Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Miért ijesztgetiTEK az embereket?

Láttam a TEK tankját a Bazilikánál. Ugyanilyen harci jármű áll a Vörösmarty térnél, vigyázza a karácsonyi vásár látogatóit. Nehogy a gonosz lelkű, mindenre képesek kárt tegyenek bennük.

A TEK persze tudja, hogy Magyarországon a terroristák nem akarnak merényletet elkövetni. Nem mintha jobban szeretnék a magyarokat, mint más nációk képviselőit, hanem, mert ebben nem látnak üzletet. Európa több nagyvárosában, Londonban. Párizsban, Brüsszelben, egy merénylet nagyobbat szól, mint Orbán Viktor Magyarországának fővárosában.

Tudja ezt a TEK is, nem is azért teszi ki közszemlére a harckocsikat, hogy elriassza a terroristákat. Sokkal inkább azért, hogy bennünket, magyar választókat emlékeztessen. Mert a TEK páncélozott járművei láttán nem az jut az eszünkbe, hogy nekünk nem eshet bántódásunk, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy fenyegetve vagyunk, és meg kell védeni bennünket.

Ha valóban védeni akarnának bennünket, és nem megijeszteni, akkor álruhában elvegyülnének a tömegben, úgy szúrnák ki a gyanúsnak látszó elemeket. (Reményeim szerint egyébként ezt teszik, a tank csak díszlet.)

Ott tartunk, hogy csak a jó ízlés tartja vissza a TEK-et, hogy ne írja rá minden harckocsijára a következő szöveget: Magyarország kormánya megvédi polgárait! Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Persze, hogy nem írják rá, mert enélkül is tudjuk, hogy kinek köszönhetjük a biztonságunkat. Ki az, aki megvéd minket – migránsoktól, Sorostól, Brüsszeltől, mikor minek van az ideje.

Ha Magyarország kormánya – élén az örök és megbonthatatlan vezetővel – nem védene meg bennünket, akkor nekünk annyi lenne. Ezt üzeni a TEK a tankjaival a Vörösmarty téren és a Bazilikánál. Hogy tessék a kormánynak hálásnak lenni. És aki hálás, vagy legalábbis nem látványosan hálátlan, annak megsimogatják a fejét, meglapogatják a hátát, megpaskolják a vállát. Nem tiporják el, mint azokat, akik a saját bőrükön fogják érezni, hogy tudnak ők másképp is beszélni.

Össztűz a Jobbikra -büntetésre tüntetés

Csak látszólag jó a hír azoknak, akik nem kedvelik a Jobbikot, hogy a Fidesz elsősorban nem a baloldali ellenzéket támadja, hanem erői nagyobb részét a Jobbik lejáratására és ellehetetlenítésére összpontosítja.

Látszólag jó a hír, de az úgynevezett demokratikus ellenzék pártjainak emiatt semmi okuk sincs az örömre. A Fidesz azért a Jobbikra lő elsősorban, mert tőlük fél, őket tartja a legveszélyesebb ellenfélnek. Az MSZP-vel, mint potenciális kihívóval már nem számolnak, s bár néha rutinból nekik is odacsapnak, túl sok energiát nem pazarolnak rájuk. A többi párt nem ér fel a Fidesz ingerküszöbéig. Néha ugyan megszokásból – főként Gyurcsány miatt – beleszállnak a DK-ba, de többnyire még ezt a kegyet sem gyakorolják.

Tetszik, nem tetszik, a Fidesz, amelyet sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy ölbe tett kézzel, tétlenül várná a 2018-as választást, akárcsak Simicska Lajos, a Jobbikban látja azt az erőt, amelyik képes lehet megszorongatni, vagy akár le is váltani Orbán Viktor pártját.

Más kérdés, hogy a Fidesz igencsak nemtelen eszközökkel támadja Vonát és a Jobbikot. Telefonon hívogatják a ki tudja honnan és milyen alapon megszerzett telefonszámokon a nyugdíjasokat, korábban pedig rendre a Jobbikos politikusok magánéletével foglalkoztak. Most meg itt az ÁSZ büntetése”, amely akár jogos is lehet, legföljebb attól aggályos, hogy a Fideszt ugyanezért, vagy ennél súlyosabb vétségért nem büntetik.

