A magyar miniszterelnök Tusványoson túl sok szót nem vesztegetett Magyarországra. Felsorolt néhány számot, amelyek szerinte a Fidesz kormányzásának sikereit bizonyítják, de ennél jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a külhoni történésekre.
Először csak a Kárpát-medence újjáépítéséről beszélt, majd nem sokkal ezután már Közép-Európát említette, mint amit meg kellene újítani.
Orbán már a választási győzelmét követően 2030-ban jelölte meg kormányzásának távlatait. Ezt most megismételte: 2030-ra Magyarország Európa öt legélhetőbb és legversenyképesebb országa lesz. Mindezek mellett ajánlatot tett a szomszédos országoknak: azt javasolja, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében kössék össze országaikat gyorsvasúttal, autópályákkal, közös védelmi rendszerrel, haderőfejlesztéssel és energiahálózattal.
Orbán számára az elkövetkező egy évben a jövő májusi európai parlamenti választás a legfontosabb cél. Már ki is számolta, mintegy 300 napja van még a most regnáló. Juncker vezette Európai Bizottságnak, mert akkor lejár a mandátuma és újat választanak helyette az európai polgárok. Azt a választást kell megnyerni, mondta Orbán, különben a kereszténység elveszíti befolyását Európában, és keresztény alapokon több nem lehet választást nyerni.
Már csak kevés kell az ellenfeleink sikeréhez, mondta Orbán. Ezt kétszer is elismételte, bár az nem derült ki, hogy azért, mert valóban tart ettől a lehetőségtől, vagy inkább a táborát szeretné még inkább harcra ösztökélni.
Európa first, Magyarország mintha már csak múlt időben létezne Orbán számára. Magyarország egy teljesített feladat, ami munkát itt kellett, elvégezték. Ez jött le a tusnádfürdői beszédből, mostantól már csak üzemszerű karbantartásra van szükség, mert Magyarországon rendbe lettek téve a dolgok, a liberális demokráciát felváltotta a kereszténydemokrácia. Mostantól már csupán kisebb kiigazítások kellenek, a meglévőt meg kell megőrizni, és továbbfejleszteni, de a nagyját már megtettük.
Marad a Kárpát-medence majd Közép-Európa. Aztán, ezt nem mondta ugyan a szónok, de nem volt nehéz beleérteni, ide nekünk Európát is.
Ezen a héten a magyarországi közélet Tusványosra költözött. Orbán Viktor még meg sem szólalt, de már így is rengeteg okos dolog elhangzott az ottani színpadokon. Varga Mihály miniszter például őszintén beszélt a magyar gazdaságról, olyan dolgokat mondott, amelyeket idehaza nem szokott mondani. Például, hogy egy holland munkás teljesítménye kétszerese a magyar munkásénak. Rossz volt ezt hallani, idáig azt hittük, hogy ők hanyatlanak, mi meg hasítunk, mint állat. És a magyarországi kultúráról is szokatlanul éles vita folyt az egyik tusványosi pódiumon, a majdnem mindig szókimondó L. Simon László például azt mondta, hogy nem leszólni kell a liberális kultúra képviselőit hanem tessék jobbnak lenni náluk.
S ha már Tusványos: idén a szocialisták is elmerészkedtek Orbán Viktor külhoni pátriájába. Kapcsolatot építeni, ahogyan ők mondták. Ahhoz képest, hogy ez már a 29. rendezvény az erdélyi településen, jókor kezdik. Sok sikert nem jósolunk ennek a vállalkozásnak, bár az is igaz, hogy idén legalább megpróbálták. Egyelőre egy medve jött össze a szociknak, az állatot ugyanis a turnébuszuk mellett látták és le is fényképezték.
Demeter Mártát viszont fölvették az LMP-be, Ilyenkor nyáron, amikor nagy a rekkenő, ez is hír. Különösképp azért, mert bár korábban több alkalommal is jelentkezett, ám nem vették föl. Most végre sikerült, az egykori szocialista képviselő tehát teljes jogú tagja Szél Bernadett és Ungár Péter pártjának. Mely pártnak ez a hete sem múlt el botrány nélkül. Pofozkodás ezúttal nem volt, viszont kiderült, hogy Schmuck Erzsébet, aki a választás előtt kampányfőnöke a pártnak, egyeztetett Schmidt Máriával.
