Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Éljen az örök és megbonthatatlan!

Rendszeressé vált már, hogy évente kétszer összejönnek a derék urak. Magyarország kis ország, de a gazdának fontos, mert Európa közepén van és az Európai Unió tagja. A gazdának fontos az Európai Unió, ezért az intézőnek is fontos, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. Hiába a Brüsszel-ellenes retorika, hogy nem leszünk gyarmat, meg hogy állítsuk meg Brüsszelt, az intézőnek esze ágában sincs kilépni az Európai Unióból. Nemcsak a fejlesztési pénzek miatt, amelyek meglehetősen nagy mennyiségben és többnyire ellenőrizetlenül özönlenek Magyarországra, hanem, mert az oroszoknak csak addig érdekes Magyarország, ameddig az EU tagja. Ebbe még az is belefér, amit az intéző róluk mondott: hogy kétféle veszély fenyegeti Európát, keletről Oroszország, délről a terrorizmus.

A gazda csak röhög azon, ha az intéző veszélynek nevezi. Ne azt nézzék, amit mond, hanem azt, amit tesz. A gazdának elég az is, ha tudja, hogy az intéző teszi a dolgát. Rombolja Európát, miközben saját birtokát vasmarokkal tartja kézben. Lehetne persze keményebb is, gondolja a gazda, olyan, mint ő, odahaza Moszkvában, de a magyaroknak egyelőre ennyi is elég. Nem kell senkit lelőni, elég néhány kirakatper, tanulnak ezek abból is.

Jó helytartónak tartja a gazda az intézőt, bár van néhány dolog, ami miatt ráncolja a homlokát. A paksi beruházás ügye például lassabban halad, mint ahogyan szeretné. Sok az okoskodás, jogszabály. És ott vannak a felújított orosz metrókocsik. A gazda szerint jó kis szerelvények azok, olyanok, mint újkorukban. Lehet, hogy még most is újak.

Amúgy meg tetszett a gazdának, amit legutóbb Magyarországon látott. A sajtó például már majdnem teljesen meg van regulázva, a vidéki lapokat is szépen megfegyelmezték, mindenki tudja és teszi a dolgát. A néhány megmaradt szabad sziget is a mi tenyerünkből eszik.

Jól végzi a munkáját az intéző, talán még meg is jutalmazza a gazda. Pedig, nem szokott ő jutalmazni senkit. Nála az a jutalom, ha nem büntet. Amúgy meg, merne csak ugrálni az intéző, rögtön előkerülne néhány dokument a gazda zsebéből. Terhelő, ahogyan Magyarországon mondják. Bankszámlákról, bármiről, de ennek még nem jött el az ideje. Ha az intéző úr megbízhatóan végzi a dolgát, talán soha nem is kerülnek elő ezek a dokumentek. És akkor azok a csúnya pletykák sem igazolódnak be, amelyek az intézővel kapcsolatban időről időre felbukkannak a még megmaradt független sajtóban.

Oroszország erős, a Birodalmi Lépegető félelmetes. Magyarország viszont biztonságos és Budapest szép.

Van ott folyó, és földje jó.

Bayer esete az ártatlan pólósokkal és a megvádolt 11 éves kislánnyal

Mint már annyiszor, megint irigyelnünk kell Bayer Zsoltot. Ő már tudja ugyanis, hogy ki a bűnös, és ki az áldozat. Bayernek, mint írja, barátai Petővári Zsolt és Kósz Zoltán, ezért tudja, hogy nem tették meg azt, amivel egy 13 éves – a feltételezett elkövetés időpontjában 11 éves – kislány vádolja őket. Nem erőszakolták meg a kislány, ő csak kitalálta az egészet. Méghozzá bosszúból, mert lopott az egyesületből, ahol vízilabdázott, ezért ott kellett hagynia a csapatot, és így állt bosszút.

Lassan jöttek a hírek, ám ahogy teltek a napok, egyre többet lehetett megtudni erről a szomorú és – bármi is legyen az igazság – borzasztó történetről. Először csak annyit közöltek, hogy két sztársportolót egy 11 éves kislány megerőszakolásával gyanúsítanak. Aztán kiderült, hogy a két vízilabdázóról van szó, majd megtudhattuk azt is, hogy egyikük olimpiai bajnok és családapa.

Hogy ez utóbbi mit jelent ebben az esetben, nem tudni. Nagyon sok férfi családapa, vannak közöttük jólelkűek és gazemberek – az, hogy valaki családapa, vagy sem, nem minősíti az illetőt.

Majd a nemrégiben nívódíjat kapott Tények című műsor név szerint is közölte, hogy kikről van szó: a gyanú szerint Kósz Zoltán és Petővári Zsolt követte el a bicskanyitogató tettet.

