Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A legrosszabbkor jött a magyar csaláscsúcs

A Brexit miatt kieső nagyjából 13 milliárd euró befizetéskiesés miatt már jövőre csökkenhetnek az EU-s támogatások, 2021-től akár 25 százalékkal eshet a magyar keret. Nagyon rosszkor jött tehát az OLAF megállapítása arról, hogy messze tőlünk javasolja a legtöbb pénz visszavételét csalások miatt.

A magyar kormány prüszköl a „kettős mérce” ellen, vagyis hogy a következő költségvetési ciklusban a felzárkózási támogatások elosztásakor vegyék figyelembe a jogállamisági követelmények betartását is, derült ki az új igazságügyi miniszter minapi nyilatkozatából. (Ezt a körülményt már most kezdik figyelembe venni, legalábbis egyelőre az előző igazságügyi miniszter, Trócsányi László és Hidvéghi Balázs EP-bizottsági tisztségébe jelölés jegelése erre utal.)

A baj már kopogtat a britek miatt

Van azonban más, ami már jövőre nagyon fájhat Magyarországnak, nem kicsit. Ha a jelenleg látható folyamat válik végeredménnyé, akkor Nagy-Britannia megállapodás nélkül egy pillanat alatt ugrik ki az EU-ból október utolsó napján. Ezzel pedig

már a jövő évi közös költségvetésbe se fizeti be a nagyjából 13 milliárd euró tagsági díjat.

Emiatt pedig az amúgy évek óta hatályos büdzsét kell felülvizsgálni, ami a nettó kedvezményezett országok, így hazánk esetében komoly érvágás a kifizetések keretében. Jelenleg akár 10 milliárd eurót elérő kiesésről beszélnek akkor is, ha a nagy befizetők hajlandók egy évre mélyebben a zsebükbe nyúlni.

Nem beszélve a még csak formálódó 2021-27-es ciklusról, amelynek végmunkálatai éppen idén ősszel kezdődnek az új Európai Bizottság megalakulása után. A korábbi elképzelések eleve arról szóltak, hogy

mintegy negyedével veszik vissza a térségi támogatások összegét,

hogy erőteljesebben segítsék a mediterrán vidék rossz helyzetű államait.

A csúcsról a mélybe zuhanhatunk

Ez erős alkupozíciót kíván a kormányoktól, hogy országaik minél kisebb veszteséggel ússzák meg a lefaragásokat. Ezt cseppet se segíti, hogy a lengyelek mellett a legnagyobb nyertes Magyarország kormánya messze a legtöbb szabálytalanságot (csalást) követett el az elmúlt években a támogatások elosztásakor. Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kedden ismertetett éves jelentésében az áll, hogy a magyarországi vizsgálatok négyötödében állapított meg szabálytalanságot, és tett ajánlást a nemzeti hatóságoknál.

A 2014 és 2018 közötti

a fejlesztési támogatások 3,84 százalékának visszafizetését tanácsolta az OLAF.

Ez messze a legnagyobb összeg, az EU-átlag (0,45 százalék) több, mint nyolcszorosa. A második helyre befutott Szlovákiában 2,29 százalék. (Ez nem egyenlő feltétlenül a visszafizetéssel, mód van átcsoportosításra is más területekre, de ehhez is alkuképesség kell.)

Az OLAF nyomozásai

nálunk zárultak a második legtöbbször (52 alkalommal) ajánlással

(vagyis eljárás indítványozásával). Csak Romániában volt több, 66.

Az ügyészség jól nyomozott – látszólag

A vádemelési arány nálunk 45 százalék, ami jelentősen meghaladja az EU 36 százalékos rátáját. Az sajnos nem derül ki a jelentésből, hogyan oszlanak meg a hazai vádemelésekben érintett összegek a teljes visszatérítendő tételben. (Azt viszont tudhatjuk, hogy tavaly 32-szer magánszemélyek tettek bejelentést az OLAF-nak, magyar hatóság csak egy ügyben. Hasonló arányok más országoknál is vannak.)

Az mindenestre beszédes, hogy a csaknem 4 százalékos visszafizetési javaslattal szemben a saját hatóságok által feltárt meglehetősen sok, 2886 szabálytalanság a kifizetett támogatásnak csak 1,31 százalékát érintette. Az esetleges büntetésben ezüstérmes szlovákok saját maguk (magasan az első helyen) csaknem 20 százalékos kifizetési arányra kiterjedően találtak több, mint ezerrel kevesebb szabályszegést. Náluk 14 esetben javasolt következményt az OLAF. Romániában, ahol már egy kisebb kormányra való politikus ül börtönben korrupció miatt, 3,23 százalék támogatásarányban találtak félrelépést saját szerveik, az OLAF pedig mindössze 0,4 százaléknyi vissszafizettetést javasol a bizottságnak.

Ezekből a számokból arra lehet következtetni, hogy

a magyar hatóságok a kis ügyekben találták meg az ügyeskedőket, a nagy játékosokat nem,

a szlovákok és a románok fordítva. Sőt, mint a Tiborcz-féle közvilágítási ügyekből látszik, inkább utólag kiveszik a támogatási listából a beruházást, csak hogy békében hagyja a kormányt az OLAF és a bizottság.

Költekezünk, befektetünk: a szuperpapír a lakásokat is sújtja?

Jelentősen növekszik a háztartások hitelállománya, ezzel párhuzamosan százmilliárdok áramlanak ki betétekből, befektetési jegyekből, részben a MÁP Pluszba. Egy ingatlanos cég szerint megtorpanás tapasztalható az ingatlanpiacon, aminek oka a szuperállampapír.

A nyár közepe óta jelentős mozgások figyelhetők meg a lakossági pénzügyek terén. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikája azt mutatja, hogy júliusban 142,9 milliárd forinttal nőtt a háztartások hitelállománya, ami igen sok a megelőző hónapok 60 milliárdjaihoz képest

Százmilliárdok jönnek-mennek, cél a MÁP Plusz?

Vagyis két hónap alatt 204 milliárddal több kölcsönt vettek fel az emberek. Az nem derül ki az adatokból, milyen célokra fordítják a pénzt. Érdekes párhuzamosság azonban, hogy ugyanezen időben 262 milliárddal esett a bankbetétekben lévő pénz (júliusban 37,2, júniusban 225,1 milliárd). Emellett a befektetési jegyekben lévő pénzből is kivontak 206 milliárdot (júniusban 138,6, júliusban 67 milliárdot). (A befektetési jegyekből folyamatos a pénzkiáramlás, aminek egyik oka az ingatlanalapokat érintő változás: májustól már nem lehet pár nap alatt kivenni az újonnan betett pénzből, hanem fél évet kell várni rá, ami önmagában óriási összeget vitt ki ezekből az alapokból.)

