Kösz, Főnök, így szájkosár nélkül sokkal jobb. Ismersz engem, tudod, mennyire szeretek szabad lenni. Csaholás is lesz, vagy csak szájkarate? Békemenet? Ahogy parancsolod, te vagy a Főnök, a Zsoti meg majd tudni fogja, hogy mi a dolga.
Lengyelek jönnek? Az jó. Kisvasúttal? Micsoda, naggyal? Nebasz!
Hallom, visszaveszünk a Sorosból. Utalt egy kis lóvét? Ne nézz ilyen csúnyán, Főnök, csak vicceltem.
Akkor most mondd meg a Zsotinak, hogy milyen harc van már megint. Egyáltalán, az előzőnek vége lett már? Tudod, amikor Brüsszel ellen mentünk, és térdre kényszerítettük a háttérhatalmat.
Szóval, most idehaza lesz a menés, főnököm? Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra lövünk. Az nincs benne az én zsoldomba’ főnök, meg nem is úgy vagyok szolmizálva. Szocializálódva, ha akarod, a Zsoti úgy is tudja mondani.
Te vagy a Főnök, te mondod meg, mi van. Megcsináljuk okosba Főnök, ne aggódj. Beleverjük a fejüket a pocsolyába. Te mondod, kit kell ütni, mi odavágunk.
Ha megmondod a Zsotinak, hogy mikor lesz az indulás, a Zsoti már kerekedek is. Megfújja a kürtöket. Félreértettél, Főnök, nem lopom el, hanem kürtölök.
Nekem ez tényleg nem téma, Főnök, csak mondjad, hogy mi legyen. Mikor lesz pontosan a következő ütközet? Csak hogy képbe legyek. Be bírjam írni a naptáramba. Mert már kezd betelni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, államadósság. Ápolók, tanárok, diákok. Filozófusok, Soros.
Kit nem győztünk még le?
Március 15? Várjál, Főnök, mindjárt nézem. Nagy mázlista vagy te Főnök, hogy a Zsotinak aznap nincs más dolga, mint békemenetezni.
Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható, csak mondd meg világosan, mi a cél. És akkor én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. Mert amit te mondasz, az nekem olyan, mint a parancs.
Napinarancs, mondanám, ha vicces kedvemben volnék.
Ez a jó itt ebben az országban, hogy mindig más ellen harcolunk. Értem én főnök, nem hülye a Zsolti, harcolni kell. Békében nincs esélyünk, mihez kezdenénk, ha nem lenne mindig háború! Halálra unnánk magunkat, aztán ott feküdnénk, kiterítve.
Megvan már, hogy honnét indulunk? Úgy lesz minden, ahogyan parancsolod. Csak adjál hozzá dzsípieszt, hogy megtalálják a hadaim a helyszínt.
És a végére egy kérdés: az jó, hogy mindig mindenkit lenyomunk. De az nem lehetne, hogy egyszer már végre ne győzzünk senki ellen?
Két évvel ezelőtt, 2016. február 23-án Lukács Zoltán, az MSZP alelnöke a Klubrádió reggeli műsorában mondta el, hogy 15-20 “bőrfejű”, fiatalember állta el a Nemzeti Választási Iroda bejáratát az Alkotmány utcában. Ezzel megakadályozták, hogy a párt szóvivője, Nyakó István népszavazási kérdést nyújtson be a vasárnapi boltzárral kapcsolatban.
A történet előzménye, hogy a hivatalosan heti pihenőnapnak nevezett, ám valójában az üzletek vasárnapi zárva tartását célzó törvény heves vitákat és ellenérzéseket váltott ki a társadalomban. Többen is megpróbáltak népszavazást kezdeményezni az ügyben, ám ezek a próbálkozások egytől egyig elbuktak.
Hol a jog állta útját, hogy az emberek szavazhassanak a vasárnapi nyitva tartásról, hol pedig valamilyen külső körülmény miatt hiúsult meg a népszavazás.
Amikor azon a február 23-i napon Nyakó István, az MSZP szóvivője a kora reggeli órákban megérkezett a Nemzeti Választási irodához, ám hiába volt ő az első, mégis megelőzte egy idős hölgy. Erdősi Lászlóné ugyan csendben – és látszólag magányosan – ült a választási iroda előterében, ám szemmel látható volt, hogy az előbb említett kopasz fiatalemberek hallgatólagos támogatását élvezte.
