Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A skótok is beavatkoztak a magyar választási kampányba

Megint kikaptunk, de megint láttunk biztató jeleket. Mi mindig látunk ilyeneket, ha biztató jelek látásában rendeznének versenyeket, utcahosszal vernénk a világot.

A kazahok elleni váratlan vereség után sokan találgatták, hogy mi lesz kedden este a skótok elleni barátságos mérkőzésen. (Na jó, valójában ez csak nagyon keveseket érdekelt, de ez szebben hangzik, mintha azt írnánk, hogy senkit sem érdekel.)

Tegyünk úgy, mintha számítana, hogy mi lett az eredmény.

Georges Leekens szövetségi kapitány még a skótok elleni mérkőzés előtt, a telki edzőközpontban tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az edzéseken mindenki fegyelmezett és lelkes, ha ezt át tudjuk vinni a mérkőzésre, akkor nyert ügyünk van.

Azt eddig is sejtettük, hogy fegyelmezettnek és lelkesnek kell lenni, de most már azt is tudjuk, hogy mindez még önmagában nem elég: a fegyelmezettséget és a lelkesedést át is kell vinni a mérkőzésre.

Vagyis, a kazahok ellen ez lehetett a baj. Mert az kizárt, hogy az edzésen ne lettek volna fegyelmezettek és lelkesek a fiúk. Csak hát, mindezt elfelejtették átvinni a mérkőzésre.

Talán mert a szövetségi kapitány angolul mondta nekik, és a fiúk közül nem mindenki beszél angolul. Ezt egyébként Böde Dánieltől tudjuk, mielőtt pályára lépett, mondott neki valamit a szövetségi kapitány, de neki nem túl jó az angolja, a többiek pedig nem fordították le neki.

Lehet, azt mondta Leekens Bödének, hogy vigye be a pályára a fegyelmezettséget és a lelkesedését.

Volt már olyan háború, ami egy patkószögön dőlt el. Rosszul lett beverve, a ló megbotlott, aztán vége is lett a csatának, vesztettünk.

Könnyű a skótoknak, ők bezzeg mind beszélnek angolul, igaz, sajátos akcentusban.

Meg nem erősített hírek szerint a skótók elleni vereség után Csányi Sándor, az MLSZ elnöke már keresi Georges Leekens szövetségi kapitány utódját, Orbán Viktor miniszterelnök már keresi Csányi Sándor MLSZ elnök utódját, 11 nap múlva pedig választás lesz Magyarországon.

Gyurcsány szerint nem lesz Jobbik-kormány

12 nappal vagyunk a kormányváltás előtt – ezzel a felütéssel kezdte Dr. Oláh Lajos, a DK és a baloldal képviselőjelöltje az erzsébetvárosi lakossági fórumot, majd azzal folytatta, hogy az éjszaka 360 plakátjukat rongálták meg a kerületben és az elmúlt napokban több száz ismeretlen jelentkezett át a szavazókörbe.

Akárcsak a két utána következő szónok – Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc – Oláh Lajos is papír nélkül beszélt. Csak egyszer vett elő – poénból – egy papírlapot, mert mint mondta, nem akar semmit kifelejteni abból a felsorolásból, hogy ellenfele, a fideszes alpolgármester, Bajkai István mi mindent osztott már a kerületben. Krumplit, tojást, kutyapiszok zacskót, legutóbb pedig húsvéti sonkát. És még Farkas Flórián alapítványának is vettek egy lakást a kerületben – tette hozzá.

Kuncze Gábort nagy tapssal fogadták. Igyekezett is meghálálni a bizalmat, s a rá jellemző humorral sorolta fel a hatalom mai urainak legújabb csínyjeit. Semjén Zsoltét például, akit állítása szerint kitiltottak az állatkertből, és arról is beszélt, hogy Csepelen a halottak feltámadtak, amit onnan tudni, hogy több százan közülük felkerültek a Fidesz ajánlóíveire.

A mi időnkben több volt a park, mint a pasa, összegezte a két kormányzat filozófiája közötti különbséget Kuncze.

Majd rátért a komolyabb témákra, a kultúra, az egészségügy, az oktatás problémáira, valamint arra, hogy minden kommunikációs szemfényvesztés ellenére a gazdaság elmaradt a saját lehetőségeihez képest.

