Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A Fidesz 17 pillanata – Táska, készpénz, belerak, elmegy: a Quaestor-botrány

32 ezer sértett, 2963 feljelentés, 677 kihallgatott tanú, 42 házkutatás, 750 ezer lefoglalt e-mail – mi az? Akinek nem ugrik be rögtön, annak eláruljuk a helyes megfejtést: ez a három évvel ezelőtt kibukott, Quaestor-botrány!

És mielőtt felidéznénk a máig tartó ügy részleteit, álljon itt egy friss hír: ezek szerint a cégcsoport korábbi vezetői a befektetők pénzének a megtérülését nem az üzleti tervek szerint végzett gazdasági tevékenység eredményétől, hanem részben a természetfeletti erők beavatkozásától, így például hindu tűzszertartástól várták, illetve ezek révén remélték a leleplezés elkerülését is.

Az úgynevezett Quaestor-ügy 2015 március 9-én robbant ki, amikor a cég ügyfelei megrohanták a Quaestor irodáit, ám a pénzükhöz nem tudtak hozzájutni. A nyomozást 2015. március 11-én rendelték el, és december 16-ára befejeződött.

A jegybank 2015. március 10-én részlegesen felfüggesztette a Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki a céghez a társaságnál észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Hruria Kft. 210 milliárd forint vállalati kötvényt bocsátott ki, ebből 150 milliárd forint fiktív kötvénykibocsátás lehet.

A Magyar Nemzeti Bank 2015. április 17-én visszavonta a Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét, és kezdeményezte annak felszámolását. 

A Fővárosi Főügyészség a cégcsoport tulajdonosát és vezetőjét, Tarsoly Csabát és tíz társát különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett sikkasztás, csalás és más bűncselekmények elkövetésével vádolta meg, öt vádpontban 5458 rendbeli csalást és sikkasztást rótt a 11 vádlott terhére. A bírósági tárgyalás 2016. június 12-én kezdődött a Fővárosi Törvényszéken.

A vád szerint a jelenleg házi őrizetben lévő – és két évig előzetes letartóztatását töltő – Tarsoly Csaba és társai mintegy

47 társaságból álló bűnszervezetet hoztak létre,

amelynek elsődleges célja a befektetők pénzének, értékpapírjainak eltulajdonítása volt. Ezt szintén Ibolya Tibor fővárosi főügyész mondta, amikor ismertette a 1548 oldalas vádirat lényegét.

A vádirat szerint a bűnszervezet Tarsoly Csaba irányítása alatt működött, hozzá csatlakozott a Quaestor csoport vezetőtestületének még három tagja, őket könyvelők, informatikusok és más vezető beosztású alkalmazottak segítették. Az ő feladatuk volt egyebek mellett a felügyelet megtévesztése, az eltulajdonított értékekről titkos nyilvántartás vezetése, valamint az ügyfeleket megtévesztő marketinges kampány menedzselése.

Az első vádpont szerint a vádlottak a Quaestor Értékpapír Zrt. sérelmére 46,6 milliárd forintnyi értékpapírt tulajdonítottak el 2007-2012.

A második vádpont az, hogy a vádlottak nem létező állampapírokat értékesítettek, amivel 11 ügyfélnek 3,2 milliárd forint kárt okoztak, szintén 2007-2012 között. Ezt későbbi bűncselekményekből származó bevételből – a lelepleződés elkerülése érdekében – megtérítették.

A harmadik vádpont szerint elhallgatták az ügyfelek elől, hogy a Quaestor fizetésképtelenné vált, és valóságos és fiktív kötvényeket is forgalmaztak a visszafizetés reális esélye nélkül, 2007-2015 között.

A negyedik vádpont szerint 2007-2015 között opciós szerződéseket kötöttek fiktív vállalati kötvények megvásárlására több mint 500 ügyféllel, amivel összesen 6 milliárd forint kárt okoztak.

Az ötödik vádpont szerint Tarsoly Csaba összesen 1,2 milliárd forint értékben készpénzt tulajdonított el 124 alkalommal 2007 júliusa és 2013 októbere között.

„Ezt úgy értsék, ahogy mondom: táska, készpénz, belerak, elmegy”- fogalmazott Ibolya Tibor.

A zár alá vett és lefoglalt vagyon értéke több mint 44 milliárd 405 millió forint.

Bár az ügy vádlottjai között nem szerepelnek politikusok, Tarsoly Csaba sok szállal kötődik a Fidesz legfelső köreihez. Számos alkalommal találkozott és fotózták együtt Orbán Viktor miniszterelnökkel, és igen szoros kapcsolatot ápolt Szijjártó Péter külügyminiszterrel is.

A Miniszterelnökség által közreadott képen Szijjártó Péter, a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos és Tarsoly Csaba, a Quaestor Csoport elnök-vezérigazgatója.

Sokan ennek tulajdonítják, hogy jó ideig úgy tűnt, Tarsoly megúszhatja a botrányt. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a botrány kirobbanása után hetekig nem hallgatták ki, és nem is vették őrizetbe. Mindezt úgy is lehetett értelmezni, hogy hagytak neki időt, hogy „elrendezze” a dolgokat, vagyis, magyarul, eltüntesse a kínos bizonyítékokat.