Ha valaki nem tudná, Schmidt Mária Ungár Péter édesanyja. De nem ezért pikáns a történet, hanem mert Schmidt Orbán Viktor egyik bizalmasa. Az LMP-ben ebben nem látnak semmi kivetni valót, szerintük érthető, ha egy anya aggódik a fiáért, márpedig Schmidt Mária aggódott, hogy az LMP bejut-e a parlamentbe, ami számára azért volt fontos, mert a fia, Ungár Péter is képviselőjelölt volt. Az aggódó mama megnyugodhatott, az LMP vitte a lécet, Ungár Péter bejutott, nincs itt kérem semmi látnivaló, ne kéretik oszolni és tovább haladni.
Ezen a héten az is kiderült, hogy a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolása kapcsán felbujtással vádolt Gyárfás Tamásról lekerülhet a nyomkövető. Nem 100 millió forintos óvadék ellenében, amint azt az első fokon eljáró bíróság megállapította, hanem ennek a duplájáért, 200 millió forintért. Ennyibe kerül Gyárfásnak, hogy szavadon védekezhessen és mozoghasson A Fővárosi Törvényszék – ők állapították meg a 200 millió forintos óvadékot – úgy ítélte meg, hogy Gyárfás esetében 100 millió forintnál még fennáll a szökés, vagy/és az elrejtőzés veszélye, de 200 millió forint óvadék már elegendő lehet arra, hogy ha lenne is ilyen szándéka, elálljon attól.
Gyárfás Tamásnak elmondása szerint onnan van ennyi pénze, hogy eladta az időközben Mészáros Lőrinc tulajdonába került Echo tévének a NAP TV épületét. Mészárosnak szerencsére még így is maradt mit a tejbe aprítania, csütörtökön bejelentették, hogy az ország leggazdagabb gázszerelője megvásárolta a Kádár János egykori nyaralásainak helyszínéül szolgáló Club Aligát. Ja, és azt is megtudtuk, amit eddig csak nagyon sejtettünk: azt, hogy Orbán Viktor a saját pénzén utazott az oroszországi labdarúgó világbajnokság döntőjére. Ha akarnánk, se mernénk másra gondolni.
Hallottalak a magyarországi közrádióban. Minden pénteken meghallgatlak, hogy stílszerű legyek, iszom a szavaidat. Nagyszerű kollégád, Kősa Lajos említette az ivást velem kapcsolatban Tusványoson. Azt mondta, hogy „az EU-t egy rossz, részeges, alkoholista pasi vezeti. Nem isiász van itt, alkoholista.”
Kedves Viktor, kérlek tolmácsold nagybecsülésem Kósa úr felé. S ha már beszélsz vele, kérdezd meg őt arról az 1300 milliárd forintról, amelyet az általa csengeri háztartásbeliként emlegetett hölgy ígért neki. Nem ismerem pontosan a magyarországi pénz értékét, sem az ottani átlagkereseteket, de úgy sejtem, hogy a Kősa úrral kapcsolatba hozott összeg sok ezer magyar ember sok száz évi jövedelmének felel meg.
Kérdezd meg azt is kedves Viktor Kósa úrtól, hogy debreceni polgármestersége idején miért hívták őt előbb Mr. 10, később Mr. 20 százaléknak. Nem ismerem a magyarországi szokásokat, de mifelénk azokat az embereket nevezik így, akik csúszópénzt szoktak elfogadni, vagyis, megvesztegethetők.
És akkor néhány szót arról, amit az EU-ról mondtál kedves Viktor barátom. Hogy az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, mert jövő májusban lejár a mandátuma. Nagyon örülök, hogy ennyire jó a memóriád, és nem felejtetted el ezt a fontos dátumot, nem lenne jó, ha pártod, a Fidesz lemaradna a választásról.
Közlöm veled, hogy nincsenek a napjaink megszámlálva. Az lehet, hogy te, mint a sorkatonák – ugye úgy mondták nálatok, amikor mindenkinek kötelező volt bevonulni – vágod már a centit.
Tényleg Viktor: mi igaz abból, hogy bevezetnétek a sorkatonaságot? Tagadjátok, de mindig vannak köztetek olyanok, akik nosztalgiával említik azokat az időket, amikor még a fiúkat elvitték katonának. Tudom, hogy te nem szereted a dagadt katonákat, mint mondtad, az a halálod, most legutóbb pedig az is kiderült, hogy a tetkós katonákat sem díjazod.
Na, de miről is akartam neked írni kedves Viktor! Hát, hogy mint mondtad, erőid végén vagy, fel kell töltened az akkumulátorodat. Ezek szerint neked Viktor barátom, több erőd is van, ezek végén vagy, ezért kell pihenned. Azért csak vigyázz azzal a feltöltéssel, nehogy véletlenül túltöltsenek, akiknek ez lesz a feladatuk. Nem lenne jó, ha túl nagy lenne benned a feszültség, és ezért még a mostaninál is gyorsabban pörögnél.