Gyurcsány Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy ez lesz az elmúlt 28 év legfontosabb választása. Nem ígérte, hogy az új kormány megalakulása után azonnal minden jó lesz, de azt igen, hogy vissza lehet majd szerezni a normális párbeszéd lehetőségét, amire nagy szüksége van ennek az országnak.

Ezután arról beszélt, hogy koalíciós kormányzásra készülnek. Nemcsak ezért, mert ez a realitás, hanem azért is, mert

a koalíció jó, visszahozza ugyanis a párbeszéd kultúráját.

Beszélt a Jobbikról is. Mint mondta, nem vitatja, hogy a Jobbiknak van egy olyan része, akik komolyan gondolják, hogy változnak. Ő személy szerint drukkol annak, hogy a Jobbiknak sikerüljön megváltoznia, azt azonban nem lehet elfelejteni, hogy milyen volt Vona Gábor pártja. Idő kell hozzá, mondta Gyurcsány, hogy eldőljön, komolyan gondolja-e a Jobbik a néppártosodást.

Saját pártjáról annyit mondott: a DK 2011-es megalakulása óta nem voltak politikai cikk-cakkjaik, politikájuk mindig kiszámítható volt.

Nyugodt, ha úgy tetszik, konzervatív kormányzást szeretnének, mert az országnak békére van szüksége. A forradalmat meghagyják Orbán Viktornak.

Gyurcsány beszéde után kérdéseket tehetett fel a hallgatóság. Valaki megkérdezte: ha netán a Jobbik nyerne, akkor a DK részt venne-e egy Vona vezette koalícióban. Gyurcsány kizárta annak a lehetőségét, hogy a Jobbik nyerje a választást. „Megnyugtatott” mindenkit, hogy nem lesz Jobbikos kormánya Magyarországnak, szerinte a demokratikus ellenzéknek több szavazata lesz, mint a Jobbiknak.

Nem gondolja, hogy lesznek-e olyan pártok, amelyek a választás után lepaktálnak a Fidesszel. Szerinte mindegyik ellenzéki párt tudja, hogy aki a Fidesszel összeáll, az kiírja magát a politikából.

Arra a kérdésre, hogy Budapesten hány helyen nyernek a baloldali ellenzék jelöltjei, azt válaszolta, hogy meggyőződése szerint a 18 körzetből 12-ben biztosan, de nem tartja kizártnak azt sem, hogy 16 helyen nyernek.

Kuncze Gábor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy tervezi-e visszatérését a politikába. Mint mondta, azért van itt, mert úgy látja, hogy a DK egy hasznos programot állított össze, olyat, amely meg is valósítható. Valaki megkérdezte tőle, hogy érdemes-e a kispártokra szavazni, mire Kuncze annyit mondott: szimpatizálni lehet velük, de aki kormányváltást akar, annak az erre esélyes pártok valamelyikére kell szavazni. Ő maga a DK-ra fog szavazni, tette hozzá.

A fórum meglehetősen hirtelen ért véget. Mint a Független Hírügynökség a helyszínen megtudta, olyan információt kaptak, hogy provokátorok akarják megzavarni a fórumot, ezt nem akarták megvárni, ezért Gyurcsányék gyorsan elköszöntek a közönségtől.

Miért hallgat Áder János?

Túl azon, amit amúgy is tudunk.

Merthogy, úgyis, mint államfő, mondhatna valamit arról, ami a választási kampány hajrájában és úgy általában Magyarországon zajlik. Biztosan van véleménye erről, és az is biztos, hogy a magyar állampolgárok megérdemelnék, hogy megossza velük ezzel kapcsolatos gondolatait.

Mert így azt kell gondolnunk, hogy Magyarország államfője nem aggódik a választás tisztaságáért. Ezért nem szólalt meg eddig a kamupártok ügyében, nem mondta, el mit gondol arról, hogy sok, korábban nem létező párt ajánlási ívein a neveknek még a sorrendje is megegyezik a Fidesz ívein szereplő nevekkel.

Áder János nem mondott semmit az Elios-ügyről, mint ahogy arról sem hallhattuk véleményét, hogy mit gondol a Kósa Lajosnak kezelésre „felajánlott” 1300 milliárd forintról, vagy arról, az ugyancsak 1300 milliárd forintra tehető összegről, amely az FBI gyanúja szerint magyar bankokból kerülhetett kalandos módon arab bankokhoz, hogy e rövid kiruccanás után később – kastély- vagy hotelvásárlás alakjában – ismét visszakerüljön Magyarországra.