Nem először halljuk ezt a két nevet így együtt, szerepeltek ők már közösen a sajtóban, sok évvel ezelőtt, egy bűnüggyel kapcsolatban. Az akkori híradások szerint „2009. február 5-én első fokon bűnösnek mondta ki a rendőrökkel incidensbe keveredő vízilabdázókat a Budai Központi Kerületi Bíróság: Petőváry Zsolt hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és rongálás miatt 10 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, az olimpiai bajnok Kósz Zoltánt pedig 75 ezer forint pénzbüntetésre ítélték ittas vezetés miatt.

A bíróság és az ügyészség szerint megállapítást nyert, hogy a vízilabdázókat 2007. november 23-án Budán, az Alagút utcában rendőrök igazoltatták. Kósz Zoltánt, aki a megállított gépkocsit vezette, szondáztatni akarták a rendőrök, ám ő – a vád szerint – többször is a szükségesnél rövidebb ideig fújta a szondákat. Ennek ellenére az egyik szonda elszíneződött, vagyis alkoholt mutatott ki a sportoló szervezetében. Ezt a szerkezetet Kósz Zoltán zsebre tette, és nem adta vissza a rendőröknek. A rendőrök ezután megkérték, hogy menjen velük a Gyorskocsi utcába vérvételre, de erre a vízilabdázó nem volt hajlandó. Ezután megbilincselték őt – ezalatt Kósz Zoltán nem szándékosan, hanem passzív ellenállást tanúsítva, leverte az egyik rendőrautó rendszámtábláját –, majd előállítottak.
Az intézkedés közben Petőváry Zsolt elsőrendű vádlott az egyik intézkedő rendőr kezét ellökte, kiabált, közéjük akart rontani, egyiküket megütötte, és egy rendőrautót megrongált.

Az ügyész indítványában súlyosbító körülménynek nevezte, hogy a két élsportoló sok fiatal számára példakép, s ezt magánéletükben is figyelembe kell venniük. Ennek azonban a bíróság nem adott helyt. Arra azonban kitért indoklása során a bíró, hogy az élsportolóknak példamutatásban élen kell járniuk.”

Ez történt több mint tíz évvel ezelőtt, ami persze, akárcsak az, hogy lopott-e a kislány a társaitól, vagy sem, az ügy szempontjából nem jelent semmit. Számtalan embert kaptak már ittas vezetésen, olyan is volt, hogy valaki rátámadt a rendőrökre, ám közülük csak igen kevesen erőszakoskodnak 11 éves kislányokkal.

Talán majd tényleg kiderül az igazság. A két pólós ártatlannak mondja magát, és ameddig bűnösségük be nem bizonyosodik, megilleti őket az ártatlanság vélelme. Mint ahogyan a 11 éves kislányt is megillette volna. Bayer Zsolt azonban már most tudja, hogy nem ártatlan, és az egész történetet csak azért találta ki, mert lopott és ezért eltávolították a sportklubból.

Hogy tényleg lopott-e, ebben a pillanatban nem tudjuk. Ha igen, az bűn, ám ez még senkit nem jogosít fel arra, hogy erőszakoskodjon vele. (Már amennyiben tényleg volt erőszak – ártatlanság vélelme, stb – lásd, mint fenn.) Egy közírót – Bayer annak tartja magát – pedig végképp nem jogosít fel arra, hogy ítélkezzen: lopott, ezért most hazudik.

A történetnek most még csak annyi a tanulsága, hogy aki ártatlan, azt nem szabad meghurcolni, aki bűnös, azt meg kell vádolni. Legyen az illető sportoló, politikus, vagy bárki atyaúristen.

Bayernek könnyű, mert ő már most, a tények ismerete nélkül is tudja, hogy mi az igazság: az, amit ő annak gondol.

Ez történt a héten – A Tények esete a valósággal

Kezdenek elfajulni a dolgok, Európa nem bír magával. Nem csodálkoznánk, ha Szjjártó Péter elveszítené a türelmét, berendelné az összes ellenünk szavazó uniós ország nagykövetét, és a diplomácia nyelvén közölné velük, hogy dögöljenek meg. Heti összefoglaló.

 

Ez a hét lényegében kedden kezdődött, amikor is Strasbourgban megvitatták a Judith Sargentini által összeállított, a magyarországi jogállamiság helyzetét taglaló jelentést, amelyet szerdán már kétharmados többséggel el is fogadott az Európai Parlament.