Szükségünk van rád kedves Viktor az Európai Unióban, és nem szeretnénk, ha történne veled valami. Számítunk rád jövőre is, hallom, újabb stadionokat akartok építeni és a felcsúti kisvasutat is meghosszabbítjátok az uniós polgárok pénzén. Szólj, hogy mennyi pénzre van szükséged a futballpályák fűtéséhez, tudod, milyen vagyok, ha iszom, olyankor még a szokásosnál is nagyobb a szívem, és nem sajnálok tőled semmit.
Sorozatunk olvasói megszokhatták, hogy többnyire rendhagyó portét közlünk a bemutatott politikusokról. Farkas Flóriánról a többi szereplőnél is rendhagyóbban írunk, merthogy a cigányság első számú vezetőjének pályafutását úgy lehet a legjobban vázolni, ha – a teljesség igénye nélkül – felsoroljuk, hogy hányszor nem szólalt meg, amikor mondania kellett volna valamit.
Mielőtt azonban számba vennénk Farkas Flórián összegyűjtött hallgatásait, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy hősünk több alkalommal is volt büntetve.
Bűnök, balhék, botrányok
1975 és 1982 között háromszor ítélték el – hol felfüggesztett, hol végrehajtandó szabadságvesztésre. 1996-ban ügyészségi vizsgálat indult a Lungo Drom által létrehozott alapítványok ügyében. Ennek eredményeként 1998-ban vádat emeltek ellene hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértése miatt, ám Göncz Árpád köztársasági elnöktől eljárási kegyelmet kapott, így a bírósági tárgyalás elmaradt.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A 2014 márciusában alakult Híd a munka világába foglalkoztatási szövetkezet, első elnöke Farkas Flórián lett. A szövetkezet mintegy ötmilliárd forintnyi uniós forrást használhatott volna fel roma származású munkanélküliek álláshoz segítésére. Ehelyett, az uniós pénzekből kétszázmillió forintért irodaházat vettek a Gellérthegy utcában, valamint tíz használt gépkocsit vettek bérbe fél évre, darabonként közel hárommillió forintért. De vásároltak irodabútorokat (31 millió forintért), informatikai eszközöket (21 millió forintért), ezen felül 26 millió ment el irodafelújításra, valamint két tanulmány is összesen 50 millió forintért. Egy évvel azután, hogy a program körüli 1,6 milliárdos csalásgyanú miatt a hatóságok nyomozást rendeltek el mondott le pozíciójáról. A hiányzó 1,6 milliárd forint nagyobb részét, 1,3 milliárd forintot az állam kipótolta.
Cigányozók ideje
Az elmúlt néhány évben a szemünk előtt ment végbe a helycsere: a Fidesz jobbról előzte a Jobbikot. S miközben Vona Gábor (néhány hónapja Sneider Tamás) pártja érzékelhetően araszolt a közép felé, Orbánék az egykor a Jobbikhoz tartozó hadállásokat igyekeztek elfoglalni. Lenyúlták tőlük Trianont, a vallásosságot, az Európa-ellenességet, igyekeztek minden magyarnál magyarabbak lenni – egyetlen témát nem vettek el a Jobbiktól: a cigányozást. Igaz, az utóbbi egy-két évben a Jobbik is visszafogta magát, s ha fordulatról nem s beszélhetünk, a „cigánybűnözést” kiiktatták a mindennapi megszólalásaikból.
Ez év elején, ráfordulva a választási kampányra, a Fidesz ebben is szintet lépett. Egy lakossági fórumon az akkor még miniszterként ügyködő Lázár János azzal dicsérte a közmunkát, hogy az azért is jó és hasznos, mert azoknak, akik reggel 6-tól keményen dolgoznak, délután 3 után már nem lesz erejük lopni. A cigányság itt még nem volt név szerint említve, ám a burkolt utalást nehéz lett volna elérteni. A közmunkások nagy része ugyanis köztudottan roma származású, értelemszerűen sokan rájuk gondoltak, amikor értelmezték Lázár szavait.
Farkas Flórián fideszes országgyûlési képviselõ érkezik a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényére Kötcsén 2014. szeptember 6-án. MTI Fotó: Varga György
Nem sokkal ezután Orbán Viktor Miskolcon már nyíltan cigányozott. Szokásos migránsozásnak indult ez is, hétköznapi kampányolás keretében. A miniszterelnök azt mondta: lám, a környező településekről betelepített romák is menyi bajt okoztak az Avason, mit várhatunk a migránsoktól, akik még a cigányokénál is távolabbi kultúrából érkeznek.