Áder János, Magyarország államfője egyáltalán nem nyilatkozik a magyarországi közállapotokról. Mintha semmi köze nem lenne Magyarországhoz.

Amikor néha megszólal, a környezetvédelem fontosságáról beszél. Nagy, semmitmondó közhelyeket általánosságokat mond a vizek, a levegő védelméről, melyek kétségtelenül lényeges témák a Föld és az emberiség jövője szempontjából. De ezek a megszólalásai is hitelesebbek lennének, ha a Városliget – mondjuk így – átalakításáról is kifejtené véleményét, különös tekintettel arra a sajátos üzleti modellre, mely a fák kivágásában és a környezet tönkretételében ölt testet.

Lehetne mondani valamit az államot behálózó korrupcióról, a csókosok rejtélyes, ám annál gyorsabb gazdagodásáról, valamint mindarról, ami ma Magyarországon történik.

Ez lenne a dolga, ezért kapja a fizetését.

A Fidesz 17 pillanata – 12. Orbán Ráhel Svájcban és az Operában

2014. októberében jutott a hazai közvélemény tudomására, hogy Orbán Viktor legidősebb lánya, Ráhel a svájci École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetem Executive MBA (EMBA) mesterképzésén folytatja tanulmányait. Nem egy hazai intézményben, de még csak nem is az édesapja és párttársai által előszeretettel emlegetett keleti országok valamelyikének egyetemén, hanem a sokat szidott, és hanyatlónak nevezett Nyugat-Európában.

 

Orbán Ráhel turizmus iránti érdeklődése érthető: 2012-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem turizmus-vendéglátás alapszakján, a fesztiválokról írt szakdolgozatával pedig első díjat nyert a Magyar Turizmus Zrt. pályázatán. A 12 hónapos programban amúgy kifejezetten turisztikai vezetőket képeznek, ezért

60 ezer svájci frankos, tehát több mint 15 millió forintos tandíjat kell kifizetniük a hallgatóknak.

Mindebből az is következik, hogy nagyon szerethetik az Európai Unió polgárai Orbán Ráhelt, Orbán Viktor miniszterelnök lányát. Az olasz, francia, brit, német és számos más náció polgárai fizették be ugyanis – igaz, tudtukon kívül – erre az igen előkelő, és decensen méregdrága svájci magániskolába, hogy az ifjú asszony tudása ott pallérozódjék tovább.

Lehet, hogy sosem derült volna fény erre – az Európai Unió polgárai nem szoktak hivalkodni a nagylelkűségükkel – ha Orbán Ráhel nem érez késztetést arra, hogy megvédje édesapját, Magyarország miniszterelnökét.

Merthogy Orbán Ráhel úgy látta jónak, hogy kiáll egyre többet támadott papája mellett. Ezért írta fel a Facebookra, „hogy nem szorul Orbán Viktor segítségére, annál is kevésbé, mert férjével, Tiborcz Istvánnal önálló családjuk van, saját erejükből boldogulnak, saját erejükből, a saját lábukon állnak.”

Innen datálódik a magyar köznyelvben azóta szállóigévé vált, leginkább pejoratív értelemben használt „saját láb” kifejezés.

Amúgy hiba volt közzétenni ezt a néhány mondatot. Rögtön megindult ugyanis a találgatás, hogy honnan van az akkor 25 esztendős fiatalasszonynak és a nála csak néhány évvel idősebb férjének annyi pénze, hogy abból – a saját lábukon állva természetesen – képesek legyenek a 15 millió forintos tandíjat kigazdálkodni.

Így derült ki, hogy Orbán Ráhel férje Tiborcz István vállalkozásai a Fidesz kormányra kerülése óta valósággal megtáltosodtak. 2009-ben még „csak” alig 9 millió volt az éves bevételük, ám egy évvel később már 400-nál is több millió, a 2014-es esztendő pedig különösen jól sikerült: szerény számítások szerint közel hárommilliárdot kaptak különböző, döntő többségében uniós forrásokból. (Sorozatunk egy későbbi folytatásában a mostanság sokat emlegetett Elios-ügyről is lesz szó.)