Jelen állás szerint az eredményt a Fidesz és Orbán Viktor is vitatja, szerintük ugyanis nem volt meg az elfogadáshoz szükséges kétharmad, merthogy a tartózkodókat is bele kellett volna számítani. Tényleg csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy április 8-án, a magyarországi országgyűlési választáson is hasonló módon számoltak, mint most Strasbourgban, ha tehát a Fidesznek a mostani esetben igaza lenne, akkor az azt is jelentené, hogy az április 8-án a Fidesz nemhogy kétharmaddal, de egyáltalán nem nyerte volna meg a választást. Vagyis, Orbán Viktor csak kisebbségi kormányt alakíthatott volna, amiből az is következik, hogy a kormányzás érdekében kénytelen lett volna az ellenzékkel is egyeztetni. Azokkal, akiket Orbán és társai most hazaárulónak neveznek.

Hihettük volna, hogy itt elcsendesül az ügy, a küzdő felek visszavonulnak a lövészárkaikba, és ott várják az újabb fejleményeket. Ehelyett az történt, hogy Orbán pénteken reggel, a közszolgálatinak nevezett Kossuth rádióban azt mondta, hogy Brüsszel zsoldosokat küld a magyar határra, akik majd beengedik hazánkba a migránsokat.

A miniszterelnök nem beszélt a levegőbe, nemrégiben ő maga mondta, hogy közös európai határvédelemre volna szükség, és Magyarország támogatná egy ilyen haderő létrehozását. Az Európai Unió, amely számos más esetben szembe ment Orbán Viktor akaratával, most fogadókész volt a javaslatra, arról pedig tényleg nem ők tehettek, hogy időközben Orbán véleménye megváltozott, és most olyannyira nem lelkesedik a közös európai határvédelemért, hogy az abban résztvevőket zsoldosoknak nevezi.

Mondott még mást is a miniszterelnök a péntek reggeli interjúban. Például azt, hogy Judith Sargentini antiszemita, az antiszemitizmus központja pedig jelenleg Brüsszelben van. Most ebbe nem mennénk bele, nem a mi tisztünk megítélni, hogy kinek van igaza, mondjuk úgy, hogy necces ez a kijelentés és lehet rajta vitatkozni. Az viszont ebből a megnyilatkozásból is kiderült, hogy a kormány nem nézi tétlenül, ölbe tett kézzel a történéseket. Amint lehetett, a tettek mezejére lépett és pénteken be is jelentették, hogy a korábban a rezsicsökkentésben vitézkedő Németh Szilárd vezetésével bevándorlásellenes kabinet alakul, amely még aznap megkezdte a működését.

Amúgy meg sem kedden a Sargentini-jelentés vitáján, sem a szerdai szavazáson nem lehetett jó Strasbourgban Orbán Viktornak és fideszes EP képviselőnek lenni. A miniszterelnök hétperces beszéde alatt, melyben megvédte Magyarországot, többször is nevettek a képviselők. Rossz volt látni az Orbán mellett ülő Gulyás, valamint a mögötte tanyázó Rogán és Szijjártó miniszterek arcát, amint testközelből kellett végignézniük, hogy szeretett vezérüket megalázzák és kinevetik.

Persze, ez sem biztos. Lehet, hogy minden másképpen történt. Azaz, Orbánt nem nevette ki senki, nem bélyegezték meg őt és kormányát, ellenkezőleg: egész Európa őt ünnepelte. Legalábbis, Andy Vajna TV2-jének Tények című műsora szerint.

Márpedig, ha ők azt mondják, hogy Orbánt kedden és szerdán szerették Európában, el kell hinnünk. Nem holmi mikrofonállványokat foglalkoztató hírhamisító műsorról van szó ugyanis, hanem egy komoly szakmai műhelyről. Annyira komoly szakmai műhely a Tények, hogy az elmúlt napokban Érték és Minőség Nagydíjjal tüntették ki.

Ne tessék nevetni, ez itt nem az Európai Parlament, hanem Magyarország.

Nem vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek mutatjuk magunkat

Rosszullétet színlelt a Blikk újságírója a forgalmas Nyugati téren. Arra volt kíváncsi, hogy hányan állnak meg mellette, segíteni. Fél óra alatt heten mentek oda hozzá, de volt, hogy tíz percen keresztül feküdt a földön, anélkül, hogy bárki odalépett volna hozzá.

Néhány évvel ezelőtt pszichológusok állítottak össze egy kísérletet: egy síró babakocsit állítottak le az utcán. Fényes nappal rendezték meg a jelenetet, a belváros közepén. A „csecsemőt” egy sírógép helyettesítette, ám azok, akik elmentek mellette, ezt nem láthatták. Csak annyit tudtak, hogy egy járdán magára hagyott babakocsiban keservesen sír egy gyerek. Hatan álltak meg két óra alatt, hogy odamenjenek a „csecsemőhöz”, és felhajtsák a pelenkát.

