Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

147 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Bokros: a forint gyengülésének nincs elvi korlátja

Megroggyant a forint, már 318 felett az euró! A benzin pedig ismét drágább, mint 400 forint. A forint váratlan gyengülését egyelőre nem kommentálta se a gazdasági kormányzat, se a jegybank. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint a helyzet tovább romolhat, ha a Magyar Nemzeti Bank vezetése nem reagál mielőbb a világgazdasági helyzet változásaira. 

Miközben a magyar gazdaság jó állapotban van, az elmúlt napokban mégis folyamatosan gyengült a forint, már 318 forint az euró, a benzin pedig 400 forint felé emelkedett. Mi történik? 

A benzin azért drágul folyamatosan, mert az olaj hordónkénti ára a nemzetközi piacokon meghaladja ismét a nyolcvan dollárt. Ezt tetézi a magyar forint gyengülése, a két tényező együtt hajtja fel a benzin árát. De a nemzetközi pénzügyi piacokon is komoly változások vannak. A legfontosabb, hogy az amerikai jegybank fokozatosan ugyan, de folyamatosan emeli a kamatokat. Ennek eredményeként a tízéves amerikai szövetségi állampapír hozama 3 százalék fölé ment, közben Argentína ismét csődbe menni látszik, s vannak más országok is, amelyek fizetési nehézségekkel küzdenek. Ennek a mellékhatása, hogy a magyar forint mellett a lengyel zloty, vagy a román lej is gyengül. A magyar kormány és a jegybank eddig semmit nem tett annak érdekében, hogy a pénzromlást akadályozza, vagy gyengítse.

Így a nagy szabadságolások idején sokakat különösen érzékenyen érint a forint romlása, drágább lehet a külföldi utazás, a nyaralás. Meddig romolhat a nemzeti valuta? 

Bármeddig, ugyanis nincsen semmilyen elvi korlátja a romlásnak. Ezért hívtam fel a figyelmet, hogy ideje lenne a jegybank vezetőinek felébredni. Ha nem valami hátsó szándékkal akarják gyengíteni a nemzeti valutát – hogy ezzel leértékeljék a magyarok munkáját, – akkor eljött az idő, hogy Magyarország is elkezdje emelni a jegybanki alapkamatot. Jelen pillanatban ez nagyon alacsony, 0.9 százalék, tehát negatív reálkamat.

  Ami azt jelenti, hogy amit a betéteinkre kapunk, az messze nem pótolja azt, amit az inflációban elveszítünk. Vagyis a forint védelmében emelni kellene a kamatokat!

Elemzők szerint azért is romolhat a forint, mert a pénzpiacok kormányváltások idején szeretnek játszani a nemzeti valutákkal. Ezzel nem ért egyet?

Magyarországon nem volt kormányváltás, maradt a régi. De nem cserélték le sem a lengyel, sem a román kormányt. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy megváltozott a világgazdasági helyzet, mert az Egyesült Államokban nagyon gyors a gazdasági növekedés, történelmileg is alacsony szintre csökkent a munkanélküliség, ha úgy tetszik túlfűtötté vált a gazdaság. A dollár, mint az egyes számú tartalékvaluta felértékelődött. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az amerikai jegybank emeli a kamatokat, akkor ez a folyamat felgyorsul, követezésképp a dollárhoz képest a többi valuta leértékelődik, még az euró is. Az érdekes csak az, hogy a forint az euróhoz képest is veszít az értékéből, ma már a 318 forintot is meghaladta. 

Ön nálam jobban tudja, hogy egy esetleges pénzügyi intervenciót a Magyar Nemzeti Bank a legritkábban jelent be. Ha megtörténik, gondolja, hogy a közeljövőben ismét erősödhet a forint? 

Nincs annyi puskapora a jegybanknak, hogy azt céltalanul, és bizonyosan eredménytelenül felesleges beavatkozásra ellője. Egy lebegő árfolyam esetén, ahol az MNB-nek nincs meghirdetett, vagy burkolt árfolyamcélja, dőreség lenne beavatkozni, mert nincs elég muníciója, hogy bármilyen irányban tartósan elhajlítsa az árfolyamot. Maximum annyit lehet elérni, hogy eredmény nélkül elkölti a devizatartalékot.

Gondolom, hogy kamatot azért nem akar emelni a jegybank, mert az fékezné a gazdasági növekedést, ami első számú kormányzati cél. Matolcsy György pedig nem szokta megakadályozni, amit Orbán Viktor eltervez. Nem így van? 

Hiába akarja, a magyar kormány képtelen fenntartani a magas növekedést, mert a magyar gazdaság elérte kapacitásának a felső határát. Ma már hiány van szakképzett munkaerőből, a beruházások sem bővülnek olyan ütemben, mint ahogy a kormány szeretné.

A növekedés mesterséges – költségvetési túlköltekezéssel történő felpörgetése – két dolgot tud eredményezni. Növeli az inflációt, vagyis emeli az árakat, és rontja a fizetési mérleget, ami újra eladósodási pályára állítja az országot.

A kormánynak is be kell látni, hogy a növekedés bizonyos határon túl nem fokozható, legfeljebb akkor, ha vannak beruházások, s a munka termelékenysége is nő. Az ugyanis azt jelenti, hogy a gazdaság többletmunkaerő bevonása nélkül képes a növekedésre.

De ez a kormány láthatóan nem érti, hogy mitől van tartós növekedés, mert költségvetési túlköltekezéssel akarja pörgetni a gazdaságot. Pedig ezt akkor kéne megtenni, ha ismét gazdasági válság következne be.

Ön politikusként nyilatkozatban felvetette, hogy az euró bevezetése lenne a megoldás, amiről a jelenlegi ellenzék még csak meg sem kérdezte a héten Varga Mihályt. A mai forintgyengülésre ez lenne megoldás? 

Igen, pedig „Pártunk és kormányunk” bambán büszke arra, hogy nem vezette be a közös pénzt. Pedig az most védene bennünket a romlástól. Mekkora veszteség, hogy a mindenkori magyar kormányok csaknem húsz éve a szegényedést választják!

Egyébként pedig minél később hozza meg a döntést a jegybank az irányadó kamatok emeléséről, annál nagyobbat kell majd emelni. És

minél jobban növekednek a kamatok, annál nagyobb lesz a növekedési áldozat.

Az ellenzék súlyos veresége óta ön teljesen eltűnt a nyilvánosságból, még csak az sem derült ki, hogy egy olyan kispárt, mint a MOMA, amely a parlamentbe sem tudott bejutni, fennmarad-e?

Szerintem nem arról van szó, hogy a kispártok nem tudják a nagyokat megverni. Inkább az a baj, hogy a magukat nagynak képzelő ellenzéki pártok ahelyett, hogy rendszer-, vagy legalább a kormányváltásra játszanának, elsősorban a pénzre hajtanak, meg arra, hogy a kisebb pártokat kiszorítsák. Pedig ez az egész ellenzék esélyét csökkenti.

A választási vereség legfontosabb tanulsága szerintem az, hogy szükség van a pártok felett álló ernyőszervezetre, amelyben minden demokratikus pártnak helye van. Lehet ez választási párt, lehet a neve Demokrata Párt, vagy bármi. De csak egy ilyen formáció képes a mai választási törvények mellett leváltani a Fideszt.

Jelen pillanatban azonban még az sem teljesen egyértelmű, hogy az ellenzék bizonyos pártjai, vagy azon belül bizonyos döntéshozók nem dolgoznak-e be a Fidesznek. Ilyen körülmények között szinte működésképtelen az ellenzék. Nem gondolja?

Nézze, a közbeszéd széles körű tárgya, hogy melyek azok a baloldali pártok, netán személyek, akik valójában a Fidesz fizetési jegyzékén szerepelnek. Nekem nincsenek bennfentes információim, nem szeretnék találgatni sem. Azt tudom, hogy mi, a Modern Magyarország Mozgalom tagjai minden olyan esetben, amikor reális esély volt baloldali jelöltnek nyerni, akkor visszaléptünk. Ugyanezt a baloldal nem volt képes megtenni, ennek köszönhetően egymás ellen küzdöttek a jelöltjeik. Lényegében ennek köszönhető a Fidesz kétharmados győzelme. Ha ennek tanulságát a baloldalon nem vonják le, akkor történelmi bűnt követek el, s akkor Orbán Viktor még hosszú évtizedekig lesz Magyarország miniszterelnöke.

Az uniós támogatások leépítésének drámai következményei lehetnek!

Már a választás előtt elszállt az ország költségvetése, hiszen a magyar kormány az első negyedév végére elköltötte azt a 880 milliárd forintot, amit a törvény szerint csak a harmadik negyedév végére, tehát szeptember utolsó napjaira engedélyez. A választási költségvetés készítésének vádját elismerte a pénzügyminiszter-jelölt, de Varga Mihály meghallgatásán azt hangsúlyozta, hogy a magas hiány ellenére idén sem költenek majd többet a tervezettnél. A miniszteri meghallgatáson részt vett Mellár Tamás független képviselő, aki másokkal együtt kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját, de támogatta, hogy Varga Mihály legyen a pénzügyminiszter. Indokairól Mellár Tamás nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

 

Független képviselőként azért támogatta Varga Mihály pénzügyminiszteri jelölését, mert annyira tetszett a programja, vagy azért, mert nincs nála jobb jelölt?

Azt gondolom, hogy

Varga Mihály alkalmas jelölt a pénzügyminiszteri posztra,

még akkor is, ha a kormány gazdaságpolitikájának főbb irányait inkább Orbán Viktor határozza meg. De az ebből adódó problémákat sikeresen kezeli Varga Mihály, aki a parlamenti meghallgatásán önkritikusan elismerte a választási költségvetés tényét. Ezt mindenek előtt az bizonyítja, hogy gyorsított ütemben hívták le az uniós pénzeket.

Épp ezért már az év első felében elköltötték az egész évre tervezett hiány majdnem nyolcvan százalékát. Ezt megsínyli a gazdaság a következő nyolc hónapban?

Engem is érdekelt, hogy milyen szigorú intézkedést tervez a pénzügyminiszter a meglehetősen nagy hiányra, de Varga Mihály azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a Fidesz kormányra kerülése óta, tehát nyolc éve a költségvetési hiányt minden esetben sikerült a tervezett szint alá csökkenteni.  A pénzügyminiszter bízik abban, hogy az uniós források az év hátralévő részében is rendelkezésre állnak, számításaik szerint ennek segítségével meg lehet majd őrizni a költségvetés egyensúlyát.

A parlamenti meghallgatáson nem igen lehet visszakérdezni, hisz arra nincs idő. Ön elfogadta Varga Mihály válaszát, hogy drámai intézkedések nélkül tartható a hiány?

Nézze, az év végéig elég sok idő van, bármi történhet. Az országnak jelentős egyensúlyi tartalékai vannak. Ráadásul az is igaz, hogy a költségvetési hiány keletkezése soha nem időarányos. Vagyis nem igaz az, hogy ha a hiány ma 85 százalék körül alakul, akkor év végére ez 160 százalék. Ennél azért kicsit bonyolultabb az ügy.

A miniszter úr meghallgatásának alaphangulatát igyekezett a megjelent statisztika is javítani, hisz épp ma derült ki, hogy a magyar gazdaság a várakozásoknál is jobban teljesített. Kell ennél jobb hír?

Ez bizonyítja leginkább, hogy „választási költségvetés” készült, s az uniós források erőltetett lehívásával felpörgették a gazdaságot. De a Modern Városok program milliárdjai is közreműködtek a keresletélénkítésben. Végül ez eredményezte a magasnak tekinthető, 4,4 százalékos növekedést. Hozzá kell tennem, hogy az általam ismertetett tényeket Varga Mihály nem is cáfolta.

Képviselő úr, ön Varga Mihályt alkalmasnak tartja a pénzügyek irányítására, miközben alapkérdésekben nem ő, hanem a kormányfő dönt?

Az mai hatalmi konstellációban ez a felállás eddig működött.

Amikor nem Varga Mihály vitte a gazdasági ügyeket, akkor a gazdasági egyensúly kevésbé látszott biztosítottnak.

Ezt nekem elég érv.

A magyarországi korrupció elképesztő, jóllehet több ezer milliárd forint kerül be az országba, ön szerint marad azért pénz valóságos piaci fejlődésre is, vagy mind eltűnik?

Sajnos, csak rövidtávú gazdasági élénkítésre jutott uniós pénz, leginkább építőipari beruházásokra osztogatták a forrásokat. Kétségtelen, ez teremt valamekkora keresletet, s ennek van tovagyűrűző hatása is. De nem növeli az ország versenyképességét, amire a leginkább szükség lenne. Ezt elmondtam a bizottsági meghallgatáson is, hogy az uniós pénzt az éppen regnáló kormány soha nem technikai-technológiai fejlesztésére fordította. Ezen kívül elhanyagolták a humántőke fejlesztését, ezért most nem számíthatunk arra, hogy sok magasan képzett szakember lép be a gazdaságba.

Akik beléphetnének, azok viszont inkább külföldre mennek, mert a kormány az oktatást semmilyen módon nem akarja fejleszteni. Érti, hogy miért?

Az elég egyértelmű, hogy az oktatásból kivont jelentős pénz nem kerül oda vissza. Az egyre kevesebb tehetséges diák külföldre menekül, s ha ott szerez diplomát, akkor haza sem jön. Akik viszont itthon maradnak, azok jó része alacsony felkészültségű, tőlük aligha várható a versenyképesség gyors növelése.

Ennek ellenére a kormány ragaszkodik a növekedéshez, leginkább 4 százalékot emlegetnek. Ön szerint ez reális?

Úgy gondolom, hogy

a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme legfeljebb 2 százalék.

Varga Mihály is legfeljebb 2.5 százalékot említett, független szakértőkre hivatkozva.

Ez meglepő, hisz a kormány erősen elhatározta, hogy ennek a duplájával kell nőni. Lehet, hogy csak akarni kell?

Elvileg nem kizárt. Lehet mesterségesen is élénkíteni a gazdaságot, de amiatt hosszabb távon felléphetnek súlyos egyensúlyi zavarok. Elég, ha csak a 2002-2006 közötti erőltetett fejlesztésre gondolunk, amiből egyenesen belerohantunk a 2008-as gazdasági válságba. Most ugyanezt a veszélyt látom, hiszen ha a kormány annak ellenére ragaszkodik az általa kitűzött növekedési pályához, hogy közben a világgazdaságban megjelennek a negatív tendenciák, akkor annak drámai következményei lesznek, lehetnek. Ezt a jóslatomat sem cáfolta meg Varga Mihály!

Talán azért, mert korábban Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha az uniós ezermilliárdok már nem érkeznek, akkor is csodákra lesz képes a magyar gazdaság. Ehhez ön közgazdászprofesszorként mit szól?

Valóban mondott ilyet a miniszterelnök, de utána arról is beszélt, hogy ha az unió nem ad pénzt, akkor Kínától, vagy máshonnan kérünk. Varga Mihály viszont azt állította – szerintem tévesen –, hogy a magyar gazdaság az európai források nélkül is jelentős növekedésre képes. Ugyanakkor 2016-ban a páratlanul alacsony, 2 százalékos növekedésnek az oka az volt, hogy abban az évben tudták lehívni a legkisebb uniós pénzt.

Kár lenne tagadni, hogy az országba érkező uniós pénz mennyisége, és a növekedés ütem elég szorosan összefügg.

Ha az uniós támogatásokat valamiért leépítik, annak komoly, mondhatni drámai következménye lesz.

Azt reálisnak tartja, hogy a kifutó uniós források miatt 2018 után jelentős állami beruházásokkal lendítik fel a gazdaságot?

A tervek szerint akkor jönne be a paksi bővítés, s persze kezdődne a kínai beruházás, illetve a legfrissebb információk szerint az MNB belső köreiben egy erőltetett, évi 12-15 százalékos hitelbővítést készítenek elő a gazdasági szereplők és az állampolgárok, tehát a kisháztartások számára.

Talán ezzel függhet össze az is, hogy Varga szerint a következő négy évben a kormány másfélszeresére emelné a reálbéreket. Van ennek realitása?

Ha nagyon akarják, ezt is megtehetik, de ennek jelentős inflációt gerjesztő hatása lehet. Alapvető szabály, hogy reálbér növekedése tartósan nem szakadhat el a termelékenység növekedésétől. De nálunk az elmúlt nyolc évben a termelékenység legfeljebb 2 százalékkal nőtt, amit elismert Varga Mihály is. Miközben Romániában és a balti országokban 20 százalékot meghaladó mértékben nőtt a termelékenység. Ha nem lesz gyors és lényegi változás a termelékenységi fronton, akkor aligha lehet közel duplájára emelni a reálbért. Ha mégis megteszik, akkor az elszabadíthatja az inflációt.

A miniszteri meghallgatásokon egyébként a Paks II. bővítésével foglalkozó kormánytag olyasmit említett, hogy talán meg sem építik az atomerőművet. Ennek lesznek pénzügyi következményei?

Még ez lenne a legjobb. Egyébként a leendő pénzügyminiszternek felvetettem, hogy ha a kormány a terv szerint felveszi az oroszoktól az atomerőmű bővítéséhez szükséges hitelt, akkor tíz százalékponttal megnőhet az adósság/GDP hányados.

Ez pedig már sérthetné az alaptörvényt is…

Így van! Varga Mihály viszont megnyugtatott, hogy

az orosz hitelt nem egyszerre, hanem több éven át vesszük majd fel.

Ezzel párhuzamosan a kormány faragni igyekszik az államháztartás hiányát. De szerintem a csökkentés csak akkor következhet be, ha a paksi bővítés elmarad, vagy nagyon elhúzva veszik fel az orosz hiteleket. De a részletekről semmit sem mondott.

Vajon annak részleteiről beszélt Varga Mihály, hogy a jövőben már nemcsak az útszéli trafikokban, hanem Andy Vajna kaszinóiban is kötelező majd működtetni az online pénztárgépet?

Erre azért még senki ne vegyen mérget, minden esetre kiderült: a leendő pénzügyminiszter is inkább azt szeretné, ha az adóhivatal és a kaszinó között közvetlen online kapcsolat lenne. De azt nem mondta, hogy ezt ő majd el is rendeli.

Az unión belül van egy nagyon erős adócsökkentési verseny, ami nemzeti hatáskör. Ha sikerül lenyomni a különböző adónemeket, abból profitál majd az ország?

Néhány adónem talán még csökkenhet, de szerintem ez a folyamat nem lenne kívánatos a magyar gazdaság számára. Hiszen az adócsökkentés leginkább az elmaradott országok stratégiája, más módon ugyanis nem tudnak külföldi tőkét behívni. De a legtöbb esetben nem a high-tech iparágakba fektetnek be, hanem az összeszerelő műhelyek számát szaporítja, ami konzerválja a lemaradást. Ezért nem tartom jónak, bár rövid távú érdeket szolgálhat, de a hosszú távú felzárkózást biztosan nem segíti.

Akik önnel együtt meghallgatták Varga Mihály pénzügyminiszter-jelöltet, azok tudják már, hogy mi a Fidesz programja a következő négy évre?

Kormányprogram nem készült, de bizonyos dolgokat azért már sejteni lehetett. Korábban is jelezték: magas gazdasági növekedést akarnak elérni. Csökkenteni akarják a jövedelmek adóit, viszont a forgalmi típusú adót, tehát a 27 százalékos áfát fenntartják. Továbbra is kedvezményeket adnak a kisvállalkozásoknak, illetve megőrzik azokat a családi támogatásokat, amelyek csak a jobb módú embereket segíti. A Fidesz tehát továbbra is ezen a pályán kíván maradni.

Vigyázat! A forinthitelesek is veszélyben vannak!

Kovács úr, a banki adós fényes diadalt aratott az OTP felett! Miután a győztes banki ügyfél nem járult hozzá nevének közléséhez, ezért neveztük a nyertest Kovács úrnak, aki tíz évvel ezelőtt másfél millió forintnak megfelelő svájci frank alapú kölcsönt vett fel. S persze a hitel lejárta után a bank az árfolyamkockázat miatt újabb összeget akart bezsebelni.  Az ügyből per lett, első fokon Kovács urat a követelés kifizetésére kötelezték. Másodfokon azonban az ügyfél nyert, mert a bank nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Kovács úr megfelelő tájékoztatást kapott volna az árfolyamingadozás kockázatairól. Tehát a Kovács úr – aki valóságos személy – nem kötelezhető az árfolyamkockázatból eredő különbözet megfizetésére – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Banki Hitelmediátor Közhasznú Egyesület szakértője, Erdősi Éva. A szakember szerint a forint kamatkockázata ma legalább olyan veszélyeket hordoz, mint anno a deviza okozta árfolyam ingadozása, vagyis a forinthitelesek is komoly csapdába kerülhetnek.

 

Ritka pillanat, amikor a banki hitelkárosult legyőzi a bankot, jelen esetben az OTP-t. A győztes szeretne névtelen maradni, ezért nevezzük csak Kovács úrnak, aki az ön segítségével tudta igazát bizonyítani. Hogyan találkoztak?

Az ügyfél végső kétségbeesésében fordult az egyesületünkhöz. Mint elmondta, kifizette már a szerződésében szereplő tartozását, de ez követően újabb jelentős összeget követelt tőle az OTP. Számára akkor vált világossá, hogy nem forinthitelt, hanem svájci frank alapú devizahitelt vett fel, s másokkal együtt ő is áldozata lett az árfolyamingadozásnak. De miután már másik hitelt is nyögött, egyszerűen nem volt képes több pénzt fizetni.

De ez biztosan svájci frank hitel volt? Hiszen kizárólag forintban vették fel, s forintban is fizették vissza a kölcsönt?

Ez egy olyan hitel volt, ahol a szerződésben a kölcsön összege, illetve a törlesztő részlet is forintban tüntették fel, a bank forintot folyósított, és az adós forintban is törlesztett.  Mindössze egy mondat jelezte: az elszámolás svájci frank alapon történik. Ez a szöveg nem elégíti ki a tisztességes tájékoztatás követelményeit. Ebből ugyanis az ügyfél számára nem vált világossá, hogy ha forintban rendezte az adósságot, akkor a lejárat után újabb több milliós tartozás keletkezhet.

Végül is az adós, jelen esetben Kovács úr tudhatta, hogy svájci frank alapú hitelt vett fel?

Elvileg tudhatott az árfolyamkockázat tényéről, de a bíróságnak mégis azt kellett tisztázni, hogy ebből az egyetlen mondatból kiderülhetett-e az ügyfél számára, hogy az adósság kifizetése után újabb fizetnivalója akad. Ehhez kellett volna az egy oldalas kockázatfeltáró nyilatkozat, amit elvileg Kovács úrnak is alá kellett volna írni.

Ha jól tudom, ezt a papírt kérték is a banktól. Előkerült?

A mai napig nem került elő. Ugyanis az OTP pert indított az elmaradt árfolyamkockázati összeg megfizetése miatt Kovács úr ellen. A jogszabály szerint a banknak, tehát a felperesnek kell bizonyítania, hogy az adós figyelmét felhívták az árfolyamingadozásból adódó veszélyekre. Az OTP azonban halogatta az eredeti kockázatfeltáró dokumentum bemutatását. Pedig a bemutatás elmulasztása esetére a bíró már pénzbírságot is kilátásba helyezett. De a keresett papír mégsem került elő. Ekkor azonban a bíró komoly hibát vétett. Bár továbbra sem látta a kockázatfeltáró papírt, de bizonyítottnak vette, hogy az ügyfelet felvilágosították. S kötelezte is az árfolyamkockázat megfizetésére, mindenféle bizonyíték nélkül. Sokáig nem hittük el, hogy bíró ilyen tévedést megengedhet magának.

Aztán jött a másodfokú tárgyalás, s láss csodát egy devizahiteles pert nyert a legnagyobb magyar bank, az OTP ellen. Magyar bíróságon ez nem túl gyakori! Mi történt?

A másodfokú bíróság – kijavítva az első fok hibáját – követelte az inkriminált nyilatkozat eredetijét. Miután ezt a bank nem tudta prezentálni, nem tudta bizonyítani, hogy a kockázatokra felhívta Kovács úr figyelmét. Innentől pedig világossá vált, hogy nem volt devizaalapú a kölcsön. A bank elbukta a pert, ügyfelünknek nem kellett az árfolyamkülönbözetből eredő összeget megfizetnie.

Ilyen típusú problémák ma is előfordulnak a magyar bankrendszerben?

Igen, nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy a korábban felvett személyi kölcsönök, vagy autóskölcsönök esetén a tájékoztatás épp olyan csapnivaló volt, mint Kovács úr esetében, tehát az ügyfél számára nem volt nyilvánvaló a kölcsön kockázata.

De legalább már túl vagyunk a veszélyen?

Valójában nem, bár ma már szerencsére nincs devizahitelezés. De a magyar hitelt felvevők nem kerültek ki a veszélyzónából. Ugyanis a ma kínált, „változó kamatozású” hitelek legalább annyi veszélyt rejtenek, mint korábban a svájci frank alapú kölcsönök. Ma ugyanis hosszútávra vesznek fel a hitelt, változó kamatozással, miközben a jegybanki alapkamat történelmi mélyponton van! A kamat lefelé már nem tud elmozdulni, csak felfelé. Ha a kamatok újra emelkedni kezdenek, akkor a forint hitelesek pontosan olyan veszélybe kerülnek, mint a devizahitelesek az árfolyamkockázat miatt, csak most ezt a veszélyt a kamatkockázat jelenti.

Pedig egyre többen adósodnak el forintban, mert ezt biztonságosnak vélik. Tévednek?

A kamatkockázat miatt nem érezhetik magukat biztonságban, hisz a bankok a devizahitelek forintosítása után változó kamattal adják a kölcsönt. Hozzávetőleg 300-500 ezer darab olyan forintosított „devizahitel” vagyis olyan szerződés van, amelynek a kamata háromhavonta változik, s ezért állítom, hogy komoly a veszély. Kiszámoltam, hogy ha tíz éves futamidőt nézzük – és a kamatok csak 2 százalékkal emelkednek – abban az esetben tízezer forinttal nőhet a havi törlesztőrészlet amennyiben egy 8 millió forintos jelenlegi tartozásról van szó. Ha ennél is magasabb lesz a kamat emelkedése, akkor még durvábban nő majd a fizetnivaló.

Beszél erről a veszélyről valaki Magyarországon? Vagy majd akkor, ha már újabb hitelezési válság lesz?

Néhol elmondják, de az ilyen témákra a közmédia, vagy a kormánypárti lapok nem kíváncsiak. Az állami média elsősorban azon dolgozik, hogy a vállalkozók minél több lakást adjanak el. Pedig ma lakást vásárolni, amikor a legmagasabbak a lakásárak, az további veszélyt jelent. A Jegybank időnként jelzi ezeket a kockázatokat, de a pénzügyileg képzetlen emberek elsősorban a kormányzati sajtó reklámjából tájékozódik, s bankok is kínálják a kölcsönöket, hisz abból van a profit. Amikor viszont majd beüt a krach, akkor meg ismét jajgathat az egész ország.

Már a 2014-es választás is illegitim volt!

Az új kormány tovább növelheti hatalmát a következő ciklusban is, az ellenzék pedig eszköztelenül figyelheti, amint Orbán Viktor megszerezni igyekszik a bíróságok és az önkormányzatok feletti uralmat is. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek István közíró, politikus arról is beszél, hogy a Fidesz állampárti berendezkedését legfeljebb az Európa Unió képes átmenetileg korlátozni, ami legfeljebb kerülőutakra kényszerítheti az Orbán-kormányt. Eközben zavartalanul folytatódik majd a haverok feltőkésítése! Mindez azért következhet be, mert az ellenzék semmit sem tanult az elmúlt nyolc év bukásaiból.

 

Az államfő a parlament, illetve a kormány legitimitását hangsúlyozta, az utca népe ennek épp az ellenkezőjét. Ön szerint a következő négy évben az utca, vagy a parlament lesz a politizálás színtere?

Ez nem vagy-vagy kérdése. Ha lesz komoly eredménye az ellenzék politizálásának, akkor az csak úgy képzelhető el, ha a parlament és az utca együttműködve lép fel.

Még akkor is, ha az utca nemcsak a kormánnyal elégedetlen, hanem az ellenzék választási teljesítményével is?

Az utcának azért kell nyomást gyakorolni az ellenzéki pártokra, hogy mielőbb állapodjanak meg a rendszerváltó minimum világos programjában. Továbbá hogy tisztázzák, milyen technikai együttműködéssel lehet az Orbán rezsimmel szemben hatékonyan fellépni. A parlamenti ellenzéki pártoknak nyitniuk kell az utca felé, hiszen az ő felelősségük ez a gyalázatos választási eredmény. Ráadásul ez már a második súlyos kudarcuk. Újra kell tehát gondolniuk a stratégiájukat és persze a választási taktikát is, tudomásul kéne venni, hogy ebben a formálódó állampárti rendszerben egyfelől egyre korlátozottabbak a pártok önálló politikai mozgásának lehetőségei, másfelől meg egyre értelmetlenebbek is. Alkalmazkodniuk kell ehhez a rendszerhez, s ez csak úgy vezethet sikerre, ha az ellenzéki pártok hézagtalanul össze tudják illesztetni az erőiket, s képesek a rendszerváltó minimumprogram nevében fellépni.

Mire gondol konkrétan?

Arra, hogy az ellenzéki társadalomnak a legfontosabb, vagyis rendszerváltó követelései érvényesítésével semmi oka várni a normális rendben négy év múlva következő országgyűlési választásra.  A békés akaratnyilvánításnak és nyomásgyakorlásnak számos formája lehetséges még ma is.  Lehet tüntetni, petíciókat fogalmazni és népszavazási kezdeményezéseket indítani, aktivista hálózatot építeni, vitafórumokat teremteni, az ellenzéki média hatókörét bővíteni. párbeszédet kezdeményezni egymással és a sokak számára érthetetlen okokból a fennállóra szavazókkal.  Az ellenzéki pártok persze tapasztalják, hogy egy illegitim rendszerben, korlátozott demokrácia lehetőségei között működnek, de a gyakorlati politikájukat mégsem akarják a helyzethez igazítani. Fel kéne erősíteniük a társadalom hangját akkor is, ha az ellenzékkel szemben is nagy a tömegek elégedetlensége.

A kormány folyamatosan bizonygatja hatalmának legitimitását, ön szerint – aki volt a miniszterelnök tanácsadója – azért van erre szüksége, mert Orbán Viktor tovább szűkítené a demokratikus mozgásteret?

Szerintem nemcsak az idei, hanem már a 2014-es választás is illegitim volt. Ugyanis a ma működő állampárti rendszer kialakítására, ami 2011-12 között lényegében megtörtént, nem volt felhatalmazása az Orbán kormánynak, függetlenül attól, hogy kétharmados többsége volt. A rendszerváltó pártok fejében addig meg sem fordult, hogy valamelyik politikai erőcsoport önkényesen szakíthat a demokratikus konszenzussal, és átírhatja a játékszabályokat. De Orbán Viktor hatalomra került pártja a 2010-es győzelem után megbénította a hatalommegosztás szabadelvű demokráciára jellemző rendszerét, megszállta a független nemzeti intézményeket, benne a közszolgálati médiát, és kormánypárti előnyszerzés érdekében önkényesen átalakította a választási rendszert is. Minderre semmilyen felhatalmazása nem volt a miniszterelnöknek és pártjának, tehát az alaptörvény létrehozásával betetőzött t rendszer eleve illegitimnek tekintendő. Ezért mondom, , hogy természetesen már a négy évvel ezelőtt parlamenti választás is csak illegitim lehetett. .

Miközben a héten megalakuló Orbán kormány ott folytatja, ahol abbahagyta, programjáról alig van információ. Ön szerint lehet tudni, hogy mit akar az újonnan megalakuló Orbán kormány?

Folytatni akarja, amit eddig csinált. Ha van rá lehetősége, akkor intézményes garanciákkal igyekszik a hatalmát tovább növelni. Lassan már csak olyan korlátokban lehet bízni, mint az Európai Unión belül tervezett költségvetési szigorítás, vagy a Magyarország ellen indított eljárás, ami az uniós szavazati jogunk felfüggesztésével zárulhat. Ez némileg korlátozhatja, vagy kerülőutakra kényszerítheti az Orbán-kormányt. Közben pedig lényegében zavartalanul folytatódik a kormánykörökhöz közelálló érdekcsoportok, kliensek, családok, haverok „feltőkésítése” azzal az ideológiával, hogy létrehozzák a nemzeti burzsoáziát.

Ha ezt az ellenzék meg akarja akadályozni, akkor az utcára különösen nagy szüksége lesz, hisz a parlamentben teljesen eszköztelen a kormány nehéz- fegyverzetével szemben. Lehet, hogy Orbánnak igaza van, hogy az ellenzék megérett a bukásra, hisz nem is akart nyerni a választáson?

Méltánytalan lenne azt mondani, hogy az ellenzék nem is akart nyerni. Nyerni mindenki akart. Csak győzni nem akart, illetve nem volt képes felfogni, hogy ebben a választási rendszerben mi az elengedhetetlen feltétele a győzelemnek.  . A választás előtti mozgolódás az ellenzéki együttműködés érdekében, és a visszaléptetések sorozata a választók nyomására kezdődött el. Az ellenzéki szavazók jelentős része ugyanis a pártelitekkel ellentétben világosan érezte, hogy a tagoltan fellépő ellenzék katasztrófális vereség felé sodródik. És levonták ebből a következtetést, elkezdték sürgetni a minél szélesebb, rendszerváltozást szolgáló ellenzéki együttműködést.  Ezt a szavazói elégedetlenséget, sürgetést érezve szólaltunk meg mi is jó néhányan, és kezdeményeztünk az együttműködést segítő akciókat, volt politikusok, közírók, civil aktivisták,, ami még tovább erősítette ezt az igényt.  Majd következett az ügynek újabb lökést adó hódmezővásárhelyi siker, de ez is kevésnek bizonyult, hogy az ellenzéki pártok legalább az utolsó utáni pillanatban képesek legyenek megragadni az esélyt. Ma is azt állítom, hogy közös rendszerváltó minimumban megegyezve és az egyéni választókerületek kétharmadára kiterjedő visszaléptetésekkel sikerülhetett volna az ellenzéknek legalább az egyszerű többséget megszereznie. De képtelenek voltak átlépni az árnyékukat.

Az ön egykori pártja történelmi bűnt követett el, mert a fővárosban nem lépett vissza az ellenzék javára. Ha ez megtörténik, akkor ma nincs kétharmada Orbánnak. De ez a bűn kódolva volt az alapszabályban, hisz az LMP döntéshozói emiatt nem tudtak a visszalépésekről dönteni. Működhet így egy párt?

Valóban, az alapszabály rugalmatlanná teszi a pártot, mert a gyors döntések meghozatalát lehetetlenné teszi.  Bár az LMP elnöksége a társadalmi nyomás hatására Hódmezővásárhely után a korábbi stratégiát félretolva a Jobbiktól a DK-ig terjedő széleskörű visszaléptetést javasolt. Ez a szóba jöhető felek elzárkózása folytán végül nem jött létre, de a jelek szerint a gondolattal szemben az LMP hangadói körében is erős volt az ellenállás, ami főként a budapesti visszaléptetések korlátozásában nyilvánult meg, és így valóban döntő mértékben járult hozzá, hogy a Fidesz-KDNP nem csupán többséget szerzett, hanem kétharmadot.

Ennek politikai következményeire ön már korábban is felhívta a figyelmet. Teljesen hatás nélkül maradt?

Valóban, az LMP-ben már 2012-13 fordulóján is amellett érveltem, hogy – elfogadva a párt összes indokolt fenntartását a 2010 előtti baloldali pártokkal, Gyurcsánnyal, az MSZP-vel szemben –, tudomásul kell venni, hogy a Fidesz-KDNP szembefordulása a 89-90-es politikai rendszerváltás konszenzusával, a liberális demokráciával, új helyzetet teremtett. Az elveit megőrizve, az értékelkötelezettségét fenntartva az LMP-nek is vállalnia kell az Orbán rendszer megváltoztatásában való aktív közreműködést. Vagyis legalább a korlátozott időre szóló, rendszerváltást szolgáló politikai együttműködésre késznek kell lennie a hagyományos baloldal pártjaival. A többség süketnek bizonyult erre a kompromisszumra is. A kisebbség pedig válaszul kivált és létrehozta a Párbeszédet. Vagyis az LMP belerokkant az elvhűség vagy együttműködés hamis dilemmájával való küzdelembe. 2014-ben a kormánypártok az érdekeikhez igazított új választási rendszerben a háromosztatú ellenzékkel szemben a 2010-esnél jóval kevesebb szavazattal is újra kétharmadot szereztek. A politika megújításának ígéretével induló LMP pedig örülhetett, hogy egyáltalán ismét bejutott a parlamentbe.  A Fidesz-KDNP újabb kétharmada azt bizonyítja, hogy semmit sem tanultak a 2014-es kudarcból, se ők se a többiek.

Ehhez képest Schiffer András látszólag mondvacsinált okok miatt távozik a pártból, hisz az igazi kudarc az együttműködés megtagadása volt. Nem gondolja?

Kétségtelen, hogy az „együtt nem működés” stratégiájának kulcsszereplője, vezetője Schiffer András volt. A 2016-os visszavonulása szerintem politikája kudarcának hallgatólagos elismerése. Szép lett volna, ha legalább most, a kilépésekor felhasználja az alkalmat, és őszintén szembenéz azzal az elhibázott stratégiával, ami 2012 ősze óta a párt fejlődésképtelenségének legfontosabb oka.  A kiválók és a pártban maradók közösen, egymás ellen küzdve akkor játszották el először az LMP történelmi esélyét, hogy az új rendszerváltás eszmeadója, kovásza és ösztökélője lehessen. Különös mód ezt a szerepet 2018 előtt ismét felkínálta nekik a történelem, de ők ezzel sem éltek. Rendületlenül folytatták Schiffer András 2016-os háttérbe húzódása után is ugyanazt az együtt nem működési stratégiát. A társelnökök hódmezővásárhelyi győzelem utáni nyilatkozatai egy pillanatra elhitették velem, hogy a legvégén mégis képes lesz a párt a saját és az ellenzék esélyeit egyaránt jelentősen növelő radikális szemléleti fordulatra, De ez sajnos elmaradt. Hiába küldözgettem nekik én is az utolsó napokban is az üzeneteimet, megerősítő tanácsaimat, hogy legalább mentsék, ami még menthető, akár egyoldalú visszalépésekkel is. A katasztrófa bekövetkezett, és ennek a felelősségét nem háríthatják el maguktól, Hiszen a kormánypártoknak a Budapesten ajándékba kapott mandátumok nélkül bizonyosan nincs kétharmaduk.

Az ellenzék ma teljesen lefegyverzett, Márki- Zay körül viszont kezd kibontakozni egy összefogás.  Ön is látja ennek a jeleit?

Valami ilyesmire céloztam, amikor a parlamenten belül lévő, illetve az onnan kiszoruló ellenzék együttműködéséről beszéltem. Az előrelépés azon múlik, hogy a parlamenti ellenzékkel is elégedetlen társadalom képes lesz-e valamiféle ellenzéki mozgalom megszervezésére. Nyilvánvalóan kulcsszerepet kellene ebben játszani azoknak, akik a közelmúltban a legszélesebb ellenzéki együttműködés hiteles képviselőiként váltak ismertté. Jelesül mások mellett Márki- Zay Péternek is, akit persze máris fenyeget a kormányzati hatalom. Az komoly kérdés, hogy a parlamenten kívüli civil mozgolódásoknak képesek- e valakik célt szabni, irányt adni. Ha ez nem történik meg idejekorán, akkor a Millához, vagy más korábbi civil mozgalmakhoz hasonlóan ezek is elerőtlenednek, szétesnek.

Orbán a választási hadjárat során nem árulta el, hogy mire készül, de elégtételt helyezett kilátásba a bírálóival szemben. Plusz itt van a Stop Soros-csomag. Ezt minden további nélkül még ebben a hónapban elfogadják?

Valószínű, ámbár ha az uniónak fel kell mutatni némi engedményt, akkor még igazíthatnak a jogszabályon.

Tehát a civil szervezetek könnyen bajba kerülhetnek, s vele a társadalom is. De karnyújtásnyira van a Kúriával kialakult konfliktus, ami már korábban is elkezdődött. Milyen ország lesz itt egy év múlva?

Még nem tudjuk, mi lesz az önkormányzati rendszerrel. Főként a főváros átszervezése lehet sürgető, hisz Budapest most is a Fidesz ellen szavazott. Itt tehát várható egy látványos visszacsapás. A bíróságokkal kapcsolatban voltak már erőteljes törekvések. Csakhogy a befolyás megszerzésével kockáztatják az uniós támogatást.

Úgy gondolom, amin lehet, még húznak a rendszer eresztékein.  Ahol lehet, megpróbálnak még pozíciókat szerezni, így a média világában is. Lenyelhetik az RTL Klubot, tovább tökéletesíthetik a Habony Árpád-féle kormánypárti bulvárt. Folytatódik a közpénzből finanszírozott befolyásolás, újabb kormányzati levelek születnek, konzultációkat tervezhetnek. Tehát a már kiépült állampárti rendszert a látszatdemokrácia eszközeivel is tovább fogják erősíteni.

Az, hogy az Európai Unió intézményei mozgolódni látszanak, s elindíthatják Magyarország szavazati jogának felfüggesztését, ez mennyire lehet fék a diktatúra megszilárdításában?

Nem tudom. Két évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy az unió eljut a 7-es cikkely szerinti eljárás küszöbéig. Persze Orbánék is sokkal messzebbre mentek, mint reméltem. Szíjártó Európa Parlamentben előadott „autokratikus performansza” azt mutatja, hogy már a minimális kulturális külsőségekre se adva ostorozzák az unió többségét. Nem tudom, hogy ez hova vezet.

A korábbi illiberális demokrácia helyett a miniszterelnök kereszténydemokráciáról kezd beszélni. A kettő látszólag kizárja egymást, ebből következik bármilyen változás?

Nem számítok erre. Az ok leginkább az lehet, hogy Orbán a Néppárti vezetőknél volt raporton, de változtatni nem fog. Fogalmi átfestése ez a saját törekvéseinek. Túl kihívó volt az „illiberális demokrácia” kifejezés, túl sok támadási felületet adott, de nem gondolom, hogy a szóhasználat-váltás tartami változással járhat. A dolog lényege nem is változhat, hisz Orbán Viktor politikája valóban illiberális demokráciát teremtett.

Tényleg megbuktatnák a szocialisták Karácsonyt Zuglóban?

A szocialista párt a leghatározottabban rémhírnek nevezte azt, hogy Karácsony Gergely zuglói polgármester megbuktatására, illetve a helyi képviselőtestület feloszlatására készülnek. A Független hírügynökségnek az MSZP kerületi elnöke, Tóth Csaba nyilatkozik.

 

Hogy jutott eszükbe, hogy feloszlassák a zuglói közgyűlést, ha Karácsony Gergely nem meneszti a városrész Fideszes alpolgármesterét?

A testület feloszlatását senki nem vetette fel, ez biztosan nem igaz.

Az sem igaz, hogy a Fideszes alpolgármester, Rozgonyi Zoltán menesztését kérték Karácsony Gergelytől?

Ez viszont igaz, mert már az alpolgármester kinevezésével sem értettünk egyet.

Úgy éreztük, hogy a polgármester felrúgta a korábbi politikai megállapodásunkat. Egyébként pedig mi azt sem támogattuk, hogy Rozgonyi Zoltán feleljen a kerület költségvetéséért.

Viszont nem tartja ésszerűnek, hogy ha a kerületben a választók 8 szocialista jelölt mellett 7 Fideszes képviselőt is beválasztottak, akkor a helyi ügyek kevesebb konfliktussal intézhetők, hisz a választók felének akarata megjelenik a kerület vezetésében is?

Nézze, Zuglóban a baloldal egyértelmű győzelmet aratott a választásokon, a fővárosban a második legnagyobb támogatást szereztük meg. A kerületben élők jogosan kérdezték, hogy az MSZP-Párbeszéd listavezetőjének, miniszterelnök-jelöltjének miért van szüksége Fidesz által delegált alpolgármesterre, miért kell a kormánypárttal helyi szinten együttműködni.

Viszont ez nem önkormányzati, hanem országgyűlési választás volt, nagy különbség. A kettőnek nincs köze egymáshoz. Illetve az is tény, hogy Zuglóban nem utolsó sorban Karácsony miatt népszerű a baloldal.

Viszont ha az MSZP-Párbeszéd vezetőjeként kiállt amellett, hogy semmilyen együttműködés nem képzelhető el a Fidesszel, akkor azt helyi szinten is be kell tartani.

Még akkor is, ha a kerület parlamentjének számító testületben nagyon kiegyensúlyozott, 8:7-es a képviselői arány?

Ez nem indokolja, hogy az alpolgármesternek Fideszesnek kell lenni, hisz annak már politikai súlya van. A helyi politikában viszont pártállástól függetlenül lehet jó ügyet támogatni, az együttműködés nem politikai jellegű, hanem szakmai. Az arányos testület pedig csak segít a jó döntések meghozatalában.

Viszont van szocialista alpolgármester is, miközben a testületben a pártnak nincs nagyobb súlya.

Csakhogy Karácsony Gergely nem a Fidesz, hanem az MSZP támogatásával lett polgármester.

Igen, de az is igaz, hogy az MSZP több esetben a Fidesz összefogásával szavazta le Karácsony Gergely előterjesztését. Ezt elegánsnak tartja?

Ez nem igaz, mi Karácsony Gergelyt egyszer sem szavaztuk le. Kétségtelen, vannak ügyek, amiket helyben, pártállástól függetlenül megszavazhatnak a képviselők; adott esetben, ha a kerület számára fontos, akkor lehet azonos állásponton szocialista, fideszes, vagy jobbikos honatya is. Ebben az esetben leszavazhatják a polgármestert.

De a polgármester leszavazása politikai döntés is.

Persze, de olyan példát is tudok, hogy a szocialista képviselő előterjesztését Karácsony a Fidesszel együtt szavazta le.

Most mégis az a helyzet, hogy az MSZP Zuglóban a saját miniszterelnök-jelöltjét próbálja nyomás alá helyezni azzal, hogy ha a képviselői mandátumát leadja, akkor feloszlatják a testületet.

Nincs ilyen, ez nem igaz. Visszautasítom, szó sincs erről. A kérésünk az volt, hogy a jövő évi önkormányzati választás előtt értelmetlen és szükségtelen helyben a Fideszre támaszkodni. Egy hónappal ezelőtt tíz százalékkal több szavazatot kaptunk, mint egy éve, s bízom benne, hogy Zugló jövőre is baloldali kerület marad.

Mi történik akkor, ha Karácsony Gergely azért nem váltja le a Fideszes alpolgármestert, mert számít arra, hogy a kormány bőkezűbb lesz a kerülettel?

A kormány eddig is szűkmarkú volt Zuglóval, hisz a polgármestert ellenzékinek könyvelte el, s az alpolgármester eddig sem volt képes pénzt szerezni. Pusztán ezért tehát teljesen indokolatlan a maradása.

Ha ennek ellenére hivatalban marad az alpolgármester, akkor mi történik?

Semmi, ez egy politikai döntés lesz. A polgármester, Karácsony Gergely akkor a jövőben is igénybe tudja venni a Fidesz politikai támogatását. Mindez kicsit ellentmond annak, hogy az MSZP-Párbeszéd közös listáját vezette, s egyelőre még tagja a parlamenti frakciónak is. Ezt pedig mindenki úgy értékeli, ahogy akarja. Ennyi történhet. Mi semmiképp nem kezdeményezzük majd az önkormányzat feloszlatását, eddig sem volt ilyen szándékunk.

Fidesz-uralom, ellenzéki segédlettel?

Újabb korrupciógyanús ügyekre derült fény Hódmezővásárhelyen, ahol szinte naponta kidől egy csontváz a korábbi Fideszes városvezetés szekrényéből.  Mint arról a napokban részletesen is beszámoltunk, az előző polgármester villanyszerelőket bízott meg parképítéssel és fásítással. A 600 millió forintos közbeszerzés nyertese az a System Service, amely nemrég még a választáson induló Márki-Zay Péter megfigyelésére szolgáló kamerákat szerelt fel a városban ugyancsak 600 millió forintért.  A hozzá nem értők pályázati győzelme szinte napi gyakorlattá vált Lázár János városában. A Kupola 2000 Kft. úgy kapott milliárdos megbízatást kukásautók és kukák beszerzésére, hogy korábban nem foglalkozott azzal. A városi fideszes atyafiak pedig közel 50 millióért ettek-ittak annak a Bohus Istvánnak a vendéglőiben, aki egyébként Lázár János tulajdonostársa volt a batidai vadászkastélyban. Miközben ezek a visszaélések sorozatban megtörténtek, a helyi ellenzék tagjai nem tettek semmit. A Független Hírügynökség arra volt kíváncsi, hogy az ellenzék képviselői miért nem igyekeztek felhívni a város lakóinak figyelmét.

 

Nagy Ernő (MSZP-DK-Együtt, önkormányzati képviselő)

„Gyanakodhattunk volna, de nem tettük, bíztunk a városvezetésben. Lehet, hogy ez komoly hiba”- nyilatkozza a képviselő, aki harmadik ciklus óta tagja a közgyűlésnek. A képviselő azt mondja, eszébe sem jutott aprólékosan átnézni a költségvetést, hisz úgysem szavazták meg. Ámbár tudja, hogy ha a gyanú felmerült, akkor az ordító visszaéléseket kötelessége lett volna nyilvánosságra hozni. Szinte szégyenlősen vallja be, fel sem tűnt neki, hogy milliárdok röpködtek a levegőben.

Nagy Ernő azt mondja: ma már tudja, hogy joga lett volna követelni a döntésekről szóló tanulmányokat, szerződéseket, számlákat. De korábban nem tette. Elképedve találgatja, hogy az Elios ügyben mekkora összeget vághatott zsebre a kormányfő veje. Miközben az energiatakarékos égők megtakarítanak ugyan energiát, de igen gyengén adják a fényt. Nem beszélve a tender milliárdos túlszámlázásairól.

Vég nélkül sorolja az általa ismert szabálytalanságokat is. Például a városi strand csak veszteséget termel, a helyi tv adóssághegyeken ül. Teheti, ha azt mondja, ami elvárnak. De a képviselő azt állítja, hogy a városban nincs harc kormány és ellenzéke között, mert a kulturált együttműködés a jellemző. Az ellenzék ugyan nem szavazott meg mindent, de éles kifogásai sem voltak. Békés egymás mellett élés volt. Legalábbis eddig.

Amióta Márki-Zay a polgármester, azóta harc van. A képviselőtestület, amely korábban kétszer is emelte az építményadót, most nullára akarja csökkenteni. Meg akarják fojtani a nép által megválasztott polgármestert. A hatalom sáncai mögött nincs kegyelem. Ez már Nagy Ernő igazságérzetét is sérti, ezért azt mondja, hogy ma már sokkal harcosabb ellenzéki lenne, követlené a szerződéseket, a számlákat. Micsoda röhej, hogy a Fekete Sas úgy adott ki közel 50 millióért számlát a Fideszes eszem-iszomra, hogy még csak az sem derül ki, hogy evett is a társaság, vagy csak ivott. Önmaga megnyugtatására hozzáteszi, szerinte nem csak az ellenzéket nem tájékoztatta a hatalom, de a Fideszes képviselők sem biztos, hogy ismerték a döntések hátterét. Csak nyomták a gombot. Ez volt a feladatuk. Különben eszükbe sem jut, hogy olyanokat bíznak meg kukás kocsi megvásárlásával, vagy faültetéssel, akiknek ehhez nincs szakértelmük. Ez persze nem mentség, félre kellett volna verni a harangot.

Végül Nagy Ernő – az MSZP-DK-Együtt önkormányzati képviselője azt is elárulja, hogy a képviselőkön túl a korábbi polgármester, Almási István sem tudta befolyásolni ezeket a döntéseket.  „Fentről” jött utasítások alapján dőltek el a közbeszerzések. Igazán „fenn” pedig csak egy ember ül. Na, jó kettő. Lázár János az egyik, aki rövidesen hazatér, s még az eddiginél is aktívabban vesz részt a helyi politikában.

Molnár Lászlóné (Jobbik, önkormányzati képviselő)

„Hiába kérdeztünk bármit, mindig leintettek bennünket „- nyilatkozza a második ciklusát szolgáló képviselő asszony.  Ha kicsit határozottabban próbálták a közbeszerzésekről faggatni a polgármestert, akkor az volt a válasz, hogy csak pár millió forint döntött a győztes javára. Ennyit mondtak, semmivel sem többet.  Persze Molnárné is jelzi, hogy sejtette: Hódmezővásárhelyen sincs minden rendben, mert mindig a Fideszes haverok jöttek képbe a kukás autó vásárlásnál, vagy a fásításnál is. Ellenük nem lehetett beszélni, olyan volt a hangulat.

Amióta viszont Horvát András feltűnt a polgármesteri hivatalban, azonnal kiderültek a disznóságok. Minden önkormányzati cég ontja a veszteséget. Pedig korábban a Fidesz azt mondta, hogy a városnak nincs tartozása. Lassan kiderül, hogy üres a kassza. Ezért is van nehéz helyzetben Márki-Zay, ráadásul az elhunyt elődje, Almási István temetését a Fidesz ugyan magára vállalta, de mindeddig nem fizette ki. A temetkezés viszont benyújtotta a számlát. Így aztán a Márki-Zay vezette önkormányzatnak kellett fizetni. Molnárné szerint szép temetése volt ez elhunyt Almási Istvánnak, másfél millióba került.

A Jobbikos képviselő szerint „ezeknek” – mutat felfelé – semmi sem elég. Például Lázár felesége ugyan nem járt be az önkormányzathoz, de a szóbeszéd szerint közpénzből, az önkormányzat számlájára tankolt.  Vagy ott van a batidai kastély, az se a semmiből jött, de már mindenki értesült a szuperluxusról, ezért helyezte át Lázár az irodáját Makóra. A minisztert viszont képviselőként nem lehet kérdezni, mert szóba sem áll a Hódmezővásárhelyiekkel.

Kis Andrea (MSZP, önkormányzati képviselő)

A jogász végzettségű képviselő azt mondja, hogy már nyolcadik éve „harcol” önkormányzatban, de egy megszilárdult diktatórikus rend ellen nehéz demokratikus eszközökkel hadakozni. Az ellenzék hangja ma már nem jut el az állampolgárokhoz, az újságok, a televízió csak a kormánypropagandát nyomja. A kritikus hangokat elhallgatják. Márki-Zay győzelméig az országban senki nem is volt kíváncsi arra, hogy a településen milyen viszonyok uralkodnak. Amikor Kis Andrea először nyilvánosságra hozta, hogy Hódmezővásárhely úszik az adósságban, akkor a város vezetése feljelentette. Aztán három kormányhatározat alapján pénzt juttattak Lázár János városának, nagyjából 3-4 milliárdot. Ebből keveset törlesztettek, de érdekes módon csak most, az ellenzéki Márki-Zay győzelme után vált fontossá az adósság behajtása.

A szocialista képviselő szerint ellenzékként hiába kritizálta a hatalmon lévőket, arrogáns hangon küldték melegebb éghajlatra. Felvetéseire gyakran az volt a válasz, hogy a város ellenzék nélkül is működik, s valójában be sem kellett volna járniuk, mert csupán hárman voltak az elsöprő többséggel szemben. A következő parlamentben is ez lesz a helyzet. Kis Andrea azt mondja, hogy a közbeszerzési bizottságban – bár kellett volna, – nem írta alá a szükséges dokumentumokat. Be sem jár az ülésekre, mert értelmetlennek tartja.

A kritikusan gondolkodók egyébként már az utcán is félnek hangosan beszélni. Ilyen a város légköre, pár év múlva ez a félelem lepheti el az egész országot is.  De a hatalom Hódmezővásárhelyen túllőtt a célon. Megalázó helyzetbe hozták az embereket, mert a hatalom azt hiszi, hogy ma már mindent lehet. Viszont az emberek úgy gondolták, hogy ők megállítják a diktatúrát, s ez Hódmezővásárhelyen sikerült is.

Lázár Jánosnak több Mészáros Lőrince is van…

Újabb korrupciós ügyet fedezett fel Hódmezővásárhelyen a „zöld dossziéjával „ismertté vált Horváth András. Az egykori adószakértő szerint hozzá nem értő vállalkozókat bíztak meg a városi parképítéssel, holott a System Service szakemberei eddig elsősorban villanyszereléssel foglalkoztak. Illetve ők telepítették azokat a kamerákat, amelyekkel Márki- Zay Péter polgármestert korábban megfigyelték. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Horváth András az eddig vizsgálatairól is nyilatkozik.

 

Ingyen és bérmentve végzi a hódmezővásárhelyi önkormányzat átvilágítását. Tisztán politikai szimpátiából dolgozik?

Mint minden, ez is sorszerű az életemben. Még a választások előtt beszélgettünk hárman, Hadházy Ákossal, és Márki-Zay Péterrel. Alaposan kiveséztük a közbeszerzési rendszert, hisz valamennyien a korrupció ellen harcolunk, így szinte észrevétlenül kialakult közöttünk a bizalmi viszony. Felmerült, hogy ha Péter megnyerné a hódmezővásárhelyi választást, akkor segíthetnék a polgármesteri hivatalt átvilágítani. A győzelme után természetesen nem hagytam cserben, pedig nehéz ilyen nagy távolságból dolgozni. Folyamatosan dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, s a már kirobbant botrányok után jönnek majd még az új ügyek. A napokban bukkantunk rá a „Zöld Hódmezővásárhely” elnevezésű programra, amely meghívásos pályázat, de a három cég közül azt hirdették ki győztesnek, amely soha nem dolgozott a területen. Az a System Service Kft. kapta a megbízást, amely nem parképítéssel, hanem villanyszereléssel foglalkozik. Nem mellesleg ez a cég szerelte fel Márki-Zay Péter megfigyelését szolgáló kamerákat, s a városban eddig 600 milliót költöttek el kamerák telepítésére.

A villanyszerelők aligha képesek parkot építeni, fásítani, virágot ültetni, de ezt a feladatot kiadhatják alvállalkozóknak?

A megbízást már megkapták, de egyelőre felfüggesztettük. Ugyanis a System Service tevékenységi körében a parképítés vagy a virágültetés nincs is benne. A korábbi városvezetés ennek ellenére hívta meg a céget a feladatra, s mit tesz isten, meg is nyerte. Ebben az esetben nemcsak a ló lába, de az egész ló kilóg! Ezért rövid időn belül arról is dönthet a város, hogy a megbízást visszavonja.

Gondolom, a közbeszerzésről szóló jogszabály nem tartalmazhat olyan paragrafust, hogy mi a teendő, ha a pályázó nem ért ahhoz a feladathoz, amelyet el kell végeznie.

Persze, hisz a közbeszerzés lényegét sérti, hogy hozzá nem értőknek adnak megbízást. Sajnos, nagyon gyakori, hogy olyanok nyernek, akiknek a munka elvégzésére nincs meg a képességük. A közbeszerzési törvény sajnos lehetőséget ad erre, ha a pályázó másnak a kapacitására támaszkodik. Itt tehát egy kiskapu van a törvényben.

Pedig sok mindent láthatott, mielőtt a híres „zöld dossziét” összeállította, illetve amióta Hadházy Ákosnak segít feltárni a százmilliárdos kormányzati visszaéléseket. A System Service ügyében már van döntés?

Egyelőre még nem kaptunk meg minden dokumentumot. Nem adták át nekünk azt a megbízást, amely tartalmazza, hogy a munkálatokat milyen „műszaki tartalommal” kell elvégezni. Amíg ezt nem adják át, addig a polgármester nem írhatja alá a szerződést.

Viszont azt biztosan tudja, hogy milyen összegről szól a szerződés?

Ez is 600 millió forintos projekt, ahogy a kameratelepítés is 600 milliós volt.

Nem teljesen értem, hogy a polgármesteri hivatalban nem ismerik a hiányolt feladatokat?

Azt is tudni kell, hogy ezt a megállapodást Lázár János kedvenc közbeszerzési tanácsadója, az „Ész-Ker” bonyolította a várossal.  Nem mellékes, hogy ugyanez az Ész-Ker milliárdos közbeszerzési szerződéseket kötött a Miniszterelnöki Hivatallal is, magával Lázár Jánossal írták alá a megállapodást. De ez egy másik ügy, amelynek a részleteit próbálom kideríteni, de már most látszik, hogy ott is lesznek gondok. Azt is tudjuk már, hogy a Bajkai ügyvédi iroda, az SBGK ugyancsak milliárdos szerződéseket köthet.

Beszélnek arról, hogy Hódmezővásárhelyen egy teherautónyi hivatalos irat eltűnt a polgármesteri hivatalból. Ez igaz?

Erről videó felvételek is készültek. Ezek a filmek bizonyítják, hogy kis furgonba pakoltak be a pincéből egy köbméternyi iratot. De a polgármester hiába kérdezte a hivatalban az illetékeseket, senki nem mond semmit. Nincs arról papír, hogy iratokat selejteztek vagy kivittek volna a hivatalból. Úgy tűnik, ebben az ügyben akkor lesz bizonyosság, ha majd hiányozni fognak bizonyos iratok.

Volt már olyan eset, amikor hiába keresett valamilyen iratot?

Igen, miután a hivatalban nem találták, azt mondták: nincs meg! Aztán néhány nap múlva előkerült. Még az előtt, hogy eltűnése miatt feljelentést tettünk volna.

Ismert, hogy melyik cégről van szó?

Igen, a Kupola 2000 Kft. ügyéről már korábban beszéltem. Az említett vállalkozás három éve úgy kapott megbízást kukák beszerzésére, hogy előtte bt-ként működött, de alig volt bevétele. De amikor a Kupola 2000 először Kft.-vé alakult, azonnal nyert egy közbeszerzést, 1.2 milliárd forintért vásárolt be kukákat és járműveket a köztisztasági cég számára. Miközben korábban soha nem végeztek hasonló feladatot!

Ezért mondta azt, hogy Lázár Jánosnak is van Mészáros Lőrince?

Igen, ez az irányított közbeszerzés „előnye”, hiszen ezek győztese már akkor eldől, amikor a tendert még ki sem írták.

Azok a cégek, amelyek nem kapnak megbízást, vagyis akik vesztesek, nem fordulnak bírósághoz?

Erre a legtöbb esetben nincs már mód. De azért a veszteseket is igyekeznek időnként kárpótolni, néha kisebb megrendelésekhez ők is hozzájuthatnak. A legtöbb esetben azonban úgy tűnik, hogy a győztes cég bennfentes információhoz jut, tehát előre pontosan tudja, hogy mekkora ajánlattal nyerhet. Az is egyértelműen látszik, hogy az uniós közbeszerzések nagy összegű építőipari közbeszerzéseit verseny nélkül, az Ész-Ker bonyolítja. Ezekben az ügyekben feljelentéseket is tettünk.

Azt tudjuk, hogy az Elios ügy működési elvét Hódmezővásárhelyen dolgozták ki. Az ön érzése szerint az a nagyobb szabálytalanság, hogy túlszámlázták a munkát, vagy a városban esténként uralkodó sötétség?

Jöttem már haza éjszaka, de nem emlékszem, hogy sötét lenne a városban. A túlárazásokat érzem inkább problémának, a miniszterelnök veje, Tiborcz István és Hamar Endre elég szép hasznot ki is vett az Eliosból. Azt viszont kicsit viccesnek érzem, hogy Lázár János tanácsot kért volna a huszonéves, gyakorlatlan vállalkozóktól.

Elképesztő, hogy időnként 50 százalékos „alkotmányos költségről” beszélnek, vagyis egy épület árának fele a korrupció. Nem fog leomlani?

Csak azért nem, mert elég alaposan túlárazzák a költségeket. Aki a közbeszerzést megnyeri, az lefölözi a hasznot, majd tovább adja alvállalkozónak, aki kis haszonnal elvégzi a munkát. Ezek a vállalkozók, illetve a bérükhöz nem jutó munkások Hódmezővásárhelyen is azt tervezik, hogy inkább külföldön vállalnak munkát. Azt persze senki nem tudja, hogy mi lesz, ha megszűnik az uniós pénzbőség.

Az egyik vizsgálat azt is kimutatta, hogy a Fidesz Hódmezővásárhelyen több tízmilliót költött ennivalóra. Ezt hogy sikerült?

Arról van szó, hogy a vásárhelyi önkormányzat 16 hónapra bruttó 48 millió forintos keretszerződést kötött reprezentációra. Az étel-ital szolgáltatásokat a város legjobb vendéglője, a Fekete Sas vendéglő és Bónus István további vendéglői biztosították a Fideszes önkormányzati képviselőknek. Bónus egyébként résztulajdonosa a Lázár János földjén épült batidai vadászkastélynak is. Így aztán közpénzen buliztak a helyi Fideszesek Hódmezővásárhelyen, de az elszámolásokból nem derült ki, hogy végül is mit ettek-ittak. A számlákat látva, egyértelmű, hogy azokat nem lett volna szabad kifizetni. Úgy látom, hogy ez bizony felveti hűtlen kezelés gyanúját.

Ha ön ezeket a gyanús ügyeket néhány hét alatt feltárta, a helyi ellenzék nem tehette volna meg néhány éve alatt?

Tudtommal a szerződések nyilvánosak. Talán nem adtak ki minden dokumentumot, de erre a kérdésre aligha nekem kell válaszolni.

Thürmer: semmi értelme ennek az interjúnak…!

Migránsellenes Európát szeretne, bírálja a hazánkat euró milliárdokkal támogató Európai Uniót, de a Fidesz szlogenek emlegetése ellenére sem tekinti magát a Fidesz emberének Thürmer Gyula. A Munkáspárt elnöke az ellenzéket, s nem a kormányt bírálja. Thürmer 29 éve vezeti pártját, amelynek támogatottsága mára teljesen elhanyagolható, mindössze 15 ezer szavazója van. Lemondását mégsem tartaná indokoltnak. 

 

Thürmer elvtárs lecsapta a telefont. Pedig még javában az interjú elején jártunk, alig estünk túl a bemelegítő kérdéseken.

Ne aggódjon a nyájas olvasó, nem a függetlenségére büszke honlapunk riportere, hanem a Munkáspárt sajtósa nevezte elvtársnak az elnököt, amikor a nyilatkozatot kértük. Aztán persze gyorsan javított, az ígérte, hogy „összeköt” bennünket Thürmer elnök úrral. Leginkább azért voltunk kíváncsiak az elnök elvtárs – jobban mondva elnök úr véleményére – mert így a választás után megnyilvánulásaiban, de előtte a kampányban is a Fidesz által gyártott kampányszlogeneket hallotta tőle vissza a nagyérdemű.

Itt van mindjárt a Munkáspárt legfőbb követeléseinek egyike, a „migránsmentes” Európa, amiről a közelmúltbeli majálison híveinek vastapsa kíséretében beszélt Thürmer Gyula. Ezt hallva talán még Szűrös elvtárs is lehidalt volna a gyönyörűségtől, mert hisz az egykori kommunista vezető jó ideje már nem a baloldalt, hanem a nemzet regnáló kormányát félti az európai nyomástól. Említhetnénk persze Pozsgay elvtársat is – aki halála előtt – azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktortól még az illiberális állam ígéretét is el tudja fogadni. Úgy tűnik, hogy az egykori diktatúra figurái a kádári helyett az orbáni uralom szolgálatába vágynak. A kültelki kocsmában – ahol ugye ritka a polkorrekt – azt mondják erre, hogy „úgy tűnik, az elvtársaknak szükségük van egy fix seggre, amit fényesre nyalhatnak.” De hagyjuk ezt, legalább mi ne legyünk tiszteletlenek.

Inkább haladjunk tovább a történet elmesélésében, mert különben soha nem fogunk eljutni oda, hogy Thürmer elvtárs – miután válaszolt jó néhány izgalmas kérdésünkre – a lényeges momentumok tisztázása helyett lecsapta a telefont. Ott jártunk, hogy Thürmer elvtárs, aki „migráns-mentes” hazát szeretne, arról is beszélt a majálison, hogy a Fidesz győzelme azért megnyugtató, mert Magyarországon legalább stabilitás van. Az ellenzék győzelme viszont „káoszba vinné az országot”- összegezte gondolatait Thürmer Gyula, aki ma is a szocializmus építésén fáradozik. De úgy tűnik, elvetette az internacionalista összefogást, helyette a Fidesz kottájából a nemzeti önrendelkezés fontosságáról dalol.

Aki azt hiszi, hogy a Fidesz hívők hálásak Thürmer elvtársnak az elhangzott beszédért, esetleg a Munkáspárt hívei bővülnek folyamatosan, akkor előre kell bocsájtani, hogy tévednek. A szélsőbalos alakulatra 1990-ben még több százezren adták a voksukat, megszerezték a szavazatok 3.68 százalékát, és ezt a szocialista kormány bukása után, ’98-ban még növelni is tudták. Viszont pártjának mára mindössze 15 ezer szavazója maradt, s ezzel a 0.27 százalékos eredményt értek el.  De Thürmer Gyulát nem zavarja a választási bukás, ő már a vörös csillag használatát sem forszírozta. Helyette a nemzeti lobogót lengetné, s megindítaná a tőke elleni harcot is, de ez utóbbit elég hiteltelenül magyarázta. Úgyhogy hagyjuk ezeket a részleteket a munkásmozgalom történetére, ahová való.

A gyorsabb haladás érdekében sietve jelzem, hogy végül kaptunk időpontot Thürmer Gyulától, reggel nyolc órakor kezdtük el az interjút, első kérdésünket – amit vastagon szedtünk – szinte a baráti érdeklődés jegyében tettük fel:

Thürmer úr, miért volt fontos, hogy elsők között gratuláljon Orbán Viktor győzelméhez? Örömében?

Túlzás, hogy elsők között gratuláltam. A választás éjszakáján arról beszéltem, hogy a magyar társadalom többsége a stabilitás és a biztonságos fejlődés mellett tette le a voksát. Mi így értékeltük a Fidesz választási győzelmét. A migránsmentes Európával a Munkáspárt is egyetért.

Ez úgy hangzik, mintha a Fidesz és a Munkáspárt szövetségesek lennének, önök nem az ellenzékkel szolidárisak?

Ha ez így lenne, akkor a parlamenti pártok – köztük a Fidesz és a teljes ellenzék – nem vett volna el tőlünk 300 millió forintot, és nem zártak volna ki bennünket minden létező médiából.

Viszont ellenzéki pártként csak ismételgetik a Fidesz szlogenjeit, a baloldalt viszont leszólják. Ez lenne az ellenzékiség?

Ez nem igaz, a Fidesz ismételgeti a mi programjainkat, évek óta szorgalmazzuk a minimálbér emelésének tervét. Mivel a Fidesz nagyobb párt, és hatalmon is van, ezt meg is valósította. Mi mindig azt mondtuk, hogy államosítani kell a gazdaságban, ezt is megcsinálta a Fidesz.  Mindig világi oktatást szerettünk volna, amit a hatalom biztosít is.

Viszont az egyházi iskolák sokkal több pénzt kapnak, mint az államiak, ezt is a Munkáspárt programjából olvasták ki?

Nem, de ezzel nem is értünk egyet.

De ezt a választási kampányba szóvá sem tették. Nem kellett volna?

Olvassa el a nyilatkozatainkat.

Erre vonatkozó megszólalást nem láttam. Volt?

Igen.

Érdekes, még a honlapjukon sem láttam.

Olvassa figyelmesen.

Annak híre viszont mindenhová eljutott, hogy vállvetve migránsoznak Orbán Viktorral.

Ha ellenkezőjét mondanánk, akkor „alájátszanánk” a liberális ellenzéknek, vagy a szocialistáknak. De ezt nem akarjuk, mert azzal nem értünk egyet. A Munkáspárt a saját útját járja, ez nem a Fidesz, de nem is a szocialista-liberális ellenzék útja.

Kétségtelen, de ön inkább az ellenzéket szapulja, mintha őket akarná megbuktatni, holott az ön pártja elvileg inkább a kormány ellenzéke. De ön a korrupcióról szót sem ejtett, miközben némely ellenzéki szereplő tolvajbandának minősíti a kormányt.

Nekünk semmi közünk nincs az ellenzéki pártokhoz.

De a bírált gyenge ellenzéknek ön is szereplője, nem gondolja?

Az idei majálison mégsem a csúcsokat döngető szegénységről, vagy a kilakoltatás megkezdéséről beszélt, mint egy rendes ellenzéki párt vezetője. Nem szégyelli magát, hogy nem a kiszolgáltatottak mellé állt?

Szerintem lapozzunk, kérdezzen mást. Ugyanazokat kérdezi más-más megközelítésből. Ha ezt így folytatja, akkor nincs értelme ennek az interjúnak.

Nem haragudjon, először hoztam szóba, hogy az országban van négymillió szegény, ehelyett a Munkáspárt elnöke migránsmentes Európáról beszélt a majálison. Ezt korrektnek érzi?

Olvassa el a Munkáspárt anyagait, menjen fel a holnapunkra.

facebook

Ne haragudjon, a május elsején megtartott beszédében meg sem említette a hazai szegénységet… a sajtóban is ez tükröződik, hogy az ön nyilatkozataiból a Fidesz húz politikai hasznot.

Van még egyéb kérdése?

Ön lényegében a rendszerváltás óta vezeti a Munkáspártot, azóta folyamatosan fogy a választójuk. Kezdetben 3 százalék feletti támogatójuk volt, ma pedig 0, 2 százalék. Ilyen kudarc után nem kéne levonni a tanulságot?

Ön téved, nem a rendszerváltáskor lettem elnök. Javaslom, készüljön fel az interjúra, s ha ezt megteszi, akkor nem tesz fel csacsi kérdéseket.

Na, itt csapta le Thürmer úr a telefont!

Azaz a Munkáspárt elnöke befejezettnek látta a beszélgetést, elköszönt, majd letette a telefonkagylót.

Az kétségtelen, hogy az interneten fellelhető adatok szerint Thürmer úr valóban már 1989-től vezeti a Munkáspártot, még kimondani is sok, hogy már 29 éve áll a szervezet élén. Kormányok jöttek, pártok megszűntek, Thürmer úr maradt a helyén. Talán mégsem teljesen csacsi kérdés, hogy miután már csak 15 ezer szavazója maradt – négy éve még sokkal több volt – nem kellene a párt vezérkarának mégis levonni a tanulságot?

Ugyancsak az interneten olvasható, hogy a Munkáspárt hajdan, amikor még százezres szavazótábora volt, harcos pártként szerepet vállalt a taxisblokád támogatásában. Persze azok más idők voltak, más kormány, más ellenzék. Akkor még kamupártok sem léteztek, ma viszont már jócskán akadnak olyan pártocskák, amelyeket az ellenzék gyengítésére használja a kormány.

Ma viszont már akad olyan pártvezető, aki a Fidesz kezére játszik. De ez egy másik történet.

A gyanú és árnyéka

Vad egyeztetési láz tört ki az ellenzék soraiban. A megbeszélés kezdeményezője Szél Bernadett arról a stratégiáról akar az ellenzéki pártokkal egyeztetni, amelyet a még meg sem alakult parlamentben alkalmaznának.  Az eseményen mindenki ott volt: az MSZP, a DK, a Párbeszéd, és a Jobbik képviselője is, korábban egyébként hasonló ötlettel a szocialisták is próbálkoztak.  A zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson az LMP társelnöke – a választások után két héttel – azt igyekezett a baloldali pártokban tudatosítani, hogy a jövőben a választókért kell dolgozni, illetve nem egymással, hanem a Fidesszel kell megküzdeniük. A hivatásos véleménymondók viszont azonnal emlékeztettek arra a „történelmi” bűnre, amelyet az LMP közvetlenül a választások előtt követett el azzal, hogy a fővárosban nem léptette vissza öt jelöltjét. Ha ezt megtette volna, akkor ma nincs a Fidesznek kétharmada, s az ellenzék sem marad teljesen eszköztelen parlamentben. Ez lett volna az igazi ellenzéki stratégia.

Ennek hiányában kitört a botrány az LMP-ben, de a mai napig nem azt kívánják tisztázni, hogy a választási véghajrában Szél Bernadett miért csak látszategyeztetéseket folytatott az ellenzék többi pártjával, s miért nem követelt kölcsönösen előnyös visszaléptetést.  Ha ugyanis a társelnök valódi egyezséget köt, akkor Orbán Viktor ma nem teljhatalmú ura az országnak; nincs alkotmányozó hatalma, nem nevezhetné ki ismét legfőbb ügyésznek Polt Pétert, nem lenne befolyása a Kúria új elnökének kiválasztásában sem, s nem dönthetne személyesen az idén kinevezendő alkotmánybírákról.  De ezt a hatalmi centralizációt nem akadályozta meg az LMP, ehelyett fegyelmi eljárást kezdeményezett az ellen a Hadházy Ákos ellen, aki az ellenzék jobb választási eredménye érdekében – talán nem a párt belső szabályzatának megfelelően – még időben visszaléptetett volna néhány ellenzéki jelöltet.

A többit már tudjuk, illetve az egészről fogalmunk sincs. Ugyanis Hadházy azért nem tudta a győzelemre esélytelen jelölteket visszaléptetni, mert a párt főtitkári teendőit ellátó Sallai Róbert Benedek az erről szóló javaslatot nem terjesztette a döntéshozó elnökség elé. Sallai ugyanis úgy vélekedhetett, hogy a „komcsik” erősödése nagyobb probléma, mint a Fidesz kétharmada. Ezért Schiffer András társaságában százmilliós kártérítési perekkel fenyegette meg a visszalépni akaró LMP-s jelölteket.  A kilátásba helyezett eljáráshoz Sallai pont azt az ügyvédet, Schiffer András kérte fel, aki feltehetően megfogalmazta ezt az alapszabályt, s aki regnálása idején egyébként szintén ellenzett mindenfajta együttműködést a baloldallal.

Az esetről nemcsak Hadházy nyilatkozott, de állítását az LMP más vezetői is megerősítették szerkesztőségünknek. Természetesen Schiffer és Sallai nyilvánosan cáfolják a történteket, de aki a politikát figyeli mégiscsak azt látja, hogy a Sallaival lefolytatott vita után kórházba viszik Hadházyt.  Az LMP pedig viselni kényszerül azt a bélyeget, amely kijár azoknak, akik tudatosan, vagy sem: kétharmados hatalomhoz juttatták Orbán Viktort. Miközben győzelmet ígértek, hisz az utcákon még látható művészi fotókon Szél Bernadett sejtelmesen és diadalmasan mosolyog: „most mi jövünk!” A plakátokat rövidesen lekaparják, de vele nem tűnik el az LMP-ben csalódott szavazók bizalmatlansága.

Ugyanis aligha lehet hitelvesztés nélkül Orbán Viktort teljhatalomhoz juttatni, s közben ellenzéki együttműködésről kerekasztalokat szervezni. A politika kulisszatitkait jól ismerő Herényi Károly a közelmúltban azt írta, hogy Schiffer egykori pártjának az a szerepe és küldetése, hogy az Orbán által kitalált centrális erőteret egyben tartsa. A nemzetközi hírű szociológus professzor, Szelényi Iván pedig azt nyilatkozta: ha az LMP nem létezne, akkor minden bizonnyal ezt írná fel az orvos Orbán Viktor számára. Az LMP azt csinálta, ami a Fidesz számára fontos. Persze Orbán nélküle is nyert volna, de ehhez az LMP nagyon jól bedolgozott. Mások pedig azt jósolták, hogy a párt zokszó nélkül elvállalná a koalíciós fél szerepét, ha a Fidesz kisebbségben maradna.

Mindez persze legfeljebb látszat, de olyan látszat, amely földig rombolhatja az LMP hitelét.
A pártvezetés is érezheti ezt a veszélyt, azért is siethetett Szél Bernadett mielőbb tárgyaló asztalhoz hívni az ellenzéki pártokat, hogy igyekezzen ellenzéki arculatot adni a pártjának.
S közben persze gyakran elhangzik az is, hogy az LPM eddigi teljesítményét visszaigazolja, hogy létezése óta idén érte el a legjobb választási eredményt.  Ami így nem igaz, mert az idei választásokon az LMP a szavazók 7.1 százalékának a szavazatait kapta, a 2010-es voksoláson pedig 7.48 százalékot gyűjtöttek be. Az végképp nem világos, hogy ezzel az eredménnyel, hogyan akar kormányozni a párt, ha nem koalícióban. Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy korábban az LMP visszautasította az alakuló Új Pólus formáció együttműködési ajánlatát is.

Pedig az LMP az egyik legkreatívabb, legharcosabb ellenzéki pártnak látszik, s ehhez a múltja is hitelt adhatna.  Hisz Hadházy és párttársai az elmúlt egy évben élesen támadták a vitatott paksi atomerőmű bővítését, s vele az Orbán-Putyin kapcsolatot. Leleplezték a kormány, vagy a kormányközeli oligarchák milliárdos csalásait, Farkas Flórián visszaéléseit, az OLAF jelentés nyomán feltárták az Elios ügy részleteit, s vég nélkül sorolhatnák Szél Bernadett büntetéssel is járó parlamenti akcióit.

Ugyanakkor nehéz elfelejteni, hogy az LMP elnökeként Schiffer András még 2009-ben segédkezet nyújtott a Fidesznek, és az akkor hatalomba készülő Orbán helyett feljelentést tett Sukoró ügyben. Ezzel segítette a Gyurcsány kormány elleni akciót – Császy és Tátrai ügyét – a politika felszínén tartani. Vagy amikor hiányzott a Fidesz kétharmada, akkor az LMP közreműködésével választottak alkotmánybírákat, ami lehetne józan, politikai döntés is. Ámbár annak fényében nehéz ezt hinni, hogy Tusványoson, Szél Bernadett viccelődve küldte el Soros Györgyöt melegebb éghajlatra. És most már ebbe a sorba illik az is, hogy az LMP a 2018-as országgyűlési választáson kétharmadhoz segítette a Fideszt. Legalábbis ez a látszat. Emiatt egyre nehezebb elhinni, hogy lehet más a politika.

Talán már megvan az Alzheimer-kór gyógyszere…!