Mondhatnánk erre, hogy egy szélsőséges, több bírói ítélet szerint nácinak is nevezhető pártnak nincs morális alapja, hogy tiltakozzon a durva lejárató módszerek ellen. Mondhatnánk ezt is, de mégsem mondjuk, mert a Fidesz, ha érdekei úgy kívánják, nemcsak Vona pártjával, hanem bárki mással szemben is képes ilyen eszközöket bevetni.

Persze, ez utóbbira is van válasz:

aki finom lélek, ráadásul még elvei is vannak, ne menjen politikusnak.

Ám ezzel azt is mondanánk, hogy politikusnak lenni nem tisztességes, nem normális embereknek való elfoglaltság. Ezt azonban senki nem gondolhatja komolyan, már csak azért sem, mert nemcsak a politikusok között vannak gazemberek. Hányszor hallottunk a rossz hírünket keltő taxisokról, a külföldi vendéget pofátlanul lehúzó vendéglősökről, az ügyfél számára előnytelen szerződést kínáló bankárokról és biztosítási ügynökökről. Lelkiismeretlen orvosokról, a rohadt gyümölcsöt az egészséges közé gond nélkül becsempésző zöldségesről.

A demokratáknak persze most fel van adva a lecke. Elfogadhatók-e a Jobbikkal szemben a Fidesznek azon módszerei, melyek ellen más körülmények között minden jogrendet féltő ember hevesen tiltakozna? E leckének volt egyik feladata a pénteki tüntetés. Azokkal lehet egyetérteni, akik szerint a Jobbikra is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bármely más pártra. Azaz, nekik is be kell tartaniuk a törvényeket, és, velük is szemben is csak törvényes eszközökkel szabad fellépni.

Konkrét ügyekben lehet egyetérteni a Jobbikkal, de közösen nem kell tüntetni velük.

Az antiszemitizmus nem a zsidók ügye

Heisler András a Mazsihisz elnöke nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, és a Pócs-féle gyalázat kapcsán elmondta: ne a hitközség legyen az első, amely felemeli szavát az ilyen undorító megnyilvánulások ellen.

Ez a mondata, amely a Klubrádióban is elhangzott, megosztotta a közvéleményt, sokan azt mondták, a zsidó szervezeteknek kellene elsőként megszólalniuk ilyen ügyekben.

Szerintem igaza van Heisler Andrásnak, amiért nem repültek rá azonnal az ügyre.

Az antiszemitizmus ugyanis nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus minden tisztességes, normálisan gondolkodó ember ügye. Meg kellett volna szólalnia, már régen a köztársasági elnöknek, nem is a mostani Pócs-féle gyalázat kapcsán, hanem az egész Soros kampányról kellett volna véleményt mondania. Áder János azonban, mint minden más fontos ügyben, ezúttal is hallgat. Ő nagyobb távlatokban gondolkodik, a Föld és az emberiség megmentésén munkálkodik. Ami kétségkívül fontos feladat, bár felhívnám Áder úr figyelmét: az, hogy milyen világot hagyunk utódainkra, nemcsak a globális felmelegedésen, hanem egymáshoz való viszonyulásainkon is múlik.

Nem szólalt meg a házelnök, de hát mit is mondhatott volna.

És a pártok – már amelyik – is csak külön-külön tiltakoztak. Pedig, lásd a CEU melletti tüntetést, most lehetett volna sokakat megmozgató közös ügyet találni. Talán még a kormányra is nyomást lehetett volna gyakorolni.  Mert az egy dolog, hogy a miniszterelnök hátizsákjában magával vitte Brüsszelbe 2,3 millió ember véleményét. (Már amennyiben tényleg ennyi támogató levél jött össze, merthogy ez sem biztos.) Ám feltéve, de meg nem engedve, fogadjuk el, hogy 2,3 millió honfitársunk nemet mondott az amúgy nem létező Soros-tervre. És a többiek? Akik nem ültek fel az uszításnak, és nem küldték vissza nemzeti konzultációs ívet? Vagy visszaküldték, de nyomdafestéket nem tűrő ábrákkal rajzolták tele? Az ő véleményüket miért nem vitte el Brüsszelbe a miniszterelnök?

