Kezdőlap Szerzők Írta Bódis Gábor

Bódis Gábor

186 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Madridnak sikerült: megágyazott a katalán függetlenségnek

Ha meg kellene választani 2017 legügyetlenebb kormányát, akkor ezt a büszke titulust a spanyol vinné el, hiszen sorozatos ostoba lépéseivel helyzetbe hozta a katalán szakadárokat. Rendőröket küldött az amúgy törvénytelen, de senkire nézve se kötelező katalán népszavazásra, feloszlatta a tartomány parlamentjét, bezáratta a függetlenségpárti vezetőket. Kíváncsian várjuk, hogyan lehetne ezt még fokozni.

A tegnapi, a Madrid által kierőszakolt választásokon a függetlenségpártiak abszolút többséget szereztek, de két mandátummal kevesebb van a tarsolyukban. Ellenfelük a Ciudadanos (Állampolgárok), egy nacionalizmus-ellenes liberális alakulat lett a legerősebb párt, de nem kormányzóképes.

A választások legnagyobb vesztese a spanyol konzervatív kormányfő, Mariano Rajoy, akinek a keménykedései miatt fajult el a helyzet Barcelonában és a többi katalán városban. Tulajdonképpen a helyi választások kiírása csak akkor lett volna Madrid számára politikailag hasznos, ha bebizonyosodott volna, hogy a függetlenségpártiak kisebbségben vannak Katalóniában. Ergo: felejtsük el a szeparatizmust. Csakhogy pont az ellenkezője történt:

a nacionalisták nem veszítettek, sőt nyertek, habár egy picit meggyengültek.

Sőt, a spanyol kormányfő konzervatív pártjának helyi szervezete alaposan leégett a mostani megmérettetésen. Ennek visszaható ereje is lesz és országos szinten is meggyengítheti Rajoyt.

Az ügy legnagyobb pikantériája a Brüsszelbe menekült, korábban menesztett katalán elnök, Carles Puigdemont esete. Ellene tovább is elfogatóparancs van érvényben. Emiatt a választási kimenetel tudatában már úgy nyilatkozott, hogy kész találkozni Mariano Rajoy spanyol kormányfővel Spanyolországon kívül az Európai Unió bármelyik tagállamában.

Brüsszeli sajtótájékoztatóján Puigdemont elmondta, egykori kormányának négy, ugyancsak Belgiumban tartózkodó tagjával együtt vissza fog térni Spanyolországba, ha megkapják a megfelelő garanciákat a helyi hatóságoktól.

Puigdemont egyébként ismét a függetlenségi pártok elnökjelöltje lehet,

ami újabb bonyodalmakat okozhat Madrid és Barcelona amúgy is bonyolult viszonyában.

Ami a központi kormány szempontjából pozitív lehet, az az a tény, hogy a függetlenségi pártok csupán a katalán választók alig felét tudhatják maguk mögött. Tehát a megosztottság szinte teljes. Ilyen körülmények között még egyszer aligha lehet elhamarkodottan függetlenséget kikiáltani. De ha Madrid továbbra is a keménykedést választja a már ismét legitim partnerekké előre lépett Puigdemont-csapattal szemben a párbeszéd helyett, akkor Katalónia előbb-utóbb független lesz.

Ave, Facebook!

A mai oktatási rendszert, s legfontosabb tényezőit, a tanárokat és nevelőket, az idősebb korosztályok tagjait kellene megfelelő szakmai és anyagi befektetésekkel felzárkóztatni korunk, a modern vívmányok teremtette kulturális és életvezetési modellekhez. Hogy a nyugdíjas korú Bözsi meg Dalma nénik szánalmas levitézlése nélkül lehessen röhögni leleplező paródiákon!

A nemzedéki ellentét természetes jelenség: az idősebb korosztályok mindenkori tekintély- és térvesztése áll mögötte, miközben – természetesen – az aggodalmak bizonyos hányadának (de korántsem a hangoztatott módon és mértékben!) is van némi alapja. Legtöbben a közösségi felületeken tért nyert csalóktól féltik az elővigyázatlan, sőt, naivnak titulált fiatalságot. Tény és való, hogy az elektronikus média gyorsasága, kiterjedt hálózata miatt a korábbiaknál gyorsabban válhatnak csalások áldozataivá. A közvetlen befolyásoltság mértéke és direktsége is megnőtt. Ám – miként az a még csak szóval ható cukrosbácsik, hamis térítők és csaló házalók idején is volt – a baj elkerüléséhez nem elsősorban a tiltásokra, az új információs csatornák lezárására van szükség, hanem kiterjedt felvilágosító munkára, s működő alternatívák felkínálására. Ugyanis azt a fiatalt, aki könnyedén belesétál a közösségi oldalakon vadászó/áldozatleső cápák és hiénák csapdájába, éppúgy nem óvja semmi a fiatalkorúak gyülekezőhelyeinek környékén ólálkodó dílerektől, lesben álló megrontóktól – amennyiben elmaradt az ilyen eshetőségekre is felkészítő széles látókörű felvilágosítása, mert pl. a biztonságáért felelős felnőttek – ostoba meggyőződésből – jobbnak látták elhallgatni előle ezeket a tényeket, vagy pedig csak a puszta tiltás („Ne állj szóba idegenekkel!”) eszközével éltek.

A „néni”-jelenség

Nem a csalásra, a tájékozatlanságra eklatáns példa Dalma néni esete, amin épp ezekben a hetekben „nevet” a világháló. Egy humoroldal kamu hírére felülve, egy viccet valóságként értelmezve jelentkezett be egy „telefonálós” rádióműsorba rettenetes aggodalmának azért adva hangot, miszerint Mein Plan címen jelent meg az ismert és Magyarországon közellenségnek kikiáltott üzletember könyve, amelyben rendkívül romboló, az egész világot veszélyeztető tervet olvashatni: „…nekem elküldték az internetemen…” – idézik mindenütt az elkövetkezendő rosszakat soroló néni szavait, aki ún. „félkiabálós” hangon ismertette az ominózus „terv” legfelháborítóbb kitételeit. Ezek szerint: „eltörlik a nemeket”, „kötelezővé teszik a homoszexualitást”, „az európaiaknak híd alá kell vonulniuk, miután áttértek az iszlámra”, „kötelező lesz a droghasználat”, etc. De nem kell egy ilyen szintű félreértéshez internet sem! Gondolom, mindenki emlékszik a sorozatszereplő Isaura rabszolgalány kiváltására indított adománygyűjtési akcióra. Azt sem a fiatalok indították. Ismert az 1938-ban, Orson Welles híres/hírhedt rádióhangjátéka, A világok harca kiváltotta pánik az Egyesült Államok egyes polgárai körében, akik valóságként értelmezték a sci-fi témát megjelenítő adást.