Lukács Zoltán az MTI-nek elmondta: provokációnak tartja az esetet, hogy szélsőjobboldali férfiakat küldött rájuk a hatalom. Szerinte nehezen elképzelhető, hogy a helyszínen lévő férfiak mindannyian népszavazási kérdést akartak benyújtani, sokkal valószínűbb, hogy meg akarják akadályozni, hogy a vasárnapi zárva tartás ügyében népszavazást lehessen tartani.
A sajtó – legalábbis annak a kormányhoz nem kötődő része – utánaeredt a történetnek. Hamar kiderült, hogy a kopasz fiatalemberek passzív, de hathatós védelmét élvező hölgy nem más, mint a herceghalmi polgármester felesége.
Akinek a férjéről, Erdősi Lászlóról annyit lehet tudni, hogy a régi fideszesek közé tartozik, 2010-ben Herceghalmon a Fidesz jelöltje volt, 2014-ben viszont már függetlenként indult. A felesége azonban még ekkor is egy Orbán Viktort ábrázoló, „Az én miniszterelnököm” feliratú kitűzővel járt-kelt a településen a választás idején. A Facebookon pedig többen arra hívták fel a figyelmet, hogy Erdősi Lászlóné és a rezsicsökkentést reklámozó idős asszony nagyon hasonlít egymásra.
Utóbb az is kiderült, hogy egytől egyig büntetett előéletűek azok a kopaszok, akik megakadályozták, hogy Nyakó István beadhassa népszavazási kezdeményezését, egyiküket fegyveres rablásért ítélték el. (Mindezt Nyakó ügyvédje tudta meg a nyomozati iratokból.)
Ami viszont furcsa, hogy sem Erdősi Lászlónét, sem a kopasz fiatalembereket nem hallgatták ki az ügyben. Hiába derítette ki a rendőrség, hogy kicsodák, hiába adták meg a nevüket, elérhetőségüket, a nyomozó szervek nem tartották fontosnak, hogy megkérdezzék ezeket a kopasz urakat.
Pedig elmondhatták volna, hogy valójában miért is mentek egy igen szokatlan időpontban a választási irodához, miért tornyosultak fenyegetően az MSZP kezdeményezését beadni kívánó Nyakó István elé. Mióta foglalkoznak olyan intenzíven közéleti kérdésekkel, hogy reggel 6 órakor népszavazási kezdeményezést tartalmazó dossziékkal érkezzenek a választási irodához? Lett volna kérdés elég, de talán azért sem zaklatták őket, mert még elkotyogták volna, hogy ki rendelte őket e viszonylag szokatlan időpontban a Nemzeti Választási Irodához.
A fotókon szereplő kopaszok közül ketten, a Tibike és Lóci becenévre hallgató nagytestű fiatalemberek egy korábbi felvételen Fradi Security feliratú rendezői mellényben, sorszámmal a mellükön láthatók.
A sajtó azt is megtudta, és nyilván Erdősi Lászlóné is elmondta volna, ha a nyomozó hatóságok megkérdezik, hogy az őt kísérő fiatalembert Varró Ádámnak hívják.
Az pedig nyilván csak a véletlen műve, hogy Varró Ádám és Kubatov Gábor titkára, Kindlovits Máté osztálytársak is voltak a Pál Apostol Katolikus Gimnáziumban. Hab a tortán, hogy osztályfőnökük Ríz Levente volt, a XVII. kerület fideszes polgármestere volt.
Sok a különös egybeesés, melyek azért jelzik, hogy a Polt Péter felügyelte ügyészség miért nem tett semmit. Pedig, egy állampolgárt megakadályozni abban hogy demokratikus jogait gyakorolja – szavazzon, népszavazási kérdést nyújtson be, stb. – a jogállamiság súlyos megsértése és mint ilyen, bűncselekménynek számít.
Az ügyészség a történtek után fél évvel bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást.
Egy internetes mém 2016-ból.
A történet utózöngéje, hogy a múlt héten kiderült: Nyakó István pótmagánvádas büntetőeljárás indított azokkal a kopaszokkal szemben, akik két évvel ezelőtt megakadályozták, hogy elsőként adja be a népszavazási kezdeményezést.
Magánvádas esetben nem a Polt Péter vezette ügyészség képviseli a vádat, hanem a sértett.