A többiek? Volt, aki mobiljával lefényképezte az eseményt, hátha jó lesz valamire – elküldeni barátoknak, feltenni az internetre. Mások még ennyi fáradságot sem vettek, elfordították a fejüket, mentek tovább a dolgukra. Hirtelen mindenkinek nagyon sietős lett.

Az akkori esetet a híradókban is bemutatták – sokkolt bennünket, amit láttunk. Mintha csak tükörbe néztünk volna, megtudtuk magunkról, hogy milyenek vagyunk. Közömbösek, mások bajára érzéketlen, lelketlen tuskók. Merthogy itt nem egy kész átverés műsort forgattak az utcán, ahol valamilyen szánalmas celebnek állítanak csapdát, hogy azután a stáb a megviccelttel együtt, felszabadultan röhögjön a nézők örömére.

Ilyenek vagyunk, gondoltam akkor rosszkedvűen. Közömbösek, szőrösszívűek. Elmegyünk mások gondjai mellett, futunk a pénzünk után – igaz, a pénzünk is mintha futna előlünk mostanában.

De azért ne ítélkezzünk felületesen, mert a világ mégsem ennyire egyszerű. Ausztráliában élő barátom mesélte, hogy náluk mi a helyzet. Ő, ha egy síró kisgyereket lát a bevásárlóközpontban, olyat, akiről a vak is látja, hogy elkeveredett valahol a szüleitől, a világért sem menne oda hozzá. Hanem amilyen gyorsan csak lehet, keres egy eladót, vagy biztonsági őrt. Bárki áruházi embert, és őt kéri meg, hogy segítsen megtalálni a gyerek hozzátartozóit.

Ő, mint civil ugyanis ezt nem teheti meg, még baja esnék. A múltkor is volt ilyen, mondta, akkor egy középkorú úr keveredett gyanúba, hogy molesztálni akarta a gyereket. Alig tudta tisztázni magát.

Ilyen lett a világ, gondoltam akkor magamban, ilyenné tettük.

De azért másmilyen is maradt valamennyire. Egyik nap, nem messze a házunktól, egy parkoló autó alól keserves nyivákolás hallatszott. Mire odaértem, már többen tanakodtak, hogy mit lehetne tenni a kiscicákkal. Merthogy két kiscica nyivákolt a parkoló kocsi alatt, az anyjuk eltűnt, talán el is pusztult. Egyre többen lettünk, és majd mindenkinek volt valamilyen ötlete, hogyan is kellene megmenteni szegényeket. Nekem mennem kellett, dolgom volt. De vagy három órával később, egy dobozban láttam a néhány hetes kiscicákat. Gondos kezek árnyékos helyre tették őket, kis tálkában tejet is öntöttek nekik, és felváltva vigyázták a csöppnyi jószágokat, nehogy bajuk essék. Mindjárt jönnek értük az állatvédők, mondta valaki.

Csak annyit akartam mondani, hogy a helyzet talán mégsem reménytelen. A világ bonyolult, de nem biztos, hogy olyan rosszak vagyunk, mint amilyennek néha mutatjuk magunkat.

Múltmásítók

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Most éppen Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. A magyar ember megköveteli a tiszteletet, viszont bármit képes elfelejteni.

Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha lenne nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Politikai (H)arcképcsarnok – Pótolhatatlan és láthatatlan

A Fidesz láthatatlan embere. Aki bárki lehetett volna, aki még bárki lehet. Állandó bútordarab, annyira megszokták a kormány környékén, hogy észre sem veszik, hogy van: szakmai és visszafogott, s bár ugyanabban a lakóparkban lakik, ahol Rogán Antal, nem jár helikopterrel lakodalomba. Nem vadászik Svédországban, nem mond meghökkentő dolgokat a magyar gyerekek fenekén található piros pöttyökről, és jelen állás szerint visszatetsző ügyek sem fűződnek a nevéhez.

Varga Mihály annyira színtelen és szagtalan, hogy még politikai ellenfelei is Varga Misiként emlegetik. Ő a jó rendőr-rossz rendőr párosból az előbbi: ugyanazt a pártot, ugyanazt a célt szolgálja, mint a többiek, csak más külsőségekkel.

Volt idő, például 2011 decemberében, amikor úgy látszott, hogy eljön Varga Mihály ideje. A jólértesültek azt híresztelték, Orbán eggyel feljebb lépteti magát, s helyére Varga a várományos. Végül ebből nem lett semmi, sőt, a front első vonalából még eggyel hátrébb is rendelte a Vezénylő Tábornok. Ám az elemzők Varga esetében ezt sem bukásként értékelték: azért vonták hátra, hogy még véletlenül se kaphasson sebet, súlyosat semmiképp. Mert rá még szükség lesz, szükség lehet.

Az 1965-ben Karcagon született közgazdász rövid szünetekkel 1990-től a Fidesz országgyűlési képviselője. 1994–2003 között, valamint 2005-től 2013-ig a Fidesz egyik alelnöke. 1998–2001 között a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, majd 2002-ig pénzügyminiszter. A második Orbán-kormányban 2012 júniusáig a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, utána tárca nélküli miniszter, majd 2013 márciusától 2018-ig nemzetgazdasági miniszter, 2018-tól pénzügyminiszter. 2018-tól gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes. A 2017-es Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 9. legbefolyásosabb személye.

Ha elromlik a tévé és a hűtőgép

Döcögősen indult a nemzeti együttműködés rendszere, legalábbis, ami a gazdaságot illeti. A lakossági fogyasztás, hiába szerették volna az erre illetékes szakemberek, csak nem akart bővülni. Varga Mihály azonban nem esett pánikba, legalábbis, nem mutatta. Azt mondta, hogy a lakosság fogyasztása előbb-utóbb úgyis fellendül, ha mástól nem, attól bizonyosan, hogy egyszer mindenkinek elromlik a hűtőszekrénye, és a tévékészülékeket is ki kell cserélni.

Nyilván csak feledékenységből nem említette az egyéb lehetőségeket: hogy az elszakadt, vagy éppen a gyerek által kinőtt cipő helyett is újat kell venni. És néha új ingre is szüksége van az embernek, átmeneti kabátra és tartós elemre, a tej is kifogy a hűtőből, pótolni kell azt is valahogy.

Azért néha ő is megmutatta, hogy ki az úr a háznál. 2014. június 25-én arról számolt be az MTI, hogy „adóhatósági eljárás indul a Magyar RTL egyik tranzakciója miatt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter utasítására, mert felmerül a gyanúja, hogy a társaság pusztán az adókedvezmény igénybevételének szándéka miatt hajtotta végre az ügyletet… a Magyar RTL az elmúlt években egy olyan tranzakciót hajtott végre, amellyel összefüggésben – egy jelentős veszteségelhatárolással – mentesülnének a társasági adó és a reklámadó befizetése alól is. A Fidesz-frakció kérésére a miniszter megvizsgáltatta az ügyet, majd jelentést tett róla a kormány szerdai ülésén. E jelentés szerint fennáll a gyanúja, hogy az említett ügyletnél egy fiktív tranzakcióról volt szó, amely mögött nem tényleges gazdasági tevékenység, hanem pusztán az adókönnyítés, az adókedvezmény igénybevételének szándéka állt – közölte Varga Mihály, aki ezért – élve törvényi felhatalmazásával – arra utasítja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy haladéktalanul kezdjen felülvizsgálati eljárást az ügyben.”

Meg lehet kérdezni és többen meg is kérdezték akkoriban, hogy amennyiben Varga miniszter úrnak korábban volt tudomása arról, hogy az RTL tisztességtelen haszonszerzés reményében hajtott végre egy tranzakciót, akkor miért nem jelezte ezt már korábban, és miért nem utasította a NAV-ot, vagy bárki illetékest egy eljárás lefolytatására. Miért csak azt követően lépett az ügyben, hogy az RTL a híradóiban a kormánynak kínos tényekről és eseményekről is beszámolt.

Vajna kaszinói jelentős adókedvezményt kaptak

2014. augusztus utolsó napjaiban Varga Mihály – akkor épp pénzügyminiszterként – válaszolt Bangóné Borbély Ildikó képviselőnek: azért adtak kedvezményeket Andy Vajna kaszinóinak, mert azt szeretnék, hogy azok minél előbb termőre fordulhassanak. Hamarabb hozzanak hasznot, hogy a befolyt adójukból az éhező magyar gyermekeket támogathassák.

Közgazdaságilag mindez könnyen belátható, még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdászok is fel tudják fogni, hogy ami Andy Vajna kaszinóival történik, az nemzeti érdek. Több jóllakott gyerek ugyanis többször megy majd a stadionokba, ezáltal növelik a futballklubok tulajdonosainak a bevételét, akik a kapott pénzt természetesen jótékony célokra költik. Ami ezen felül megmarad nekik, abból többet járnak fodrászhoz és étterembe. Ennél fogva a fodrászoknak is lesz mit a tejbe aprítaniuk, és az éttermesek is jobban járnak. Több jóllakott fodrász, fizetőpincér, szakács és csapos többet jár majd úri szabókhoz és színházba, ettől az úri szabóknak és a színészeknek is megnő a bevételük, több újságot és könyvet vesznek, sőt, új ruhákat is vásárolnak maguknak és a gyerekeiknek. A ruhások és az újságírók is gyarapodnak tehát, miközben minden haszon az éhező gyerekhez vándorol, akik persze egyre kevesebben lesznek, sőt, idővel el is fogynak, az éhező gyerek, mint olyan, Magyarországon megszűnik létezni.

