb értéke a függetlenség. Ez három nagyon szép pillér: független vagyok, lelkiismeretes és csakis az írott jog vezérelheti a magatartásomat. Ebből nehéz olyan bírót faragni, aki a percemberkék óhaját hajlandó teljesíteni. Olyan rendszert kell működtetni, olyan társadalmi hátteret, hogy ne csak a hősök legyenek jó bírók. Akkor jó a rendszer, ha a leggyávább bíró is e három értéket tartja mindig szem előtt, és azzal a jó érzéssel megy haza, hogy ő bátor. Most nem ez a helyzet. Ami az ügyészséget illeti, ott más a szocializáció, az egy félkatonai szervezet. A jogszabály szerint ugyan a törvényesség őre, de mert erős a hierarchia, ezért a vezetőnek az elvárása lecsorog a legalsó szintig. Itt valószínűleg igen nagy feszültség van az emberi lelkekben is, mert jelen van az, hogy én, mint ügyész a törvényesség egyik őre és elősegítője vagyok, másrészt meg kell felelnem a kívánságnak, ami az utóbbi időben politikai kívánság. Talán nem teljesen alaptalan a reményem, hogy az ügyészség dolgozói ettől a helyzettől szenvednek, és egy valamikor bekövetkező változás után, amikor a politika leszokik arról, hogy megrendeléseket adjon, meglepően gyorsan állnnak át a normális menetrendre.

És mi a helyzet az Alkotmánybírósággal?

A személyi állományának a kialakítása miatt ma nem egy önálló tényező az állami szervezetben. Hogy egy klasszikust idézzek: a kormányzat működésének inkább a motorja, mint a féke.

A Fidesz által kialakított rendszerben a jogot a kormányzat igyekszik maga felé hajlítani, nem koherens jogrendszer van, hanem a kormányzati akaratnak megfelelő törvényalkotás. Hogy lehet ebben a szisztémában működni, már ha igazam van?

A kérdés olyan állítást tartalmaz, ami igaz. Ez a jog, ez is egy klasszikustól származik, a hatalom szolgálólányává vált. Pedig a hatalomnak a jog által megszabott keretek között kellene működnie. Ha a jog funkcionálisan működik, akkor biztonságot ad a társadalomnak, vagyis a leírott jog a jogállamiság legalapvetőbb pillére, és ha azt betartom, akkor jogszerűen járok el, és minden hatóság is így fogja megélni. Kiszámíthatóságot is jelent: változások esetén is lehet tudni mi történik, mert, megismétlem: kiszámíthatóan, alkotmányosan, a jogállamiság követelményeinek megfelelően. Előre tudok hozzá alkalmazkodni, meglepetés nem érhet. És jelent igazságosságra való törekvést is, nem pedig valamelyik csoport érdekeit szolgálja. Ez a hatalom nem tiszteli az írott jogot, például a visszamenőleges hatály alkalmazásával, a kiszámíthatóságról ne is beszéljünk, hiszen álságos képviselői, egyéni előterjesztéseket látunk, amik pillanatnyi igényeken alapulnak, az igazságosság esetében pedig azt kell mondanom, hogy azt szinte elfeledett igényként élhetjük meg. Arról beszélek, amikor egy-egy érdekcsoportnak megfelelően születnek törvények, például a trafiktörvény. Ilyen igények fogalmazódnak meg a bíróságokkal szemben, és ebből származnak olyan elviselhetetlen dolgok, hogy az egyik politikus név szerint bírál vezető bírót.

Minderre összefoglalóan is pregnáns példa a mostani, Állami Számvevőszék-féle ügy. Vannak fideszes politikusok, akik helytelenítik, hogy az ÁSZ döntésével szemben nincs jogorvoslat, viszont a törvényeket épp a Fidesz alkotta. Ráadásul úgy – és erről már beszéltünk -, hogy megkeresi, azt a joghelyet, ahol érvényesíteni tudja az akaratát, ha nem talál ilyet, akkor alkot egy újat.

Ez valószínűleg a konkrét ügyben is így történt. De ennél rosszabb a helyzet: az Állami Számvevőszék, amely az országgyűlésnek alá rendelve működik, nem hozhat ilyen büntető határozatot. Az a feladata, hogy vizsgálódjon, készítsen jelentést, és azt továbbítsa a megfelelő szervezetnek. Nem arra van kitalálva, hogy büntetőhatározatot hozzon, az intézményrendszernek ez a csoportja nem működhet így. A fő baj nem az, hogy nincs jogorvoslati lehetőség a határozatával szemben, hanem az, hogy nem is hozhat ilyen határozatot.