Eltűnt a plakátokról az újsághirdetésekből Soros György fényképe és ezzel együtt a felszólítás, hogy meg kell őt állítani. Az egykor a Fidesz mai vezetőit is támogató 87 éves magyar származású amerikai milliárdos fotójával és róla szóló szövegekkel nemrég még Dunát lehetett volna rekeszteni, ám a vasárnapi hódmezővásárhelyi választás óta alig lehet látni valahol.
Soros György már nem téma. Budai Gyula tegnapi sajtótájékoztatóján ugyan időlegesen előkerült, de ez feltehetőleg annak tudható be, hogy a volt feljelentésügyi biztost elfelejtették értesíteni a változásról.
Márpedig fontos tudni, hogy aktuálisan ki az ellenség és ki a barát. Kit kell szeretni, és kinek kell nekimenni.
Lehet, a Fidesz központban úgy ítélték meg, hogy kissé túltolták s biciklit, és ez a 87 éves idős úr nem alkalmas arra, hogy a magyarok a tőlük elvárt szinten és minőségben gyűlöljék.
A migránsok még maradhatnak, mint elsőszámú közellenség, Brüsszel véleményes. Bennük még van valamennyi tartalék, tőlük valószínűleg továbbra is meg kell védeni az országot. És ki más lenne, aki megvéd bennünket, mint a kormány?
Soros azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért megbukott. Egy ideig jó ellenségnek számított, de az utolsó időkben egyre rosszabbul teljesített. Talán mert a magyar emberek, bármennyire is szerették volna, nem voltak képesek elhinni, hogy minden rossz miatta van.
Hogy Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje azért állhat – a szó szoros értelmében fényűző módon – a saját lábán, mert Soros rosszat akar a magyaroknak. És Mészáros Lőrinc sem azért keres még álmában is milliókat, mert Soros György a magyarok elleni gaztettekben mesterkedik.
Idegen tollakkal ékeskedünk: a címet a Kétfarkú Kutyapárttól kölcsönöztük, ez a mondat lesz a viccpárt március 15-i békemenetének egyik jelszava. Nem loptuk el a címet, csak – fideszes szóhasználattal – megvédtük. Úgy gondoljuk, hogy ez fejezi ki leginkább a kormányzatban az elmúlt hetekben eluralkodott kommunikációs zűrzavart, és az ennek nyomán kialakult helyzetet.
Mindez a Fidesz hódmezővásárhelyi veresége óta láthatóvá is vált. A Fidesz elleni korábbi támadásokat – Mészáros Lőrinc mesébe illő gazdagodását, Rogán Antal, helikopterezét és a letelepedési kötvények körüli mozgolódását, a Lázár János földjei közé beékelődött titokzatos kastélyt – még lehetett titkolni, vagy bagatellizálni. Az volt a látszat, hogy hát igen, vannak, akik nem teljesen törvényesen élnek, de Orbán Viktor és a családja minden gyanún felül áll.
Ezen az imázson keletkezett egy minden korábbinál hatalmasabb rés, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök veje, Tiborcz István nyakig benne van az országot milliárdokkal megkárosító Elios-ügyben. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának sokáig titkolni próbált, ám végül kiszivárgott jelentése szerint központilag szervezett bűncselekmények sorozatáról van szó. A kormánypárti sajtó természetesen nem foglalkozott az üggyel, amikor meg mégis, mert muszáj volt, a felelősséget megpróbálták az időközben ellenséggé vált egykori barátra, Simicska Lajosra tolni. Az MTI még Tiborcz István nevét sem volt hajlandó leírni, az ellenzéki pártok ezzel kapcsolatos közleményeinek közlését – ha szerepelt bennük Tiborcz neve – rendre megtagadta.
De az internet világában az információ terjedését legföljebb lassítani lehet, megállítani nem. Ez volt az egyik legfőbb oka a hódmezővásárhelyi bukásnak, és ez az, amiért most a Fideszben minden korábbinál nagyobb kommunikációs káosz mutatkozik. Ennek kezelésére úgy tűnik, nincs megfelelő ember, a Független Hírügynökségnek épp ma nyilatkozó Kovács Zoltán – nem a kormányszóvivő, hanem az Élet és Irodalom főszerkesztője – arról beszélt, hogy amíg velük volt Simicska Lajos, nagyobb eséllyel kezelhették az ilyen és ehhez hasonló nagyságrendű botrányokat.