A Dalma néni-jelenségről szóló, az ominózus hangfelvételt is közzé tevő Facebook-bejegyzés alatt a legtöbb kommentáló arról beszél, sosem vidult hülyeségen még ekkorát, „majd lefordult a székről”! Igaz, nagyon vicces! Nevethetnénk is gondtalanul, ha nem kacsintgatnának ránk ferdén elrettentő múltbéli példák! Például: a két halálos áldozattal járó kunmadarasi pogrom 1946-ból, ahol a zsidókra támadó tömeg hisztériáját többek között ún. vérvádak, elképesztő, végtelenül ostoba (rém)hírek keltették életre. Szóval, nevessen, aki mer! (Még akkor is félelmetesen hiteles a jelenség, ha arról van szó, Dalma nénit az ellenzék „dobta be” a rendszerhű médiába, hogy rávilágítson az uralkodó pártpropaganda által folytatott „agymosás” következményeire.)

Persze, az egészséges emberi humor, a szellemes irónia még a legelkeserítőbb helyzetekből is segít továbblépni. Volt a bejegyzést kommentározók között, aki nem tartotta teljesnek a „pokoli terv” ismertetését. Mert nem tesz említés azon pontjáról, amely „Kádár János néhai kommunista főtitkár feltámasztásának ötletéről beszél.” Mások csak megrendelték maguknak – az egyébként nem létező kötetet – bőrkötésben, karácsonyi ajándéknak.

Porban játszás helyett érdekfeszítő tartalmakat!

A fentiek tükrében rendkívül nagy képmutatásnak tartom – saját nevelői és oktatói felelősségünk helyett – az internet és a közösségi portálok létezését hibáztatni. Különösen irritálónak gondolom a középkorosztály (ahova magam is tartozom!) által preferált diskurzust, amely arról szól, hogy „bezzeg, nekünk volt gyermekkorunk”! Ugróiskolát (amit térségünkben „sántiká”-nak szokás nevezni) játszottunk, meg üveggolyó-bajnokságokat (amit regionális nyelvünkön „klikkerezés”-nek hívunk) rendeztünk. Ezzel szemben a mai gyerekek el sem mozdulnak a számítógép elől, nem tudnak játszani, gyakorlatilag nincs gyermekkoruk. A dolog paradoxona, hogy e vélemények általában Facebook-posztok alatt jelennek meg. Legtöbbször A Pál utcai fiúk ismert jelenetét ábrázoló kép jelenti az illusztrációt.

De van! Mármint gyermekkoruk a mai gyerekeknek. Csak más, mint a miénk. Miként a miénk is – hála Istennek! – különbözött a szüleink háborús és nélkülöző gyermekkorától. Lehet, hogy nem olyan nagy mértékben, mint amennyire a mostani generációk közötti világnézeti és szemléleti elkülönbözés képez távolságokat. Egy tinédzser anyjaként tudom, hogy talán épp ez a „rámenős”, „mars, ki a levegőre, el vagy tiltva a mobiltól!”-féle magatartás a legkevésbé hatékony. De azt is megtapasztaltam, hogy a mi gyerekeink is szeretik a természetjáró (pl. csillagnéző éjszakai túra, tizenöt kilométeres fáklyás menetelés a Mecsekben, téli gyaloglás a Bakonyban, barlangtúra, paintballmérkőzés etc.) kalandokat, csak izgalmas és érdekfeszítő programokat kell számukra tervezni. Sőt, a kulturális értékek iránt is nyitottak, s nem kell kötelezővé tevő szigor, csak megfelelő alternatíva, hogy kimozduljanak komfortzónájukból (pl. egy tizenöt kilométeres gyalogtúra kivált két délutáni, kötelező tornaórát, a térség kulturális öröksége megismerését célzó kirándulásra is jelentkeznek, ha egy kis esti bulival, barátkozással kötjük össze, informatikai tudásuk pozitív cél, pl. fogyatékosok életét segítő projekt tervezésének szolgálatába állítható, etc.).

A modern elektronika, a kibertér, az internet, a közösségi oldalak áldásos vívmányai digitális korunknak! Épp ezért épeszű ember, s felelős társadalmi/vezetői struktúra nem sírja vissza a mechanikus írógépek világát, a „fix telefon is csak a legfontosabb közintézményekben van”, s „szaladsz az ambulanciára, vagy kizörgeted a tűzoltóparancsnokot, ha baj van”-féle korszakot! Inkább a mai oktatási rendszert, s legfontosabb tényezőit, a tanárokat és nevelőket, az idősebb korosztályok tagjait kellene megfelelő szakmai és anyagi befektetésekkel felzárkóztatni korunk, a modern vívmányok teremtette kulturális és életvezetési modellekhez. Hogy a nyugdíjas korú Bözsi meg Dalma nénik szánalmas levitézlése nélkül lehessen röhögni leleplező paródiákon!

Bence Erika (Családi Kör)

 

 

Kilenc ellenzéki párt gyűjti az aláírásokat a 3-as metró akadálymentesítéséért

Kilenc ellenzéki párt összefogott és közösen gyűjti az aláírásokat azért, hogy a budapestiek népszavazáson dönthessenek a 3-as metró teljes akadálymentesítéséről – közölte az MSZP fővárosi képviselője Budapesten sajtótájékoztatón.

Horváth Csaba, aki november közepén kezdeményezett népszavazást a metró akadálymentesítéséről, elmondta, 138 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteniük. Az aláírásgyűjtés a jogorvoslati határidők lejárta után várhatóan január 3-án indulhat és február 3-ig tarthat – tette hozzá.

Az ellenzéki politikus szerint a 3-as metró teljes akadálymentesítése 20 milliárd forintba kerülne, ekkora összeget fizetnek be a budapestiek adó formájában naponta az államkasszába.

Egy tüntetés margójára, avagy a pártökuménia kísérlete

Amikor a Simicska médiabirodalom egyik arca, Puzsér Róbert színpadra lépett a pénteki tüntetésen és azzal nyitott, hogy: „Összeáll a szkinhed, a cigány és a zsidó, hogy megmentsék a jogállamot” a körülöttem levő, Jobbikos zászlókat lengető emberek hirtelen elnémultuk és csak akkor lazultak el, amikor a tévés műsorvezető elkezdte ekézni az ATV-t, Köves Slomót Bayer Zsoltot, a Fideszt és az MSZP-t.