Lehetséges, sőt, valószínű magyarázat, hogy

nem véletlenül éppen a június-júliusi hónapokban történt ez a hatalmas pénzmozgás.

Ekkor lépett színre az egyszerűen csak szuperállampapírnak nevezett 5 év futamidejű Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz), amelynek igen attraktív hozama (évente csaknem 5 százalék, 5 év alatt több, mint 27 százalék) lényegében költségmentes menet közbeni „feltöréssel” párosul. Ez minden más terméket megelőz a hozamban.

Arra már korábban rámutattunk, hogy a MÁP Plusz annyira „jó” konstrukció, hogy megéri a gyerekvállalást ösztönözni hivatott babakötvény (maximum 10 milliós) hitelt erre fordítani. Ha utóbb gyerek nélkül marad a pár (netán eleve így tervezi), az emiatt átárazódó, vagyis kamatossá váló kölcsön is kellemesen fial a kötvénnyel. (A múlt héten nagy port vert fel, hogy az eddigi családtámogatások ellenére se született több gyerek sokadik hónapja. Eközben a házasságkötések száma szignifikánsan nőtt. A későbbi statisztika fogja megmutatni, hogy lesz-e változás. Ha nem, lehetséges, hogy a babaváró kölcsön miatt köt házasságot sok pár, a pénzt pedig befektetésként kezeli.)

A most már 1800 milliárdhoz közelítő MÁP Plusz-állományba az első hetekben máshonnan – például egyéb államkötvényekből – áramlott át a pénz nagyjából fele. Azóta ez az arány csökkent, ahogyan a MÁP Plusz jegyzése is.

Ingatlan helyett szuperpapír?

Ezt a kapcsolatot véli felfedezni a Balla Ingatlan dunakeszi irodájának vezetője is. Balla Frigyes arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évben – a fővárosban elszabadult árak miatt – felértékelődött az agglomeráció ingatlanpiaca. Ennek egyik nyertese Dunakeszi.

Ugyanakkor nyár elején valamelyest visszaesett a vevői érdeklődés, és ezzel együtt az árak emelkedése is mintha megtorpant volna, és érdemleges változást a július 1-jei csok-változások sem eredményeztek. A szakértő véleménye szerint mindennek köze lehet MÁP Pluszhoz:

az állampapír érdeklődőket vont el az ingatlanpiacról.

(Ha így van, akkor ez minden bizonnyal a befektetési célú ingatlanvevőket érinti.) A gyengülő érdeklődés következtében ma már nem tudják olyan rövid határidővel értékesíteni az ingatlanokat, mint az elmúlt években. Balla Frigyes nem is számít változásra a jövőben, vagyis az árakban inkább stagnálást valószínűsít, de úgy véli, hogy ha az állampapírt még sokáig jegyzik, akkor akár árcsökkenés is kezdődhet.

Hitelek tolják a lefelé tartó gazdaságot

Ötödével több új autó kelt el a nyáron, amiben az állami kedvezmény alaposan közrejátszhatott. A lakáspiacra a kevesebb ügylet mellett is ömlik a hitelpénz a növekvő árak mentén. A lassuló növekedésben mintha 19-re húzna lapot a kormány.

Töredékes és csak „fölébe szálló gépről” letekintve előtűnő számok alapján talán megkockáztatható az az előzetes gondolat, hogy legalábbis zavarba ejtő, talán kockázatosnak látható folyamatok figyelhetők meg a magyar gazdaságban. Az aligha vitatható, hogy az EU-ban (majdnem) páratlan

magyar növekedés lassan alábbhagy, tempója mérsékeltebb lesz.

Mások mellett a GKI éppen ma vetítette előre azt, hogy ennek hátterében külső okok (Brexit, nemzetközi kereskedelmi háború, a recesszió felé botladozó német gazdaság) viszik a prímet. De azért belső tényezők is szerepet kapnak, például az extenzív gazdaságpolitika vékony jegén sikló kormányzati elképzelés mögül lassan kifut a gyártósorok mögé beállítható munkáskezek tartaléka.

Fékek és ellensúlyok

A politikából ismert kifejezés ezúttal arra utal, hogy a jól látható, hét-nyolc éve tartó nemzetközi keresletnövekedés amúgy is a végéhez közeledik már vagy két éve, Donald Trump világfelfogató populizmusa erre csak rátesz egy lapáttal, a Kínával (és esetlegesen az EU-val) szembeni vámháború hatásai itt kopogtatnak a magyar ajtón is. A kormányban ezt szemmel láthatóan felismerték, de

korrekció helyett előre menekülnek.

Aki időt nyer, életet nyer. A kormány erre játszik a kereslet növelésével.

Sok új autó, részben közpénzzel megsegítve

Augusztusban 15 618 új személyautót helyeztek forgalomba az országban, 21 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az év első nyolc hónapjában 105 451 új gépkocsit adtak el, ami 10 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest – közölte a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete (MGE). Ha azonban mellé tesszük a kormány jóhírfelelős államtitkárának, Novák Katalinnak szavait, a kép korántsem ennyire fényes. A nagycsaládosok autóvásárlási támogatása az előzetes várakozásokat is felülmúlta már az első két hónapban, vagyis július-augusztusban:

több, mint tizenegyezer kérelem érkezett.

Ez már az első hónaptól kezdődően a hóna alá nyúl az autóeladásoknak.

Kevesebb lakás, több hitel

Az ingatlanpiacon eközben felemás folyamat játszódik le. A nyár közepén egyértelmű visszaesés volt tapasztalható, ahogyan az a Duna House adataiból is kiderül. Eszerint

augusztus 16 százalékos elmaradást mutat az előző évhez képest,

az elmúlt négy év leggyengébb nyári időszakát zárta az ingatlanpiac, amely a tavalyi évhez képest 15 százalékos visszaesés a június-augusztus időszakra. Az első nyolc hónap nem mutat ekkora elmaradást az elmúlt évekhez viszonyítva, köszönhetően az erős évkezdetnek. A DH becslése szerint az idei első nyolc hónapban 102 104 adásvétel történt, amely 3 százalékkal marad el a tavalyi év azonos időszakától, ám erősebb, mint az azt megelőző két év.