Ön használta a szolgálólány kifejezést. Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a magyar társadalom, a jogrend, a fékek és ellensúlyok rendszere kiszabaduljon ebből a szolgálólány szerepből?

Kell egy olyan változás, amely a hatalom szemléletváltozását hozza el.

Ez lehet akár a Fidesz is?

Tőlem akárki lehet, ha valami csoda folytán észhez térne és elkezdeni demokratikusan és plurálisan működni, korszerűen gondolkodni, de erre kevés esélyt látok. Csodaszámba menne. Bár valaha a Fidesz és annak vezetője liberális, szabadságszerető, annak eszméjét hirdető szervezet és személy volt. Ebből sajnos az lett, ami: egy áporodott, ókonzervatív, diktatórikus hajlamokat felmutató és láthatóan olyan rendszert áhító és létrehozó személy és szervezet. Adjuk meg a lehetőséget, hogy ez akár vissza is változhat.

Ennek egyelőre csekély az esélye.

Igen, csekély.

Akkor, változás esetén, mennyi idő kell a szolgálólány szerep megszüntetéséhez?

Hát… A bíróság pillanatok alatt rendbe tudna jönni, mint ahogy szerintem az ügyészség is. A rendőrség ugyancsak, mert ők is arra nevelődtek, hogy a bűnöst üldözzék és ne a bűntelent, akkor is, ha azt bárki valósította meg. Ezt szeretik. A jogi környezet rendbehozatala borzasztó hosszú idő. Tönkretenni mindig gyorsabb. Az alkotmányt létrehozni nagyon hosszú idő, mert csak úgy lehet létrehozni, hogy a társadalom többsége elfogadja. Nem lehet „ájpeden” Brüsszel és Budapest között leírni egy szöveget, és akkor az lesz az alaptörvény; nem, ez adott esetben több parlamenti cikluson át tartó, esetleg népszavazásba torkolló folyamat. Ezt csak így szabad megalkotni. Természetesen az alaptörvény legbotrányosabb szakaszait azonnal meg kell szüntetni, de ez csak technika. Ami az alatta lévő jogrendszert illeti, azt hosszú és keserves munka lesz rendbe hozni.

Ebben a keserves munkában ön vállalna szerepet?

Szerep az is, amit most a V18-as csoportban vállaltam. Szerep az is, amit védőfeladatként az interjú során megemlített ügyben vállaltam, hogy megfékezzem a vadállatokat. Ha szolgálhatja egy jogász a jogállamiságot, akkor kötelessége, hogy ezt tegye. Köszönöm, miniszter már voltam. Nem most kell elérnem, hogy egész életemben excellenciás uramnak szólítsanak.

Excellenciás uram, köszönöm.

Jót tenne az országnak, ha Orbán megbukna

Interjúk

Lendvai Péter

-

2018-01-09

0

Jót tenne az országnak, ha Orbán megbukna

Polgármester választás lesz másfél hónap múlva, február 25-én Hódmezővásárhelyen. A Fidesz jelöltjével szemben teljes ellenzéki összefogás alakult ki Márki Zay Péter mögött, aki ugyan maga is jobboldali, konzervatív embernek vallja magát, de szerinte szükség volna a váltásra. Szerinte korrupció uralta el az országot és jót tenne Magyarországnak, ha Orbán Viktor elveszítené az áprilisi választásokat. A negyvenhat éves, nagycsaládos jelölt úgy látja: személyében lehetséges alternatívát látnak, és ezt a baloldali pártok sem akarják megkérdőjelezni. A polgármester-jelölt a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, hogy elegendő pénz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy versenyre keljen.

Le is hallgatják Önt?

Minden lehet. De, amit elmondok önnek, azt úgy is leírja… De egyébként nem tudom, hogy lehallgatnak-e.

Csak arra voltam kíváncsi, hogy ha már a lakására ráirányítottak egy térfigyelő kamerát, akkor talán érdemes azt is megvizsgálni, hogy az is érdekel-e valakit, ami ott bent, a lakáson belül elhangzik…

Lehetséges. Én nem tudom. Vannak, akik úgy gondolják, hogy így van, de ha így is volna, nem tudunk vele mit kezdeni.