Nem mellékes a Jobbik vezetősége számára, hogy miként reagál a tagság az újabb pályamódosításra, de a Lendvay utca előtti rendezvény nem elsősorban nekik szólt. És még csak nem is az Állami Számvevőszéknek (értsd: Orbán Viktornak), amely a több mint félmilliárdos pénzbüntetéssel meg akarja fojtani a legnagyobb ellenzéki pártot. Hanem a még többnyire vonakodó konzervatív, baloldali és liberális szavazóknak. A Jobbik vezetőjének pénteki beszéde ugyanis a politikai korrektség mintapéldája volt és ezzel sikerrel léphetett volna fel bármelyik néppárti fórumon, nemcsak Magyarországon.

Vona Gábor meghirdette az ellenzéki pártok közötti ökuméniát, amelynek a felütésével éppen a már említett Puzsér szolgált: „Bródy és Szörényi közös igazsága a hitünk”.

A pártelnök a „közös igazság” alapja a szabadság szeretete, amely összeköti a magyar embereket.

A magyarok sokáig tűrnek, de a szabadságukat nem adják.”

Tehát Orbán Viktorhoz hasonlóan Vona is szabadságharcról beszélt, de a miniszterelnök ellen, aki „félmeztelen, mert derékig elsüllyedt a lopott pénzben”.

Volt egy kevésbé idézett része a Vona-beszédnek, amely történelmi támaszt is adhat egy új, általa vízionált összefogásnak, amelyben helye lenne, szinte biztosan, az LMP-nek, a Momentumnak és az Együttnek. Ezek a pártok egyébként, ha szerényen, diszkréten és kissé félrehúzódva is, de ott voltak a tüntetésen.

A történelmi analógia, amely az új koalíció akár eszmei alapja is lehet az 1867-es kiegyezés.

Vona azt mondta: sokat elmond a hatalomról, hogy semmi mondanivalója nem volt az idén épp 150 éve megkötött kiegyezésről, pedig páratlan fejlődés követte.

A sokak által elvárt bocsánatkérés a Jobbik enyhén szólva is gondba ejtő múltja miatt ugyan elmaradt (nem is volt reális ez az egyébként jogos követelés), de ehelyett Vona azt a megoldást választotta, hogy hagyjuk a múltat, mert ennek fájdalmait nem lehet begyógyítani, inkább itt a jövő, ami összeköt.

A Times of Israel, amelyet nehéz lenne ebben az esetben pozitív részrehajlással vádolni, azt a címet adta budapesti tudósításának: A magyarországi Jobbik vezetője feladja a párt antiszemitizmusát. A lap miután felsorolja a Jobbik múltbéli állásfoglalásait Izraellel, a „cigánybűnözéssel”, Moszkvával kapcsolatban, idézi Vonát, aki szerint a Jobbik néppártosodása visszavonhatatlan folyamat.

Vajon a széles párttagság és a radikálisok (pl. Toroczkai) ezt a békát hogyan nyeli le, még nem egészen világos. A pénteki tüntetők egy-két harsányabb része is zavarban lehetett, mert csak néhányszor hangzott fel egy-egy magányos és elhaló „és a zsidók” felkiáltás.

 

Kisiklott a Trump-vonat

Az, hogy a demokrata jelölt győzött Alabamában, a Ku Klux Klan őshazájában, az amerikai idegenellenesség hagyományőrző szövetségi államában a trumpizmus megtorpanását jelenti. Ha már Alabamában sem, akkor a fehér felsőbbrendűség ugyan hol tarolhatna?

A tények, amelyekről a Független Hírügynökség is beszámolt: a demokrata Doug Jones nyert a Trump által támogatott republikánus Roy Moore-ral szemben, akit többen szexuális zaklatással vádoltak.

Azért kellett szenátort választani, mert a korábban megválasztott Jeff Sessionsből igazságügy-miniszter lett.

Ezt is tudni kell: az eredmény több ok miatt is fontos, egyrészt mert ezzel minimálisra csökkent a szenátusban a republikánus többség, 51:49 a képviselők aránya. Másrészt, Alabama igazi republikánus fellegvár,

Trump nagy fölénnyel, 28 százalékponttal győzött itt tavaly, demokrata szenátort pedig 1992 óta nem választottak.

Olyan két jelölt között kellett választani, akik közül a demokrata például annak idején két Ku Klux Klan tagot is elítélt, akik részt vettek a hírhedt az 1963-as birminghami baptista templom elleni bombatámadásban, négy fekete kislány halálát okozva. És a másik, aki még

manapság is meghatottan, könnyes szemekkel idézi fel a rabszolgatartó Dél kedves emlékképeit

és aki az amerikai őslakosokat nemes egyszerűséggel vörösöknek, az ázsiai származásúakat meg természetesen sárgáknak nevezi. Arról nem is beszélve, hogy több nő is azzal vádolja: szexuálisan zaklatta őket még amikor kiskorúak voltak.

Roy Moore egy olyan szélsőséges politika megtestesítője, amelyről Trump megjelenéséig azt lehetett vélni: csak rossz emlék.

Még a republikánus vezetőség is kilépett mögüle, de nem így az amerikai elnök, aki mindvégig mellette kampányolt. Az egész stratégia mögött pedig nem más állt mint Steve Bannon, az amerikai szélsőjobb fő ideológusa, akinek, habár kikerült a Fehér Házból, a hatása Donald Trumpra nem lebecsülendő. Ez vallott most kudarcot. Mint ahogy kudarcot vallottak a trumpista jelöltek korábban Virginiában és New Jerseyben is. Így sorozatban már vésztjóslóan hathatnak a republikánusokra, akiket most már csak a 2018-as képviselőházi és szenátusi részválasztások érdekelhetnek. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor jövőre demokrata többség lehet mindkét házban. És akkor még nehezebb lesz Trumpnak falakat építeni.

Minden esetre az alabamai győzelem jelentősen növeli a demokraták esélyeit.

A republikánusok, akik ideológiailag nem állnak távol az amerikai elnöktől, most arra kényszerülnek, hogy mindinkább elhatárolódjanak Donald Trumptól, akinek nemcsak a viselkedése és a zavarba ejtő döntései okoznak katasztrófát a pártnak, hanem most már úgy tűnik, hogy még a legbiztosabbnak vélt helyeken sem tudnak győzni a Trump-klónok.

Mert hol másutt, ha nem Alabamában?

A magyar kormány forintmilliárdjai a szemfényvesztés szolgálatában

„A magyar kormány által is támogatott szerbiai magyar kisebbségvédelem maga a megtestesült kudarc és katasztrófa. Egyetlen egy újonnan létesült munkahelyről sincs hiteles adat. Közben a Vajdaságban élő magyar lakosság 35-40%-a már kivándorolt Magyarországra, Nyugat-Európába.” Interjú Kókai Péterrel, a Magyar Szó egykori főszerkesztőjével, a Magyar Mozgalom társelnökével.

 

A határon túli vagy újkori szóhasználattal a külhoni magyarok legtöbbször akkor kerülnek a magyarországi közbeszédbe, amikor az oda juttatott forintmilliárdokról van szó, vagy amikor valamelyik ellenzéki pártnak eszébe jut a külhoniak szavazati joga és ezt kampánycélokra használja fel. Az Orbán-kormánynak sikerült mára már annyira megváltoztatni a határon túli tájképet, hogy az ottani pártok, elsősorban az RMDSZ és a VMSZ a Fidesz fiókszervezetének számítanak. Vajdaságban, akárcsak Szlovákiában azonban még működik a magyar pluralizmus, elsősorban a Magyar Mozgalomnak köszönhetőn, amelyet a VMSZ disszidensei alapítottak és amely az első megmérettetés után (a koalíciós partner, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösséggel együtt) több magyarok is lakta városban, illetve a tartományi parlamentben szerephez jutott.

Az Orbán kormány Vajdaságban csak a Vajdasági Magyar Szövetséget tekinti partnernek. A Magyar Mozgalom viszont a magyarországi ellenzéki pártokkal vette fel a kapcsolatot. Először a Jobbikkal, utána pedig az Együttel. Mennyire eredményes ez az együttműködés?

– Először is ki kell egészítenem a felsorolást. Még valamikor a tavaly áprilisi szerbiai választások után, 2016 májusában volt egy kapcsolatfelvétel a Demokratikus Koalícióval, idén decemberben pedig küldöttségünk részt vett az LMP kecskeméti kongresszusán. Jobbik, Együtt, DK, LMP: ez a felsorolás már jól szemlélteti a Magyar Mozgalomnak azt a – saját programjában rögzített – álláspontját, mely szerint „kész partneri és/vagy szövetségi viszonyt kialakítani minden egyénnel és szervezettel, aki és amely tiszteletben tartja a Hitvallásunkat, a programcéljainkat és nem vall és hirdet szélsőséges nézeteket”. Ennél fogva természetesen ugyanez vonatkozik a Fidesz-re és a KDNP-re is – csakhogy ők azok, akik következetesen nem hajlandóak még csak szóba sem állni velünk! Ha ennél a pontnál megállnának, az még talán az elfogadhatóság határain belül lenne: végül is nekik is joguk van eldönteni, kivel akarnak beszélgetni, és kivel nem. De az, hogy eleve, anélkül, hogy akár egyszer is meghallgattak, vagy megkérdeztek volna bennünket, kikiáltják a Magyar Mozgalmat valamiféle „idegen érdekek kiszolgálóinak”, és még ki tudja, minek, azt gondolom, hogy bőven súrolja a politikai jóízlés határát, mélyen sértő és visszautasítandó.

Ezekről a kialakulófélben levő együttműködésekről csak pozitívan nyilatkozhatok. A Jobbik több ízben is felszólalt az érdekünkben, mindazokon a magyarországi fórumokon, ahol ezt tehette, számon kérte például, hogy az MM-t miért nem hívják meg a MÁÉRT üléseire. Az Együtt parlamenti képviselője rásegített arra a kampányunkra, amelyet a magyar-szerb határátkelőhelyeken tapasztalt áldatlan állapotok rendezése érdekében indítottunk, elvitte hangunkat a magyar parlamentbe. Az LMP-vel a legfrissebb a kapcsolatunk, de már az első találkozásunk során sikerült körvonalazni az együttműködés néhány konkrét irányát. Egyedül a DK-val lesz nehéz megtalálni a közös nevezőt Gyurcsány Ferencnek – nyilván a közelgő magyarországi választási kampány által motivált – a kettős állampolgárságra vonatkozó kijelentései után. Összességében azonban az a közös ezekben a kapcsolatépítésekben, hogy valamennyien partnernek, egyenrangú félnek és – nem utolsósorban – embernek tekintenek bennünket.

A magyar kormány milliárdokat adományozott a vajdasági magyarok intézményeinek, vállalkozóinak megsegítésére. Hogyan osztják el ezeket a pénzeket Vajdaságban? Kik ennek az elosztásnak a haszonélvezői?

– Ketté kell választani ezt a kérdést. A Magyarországról ide áramló pénzek egy jelentős része gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtési célokat szolgál. Ezekre az eszközökre nyilván csak azt lehet mondani, hogy ha valóban a fenti célokat szolgálja, ha ténylegesen oda kerülnek, ahol arra szükség van, és ott tényleg a célnak megfelelően hasznosítják, akkor ez üdvözlendő, és köszönet érte.

Van azonban ezeknek a pénzeknek egy jóval kevésbé átlátható, pontosabban fogalmazva, átláthatatlan csatornája is. Itt van például a VMSZ elhíresült, 1,2 millió eurós székházának az esete.

A budapesti ingatlanárakhoz szokott olvasónál valószínűleg maga az összeg nem veri ki a biztosítékot, de ha úgy fogalmazunk, hogy a VMSZ a szabadkai ingatlanpiaci árfekvés háromszorosáéért, azaz 300%-os áron vásárolt magának székházat, akkor az – normális esetben és egy jogállamban – akár az adóhatóság érdeklődését is felkeltheti.

Honnan van a VMSZ-nek pénze arra, hogy millió eurós székházat vásároljon magának? A párt elnöke erről mélyen hallgat, újságírói kérdésekre válaszolva csupán azt hangoztatta, hogy minden legálisan történt, és minden adót kifizettek a vásárlás után. Hát persze, azt nem is feltételezte senki, hogy ellopták volna az ingatlant, vagy hogy jogtalanul beköltöztek oda, de a kérdés nem is ez volt, hanem az, hogy miért kellett egy ingatlant háromszoros áron megvásárolni, és hogy honnan volt erre pénzük? És ez csupán egy – minden bizonnyal a legkirívóbb és leglátványosabb – eset azok közül, amelyek jogosan táplálják azt a gyanút, hogy bizony a közpénzek nem biztos, hogy mindig a közérdeknek megfelelően hasznosulnak.

A határon túlra juttatott forintok ideológiája az, hogy „magyar munkahelyeket” teremtsen és ezzel megvalósuljon a legfontosabb cél: a szülőföldön maradás. Viszont az elvándorlás sohasem látott méreteket öltött. Mit nem csinál jól ezen a téren a VMSZ, amely minden szinten koalíciós partnere a kormányzó Szerb Haladó Pártnak?

Egy (nem tőlem származó) bölcs gondolat szerint: egyetlenegy sikeres kisebbségvédelem létezik, az, ha a kisebbség megmarad.

Ha ezt a gondolatot vesszük alapul, és ha ezt tekintjük mércének, akkor megállapítható, hogy a magyar kormány által is támogatott szerbiai magyar kisebbségvédelem maga a megtestesült kudarc és katasztrófa. Mert ez a kisebbség bizony nem marad meg, hanem drasztikusan, riasztó méreteket öltve fogy. Pontos adataink nincsenek, egyes becslések szerint az itt élő magyar lakosság 35-40%-a már kivándorolt Magyarországra, Nyugat-Európába.

Hogy mit nem csinál jól a VMSZ?

Csak egy példát mondok. A gazdaságfejlesztésre szánt magyarországi pénzeket Vajdaságban a Prosperitati Alapítvány kezeli és osztja. A Prosperitati pályázati kiírásai, vagy épp a szerződések aláírása alkalmából rendezett ceremoniális ünnepségeken rendszeresen megjelenik a magyar kormány valamelyik képviselője is, és a vezérszónokok ilyenkor mindig elmondják: ezeknek az eszközöknek köszönhetően ennyi és ennyi új munkahely „nyílik majd”. Vagy: „jön létre”. Vagy: „fog létesülni”. Amire rá szeretnék mutatni, az a jövő idő. De eddig még soha, egyetlenegyszer sem láttunk egy olyan, nyilvános, transzparens és ellenőrizhető kimutatást, amelyik arról szólt volna, hogy ténylegesen hány új munkahely jött létre- múlt időben és kijelentő módban. Én magam is látok a közvetlen környezetemben számos olyan példát, ahol ezekből a pénzekből új szőlőprést, másológépet, ekét, házat, vendégszobát, gépkocsit, traktort, permetezőt vásároltak, de nem nagyon tapasztalom, hogy ezekhez az eszközökhöz új arcok, új munkásmezek is párosultak volna. Amikor pedig mindemellett olyat is hallani – amit persze nagyon nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, de attól még az emberek beszélnek róla –, hogy

a nagyvállalkozó már előre elbocsájtott x számú embert, hogy a helyükre ezekből a pénzekből felvegyen ugyanannyit, munkahelyteremtés címén, nos, akkor az emberben felerősödik a gyanú, hogy az egésznek van egy szemfényvesztés, kirakatpolitizálás jellege.

Vagyis, ha a VMSZ komolyan, hitelesen és őszintén azt akarja, hogy ezekből a pénzekből új munkahelyek jöjjenek létre, akkor azt szigorúan kérje is számon. A saját embereitől is, sőt, elsősorban azoktól, majd hozza mindezt nyilvánosságra.

Úgy tűnik a VMSZ a koalíciós partnerének olyan engedményeket tesz, ami az elsődleges feladata, a magyar érdekvédelem kárára megy. Vannak erre konkrét példák?

– Sajnos olyan sok a konkrét példa, hogy itt már kénytelen vagyok távirati stílust alkalmazni, csak röviden felsorolni a példákat. Idén augusztusban látott napvilágot a hír, hogy Vajdaság Hivatalos Lapját – tehát, amelyben a tartományi parlament, a kormány és az igazgatási szervek aktusai és döntései jelennek meg – ezentúl nem, illetve csak részlegesen fordítják le a kisebbségek nyelvére, így magyar nyelvre is. Az eset pikantériája, hogy az erre vonatkozó javaslatot maga a VMSZ tisztségviselője adta. A döntés azzal indokolták, hogy a fordítószolgálat nem győzi a fordítást. Több évtizedes szerzett jog csorbult, illetve szűnt meg ezzel.

Magyarkanizsán – tehát a „legmagyarabb” szerbiai községben – maga a VMSZ tisztségviselője az, aki arra szólítja fel a községi képviselő testületet, hogy ne fogadja el azt az ellenzéki indítványt, hogy a polgárok magyar nyelven is kapják meg a nekik kézbesített önkormányzati dokumentumokat! A VMSZ szerint ugyanis ez csak „felesleges pénzkidobás”.

Zentán, a második „legmagyarabb” községben, ahol a VMSZ szintén hatalmi pozícióban van, szintén nem szavazzák meg azt a – szintén ellenzéki padsorokból érkező – javaslatot, hogy a helyi közigazgatásban dolgozók esetében foglalják rendeletbe mindkét nyelv (szerb, magyar) kötelező ismeretét! Szerintük ez felesleges.

De akár azt is mondhatnánk, hogy az eddig felsorolt esetek eltörpülnek a legfrissebb példa mellett, amely már a Szerbiában élő magyarság legmagasabb szintű önkormányzati szervét, a Magyar Nemzeti Tanácsot érinti. Az illetékes minisztérium előkészítette ugyanis a Szerbiában működő nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó tervezetét, amely az eddigi hatáskörök és jogosítványok olyan mértékű megnyirbálását irányozza elő, hogy azt még felsorolni is sok lenne. Valóban, ezeknek a változtatásoknak csupán a tételes felsorolása is bőven meghaladná ennek az interjúnak a kereteit, ezért azt javaslom, akit érdekelnek a részletek, keresse meg a Magyar Mozgalom ezzel kapcsolatban kiadott közleményét. A lényeg a nemzeti tanácsok – és ezzel a Magyar Nemzeti Tanács – teljes degradálása és kiskorúsítása, a nyelvhasználat és a jogosítványok terén egyaránt.

Ami az igazán elszomorító, az az, hogy mint a felsorolt példákból is látható, a VMSZ nem egy esetben nem csupán a néma szemlélője és elszenvedője ezeknek a jogcsorbításoknak, hanem gyakran az aktív kezdeményezője is. Teljes mértékben érvényesül a koalíciós partnernek való megfelelési kényszer. És eközben ne feledjük: ezek a kiragadott példák csupán egyetlen területre, az anyanyelv használatára vonatkoztak!