Korábban Kádár János regnálása idején volt egy olyan közvélekedés, hogy a János bácsi puritán, tisztességes ember – szokta is mondani, hogy én a gyalogosok pártján állok – és amikor a sokaknak szemet szúró visszaélések, a törvénytelen gazdagodások kerültek szóba, szinte mindig hozzátették: a János bácsi rendes ember, kár, hogy ennyi gazemberrel van körülvéve.
Akik ezt mondták, abba már „elfelejtettek” belegondolni, hogy Kádár volt az, aki „ezekkel a gazemberekkel” körülvette magát.
Az Elios-ügy elért az Orbán-családig, és a nép ezt sokkal nehezebben tudja tolerálni, mint amikor „csak” a főnök körüli csókosok lopnak.
Kettőzött erővel kell dolgozni, ez a tanulság. Ezt mondta Orbán Viktor a Fidesz a hódmezővásárhelyi vereség kapcsán.
Lefordítjuk újbeszélről magyarra: kétszer annyit kell helikopterezni, eliosozni, mint eddig.
Még több Habony, Mészáros, Garancsi.
Még, még, még, ennyi nem elég.
Ha tovább támadják a Fideszt, meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha még akkor is támadják, akkor Lovasberényig.
Kettőzött erővel kell dolgozni. Merthogy, bizonyos értelemben, és bizonyos körökben, az a munka, hogy elveszik a közösből, ami szerintük nekik jár.
A magyarok lopásnak hívják az ilyet.
2014-ben azt mondták, hogy folytatjuk. És tényleg folytatták: mindent úgy csináltak, mint korábban.
Hazárdnak rendületlenül.
Isten, haza, csalás.
Még ideológia is kerítődött hozzá: inkább mi lopjuk szét az országot, mint holmi jött-ment idegenek. Amúgy meg, méltóztassanak körülnézni, megvan itt minden.
Látszik Pestről a Halászbástya? Budáról az Országház? Magasról nézvést az ország?
Na ugye!
A Gellérthegy is a helyén van, nem vitte el senki.
A Balaton is egyben, igaz, jórészt a vejé, meg a Lölőé.
De inkább náluk legyen, mint másoknál.
Ezért kell a hátralévő időben még a mostaninál is intenzívebben. Amíg még lehet. Kettőzött erővel. Ki tudja, mennyi van még hátra, meddig lehet még venni a közösből. Szorít az idő, kétszer gyorsabban kell törvényeket hozni. Hogy minden törvényes legyen, az is, ami eddig törvénytelen volt.
A lopás például törvénytelen, kivéve, ha közérdeket szolgál. Ha nem mi lopunk, ellopja más. És mi sokkal szebben, stílusosabban lopunk, mint azok, akik csak most kezdik tanulni a fortélyokat.
Ez a tanulság barátaim. Ezért veszítettünk Vásárhelyen.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak.
Kétszer annyi stadion kell, háromszor annyi kisvasút, négyszer annyi letelepedési kötvény.
És olyan békemenet lesz március 15-én, hogy a faltól kapjuk a másikat.
A hódmezővásárhelyi Fidesz-fiaskó óta már sokan tudják, amit korábban is sejteni lehetett. Azt, hogy a Fidesz megbukott. Nem nagy bátorság ezt kimondani, a vak is látja, hogy a vesztes már megvan: a nemzeti együttműködés rendszerének élcsapata lejtmenetbe kapcsolt, innen már nagyon nehéz visszakapaszkodni.
A Vezénylő Tábornok és csapata vesztettek. Tudják ezt ők maguk is, ezért az idegesség, a növekvő arrogancia, az, hogy gyakorta már a látszatra sem ügyelnek.
Csodafegyverben nem bízhatnak a hatalmon lévők, ellőtték az összes puskaporukat. Már csak az elvakult Orbán-fanok hisznek nekik, a többiek számára ez nem több mint egy rosszul előadott tündérmese.
A vesztes kiléte már ismert, csak azt nem lehet még tudni, hogy ki fog győzni.
Győztes kerestetik. Sőt, győztesek. Egyedül ugyanis senki nem fog nyerni a Fidesz ellen. Nem azért, mintha a Fidesz annyira erős volna. Épp ellenkezőleg: kutyaütő csapat ez, jobb bajnokságban pofozógép lenne. A kapus rendre árnyékra vetődik, a védelem átjáróház, a középpályások csak keresik a labdát, a csatárok még helyzetbe sem kerülnek. Hogy ez a pancser gyülekezet a tabella élén áll, kizárólag annak köszönhető, hogy az ellenfél még mindig a csapatösszeállítással van elfoglalva.
Ha április 8-án nem Kubatov-közeli kopaszok vizslatják majd a vállunk mögött, hova húzzuk az ikszet, akkor kijelenthetjük, hogy a vesztes már megvan.
„Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást például, Stop Soros, meg egyebek. Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb.” Bencsik Andrástól származik ez a kijelentés, az Echo TV sajtóklubjában mondta a Demokrata főszerkesztője.
Bencsik Andrásnak nem az a baja a sorosozással, hogy nem igaz, és a legalapvetőbb emberi ösztönre, a félelemre, valamint a butaságra épít. Amíg Hódmezővásárhelyen „rendben mentek” a dolgok – értsd: a Fidesz hatalma öröknek látszott – addig Bencsiknek sem volt baja a sorosozással. Nézte ő is a plakátokat, látta a lapokban a kormányhirdetéseket, és magában bizonyára jót derült rajtuk.
Ezek a barmok biztosan beveszik, gondolta magában.
Aztán ezek a barmok nem vették be. Más barmok talán igen, mert a félelem nagy úr, a butaság meg még annál is nagyobb, ám a hódmezővásárhelyiek most nemet mondtak a gyűlöletre.
Persze főleg a lopásból lett elegük, az verte ki náluk a biztosítékot. A Lázár János családjának földjei közé épült titokzatos kastély, az Elios céggel kapcsolatos visszásságok (visszafogottan fogalmaztunk), de talán a sorosozással is tele lett a hócipőjük. Mert bár közel élnek a határhoz, és sokan a saját szemükkel is látták 2015 nyarán a menekültáradatot, de azt is tapasztalták, hogy azóta alig jönnek, és akik mégis, azok sem nálunk kívánnak letelepedni.
Senki sem akarja elvenni a munkánkat, a kultúránkat, senki sem akarja nem tisztelni a törvényeinket.
Vagyis, ez utóbbi nem teljesen igaz. Vannak, akik nem tisztelik a törvényeinket, de ezek az emberek nem a migránsok között keresendők. Bencsik András magyar párttársai azok, akik nem tisztelik a magyar emberek törvényeit.
Erre az igazságra döbbent rá a Demokrata főszerkesztője a vásárhelyi narancsos bukta után. Bencsik tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy abba kellene hagyni a lopást. De ennek még nem jött el az ideje, így, első lépésként, maradt neki az, hogy a sorosozás bunkóság.
Alighogy győztünk, máris fanyalgunk. Nem tetszik a hősünk, akit győzelemre segítettünk. Most jöttünk rá, hogy ez a mi győztesünk, aki által mi is győztesek lettünk, nem olyan, mint amilyennek gondoltuk. Valójában persze nem gondoltunk róla semmit, mert azt is csak titkon reméltük, hogy vele majd elkergethetjük a Fideszt Hódmezővásárhelyen.
Megtörtént.
Hogy is mondta a rendszerváltozás hajnalán, az MDF győzelmekor – hú, de régen volt! – Beke Kata? Jézusmária, győztünk!
Itt állunk most a győztesünkkel, tanácstalanul, és se kiköpni, se lenyelni, nem tudjuk. Sokunknak túlságosan jobboldali, a szükségesnél is keresztényebb. Lám, már a megválasztása estéjén is miket mondott. Másoknak, akik szintén velünk vannak, az új polgármester nem elég magyar, nem elég ájtatos, és még csak megközelítőleg sem olyan, amilyen.
A mi hazánkban már régóta két Magyarország van. E kétfelé szakított ország egyik felén azok élnek, akik szeretik, ha van valaki, aki megsimogatja a fejüket, amikor jók, és csak kicsit fájó kokit ad, ha rosszak. Elfogadják, hogy e diktatúrát üzemeltető bácsi mindenkiről tudja, hogy az illető jó-e vagy rossz.
Apánk helyett apánk.
Gondoskodik rólunk, gondolkodik helyettünk.
Ha lop, hát istenem, van ilyen – a másikak is loptak.
A múltba néző árvalányhajasok alattvalók szeretnek lenni, mert nem hisznek abban, hogy a sorsukat maguk is képesek irányítani.
A másik Magyarország lakói vegyes társaság: sok mindenről mást gondolnak, de néhány dologban egyetértenek. Abban például, hogy szeretik magunk eldönteni, hogy mikor jó magyarok, hazafiak, családapák, polgárok. Nincs szükségük arra, hogy más mondja meg helyettük, hogy mi a jó nekik. Magukban hisznek – abban, hogy nem a ráolvasás, hanem a munka számít. Nem a lózungok, hanem a 3 T. Tehetség, tudás, teljesítmény.
Ja, és nem szeretik a lopást. Azt sem, ha a mieink lopnak.
Akkor áll majd talpra ez az ország, ha e két tábor elfogadja a másikat. Nem holnap lesz ez, de olyan nincs, hogy valamikor ne váljon élhetővé ez a haza. Olyanná, amelynek a polgárai nem hivalkodnak a magyarságukkal, hanem büszkék arra, hogy magyarok. Mert lehet mellébeszélni, maszatolni, múltat másítani, de vannak örök emberi dolgok, amelyek nem változnak.
Például az, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.
Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy nem csak mi vagyunk magyarok, nem csak mi vagyunk demokraták, hanem azok is, akik másként magyarok, és másként demokraták, mint mi.
Ez a hódmezővásárhelyi történet egyik fontos tanulsága: hogy nem a tévedésektől kell tartanunk, hanem a tévedhetetlenektől.
Nemcsak az a baj a migránsozással, hogy megmérgezi a lelkeket, és a legijesztőbb emberi tulajdonságra, a mérhetetlen butaságra épít. Ez is baj persze, de még ennél is ártalmasabb, hogy felosztja a magyarokat jóra és rosszra. Legutóbb a Magyar Idők közölte elszörnyedve egy nemzetközi honlap tanulmányozása után, hogy vannak olyanok, akik szótárral és térképpel segítik a migránsokat. Értjük ugye, miről van szó: nem milliárdokat lopnak el a közösből, hanem egy hazánkba vetődött embernek segítenek abban, hogy megértesse magát, elmondhassa, ki ő, és mit akar, és ha valahova el szeretne jutni, abban is segítenek neki.
2015-ben, a migránsválság tetőfokán még olyan emberek is voltak, akik vizet adtak a szomjazóknak, ételt vittek az éheseknek a Keleti pályaudvarra. Ők a kormányzat kommunikációja szerint gonosz emberek. Rosszat akarnak a magyaroknak, azt akarják, hogy szöcskét egyenek, grillezett skorpiót. Nem azokkal van baj, akik szétlopják az országot, hanem azokkal, akik néhány, még nálunk is szerencsétlenebbnek segítenek.
Jó és rossz emberekre osztja fel ez az ítélkezés a magyarokat. Aki a kormányzati kánonnal énekel, jó, aki mást gondol a világról, tisztességről, erkölcsről az rossz.
Aki nem örül annak, hogy van egy nagy és gondoskodó állam a feje fölött, élén az örök és megbonthatatlan vezetővel, hazaáruló és idegen hatalmak ügynöke. Az a jó, aki örül annak, ha az állam és annak vezetője nemcsak gondoskodik róla, de gondolkodik is helyette. Megsimogatja a buksiját, ha jó volt, és kokit nyom a fejére, ha rossz. És ez az állam, élén az örök és megbonthatatlan vezetővel, sosem téved. Mindig tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Aki nem áll be a sorba és nem sodródik a nyájjal, az magára vessen. Ezt üzeni a magyaroknak a kormány kommunikációja.
Amúgy ezt célozza az oktatás szándékos lebutítása is. Legutóbb Lázár János kelt ki a gimnáziumok ellen, korábban Parragh László éltette a bunkóságot. Nem kiművelt, hanem elbutított emberfők kellenek, akik nemcsak azt hiszik el, hogy kötelező lesz szöcskét enni, hanem azt is, hogy nem az egészségügy van romokban, hanem mi betegek rohangálunk minden bajunkkal orvoshoz.
Tessék egészségesnek lenni, vagy odahaza meggyógyulni!
Írók, alkossatok remekműveket!
Hassatok, alkossatok, gyarapíccsatok, és a haza fényre lesz derülve!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