Csupán zárójelben jegyeznénk meg, hogy az Európai Unió pénzét a tagállamok adják össze, az uniós polgárok dolgos munkával megkeresett adózott jövedelme van benne. Az Európai Unió bővítésekor, valószínűleg nem az volt a cél, hogy az Orbán-rokonság jövedelmét gyarapítsák, hanem az, hogy az egykori szocialista országok gazdaságát a lehetőségekhez mérten fejlettebbé és a versenyképesebbé tegyék, infrastruktúrájukat, valamint az ott élő emberek életszínvonalát közelítsék a nyugat-európai szinthez. Zárójel bezárva.

Ez a svájci egyetem ottani viszonylatban is meglehetősen költségesnek számít, így csak a módosabb szülők engedhetik meg maguknak, hogy gyerekeiket oda járassák.

A történethez tartozik az is, hogy Orbán Ráhel 2015. februárjában meghívta évfolyamtársait egy magyarországi látogatásra.

A népes csoport tagjai elsőként az Országházba mentek, ahol épp a dolgozószobájában tartózkodott Ráhel édesapja, civilben Magyarország miniszterelnöke. Orbán Viktor vendégszerető házigazdaként fogadta a külföldről hazánkba vetődött fiatalokat, s egyéb bokros teendőit félbeszakítva, személyesen mutatta meg nekik a ház nevezetességeit.

Az Országházból az Operaházba indultak, hogy megnézzék a Diótörőt. S bár szokás szerint teltház előtt ment az előadás, vagyis, jegyet már nem lehetett kapni, a fiatalokból álló csoport az igazgató szíves közbenjárása révén mégis bebocsátást nyert. Ráadásul nem is akárhova: megkapták az úgynevezett testőrpáholyt. Onnan nézhették az előadást, s ily módon egy pohár pezsgővel a kezükben még a magyaros vendéglátást is megtapasztalhatták.

A sorozat két előző része itt olvasható.

Volt egyszer egy Népszabadság

A német megszállás (áldozatainak) emlékműve

Portugália, Kazahsztán

Most, hogy a magyar futballválogatott barátságos labdarúgó mérkőzésen kikapott a világranglista 136. helyén álló, nem éppen fényes játékerőt képviselő kazahoktól, eszembe jut, hogy éppen egy évvel ezelőtt, 2017. március 25-én Portugáliával játszott a magyar csapat. Az, ellentétben a mostanival, tétmeccs volt, világbajnoki selejtező. Ott is három gólt kaptunk, igaz, úgy hogy közben egyet sem rúgtunk.

„Cristiano homoszexuál!” „Utálunk szar Románia”
Ezekkel a rigmusokkal vonultak a magyar szurkolók Lisszabon utcáin a portugál-magyar mérkőzés előtt.

Értettem akkor az indulatot, hogyne értettem volna.

Cserbenhagyott, lesajnált, kétségbeesett emberek masíroztak a portugál főváros stadionja felé. Idegesek voltak frusztráltak, rosszkedvűek. Mitől lett volna jó kedvük? Bármekkora is volt a parasztvakítás, semmi jóra nem számíthattak a meccsen. Ezt még persze elviselték volna valahogy, hozzászokhattak az elmúlt évtizedekben, de ami ennél is rosszabb, odahaza sem várta őket semmi jó.

A lisszaboni utcán vonuló honfitársainknak a meccs után haza kellett indulniuk Magyarországra. Ahol, minden olyan, amilyen. A feneketlen bendőjű Nemzeti Együttműködés Rendszere hatalma csúcsán, Orbán és társai azt csinálnak az országgal, amit akarnak. Ha úgy tartják jónak, lopnak, ha ahhoz van kedvük, hazudnak.

Mitől ne lett volna feszült az a kétezer magyar, akik a világ egyik legjobb futballistáját buzizták és szar, utálni való országnak nevezték azt a szomszédunkat, amely lassanként mindenben lehagy bennünket, és ahol egyébként szép számmal élnek magyarok.

Mentség nincs az indulatra, magyarázat annál inkább. Magyarország ma olyan hely, ahol nem csak úgy lehet szegény az ember, ha nincs munkája, és nem jut fedél a feje fölé. Magyarországon ma úgy is lehet szegénynek lenni, ha az ember dolgozik, ám mégsem tud kijönni a pénzéből. Nem jut el moziba, színházba, nem tud a gyerekének rendes ruhát venni, nem tudja olyan iskolába íratni, ahol használható, versenyképes ismeretekre tanítják.