Bizonyára hallotta a Fidesz frakcióvezetőjének tájékoztatóját; szerinte már a paranoia körébe tartozik, ha valaki azt hiszi, hogy egy térfigyelő kamerát azért szerelnek fel, hogy őt megfigyeljék.

Nézze, ha ezt paranoiának hívja, akkor arra mit mond, hogy az emberek túlnyomót többsége úgy véli, hogy Magyarországon a telefonokat lehallgatják.

Ez igaz, ilyen félelmeket még fideszesektől is hallottam.

Ugye…

De azért érdekel, hogy milyen jelek alapján jutott el odáig, hogy azért helyezték ki a térfigyelő kamerát, hogy rálássanak a házára, és tudják, kik járnak önhöz, kikkel tárgyal?

Én nem jutottam el még idáig, csak azt fogalmaztam meg, hogy ma Hódmezővásárhelyen sokan félnek a megfigyeléstől, attól, hogy valahol, valakik regisztrálják, merre jár, hol mozog, kikhez megy. Többen meg is fogalmazták, hogy nem tudják, helyes-e, ha engem meglátogatnak. Ezzel együtt remélem, hogy ez a félelem alaptalan, de az ország állapotára nézve nagyon is szomorú. Az ugyanis, hogy az emberek ettől, mint realitástól, tartanak.

Ön, talán mondhatom, hogy még fiatalember…

Negyvenhat évesen ezt köszönöm…

Na látja…Szóval azt akartam mondani, hogy a pályafutása során volt olyan időszak, amikor erősen kötődött a Fideszhez. Miért távolodott el a Fidesztől?

Érzelmileg kötődtem a Fideszhez, párttag soha nem voltam. Ismerőseimet, barátaimat biztattam mindig arra, hogy Orbán Viktorra és a Fideszre szavazzanak, mert úgy éreztem, hogy ez szolgálja az ország érdekét.

Keresztény, konzervatív emberként a rendszerváltás óta rendre az olyan pártokra szavaztam, amelyek ezt az ideológiát vallották magukénak. Az eltávolodás éppen azért következett be, mert a Fidesz politikáját már összeegyeztethetetlennek tartottam ezekkel az elvekkel. A mi hitünk hetedik parancsa ugyanis nem egyeztethető össze a lopásnak azzal a mértékével, pontosítok: a korrupciónak azzal a mértékével, ami ma Magyarországon még a legelvakultabb fideszes számára is egyértelmű.

Ön tehát azt mondja, hogy az elvei semmit nem változtak, viszont a Fideszben már nem találja meg ezeket az értékeket?

Nézze, én hittem annak az Orbán Viktornak, aki demokráciát, jogállamot, piacgazdaságot és Európai Uniót hirdetett, az oroszokkal szemben az unió felé orientálódott, 2010 óta azonban egyiknek sem látom a jelét.

Mondja, kell bátorság így szembeszállni Orbánnal és a kormánnyal egy olyan városban, mint Hódmezővásárhely, vagyis Lázár János városában, ahol mindig is a jobboldal nyert nagy fölénnyel? Ön ugyan jobboldalinak mondja magát, de egy sor baloldali párt támogatását élvezi…

Nyilvánvalóan kell ehhez bátorság. De a városban nagyon sok olyan ember van, aki hozzám hasonlóan jobboldali, konzervatív érzelmű, de ami itt történik az nem vállalható. Még az is elképzelhető, hogy az országos politikával egyet tudnak érteni, de azt helyi szinten ők is látják, hogy az a megfélemlítés, az a pénzherdálás, ami már 2010 előtt is tapasztalható volt, az nem elfogadható.

De akkor miért szavaznak olyan nagy számban a Fideszre?

Mert nem látnak alternatívát, nem látnak jobbat. Én azért vállaltam el a közszereplést, hogy alternatívát mutassak fel azoknak, akik ugyanúgy jobboldaliak, mint én, de nem találják azt a személyt, akit támogathatnának. Nagyon örülök annak, hogy ez ráadásul az ellenzékiek számára is elfogadható, illetve biztosan elfogadhatóbb, mint a város jelenlegi helyzete.

És nem mondják a helyi fideszesek, vagy a Lázár-hívők önre, hogy áruló?

Akkor lennék áruló, ha felcseréltem volna a Fideszt más pártra. Ha valaki megváltoztatta a nézeteit, az nem én voltam.