Eladósodik a lakosság

A magyarázatot a Magyar Nemzeti Bank jelentése oldja fel. Hétfői közleményük szerint a második negyedévben a háztartási hiteltranzakciók éves értéke közel 500 milliárd forint volt – ehhez az időszak 170 milliárd forinttal járult hozzá –, ezzel az állomány éves növekedése 8 százalékot tett ki. Tovább nőtt a lakáshitelek és a személyi kölcsönök kibocsátása 20, illetve 36 százalékkal. Vagyis a szakadatlan drágulás mellett a keveseknek rendelkezésére álló kölcsön összege nőtt. Ahogyan a személyi hiteleké is.

Akkor most mi lesz a forinttal?

A tegnapi történelmi eurócsúcs után némileg erősödött a forint árfolyama, de változatlanul 331 körül található. Mivel most kizárólag külső hatások okozzák az izgalmat, ezek fogják alakítani a kurzust.

Soha olyan gyenge nem volt a forint az euróval szemben, mint csütörtökön, amikor 331,9-ig lendült a görbe. Ezután némi visszaerősödés játszódott le, de pénteken nagyrészt a 331,5-ös értéknél rögzült; kora délután 331 forint volt egy euró.

Szemben a tavaly nyári viharral, amikor az árfolyam elérte a 330,8-as eddigi csúcsot, most egyértelműen külső hatások alakítják az úgynevezett feltörekvő országok devizáinak értékelését.

Bő egy éve komoly nyomás alatt állt az MNB, hogy emeljen kamatot

a felfelé indult infláció és a világgazdasági lassulás első jegyei láttán. Matolcsyék kitartottak, eddig őket igazolta az idő – a következő hónapok utólag megadják a választ arra, tényleg igazuk volt-e.

De most ennél sokkal viharosabb villámok csapkodnak a külvilágban. Két nagy feszültséggóc okoz fejfájást elsősorban. Az egyik

a most már alkotmányos válság veszélyével megspékelt kilátástalannak tetsző Brexit-végzet.

Ennek hatásai kiszámíthatatlanok, de kedvezőek aligha lesznek, és minden bizonnyal áthatják a kontinens egész gazdaságát.

A másik csomópont

az amerikai-kínai kereskedelmi háború.

Ebben még nehezebb jövendölni, mert Donald Trump akár naponta megváltoztatja véleményét, tolja ki utólag a kivetett pótvám bevezetését. Kínát érintően támadhat mihozzánk is elérő cunami, ha tovább tart Hongkongban az óriástüntetésekkel kísért feszültség. Ha Kína katonákkal „oldja meg” a válságot, azért, ha a demonstrálók, sztrájkolók teljesen és tartósan megbénítják a szigetállam gazdaságát azért. Már most mutatkoznak jelei annak, hogy drámaian eshet a hongkongi gazdaság, amely a nagyon fontos szerepet betöltő tőzsde és pénzügyi központ megingásához vezethet.

Ilyenkor semmilyen rossz hír se jöhet elég rosszkor. Az se, hogy Argentína de facto csődöt jelentett azzal, hogy a kormány egyoldalúan meghosszabbította a rövid lejáratú peso-hitelek futamidejét, vagyis nem fizeti vissza ezeket.

Komolyan befolyásolhatja a forint megítélését

a német gazdaság – úgy fest – recesszió felé botladozása.

Ez minden olyan gazdaságot érint Európában, amely nagy arányban függ a külpiactól, de Magyarország esetében a német kapcsolatok kimagaslóan fontosak.

Egy szó, mint száz, nem tudjuk, merre veszi az irányt a forint. Ha ezek a külső hatások a rossz irányba mennek tovább, az felerősítheti a forinttal szembeni spekulatív manővereket; most úgy fest, leálltak az árfolyamesésre játszó úgynevezett shortolással, de ha újabb lehetőséget fedeznek fel ebben, ismét nekiindulhatnak. Ebben az esetben a 335-ös, akár a 340-es euróárfolyamig is elszaladhat a kurzus.  Ellenkező esetben maradhat a jelenlegi szinten. Arra most viszonylag kevés az esély, hogy visszatérjen a 325 körüli sávba.

Semmiképp se javítja az esélyeket az MNB

– többedszer megismételt – hivatalos közlése, hogy a jegybanknak „nincs árfolyamcélja”. Ami azt vetíti előre, hogy nem terveznek semmilyen beavatkozást, sőt, akár még tetszik is neki. Mégpedig azért, mert – a kormánnyal összhangban – eleve nincs ellenére az exportot segítő folyamatosan gyengülő forint, másrészt ez egyfajta árfolyamon keresztüli lazításnak tekinthető.

Merthogy – és ezzel visszatérünk a tavaly nyári córeszhez – az MNB-nek változatlanul nincs mozgástere a 0,9 százalékos alapkamat, valójában ennél is sokkal alacsonyabb, jelenleg inkább irányadónak tekinthető bankközi kamatláb (Bubor) miatt. Pedig lehet, hogy szükség lesz rá, mert a lassuló európai és amerikai növekedés láttán már a közeljövőben bekövetkezhet a kamatok csökkentése, akár újabb kötvényvásárlási program.

A poloska már az áruexportot is elérte – most jön a legdurvább invázió

A következő márványpoloska-invázióra várva már egyes exportőrök is nehézségbe ütköznek. Ausztrália kockázatos országnak nyilvánította hazánkat is és vasárnaptól szigorított intézkedéseket rendelt el. Az érintett árukat nem engedik be az országba kezelés nélkül. Durvul a hazai helyzet.

Az ázsiai márványpoloska behurcolásának megakadályozása érdekében szigorított intézkedéseket vezetett be az ausztrál növényvédelmi hatóság szeptember 1. és jövő május 31. közötti időszakra – figyelmeztet az élelmiszerbiztonsági hatóság (Nébih). Az intézkedés – számos európai országgal együtt – Magyarországot is érinti.

Azokat az országokat, melyekben jelen van a nagy károkat okozó ázsiai márványpoloska.

A listán Oroszország és az Egyesült Államok mellett több európai országgal együtt Magyarország is megtalálható.

Minden hajóra vonatkozik

Az intézkedés értelmében külön-külön előírások vonatkoznak az ezen országokban előállított, vagy onnan szállított kockázatos (például vegyipari termékek, üzemanyagok) és nagy kockázatú (például fa, üveg, fémek, gépalkatrészek) árukra. A rendelkezés

azokra a hajókra is vonatkozik, amelyek a megjelölt időszakban kockázatos országokban kikötnek, onnan származó rakományt vesznek fel vagy átrakodnak, illetve ausztrál területre érkeznek.

Az előírások a nagy kockázatú áruk esetében kötelezővé teszik a kezelést, ami metil-bromidos vagy szulfuril-fluoridos fertőtlenítés, illetve hőkezelés lehet. A Nébih felhívja a figyelmet, hogy a hazai szabályozás e módok közül csak a hőkezelést engedélyezi. Egyéb termékekre nem vonatkoznak az intézkedések, kivéve, ha olyan szállítmány vagy konténer részét képezik, amelyek fent említett árut is tartalmaznak.

Mindkét termékcsoportnál fokozzák a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket az ausztrál hatóság munkatársai, és a kezeletlennek bizonyuló nagy kockázatú áruk esetében

érkezéskor megakadályozzák a kirakodást

és/vagy exportra irányítják a rakományt.

A megjelölt időszakra alternatív engedélyezési rendszert is bevezet az ausztrál hatóság azon vállalkozások számára, amelyek igazolják, hogy kezelni tudják a biztonsági kockázatokat, a gyártási helytől a hajóra rakodásig. Hajók esetében is van lehetőség az engedélyezésre: ahol teljesítik a hatályos előírás követelményeit, mentesülnek a kötelező kártevő-ellenőrzés alól.

A Nébih felhívja az exportálni szándékozó hazai cégek figyelmét, hogy az előírások igazolásához az ausztrál hatóságokkal szükséges felvenniük a kapcsolatot. A részletes ausztrál előírásokat az ottani agrárminisztérium honlapján lehet megtalálni.

Az Ausztráliába irányuló magyar árukivitel csekély, tavaly 128,8 milliárd forint volt (kevesebb, mint a portugáliai export), de kérdés, hány ország fog élni ezzel az eszközzel.

Jön a következő invázió

És a helyzet nem javul, sőt. Nálunk a következő hetekben várható az idei második márványpoloska-invázió. Ez minden eddiginél nagyobbnak ígérkezik, a védekezés pedig változatlanul roppant nehéz.

Forrás: Vétek Gábor, Mezőhír

Vétek Gábor szakértő egy interjúban beszélt arról is, hogy az utóbbi két évben már az ország számos pontján jelen volt, illetve van a márványpoloska. Vannak olyan területek is, ahol előfordulása tömegesnek mondható. Ilyen például Budapest, Pest megye térsége, Pécs környéke, de akár Győr, Szolnok vagy Szeged térsége. A térkép a tavalyi előfordulási állapotokat tükrözi.

Rakéta óriásüzlet – ezúttal is ellentételezés nélkül

Az amerikai külügy jóváhagyta 180 darab légiharc-rakéta eladását Magyarországnak mintegy 150 milliárd forint értékben. Az egyelőre csak tervezett ügyletről az illetékes hivatal kiemeli: nincs szó ellentételezési eljárásról.

Az amerikai külügyminisztérium úgy határozott, hogy jóváhagyja száznyolcvan darab AIM-120C-7 közepes hatótávolságú levegő-levegő osztályú (vagyis légiharc-) rakéta (AMRAAM) lehetséges külföldi katonai értékesítését 500 millió dollár (mai árfolyamon 148,5 milliárd forint) becsült értékben Magyarországnak – tudatta közleményben a Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség (DSCA). Erről levélben értesítették a Kongresszust. Ezt törvény írja elő, és nem jelenti azt, hogy az eladást befejezték – teszik hozzá.

Ennek a rakétának volt előzménye nálunk. A magyar Gripenekhez 2004-ben 40 darab AIM–120C–5-ös rakétát (ezek darabára 530 ezer dollár volt) és 10 darab gyakoroló CATM–120-ast (ára 32 328 dollár) vásároltak, a szerződés összértéke 25 389 904 dollár volt. (Most az egy darabra jutó kiadás 2,8 millió dollár, ami azonban a rengeteg kiegészítéssel együtt így torzít.)

Teljes rendszert veszünk

A közleményből ugyanis kiderül, hogy a 180 darab AIM-120C-7 mellé négy tartalékot, hat gyakorló rakétát is venne Magyarország a Gripenekhez. Ezek mellett a csomag része rakétakonténerek, szoftver a fedélzeti radar számára, pótalkatrészek, kriptográfiai és kommunikációs biztonsági eszközök, precíziós navigációs berendezések, egyéb szoftverek, helyszíni felmérések, fegyverrendszer-felszerelések és számítógépes szoftverek támogatása, kiadványok és műszaki dokumentáció, közös lőszer és tesztfelszerelés, javítási és visszaküldési szolgáltatások és felszerelések, személyzet kiképzése, továbbá amerikai mérnöki, műszaki és logisztikai támogató szolgáltatások is.

Vagyis teljes fegyverrendszert vásárolunk tokkal-vonóval a Gripenekhez.

Mégpedig a jelenlegi legkorszerűbb típusból. Ami azért sokat mondó, mert 2026-ban lejár a hatályos lízingszerződés. Ezután dönteni kell: meghosszabbítjuk, vagy visszaadjuk a gépeket és más típust veszünk.

Csomagüzletnek látszik

A fővállalkozó és az integrátor a Raytheon Missile Systems, a világ egyik vezető fegyvergyártója, amely azokat a légvédelmi rakétakomplexumokat (NASAM2) is készíti, amelyek beszerzése ugyancsak tervbe van véve – és amelyek a most veendő AIM-120-as rakétákra épülnek. Az amerikaiakkal szóba került haditechnikai vásárlásokról és a korábban bejelentett – horribilis végösszegű – egyéb, főként német-francia katonai üzletekről itt írtunk összefoglalót pár hónapja.

Lemondunk a lehetséges haszonról

Ami kiemelendő a DSCA közleményéből, az az a félmondat, amely szerint e potenciális eladással kapcsolatban nem ismertek ellentételezési megállapodások. Vagyis, ahogyan ez a korábban megkötött és a tervbe vett – összességében akár 2000-3000 milliárdra is rúgható – ügyleteknél is tudható vagy sejthető volt, nem alkalmazzák azt az egyébként minden hadieszköz-beszerzésre érvényes előírást, hogy

gazdasági ügyletekkel teljes körűen ellentételezni kell a vételárat.

A 90-es években bevezetett úgynevezett offszet azt jelenti, hogy a szállító kötelezettséget vállal közvetlen befektetésre, magyar áruk exportjának elősegítésére 100 százalék értéken. Ezt az előírást alkalmazták Orbán első kormányzása idején is, amikor döntöttek a 14 darab svéd-brit Gripen vásárlásáról. A szállító 110 százalékos ellentételezést vállalt. S noha ebben – a rendszerváltás utáni legköltségesebb fegyverzeti beszerzésben – sok kétség vetődött fel az offszet valóságosságával szemben (mert hogy a svéd konszernhez tartozó civil cégek, például az Eletrolux nagy valószínűséggel amúgy is végrehajtották volna ezeket a befektetéseket), de legalább némi átláthatóságot lehetővé tesz a tervbe vett ügyletek értékéről.

Ráadásul 2001. szeptemberében a szűk körben – még az illetékes honvédelmi minisztert is kihagyva – meghozott döntés indoka éppen az volt, hogy

a mindenki által favorizált F-16-oshoz az amerikaiak nem kínáltak ellentételezést.

Most már tehát biztosra vehető, hogy még részleges hasznot se takarít be az ország ezekből a horribilis vásárlásokból.

A hintapolitika eszközei?

Amelyekről tökéletesen rejtve, rendszerint utólag, vagy éppen – mint most – a másik fél közléséből, netán elejtett nyilatkozatokból értesül az ország. Erről januárban írtunk. A beszerzések megalapozottságának kétségességét pedig itt elemeztük. Az mindenesetre jól körvonalazódik, hogy amíg korábban a páncélosok, önjáró lövegek és repülőgépek-helikopterek esetében (pont az éleződő uniós viták közepette) a német vonalra esett a kormány választása, most (az európai-USA-kapcsolatok romlása idején) az amerikai kapcsolatok megerősítése zajlik.

Hiába az ellenpropaganda, egyre több gyerek tovább tanulna

Öt éve szakadatlanul nő azon diákok száma, akik valamilyen felsőfokú képzést szeretnének. Ez derül ki az ellentétes propagandát támogató kereskedelmi kamara felméréséből, amelyben hetedikes általános iskolásokat kérdeztek. Hetven százalékuk jól akar keresni felnőttként, a jobb körülmények közt élők pedig magabiztosabbak, és zajlik a kasztosodás.

Sajátos képet erősít meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (GVI) idei pályaorientációs felmérése. Ezekben évről évre a pályaválasztás előtt álló hetedikes általános iskolások majdani terveit tudakolják. A továbbtanulással, szakma- és pályaválasztással kapcsolatos terveit, céljait, valamint szüleik ehhez kapcsolódóan felmerülő tanácsait, szándékait. Idén az eredmények 9239 fő válaszain alapulnak.

A tanulók túlnyomó többsége (88 százalék) foglalkozott már a továbbtanulás kérdésével. Közülük a legtöbben (84) a szülőkkel való beszélgetést választották a tájékozódásra, 66 százalékuk osztályfőnöki órán, 38 iskolai pályaválasztási rendezvényen, míg 14 kamarai pályaválasztási rendezvényeken szerezte az információkat.

A gyerekek és szüleik ellenállnak

Az MKIK – legalábbis annak elnöke, Parragh László – évek óta a kormány szakmunkásképzést erőltető, a felsőfokú továbbtanulást visszaszorítani szándékozó törekvésének leghangosabb támogatója. Annak is, hogy – a régi értelemben vett – gimnáziumok helyett valamilyen – gyenge közismereti tudást adó – szakiskolát válasszanak a gyerekek.

A kamarai elemzők a válaszok alapján kénytelenek megállapítani, hogy

a 13 év körüli gyerekek jelentős része nem úgy gondolkodik saját jövőjéről, ahogyan azt országunk nagyjai szeretnék: csaknem 40 százalék diplomás lenne.

A legnagyobb diákhányad, 36 százalék gimnáziumban szeretne tovább tanulni. Körülbelül felük szeretne szakmát szerezni: 28 százalékuk szakközépiskolában, 19 pedig szakgimnáziumban tanulna tovább. A hetedikesek 18 százaléka még nem gondolkozott a továbbtanuláson.

A tanulók megoszlása aszerint, hogy milyen legmagasabb iskolai végzettséget szeretnének elérni életük során (százalék), 2014–2019

A GVI lakonikus következtetése az, hogy „a tanulók iskolai végzettségre vonatkozó tervei nem változtak jelentősen az elmúlt évek során: 2014 óta nő a felsőfokú végzettség elérését megcélzó tanulók aránya”. Megállapítják azt is, hogy

csökken azoké, akik érettségi, illetve szakképzettség és érettségi megszerzésére törekednek.

(Ennek hátterére nem térnek ki, ezért nem tudjuk, hogy bizonyos társadalmi csoportok körében lehet hatása a kormányzat értelmiségellenes kampányának.)

Sport, informatika, sütés-főzés

A pályaválasztásban a szülők befolyása óriási. A gyerekek többségének (70 százalék) azt a tanácsot adták szülei, hogy szerezzen olyan szakmát, amivel szívesen foglalkozna. Több, mint felének (51) azt javasolták, hogy olyan szakmát szerezzen, amivel jól tud keresni. A jövőbeli foglalkozások tekintetében a sportolás (29 százalék) és a sütés-főzés (28) a legnépszerűbb a diákok körében, továbbá a művészeti ágakat(24), a számítógépes munkát (24) és az állatokkal foglalkozást (23) is sokan megjelölték.

Az elmúlt évek felmérései szerint is rendre

a sport, az informatika, a sütés-főzés és az állatokkal foglalkozás volt a legnépszerűbb irány

a tanulók számára, míg a bútorkészítés, a fémekkel foglalkozás és a növénytermesztés a legkevésbé népszerű – írja a GVI elemzése.

A környezet döntő befolyású, zajlik a kasztosodás

Az is változatlan, hogy a munkával, hivatással kapcsolatos tervek jelentős, megyék, településtípus és nemek szerinti eltéréseket mutatnak. Az se újdonság, hogy a szülők iskolai végzettsége is fontos befolyásoló tényező. A diákok általában olyan foglalkozásokat szeretnének űzni, amelyhez olyan szintű iskolai végzettség szükséges, ami igazodik a családjukban tapasztalható legmagasabb szülői végzettséghez.

Vagyis a szellemi foglalkozásokat általában a magasabb iskolai végzettségűek gyermekei tartják vonzónak, a fizikai foglalkozásokat az alacsonyabb végzettségűeké.

Tinédzserektől aligha várható el cizellált gondolkodás „az élet értelméről”. Kiemelkedő tehát azok aránya, akik a jövőbeli munkájukkal kapcsolatban azt tartják fontosnak, hogy sok pénzt keressenek: 71 százalék ezt választotta a három legfontosabb szempont egyikeként. A második legfontosabb tényező a munka melletti szabadidő (38), harmadikként pedig a jó munkatársi kapcsolatok (37).

Az elemzés alapján hat fő foglalkozási terület (gép-és fémipar; építészet, tervezés, faipar; háztáji gazdálkodás; humánszolgáltatás; fehérgalléros munkakörök; szórakoztatás és művészet) körvonalazható a tanulók együttes jelölései alapján. Ezen felül további négy olyan foglalkozástípus van (informatika; kutatás, tudomány; sport; rendvédelem), amelyek vagy önmagukban jól elkülönülő foglalkozásterületet jelölnek, vagy teljes mértékben függetlennek mutatkoztak bármely más foglalkozás választásától.

Az eredmények szerint a fiúk, a fővárosban és megyeszékhelyeken iskolába járók, a magasabb végzettséggel rendelkező szülők gyerekei, a nem deprivált tanulók, valamint a jobb tanulmányi eredményeket elérők körében szignifikánsan magasabb azok aránya, akik olyan foglalkozást választottak, melyhez az alapvetően szükséges készségterületeken ügyesnek is érzik magukat. Magyarul a társadalmi kettéválás már ekkor elkezdődik: a jobb körülmények közt élő gyerekek magabiztosabbak.

Az adatok alapján összességében kijelenthető, hogy a szülők kulturális tőkéje, tapasztalatai és tanácsai jelentősen befolyásolhatják a fiatalok továbbtanulásra, szakmaválasztásra vonatkozó döntéseit.

A német állapottól függ a térség autóipara

A V4-ekben a legnagyobb foglalkoztatók közé tartozik az autóipar, közülük három a német gyártók legnagyobb beszállítói. Egy lengyel tanulmány szerint nem tartható fenn az ágazat eddigi dinamikus fejlődése. E számok is megerősítik: olcsó jánosok vagyunk.

A visegrádi 4-ek meghatározóak az EU autóiparában: 2017-ben18 százalékát termelték, és az előállított minden egy euró hozzáadott érték további 1,1 euró hozzáadott értékkel gyarapította a GDP-t – írja a Polish Economic Institute (PEI) lengyel gazdaságkutató intézet tanulmánya. A V4-ek 2017-ben 3,53 millió járművet gyártottak.

Megy a kocsi Németországba

És hová megy ez a rengeteg négykerekű (nálunk például 93 százalék export)? A két évvel ezelőtti számok tanúsága szerint a német autóipar legnagyobb beszállítói egy kivételével ezek az országok. Sorrendben Csehország (5,78 milliárd euró), Magyarország (5,76 milliárd), Lengyelország (5,23 milliárd). Ezután következik Ausztria (5,14 milliárd), Franciaország (4,55 milliárd), Románia (4,54 milliárd) és Szlovákia (3,08 milliárd euró) voltak.

A lengyelek szerint a számokból az következik, hogy a négy ország közül

a cseh autóipar számít a legfejlettebbnek

mind gazdálkodási, mind technológiai mutatók tekintetében.

Túlsúlyos ágazat

Fontos adat, ami azzal szembesít, mekkora az ágazat súlya az egyes országok gazdaságában.

Forrás: PEI

Nos, a bruttó ipari kibocsátás (megtermelt érték) alapján a csehek és a magyarok egyaránt 25 százalékkal részesednek, a szlovákoknál már 30 százalék az arány. Lengyelország ipara ezzel szemben mindössze 8,4 százalékban függ az autógyártástól. Tehát egy jövőbeli visszaesés őket fogja legkevésbé sújtani.

Ennek megfelelően – miközben a legnagyobb foglalkoztató ágazatok közé tartozik az autóipar –

a feldolgozóiparban dolgozók 8-13 százalékát, az egész gazdaságban pedig a munkaerő 2-3 százalékát alkalmazzák.

A lengyel autóiparnak 314 ezer, a csehnek 198 ezer, a magyarnak 101 ezer, a szlováknak 79 ezer alkalmazottja volt 2017-ben, ami a feldolgozóiparon belül sorrendben 8, 12,8, 11,2 és 13,7 százalék. Az autóiparban a foglalkoztatás 2010 óta az uniós átlagot meghaladó mértékben növekedett, leginkább Szlovákiában, 54 százalékkal. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy a beszállítói körrel együtt eléggé eltérő számok ismertek. Például a PwC nemzetközi tanácsadó cég 2018-as autóipari felmérése szerint Magyarországon összességében közel 170 ezer ember dolgozott az ágazatban. A lengyel tanulmány az Eurostat adataira támaszkodik.)

Ezek a számok is alátámasztják azt a megállapítást, hogy Magyarország (is) túlpörgette a járműgyártás megtelepedését, túlságosan kitetté vált az ágazat nemzetközi keresletének alakulásától.

Feleannyi termelési érték, mint az uniós átlag

Más oldalról ugyanezek a folyamatok:

az autóipari termelés Szlovákiában és Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben.

Szomszédunknál 2010 és 2017 között megduplázódott, Magyarországon pedig közel kilencven százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt az előállított hozzáadott érték (árkiigazítással) Lengyelországban és Szlovákiában nőtt a legnagyobb mértékben, közel nyolcvan százalékkal. Magyarországon ez már csak 68 százalék, Csehországban pedig 63 százalék volt. Mind a négy országban

jelentős mértékben meghaladta a növekedés az 53 százalékos uniós átlagot.

A négy tagország járműiparában az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték 2016-ban azonban csak mintegy fele volt a 85 ezer eurós uniós átlagnak. Magyarországon és Csehországban 48 ezer euró, Szlovákiában 41 ezer euró, Lengyelországban 34 ezer euró. A grafikon azt mutatja meg, hogy a teljes feldolgozóiparon belül mekkora az egy főre jutó hozzáadott érték aránya.

Forrás: PEI

Látható, hogy ebben is hazánk vezet, ami a járműipar túlreprezentáltságága mellett rávilágít arra is, hogy hatékonyságban mennyire felette áll a többi ipari tevékenységnek.

És mennyit kapunk ezért?

Mindezek után érdemes beszélni arról is, hogy mégis mennyiért húzza magával a gazdaságokat a keleti autóipari munkaerő. Nos, a számok nem szívderítőek. Részben a fenti egyik adatból (a fejenkénti bruttó hozzáadott érték a fele az EU átlagának) is következik, hogy bizony olcsó jánosok vagyunk. A munkáltatók teljes munkaerőköltségét (vagyis az adók nélkül számított fizetés és természetbeli juttatás) az élen álló szlovákoknál is csak 1815 euró volt havonta 2017-ben. A cseheknél 1742, Magyarországon 1565 euró, Lengyelországban 1141 euró. Ami az ipari átlagnak mintegy 130 százaléka három országban, a lengyeleknél csak 94 százaléka. (Az óránkénti teljes munkaerő-költségben a negyedik legolcsóbb ország a miénk 2018-ban az EU-n belül.)

Nem csoda, ha a tanulmány is azt vonja le következtetésképpen, hogy

a V4-ek autóipara kedvező befektetési feltételeket kínál

a világ vállalatainak. A lengyel kutatóintézet ilyen pozitív tényezőként sorolja fel a térség szerencsés földrajzi elhelyezkedését Európa közepén, az alapvetően beruházásbarát és stabil politikai környezetet, a rendelkezésre álló kormányzati fejlesztési programokat (nálunk évekig szinte ingyen működnek az új nagyberuházások), a jegybankok által kínált alacsony kamatkörnyezetet, valamint a „versenyképes munkabéreket” és az alacsony társasági adót. Hátrányként említi a munkaerő jellemzően alacsony mobilitását, valamint a megfelelően képzett szakemberek hiányát.

Visszaüthet a túlsúly

Ami a jövőt illeti, a lengyel kutatóintézet tanulmánya valószínűtlennek tartja, hogy a V4-ek autóipara a német ipari termelés függvényében fent tudná tartani növekedésének korábbi lendületes ütemét. Németországban 2013 és 2016 között folyamatosan nőtt az autóipari termelés, de 2017-ben már 100 ezerrel csökkent az előző évihez képest és ez a trend folytatódott 2018 elején is. Márpedig a német autóiparra ható tényezők a beszállítóikat is érintik. A Német Iparszövetségben egyenesen stagnálástól tartanak belátható időn belül.

Még egyszer a rezsiutalványról

Az odakent rendelettel nyitva hagyott kérdésekre igyekeznek választ adni a kormányban, de csak újabb kérdések tolulnak elő. Az igazságosságról ne is beszéljünk. A kormánymédia is láthatja a problémát.

A pénteki bejelentés után órákon belül megjelent a kormányrendelet a 9 ezres (háromszor háromezres) rezsiutalványról. Amelynek – Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szíves közlése szerint – semmi köze ahhoz, hogy október közepén önkormányzati választások lesznek.

Kormányzati réskitöltés

A 28 jogcímen valamilyen nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást kapó honfitársaink – a kormány hivatalos tájékoztatása alapján 2,6 millió ember – számára a jelek szerint hirtelenjében összerántott rezsitámogatásról annak melegében írtunk. Ebben néhány megválaszolatlan kérdésre azon melegében felhívtuk a figyelmet.

Azóta kormányzati nyilatkozatok próbálják kitölteni a réseket. Fónagy János államtitkár ma reggel az állami tévében azt közölte megnyugtatásképpen, ami a kormányrendeletből eddig is egyértelmű volt. Vagyis hogy mivel

nem névre szól a vócser, a nyugdíjasok hozzátartozóikat (pontosabban: bárkit) megsegíthetik az utalvány felhasználásakor.

Az már inkább morális kérdés, ahogyan Fónagy – majd a kormányszóvivő Hollik István – fogalmazott. Nevezetesen hogy „ha nekik nincs rá szükségük”, akkor azt átadhatják rokonoknak, családtagoknak.

Ezekről a nyilatkozatokról azért érdemes leszögezni, hogy nem jogforrások. Amire nem ad választ a rendelet, az nincs.

Homály és félremagyarázás

A villany- és gázszámlára kibocsátott utalványok tehát jövő március végéig használhatók fel. Készpénzes befizetéssel a postán, vagy maguknál a szolgáltatóknál. Fónagy államtitkár erről azt közölte, hogy postai fizetés esetén az utalványon túli összeget csak készpénzzel lehet kiegészíteni, ami valóban kihüvelyezhető a rendelet szövegéből, de csak többedik elolvasás után. Ez a megszorítás mindössze érthetetlen. Látva azt, hogy a lakossági készpénzhasználat az egekbe tör,

az égvilágon semmi magyarázat sincs arra, miért tiltják a bankkártyás pótlást.

Az államtitkár azt is közölte, ami az összecsapott rendeletből úgyszintén kihámozható, hogy az utalványból visszaadni nem lehet. Amit azonban ehhez hozzátett, az

a fizetési módoknak csak egyik részére igaz.

Az, hogy a többletet a következő számlán írják jóvá. Ez legfeljebb a közműszolgáltatók ügyfélszolgálatain keresztüli befizetésre állja meg a helyét. Postán nem lehet többet befizetni a csekken feltüntetett összegnél, tehát aki nem tudja ügyesen összeválogatni a befizetni valókat, az nem kap vissza a pénzből vagy/és csak készpénzzel egészítheti ki a tételt, kártyával nem.

Vannak még bajok

És akkor nézzük, melyek a további problémás részletek.

A kormányrendelet értelmében a postás csak egyszer fog csöngetni az utalvánnyal. Szeptember elteltével a Magyar Államkincstárnál a honlapon közzétett címen kell kérni az újrakézbesítést november 30-ig. Ezzel első ránézésre az a baj, hogy a postai szolgáltatásokról szóló törvény értelmében ezek a küldemények tértivevényesek, amelyeket kétszer kell házhoz vinnie a postának. Ha pedig ez az érvényes, akkor a postán egy ideig átvehetők a levelek. A jogszabály – és a kiegészítő kommunikáció – semmi választ nem ad erre a kérdésre.

A Magyar Posta este azt tudatta, hogy tíz napig a postán is átvehető lesz a rezsiutalvány.

Ha nincs otthon se a címzett, se annak meghatalmazottja, közeli hozzátartozója, akkor a postás értesítőt hagy hátra, amelyen megjelöli, hogy melyik postán meddig vehető át a küldemény. Csak ennek lejártát követően küldi vissza a feladónak, a Magyar Államkincstárnak.

Spórolni akarnak?

Mindazonáltal nehéz elhessenteni azt a feltételezést, hogy

a háttérben meghúzódó cél: minél több utalvány ragadjon be.

Márpedig van erre esély azokon a településeken, amelyeken se postahivatal (mozgóposta), se internet, és, főleg, tájékozottság nincs. És még ha lenne is, idős, nehezen mozgó emberek mégis hogyan járnak utána.