Megregulázni az Alkotmánybíróságot

2016 októberében Kuncze Gábor volt Andy Vajna tévéjének reggeli műsorának a vendége. Ennyi hülyeséget ilyen rövid idő alatt még nem hallottam – mondta Kuncze. Előtte Varga Mihály egy nappal korábbi interjújából játszottak be egy részletet, erre reagált az akkoriban műsorvezetőként ténykedő egykori politikus. Varga Mihály – ekkor mint Miniszterelnökséget vezető államtitkár – arról beszélt a bejátszásban, hogy azért kell megregulázni az Alkotmánybíróságot, mert az még a régi rend alapján alkalmazta a törvényt, a forradalom azonban megváltoztatta a viszonyokat, ezért a törvényeket nem lehet a régi módon alkalmazni.

Az utóbb pénzügyi csalással vádolt Bróker Marcsi két miniszternek is szolgált Karcagon. A város a Fidesz egyik fellegvára, két minisztert is adott a kormánynak. Fazekas Sándor volt földművelésügyi miniszter a város polgármestere is volt 1994-től 2010-ig, Varga Mihály egykori nemzetgazdasági miniszter pedig évtizedek óta a karcagi körzet országgyűlési képviselője. A Kun-Mediátor Bróker Marcsiként elhíresült, 2016 decemberében Belize-ben elfogott ügyvezetője, akit mindenki csak Marcsikaként emlegetett, Karcagon köztiszteletben álló üzletasszony volt. Marcsika Fazekas Sándor polgármestersége alatt, 2002 és 2010 között Karcag turisztikai bizottságának külsős tagja volt, emellett a város önkormányzatának és intézményeinek rendezvényeit, politikusainak hivatalos és magánutazásait szervezte.

A belengetett egykulcsos jövedelemadó

2016. novemberében Japánból üzente meg a miniszterelnök, hogy akár már három éven belül egyszámjegyűre csökkenhet Magyarországon a személyi jövedelemadó mértéke. Ő még ezt is sokallja, tette hozzá, mert az lenne a jó, ha még ennyit sem kellene fizetniük a magyar embereknek, szerinte a nulla százalékos kulcs lenne a legjobb, de mint mondta, belátja, hogy ez most nem lehetséges.

Normális viszonyok között a szakmabeliek kikérték volna maguknak, hogy a miniszterelnök ostobaságokat beszél, de ez Magyarország, ahol az összes illetékes rögvest haptákba vágta magát, és sietett megmagyarázni az uralkodó legújabb rögeszméjét. Amikor erről kérdezték, még Varga Mihály sem merte elmondani, hogy mi a véleménye erről. Hebegett és habogott, hogy hát igen, tulajdonképpen, és bizonyos körülmények között. Meg abban az esetben, hogyha netán.

Németh Szilárd könnyebb helyzetben van, mint Varga, ő szemrebbenés nélkül bármekkora rezsicsökkentést bejelenthet. Neki ez nem kerül semmibe, nem ért hozzá, semmilyen szakmában nem jegyzik, tehát azt mond, amit akar. Legföljebb kiröhögik, de a szakma megvetésétől nem kell tartania. Varga számára azonban még ennyi, politikában eltöltött év után is volt tétje a dolognak. Még jó néhány aktív év van hátra az életéből, tudnia kell, hogy nem lesz ő mindig miniszter. És nyilván azt is végiggondolta Varga Mihály, hogy minisztersége után lesz-e még számára a szakmában hely. Így bár ellentmondani nem mert a főnökének, megpróbált jó képet vágni az egyszámjegyű személyi jövedelemadó ötletéhez. Becsületére legyen mondva, legalább Orbán nullaszázalékos vízióját nem kommentálta.

Igazgatói intő Strasbourgból

Tisztelt Szülők! Tájékoztatjuk önöket, hogy fiuk magatartásában az utóbbi időkben kedvezőtlen változásokat tapasztaltunk. Bár e negatív elmozdulásnak voltak előjelei, mi, ameddig lehetett, türelmesen vártunk, mert bíztunk abban, hogy gyermekük szép szóval, meggyőzéssel, ha úgy tetszik, érvekkel is jobb belátásra bírható.