Azt mondta, hogy már 2010 előtt is megfigyelhetőek voltak ezek a káros jelenségek, azaz Lázár János polgármestersége idején is?

Igen. Sőt már az előző polgármester működése alatt tapasztalták a negatív tendenciákat.

Rapcsák András idejében is?

Igen, már nála is lehetett érzékelni. Lázár János ugyan hozott némi változást, de a tendencia megmaradt, a megfélemlítés, a parancsuralmi rendszer állandósult, és mind a mai napig létezik.

Ennek ellenére Hódmezővásárhelyen mindig hatalmas Fidesz-fölény jellemezte a választásokat. Miből gondolja, hogy ez most megtörhet?

A környezetemben lévő emberek ezt igazolják vissza. És én nem hagyhatom őket cserben, ezért is volt szükségszerű, hogy vállaljam a felkérést. Lelkiismereti okokból nem mondhattam nemet. Az a tapasztalatom egyébként, hogy amióta nyilvánosságra került az indulásom, hogy olyan emberek is a támogatásukról biztosítottak, akik eddig mindig a Fideszre szavaztak. Ez pedig, megismétlem, azért lehet így, mert most esetleg látnak bennem alternatívát, anélkül, hogy feladnák az elveiket.

Miért, mit látnak önben?

Egy nagycsaládos, keresztény, konzervatív embert, egy közgazdászt, aki esetleg hiteles a szemükben és ezért hajlandóak rá szavazni.

Mit jelent a nagycsalád?

Hét gyermekem van.

Bocsánat, hogy ezt kérdezem: a hitük miatt van sok gyerekük, vagy így indultak el a párjával, hogy sok gyereket akarnak?

Mind a kettő. Nagyon sok azonos hiten lévő ember van, akinek nem adatott meg a sok gyermek, ugyanakkor sok olyan, nem hívő ember van, aki nagycsaládos. Minden a szereteten múlik, arra épül.

Mikor látta azt az álmot, hogy el kell indulnia ezen a választáson?

Jó kifejezés ez az álom, bár éber álom… Hosszas tépelődés volt, hogy valóban ez az én utam, vagy valami más… December elejére vált egyértelművé, hogy mit is kell tennem. Amikor elveszítettük az előző polgármesterünket, Almási Istvánt, Isten nyugosztalja, akivel egy utcában laktunk, ő a belvárosi plébániának volt a világi elnöke, én pedig a Szent István plébániának vagyok a világi elnöke, és mi nagyon sok szempontból tudtunk egymással azonosulni, nos az ő halála után sokan megkerestek, már sokadjára, és győzködtek, hogy vállaljam el, és noha sokáig hezitáltam, de végül lelkiismereti okokból igent mondtam.

Ha nem nyeri meg a választást, az lelki törést okoz majd önnek?

Nem okoz törést.

És a karrierjében?

Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten segíteni fog ezután is, mint ahogy eddig is velem volt.

Mit jelent, hogy önnel volt az Isten?

Van hét egészséges gyermekem, egy olyan városban élek, ahol mindig is szerettem volna, rengeteg szerető barát és rokon vesz körül, egyszerűen érzem az Isten áldását. Mindig el tudtam látni a családomat, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is el fogom tudni látni.

Értem, de ön azt mondja, hogy közgazdász, és ennek a szakmának mégis van egy erős racionális magva…

A hit nem ellentétes a racionalitással. Édesanyám vegyész, édesapám matematika-fizika szakos tanár, nekem még egy villamosmérnöki diplomám is van, remélem, hogy elhiszi nekem, hogy teljesen racionálisan gondolkodom.

Persze, hogy elhiszem. Legfeljebb én magam meglehetősen távol állok a hit világától…

Ez nem baj, a jó Isten azokat is szereti, akik nem hisznek benne.

Köszönöm, ez jól esik… Akkor térjünk vissza a választáshoz. Másfél hónapja van még, mit tervez erre az időszakra?

Egy nagyon lelkes, az alapértékekben egyetértő csapattal dolgozunk a sikerért. Most, amikor óriási veszély fenyegeti az értékeinket, csakis az összefogás segít. El kell felejteni a pártoskodást, egymásra kell támaszkodnunk. A pártoskodás vezetett oda, hogy az emberek megosztásával olyan hatalom épült ki, amilyen korábban nem volt jellemző, csakis a pénzszerzés dominál.

Ön szerint hasznára válna az országnak, ha Orbán Viktor megbukna?