Miért ne lettek volna feszültek a portugál válogatott elleni meccsre menetelő magyarok, amikor a hazai kórházakban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni. Amikor a csókosok szétlopják az országot, helikopterrel járnak lakodalomba és vadászni, közpénzen utaztatják a babájukat, hetvenmillió forintos lakást vesznek a tízéves gyereküknek.

Értem én az indulatot, messzemenően egyetértek vele. Hatékonyabb lenne persze, ha ezek az elkeseredettek nem Lisszabon, hanem Budapest és a vidéki nagyvárosok utcáin vonulnának. És nem kétezren lennének, hanem sokszor ennyien.

Ameddig nem ez lesz, addig marad a reménytelenség és a kilátástalanság. A megmásított múlt, az elhazudott jelen, az ellopott jövő.

Szerencse, hogy a szólás szabadságából valami még megmaradt. Lehet buzizni Cristiano Ronaldót, üzenni Romániának, hogy szar, és utáljuk. Mindent lehet, mert úgysem változik semmi. Sem a focink, sem az életünk nem lesz jobb ettől.

Orbán Viktor nőügyei

„Az egész európai kultúra a nők egyenjogúságára épül, ez a sarokköve” – mondta Orbán Viktor vasárnap reggel a Kossuth Rádióban. „És mindig megadjuk a nőknek kijáró tiszteletet, sőt, többet is, mint ami kijár. Ez most a migránsok miatt veszélyben van.”

Utóbbi mondat értelmezését most hanyagolnánk, hallottuk elégszer, már röhögni sincs kedvünk rajta.

Ami engem illet, nem gondolnám, hogy a nőknek több tiszteletet kellene adnunk, mint ami kijár. (Helyesen: jár.) Mindenkinek annyi tiszteletet kell adni, amennyit megérdemel.

Ha valaki lop, eltulajdonítja a közvagyont, legyen az illető férfi, vagy nő, börtön jár neki, nem tisztelet. Ha, teszem azt, az adófizetők pénzéből fenntartott közmédiában szakmányban hazudik, akármelyik nemhez is tartozik, nem tisztelet jár neki, hanem megvetés.

Orbán Viktor és pártja számtalanszor bebizonyította, hogy nem számolnak a nőkkel. Emlékszünk még Varga Istvánra, aki a Fidesz képviselőjeként vetemedett arra a korszakos megfogalmazásra, hogyha a nők szülnének négy-öt gyereket, akkor nem verné őket a párjuk. Ez az ember – és ez a világlátás – máig ott ül a Fidesz-frakció padsoraiban.

Orbánról amúgy köztudott, hogy bár családjában többségében vannak a nők, ő maga nem foglalkozik nőügyekkel. Azóta tudjuk ezt, amikor egy újságíró Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövet – akkor még csak tervezett – leváltásáról kérdezte. Erre válaszolta Magyarország miniszterelnöke, hogy nem foglalkozik nőügyekkel. Vagyis, ha a történet főszereplője nő, akkor számára az egyik legfontosabb nagyköveti poszton bekövetkező váltás nem szakmai kérdés, hanem nőügy.

Ilyennel pedig egy miniszterelnök nem foglalkozik. Viszont, mostani megfogalmazása szerint legalábbis, több tiszteletet ad a nőknek, mint ami nekik jár.

Most már persze jó lenne tudni, hogy mennyi tisztelet jár egy nőnek, és miként lehet mérni a tiszteletet. Vessenek a mókusok elé, de szerintem egy nőnek ugyanannyi tisztelet jár, mint egy vele egyformán teljesítő, ugyanannyira tisztességes és normális férfinak.

És akkor most próbáljuk meg gyorsan összeszámolni, hány női miniszter van Orbán Viktor kormányában. Ha megvan az eredmény, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy Orbán Viktor mennyire gondolta komolyan, amikor a nőkkel kapcsolatos tiszteletről beszélt.

Két mondat a zsarnokságról

Az elmúlt héten különösen két mondat borzolta azok kedélyeit, akik nem szeretnék, ha április 8. után is Orbán Viktor és a Fidesz kormányozná Magyarországot. Az egyik mondat Szél Bernadettől származik, a másik Karácsony Gergely szájából hangzott el.

Szél, legalábbis, a sajtó interpretálása szerint, azt mondta, hogy ha kormányra kerülnek, megtartanák Polt Pétert, Karácsony pedig azt, hogy a választás után megtartanák Orbánt ügyvezető miniszterelnöknek.

Ezt követően elszabadultak az indulatok: az LMP hívek vadul védték Szélt, hogy nem is azt mondta, és főleg, nem azt gondolta, majd Karácsony is megmagyarázta, hogy mire gondolt.

Mint kiderült, Szél Bernadett azt mondta, hogy megtartanák Polt Péter legfőbb ügyészt. Egészen addig, tette hozzá, ameddig összecsomagolja a holmiját, és börtönbe nem juttatja fideszes társait.

Ezt mondta Szél Bernadett, és ez még akkor is más megfogalmazás, ha tudjuk, hogy ennek a mondatnak csak részben van értelme. Polt Péter ugyanis sohasem fog rendesen nyomozni a fideszes botrányok ügyében, és esze ágában sincs börtönbe juttatni Rogán Antalt, Lázár Jánost, Kósa Lajost, vagy, teszem azt, Orbán Viktort.

Karácsony Gergely más párt, más megközelítés. Ő a Magyar Narancsnak nyilatkozta, hogy meghagyná Orbán Viktort ügyvezető miniszterelnöknek.

Aztán kénytelen volt elmagyarázni, hogy ő azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a választások után a Fidesz marad a legerősebb párt, de kisebbségben lesz a parlamentben. És ebben az esetben, Karácsony szerint legalábbis, az várható, hogy Áder János államfő Orbán Viktort bízza meg az új kormány megalakításával. Mely kormány béna kacsaként tud csak létezni, mert az ellenzék nemcsak, hogy minden kezdeményezését leszavazza, de az elmúlt nyolc évben meghozott kétharmados törvényeket is lebontja Orbán feneke alól.

Vagyis, így Karácsony, Orbánnak végig kell néznie, sőt, tevőlegesen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az elmúlt években felépített, nem túl dicsőséges művét lebontsák.

Ez a lényege Szél és Karácsony által elmondott szövegeknek. Mindebből pedig az a tanulság, hogy a választási kampány hajrájában különösen fontos, hogy a politikusok egyértelműen fogalmazzanak. Mert ilyenkor – tetszik, nem tetszik – a választó még a szokottnál is fogékonyabb minden információra. Még arra is, ami valójában nem információ, csak annak látszik.

És persze a félreérthető, vagy többféleképpen értelmezhető fogalmazás arra is alkalmas, hogy más, ugyancsak a kormányváltásban érdekelt pártok, félreértsék, vagy ne adj isten, félremagyarázzák.

A legjobb, ha mindenki lehiggad, és igyekszik úgy fogalmazni, hogy mások – választók és politikai pártok – ezeket a megfogalmazásokat úgy érthessék, ahogyan azokat az eredeti szándék szerint gondolták.

Az ENSZ a saját országában dirigáljon!

Összehányta a lakás falait, belefújta az orrát a függönybe, belevizelt a padlóvázába, majd elégedetten kifújta magát, s mint egy retardált óvodás a homokozóban, karjait széttárva, sajnálkozva állapította meg, hogy milyen leharcolt ez a lakás. És hogy ő személy szerint nem is érti, mások hogyan tudnak ilyen rendetlenségben élni.

De előtte még lelopta a festményeket a falról, és amikor azt hitte, hogy nem figyelnek, zsebre vágott néhány elől hagyott ékszert.

Ha szóltak neki, kikérte magának. Mit képzelnek, mondta felháborodottan, neki ez jár. Azért jár, mert megérdemli. És különben is, aki csak hanyatlani képes, az ne oktassa ki őt jó modorból.

Amikor a viselkedéséről próbáltak vele beszélni, úgy tett, mint aki nem ért semmit az egészből. Még hogy olyan lenne, mint az agresszív kismalac? Az igaz, hogy belerondít a tálba, amiből enni kap, de nála ez nem a problémás viselkedés megnyilvánulása. Csupán arról van szó, hogy neki máshol vannak a példaképei, mint azoknak, akiknek Európában.

Ő keleten van otthon, míg nyugaton csak vendég.

Megpróbálták elmagyarázni neki, hogy vannak bizonyos európai viselkedési normák, és ezekbe nem fér bele, hogy az orrát belefújja a függönybe. A vázába vizelés sem. Válaszul zsebre dugta a kezét, és szotyolát köpött a frissen feltálalt, gőzölgő levesbe. Hogy mi az európai viselkedési norma, azt én mondom meg, jegyezte meg pikírten.

Vegyenek példát rólunk, mondta. Arról, ahogyan mi élünk. Nálunk odahaza minden nagyon jó. Amikor a tényekkel próbálták szembesíteni, hogy ha tényleg annyira jó ott, akkor miért mennek el onnan annyian, cinikusan röhögött.

Majd fenyegetőzni kezdett, hogy adjanak neki még több pénzt, különben ő nagyon mérges lesz. És amikor ő nagyon mérges, akkor ne tudják meg, hogy mi lesz. Bármi lehet. Mert ő azt szereti, ha teli a zsebe pénzzel, és a bankszámlája is szépen hízik. Ráadásul drága hobbijai vannak, a stadionok, meg a kisvasút sem két fillér. A feneketlen bendőjű csókosok jóllakatásáról nem is szólva.

Majd, s ezt már békülékenyebben tette hozzá, neki tulajdonképpen nem lenne baja ezzel a lakással, amit közös otthonunknak is szokás nevezni. Csak azt szeretné, ha minden olyan lenne benne, ahogyan neki tetszik. Ha rajta állna, nem is rondítaná össze, de hát értsék meg az urak és a hölgyek, nem tehet mást. Már megszokták tőle ezt a stílust, sőt, bizonyos helyeken, amelyeket most nem kíván megnevezni, el is várják.

Mindeközben tovább rongálta a berendezést, és még az eddiginél módszeresebben látott neki a javak eltulajdonításának. Nem csoda, hogy a lakás állaga idővel annyira leromlott, hogy már alig lehetett ráismerni arra az építményre, amely annak idején, másokkal együtt őt is befogadta. És minél leharcoltabb lett a közös otthon, minél több fal lett összehányva, minél több padlóváza televizelve, annál büszkébben és magabiztosabban mutatott körbe a csata utáni tájhoz hasonlító terepen.

Na ugye, mondta. Majd, hogy Brüsszel is megértse, fenyegetően felemelte a mutatóujját, és hozzátette: Magyarország dönt, nem az ENSZ!

Orbanisztán-Kazahsztán: 2-3

Talán, ha templom helyett a szoros emberfogást gyakorolják a fiúk. Vagy a test test elleni küzdelmet. Az előrejátékot.

Ha Dzsudzsák eléri azt a hosszú átadást. Vagy Fiola nem oda rúgja a labdát, ahonnan aztán a kazahok belőtték. Ha Nikolics gyorsabb, Szalai ügyesebb, Kleinheisler okosabb.

Á, ezek akkor se.

Lehet, hogy negártott nekik a túl sok stadion. A tao pénzekből felépített magyar utánpótlás.

Pedig ez egy szerethető csapat. Nem mi mondjuk ezt, a Nemzet Szurkolója fogalmazta meg ezt a bölcsességet, még 2011-ben.

Amikor még minden szépnek látszott. Akkor még persze senki sejtette, hogy Semjén Zsolt helikopterről fog háziasított rénszarvasra vadászni, Rogán Antal a lwetelepedési kötvények körül matat, Kósa Lajos pedig egy csengeri háztartásbeli ezerháromszámilliárdjára ácsingózik.

Most sem lett volna semmi baj, a kezdőrúgásnál például még mi voltunk az esélyesek.

És a himnuszt is szebben énekelték a mieink, mint a kazahok az övéket.

1969-ben a csehszlovákok 4-1-.re nyertek a magyar válogatott ellen. Sokan emlékszünk még arra, hogy Szepesi György milyen rémülten remegte a mikrofonba: Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok.

Szállóige lett belőle – akkor még a vereség mögött is teljesítmény volt.

Az a marseilles-i meccs volt a magyar futball Mohácsa. Utána mondta Mészöly Kálmán, hogy a mi időnk lejárt. 28 éves volt akkor a Szőke Sziklának becézett hátvéd. Ezúton is jobbulást neki, valamint teljes felépülést.