Politikailag ugyancsak pikáns oldala a történetnek, hogy Tarsoly Csaba titkára, Mikuska Zoltán, a botrány kirobbanása idején Polt Péter legfőbb ügyész lányának udvarolt. Ennek az ügynek számos furcsasága között említhetjük azt is, hogy a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági Minisztériumhoz tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház a botrány kirobbanása előtti napokban 3,8 milliárd forint értékű állampapírt vett ki a Quaestorból, – akkor, amikor a kisbefektetők még nyugodtan aludtak, mert bíztak benne, hogy a pénzük jó helyen, sokat fial, és kamatostul kapják majd vissza. Mint nem sokkal később kiderült, Orbán Viktor személyesen rendelte el, hogy a minisztériumok vegyék ki a pénzüket a brókercégekből a Buda-Cash csődje után.

„Én rendeltem el. Tehát akkor, amikor láttuk, hogy a Buda-Cash bedőlt, és azt az értékelést kaptuk, hogy dominóeffektus érvényesülhet, és láttuk, hogy néhány önkormányzat a pénzével beszorult, akkor elrendeltem, hogy minden minisztérium nézze meg, van-e bármilyen kapcsolata bármilyen brókercéggel, és ott állomásoztat-e bármennyi közpénzt, és ha igen, akkor azt azonnal vonja ki. Ilyenkor egyetlen forint közpénzt sem szabad tartani brókercégeknél” –mondta a miniszterelnök egy soproni rendezvényen.

Ugyancsak érdekes fejlemény, hogy a botrány kirobbanása után szokatlan változás állt be a cég vezetésében. Tarsoly Csaba helyét egy büntetett előéletű, tanulatlan, korábban közmunkásként dolgozó Orgován Béla nevű személy vette át vezérigazgatóként, akit ezek szerint olyan sikeresen vezettek vissza a munka világába, hogy hősünk semmi emberből hirtelen egy országos ismertséggel bíró brókercég vezérigazgatója lett.

Itt jegyeznénk meg, hogy azt a tényt, hogy immár nem Tarsoly Csaba áll vezérigazgatóként a Quaestor élén, hanem már a fentebb említett Orgován Béla tölti be a tisztséget, a cég társasági szerződésének módosításában is ki kellett fejezni. Ezt az új társasági szerződést, ahogyan bizonyára a régit is, feltehetően ügyvéd fogalmazta és ügyvéd vitte el bejegyzésre a cégbíróságra, ahol joghoz értő emberek jegyezték be a változást.

Vagyis, lett volna itt dolga az ügyvédi kamarának is.

Érdekes az is, hogy Ibolya Tibor fővárosi főügyész szerint a Külgazdasági és Külügyminisztériummal kapcsolatban nem nyomoztak, a Quaestorban lévő pénz kivételét nem bennfentes értékpapír-kereskedelemként kezelték, hanem úgy, hogy „valamilyen információ alapján” kivonták az állampapírokat onnan. Elmondása szerint amennyiben a KKM annak ellenére nem vette volna ki az állam pénzét a Quaestorból, hogy információi szerint „valami nem stimmel”, akkor merülhetett volna fel bűncselekmény, hűtlen kezelés gyanúja.

S ha már az ügy érdekességei között tallózunk: az akkor még nem bezárt Népszabadság információi szerint egy nappal a Quaestor öncsődje után meghalt Szilágyi András, aki a külügyi tárca beruházási főosztályvezetője volt. A lap a Bem téri folyosókon terjedő pletykák alapján azt írta, hogy „Szilágyi önkezével vetett véget életének.”

Sajtóhírek szerint Szilágyit jelölték a quitói nagyköveti posztra, amely élete nagy álma volt – ezért sok kollégája nem is érti, miért lett öngyilkos két héttel a kiutazása előtt.

A Quaestor-ügy károsultjainak ügye több kormányzati ígéret ellenére máig nem rendeződött. Az MTI 2017. december 21-én arról számolt be, hogy a brókercégek csődje miatt károsultak pertársasága keresetet nyújtott be a Magyar Nemzeti Bank, az állam és az Állami Számvevőszék ellen a Fővárosi Törvényszéken. A periratban az „alperesek felelősségének megállapítását kérik a 2015. év tavaszán felszámolás alá vont brókercégek és kapcsolt vállalkozásaik jogellenes tevékenysége által nekik okozott mintegy 28,8 milliárd forintnyi kárral összefüggésben.”

Az Alkotmánybíróság épülete előtt tartott tüntetés résztvevői.

Tájékoztatásuk szerint a kereseti kérelem „indítványozza Orbán Viktor miniszterelnök, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke, Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök, Windisch László, az MNB alelnöke, Domokos László, az ÁSZ elnöke személyes meghallgatását az üggyel kapcsolatos döntéseik és kijelentéseik indoklását kérve.”

A perközösségben 1264 Quaestor-, 229 Hungária- és 159 Buda-Cash-károsult érintett.

 

A kormánypárt nélkül értelmetlenek az ellenzéki viták

„A viták ideje lejárt, ez most a választók döntésének az ideje.” Ezt üzente Orbán Viktor, amikor Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti vitára invitálta. Még csak nem is személyesen állt szóba a vitázni vágyóval, hanem, jelezvén, hogy számára ez egy jelentéktelen ügy, sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül üzent. Vona Gáborral sem vitatkozik a miniszterelnök, Szél Bernadettel sem, senkivel. De nemcsak a miniszterelnök tartja távol magát az ilyen megmérettetésektől, a kormány más tagjai, sőt, a kormánypárti politikusok is kerülik a vitákat.

Részükről ez érthető, számukra nincs értelme vitatkozni – csak rosszul jöhetnek ki belőle. Még akkor is, ha esetleg jól szerepelnek. Toronymagasan vezet a Fidesz, egy hónappal a választás előtt nem érdemes kockáztatni. Biztonsági játék kell ilyenkor, tartani az eredményt.

Lehet azzal érvelni, hogy ez a választók lenézése, mert a szavazóknak joguk volna tudni, hogy melyik párt milyen programmal szeretné a jövőben vezetni az országot. Lehet ezt is, de nincs értelme. A kormányoldal már jó ideje nem vitázik.

Viták azért vannak: az ellenzéki pártok – szakmai és politikai kérdésekben – rendre megvitatják egymással a programjaikat. Normális üzemmenetben van ennek értelme, hiszen a szavazók így megtudhatják, hogy az egyes pártok mit kezdenének az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal és úgy általában, Magyarországgal.

A kormánypárti vitázók nélkül azonban mindez nem csupán értelmetlen, de kontraproduktív is. Nemcsak azért, mert így egyoldalú az a kínálat, amelyet a választóknak nyújtanak, hanem azért is, mert ezzel magukat degradálják. Az nem vita, ahol nincs ott a kormánypárt, legföljebb csetepaté. Egy Orbán nélküli miniszterelnök-jelölti vita azt a látszatot kelti a választókban, mintha sok kis törpe tülekedne a hatalomért, miközben a kihívó, minden tekintetben magasan fölöttük állva, várja, hogy a végén melyiküket kell majd legyőznie.

Ezt látja a választó. Nem azt, hogy Orbán és a kormány tagjai félnek a vitától, hanem azt, hogy rangon alulinak tartják, hogy a véleményüket másokkal megismertessék.

A pártok szakmai és politikai vitájának csak úgy lenne értelme, ha a kormánytagokat és  a Fidesz-KDNP politikusait is rá lehetne venni, hogy „leereszkedjenek” a többiek közé. Miután azonban ez nem áll az érdekükben, racionálisan nem várható el tőlük, hogy az érdekeik ellen cselekedjenek.

Márpedig, ha az ellenzék csak egymással vitatkozik, az, még ha olykor színvonalas is a diskurzus, csak azt jelzi a választó felé, hogy már megint valamiféle csetepaté zajlik.

Hogy a választók megérdemelnék a valódi vitát, és a demokrácia is a vélemények ütköztetéséről szól? Ne tessék már minket ilyen régi, elavult dolgokkal hülyíteni!

Ha egy osztrák miniszter tudósítana Budapestről

Képzeljük el a szituációt. Idejön Budapestre egy osztrák miniszter, megáll Budapest egyik utcáján. Mondjuk ott, ahol éppen ételért állnak sorba az emberek. Nemcsak hajléktalanok, hanem olyanok is, akiknek van fedél a fejük fölött. Nem mind munkanélküliek, soknak közülük munkájuk is van, de hiába dolgoznak a nap nyolc órájában, a számlák befizetése után már nem marad pénzük arra, hogy minden nap meleg ételt egyenek.

És ez az osztrák miniszter elmondja Budapesten, hogy a magyarok nagy része szegény, sokan éheznek, s mint a mellékelt képeken látszik rossz ruhákban járnak.

Vagy ugyanez a miniszter Orbán Viktor háza elől jelentkezik be az osztrák közönségnek. Elmondja, hogy Magyarországon soha nem látott méreteket öltött a korrupció, s ez már a miniszterelnök családjáig is elért. Nem véletlen, mondja a kamerába a miniszter, hogy a magyar emberek Orbán Viktor 32 éves vejét, Tiborcz Istvánt tartják a harmadik legkorruptabb magyarnak. Nála csak Andy Vajna, a TV2, valamint több kaszinó tulajdonosa, és Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor jó barátja korruptabb. Az osztrák miniszter elmondja azt is, hogy a magyar gazdaságnak felmérhetetlen károkat okoz a korrupció, nem is szólva arról a rombolásról, hogy az emberek megtanultak együtt élni vele, és nem is zavarja őket annyira, mert azt gondolják, természetes dolog, hogy a hatalmon lévők lopnak.

Képzeljük el, hogy az ideiglenesen Budapesten állomásozó osztrák miniszter egy fővárosi kórház elől jelentkezik. Elmondja, hogy a magyar egészségügy romokban van, alkalmatlan a feladata ellátására, hosszúak a várólisták, hiányos az intézmények felszereltsége, sok a kórházi fertőzés.

De az sem kizárt, hogy ugyanez a miniszter az MTVA székháza elől tudósítja az osztrák nézőket. Közli velük, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott magyarországi közmédia nem teljesíti feladatát. Hiába költenek rá évente 80 milliárdnál is több forintot a magyar adófizetők, a közmédia ahelyett, hogy tájékoztatná őket arról, hogy mi történik Magyarországon és a világban, inkább maszatol, ködösít, nem egy esetben pedig kifejezetten hazudik.

Ha egy osztrák miniszter eljönne Budapestre, és valamelyik fővárosi utcáról tudósítaná honfitársait az itteni elviselhetetlen helyzetről, Szijjártó Péter még aznap berendelné hivatalába az osztrák nagykövetet, és az sem kizárt, hogy Magyarország hadat üzenne Ausztriának.

Eltűntette a Facebook Lázár János bécsi videóját

Eltűnt Lázár János Facebook oldaláról az a bécsi videó, melyben a politikus osztrák fővárosban uralkodó „elviselhetetlen” állapotokat mutatja be. Még kedden reggel is látható volt, hogy mit kellett átélnie a Miniszterelnökséget vezető miniszternek az osztrák fővárosban, ám mostanra bottal üthetjük a nyomát a nyugat hanyatlásának.

Lázár János nemrégiben még a nem túl nagyszámú emberarcú fideszesek közé tartozott. Neki is megvoltak persze a saját dolgai, emlékszünk még a néhány évvel ezelőtti, nagy port kavart fácánvadászataira, valamint a rejtélyes, ám annál borsosabb árú londoni és brüsszeli hotelszámlákra.

De ezzel együtt, ő volt az a fideszes politikus, aki szóba állt az ellenzéki sajtóval, sőt, alkalmasint még normális hangnemben és mondatokban válaszolt a neki föltett kérdésekre.

A hódmezővásárhelyi vereség után mintha elszakadt volna nála a cérna. Először apátfalvai gazdákkal pálinkázott – korábban azt nyilatkozta, hogy nem bírja az alkoholt, ezért soha nem iszik – és azt mondta, „ha visszajönnek Gyurcsányék, meg a komcsik, akkor ezek a gazdák mindent elveszítenek, földet, támogatást”. Már ez a meglehetősen ütős megállapítás is méltatlan volt korábbi énjéhez, majd jött az ominózus bécsi videó, amely már valódi mélyrepülésként értelmezhető Lázár pályáfutásában. Ebben egy bevándorlókban bővelkedő negyedbe látogatott Lázár János, és a saját szavaival mondta el, hogy nagy ott a kosz, az élet elviselhetetlen, a nyugat hanyatlik. (Bécs egyébként az elmúlt években több különböző listán is a világ legélhetőbb városainak dobogós helyein szerepel. Többnyire az első, vagy a második helyen.)

Mostantól ez nincs. Először arra gyanakodtunk, hogy Lázárnak keddre más lett a véleménye, mint ami hétfőn volt. Hogy szerinte Bécs már nem annyira koszos, mint egy nappal korábban, nem annyira elviselhetetlen és a nyugat is kevésbé hanyatlik, mint 24 órával ezelőtt.

Aztán kiderült, hogy másról van szó. Lázár János a következőt írta a videó eltávolításáról: „Tisztelt Felhasználók! A bécsi léátogatásom alkalmával készült videót a Facebook cenzúrázta és törölte. Azt gondolom, hogy ez sérti a szólásszabadságot, és a szabad véleménynyilvánítás jogát. Ezen bejegyzésemmel is arra kérem a Facebook adminisztrátorait, hogy a videót tegyék újra elérhetővé.”

Vagyis, nem Lázárék vették le a videót, hanem a Facebook találhatta gyűlöletkeltőnek. Arra már gondolni sem merünk, hogy a Facebook is a Soros tervet hajtja végre.

Már a gyűlölet sem a régi

2002-ben a két választási forduló előtt nem volt Soros, nem voltak migránsok. Gyűlölet akkor is volt, de nem annyi, mint most, és minőségében is más. Stílusa volt az akkori gyűlölködésnek – nem mintha ettől szimpatikusabbá vált volna, ugyanolyan gyomorforgató volt, mint a mostani.

Abban az általános iskolában például, ahová a kisebbik fiam járt 16 évvel ezelőtt, a tanító néni hangosan és demonstratívan megdicsérte azt a gyereket, aki fideszes tollal ment az iskolába. (Nyilván a szülei kapták egy kampányrendezvényen).

Ha lementem az utcára, sétálni a kutyával, alig volt olyan nap, hogy ne jött volna oda hozzám egy első látásra kedvesnek látszó néni. Megdicsérte, hogy milyen helyes a kutyus, ám mielőtt még elolvadhattam volna, hogy lám, rajtunk kívül más is észrevette a házijószágunk nagyszerűségét, már mondta is a számára előírt szöveget: De a szocialistákat biztosan megharapná!

Amikor már úgy éreztük a feleségemmel, hogy a levegőben mérni lehet a mérget, és ha ez sokáig ott lappang körülöttünk, gyógyíthatatlanná válunk, a magunk, és elsősorban a gyerekek védelmében úgy döntöttünk, véget vetünk ennek az őrületnek. A választás előtti héten kikértük a gyerekeket az iskolából, és elvonultunk pihenni egy Szeged környéki tanyára.

A választás reggelén pedig hazaindultunk Budapestre, elmentünk szavazni és leváltottuk a kormányt.

Most már nincs meg az a tanya ahová elmenekülhetnénk. A gyerekeink felnőttek és kirepültek, a nénike kommandóknál pedig hatalmasabb, profibb és gonoszabb gyűlölettel állunk szemben. Ráadásul személytelenebb lett minden – Sorost és a nemlétező tervét kell utálni, a bevándorlókat, akik nem akarnak idejönni, legújabban az Egyesült Nemzetek Szervezetét.

Gyerekek nélkül, immár egy másik kutyával, hová menjünk április első hetében?

(Ahonnan a szavazás napjára haza lehet érni.)

Hajtóvadászat öregekre – jön az Erzsébet-utalvány

Az Idősek Tanácsa azt javasolja a kormánynak, hogy a közelgő ünnepek előtt ismét tízezer forintos Erzsébet-utalványt kapjanak a nyugdíjasok. Novák Katalin – aki a tanács alelnöke is – közölte, azért indítványozzák az újabb utalványok kiosztását, mert szeretnék, ha minden magyar, így a nyugdíjasok is részesülhetnének a növekvő gazdasági eredményekből.

Eddig a hír, és nekünk eszünkben sincs arra gondolni, amire normális viszonyok között gondolnánk. Hogy tudniillik a kormány, amelyik regnálásának minden eddigi percében a nyugdíjasokra gondolt, most, a választás közeledtével, még a korábbiaknál is gyakrabban, valamint nagyobb szeretettel gondol rájuk.

Nem erre gondolunk, és nem is arra, hogy ez mindössze egy olcsó trükk, mert ilyenkor a kormányoknak mindig eszükbe jutnak a nyugdíjasok.

Inkább azon tűnődünk, hogy miként történhetett mindez technikailag. Valahogy úgy, hogy az Idősek Tanácsa, amelynek ugyan a Fidesz egyik alelnöke az alelnöke, ám ennek ellenére a kormánytól és Orbán Viktor pártjától teljesen független szervezet, nagyon törte a fejét, hogy mit javasoljon a kormánynak. Megtehették volna azt is, hogy nem javasolnak semmit, mert már annyi mindent javasoltak az elmúlt évek során, hogy nem maradt már javasolni való.

Végül úgy döntöttek, hogy mégis előállnak egy javaslattal: kapjanak tízezer forintos Erzsébet-utalványt a nyugdíjasok. Ezt már úgyis megszokták, ezért aztán nem okoz számukra kiszámíthatatlan egészségügyi következményekkel járó megrázkódtatást.

Kérdés persze, hogy mi lesz a hódmezővásárhelyi nyugdíjasokkal, akik már a február 25-i, a Fidesz szempontjából balul sikerült választás előtt megkapták az Erzsébet-utalványokat. Vissza kell fizetniük a tízezer forint értékű ajándékot, hogy megkaphassák még egyszer?

A Fidesz 17 pillanata – 6. Du ju szpík tolmács?

Három és fél évvel ezelőtt, 2014. október 17-én robbant ki az úgynevezett kitiltási botrány. Nem arról a mostani botrányról van szó, amelyről a Független Hírügynökség a napokban elsőként számolt be, s mely szerint Orbán Viktort és családjának több tagját, kormánytagokat és más politikusokat kitilthatnak az Egyesült Államokból, hanem arról, amikor hat magas tisztséget betöltő magyar állampolgárt kitiltottak az USA-ból. Sajtóhírek szerint Orbán Viktor nagyon mérges lett, amikor tudomást szerzett az ügyről, elsősorban azt nehezményezte, hogy neki nem szóltak előre, és úgyszólván az újságokból kellett megtudnia, hogy mi történt.

 

A kitiltásról diplomáciai úton tájékoztatták a magyar külügyminisztériumot is. Négy nappal később André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője elmondta, hogy az Egyesült Államok nem ad semmilyen konkrét információt a kitiltott személyekről a sajtónak, de a magyar kormánynak sem. Október 27-én Rogán Antal bejelentette, hogy politikai szereplőket, kormánytagokat nem érint az amerikai beutazási tilalom.

S bár sok részlet homályos volt, a botrány egyre nőtt, és mindenki azt találgatta, kik lehetnek a kitiltottak között. A legtöbben Vida Ildikóra, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökére gondoltak, akiről köztudott, hogy az akkor még a miniszterelnökkel baráti viszonyban lévő Simicska Lajos embere. Idővel újabb nevek is előkerültek, elsősorban a titokzatos

Habony Árpád, Giró-Szász András, Heim Péter, Seszták Miklós és Lázár János.

Orbán Viktor konkrétumokat követelt az amerikaiaktól, ám azt a választ kapta, hogy az érintetteket értesítették, ha ők akarják, nyilvánosságra hozhatják, hogy rajta vannak a kitiltottak listáján.

 

Ugyanakkor a 444.hu arról írt, hogy értesüléseik szerint a magyar kormányhoz közel álló, illetve a kormánynak közvetlenül is dolgozó személyek több esetben is megpróbáltak kenőpénzt szerezni amerikai nagyvállalatoktól, az Index pedig megtudta, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén már nyáron foglalkoztak egy ilyen korrupciós kísérlettel. Az egyik cég bejelentése szerint „vizsgálták egy kormány-közeli szervezet szerepét az ügyben, és az esetről Washingtont is tájékoztatták.”

Habony Árpád, aki Orbán Viktor megfogalmazása szerint „nem szerepel a kormány fizetési listáján”, de gyakran megfordult a miniszterelnök és más kormánytagok környezetében, egy internetre föltett, washingtoni fotóval próbálta igazolni, hogy nincs kitiltva az USA-ból.

Ugyancsak érdekes fejlemény volt, hogy

Vida Ildikó, a NAV elnöke a ferihegyi repülőtéren összetalálkozott egy magyar tévéstábbal.

Amikor megkérdezték, hogy hova utazik, Vida Ildikó nem válaszolt. Vida Ildikó hivatali főnöke, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter utóbb azt nyilatkozta, hogy az elnökasszony „rendes évi szabadságát tölti”.

2014 novemberében Vida Ildikó bejelentette, hogy belépése az Amerikai Egyesült Államokba nemkívánatosnak minősül, s elismerte, hogy erről hivatalosan is értesítették. A NAV elnöke ugyanakkor ártatlannak mondta magát, és azt mondta: „semmilyen korrupciós ügynek nem voltam és nem vagyok a részese”.

2014. november 10-én Vida Ildikó, Futó Barnabás ügyvéd, valamint egy Hír TV-s stáb társaságában elment az amerikai nagykövetségre, hogy tájékozódjon, valójában miért is vált nemkívánatos személlyé az Egyesült Államokban.

Nem messze az amerikai követségtől, összetalálkoztak André Goodfriend amerikai ügyvivővel. Vida Ildikó ekkor ejtette ki a száján az elhíresült, és azóta sokat idézett, a NAV elnökének angol nyelvtudására nem jó fényt vető mondatot:

Tolmácsot kérek!

Goodfriend beinvitálta őket a követségre, majd megbeszélésük után Vida Ildikó azt nyilatkozta, hogy semmiféle bizonyítékot nem adtak át neki. Ugyanerről a találkozóról André Goodfriend annyit közölt, hogy „különböző helyekről kapta a korrupcióval kapcsolatos információkat, többek között Horváth Andrástól, a NAV volt dolgozójától is”, akivel személyesen is találkozott.

November 14-én Orbán Viktor, aki végig igyekezett magát távol tartani az ügytől, bejelentette: Vida Ildikó az állásával játszik, ha nem perel be mindenkit, aki a valóságnak nem megfelelő állításokat tett vagy tesz a jövőben.

A helyzet nem javult, sőt, egyre inkább elmérgesedett és André Goodfriend decemberben már konkrét bűncselekmény végrehajtásával vádolta Vida Ildikót.

Az amerikai nagykövetség 2014. december 10-én egy rövid videóban konkrét példákat tett közzé, hogy mivel vádolhatják a kitiltott személyeket. „Rendőrök, akik kenőpénzt követelnek a bűncselekmények áldozataitól. Tisztviselők, akik ellenszolgáltatást várnak az állami szerződésekért. Tekintélyelvű vezetők, akik az állam zsebéből lopnak, hogy saját vagyonukat gyarapítsák. Ez mind példa a korrupcióra, mely aláássa az állampolgárok hitét a kormányukban, táplálja a szervezett bűnözést és a terrorizmust, valamint rontja a gazdasági versenyt.”

Egy nappal később Vida Ildikó teljesítette a miniszterelnök kérését, és feljelentést tett „nem meghatározott személy” ellen. (A Központi Nyomozó Főügyészségen nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt, a Fővárosi Törvényszéken pedig jó hírnév megsértése miatt jelentette fel André Goodfriendet.)

Nem sokkal ezután a kormányhoz közeli sajtóban valóságos hadjárat indult André Goodfriend ellen, majd elterjedt, hogy Goodfriend hamarosan távozik Magyarországról. Az amerikaiak nem nyilatkoztak, maga az érintett többször is elmondta, hogy szeretné kitölteni a hivatali idejét.

2015. február 11-én a Nol.hu azt írta, hogy információik szerint hamarosan távozik Budapestről André Goodfriend. A portál értesülését a követség is megerősítette. Az internetes portál értesülései szerint a döntés hátterében családi okok állnak, és nincs köze ahhoz, hogy az ügyvivő konfliktusba került a magyar kormánnyal.

Hazudni bolondulásig

Félnek az urak, ezért a pökhendi, arrogáns hang. Még akik idáig a többiekhez képest normálisnak tűntek, ők is olyan bizarr mondatokra vetemednek, amelyektől normális üzemmenetben sugárban hánytak volna.

A legújabb mantra, hogy az LMP azért méri fel a budapesti lakásokat, hogy migránsokat telepítsenek oda.

Agyrém, ők is tudják.

Vagy ott van Lázát János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány évvel ezelőtt még azzal dicsekedett, hogy nem bírja az alkoholt. Most meg pálinkát iszik a gazdákkal, hogy megvédje őket. Valószínűleg meg is ártott neki az ital, különben nem mondta volna vendéglátóinak, hogy ha visszajönnek Gyurcsányék és a komcsik, akkor a gazdák elveszítenek mindent.

Ha akarnánk, sem tudnánk másra gondolni, minthogy a hatalom fél.

Pócs János úgy fél, hogy viccelődik. Ő az a képviselő, aki nemrégiben ráírta egy disznóölés áldozatául esett megperzselt malacra, hogy ő volt a SOROS. A fotón látható emberek jót nevettek rajta. Most azzal viccelődött, hogy Jézus jász volt, mert jászolban született.

Kimegyünk röhögni.

Fazekas Sándor miniszter bogárevéssel fenyegeti a magyarokat, hogyha idejönnek a migránsok, mindenki grillezett skorpiót fog enni. Németh Szilárd, a párt egyik ökle rögtön kontrázott erre a baromságra. Hogy ő kóstolt már rovart és nem ízlett neki.

Nem a politikusok találják ki ezeket a mondatokat, hanem egy kommunikációs stáb segíti őket ebben. Összeírnak egy csomó kapitális baromságot, majd meghirdetik, hogy melyik politikus melyiket hajlandó elmondani.

Ha nincs önként jelentkező, akkor találnak.

Fazekas miniszter imázsának már nem sokat ártott a grillezett skorpiózás, Németh Szilárdról pedig bármelyik Erzsébet-utalvánnyal sújtott nyugdíjas el tudja képzelni, hogy nem ízlik neki a rovar.

A hatalom, különösen a vásárhelyi vész óta, fél. Miközben igyekszik magabiztosnak látszani, rémült tekintettel néz bele a világba, és azt mondja nekünk választópolgároknak: ne nézzetek rám ilyen csúnyán! Attól én mindig megijedek. Pedig, nem szeretek megijedni, mert olyankor mindig úgy nézek ki, mintha félnék.

Én nem félni szeretek, hanem félelmetesnek látszani. Nagynak, hatalmasnak, erősnek. Nem olyannak, ami vagyok, hanem olyannak, ami lenni szeretnék.

Ezt mondja nekünk a berezelt hatalom. És közben, mint a sarokba szorult vadállat, fenyeget.

Egyre többen látják, hogy ez már a végjáték. Ami, tudjuk a sakkból és az életből, sokáig elhúzódhat. De ettől a lényeg nem változik: minden hatalom csak addig félelmetes, ameddig sokan félnek tőle.

Czeglédy-ügy: Magyarország, én nem így szeretlek

Nem tisztünk eldönteni igaza van-e Czeglédy Csabának. Ha a vádaknak csak a fele igaz, az gazemberség. Ha a vádaknak csak a fele nem igaz, akkor gazemberség, ami vele történik.

Ijesztő és felháborító egyszerre. Polt Péter kiadja az utasítást és a választási bizottság, mint a gazdinak jutalomfalatért gazsuláló kutya, teljesíti, amit kérnek tőle.

Sokan fognak tiltakozni a Czeglédy Csabát ért jogtalanságok ellen, de illúzióink ne legyenek: mint már annyiszor, most sem leszünk elegen.

Egy olyan országban élünk, ahol az emberek simán tudomásul vették, hogy elvették tőlük a magán-nyugdíjpénztárakban tartott háromezer milliárd forintjukat. Nem vonultak az utcára, nem hirdettek polgári engedetlenséget, amiért attól kezdve csak rájuk vonatkoztak a törvények, a hatalmon lévőkre nem. Az lett volna életszerű, hogy ezt követően nem fizetnek adót, nem fizetik be a sárga csekkeket.

Egy olyan országról beszélünk, ahol évekkel ezelőtt, a médiatörvény parlamenti elfogadása után a nagy újságok szerkesztői, kiadóvállalatok vezetői nem tiltakoztak, nem hirdettek szabadságharcot a kormány ellen. Pedig, már ebből látszott, hogy mi következik. Amikor az első újságírót, az első szerkesztőséget kitiltották a parlamentből, akkor kellett volna felállni és bojkottálni – függetlenül attól, hogy mit gondolunk politikáról, jogállamról, demokráciáról..

Mert ez nem egyszerűen morális kérdés – az újságírás ugyanis egy olyan tevékenység, amelynek szakmai alapvetései is vannak.

Olyan ez az ország, ahol gond nélkül le lehetett nyomni az emberek torkán a vasárnap zárva tartást. Nem vonultak milliók az utcára, és a kormánypárt népszerűsége sem csökkent olyan mértékben, amely egy normális országban elvárható lett volna.

Olyan ez a Magyarország, ahol az orvosi kamara nem szól egy szót sem, amiért olyan állapotok vannak az egészségügyben, amelyeket mindenki ismer. Várólisták, kórházi fertőzések, orvos- és ápolóhiány – a betegnek, ha gyógyulni akar a kórházban és nem meghalni, hovatovább már mindent magának kell bevinnie.

És nem tiltakozott a reklámszövetség sem a Soros és a menekültek ellen uszító plakátok ellen. Pedig, ezek a plakátok, miközben morálisan vállalhatatlanok, a szövetség szakmai és etikai alapértékeit is sértik.

Csak kevesen voltak, akik szóltak a kivágott fák ellen. A környezetért állítólag oly nagyon aggódó köztársasági elnök egyetlen egyszer sem nyilatkozott a Kossuth tér tönkretétele, vagy éppen a Városligetbe és a Római partra tervezett gyalázat ügyében. A magyarországi magyarok, tisztelet a kivételnek, sunyítottak, lapítottak, és ezzel ők is részeseivé váltak mindnyájunk közös szégyenének.

Sajnálom, hogy ezt kell írnom arról az országról, amely a szülőföldem, és amelyet ennél fogva hazámként szeretek.

Amit most Czeglédy Csaba ellen elkövetnek, az velünk, magyarokkal történik.

Magyarország, én nem így szeretlek.

A Fidesz 17. pillanata – 5. Az ércnél maradandóbb alaptörvény

Szájer József a Fidesz Európai Parlamenti képviselője nagyon büszke volt arra, hogy Magyarország új, Alaptörvénynek nevezett alkotmánya az ő iPadjén íródott. Mint blogjában írta, azon javítja, írja a különböző tervezeteket, véleményezi a beérkezett javaslatokat, és „amint kap egy indítványt valamelyik tanácsadótól, képviselőtől vagy állampolgártól, azonnal be tudja illeszteni a szövegbe, és küldi is tovább véleményezésre. Mondhatjuk, hogy egy huszonegyedik századi alkotmány, huszonegyedik századi eszközön”.

 

Nem volt mindenki ennyire lelkes, sőt, sokan voltak, akiknek nem tetszett a Magyarország alkotmányát felváltó, az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott alaptörvény.

Schmitt Pál köztársasági elnök egy héttel később, húsvét hétfőn már ki is hirdette, a hozzá kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket pedig december 30-án, két nappal a 2012. január 1-jei hatálybalépés előtt szavazta meg a parlament.

Az Alaptörvényt bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Parlament pedig 2011. július 5-én éles vita után egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot a jogszabály vizsgálatára.