Egészen biztos vagyok benne. A baloldal ezt nyilván rögtön elfogadja, ezért én inkább a jobboldali barátaimnak szoktam erről beszélni. Én fiatal felnőttként éltem meg a rendszerváltást, és bár néhány évvel korábban szabad légkör uralkodott már az országban, de teljes volt az apátia. Mindenki egyetértett abban, hogy a szocialista rendszer nem tartható, de a megfélemlítés még valamilyen szinten működött, de a váltás mégis megmutatta: lehet élhető országot építeni.

Azt akarom mondani, hogy hinnünk kell abban, hogy a félelmek nélkül élhetünk, minden adott lesz ahhoz, hogy ismét jó irányba forduljanak a dolgaink. Lesz szakértelem, lesz tapasztalat, nem lesz kerítésbontás, nem lesznek migránsok, nem lesz káosz.

Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten segíteni fogja az országot, ha az ország maga is képes összefogni a jövő érdekében.

Még annyit áruljon el, hogy van-e pénze?

Egyre több pénzem van. Nagyon sokakban ébredt fel a remény, hogy ha összefogunk, és kiállunk a jó emberekért, ha hajlandóak vagyunk elítélni a gonoszt, és látnak olyan értéket, amelyet ők maguk is szeretnének személyesen is támogatni, ráadásul ebben a megfélemlített légkörben talán az anyagi támogatás a legkézenfekvőbb, akkor sokan akarnak ezért áldozni. Éppen ezért nyitok egy kampányszámlát, ott fogom gyűjteni a pénzt, ebből az összegből pedig biztosan tudom majd finanszírozni a kampányt.

Használta a gonosz kifejezést. Mire gondolt? Meg kell, vagy meg lehet nevezni a gonoszt?

Én az értékrendem szerint mondtam a gonoszt. Azt gondolom, hogy a korrupció bűn, másoknak az elnyomása, a bántása bűn, amikor megtehetünk valamit a jóért, és nem tesszük meg, az meg súlyos hiba.

Lendvai Péter

Mindig is azt tartottam fontosnak az újságírásban, hogy az ember próbáljon meg kiegyensúlyozott lenni, a különböző vélemények között megtalálni a leginkább igazolhatót, valószínűt, az igazsághoz legközelebb állót.

De nem lehet nem tudomást venni arról, hogy az ország fele nem úgy gondolkodik, ahogy a mi hallgatóink többsége, és hatalmon vannak. Vagyis számon kell őket kérni.

megpróbálom az emberekből a legjobbat kihozni, és bár nem mindig sikerül, de nyitott vagyok. Azt hiszem ez a nyitottság tetszik az embereknek, mert tudják: én sem vagyok tökéletes, de ők sem.

Szóval ezek azok a váratlan dolgok, ami miatt nem unom meg a műsort, mert ennek a dramaturgiája kitalálhatatlan. Mindig vannak új jelenetek és konfliktusok; nem olyan, mint egy megírt színpadi dráma.

Ez persze nem közvélemény-kutatás, ide azok jelentkeznek, akik akarnak valamit mondani, de jelent valamit abból, hogy az aktívabb emberek hogyan gondolkodnak. Hogy mennyire vannak kétségbe esve például.

Lehet, hogy a piacon szidják Orbánt, hogy akikkel találkoznak, azok mind elégedetlenek, ám összességében mégis azt érzik, nincs meg az a váltó hangulat.

Én kérdezek, ő válaszol, vagy nem, de nem minősíthetem őt, mert az nem fér bele az újságírásba, még akkor sem, ha a hallgatók ezt várnák tőlem.

De még Törökországban is erősebb az ellenzéki sajtó, annak ellenére, hogy ott le-letartóztatnak újságírókat, nálunk meg még nem,

A televíziót, rádiót, MTI-t teljesen elfoglalták, a hirdetési piacon pedig a Fidesz lényegében meghatározza, hol lehet hirdetni és hol nem ajánlatos. Ráadásul a teljesen kézben tartott magántőkével is megcsináltatja ugyanazt;

A Fidesz előtt egyetlen kormány sem fenyegetett senkit, a Fidesz viszont teljes erővel. Ilyet, ismétlem, csak a féldiktatúrákban csinálnak.

A Népszabadásg bezárása miatt is jó, ha háromezren kimentek az utcára. Szóval nem így fognak eldőlni a dolgok. De nem tudom, hogy hogyan.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA