Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Szét kell cseszni a fejüket – így ünnepelte Bayer a Népszabadság bezárását

Két évvel ezelőtt Bayer Zsolt azt írta a Magyar Hírlapban, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét.

Azt nem részletezte Bayer, hogy ő maga miért volt valamikor kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván azért, mert megtévesztették, és pisztolyt szegeztek a tarkójának. Vagy belülről bomlasztott, ahogyan az ilyenre utólag emlékezni szoktak.

Együttérzés helyett Bayer úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy a Népszabadságnál emberek dolgoztak. Újságírók, családos emberek, akiknek attól az októberi naptól kezdve még az addiginál is nagyobb bizonytalanság jutott osztályrészül.

Fotó: Facebook

Persze, nem csupán a Népszabadság munkatársairól volt szó. Sőt, főként nem róluk. A Népszabadság eltüntetésével a nyilvánosság szenvedett vereséget. A tájékozódáshoz való jog, a demokrácia sínylette meg ezt a gazemberséget.

Rogán Antal újból utazhat helikopteren, ha kedve úgy tartja, akár parasztfiúként is urizálhat, mert a Népszabadság bezárásával eggyel kevesebb hely lett, ahol ezt meg lehetett írni. Matolcsy Görgy is gond nélkül kistafírozhatja – később feleségül vett – kedvesét, valamint annak családját, a magyar emberek a Népszabadságból már nem szereznek erről tudomást. És Mészáros Lőrinc is kedvére gyarapíthatja a vagyonát, számolatlanul és ellenőrizetlenül, mert már a látszatra sem kell adnia, Garancsi István, a miniszterelnök kötélbarátja is gazdagodhat, látástól vakulásig, Orbán Viktor magánrepkedéseiről nem is beszélve. A Fidesz-kormány szétlophatja az országot, már csak néhány lapot és internetes portált kell elhallgattatni, és a magyar emberek ezt sem fogják megtudni a sajtóból.

Egyszer persze majd biztosan feltűnik nekik, hogy nem maradt semmijük, mert amijük volt, azt a hatalmasok zsebre vágták. Akkor majd nagyon mérgesek lesznek a magyar emberek. Talán még az is az eszükbe jut, hogy hatvankét évvel ezelőtt volt egy forradalom. És akkor majd Bayer Zsoltnak sem lesz jó lenni.

Ez történt a héten – Török, magyar két jó barát

Ez a hét azzal kezdődött, hogy a rendőrség kiürítette Budapest egy részét, lehegesztették a csatornafedeleket, és a főváros lakossága, ha másból nem, ebből már sejtette, hogy igen szeretett és várva várt vendég érkezett Magyarországra.

És valóban: megérkezett hazánkba Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki a hivatalos tájékoztatás szerint hadiipari együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Erdogan Áder Jánossal is találkozott, vele vélhetően a környezet fontosságáról értekeztek.

Mindeközben nem nagyon lehetett közlekedni Budapesten, de ezzel sem volt baj, mert a TEK a török elnök távozása után nemcsak hogy feloldotta az addigi korlátozásokat, de még meg is köszönte a lakosság együttműködését és megértését. Mely együttműködés és türelem leginkább abban nyilvánult meg, hogy soha ennyi állami és pártvezetőnek nem emlegették az édesanyját, mint ezen a két napon, mindemellett az ideiglenesen hazánkban állomásozó török elnök rokonairól is történt említés, talán nem követünk el indiszkréciót, ha azt írjuk, hogy nem igazán pozitív megközelítésben.

Miután a tárgyaló felek megállapodtak a hadiipari együttműködésről, úgy döntöttek hogy átértelmezik a történelmet. A mohácsi vész ugyan egyelőre még nem lesz piros betűs ünnep és munkaszüneti nap Magyarországon, de Gül Baba türbéjének avatásán azt hallottuk, hogy a két nép barátsága a váltakozó sikerű egymásnak feszülések idején is példaértékű volt.

Nem vagyunk történészek, egyedül iskolai tanulmányainkra, valamint a valóság ismeretére hagyatkozhatunk, de a török-magyar háborúskodást váltakozó sikerű csataként emlegetni, mondjuk így, unortodox megközelítése a tényeknek. Merthogy nem mi szálltuk meg 150 évre Törökországot, s gyilkoltuk le az ott élő lakosság százezreit.

Gül Baba, akinek a türbéjét Orbán és Erdogan közösen avatta föl, egyébként nem egy finom lelkű, tudományos tanokkal foglalkozó szerzetes volt, hanem egy iszlám harcos, aki sok százezer társával együtt azért érkezett Magyarországra, hogy kiirtsa az itt nagy számban előforduló keresztény lakosságot. Ezt az elképzelésüket sok tekintetben meg is valósították, persze mindez régen volt, úgyhogy elmondhatjuk, Erdogan elnökkel nem az a baj, hogy török.

Nagyobb baj, hogy említett úr honfitársai ezreit üldözi, veti börtönökbe, ami, akárhogy is nézzük, nem egy demokratára valló életfelfogás. Voltak, akik tüntetni is akartak Erdogan ellen, például a Demokratikus Koalíció, de a rendőrség nem engedélyezte a bejelentett megmozdulást. Ennek ellenére volt tüntetés Erdogan látogatásának idején, csak nem a török elnök ellen, hanem mellette. Törökök egy csoportja ugyanis gond nélkül bejutott a magyarok elől elzárt területre, és ha már ott voltak, Erdogant éltették. A rendőrség azzal magyarázta ezt szokatlan megoldást, hogy a törökök nem kértek engedélyt a tüntetésre, ezért aztán nem is állt módjukban azt megtiltani. Szép és logikus érvelés, ráadásul az a legjobb benne, hogy alátámasztja az a régóta ismert mondást, miszerint a törvények azokra vonatkoznak, akik betartják őket.

És akkor még az is történt, hogy Kásler Miklós a Magyar Időknek nyilatkozva elmondta: a kormány előtt van egy javaslat egy Magyarságkutató Intézet felállításáról. Ez az intézet lenne hivatott eldönteni azt az amúgy nem létező vitát, hogy mi, magyarok, a finn-ugorokkal, vagy a türkökkel vagyunk-e rokonságban.

Egy ilyen intézet létrehozása, valamint fenntartása gyaníthatóan nem két fillér, úgyhogy bizonyára olcsóbb lenne, ha a kérdést a már számos alkalommal bevált nemzeti konzultáció keretében döntenék el az urak.

Persze, azoknak is lehet érv a kezükben, akik támogatják a Magyarságkutató Intézet felállítását. Már csak azért is, mert jó esély van arra, hogy már a létrehozás másnapján érezhetően rövidülnének a kórházi várólisták, lenne elég orvos és ápoló, megszűnne a hálapénz, és a magyar nem meghalni, hanem meggyógyulni mennének a kórházakba.

Van egy vízióm: kapjátok be!

Van egy vízióm a fővárosról, valamint minden másról. Azt szeretném, hogy legyen mindig jó idő. A közlekedésben adjuk meg az elsőbbséget az idősebb autósoknak. A várandós sofőröknek, és a nőknek általában. Ne legyen szemét az utcán, mindig jöjjön a busz és a villamos, záródjon rendesen a metróajtó. Legyen minden jó, minden szép, legyünk mindennel megelégedve.

Nekem ez a vízióm, ezért jelentkezem. Meg akarom mutatni a víziómat, hogy mindenki lássa, milyen vízióm van nekem. Ha a budapestieknek ez tetszik, akkor majd az én víziómat támogatják. Ha nem tetszik nekik, akkor majd valaki másét. Én valójában nem akarok főpolgármester lenni, beérem azzal, hogy jelölt lehetek. Főpolgármester-jelölt még sosem voltam, egyszer ezt is ki kell próbálni.

Megmutatom a víziómat, aztán majd jön az apparátus és megcsinálja. Én nem vagyok szakember, nem az a feladatom, hogy bármit is megvalósítsak. Nekem vízióm van, nem fogok miattatok elveszni a részletekben, legyen nektek elég belőlem ennyi. És kampányolni sem akarok. Kampányolni azok szoktak, akik nem biztosak magukban, nehogy már egy áru legyek, amit el kell adni. A pénz egyébként is mocskos dolog, undorodom tőle, én azzal is beérem, ha van belőle elég.

Közel sem vagyok olyan szép, és annyira szerethető, mint a vízióm., ezért arra kérlek benneteket, hogy ne rám szavazzatok, hanem a víziómra. A vízióm a lényeg, hogy rólam beszéljenek. Írjanak rólam az újságban, mutassanak a tévében, beszélhessek a rádióban.

Ez az én vízióm, és ha tetszik nektek, vagy, ha nem, akkor is, mindenki kapja be

Magyarországra jön a pápa

Csak még nem tudni, hogy mikor. Mindenesetre, ez is benne van a pakliban. Meg még sok minden más is. Például az, hogy nem jön. Ötven százalék esély van a látogatásra, mert félig már sikerrel jártunk: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Vatikánban tárgyalt Pietro Parolin szentszéki államtitkárral, és a tárgyaláson szó volt a pápa magyarországi látogatásának lehetőségéről.

Most már csak a Vatikán válaszára várunk.

Az MTI tudósításából kimaradt, hogy Semjén Zsolt azzal próbálta a pápa számára vonzóbbá tenni a magyarországi vizitet, hogy közölte a szentszék államtitkárával: Bayer Zsolt derék, liberális, genderben hívő marhának nevezte a pápát. Tájékoztatta arról is, hogy Bayer Zsolt nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök jó barátja, a Fidesz nevű párt 5-ös számú tagkönyvének birtokosa.

Semjén Zsolt elmondta az államtitkárnak, hogy a Fidesz az a párt, amelynek prominensei, köztük a jelenlegi miniszterelnök, a kilencvenes évek első felében „Csuhások, térdre!” bekiabálásokkal zavarták meg az akkori kereszténydemokraták parlamenti felszólalását.

Semjén Zsolt azt is közölte a Vatikán államtitkárával, hogy a magyar kormány elkötelezett a keresztény értékek védelméért. Ennek jól látható megnyilvánulása a hajléktalanok kriminalizálása, amely a legutóbbi időkben odáig fajult, hogy a hajléktalanság bűncselekménynek tekintendő, a törvény ellen vétő, vagyis létező hajléktalanokra elzárás, szerény, ám nekik az életet jelentő cókmókjaikra pedig, tárolási kapacitás hiányában, megsemmisítés vár.

Ugyancsak a tízparancsolat és a keresztényi értékek szellemében viszonyul a magyar kormány a menekültekhez. Akiket nem csupán ellenségnek tekint, de milliárdokat költ arra, hogy ez az ellenségkép a magyar közvéleményben is kialakuljon. Ennek hatása egyre inkább érezhető, vagyis elmondható, hogy a kormány nem a vakvilágba szórja az adófizetők milliárdjait. Számos alkalommal előfordult, hogy a lakosság egyes tagjai rendőrt hívtak migránsnak látszó emberekre, és ez tevékenység még akkor is számottevő, ha kiderült, hogy az illetők nem migránsok, hanem magyar állampolgárok, turisták, önkéntes segítők, vagy éppen ideiglenesen hazánkban állomásozó, nálunk továbbképzésen résztvevő szaúdi rendőrök voltak.

Semjén Zsolt azt is elmondta a szentszéki államtitkárnak, hogy a magyar kormány és a magyar püspöki kar szeretettel várja Ferenc pápát, és nem csupán a személyi biztonságát garantálják, de ígéretet tesznek arra is, hogy itt tartózkodása idején az utcai plakátokon, és a kormányhoz közeli sajtóban szüneteltetik a keresztényi értékekkel ellentétes megnyilvánulásokat, úgymint a szegényekkel és az üldözöttekkel szembeni kíméletlen bánásmódot, valamint az idegenek elleni gyűlöletkeltést.

Ennek fejében csupán annyit kérnek, hogy a pápa magyarországi látogatása idején tartózkodjon a magyar kormányt bíráló, annak kereszténységét megkérdőjelező megfogalmazásoktól, tovább, amennyiben beszédet mond, annak szövegét előre egyeztesse a magyar püspöki kar sajtóosztályával.

Ez történt a héten – Magyarok és magyarabbak

Ezen a héten Orbán Viktor megmondta, hogy ki a magyar. A miniszterelnök szerint magyar az, akinek az unokája is magyar lesz.

Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű. Tételezzük fel, hogy van egy ember, aki magyarnak gondolja magát, merthogy van neki egy vagy több magyar unokája. Él vígan ez az ember, bele a világba, és örül, hogy magyar lehet. Ám egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, jön a baj. Születik még egy unokája, aki történetesen valahol külföldön jön a világra ez az unoka, és az egyik szülője nem magyar. Bajban van most ez az ember, főleg az identitása tekintetében, mert akkor ő most visszamenőlegesen magyar is, meg nem is.

Ám a helyzet még ennél is bonyolultabb. Vannak ugye a határon túl élő magyarok, akik számos vonatkozásban még a hazai magyaroknál is magyarabbak. Legalábbis, ha ezt nézzük, hogy a hazai populáció átlagához képest nagyobb arányban szavaznak a legmagyarabb pártra, a Fideszre. Ők tehát magyarok, de legalábbis eddig annak számítottak. Ám sokuknak a gyerekük egy idegennel – románnal szlovákkal, ukránnal, szerbbel – házasodott, az unokákról nem is beszélve. Akkor most azok a nagypapák és nagymamák, akik még 2018-ban is szavaztak a magyar választáson, ráadásul, amint illik, a Fidesz nevű pártra, nem magyarok? Lehet, hogy érvénytelen volt a szavazatuk? Mert, bár önhibájukon kívül, magyarnak gondolták magukat, és ebben a minőségükben szavaztak a legmagyarabb pártra, a Fideszre, mostanra kiderült, hogy érvénytelenül szavaztak, hiszen nem is magyarok.

Persze ez csak játék a szavakkal, feltehetőleg a miniszterelnök sem gondolta komolyan. Valamit mondani a kellett a felújított Budai Vígadó avatásán, nem sokkal később meg már indult is a magángép Londonba, a Chelsea-Vidi meccsre. Mely magángép, Hollik úrtól tudjuk, magától is elindult volna, de Orbánnal és Schmidt Máriával a fedélzetén még inkább elindult. Schmidt Mária futball iránti érdeklődéséről eddig nem sokat tudtunk, ami persze nem az ő hibája. Lehet, hogy eddig is nagy drukker volt, de mi csak a Terror Háza Múzeum, valamint a jövőre megnyíló – vagy a legújabb hírek szerint mégsem megnyíló – Sorsok Háza igazgatójaként ismertük. Valamint arról, hogy ő Ungár Péter LMP-s politikus édesanyja, ami mostani történetünk szempontjából mellékszál, nem is foglalkozunk vele, meghagyjuk azoknak, akiket ez is érdekel.

Vissza Orbánhoz: nyilván a miniszterelnök is tudja, hogy amit a magyarságról mondott, kapitális baromság. Nem is gondolta komolyan, talán még jót is nevetett magában. Hogy milyen szépen rárepülünk erre a gumicsontra is, ahelyett, hogy…

Ha nem unnánk már halálosan ezt a témát, akkor itt egy hosszú felsorolás következne oktatásról, egészségügyről, sajtószabadságról és úgy általában egy hiszterizált, lebutított és megbetegített országról. Vagyis, mindenről, ami fontosabb annál, minthogy Orbán Viktor szerint ki számít magyarnak és ki nem.

Magyar-e vagy?

Magyar az, akinek az unokája is magyar lesz. Ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a felújított Budai Vigadó átadásán. Mostantól tehát tudományos tény, hogy nem csak a felmenők számítanak, hanem a lemenők is.

Vitatkoznék a miniszterelnökkel, és elmagyarázom neki, hogy ki a magyar.

Magyar vagyok, te is az vagy, meg is magyarázom, itt élünk mi mindannyian, ezen a szép tájon. Szegeden és Győrben, Baján, Budapesten, Keszthelyen és Vásárhelyen, Tatán, Debrecenben.

Magyar a mi anyanyelvünk, s bár nyelveket tudunk, magyarul küldünk a búsba, s magyarul álmodunk. Apánk, anyánk magyar, ők is itt születtek, a gyerekeink is magyarok, bárhová is mentek. A Balaton is magyar, meg a Dunakanyar, az M7-es autópálya, és a hajtűkanyar.

A kék-fehér is magyar, a zöld-fehér is magyar, a piros, fehér, zöld zászlónak minden színe magyar. Magyar a balkezes, magyar a jobbkezes, magyar vagy, ha fáj a fejed, s ha kilóg a beled,

A roma is magyar, a zsidó is magyar, ha itt él, a szlovák, bolgár, s minden magyar magyar. Magyar a hetero, és magyar a meleg, magyar, aki egyedül él, s az, kinél sok gyerek lakik a családban, minket ez nem zavar, nincsen semmi közöd hozzá, hogy ki kivel kavar.

Görögdinnye, olaszrizling, skót és német juhász, Kovács, Vadász, Halász, Szabó, Kádár, Szűcs, Madarász, Molnár és Mészáros, János, Tamás, Géza, Péter, Gyuri, Feri, Sanyi, Laci, Károly, Béla, Kati, Helga, Klára, Anna, Kinga, Sára, Márti, Mari, Zsuzsi, és az ország minden lánya.

Presser, Dusán, Zorán, Charlie, Demjén Rózsi, magyar még az Omega és a Szörényi-Bródy, Dr. Török, Ifj. Görög, prof. Lengyel és Németh, mind magyarok, egytől egyig, bárhonnan is nézed.

Magyar az ég, magyar a víz, a jó idő, s a vihar, magyar a föld, amely minket ápol, és eltakar.

Nemcsak Orbán Ráhel verte ki a biztosítékot a drága órájával

Évek óta tart a vita arról, hogy ízléses-e Orbán Ráhelt, a miniszterelnök lányát kritizálni, csak azért, mert az apját Orbán Viktornak hívják. A vélemények megoszlanak, pedig a kérdésre maga az érintett, Orbán Ráhel adta meg a választ. Mégpedig néhány évvel ezelőtt, amikor 15 millió forintba kerülő svájci iskolai tandíja kapcsán közölte a nyilvánossággal, hogy hagyják békén az apját, ő felnőtt ember, aki családjával együtt a saját lábán áll.

Mindez azért került reflektorfénybe, mert néhány héttel ezelőtt, a Fidesz kötcsei piknikjére érkező Orbán Ráhel karján egy hozzávetőlegesen 12 millió forintba kerülő karóóra volt látható. Sokan felháborodtak, mondván, hogy a sokmillió szegény ember Magyarországán kirívó dolog ilyen drága órával hivalkodni.

Persze, olyan is volt, aki megvédte Orbán Ráhelt, sőt kifejezetten erényként állította be, ha valaki drága órát visel.  Az Echo TV Sajtóklub című műsorában Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője nem kevesebbet állított, minthogy

„olcsó órát komoly ember nem vesz fel.”

Amúgy, ő az a Bencsik András, aki a pártállami időkben a Népszabadság pártrovatában belülről bomlasztotta a rendszert. Orbán Ráhel egyébként nem az első azok sorában, akiket Bencsik főszerkesztő a védelmébe vett. Amikor 2016-ban kiderült, hogy a Rogán házaspár helikopterrel utazott Rogán felesége barátnőjének lakodalmába, Bencsik a miniszter védelmére kelt: „Miért kell ezt a retek, proletár demagógiát nyomni a Népszabadságban? Félmillió forint egy ilyen helikopter-bérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni, ráadásul Rogánnak ingyen volt.” (A mondat második fele arra utalt, hogy a magyarázatok szerint Rogán Antal feleségének cége barterben ellentételezte a helikopteres kiruccanást.)

Rogán Antal egyébként nemcsak az elhíresült helikopterezéssel verte ki a biztosítékot a közvéleménynél.

Egy néhány évvel ezelőtt készült fotón az ő karján is drága óra villog, méghozzá egy

3-5 millió forintba kerülő Hublot Big Bang karóra, amelynek limitált változatáért 6-8 millió forintot is elkérnek.  

Nem csupán fideszes, de szocialista és szabaddemokrata politikusoknak is voltak óraügyei. 2003-ban arról írt az akkor épp Orbánékat szolgáló és éppen ezért még létező Magyar Nemzet, hogy „egyik operabálból a másikba jár a Kóka János gazdasági miniszter, aki a szombati budapesti esemény után ma a bécsi elitnek mutathatja meg másfél millió forintos arany karóráját.”

Vannak politikusok, akiknél a Rolex a menő. Ez csak a hétköznapi emberek számára számít drágaságnak, a hírességek világában még cikinek is mondható. Botka László szegedi polgármester szocialista miniszterelnök-jelölt korában például egy Rolex Datejust II. viselt a karján, míg Lázár János a Rolex Bubbleback változatát részesíti előnyben – hozzáértők szerint ez menőbb, és értékesebb is, mint Botka órája.

Persze, nemcsak negatív viszonyulások kapcsolódnak a politikusok drága óráihoz,

vannak esetek, amikor kifejezetten jótékony célokat szolgálnak ezek a köznapi ember számára elérhetetlennek tetsző drágaságok.

2003. szeptemberében – te jó ég, milyen régen volt, már 15 éve – egy jótékonysági óraárverésről számolt be az MTI. Közel negyven parlamenti képviselő karóráját árverezték el, s a befolyó összeggel a rászoruló gyermekek étkeztetését támogatták. A felhívásra elsőként Gusztos Péter szabad demokrata képviselő jelentkezett, akit a következő két hétben a négy parlamenti párt majd negyven képviselője követett.

Néhány órának igen érdekes története van. Rogán Antal elmondása szerint egy alkalommal kénytelen volt zálogba adni óráját, hogy elutazhasson Indiába, és csak kalandos úton jutott az vissza hozzá.

A legmagasabb licitek Medgyessy Péter miniszterelnök és Orbán Viktor óráira érkeztek, másfél millió forintos nagyságrendben. Medgyessy Péter órája az uniós tagságról szóló népszavazással volt összefüggésben, ráadásul cserélhető hátlapjai az euróra váltott országok korábbi pénzérméit idézik, Orbán Viktor pedig a reggeli futásai idején használta a felajánlott órát.

A leütött órák vételáraként befolyó összeget a szervezők a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatására fordítják.

S ha márt a politikusok és közszereplők által viselt drága óráknál tartunk, állon itt egy érdekes adalék: Kara Ákos órája igazi kuriózum. Nem az értéke miatt, sőt, épp ellenkezőleg: az államtitkár által márkás órának hitt darabról ugyanis állítólag kiderült, hogy tízdolláros hamisítvány.

Európai faluország

Vidék-Magyarországon jártam, Szolnok és Csongrád megyében. Baráti és családi kapcsolatok révén az elmúlt negyedszázadban több száz alkalommal jártam arra.

Örülök neki, hogy született pesti bennszülött létemre nekem csupán nem egy furán hangzó helységnév, ha azt hallom, hogy Baks, vagy azt, hogy Csanytelek. Ismerem ezeket a falvakat, számtalanszor átutaztam rajtuk az elmúlt években. Sándorfalván is ismerem a boltokat, tudom, hol kell húst venni, hol tejfölt és túrót, mikor van piac, és hol van nyitva ünnepnapkor is a bolt. Olyan név, mint Balástya, nekem nemcsak az ottani rémet juttatja az eszembe – házakat és arcokat is tudok kötni hozzá.

Most, hogy megint Csongrádban jártam, felfigyeltem arra, amit már régebben is tudtam. Hogy mennyi minden épült az utóbbi tíz évben. Új buszpályaudvar az egyik helyen, európai színvonalú töltés a másikon. Megújult utak, főterek, buszmegállók tucatjai.

Jó volt nézni és látni mindezt. Jó volt és furcsa is persze. Főleg, hogy először nem tudtam, mi az, ami furcsa

Aztán rájöttem: szinte mindegyik település bejáratánál ott volt a tábla: Európai falu, Európai város. És nemcsak a csillagok virítottak a kék alapon, de szöveg is volt hozzá: a buszpályaudvar (töltés, út, főtér, stb.) az Európai Unió pályázatának segítségével, uniós pénzből épült. Nem szó szerint, de mindenhol valami hasonló volt a szöveg.

Néztem a táblákat és önkéntelenül is odaképzeltem alájuk még néhány szót. Magyar szavakat, amelyek magyar mondattá álltak össze az elmúlt években, hónapokban: Nem leszünk gyarmat! Állítsuk meg Brüsszelt!

Lefordítom magyarra: Aggyátok ide tieteké pénzet minekünk, aztán mennyetek isten hírével, amíg jól van dolgotok.

Ezt üzenjük mi Európának. Hogy tegyék le szépen a pénzt a küszöbre, lehetőleg minél hamarabb, aztán illa berek, nádak, erek, huss innen!

Felejtsetek el bennünket, mintha soha sem ismertük volna egymást.

Volt már ilyen évekkel ezelőtt, kicsiben kipróbálódott már, hogy milyen. Az lehetett a főpróba, amikor Várszegi Gábor a maga milliárdjaival megmentette az akkor épp a csőd szélén álló FTC-t. A ferencvárosiak elfogadták szépen a milliárdjait, majd miután a mór megtette a kötelességét, lerakta a pénzt, elkezdték őt szépen zsidózni. Várszegi először  nem vette komolyan az egészet, de idővel azért megkérdezte magától, hogy kell-e ez neki, hogy a saját pénzén lezsidóztassa magát. Végül az lett, hogy fogta a pénzét és távozott.

Nem tudni, meddig tart az Európai Unió türelme, de valami azt súgja, nekünk inkább szükségünk van rájuk, mint fordítva. Így azután nem gondolom, hogy ha a miniszterelnök Moszkvához hasonlítja Brüsszelt, gyarmatosítónak, vagy éppen vidéki kócerájnak nevezi az Európai Uniót, az a magyar érdekeket szolgálja.

Sok minden épült az elmúlt években, talán nem ártana, ha Bözsi néni – emlékszünk: helló röfik – is tudná, honnan lett erre pénz.

Ma húsz éve hallgattatták el a Kurírt

Decens hölgyek és urak gyülekeztek pénteken este egy óbudai vendéglőben. Egy húsz évvel ezelőtti eseményre, egykori munkahelyük, a Kurír megszüntetésére emlékeztek.

A Kurír bezárása volt az első a sorban. Amolyan ujjgyakorlat a hatalom részéről, előjáték a Népszabadság, a Metropol, a Magyar Nemzet bezárásához.

Ma húsz éve, 1998. szeptember 30-án (akkor szerdára esett) jelent meg a Kurír utolsó száma. A megszűnés tágabb előzménye, hogy 1998-ban kormányváltás volt Magyarországon. Orbán Viktor lett a miniszterelnök, aki már akkor sem lelkesedett a szabad, tőle független sajtóért.

Október elsején még megjelent egy különszám, amelyet közösségi adományokból finanszírozott a szerkesztőség.

A közvetlen előzmény pedig az, hogy a lap szeptember 30-án cikksorozatot harangozott be az olvasóinak: oknyomozó riportereink az akkori (és mostani) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosnak nevezett Dietmar Clodo üzleti kapcsolatairól ígértek cikksorozatot. Ez az írás volt az utolsó csepp a pohárban, a cikksorozatnak csak az első része jelenhetett meg.

A szakmai körökben minőségi bulvárlapnak nevezett Kurírnak utolsó éveiben a Postabank volt a tulajdonosa. A Postabank akkor már döntően állami tulajdonban volt, így Orbán miniszterelnök megtehette, hogy utasítsa a menedzsmentet, hogy szüntesse meg az újságot.

A lapot kiadó P&B Média nevű céget akkor Németh Péter vezette, őt bízták meg azzal, hogy jelentse be: megszűnik a Kurír. Ő azonban ezt nem vállalta, ezért lemondott posztjától. Így végül a Postabank egyik vezető munkatársa, bizonyos Kőhalminé hívta össze a szerkesztőséget szerdán, a kora délutáni órákban és közölte a munkatársakkal, hogy másnap már nem jelenik meg az újság.

És akkor most jusson eszünkbe, amit az ember, aki még sohasem hazudott, a Sargentini-jelentés Európai Parlament-i vitájában mondott: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint a miénk.”

Felkészül: Index és mindenki más.

Tessék minket még hülyébbnek nézni!

Miért baj az, ha a miniszterelnök kötélbarátja luxusgépén utazik? Miért nem tudunk teljes szívünkből örülni a mások örömének? Ha neki az a jó, hogy el tud jutni a Vidi meccsére, akkor ne irigyeljük tőle ezt a kis boldogságot.

Tessék összebarátkozni Garancsi úrral, kötélbarátjának lenni, helyzetbe hozni, hogy gazdagodhasson, és akkor majd másokat is elvisz repülővel a Vidi meccseire.

Miért gond az, hogy Szijjártó Péternek már 36 éves korában 167 millió forintos házikója lett Dunakeszin? Mindenki tudja, hogy a szülei segítették e furcsa frizurás külügyminisztert a ház megvásárlásában. Nem holmi lopott pénzből adták a fiuknak a rávalót, hanem egy élet megfeszített munkájának gyümölcsei épültek be a dunakeszi házba. Tessék jó, gondoskodó családba születni! Nem olyanba, ahol a megszerzett jövedelmet gázszámlára, villanyszámlára, magyarul, megélhetésre költik, hanem olyanba, ahol félre tudnak tenni annyit, hogy hozzásegíthessék a gyereket egy 167 millió forintos ház megvásárlásához.

Tanuljunk meg örülni a mások sikerének. Volt már ilyen, jelesül az ötvenes években, amikor a konyakról köztudott volt, hogy a dolgozó emberek itala, amelyet választott képviselőik által fogyasztanak.

Képzeljük azt, hogy Orbán a mi nevükben repül, amikor Garancsi magánrepülőjén utazik, Szijjártó pedig helyettünk lakik Dunakeszin a 167 milliós házikóban.

Tessék minket még hülyébbnek nézni! Fát vágni a hátunkon, a szemünkbe röhögni, hadd örüljünk ennek is!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!