Tegnap jött a hír, hogy meghalt Török Mónika. Elözönlötték az internetet a gyász szavai, nem is tudom, maradt-e valami, amit még meg lehetne írni.
Az a minimum, hogy jó újságíró volt. Sok jó újságíró van, ő a legjobbak közé tartozott. Egy olyan klubba, ahová előtte Bächer Iván, Andrassew Iván, vagy éppen Megyesi Guszti tudott beletartozni.
És jó ember volt. Sok jó ember van, tudom, de mégis meg kell említeni ezt a tulajdonságát is. Mert neki a lényege volt, hogy jó. Amikor jó volt, akkor nagyon jó, amikor nem, egy kicsit akkor is jó volt.
Ha akar, sem tudott volna más lenni.
És akkor most egy kicsit könyörtelen leszek. Nem vele, hanem magunkkal. Akik még itt maradtunk hosszabb, rövidebb időre. Annyian leírták, hogy üresebb lett a világ, és hogy mostantól semmi nem lesz olyan, mint milyen előtte volt.
Leírnám én is, de hát nem igaz. Néhány napig még gyászolunk, szomorúság lesz a szívünkben, aztán minden megy tovább. Akik eddig jók voltak, jók lesznek ezután is. Akik rosszak, nem fognak megjavulni. Akik ma lopnak, lopni fognak holnap is. Hazudni, mellébeszélni, maszatolni. Akik szerettek, szeretni fognak és a gyűlölködő ostobák sem változnak.
Mindenki teszi azt, amit eddig.
Csak Mónika nem ír már többet. Nem tesz közzé videókat Napicuki címmel az ikergyerekeiről, nem mondja el, hogy mennyire utálja, amikor valamelyik szomszédos házból kora reggel flex zaja hallatszik.
Mónika szeretetre méltóan tudott felháborodni. Néha vaskos, négybetűs szavakkal – ő volt az a magyar újságíró, akinél szebben senki sem tudott csúnyán beszélni.
Szinte mindig ez van, nemcsak Monival, de mindenkivel. Meg kell halni, hogy kiderüljön, életében mennyien szerették.
Ő talán még életében érezhette, hogy milyen sokan szerették.
A horvát foci a mi kutyánk kölyke, mondta Orbán Viktor a NATO csúcson a közmédiának. „A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy picit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogyha most a horvát zászlót is kell most a magasba emelni.”
Legközelebb majd a magyar zászlót emelik magasba. Még nem tudni, hogy mikor, hol és milyen alkalomból, de majd erre is sort kerítünk.
Merthogy, a horvátok nélkülünk sehol se lennének. Ezért építettünk annyi stadiont, toltunk bele közpénzt a futballunkba. Hogy nekik sikerüljön. Mi segítettük őket a góllövésben, nekünk köszönhetik, hogy gyorsak voltak és a döntő pillanatokban helyén volt a szívük.
De mi szerények vagyunk, nem a saját sikereinket toljuk előtérbe, a győzelmet és az ezzel járó dicsőséget meghagyjuk másoknak.
Néhány évtizeddel korábban, az egypártrendszer embert próbáló éveiben, volt egy vicces mondás: „A konyak a dolgozó osztályok itala, amelyet választott képviselői által fogyaszt.”
Nekünk ma a tudat is elég, hogy mindenkinél jobbak vagyunk.
Horvátország döntőt játszik az oroszországi labdarúgó világbajnokságon, s bárhogyan is végezzenek a franciák ellen, az már biztos, hogy eddig soha nem látott sikert könyvelhetnek el.
Lélekszámban kevesebben vannak, mint mi, feltehetőleg stadionjuk sincs annyi, mint nekünk, és a futballba sem öntenek annyi közpénzt, mint Magyarországon. Mi utoljára 1986-ban jutottunk ki világbajnokságra – nem volt benne sok köszönet, de legalább ott lehettünk -, azóta legföljebb ígéretek és vágyálmok vannak.
A belgák is nagyon jól szerepeltek, s bár már legföljebb harmadikok lehetnek, mert az elődöntőben egyetlen góllal kikaptak a világbajnokság talán legjobb csapatától, Franciaországtól, ők is nagyon büszkék lehetnek a csapatukra. Róluk amúgy néhány hónappal ezelőtt, – akkor még magyar válogatott szövetségi kapitányaként -, azt mondta a belgiumi illetőségű Georges Leekens, hogy Belgiumban húsz éve nem történik semmi, bezzeg nálunk, Magyarországon, sok új stadion épült, látszik, hogy olyan miniszterelnöke van az országnak, aki szereti a futballt, és ért is hozzá.
Ezt mondta Leekens, és már ebből sejteni lehetett, hogy a bőrét kívánja menteni a miniszterelnök és a magyarországi viszonyok dicséretével. De, mint kiderült, ez is kevés volt, az üdvösséghez, s négy – három vesztes és egy döntetlennel zárult – mérkőzés után távoznia kellett a posztjáról.
Georges Leekenes azóta kijózanodhatott – látta a világbajnokság mérkőzéseit, köztük hazája válogatottjának nagyszerű teljesítményét– mert most ezt nyilatkozta az M4 televízió műsorában: „A magyarok mentalitása kicsit hasonló a belgákéhoz. Belgium 2010 és 2018 között rengeteget lépett előre, de ehhez 7-8 évre volt szükségük, és el kellett követniük a tanulóhibákat, és a vesztesekből győztesek lettek. Ezen dolgozni kell, de remélem, önök is sikerrel járnak majd”.
Vagyis, már szó sincs a belgák leszólásáról, és a magyarok feldicséréséről, még Orbán Viktor miniszterelnökről sem történt említés.
Ja, a horvátokkal kezdtük. Hogy mitől ennyire jók. Lehet, hogy meg kellene őket kérdezni, vagy legalább tanulmányozni a sikereik titkát.
Deutsch Tamás máig a Fidesz egyik arca, annak ellenére, hogy már jó ideje a párt perifériájára lett száműzve. Időnként megmutatják, innen lehet tudni, hogy nem lett kegyvesztett, csak amolyan csillogó, ám használhatatlan ékköve a Fidesznek, ami tetszetős ugyan, de semmi értelme. Deutsch jelenleg a párt Európai Parlamenti képviselője, a netes tüntetések óta a digitális Magyarországért is felel, nem mellesleg pedig az MTK futballklub tulajdonosa és elnöke.
Három asszony, fél tucat gyerek, sok kerék
Deutsch Tamást eredetileg Deutschként anyakönyvezték, de volt idő, amikor Deutsch-Fürnek hívták. Nevét akkor ismerte meg a magyar közélet iránt érdeklődő nagyközönség, amikor 1989-ben egy társával együtt Prágában letartóztatták az akkor még csehszlovák névre hallgató hatóságok. A szorult helyzetből a Horn Gyula vezette magyar külügyminisztérium szabadította ki, a csehszlovákok kiutasították az országból, a magyar sajtó pedig prágai bikaborjaknak keresztelte el a két botcsinálta hőst.
Néhány évvel később már nem volt Csehszlovákia, Deutsch Tamás pedig miniszterként Prágába készült, hivatalos megbeszélésre. Sok volt a dolog akkoriban, így a nagy kapkodásban csak a repülőtéren jutott eszébe, hogy otthon hagyta az útlevelét. Akkor még nem volt Schengen, ezért néhány óráig visszatartották a menetrend szerinti járatot – a már gépben ülő utasok riadtan bámulták egymásra, mert csak annyit tájékoztatást kaptak, hogy technikai okok miatt indul késve a prágai gép.
Az akkor még létező Malév utólag elnézést kért az utasoktól az őket ért kellemetlenségért. (Kártérítést nem kaptak a késedelemért, a megértésüket viszont megköszönték.)
Deutscht Tamás első munkahelye az Ifjúsági és Sportminisztérium volt, de neki szerencséje volt, mert nem kellett végigjárnia a ranglétrát, hanem azonnal a tetején, azaz miniszterként kezdte. Illetve előbb csak kijelölt minisztere volt a hivatalnak, mert a szigorú és igazságos Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy csak akkor lehet miniszter, ha leteszi az államvizsgát.
Így is történt, Deutschból doktor lett, de ez nincs összefüggésben azzal, hogy sok támadás érte a nevéhez fűződő beléptető rendszert, ami hozzávetőlegesen 4 és fél milliárdjába került a magyar adófizetőknek. A sportpályák biztonságát biztosítani hivatott kapuk állítólag hiánytalanul megvannak, valahol egy raktárban dekkolhatnak – állagukról nem érkezett hitelt érdemlő jelentés.
Deutsch Tamás a Fidesz és a magyar politika szépfiúja, ügyeletes szívtipró, igazi macsó. Számos ismert, és kevésbé híres személyiséggel volt már kalandja – neves média személyiség és kétkezi titkárnő egyformán szerepelt a skalpjai között.
Deutsch Tamás 2005-ben feleségül vette Für Lajos volt honvédelmi miniszter lányát, majd a korszellemet kissé megelőzve – de mindenképpen ragaszkodása kifejezéséül -, felvette a felesége lánynevét, és – amíg a házasság tartott – Deutsch-Für Tamás néven szerepelt mindenhol. A házasság egy ideig működött, még az apóssal is viszonylag kijöttek egymással, annak ellenére, hogy utóbbi szorgosan és tevőlegesen tüsténkedett a Magyar Gárda első, Várbéli avatásán, valamint más alkalmakkor is riasztó nyilatkozatokkal ijesztgette a szolidabb hangokhoz szokott közvéleményt.
Dajcstomi – az elnevezés tőle származik, mert ezen a néven jegyezte be magát a Twiterre – egy interjúban elmondta, hogy nem ért egyet az apósával, de egyébként kedvelik egymást. De nemcsak apósával, hanem régi barátai és harcostársai közül is többekkel adódott hosszabb-rövidebb ideig tartó konfliktusa. A Fidesz huszadik születésnapján például Bayer Zsolt fejéhez vágta, hogy vállalhatatlan az antiszemita szöveg, amit Széles Gábor lapjában leírt. Igaz, tette hozzá Deutsch, ettől még nem tartja Bayer Zsoltot antiszemitának.
A Fidesz farka
2008 szeptemberében Deutsch Tamás (akkor már Für nélkül) megmutatta magát a Playboyban. Nem a testét tárta az értő női szemek elé, hanem a lelkét. Amiből a napnál is világosabban kitetszik, hogy Deutsch Tamás 16 éves kora óta nem tud ellenállni a nőknek. (Színvonalasabb kocsmákban ezt úgy mondják: röptében még a legyet is).
A Magyar Nemzet információi szerint a Fideszben nem fogadták kitörő lelkesedéssel Deutsch Tamás Playboynak adott interjúját. A politikus számos párttársa annak ellenére megrökönyödött, hogy többen ismerték Deutsch életének ezen fejezeteit.
Az akkoriban Orbán-közeli napilapban közölt írás szerint Deutsch interjúja azért is volt meglepő, mert legbensőbb magánéleti és intim kérdésekről eddig nem beszéltek a politikusok, kivált a konzervatív Fideszben. A válófélben lévő képviselő a férfimagazinnak adott, Kéri László által készített interjúban bevallotta, hogy házasságai alatt több szerelmi viszonya is volt. Elmondta: szerinte „nem annyira zűrös”, hogy féltucatnyi gyereke van különböző nőktől, és egyszerűen nem tud ellenállni a női szépségnek.
Beszélt arról is, hogy újabb (Für Lajos lányával kötött – a szerk.) házassága öt év elteltével válságba jutott, most válófélben van második feleségétől. „Lehet, hogy ez hibám, lehet, hogy bizonyos értelemben erény is, de kétségtelen, hogy a női szépségnek, egy női szív meghódításának úgy 16 éves korom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de nem nagyon tudok ellenállni” – mondta a politikus, hozzátéve azt, hogy hódításait soha nem verte nagydobra, még legközelebbi barátai is nagyon keveset tudhattak az ilyen ügyeiről.
Nemcsak Deutsch Tamás pártjában, de a vele szövetséges kereszténydemokraták köreiben is kiverte a biztosítékot a Playboynak adott interjú. Az ő köreikben ugyanis nagyon magasra van téve az erkölcsi mérce, szigorúan a tízparancsolat szelleme szerint élnek. Mely szövegben tudjuk, sok más mellett az is benne van, hogy a más nője – ők ott felebarátod feleségének írják – tabu. És a sajátunk is csupán gyermeknemzés céljából kerül előtérbe – kultúrált formában természetesen.
Tényleg rosszul vette ki magát az egész: a Fidesz, valamint szövetségei egytől egyig nemzeti alapon nyugvó, konzervatív értékrendet valló, keresztény pártok. Amiből az is következik, hogy az ő köreikben nem szokás félrelépni, ők ott a polgári oldalon a gyorsan múló testi örömöket meghagyják a szocialistáknak, és a szabaddemokratáknak.
Őrjöngő nettó büdösbogarak
2014. október 27-én ezt írta a Facebook oldalán a kormány által tervezett, ám a tiltakozások hatására be nem vezetett internetadó elleni tüntetés kapcsán:
„Az elmúlt évek valószínűleg legnagyobb kormányellenes tüntetése” volt a tegnapi, írja lelkendezve az index – ismerjük el, valószínűleg igazuk van. Szabad ország szabad polgárai szabadon mondták el a véleményüket – ez így van rendjén, ismerjük el. Komoly kormányellenes demonstrációt is csak a kormány és nem az ellenzék tud „szervezni” – hát, ezt is el kell ismerni.
A Fidesz-székháznál futballhuligánokból, a maradék, Demszky és Magyar Bálint-fan urbánus „értelmiségiekből”, jónéhány „annyiraalternatívultraliberálisfiatalvagyokhogymégacsengőhangomisegytarrbélafilmnegyvenkilencpercesbetétdala” pulcsisból és a „Vadai Ágnes igaz és jó politikus” szekta egyes tagjaiból verbuválódott népfrontos gang rendezett közös, demokratikus pogromot – azért ezt ismerjük el. Hihetetlenül profi volt a rendőrség, hogy nem engedett az épületnél őrjöngő nettó büdösbogarak provokációjának – ezt el kell ismerni.”
Ki a f@sz az a Thomas Melia?
Deutsch a Twitteren is nagyon aktív, mint egy interjúban mondta, amióta rátalált a „csiripelő” oldalra, valósággal függővé vált. De nem csupán aktivitása, hanem stílusa is meglehetősen egyedi: olykor igen trágár, a Fidesz által magáénak vallott keresztény-konzervatív értékrendről eltérő kifejezésekkel mondja el véleményét a világról, leggyakrabban a hazai ellenzékről.
Legmarkánsabb beszólásait számos gyűjtőoldal őrzi, ezekkel most nem fárasztanánk a Deutsch Tamás politikai életművével már amúgy is meglehetősen leterhelt olvasókat, ezért csak kettőt emelnénk a számtalan gyöngy közül.
2011. március 21-én például ezt a gondolatot tartotta fontosnak megörökíteni az utókor számára: „Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú örültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány”.
2011. júliusában pedig a következő kommenttel reagált a Twitteren arra, hogy Thomas Melia amerikai helyettes külügyi államtitkár aggodalmát fejezte ki a magyar alkotmányozással, a médiával és az egyházi törvényekkel kapcsolatban: „Ki az a fasz az a Thomas Melia?”
Szívesen lájkolna a Facebookon, de tart attól, hogy baja lesz belőle. Középkorú nő mondja ezt az utcán. Szégyenkezés van a hangjában és valószínűleg a tekintetében is. Ez utóbbit csak sejtem, mert nem mer a szemembe nézni. Pedig, nem neki kellene szégyenkeznie, gondolom magamban, de nem mondok semmit. Mit is mondhatnék egy embertársamnak, aki tisztességesen élt idáig, és most újból meg kellett tanulnia félni.
Nem először hallom ezt a mondatot, mások is mondtak már hasonlókat. A félelem benne van a levegőben.
Ismerős politikus mondja, hogy lakossági fórumok után, ahol főleg idősebbek ülnek, nyugdíjasok, akiktől már nem vehetnek el semmit, odamennek hozzá, és azt mondják, hogy a gyerekük helyett jöttek. Vagy az unokájuk helyett, aki azért nem mert idejönni, mert fél, hogy kellemetlen következményei lesznek.
Halkan mondunk mindent, megfontoltan, előtte alaposan körülnézünk. Magunk sem értjük, miként juthattunk idáig, hogy azt suttogjuk a mobilba: ez nem telefontéma. Megint megtanultunk írni, és olvasni a sorok között. Pedig már azt hittük, hogy vége, elfelejthetjük örökre. Most újra hasznunkra válik. Akik átélték egyszer, azoknak gyorsabban megy, de keservesebb – az újak, akik már a félelem nélküli létbe születtek, fel sem fogják, hogy mi történik velük.
Félni mindenhol lehet: vasúton, hajón, autóban, buszon, villamoson, metrón. Péknél, zöldségesnél, virágosnál, trafikban, bankban. Azok is félnek, akiknek a javaik megfogyatkoztak, s reményeik mintha sosem lettek volna. És azok is, akiknek még van mit a tejbe aprítaniuk.
Félünk piacon, postahivatalban – félni bárhol lehet. Van, aki a fodrásznál fél, mások az iskolában, gyárban, irodában. Félünk az egyenruhától, és félünk akkor is, ha egyenruhások vagyunk: tűzoltók, katonák, rendőrök.
Fél az ápoló, és fél az ápolt.
Félnek a fiatalok, mert azt látják, hogy a szüleik félnek. Utóbbiak nem mutatják, de ettől még látszik rajtuk. Kiül az arcukra, látszik a tartásukon, érződik a bőrük szagán. A félő ember másképp mozog, mint az, akinek nincs baja. Félnek az idősek, mert azt látják, hogy a gyerekeik és az unokáik félnek.
Félünk játék közben, munkaidőben, nyaraláskor. Zenét hallgatva, könyvet lapozgatva, újságot olvasva.
A félelem demokratikus: jómódú és szegény egyaránt szabadon félhet. De egyszer majd elmúlik ez is, a félelem sem tart örökké. Ám addig nem árt, ha alaposan meggondoljuk, hogy mit lájkolunk a Facebookon.
Rögtön az elején ellőjük a poént: a franciák megállították Brüsszelt.
Órákkal a mérkőzés előtt amúgy az keltett némi derültséget, hogy a magyar köztévé műsorvezetője úgy vezette fel a mai elődöntőt, hogy a Ferencváros játszik Belgiummal. A műsorblokk végére persze helyesbítette a hibát, ám ez a tévesztés bearanyozta a mémeket gyártó és kedvelő internetes közönség keddi napját.
Ami a meccset illeti, vélhetően a világbajnokság két legjobb csapata játszott egymással. A belgák mellett a csapategység szólt, valamint az, hogy nagyon jó játékosaik vannak, a franciák mellett pedig az, hogy nagyon jó játékosaik vannak és csapatként is kiválók. Az ember már előre sajnálta, hogy e két nagyszerű egység közül az egyiknek búcsúznia kell.
Az első félidő igen jó játékot hozott, ami kicsit meglepő, mert a mérkőzéssorozatnak ebben a szakaszában már nem szoktak jó első félidőt játszani a csapatok. Kivéve persze, ha valamelyikük gólt szerez – ekkor ugyanis a másik lépéskényszerben van, feladja a biztonsági játékot, támadni kell, egyenlíteni, győzni.
A francia-belga meccs első félideje annak ellenére parádésra sikeredett, hogy a mérkőzésnek ebben a szakaszában nem esett gól. Küzdelem volt, színvonal szintúgy, a csapatok tényleg odatették magukat.
A második félidő belga támadásokkal és francia góllal indult: az 51 percben Umtiti fejese landolt a vörös mezesek kapujában. Ezt követően a belgák mindent egy lapra téve rohamoztak, de nagyobb helyzeteik inkább az ekkor főként kontrákra berendezkedő franciáknak voltak.
A vége: Franciaország – Belgium: 1-0.
Szerdán a horvátok és az angolok játszanak a döntőbe jutásért.
Rendkívül aktívan sertepertélő magyarországi Soros-ügynökök. A rendőrök csak kicsit bántották, mégis meghalt az őrjöngő herbálos. A szűnni nem akaró szerelem édes titkáról rántja le a leplet a pajzán vicceket is elsütő sztárpár.
Soros már az Akadémiára is betette a lábát
„Miközben a Magyar Tudományos Akadémia állítása szerint a függetlenségéért és persze a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze – erről ír a Tűzfalcsoport blog. Ismert, a magyar kormány racionalizálni szeretné az MTA költségvetését. Ennek következtében a testület 170 milliárd körüli, különböző állami forrásokból származó éves keretéből húszmilliárd forintot mostantól nem biankó csekk formájában kíván átutalni a testületnek. Az ellenzék rátelepedett az ügyre, és persze hasznot kíván húzni belőle…
… Soros György hálózata és megbízható magyarországi ügynökei rendkívül aktívan sertepertélnek a Tudományos Akadémia háza táján úgy, hogy közben nemrégiben egy olyan közleményt bocsátott ki a Jogtudományi Intézet, amelyben ragaszkodik a tudományos kutatás szabadságához és zavartalanságához.” (Origo: Soros hazai hálózatának nagy a befolyása a Jogtudományi Intézetre is)
Könnyű testi kényszer
„István őrjöngött, erőszakoskodott és magából kikelve ordibált, amikor Békésen a Bihari János utcában kihívták rá a rendőrséget. Az akció során a férfi könnyebben megsérült, majd az intenzíven meghalt, a HVG a helyi roma önkormányzati vezetővel karöltve rendőri túlkapásról, brutalitásról beszélt, miközben az áldozat halálát pszichotróp anyag, nem pedig a rendőri testi kényszer okozta.” (888: A herbálost védi és a magyar rendőrök ellen hergel a HVG)
A rádiófelvételen egy csók is csattant
„Ördög Nóra és férje, Nánási Pál az első olyan sztárpár, akik nyíltan és őszintén engednek betekintést magánéletük egyes pillanataiba. .. Rajongóik ugyanis a házaspár szűnni nem akaró szerelmének titkáról érdeklődtek a legtöbbet. – Van egy különleges bájital, amit mindig belekeverek Nóri piájába – kezdte nevetve Nánási, akitől Ördög Nóri vette át a szót. –Én előtte nem gondoltam, hogy ilyen létezik, hogy „szerelem első látásra – fejtegette Nóra, aki természetesen rávilágított arra is, hogy apróbb bukkanók az ő életükben is voltak…
… Az első például mindjárt a kapcsolatuk elején, ugyanis amikor egymásba szerettek, még mindketten házasok voltak. … Felhívtam anyukámat, hogy „anya, az a helyzet, hogy válok, de semmi baj, nagyon szerelmes vagyok, minden oké, megtaláltam az igazit, úgy hívják, hogy Nánási Pál”. Anyukám letette a telefont, beírta a gugliba, hogy ki az a Nánási Pál és visszahívott elsápadva, hogy de kislányom, ez az ember nős…
…Az 56 perces rádiófelvétel egyébként egy könnyed hangulatú beszélgetés, melyben egy csókot és több pajzán viccet is elsütnek Nánásiék. Nóri és Pál arról is mesélt, hogy bár kapcsolatuk stabil alapokon áll, fontosnak tartják, hogy olykor kettesben is töltsenek időt, szerezzenek közös élményeket, bízzanak egymásban és nem utolsósorban maradjanak vonzóak egymás számára.” (Lokál: Ördög Nóra: Viharos gyorsasággal rúgtuk fel korábbi életünket)
Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, különös dolgok történnek Orbán Viktor Facebook-oldalán. A már megszokott fotók, videók és rövid, többnyire egysoros bejegyzések mellett előbb egy Ó betű jelent meg, majd egy I is társult hozzá. A betűsereg létszáma mára háromra bővült, és a miniszterelnök oldalán látható fotón mostantól ez olvasható: CIÓ.