Ami a vajdasági magyar sajtószabadságot illeti, az szinte tükörképe a magyarországinak: az egyetlen napilap, a Magyar Szó teljes pártellenőrzés alatt áll, nemkülönben a Pannon RTV, most már a Hét Nap hetilap is, de a kulturális intézmények élén is, tisztelet a kivételnek, a VMSZ-hez hű káderek ülnek. Hogyan tud nyilvánossághoz jutni ilyen körülmények között egy ellenzéki párt?

– Kezdjük azzal, hogy a bevezető megállapítással teljes mértékben egyetértek. Ha valaki tudni szeretné, milyen viszonyok uralkodnak a vajdasági magyar sajtópiacon, elég, ha szétnéz Magyarországon, és az ott tapasztaltakat elosztja tízzel, vagy hússzal. Teljes tükörképe az egyik a másiknak: ugyanazok a módszerek, manipulációk és technikák, ugyanaz a nívótlanság, ugyanaz a gyűlöletbeszéd és kirakatvalóság, csak épp a dimenziók mások.  De mivel a közeg ilyen szempontból ugyanaz, a lehetséges kitörési pontok is hasonlóak, mint például egy magyarországi ellenzéki erő esetében. Elsősorban is élünk az egyetlen olyan kommunikációs felülettel, amelyre a VMSZ nem tud rátenyerelni: az internettel. Sőt, ezen a téren nem is állunk rosszul. Másodsorban, ha szabad egy mondat erejéig elemezni és nivellálni a fontosabb vajdasági magyar médiumokat, akkor elmondható, hogy a Vajdasági RTV magyar szerkesztősége még mindig igyekszik eleget tenni a közszolgálatiság követelményeinek, a Pannon RTV pedig a sajtószabadság bástyájának minősül ahhoz képest, amilyen állapotok uralkodnak a Hét Napban, és elsősorban a Magyar Szóban. A leglátványosabb tisztogatás egyébként ebben az utóbbiban zajlott, de a nagy múltú és egyetlen vajdasági magyar napilapot is utolérte a sorsa: az elmúlt bő egy év során körülbelül kétszer annyi újságíró, szerkesztő és munkatárs mondott fel önként, mint ahányat előtte erőszakkal kirúgtak, mert már nem bírták az ottani légkört, és mára a Magyar Szó szakmailag halott. Ahol tehát még hagynak bennünket megszólalni, ott megszólalunk. Harmadrészt pedig bátorkodom megemlíteni a Családi kör hetilapot és a Szabad Magyar Szó (www.szabadmagyarszo) internetes fórumot, mint annak a példáit és bizonyítékait, hogy mindennek ellenére Vajdaságban is létezik szabad és független sajtó.

A következő választásokon – Szerbiában ezeket bármikor kiírhatják – milyen eredményre számít a Magyar Mozgalom?

– Az ilyenkor kötelező kincstári optimizmus persze azt mondatná velem, hogy győzelemre. Ezt egyébként így is gondolom: az a fajta politika, amelyik a megfélemlítésre, a represszióra, a zsarolásra, a kirúgásokra, a fenyegetésre és a gyűlöletkeltésre alapozza választási sikerét, előbb-utóbb bukásra van ítélve, mert folyamatosan termeli maga körül a megsértett, megalázott, tönkretett és kisemmizett embereket. Egyre többen akarják a változásokat nálunk is. A közvetlen és rövid távú politikai rivalizáláson túl azonban várható egy másik „eredmény” is, ami viszont aligha örvendetes. Mint az eddigiekből is kiderült, ezt a helyzetet, és ezeket a politikai és közállapotokat ugyanis

nagyon sokan nem úgy reagálják le, hogy „na, akkor legközelebb majd másra szavazunk”, hanem úgy, hogy „na, akkor csomagolunk”.

Ezért a legközelebbi választásoknak – írják ki bármikor is őket –, a VMSZ, a Magyar Mozgalom, vagy bármely más politikai tényező konkrét százalékszámain és képviselői helyein túl az lesz az „eredménye”, hogy tovább – és félő, hogy drasztikusan – csökken a vajdasági magyarság politikai súlya és érdekérvényesítő képessége Szerbiában.

Schulz ante portas!

A német szociáldemokraták elnöke, akinek csütörtökön sikerült maga mögé állítani a párt kongresszusát, Európai Egyesült Államokat vízionál 2025-re. „Aki ez ellen van, egyszerűen távozni fog az unióból” – sommázott Martin Schulz, akinek németországi kormánycsináló szerepe egyszeriben felértékelődött. A magyar kormány őszinte sajnálatára.

Az Orbán-kormány a németországi választások eredményhirdetése után fellélegezhetett: ugyan nem az alig titkoltan favorizált szélsőjobb (AfD) vitte a prímet, habár jócskán megerősödött, hanem Angela Merkelék (CDU/CSU). És ami talán még fontosabb volt: a Martin Schulz vezette SPD fennállásának leggyengébb eredményét érte el, valószínűleg pártnak a nagykoalícióban történt megkopása következtében és éppen emiatt az egykori EU parlamenti elnök sietett szavazóit megnyugtatni, hogy márpedig nagykoalíció többé nem lesz.

A magyar kormány berkeiben nem alaptalanul nyugtázhatták, hogy az örökké jogállamisággal, demokráciával, sajtószabadsággal akadékoskodó Schulz a német ellenzék félhomályába veszik el.

Igen ám, de Merkeléknek nem jött össze az úgynevezett Jamaica-koalíció vagyis az uniópártok, a szabaddemokraták és a zöldek kormányalakítása, mert a Bundestagba most visszakerült liberálisok felálltak a tárgyalóasztalhoz. Hasonlóan több mostani magyar ellenzéki párthoz, ők is kivárnak és a következő, négy év múlva sorra kerülő választásokra koncentrálnak, jelenleg pedig megelégednek a nem túl jelentős ellenzéki szereppel és a képviselői juttatásokkal.

Ezek után három opció maradt Angela Merkel számára: új, előrehozott választások, ami a spórolós németeknél nem túl jó poén, a kisebbségi kormányzás, külső támogatással vagy ismét – nagykoalíció a szocdemekkel.