Sólyom László, aki ekkor már nem volt köztársasági elnök, mert a Fidesz nem vele, hanem egy nála simulékonyabb emberrel, Schmitt Pállal képzelte el a folytatást, azt mondta az alaptörvényről, hogy „normaszövege legnagyobb részt rendben van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségvetést, az adókat- és járulékokat érintő törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehető, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthető az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását.”

A viták és tiltakozások ellenére Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén hatályba lépett, felváltva a Magyar Köztársaság Alkotmányát.

S bár a kormány kommunikációjában  nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az alaptörvény ércnél maradandóbb, az eddig eltelt időszakban hat alkalommal módosították.

Első módosítása lényegében a törvény kihirdetőjére lett szabva: a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt kiterjesztette a volt köztársasági elnökre is, vagyis, hogy a plágiumügyébe belebukott Schmitt Pál ugyanazokat a kedvezményeket élvezhesse, mintha még ma is államfő lenne.

A módosításokat az ellenzék és több nemzetközi szervezet is bírálta, az volt az egységes vélemény, hogy a változások csorbítják a demokráciát.  Csak két példa: a negyedik módosítás 17. cikke lehetővé teszi, hogy a kormányzat Európai Uniós törvény megsértéséért kiszabott bírság kifizetésére különadót vessen ki az állampolgárokra. Márpedig ilyen bírságokra volt esély, hiszen a kormány hadat üzent a multiknak és a bankoknak, és a csatában az eszközökben nem mindig válogatott. Ez a módosítás kétszeresen bünteti az állampolgárokat, hiszen amellett, hogy csorbítja a jogaikat, a bevezetett adó is sújtja őket.

A 14. cikk lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyik bíróságról a másikra irányítson át ügyeket. Erről az volt a szakértők véleménye, hogy nem kompatibilis az Európai Uniós joggal. Magyarország más, személyi problémákat is voltak ezzel. A bírósági hivatal elnöke ugyanis az a Handó Tünde, aki egyfelől az alaptörvényt megfogalmazó Szájer József felesége, másrészről pedig a miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak a barátnője.

Hatodszorra, és mindmáig utoljára 2016. június 7-én változtattak az alaptörvény szövegén, ekkor a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást kiegészítették a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.

Az alaptörvényt, amit azt a bevezetőben írtuk, nem csupán az ellenzék részéről érte támadás, de

a nemzetközi szervezetek is több alkalommal bírálták.

Ráadásul nemcsak magával az alaptörvénnyel volt baj, hanem az azt körülvevő, sokszor ünnepélyesnek szánt, ám végül is nevetségesen megkomponált külsőségek is sok ellenkezést kiváltottak. Ilyen volt például az alaptörvény asztala, amelyről 2011. szeptember 5-én a Pest megyei kormányhivatal honlapján jelent meg az első hivatalos közlemény.

„Az Országgyűlés az új alkotmányt jelentőségéhez méltó módon kívánja eljuttatni az állampolgároknak.

Az Alaptörvény állampolgárokhoz való eljuttatása érdekében minden kormányablakban, polgármesteri hivatalban és körjegyzőségen felállításra került az Alaptörvény Asztala. A célkitűzés az, hogy Magyarország minden polgára a lakóhelyén is kézbe vehesse és névre szóló formában megrendelhesse az Alaptörvénynek az Országgyűlés elnöke aláírásával ellátott ingyenes példányát.

Ha Ön az asztalon elhelyezett igénylőlapot kitölti, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke megküldi Önnek a Magyarország Alaptörvénye című kiadvány ingyenes névre szóló példányát.”

Nem tudni, hogy hány állampolgár igényelte, hogy Kövér László küldjön számra névre szóló példányt, leginkább az mindenkori kormányzathoz lojális hivatalok kérték, hogy lássák el őket ezzel az ereklyével. Számos vicc és internetes mém forrása lett ugyanakkor az alaptörvény asztala.

A kormány sokáig nem érezte, vagy úgy tett, mintha nem tudná, hogy a gyakorta hivatkozott emberek nem lelkesednek az alaptörvényért. 2012. január 2-án nagyszabású ünnepség keretében az Operaházban ünnepelték az alaptörvény előző napi hatályba lépését, ám az ünnepire tervezett eseményből az lett, hogy a kormány gyakorlatilag házhoz ment a pofonért. Míg ugyanis odabent a Fidesz, valamint a párt holdudvarához tartozó közéleti személyek és más hírességek ünnepeltek, odakint az utcáén a nagy hideg ellenére tízezrek tüntetve éltették a kormány által megszüntetett Harmadik Köztársaságot.

A tömeg az Operaháztól egészen az Oktogonig megtöltötte az Andrássy utat – ez volt 2010 óta a legnagyobb tüntetés. S bár atrocitás nem történt, a meghívott vendégek végül nem a főbejáraton, hanem egy hátsó kijáraton, egy alagút igénybevételével távoztak a helyszínről. Az állami televízió megpróbálta bagatellizálni a tüntetést, ám ez is rosszul sült el. Miközben az eseményről tudósító riporter bejelentkezett, olyan képeket vágtak mögé, amelyek vagy nem a tüntetés helyszínén készültek, vagy ott, de órákkal korábban, amikor még csak valóban csak kevesen voltak.

Az igazságot persze nem lehetett elhallgatni, az internetet pedig órák alatt ellepték az internetes viccek, a mémek. Mindenki a kormányon, illetve az alaptörvényen röhögött.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!