Márciusban, nem sokkal az országgyűlési választás előtt Lázár János mártélyi utcafórumán azt mondta: mit várhatunk a bevándorlóktól, amikor a romákat 600 év alatt sem tudtuk integrálni.
Balog Zoltán, aki nemrég még emberi erőforrás miniszter volt, szintén igyekezett lépést tartani kollégáival. Éppen egy évvel ezelőtt, 2017 júliusában Tusványoson arról értekezett, hogy a magyarországi politika még mindig nem tudta eldönteni, vajon a cigányság erőforrás, vagy tehertétel az országnak.
A cigányozás kapcsán többen is megszólaltak, Setét Jenő roma polgárjogi aktivista például egy éles hangú, de okosan érvelő videóban utasította vissza Lázár János szavait, bocsánatkérésre és lemondásra szólította fel az akkor még a Miniszterelnökséget vezető minisztert.
Egyedül Farkas Flórián, a Lungo-Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség vezetője, Orbán Viktor feltétlen híve és fegyverhordozója nem szólalt meg a cigányokat ért kormányzati támadás ügyében. Ami persze senkit sem lepett meg, hiszen Farkas Flórián már számtalanszor bizonyította, hogyha választani kell, akkor ő sokkal inkább fideszes, mint cigány.
MTI Fotó: Mészáros János
Nemcsak mostanában veszett el Farkas Flórián. 2012 augusztusában, amikor kétes eredetű, amúgy betiltott hordák vonultak Devecserre, Ceglédre, fenyegették a romákat, és minden jó ízlésű emberben rosszízű emlékeket ébresztettek, Farkas Flórián nem szólalt meg sehol. Nem tiltakozott, nem ment a helyszínre, hogy személyes jelenlétével igyekezzen oldani a feszültséget. Farkas Flórián akkor is, és most is, a cigányok érdekei helyett a kenyéradó gazdái szolgálatát választotta.
Bayer: Azonnal és bárhogyan
2013, januárjában Bayer Zsolt a Fidesz megmondóembere, a párt 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa a következőket írta: „a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik… A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából.. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
Jó lett volna ismerni Farkas Flórián véleményét ezzel kapcsolatban. Hogy vajon a roma származású parlamenti képviselő egyetért-e azzal, hogy a cigányok jelentős része állat, akikkel képtelenség együtt élni és nem tudnak tagoltan kommunikálni.
Politikai pályája
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Farkas Flórián 1983-ban kapcsolódott be a roma közéletbe. Először a Szolnoki Városi Tanács családsegítő szolgálatánál dolgozott, majd 1987-ben az Országos Cigánytanács titkára lett. 1989-ben a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének főtitkárává választották.
1991-ben a Lungo Drom Érdekvédelmi Cigányszövetség főtitkára, majd elnöke lett.
A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról bejutott a törvényhozásba. 2006-ban a párt országos listájáról ismét mandátumot szerzett. 2010-től a közigazgatási és igazságügyi miniszter megbízásából a romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos lett.
A 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról szerzett mandátumot és az Európai ügyek bizottságának a tagja lett.
A Farkas körül kipattant botrányok ellenére a Lungo Drom 2017. október 28-án tartott kongresszusán Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere méltatta a Farkas által végzett munkát és tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök köszönetét és gratulációját.
Most, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a rá nem mindig jellemző gyorsasággal áldását adta a Nyerges-Simicska adásvételre, eldőlni látszik Hír TV sorsa. Nagy valószínűséggel az lesz vele, amit sokan tudni vélnek: Nyerges Zsolt nem a végállomás, Simicska Lajos egykori médiabirodalmának zászlóshajóját bekebelezi majd Mészáros Lőrinc feneketlen bendője. Eltűnik benne, hogy aztán Mészáros Lőrinc miniszterelnöki beosztásban lévő barátja azt tegye vele, amit jónak lát. Feltehetőleg amint teheti, megszünteti.
Azok, akik néhány évvel ezelőtt még szerették a Hír TV-t, ájtatosan csüngtek rajta, s lesték minden szavát, ma kígyót-békát mondanak rá, és a legszívesebben sóval hintenék be a helyét.
Mi, akik évekkel ezelőtt nem szerettük a Hír TV-t, mert hazudott és sötét érdekek szolgálatába szegődött, ma már szeretnénk szeretni, de nem tudjuk, és nem is fogjuk megkedvelni soha, mert még emlékszünk arra, amire azok, akik egykor szerették, nem szívesen emlékeznek.
Próbáljuk sajnálni a Hír TV-t, mert hát ott is kollégák dolgoznak, akik nem sok idő múlva munkahely és feladat nélkül maradnak. Könnyebb volna persze sajnálnunk őket, ha annak idején, amikor nekünk nem lett munkánk és mi voltunk azok, akiknek nem maradt feladatunk, ők is együttéreztek volna velünk.