Sok oka van ennek a mostani kudarcnak és tényleg nem akarjuk azt sugallni, mintha a felcsúti kisvasút is ezek közé tartozna. Tulajdonképpen Semjén vadászkalandjai , Kősa ezerháromszázmilliárdja, vagy éppen Tiborcz közvilágítási projektje is független ettől.

Nem ezért kaptunk ki a kazahoktól, hanem, mert ők több gólt rúgtak, mint mi.

De valahogy azért sok minden más is benne van. Például az, hogy a pályán nem a szöveg számít, hanem a teljesítmény. Ebben különbözik a futball a politikától.

A futball ugyanis olyan játék, ahol a stadion nem tud gólt rúgni.

Köszönjük meg Semjén Zsoltnak, hogy már megint okosabbak lettünk!

Néhány héttel ezelőtt derült ki, hogy Semjén Zsolt, aki Orbán Viktor miniszterelnök helyettese, rénszarvasra szokott vadászni Svédországban. Idáig ezt sem tudtuk Semjén Zsoltról, akiről korábban csak annyi volt köztudott, hogy az iskolában Bayer Zsolt osztály- és padtársa volt, valamint, hogy Schmitt Pálhoz hasonlóan, neki is volt egy plágiumügye, de abba, szemben a volt államfővel, nem bukott bele.

Most, hogy előkerült ez a helikopteres rénszarvasvadászat, sok mindent megtudtunk, ami eddig nem tartozott a nemzeti tudásunk tárházába.

Az első fontos információ, hogy Semjénnek vannak Svédországban rokonai. Nem mintha ez bárkit is érdekelne, merthogy mindenkinek magánügye, hogy hol élnek rokonai, és hol nem. Bizonyos tekintetben azonban tisztelnünk kell a Svédországban élő Semjén-rokonságot, amiért egy ilyen veszélyes és élhetetlen országban, dacolva a nehézségekkel, még mindig kitartanak.

Semjén Zsolt vadászatai kapcsán azt is megtudtuk, hogy a tundrák igen mély talajjal rendelkeznek, ezért ott bevett szokás, hogy a lelőtt állatok tetemeit helikopterrel szállítják el a helyszínről. Vagyis, nemcsak a Semjén Zsolt által lelőtt rénszarvast szállították el helikopteren, hanem olyan állatok esetében is hasonlóan járnak el, amelyeket nem Semjén Zsolt lőtt le.

Nem tudtuk korábban azt sem, hogy létezik egy Farkas József nevű ember, aki a számlák tanúsága szerint Semjén Zsolt vadászatait minden évben kifizette. Ő amúgy ugyanaz a Farkas József, aki az uniós polgárok által fizetett adókból mintegy 500 millió forint támogatást kapott a hoteljei fejlesztésére.

És ha Semjén nem vadászott volna Svédországban, akkor most azt sem tudnánk, hogy a vadon élő rénszarvasok már 150 éve kihaltak. Ami rénszarvas ott van, és amire Semjén Zsolt is vadászott, az a mára kihalt rénszarvasok háziasított példánya.

Azt is csak most tudtuk meg – köszönet ezért Semjén Zsoltnak -, hogy az a háziasított rénszarvas, amelyet Semjén Zsolt lelőtt, egy Niklas Jonsson emberé, aki az egyik legnagyobb svéd napilapnak, az Aftonbladetnak azt mondta: a füljelző alapján azonosította be az állatot. Niklas Jonsson mindehhez hozzátette, hogy senki nem kapott engedélyt arra, hogy kilője a jószágot. Szerinte ez olyan, mintha valaki bemenne egy idegen farmra, és lelőne egy tehenet.

Ha Semjén Zsolt nem vadászna rendszeresen Svédországban, akkor most azt sem tudnánk, hogy az említett Niklas Jonsson-nak van 300 rénszarvasa. Illetve most már csak eggyel kevesebb van neki, mert az egyiket Semjén Zsolt lelőtte.

Végül azt is csak mostanában tudtuk meg, hogy mint azt Semjén Zsolt elmondta, őt az inspirálná, ha valaki meghívná jegesmedvére vadászni.

Figyelem, várjuk az önként jelentkezőket!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!