Megszületett a gyógyszer, amivel rövidesen megelőzhetővé válik az Alzheimer-kór! A Svájcban előállított szer egyelőre még csak kísérleti stádiumban van, először kis csoporton tesztelték, de rövidesen több ezer emberen is kipróbálhatják. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Penke Botond Széchenyi-díjas biokémikus, a Szegedi Tudomány Egyetem Orvosi Vegytani Intézet korábbi vezetője szerint az Alzheimer-kór életmódváltással is megelőzhető. Agyi terjedése pedig megállítható, s gyógyszereléssel karbantartható. 


Újra és újra felröppen a hír, hogy megtalálták az orvosságot a legkegyetlenebb időskori betegség, az Alzheimer-kór gyógyítására. A közelmúltban már forgalomba kerülő gyógyszerről is hallhattunk. Igaz ez, professzor úr? 

Ebben a formában sajnos nem igaz. Ugyanis nincs olyan új gyógyszer, amelyet az Alzheimer gyógyítására regisztráltak és alkalmazni is lehetne. Viszont a közelmúltban kapott „Agy-díjat” négy kutató, köztük John Hardy, aki társaival feltárta a betegséget okozó kulcsfontosságú változásokat. A kollégánk nagyon optimista, s azt nyilatkozta, hogy még az ő életében – nálam is idősebb, pedig én már 76 éves vagyok – megtörténik, hogy az Alzheimer egy krónikus betegséggé válik. Ha nem is lesz még gyógyítható, de állandó gyógyszereléssel karbantartható lehet.  

Ez igazán jó hír, még az is elképzelhető, hogy a betegség folyamata visszafordítható? 

Ebben még nem bízunk, a jelenleg alkalmazott klasszikus módszerekkel legfeljebb a betegség megállítására, a terjedésének megakadályozására van reális esély. Visszaszorítása akkor érhető el, ha a jelenleg már alkalmazott őssejtterápia komoly fejlődésnek indul. Erre azonban egyelőre várni kell.

Professzor úr, ön is végzett kutatásokat a Szegedi Tudomány Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetőjeként. Fontos megállapítása, hogy az Alzheimer-kór terjedése lassítható. Talán még meg is előzhető?  

Az életmód változtatásával mindenképp csökkenthető a betegség kialakulásának esélye. A klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a fokozott fizikai aktivitással, illetve megfelelő táplálkozással, azaz a mediterrán típusú diétával, sok antioxidáns, vagyis olajbogyó, olívaolaj és zöldségek fogyasztásával célba lehet érni. De még a keserű csokoládé is kimutathatóan mérsékli a betegség esélyét. Ezen kívül létfontosságú a szellemi aktivitás megőrzése, s persze a stressz csökkentése is nagyon ajánlatos. Kaliforniai kísérletek bizonyítják, hogy az életvitel megváltoztatásával a betegek kétharmadánál sikerül megállítani a betegséget. Kétségtelen, az orvosi megfigyelés csak egy maroknyi emberre terjed ki, tehát ezt a betegek nagy csoportján is el kell végezni. Viszont az egészségesek köre csak nyerhet egy ilyen életmódváltással. 

A betegség kutatását nehezíti, hogy az Alzheimer-kór kialakulását sokféle ok „beindíthatja”. A familiáris forma sajnos dominánsan öröklődik, de az érintetteknek „csak” 1 százalékát jelenti, a 99 százaléka viszont az öregedés során betegszik meg. A jelenlegi tudásunk szerint hét-nyolc féle agyi működési zavar tehet beteggé, de ezeket csak rendkívül bonyolult, képzettséget igénylő orvosi kifejezésekkel lehet részletesen is elmagyarázni. Leginkább az agyi erek romló állapota, illetve az úgynevezett vér-agy gát öregedése játszik kulcsszerepet a kór kialakulásában.  

Megállapítható precízen, hogy az öregedés ma hány éves korban kezdődik?

Változó, de nem szükségszerű, hogy a korral járó öregedési folyamat, majd enyhe demencia Alzheimer-kórba csapjon át.

Nehéz lehet a határok megtalálása, hisz van, aki legfeljebb szórakozott, elfelejt dolgokat, esetleg nem jutnak eszébe nevek, számok vagy nehezen tanul meg új verset. Ez csak az időskori szellemi képességek romlása, vagy ez már Alzheimer-kór? 

Ez még lehet szórtabb állapot, ami idősebb korban gyakori. Ha a bankkártya pin kódja nem ugrik be, vagy a barát telefonszáma, akkor az még nem gond. Az Alzheimer-kórban szenvedők már nem tudnak új ismereteket rögzíteni a memóriában, sokszor fogalmuk sincs arról, hogy mit ettek, egyáltalán volt-e reggeli, illetve fogalmuk sincs, mi történt velük egész nap. Ez már egyértelmű jele lehet a betegségnek.

Gondolom, az első jelek felismerése azért is érdekes, mert aki az első tüneteket tapasztalja, az máris ideges lesz, hisz ez a betegségek egyik legkegyetlenebb formája.  

A mi családunkban is előfordul, anyósomat tíz éve intézetben ápolják, állapota nem romlik, de nem is javul. Elméje mégis romlik, mert az állandó gyógyszerezés hatására kezdetekben ugyan még megismert bennünket, de ma már szinte senkit. Borzasztóan lassú a szellemi leépülés, igaz, már 96 éves, de testileg egészséges, még évekig élhet. De sajnos ebből a betegségből már nem tud kigyógyulni. A statisztika szerint a világon ma 35 – 50 millió ember lehet hasonló állapotban.   

Gondolja, hogy az említett John Hardy és tudós társai, vagy önök a szegedi egyetemen tudnak segíteni ezen az ötvenmillió emberen?

Legfeljebb egy betegség-stopról lehet szó, tehát ma legfeljebb arra képesek a gyógyszerek, hogy az érintettek állapotát stabilizálják. A kór agyon belüli terjedésének az a lényege, hogy apró hólyagocskákban toxikus fehérje kerül át egyik idegsejtről a másikra az agyban. Így a betegség sejtről sejtre terjed, amíg a sok billió idegsejt nagy részét el nem éri. Olyan antitestet kellene találni, ami nemcsak az agyba, de az említett hólyagocskák belsejébe is bejut, mert valójában ott kéne a toxikus anyagot közömbösíteni. Ennek megértéséhez vissza kell térni a már említett vér-agy gáthoz, amely többek között arra hivatott, hogy megakadályozza a toxikus anyagok agyba kerülését. Ám ez a vér-agy gát az idők során elkopik, a káros anyagokat jobban átengedi, viszont a gyógyító anyagokat nem engedi bejutni az agy belsejébe. Talán emiatt gyógyíthatatlan ma ez a betegség. Pedig még az is előfordulhat, hogy már megvan az Alzheimer-kór gyógyszere, de a beteg vér-agy gátja nem engedi az orvosságot az agyba jutni. Ugyanez a folyamat a kísérleti állatoknál megtörténik.

Vagyis az állatkísérletek sikeresek?

Igen, sok esetben.

Ezért mondta azt, hogy már meg is lehet az Alzheimer gyógyszere?

Igen, de sajnos ezt nem egyszerű átvinni az ember gyógyítására.

Ha viszont időben felismernék a betegséget, amikor még az embernél is bejuttatható a gyógyszer a kóros agyterületekre, akkor akár meg is előzhető ez a szörnyű betegség?

A korai diagnózis létfontosságú lenne, mert bizonyos génmutációk hajlamosítanak a betegség kialakulására. Ezt genetikai vizsgálattal szépen fel lehet deríteni, s az így kialakított veszélyeztetett csoport kaphatná azokat a gyógyszereket, amelyek talán már ma is képesek a betegség terjedését megakadályozni.  A korai diagnózishoz elég egyfajta szűrés, amelynek során akár a vérplazmából is kimutatható lenne a kockázat. Hozzá kell tenni, hogy sajnos az Alzheimer kór a vérből még nem mutatható ki, de már közel vagyunk hozzá. Ha ez sikerül, akkor az agyi terjedését időben meg tudnánk akadályozni, ezzel megállítanánk a betegséget. Ebben az esetben az Alzheimer kór sem intézeti, sem pedig hosszú távú kórházi kezelést nem igényelne, hisz a beteg elláthatná magát.

Ezek szerint olyan gyógyszer talán már ma is van, amely a betegség terjedését akadályozná? 

Igen, vannak olyan antitestek, amelyek az egészséges vér-agy gáttal rendelkező páciensnek segítenének. Ilyen kísérlet ma is folyik Columbiában, ahol nagyszámú a genetikus hátterű beteg, s rajtuk próbálnak ki egy új készítményt. Ha sikerrel járnak, akkor a nem familiáris eredetű betegek gyógyítására is esély lehet, persze minden ilyen kísérlet rendkívül hosszadalmas, hisz generációkat kell megfigyelni.  

Ezekben a gyógyszerkísérletekben ön is részt vesz?

A columbiai kísérletben amerikai készítményeket használnak. Én is dolgozom új gyógyszereken, amelynek lényege, hogy a kórt okozó, úgynevezett toxikus fehérje termelődését próbáljuk megakadályozni. Ha ugyanis a folyamatot meg lehetne fogni a gyenge kognitív károsodás, tehát enyhe demencia állapotában, akkor talán még be lehet juttatni a gyógyszert az agyba. Ha késő, akkor a mai tudásunk tehetetlen.

A közelmúltban jelezték, hogy hatástalanítottak egy bizonyos gént, az apoE4 nevűt, ami szorosan összefügg az időskori elbutulással.  Az Alzheimer kór tehát nem ugyanaz, mint az időskori képességek romlása?  

De a demenciák 70 százaléka Alzheimer-kórként végződik, vagyis a két időkori betegség feltételezi egymást. A fennmaradó 30 százaléka nagy része agyi sérülésből, balesetekből keletkezik; a bokszolók, az amerikai foci művelői is veszélyeztetettek. De a Parkinson kórhoz is sokszor kapcsolódik demencia, vagyis a toxikus fehérje agyi felhalmozódása minden esetben a betegség valamilyen formájához vezethet. Akinek jó a génállománya, ott ezek a betegségek értelemszerűen igen kései öregkorra tolódnak vagy elkerülhetőek.

Valaki azt mondta, hogy ha a betegséget jobban megismeri, akkor meg is tudja gyógyítani. Egyetért?

Igen, ezt Szent-Györgyi Albert mondta, de ezt nem mindig vették figyelembe. Az elmúlt 30 évben úgy próbáltak az Alzheimer kór gyógyítására orvosságot találni, hogy nem vették figyelembe a betegség lefolyását. Ma viszont látjuk, hogy a betegségnek sokféle kiinduló pontja van, és többféle mechanizmusa lehet. Elképzelhető, hogy minden kiinduló ponthoz meg kell találni a megfelelő gyógyszert, s a genetikai háttér dönti el, hogy melyiket használjuk. Az is előfordulhat, hogy gyógyszer-kombináció lesz a megoldás, ahogy a magas vérnyomás, vagy a HIV kezelésében is ez vált be.

Említette, hogy ha időben diagnosztizálják a betegséget, akkor lehet tenni a kór megállítása érdekében. Képes erre a magyar egészségügy is?

Ezen a területen nem vagyunk rosszabbak, mint a nyugatiak, ámbár a betegség diagnosztizálására még nincsenek egyértelműen elfogadott protokollok. Ennek is tudományos okai vannak, sok még a kutatásra váró feladat, de a legfontosabb az lenne, ha vérből ki tudnánk mutatni az Alzheimer-kórt. Ha ez sikerülne, akkor talán már tényleg „csak” pénz kérdése lenne az Alzheimer gyógyítása. Miután ebben nincs hiány, hiszen az államok hatalmas összegekkel támogatják az alapkutatásokat, a gyógyszergyárak pedig a korszerű orvosságokon dolgoznak, így van remény arra, hogy 5-10 éven belül ez a betegség is kézben tartható lesz.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!