Kapkodás kizárva, hiszen a németeknél nincs határidő a kormányalakításra, az átmeneti Merkel-kabinet játszva viszi az üzletet. A kisebbségi kormányzáshoz is és a nagykoalícióhoz is Schulz és a pártja kell. A német államfő, Frank-Walter Steinmeier, aki szintén szocdem politikusként összesen nyolc évet volt külügyminiszter,

összehozta ismét Merkelt és Schulzot.

Mindent a stabilitás és a biztonság érdekében, értsd: hogy a szélsőjobb ne törjön még előbbre.

Csakhogy a hónapokkal ezelőtt karakánul nemet mondó Schulznak most egy piruettel éppen az igent kellett elfogadtatni a kongresszusi küldöttekkel. Nem volt egyszerű és még nehezebb lesz a tagsággal lenyeletni a békát (nemrégi felmérés szerint a szocdemek egy negyede támogatná csak a nagykoalíciót). De a pártelnök sikeresen vette ezt az akadályt is és megszerezte a kongresszusi jelöltek nyolcvan százalékának a bizalmát.

És meghirdette az Európai Egyesült Államokat!

Meg megüzente azoknak, akik ezt nem akarják (nem kell találgatni: Orbán és Kaczinsky), hogy fel is út, le is út.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni: Schulz olyan pozícióban van, hogy gyakorlatilag rajta múlik Angela Merkel következő mandátuma. Tehát ezért cserébe sokat kérhet, a külpolitika irányítását mindenféleképpen. Márpedig ebben a pillanatban, amikor Orbánékat szinte naponta hívják tetemre az unióban, Schulz megjelenése a színen egy valóságos rémálom.

A szocdem pártelnök konkrétan azt is mondta a kongresszuson, hogy Lengyelország szisztematikusan aláássa az európai értékeket, és az EU nem tud semmit tenni ez ellen, de Magyarország is egyre jobban eltávolodik az uniótól, részben azáltal, hogy nagy üzleteket köt Kínával.

A magyar államilag irányított sajtó erre gyorsan reagáltatta az éppen európai pávatáncot járó külügyminisztert és az olvasóik megnyugtatására megírták:

Szijjártó kellőképpen helyretette Martin Schulzot.

Mivel is? Ezzel a mondattal: Magyarország azzal, hogy a határvédelemre költött 800 millió eurót, a Németországgal legszolidárisabb európai állammá vált.

A tökéletlen mellébeszélés példája.

Magyarország szerepében Szijjártó az EU szégyenpadján

A mai brüsszeli meghallgatáson a magyar külügyminiszter legtöbbször a „mi, magyarok”-kal kezdte mondatait és kinyilatkozta: a magyar kormány elmegy a falig. Gál Kinga, fideszes EU képviselő szerint a magyarországi média helyzet semmiben sem különbözik például a németországitól. Ennél nagyobbat már senki sem mondott.

Brüsszelben az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi (LIBE) Bizottságában a csütörtök reggeli meghallgatással megkezdődött a vizsgálat, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon.

Elsőként a jelentéstevéssel megbízott holland zöldpárti politikus, Judith Sargentini beszélt. Elmondta: májusban kapta a felkérést a bizottság, hogy megvizsgálja a magyar helyzetet, miután a jelenlegi helyzet jogállami kockázatot jelent Magyarországon, a menekültek jogaitól az oktatási szabadságon át a gyülekezési szabadságig számos területen gondok vannak. Ez az eset az EU tesztje is, hogy mennyire képes kezelni a helyzetet az alapértékeinek megsértésekor. Ez a meghallgatás most az ingformációgyűjtés része – fejezte be Sargentini.

Következett a magyar külügyminiszter, aki legtöbbször így kezdte mondatait: mi, magyarok.

Szijjártó Péter kifejtette: álláspontjaink távol esnek, mást gondolunk nemzetről, nemzeti büszkeségünkről, hagyományokról. „Sok minden nem fog tetszeni abból, amit mondok”, de a magyaroknak sem tetszik, ahogy a magyarokat „önök támadják”.

Beszélt a 2010 utáni gazdasági sikerekről, majd jött egy kis sorosozás: az EB meghozta a korlát nélküli befogadásról a döntését, amit előtte Soros György propagált ugyanitt „ugye, senkit nem akarnak megvezetni azzal, hogy a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz”.

„Több, mint 2 millióan mondták el, mit gondolnak az illegális bevándorlásról” – mondta a magyar miniszter, aki szerint a kormány az emberek álláspontját hirdeti, jeleníti meg. És elmegy a falig, ha az ezzel ellentétes döntéseket hoznak.

Pardavi Márta a Helsinki Bizottság társelnöke szerint az EU alapértékei súlyos fenyegetettségnek vannak kitéve Magyarországon. Szabad civil társadalom és sajtó nélkül nem lehet a hatalmat elszámoltatni. 2016-ban különösen romlott a helyzet. A kormány diszkriminál és megfélemlít civil szervezeteket. 2014 szeptemberében például rendőrségi razzia volt a norvég alapból támogatott civileknél.

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője a médiahelyzetről beszél.

A médiaszabadság nem azt jelenti, hogy pár ellenzéki médium tengődik a piacon.

Magyarországon ez a helyzet. A kormány a hozzá közelálló médiumokat ellátja hirdetésekkel, az ellenzékieket gazdasági és információs szinten is szankcionálja.

Szánthó Miklós a kormánypárti Alapjogokért Központ vezetője szerint a viták alapja „nyilvánvalóan az”, hogy a vitatott kormánydöntések magyar vagy EU-s hatáskörbe tartoznak-e. „Egy szuverenitásvitáról van szó”. Nem tiszta, mi tartozik a tagállam és az EU hatáskörébe.

A hozzászólások és kérdések következtek. A csúcsot Gál Kinga, fideszes EP képviselő döntötte meg azzal a megállapítással, hogy a magyarországi médiahelyzet nem különbözik a németországitól, de Németországban nem folytat az EU vizsgálatot.

Az EP-ben a magyarországi különjelentés elkészítésével megbízott Judith Sargentini részben ezen meghallgatás alapján állítja majd össze a dokumentum tervezetét, melyet várhatóan márciusban ismertet a LIBE tagjaival, akik még júniusban szavazhatnak arról. Szakértők szerint a jelentés szeptemberben kerül majd az EP plenáris ülése elé, és a testület adott esetben ennek alapján kezdeményezheti az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben. Ezt még az állam- és kormányfőkből álló Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Szakértők szerint egyhangú döntésre kevés esély van.