Most már persze mindegy, fölösleges moralizálni, mert minden elvégeztetett. A szabad sajtónak nem a Hír TV nem túl távoli bezárásával lesz vége. A vég már korábban elkezdődött, csak sokan nem akarták észrevenni. Azt hitték, hogy a sajtó szabad, hiszen még ma is mindent meg lehet írni. Mert maradtak még – igaz, nem túl nagy számban – olyan szabad szigetek, ahol valódi hírek és információk is megjelenhetnek.
Elmondom, sokadszor: nem ez a sajtószabadság. A sajtó szabadsága nem csak azt jelenti, hogy valamit meg lehet-e írni, hanem azt is, hogy el lehet-e juttatni az olvasókhoz. Akkor szabad a sajtó, ha, főleg a kisebb településeken, nem csak a központból útnak indított hazugságokat hallhatják, láthatják, olvashatják.
Talán majd valamikor valaki megírja ennek a mostani kornak a sajtótörténetét. Fontos dokumentum lesz ez. Még akkor is, ha – néhány kutatót leszámítva – már senkit sem fog érdekelni.
Megint jött egy szám Mészáros Lőrincről. Mindig jönnek számok arról, hogy milyen jól teljesít. Mennyit keresett óránként, naponta, hetente. Vagy, teszem azt, álmában.
Most a 24.hu kiszámolta, hogy az április 8-i országgyűlési választás óta eltelt 106 nap alatt a Mészáros família cégei összesen 92,2 milliárd forint értékben nyertek el közbeszerzéseket.
Mindig bajban voltam a számokkal. Nem úgy, mint azok, akik azzal dicsekszenek, hogy gyengék voltak matekból. Én jó voltam matekból, és ezt most szó szerint kell érteni: 4-es.
Hanem vannak bizonyos nagy számok, amelyeket soha sem fogok megérteni. És még az sem vígasztal, hogy Mészáros Lörinc még nálam is kevésbé fogja fel a saját számait.
Igaz, ő nem is foglalkozik velük. Nem is kell, hogy rágörcsöljön, baja lehetne abból, ha megpróbálná felfogni a saját helyzetét. Hogy ebből a temérdek mindenből mi az övé, és mi, az, ami másé. Majdnem leírtam az illető nevét.
Mészáros Lőrincnek az a szerencséje, hogy a legtöbb ember el sem tud képzelni olyan nagy számokat, amelyek vele kapcsolatban időnként megjelennek a sajtóban. Nem mindenhol természetesen, a közmédia, amely az adófizetők pénzén működik, a 2RULE nevű sportöltözék kapcsán még azt sem volt hajlandó leírni, hogy Mészáros Lőrinc cégéről van szó.
Egyszer régen huszonéves koromban írtam egy verset a számokról. Az volt a címe, hogy Számtalan szám.
„Mindennap háromszor, de van úgy, hogy négyszer,
egyszer tizenkétszer, kétszer tizenhétszer.
Volt úgy is, hogy hétszer, míg máskor csak hatszor,
háromszor kilencszer, tízszer pedig nyolcszor.
Életünket számok szórják szerteszéjjel,
Szertelen szeszélyek, szilaj szenvedéllyel”
Talán e néhány sorból is kiderült, hogy miért nem lettem költő. De azért most mégis büszke vagyok erre a versemre, merthogy én már a hetvenes évek közepén megéreztem, hogy egyszer majd jön Mészáros Lőrinc és mindent visz.
Fura egy szakszervezeti vezető Cser Ágnes. Az ember – gyarló módon – azt gondolná, hogy egy szakszervezet vezetője a dolgozók érdekeit védelmezi a mindenkori kormányokkal szemben, de ebben nincs semmi kihívás, ezért Cser Ágnes az egészségügyi és szociális dolgozók szakszervezetének elnöke másként működik.
Szerinte nem a kormány tehet a még meglévő problémákról, az egészségügy helyzete egyébként is javul, nem panaszkodni kell, hanem dolgozni, a külföldre távozóknak pedig azt üzeni, hogy mindenki gondolja végig, hol van a szülőföldje.
Ebben a szövegkörnyezetben hirdette meg Cser Ágnes a Hódmezővásárhelyen a nemzeti táncmozgalmat az egészségügyben dolgozók számára. Mert szerinte az az ő egyik legnagyobb problémájuk, hogy kevés a szabadidejük, de annyi azért mindenkinek akad, hogy hetente egyszer szervezett keretek között táncolni menjen.