Változatlanul homályban hagyják az a részletet, amely a bankon keresztüli átutalásokat érinti. Az az első pillanatban is kiderült a kormányrendeletből, hogy megalkotói

tudomást se vettek arról a legalább sokszázezres nyugdíjasrétegről, akik bankon keresztül egyenlítik ki a közüzemi számlákat

(a más szokásos havi kötelezettségekkel együtt). A számukra ajánlott megoldás, a szolgáltató ügyfélszolgálatánál megejtett kifizetés csak azoknak jó, akik minden egyes kifizetést maguk intéznek internetes banki kapcsolaton keresztül. Ez nem éppen a tipikus nyugdíjas. Utóbbi egyszer ad csoportos beszedési megbízást a számlavezetőnek. A rezsiutalvány birtokában – ha jól értjük – ezt kellene úgy módosítani, hogy alkalmi és ügyleti megbízásokra ne legyen érvényes a felhatalmazás, máskülönben a bank automatikusan levonja a pénzt a számláról.

Az már tényleg apróság(nak tűnik), hogy

rengeteg idős ember él valamilyen bentlakásos otthonban, ahol nem ők a rezsi jogosultjai,

noha a havi díjnak természetesen része ez a tétel is. Ahogyan rengeteg idős honfitársunk otthona papíron már például valamelyik gyerek nevén van, sok esetben a közműszolgáltatásokkal együtt. Összességében nem nagy pénz, de ha a kormány szándékát őszintének gondolnánk, akkor az ő terheiket is illene enyhíteni ezzel a kilencezer forinttal.

Arról már mi is sokszor megemlékeztünk, hogy mennyire

másodrendű a kis falvakban élő megközelítően kár egymillió ember,

akik fával fűtenek. Ők ugyanúgy kimaradnak a mostani a rezsisegítségből, ahogyan az elmúlt években a rövidebbet húzták a hozzájárulásokból.

Másodpiaci üzlet és állami aranybánya

És éppen ebben a társadalmi körben – lásd még a fentieket a vócser elúszásának veszélyéről – kell attól tartani, hogy élelmes nepperek rárepülnek erre a sokmilliárdos lehetőségre. A szerencsétlen elesettek kihasználása most se biztos, hogy elmarad – például a jól bejáratott uzsorások részéről.

Arról pedig muszáj szót ejteni, hogy az évek óta „padlón lévő” nemzetközi energiabeszerzési árak alapján

minimálisan egyharmaddal lehetne alacsonyabb a gáz- és villanytarifa.

Amely ma már állami kézben van, a kormány mostanra százmilliárdos többletbevételt akkumulált ebből a különbségből. Ez a pénz tehát megmarad az állam vagyonkezelésében.

Konteók terepe és az állami média belépése

Az meg már egyenes út a konteó világába, hogy miért kell papíralapú utalványra nyomtatni a rezsihozzájárulást. Talán azért, mert az Erzsébet-utalványok bezúzása után – a jogszabályban is megjelölten –

megbízáshoz lehet juttatni az ezt előállító céget?

Mert arra azért magyarázatot illenék adni, hogy miért kell ilyen drágán és körülményesen megsegíteni azt a társadalmi csoportot, amelynek anyagi körülményei talán a legjobban ellenőrzöttek. Elsöprő többségük semmilyen egyéb jövedelemmel se bír. De ha az igazságossági szemponttól el is tekintenek (a svájci indexálás és a nyugdíjplafon eltörlésével), a havi nyugellátással együtt kinek-kinek számlára vagy kápéban folyósítani lehetett volna ezt a kilencezret.

Talán a bajt érzékelték az állami médiában is. Mindenesetre a Gulyás Márton működtette Partizán Youtube-csatornán azt tették közzé, hogy a közmédiában olyan lelkes nyilatkozókat keresnek, akik nagyon örülnek a rezsiutalványoknak.

Lila zászló alá állt Nagy Blanka

A Kiskunfélegyházán önkormányzati képviselőjelöltként induló Nagy Blanka belépett a Momentumba. A lila zászló alá áll, ami „az elnyomó hatalom, a kezdetleges diktatúra feloszlatásáért lobog”.

„Mától a Momentum tagjaként küzdök a kormány ellen” – tudatja a Facebookon a kiskunfélegyházi diáklány, aki országos hírnév megszerzése után elindul a helyi önkormányzati választáson. Mint írja, az elmúlt egy évben barátokat szerzett. Olyan emberekkel találkozott, akik visszaadták hitét az emberi értékekbe: momentumosok, DK-sok, MSZP-sek, jobbikosok, párbeszédesek, LMP-sek, kutyapártosok. (Ennek az időszaknak belső tépelődéseiről írt hosszasan júniusban.)

Hosszú és – egy frissen érettségizőtől sajnálatosan – most is sok helyesírási hibával tarkított bejegyzésében arról ír, hogy a Momentumba belépése miatt néhányan talán elfordulnak tőle, esetleg az ellenséget vélik felfedezni. Lehetnek olyanok, akik most úgy gondolják: kígyót melengettek a keblükön.

Mindenkit biztosít arról, hogy ugyanaz az ember marad:

most már lila zászló alatt, mely az elnyomó hatalom, a kezdetleges diktatúra feloszlatásáért lobog.

„Az utóbbi időben felértékelődött bennem minden. Megtudtam, hogy mit jelent számomra a politika. Számomra pedig annyit tesz mint: az emberek érdekeit szolgálni tűzön vízen át” – fogalmaz Nagy Blanka. Azért a Momentumra esett a választása, mert

bennük látott olyan lehetőséget, amely a változás irányába tudja terelni a jelenlegi helyzetet.

Fontos, hogy olyan csapattal dolgozzon együtt, amely pontosan tudja, hogy a mai 21. századi embernek miféle életmódra, világra van szüksége.

A Veled a Városunkért Egyesületben folytatja a munkát, mert kitűzött maga elé egy célt, olyan körzetet szeretne teremteni, amelyben politikai ideológiáktól függetlenül jól érzik magukat az emberek.

„Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: bár a testemet s lelkemet lilába borítottam, a szívem piros-fehér-zöld marad, melyben a sárga s a kék is helyet kap, melyek az Európai Unió színei” – írja Nagy Blanka. Fontos az együttműködés más pártokkal, hiszen a cél azonos: békés és demokratikus országot kell teremteni, amelyben nem érhet atrocitás valakit a neme, az identitása, a szexuálitása vagy a politikai nézete miatt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!