Az Egyesült Államok elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának

„Itt az idő, hogy hivatalosan is elismerjük Jeruzsálemet mint Izrael fővárosát!” Ezzel kezdte már napok óta feszült figyelemmel várt beszédét Donald Trump amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban. „Ez semmi más mint a realitás elismerése” – tette hozzá az elnök. Az izraeli miniszterelnök megköszönte a döntést.

Trump azt is elmondta: utasította a külügyminisztériumot, hogy azonnal kezdje meg az amerikai nagykövetség költöztetésének folyamatát Tel Avivból Jeruzsálembe. Ezzel egyidejűleg Trump kifejtette: az Egyesült Államok továbbra is hitet tesz a kétállami megoldás mellett.

Bejelentette, hogy Mike Pence alelnök a napokban a Közel-Keletre utazik. Az amerikai elnök ezután kamerák előtt aláírta a hivatalos dokumentumot, amely elismeri Jeruzsálemet mint Izrael fővárosát.

Elsőként Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mondott köszönetet az amerikai elnöknek ezért a „bátor lépésért”. Hangsúlyozta, hogy ezek után sem változik semmi ami a muzulmánok, a keresztények és a zsidók Jeruzsálemben levő szent helyeit illeti.

Már az amerikai elnök beszéde előtt elszabadultak az indulatok a Közel-Keleten. Szaúd-Arábiától Törökorszákig minden térségbeli állam felszólította Donald Trumpot, hogy ne tegye meg ezt a lépést. Mahmúd Abbasz, palesztin elnök az erőszak kiterjedésére figyelmeztetett. A szélsőséges palesztin szervezet, a Hamasz háromnapos „haragot” hirdetett meg.

A tüntetéseken amerikai és izraeli zászlókat valamint Donald Trumpot ábrázoló képeket égettek.

A Trump-beszéd előtt csak néhány órával Washingtonban megkezdődött az ifjabb Donald Trump meghallgatása két képviselőházi bizottság előtt is. Mint ismeretes, az elnök legidősebb fia tevékenyen részt vett a választási kampányban és személyesen vett részt olyan találkozáson, amelyen az orosz titkosszolgálatokhoz köthető személyek is megjelentek. Korábban Michael Flynn lemondott nemzetbiztonsági főtanácsadó bűnösnek vallotta magát az FBI megtévesztésében és elismerte, hogy az elnök veje, Jared Kushner utasította az akkori washingtoni orosz nagykövettel való találkozóra.

Ütközet Jeruzsálemért

A Fehér Ház megerősítette, hogy Donald Trump a hétfői határidőig nem írta alá a tel-avivi amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözését előíró törvény halasztását. Az erre vonatkozó elnöki bejelentés a napokban várható. Az amerikai külügyminisztérium utasította közel-keleti nagykövetségeit, hogy készüljenek fel a súlyos döntés miatti zavargásokra.

Sötét fellegek Jeruzsálem fölött
Fotó: Németh Róbert

1995-ben fogadta el a washingtoni képviselőház azt a törvényt, amely elrendeli, hogy Tel-Aviv-ból Jeruzsálembe költözzön az amerikai nagykövetség. A törvény egyik függeléke szerint a mindenkori amerikai elnök minden fél évben (június 1-jén és december 1-jén) fél évre elhalaszthatja a döntés életbe lépését. Ezzel a jogával minden évben élt is három amerikai elnök (Clinton, Bush, Obama), sőt Trump is egyszer. Váratlanul a múlt hét végén a Fehér Ház olyan híreket szivárogtatott ki, hogy

Donald Trump be fogja váltani egyik legfontosabb választási ígéretét: az izraeli nagykövetségének költöztetését.

Ennek nyomatékot adott Jared Kushnernek, Trump főtanácsadó vejének, közel-keleti megbízottjának a nyilatkozata, amelyben elmondta: az elnök döntött (bárhogyan is), és erről a döntéséről maga fog beszámolni.

Ez a zsidó állam nagy diplomáciai sikere lenne, hiszen a legnagyobb szövetségese tenne hitet amellett az izraeli álláspont mellett, hogy Jeruzsálem egységes város, Izrael fővárosa. A palesztinok Kelet-Jeruzsálemet tekintik a jövőbeni palesztin állam fővárosának. A washingtoni lépés a „két állam” koncepció megvalósulását kérdőjelezné meg.

A Háárec szerint Amerika több szövetségese, így Szaúd-Arábia és Franciaország is figyelmeztette Trumpot:

az egyoldalú lépés a békefolyamatot fenyegetné.

A palesztinok is tiltakoznak, szerintük, ha Trump elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, azzal destabilizálná az egész régiót. Törökország pedig azt jelentette be: ebben az esetben megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Izraellel.

Mint majdnem minden világpolitikai jelentőségű lépésnek a hátterében, ebben is a vezérlő motívum a belpolitikában keresendő. Egészen közel jutottak Trumphoz ugyanis az amerikai különleges felhatalmazású ügyész, Robert Mueller vizsgálódásai az elnökválasztási kampányba való orosz beavatkozás ügyében. Michael Flynn, tiszavirág életű nemzetbiztonsági főtanácsadó döntése, hogy együttműködik a Mueller-csapattal és kitálal, már akár az impeachment (ebben az esetben az elnök visszahívása, leváltása) veszélyét is kilátásba helyezi. Nem mellesleg,

Flynn vallomásából kiderült, hogy a Trump-kampánystáb „magasrangú tagja”, aki Flynnt utasította a washingtoni orosz nagykövet megkeresésére, éppen Jared Kushner volt.

Amerikai és izraeli hírforrások azt sem tartják kizártnak, hogy Trump vejét akár a letartóztatás is fenyegeti.

A Siratófal és a Templom-hegy
Fotó: Németh Róbert

Ilyen belpolitikai galiba miatt szoktak, főleg nagyhatalmak, látványos nemzetközi lépéseket tenni.

Az észak-koreai válság erre nem nagyon alkalmas,

mert atomfegyverek bevetésének veszélyével járhat és túlságosan is elhúzódhat. Egy szóval strapás és nem hozza meg az egyszeri, világraszóló sikert.

Jeruzsálem kérdése viszont erre a célra már jobban megfelel. A vele járó mellékhatásokkal (zavargások, újabb palesztin felkelés, terrorizmus) együtt.

Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki ellen korrupciós ügyekben vizsgálat folyik és aki ellen folyamatos tüntetések vannak Izraelben, ölbe tett kezekkel figyelheti a fejleményeket, hiszen neki is kapóra jönne egy diplomáciai áttörés.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!