Mert a tánc egészséges, és egy csomó bajra is gyógyír. Mint mondta, „a csontritkulás egyik legjobb ellenszere az élőzenés tánc. Ezzel a kezdeményezéssel azokat szeretnék segíteni, akik az országos átlagot meghaladva, magas óraszámban vannak foglalkoztatva. Szükség van a testi és lelki felüdülésre, amit ez a program megadhat nekik. A szórakozás, a kikapcsolódás, a sport együttesen jelenne meg a szürkének nevezett hétköznapokban.”
A vesekőre pedig – és ezt most nem Cser Ágnes mondja, hanem a népi tapasztalat – nincs hatékonyabb gyógymód, mint a kátyúkkal teli rázós út. Szívritmuszavarokra a villámcsapás. Nem kell minden csip-csup bajjal azonnal orvoshoz szaladni, ezzel is növelni a várólisták hosszát. Annak idején a füvesemberek is táncoltatták a beteget, ha valamilyen nyavalya gyötörte. Aztán vagy meggyógyult, vagy nem. Ha nem, hanem, mondjuk rosszabbul lett, vagy ne adj isten, meg is halt, akkor az lehetett a baj, hogy nem táncolt eleget.
De nemcsak a testi bajokra orvosság a tánc, hanem az egészségügy problémáira is. Mely problémák száma csökkenőben van, hiszen kiváló kormányunk van, de még mindig hordozzuk magunkkal a szoclib múlt örökségét. Ezért van hiány orvosból és ápolóból, gyógyszerből, kötszerből, kórházi ágyból. (Egyedül betegből nincs hiány. )
És ezért vannak sok kórházban olyan állapotok, amilyenek. Hiába hogy elindult a fejlődés, még mindig van lemaradás.
Ezt mondja Cser Ágnes, ha az egészségügyről kérdezik.
Kórházi fertőzésekről nem tud.
Cser Ágnes mindeközben azokra az egészségügyiekre is gondol, akik mennének táncolni, de mert egyedülállók, nem tudják kire hagyni a gyerekeiket. Számukra hirdeti meg a nemzeti nagymama és nagypapa programot. Ami azt jelenti, hogy amíg a nemzeti egészségügyi dolgozó nemzeti táncokra ropja, addig a nemzeti gyerekére egy nemzeti nagymama, vagy nagypapa ügyel.
Hogy honnan vesznek ennyi nemzeti nagyszülőt, azt még ki kell dolgozni. De nyilván ebben sem lesz hiba, mert – és ezt is a szakszervezeti vezetőtől tudjuk – olyan kormánya van Magyarországnak, amely szívén viseli az egészségügy helyzetét, és amellyel lehet tárgyalni.
Ilyen harcos szakszervezeti vezetőből kellene még több ennek az országnak. Akik, ha kell, harcolnak, ha arra van szükség, síkra szállnak. És adott esetben még azt sem restellik a kormány szemébe mondani, hogy ez a mostani kormány a létező kormányok legjobbika, aki mást mond, az kapja be.
Már csak néhányat kell aludnunk szombatig, hogy megtudjuk, miről beszél Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a romániai Tusványoson, a bálványosi szabadegyetem és diáktábor programján. Orbán tusványosi megszólalásai mindig emlékezetesek, gyakran ott mondja el először, amit Magyarországon nem mer, vagy nem akar elmondani.
Egy évvel ezelőtt például arról kérdezték Orbán Viktort, hogy miért nem bánnak keményebben a „Soros-bérencekkel.” Még bánhatunk, válaszolta akkor a miniszterelnök.
Derültség volt, taps. A jelenlévők nyilván maguk elé képzelték, amint Orbánék a mostaninál is keményebben bánnak a Soros-bérencekkel.
Már az egy évvel ezelőtti megszólalás sem volt előzmény nélküli. 2017-ben, húsvét vasárnapján azt mondta Orbán a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere.
Vagyis, a békés keresztény embereket onnan lehet megismerni, hogy fogytán a türelmük és viszket a tenyerük
A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Orbán miniszterelnök nem vitatkozik az ellene tüntetőkkel, nem akarja érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem fenyeget, és azt vetíti elő, hogyha a tiltakozók nagyon elszemtelenednek, és még a mostaninál is jobban kihúzzák a gyufát, akkor a békés keresztény emberek még arra is képesek lesznek, hogy ne békésen, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.
Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, és a kormány ellen tüntetők nem fogják vissza magukat, az is előfordulhat, hogy az Orbán miniszterelnök által hivatkozott békés keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük. Kopasz, kigyúrt verőemberek alakját öltik, és ebben a minőségükben megfegyelmezik az Orbán ellen tüntetőket, megtanítják őket kesztyűbe dudálni, azaz, megmutatják nekik, hogy hol a magyarok istene.
Azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. Feltehetőleg büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen. Ébren tartották bennük a gyűlöletet, majd idővel parancsot kaptak arra, hogy lőjék a Dunába azokat, akik szeretett vezérüket olyannyira kihozták a béketűréséből, hogy még a tenyere is viszketni kezdett.
Szó sincs arról, hogy Orbán miniszterelnök bárkit is a Dunába lövetne. Csupán arról, hogy nagyon kell vigyázni a szavakkal, mert tudjuk a történelemből, hogy a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.
Akinek viszket a tenyere, mosson kezet. Ha még ez sem segít, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Orbán Viktor kollektív zaklatásnak minősítette, hogy kérdezni merték, Netanjahu a magyar futballsikereket lesné el Felcsúton. Heti összefoglaló.
Megkérdezték a miniszterelnököt a parlamentben, hogy miért volt szükség arra, hogy a képviselők fizetését még a nyári szünet előtt felemeljék. Egy ilyen kérdésre sokféleképpen lehet válaszolni. Normálisan például, hogy azért, mert jobb sok pénzt keresni, mint keveset, tegye fel a kezét, aki keveset akar keresni, amikor sokat is zsebre tehet?
Na ugye.
Lehetett volna mellébeszélni, maszatolni, ködösíteni – fel sem tűnt volna, megszoktuk már az ilyesmit, igen erős a mezőny. És mondhatta volna azt is Orbán, hogy nem is emelték fel a képviselők fizetését. Ez ugyan egy nettó hazugság, de mi magyarok szeretjük, ha szépeket hazudnak nekünk.
Orbán Viktor azonban a fenti megoldások egyikével sem élt, hanem azt mondta az őt kérdező sajtómunkásnak, hogy csúnya dolog a kollektív zaklatás.
Vagyis, ő miniszterelnökként zaklatásként élte meg, hogy valaki valamit kérdezett tőle. Talán azért, mert – sok más mellett – épp azon napon fogadta el az országgyűlés azt a törvényt hogy a képviselőket munkaidő után nem szabad kérdezni, mert az zaklatásnak minősül. (Nyilván munkaidő alatt sem szabad őket háborgatni, mert akkor dolgoznak, és ebben vétek lenne megzavarni ő
Orbán Viktor valamikor biztosan tudta, amit mostanra elfelejtett: hogy a politikusoktól kérdezni szoktak az újságírók. A miniszterelnök, és azok a képviselők, akiket rendszeresen látunk a híradókban, amikor épp elhajtják az őket kérdező sajtót, nem egy magáncég, hanem az adófizetők pénzén ülnek vagy éppen alszanak a parlamentben. Nem az újságírót hajtják el, amikor nem válaszolnak egy kérdésre, hanem a nyilvánosságnak üzenik, hogy menj te a fenébe nyilvánosság, semmi közöd semmihez, politikus vagyok, te meg dögöljél meg, ott, ahol vagy. Jobb kocsmákban persze jól szájba verik azt, aki pökhendien és gyomorforgató módon viselkedik, de az a legkevesebb, hogy senki nem hajlandó egy asztalhoz ülni vele.
Ezt az otrombaságot tudjuk be annak, hogy Orbán Viktor fáradt volt. Aznap érkezett meg Izraelből, ahonnan egyenesen a magyar parlamentbe sietett, hogy részt vehessen a költségvetés, valamint más törvények megszavazásán.
Izraeli útja egyébként nagyon jól sikerült. Netanjahu miniszterelnök nagyon udvarias vendéglátónak bizonyult, egyetlen szót sem szólt a Soros ellenes plakátokról, sem arról, hogy Orbán Viktor nem is olyan régen kiemelkedő államférfinak nevezte a magyar zsidók haláláért felelős Horthy Miklóst.
Nem mindenki örült Izraelben Orbán látogatásának, még szerencse, hogy a tiltakozásokról a magyar közmédia nem számolt be. Miért is tette volna, nem kell az embereket a nyári rekkenőben mindenféle rossz hírekkel riogatni. Netanjahu miniszterelnök, nem hiába Orbán Viktor jó barátja és szövetségese, naprakészen tájékozott a magyarországi viszonyokról. Ezért mondhatta azt, hogy megfigyelőket küld Felcsútra, hogy tanulmányozzák az ottani futballakadémia munkáját, mert azt szeretné, ha a legközelebb labdarúgó világbajnokságra az izraeli válogatott is kijutna.