Közelebb nem kerültünk a megfejtéshez, bár találgatásokban eddig sem volt hiány. Sokan ugyanis a Migráció, vagy a Korrupció kifejezésre tippeltek, az Infláció, vagy a Depresszió szavakra is többen tippeltek – utóbbi a C betű belépésével kiesett.
Marad legvalószínűbb megfejtésnek az, hogy Vakáció. Vagyis, hogy a miniszterelnök hamarosan szabadságra megy. Bemelegítésként elutazott Erdogan török elnök beiktatására, ahová magával vitte a politika iránt nem különösebben érdeklődő fiát, Gáspárt is.
Orbán Viktor miniszterelnök megtekinti az elnöki épületegyüttes makettjét Recep Tayyip Erdogan újraválasztott török elnök beiktatásán Ankarában 2018. július 9-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs. (A miniszterelnök mellett fia, Orbán Gáspár).
Ebből lehet arra következtetni, hogy Erdogan beiktatása Orbán Viktor számára csak amolyan előjáték, az igazi aktus még csak ezután következik. Vagyis a két Orbán Törökország után nem haza, Magyarországra, hanem a miniszterelnök szívéhez ugyancsak közeli Oroszországba utazik a labdarúgó világbajnokság hátralévő mérkőzéseire.
Erre utal az is, hogy az MTI, amely fotókon is beszámol a miniszterelnök törökországi útjától, nem tesz említést arról, hogy a kormányfő fia, Orbán Gáspár is papával tartott volna. Pedig ott volt, még néhány fotón is feltűnik, de ezt az MTI vagy nem vette észre, vagy nem tartotta fontosnak megosztani a magyar közvéleménnyel.
Néhány héttel ezelőtt Mészáros Lőrinc, Magyarország második leggazdagabb embere lemondott a felcsúti polgármesteri tisztségéről. A hivatalos indok szerint azért vált meg posztjától, mert a jövőben üzleti ügyeire kíván koncentrálni. Márpedig üzleti ügyekből pedig van neki bőven, alig múlik el nap, hogy az egykori gázszerelő ne vásárolna valamit: hotelt, újságot, földet, gyárat – mikor mi adódik.
És, fogódzkodjanak meg: e temérdek elfoglaltság mellett még pihenni is van ideje. Már amennyiben pihenésnek lehet nevezni, ha az embert egy többemeletes, milliárdokat érő luxusjachton fotózzák az Adrián.
Köztudott, hogy Mészáros Lőrinc korábbi helyettesét, Mészáros László alpolgármestert szeretné Felcsút polgármesterének. Mészáros László csak névrokona Mészáros Lőrincnek, vagyis, vér szerinti kapcsolat nincs a két férfi között, legföljebb jó kapcsolat, ezért is szeretné Mészáros Lőrinc, ha Mészáros László folytatná Felcsút általa megkezdett felvirágoztatását.