Ebbéli reményünkben azonban csalódnunk kellett: gyermekük magatartása nemhogy javult volna, de egyre inkább elhatalmasodtak a viselkedésében és személyiségében a laikus szem számára is jól látható zavarok. Nevezett gyermek gyakran verekszik társaival, főleg a nála kisebbekkel, ráadásul lop is tőlük. Mindezekre már több alkalommal felhívtuk az Önök nagybecsű figyelmét, de amint azt sajnálattal tapasztaltuk, a helyzet egyre csak romlott.

Azt sem hallgathatjuk el Önök előtt, hogy fiuk rendszeresen hazudik a társainak. Bármennyire is fájó, kedves szülők, az az igazság, hogy pajtásai, akik egykoron szerették, ma már utálják és undorodnak tőle. Nem szívesen mondunk ilyet, már csak azért sem, mert tőlünk mindig is távol álltak a kemény és sarkos megfogalmazások, de nem rejthetjük véka alá: gyermekük mára elviselhetetlenné és kibírhatatlanná vált. Egyre többen panaszkodnak rá, ám úgy tűnik, egyelőre mindhiába: esetében mind a baráti, mind pedig a hivatalos intelmek falra hányt borsónak bizonyulnak. Ha önmérsékletre, és a közösen elfogadott normák betartására intik, ő csak a vállát vonogatja, pökhendi és arrogáns válaszokat ad.

Nem ismer sem istent, sem embert, ha úgy látja jónak, nekimegy mindenkinek.

Pszichológusunk meglátása szerint gyermekük nem egyszerűen krónikus hazudozó, de olyan, mint egy, a társai amnéziájára építő szélhámos: a véleményét gyakran, látszólag minden értelmes ok nélkül változtatja. Ma ezt mondja, holnap meg azt, attól függően, hogy pillanatnyi érdekei alapján mit tart jónak. És meg kell mondanunk, az is aggodalomra ad okot, hogy másképp beszél óvodán kívül, és megint másképp társai körében. (Csupán miheztartás végett, valamint az Önök tájékoztatása céljából jelezzük: az ilyet a normális emberi kapcsolatokon alapuló társadalmakban – gyk.=gyengébbek kedvéért demokráciákban – kettős beszédnek nevezik.)

Kötelességünk megemlíteni, hogy a fiuk személyiségében beállt zavarok, a tevékenységében gyakorta fellelhető uszítás, valamint az ezzel rokon gyűlöletkeltés már közösségünk normális működését veszélyeztetik. Ezért kérjük Önöket, hogy kemény kézzel, az általunk normál üzemmenetben nem díjazott, ám az ő esetében egyedül célravezető – atyai pofonokban és eltángálásban megtestesülő – szigorral lépjenek fel vele szemben.

Bombera nagy napjai

Reménynek talán kevés a jövőre nézve, de azért jó tudni, hogy maradtak még szakmai alapon működő újságírók a magyar sajtóban. Nem mindenkit üldöztek el és nem mindenkinek vették el a kedvét ettől a szakmától. Talán nem ártunk Bombera Krisztinának, ha leírjuk, hogy néhány napon belül kétszer is nagyot alakított.

Egyszer még hétfőn, amikor az MSZP alelnökétől, Szakács Lászlótól próbálta megtudni, hogyan fognak a szocialisták szavazni a Sargentini-jelentésről. Semmitmondó mellébeszélés volt a válasz. Hogy hát ők egyetértenek azzal, ami a jelentésben van, de a kormánypárti média hazaárulónak fogja őket nevezni, ezért még csak most fogják eldönteni. Meg aztán, különben is, vagy így, vagy úgy, de ha nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztos, hogy valahogy.

Szürreális volt az egész. (Azóta sikerült a szocialistáknak eldönteniük a kérdést, és bejelentették, hogy képviselőik megszavazzák a Sargentini-jelentést.)

Bombera másik nagy alakítását ma reggel láthattuk az ATV-n. Halász János, a Fidesz szóvivője volt a vendég, tőle igyekezett megtudni a riporter, hogy mi lesz a CEU sorsa, aláírja-e és mikor a magyar kormány az egyetem, működését garantáló megállapodást. Mindezt annak kapcsán kérdezte a riporter a szóvőtől, hogy David B. Cornstein Budapestre akkreditált amerikai nagykövet még a strasbourgi vita előtt találkozott Orbán Viktorral, és a megbeszélés után azt mondta: a CEU működni fog tovább.

Már csak a szerződést kell a magyar kormánynak aláírnia, hogy mindenki megnyugodjon. Erről kérdezte Bombera Halászt, ám a szóvivő mellébeszélt, hadovált. Bombera többször visszakérdezett, mire a szóvivő arról beszélt, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, azokat mindenkinek be kell tartania. Egyetlen épkézláb, tisztességes választ nem sikerült kihúzni belőle, de Bombera becsületére legyen mondva, nem adta fel.