Nyilván nem merték megmondani neki, hogy a magyar nemzeti tizenegy utoljára 32 évvel ezelőtt játszott világbajnokságon, klubcsapataink tavaszra már sehol sincsenek az európai kupákban, és Felcsút sem a futballjáról, hanem pénzelnyelő képességéről, magyarul, stadionjáról és a kisvasútjáról híres.
Utóbbit, ha sokat támadják, meghosszabbítják Makótól Jeruzsálemig.
– Miniszterelnök úr, Ön azt mondta Netanjahu miniszterelnöknek Tel-Avivban, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal kapcsolatban.
– Igen, valóban ezt mondtam.
– És most egy antiszemita ember került az M5 televízió élére.
– Mi a kérdés?
– Hogy a zsidó honfitársaink, akikre Ön gyakran szokott hivatkozni, mit gondoljanak erről?
– Magyarországon egyetlen zsidó honfitársunknak sem kell félnie. Mi nem csak nagyrabecsüljük, de meg is védjük a zsidó honfitársainkat. Persze, ahhoz, hogy mindenkit megvédhessünk, akit a zsidósága miatt támadás ér ma Magyarországon, nekünk is kellene egy kis segítség.
– Mire gondol, miniszterelnök úr?
– Arra, hogy a lehetőségeink korlátozottak, nem állíthatunk minden zsidó honfitársunk mellé egy rendőrt.
– Miért kellene Önöknek minden zsidó ember mellé rendőrt állítani?
– A megvédés miatt, mi másért. Technikailag persze megtehetnénk, hogy minden egyes zsidó mellé rendőrt állítunk. Nem is egyet, hanem kettőt, vagy annál is többet, de ez nagyon sokba kerülne. Ezt még mi sem engedhetjük meg magunknak. Az érintettek segítségére is szükségünk van ahhoz, hogy megvédhessük őket.
– Kifejtené, miniszterelnök úr?
– Nézze, amint azt Ön is tudja, a zsidók, akiket a nemzeti egyetértés kormánya minden körülmények között megvéd, ma sokfelé élnek az országban. Összevissza. De még egy városon belül is sokfelé találhatók, ami megnehezíti, hogy megvédjük őket.
– Kicsit konkrétabban, miniszterelnök úr…
– Ha például nem elszórva, hanem egymáshoz közelebb laknának, mint most… Egy adott városrészben, vagy mondjuk így: negyedben. Akkor sokkal könnyebb lenne a rendőrség dolga, amikor meg akarja védeni a zsidókat. Jön egy támadás, atrocitás, inzultus, de akár egy buta mondat valamelyik politikustól, a rendőrség már tudja is, hogy merre menjen, mert tudja, hogy hol lehetnek azok a zsidók, akiket meg kell védeni.
– Valamiféle gettóra méltóztatik gondolni a miniszterelnök úrnak?
– Maga mondta. De van, ami még ennél is fontosabb.
– Ennél is?
– Igen. Jó lenne, ha a mostaninál konkrétabban tudnánk, hogy ki az, akit meg kellene védenünk.
– Ezt hogyan kell érteni?
– Képzelje el a következőt: van valaki, akit megvédtünk, és utólag kiderül az illetőről, hogy nem is zsidó. Ebben az esetben az adófizetők joggal vádolnak bennünket azzal, hogy a közpénzből működő rendőrség olyan embereket véd, akik erre nincsenek rászorulva.
– Tehát?
– Nem szívesen mondok ilyet, mert lesznek, akik szándékosan félremagyarázzák a szavaimat, a Soros által pénzelt médiabirodalom pedig szokása szerint mindenféle gyalázkodó cikkeket ír majd megint. De azért mégis kimondom: sokkal hatékonyabban tudnánk megvédeni a zsidókat, ha mindenkiről tudnánk, hogy ki az, aki zsidó, és ki az, aki nem.
– Hogyan képzeli ezt, miniszterelnök úr?
– A konkrét elképzelés még csak most körvonalazódik, de azt elmondhatom, hogy miben gondolkodunk. Ha például a zsidókon lenne valamilyen jel… Nem túl feltűnő, és nem is olyan, ami rossz emlékeket, kellemetlen képzeteket kelt bennük… Éppen csak, hogy csak meg lehessen különböztetni őket. Kizárólag a megvédés céljából, természetesen…
– Milyen jelre gondol miniszterelnök úr?
– Ez szakmai kérdés, ezért az érintettekre bíznám, hogyan jelölik meg magukat. Ők tudják a legjobban, hogy nekik mi a jó. Én nem ragaszkodnék a csillaghoz. Tőlem lehet négyzet is, vagy háromszög, oktaéder, teljesen mindegy. Csak ötágú vörös csillag ne legyen, mert az idehaza tiltott jelkép.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