Minden esély megvan arra, hogy Mészáros László legyen a polgármester Felcsúton. Van ugyanis egy másik jelölt, akit szintén Mészáros Lászlónak hívják. Őt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt találta és indítja Felcsúton, úgyhogy a választók augusztus 12-én két Mészáros László között is választhatnak. Ők sem rokonai egymásnak, csupán a nevük azonos, ami az Echo televízió (egy ideje ez is Mészáros Lőrinc tulajdona) felháborodott riportja szerint alkalmas lehet a választók megtévesztésére.
Tiszteltjük Echo TV szerkesztőinek érzékenységét, és nagyra becsüljük a széles körben ismert szakmai elfogulatlanságukat. Csupán az nem világos, hogy miért felejtették el nehezményezni, hogy Miskolcon,.ahol ugyancsak időközi választás lesz, Erdei Sándor (ismertebb nevén Rokker Zsoltti) mellett egy másik Erdei Sándor is indul. Utóbbi azzal kampányol, hogy nem kampányol. Nem nyilatkozik, nem ad interjút, elérhetetlen. Vagyis, az Echo TV szerint nincs azzal baj, ha a nem Rokker Zsolttiként ismert Erdei Sándor valójában nem akar nyerni, csupán szavazatokat venne el az ellenzék által támogatott Erdei Sándortól.
Felcsúton legalább egyszerűbb és tisztább a helyzet: ott biztosra vehető, hogy (valamelyik) Mészáros László, és nem egy nevető harmadik lesz a befutó.
A vasárnapi időközi választáson Sára Botond úgy lett Józsefváros polgármestere, hogy az 57 469 ezer szavazásra jogosult ember közül 8269-en szavaztak rá. 44 223 ember nem szavazott, vagy nem rá, hanem ellenfelére, a függetlenként induló Győri Péterre (4787) adta a voksát.
Józsefváros azt üzente azoknak, akiket még érdekel, hogy mi van ebben az országban és főleg, hogy mi lesz vele a jövőben, hogy Magyarország beteg. Súlyosan depressziós, nem érdekli semmi, fát lehet vágni a hátán, az sem érdekli, ha ellopják mindenét.
Lehet azon meditálni, hogy jó jelölt volt-e a fideszes alpolgármester ellen induló Győri Péter. Minden bizonnyal igen – de nem itt és nem most. Józsefvárosnak és Magyarországnak ugyanis mostanság nem jönnek be a Győri Péterhez hasonló emberek – azok, akik a problémákat szakmai alapon kívánják megoldani.
Magyarország ma nem vevő az ilyen emberekre, nem véletlen. hogy a nagypolitikában Bokros Lajos például a fasorban sincs. A lebutított, életkedvétől megfosztott Magyarország ma a tőmondatokból és az egyszerű, érthető kijelentésekből ért. Az sem zavarja, ha ezek a kijelentések nem igazak. Látjuk, milyen jól lehet hasítani a migránsokkal, miközben minden gondolkodó ember tudja, hogy a migránsok egyáltalán nem jelentenek veszélyt Magyarországra. A legtöbbjük ugyanis nem veszélyes, és egyébként meg eszük ágában sincs Magyarországra jönni.
Józsefváros példája azt mutatja, hogy a Fidesz ma megállíthatatlanul megy előre. Nem Brüsszelt, hanem Orbánt kellene megállítani, de jelen helyzetben őt csak egy hozzá hasonló személyiség volna képes megfékezni. Olyan ember, aki ugyanolyan egyszerű, érthető – az sem baj, ha hazug – üzenetekkel szól az emberekhez.
A józsefvárosi polgármester-választás azt üzente, hogy Magyarország beteg. Tudással és demokráciával lehetne gyógyítani, finoman, testre szabottan adagolva. Kérdés persze, hogy a beteg hajlandó-e bevenni a gyógyszert.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