Látszólag elkalandoztunk, a Mazsihisztől indultunk, a Pócs-féle undormánytól, és attól, hogy kinek kell ilyenkor megszólalnia. Ám csak látszólag eveztünk távoli vizekre, valójában ugyanarról beszélünk. Jelesül arról, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. Röhrig Gézát, az Oscar-díjas magyar film, a Saul fia főszereplőjét idézem:

„Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel.”

Olyan országban, ahol nem jó zsidónak (romának, melegnek, péknek, brókernek, buszsofőrnek, főcsővezetőnek, stb.) lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

Orbán harca

2,3 millió magyar ember véleményét szuszakolta a hátizsákjába Orbán Viktor, ezzel a munícióval indul Brüsszelbe. Harcolni fogunk, mondja a miniszterelnök a repülőtéren készült videón. Csatába hívja híveit Orbán Brüsszel ellen. Honvédő háborút vív, mert az a mániája, hogy megütközik mindenkivel, aki bántja a magyarokat. Nem tárgyal, nem egyeztet, hanem harcol.

Csapataik harcban állnak. Az ő csapataik. Nekünk, magyar polgároknak nincsenek csapataink. Nekünk szeretteink vannak, családunk, barátaink. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

Orbán ezúttal is azt teszi, amihez egyedül ért. Nem kormányoz, mert az macerás, helyette uralkodik és csatázik. Harcban áll a világgal, megvédi a magyar embereket az őket bántó idegenszívűektől.

Abcúg Ejrópaji Junijó! Aggyad ide a pénzt, mi pedig nem leszünk gyarmat!

Sokkal egyszerűbb hülyeségeket gondolni a világról, mint reagálni a valóságra.

Harcban áll Orbán, de nem csupán a vélt ellenséggel, hanem a saját démonaival is küzd. Van egy kényszerképzete a világról, és ehhez próbálja igazítani a valóságot. Avítt, árvalányhajas, urambátyámos az ő valósága.

Idehaza ez még elmegy, mert a majdnem-kétharmad mindent megszavaz, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Ám a valódi világ, az, ami Magyarország határain kívül esik, bonyolultabb ennél.

Vannak a Földnek olyan országai, ezeket általában demokráciának hívják, ahol a verseny nem bűn, hanem állapot, és a szabad véleménynyilvánítás nem kegy, hanem alapvető emberi jog.

Ebben a létező világban szintén vannak lököttek és normálisak, tisztességesek éppúgy, mint gazemberek, ám ezeken a helyeken még véletlenül sem keverik őket össze egymással.

Magyarország mára egy ideges, rosszkedvű, magával és a világgal veszekedő, nemzetközi szinten lesajnált országgá vált.

Versenyképességünk romlik, presztízsünk a béka feneke alatt.

Nem csoda, hogy ilyenek lettünk. Megmondták a derék urak már 2010 előtt, hogy ha megszerzik a hatalmat, akkor úgy átalakítják az országot, hogy rá sem ismerünk.

Ezt az ígéretüket tényleg betartották.

Térdelve örültek egy felújított útnak a csepregi óvodások

Láttuk a sajtóban az örömteli hírt, miszerint a Vas megyei Csepregen az óvodások annyira megörültek annak, hogy felújították az Alkotmány utcát, hogy térden állva műsort adtak, megköszönve a polgármester bácsinak a gondoskodást.

Érthető volt az óvodások öröme, hiszen, mint Vlasich Krisztián polgármester elmondta, az egész város nagyon örült. Vagyis – és ezt már mi tesszük hozzá – furcsa lett volna, ha egy ilyen összevárosi örömködésből épp az óvodások maradtak volna ki. A polgármestertől azt is megtudhattuk, hogy nem csak a gyerekek mentek örömmel, de a szüleik is nagyon örültek annak, hogy a gyerekeik szerepelhettek az utca átadásának ünnepségén. Még a pedagógusok is örültek, és eszükbe sem jutott, hogy tehernek tekintsék a plusz feladatot, ellenkezőleg: nagyon szívesen foglalkoztak a gyerekek felkészítésével.

Ha felületesen gondolkodnánk, mint ahogyan azt sokan mások teszik, nekünk is az jutna az eszünkbe, hogy itt egy helyi kiskirály arroganciájának szerencsétlen megnyilvánulásával állunk szemben. Persze, az is lehet, hogy nem is a polgármester akarta, hogy az óvodások műsort adjanak a tiszteletére, hanem az óvónénik lihegték túl a témát, így bizonyítva alkalmasságukat, valamint a NER eszméi iránt érzett elkötelezettségüket.

Szóval a fentiekre is gondolhatnánk, de szerencsére nem kell ilyenekre gondolnunk. Már csak azért sem, mert tudjuk, hogy a csepregi útátadáskor egy Luca-napi népszokás elevenedett meg, az késztette térdre az óvodásokat. Egy régi népi hagyomány szerint ugyanis december 13-án, Luca napján, a fiatal fiúk szalmára térdepelve „kotyoltak” a házak udvarán.

Amúgy nem ez az első eset, hogy az óvodások a csepregihez hasonló bevetésen vettek részt. Két évvel ezelőtt például a zákányi óvodások köszöntötték énekszóval a magyar-horvát határnál szolgálatot teljesítő katonákat. A kicsik amellett, hogy eldalolták Weöres Sándor „Nincs szebb a virágnál” című megzenésített örökzöldjének néhány strófáját, ajándékkal is kedveskedtek az egyenruhás bácsiknak: nemzetiszínű szívecskéket vittek nekik, ezzel is fokozva a harci kedvüket.

De volt olyan is, amikor a mórahalmi óvodások kormányablakról szavaltak versikéket. Nyilván azért, mert ez benne van a mindennapjaikban, erről beszélgetnek játék közben, vagy éppen a délutáni alvás előtt, mielőtt eljönne hozzájuk az álommanó. Talán már nincs messze az idő, amikor néhány szülő azt kéri az óvodától, hadd legyen a gyerekének kormányablak a jele, mert ez egyenes út az iskolaérettséghez, arról nem is szólva, hogy ez a kiegyensúlyozott fejlődés záloga és egyben alapköve.

Jobbik: Orbán fél a „kalandvágyó” magyaroktól

A Jobbik szerint bár üdvözlendő, mégis édeskevés és megkésett, hogy a magyar állam végre konzulátust nyit Manchesterben és Edinburghban a jövő év elején.

Ez az ott élők számára kétségtelenül megkönnyíti az adminisztratív ügyek intézését és a jövő tavasszal esedékes választásokon való részvételt. Azonban nem jelent megoldást annak a más térségekben vagy országokban élő, több százezer kivándorolni kényszerült honfitársunknak, akik belföldi lakcímmel rendelkeznek, és emiatt nem szavazhatnak levélben a választásokon.

Farkas Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője közleményében azt írja:

Orbán Viktor fél a kivándorolt magyarok szavazataitól, mert tudja, hogy jelentős többségük miatta döntött Magyarország elhagyása mellett.

Ennek okán a kormány gyakorlatilag ellehetetleníti őket a választásokon való részvételtől, hiszen a levélben való szavazás híján a nagykövetségig vagy a konzulátusig – ahol számukra a szavazás lehetősége ki van jelölve – sokszor több száz kilométert kellene megtenniük, jelentős anyagi kiadást és időt ráfordítva.

Felháborító, hogy a kormány nem mindenki számára szeretné megoldani a nehézzé vált szavazást, hanem látszatintézkedéseket hoz csak, mivel politikai érdek nem fűzi a valódi megoldáshoz. A Jobbik szerint lehetővé kellene tenni a levélben történő szavazást a külföldön élő, de magyarországi lakcímmel rendelkezők részére is. és

2022-től bevezetni az e-szavazás lehetőségét

amely még egyszerűbbé, hatékonyabbá és olcsóbbá tenné a szavazást mind az emberek, mind pedig az állam számára.

Kívánj igazi ünnepet Magyarország miniszterelnökének!

– Miniszterelnök úr, Boldog Karácsonyt!

– Elnézést kérek a magyar emberektől, amiért ezt tettem velük. Lebontottam a jogállamot, s ha a 2018-as választás után módomban áll, sóval hintem be a helyét. Előre megfontolt szándékból padlóra küldtem az oktatást, mert tanulatlan, tájékozatlan emberekkel könnyebb elhitetni a hazugságainkat. Leharcolt kócerájjá tettem az egészségügyet, minden mutató csökkent, kizárólag a várólisták és a kórházi fertőzések száma növekedett.

Megszálltam a médiát, majdnem mindenhol a mi hangunk hallgató. Ma már mi hazudunk éjjel, mi hazudunk nappal, mi hazudunk minden hullámhosszon. Ma még nehéz lenne felmérni azt a kárt, amit a lelkekben okoztam. Azt hiszem, senkinek sem kell magyaráznom, hogy Magyország, amely egykor egy nyitott, mások iránt érdeklődő emberek országa volt, mára egy önmaga démonaival hadakozó, fűben-fában ellenséget kereső és találó országgá vált.

Elhintettem, a gyűlölet magvát, s büszkén jelenthetem, hogy a munkám termőre fordult. Minderre azért volt szükség, hogy a magyar emberek inkább egy 87 éves milliárdos – egykori jótevőm – nem létező tervével foglalkozzanak, és ne azzal, hogy a barátaim hathatós közreműködésével szétloptuk az országot. A közbeszerzéseket rendre ugyanaz a szűk kör nyeri meg, ők gazdagodnak, miközben az ország polgárainak – úri kegyként tálalva – ennek csak a morzsáit adjuk vissza.

Most, hogy közeledik a választás, beetetjük a nyugdíjasokat, mindent elkövetünk azért, hogy elfelejtsék: mi az, amit nem tettünk meg értük. Lesajnált országot csináltam Magyarországból, államvallássá tettem a nemzeti szotyializmust. Elszigetelődtünk, már csak néhány keleti diktátor barátkozik velünk. Nyugaton utálkozva néznek ránk, és kerülnek bennünket, mint a leprást.

Ha minden a terveim szerint alakul, akkor hamarosan megvalósul gyönyörű képességem a rend, jelesül az, hogy a magyar emberek a jövőben nem tányérból, hanem tenyérből esznek.

Pócs Jánosnak a Fideszben a helye

Tanult barátaim a Facebookon napok óta követelik, hogy a Fidesz zárja ki soraiból Pócs János képviselőt. Ha lenne valaki, aki nem tudná kicsoda Pócs János, és milyen vicces fotóval került fel a hazai, és a nemzetközi sajtó lapjaira, akkor most röviden csak annyi: ő az az ember, aki megosztotta az itt is látható, és általa viccesnek tartott, Erdélyből kapott fotót. Pócs úr még megjegyzést is fűzött hozzá: Ott már eggyel kevesebb disznó van. Jó étvágyat!

Amikor a Hír TV-nek a parlament folyosóján sikerült egy fél percre szóra bírnia Orbán Viktort, és megkérdezték, hogy mi a véleménye Pócs fotójáról, a miniszterelnök csak annyit válaszolt: A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe.

Tegnap már petíció is fogalmazódott, írók, költők, a szellem emberei írták meg benne a véleményüket, és arra kívánják rávenni a Fideszt, hogy távolítsa el Pócsot a pártból.

Szerintem pedig a Fidesznek nem kellene kizárnia Pócs Jánost. Pócs János kifejezetten a Fideszbe való. Abba a pártba, amelynek elnöke, nem mellesleg, Magyarország miniszterelnöke, pityókás hangulatban arról énekel egy felvételen, hogy a fehérvári huszárok sok kislányt meghágtak. Nyilván nem zaklatásilag, mert a felvétel nem mostanság, hanem néhány évvel ezelőtt készült, amikor a sok kislány meghágása még nem zaklatásként, hanem férfiúi virtusként volt számon tartva.

Ez a párt, a Fidesz, adta a nemzetnek a Vak Komondoros Baloghot, valamint azt a Varga nevű képviselőt, aki nem szégyellte azt mondani, hogy a nőket azért verik, mert keveset szülnek.

Most meg itt ez a leölt disznó, rajta a felirattal. Pócs János persze gyáván magyarázkodik, megpróbál kihátrálni a vállalhatatlanból, de nem tud: nyilvánvaló, hogy miről szól ez a kép. Mindenki tudja, mi az, amihez a fotón látható, bizonyára derék magyar emberek mosolyogva asszisztálnak. Nincs egy sem közülük, aki utólag elnézést kért. Legalább annyit mondhatott volna: bocs hülye voltam. Vagy azt: ittunk egy kicsit előtte, nem gondolkodtunk.

Ez sem lett volna mentség, legföljebb magyarázat.

Úgyhogy én a petíció készítőivel és aláíróival ellentétben azt gondolom, nem kell a Fidesznek kizárnia soraiból Pócs Jánost. Jó helyen van Pócs János a Fideszben, jobb helyen nem is lehetne. Ez a párt ugyanis semmivel sem különb nála. Nem kizárnia kell a Fidesznek Pócs Jánost, hanem büszkén mutogatni. Ilyenek vagyunk, és ti – lásd a közvélemény-kutatásokat – így kedveltek minket.

Mostantól minden másképp volt

Vannak emberek, akik a rendszerváltozás után születtek. Ők azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei, akiknek soha életükben nem kellett egyetlen kompromisszumot sem megkötniük.Tisztakezűek és ártatlanok ők, mint a ma született bárányok.

Félreértések elkerülése végett: azokról a hatvanasokról, hetvenesekről beszélek, akiknek meglehetősen szelektív a memóriájuk. Akik a rendszerváltozás óta úgy emlékeznek korábbi énjükre, hogy ők már akkor is…

Azokra gondolok, akik most úgy gondolnak akkori önmagukra, hogy valójában csak 1989 után születtek. Ők imádkozták ki a rendszerváltozást, miattuk dőltek le a falak, nyíltak meg a határok.

Léteztek már korábban is, de élni csak 1989 után kezdtek. Kádárék alatt nem vettek levegőt, nem volt anyagcseréjük. Nem utaztak a villamoson, nem vezettek autót, nem is volt erre szükségük, mert nem jártak sehová.

Nem gyűlöltek, nem szerettek.

Úgy volt ez az ország 1989-ben, mint 1945 után: akkor a partizánok kerültek elő valahonnan, s hirtelen kiderült, hogy a háború előtt és alatt tulajdonképpen tízmillió magyar ember harcolt a fasizmus ellen, és várta tárt karokkal a felszabadító Vörös Hadsereget.

Kis ország vagyunk, földszintes hőseink vannak. A kilencvenes évek elején visszaemlékezések tucatjait lehetett olvasni arról, ki hogyan vészelte át az elviselhetetlen negyven évet. Lemerültünk, és kibekkeltük őket, mondta a Harmadik Magyar Köztársaság első miniszterelnöke.

Egy nagyon titokban elnyomott és észrevétlenül félreállított sajtómunkás pedig arról számolt be, hogy az üzemi étkezdében rendszeresen elfoglalta a vállalati párttitkár helyét, az pedig nagy mérgesen kénytelen volt másik széket keresni magának.

Kis országnak kis hőstett dukál.

Egy másik hős, a foglalkozására már nem emlékszem, egyszer Dombóvár felé utazott, amikor felszállt a vonatra két szovjet katona.
– Ez a vonat megy Pápára? – kérdezték oroszul a szovjet katonák.
– Da – válaszolta halált megvető bátorsággal a magyar versenyző.
Közben meg nem odament a vonat, hanem éppen az ellenkező irányba. Fifikás nép a magyar, nem lehet vele kukoricázni. Vége is lett a Varsói Szerződésnek hamar. Kis ellenállásokból áll össze a nagy egész.

Biztosak lehetünk abban, hogyha majd elmúlik ez a mostani rémálom, akkor a jelenlegi rendszer kiszolgálói is találnak majd a „munkásságukban” olyan mondatokat, vagy inkább félmondatokat, amelyekkel azt igyekszenek igazolni, hogy ők belülről bomlasztottak. És elmagyarázzák, hogyha nem ők szolgálják ki ezt a rendszert, akkor helyettük kiszolgálja más. Úgyhogy mi, többiek, jobban jártunk, amiért ők szolgálták ki ezt a mostani rendszert, mert mások, akik náluk barbárabbak, még ajasabb módon tették volna ugyanezt.

Solymár tanulságai – A Fidesz az új Jobbik

Mint ismeretes, a kormánypárti jelölt nyerte Solymáron az időközi önkormányzati választást.  A Fidesz-KDNP színeiben induló Dalos Attila a szavazatok 56,8 százalékát szerezte meg (225-en voksoltak rá), míg ellenfele, a hat baloldali párt által támogatott független jelölt, Kárpáti Zsuzsanna 42,7 százalékot kapott (169 szavazat).

Az érintett pártok érthetően a saját szemüvegükön keresztül nézik a végeredményt. A Fidesz hozta a kötelezőt, s ezért nem sok szót pazarolt a solymári győzelemre. A baloldalon sikerként kommentálják a vereséget, hiszen – és ebben igazuk van – ezen a hagyományosan jobboldali településen még sohasem tudtak ilyen közel kerülni a jobboldal jelöltjéhez. Ebből a baloldalon azt a következtetést vonják le (vagy, legalábbis azt kommunikálják), hogy működik az összefogás, s ha jövő év áprilisáig megmarad ez a tendencia, akkor a választókörzetek nagyobb részében le lehet győzni a Fideszt.

Solymár hagyományosan jobboldali településként él a köztudatban, ám ha árnyaljuk a képet, akkor ehhez hozzá kell tennünk: nem fideszes, hanem jobbikos a település. Ám a Jobbik, mint tudjuk, a vasárnapi választáson nem indult.

Kérdés, hogy mi lett a Jobbik szavazóival.

Adódik a válasz, hogy sokan közülük otthon maradtak. Ha a pártjuk nem indul, nincs miért elmenniök szavazni.

A helyzet azonban valószínűleg nem ennyire egyszerű. Sok elemző szerint a Fidesz mára szélsőségesebb lett a Jobbiknál, Orbánék gyakorlatilag jobbról előzik Vonáékat, szinte az összes tematikájukat „lenyúlták”. Ebben a helyzetben a Jobbik kénytelen volt felismerni, hogy a Fidesztől jobbra nincsen számára hely, és az utóbbi hónapokban elkezdett a közép felé húzódni. Vagyis, másképp fogalmazva,

a politikai palettán helyet cserélt a két párt.

Eddig a Fidesz jött ki jobban ebből a helycseréből: szinte minden közvéleménykutatónál  – legutóbb a Republikon hozott ki ilyen eredményt – növelte a támogatottságát, miközben a Jobbiké stagnál, vagy csökken.

A jövő évi választásra nézve persze nehéz ebből bármilyen érvényes tanulságot levonni. Legalábbis, abban az értelemben, hogy mi várható országos szinten. Ami Solymár kapcsán most megállapítható: a Fidesz lett az új Jobbik. Akiknek ez tetszik, rájuk szavazak majd, akiknek nem, másokra voksolnak, vagy otthon maradnak.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!