Mondhatni nem nagy történetek ezek, normális körülmények között alapvetés volna. Ám nálunk régóta nincsenek normális viszonyok, ezért az újságírónak álcázott mikrofonállványok világában Bombera Krisztina teljesítménye előtt kalapot kell emelni.

Hét perc az élet

Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.

Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.

Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.

Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni, adni, akinek lehet. Megsimogatni a fejeket, hátakat veregetni, vállakat lapogatni. Azt szerettem volna, hogy szeressenek. Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt.

Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes. Már nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet, az ellenzék gyenge és megosztott, szóra sem érdemes. Ez is nekem köszönhető.

Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem. Harcolni szerettem világéletemben, igazi küzdők ellen izmozni. Most meg, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem tudom. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.

Ne mondjátok, hogy megőrültem. Néha tényleg úgy tűnik, de ez csak a látszat. Jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mit tettem, tudom, hogy én vagyok a felelős, szorongok is ezért épp eleget.

A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok emberek, nem az, akit láttok. Amikor a tükörbe nézek, megijedek. Tudom, a sajátjaim fognak innen eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az időt. Nem lesz jó az senkinek, sem nekem, sem Magyarországnak. Mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek lesznek.

Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor. Csak egy szerencsétlen, megtört labdarúgó vagyok, akinek nem sikerült valóra váltania álmait. Nem lehettem valódi focista, csak miniszterelnök.

Takarítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!

Sargentini-jelentés: ami a kormány médiájából kimaradt

A Századvég felmérése szerint a megkérdezett lakosok többsége elutasítja a Sargentini-jelentést. A közvélemény-kutató által elvégzett kutatás résztvevőinek többsége a jelentés egyik lényegi pontjával sem értett egyet. 

A legnagyobb elutasítottsága annak a javaslatnak van, amely szerint Brüsszel uniós hatáskörbe helyezné annak megállapítását, hogy a tagállamokba érkező migránsok menekültek vagy gazdasági bevándorlók-e. Ezzel a válaszadók 79 százaléka nem értett egyet.

A magyar lakosság 70 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió megakadályozza, hogy Magyarország büntetőjogi eszközökkel lépjen fel a migrációt segítőkkel szemben, s a válaszadók ugyanekkora arányban állnak ki a kötelező betelepítési kvóta ellen.

A többség – 56 százalék – nem ért egyet az illegális bevándorlók harmadik, biztonságos országba történő visszaküldésére vonatkozó kritikákkal, 55 százalék pedig azzal sem ért egyet azzal a bírálattal, amely szerint minden Magyarországra belépni kívánó bevándorlónak a tranzitzónában kell tartózkodnia az eljárása befejezéséig.

Ezt a közleményt küldte el a kormányhoz közeli Századvég a kormányhoz ugyancsak közeli MTI-nek,

a távirati iroda „hírét” aztán átvették a kormányhoz közeli médiumok. Ilyenek, mint tudjuk, nem csak számosan vannak, de ezek jutnak el az ország lakosságának döntő többségéhez.

Mindennek fényében kérdés, hogy a magyar emberek tudják-e, hogy Judith Sargentini Európai Parlamenti képviselő jelentése valójában miről is szól.

A holland képviselő által összeállított

68 oldalas dokumentum 12 témakör mentén tárgyalja a képviselő asszonynak a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos észrevételeit,

s e 12 pont közül mindössze egyetlen egy foglalkozik a bevándorlás és a migráció kérdésével.

A Sargentini-jelentés ugyanis nem erről, hanem a magyarországi jogállamiság helyzetéről szól. A sajtó szabadságáról, az ítélkezés függetlenségéről, a korrupcióról, a civil szervezetekkel történő bánásmódról. Vallásról és vallásszabadságról, a választási rendszer furcsaságairól.

Akinek van ideje, kedve és energiája elolvasni a 68 oldalas jelentést, az az Európai Parlament honlapján, vagy akár itt is megteheti.

Aki megelégszik egy összefoglaló, a 12 pontot tartalmazó felsorolással, az alábbiakban vázlatosan elolvashatja, hogy a Judith Sargentini által összeállított és az Európai Parlament számára elfogadásra ajánlott határozat-tervezetben foglalt aggályok mely kérdésekre vonatkoznak.

Judith Sargentini 12 pontja

  1. az alkotmányos és a választási rendszer működése;
  2. az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
  3. korrupció és az összeférhetetlenség;
  4. a magánélet védelme és az adatvédelem;
  5. a véleménynyilvánítás szabadsága;
  6. a tudományos élet szabadsága;
  7. a vallásszabadság;
  8. az egyesülési szabadság;
  9. az egyenlő bánásmódhoz való jog;
  10. a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
  11. a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
  12. a gazdasági és szociális jogok.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!